A fajvédelem szó elõször ebben a magyar törvényben jelenik meg. Ehhez kénytelen vagyok egy apróságot hozzáfûzni. Még a német fajvédelem is tartalmaz egy furcsaságot, ami a magyarban – függetlenül megítélésétõl – sokkal enyhébben jelenik meg. Magyarázata: Horthy Miklósné õsei között is volt zsidó, az pedig abszurdum, hogy a Kormányzó hitvesére ilyen törvény vonatkozzék.

Ugyanakkor a német „fajvédelem” lényege sem minden olyan ember kiirtására vonatkozott, akinek õsei között volt zsidó vallású (értelemszerûen zsidó fajú) ember, hanem egyfajta nemesítésre.

A kor divatos genetikai elképzelése – mit tesz Isten – Darwin unokatestvérétõl, Francis Galtontól származott. A neve eugenika, vagy eugenetika. Galton így magyarázza: az eugenika tudománya mindazokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehetõ legelõnyösebb kifejlõdését segítik elõ.

Tudományos értékével nem tisztünk foglalkozni, Charles Darwin elméletének visszahatása is érzõdik rajta, de mûvelésének célját pontosan meghatározhatjuk: az emberek testi, lelki és szellemi tulajdonságainak javítása. Mélyebb taglalása más területre tartozik, azonban a lényege az volt, hogy a lehetõ legmagasabb szintre emelje az ember testi és szellemi képességeit.

Eddig legfeljebb megcsodálhatjuk a szociál-darwinizmusnak ezt a korai változatát, ami kísértetiesen hasonlít az állattenyésztésre, azonban óhatatlanul visszahõköl a legidealistább értelmezõ is, ha rádöbben e módszer gyakorlatára és annak alapelveire.

Valóságos lényege a felsõbbrendû ember eszményének valósággá tétele volt. Filozófiai gyökerei az angol, és a német gondolkozásban bontakoztak ki. Az angolban – azóta más értelemben használva – közismert: superman. Annyi kitérõt megengedhetünk magunknak, hogy G. B. Shaw mindmáig rejtegetett címû darabját (magyarul: Ember és felsõbb rendû ember) Hevesi Sándort fordította magyarra, és a fordítás elõszavában hivatkozik a szó értelmezésének nehézségére, míg végül ezt választotta a német megfelelõ, az Übermensch mintájára.

A németek felsõbbrendûsége számított csúcsnak, azt kívánták az eugenetika (két görög szó összetételének (körülbelüli értelme: ’jó életadás’) révén megközelíteni. Így történt, hogy a „tiszta fajú árja” német katonák bejárták az országot, és ahol csak hozzájutottak, „a Führer ajándéka” minõsítésû gyermekekkel áldották meg a német nõket.

A lényeg tehát egyfajta keresztezés a német lakosság egyre felsõbb rendûvé tétele céljából. Mivel pedig a gének így is, úgy is öröklõdnek, ez olyan, mint az exponenciális függvény: a németség zsidótartalma aszimptotikusan közelít a nullához, amit nem érhet el.

Magyarból azonban nem lesz német. Igaz, hogy egyfajta segéderõnek tekintették Hitler teoretikusai a magyarokat, 1941-ben a korábbinál merevebben kellett értelmezni magyar állampolgárok genetikai kvalitását.

Ezt nevezzük pozitív eugenetikának, az alacsonyrendûek felszámolása – eredetileg sterilizálása – a negatív eugenetika.

Ennek leggyorsabb módja az alacsonyrendû népfajok elüldözése az országból. A ma már oly nagyon együttérzõ civilizált világ csak a gazdag zsidókat fogadta be, a menedéket kérõ szegényebbeket kitaszították, nem engedték partra szállni (ennyit az angolszász humanizmusról), és sorsukra hagyták.

Az USA és Nagy-Britannia legalább annyira bûnös, mint azok, akik elõl hiába menekültek hozzájuk.

Az eredeti felsõbbrendûségi mítoszban kizárólag a németek számították magukat felsõbbrendûnek, ezt a politikában nem hangoztatták, de a hadszíntéren egyértelmûen éreztették a magyar honvédekkel.

E kényszerû kitérõ után tudjuk úgy értelmezni a harmadik zsidótörvényt, ahogy az a valóságban volt.

Az 1941. évi XV. törvénycikk

a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítésérõl és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekrõl

E törvény értelmezéséhez a házassági jogról szóló 1894-es törvénycikk a http://webcache.googleusercontent.com/ címen megtalálható.

Számunkra ez annyiban érdekes, hogy a változásokat megérthessük, a lényeg az alapos módosításban található.

Ez a kiegészítés és módosítás a lényege a törvényváltoztatásnak.

Hat fejezetbõl áll.

1. Házasságkötés elõtt szükséges orvosi vizsgálat

2. Házasodási kölcsön

3. A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések

4. Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma

5. Büntetõ rendelkezések

6. Vegyes és záró rendelkezések

Az 1941. évi XV. törvénycikk elég könnyen áttekinthetõ, de – mint az a bevezetõbõl kitûnik – jellemzõ pontjai a 4. fejezetben válnak azzá, ami valójában. Ha ebbõl a pontból, ami pszichikai beállítódás szempontjából – szemlélettõl függõen – vagy a legjobb, vagy a legrosszabb helyen van ebben a rendszerben, nézzük a fejezetek sorát, mindegyikük bír valamilyen felhanggal, pedig eredetileg a kor jellemzõ erkölcsének normái szerint praktikus dolgokat tartalmaznak.

Ez nem témánk, maradunk a harmadik zsidótörvénynél, ami ezúttal nyíltan fajvédõ törvény.

Házasságkötés elõtt szükséges orvosi vizsgálat

Egyházi házasságkötéshez szükséges a háromszori kihirdetés. Ezért az adott korban, ha mindegyik házasuló fél harminc napnál nem régibb keletû tiszti orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a lakóhelye szerint illetékes tiszti orvosnál megjelent, egészségi állapotának megállapításához a szükséges felvilágosításokat megadta, magát megvizsgáltatta és a vizsgálat nem állapított meg fertõzõ gümõkórt vagy fertõzõ nemi bajt, a kihirdetés megtörténhet (vagy az alól felmentés adható).

Az adott korban a „morbus hungaricus”, a gümõkór kizárása nemcsak a házasfelek biztonságáért volt szükséges, hanem az utódok egészségének védelmében is. Ugyanez vonatkozik a nemi betegségekre is, mert ezek ugyanúgy szinte mindennaposak voltak.

Ha erre utaló tünetet észlelt az orvos, a gyógyulásig felfüggesztette az engedély kiadását.

Nem minden esetben volt szükség a tisztiorvos engedélyére: elengedhette a házasuló személyes megjelenését és megvizsgálását, ha a házasuló gümõkór tekintetében az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában, nemi baj tekintetében pedig az ugyanennek a törvénycikknek 35. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szerv, katona esetén a honvédorvos harminc napnál nem régibb keletû orvosi bizonyítványával igazolja arról, hogy e kóros állapotok egyike sem állapítható meg. (1-2. §)

A polgári házasságkötést a tisztviselõ csak akkor vehette tudomásul, ha a házasulók a tisztiorvosi bizonyítványt bemutatták.

Ez elengedhetõ volt, ha

1. ha tisztiorvosi megállapítás szerint valamelyik házasuló közeli halállal fenyegetõ betegségben szenvedett,

2. gümõkór tesetén, ha az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szerv bizonyítványa szerint mindkét házasuló fertõzõ gümõkórban szenvedett,

3. ha a házasulók együttélésébõl a jelen törvény hatálybalépése elõtt gyermek született vagy a nõ tiszti orvos megállapítása szerint a jelen törvény hatálybalépése elõtt teherbe esett,

4. ha az igazságügy-miniszter felmentést adott, mivel a felek házasságából valamilyen oknál fogva gyermek nem születhetett, így továbbfertõzés esélye nem állt fenn.

Házasodási kölcsön

Ilyen kölcsönt olyan rászoruló házasulók kaphattak az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból, akik igazolták, hogy házasságkötésük sem egymás, sem születendõ gyermekeik egészsége szempontjából nem jelent veszélyt. (5. §)

A kölcsön adásának módját és feltételeit a belügyminiszter állapította meg.

A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések

A házasságot megtévesztés miatt megtámadhatta az, akit házastársa egészségi állapotával szándékosan megtévesztett, vagy akár az orvost hamis állítással vagy elhallgatással megtévesztette.

Ebben az esetben az 1894:XXXI. törvénycikknek a rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kellett. Orvosa pedig a felvett kérdõívet bírói felhívásra tartozott a bíróságnak átadni. (6. §)

Az 1894-es törvény 54. §-át ez a törvény azzal egészítette ki, hogy a házasság felbontható, ha az egyik fél a házasság megkötésekor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett, és ezt eltitkolta, illetve házastársa külsõ jelekbõl nem vehette észre. (7. §)

Nem akadályozhatta a házasság felbontását, ha a vétkes fél a bontóper megkezdése után lett elmebeteg. (8. §)

Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma

Alapjában tiltó rendelkezés, de kivétel van.

Zsidó nõnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendõ házassága nem volt tilos.

Korábbi elemzéseimben többször esett szó arról, hogy az úgynevezett zsidótörvények elsõsorban vallási jellegû törvények volt, hiszen az itt tárgyalt törvény is felekezethez tartozással ítéli meg a „faj” mivoltát, egyszersmind a magyarságot védõ, nemzetvédelmi törvények voltak.

Magyarán: nem érdekelte a magyar törvényhozót, hogy külföldi „nemzsidó” olyan házasságot köt, magyarországi zsidónak minõsülõ nõvel, amit keresztény magyarnak tilos.

Ezért fontos a következõ meghatározás: zsidó az, akinek legalább két nagyszülõje az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. (9. §)

Az, hogy zsidónak minõsül, bármilyen származású, ha zsidó vallást vett fel, megint csak kétségessé teszi e törvénynek (különösen a korábbiaknak) faji megkülönböztetésen alapulását. Ha egy keresztény valamiért, akár szerelembõl, amire volt példa, áttér az izraelita hitre, e törvény szerint többé nem keresztény, hanem zsidó Erre nem mondható hitelesen, hogy más fajhoz tartozik az igen kimondása után.

További bizonyíték a mellett, hogy nem faji megkülönböztetésrõl volt szó: „Az, akinek két nagyszülõje született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha õ maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülõje házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt.” Két nagyszülõ zsidó lehetett, de ha a gyerekük vagy gyerekeik házasságkötésükre kikeresztelkedtek, és a gyereküket is megkeresztelték, lehettek genetikailag színtiszta zsidó fajúak, kereszténynek számítottak a törvény szerint.

Erre képtelenség fajelméletet alapozni. Azonban – itt mégis van egy szikrányi fajvédelem – nem köthetett olyan másik nemzsidónak minõsülõ személlyel házasságot, akinek nagyszülei között legalább egy zsidó vallású volt.

Ugyancsak furcsasága ennek a törvénynek, hogy a házasságon kívül született gyermekre is vonatkozik, ha apja az anyakönyvvezetõ elõtt, vagy közokiratban a magáénak ismeri el, illetve, ha ezt az elismerést bíróság elfogadja. Ha pedig apja nem ismeri el, a gyerek zsidónak volt tekintendõ, ha egyik nagyszülõje zsidó vallású volt, azonban mégsem számított zsidónak, ha kereszténynek született, és anyja keresztény vallású volt.

Az igazságügy-miniszter méltánylandó esetben felmentést adhatott a zsidónak számítás alól, így mégis csak köthetett nemzsidó házasságot zsidónak számító személlyel, de akkor felmentették zsidósága alól.

Az lett volna meglepõ, ha ebbõl a törvénybõl nem készült volna közvetlenül hatályba lépése után kabarétréfa, amit zsidó színészek adtak elõ, és a magyar politikai élet vezetõi hangosan nevetve néztek végig. (A zsidótörvények valóságos hatályba lépése a Magyar Szent Korona hatályának felfüggesztésekor, 1944. március 19-én vált komoly valósággá.)

A törvényben foglalt tilalom ellenére kötött házasság megtévesztés miatt megtámadható volt (10. §)

Büntetõ rendelkezések

Fogházzal és hivatalvesztéssel büntetendõ volt az az anyakönyvvezetõ, aki az elõírt engedélyek bemutatása nélkül hivatalosan elismerte a házasságkötést.

Ugyancsak fogházzal volt büntetendõ az a házasuló, aki hamis adatokat szolgáltatott.

A házasság megkötése után csak a sértett házasfél indíthatott. (11-12. §)

Hat hónap fogházbüntetéssel volt sújtható, aki ilyen ügyben terhelõ adatot illetéktelennel közölt, de az 1878:V. törvénycikk (megtalálható a http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799 címen) 329. §-ának rendelkezése szerint nem, ha a tudomásukra jutott vagy rájuk bízott titokról, a hatóságot értesítik, vagy kérdésre tanúvallomásban elmondják.

Az a magyar honos „nemzsidó”, aki zsidóval (vagy viszont) köt házasságot, öt évig terjedõ börtönbüntetésre, hivatalvesztésre és jogainak gyakorlásától való eltiltásra ítélhetõ, a házasságot megkötõ tisztviselõ büntetése három hónap fogház. (14. §)

„Vétséget követ el és három évig terjedhetõ fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendõ az a zsidó,

- aki magyar honos tisztességes nemzsidó nõvel házasságon kívül nemileg közösül, vagy

- aki magyar honos tisztességes nemzsidó nõt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.

A cselekmény bûntett és büntetése öt évig terjedhetõ börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a tettes

1. a cselekményt csalárdsággal, erõszakkal vagy fenyegetéssel követte el,

2. a cselekményt hozzátartozója ellen vagy nevelés, tanítás vagy felügyelet végett reábízott vagy neki alárendelt személy ellen követte el,

3. a cselekményt akkor követte el, amidõn a nõ életének huszonegyedik évét még nem töltötte be,

4. a cselekményt annak ellenére követte el, hogy ilyen vétség miatt megbüntették és büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.” (15. §)

Hogy ezekben az esetekben ki a zsidó, illetve ki a nemzsidó, a 9. § (lásd: föntebb) rendelkezései irányadók.

Vegyes és záró rendelkezések

Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó (lásd: 9. §), és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen törvény 9., 10., 14. és 15. §-ának, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából nemzsidó. (16. §)

A jelen törvény hatálybalépésének napját – az 5. § kivételével – az igazságügy-miniszter a belügyminiszterrel egyetértve, az 5. § hatálybalépésének napját pedig a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.

A jelen törvény egyes §-ait különbözõ idõpontokban is hatályba lehet léptetni. (17. §)

A házasságkötések ügyében az igazságügy-miniszter dönt, aki a külföldön lakókra a törvénytõl eltérõ szabályokat is megállapíthat.

*

Arról nem szól a törvény, hogy mit tehet az igazságügy-miniszter, ha a külföldön élõ magyar állampolgár nem akar neki szót fogadni.

Az 1941. évi XV. törvénycikk, azaz a harmadik zsidótörvény teljes szövege a http://webcache.googleusercontent.com/ címen található.