A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(LEVELESLÁDÁJA)

„PARÁD RIPOSZT” FICONAK ÉS ELVTÁRSAINAK

A közismert Newton-féle „akció – reakció” törvényt alkalmazva, a szlovákiai magyarokat sújtó törvény „kontrájaként”,. az alábbi válaszlépések sürgõs megtételére kérjük a magyar parlament kormánypárti, ellenzéki és pártsemleges képviselõit:

1/ Minden hazánkban élõ kettõs (szlovák-magyar) állampolgárságú személy, egy évben egyszer, díjmentesen utazhasson a MÁV vagy Volánbusz járatain lakhelyétõl a szlovák határig és vissza;

2/ Minden szlovák-magyar állampolgár részesüljön 10 (azaz tíz) ezer forint jutalomban, ha harmadik állampolgárságra kíván szert tenni;

3/ Minden szlovák –magyar névvel megjelölt helységtábla mellé tegyenek egy min. A/4-es méretû Fico portrét vagy egy napelemes kerti-törpe méretû Fico szobrocskát, amely sötétedéskor sejtelmes fényt sugároz ki a gyûlölettõl eltorzult arcú szlovák politikus szemeibõl.

4/ Mindazok a szlovák parlamenti képviselõk, akik megszavazták a magyarellenes törvény, kapjanak ingyenes orvosi ellátást Magyarország bármely pszichiátriai rendelõjében vagy osztályán;

5/ Külön igénylés alapján, az MJB vállalja, hogy Ficonak és társainak, ingyenes, hófehér, kényelmes (XXL-es) kényszerzubbonyt postáz a megadott címükre, csupán a szállítási költséget terheli õket;

6/ Végezetül vállaljuk a szlovák királyok lovas-szobrainak elkészítési és felállítási költségeit Szlovákia összes városai, nagyközségei és falvacskái számára.

BISZKU BÉLA ELVTÁRSNAK

Nem lenne szabad „szabódni” Biszkunak a róla készült portréfilm bemutatása ellen, hiszen aki ma is ellenforradalomnak tartja az egész mûvelt világ által elismert ’56-os forradalmunkat, az legyen büszke arra, hogy mocskos hazaárulóként és vértõl csöpögõ kezû gyilkosként „keleti kényelemben”, anyagilag szépen dotálva, háborítatlan körülmények között megúszta a felelõsségre vonást! Holott egykoron a "leszámolás" élharcosa volt Kádár, Apró, Horn, Marosán, Münnich, Czinege, Csémi és más bandatagok társaságában, még a fiatalkorú Mansfeld Pétert is a bitóra taszigálták, annyira féltették a maguknak épített szocializmust mert féltették a "virágzó" szocializmust és a rothadó kapitalizmusból beáradó kölcsönök tömegét.

A portréfilm pedig emlékeztetné arra a „szép” korra, amikor még volt néhány szál haj a feje búbján, amikor élet-és halál uraként „dirigált” a „nagy kaszásnak”, fonogatta a halálra ítéltek kötelét, és megfenyegette azokat a bírákat, akik tanulmányaikhoz, illetve esküjükhöz híven nem átallottak enyhe ítéletet kiszabni a forradalom hõseire vagy az ártatlanok tömegeire.

Érthetetlen, hogy Biszku elvtárs miért szégyelli a múltját, hiszen mint agyalágyult ortodox kommunista, a feltárt tények ellenére is ragaszkodik az elveihez, tehát a múltjához is. Bár Lenin elvtársa is megmondta, hogy aki ötvenéves elmúlt és megmaradt kommunistának, annak az csak hülye lehet...

Biszku elvtárs emlékezzen a meghibbant Kádár elvtársára, akinek a csontjai ismeretlen helyen porladnak, hiszen kalákában vezették be az újszerû temetkezési módszert: (a) hátradrótozott kezek, (b) arccal a föld felé fordított tetemek, (c) ismeretlen helyen „elkaparva”, (d) koporsó nélkül, (e) hozzátartozókat nem értesítve, (f) a vélt sírhelyre kivitt virágokat lovas-rendõrökkel összetapostatva! Nem elképzelhetetlen, hogy a Kádár sírját "feltárok" csupán megkülönböztetett tiszteletbõl, utólag és részben (a "c" és "d" pontok alkalmazásával) teljesítették a nagy kacsingatós által elterjesztett temetkezési szokásokat.

MESTERHÁZY ATTILA ELVTÁRSNAK

Az új bolsevik generáció bátor, határozott és tettre kész etalonja bemutatta, hogy gyorsan és sokat tanult a félnótás Gyurcsánytól, már-már többet és jobban hazudik, mint egykori tanítómestere, sõt: nem csak zárt körben, hanem a nagy nyilvánosság elõtt (kelletve magát). Legutóbb a Fideszre aktualizálta az öszödi böszme egyik mondatát, miszerint: „hazudnak reggel, délben és este”. Bár az idézet pontatlan volt, mert helyesen: „hazudtunk reggel, este és éjszaka”, többes szám elsõ személyben, Lendvai banya húzta is az orrát a baki miatt, de ennek ellenére úgy nézett Mesterházyra, mint Kovácsra, Medgyessyre, Gyurcsányra vagy Bajnaira, tehát a mindenkori soros vezérürükre, ahogyan a pártfegyelem íratlan szabályai szerint elvárható egy hithû kaméleon típusú funkcionáriustól.

Kétségtelen, hogy Mesterházy még sokra viheti, mivel gátlástalan hazugsága közben a szeme sem rebben meg, és akkor sem jön zavarba, ha láthatóan és hallhatóan a "sánta kutyára és a hazug emberre" vonatkozó közmondás szenvedõ alanyává válik.

Mesterházy szerepe viszont annyival könnyebb a többi frakció vezetõkéhez viszonyítva, hogy neki csupán most azt kell (azonnal) számon kérni a kormánytól, amit két ciklusban elqrtak, ami miatt az államadósság ötszörösére növekedett, a korrupció éllovasai lettek az MSZP és SZDSZ fõgurui, a munkanélküliség az „eget veri”, elvtársaik közül pedig sokan a rendõrség vendégszeretetét élvezik és valami csodára várnak, hogy Biszkuhoz hasonlóan megússzák a számonkérést és mint (dollár) milliomosok vagy (HUF) milliárdosok élvezzék napjaikat.

RÖVID ELÕZETES AZ ELSZÁMOLTATÁSRÓL ÉS A FELELÕSSÉGRE VONÁSRÓL

Minden igazságszeretõ állampolgár várja és figyelemmel kíséri a múlt bûneit (hibáit) elkövetõk elszámoltatását (elmarasztalásukat), nem feledve azokat, akik a Kádár-korszakban fejtették ki "áldásos tevékenységüket" vagy azokat sem, akik a rendszerváltozás után szemet hunytak az ország szekerét kátyúba vivõk felett. Õk képviselték a buta de rendkívül szorgalmas, rosszindulatú de gyáva (emlékezzünk csak arra, hogy egykori nagyjaink hogyan harcoltak a Pesti Srácok ellen!?), "könyöklõ", álszent, gyanakvó és a hatalomért meg a pénzért minden aljasságra képes embertípust

Nem lehetünk türelmetlenek, de félõ, hogy a most hatalomra jutottak között vannak olyanok, akik korábban sem bizonyítottak, vagy ügyesen váltogatták a politikai köpönyegüket.

Nehezen érthetõ meg Boross Péter, Pintér Sándor, Martonyi János és mások ismételt "futtatása", vagy olyan (egyébként szimpatikus vagy tehetséges) személyek felelõs pozícióba helyezése, akik bizonyított harácsolási tevékenységet valósítottak meg, még akkor is, ha törvényt nem sértettek, de etikátlanul jártak el. Aligha képzelhetõ el, hogy a különféle társadalmi szervezetek között nem lehetett volna keresni, találni és próbaidõre kinevezni "makulátlan" személyeket kifejezetten szakmai vonalon, mert (sajnos) a jelenlegi kinevezettek között számos olyan Joli Joker van, akik elõzõ beosztásaikban sem sokat bizonyítottak.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltozást követõen sok (rendkívül ügyes és szerencsés) szélhámos kapott az egyes kormányoktól elismerést, beosztást, kitüntetést vagy elõléptetést, miközben az orruknál fogva vezették a hazai és külföldi illetékes szervezeteket és személyeket.

Meg lehet (és meg kell) említeni a tehetségtelenek, a szélhámosok és/vagy a hazugok között Horn Gyulát, Medgyessy Pétert, Kovács Lászlót, Gyurcsány Ferencet, Kóka Jánost, Gergényi Pétert, Lendvai Ildikót, Lamperth Mónikát, Horváth Ágnest, Király Bélát, Kuncze Gábort, Kiszely Istvánt, Demszky Gábort, Bánkuty Gézát, Szalay Róbertet és számos más "hasonszõrû" élõsködõ-kártevõt, le kell leplezni õket, és visszavonni tõlük a meg nem érdemelt erkölcsi vagy anyagi juttatásokat.

Ceausescutól például a brit kormány még halála után is visszavette a tõlük kapott kitûntetést, nekünk is "tiszta vizet kell öntenünk a pohárba", mert nem engedhetjük meg a múlt szemetét a szõnyeg alá söpörni.

Kétségtelen, hogy nagyon sok a tennivaló, nagyon sokan képesek még "keresztbe tenni" az igazság felfedése ellen, képesek felejtetni a régi ügyeket, de nem engedhetjük, hogy Biszkuhoz hasonlóan üldögéljenek a "babérjukon" és kényelmes pozícióból figyeljék az általuk (vagy közvetett segédletükkel) erkölcsi és anyagi csõdbe taszított ország vergõdését.

FELEDÉKENYSÉG

Sajnálatos, hogy az "újsütetû" rendszerváltozásért keményen és jól dolgozók mellett elfelejtkeznek azokról, akik már a kemény és puha Kádár diktatúrában is sokat tettek a szovjet megszállók ellen, valamint az '56-os forradalomról terjesztetett hazugságok leleplezése vonalán. Pozsgay Imre volt az elsõ politikus, aki a "népfelkelésre" módosította a Kádár banda ellenforradalommá keresztelt forradalmunkat és hideg zuhanyt zúdított a Kádár-Gerõ-Farkas-Aczél csürhe nyakába. Belovai István és Rimner Gábor mai napig el nem ismert érdemeit feledtették vagy torzították el azok, akik tudatosan vagy tájékozatlanságból ad acta-ként kezelték ezt a kérdést. Miközben Kádár szekértolóinak (Horn Gyula, Medgyessy Péter, Ormos Mária, Berecz János, Szabó László, Moldova György, Fekete János, Csehák Judit, Békesi László és más "vörös vírussal" fertõzöttek) népszerûsítését ügyesen megoldják (fõként a baloldali médiákban), addig - úgy tûnik -, hogy Lengyel Alfonz, Kubinyi Ferenc, Márton András, Pálinkás Antal, Kéri Edit, Kéri Kálmán, Mindszenty József, Ilkei Csaba, Murányi László, Dénes János, Apor Vilmos, Chrudinák Alajos és számos más személyek nevei ún. "tiltott nevek" listájára kerültek... De az sem kizárt, hogy fatális tévedésben vagyok.

Meglepõdtem, amikor az ECHO tévében Végvári Józseffel készített interjút Vámos György szerkesztõ úr, abból az apropóból, hogy kitûntetést kapott a rendszerváltozás érdekében végzett rendkívül (élet)veszélyes munkájáért. Szinte "röstellem" megjegyezni, hogy én is türelmesen várok Vámos úr hívására, de akkor sem sértõdöm meg, ha erre nem kerül sor, mert tudom, hogy sokan vannak, akik a várólistán szerepelnek és még többen, akik arról döntenek, hogy ki kerülhet a kamerák elé.

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke