Nyílt és kéretlen levél Fricz Tamásnak,

A Civil Összefogás Fórum szóvivõjének

A Kiss Róbert fõkapitány úr

2009. április 20-án, a Nemzeti Hírhálóban

megjelent „nyílt válaszára”

Tisztelt Fricz Tamás!

Foglalkozásban nem túl távoli, egyébként távoli Kolléga úr!

Bevezetõként tudatom, hogy nem vagyok tagja a Magyar Gárdának, és a világon senki sem hívott vagy kért, de nem is hatalmazott fel arra, hogy a Gárda fõkapitányának írott NYÍLT levelére reagáljak.

Ennek egyetlen oka, hogy a levél nyílt volta annak bármely olvasóját eo ipso felhatalmazza a hozzászólásra, ha úgy érzi, van Ön számára mondanivalója.

Kérem, fogadja egy nem szóvivõ, csupán egy szociológusnak egy politológus (Ön) számára írott szavait civil, azaz polgári, korrekt türelemmel.

1. Felhívom szíves figyelmét arra a száraz tényre, hogy Magyarországon – az Ön állítása ellenére – nincs baloldali-balliberális kormány.

Meglep, hogy politológus létére itt reformkori mintára (másképp: a kommunizmus semmivel sem indokolható agyrémeként) feltételez jobb- és baloldalt. Politológus kollégám, bizonyára tudja, csak ragaszkodik a képtelen hagyományhoz: ebben az országban a szovjet megszállást követõen nincs se jobb-, se baloldal, hanem van nemzeti és nemzetellenes, azaz „nemzetközi” oldal. Az utóbbi abszurdum, amivel vélhetõen Ön is tisztában van, hogy „nemzetközi” elkötelezettségû politikus vagy félnótás hazaárulók között, vagy elmegyógyintézetben ápoltként vannak. Lehet választani: vagy magyar vagyok, vagy nemzetközi. Az utóbbit vagy kezelni, vagy büntetni kell. Ön tehát – a halhatatlanná lett antalli kifejezéssel, ami egyébként gyerekkorom felnõtteinek szavát is idézi – SZAMÁRSÁGOT ÁLLÍT.

2. Az Ön által említett és vágyott nemzeti kormány nem valamely parlamenti patkóban elfoglalt székhez, hanem a magyar nemzethez, és semmi máshoz nem kötõdhet.

3. Szíves figyelmébe ajánlom, mint Önnél idõsebb, hajdani bencés diák, hogy egyházi elemi (késõbb „általános” ) iskolánk és gimnáziumunk diákjai – ha tetszik Önnek és tisztelt elvbarátainak, ha nem – úgynevezett bocskait viseltek, azaz egyenruhában jártak a vasárnapi misékre és az ünnepélyes alkalmakra.

Istennek ez ellen semmi kifogása sem volt.

Gondolja, hogy éppen Önnek van joga a nemzeti népviseletekre alapozott egyenruhát kifogásolni, netán elítélni? Ha gondolja, legyen erõs, téved. Hogy mennyire? Próbálja csak a rendõrséget lebeszélni egyenruha-viselésrõl azért, mert Ön, illetve Önök azt se ünnepélyre, se tüntetésre nem találják alkalmas viseletnek. Volt egy ilyen elvtárs még az Ifjúsági Parkban (Ön nem emlékezhet rá, mivel túl fiatal), aki karhatalommal pofoztatta ki azokat a szombat délutáni táncos rendezvényekrõl, akiknek nem volt nyakkendõjük (megfelelõ körülmények között egyenruha az is), vagy – Isten ments! – az általa elvártnál hosszabb hajat viseltek. Azokat egész egyszerûen, fasiszta-kommunista rendõri erõvel megnyíratta.

Ezt, vagy ehhez hasonlót vár el Ön is a nemzethû magyaroktól, különben az Ön fogalmai szerint alkalmatlanok bizonyos alkalmakon való megjelenésre?

4. Engem személy szerint elbûvöl, hogy Ön többek között Vona Gábort hívja tanúként, hogy a „megdönteni szándékozott” (vagy mégsem?) kormány szemkilövõ banditái által 17.30-ig „engedélyezett”, zsarnok által elviselt jelenlétével valaha is megváltoztathat valamit?

Tisztelt Szóvivõ Úr! Úgyis mint politológus, találkozott Ön valaha is a történelemben olyan, mintegy mellesleg, törvénytelen hatalommal, amelynek állig felfegyverzett pribékei óvják az elnyomott, fegyvertelen, ám okkal ünneplõbe öltözött nemzet ünnepét az ünneplõk elõl? És – az ingerlés legcsekélyebb szándéka nélkül kérdezem – mikor és hol találkozott tiszteletre méltó tanulmányai során olyan magyar nemzeti (esetleg állami) ünneppel, amelyen tiltották volna akár a népviseletet, vagy éppen hajdani iskolatársaim, netán édesanyánk úgynevezett „magyarruha-viselését”?

Komolyan kérdezem, egészen távoli Kolléga úr, aki legfeljebb annyiban hajaz rám, hogy mire ugyanennyi idõs lesz, még az enyémnél is kevesebb haj lesz a fején.

Másban ugyanis – ó, baljós magyarság! – szemernyit sem hasonlítunk.

5. Komolyan kérem, hagyjon fel ezzel az idétlen, katonás(!) bal-jobbozással, és ha akarja, döntse el, hogy magyar-e, vagy nemzetközi. Mert ha nem magyar, és ennek okán nem tõúri a magyar nemzeti viseletet, rendben van, ezért a kutya, még az én kutyáim egyike sem fogja bántani.

De akkor – szépen kérem – hagyjon fel ezzel a marhasággal, Fricz úr. Nem azért, mert a politológia, a tudomány általam tisztelt klasszikus fogalma szerint, nem tudomány. A tudomány ismérve, hogy AUTONÓM, a közvetlen napi praxisról levált ismeret.

Ezt annak vélelmében írom, hogy Ön tulajdonképpen ismeri ezeket a fogalmakat. Csakhogy Ön, tisztelt Fricz úr, egy konkrétan körülhatárolható politikai ideológia – tehát még csak nem is filozófia – szerint hordja össze a napi praxis alapján, ráadásul közvetlenül körülhatárolható politikai céllal minden mondanivalóját.

6. A többi kijelentését, ide értve az ELLENSÉG FELISMERÉSÉT, nemkülönben a többi lózungot, amit az Önénél komolyabb politikai érzékkel meg sem említek, nem méltatom, mivel arra éppúgy nem érdemes, mint a közös(?) ellenségkeresés.

Ha nem bánja, a Magyar Gárdán kívüliként nem büszkeséget ajánlok Önnek, hanem a Nemzet iránti valós, és mély alázatot, tisztelt Fricz Tamás szóvivõ, politológus, fideszes stb. úr.

A magyarokért való összefogásért pedig azt választ, akit akar, de amíg a Likud testvérpártjának szekerét tolja a keresztény Magyarországon, javaslom, gondolkozzék el azon, hogy NYÍLT LEVÉLBEN, amit bárki olvashat, és amire akármely magyar válaszolhat, értelmes dolog-e ilyen idétlenségeket – pláne felszólító módban – írnia a Magyar Gárda fõkapitányának.

Még sosem gondolta röpke karrierje során, hogy habár ujjong a Fidesz a szavaira, mégsincs igaza?

Szitányi György

(barikád.hu)