A Leventemozgalom hagyatéka
- Részletek
- Dr. Szitányi György
- Találatok: 1052
Talán csak a Magyar Gárdáról hordtak össze annyi elképesztõ baromságot liberális újságírók, hazaáruló történészek, pártkatona politológusok és politikai elemzõk, mint a leventemozgalomról. Elképesztõ a tudatlanság és a tudatos aljasság, szerencsés esetben a teljes politikai vakság, ami ezekben a megnyilvánulásokban elõfordul.
Ezért kötelesség közzétenni olyan dolgokat, amikrõl a tenyésztett hungarofób firkászok sosem hallottak, az említett történésznek mondott vöröskatonák pedig olvasni sem volnának hajlandók.
Horthy és a nemzet titka
Aki csak sejti is, miféle nemzet a magyar, megesküdhetett volna, hogy a trianoni gyalázatot nem fogjuk lenyelni. Sem akkor, amikor lenyomták a torkunkon, sem az után. A második világháború után sem.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki kivételes stratéga volt, miután kezébe vette az ország maradékát, mindenek fölött a nemzet javát szolgálta, és ebben nem volt pardon. Elsõként az oktatást és a megkínzott nemzet gazdaságát emelte fel, a két alapvetõ stratégiai ágazatot.
Tessék figyelni a szót: revideálta a bekövetkezett nemzeti nyomort mind szellemi, mind anyagi vonatkozásában. Tíz esztendõ alatt a legsúlyosabb terheket a magyar hagyományokhoz méltó módon oldotta meg. Ennek belátásához elegendõ az oktatásépítésrõl szóló sorozatomat elolvasni.
Rendkívüli nehézséget okozott, hogy a lelki elsüllyedésbõl úgy hozza vissza az egész nemzetet, hogy annak nem politikus, illetve alig iskolázott tagjait ismét hittel és optimizmussal, végsõ soron testi és lelki erõvel átszellemítve emelje fel.
Nem volt elég az Antantnak iparunkat, ásványi kincseinket aljas és hazug magyargyûlölõk kezére adni, sõt, még volt szövetségesünknek, Ausztriának is ajándékozni az Õrvidék gazdag bányáit, azt az aljasságot is elkövették, hogy meghatározták országútjaink szélességét, nehogy azon katonai erõk vonulhassanak.
Európa pimaszsága és cinizmusa példátlan a történelemben: meghatározták, hogy Magyarországnak nem lehet 35 000-nél több katonája. Ezek nem vonulhattak se gyalog, se harci jármûvekkel a keskeny utakon.
Összehasonlításul: ma a teljes állomány, amelynek zöme íróasztal mögött üldögél a pénzünkért, 32 780 fõ, mert 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium további 3000 munkahelyet kapott.
Maradva a témánál: ha Horthy az oktatás és a túlélésben a gazdasági emelkedés revízióján dolgozott, minden világosfejû ember tudhatta, hogy határrevízióra is készül az ország. Ehhez elsõsorban erõs, edzett és hazaszeretõ, keresztény magyar fiatalokra volt szükség. A Ludovika Akadémia is mûködött, de szükség volt a nyomorban legyengült nemzet testi táplálására is.
Amint az Oktatástámogatásról szóló sorozatban olvasható, az 1921. évi LIII. törvénycikk testnevelési törvény volt. Amint a katonai vezetés részben hazai magyar, részben az elrabolt területekrõl ide menekült, tisztiiskolán megfelelõen felvételizett fiatalok oktatásával a leendõ vezérkart építette titokban, ugyanúgy mûködött ez a testnevelési törvény is. Aki olvasta a róla írottakat, emlékezhet, hogy az iskolákban végzett ifjakat is testedzésre fogták. 21 éves korig kötelesek voltak rendszeres testedzéseken részt venni. (A lányokra, mint emlékezhet az olvasó, más vonatkozott.)
Testnevelési órákon is tudni kellett bizonyos "alaki” gyakorlatokat, nem beszélve a mai cigányokat és liberálisokat oly nagyon megrémítõ egyszerre lépésrõl, amit menetelésnek neveznek. Ez nem régen még része volt a testnevelésnek, mert egymásra figyelésre, koncentrációra és rendre nevelt. (Javaslom a törvényrõl írottak ismételt elolvasását.)
Ez a testnevelési törvény alapozta meg a leendõ Levente Egyesületek kiképzését. Az 1921., LIII. tv-t a magyar nemzetgyûlés 1921. december 19-én hagyta jóvá.
A magyar mentalitáshoz tartozik a tervezés és az elõre való gondolkozás is, ez a kijevi levéltár anyagaiban is olvasható. Ne csodálkozzunk, hogy az 1921 végén hozott törvény, amelyben a világon elsõként a magyar állam szabályozta a testnevelést, csak 1924. január 31-én kapott végrehajtási utasítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter 9000/1924. sz. rendeletében. Meghatározta, hogy a testnevelés az állam feladata. (A mostani kormány a Jobbiktól lopott program alapján eldöntötte, hogy a hét minden napján lesz testnevelés, utána pedig visszavonta ezt arra hivatkozva, hogy nincs elég tornaterem, mintha testneveléshez már az elsõ napon szükség volna bordásfalra és más hasonlókra. Politikai akarat kérdése a tornaterem-építés, de a testedzés egy órányi, rendben való sétával (ha tetszik: meneteléssel) még télen is megoldható az iskola közelében, vagy épülete körül.
Hogy az államhatalom megfeleljen a rá is vonatkozó, országgyûlés által hozott törvénynek, létrehozta a Levente Egyesületeket.
A leventék
A Levente õsi magyar személynév, jelentése: ’levõ’, ’létezõ’.
A nyelvújításkor leventére változtatott "leventa” szó értelme ’vitéz’. Régi török vagy horvát jövevényszó.
Nem untatom az olvasót a szónak 1924-es többféle értelmezhetõségével, de a (mégis) létezõ magyar vitéz megfelelõ értelem ennek is felfogására. Ehhez az Antant nem értett.
Hogy ellenõrizhetõ legyen a kötelezõ testedzés, kötelezõvé tették a levente mozgalomban való részvételt. Jó megjegyezni: egészen addig, amíg nem kényszerítették a háborús idõk a diákok nemzethûségének biztonsági okokból való ellenõrzésére a mozgalmat, se valláshoz, se fajhoz való tartozást nem vettek figyelembe.
Az 52000/1924. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletet, amely szerint legfeljebb 8 hónapig tartó, heti két órában és egy délutánon való testedzést a 800/1935. VKM sz. rendelet legalább 8, de legfeljebb 9 hónapi heti három órában való kötelezõ testgyakorlásra változtatta, és ennek elmulasztóját a testnevelési bizottság elsõ ízben figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetén dorgálásban részesítette; továbbá kötelezte a leventéket "vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni”.
A mozgalom elõzménye az 1868. évi XXXVIII. tc. által létrehozott Ifjúsági Véderõ, mely a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta.
Emlékeztetõül: az 1950-es években mind az általános iskolák felsõ tagozatában, mind a középiskolákban kötelezõ tárgy volt a légoltalom.
A leventeleányok
A VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete értelmében lányok is csatlakozhattak: "A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos nõi erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra elõkészítse.”
A mozgalom mint intézmény
A leventeintézmény kettõs irányítás alatt mûködött. A felszínen a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTT) irányította, míg a rejtett, katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy kerületi testnevelési felügyelõ, vármegyénként egy testnevelési felügyelõ és járásonként egy testnevelési vezetõ elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját.
Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülõkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért õket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet várták el.
A honvédelemrõl szóló 1939. évi II. törvény a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente-kiképzési kötelezettséget.
A katonai elõképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, "Legfelsõbb Elhatározás” útján "az ifjúság katonás szellemû nevelésérõl és a testnevelés erõteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést.
Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját "a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére”.
Mindazoknak, akiknek nem érdekük hazudni, csak arra szükséges felhívnom a figyelmét, hogy Horthy 1941. július 18-án rendelte el a katonás szellemû nevelést. Kassa bombázása pedig három héttel korábban, június 26-án történt.
Vagyis: "mirõl beszélünk?”
A háborús provokáció után három héttel (ezúttal is közömbös a máig megoldatlan rejtély, hogy valójában kik bombáztak), nincs abban meglepõ, hogy ilyen provokáció után megkövetelték a katonás fegyelmet. A megoldatlansághoz tartozik, hogy Kun Miklós történész, akinek vonásai erõsen emlékeztetnek Béla nevû nagyapjáéira, azonban nagyon messze esett a fájától, bár a Szovjetunióban született, határozottan állítja, hogy a kassai bombatámadást szándékosan, és az NKVD utasítására hajtották végre.
Az utolsó idõszak
Láthattuk, hogy a fiúk és a lányok leventeszervezetei a testi-lelki erõsödésre késztették, tagjaikat, ami mögött (csakúgy, mint a Ludovikán a tisztképzésben) a honvédelmi, illetve revíziós célok húzódtak meg. Ezekhez különösebb hatalmi ösztönzésre nem volt szükség, hiszen a magyaroknak mindig fájt, és fáj is Trianon.
A trianoni diktátum kijátszása – függetlenül szükségességétõl – része a magyar virtusnak.
Tiszteljük a nyilas hatalom által frontra parancsolt leventéket, hõseik hõseink maradnak.
Közülük sokan meghaltak, hadifogságba, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták, országos parancsnokát, Béldy Alajos altábornagyot "hazaárulásért” kötél általi halálra ítélték, de ezt kegyelembõl életfogytiglanra módosították. A börtönben megbetegedett (vajon mi baja lett?), és 1946. december 22-én a rabkórházban meghalt. 1994-ben mentették fel az ellene emelt vádak alól.
A leventék hagyatéka
Azon felül, hogy mindazt példásan beteljesítették, ami az oktatási törvénykezés célja volt, a leventék a cserkészek példaképeivé is váltak. Ez kézenfekvõ következmény, a cserkészet is az életre nevelt, és olyan alapelveken nyugodott (csak az akkoriról szólok), amelyek az oktatás révén váltak a tanulók bensõ értékeivé.
A testi-lelki építkezés éppúgy célja volt az oktatásnak, mint a folytonos testnevelésre épülõ rendnek.
A testi építkezés majdnem egyértelmû: a testi erõ önmagában azonban csak edzõtermek poszterein létezik. A testedzés értelme nem a különbözõ étrend-kiegészítõ mérgekkel és a "gyúrással” való eltorzulás. A testedzés lényege: úrrá lenni saját testünk fölött, és erõsnek lenni az önvédelemre. Ez a fegyelem, ami belülrõl, a lélekbõl építkezik, de a test nem parancsolhat a léleknek: aki nyafog, hogy izomláza van, jó példa a selejtre. Nem hindu bölcselet szükséges ehhez, hanem hittel alapozott önuralom.
A testi erõ és a teherbírás szorosan összefügg, és terheink ma is vannak, nemcsak az akkori fiataloknak voltak. Ezeket hittel és erkölccsel el kell viselnie annak, aki magyar. A magyar ifjúságnak akkor is küldetése volt, ma is az van.
Olyan testedzésre, testnevelésre volt és van szükség, amely a lelket is erõsíti.
A forma tisztelete nem az alak iránti hódolat, hanem a rendezett tartalom iránti szeretet és vágy. Ezért helyeztek különös, mai puhányok számára túlzott hangsúlyt a "katonás” rendre, amit a szellemi értékekben is meg kellett tartani. Akinek nem rendezett, világos a világképe, aminek lényege, hogy mi a dolgok rendje a világban, annak zavaros fogalmai vannak.
Ha zavarosak a fogalmai, zavaros az erkölcse is, ami összefügg a világképpel. Ez a világlátás nem egyéni, mindig közösséghez kötött, amint az maga a jónak tartás is. Ezek a fogalmak, a szellemi értékek jellemeznek egy közösséget.
A valláserkölcsi nevelés normatív: önuralomra tanít, ezért függ össze szorosan a Levente-mozgalommal. A mozgalom ereje a normák lehetõ legteljesebb betartásában és a gyakorlati erkölcs értékrendjében van.
Ennek az értékrendnek volt, és elvárjuk, legyen is rendezõ elve a keresztény erkölcs, ahogy volt, és az legyen a Szent Korona tana. A Szent Korona nem pusztán ereklye, hanem jogi személyként mindennek forrása a magyar nemzet életében, akár hisznek benne, akár tagadják a Korona szakralitását.
A hazaszeretet, ami Isten adománya, mint maga a keresztény magyar államiság, olyan hagyatéka a leventék tiszteletre méltó közösségének, mint amilyen bensõ tudás a nemzeti becsület, a magyarok szabadságáért önfeláldozásra való készség.
E tudásnak biztonságát hagyta ránk a magyar leventemozgalom is, a világ minden gárdamozgalma között a legkiválóbb.
Ezért kötelesség közzétenni olyan dolgokat, amikrõl a tenyésztett hungarofób firkászok sosem hallottak, az említett történésznek mondott vöröskatonák pedig olvasni sem volnának hajlandók.
Horthy és a nemzet titka
Aki csak sejti is, miféle nemzet a magyar, megesküdhetett volna, hogy a trianoni gyalázatot nem fogjuk lenyelni. Sem akkor, amikor lenyomták a torkunkon, sem az után. A második világháború után sem.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki kivételes stratéga volt, miután kezébe vette az ország maradékát, mindenek fölött a nemzet javát szolgálta, és ebben nem volt pardon. Elsõként az oktatást és a megkínzott nemzet gazdaságát emelte fel, a két alapvetõ stratégiai ágazatot.
Tessék figyelni a szót: revideálta a bekövetkezett nemzeti nyomort mind szellemi, mind anyagi vonatkozásában. Tíz esztendõ alatt a legsúlyosabb terheket a magyar hagyományokhoz méltó módon oldotta meg. Ennek belátásához elegendõ az oktatásépítésrõl szóló sorozatomat elolvasni.
Rendkívüli nehézséget okozott, hogy a lelki elsüllyedésbõl úgy hozza vissza az egész nemzetet, hogy annak nem politikus, illetve alig iskolázott tagjait ismét hittel és optimizmussal, végsõ soron testi és lelki erõvel átszellemítve emelje fel.
Nem volt elég az Antantnak iparunkat, ásványi kincseinket aljas és hazug magyargyûlölõk kezére adni, sõt, még volt szövetségesünknek, Ausztriának is ajándékozni az Õrvidék gazdag bányáit, azt az aljasságot is elkövették, hogy meghatározták országútjaink szélességét, nehogy azon katonai erõk vonulhassanak.
Európa pimaszsága és cinizmusa példátlan a történelemben: meghatározták, hogy Magyarországnak nem lehet 35 000-nél több katonája. Ezek nem vonulhattak se gyalog, se harci jármûvekkel a keskeny utakon.
Összehasonlításul: ma a teljes állomány, amelynek zöme íróasztal mögött üldögél a pénzünkért, 32 780 fõ, mert 2009-ben a Honvédelmi Minisztérium további 3000 munkahelyet kapott.
Maradva a témánál: ha Horthy az oktatás és a túlélésben a gazdasági emelkedés revízióján dolgozott, minden világosfejû ember tudhatta, hogy határrevízióra is készül az ország. Ehhez elsõsorban erõs, edzett és hazaszeretõ, keresztény magyar fiatalokra volt szükség. A Ludovika Akadémia is mûködött, de szükség volt a nyomorban legyengült nemzet testi táplálására is.
Amint az Oktatástámogatásról szóló sorozatban olvasható, az 1921. évi LIII. törvénycikk testnevelési törvény volt. Amint a katonai vezetés részben hazai magyar, részben az elrabolt területekrõl ide menekült, tisztiiskolán megfelelõen felvételizett fiatalok oktatásával a leendõ vezérkart építette titokban, ugyanúgy mûködött ez a testnevelési törvény is. Aki olvasta a róla írottakat, emlékezhet, hogy az iskolákban végzett ifjakat is testedzésre fogták. 21 éves korig kötelesek voltak rendszeres testedzéseken részt venni. (A lányokra, mint emlékezhet az olvasó, más vonatkozott.)
Testnevelési órákon is tudni kellett bizonyos "alaki” gyakorlatokat, nem beszélve a mai cigányokat és liberálisokat oly nagyon megrémítõ egyszerre lépésrõl, amit menetelésnek neveznek. Ez nem régen még része volt a testnevelésnek, mert egymásra figyelésre, koncentrációra és rendre nevelt. (Javaslom a törvényrõl írottak ismételt elolvasását.)
Ez a testnevelési törvény alapozta meg a leendõ Levente Egyesületek kiképzését. Az 1921., LIII. tv-t a magyar nemzetgyûlés 1921. december 19-én hagyta jóvá.
A magyar mentalitáshoz tartozik a tervezés és az elõre való gondolkozás is, ez a kijevi levéltár anyagaiban is olvasható. Ne csodálkozzunk, hogy az 1921 végén hozott törvény, amelyben a világon elsõként a magyar állam szabályozta a testnevelést, csak 1924. január 31-én kapott végrehajtási utasítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter 9000/1924. sz. rendeletében. Meghatározta, hogy a testnevelés az állam feladata. (A mostani kormány a Jobbiktól lopott program alapján eldöntötte, hogy a hét minden napján lesz testnevelés, utána pedig visszavonta ezt arra hivatkozva, hogy nincs elég tornaterem, mintha testneveléshez már az elsõ napon szükség volna bordásfalra és más hasonlókra. Politikai akarat kérdése a tornaterem-építés, de a testedzés egy órányi, rendben való sétával (ha tetszik: meneteléssel) még télen is megoldható az iskola közelében, vagy épülete körül.
Hogy az államhatalom megfeleljen a rá is vonatkozó, országgyûlés által hozott törvénynek, létrehozta a Levente Egyesületeket.
A leventék
A Levente õsi magyar személynév, jelentése: ’levõ’, ’létezõ’.
A nyelvújításkor leventére változtatott "leventa” szó értelme ’vitéz’. Régi török vagy horvát jövevényszó.
Nem untatom az olvasót a szónak 1924-es többféle értelmezhetõségével, de a (mégis) létezõ magyar vitéz megfelelõ értelem ennek is felfogására. Ehhez az Antant nem értett.
Hogy ellenõrizhetõ legyen a kötelezõ testedzés, kötelezõvé tették a levente mozgalomban való részvételt. Jó megjegyezni: egészen addig, amíg nem kényszerítették a háborús idõk a diákok nemzethûségének biztonsági okokból való ellenõrzésére a mozgalmat, se valláshoz, se fajhoz való tartozást nem vettek figyelembe.
Az 52000/1924. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletet, amely szerint legfeljebb 8 hónapig tartó, heti két órában és egy délutánon való testedzést a 800/1935. VKM sz. rendelet legalább 8, de legfeljebb 9 hónapi heti három órában való kötelezõ testgyakorlásra változtatta, és ennek elmulasztóját a testnevelési bizottság elsõ ízben figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetén dorgálásban részesítette; továbbá kötelezte a leventéket "vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni”.
A mozgalom elõzménye az 1868. évi XXXVIII. tc. által létrehozott Ifjúsági Véderõ, mely a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta.
Emlékeztetõül: az 1950-es években mind az általános iskolák felsõ tagozatában, mind a középiskolákban kötelezõ tárgy volt a légoltalom.
A leventeleányok
A VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete értelmében lányok is csatlakozhattak: "A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos nõi erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra elõkészítse.”
A mozgalom mint intézmény
A leventeintézmény kettõs irányítás alatt mûködött. A felszínen a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTT) irányította, míg a rejtett, katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy kerületi testnevelési felügyelõ, vármegyénként egy testnevelési felügyelõ és járásonként egy testnevelési vezetõ elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját.
Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülõkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért õket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet várták el.
A honvédelemrõl szóló 1939. évi II. törvény a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente-kiképzési kötelezettséget.
A katonai elõképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, "Legfelsõbb Elhatározás” útján "az ifjúság katonás szellemû nevelésérõl és a testnevelés erõteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést.
Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját "a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére”.
Mindazoknak, akiknek nem érdekük hazudni, csak arra szükséges felhívnom a figyelmét, hogy Horthy 1941. július 18-án rendelte el a katonás szellemû nevelést. Kassa bombázása pedig három héttel korábban, június 26-án történt.
Vagyis: "mirõl beszélünk?”
A háborús provokáció után három héttel (ezúttal is közömbös a máig megoldatlan rejtély, hogy valójában kik bombáztak), nincs abban meglepõ, hogy ilyen provokáció után megkövetelték a katonás fegyelmet. A megoldatlansághoz tartozik, hogy Kun Miklós történész, akinek vonásai erõsen emlékeztetnek Béla nevû nagyapjáéira, azonban nagyon messze esett a fájától, bár a Szovjetunióban született, határozottan állítja, hogy a kassai bombatámadást szándékosan, és az NKVD utasítására hajtották végre.
Az utolsó idõszak
Láthattuk, hogy a fiúk és a lányok leventeszervezetei a testi-lelki erõsödésre késztették, tagjaikat, ami mögött (csakúgy, mint a Ludovikán a tisztképzésben) a honvédelmi, illetve revíziós célok húzódtak meg. Ezekhez különösebb hatalmi ösztönzésre nem volt szükség, hiszen a magyaroknak mindig fájt, és fáj is Trianon.
A trianoni diktátum kijátszása – függetlenül szükségességétõl – része a magyar virtusnak.
Tiszteljük a nyilas hatalom által frontra parancsolt leventéket, hõseik hõseink maradnak.
Közülük sokan meghaltak, hadifogságba, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták, országos parancsnokát, Béldy Alajos altábornagyot "hazaárulásért” kötél általi halálra ítélték, de ezt kegyelembõl életfogytiglanra módosították. A börtönben megbetegedett (vajon mi baja lett?), és 1946. december 22-én a rabkórházban meghalt. 1994-ben mentették fel az ellene emelt vádak alól.
A leventék hagyatéka
Azon felül, hogy mindazt példásan beteljesítették, ami az oktatási törvénykezés célja volt, a leventék a cserkészek példaképeivé is váltak. Ez kézenfekvõ következmény, a cserkészet is az életre nevelt, és olyan alapelveken nyugodott (csak az akkoriról szólok), amelyek az oktatás révén váltak a tanulók bensõ értékeivé.
A testi-lelki építkezés éppúgy célja volt az oktatásnak, mint a folytonos testnevelésre épülõ rendnek.
A testi építkezés majdnem egyértelmû: a testi erõ önmagában azonban csak edzõtermek poszterein létezik. A testedzés értelme nem a különbözõ étrend-kiegészítõ mérgekkel és a "gyúrással” való eltorzulás. A testedzés lényege: úrrá lenni saját testünk fölött, és erõsnek lenni az önvédelemre. Ez a fegyelem, ami belülrõl, a lélekbõl építkezik, de a test nem parancsolhat a léleknek: aki nyafog, hogy izomláza van, jó példa a selejtre. Nem hindu bölcselet szükséges ehhez, hanem hittel alapozott önuralom.
A testi erõ és a teherbírás szorosan összefügg, és terheink ma is vannak, nemcsak az akkori fiataloknak voltak. Ezeket hittel és erkölccsel el kell viselnie annak, aki magyar. A magyar ifjúságnak akkor is küldetése volt, ma is az van.
Olyan testedzésre, testnevelésre volt és van szükség, amely a lelket is erõsíti.
A forma tisztelete nem az alak iránti hódolat, hanem a rendezett tartalom iránti szeretet és vágy. Ezért helyeztek különös, mai puhányok számára túlzott hangsúlyt a "katonás” rendre, amit a szellemi értékekben is meg kellett tartani. Akinek nem rendezett, világos a világképe, aminek lényege, hogy mi a dolgok rendje a világban, annak zavaros fogalmai vannak.
Ha zavarosak a fogalmai, zavaros az erkölcse is, ami összefügg a világképpel. Ez a világlátás nem egyéni, mindig közösséghez kötött, amint az maga a jónak tartás is. Ezek a fogalmak, a szellemi értékek jellemeznek egy közösséget.
A valláserkölcsi nevelés normatív: önuralomra tanít, ezért függ össze szorosan a Levente-mozgalommal. A mozgalom ereje a normák lehetõ legteljesebb betartásában és a gyakorlati erkölcs értékrendjében van.
Ennek az értékrendnek volt, és elvárjuk, legyen is rendezõ elve a keresztény erkölcs, ahogy volt, és az legyen a Szent Korona tana. A Szent Korona nem pusztán ereklye, hanem jogi személyként mindennek forrása a magyar nemzet életében, akár hisznek benne, akár tagadják a Korona szakralitását.
A hazaszeretet, ami Isten adománya, mint maga a keresztény magyar államiság, olyan hagyatéka a leventék tiszteletre méltó közösségének, mint amilyen bensõ tudás a nemzeti becsület, a magyarok szabadságáért önfeláldozásra való készség.
E tudásnak biztonságát hagyta ránk a magyar leventemozgalom is, a világ minden gárdamozgalma között a legkiválóbb.
