Egy levelezõlistán, a Magyarok Világszövetsége cikkírójának furcsa állítása miatt élénk levelezés folyik arról, hogy valahonnan az az ötlet szállta meg némelyik hazánkfiát, hogy nem is az 1848/49-es szabadságharcban vétette le Kossuth kormányzó és elvbarátai a Szent Koronát a magyar címerrõl, hanem késõbb, a nem itt minõsítendõ Károlyi Mihály gróf.


Ilyen vitába nem avatkozom, mert ez nem vita. Kossuthék csinálták a Kossuth-címert úgy, hogy a szerintük királyságot (esetükben osztrák császárságot is) jelképezõ korona a trónfosztás révén elvesztette jelentõségét. Kossuthot sem minõsítem itt, éppen elég van a rovásán ahhoz, hogy egyszeri írásomat elégnek tartsam véleményem igazolásához.


Ezt a Szent Korona és magyarok címere kapcsolatot egy kis példányszámban megjelenõ lapban, az Igenben, aminek akkor még alapítója, Czakó Gábor volt a fõszerkesztõje, megírtam, éppen húsz éve. Akkor volt nagyon fontos a kommunistáknak, hogy maradjon a Kádár-féle komszomoljelvény, a heraldikai dilettantizmus magyar csúcsa a Magyar Köztársaság címere, míg a liberálisok azon voltak, hogy a Szent Koronát pusztítsuk ki a magyar állam jelképeibõl, mintha nem maga a Korona volna államiságunk.


A lap akkoriban kifejezetten magas színvonalú volt. Szerkesztõi és szerzõi is alkalmasak voltak arra, hogy jó legyen. Ez addig tartott, míg egy fiatal pap magánlakása volt a szerkesztõség, de amint átköltözött a KDNP Nagy Jenõ utcai székházába, a párt akkori vezetõsége, élén Giczy Györggyel, sietve pártlappá tette. A vele való kapcsolattal akkor felhagytam. Pedig a szerzõk között a fiatal Várszegi Asztrik, Bolbericz Pál és hasonlók írták az igét, míg a civil dolgokkal megfelelõ szerkesztõk foglalkoztak.


A vita persze ott is kitört, mert vannak dolgok, amikkel kapcsolatban nem engedek, mivel nem engedhetek. Tilos engednem.


A nem sokkal késõbb már parlamenti vitaként is megjelenõ Koronával, vagy nélküle kérdésben vitatkozók - ahogy azóta rendes gyakorlat lett a Házban - néhány kivétellel akkora marhaságokat beszéltek, hogy kénytelen voltam megírni, mi köze van a címernek a Szent Koronához, és viszont.


Hogy ne untassam az olvasót, röviden tájékoztatom akkori és azóta is változatlan álláspontomról. Utána lehet vitatkozni, ha akarnak, de nélkülem, mert ténykérdések nem képezhetik vita tárgyát.


Ezt üzenem az MVSZ-nek is.


Tehát a Szent Korona.koronás címert” 8 (Nyolc) ellenszavazattal, mert ennyien voltak a maszopék, még mindig az volt – és láthatóan maradt – a köztudatban, hogy „koronás címer”.õre meg is jegyezték, hogy ezért van rajta a kis korona, és az abból kiemelkedõ apostoli kettõs kereszt, ami Szent István jelképe, mert az apostoli méltóságot a világon egyedül õ és országa kapta meg a pápától.



Mivel az idõ mérhetõ, tehát fizikai, csak bizonyos materiális dolgokra vonatkozhat, tételezzük, hogy ez igazság ezúttal akkor is mindegy, ha idõrendben elõbb volt a Szent Korona, mint a Magyar Királyság címere.



Megírtam tehát (túl sokak döbbenetére), hogy nem a címernek van koronája, hanem a Koronának címere. Alig késõbb, amikor a Ház végre megszavazta a „



Annyiszor és annyi helyen megírtam, hogy NEM, amiért néhányan egy id



NEM A CÍMERNEK VAN KORONÁJA, HANEM A SZENT KORONÁNAK VAN CÍMERE.



Szeretettel ajánlom ezt mindenki, így az MVSZ szíves figyelmébe is, mert ha nem így közelítjük, minden hamis, amit ez ügyben kimondunk, vagy leírunk. Kossuth címere olyan, amilyen, azé, akié. Tõlem lehetne Károlyié is, ha az 1848/49-es Kossuth-címer fölött nem laza koszorú és huszárkard lett volna. Teljesen érdektelen. A Szent Korona a magyar nemzet államisága, és csak neki lehet magyar címere. Egy pajzs, a hétszer vágott mezõvel (nem babonás szám, hét vezér jött egészen idáig vissza az õsi hazába, õk, heten metszették el karjukat a vérszerzõdés megkötésekor, és akár szemérmeskedünk, akár nem, itt, a Kárpát-medencében folyik az a bizonyos négy ezüst folyó is. A hármashalmon lehet vitázni, hogy melyik három hegy az, vagy három-e, mint a magyar igazság, illetve nem a koronázó dombok-e a koronával, ahova az ország összehordott földjébõl rakott kupacon koronázták a királyainkat –



Másnak nincs joga viselni, de ha valaki tud egy titkos szentszéki rendeletrõl, amely megemlékezik a kereszténység terjesztésében apostoli térítõ munkát végzett, tehát elsõ királyának koronázására a pápa által a menet elõtt vitt kettõs keresztrõl, kérem, értesítsen, nem szeretnék tudatlanul élni az Apostoli Tót Köztársaság szomszédságában.



Mivel húsz évvel ezelõtt született csecsemõk mára felnõtt és zömükben félrenevelt, tudatlan felnõttek, nem árt ezt ismételten elmondani.


Mert amit a liberális senkiháziak közönséges fejfedõnek, micisapkának merészeltek nevezni, a mára felnõtt nemzedék számára is általában a címerre tett - jó esetben - jelkép.


A helyzet, tessék megjegyezni, az, hogy a címer a magyar állam, a Szent Korona címere, nem pedig úgy áll a viszony, hogy a címernek van állama.



Ez a címer, ami a heraldikai dolgozatok helyett ilyen egyszerûen is elmagyarázható.





A magyar címer a Magyar Szent Korona címere, és kész.