A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(LEVELESLÁDÁJA)

A BENES DEKRÉTUMOK EXKLUZÍV ELEMZÉSE

Évtizedek óta megoszlanak a vélemények Edvard Benes csehszlovák politikusról, illetve az általa készített és napjainkig érvényben lévõ dekrétumokról. Egyesek elátkozzák, mások viszont dicsõítik.

El kell ismerni, hogy Benes terjedelmes és kérdések sokaságát átölelõ, kirívóan elfogult és nacionalista ihletésû munkájából kitûnik, hogy határozottan fellép a háborús gyújtogatók, az agresszorok és a háborús bûnöket elkövetõk ellen.

Agybéli kapacitásának korlátozott méretével és (fõként) történelmi ismereteinek nagymérvû fogyatékosságával magyarázható, hogy bele bonyolódott a németek és a magyarok kollektív bûnösségének „megideologizálásába”, miközben elfelejtette megemlíteni a szlovákokat vagy a szovjeteket.

Ennek következtében a „dekrétum” korlátolt gondolkodású (elvakult) híveinek haragja a németek és a magyarok ellen fordult, majd „testet öltött” az „esztelen” deportálások (lakosságcserék) végrehajtásában (1946 novemberétõl 1949 nyaráig), valamint a „reszlovákizálási” folyamatok intenzív bevezetésében.

Benessel együtt, sokak figyelmét elkerülte, hogy a dekrétum diszkréten hallgat a szlovákokról és a szovjetekrõl, holott például Lengyelország lerohanásában mindketten csatlakoztak a németekhez (a szlovákok elsõként), majd a Szovjetunió hadüzenet nélküli megtámadásában is „megkaparintották” az elsõ csatlakozónak járó „aranyérmet”!

A magyarokra terelve a szót: Horthy és kormánya még azt sem engedte meg a németeknek, hogy a lengyelek elleni felvonulásukhoz magyar utakat és vasútvonalakat vegyenek igénybe! Horthyék mintegy 150 ezer lengyel menekültet (köztük kb. 15-16 ezer zsidót) mentettek meg a németek, a szlovákok és a szovjetek kegyetlenkedése elõl. Talán azt sem ártana „megszellõztetni”, hogy a szlovákiai zsidók közül hány maradt életben a kollektív bûnösségtõl mentes Szlovákiában, miután többségüket a német haláltáborokba „exportálták” a szlovák atyafiak.

Tekintettel arra, hogy 2007. szeptember 20-án, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament megszavazta a Benes-dekrétumok sérthetetlenségérõl szóló 1487/2007 sz. Határozatot, ezért jogosnak tûnik annak a felvetése, hogy a Benes-féle kollektív bûnösök közé fel kell venni a szlovákokat is, mert a történelmi igazság és a dekrétum (is) ezt sugallja!

Azt is meg kell említeni, hogy a Benes dekrétum sérthetetlenségérõl hozott Határozattal egy idõben, a szlovák parlament tagjai önmagukról is kiállítottak egy bizonyítványt, miszerint: nem csupán a több évszázados történelmi ismereteik hiányosak, de a legújabb kori történelmi anyagokból is pótvizsgára szorulnak…

Ha tehát a szlovákok elfogadják a kollektív bûnösség elvét és a Benes dekrétum sérthetetlenségét, akkor õk sem mentesülhetnek a büntetés alól, akár visszamenõ hatállyal is!

Arról sem szabad Fico elvtársnak és híveinek elfelejtkezni, hogy ideje lenne visszatéríteni Magyarország számára annak a 30 millió dollárból reájuk esõ részét (és kamatjait), amelyet jóvátételként a magyar államra kiróttak Csehszlovákia számára a békeszerzõdésben, hiszen az a tény, hogy Szlovákia a II. világháború után „összeborult” a csehekkel, nem annullálja a németek melletti szoros „harctevékenységüket”, és zsidó állampolgáraikkal szembeni embertelen eljárásukat.

Emlékezni kell(ene) arra is, hogy a szlovákok az I. világháború elõtt (és alatt) a Magyar Királyság megbecsült részeként az Osztrák-Magyar Monarchia tagjai voltak, tehát a világháborúban a magyarokhoz vagy a csehekhez hasonló szerepet játszottak, mégis elkerülték TRIANONT (sõt hasznot hozott nekik), mert a roggyant agyú Clemenceau és társai ugyan úgy (nem)ismerték a történelmet és a földrajzot, mint a Fico-féle galeri, akik (közvetve) még azokat az õseiket is megtagadják, akik nagyon jól megvoltak a magyarokkal, együtt harcoltak a tatárok, törökök, osztrákok és szovjetek ellen, a közös anyaföld védelméért, még akkor is, ha kicsiny „gyalogosok” voltak a nagyhatalmak „sakktábláin”.

Végezetül szóvá kell tenni, hogy az illetékes nemzetközi bíróságok, vagy az EU Parlament miért minõsítik a Benes-dekrétumot „tabu” témának, hasonlóképpen, mint a trianoni békediktátumot.

Évtizedek óta „borítékolták” a szükséges lépések megtételét, a borítékot pedig a „szõnyeg alá seperték”, holott egy igazságos megoldás (rendezés) nyugtatná meg a kedélyeket és oltaná el, a hamu alatt szunnyadó parazsat, amely bármikor lángra lobbanthatja Európa egyes részeit, vagy (esetleg) kontinenseket is.

Tisztelettel:

(Prof. Dr. Bokor Imre)