Mindenkinek joga van a

békés célú gyülekezés szabadságához

A Független Rendészeti Panasztestület sajtótájékoztatót tartott 2008. október 21-én Budapesten. Dr. Juhász Imre elnökhelyettes hozzászólásában az alábbiakat szögezte le:

A 2006. szeptember-október hónapokban hazánk fõvárosában tapasztalható tömeges rendõri brutalitás számos emberi jogi problémát vetett fel. Ez, illetve ennek megismétlõdése egy jogállamban megengedhetetlen.

Sajnos a Panasztestület hatáskörébe tartozó tömegoszlatásos ügyekben azt kellett tapasztalnunk, hogy pl. a 2008. április 11-i tömegoszlatások kapcsán a rendõrség fellépése kapcsán megállapított súlyos alapjogsérelmek mindegyikére elutasító válasz érkezett az Országos Rendõrfõkapitány úrtól.

Megjegyzendõ, hogy ezek az ügyek az un. spontán tüntetések fogalmi körébe tartoztak. Ezek kezelésére azóta választ adott az Alkotmánybíróság 561/B/2002AB határozata. Tekintettel arra, hogy a közelgõ ünnep kapcsán várhatóan az elõzetesen bejelentett utcai rendezvényeké lesz a fõszerep, ezen kérdéssel, most részletesen nem kívánok foglalkozni.

A ma már több mint 40 európai országot – így Magyarországot is – tömörítõ kormányközi szervezet (Európa Tanács) égisze alatt született Emberi Jogok Európai Egyezménye /Magyarországon kihirdette az 1993. évi XXXI: tv./ 11. cikke kimondja: „1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához…,”

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Strasbourg) gyakorlata nem határozza meg pontosan a békés cél jelentését. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a Bíróság konkrét ügyben (Ezelin v. France), kimondta: „a magánszemély az elszórtan elõforduló, a tüntetésben résztvevõ más személyek által elkövetett erõszak vagy más büntetendõ cselekmények eredményeképpen sem szûnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad.”

Ki kell ugyanakkor emelnünk, hogy a gyülekezési jog nem csak statikus, helyhez kötött gyülekezés jogát jelenti, mint amilyen a hagyományos tüntetés vagy az egyre divatosabb ülõsztrájk. A gyülekezési jog magában foglalja a nyilvános felvonulást is. Ami az állam feladatait illeti, az nemcsak abból áll e téren, hogy biztosítja a részvétel jogát. A Rendõrségnek kifejezetten védenie kell a gyûlésen résztvevõket, beleértve, például az esetleges ellentüntetõk, rendbontók, garázda elemek távoltartását vagy saját rendvédelmi szerveinek féken tartását is.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. tv.) kimondja: „62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: „Az Alkotmánybíróságnak azon álláspontja, hogy az államot pozitív kötelezettségek is terhelik az alapjogok biztosítását illetõen, már ítélkezési gyakorlatának korai szakaszában kialakult. A 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában például az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állam kötelessége az alapvetõ jogok tiszteletben tartásában “nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktõl, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekrõl”

Ebbõl az is következik, hogy a hatóságnak szükség esetén akár erõ alkalmazásával is biztosítania kell a jogszerûen tartott gyûlések lebonyolítását, illetõleg meg kell akadályoznia, hogy azt mások megzavarják.

Ennek az állami kötelezettségnek ad törvényi kifejezést többek között a Gytv. 11. § (2) bekezdése, illetõleg a Btk. 228/A. és 271/A. §-ai. De ezt fejezi ki a Gytv. 1. §-a is, amikor azt nyilvánítja ki, hogy „az állam biztosítja a békés gyülekezés jogának zavartalan – más szavakkal kifejezve: mások által nem megzavarható – gyakorlását." /55/2001. (XI. 29.) AB. Határozat/.

Ez a tágabb értelemben az államra háruló kötelezettség egyébként az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából is egyértelmûen kitûnik. Ennek alapján: a hatóságoknak kötelessége olyan intézkedések meghozatala, mely a törvényes tüntetések tervezettek szerinti lefolyását biztosítani tudja és minden állampolgár biztonságát garantálja. Megjegyezzük, hogy az Alkotmánybíróság fent hivatkozott 55/2001. (XI. 29.) AB. Határozatában utal az Európai Emberi Jogi Bíróság 1988. június 21.-e – a Plattform ärzte für das Leben vs. Austria - Plattform «Ärzte für das Leben» c.Autriche - ítéletének kihirdetése - óta fennáll, fent vázolt töretlen ítélkezési gyakorlatára is.

Összefoglalás

Dr. Juhász Imre elnökhelyettes véleménye szerint a rendõri szervek kiképzési, irányítási rendszerét át kell alakítani. Nem lehet nélkülözni a rendõri vezetõk, a parancsnoki és legénységi állomány vonatkozásában az országot kötelezõ, emberi jogi tárgyú nemzetközi egyezmények, az európai uniós normák, az alkotmányos szabadságjogok megismertetését.

A fentiekbõl következõen így kerülhetõ el, hogy a rendõrség elszigetelt rendbontás esetén feloszlassa a teljes rendezvényt és az oszlatás, mint intézkedés mögé bújva kergetõzzön az utcákon potenciális bûnözõnek vagy szabálysértõnek tartva mindenkit, aki a környéken jelen van, akár akart gyülekezési jogával élni, akár nem – mondta Juhász Imre, a Független Rendészeti Panasztestület elnökhelyettese.

Frigyesy Ágnes