A hírek szerint ezt mondta Orbán Viktor. Valamikor a felnõttek nevelési retorikájában voltak ilyen kijelentések, amikor rá akartak venni gyerekeket, hogy csak azért is mutassák meg, hogy de, bizony, õk arra is képesek, amit a felnõttek látszólag nem hisznek el.


Nem vagyok elragadtatva a választópolgárok többségének felnõtt korú, ám gyermeteg gondolkozásától és reakcióitól, de azért dedósnak mégsem nézném a választókat. Nagyon gyenge ötlet arra építeni a kormányra jutás mennyiségi mutatóit, hogy dedósként heccelem a polgárt, mutassa meg, hogy igenis van benne kétharmadnyi többség a Fidesz javára.


Hogy komolyan vegyük az álmodó narancsos vezért, még a földön is két lábbal állónak mondja magát. Vagyis realistának. De azért nemrég még nyíltan álmodott arról, hogy simán viszik a kétharmados többséget. Nem kell neki bedõlni, még most is azt hiszi, hogy az ilyen szövegekkel mindenkit meg tud gyõzni. A felnõtt Vezér és a gyermek nép, jó konstrukció, de még ha mûködött is, ahogy ezt nem egyszer tapasztaltuk, ma már nagy mutatvány lenne óvónénis hatását megismételni. Kizárni, természetesen, nem lehet.


Ez egyelõre nem gond, mert éppen úgy, ahogy Orbán mondta, még minden lehetséges, azonban ez a mondat árulkodik: bízik a kétharmados gyõzelemben.


Éppen ezért veti fel azt a lehetõséget is, hogy az alkotmányozást nagyon nehézzé teszi, hogy rossz kompromisszumokra kényszerülnek kétharmados többség híján.


Mielõtt ezen átsiklanánk, szabadjon egy ideg- és elmekórtani alapismeretet az olvasó szíves figyelmébe ajánlani. Az élet ilyen-olyan kompromisszumokra késztet, vagy kényszerít mindenkit. E nélkül nincs lehetõség közösségeinkkel békében élni, és egy egészséges ember – ez is pszichológiai alapismeret – legalább öt közösséghez tartozik. Csakhogy a lélek, a pszichikum egészsége nem a közösségek mennyiségén múlik, hanem az összetartozás érdekében kötött kompromisszumok minõségén.


Az egészséges lelkû ember jó kompromisszumokat köt, a beteg lelkû pedig rosszakat. Ez annyira egyszerû alapigazság, hogy gyenge ismeretterjesztõ mûsorban elmondhatta Ranschburg Jenõ is.


Ha ezek ismeretében egy kormányzati pozícióra számító ember eleve abból indul ki, hogy kizárólag rossz kompromisszumokat köthet, ha nem kap abszolút uralmat a pártja, annak az embernek a lelkével súlyos bajok vannak.


Vagy hazudik. Ugyanúgy értem, ahogy õ mondta Antall Józsefnek: „a miniszterelnök úr hazudik”. Van-e még, aki emlékezni képes ezekre a politikusi erényekkel áthatott, tisztességtõl fénylõ szavakra emlékszik?


Orbán meg is indokolja, miért csak rossz kompromisszumokat köthet, ha kötnie kell. Azért, mert vagy jobbról fogják támadni, vagy balról, attól függ, kivel köt egyezséget.


Mivel távolról sem megfontolt, agresszív személyiség, és semmi köze a Jobbikhoz, hiszen naponta elhatárolódott a nemzeti oldaltól, a nemzeti jelképektõl, ráadásul a hozzá hasonlóan agresszív Likudot tartja testvérének, erõs a gyanúm, hogy kompromisszumot csak a minden aljasságra képes, Izraellel, így a Likuddal szemben is szolgalelkû, milliárdos „baloldal” hazaárulóival tud kompromisszumokat kötni.


A nemzettel nem is akar.


Ezt tapasztalva látható, hogy szûkül a kör: marad neki a mai kormánycsürhe és hordaléka. Már csak azért is, mert azok a hatalom morzsájáért is bármire képesek.


Most lehet gondolkozni: ha valóban összenõ, ami összetartozik, valójában kinek rossz kompromisszumokra készül a Fidesz vezére? A hazáért még nem tett semmit, ünnepeinken is kimenekül a fõvárosból, legfeljebb szavazói bázisát veti a begõzölt droidok elé prédának, és rohan, amerre lát. 2006-ban is csak õt kímélték, de azóta sem mert a pesti oldalon ünnepelni. No, mi lesz, Orbán Viktor, a szemkilövetõkkel milyen kompromisszumot méltóztatik kötni?


Mert a Jobbikról mindeddig hallani sem akart, és mivel önteltségében, izraeli szövetségesei, vagyis az MSZP rokonai, ismerõsei és üzletfelei közül ki sem lát, a nemzeti oldalt legfeljebb elárulni lehet képes.


Hány lépés a világ, Viktor?