A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

ÁLLÍTSANAK SZOBROT DEMSZKY GÁBORNAK!

A meghatódottság érzése miatt nehezen találok megfelelõ kifejezéseket Demszky Gábor búcsúbeszédének és egyes hozzászóló ajnározóinak értékelésére.

Kétségtelen, hogy Demszky távozása engem is „megrendített”, és Petõfi Sándor Vörösmartyhoz irt versének egy változata jutott eszembe: „Omoljatok, szemem (öröm) könnyûi,/ E lehullott nagy senkiért!/ Nem én téptem le homlokáról,/ A hazugságból font babért.

Mindezek ellenére, egyet kell értenem azokkal, akik egy Demszky szobor felállításának a gondolatával foglalkoznak (elképzelhetõnek tartják, lásd.: Steiner Pál, Gy. Németh Erzsébet, Havas Szófia, Szolnoki Andrea, Pokornyi Zoltán, stb.) és javaslom, hogy minél elõbb hozzák tetõ alá ezt az emlékmûvet.

Egy olyan hazug, vezetésre képtelen,- fût-fát: négyes metrót, közbiztonságot, gyógyszert, tüzelõanyagot, kátyútlanítást, zöldterületet és korszerû metropoliszt ígérgetõ, önmagát mutogató és semmittevõ világutazó, megérdemli, hogy az utókor, egy vagy több szoborral is emlékezzen tetteire.

A szoborkompozícióval be kell mutatni Demszky 20 éves „ténykedését” és a budapestiek mérhetetlen türelmét (közömbösségét, hiszékenységét vagy elfogultságát), mert 5 (azaz öt) cikluson át eltûrték, hogy szembeköpje a (reá szavazó) választó polgárokat.

A szobor létrehozásán dolgozó ILLETÉKESEKNEK ingyenes tanácsadással szolgálok, hogy a forma, a méret, az anyag, az elhelyezés és a különféle kellékek összhangja híven tükrözze (kifejezze) Demszky két évtizedes „munkásságát”.

Az emlékmû fõalakja (Demszky) minimum 20 méter magas legyen, környezetében (mellék figurákként) Hagyó Miklós, Havas Szófia, Gy. Németh Erzsébet, Szolnoki Andrea és Steiner Pál üldögéljenek egy kispadon, körülöttük pedig (köralakban elhelyezkedve) 10-12 fekete ruhás, fekete szemüveges „biztonsági gorillák” „álldigáljanak” nyitott fekete színû (itt-ott sárga foltos) esernyõkkel.

Elképzelhetõ, hogy egy /vagy több) teniszlabda adogató gép (ünnepnapok alkalmával) tojásméretû labdákat lövöldözne ki az esernyõsök felé, miközben egy rejtett hangszóró részleteket közvetítene Demszky március 15-én vicsorgó hangon artikulált ünnepi beszédébõl.

A szoborkompozíció figuráit célszerû lenne vas(acél) merevítésû bádoglemezekbõl kikalapálni, Demszky hátoldalához pedig egy kb. 8-10 méteres acéllétrát rögzíteni, amelyrõl elérhetõ az a testrésze, amely egyes rajongói számára kiemelt jelentõséggel rendelkezik. Ha a bugyelláris lehetõvé teszi, akkor kisméretû mozgólépcsõ felépítésétõl sem kell elzárkózni.

Egy kb. 10 méter magas és 5 méter széles márványtáblán aranyozott betûkkel és színes világtérképen (jól szemléltetõ vonalkákkal és köröcskékkel) tüntessék fel, hogy Demszky 20 év alatt merre és hányszor járt külföldön „tapasztalatcsere” céljából Kanadától (Ottawától) a Dél-Afrikai Köztársaság Fokvárosi hadikikötõig bezárólag.

Jelezni kell azt is, hogy a horvát tengerpart közelében milyen tortúrával építkezett (?), mivel a jogosítványától is megfosztották, ezért szolgálati kocsiját és sofõrjét kellett igénybe venni az oda-vissza út megtételéhez.

Ha figyelembe vesszük azt az újsághírt, miszerint (átlag) egy évben 75 napot töltött külföldön, azaz 20 év alatt 1500 napig (vagyis kb. négy évig) volt távol szolgálati helyétõl, akkor értékelhetõ az a kín, amellyel a honvágy gyötörte és az sem vigasztalhatta, hogy prémiumot, jutalmakat és egyéb juttatásokat erre az idõszakra is folyósították számára.

A márványtáblán fel kell tûntetni azt, hogy Demszky eredményesen csökkentette Budapest zöldterületét, 10 négyzetméter jut egy budapesti lakosra, és ezzel jelentõs összeget spórolt meg, hiszen pl. Bécs városában 130 négyzetméter a fejkvóta, amelynek a gondozása osztrák fõváros költségvetését terheli.

Demszky nevéhez fûzõdik az EXPÓ „megfúrása”, Sztalin díszpolgári címének meghagyása és a Teleki szobor „kipaterolása”, tehát nem állítható, hogy mindig passzív szemlélõje volt a Budapestet érintõ kérdéseknek.

Demszkynél még azt is értékelni kell, hogy Gergényi fõrendõr kaftánjára két kitûntetést is feltûzött, mert nagyra értékelte, hogy választópolgárait példátlan brutalitással verette szét. Ezeket a jeleneteket is be lehetne vésni az emlékmû márványtáblájába, illetve beépíteni egy DVD-vel összekapcsolt monitorba, amely Gergényi „megdicsõülését” is szemléltetné.

Ehhez kapcsolódva, ki lehetne egészíteni a berendezést egy számítógéppel, amely szintén kapcsolatba lenne a monitorral és félóránként jelezné, hogy a Demszky által „létrehozott” adósság halmaz, egy budapesti illetõségû adófizetõre lebontva, hogyan változik az idõ függvényében.

Vitatható ugyanis, hogy a négyes metró vonalának „furkálása”, a Margit hídfelújítása vagy az utak építése miért kerül (háromszor vagy négyszer) többe, mint más európai városokban. Viszont értékelni kell, hogy utódjának minden jót kívánt a munkálatok befejezéséhez és a metróvonal továbbfejlesztéséhez...

Vlagyimir Iljics Lenin említette egykoron, hogy: „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik!”. Demszky elismerte, hogy az utóbbi három évben sokat hibázott, de ezzel a bûnbánó kijelentésével megcáfolta a szifiliszes, nagy szószátyár proletárvezért, mert õ úgy is képes volt hibázni, hogy nem dolgozott! Vagyis: semmilyen értékteremtõ vagy említésre méltó munkát nem végzett 20 év alatt! Ezt is fel kellene tüntetni a márványtáblán, esetleg a 20 évet csökkenteni négy évvel, külföldi kéjutazásait leszámítva.

Végezetül: a szoborkompozíciót célszerû lenne a Szobor Parkban elhelyezni, vagy egy szeméttelep közelében, ahol lehetne parkolási és belépési díjat szedni, biztosítva az üzemeltetés költségeit.

Feljegyezte:

Prof. Dr. Bokor Imre

az MJB elnöke