KIEGÉSZÍTÕ TÉNYEK ÉS ADATOK FÜR LAJOS NYILATKOZATÁHOZ

(Tájékoztató REINER PÉTER Úr számára /is/)



MÉLYEN TISZTELT OLVASÓK!

Szeretett kicsiny hazánkban szép számmal bukkantak fel olyan személyek, akik mindennemû hazaszeretetük, markánsan megfogalmazott nyilatkozataik és határozottnak tûnõ fellépésük mellett, akkor nem tettek semmit, amikor a hatalom (jelentõs szelete) a kezükben volt, és sunyi módon lepaktáltak a nemzetietlen erõkkel vagy/és személyekkel.

Az '56-os forradalom idején például Für Lajost, mint a KLTE tanársegédjét, Komócsin Zoltán megyei PB titkár delegálta a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottságba, amelynek titkára lett, és megbízta azzal, hogy csillapítsa le a "lázongó" egyetemistákat. A november 4-én bevonuló szovjet csapatok az egész Forradalmi Bizottságot õrizetbe vették, egy részüket repülõgéppel kivitték az országból (köztük Für Lajost is), de Komócsin kérésére - õt -, néhány nap elteltével hazahozták és szabadon engedték. Nem tudható, hogy a véletlen mûve vagy más közjáték játszott-e szerepet abban, hogy a Forradalmi Bizottság minden tagja súlyos büntetésben részesült (az elnökét elsõ fokon halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítélték), , de (egyedül) Für Lajost kihagyták (kifelejtették) a megtorlásból.

1957-ben Für Lajos Franciaországba emigrált, majd kb. három hónap múlva hazatért, és 1958-tól 1961-ig a debreceni református kollégium könyvtárában dolgozott, 1961-63 között általános iskolai tanári beosztást látott el, 1964-78 között a a Magyar Mezõgazdasági Múzeum tudományos fõmunkatársi, fõosztályvezetõi, 1980-87 között pedig a Múzeum tudományos titkári beosztásokba került. 1988-ban már az ELTE BTK docensévé nevezték ki.

Elektronmikroszkóppal sem lehet találni olyan '56-os forradalmi bizottsági titkárt, aki hasonló kivételezett helyzetbe került volna, mint Für Lajos.

Hiteles adatok hiányában csak arra lehet következtetni, hogy Für Lajos a forradalom alatt sem tett semmi olyant, amit ne bocsátottak volna meg neki (azonnal), mint ahogyan a honvédelmi minisztereként sem tett semmit a valós rendszerváltoztatás érdekében a sereg berkein belül.

"Bebetonozott" politikai munkásokat, elnézte az "orra elõtt lezajló" át-ejtõernyõztetéseket, menesztette a szaktiszteket, elszabotálta a tiszti-tiszthelyettesi etikai kódex kiadását, elengedte a Számvevõ Szék által kivizsgált(!) tábornokok összelopkodott ingó és ingatlan vagyonainak visszatérítési kötelezettségét, sõt (egyesek szerint) még azt is elnézte, hogy a sereg utat építsen a présházáig. Ezt az információt Krajczár Imre meg akarta jelentetni a Magyar Fórum hasábjain, de a figyelmes Csurka István leintette a lapja fõszerkesztõjét...

Nem hajtott végre "tisztogatást", figyelmen kívül hagyta az átejtõernyõztetett komisszárokat és pártbizottsági tagokat, politikai tisztet neveztetett ki a ZMKA parancsnokává, majd Raffay Ernõ tevékenységét is szó nélkül hagyta, mikor az államtitkári posztjáról a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fõigazgatói beosztásba került, és elsõ bemutatkozásakor a kirendelt személyi állomány elõtt kijelentette, hogy: "senkinek sem kell félnie, nem lesz elbocsájtva senki".

Nem hagyhatom ki személyes érintettség ellenére (és az elfogultság gyanújának felkeltésével), hogy Für Lajos velem kivételezett (!) mert (írásban) megköszönte addigi munkásságomat, felmentett a Magyar Tudományos Akadémia Minõsítõ Bizottsági tagságom alól, és -----most következik a slusszpoén --------------::::::::: kineveztetett a helyemre egy egykori pufajkás tisztet, mert (talán) "megszimatolta", hogy a pufajkásoké a jövõ! És igaza is lett, mert az Antall kormányt a pufajkás Horn kormány követte! Meg kell jegyeznem , hogy az MTA MB tagság semmilyen tiszteletdíjjal vagy más kedvezménnyel nem járt, hacsak a megbeszéléseken (üléseken) kapott fekete kávé nem számít annak...

Azt már alig merem leírni, hogy késõbb,- a Hadtudományi Szakbizottság elnökévé pedig az a Mórocz Lajos vezérezredes lett kinevezve, aki a Varsói Szerzõdés Egyesített Fegyveres Erõi parancsnokának magyarországi helyettese volt, és '56-ban (századosként) harckocsiból lõtte a Soroksári úton barikádot épített Pesti Srácokat.

Hasonló "szabályokat" követett Szabó János (FKGP-s) honvédelmi miniszter is, aki szó szerint ezt nyilatkozta Bencsik András Magyar Demokrata c. hetilapjában a honvédelmi miniszterré történt kinevezését követõen, megnyugtatva a Kádár rendszer politikai tisztjeit és pártbizottság tagjait, hogy: "Nem lesz tisztogatás"!

Ekkor már Für Lajos a "pálya szélén volt", de kb. tíz évig egyetlenegy szava sem volt Keleti vagy Juhász "dorbézolásai" miatt, most látta elérkezettnek azt idõt, hogy újra a "színpadra lépjen"és bemutassa látványos hordószónoki fogásait.

A Magyar Gárda melletti kiállását sem tekinthetem másnak, mint azt a feledhetetlen gesztusát, amikor az utolsó szovjet megszálló katonaként, a magyar-szovjet határon látványosan távozó Silov szovjet tábornokot (a hazánkat megszálló szovjet csapatok parancsnokát) Für Lajos egy színarany dísz-tõrrel ajándékozta meg, mint anno dacumál ajándékozták meg a török pasákat egyes gyenge gerincû kollaboráns fõurak.

Vagyis: nem vitatom Für Lajos hazaszeretetét és magyarságtudatát, de nem tudok könnyekre fakadni, amiért a gesztikulálásával kísért buzdító szavait elropogtatta a Jobbik hallgatósága elõtt, szerényen fogadva a tapsvihart. Nem felejthetõ, hogy más tehetetlen megalkuvókkal egyetemben 20 évet vett el a nemzettõl, és "elévülhetetlen érdemei vannak abban", hogy a Magyar Honvédség (valamint a HM) oda jutott, ahová az egész ország: a korrupció, a hazugság, a leépítés és a szervezetlenség mocsarába!

Megbocsáthatatlan bûnöket és hibákat követett el Für Lajos, a szimpátia vagy sajnálkozás nem mentesíti a felelõsség alól, amit most büszkén vállal, megtartván ("jól megérdemelt") kiemelt és nem devalválódott miniszteri nyugdíját.

Nem is érdemelne figyelmet Für Lajos, ha nem produkálná magát ott, ahol - szerintem -, semmi keresnivalója nincsen! Megtapsolni pedig csak azért a "bátorságáért" lehet, hogy a "meakulpázásával" és a "köntöse megszaggatásával" sikerült elérnie, hogy a feledékenyek vagy a tájékozatlanok a bizalmukba fogadják és "feloldozzák" a "vétkei" alól.

Bocsássa meg nekem Reiner Úr, ha én nem bocsátok meg Für Lajosnak! Sajnálom, de nem tudnék a tükörbe nézni ha megtenném!

Köszönettel és tisztelettel:

(Prof. Dr. Bokor Imre)




REINER PÉTER:








Mivel ma akadtam Für Lajos a közelmúltban elhangzott beszédére, nem tudom visszafogni magam, hogy ne osszam meg mindenkivel megindultságom!


Most bocsájtottam meg Für Lajosnak egyedül a vétkezõk közül – bûneit vagy inkább az õ esetében, tévedését –, amiért az MDF mozgalmat, késõbbi pártként és kormányzó pártként tönkre tették és ezrek, tízezrek Szebb Jövõbe vetett álmait – amelyekért, és Hazájukért, Nemzetükért odaadóan, önzetlenül dolgoztak már akkor a nyolcvanas kilencvenes évek fordulóján – odadobták közös becsületünket beküldött emberekként, alkalmatlanokként, karrieristaként lejáratva az MDF fogalmát, mely most megérdemelten eltûnik a politikai életbõl, az emlékezetbõl.


Néhány százan meggazdagodtak, megtollasodtak, és mi ezrek, tízezrek – az MDF valamikori tagjai – becsapottan, átverten, megalázottan MDF-esként, Hazájukat szeretõ emberekként most szégyenkezhetünk a csirkefogók miatt.