Nem egészen értem, hogy a miniszterelnököt (nem megszólítás, hanem funkció megjelöléseként) miféle szolgalelkûség íratja nagy kezdõbetûvel, de ez nem az én dolgom, nem is az én behódolásom.

Több mint 40 évvel ezelõtt szerkesztõje voltam egy olyan könyvnek, amely bizonyos protokolláris szabályokra oktatta a Közgáz hallgatóit. (Konkrétan: Ustor Endre Konzuli ismeretek címû tananyagáról van szó.) Akkoriban a pártkádereket, a nomenklatúra tagjait, nemkülönben a külfölddel valamiképpen érintkezõ kereskedõket oktatták arra, mit és hogyan kell tenni úri, vagy elvtársi társaságban.

Meghökkentem, amikor a "rendszerváltás" után kitûnt, hogy az úrigyerekek sem tudják, mit, mikor, hogyan. Késõbb megedzõdtem, és megszoktam, hogy már a nyelvtani alultájékozottságnak is polgárjoga lett a magyar parlamentben. Sebaj, korábban prolik, késõbb polgárok(?) szólították egymást helytelenül.

Egy dolgot azonban mindeddig tudtak. Nem nagyon, de a gyakorlat végül is valamiért helyes irányba fordult.

Ezért idézek egy friss hírrészletet.

"Civil szervezetek kezdeményezésére december 4-én, délelõtt, 11 órakor tüntetést tartanak a XI. kerületi Polgármesteri Hivatal Zsombolyai utcai épülete elõtt, a Miniszterelnök feleségének megnyilatkozása miatt, amelyet egy XI. kerületi bölcsöde ünnepségén, mint díszvendég tett."

Ez az.

A magyar miniszterelnök felesége hülyeségeket beszélt a bölcsödei ünnepségen. Semmi gond, megszoktuk, hogy a KGB-s és bolgár hírszerzõ Dobrev lánya rémületesen balkáni személyiséggel bír.

A KGB, illetve a bolsevizmus kollektivizáló, családellenes hajlama neki több irányból, részben genetikailag, részben mintakövetõ szocializációban felnõtt perszónaként adottsága. Éljenek tehát a bölcsödék, vesszen a család, anyuka menjen szépen építeni a kapitalizmust, ha kap munkahelyet, csak nehogy fészekmelegben és családban nõjön fel a gyerek.

Egyrészt.

Másrészt pedig nincs bölcsöde és óvoda, mert a félnótás hitves és kormányaz ilyen intézményeket pénzfogyasztónak és fölöslegesnek ítélte.

A miniszterelnökné errõl nem tud. Esetleg megfeledkezett errõl. Mindegy.

Errõl a hülyeségrõl (politikában még rosszabb: "több, mint bûn: ez hiba") már cikkeztek eleget, de arra tudtommal senki sem figyelmeztette még a mai bunkókat, hogy a díszvendég nem tarthat politikai programbeszédet. A díszvendég két dolgot tehet. 1. Jelen van, és barátságos képet vág, továbbá 2. néhány szóban köszönti a megjelenteket, és üdvözli az eseményt, amire vendégnek hívták.

És passz.

Nem õ látja vendégül a többit, hanem õ a vendég, akit csak azért nem rúgnak el a mikrofon mögül, mert úgynevezett vendégjoga van. Ennek a jognak a határait minimális protokollismerettel is tudni kell, mert ez rajongott férjét is minõsíti. Akit én itt és most nem. (Lásd még: mértéktartás mint erény és szabály.) Másképp: ez ízlés és jellem kérdése is.

Fájdalom, ezt tõle sem várhatjuk el. Az õ családja is egyfajta kultúrahordozó, és eddigi tapasztalataink szerint az a família csak pimasz, de tanulni és megtanulni képtelen bármit, ami egy átlagos polgárcsaládban alapismeret. Ezért szégyenérzetük sincs. Fletó szemrebbenés nélkül helyeskedik és dedikál, miközben asszonyát biztonsági emberek kísérik el a helyszínrõl, nehogy a népharag, ami az undok magyarok sajátja, végül ne csak szóban sértse meg.

Jellemzõ a gondolatrendõrségre, amely brutalitást feltételez, mivel magából indul ki. Ne tessék csodálkozni, madarat tolláról, embert barátjáról, fegyveres testületet irányítóiról ismerni meg.

Végül is nem élünk a Távol-Keleten, hogy az államfõ, az alkotmánybíróság és a törvény féken tarthassa a hatalom brutalitását.