AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKÛ.

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(KÜLDEMÉNYE)

BALLASZTJAINK SOKASÁGA

ALKOTMÁNYUNK(?)

Sólyom László, ex alkotmánybírósági és köztársasági elnök nyilatkozta a minap, hogy a magyar alkotmány Európa legjobb alkotmánya, tehát: szükségtelen a megváltoztatása.

Valami komoly baja lehet annak, aki a toldozott-foltozott, Buharin majd Sztalin által fémjelzett (1936-ban készült) alkotmányt jónak tartja számunkra.

Ha száz megkérdezett ember közül akár egy is képes lenne az alkotmányból néhány reá vonatkozó részt pontosan idézni, akkor a fenti kijelentésemért nyilvánosan bocsánatot kérek a Tisztelt Olvasóktól.

Vagyis: a jelenlegi alkotmányunk: egy semmitmondó fércmunka, triviális nyilatkozatok gyûjteménye, pontatlan, hiányos, redundáns, megfoghatatlan, „Janus” arcú és kétértelmû kitételek tömegét tartalmazza.

Anno dacumál,- Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke és „csapata”, az alkotmányból azt sem volt képes kihámozni, hogy szankcionálni lehessen azokat, akik elárulták hazánkat, gyilkoltak, terrorizáltak és a nyomorba döntötték az országot.

Jobb lenne, ha S. L. hallgatna és meghúzná magát „összeharácsolt” vagyonkájával, elmeditálván azon, hogy mekkora (közvetlen és közvetett) kárt okozott az országnak! Anyagi és erkölcsi értelemben! 20 évet rabolt el az emberek többségétõl, közremûködött a valós rendszerváltás megtorpedózásában!

BISZKU ÉS A TÖBBIEK

A közvélemény számára teljesen érthetetlen az az idõhúzás és „maszatolás”, amely a beígért felelõsségre vonást jellemzi. Bizottságosdi „játékokkal ” és szükségtelen vizsgálatok tömegével késleltetik (vagy feledtetik) a fõbûnösök elmarasztalását, akik a demokrácia pajzsa mögül fenyegetõznek, hazudoznak és szervezkednek (lásd a tüntetéseket) mocskos tetteik védelme és egykori hatalmuk visszaszerzése érdekében.

Merthogy: mi vizsgálni való van pl. BISZKU ügyében? Kádár bandájában „muzsikált”, hazaáruló volt és belügyminiszterként felelõs több száz ember bitóra juttatásáért, megkínzásáért, bebörtönzéséért vagy munkatáborokba küldéséért! Ha aláírt valamit akkor is, ha nem tudott egyes dolgokról, akkor is!

„Nem emlékezéssel” nem lehet védekezni, egyben primitív is ez a védekezési „fogása”, hiszen arra jól emlékszik, hogy „ellenforradalom volt” (számára ma is az…), arra is, hogy belügyminiszteri posztot töltött be. Szerinte Nagy Imre is azt kapta, amit megérdemelt, tehát: vagy szelektíven mûködik a szürkeállománya, vagy a felelõsségre vonás elõl „menekülõ” gyáva, senkiházi alkat!

Biszku esetében elévülésrõl sem lehet beszélni, hiszen a Horn és a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányokat ki lehet venni az elévülési idõbõl, sõt Sólyom miatt az Antall kormány regnálási ideje is figyelmen kívül hagyható. A hazaárulással párosult tömeggyilkosságokra pedig aligha vonatkozik elévülési idõ, ha mégis, akkor (ha másért nem, de ezért) azonnal meg kell változtatni az alkotmányt vagy a hazaárulással foglalkozó törvényünket.

GYURCSÁNY piszkos ügyeinek hosszadalmas vizsgálata sem indokolható a jogállamra történõ hivatkozással. Miniszterelnökként felelõs a 2006-os rendõrterrorét, az ország adósságállományának megtízszerezéséért, a korrupciós ügyekért, miniszterei tettéért, több tíz vagy száz milliárdos összegek eltûnésért.

Gyurcsány felelõs a (reggel, este és éjszakai) hazudozásaiért, a csalással megszerzett választási „gyõzelméért”, hazánk „leqrvázásáért”, az általa is elismert 1,5 – 2 éves semmittevésért, a holdudvarához tartozók által felvett sokrétû juttatásokért, a nemzetgazdaságnak hatalmas károkat okozó szerzõdések megkötéséért, az állami tulajdonok kiárusításáért, mert mindezekhez viszonyítva - a sukorói ügye -, csak egy aprócska csepp a tevékenységének bûzös és piszkos tengerébõl! Holdudvara tagjainak is (kivétel nélkül) osztozniuk kell vezérürüjük felelõsségében, mert cinkosokként, közremûködõkként és jól fizetett káderekként tolták az ország szekerét erkölcsi és gazdasági süllyesztõbe.

BUDAHÁZI ÉS A GYURCSÁNYIZMUS

BUDAHÁZI nem más, mint Gyurcsány és a gyurcsányizmus „szüleménye”! Köztudott, hogy a felkeléseket és a forradalmakat nem az akadémikusok hajtják végre, hanem a Budaházi féle elkeseredett (igazságszeretõ és tettre kész) emberek, hiszen a terrorállam törvényes megbuktatására nem volt lehetõség!

A megalázott és megfélemlített állampolgárok tehetetlenül nézték a hazug, korrupt, nyegle, öntelt, pazarló és „eszement” Gyurcsány-féle banda ámokfutását, így törvényszerû volt, hogy egyesek az erõszakos megoldás mellett döntöttek. Hasonló helyzetben - az emberiség történelme során -, bolygónk minden pontján megjelentek a Budaházi-féle emberek, ezt hazánkban is „borítékolni” lehetett volna, a félnótás Gyurcsány „virágzási” idõszakában.

Gyurcsány nélkül tehát nem lett volna Budaházi ügy, de a sors nagy ellentmondása, hogy Gyurcsány szabadon járkál, uszít a kormány ellen, külföldre fekteti be az adófizetõktõl elorzott vagyonát (vagy annak egy részét), tovább hazudozik, fenyegetõdzik, a parlamentben vigyorog (röhécsel) elvtársaival egyetemben és éli a milliárdosok gondtalan életét.

Gyurcsány nimbusza növeléséhez égi mannaként pattant ki a Budaházi ügy (nem kizárt, hogy ügyesen meg volt szervezve az ILLETÉKESEK részérõl), mert az eltévedt ceglédi párttitkárnõ kislányának a mesébe illõ (megható) történetét, vagy a rendõrpalota ablakára leadott lövést,- már-már a Krupszkajára emlékeztetõ hódolói is elfelejtették.

DEMSZKY ÉS TARLÓS

Fõvárosunk lepusztulásáért és eladósodásáért Demszky a fõfelelõs, de némi felelõsség Tarlós urat is terheli, mert aktívabban, határozottabban és folyamatosabban kellett volna fellépnie a fõvárosi közgyûlés fórumán vagy a tömegtájékoztató eszközök felhasználásával, a közismert vagy mindenki által érzékelt Demszky vezette semmittevés, alaptalan ígérgetés, pénzherdálás és bûnös mulasztások ellen. Ha eltekintünk múltbéli határozatlanságáról (vagy tájékozatlanságáról), a mellett mégsem mehetünk el szó nélkül, hogy Demszkyt mentegeti és „érdemei” hangoztatása mellett még a védelmére is kel (“nem engedi, hogy Demszkyvel feltöröljék a padlót”...).

Demszkynek semmi érdeme nincsen! N I N C S E N ! Húsz év alatt, Budapestet minden tekintetben az európai fõvárosok sereghajtójává züllesztette le, irdatlan mennyiségû adóssághalmazt „gyûjtötte” be,- egyedül az ígérgetésekkel, a magamutogatásokkal, az ún. “Demszky vasbabák” irdatlan mennyiségû és ésszerûtlen telepítésével, valamint a horvát-tengerparti dácsájának az építésével produkált maradandót.

„Húsz évig regnáló “fõpolgárunk” Gergényit támogatván „lovat adott” a fõrendõr és kardlapozó rendõrei alá (emlékezzünk a lovas-rendõrök attakjára), tönkretette a BKV-t, elnézte a Közterület Fenntartó slendrián munkáját, a kátyúk ezreit, a parkoló vállalatok garázdálkodását, a fõépítész dilettantizmusából adódó városkép rongálását, a milliárdokra rúgó prémiumok, jutalmak, végkielégítések kifizetését, miközben húsz év alatt (integrálva) három évet(!) poroszkált külföldön tapasztalat gyûjtés céljából.

Tarlós úr tehát köszönje meg a választói bizalmát (az enyémet is) és ne Demszky érdemét hangoztassa, hanem felbecsülhetetlen nagyságrendû – bûnös - semmittevését. Ha ezt nem akarja, akkor - legalább - hallgasson Demszkyrõl.

BALLASZTJAINK LISTÁJÁBÓL

Akik vagy amelyek nélkül nagyon jól meg lennénk, és aligha érezné a hiányukat az épp eszû emberek:

- Az Alkotmánybíróság;

-Az országgyûlési képviselõk 60%-a;

-Az önkormányzati képviselõk 50%-a;

-A szóvivõk 100%-a;

- A különféle „tanácsadók” 80%-a;

- A különféle kuratóriumok 100%-a;

- A parlamenti bizottsági tagok 60%-a;

- A közszolgálati TV-k és állományuk 40%-a;

- Az OEP 100%-a;

- A METRO ellenõreinek 50%-a;

- Az orvosi vényellenõrzõk 90%-a;

- Az orvosi vények tartalmi és formai kiagyalóinak 100%-a;

- Az EP-ben lévõ képviselõink 50%-a;

- A különféle reklámok, szórólapok 80 %-a valamint;

- A Heti-Hetes mûsora és szereplõinek gúnyolódása, trágárkodása és visszataszító (permanens) “röhhencselése”;

- Schiffer, Mesterházy, Lendvai, Vadai, Lamperth, Kuncze, Thürmer, Keller, Torgyán, Kovács, Hiller,

Verebes, Havas, Vámos, Moldova, Szanyi, TGM, Heller, Vitányi, Molnár és hasonszõrû társaik mutogatása.

IVÓVIZEINK ÉS GYÓGYVIZEINK SZOLGÁLTATÓI

Vizsgálat tárgyát képezi (kell, hogy képezze) az a tény, hogy az ivóvíz és gyógyviz mennyiségi , valamint minõségi mutatóiban gazdag hazánkban, Európa, sõt (részben ) a világ összes államai között a legtöbbet kell fizetnünk ivóvízért és gyógyvízért.

Úgy tûnik, hogy a túlzott adminisztráció és ügyintézõk sokasága „dobja meg” vizeink árát, ezen belül a gyógyvizek lassan-lassan megfizethetetlenek a rászorulók számára.

A bürokrácia következtében a mozgásszervi betegek nehezebben jutnak be a gyógyfürdõkbe orvosi beutalóval, mint a repülõtér tranzit várójába. A szigorú (különféle drága elektronikus eszközökkel kiépített) ellenõrzés egyik ékes példája, hogy a pénztárosnõ vizsgálja felül a szakorvos átal kiállított beutalót, 6 (azaz hat) pecsét, két karton és aláírások sokasága után - az már csak hab a tortán -, hogy a névtelenségbe burkolódzó ILLETÉKESEK állapították meg, hogy ki, hányszor, valamint milyen idõtartamban veheti igénybe ezt a szolgáltatást, miközben a gyógyvizek napi több tízezer(!) köbmétert is meghaladó mennyisége ömlik a Dunába, a medencék pedig legtöbbször „konganának” az ürességtõl, ha nem lennének tele és folyamatosan utántöltve.

Ekkora pazarlás vagy szervezetlen kihasználás már kimeríti a betegekkel szembeni bûnös tevékenységet, akiket tudatosan vagy tudatlanul megfosztanak a gyógyulás vagy gyógykezelés lehetõségétõl az elefántcsont irodákban sürgölõdõ bürokraták és ötletgazdák.

AZ OEP A BALLASZTOK GYÖNGYE

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügy egyik rákfenéje! Volt idõ, amikor saját napilappal rendelkezett, rendszeresen képezték tovább magukat vidéki szállodákban, használhatatlan számítógép rendszerekre költötték a pénzt, és Cser Ágnes, a vezetõk számára akár hetente kétszer is rendezett pezsgõs vacsorákat, sorozatban törte össze szolgálati gépkocsiját és túlhajszolt szervezetét az irodája mellé épített fürdõszobában pihentette.

Utódjai alighanem azzal foglalkoznak, hogy miként keserítsék meg a betegek, az egészségügyi dolgozók és a gyógyszerészek életét, különféle (gyakran változó) korlátok, megvonások vagy szabályzók kiagyalásával. Az OEP dolgozóinak száma „alig haladja” meg egy átlagos méretû kórház ez irányú mutatóját! Nem elképzelhetetlen, hogy ebbe a tevékenységbe az Egészségügyi Minisztérium és háttérintézményei is „bejátszanak”.

KONTRASZELEKCIÓS KÁDERPOLITIKA

A kádári érából visszamaradt egyik legkárosabb (vagy legsúlyosabb) ballaszt, a kontraszelekciós káderpolitika alkalmazása. A közvéleményt nagy mértékben irritálja olyan személyek magas pozícióba helyezése, akik már „több helyen” bizonyították alkalmatlanságukat, tehetetlenségüket és hozzá nem értésüket.

Etalon példaként megemlíthetõ Pintér Sándor belügyminiszter, aki Gergényit dicsérõ jelzõvel emlegette (barátjának tekinti ma is), ezzel azt is érzékeltetvén, hogy az akkori eljárások szellemében gondolkodik.

Féléves mûködése során semmit sem javult a közbiztonság és a közterületek rendje, növekedett a köztulajdont rongálók száma (lásd a MÁV-nál történõ sorozatos kábellopásokat), növekedett a rendõrök elleni fellépések mennyisége.

Kontraszelekciós káderpolitikaként említhetõ meg (többek között) Deutsch Tamás EP-be történõ delegálása, hiszen botrányain vagy melléfogásain kívül semmilyen elismerésre méltó pozitív tevékenységérõl nem lehet beszámolni.

A teljességre való törekvés igénye nélkül - meg kell jegyezni -, hogy a felelõs pozícióba kerülõ személyeknél a szimpátia, a barátság vagy önjelöltség mellett - elsõsorban-, a végzett teljesítményt kellene figyelembe venni.

A VÖRÖS ISZAP TANULSÁGA

A vörös iszapáradattal okozott károk szenvedõ alanyai, a kártérítést és a felelõsök megnevezését, illetve elmarasztalását várják.

A „többemeletes magyarázkodó tört” megoldása rendkívül egyszerû! Mellébeszélések és bizottságosdi vizsgálatok nélkül is megállapítható, hogy az üzemeltetõ (a tulajdonos), a szakértõi és az ellenõrzéseket végrehajtók differenciált mértékben felelõsek a bekövetkezett eseményekért.

De felelõsek az eddigi kormányok környezetvédelmi miniszterei (és az illetékes munkatársaik is), mert aki ilyen magas beosztást elvállal, annak rajta kell hogy legyen a szeme a környezetet legjobban veszélyeztetõ objektumok állapotán.

Minden vádaskodás nélkül megállapítható, hogy Túri-Kovács Béla, Fodor Gábor és Illés Zoltán annyit értettek a környezet védelemhez, mint a húsvéti tojás patkolásához. Ezért a megjegyzésért is megkövetem az érintetteket és a közvéleményt, ha egyetlenegy hiteles okmányt bemutatnak, amelyben a veszélyes termékek tárolójának állagáról jelentést kértek az üzemeltetõktõl és megvizsgálták (megvizsgáltatták) a fontosabb mutatók hitelességét.

Túri-Kovács Bélának és Illés Zoltánnak személyesen adtam át külföldöz szerzett környezetvédelmi tapasztalatom itthon is hasznosítható anyagát, sem választ sem köszönetet nem kaptam tõlük. Fodor Gábort azért hagytam ki a sorból, mert kulturális miniszter korában a török köztársasági elnök jelenlétében részt vett II. Szulejmán emlékmûvének felavatási ünnepségén, és végig azt az I. Szulejmánt emlegette, aki soha nem járt Magyarországon. Feltételeztem, hogy a környezetvédelemhez is annyit ért, mint a történelemhez.

Környezetvédelmi minisztereink tevékenységét akkot láthattuk vagy érzékelhettük, amikor kisebb-nagyobb katasztrófák bekövetkeztekor a kamerák elõtt mutogatták magukat (fõként Fodor és Illés), hangzatos nyilatkozatokat tettek, látványosan sürögtek-forogtak, de a környezet biztonságáért vajmi kevés érdemi dolgokat mûveltek. A gátak, a víztárolók, az árokrendszerek, az erdõk megóvása, az illegális szemétlerakások elleni fellépésük, az évek során tonnaszámra kukákba (és a földbe) kerülõ mérgezõ anyagok (fõként elemek, akkumulátorok, vegyszerek, stb.) megszüntetésére vagy mennyiségük csökkentésére, a parlagfüvek irtására, a zöldterületek megóvására csupán látszattevékenységet végeztek vagy még azt sem!

Demszky “székfoglaló” (1990-es) ígérete ellenére elértük, hogy Budapest egy fõre jutó zöldterülete, az európai fõvárosok között a sereghajtási szint mennyiségére csökkent le, miközben az egymást váltó környezetvédelmi miniszterek a fejük csóválásával sem jelezték, hogy illõ lenne valamit tenni a környezetvédelem kategóriájába tartozó zöldterület védelme és növelése érdekében.

Ezzel a ponttal kapcsolható össze a kontraszelekciós káderpolitika elemzése, és annak a következménye, ha laikusok jutnak felelõs beosztásokba.

Gyurcsány mutatta fel az elmúlt idõszak egyik legszemléltetõbb példáját, amikor kardoskodott Kovács László EP bizottsági elnöki pozícióba való helyezése mellett, és közömbös volt számára, hogy Európa energetikai ügyeit vagy adóügyeit intézze a jelöltje, aki mellesleg annyit értett ezekhez, mint vasmacska az egérfogáshoz.

BELOVAI ISTVÁN REHABILITÁLÁSÁT ELSZABOTÁLÓK

Több anyagot is készítettünk már Belovai István tevékenyégérõl, bebizonyítva, hogy a szovjet megszállók ellen lépett fel, hazánkat féltette egy VSZ-NATO között kirobbant konfliktustól, és a tudomására jutott (USA NSZK-ban állomásozó hadosztály állományában lévõ), a szovjeteknek kémkedõ Conrad nevû csoport árulását közölte az USA kormány illetékesei felé.

A minap egy alsó tagozatos kisdiák – Belovai történetét megismervén -, azonnal megértette, hogy Belovai nem volt és nem lehetett kém, a karrierjét, a családi életét és az életét tette kockára, amikor felvállalta, hogy jelzi az USA kormánya felé a hazaárulóik kém-tevékenységét.

A gyengébbek kedvéért még világosabban kifejtve: (1)Belovai nem adott ki hazánkról vagy haderõnkrõl semmilyen adatot az USA-nak, (2) Belovai még a szovjetekrõl (az itt “ideiglenesen tartózkodó” alakulataikról ) sem adott ki adatokat senkinek, (3) a szovjetek megszállva tartották hazánkat, így az ellenük való fellépés kötelessége lett volna mindazoknak, akik veszélyeztetve látták helyzetünket egy VSZ-NATO fegyveres konfliktus esetében, hiszen geostratégiai helyzetünk következtében, az ún. elsõ lépcsõben lévõ államokhoz tartoztunk, tehát az elsõ csapás áldozatai lehettünk volna, (4) Belovainak beosztásánál fogva (londoni katonai attasé helyettes volt) lehetõsége adódott az USA illetékeseinek tájékoztatására, hogy az NSZK-ban lévõ katonai alakulatuktól ömlenek a titkos információk (adatok) hazánk érintésével a szovjetekhez, (5) Belovai katonai felkészültsége, felsõfokú angol és olasz nyelvismerete lehetõvé tette a hazánkat fenyegetõ veszély felismerését, és megtette azt a lépést, amellyel hozzájárult egy konfrontáció kialakulásának megakadályozásához.

Ezt a tényt Kövér László, Dávid Ibolya, Für Lajos, Hende Csaba és sokan mások képtelenek voltak ésszel felfogni, semmit sem tettek azért, hogy ezt a bátor, elszánt és a hazájáért mindent feláldozó hõst rehabilitálják.

Belovai István úgy halt meg, hogy az illetékesek a hüvelykujjukat lefelé fordították és ad actának nyilvánították a kérdést. Ez a súlyos mulasztás minden tisztességes és értelmes ember igazságérzetét sérti, és ballasztként kell, hogy nyomja azokat, akik egy kézlegyintéssel leseperték a Belovai témát az asztalukról.

Lelkiismeretüket azzal nyugtatgatják, hogy az akkori törvények szerint Belovai kémnek számított, holott a a hadbíróság sem fogadta el az ügyész ez irányú vádját és a halálos ítélet iránti “könyörgését” (elsõ és másodfokon egyaránt). Sajnálatos, hogy egyesek még ma is a kádári ügyésszel értenek egyet, az agymosás sokaknál tartós és hatékony volt.

Belovai többet tett hazánkért és (talán) Európáért, mint a lengyelek és a románok szovjetek ellen fellépõ tisztjei, akiket (viszont) hazájukban hõsökként tartanak nyilván.

Reméljük, hogy eljön az az idõ, amikor nem laikusok vagy elfogultak döntenek olyan ügyekben amit valójában nem is ismernek!

Megsértõdhetnek ezért az “értékelésért” az érintettek, de a sértõdésükkel semmire sem megyünk. A történelem lapjain nem õk fognak szerepelni, hanem Belovai István!

TÖRTÉNELMI BALLASZTJAINK

Sokan megírták már, hogy az ’56-os forradalmunk-és szabadságharcunk történetét az eltiprás pillanatától kezdve történészek(?) és politikusok annyira átírták, hogy csak a rendszerváltozást követõen lehetett érdemi munkát végezni az események tényleges (részleges) feltárására.

A kormányszintre emelkedett hazugságáradat „farvizén” többen evickéltek a babérkoszorú felé, és önmaguk népszerûsítésével, az ’56-os hõsi tevékenységük kreációjával, valamint több változatban elõadott hazugságaikkal olyan elismerésekhez jutottak, amelyekkel túlszárnyalták Zrínyi Miklóst, Dobó Istvánt, Hunyadi Jánost, Kinizsi Pált, Bem apót, az aradi tizenhármakat és történelmük számos más nagyjait.

A Bánkuty, Szalay, Ábrahám, Czeglédi és más kisebb fajsúlyú hazugok csoportjából toronymagasan kiemelkedik Király Béla, aki a „fél világot” az orránál fogva vezette azzal a varázsszóval, hogy õ volt a Nemzetõrség fõparancsnoka, holott ilyen funkcióra nem kapott kinevezést, de mint Budapest katonai parancsnoka ’56. november 4-én dezertált a fõvárosból és Ausztria felé vette az útját, Nagykovácsinál magukra hagyva 25-30 nemzetõrt, akik közül 17 hõsi halált halt, a többi pedig a szovjetek fogságába esett.

Királynak ez már a harmadik dezertálása volt, ugyanis Kõszegnél (1945. március 27-én) „átsétált” (átszökött) a szovjetekhez és otthagyta a várost védõ katonákat, akik közül 173 hõsi halált halt, és mintegy 130 fõ törte át a szovjet csapatok gyûrûjét, majd osztrák területre vonult.

Király 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, odaadó tevékenységéért Farkas Mihály tábornokká neveztette ki, ezután több tábornok bajtársára terhelõ nyilatkozatot tett, ezeket Sólyom László altábornagy és bajtársai ellen indított koncepciós perben kivégezték, Király pedig megkapta Sólyom László akadémia parancsnoki beosztását és a kivégzett Beleznay tábornok lakását (a benne maradt ingóságokkal együtt).

Sajnálatos, hogy Király hazugságait, dezertálásait, hazaárulását, bajtársai besúgását, hat változatban elõadott ’56-os hõsi teljesítményét senki sem akarta megkérdõjelezni. Országgyûlési képviselõvé választották, Göncz Árpád vezérezredessé léptette elõ, katonai fõtanácsadója volt Orbán Viktornak, az MTA akadémikusává választották, kitüntetések garmadát gyûjtötte be Horthytól, Hitlertõl, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Mádlitól, Medgyessytõl, Gyurcsánytól, Sólyomtól és végül megható nekrológot Bajnaitól és Romsics történésztõl.

Király hat USA állam tiszteletbeli polgára, indiai, japán, indonéz, tajvani, vietnami oklevelek és kitüntetések tulajdonosa, és az már csak hab az életmûve tortáján, hogy annak a Nagy Imrének a közelébe helyezték örök nyugalomra (végakaratának eleget téve), akit szintén cserben hagyott ’56 november 4-én, aki Budapest katonai parancsnokává nevezte ki, de ellenezte a Nemzetõri Fõparancsnoki titulus létesítését.

Sajnálatos, hogy Király hazugságait, dezertálásait, hazaárulását, bajtársai besúgását, hat változatban elõadott ’56-os hõsi teljesítményét senki sem akarta megkérdõjelezni, országgyûlési képviselõvé, majd az MTA akadémikusává választották, Göncz Árpád vezérezredessé léptette elõ, katonai fõtanácsadója volt Orbán Viktornak. Kitüntetések garmadát gyûjtötte be Horthytól, Hitlertõl, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Mádlitól, Medgyessytõl, Gyurcsánytól, Sólyomtól és végül megható nekrológot Bajnai miniszterelnöktõl és Romsics történésztõl. Romsics egy teljes oldalt írt a RUBIKON folyóiratba Királyról, de minden egyes mondata tévedéseket, csúsztatásokat és hazugságokat tartalmazott.

Király hat USA állam tiszteletbeli polgára, indiai, japán, indonéz, tajvani, vietnami oklevelek és kitüntetések tulajdonosa, és az már hab az életmûve tortáján, hogy annak a Nagy Imrének a közelébe helyezték örök nyugalomra, akit szintén cserben hagyott ’56 november 4-én.

“Elhunytról vagy jót vagy semmit” mondja a közmondás, mégsem lehet hallgatni és Királyról jót mondani, mert amikor tolókocsiban odavitette magát az ártatlanul kivégzett tábornokok sírjaihoz 2008. augusztus 19-én a Farkasréti Temetõben, akkor egy jó szót sem ejtett róluk, a hozzátartozóktól pedig bocsánatot sem kért.

ANTISZEMITIZMUSUNK

Lassacskán megszokottá vált, hogy egyes magyar gyûlölõk széltében-hosszában azt terjesztik rólunk belföldön és külföldön egyaránt, hogy Magyarország antiszemita állam, hogy a csecsemõktõl az aggastyánokig bezárólag antiszemiták vagyunk. Nem lenne helyes most belebonyolódni egy parttalan vitába, de néhány konkrét tényt célszerû megemlíteni az elfogult, elborult agyú, fröcskölõdõk és vádaskodók számára.

1/ Nem Magyarország, hanem Izrael terrorizálja és gyilkolja a szemita nyelvû, antropológiailag nem egységes szemita népcsoporthoz tartozó arabokat;

2/ Nem a magyarok, hanem izraeliek tartanak megszállva arab területeket, tehát joggal állítható, hogy Izrael antiszemita és rasszista állam;

3/ Nem Izraelben, hanem Magyarországon épültek a legszebb zsinagógák, Budapesten rendezték a legnagyobb hanuka ünnepeket és a nyári zsidó fesztiválokat;

4/ Nem Magyarországon, hanem Egyiptomban, a Római Birodalomban, a cári Oroszországban, a Szovjetunióban, Németországban, Szlovákiában és más államokban voltak (sorozatos) pogromok és kitelepítések a zsidókkal szemben;

5/ Horthy Miklós,- Hitlerrel szembeszállva, a német megszállásig védelmezte a zsidókat, beleértve a lengyel, osztrák, szlovák és cseh (zsidó származású) menekülteket is;

6/ Számos magyar ember (család) bujtatott zsidókat a német megszállást követõen, sokan segítették a gettóba zártakat élelemmel, gyógyszerekkel és ruházattal;

7/ A MAZSIHISZ jól konspirálta ezeket az eseményeket, még csak választ sem adtak Fehér Lajos (Pacal) 45 fõvel (köztük olimpiai bajnokokkal, zsidókkal és magyarokkal) bizonyított, –nem kis kockázattal járó – tevékenységérõl (többször) átküldött levelem tartalmára, amelybõl kiolvashatták, hogy a nevezett személy,- hónapokon át csempészett be a Gettóba kenyeret, húst és más élelmiszereket, a pincéjében pedig katonaszökevényeket és zsidó munkaszolgálatosokat is bujtatott.

8/ Nem a zsidók konfrontálódtak a németekkel (nácikkal), hanem Horthy testõrsége, magyar katonák és civilek (ilyen összecsapás volt Kispesten, a várban, Debrecenben Gyõrött, Hegyeshalmon és más helyeken). Horthy a zsidók védelmére rendelte Budapestre az esztergomi harckocsi hadosztályt a Gestapo ellen;

9/ Nem a magyarok, hanem a “felszabadító” Vörös Hadsereg irányította a német koncentrációs táborokból kimentett zsidók vonatszerelvényét a Szovjetunióba;

10/ A zsidók Németországba történõ deportálásában részt vett személyek 1945-után a legszigorúbb büntetésben részesültek, sokakat életüktõl és vagyonuktól is megfosztották, sõt a sztalini módszert alkalmazva még családtagjaikat és baráti köreiket is meghurcolták.

11/ Nem a magyarok, hanem a szovjetek ejtették fogságba és tüntették el a zsidókat mentõ svéd diplomatát (Wallenberget).

A magyar nép “befogadó” típusú, évszázadokon át harcolt hazájáért a tatárokkal, törökökkel, osztrákokkal, nemetekkel és az oroszokkal, mindezek mellett (és ellenére) semmi baja nem volt a külföldrõl érkezõ betelepültekkel (köztük a zsidókkal szemben) sem. Viszont sokan nem nézték jó szemmel egyes hangadóik fennhéjázó, provokáló stílusát vagy viselkedését, akik olyan (elõ)jogokat követeltek maguknak, amelyekkel sértették mások nemzeti, vallási vagy történelmi érzékenységét, amelyekre gyakori volt a “parádriposzt” válasz.

Magyar állampolgárok között nem lehet megoldhatatlan vitás kérdés! A gyûlölködõ Ungár Klára és Gusztos Péter típusok többet ártanak a zsidóságnak, mint az ellenük fellépõk! Kettejük politikai IQ-jának összege sem éri el a karalábé IQ-ját.

Meg kell szabadulnunk ezektõl a ballasztoktól és a tényleges rendszerváltozás létrehozásával visszaszerezni elõkelõ helyezésünket a világ népeinek nagy családjában!

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke