„János volt a nevem,

Janus lettem, amint a Múzsa megkoszorúzta fejem.”

Újratemették Janus Pannonius humanista költõt,

Pécs 26. püspökét

Október 21-én újratemették Janus Pannonius humanista költõt (1434-1472) a pécsi Bazilika altemplomában. Az eseményre mintegy négyszáz meghívott vendég érkezett. A humanista költõ, egykori pécsi püspök földi maradványait hétfõn ravatalozták fel a Székesegyházban.

A gyász-szertartás elõtt, 10 órakor emlékkonferenciát tartottak a pécsi Dómmúzeumban, melyen régészek, történészek, a költõ korának kutatói tartottak elõadást. A program mandulafa-ültetéssel folytatódott az északi városfal mentén.

Hazáját féltette a török hódoltságtól

A temetést a Bazilikában 15 órakor kezdõdõ szentmise után, az altemplomban tartották. – Janus Pannonius meg nem értett magányosan küzdõ szellemi embernek tartotta magát, amirõl „Egy dunántúli mandulafáról” címû verse tanúskodik. Mint minden embert a szenvedés, legyen az testi vagy lelki megpróbáltatás, õt is megtisztította. Hazáját féltette a török hódoltságtól, ezért is ment szívesen II. Pál pápához, hogy segítséget kérjen – mondta szentbeszédében Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Fõegyházmegye érseke, majd így folytatta: – Tudta elõre, hogy ez a hódoltság nemzeti nagy létünk sírba szállását hozza. Ezért szándékozott eposzt írni a nándorfehérvári hõsrõl, Hunyadi Jánosról, és fordult szembe addig patrónusával a nagyhatalmi tervekrõl álmodozó királyával. A harctól irtózott. Kortársai ingerkedtek is vele, hogy kivont karddal az ellenségre sohasem ront, s hogy mégis választotta az ellenállást, ez éppen hazája féltésébõl fakadt. Az akkori nagy veszélyt csak a pápa és az egyházi vezetõk látták világosan, majd ötven évvel késõbb a mohácsi csatatéren ott veszett majdnem az egész katolikus püspöki kar. A püspök-költõt menekülés közben érte a halál, utolsó szavai halálos ágyán ezek voltak: „hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta. / Így halmoz, nyomorult, kincseket, ócska vagyont.”

Eszébe juthatott Jézus szava is: Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok. A mennyben gyûjtsetek kincset. (Mt 6,19)

Bábel Balázs hangsúlyozta: – Janus Pannonius örökségébõl sokat tanulhatunk a mai posztmodern széthulló Európában. Õ úgy gondolta, hogy szellemével, amellyel bekerült Európa humanistáinak társaságába fölemeli azt a földet, ahol született. Soha nem tagadta meg magyar voltát, pedig még csúfolták is érte. Amit külföldön elsajátított, azt hazahozta, hogy „Pannonia is küldje a szép dalokat”. Akkoriban nem kellett a kereszténység gyökereit keresni, mert szinte minden arról szólt. A reneszánsz visszanyúlt az ókor klasszikus kultúrájához, ezt csak azért tehette, mert az alázatos kódexmásoló szerzetesek, a pogányok nagyjait értékelték, és mûveiket átmentették az utókornak. A ma emberének a kereszténység gyökereihez kell visszanyúlni, ha azt akarja, hogy Európa megtalálja önmagát – mondta a Fõpásztor. Majd így folytatta: – E tekintetben messze elmaradunk a régi korok emberétõl, mert azok nem tagadták le a múltat, hanem még dicsõítették is. Emberszemléletük a humanisták emberképe volt, amely nem szakadt el Istentõl, legföljebb jobban középpontba került, mint annak elõtte. Janus Pannonius nem idealizálta az embert, önmagán is megtapasztalta az elesettséget és talán egyetlen mély keresztény hitére utaló nagy versében: „Atya és Fiúisten beszélgetése az emberi nem elpusztításáról, akihez végül a Boldogságos Szûz könyörög” mintha a mai fölfordult világot mutatná be nekünk.

– Komolyan hitte az üdvösséget és a feltámadást, amit a siratóban meg is vallott. Ez a síron túli remény éltet minket is, amikor Janus Pannonius pécsi püspök – költõnek megadjuk a méltó végtisztességet – zárta gondolatait Bábel Balázs.

Janus Pannoniust Dulánszky Nándor püspök mellett helyezték végsõ nyugalomra. A síremléket Rétfalvi Sándor szobrászmûvész készítette.

Janus Pannonius síremlékén ornamentikás keretben egy táblán jelenik meg az a felirat, amely a sírhelyet jelöli. A szöveg latin nyelvû. A tábla alól fehér carrarai márványba faragott, nyugodt vonalú reneszánsz szellemben faragott drapéria lóg alá a járó szintig. A tábla felsõ szélén a középpontban Janus Pannonius bronz portréja látható, szimbolikusan megjelenített püspöksüveggel a fején. A süvegen a névváltoztatásról szóló írásának idézete szerepel. „János volt a nevem / Janus lettem, amint a Múzsa megkoszorúzta fejem.”

A nagy magyar humanista püspök életútjáról

Csezmiczei János, korának európai hírnevû tudósa, latin költõ, késõbbi püspök, költõi neve: Janus Pannonius, született: 1434. augusztus 29-én Szlavóniában, Csezmicze (Bjelovar közelében). Apja Pál köznemes, litterátus mûveltségû, anyja Zrednai Borbála, Vitéz János váradi püspök húga, testvérei: Mihály, Péter, Ilona. Tanulmányait a váradi székesegyházi iskolában kezdte. Hatéves korában apja elhalván, a gyermek nevelésérõl Vitéz János gondoskodott; 13 éves korában Olaszországba küldte, ahol Ferrarában 11 évet töltött a híres Guarini házánál, kinek legkitûnõbb tanítványa. A görög és latin nyelvet tökéletesen beszélte. Amikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra került, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba, ahol a királyné kancellárja, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetõje lett. Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfõbb tanácsosává – Mátyás után az ország második emberévé és a politikai élet jelentõs irányítójává vált. Mátyás hamarosan (1461) pécsi püspökké nevezte ki.

Kárpáti Gábor régész véleménye szerint: ez volt Janus Pannonius karrierjének csúcsa, pár év múlva azonban kegyvesztetté vált: amikor Mátyás békét kötött a török szultánnal, Vitéz János egész köre úgy érezte, hogy politikai elképzelésük csõdbe jutott, a király elárulta a Hunyadi-hagyományt. Vitéz János és Janus Pannonius szembefordult a királlyal, Hunyadi egykori vezérkarával, a hajdani törökverõ vezérekkel összeesküdtek megbuktatására. Mátyás azonban résen volt, rajtuk ütött, így Janus 1471 novemberében a felvidéki Léva mellõl püspökségébe menekült, majd 1472. március 15-én elhagyta Pécset és Itália felé vette útját. Az évek óta tüdõbajban szenvedõ humanista költõ útközben tüdõgyulladást kapott és a Zágráb feletti Medvevárában meghalt. Janus Pannoniust ott temették el a Remete nevû pálos kolostorban, késõbb azonban egy híve exhumáltatta és Pécsre vitette. Kátrányos koporsóban rejtegették több évig, míg Mátyás a püspököt megilletõ tisztességes temetést el nem rendelte.

Janus Pannonius kétszeri temetésérõl

Halála után a humanista költõ-püspököt Zágráb megyében a remetei pálos kolostorban temették el. Majd néhány évvel késõbb exhumálták és titokban Pécsre szállították. A káptalan nem merte eltemettetni, féltek Mátyás király haragjától, ezért szurokkal bevont koporsóját egy pécsi kápolnában helyezték el. Késõbb Mátyás Pécsett járt – megtekintette a tetemet, majd eltemettette „nagy pompával”. Ernuszt Zsigmond püspök idején 1494-ben a káptalan oklevelet állíttatott ki, ebben említették síremlékét, melyen verse és halála napja volt olvasható, mely szerint kõ szarkofágban temették el. Pontos helyét nem ismerték. Sambucus (Zsámboki János) szerint síremléke a Szent János kápolnában állt. Verseit Mátyás király Váradi Péterrel gyûjtette össze a Corvina könyvtár számára.

Sírjára fûtésrekonstrukció következtében bukkantak

1991 márciusában fûtésrekonstrukció következtében bukkantak a sírra, a pécsi altemplomban, amikor a nyugati fõfal mentén árkot húztak. Kárpáti Gábor régész ekkor középkori sírokat tárt fel. A 6. sz. sír a felsõ oltár alatt, a déli pillér alapfalától 10-20 cm-re található, melyben 168 cm hosszú vázat találtak, kezében II. Pál ólombulláját tartja, alatta szurkos nyomok. Ezt a halottat szurkos koporsóban temették el, pápai bullával a kezében. Az azonosítást követõen bizonyosságot nyert, Janus Pannonius sírját tárták fel!

Mi adta a döntõ bizonyítékot? – kérdezhetné bárki. A döntõ bizonyíték a sírmellékletként megtalált pápai bulla volt, amit Kárpáti Gábor úgy értékelt, mintha a humanista költõ személyi igazolványát találták volna meg. Ehhez hasonló pápai bullát Nagyváradon, Szent László sírjában találtak csupán, Magyarország mai területén sírmellékletként még sehol! Így különös jelentése van: jelzés, igazolás a halott kilétérõl.

Mint ismeretes, Janus Pannonius II. Pál bulláját személyesen vehette át Rómában, amikor 1464-ben ott járt. Feladata a pápa köszöntése volt, valamint próbálta megszerezni II. Pál támogatását egy törökellenes hadjárat tervéhez.

Döntõ bizonyítékok

Az antropológiai vizsgálatokat K. Zoffmann Zsuzsanna végezte. Ennek eredményeként egy felnõtt, kb. 40-46 éves, magas termetû vékony férfi sírjára bukkantak, agykoponyája rövid, széles és magas, homloka nagyon rövid középszéles, enyhén hajlott tarkó, széles, lefelé keskenyedõ arc.

A patológiás vizsgálatot Dr. Marcsik Antónia végezte. Ennek eredménye a mészhiányos csontozat, fõleg a csigolyák, 8-as hátcsigolyán borsónyi bemélyedés gyulladás jeleivel, 3-5 hátcsigolyánál izületi gyulladás nyoma észlelhetõ, 6-8 hátcsigolya alapján gerincferdülés állapítható meg, a keresztcsonton nagyobb bemélyedések, bordákon mellhártyagyulladás nyoma látható, lábcsontjain csonthártyagyulladás- , mindkét karcsonton pedig porcdaganat nyoma fedezhetõ fel. Diagnózis: az erõs sorvadást mutató csontokat a szervezet egészét érintõ fertõzõ megbetegedés alakíthatta ki, a csontokon található kóros elváltozások alapján kezdeti stádiumú csonttuberculosis állapítható meg. Janus Pannoniusról tudjuk, hogy életében súlyos tüdõ tuberculosisban szenvedett.

Janus Pannonius mûve díszkiadásban

A Pécsi Püspökség kiadásában jelent meg „Janus Pannonius: Sylva Panegyrica ad Guarinum Veronensem… vagyis Janus Pannonius pécsi püspök dicsõítõ éneke veronai mesteréhez, Guarinóhoz címû kötetének reprint kiadása. Az eredeti példányt 1518-ban Basel-ban adták ki. Jelenleg a Klimo Könyvtárban õrzik. A neves veronai mester, Guarino da Verona dícsérete mellett addig kiadatlan költemények is bekerültek a nyomdába. A püspöki könyvtár „legfiatalabb” darabjának kiadója az a Johannes Frobenius bázeli nyomdász volt, aki a nagy humanista, Rotterdami Erasmus munkáit is kiadta. A most megjelenõ kiadás tartalmazza az eredeti latin szöveget és külön kötetben a magyar fordítást. A kötet díszkiadásban, reneszánsz mintázatot magán viselõ bõr-kötésben, 200 számozott példányban látott napvilágot.

Szintén a Pécsi Püspökség adott ki egy ismertetõ füzetet, mely tartalmazza Janus Pannonius rövid életrajzát, az 1991-es sírfeltárást, az antropológiai jelentést, valamint néhány Janus verset.

Az újratemetést több rendezvény kísérte: a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának mandulafa-ültetési akciója keretében 500 mandulafát ültettek önkéntesek, közéleti szereplõk, tudósok és mûvészek, felidézve a humanista költõ Egy dunántúli mandulafáról címet viselõ ismert epigrammáját, melynek reménybeli „virágzásaként” újraéledhet Janus Pannonius költészetének ismerete és szeretete.

Frigyesy Ágnes