GRÓF TELEKI PÁL

Csigalassúsággal halad az a munka, amely a rendszerváltás elõtti évtizedek történészei és politikusai által „közkinccsé” tett hordalékot letakarítja hazánk történelmérõl és történelmi személyiségeirõl.

A megrögzött és megfizetett hazudozók generációkat vezettek félre, a gyûlölet és a széthúzás magvait hintették el minden olyannal szemben, ami nemzeti értékeink szerves része volt. Mérhetetlen energiát fordítottak arra, hogy lejárassák õseinket, hõseinket, közéletünk minden szereplõjét, és olyanokat favorizáljanak a szovjetektõl importált „készáruként”, mint Lenint és Sztalint, illetve holdudvaruk seregét, az emberiség (bizonyítottan) legnagyobb és legkegyetlenebb gonosztevõit.

A „felsõfokú” (2-6 hónapos) gyorstalpaló foxi-maxi marxista tanfolyamokat végzett egykori politikusaink megkülönböztetett ellenszenvvel viszonyultak a szakemberekhez, azt pedig megbocsáthatatlan bûnnek tartották, ha az érintett - a sors kiszámíthatatlansága miatt - grófi vagy bárói titulust viselt.

Így került gróf Teleki Pál is a bolsevikok fekete listájára, ami elismerésként is felfogható, hiszen jellemét és életútját értékelve eleve nem rokonszenvezhettek vele azok, akik a Kreml magyarországi kiszolgálói és helytartói voltak.

A TUDÓS GRÓF

Az Erdélybõl származó Teleki Pál Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, geográfusnak készült, de gazdasági téren is felsõfokú képzésen vett részt, és egy ideig az egyetem közgazdasági fakultásán tanári beosztásban dolgozott.

A földrajzi irodalomkutatás területén elért eredményei alapján a Földrajzi Intézet igazgatójának nevezték ki. Nemzetközileg is elismert földrajztudósként tartották számon. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Kiemelkedõ földrajzi és gazdasági ismeretei segítették abban, hogy a politika területére is sokrétûen megalapozott felkészültséggel kapcsolódjon be a politikai életbe, helyesen értékelje – hazánk szempontjából – a bonyolult nemzetközi helyzet rövid és hosszú távú kihatásait.

A TÁRSADALMI FEJLÕDÉS MOTORJA

Gr. Teleki Pál elkötelezett híve és tevõleges segítõje volt az új nemzedék sokoldalú képzésének. Meggyõzõdéssel vallotta, hogy az ifjúság testi és szellemi fejlõdése a jövõnk egyik legfontosabb záloga.

Fõcserkészként irányította a fiatalok tanintézeten kívüli nevelését, nemzeti tudatuk és fizikai állóképességük növelését. Fáradhatatlanul dolgozott a cserkészmozgalom fejlesztéséért, a nemzetközi fórumokon való megmérettetés eredményességéért, amelyek többek között azért vezettek eredményre, mert személyes példamutatása meggyõzõ volt mind a fiatalok, mind pedig az idõsebbek körében.

Teleki Pál a Turán Társaság és a Területvédõ Liga elnökeként - korát megelõzve - , már a XX. sz. elsõ évtizedében felismerte a környezetvédelem jelentõségét, és sokat tett azért, hogy földrajzi adottságunkat kihasználva, kellõ körültekintéssel, hozzáértéssel és következetességgel növeljük nemzeti vagyonunkat, óvjuk környezetünket és természeti kincseinket.

Bár sokan irredentizmussal vádolták (félremagyarázták tevékenységét), Trianon után igazolást nyert Teleki törekvése, mert a magyarság a mai napig sem nyugodott bele területének megcsonkításába, honfitársainak elszakításába, és az egykori magyar területek tönkretételébe (lásd: erdõirtások, folyóvízszennyezések, falurombolások, stb.).

Szinte törvényszerû volt, hogy Teleki Pál fellépett Kun Béla lenini ihletésû rendszerével szemben, és a szegeden megalakult új kormány szolgálatába állt. Elévülhetetlen érdeme, hogy külföldön is megismerték a bolsevik banda rémtetteit, valamint terjeszkedésük veszélyeit.

Teleki Pál abban a tragikus idõszakban vállat külügyminiszteri, majd miniszterelnöki posztot a Horthy-kormányban, amikor az ország egy vesztes világháborút követõ, igazságtalan békeszerzõdéssel megcsonkított helyzetbe került, sokkos állapotba jutott a vörös terror miatt, és a Horthytól független mûködésû tiszti különítményesek önbíráskodása következtében, akik törvénytelen módszerekkel akarták megtorolni a Lenin-fiúk bandájának kegyetlenkedéseit.

Vitathatatlan, hogy a nemzeti érzésû embereket felháborította Kun Béla és társainak kegyetlenkedése, majd a felelõsségre vonás elõli megfutamodásuk (kibújásuk). Bár jogállamban nem fogadható el az önkényeskedés egyetlen formája sem, azonban értelmetlen lenne Horthytól vagy Telekitõl számon kérni, hogy a kaotikus állapotokat elõidézõ bolsevikok után, a helyzet normalizálását nem voltak képesek egyik pillanatról a másikra megoldani. Teleki Pál határozottan és eredményesen lépett fel a különítményesek túlkapásai (önbíráskodásai) ellen, és gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt a minimálisra csökkentette a kilengéseket.

Történelmi tény, hogy az atrocitások kisebb mértékben még folytatódtak az ország egyes területein, mert a visszamaradt, vagy a Bécsbe kimenekült és visszaszivárgott (Kun Béla által pénzelt) bolsevik csoportok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a Horthy-kormány stabilizálódását, ennek következtében Telekinek nem volt könnyû (ilyen bonyolult helyzetben) fellépni a különítményesek ellen.

Teleki nevéhez fûzõdik a trianoni békeszerzõdés ratifikálása, valamint az un. „numerus clausus” törvény életbeléptetése. Teleki ellenségei fõként az utóbbi miatt átkozták a miniszterelnököt, elfelejtkezve arról, hogy ha az elsõ forradalmi kormányzótanács tizenhat népbiztosa közül tizenöt nem lett volna zsidó származású (Kun Bélával egyetemben), akkor aligha került volna terítékre ez a kérdés, mivel a „numerus clausus”-al azt kívánták elérni, hogy egy elõre meghatározott mennyiség (arány) legyen érvényben az iskolai felvételeknél vagy állások betöltésénél a nemzetiségi vagy faji hovatartozás függvényében.

Hasonló törvény már a cári Oroszországban is létezett, és az USA-ban is léteztek számtalan diszkriminációs törvények és rendeletek, mégsem kreáltak belõle „Teleki”-féle ügyet. Ma már ilyen törvény (talán) elfogadhatatlan lenne egy demokráciában, de az adott történelmi idõszakban a törvény létrehozását Kun Béláék tettei provokálták ki a közvéleménybõl, és a törvényhozókból!

Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a „numerus clausus” egyes részeit éppen azok alkalmazták konspiratív (és gyakorlati) módon, akik a legjobban tiltakoztak ellene, mi több, még a gondolatát is személyes sértésként könyvelték el, és világgá visították, ha õket érintette a diszkrimináció negatív következménye!

AZ ELSÕ KIRÁLYPUCCS UTÁN

Nem Teleki volt az egyedüli a kormány tagjai között, aki IV. Károly (Magyarország törvényesen megválasztott királya) visszatérésekor (1921-ben) bizonytalan lett a hatalom birtoklását illetõleg, ezért lemondott a miniszterelnökségrõl és visszatért választott tudományága mûveléséhez. Az õ szerkesztésében készült el Magyarország elsõ néprajzi térképe. Horthy felkérésére (1936 és 1939) között két-két évig betöltötte a vallás, majd a közoktatásügyi miniszteri posztokat.

ISMÉT A KORMÁNY ÉLÉN

1939. február 16-án Imrédy Bélát gróf Teleki Pál váltotta fel a miniszterelnöki bársonyszékben. Elsõ tevékenységeként felosztatta a Hungarista Pártot, belügyminisztere pedig betiltotta a Hungarista Mozgalmat. Elsõként ismerte fel a hitleri Németország veszélyességét, ugyanakkor sürgette az európai országok szovjetellenes összefogását is.

Gróf Teleki Pál minden erejével azon volt, hogy az igazságtalan trianoni békeszerzõdést békés úton, tisztességes konszenzus alapján,- korrigálják és tegyenek igazságot a hazájuktól elszakított magyarok ügyében.

Gróf Teleki Pál 1939. július 24-én két levelet intézett Hitlerhez a lengyel kérdés tárgyában. A két levél kivonatos tartalma:

I./ Kegyelmes Uram!

Európa helyzete változatlanul komoly. Az elõrelátó nemzetek összegyûjtik anyagi és erkölcsi tartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetõségre és váratlan eseményre. A magyar királyi kormány egy általános konfliktus esetén a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni.

Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, és nem emelhet akadályt nemzeti céljaink megvalósítása elé.

II./ Kegyelmes Uram!

Magyarország, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadmûveleteket kezdjen Lengyelország ellen.

Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet:

Gróf Teleki Pál

m. kir. Miniszterelnök

Ha visszagondolunk a második világháború elõtti történelmi eseményekre, akkor aligha találunk példát arra, hogy egy ország miniszterelnöke hasonló tartalmú (udvarias) elutasító (!!!) levelet mert volna küldeni Európa félelmetes, rapszodikus és hisztériás diktátorának.

1939. SZEPTEMBER 10-ÉN A MINISZTERTANÁCS - TELEKI JAVASLATÁRA ÉS HORTHY JÓVÁHAGYÁSÁVAL – VISSZAUTASÍTOTTA A NÉMET KORMÁNY KÉRÉSÉT, HOGY NÉMET CSAPATOK VONULJANAK ÁT MAGYARORSZÁGON LENGYELORSZÁG IRÁNYÁBA.

Szlovákia viszont csatlakozott a németekhez, és csapatai együtt „masíroztak” a német, majd a szovjet csapatok által megtámadott lengyelek ellen!

Ebben az idõszakban Horthy Miklós és Teleki Pál hatékony intézkedéseinek köszönhetõen ezrével fogadták a Lengyelországból, Szlovákiából és Romániából idemenekülteket, többek között a zsidókat(!), akik nem jutottak arra a sorsra, ami szülõhazájukban érte sorstársaikat…

/Zárójelben kell megemlíteni, hogy Szlovákia a Szovjetunió megtámadásakor (1941 júniusában) is elsõként sorakozott a németek mellé, majd a II. világháború „lezárását” követõ béketárgyalásnak köszönhetõen, immáron Csehszlovákia „tagjaként”, bezsebelhette a magyarokra kirótt jóvátétel (30 millió dollár) reá esõ részét./

Gr. Teleki külpolitikájának köszönhetõ, hogy a második Bécsi Döntés alapján (1940. augusztus 30-án) Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz.

A TISZTESSÉG ÉS BECSÜLET TRAGÉDIÁJA

Teleki minden lehetõséget felhasznált arra, hogy megakadályozza a nemzetek közti konfliktusok kirobbanását és segítse a második világháború mielõbbi befejezését, illetve a hadviselõ felek számának korlátozását, valamint szorgalmazta a kölcsönösen elõnyös egyezmények megkötését.

1940. április 18-án például Teleki javaslatára Bulgária, Jugoszlávia, Románia és Magyarország megegyeztek a dunai forgalom zavartalan biztosításában.

1940. november 20-án Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez. Még ebben az évben Románia és Szlovákia, majd 1941. március 1-én Bulgária is követte Magyarország példáját.

1940. december 12-én aláírták a jugoszláv-magyar barátsági szerzõdést, és Jugoszlávia 1941. március 25-én a Háromhatalmi Egyezmény tagja lett.

Teleki tehát bízott abban, hogy ezek a szerzõdések (összességükben) a további fegyveres konfliktusok kialakulási lehetõségét jelentõsen lecsökkentik. Március 27-én viszont a belgrádi katonai puccs eredményeként Németországgal szembeni ellenséges kormány alakult meg, ezért Hitler utasítást adott a német haderõnek egy jugoszláviai hadjárat megkezdésére. Hitler (és a német vezérkar) szükségesnek tartotta Magyarország részvételét a jugoszlávok elleni akcióban.

A hadmûveleti helyzet minden hozzáértõ elõtt világos volt: Németország egyedül is megoldja a jugoszláv problémát, viszont a magyarlakta területeket vagy német, vagy szovjet erõk szállják meg, mert április 5-én aláírták a szovjet-jugoszláv baráti szerzõdést, és a szovjetek is készen álltak támadó hadmûvelet végrehajtására. Egyébként ismert volt már a világ elõtt a finnek vagy a balti-államok példáján, hogy mit jelent egy szovjet „szerzõdés” a gyakorlatban…

Gróf Teleki Pál dilemmáját bonyolította az angol külügyminisztérium figyelmeztetõ átirata, miszerint: „Ha Magyarország bármilyen indokkal csatlakozna egy Jugoszlávia ellenes támadáshoz, úgy Nagy-Britannia és szövetségesei hadüzenetével is számolni kell”.

Teleki Pál tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben Magyarország nem vonhatja ki magát a jugoszlávok elleni hadmûveletekbõl. Azzal is tisztában volt, hogy Németország „végsõ” gyõzelme csak Hitler zavaros agyszüleményének ködös terméke, hiszen az un. „angliai légi háborút” is elveszítette, az USA, Ausztrália és Kanada pedig egyre több (sokrétû) segítséggel kapcsolódott be (közvetve vagy közvetlenül) a náci Németország elleni küzdelembe.

Ebben az iszonyatosan komplikált helyzetben Teleki egyetlenegy kiutat látott: 1941. április 3-ára virradó éjszaka, hivatali szobájában fõbe lõtte magát, mert halálával (is!), a nemzete jövõjét akarta szolgálni. Fel akarta rázni a világ közvéleményét és politikai vezetõit, hogy Magyarország a kényszer hatására cselekszik, nincs ereje és lehetõsége, hogy Európa nagy részét hetek alatt lerohanó Német Birodalommal szembeszálljon.

Gróf Teleki Pál öngyilkossága rendhagyó indítékkal és tartalommal bírt! A magyar nemzet és politikusainak tisztességét és becsületét kívánta a világ tudomására hozni egy vis maior helyzetben. Ezt a tragikus üzenetét nagyon sokan megértették belföldön és külföldön egyaránt.

Churchill, a Hitler ellenes koalíció egyik megteremtõje kijelentette, hogy a béketárgyaláson TELEKI PÁL EMLÉKÉRE EGY SZÉKET ÜRESEN FOGNAK HAGYNI! Meglehet, hogy nem rajta múlt a teljesítés elmaradása, mert a „hálás” brit választópolgárok 1945. július 26-án Attlee kezébe tették a kormánypálcát, aki aligha emlékezett elõdje ígéretére.

Gróf Teleki Pál az életét áldozta fel hazájáért, tette példátlan volt a második világháború történelmében, a politikát irányítók körében. Emlékezzünk tisztelettel gróf Teleki Pálra, aki mind a tudományterületén, mind a politikában a lehetõ legtöbbet nyújtotta, és a hazáért mindenre képes volt!

/Prof. Dr. Bokor Imre/