A magyarság fennmaradásáért

Kárpát-Haza Imatemplom épül VerÅ‘cén

Beszélgetés Bethlen Farkassal, VerÅ‘ce polgármesterével

Bethlen Farkas ül velem szemben, aki harmadik ciklusban irányítja a Dunakanyar egyik csodálatos települését: VerÅ‘cét. A polgármester a bethleni gróf Bethlen, Å‘si fÅ‘nemesi család sarja templomépítésbe kezdett.

– Honnan kapta az ihletet, hogy templomot építsen VerÅ‘cén?

– Ez nem a saját ötletem, hanem valami oknál fogva kapunk bizonyos gondolatokat, s ha az élet zajában kicsit elcsendesedünk, van esélyünk rá, hogy meghalljuk ezeket a gondolatokat. Pár perc alatt „jött”, nagyon kedves bizsergéssel együtt. Mindannyian itt élünk Magyarországon és látjuk, tapasztaljuk, milyen fura világban élünk.

– Mikor kapta az ihletet?

– Tavaly nyáron.

– Mi adta a motivációt: történt Önnel valamilyen megrendítÅ‘ esemény, esetleg hálával szeretne Isten felé fordulni? Isten-szeretetbÅ‘l építi a templomot?

– Ember-szeretetbÅ‘l. Sajnos morális szinten minden hihetetlen mélyre süllyedt, beszéljünk akár a családok életérÅ‘l, a hazáról, az adott szó becsületérÅ‘l, tisztességrÅ‘l, vagy épp a munka megbecsülésérÅ‘l, annak örömérÅ‘l, minden területen láthatjuk, hihetetlen mélypontra süllyedt a magyarságunk. Olyan ponton állunk, ahol ember már nemigen tud cselekedni. Illetve mégis tehetünk valamit, mert bizonyított tény: ha sok ember egyazon ügy érdekében összegyűlik és imádkozik, annak mindig van eredménye. A gondolatsor így állt össze bennem: mélyre süllyedtünk, ahol ember már nem tehet semmit, csak szakrálisan történhet a népünkkel valami, ezért helyet teremtünk, ahol sokan összejöhetünk egyazon cél érdekében, s ez a motiváció csakis a magyarság fennmaradása lehet, így született a Kárpát-Haza Imatemplom építésének terve.

– VerÅ‘cén már áll egy katolikus és egy református templom. Mit szólt e nemes templom-építési tervéhez a két papi méltóság?

– Mindenkit meghagyunk a saját hitében. Mindenki odajár imádkozni, ahová akar. Ezen a szakrális helyen azonban nem csak papok szólnak majd az emberekhez, hanem világi emberek is, akik a magyarság fennmaradásáról ejtenek szót.

Rólam tudják, hogy istenhívÅ‘ ember lévén a történelmi egyházakat mindig támogattam, most is támogatom. Ez a templom azonban felekezet felett álló templom lesz, ember és Isten között nincs köztes lépcsÅ‘.

Szeptember végefelé elindul a templom építése. A 2007-es év volt a gondolaté, 2008. januárban megvettem a területet, s vele együtt a hegyecskét. Közben elkészültek a tervek, tegnap kaptam meg a jogerÅ‘s építkezési engedélyt, tehát már nincs akadály elÅ‘ttünk. Szintén magánerÅ‘bÅ‘l kiépíttettem a villanyhálózatot, mert anélkül nem kezdhettünk volna az építkezésbe. A templom mintegy száz négyzetméter nagyságú, kápolnától kicsit nagyobb, VerÅ‘cén áll majd a Katalinpusztai völgyben.

– Mikorra szeretné, hogy álljon a Kárpát-Haza Imatemplom?

– JövÅ‘re kész kell legyen, csak még egy jeles idÅ‘pontra várok jövÅ‘ nyár végén vagy Å‘sz elején, hogy idÅ‘ponthoz kötve adhassuk át.

– Hogyan tervezi: vasárnaponként más és más prédikál majd?

– Igen. Várjuk a Kárpát-medence különbözÅ‘ településein szolgáló egyházi vagy világi személyiségek közreműködését. Ebben a templomban nem csak egyházi személyiségek szólnak majd hozzánk. Ezáltal szeretném, ha zarándokhellyé válna a templomunk, mely tervek szerint a hét minden napján nyitva áll majd a látogatók elÅ‘tt, kellemes erdei környezetben, ahol mindenki elmélyülhet, imádkozhat, a maga módján. Már az építési folyamat is kezd körvonalazódni, nagyon kedves lesz az építése.

– Ki tervezi a templomot?

– Cziffka Anna nevű verÅ‘cei hölgy és a lányom, Bethlen Berta. Az építését pedig kalákában oldjuk meg, már többen jelentkeztek Kárpátaljáról, ErdélybÅ‘l, Magyarországról. Nagyon kérem, aki a Kárpát-Haza Imatemplomát bármilyen formában tudja támogatni, akár pénzzel, akár munkával, tegye meg! Mindenkit várok nagy szeretettel! S aki részt vesz ebben a közös munkában, annak lelke is felüdülésben részesülhet.

– Tudomásom szerint Ön sokat utazik Erdélybe, segít a rászorulóknak, adományokat visz hol haza, hol Kárpátaljára.

– Valóban, nagyon sokat jártam édesanyámmal Erdélybe, aki mindig „kapitány” volt a mi hajónkon. Az elmúlt húsz esztendÅ‘ben nagyon sokat utaztunk együtt Erdélybe, s a Julianus Alapítvány keretén belül építettünk egy imaházat egy magyar falunak, felújítottunk egy óvodát egy kis városkának, három templom tatarozásában vettünk részt. Az elmúlt három évben 17 településnek építünk központi magyar oktatási intézményt a Szamos mentén, s ez a nagy épület remélem jól szolgálja majd az ott élÅ‘ szorvány magyarságot. Mellette öt magyar településen öt óvodát sikerült felújítani Kárpátalján. Emellett ruhaszállítmányokat, könyvadományokat szállítunk.

– Polgármester úr múlt héten is Erdélyben járt. Ismét adományokat vitt valahová?

– Nem, most abszolút önös célból jártam Erdélyben. Annak idején édesanyám beadott egy igénylést a Bethlen-család egykor elvett vagyonának kárpótlására. Most ezt az ügyet intéztem a fiammal. De nagyon érdekes, mert mi az életünkben onnan nem hozhatunk el semmit. Tehát bármit kapunk vissza a román államtól, nem használhatjuk saját életünk könnyebbé tételére. Az ott kell maradjon, s ott kell gazdálkodnunk vele, esetleges „gyümölcsébÅ‘l” pedig az ottani fontos ügyeket, építkezéseket támogatjuk. Ez az örökség csak munkával párosulhat. Mind Erdélyt kell szolgálja, amit onnan visszakapunk.

– Arra kérem, menjünk vissza az idÅ‘ben! Meddig tudják visszavezetni a családfát?

– Kiváltságos helyzetben vagyunk, papíron lefektetve 1060-ig, mely nagy erÅ‘t jelentett mindig a családnak. Talán tudni kell rólunk, a Bethlen család sok olyan embert adott Erdélynek illetve magyarságunknak, akár írásaival, költeményeivel (Árva Bethlen Kata), akár politikájával, gazdaságával (Bethlen Gábor), akik hozzájárultak a magyarság fennmaradásához.

– Tudomásom szerint két ága van a családnak…

– A történészek vitatkoztak azon, két ágról beszélhetünk-e vagy két külön családról. MindkettÅ‘ erdélyi: az egyik az iktári gróf Bethlenek, a másik a bethleni gróf Bethlenek. Az iktáriaknál egy példát említek: az iktári ágból származik Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Sajnos ez az ág már kihalt, nem létezik. A bethleniek mi vagyunk és megpróbálunk a névhez méltóan élni.

– Mikor jöttek át ErdélybÅ‘l?

– 1946-ban Nagyapámat, Bethlen Bélát, Észak-Erdély utolsó kormánybiztosát, a románok lecsukták jószolgálataiért kilenc évre, a szüleimet pedig elüldözték otthonukból. Édesapám lóháton menekült ErdélybÅ‘l.

– Hogyan emlékezik vissza erre az idÅ‘szakra?

– Sehogy. 1957-ben születtem. Az üldözés idÅ‘szakát nem éltem át, természetesen a szüleimtÅ‘l sokmindent hallottam, tudok, érzek. Szüleim Erdélyben gyermekeskedtek húsz évek korukig. Gondolom, nagy törést jelentett nekik lelkileg ez az idÅ‘szak, de soha nem mutatták. Mindig nagyon kiegyensúlyozottak maradtak, tudomásul vették, hogy a történelem ezt hozta számukra. Magyarországon ugyanúgy megállták a helyüket, mint Erdélyben: dolgoztak, hat gyermeket vállalva végigvitték – abszolút felemelt fejjel – az életüket.

– Nagyapja miért került kilenc évre börtönbe? Mi volt a kommunisták által kreált bűne?

– Semmilyen bűne nem volt, nem is lehetett. Általános háborús bűnösséget fogtak rá. Logikus, a románok bevonulásával, a kormánybiztost azonnal félretették. Igazából semmilyen bűne nem volt. Szolgálta a magyarságot és becsülettel végezte munkáját.

– Farkas édesapját, a hat nyelven beszélÅ‘ jogászt, a Nemzeti Bank egykori fÅ‘ügyészét 1952-ben letiltották a jogi-pályáról. Ezt követÅ‘en segédmunkásként kereshette kenyerét. Ez ismét nagy törést jelenthetett a család életében.

– Édesapám Magyarországon az elsÅ‘ években valóban, mint sok más hozzá hasonló származású ember szenet, fát hordott. A nemesi származású emberek a kommunista rendszerben csak ilyesmikre voltak „jók”. Ha maradt volna a régi rendszer, vélhetÅ‘en gazdálkodott volna a birtokon. De késÅ‘bb édesapám kitanulta a villanyszerelési mesterséget, s mint villanyszerelÅ‘ dolgozott és így tartotta el családját. Édesanyám pedig otthon nevelte a hat gyermeket.

– Hogyan emlékezik vissza édesanyjára, Bethlen Ilona grófnÅ‘re?

– Édesanyám fantasztikus ember volt, 1946-ban menekültek ErdélybÅ‘l, Pestre kerültek egy csecsemÅ‘vel, az elsÅ‘ lánytestvéremmel, majd ott megszületett a második testvérem, ezt követÅ‘en két gyermekkel kitelepítették Å‘ket Jászkísérre. Ott éltek éveken át, majd amikor az akkori rezsim feloldotta a költözési tilalmat Magyarországon, édesapám elindult és Nagymaroson, a hegyek között talált egy albérletet. Mi hárman már ott születtünk. Gyermekkoromból emlékszem arra, amikor megállt egy Volga a ház elÅ‘tt, kiszállt belÅ‘le négy idegen bÅ‘rkabátos ember. Hogy mit tettek a szüleimmel, azt igazán soha nem tudtam meg. De ilyen jelenetekre emlékszem kicsi gyermekkoromból. Két nÅ‘vérem 1965-ben kikerült Ausztriába, 1966-ban édesanyám is kapott egy útlevelet, de nem volt annyi pénzünk, hogy édesanyám kiutazzon Ausztriába. Majdnem egy évig Å‘rizgette az útlevelét, mikor egyszercsak ismét megjelentek a bÅ‘rkabátos emberek és elvitték az útlevelét. Mai fejjel végiggondolva, azt hiszem, nem volt egyszerű szüleim élete.

Édesanyám fantasztikus lelkületű ember volt, hihetetlen nemessége hihetetlen szerénységgel párosult, nagyon magasszintű intelligenciával és állandó segítÅ‘készséggel minden ember felé. Az erdélyi építkezéseket mind vele együtt intéztem. Fantasztikus humora volt.

– Az utolsó nagyasszonyok egyike lehetett…

– Abszolút. Többször ha templomot tataroztunk vagy iskolát, óvodát építettünk, s nekem nem volt idÅ‘m édesanyámmal menni, vele küldtem a pénzt Erdélybe. Egyik alkalommal szendvicsbe csomagolta a pénzt, s amikor a tiszteletes úrral vacsoráztak, kedvesen mondta, hogy Å‘ is hozott szendvicset, megkínálhatja-e a tiszteletes urat. Mire odatette az asztalára a szendvicset, de nem szólt egy szót sem arról, hogy mi található benne! Nagyon nemes lélekkel, magas szinten élte édesanyám az életét. És persze nagy-nagy hittel.

– Interneten olvastam, a Bethlen család tagjai évente egyszer legalább találkoznak egymással, s ekkor hatvan-hetvenen gyűlnek össze. Ez megható pillanata lehet életüknek…

– Talán még többen vagyunk. Évek óta kibÅ‘vítettük ezeket a kedves összejöveteleket a Bánffyakkal és az Ugronokkal. A családi összejövetelt idén Solymáron szervezik a Bánffyak. Ezek nagyon kedves találkozók! Az idÅ‘s emberek többé-kevésbé már csak temetésen találkoznak egymással. De a családi összejövetel olyan alkalom, amikor az idÅ‘sebbek is nagy örömmel beszélgetnek egymással. Ugyanakkor nagyon fontos a másod- vagy harmad-generációnak is, hogy az elsÅ‘- illetve másodfokú unokatestvérek is találkozhassanak egymással.

– Mit ad át személy szerint gyermekeinek a történelmi Bethlen család hagyatékából?

– A mai világban ez kényes kérdés. A név kötelez. Minden ember kap bizonyos útravalót akár a JóistentÅ‘l, akár a szülÅ‘ktÅ‘l, s ezekkel a külsÅ‘ és belsÅ‘ tulajdonságokkal élni kell, de nem visszaélni. Szeretném kiemelni, amit én kaptam, illetve amit mi testvérek mind a hatan megkaptunk: magasszintű hazaszeretetet, a magyarság szeretetét, illetve a munkára való nevelést. Mind a hatan nagyon szorgalmasak vagyunk, mindennap tesszük, amit éppen tennünk kell! S ezt kell továbbadjuk gyermekeinknek.

– S a gyermekek is továbbviszik a magyarság-szeretetet?

– Igen, abszolút bennük van.

– Ön mit tart legfontosabbnak az életében? Mit ad át gyermekeinek?

– A haza- és család szeretetét, az emberek megértését, valamint fontos a munka öröme és megbecsülése.

Frigyesy Ágnes

A Kárpát-Haza Imatemplom támogatható a következÅ‘ számlaszámon: Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet: 66000145-11073945

(A beszélgetés megjelent a Szent Kereszt Magazinban)