KÖZÉRDEKÛ,

AKTUÁLIS,

HITELES.

ÉSZREVÉTELEK ÉS MEGJEGYZÉSEK

LUXUSKOCSIK

Érthetetlen egyes médiák és szerkesztõik kifakadása a pénzügyminisztérium minisztériumok több tízmilliós luxusgépkocsik beszerzése miatt. Az a tény, hogy nyomorban van az ország, még nem jelentheti azt, hogy minisztereink, államtitkáraink és más fõguruink nehezen fellelhetõ használt Trabantokkal kocsikázzanak.

A miniszterelnöknek is „kijárt” egy agyonpáncélozott full-extrás négykerekû (potom harminc millióért), bár az elmúlt évszázadokban (hazánkban) még egyszer sem követtek el merénylet miniszterelnök ellen, de sohasem árt az óvatosság, talán még páncélozott (setét színû) esernyõk beszerzésére is telne az adófizetõk pénzébõl, közeleg március idusa (Demszky!).

Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a kormány a „pórnéptõl” sem sajnálta a pénzt,- amikor a több százmilliós modern vízágyúkat vásároltatott soron kívül, és még a legelfogultabb ellenzékiek sem gyanúsíthatják azzal, hogy saját céljára akarja használni.

Az egykori „fasiszta” rendszerben, Horthy Miklós egyetlenegy vízágyút sem szereztetett be a rendõrségnek, és nem lévén biztonsági emberei, még esernyõk beszerzésérõl sem gondoskodott.

ÖSZÖDI IGAZ-HAZUGSÁGOK

A parlament rendkívüli ülésén Gyurcsány Ferenc emlékeztette hallgatóságát az „öszödi” beszédére, utalva arra, hogy ilyen igaz és bátor nyilatkozat hiányzott eddig népünk életébõl.

Lendvai Ildikó a szeme forgatásával és buzgó jegyzetelésével nyugtázta Gyurcsány látványos (csúsztatással telített produkcióját), mivel az ominózus „öszödi” böszmeség csupán egy szûkkörû bandának szólt (véletlenül került napvilágra), a tartalma pedig annak a beismerése volt, hogy reggel, este és éjszaka egyfolytában hazudtak az országnak, miközben évekig nem tettek semmit.

Vagyis: választási csalást követtek el, és érdemi munka nélkül tömték a zsebükbe a maguk számára megállapított miniszterelnöki-miniszteri-államtitkári „minimálbérben” megállapított „szerény” mennyiségû bankókat, valamint egyéb (járulékos) juttatásokat. A NAGY SEMMIÉRT!

Most pedig elérkeztünk oda, hogy dicsõségévé vált ezt a példátlanul mocskos, az ország szidalmazásával fûszerezett kijelentését emlegetni, és szemellenzõs (ortodox) hívei tapsikolását nyugtázni.

SCHUBERT-JANZA KOOPRODUKCIÓ

Schubert Katalin pedagógus, történész,- Göncz Árpád elõszavával „dekorált” (SZEMBENÉZNI A TÖRTÉNELEMMEL - KATONASORSOK c.) könyvecskéjében, ügyes burkolásban helyt ad az egykori komisszárok ömlengésének (KISZ múltjukról, agitátori tevékenységükrõl, a Politikai Fõiskola dicséretérõl, az ML végzettségükrõl), valamint Czinege, Pacsek, Kárpáti, Kádár és hasonszõrû bandatagjaik ajnározásának.

Schubert történészke felkészültségére jellemzõ, hogy interjúalanyaitól kérdezni sem képes, mondókáik elemzésére pedig nem is vállalkozik. Így kerülhetett be kiadványába Király Béla számtalan hazugsága, csúsztatása és mese-szövege,

A „mû” gyöngyszemét Janza Károly altábornagy mondókája képezi, aki bátran kijelenti, hogy (másokkal ellentétben) „nem köpi le a múltját” (Sic!), értette a szakmáját, ellentétben azokkal, akik most nagy demokraták lettek és vágyaik meghaladják a képességeiket.

Szinte pironkodva és „röstelkedve” jegyzem meg, hogy mérhetetlen gyenge képességeim birtokában, csupán a Kossuth Akadémián és a Híradó Mérnöki Akadémián sikerült diplomát szereznem, majd stacioner számítógépes tanfolyamon tettem sikeres vizsgát, továbbá a hadmûveleti rakétakomplexum mûködtetési, üzemeltetési, javítási, bevizsgálási és karbantartási ismereteit sajátítottam el, végül pedig a rádióelektronikai eszközök és a rádióelektronikai harc témakörében (oktatási, jegyzet-és tankönyvkészítési, valamint gyakorlati szintû) szerénynek is alig mondható eredmények elérésére tellett az erõmbõl.

Titkolt vágyaim netovábbja volt, hogy a védelemgazdaságba is belekóstoljak, de ez már (sajnos) kimaradt az életembõl.

Csupán a „rend” kedvéért: Janza Károly elõmenetelét, pufajkás múltja és apja (Janza Károly ex-honvédelmi miniszter) alapozta meg, mert a védelemgazdasági ismeretei nagyjából annyit értek, mint az Országos Tervhivatalban szerzett azon elméleti és gyakorlati tapasztalatai és munkái, amelyek totális csõdbe vitték az ún. népgazdaságot! Vagyis: tevékeny részese volt a pénzügyi-gazdasági összeomlásunk bekövetkeztének.

Azt a néhány százmilliós „elszámolási hibát”, amelyet már a Magyar Honvédségnél követett el (bírósági megállapítás szerint), viszont azzal magyarázgatta, hogy (mint vezetõ) nem érthetett mindenhez, tehát nem felelõs a beosztottjai által okozott károkért. Más szavakkal: talán mégsem volt olyan nagy szakértõ, hogy a mellét döngetve, másokkal is elhitesse.

Ami pedig múltjának „nem-köpködését” illeti, sohasem szabad elhamarkodottan nyilatkozni, mert az a tény, hogy szüleivel együtt egy kivégzett tábornok (Sólyom László altábornagy) lakásában éldegéltek, annak szinte minden ingósága a tulajdonuk lett, és sohasem adták vissza Sólyom özvegyének vagy gyermekeinek,- egyes demokraták gyomrát felkavarja,- és ha nem is „köpködnek”,- de erõs hányingert éreznek.

MOST SZÉP LENNI KATONÁNAK

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem öles plakátok segítségével kísérli meg katonai pályára irányítani a továbbtanulást, szakképzést vagy állást keresõ fiatalokat. A színes képekkel és feliratokkal dekorált hirdetmény egyik célja, hogy a hivatástudatot is felébressze az érdeklõdõkben, utalva néhány kimagasló személyiség katonai pályafutására, mint követendõ példaképekre.

Csábító lehet az érdeklõdõk számára Farkas Bertalan fényképe alatti felirat, amely arra utal, hogy nem csak vadászpilóta, hanem ÜRREPÜLÕ (SIC!) is lehet belõlük!

Sokakat megigézhet Stein Aurél fényképe is, nem beszélve a kép alatti szövegrõl, miszerint: hadnagy és kelet-kutató, vagyis nem lebecsülendõ rendfokozat és hosszú utazások csillanhatnak meg a felvételre jelentkezõk lelki szemei elõtt. Az is kecsegtetõ, hogy Stein Aurél nyomdokán haladva a régészetbe is belekóstolhatnak, Mezopotámiába, Szíriába, Irakba(!!!) és Indiába, is eljuthatnak, valamint a calcuttai egyetemen taníthatnak.

Zrínyi Miklós beazonosítása némi gondot okozhat egyesek számára, mert a Magyar Tudományos Akadémia két elnöke nevével (Kosáry Domokos és Glatz Ferenc) fémjelzett (MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA) c. négy kötetes mûben Zrínyi Miklós horvát bánt felcserélték gróf Zrínyi Miklóssal, II. Szulejman szultánt pedig I. Szulejmannal, talán apróságnak tûnik ez a cserebere, és eltörpül a kötetekben hemzsegõ pontatlanságok, hibák és hamis adatok (meghatározások) mellett.

Az ALAPISMERETI KISLEXIKONBAN (Kosáry Domokos és társai szerkesztésében) pedig ne keressék Farkas Bertalan ûrhajósunkat, mert Farkas Mihály és Nógrádi Sándor „kiszorította” „Bercit” a „listából”, bár õk is katonák(?) voltak, Farkas hadseregtábornoki, Nógrádi pedig vezérezredesi rendfokozatot ért el, talán a Zrínyi plakátjára is rákerülhettek volna...

EGÉSZSÉGÜGYÜNKET MEGREFORMÁLÓ HORVÁTH ÁGNES FIGYELMÉBE

Talán nem csak személyes ügyemnek minõsül a következõ történet. Érdemes sokaknak felfigyelni egy olyan kálváriára, amelynek (elõbb vagy utóbb) részesei lehetnek.

Háziorvosomhoz való (2008. október 20-a körüli) bejelentkezésemet követõen, novemberben átestem a szükséges vizsgálaton és igazolást kaptam, hogy további szakorvosi vizsgálatra mehetek izületi-reumatikus panaszommal.

December 12-re elõjegyeztek a Honvéd Kórház szakrendelõjébe, ahol a vizsgálatot követõen javasolták a hévízi szanatórium igénybevételét, és elküldték a „papírkáimat Hévízre”, majd röntgenfelvételeket kellett készíttetnem, nehogy szimulál Hévízrõl „röpke” másfél hónap elteltével értesítettek, hogy elõjegyeztek 2009 november elejére a kezelés végrehajtására.

Tiszta szívbõl kívánom a sarlatán, koncepciótlan és felelõtlenül intézkedõ H. Á.-nak, hogy hasonló procedúrák, valamint idõhúzások sokaságát „élvezze végig”, szenvedjen úgy, mint azok a betegek, akik minimális bérükbõl vagy nyugdíjukból még azt a gyógyvizes fürdõket sem látogathatják, amelyek gyakran konganak az ürességtõl, miközben legbõségesebb természeti kincsünk nagy százaléka (percenként több ezer liter gyógyvíz) ömlik különféle szennycsatornákba, folyókba vagy tavakba.

A minden magyar állampolgár jogos tulajdonát képezõ gyógyvizekhez (zömében) a leginkább rászorulók nem jutnak hozzá, mert azok privilégiumát képezi, akik képesek megfizetni a „borsos” belépési díjakat, valamint az extra szolgáltatásokat. Az õ pénzükbõl élõsködõ Horváth Ágnes félék!

MISKOLCI ÜGYEK HORDALÉKA

A minden lében kanál lévõ Gusztos Péter trópusi vihart kevert egy pohár vízben, Pásztor Albert rendõrkapitány igazságot tartalmazó nyilatkozata miatt. A kákán is csomót keresgélõ SZDSZ-es frakcióvezetõ a Turul madár, az Árpád-sávos zászló és a Magyar Gárda után, keselyû módjára vetette rá magát Pásztor ezredesre, ügyesen kiforgatva és a maga módján értelmezve a miskolci közterületi állapotokra jellemzõ mondatát.

Gusztos minden eddigi tevékenysége undorító, mesterkélt, alaptalan tényekre támaszkodó, önreklámozó és „antimagyar” jellegû. Ilyen dolgok pattannak ki - idõnként – kopasz fejébõl, mert hasznos vagy hasznosítható tevékenységre még a legöregebb tengerészek sem emlékeznek.

Draskovics Tibor „ráharapott” Gusztos mondókájára és rendvédelmi miniszterhez méltó módon, azonnal intézkedett Bencze József országos rendõrfõkapitány útján Pásztor ezredes menesztésére. Igazi bolsevik megoldás volt, semmi vizsgálat, semmi meghallgatás és semmi elmarasztalási fokozat betartása, rúgjuk ki a szakembert, hadd röhögjenek a bûnözõk!

Bencze alsónemûje is megtelhetett valamivel, de karakán magatartását és bajtársiasságát is minõsíti, hogy „Joli Joker” fõnöke füttyentésére,- azonnal két lábbal rúgott kollégájába, mert a módosított közmondás is úgy hangzik hogy: „KÉTSZER RÚG, AKI GYORSAN RÚG!”.

Errõl az esetre jutott eszembe, hogy amikor a „Kiskirályok mundérban” c. könyvem megjelent, akkor Pacsek József vezérezredes intézkedett Simon Sándor altábornagy, a ZMKA parancsnoka, felé, hogy azonnal távolítson el az Akadémiáról és intézkedjen az obsitom kiadására!

Benczével ellentétben, Simon Sándor megtagadta a vezérkari fõnök kérésének teljesítését, a személyügyi osztályvezetõ is nemet mondott, így a Lengyelországból hazaérkezõ Kárpáti Ferenc miniszter intézkedett az eltávolításomra. Majd nem sokkal – késõbb -, Pacsek Józsefet elmozdította a helyérõl Németh Miklós miniszterelnök, Kárpáti is szorgosan mosta a kezeit, bocsánatot kérve kapkodásáért, de a legrangosabb londoni fogadóirodában tetszõleges nagy összegben lefogadom, hogy Draskovics és Bencze urak nem tesznek ilyent, Gyurcsánytól sem várható korrekt megoldás, a gerincek puhultak, az arcbõrök pedig vastagodtak az elmúlt évtizedekben.

HETI-HETES, AVAGY A RÖHENCSEK DÁRIDÓJA

Bár már többször megemlítettem a heti-hetes banda közhangulatot és közízlést mérgezõ dáridóit, úgy tûnik, hogy változatlan intenzitással és „váltott lovakkal” (vagyis új gúnyolódók és röhögõk bevonásával) folytatják vasárnapi „mûsorukat”.

Évek óta Orbán Viktoron és a FIDESZ-en vagy a Jobbikon köszörülik a nyelvüket, lassan-lassan politikai és gazdasági szakértõknek képzelik magukat, és böfögésszerû röhögéssel kísérik saját („aranyköpésnek” vélt) bemondásaikat.

Az egykor igen tehetséges és jobb sorsra érdemes Gálvölgyi a ripacskodás lejtõs útjára tévedt, nehezen visszafogott röhögései permanensé váltak és undorítónak tûnnek. Bajor,- Gálvölgyi nyomdokán halad, már-már csak nyomokban mutatkozik meg hajdani tehetsége.

Úgy tûnik, hogy Hernádi is meg akarja szolgálni a tekintélyes gázsit, mert trágárságban felzárkózott a férfiakhoz, bár néha némi röstelkedést mímel „méretes” szemei forgatásával, de keményen tartja a versenyt a többiekkel, különösen az emésztés végtermékének minõsülõ (és a szervezetbõl, pontosabban a vastagbélbõl eltávozó) anyag nem kifejezetten szalonképes nevének szájüregébõl való gyakori „kipotyogtatásával”, kiváló artikulációval végrehajtva.

A „trágár” szavak beillesztésével kívánják kiváltani azt a hatást a közönség felé, amelyet a „humor nagyágyúinak" tartott együttes másként nem képes biztosítani. Ennek következtében állandósult, sõt fokozódott a külteleki kiskocsmákban használatos kifejezések „bedobása” és hét fõs spontánnak tûnõ, de évek óta jól begyakorolt (köz)röhögéssel való kísérése.

Amit viszont január elsején (bátran és merészen) - többször is, és többen is - beszõttek a mondókájukba, az valóban nem tûri a nyomdafestéket, és kifejezetten sértõ vagy megalázó a nõi nemre. Sokan felhívtak telefonon és „pofátlanságnak” nevezték a röhencsek trágárkodását, olyanok is, akik nem vádolhatók prûdséggel, de mégsem a nõi testrészek emlegetésével képzelnek el humoros tereferét, még akkor sem, ha a röhencsek bandája csak a gúnyolódásra és a trágárkodásra képes.

(Prof. Dr. Bokor Imre)

a Justitia Bizottság elnöke