„Hol vagy magyarok tündöklõ csillaga?”

A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány tagjainak

és baráti körének kárpátaljai kirándulásáról

1. rész

– Fejezzék be! (Mármint a közbeszólást) Tegye le a zászlót! (Mármint az árpádsávost) – harsogta a bírónõ 2008. szeptember 30-án azon a tárgyaláson a Pesti Kerületi Bíróság termében a vádlottak és hozzátartozóik felé, ahol 42 hazafi koncepciós pere zajlott. Ám mintha az ötvenes évek diktatórikus világába „utaztunk” volna, noha többen Kárpátaljára készültünk. A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány tagjai és baráti köre kirándulása, egyben emberjogi megfigyelõ útja ugyanis rendkívüli módon a Bíróságon kezdõdött. Gaudi-Nagy Tamás és Zétényi Zsolt jogvédõk hat fõ védelmét vállalták el a 2006. szeptemberi tévéostrom elõtti cselekmények következményeként.

„De ha így sem kellünk néhány szószólónak,

akkor is maradunk igaz, hû magyarnak.”

Észleléseinket, megfigyeléseinket így Budapesten, a kerületi bírósági teremben kezdtük. A neves jogászok: Morvai Krisztina, Juhász Imre mellett, kiváló közéleti személyiségeink: Csókay András agysebész, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Gonda László, a budapesti Kossuth téri tüntetõk egyik vezéralakja is velünk tartott a négynapos úton. A magyar-ukrán határon mintegy kétórai várakozást követõen felszállt a buszra Izsák Tibor idegenvezetõ, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola tanára, aki máris közli velünk: a beregszászi konzulátuson mindig megszégyenítik a magyarokat, akiknek órákat kell sorba állniuk a vízumért.

Ezt a nehéz magyar sors érzését erõsíti bennünk a mezõvári magyar testvéreinkkel történõ találkozás, ahol az ungvári Credo együttes megzenésített költõi estjére került sor: „Meddig kell eltûrnünk, hogy az asztalnál még mindig nincs helyünk.” Vagy „De ha így sem kellünk néhány szószólónak, akkor is maradunk igaz, hû magyarnak.”

Vári Fábián László költõ érkezésünket követõen elmesélte: – Noha otthon van Kárpátalján, kétszer szakadt ki az anyaországból, elõször a Szovjetunió-, majd Ukrajna részeként. Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány elnöke köszöntõ beszédében hangsúlyozta: – Nem lehangoló, hanem lélek-emelõ nekünk Kárpátaljára jönnünk, hisz egy szellemi vérkeringés részesei vagyunk. Budapesten nem mindig öröm otthon lenni. Idõnként kisebbségben érezzük magunkat. A szakrális, Istenhez való kötõdés nagyon meggyengült. Istentelen nép lettünk. De a mostani találkozás alkalmával kölcsönösen gazdagítjuk egymást – mondta.

_____________

Légy hû õseid kultúrájához!

Zarándokút a munkácsi várba

Másnap egy Beregszász határában mûködõ magyar panzió épületérõl kölcsönkért nemzeti színû lobogóval érkeztünk a munkácsi várba, Kárpátalja legismertebb történelmi-építészeti mûremekéhez. Messzirõl kiemelkedett az impozáns méretû vár, mely három, külön védelmi rendszerrel ellátott részbõl áll. A hegy legmagasabb részén látható a legrégebbi várrész, a fellegvár. A vár helyenként mintegy 4 méter vastagságú falait nyolc külsõ szögletes bástya, és három körbástya erõsíti. Az alsó várban éltek a szolgák és kézmûvesek. A fellegvár palotáiban lakott a várúr, és udvartartása.

Munkács lakosságának jelenleg csupán mintegy 10%-a magyar. Az egykor komoly védelmet jelentõ várban félemlítették meg Zrínyi Ilonát. A 70-es évek közepétõl restaurálták. Rákóczi fája helyett ma már kopjafa emlékeztet a dicsõ múltra. A várban raboskodott Kazinczy Ferenc író nyelvújító és forradalmár, melyet emléktábla hirdet. De ideszállították a császári idõkben a „veszélyes” magyarokat. A börtön ma már kaszárnya. Az udvarban lévõ kutat valószínûleg mint nélkülözhetetlen tartozékot az elsõ vár idején ásták, melynek mélysége 86 méter. A kútban csontok maradványaira leltek, s egy titkos alagút-rendszer a Latorca partjára vezetett.

A várnak több tulajdonosa volt, elsõsorban említsük meg a nõi szereplõk neveit: Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona. Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682. június 15-én e várban tartotta fényes menyegzõjét. De Munkács vára a kuruc mozgalom fontos bázisa lett. A törökök sikertelen bécsi hadjárata után, melyben Thököly is részt vett, 1685 novemberében a császáriak a vár alá vonultak. Aeneas Carprara tábornok tízezer fõnyi serege élén szólította fel Zrínyi Ilonát a vár feladására, aki azonban ezt megtagadta. 1686. március 10-én megkezdõdött a vár intenzív ostroma, Zrínyi Ilona mintegy két éven át hõsiesen védte a várat és annak függetlenségét! Herczeg Ferenc író Pro Libertate! címû mûvében errõl így írt: „Minden héten egyszer magára vette a páncélját, hogy gyermekei és Radics várkapitány kíséretében körüljárja a várfalakat, nem kétkedésbõl tette, hanem okos számításból, hogy a várõrségben a lelket tartsa és az ellenséggel tudassa rendületlen elszántságát.” 2006 óta a hõs asszony emlékét az egyik bástyán Zrínyi Ilona és a gyermek Rákóczi Ferenc szobra õrzi.

Munkács vára a Rákóczi-szabadságharc egyik legfontosabb támaszpontjává vált, ám Rákóczi utolsó reménysége, a szabadságharc sasfészke – a munkácsi vár – 1711. június 22-én Habsburg kézre került. 1787-tõl fogház, 1794-tõl börtön. 1800-1801-ben itt raboskodott Kazinczy Ferenc. 1805-1806 telén 88 napig Napóleon elõl menekítve itt õrizték a magyar Szent Koronát.

A „Szabadság szentje” elnevezésû kiállításon Petõfi, Thököly, Rákóczi korabeli bútorokat, fényképeket láthattunk. Olvasható például Zrínyi Ilona levele Thököly Imréhez 1691. dec. 22-én. A sok nemes hõsies küzdelmet felidézve a munkácsi várban azonban ma magyarság-érzésünket gyengítõ Petõfi idézet olvasható magyar és ukrán nyelven egyaránt. „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog.” Szentiványi Ágnes útitársunk tiltakozása jeléül levette a fent idézett verssorokat és magával hozta. Szerencsére a beregszászi Beregvidéki Múzeum lelkes alapító igazgatója, Sepa János a fenti gondolatokkal ellentétben épp a nemzeti érzést erõsíti a múzeum látogatóiban. Idézzük a Kárpátaljai Magyarság tíz parancsolatának elsõ három pontját, hisz késõbb a beregszászi múzeum kincseihez még visszatérünk: 1. Ragaszkodj anyanyelvedhez! 2. Õrizd meg vallásodat! 3. Légy hû õseid kultúrájához!

A munkácsi vár egykori történelmi históriáját hirdeti a Turul-madár, mely csõrében kardot tartott. Az emlékmû a millenniumra épült 1896. október 23-án, s a magyarság õsi jelképe strázsaként állt a honfoglalók szent útvonala felett. Trianont követõen a Turul, csakúgy mint ma, szúrta a magyarellenes erõk szemét. 1924 decemberében a cseh hatóságok levetették a bronz Turul-madarat, majd elbontatták az emlékoszlopot. A szovjet bevonulást követõen a megszállók parancsot adtak a Turul feldarabolására és anyagából építették a szovjet emlékmûvet.

Az idõ azonban forgandó, s a Pákh család áldozatos munkája és anyagi támogatása mellett 2007 nyarán a millenniumi emlékoszlop újra felépült. A Turul-madarat Beleny Mihály ungvári szobrászmûvész tervezte az eredeti alapján. Ám a kardot nem a csõrében, hanem a karmai között tartja. A 800 kg súlyú bronz Turul-madarat 2008. március 5-én helikopter segítségével emelték a helyére. Reméljük, többé emberi erõ nem lesz képes elmozdítani a helyérõl…

Folytatjuk

Frigyesy Ágnes