Kissé zavarba hoz, hogy nagyjából két évtizeddel ezelõtt nagyon komoly, sorsdöntõ gazdasági, valamint szociálpolitikai kérdések és hatásaik kutatásával bízott meg a téns Akadémia, és a kutatások során egészen más dolgok kerültek elõ. Ezek távolról is csak nagy megengedéssel hasonlítanak a föntebbikekre.
Amikor "a" New Deal az USÁ-ban program lett - kutatásaim során elõkerült anyagok szerint 1936-ban, nem elõbb, és nem késõbb -, egyrészt nem Roosevelt elnökhöz kötõdtek, hiszen ebben nem volt szakember,. de ez sem számít. Kár rá fogni a dolgot, de nem utódom, boldog õsöm, nekem tehát mindegy.
A New Deal nagyon közeli rokona a hitleri Németország tervgazdálkodásának, aminek természetes része volt a központi irányítás és az elosztás. Mivel a nemzeti szocializmus is szocializmus volt. (Más kérdés, hogy a szocializmus nemzeti változata politikailag értelmesebb dolog volt, mint feltételezni, hogy vannak nemzetközi érdekû politikusok. Aki igazán nemzetközi, vagyis sehova sem tartozik, vagy beteg, vagy nincs. (Ez, habár kissé eltérõ megfogalmazásban, olvasható Navratil Ákos kiváló közgazdászunknak akadémiai székfoglalójában. A lényeg egyezik.)
Furcsállom, hogy az amerikai pszeudofaiszta tervgazdálkodás röpke uralmát kívánta átvenni a Fidesz.
Egyrészt azért, mert ez nem igaz.
Másrészt azért, mert ennek ellenére van benne valami.
Harmadrészt pedig azért, mert Amartya Sen - Amerikából alkalmatlanság miatt egész egyszerûen kirúgott, és ezért Európában Nobel-díjat kapott hindu gazdaságtudós(?) -, akinek elmélete valóban alapul szolgált 1998-ban a Fidesznek, és ezt támogatta az akkor már haldokló Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyére, nemkülönben Zsolnai László, a Közgazdasági Egyetem gazdaságerkölcs(?) tanszékének vezetõje - valamiért ugyanabból indult ki, amivel a mai bukott kormány operál: az öregek (konkrétum nélkül, talán kinevezéses alapon) fölösleges voltára, és ezért kohol - önmaga mentésére - olyan ellentétet, amilyenrõl a természetinek mondott népeki hallani sem akarnának.

A Fidesz - még mindig szó sincs önkormányzatokról, amiket hatalmi pozícióból oly kedves volna fasizmussal eltörölni - a fiatalokat az öregekkel (nyugdíjasokkal) próbálta szembeállítani "erkölcsi" megfontolásból, azzal a hazugsággal, hogy az öregek, akiket nem vittek el a civilizációs betegségek, gátjaul vannak a "munkaképes" korosztály megélhetésének, tehát rászorítandók (Zsolnai professzort idézem) a közjó javára való elpusztulásra, és ha erre nem hajlandók az "öregek", megint idézem, mert megragadott: "erre az erkölcsös magatartásra a törvény erejével kell rászorítani" az én korosztályomat.
Azóta elmúlt 11 év. A Fidesz egy, és a posztkomcsik lassan teljes két ciklusa.
Nem érdekel, hogy Zsolnai László hány éves lett idõközben. Az viszont piszkálja a fantáziámat, hogy az idõközben 45. életévét betöltött Orbán Viktor (és korban közeli társai) vajon nem gondolkozik-e azon, hogy 17 év múlva - a saját elképzelésük szerint - a társadalomnak fölösleges lomjaivá lesznek.

Ugyanakkor, hogy eredeti témánknak legalább közelében maradjunk, a New Deal sokkal inkább a nemeztiszocialista, tehát nemzeti érdekû, nem pedig anyagi érdekbõl öregpusztító (gazdaság)politika.

Az sem véletlen, hogy egyetlen év alatt megbukott. Nem széndékozom összekapcsolni a megvalósulása elõtt egy évvel hamvába holt Gömbös-féle magyar fasizmus bevezetésének kísérletével, hiszen mire az USA vezetõi kapcsoltak, hogy jó ötlet lehet a fasisztoid "új megegyezés", jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök már befejezte földi pályafutását. Méghozzá annyira, hogy már halálakor bukott ember volt.

Ennek csak egyetlen, de távolról sem elfelejthetõ oka nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó sikeres kormányzása volt. Horthynak ugyanis semmi köze nem volt a fasizmus szocialista elképzeéseihez. Elannyira, hogy a fasizmust a hatalom által üldöztette, és alig hihetõ, hogy e miatt kárhoztatzhatnák akár a legelszabadultabb kommunisták is.
Pedig mégis üvöltözik hülyeségeiket mindmáig a "Horthy-fasizmusról" és más baromságaikról.

A fentieket nem feledve javaslom az elõttem íróknak, legalább fogalmuk legyen arról, amit írnak. Ha pedig van, jól gondolják meg, hogy mivel kívánják népszerûsíteni Orbán Viktort. A New Deal ugyanis - pláne, ha igaz az állítás - a lehetõ legrosszabb propaganda mindazok elõtt, akik tudják, mirõl beszélnek.
Akkor is, ha a néger fütyülõs Barack maga a hirtelen szem elé került, valamiért liberálisnak mondott példakép.
Javaslom liberalizmusának alapos átgondolását.
A Fidesz pedig nem nagyon titkoltan híve a liberalizmusnak, különösen a neoliberális számmágiának, aminek gazdasági hatalma éppúgy koholt, mint mindkét szocializmus emberbarát volta.

A New Deal nagyon távol áll a magyar mentalitástól, miként a fasiszta gazdaságpolitikának minden változata. Amit a németek Herrenmoral néven ismertek meg annak idején, ugyanaz az úri erkölcs, amelynek kiemelkedõ képviselõje volt az a Horthy tengernagy, aki nem embereket akart pusztítani, családokat gyászba dönteni, hanem az általa elpusztítható, az Adrián legyõzött angol hajóhad tisztjeit és legénységét arra szólította fel, hogy hagyják el hajóikat, mert õ azokat elsüllyeszti.

Ez az úrerkölcs hiányzik a politikából, ha például fasiszta népirtásról beszélünk, ha pedig akár a New Deal gazdaságpolitikájáról, vagy éppen a vele rokon öregek elleni FIDESZ-politikáról.

Amire szükség van, a tapasztalt öregek tudásának elsajátítása, a munkaképesnek mondott koruk végéig befizetett, s a kommunisták által elsikkasztott társadalom-biztosítási díjakban megtestesült vagyonuk visszaszerzése, és végre a nemzet egáészének biztosítása.

Ennek módja nem a fasisztoid New Deal, hanem az, amit igaz szándék nélkül már az Antall-kormány is megnevezett: a szociális piacgazdaság, és - ami valahogy elfelejtõdött - a nyugdíjak tisztes öregkort biztosító szintre emelése.

Mindmáig ez sem történt meg, és igazán udvariasak vagyunk ha a nyugdíjasok megnyomorításának politikáját kárhoztatjuk. Öregeinket nem kiirtani kell, hanem - mint minden épelméjû nép teszi - tapasztalataikat, ismereteiket és kultúrájukat megismerni, átvenni.

Ehhez nem a New Deal bukott elmélete kell, hanem, ha már anglomán a közeljövõ politikai gárdája, és amíg nem jönnek ismét magyar politikusok, maradni kell az Old Deal szellemiségén