Lendvai Ildikóhoz csatlakozva, Ormos Mária történész professzor (az MTA tagja, egykori MSZMP-s KB és PB tagja, Akadémiai-díjas, Szent-Györgyi Albert-díjas, Széchenyi-díjas, Deák Ferenc-díjas és Hazám-díjas tudós, Pécs város díszpolgára, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének tulajdonosa, az MSZP alapító tagja, stb., stb.) is szélsõjobboldali veszélyrõl "értekezett" a minap,- és a Nyilaskeresztes Párthoz hasonlította a Jobbikot, mérhetetlenül aggódván hazánk jövõje miatt.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ilyen tekintélyes személyiség észrevételeit (intelmeit, aggódását), de óhatatlanul felvetõdik az emberekben a következõ kérdés: Lendvai és Ormos miért nem aggódtak korábban, miért nem nyilatkozott Ormos történész akkor, amikor Thürmerék bõvítették pártjuk (a Magyar Munkáspárt) nevét a "Kommunista" jelzõcskével, hiszen a Jobbik nem rendelkezik olyan "illusztris" elõdpárttal, mint az új (legális) kommunisták!

Vagyis: olyan párttal, amely Kun-Szamuely vezérletével "bevezette" hazánkban a "futószalagos" akasztásokat, kitelepítéseket és kínzásokat; amely Rákosi vezetésével 1945-ben nyilvános akasztást "rendezett" az Oktogonon lévõ lámpaoszlopok igénybevételével.

Ormos memóriaegységébõl "kiesett" az MSZMP, amely (Kádár vezetésével) "tökélyre" vitte az akasztásokat, mind mennyiségi, mind lebonyolítási értelemben! Kádár és bandatagjai a "keleti" típusú "komplex" kivégzési procedúrák "honosításával" hullagyalázókká váltak azzal, hogy a kivégzett ellenségeiket(?) vagy saját elvtársaikat koporsó nélkül, hátradrótozott kézzel, arccal a föld felé fordítva "kapartatták el" libalegelõkön vagy árokpartokon.

Akiknek ennyire szelektív az emlékezõképességük, azok forduljanak pszichiáterhez és tartózkodjanak a közvélemény riogatásától!

SZILI - JUHÁSZ - LENDVAI

Az MSZP "prominens" fõgurui kórusban sóhajtoznak szeretett pártjuk megújulásáért. Ezeket a gondolatokat évek vagy évtizedek óta sokan szajkózták, de gyakorlatilag senki sem tett semmit a megvalósítás érdekében.

Szili Katalin,- párttársaihoz hasonlóan, élt a saját magukra szabott törvényes kiskapukkal biztosított lehetõségekkel és szorgalmasan tömködte a zsebét megszámlálhatatlan milliókkal. Jövõjét még is sem látta anyagi biztonságban, ezért megpályázta Pécs város polgármesteri székét azzal a tudattal, hogy tovább szaporítsa vagyonkáját. Elszámította magát, miként támogatói is,- a pécsi választópolgárok értékelték eddigi semmittevését és nem kértek belõle.

Juhász Ferenc sem sokat produkált honvédelmi miniszterként, hiszen annyit értett az ottani munkához, mint a pártmunkájához, de nagy intenzitással foglalkozott új "viskójának" építésével és a hadsereg leépítésével, miközben papagáj módjára ismételgette a "haderõreform" megvalósításának szükségességét.

Talán emlékezett elõdeire (Czinege, Für, Keleti, Szabó,), akik szintén az építkezés, leépítés és a haderõreform területén "tették a dolgukat", de látványos eredményt csak a felsorolt elsõ és/vagy második tevékenységi vonalon mutattak fel.

Juhász cinkosságát fémjelzi a napokban közhírré tett nyilatkozata, miszerint õ már régen látta, hogy Gyurcsány rossz égtáj felé halad, de a pártja iránti mélységes szolidaritás hallgatásra késztette, mert ismerte azt a közmondás változatot is, miszerint: "Ne szólj szám, maradok helyettes pártelnök"...

Lendvai Ildikó a népbutítást mûvelte kimagasló hozzáértéssel, lassan "kárált" a gázár stabilitásáról, élen járt az MSZP "bizonyítványának" magyarázgatásában és az éppen soron lévõ pártvezér ajnározásában, "utcahosszal" megelõzve egykori hordószónok "nagyjainkat": Rákosit, Kádárt, Marosánt, Kovácsot, Torgyánt, Lányit, Gyurcsányt, Kókát és más "hasonszõrû" mikrofonkedvelõket.

DÁVID IBOLYA

A közismert "kalapos királynõ" már akkor "kimutatta" foga-fehérjét, amikor igazságügyi miniszterként magához vette fõtanácsadóként a közutálatnak örvendõ Györgyi Kálmánt (levitézlett fõügyészt), mert nem talált jobb tanácsadót széles e hazában...

Az MDF elnökeként mégis most mutatta meg pártja legnagyobb szegénységi bizonyítványát, amikor olyan személyeket válogatott jelöltökként az EP-be, akiknek annyi közük volt az MDP-hez, mint Gyurcsánynak az igazsághoz.

Bokros Lajos mérhetetlen nagy szakértelme pl. abban rejlett és abban rejlik ma is, hogy a radikális megszorítások mellett van, és ezzel ki is merül minden (kétes eredetû diplomájával igazolt) tudománya.

Dávid Ibolya vezetõi rátermettsége csupán azzal csupán az igazolható, hogy mesterien szétverte az MDF-et, menesztette az alapító tagok elsöprõ többségét és jól konspirálta az MSZP-hez való szívélyes érzelmeit.

És még mindig van annyi "bunkó" szimpatizánsa, hogy megkapaszkodjon a "parlamenti 5% fölött.

DEMSZKY GÁBOR

Hazug fõpolgármesterünk változatlan intenzitással folytatja (közel 20 éves) ámokfutását, szilárdan tartja Budapest elhanyagolását, adósságának növelését, a négyes metró kiépítésére és a Margit híd rekonstrukciójára tervezett költségek dilettáns kiszámítását.

Demszkytõl úgy vesz érzékeny búcsút a fõváros lakossága, hogy két évtized során egyetlenegy maradandó (említésre méltó) létesítménnyel sem gazdagította patinás metropolisunkat, egyetlenegy hasznos rendelet kiadása nem fûzõdik a nevéhez. Példátlan "eredményként" könyvelhetõ ez el Budapest történelmében, hacsak nem vesszük figyelembe a városkép eltorzítását, a zöldterületek csökkenését, a kátyúk mennyiségét és a (helyenként teljesen szükségtelen) fémoszlopok gombamódon történõ szaporodását.

CSURKA ISTVÁN

Bajnai Gordonhoz hasonlóan, Csurka sem hajlandó megválni a hatalom egy kis szeletkéjétõl, bár pártját a tönk szélére jutatta, de még mindig bízik hûséges követõiben és a pusztába kiáltó szavaiban. Csurka legnagyobb bûne, hogy tehetséges és jól képzett MIÉP tagok tömegét távolította el a pártjából, (Sztalinhoz hasonlóan) többször lefejezte az elnökséget és triviális gondolataival (irományaival) biztosítja magának fogyatkozó "híveit", rajtuk keresztül pedig a megélhetéséhez és hobbijához szükséges pénzügyi támogatást.

ALFÖLDI RÓBERT

A Nemzeti Színház infantilis igazgatója abban a tudatban él, hogy vélt vagy valós tehetsége feljogosítja mindennemû groteszk, ízléstelen és beteges vágyainak kielégítésére, amelyeket rendezésével és/vagy jóváhagyásával a jobb sorsra érdemes színház falai közt mûvel.

Kiskirályoskodását már a kinevezését követõ "szanálásokkal" megkezdte, majd bátran folytatta a színre kerülõ mûvek kijelölésével. Meg kell hagyni, hogy döbbenetes érzékkel képes az egyes klasszikus mûveket (darabokat) tönkretenni, olyan jelenetekkel "gazdagítva", amelyek csak aberráns agyban születhetnek és a legócskább pornófilmekbe valók.

Alföldi már a "Heti-hetesben" is megmutatta "oroszlánkörmeit": gúnyolódásban és sértegetésben felzárkózott a "törzstagok" szintjére, a röhencs kórus illusztris tagjait pedig szabályosan "leiskolázta" a lónyerítést utánzó röhögésével, miközben képes volt a szék mozgatásával szinkronban,- derékból (ütemesen) le-fel himbálni magát.

Vajon kinek vagy kiknek akadt meg a szeme Alföldin, és ki vagy kik javaslatára nevezték ki magyar nemzet elsõszámú színházának az élére(?), megcsúfolván a nemzetet és a Nemzeti Színházat!

ROBERT FICO

Szlovákia történelembõl és politikából hézagos ismeretekkel rendelkezõ miniszterelnöke nagyon haragszik a magyarokra, mert - szerinte -, nacionalista elveket vallunk és veszélyeztetjük Szlovákia szuverenitását.

Más szlovák politikusok szerint hazánk volt Hitler utolsó csatlósa, antiszemiták vagyunk és nem tartozunk a "befogadó" államok csoportjába.

Az történelmi tény, hogy (földrajzi helyzetünk következtében) hazánk területérõl verték ki utolsóként a megszálló német csapatokat és az alárendeltségükben lévõ magyar egységeket, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia volt az elsõ a német csatlósok sorában, csapatai (a németek és a románok oldalán) már mélyen bent jártak a Szovjetunió területén, amikor a magyar kormány szovjetek elleni hadüzenete elhangzott és a magyar alakulatok még heteken át csupán a front mögötti rendészeti célú feladatok ellátására készülõdtek, illetve vonultak fel.

Érdekes fintora a történelmi igazságtalanságnak, hogy a békeszerzõdésben Magyarországnak jóvátételt kellet fizetni a csehekkel összeborult szlovákoknak is, nem kihagyva természetesen a Szovjetuniót és Jugoszláviát.

Megértenénk, ha Robert Fico haragudna Szvatoplukra vagy Benesre, mert a környezetünkben kialakult szomszédi, politikai és területi helyzetért (viszonyokért ) õk is tettek valamit az "asztalra", nem beszélve a háborús bûneiért halálra ítélt Jozef Tisoról...

Ami pedig az antiszemitizmusunkat illeti: lengyel és szlovák zsidók ezreit mentette meg Horthy Miklós,- és Lengyelországban vagy Szlovákiában alig maradt életben számottevõ zsidó személy vagy csoport a német megszállást, illetve Tiso uralmát követõ "tisztogatás" után, ezért most figyelemelterelõ "mûveletként" "dobják" be a köztudatba a magyar antiszemitizmust egyes szlovák, német és más nyugati politikusok vagy médiák.

Robert Fico politikusaink nyilatkozatait kiforgatva akarja a nacionalista bolhát ázsiai elefánttá tupírozni, hiszen annyira már nem lehet képzetlen, hogy a NATO "ernyõ" alatt reszkessen Szlovákia területi épségéért!

KERESZTTÛZBEN A JOBBIK

Bár a politikában és a politikusok között nehéz eligazodni, mégsem hagyható szó nélkül az a támadás, amelyet a Jobbik kapott balról és jobbról. Megítélésem szerint nem lehet az igaz, amit egy történelmileg velejéig (reggel, este és éjjel) hazudozó párt (MSZP) frakcióvezetõje (Lendvai Ildikó) állít a Jobbikról, mert Lendvai száját még nem hagyta el olyan akusztikai hanghullám (rezgés), amely valós információt tartalmazott volna.

Sajnálatos, hogy a Fidesz nem ismerte fel ezt a jelenséget és egyes vezetõi elhamarkodott ítéleteket fogalmaztak meg a Jobbikkal szemben. Nem elképzelhetetlen, hogy a Jobbik vezetõinek egyes kijelentése meggondolatlan volt, de ebbõl még nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni, hiszen ha ezt tennénk, akkor nem fogadnánk el, hogy változhatnak az emberek és a pártok tevékenysége. A Fidesz is kereste néhány évig a helyes utat, és cáfolnunk kellene a fejlõdés lehetõséget, ha azt állítanánk, hogy nincs szükség további finomításra.

Ha emlékezünk arra, hogy az SZDSZ milyen lózungokkal rajtolt 1989-90-ben, és milyen önfeledten ölelkezett össze az MSZP-vel, akkor láthatjuk a szavak és a tettek közti különbséget. Most pedig ez a két párt visít legjobban a Jobbik részérõl elhangzott egyes vitatható kijelentések miatt, csupán azért, hogy önmagukról eltereljék a figyelmet és a bolhából ázsiai elefántot kreáljanak. Ehhez rendelkeznek jelentõs médiafölénnyel, pénzmaggal, széleskörû kapcsolatokkal és meglehetõsen vastag arcbõrrel!

GONDOLATOK A VAGYONADÓRÓL

A "félnótás" Gyurcsányt követõ Bajnai Gordon - senkiházi elõdje nyomdokán haladva -, semmibe veszi a népszavazás során kifejezett népakarat egyértelmû megnyilvánulását, újabb-és újabb kölcsönök felvételével, valamint azok elherdálásával súlyosbítja gazdasági helyzetünket.

A vagyonadó bevezetése nem csupán törvénytelen, hanem messzemenõen tisztességtelen, indokolatlan és jogtalan! Hazánk eddig is vezetõ szerepet játszott az európai államok között az adónemek és nagyságrendjük kivetése területén, ennek következtében egyre többen kerülnek a létminimum alatt élõk csoportjába, nem jutnak elegendõ élelemhez, gyógyszerekhez, egészségügyi (kórházi, szanatóriumi) vizsgálatokhoz, illetve kezelésekhez, valamint számos közszükségleti cikkek beszerzéséhez.

Mindezek mellett, a vagyonadó bevezetése, behajtása, ellenõrzése és a "frissítések" végrehajtása olyan jelentõs kiadásokkal jár, hogy a várható bevételek alig-alig haladják meg a kiadásokat, ugyanakkor százezreket sodorna kilátástalan helyzetbe.

A vagyonadó lenne az MSZP és az SZDSZ utolsó merénylete, valamint bosszúja a magyar nép ellen!

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke