AKTUÁLIS! AKTUÁLIS! AKTUÁLIS!

BOKOR IMRE

NYOMORULT NYOMORHOZÓK

KÉPZELT TRAGÉDIALÓGUS 2 FELVONÁSBAN, 5 KÉPBEN.

Szövegét írta: Bokor Imre. Zenéjét szerezte és lánctalpra hangszerelte: N. S. Hruscsov. Közremûködött: J. B. Tito és Mao Ce-tung.

Színhely: MSZMP KB székház, Kádár János irodája. Díszlet: Lenin mellszobra, vörös csillagokkal és sarló-kalapácsokkal dekorált, fûrészporos tapéta.

Történik: a kádári puha diktatúra aranykorában.

FÕSZEREPLÕK

Kádár János (Nemzetközi Lenin-békedíjas, a Szovjetunió hõse, az MSZMP KB és PB tagja, MSZMP KB elsõ titkára, fõtitkára, elnöke, örökös - tiszteletbeli – elnöke, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke, államminiszter, az Elnöki Tanács tagja, stb.)

Fekete János (Állami-díjas, MSZMP KB tag, MNB devizagazdálkodási fõosztályvezetõ, elnökhelyettes, elsõ helyettes, az IMF magyarországi kormányzója, országgyûlési képviselõ, Külügyi Bizottság tagja, MTK-VM SK elnök, Hargitay and Partners /Hungary/ pénzügyi és gazdasági kft. felügyelõ-bizottság elnöke, stb.)

I. FEJEZET

1. kép

- F Ü G G Ö N Y -

(Kádár János az íróasztal mellett ül, dohányzik, titkárnõje kopog az ajtaján, bejelenti Fekete János elvtárs érkezését. Kádár egy intéssel jelzi, hogy engedje be. MEGJEGYZÉS: Kádár János csak a vezetéknevükön szólította beszélgetõ partnereit, az elvtárs „toldalékot” nem használta, kivéve a külföldi,- magas beosztású elvtársait.)

F.: Szabadság Kádár elvtárs, jó napot kívánok!

K. J.: Jó napot Fekete! Jöjjön közelebb, mert kissé nagyra méretezték ezt a „helyiséget”, és ha ott ácsorog az ajtónál, akkor kiabálnunk kell egymással.

F.:. Köszönöm Kádár elvtárs, köszönöm. Parancsoljon velem.

K. J.: Nem parancsolgatok én Fekete, csupán észrevételezni és kérdezni szeretnék egyet s mást.

F.: Észrevételezzen és kérdezzen Kádár elvtárs, megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek és hallgathatom Önt!

K. J.: Fogyóban a valutatartalékunk Fekete! Mit tud tenni az üresedõ „bugyelláris” feltöltésére?

F.: Nem probléma, tisztelt Kádár elvtárs, nem probléma. Rögvest intézkedem!

K. J.: Hát akkor ne is raboljuk egymás idejét Fekete! P Á R T U N K és ÁLLAMUNK nevében, köszönet a gyors intézkedéséért. Áviszontlátásra!

F.: Viszontlátásra tisztelt Kádár elvtárs, örülök, hogy beszélgethettem Önnel, és a rendelkezésére állhattam.

-FÜGGÖNY-

2. kép

F.: Szabadság Kádár elvtárs, jó napot kívánok!

K. J.: Jó napot Fekete! „Tuggya” maga, hogy a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakásával foglalkozunk?

F.: Igen, Kádár elvtárs, tudom és …, éppen ezért…, vagyis…

K. J.: És azt is „tuggya”, hogy dolgozóink mindig túlteljesítik a munkaterveiket?

F.: Természetesen,- tudom, Kádár elvtárs. Most olvastam a KSH jelentését, hogy minden termelési szférában 100%-on felüli – ragyogó - eredményeink vannak.

K. J.: És maga,- Fekete!? Mennyivel teljesíti túl a tervét?

F.: Tisztelt Kádár elvtárs! Nálunk másképpen folynak az ügyek. Nem munkaverseny, hanem árfolyam, igény, szükséglet, világpiac, tõzsde, kínálat, kereslet, aranyár, meg,…meg,…De én teljes szívembõl és erõmbõl, szóval az alapokat, meg a fejlett szocializmust, meg…

K. J.: Kevés,- Fekete! Kevés! Nagyon kevés! Dolgozó népünknek nem a maga szíve és az ereje kell, hanem PÉNZ! Betûzöm! P,-mint Párt, É,-mint Élmunkás, N,- mint Nagyoktóberiszocialistaforradalom, Z,- mint „Zalka, M,-mint Máté”! V i l á g o s,- Fekete? É r t i a m i t m o n d o k,- Fekete?

F.: Majdnem értem, tisztelt Kádár elvtárs! Csak az nem világos elõttem, hogy a Zalka mellett az „em”, vagyis a Máté, az mit „takar”?

K. J.: Hogy-hogy mit takar,- Fekete?! Hát a Zalka nem Máté volt(?), -Fekete?!

F.: De igen, tisztelt Kádár elvtárs! Máté volt a Zalka, illetve a Zalka elvtárs, az Zalka Máté elvtárs volt, csupán az zavart meg, hogy betûzéséhez, mintha nem kellene a Máté…

K. J.: „Montam” én azt, hogy kell a Máté a betûzéshez,- Fekete? A történelmi hitelesség kedvéért „montam”, hogy Zalka Máté! Számomra a munkásmozgalom története olyan, mint a szentírás! Én a MOZGALOMBAN nõttem fel,- Fekete! Minden mozdulatom a mozgalom mozgatásáért mozgott! Már apró-cseppnyi – Csermanek - koromban is a munkások közt építettem a homokvárat! Fekete! Elmesélhetném magának, hogy miként nõtt a szívemhez a PÁRT, meg az INTERNACIONALIZMUS, nem felejtkezve el példaképünkrõl, a nagy SZOVJETUNIÓRÓL sem! Részletezhetném tovább is Fekete(!), de árulja el nekem, hogy miért akarja elterelni a kérdés lényegét a Mátéval?

F.: Szó sincsen errõl, tisztelt Kádár elvtárs! Most már értem, hogy mit nem értettem, amit értenem kellett volna! A Mátét is értem, és már azt is tudom, hogy mi a teendõ.

K. J.: Látja,- Fekete! Könnyû nekünk, mert csak a marxizmus klasszikusaihoz kell fordulnunk, ha tanácstalanok vagyunk! Lenin elvtárs megírta, hogy „MI A TEENDÕ?”, nincs más dolgunk, mint követni az utasításait. Tegye hát a „dógát”,- Fekete! Áviszontlátásra!

F.: Viszontlátásra tisztelt Kádár elvtárs!

-FÜGGÕNY-

3. kép

F.: Szabadság Kádár elvtárs, Jó napot kívánok!

K. J.: Jó napot Fekete! Mondja meg õszintén „tuggya”, hogy megint anyagi gondjaink vannak? Hol vannak a pénzügyi szakembereink Fekete? Hol? Hol? Hol? Mibõl és hogyan „tejesíccsük” internacionalista kötelezettségeinket?

F.: De hát,- mélyen tisztelt Kádár elvtárs(!), én ugyebár,… a magam részérõl,… meg aztán mások is,… valamint és egyszóval…

K. J.: Mongya Fekete(!), érti maga, hogy mirõl beszélek? Mit „mongyak” én a szovjet, a vietnami, a koreai, a mozambiki, a dél-jemeni, a libanoni elvtársaknak és a többieknek? Meg a magyar dolgozóknak,- Fekete?! Azt „mongyam”, hogy maga erõlködik? Bele-vörösödik? Talán még nyög is? „Tuggya”, hogy mit vár magától PÁRTUNK és ÁLLAMUNK?

Fizetni kell a pártapparátust, a PB-t, a KB-t, az ÜB-t, a KISZ-t, az MHSZ-t, a munkásõröket, a Hazafias Népfrontot, a szakszervezetet, az Úttörõket, a katonai parádét, a házgyárakat, a panelházakat, a reprezentációt, a külföldi elvtársak ellátását, a nehéz sorban lévõ téeszek, gyárak és bányák fenntartását, a korszerû technológiák beszerzését, stb.! És akkor még nem is beszéltem a III/III fõnökségrõl, az szt. tisztekrõl, a fizetett informátorokról, hiszen õk is a piacról élnek, õk is gyarapodni akarnak! A semmibõl nem lehet gyarapodni,- Fekete!

Nekünk tartani kell a mindennapi kenyerünk háromhatvanas árát! Olcsó kenyeret és felvonulást! Ez legyen az új jelszó! Semmi cirkuszt! A felvonulóknak pedig ingyen virslit és sört,- Fekete! És nem elfelejtkezni a mustárról meg a tormáról sem! Legyen választási lehetõségük a dolgozóknak! Ezt is a tõkések fizessék! Hadd egyenek és gyarapodjanak a szocializmus alapjait építõ emberek!

Ki kell elégíteni a növekvõ igényeket,-Fekete! Több Ttrabantot, Wartburgot, Dácsiát és hasonlókat a népnek! Pukkadjanak ellenségeink! Irigykedjenek! Persze,- ne vigyük túlzásba a „dógokat”! Itt van ez a Zsögön államtitkár elvtársnõ, neki nem jó a fekete Mercedes”,- csak a fehér! A fehér pedig drágább, mint a fekete,- Fekete! Nem mindegy Fekete, hogy fehér vagy fekete az a kocsi? Meg kell jól „gondónunk”, hogy mire „kõtsük” a pénzünket! Érti,- Fehér?!

F.: Értem, értem,- tisztelt Kádár elvtárs! De – engedelmével - én Fekete vagyok, és a kocsim is fekete!

K.J.: Azt én jól tudom, hogy a magáé fekete, én a Zsögönérõl beszélek, ne akarjon engem összekeverni, inkább térjen a tárgyra Fehér!

F.: Tisztelt Kádár elvtárs, az a probléma, hogy egyre növekszik az adósságunk a Nyugat-felé, és nagyon nehéz újabb kölcsönökhöz jutni. Meg aztán a visszafizetéssel is gondjaink lesznek…Lehetetlen helyzetbe kerülünk. Én, mint F E K E T E János(!), illetve F E K E T E, személy szerint is aggódom e miatt.

K. J.: Ne aggódjon Fekete, mi kommunisták nem ismerünk lehetetlent! Nincs akadály elõttünk! Ami meg a visszafizetést illeti,- felteszek 3 (azaz három) kérdést magának: KINEK, MIKOR és HOGYAN?

F.: De hát tisztelt Kádár elvtárs, nem teljesen világos elõttem, hogy…, szóval,…

K. J.: Fehér! Elõttem meg világos, hogy magának fogalma sincs az imperializmus helyzetérõl és jövõjérõl! Agonizálnak,- Fehér! A g o n i z á l n a k! A saját zsírjukban fõnek meg! Érti? K I M Ú L N A K ! Betûzöm: K,- mint kommunizmus, I,- mint internacionalizmus, M,- mint,… mint…

F.: Mint például,- - - Zalka Máté,- tisztelt Kádár elvtárs!

K. J.: Úgy van,- Fekete! Kezdi már érteni a „dógokat”. Arról van szó, hogy az imperialisták eltûnnek a Föld színérõl, mire visszafizetésre kerülne sor. Maga csak törõdjön azzal, hogy minél több pénzt csikarjon ki belõlük.

F.: Meg lesz,- Kádár elvtárs! Ha a tõkések magasabb kamatot kérnek, akkor én még rá is teszek egy „lapáttal”, lássák, hogy a népgazdaság mindent kibír!

K. J.: Ez a beszéd,- Fekete! Legyen tisztában azzal, hogy belpolitikai helyzetünk szilárd, PÁRTUNK és KORMÁNYUNK a nép bizalmát élvezi, népgazdaságunk erõs, számíthatunk a kimeríthetetlen szovjet gazdaság, valamint a KGST segítségére is! Ha az imperialisták kimúlnak, akkor a kamatokkal sem kell törõdni! A szocializmust felépítjük az õ pénzükbõl (ha-ha-ha), a kölcsönöket és a kamatokat pedig nem lesz kivel elszámolni! Ez ilyen egyszerû,- Fekete!

F.: Bátorkodok ellent mondani Önnek, tisztelt Kádár elvtárs, de amit Ön mond az nem „egyszerû”, hanem egyenesen CSODÁLATOS! BRILIÁNS! BÁMULATOS!

K. J.: Na,-na, na-! Nem kell túlzásokba esni, Fehér! Én csupán a tudományok-tudományából, a marxizmus-leninizmusból merítgetem ismereteimet, azokat próbálom átültetni a gyakorlatba, és továbbítani másoknak is!

F.: Köszönöm, tisztelt Kádár elvtárs, hálásan köszönöm!

K. J.: Akkor hát,-..…….. „mindent bele”,- Fekete! Ne lopjuk a dolgozó nép idejét és pénzét! Áviszontlátásra!

F.: Viszontlátásra Kádár elvtárs! Meg lesz elégedve velem!

-FÜGGÖNY-

II. FEJEZET

4. kép

F.: Szabadság Kádár elvtárs! Jó napot kívánok! Hívatni tetszett…

K. J.: Jó napot Fekete! Hallom, hogy a Grósz, a Horn, a Marjai és a Medgyessy aggódnak a devizatartalékok csökkenése miatt! Tulajdonképpen hogyan állunk most? Mi az igazság a maguk területén?

F.: Tisztelt Kádár elvtárs! Arról van szó, hogy már 20 milliárd dollár felett van a tartozásunk, és egyre rosszabbul érzem magam,- az imperializmus nem akar kimúlni.

K. J.: Ne türelmetlenkedjen Fehér! Ha rosszul érzi magát, „mingyárt” behozatok egy kis kóser szilvapálinkát, rendbe hozza magát egy pillanat alatt, nekem sem fog megártani.

F.: A kedves egészségére tisztelt Kádár elvtárs! Ennek a szilvácskának, aztán megvan a maga jellegzetes íze, zamata, illata és ereje! Ez aztán igen! De ha megengedi tisztelt Kádár elvtárs (!),- ma már oda jutottunk, hogy a csõd szélén állunk, rendkívül nehéz újabb kölcsönökhöz jutni!

K. J.: Ejnye, ejnye, Fehér, Fehér! Feketén látja a dógokat! Nagyon feketén! Hát még most sem veszi észre, hogy az a csõd, amirõl maga beszél, az imperialisták csõdje, nem a miénk! Már arra sem képesek, hogy kölcsönadjanak! Csak egy keveset kell még kitartani, minden elintézõdik a dialektikus-materializmus törvénye szerint!

F.: Igen,- igen,- tisztelt Kádár elvtárs! De az a probléma, hogy az imperialisták nem ismerik ezt a törvényt, és attól félnek, hogy nem tudunk fizetni.

K. J.: Vajon ki az IMF magyarországi kormányzója, - Fekete? Én vagy maga? De úgy is feltehetném a kérdést, hogy maga vagy én? Feleljen Fehér KORMÁNYZÓ! Én csupán egy egyszerû pártmunkás vagyok. Egy a sok közül! Tehát kinek a „dóga” meggyõzni a nyugati pénzvilágot arról, hogy mindent visszafizetünk nekik! „Kamatostúúl”! A proletáriátus mindenért fizetni fog! Ebben biztosak lehetnek! Csak legyen kinek!…Áviszontlátásra!

F.: Viszontlátásra tisztelt Kádár elvtárs!

-FÜGGÖNY-

5. kép

F.: Szabadság Kádár elvtárs! Jó napot kívánok!

K. J.: Jó napot Fekete! Mondja mit mûvelt maga a valutaügyleteivel? Mérhetetlenül csalódtam magában! Anyagi csõdbe vitte az országot, ezekkel az esztelen pénzügyi tranzakcióival!

F.: Engedelmével,- tisztelt Kádár elvtárs! Csak azt tettem, amit Ön kért, és ami a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakásához szükséges volt!

K. J.: Nézze Fehér(!), velem ne takarózzon! Én soha nem kértem magától semmit! Másoktól sem! Én minden alkalommal csak kérdéseket tettem fel, jelenségeket észrevételeztem, és elvi irányításokat adtam! Szakmai kérdésekbe sohasem szóóótam bele! Különben is,- már egyszer feltettem magának a kérdést, hogy ki a pénzügyi szakember(?),- Fekete?! Ki? Ki vele! Elpocsékolták a nép pénzét,- Fehér! Szûrösös és Meggyeses is errõl beszélt,- a pocséklásról!

F.: Tisztelt Kádár elvtárs! Engedelmet kérek, de - hiszen - Szûrös elvtárs, Medgyessy elvtárs, és a többi elvtársak is tudták, hogy hová megy és hová gurul a pénz…

K. J.: Fekete! Maga PÁRTUNK Központi Bizottságának a tagja! Miért nem ott tette szóvá ezt a kérdést, pártszerûen, a pártszabályzat szellemében, a lenini kritika és önkritika minden párttagra kötelezõ alkalmazásával?! Itt-és most, nem a „Szûrösöst és Medgyesest” kérdeztem, hanem magát, de maga csak vádaskodik, áskálódik, és kitér a válaszadás elõl! Feleljen hát, mint elvtárs az elvtársnak! Ki a pénzügyi szakember kettõnk közül?

F.: Szó sincs vádaskodásról, tisztelt Kádár elvtárs! Azt sem akarom elhallgatni, hogy a pénzügyi szakember én vagyok. De úgy gondoltam, hogy…

K. J.: Ne is folytassa tovább (!),- Fekete! „Gondóóókozni” elõbb kellett volna! Sokkal elõbb! Most pedig arra adjon választ: hogyan tovább?

F.: Tisztelt Kádár elvtárs! A megoldás kulcsa a kezünkben van! Újabb kölcsönökhöz kell jutni, bármilyen áron, ez volt a többi elvtársaknak is a javaslata a KB-ben! Vállalom, hogy a megoldás kulcsával kinyitom az imperialisták széfjeit!

NARRÁTOR (ÉGI) HANGJA

(Kádár és Fekete mozdulatlanságba dermednek, és a magasba néznek, a hang irányába)

Fekete János kulcsa beletörött a széfbe! A népgazdaság tönkrement, a fejlett szocialista társadalom alapjait úgy rakták le, mint az M-7-es autósztrádáét.

Kádár megzavarodott, Fekete „megtollasodott”, az ország eladósodott, a KGST (jogutód nélkül) felbomlott! Az MSZMP elsõ(fõ)-titkárának (vagy elnökének) profetikus szavai színtiszta igazságot tartalmaztak: „a proletáriátus mindenért megfizet”! Pontosabban: minden egyes magyar állampolgár fizet, és fizetni fog még nagyon sokáig!

Az egykori MSZMP KB tagjainak – viszont – ez nem okoz gondot! Egyetlenegy sem került a hajléktalanok közé! Ugyanabban a kivételezett anyagi helyzetben vannak, mint anno dacumál, a legvidámabb barakk korszakában. Talán még vidámabbak is, mint akkor voltak. Minden okuk meg van rá! A fejlett szocialista társadalom alapjainak építésérõl pillanatok alatt „átváltottak” a fejlett piacgazdaság építésére.

Fekete János most is tele van funkciókkal, teszi a dolgát, és pénzügyi tanácsadója a kormányszerveknek. Talán ennek „köszönhetõ”, hogy az adósságállományunk ma már „jócskán” meghaladja az 50 milliárd Eurót, és vészesen közeledik a 60-hoz!

Kádár már nem tud elvi tanácsokat adni, a Kerepesi-temetõben lévõ sírhelyét elborítják a hála és kegyelet piros virágai. Nem zarándokolhatnak viszont Kádár sírjához a kivégzettek, a sortüzek, a börtönök és a munkatáborok áldozatai, a hazájukból kimenekült vagy kiüldözött százezrek, az adósság terheit viselõ állampolgárok.

’56-ért megkövette a magyar népet Jelcin orosz elnök, de a hazaáruló Kádár karhatalmistái, vérbírái, smasszerei, valamint gazdaságunk, kultúránk és történelmünk megrontói, az MSZMP PB és KB holdudvara (Apró, Biszku, Marjai, Berecz, Horn, Kapolyi, Szûrös, Hámori, Medgyessy, Ormos, Fejtí és társaik) közül egy sem kért bocsánatot a magyar néptõl, vagy áldozataiktól. A marxizmust megtagadták, a tõkét, a hatalmat és/vagy a kiemelt nyugdíjat megtartották. A bûnös diktatúra szekértolóitól, Kádár cinkosaitól, a felelõsséget nem vállaló, és a bocsánatkérést nem ismerõ egykori és „megreformált” fõguruktól, - MÁRAI SÁNDOR szavaival élve: - „… nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt”.

--------F Ü G G Ö N Y--------