„A hazáért mindhalálig”

Emlékmûvet állítottak 109 magyar honvéd

tiszteletére Bonchidán

– Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – „becsülettel a hazáért mindhalálig” – kezdte emlékezõ beszédében Pataky József, a Tordai Hagyományõrzõ Bizottság (THHB)elnöke 2008. szeptember 13-án a bonchidai temetõben.

Majd beszédét így folytatta: – Jelenlétünk meghatározó célja: emlékoszlop állítás. A Tordai Hagyományõrzõ Bizottság nem véletlenül választotta ezt a napot, szeptember 13-át, avatási nappá. Nevezetes nap ez! Ugyanis ma pontosan 64 évvel ezelõtt kezdõdött a tordai csata. Az Aranyos folyó jobb oldalán megjelentek az ezrednagyságú szovjet egységek, és leadták az elsõ lövéseket a magyar honvédség védõállomásaira. 26 napig tartott az iszonyú csata, véres ütközetek. A súlyos harcok során több, mint 2500 magyar katona halt hõsi halált. Csak egyetlen nap alatt, szeptember 22-én az óriási fölényben lévõ szovjet-román seregekkel vívott harcokban több mint 1000 honvéd esett el. Sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását megakadályozták.

Pataky József rámutatott: – A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztály a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényekén” tartja számon. A fent említett harci cselekmények következtében sokan súlyosan megsebesültek, akiket a kolozsvári katonai kórházba, és a bonchidai Bánffy-kastélyban lévõ 25. sz. tábori kórházba szállítottak.

A THHB hosszú kutatómunka következtében számszerû tényeket tárt fel: A kolozsvári házsongárdi katona-temetõbe 251 honvéd hamvait temették, közülük 221 név ismert, 30 ismeretlen. A bonchidai református temetõbe 109 honvéd hamvait temették, akik a Bánffy kastélyban lévõ 25. hadikórházban haltak meg. A 109 név közül 89 név ismert, 20 ismeretlen. Szeptember 13-án a bonchidai kórházban elhunyt hõsöknek állítottak maradandó emlékmûvet, s ezáltal megadták a hõsöket megilletõ végtisztességet, tudván, hogy aki nem emlékezik, az felejt, és aki felejt, annak nincs jövõje – mondta a THHB elnöke.

A bonchidai kutató-munka során segítséget nyújtott Szakács János, volt bonchidai lakos helytörténeti leírása, valamint Bálint József, nyugalmazott, volt bonchidai református lelkész feljegyzései.

A THHB tagjai nyolc esztendõ leforgása alatt több, mint 1600 hõsihalott, hadifogoly eltemetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra vésve örökítették meg. Idén õsszel Tordaszentlászlón és Krasznán állítanak emlékhelyeket.

A THHB és a Bonchidai Református Egyházközség által közösen állított emlékmû-avatáson Pataky József Döbrentei Kornél költõ verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédõ katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetõig vérben: és nem haltak meg, válságos órán elõjönnek, mert utóvédként elõõrsei jövendõnknek.”

A bonchidai temetõben állított emlékmûvet megáldotta Szakács Endre római katolikus plébános és Márton János református lelkész, aki a következõket mondotta: – Az itt eltemetett honvédek otthont kerestek, de az életben nem találták meg a földi életet, csak a maradandót: Isten országát. Életüket áldozták a Hazáért, felebarátukért.

Az emlékezõ eseményen beszédet mondott Szakács János, Cech Vilmos, a THHB budapesti munkatársa, valamint Kocsis László, az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend tagja.

Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban mûködõ 25. sz. tábori kórházban sajnos tragikus események is történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelõttek az épp arra portyázó szovjet katonák. E hõsihalottak halálának okairól mindmáig hallgattak. Tragikus sorsuk történetének feltárása még várat magára.

A Bánffy-kastély hajdani virágzó- és tragikus történetérõl ma is árulkodnak megmaradt romos- és felújított részei. 1699-ben hársak és folyópartok vették körül, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a növényzet egy részét kivágták. A XVIII. században Bánffy Dénes barokk rezidenciájúvá építette. 1944. október 13-án a kastélyt felgyújtották. A Bánffy-kastély történelmi emlékhely. Rendbehozatala az utókor feladata.

Frigyesy Ágnes