Olvastam, hogy Orbán szerint Budaházy, Toroczkai, utánuk pedig a Jobbik a "baloldalhoz" fog csatlakozni.

Érdekes gondolat, vagy agyrém, ahogy tetszik. Vajon honnan ez a szikra a Nagy Ember fejében? Kétségtelen, a Fidesz - merõ dezinformálásból - úgy tesz, mintha jobboldali párt volna, aminek nyilván van viszonyítási pontja. Mármint az, hogy mihez képest jobboldali. Állítólag a Maszophoz és a Szadeszhez képest az.

Mihez képest van balra a kormányoldal és szövetségesei?

Szerintem semmihez képest. A kisebbségben kormányzó párt alapja és létformája a nagytõke vezéralakjainak uralmi vágya, ami - mint tapasztaltuk - diktatórikus eszközökkel, és a magyarságtól rettegve harácsol. A klasszikus ellenzék, azaz a mindenkori bal oldal nem ilyen. Ez a név rajtuk maradt, kitalálták, történelembõl úgy tanulták, hogy a proletár-diktatúra a baloldal uralkodási módja.

Ez, persze, süket duma. Egy erõszakos kisebbség van itt uralmon a maga választotta címkével, nemzetközi támogatással. A nemzetközi támogatókat nevezhetjük bárminek, de nincs nemzetközi politikus. Nehéz megérteni, de a globalizáció valóban nemzetközivé akarja tenni a világot. Az EU azonban nem szerves egység. Különösen könnyû ezt felfogni, ha tudjuk, hogy nemzetállamok alkotják Európát, és ez olyan hagyomány, amit nem lehet az USA eleve nemzetközi szerencselovagjainak világával összehasonlítani. Mégpedig azért nem, mert aki nemzethez tartozik, annak levethetetlen sajátossága a nemzeti mentalitás.

Van nemzetközi mentalitás is, ez a hazaárulóké. Ezek mentalitása az anyagi érdek. Ami hit, kultúra, szülõföld, tõlük idegen.

A magát baloldalinak nevezõ parlamenti népség az élet értelmének a pénzt, identitásának pedig a hazátlanságot tartja.

A tényleges baloldal

Ez a Munkáspárt. Igaz, nem parlamenti párt, de vannak elveik, és ebben teljesen eltérnek a kormánytól. Olyan elvek, amilyenek, de vannak. A többit ne minõsítsük, nem tartozik ide.

Hogy Orbán mit tart baloldalnak, ezek után nemigen lehet tudni. Láttam a harmincas években megjelent eszperantó-tankönyvet, amelyben az egyik fejezet végén a záróképen az ötágú csillag és a horogkereszt kézenfogva táncol. (Ez is szocializmus, az is szocializmus, mindegyik a kisembereké, gondolták a szerzõk, és a lényeget nem vették észre. Azt, hogy az egyik nemzeti, a másik pedig nemzetközi.)

Ezek után magától adódik a kérdés, vajon nem az-e a politikából jól megélõ embereknek a gondjuk, hogy Magyarországon vannak nemzetközi identitású pártok, és vannak - értelemszerûen velük szemben - nemzeti identitású pártok, szövetségek, és egyáltalán, a nép, amelynek meghatározója a nemzeti lét és a nemzeti kultúra.

Polgári szövetség

Ez nagyon elegánsan hangzik, csakhogy a polgárok nem alkotnak egységes egészt. Ha csupán a legegyszerûbb, iskolás felosztást nézzük, vannak nagypolgárok (milliárdosok) és vannak kispolgárok. Ezeket napjainkban általában vállalkozóknak nevezik.

Középpolgárság, azaz középosztály itt nincs. Éppen az a társadalmi réteg hiányzik, hála a kommunizmusnak és a rabló-privatizációnak, amelyik a második világháborúig az egész hazai lakosságnak zömét adta.

Milyen polgárok szövetsége a Fidesz? Nem a magyar polgároké, hanem magyar polgári szövetség. Aki érti anyanyelvünket, azt is érti, hogy ez a talán csak felületes anyanyelvi ismeretek miatt így megfogalmazott szövetség úgy magyar, ahogy a földrajzi helyeket jelöljük: magyarországi.

Ha véletlen, akkor Freud szólt közbe, ha pedig nem véletlen elnevezés, akkor pontos meghatározás.

Így azonban nem lehet megállapítani, miféle társaság ez a nemzeti jelképektõl elhatárolódó/elhatárolódott, magát jobboldalinak nevezõ csoport. Nem nemzeti, tehát nemzetközi.

Nemzetközi gondolkodású politikus nincs, de ha tételezünk egy ilyen csodát, akinek nem nemzeti, hanem nemzetközi érdekei, lelkülete stb. van, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy a nemzetet féltõkkel szembenálló szervezetrõl van szó.

Magyarellenes párt. Ezt könyvnyi terjedelemben is ki lehetne fejteni, mélyen szántó elemzésekkel bizonyítani, de ahhoz nincs terjedelmünk. Idõnk sincs, tessék csak elgondolni.

A Jobbik, Budaházy és Toroczkai

A két nevet csak a rend kedvéért írtam ide, nem azonopsak a Jobbikkal ezek a férfiak. Más felfogásuk van, de a lényegben rokonok: szeretik a nemzetet, és amit tesznek, a nemzetért teszik. Hogy bölcsen-e, vagy nem, ezt az idõ fogja eldönteni.

A fentieket figyelembe véve végképp nincs mit kezdenünk a Fidesz örökös vezérének jóslatával, hogy próféciának mégse nevezzem. Képtelenség egy úgynevezett baloldalhoz való közeledés. A baloldal nemzetközi. A "baloldal", azaz a gyurcsányi párt szintén az, de kiváltképpen az az SZDSZ.

Elég könnyû bebizonyítani, hogy az SZDSZ masszívan jobboldali párt, a hagyományos tõke birtokosai, és neoliberális kezelõi. Ez máris zavaros, de nincs tiszta képlet, pláne a politikában nincs. Mert hát mitõl jobboldali, ha nemzetek közötti érdekeltségû? Föntebb azt állítottam, hogy amit jobboldalinak mond a mai nyelv, az nemzeti érdekeltségû. Az SZDSZ tehát idegen test a magyar életben. A milliárdosok pártja - mondjuk így - nemzetközi, ahogy dalolják, amikor éppen kongresszust tartanak. Tehát õk sem magyar érdekûek.

Jó volna, ha csak önérdekûek volnának, de üzleti kapcsolataik és politikájuk nemzetközi érdekeltségrõl vallanak, amiben természetesen jeles szerepe van az önérdeknek is.

Orbán Viktor szélsõjobbnak nevezi azt, ami az õ pártjával ellentétben nemzeti. Jó, hagyjuk rá, nevezze, aminek akarja. Radikálisnak is mondja. Pedig nem a politikája radikális, hiszen éppen ezt hánytorgatják fel többen, hogy nem megy a Jobbik az utcára verekedni. Radikális változásokat lát szükségesnek, amiben igaza van, mert ha nem lesznek itt határozott és végleges változások, valóban szétesik ez az ország. Területe is, gazdasága is, a nemzeti lét pedig feloldódik a nagy nihilben.

Változtatni kell, mégpedig radikális változásokra van szükség. A nemzet érdekében.

Az idõsebbek talán emlékeznek arra a kisiskolás mondókára, amit az orbáni jóslat juttatott eszembe:

"Egy, kettõ, bal, jobb,

mennek a majmok,

utcasarkon megállnak,

seprûnyélen pisálnak."

Éppolyan értelmetlen marhaság, mint azt feltételezni, hogy a nemzetért politizálókat a nemzetköziekhez fognak csatlakozni. Még akkor is, ha az ötlet alapjában véve nem rossz: a hatalomra jutáshoz Macchiavelli szerint minden eszköz megengedett, és - mit tesz Isten - éppen a reneszánsz éve van, az író akkor élt, fel lehet használni bölcselmeit. Meg aztán a hatalom megtartásához ugyane szerzõ szerint minden megengedett. A többségében agg Munkáspártot, miután ellátta a feladatát, ki lehetne lökni a hatalomból.

Ha létrejönne egy ilyen kapcsolat.

Illetve még akkor sem, mert ha ez a képzeletbeli nexus mégis megteremtõdne, a magyar nemzeti mentalitás nem tûrné ezt az eljárást, ami a nemzetközieket - tapasztalhattuk évtizedekig - igen erõsen jellemzi. A magyar tisztességes, ez van, ha ésszerû így, ha nem, önerõbõl kell itt hazát és nemzetet menteni.

Aki a nemzetét és hazáját szereti, és azért akár életét is adja, sosem fog nemzetközi identitású alakokkal összeállni. A majmok pedig mennek. Bal, jobb, bal, jobb.