Z

Amikor hajdan olvastam Vaszilisz Vasziliszkosz félelmetes erejû regényét, a Z, avagy politikai gyilkosság anatómiája egy címût, ami akkori szokás szerint jókor jelent meg ahhoz, hogy erõs áthallások érintsenek meg a hazai jelenben élve, rendkívüli erõvel ütött a regény zárószavai: és végül betiltották a Z betût is, mert azt jelenti: õ él.

Dermesztõ volt az Aczél-Kádár kulturális összefogás elõtti utolsó években, amikor Aczél már nem volt miniszterhelyettes, de még éppen nem volt abszolút cenzorhelyzetben, végigolvasni egy diktatúra kiteljesedésének és egy nem különösebben jelentékeny békeaktivista ellenérzése miatti meggyilkolásának történetét. A történet logikája volt ismerõs, miközben a kádári „konszolidáció” kiteljesedésének kontrasztos, kemény képét kapta meg az olvasó.

A megírás mint mûvészi teljesítmény világnagysághoz méltó, a diktatúra anatómiája és kiteljesedése azonban olyan mély analógiákat mozdított meg lelkünkben, tudatunkban, hogy õsi, vad indulatokat szabadított fel, amiket egy szálig el kellett fojtanunk, de állandó beszédtéma lett a regény. Nem megbeszélni való, csak idõnként összenéztünk, amikor valami rá emlékeztetett.

Adott egy (és nyilván több) békés ember, aki nem szereti az egyre jobban elvaduló diktatúrát. Ez megesik, keresztény ember nincs békében a terrorral. Egyszer csak a hatalomnak, így maradt meg, elege lesz a békeszeretõbõl, és eltéteti láb alól.

A gyilkosság után kiteljesedik a diktatúra, és még a Z betût is betiltják, mert a görög gondolatrendõrség úgy találja, hogy ez azt jelenti, hiába ölték meg az aktivistát, tovább él.

Nagyon ajánlom olvasásra, és némely antikváriumban mostanában hirtelen fel is bukkant egy csomó példány a regénybõl. A regénybõl készült filmre már csak a vénebbje emlékszik, de az igazi a regény.

Vannak a könyvesboltoknak külön szellemeik, ezek mindig elõkerítenek egyes újra érdekessé, sõt fontossá vált könyveket.

Szívesen megkérdezném azokat, akik most vagy újraolvassák, vagy elolvassák Vasziliszkosz mûvét, mennyire nyugodtan, és vajon békésen zárják-e be az utolsó oldal után.

Draskovics és a többi megzavarodott, félelmében tébolyodott kommunista csirkefogó valószínûleg csak szóképeket tanult, mert egyelõre ott tart a sok mocskos tahója, hogy dühében, mert csak majdnem sikerült megtéveszteniük a cigányokat, polgárháború helyett polgárbékét robbantottak ki söpredékükkel, egyelõre csak az õsi magyar köszönést képzelik betiltani.

Miért nem mindjárt az egész magyar ábécét?

Rohadékok, még az egykori emberetek, volt miniszterhelyettesetek is arra a következtetésre jutott, hogy elérkeztetek a határra: még egy lépés, és ordíthattok a szovjetekért, nincsenek szovjetek. Amint nem vagytok ti sem, örökre lesöpörtétek magatokat a magyar föld színérõl, rabjai a földnek.

Vége, drazsé, libás, szilvásy és a többi szemét, gyurcsány, lamperth, lendvai és a többiek. Mit akartatok a Föld sarkaival? Egy ekkora országot sem tudtatok uralni! Közönséges, ócska, tudatlan, tanulatlan, hamisított bizonyítványokkal lébecoló szarháziak vagytok.

Nem ti öltétek a cigányokat? Biztos, hogy az elfogottak?

Vegyétek tudomásul, hogy még egy lépés, és nem életfogyt, hanem kötél, mert ha Kádár idején el is gázoltátok, villamos alá is löktétek, aki nem tetszett, ma ez már nem megy. A ti kísértetek fogja bejárni Európát, hogy még a dél-amerikai terrorista államfõk is megijednek elkékült pofátoktól, ha meglátnak kedvenc sajtópáholyotokban: a címlapokon, színesben.

Mit tiltotok be? Nagyapám köszönését? Azt, ahogy én köszönök, mert engem megtanítottak köszönni, én tudom mondani, hogy adjon az Isten.

Nem tetszik? Nem baj, Izraelben másképpen köszönhettek. De az a köszönés is hazugság. Még hogy béke! Imperialista zsidó gazemberek csicskásai voltatok is, vagytok is, és ha kussolva maradtok, hamarosan lesztek is.

Úgy, ahogy kijöttetek anyátokból, aki esetleg embert szeretett volna nevelni belõletek. Mert semmitek sincs, és ez az ország a magyaroké.

Ne felejtsétek el, ócska diktátornak is tehetségtelen, erõszakos, pimasz banda, hücpék gyülevésze: Z! - élünk!

A magyarok élnek, és aki még egyszer ránk emeli a kezét, vagy erre parancsot ad, és nem kussol, amíg ki nem telik képzelt ideje, befejezte, vége, mert elég volt.

Itt erõnk nekünk van, láthattátok, ócska bagázs, akik egy vidéki helységet sem tudtok megvédeni úgy, hogy azzal ne tegyetek ki veszélynek egy nagyvárost, hülyék, ideje a pofátokat befogni, mert néhány elbutított gyökéren kívül a rendõrségetekben is magyarok szolgálnak, nemcsak magánhadseregetek.

Végeztem. Lelépni!