Nemzeti kisebbségek és a kommunizmus elleni harc az EP-ben

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája által 2008. október 16-i brüsszeli közleményben az alábbiak olvashatók: – Az Európai Parlament mostani hete gazdag volt nemzeti kisebbségi, valamint a kommunizmus alóli felszabadulás történetének vonatkozásában. Október 14-én, kedden tartották azt a konferenciát és annak az emlékkiállításnak a megnyitóját, melyek II. János Pál pápa történelmi alakjának állítanak emléket, és – többek között – a kommunizmus bukásának, másfelõl az európai egység megteremtésétnek a folyamatában játszott, meghatározó szerepét mutatják be.

Aznap délután Tõkés László európai parlamenti képviselõ A szabadság útja címû dokumentum-kiállítás megnyitóján is részt vett, melyet a „SAJUDIS” elnevezésû litván nemzeti mozgalom elindulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek. Vytautas Landsbergis, az állami önállóságát 1991-ben elnyert Litvánia elsõ köztársasági elnöke – jelenleg európai parlamenti képviselõ – megnyitó beszédében a képekben és dokumentumokban megjelenített litván függetlenségi harcot méltatta, melyet a hõsiesen ellenálló, kicsiny balti népnek mind a kommunista szovjet (1940-1941; 1944-1991), mind a náci német (1941-1944) tömeggyilkos totalitárius diktatúra ellen kellett vívnia. (Lásd mellékelve a fél évszázados függetlenségi harcok emberi áldozatainak megrázó összesítõjét).

Hogyha a volt szovjet „tagköztársaság” – Litvánia – esetében a szovjet önkényuralmi rendszer borzalmainak és az elnyomása alatt élt nemzetek felszabadulása tragikusan megkésett voltának lehettünk tanúi – a másnapi, 2008. október 15-i, finnországi svédek által szervezett, egész napos konferencia résztvevõi a szovjet megszállók elleni szabadságharcukat eredményesen megvívó, szabad Finnország európai szinten is példamutató fejlõdésérõl, illetve mintaértékû kisebbségpolitikájáról gyõzõdhettek meg.

A Kisebbségi nyelvek jelentõsége és jövõje Európában témakörben tartott rendezvény fõszervezõje a megalakulásának 100. évfordulóját ünneplõ Svédországi Kulturális Alapítvány volt, melynek nevében Björn Teir mondott megnyitó beszédet. A levezetõ elnöki teendõket Johan Häggman, Leonard Orban európai bizottsági fõbiztos hivatalának munkatársa látta el.

A konferencia elsõ elõadójaként Matti Vanhanen finn miniszterelnök a finnországi svédek nyelvi jogait mutatta be. Az összlakosságnak mintegy 6%-át kitevõ svéd közösség nyelvi téren a többségiekkel azonos jogokat élvez, lévén mindkettõ – a finn és a svéd – az ország hivatalos nyelve.

A miniszterelnökhöz intézett kérdések rendjén Johan Häggman Tõkés Lászlónak a temesvári forradalomban játszott szerepét méltatta. Európai parlamenti képviselõnk a finn-magyar rokonságra is utalva, a finnországi egyházak életének kisebbségi vonatkozásairól érdeklõdött. Egyben sajnálattal mutatott rá a római katolikus egyháznak a moldvai csángómagyarok és a szlovákiai magyarok, valamint a görögországi ortodox egyháznak a kisebbségi makedónok nyelvi asszimilációja terén betöltött negatív szerepére. – Hogyan lehetne a kiváló finnországi modellt általánossá tenni Európában – kérdezte Tõkés László.

Válaszában Matti Vanhanen kormányfõ annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy egy adott ország demokratikus rendjének és társadalmi nyitottságának alapvetõ fokmérõje a kisebbségi kérdés kezelése, a nyelvi jogok biztosítása.

Henrik Lax EP-képviselõ, a kisebbségvédelmi frakcióközi bizottság (Intergroup) alelnöke komoly bírálattal illette a – Leonard Orban hivatala által kibocsátott – soknyelvûségrõl szóló stratégiai dokumentumot. Az EU-gyakorlatban elsõsorban azt kifogásolta, hogy ez a nyelveket kizárólag „kommunikációs eszközként” kezeli, miközben „identitáshordozó szerepükrõl” teljességgel megfeledkezik. A jeles finnországi svéd képviselõ felelevenítette azt a régebbi indítványt, hogy az EU összlakosságának (500 millió) mintegy 10%-át kitevõ kisebbségeknek (50 millió) – konzultatív jelleggel – önálló Európai Kisebbségi Parlamentje alakuljon.

Astrid Thors bevándorlásért és európai ügyekért felelõs finn miniszterasszony elõadásában az európai kisebbségi ügyek és jogok folyamatos monitorizálását sürgette, a múlt század elavult felfogásának tartva a tagországok ún. belügyeibe való „be nem avatkozás” elvét. Konkrét példaként – szokatlan nyíltsággal – a szlovákiai magyarság jogfosztására is kitért; majd az asszimiláció és az integráció közötti alapvetõ különbséget hangsúlyozta.

Graham Watson, az európai liberálisok frakcióvezetõje amellett érvelt, a polgárok Európájának kialakításához az is hozzátartozik, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeket a kormányok saját anyanyelvükön szólítsák meg. Ha tehát ma valaki azt állítja, hogy a magyar képviselõk a kisebbségi, nyelvi jogokért vívott küzdelmükben szövetségesek nélkül maradtak, nem ismeri, vagy nem akarja tudomásul venni az európai valóságot.

A konferencián elõadást tartott Szent-Iványi István európai parlamenti képviselõ is, a liberális frakció (ALDE) tagja. A magyar képviselõ elmondta: liberálisok és demokraták csak úgy lehetünk, ha védjük a kisebbségeket. Bár találhatunk pozitív fejleményeket e téren, Európának sokkal többet kell tennie, mint eddig. Eredmény, hogy bécsi székhellyel végre létrejött az Európai Alapjogi Ügynökség, de hatásköre túl korlátozott, azt tovább kellene bõvíteni. Egyelõre a közösségi joganyag semmilyen elõírást nem tartalmaz a kisebbségvédelmet tekintve, de ez a liszaboni szerzõdés életbelépésével megváltozhat, ebben ugyanis van egy cikkely, amelyre késõbb hivatkozni lehet és szabályozást is lehet rá építeni.

Szent-Iványi rámutatott: az uniós csatlakozás önmagában nem oldja meg a problémákat, erre jó példa a mai Szlovákia, ahol kisebbségellenes visszarendezõdés tapasztalható a 2006-os kormányváltás óta. Kérdésre válaszolva a képviselõ azzal zárta: bár a nemzetközi intézmények az egyéni jogok betartását figyelik, a kisebbségvédelemben biztosítani kell a kollektív jogok gyakorlását is.

Jelko Kacin szlovén liberális európai parlamenti képviselõ hasonlóképpen fogalmazott. Véleménye szerint csakis a pozitív diszkrimináció eszközével lehet biztosítani egy közösség megmaradását. A nyelvhasználat ügyében kitért arra, hogy a diszkrimináció tiltása nem vehet el jogokat a kisebbségtõl. A többnyelvû feliratok használata a több kultúra nyilvános kiterjesztését szolgálja, a többnyelvûség nyilvános térben történõ vizuális megjelenítését is jelenti, ezért nem szabad számarányhoz kötni. Példaként hozta fel, hogy Szlovéniában akkor is fenntartják az olasz iskolákat, ha az elemi iskolákban az olaszul tanulók száma 369, míg a középiskolákban az egész országban összesen 125! Ha az arányosságot vagy a számbeli küszöböt vezetnék be, ami látszólag nagyon demokratikus, akkor az olasz közösséget számolnák föl. Példájánál maradva jelezte: mindez, persze, pénzbe kerül, de a kisebbségvédelem és egy kultúra megõrzése nem lehet egyszerû pénzkérdés, ugyanis „többségnek” lenni privilégium és óriási felelõsség. Egy országban, egy társadalomban a kisebbségvédelem a demokrácia fokmérõje, mondta, negatív példaként említve Görögországot, ahol egyszerûen nem ismerik el, hogy kisebbségek léteznek az ország területén. A képviselõ azzal zárta elõadását, hogy egy megmaradásáért küzdõ kisebbségnek nem csak a kulturális, hanem a politikai jogait is biztosítani kell – olvasható a közleményben.

Melléklet:

MEGSZÁLLÁSOK ÁLDOZATAI LITVÁNIÁBAN

Szovjet megszállás

1940 június 15-1941 június 22.

Bebörtönzött, meggyilkolt, deportált 23.000 fõ

Az 1941. júniusi népfelkelés áldozata 700 fõ

1944-1953

Letartóztatott, bebörtönzött 186.000 fõ

Deportált 118.000 fõ

Partizánok által 20.500 fõ

1954-1986

Letartóztatott, bebörtönzött 1.000 fõ

Koncentrációs táborokban és börtönökben elhalt 20.000-25.000 fõ

Deportáltként meghalt 28.000 fõ

1991. Litvánia függetlenségének védelmezõi

Meggyilkoltak (TV-torony ostromakor; a határ mentén) 23 fõ

Sebesültek 900 fõ

Náci megszállás

Bebörtönzött, koncentrációs táborokba zárt 29.500 fõ

Meggyilkolt (melybõl mintegy 200.000 zsidó) 240.000 fõ

Németországi munkatáborba deportált 60.000 fõ

1940-1941, 1944-1947 és 1957-1960

Elüldözöttek, erõszakosan eltávolítottak 496.000 fõ

(litvánok, lengyelek, németek, és az egykori Kelet-Poroszország lakói)

(a Litván Népirtás és Ellenállás Kutatóközpont adatai - www.genocid.lt)

Továbbította:

Frigyesy Ágnes