AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKÛ.

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA

(VÁLASZTÁSI SEGÉDANYAG)

A KONSPIRÁCIÓ ÉS GYÖKEREI

Gazdasági (pénzügyi) helyzetünk hiteles (valós) adatait (a Rákosi-Kádár korszaktól kezdve, a Gyurcsány–Bajnai korszakig bezárólag) sohasem közölték a magyar közvéleménnyel és a külföldi illetékes (gazdasági, pénzügyi vagy statisztikai) szervezetekkel!

A Gyurcsány-Kóka „dübörgõ” gazdaságunkra utaló hazugsága nem más, mint a Kádár korszak évi (feltupírozott) KSH jelentéseinek plagizálása.

Kádár rendszeresen "felhizlaltatta" az évek során egyre csökkenõ tendenciát mutató tervgazdasági mutatókat. Ebben készséges segítõtársa volt Havasi Ferenc, miniszterelnök helyettes, és Nyitrai Ferencné a KSH elnöke, de a csalók brancsában ott találjuk a „KGB ellen harcoló” Medgyessy Pétert is (!), aki pénzügyminiszteri és miniszterelnök helyettesi beosztásában tisztában volt a valós gazdasági helyzetünkkel.

Nyitrainé 10 évig mérhetetlen szorgalommal „dolgozott”, „érdemei” elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben) az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a rendszerváltozást követõen a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává, 1991-ben az MTA Statisztikai Bizottság tagjává választották. 1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek és Keleti Károly emlékérmekkel ismerték el „eredményes” munkáját.

Elképzelhetõ, hogy a valóságtól gyökeresen eltérõ, valótlan (DÜBÖRGÕ) gazdasági mutatókkal való "bûvészkedést",- Gyurcsány és Kóka elvtársak Kádártól, Havasitól, Medgyessytõl vagy Nyitrainétõl vették át, felismerve, hogy a nyilvánosság elõtt elkövetett (gátlástalan) hazugságokat, számos hazai vagy külföldi intézmények is honorálják.

A konspirációt, a csalást, a hazugságot és a „csúsztatást” tehát örökölték jelenlegi fõguruink, és feltételezik, hogy ezekkel a „fogásokkal” tovább folytathatják kisded játékaikat. Tévednek! Elegünk volt belõlük! Ki lesznek söpörve a hatalomból és „megfizetnek” a nemzet elleni (anyagi, erkölcsi, etikai) vétkeik sokaságáért!

L a s a n í r o m, hogy Lendvai Ildikó is megértse: M E G - F I Z E T - N E K !

MESTERHÁZY ATTILA NE KÉRJEN BOCSÁNATOT

A hordószónokká felcseperedett miniszterelnök-jelölt, túlkoros ortodox (vörös) hallgatósága elõtt „megpengette” elõdjei jól bevált „húrjait” és kijelentette, hogy nem akar olyan országban élni, ahol az orvosok a betegeket politikai hovatartozásuk alapján kezelik.

Alattomos és kitalált vádaskodására egyetlenegy példa sem található, hacsak nem arra gondolt, hogy egykori (balos) egészségügyi miniszterünk (Molnár Lajos) egy betegének az egészséges jobb fülét mûtötte meg a bal helyett, de az sem politikai okok miatt történt, hanem szakmai fogyatékosságának (vagy illuminált állapotának) a következménye volt.

Ha viszont Mesterházy édesapja pszichiátriai kezelésre szorulna, akkor valóban jobb lenne, ha nem ebben az országban folytatnák az életüket, mert az alulképzett, „balos” Horváth Ágnes úgy szétverte az egészségügyet, hogy (többek között) a jobb vagy baloldali, illetve ideológiailag semleges elmebetegek zöme az utcákon, tereken és az aluljárókban ténfereg. A minap gázoltak halálra egy kóborló (szabálytalanul közlekedõ) elmebeteget, de nem õ az elsõ áldozat, akinek a halála H. G. lelkiismeretétén szárad (ha van ennek a perszónának lelkiismerete).

Az Orvosi Kamara Elnöke elítélte Mesterházy vádaskodását és felszólította, hogy kérjen bocsánatot az orvosoktól. Véleményünk szerint egy notórius hazug bocsánatkérését nem kell szorgalmazni, hiszen naponta kérhetné a bocsánatot, mert igaz érvek vagy állítások még nyelvbotlásként sem hagyják el a hangképzõ szerveit.

BUDAPESTETRE MÉRT „ATOMCSAPÁS”

Hirosima és Nagaszaki a második világháború végén elszenvedett nukleáris csapást követõen - mintegy 20 év elteltével -, a legkorszerûbb világvárosok soraiba zárkózott fel.

Budapest pedig,- Demszky Gábor „fõpolgár” csapásai következtében, 20 év alatt semmit sem fejlõdött, gazdátlanná vált, útvonalai és terei elhanyagoltak (kátyúk ezreivel tarkítottak), a portálok kopottak, piszkosak, az ebtartás rendezetlen, a közbiztonság „chicagói”, a koldusok, hajléktalanok és illegális árusok tömegei lepik el a várost. mikroszkóppal sem található olyan létesítmény, amely Demszkyhez kötõdne, tehát a „teljesítménye” felér egy „képletes” atomcsapással!

Helyettesek, fõ-és „altanácsadók” tömegével „dolgozott”, de azokat képtelen volt irányítani (ellenõrizni vagy „kordában” tartani). Most pedig - Pilátushoz hasonlóan -, mossa kezeit Hagyó Miklós miatt, szóban és írásban is kész igazolni, hogy többször is figyelmeztette kilengéseire, sõt a nyomaték kedvéért a fejét is csóválgatta, csupán azt nem tette, amit egy vezetõ beosztású személynek tenni kellett volna…!

Ennyi „tellett” ettõl a senkiházi hazugtól, erre hivatkozik most undorító és primitív védekezésként, hogy mentse az „irháját”, és tovább uralkodjon néhány hónapig. De talán addig sem, merthogy: Mesterházy Ernõ fõtanácsadója „belépõjével” kezdetét vette a „Fõvárosi Fõpolgármesteri Nagycirkusz” mûsora, Horváth Éva „életmûvésznõ” és más „statiszták” fellépésével.

Demszkynek halvány fogalma sincs arról, hogy mit jelent vezetni, irányítani, tervezni, ellenõrizni. hacsak nem a horvát tengerparti objektumának létrehozásáról van szó.

Az elfogulatlanság és az igazság szellemében azért meg kell említeni, hogy Demszkynek voltak önálló ötletei és a fõvárost érintõ döntései is. Keresztül vitte az EXPO megtorpedózását, a Teleki szobor felállításának megtiltását, Sztalin díszpolgársági címkéjének megtartását, a polgármesteri hivatal körüli utcák „mûveleti területté” való nyilvánítását és fokozott (állandó) rendõrségi ellenõrzését, valamint új (traktorokkal behajtani tilos) KRESZ táblák kihelyezését.

Nem végzett rossz munkát a horvát tengerparti objektumának létrehozásával sem, az ellenõrzést és az irányítást sem mulasztotta el, bár a rossz nyelvek szerint „fekete” fuvarokkal és üzemanyaggal ingázott Budapest és Isztria (Kusari) között.

Rengeteget utazott külföldre tapasztalatszerzés céljából, még a dél-afrikai haditengerészeti bázishoz is elfáradt, hátha szüksége lesz honi flottillánknak hasznos tanácsaira. Nem tehetett róla, hogy a HM egy tollvonással felszámolta ezt a törpe haderõnemet.

Demszky szerint,- külföldön sokan elismerik az itteni tevékenységét. Fel kell tételeznünk, hogy ott is hazudott annyit, mint itthon (számtalan esetben), különös tekintettel a Magyar Hírlapban közétett fizetett hirdetésében 1990-ben.

Ha a parlamenti választásokat követõen lerendeztetik vele itthoni „számláját”, akkor ragadja meg a lehetõséget és távozzon külföldre, kevesen fognak könnyeket hullajtani érte…

TANÁCSADÓK ÉS MÁS HERÉK

Mindent tisztelet a kevés kivételnek, de rovatunkban már évek óta emlegetjük, hogy a (fõ, helyettes-és „közönséges”) tanácsadók, a szóvivõk, a túlméretezett létszámú képviselõk, valamit az állás, illetve funkció-halmozók nélkül, kicsiny hazánk nem lenne sereghajtó az EU tagállamok listáján.

Talán - de nem biztos -, hogy Medgyessy Péter nyitotta meg a tanácsadók hosszú sorát, amikor több tíz millió HUF-ot markolt fel a Paksi Atomerõmûtõl hasznos SZÓBELI(!!!) tanácsaiért, de büntetõjogi felelõsségem teljes tudatában állítom, hogy tanácsainak értéke annyit sem ért, mint Lamperth Mónika ígérethalmaza.

Mint utazó nagykövet is „bekaszált” néhány tízmilliót, de szorgos és hasznos munkájáról szerényen hallgattak az ILLETÉKESEK és a médiák.

A nemrégen elhunyt Király Béla (hazánk és a nagyvilág legügyesebben hazudozó szélhámosa, háromszoros dezertõrje és tábornok bajtársait bitófára segítõ besúgója), szinte egyetlen kormányfõt sem hagyott tanácstalanságban szenvedni, de nagy valószínûséggel „leverte volna a lécet” egy tiszthelyettesi vizsga letételének megkísérlésekor.

Országos szinten sokba kerülhetett az adófizetõknek az egyes minisztériumok, fõhatóságok és ad hoc bizottságok fõguruinak (és holdudvaruknak) a dotálása. A Magyar Honvédségnél például soha nem volt annyi dandártábornok vagy vezérezredes, mint a kis operett hadsereggé „karcsúsított” haderõnkben, amely költségvetését szépen „megcsapolták” a különféle tanácsadói (szakértõi) díjakra, külföldi utazásokra és szeszesitalokra fordított summák.

A JÉGHEGY CSÚCSA

A BKV-nál kipattant végkielégítési botrány csupán a jéghegy kicsiny csúcsát jelenti, és figyelemelterelõ manõvernek minõsül, a közpénz mértéktelen (jogtalan és arcátlan) herdálásáról, mert nagyon kevés kivétellel minden minisztériumban, háttérintézményeinél, vállalatoknál és különféle szervezeteknél hasonló példák tömegei találhatók.

Célszerû lenne alapos vizsgálatot végrehajtani a MALÉVNÁL (visszamenõleg), a MÁV-nál, a közszolgálati televízióknál és a rádióknál, a Magyar Postánál, a közterületi parkoló szerveknél, ahonnan szintén „talicskával” hordják szét az adófizetõk pénzét.

A több (tíz) milliárdos adósságokat felhalmozóknál változatlan (nagyságrendben) folyt és folyik a jutalmak, prémiumok, végkielégítések, sikerdíjak, étkezési hozzájárulások, ruhapénzek, „repi” juttatások, taxi díjak, mobiltelefonok és számlák kifizetése, gépjármûvek, irodabútorok, technikai eszközök cseréje, tömeges külföldi „kiruccanások” finanszírozása, miközben egyre növekszik az államadósság, a munkanélküliek-és a létminimum alatt vagy annak a környékén élõk száma.

Ha egyes vezetõk illetményét a nyugati világ hasonló beosztású személyeihez igazítják, akkor felvetõdik a kérdés, hogy a „pórnép” miért marad ki ebbõl a és milyen vastag arcbõrt viselnek azok, akik a minimálbér ötvenszeresét vagy százszorosát vágják zsebre (havonta)? Akik ezerszeres végkielégítéssel vonulnak nyugdíjba úgy, hogy ismét „munkába” állnak havi néhány „rongyos” millióért (lásd: Szilágyiné Szalai Eleonóra elvtársnõ tanulságos történetét, vagy Kuncze által pátyolgatott, majd kiemelt nyugdíjjal távozott Császárnét, aki hivatalos BM ügydarabbal igazolta az ausztráliai bíróságnak, hogy az ÁVH-sok soha sem alkalmaztak testi fenyítést)?

A jéghegy teljes bemutatásához egy több ezer oldalas, többkötetes kiadványt kellene készíteni, amely híven tükrözné, hogy kikhez, mennyi, mikor és milyen címen folyt el a tízezer milliárdos nagyságrendû HUF Rákositól kezdve, Kádáron át Gyurcsányig és Bajnaiig bezárólag!

MSZP-S NYUGDÍJASOK AGYMOSÁSA

Az MSZP nyugdíjas tagozatának minapi gyûlésén, egy termetes, „jó húsban” lévõ „nyanya” ragadta magához a mikrofont, és mondókájával (krokodil)könnyeket csalogatott ki,- a zömében agyongyötörtnek látszó hallgatóság szemébõl.

Elismerte,- hogy a 13. havi nyugdíj megvonása érzékenyen érintette a nyugdíjasokat, de „MEGRÁZTÁK MAGUKAT ÉS MENNEK TOVÁBB”(!)…

Azt már nem mondta, hogy hova mennek, csupán érzékeltette, hogy a kormány helyesen cselekedett.

Vajon ennek a demagóg perszónának eszébe jutott-e, hogy hányan nem tudták megvenni a gyógyszereiket, hányan nem tudtak ajándékot venni unokáiknak, hányan fagyoskodnak fûtetlen lakásban (?), mert néhány éve ez a kis pénzecske tette boldoggá a karácsonyukat és elviselhetõbbé a fagyos téli hetek átvészelését.

Sajnálatos, hogy senki sem állt fel és nem rázta meg a hordószónok asszonyságot, hanem mentek tovább, a közel száz éve megnyitott lenini úton, és mennek majd a szavazófülkébe beikszelni imádott pártjukat és milliárdos leaderüket.

Vigasztalja õket az a tudat, hogy irdatlan nagy „örökséget” hagynak majd utódaikra! Évtizedeken át fogják emlegetni õket az elherdált kölcsönök és kamatjaik visszafizetésekor, figyelmen kívül hagyva, hogy most megrázták magukat és birkák módjára tovább mentek…

Merthogy: Kádárt, Horn Gy.-t és Gyurcsányt is az elvakult (ortodox) szavazók segítették a hatalom csúcsára és tartották ott akkor is, ha hazudtak nekik, megrugdosták õket, börtönökkel, munkatáborokkal, akasztófával, éles lövedékkel, gumilövedékkel, könnygáz-gránátokkal vagy vízágyukkal betonozták be magukat a szavazófülkékben kapott (gyakran csalással szerzett) x-ek segítségével.

Április 11.-e egy karnyújtásra van már tõlünk, de elmélkedésre, számvetésre és értékelésre még maradt egy kis idõ. Szinte hihetetlen, hogy még mindig vannak (egyre kevesebben), akik semmit sem tanultak az elmúlt évtizedek eseményeibõl! Elképzelhetetlen, hogy nem akarnak gyökeres változást, nem gondolnak rokonaikra, utódjaikra vagy a lepusztult, Európában szinte az utolsó helyre szorult és mások által lenézett hazánkra.

Ébresztõ honfitársaink! Ébresztõ elbutított, becsapott, megalázott, kisemmizett magyarok! Ébresztõ mindenkinek, mert felemás megoldással a szakadékba zuhanunk. Rendszerváltást nem lehet a régi rend híveivel, szimpatizánsaival létrehozni!

A milliárdosok dalárdája az Internacionálé éneklésével (Föl, föl, ti rabjai a földnek, / Föl, föl, te éhes proletár!...) szembeköpte a teljes szavazótáborát! Vidámak voltak és elbizakodottak, mint az elmúlt választások elõtti „dübörgõjükkel” és a „húzzál bele” csasztuskájukkal!

Akkor „bejött a lapjuk” és sokakat „behúztak” a „csõbe”! Emlékezzünk és gondolkodjunk! Ne legyen még egy öszödi beszéd, egy eszement böszme részérõl! Tanuljunk az elvesztegetett évekbõl, a növekvõ nyomorúságból, a korrupciós botrányokból, a mindent elborító hazugság halmazból!

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke