Irtózatos válság következik, figyelmeztetnek komoly közgazdászok, talán annak reményében, hogy a magyar kormány ennek hatására végre úgy tesz, mintha EZ érdekelné.


1984-ben "pártunk és kormányunk" kérdést intézett a Magyar Szociológiai Társaság rendes évi vándorgyûléséhez. Azt kérdezték az egri pártfõiskolán tanácskozó társadalomkutatóktól, hogy kell-e valamin változtatni, és ha igen, mit kell megváltoztatni.


Rövidre zárva: a több napig tartó, számos szekcióban lefolyt vita és tanácskozás szekcióvezetõi szinte szó szerint a közgazdasági szekció közös, egyhangú megállapítását adták tovább a vezetõségnek. Nyers Rezsõ, a közgazdasági szekció vezetõje fogalmazta meg a legszikárabban: a) kell változtatni, b) a rendszert kell megváltoztatni.


Ezt a társadalomtudósok által adott választ kapta meg az MSZMP és kormánya.


Természetesen nem történt semmi. Minden maradt a régiben, Nyers Londonban, a BBC-nek adott interjúját megmorogták, Bereczét helyeselték.


Ennyit arról, hogy amikor az MSZ(M)P valami fontosat megtud, mit tesz: semmit, mert amirõl nincs hír a Népszabadságban, az nem létezik, és hazudnak tovább, hogy itt minden nagyon jó. Õk valóban meg is vannak elégedve: bankszámláik Svájcban vannak.


*


Ez az egész úgy kerül ide, hogy még a mostani, december 9-ei híradásokban is azt hazudták, hogy van ugyan válság, de az nálunk nem fokozódik.


Mintha csak a '70-es évek ide "begyûrûzõ" válságáról hazdnának.


Tudatom, hogy de, igenis itt a válság, és ez távolról sem váratlan.


Kínos, hogy ezt az alapvetõ gazdasági törvényszerûséget vagy nem tudják, vagy egész egyszerûen nem voltak hajlandók figyelembe venni. Ma pedig tagadják. Már rohad le a bõrük, de még mindig állítják, hogy lepra egy évszázada nincs, holott a szomszédban még van lepratelep, de az illetõ ország nevét nem írom le, elég az, hogy engem onnan fényképezés bûntette miatt kémkedés bizonyíthatatlan vádjával kitiltottak. (Nem viccnek szánom a tényt: Magyarországon 1949. óta nem volt komoly nemi betegés, amíg meg nem jelentek az endékás csajok. Igazán komolyra most fordult a helyzet: ismét megjelent, és terjed a vérbaj, a szifilisz. Kár lenne túlmagyarázni: felelõtlenség, nemtörõdömség az oka, ami a szabad szerelem kommunista trehányságából maradt.)


A matematikai átlag szerint 54 évenként visszatérõ válságot Kondratyev-ciklus néven ismeri a közgazdaság tudománya. Nevét Nyikoláj Kondratyev közgazdászról kapta, aki 1935-bem írt tanulmányában egy hosszú ciklus létét szögezte le. Akár 50 évesnek vesszük a ciklus hosszát, akár 60-nak (e kettõ között mozog), teljesen elkerülhetetlen. Kondratyev még csak két ciklust határozott meg, azonban mindazok, akik belátták, hogy igaza van, a 19. század közepének - egyébként nem emlegetett, de bizonyított válsága óta ez már a hatodik, ami Kondratyev vizsgálatai folytatóinak munkái alapján egyértelmûen kimutatható.


Nem igaz, hogy a Gyurcsány- (de akármelyik korábbi) kormány közgazdászai errõl nem tudtak elõre. Ám hat a régi reflex: nem beszélni róla, hátha akkor elmarad.


Egyáltalán nem furcsa, hogy a kommunista diktatúra agóniájának idején állt elõ a magyar közgazdaságtan is ezzel a beismeréssel.


Ez valóban egyike a gazdaságtanban feltárt, ciklikus, törvényszerû kataklizmáknak.


Közismert a gazdaságtudományban, kivált a gazdaságpolitikában, amiben hol tudják létét, hol nem hajlandók (vagy merik?) kimondani. Ennek a lényegérõl kívánkozik néhány rövid szó. Maga az elmélet közgazdáknak (és politikusnak mondott személyeknek) tudásminimumához tartozik, még ha nem is lep meg az, hogy errõl fogalmuk sincs.


Vagy csupán tagadják, illetve elhallgatják, mivel napjainkban egy szovjet közgazdászt emlegetni a hét fõbûn egyikének számít, ugyanakkor jellemzõ, hogy nem is hallottak róla. Hogy ez kinek a hülyesége/aljassága, nem ide tartozik.


10-11 évenként - ahol ez lehetséges, tehát a szocialista államokban vágyálom - mindig bekövetkezik egy túltermelési válság. Sokan ezt a Nap tevékenységeivel is megkísérelték összekötni, mert a Nap foltjai nagyjából hasonló ciklikussággal hatnak bolygóira.


Ez nyilvánvaló marhaság: a Nap nevû kis csillag még az asztrológia egy ága szerint sem okoz földi gazdasági eseméyeket. Az egybeesés (vagy hiánya) egyike a tényleges véletleneknek.


A bõ 50 évenként elkövetkezõ Kondratyev-ciklus, azaz a túltermelési válságok minden ötödik ciklusának megjelenése valóságos gazdasági kataklizma. Akkor is, ha a fél évszázados ciklikusság - a sosem biztos gazdasági állapotok pontatlanságait követi - folyvást megjelenik, amióta a kapitalizmus és változatai mint gazdasági kényszerek sorozata - beolyásolják, illetve befolyásolhatják az emberi lét állapotát.


A Kondratyev-ciklus egyrészt törvényszerû, tehát elõre látható, másrészt azonban mintegy csomópontként, gazdasági törések kollíziójaként az egész társadalmat átjáró válságok együttese. Ezek taglalására se terünk, se idõnk, de érdemes végiggondolni, hjogy az autarchiára törekvõ "szocialista tábor" milyen bukásokon ment keresztül minden erõlködése ellenére, amikor a világtõke túltermelési válságai közül minden, nagyjából ötödik, bekövetkezett.


Az 1929, és 1932. közötti világválság, a tömeges munkanélküliség, a pénzromlás és a nyomorból következõ öngyilkosságok tömege jelent meg (Hitler fellépésével hadd ne foglalkozzam), szinte napra pontosan ismétlõdött meg a már kidolgozott fékek ellenére a múlt század '70-es éveinek végén.


Ahogy föntebb említettem, "a tõke válsága begyûrûzött" hozzánk is.


Nocsak!


Hosszas elemzést igényelne annak a nyilvánvaló ténynek magyarázata, miért éppen most következett be az, ami hosszú évek óta láthatóan közeledett. Röviden csak annyit, hogy a Kondratyev-ciklus vagy -hullámzás valóságos okának nem a túltermelés klasszikus változata az oka.


A piac nemcsak akkor kerül lejtmenetbe, amikor túlságosan sok a termék, és ezért annak piaci ára csökken, hanem akkor is, amikor a piac úgy kerül csõdbe, hogy tõle idegen, politikai erõk - valamely lobbi következtében (ennél úribb módon képtelen vagyok meghatározni) - tönkre teszik a piaci vetélytársat azzal, hogy lehetõségeit parancsuralmi módszerekkel felszámolják.


A végeredmény ilyenkor olyan következmény, ami valamilyen módon rokon az említett ciklikus válsággal, azonban a túltermelés azért következik be, mert az uralmon levõk egész egyszerûen ellehetetlenítik saját nemzeti piacaikat.


Ennek okát nem kell keresni. Egy ócska, haza- és nemzetáruló kormány megdöntetlensége annak korlátlan uralmát és lefizethetõségét teremti meg.


A mai Kondratyev-ciklusra emlékeztetõ állapot Magyarországon nem valódi, ciklikusan bekövetkezett gazdasági válság (ahhoz még minimum két évtizedig várnunk kell), hanem a világ legfelelõtlenebb kormánya és államvezetése által elõállított mesterséges helyzet, amely a magyar gazdaság(elsõsorban az agrárium) totális tönkretételén dolgozik, ugyanakkor az EU idegen országainak nyilvánvaló magyarságellenes törekvéseit szolgálja.


Ezért emelek kalapot minden olyan áruda elõtt, amely a jelen aljas állam által kínált felvásárlási árnak mintegy másfélszereséért vette át (olcsón!) a magyar gazdák termékeit-terményeit, és az általuk adott árnak mintegy háromszorosáért adta tovább. Kissé túlzottnak tartom az árrést, de inkább veszek ételnek valót így, olcsóbban, mint az idegen áruházláncokban, ha magyar lánc árusítja is nem kis haszonnal, mint idegen bóvlit csaló áruházláncok pultjairól olykor valóban valamivel olcsóbban árusított, összesöpört szemeteibõl.


Aki nem tud a szemétrõl, csak amikor már világszerte ismert fertõzést kap tíznél kevesebb forintnyi ár élvezésekor, gondoljon szeretettel, ha van kedve, a nemzetközi áruházláncokra, amelyek a Kondratyec-ciklus látszatát idézik a magyar vásárló megtévesztésére.


Ami van. nem a Kondratyev-ciklus válsága, hanem az álmagyar állam honáruló politikájának következménye. Koholt és átvett látszatválság a magyar mezõgazdaság tönkretételéért.


De azért nyugi, féleszúek: a méricskélt biztos választóknak 46 százaléka még mindig ennek a szarnak, Gyurcsánynak újraválasztását élteti.


Akinek nem tetszik az álmagyar, aljas és elmebeteg korányfõrõl vallott nézetem, jelentsen fel nyugodtan, majd leülöm, ha valamelyik aktuális nyavalyám és áéletkorom el nem szólít A MAGYAROK ISTENÉHEZ.