Erre én azt mondom, hogy egy frászt.

A valóság az, hogy a két pártocska képviselõi addig kapják méltatlanul magas fizetésüket és más juttatásaikat a semmiért, amíg a parlamentben lehetnek. Bennmaradásuknak nincs valós esélye. Ezért nekik tiszta üzlet addig kapaszkodni a mandátumukba, ameddig csak lehet.

Az MSZP hasonló helyzetben van. Politikusnak mondott képviselõi és holdudvaruk addig él jól, amíg a jelenlegi létszámban élnek a mi zsebünkbõl. A választások után ez a jólét sokkal kevesebb MSZP-képviselõ része lesz, holdudvaruknak zöme – már akikrõl nem derül ki büntetendõség – kereshet magának munkát. Vége lesz a méltatlan és mértéktelen jólétnek.

Török Gábor azt hirdeti, hogy a legnagyobb ellenzéki párt javaslatának mindössze az a haszna, hogy azzal ismét nyílt színvallásra és az MSZP-kormány közvetett támogatására kényszerítsék az SZDSZ-t.

Ez úgy sületlenség, ahogy van. Csak azért, mert Fodor Gábor azt állította, pártja még nem döntött ebben a kérdésben, ami szokott hazugságainak egyik megismétlése, komoly ember nem mond olyan marhaságot, hogy ebben a kérdésben bármiféle színvallásra szüksége van a Fidesznek.

Ugyanez vonatkozik az MDF hullájára is. Nem feltételezek ilyen fokú butaságot a jól fizetett pártkatonáról, ezért helyette mondom ki: az a hülyeség, hogy ezzel a lépéssel a Fidesz meg akarja mutatni szavazóinak és a „jobboldali szavazók felé” (csókolom, akitõl magyarul tanult), hogy eltökélt a parlament feloszlatásának ügyében, mivel többen elégedetlenek tétlensége miatt.

Török ezért azt állította az Info Rádió hallgatóinak, hogy „a Fidesz kezdeményezése cselekvésnek elégtelen és esélytelen, kommunikációnak azonban kiváló”.

Ez a Török Gábor nevû pártkatona és igazgató leginkább egy afféle, Krausz Tamás által kiképzett bérnyilatkozó.

Állítólag nem hiszi, hogy a Fidesz komolyan gondolná az Országgyûlés feloszlatását. Ehhez szerinte valamiért a parlamenti pártok politikájában végbement lényegi változásokra volna szükség.

Nincs kedvem pártkatonát gondolkozni tanítani, de nem is neki szól a következõ.

Elõször is: nem kellenek ezeknél a parlamenti pártoknál lényegi változások. Ez a parlament már nincs. Kiesõ törpepártjainak semmi köze a jelenlegi Ház feloszlatásához.

Legfeljebb megakadályozzák, mert a potya két évtizede életminõségük alapja.

Az pedig, hogy a Fidesz nem gondolja komolyan, vagy legalább ne reménykednék a parlament mielõbbi bedöntésében, silány gondolat. Ha semmi másért nem, azért gondolja komolyan a mielõbbi új választások kitûzését a legnagyobb ellenzéki párt, amely nagyon jól elvolt a fizetésébõl, azonban semmittevése és programhiánya miatt szavazóbázisa legalább olyan gyorsan fogy, mint a másik nagynak mondott párté, az MSZP-é.

Vagyis minél késõbb lesznek itt új választások, annál kevesebb szavazatot kaphat a Fidesz is, mivel az általa áhított kétharmados, vagyis abszolút többségnek annál kisebb az esélye a Jobbik kiteljesedése folyamán, minél késõbb lesznek az új választások.

Ez a Török Gábor, aki kiszolgáló pártkatonaként a tévében immár egyetlen politológusként osztja az észt, úgy tesz, mintha a világon semmi más nem volna politika, csak az, amit az õ pártja, valamint a két törpe párt és a Fidesz mûvel a parlamentben

A parlamenten kívül nincs élet?

Ne tessék hülyéskedni, kérem, a parlamentiek reszketnek, hogy jön a Jobbik, a nemzet pártja, és a két évtizede fennálló nagyfene biztonságuk megszûnik, és a választók butasága folytán hatalomba került nemzetárulóknak el kell számolni azzal, amit tettek, és azzal, amit nem tettek.

Ma még kétségtelenül jó a Fidesz helyzete, jóllehet a köznép, az "utca" embere, a kiábrándult magyar választópolgár már megveti, mert a világon semmit sem tett, holott bármikor bedönthette volna a parlamentet, ha akarja. Mindössze azt kellett volna tennie, hogy visszaadja a mandátumait, és akkor szépen új választásokat kellett volna kiírni. Most már kénytelen ezzel foglalkozni, mert jön a Jobbik a maga tisztességes, se jobb-, se baloldali hülyeségeket nem beszélõ, azonban magyar nemzeti érdekeket védõ politikájával. És nem hazudozik a nap egyik szakában sem. A Jobbik a realitásokra alapoz: a magyar lelkû, hazaszeretõ embereknek, a nemzet pártján állóknak becsületes helytállására. Arra, hogy nem tûrjük tovább az ország prédálását, a magukat világpolgároknak nevezõ hazátlan bitangok nemzetárulását, és az agyondédelgetett, bûnözõ kisebbségek terrorját.

Hogy ezek szerint Török mit hisz vagy hitet a Fidesz kiváló kommunikációjának, valószínûleg õ sem tudja.

Nem kommunikáció az, amire a Fidesz évek semmittevése után rászánja magát, hanem kényszerhelyzet: utolsó lehetõség jelentõs arányú gyõzelemre.