Vártam, hogy talán elõkerülnek valahonnan. De nem tették. Az egyházak vezetõi és gyalogpapjai egész egyszerûen tudomást sem vettek Králik Attila búcsúztatásáról és temetésérõl.



Kérdezem tehát: Fõtisztelendõ Eminenciás és Excellenciás Uraim, Atyák, hol méltóztattatok maradni, amikor hívõ, vallását gyakorló keresztény embert temettünk ma egy hete?



Fõtiszteletû és Nagytiszteletû Urak, vajon merre múlatták a napot, amikor a keresztény és magát magyarnak valló, s akként is viselkedõ gyászoló tömeg elbúcsúzott a cigány által húszezer forintjáért és mobiltelefonjáért borzalmas módon meggyilkolt magyar erdésztõl?



Thuránszky István evangélikus lelkész, az áldozat többször is távolra helyezett barátja búcsúztatta az erdészt.


Hol voltatok, evangélikusok? A zsinat tagjai közül legalább egy, az Evangélikus Északi Egyházkerület vezetõi, tisztelendõ urak, hol voltak? Budapesttõl nincs olyan messze Nagybörzsöny, hogy ne tudtak volna eljönni hívõ testvérük búcsúztatására.


Vagy csak lustának méltóztattok lenni? Netán gyávának? Mitõl tetszettek félni, csak nem a gyászoló közönségtõl?


Persze, tudom, Önök nem ezzel a világgal vannak elfoglalva, hanem a túlsóval, olvasom a honlapjukat, ha nincs ellenükre. De azért Fõtisztelendõ Püspök Úr, Esperes Úr, a területen illetékes Hölgyek és Urak, ennyit megérdemel egy áldozat, aki az Önök irányításával vezetett egyházmegye, illetve egyházkerület halottjaként a rasszizmus áldozata. Nem?


Egyetlen újságírójukkal sem találkoztam, tisztelt Protestáns Újságírók szövetsége. Hol voltak? Hol volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége? Szikora Józsi, Elnök Úr, nem tudtál hozzánk küldeni senkit? Miért nem?


A protestáns újságírók honlapján ez olvasható: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok – így szól az Úr” (Apcsel. 18, 9-10)


Mi történt? Féltek is, nem is szóltok, nem hiszitek, hogy veletek az Úr? Kik és mik vagytok ti?


Tudjátok, ki volt az egyetlen ott látható ismerõs arc a sajtóból? Kõbányai János, a Múlt és Jövõ zsidó folyóirat fõszerkesztõje, aki nem mellesleg a Szépírók Társaságának is tagja. Õ ott volt. Fényképezett is, és eltûnt a háttérben. A kutya sem bántotta. Miért bántotta volna? Ti meg begyulladtatok?


Ehhez mit szóltok, keresztény testvéreim? Nem sül ki a szemetek?


És ahhoz mit szól az ország számos katolikus felekezete, hogy nagy egyetemességében csak öreg és nem karrierista papjai, a beteg aggok jöttek volna? Eminenciás Bíboros Urak! Excellenciás Püspök Urak! Egyetlen katolikus pap, de még káplán sem jött, hogy legalább egy áldást mondjon keresztény testvérének ravatalánál.


Persze, a Biblia egyetlen fordításbeli hibájának végre elõírt, az eredetire való visszaváltoztatása kiszívta a szegény klérus erejét. Hát tessék tudomásul venni, testvéreim, hogy nekem van jogom megáldani az áldozatot, és ha nem jöttök, fõtisztelendõ testvéreim, majd én képviselem a magyar katolikusokat, akik a világon mindennel el vannak most foglalva, csak a nemzetrõl nem akarnak hallani az egyetemességre hivatkozva. EU igen, Magyarország nem! Hát majd én kiállok, és nem félek, mert hallgatok Jézus szavára, és ismerem Isten szolgája II. János Pál üzenetet. NEM FÉLEK!


Nem fél ifjabb Hegedûs Lóránt testvérem sem a hivatalos „Magyar” Református Egyház vezetõinek békepapi áskálódásától, és mint egyetlen önmagától és haza-, valamint istenszeretetétõl vezérelve kiállt, hogy lelkészként búcsúzzon a cigány gyilkos magyar áldozatának földi maradványaitól. Nem félt attól, hogy felhívja mindarra a magyar keresztények figyelmét, ami nemzetünket és hazánkat, keresztény/keresztyén hitével együtt a zsidó Európában, amelynek „Alkotmánya” megtagadja az európai kereszténységnek, kultúránk meghatározójának és alapjának (amirõl a zsidó Szerb Antal is gy vélekedett) létét.



Isten hivatásos és álszent szolgái! Nem szégyellitek magatokat?