Bemutatták a „Hadijátékok” c. filmet Varsóban

(Életsorsok és álláspontok Varsóban és Budapesten)

Varsóban bemutatták arról a Ryszard Kuklinskirõl készült dokumentumfilmet, aki a kommunista rendszer alatt a Varsói Szerzõdésrõl (VSZ) szigorúan titkos dokumentumokat adott át a CIA-nak.

A bemutató a Varsói Filharmonikus Társaság nagytermében zajlott le, a lengyel külügy, védelmi és kulturális miniszter tiszteletbeli védnöksége alatt.

A Hadijátékok c. filmet Dariusz Jablonski öt év alatt készítette el. A filmforgatás helyszínei: Lengyelország, USA és Orosz Föderáció. A filmben megszólalnak magas rangú CIA vezetõk, Zbignew Brzezinski korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, Lech Walesa volt köztársasági elnök, Jaruzelski és Kiszczak lengyel tábornokok, Kulikov marshall, a VSZ Egyesített Fegyveres Erõinek fõparancsnoka és Kuklinski özvegye.

Elõzõleg,- a filmet a CIA központjában 2008. december 11-én tekinthették meg a meghívottak (Bush elnök is a meghívottak között volt). Ryszrd Kuklinski ezredes 1971-1981 között több mint 40 000 fõleg szovjet titkos dokumentumot adott át a CIA-nak. A dokumentumok többek között a szükségállapot törvény Lengyelországban történõ bevezetését is tartalmazták. Röviddel azt követõen, hogy 1981 decemberében bevezették a szükségállapot törvényt a CIA Kuklinskit családjával együtt kimenekítette Lengyelországból. 1984-ben Varsóban egy katonai bíróság halálra ítélte. Az ítéletet a kommunista rendszer bukása után eltörölték. Kuklinski 1998-ban látogatást tett Lengyelországban, 2004-ben Florida államban húnyt el.

Forrás: http://poland.pl”

A film készítése és bemutatása érzékelteti, hogy milyen a kommunista múlthoz való hozzáállás Lengyelországban és milyen Magyarországon. A lengyelek messzemenõen értékelik, hogy volt egy bátor katonájuk Kuklinski ezredes személyében, aki felismerte a szovjet kormány világhódító terveit és annak fegyveres eszközökkel való megvalósítási szándékát, tájékoztatta a NATO illetékeseit, és ezzel jelentõs mértékben csökkentette hazájára, Európára és a világra leselkedõ nukleáris háború kirobbanásának a veszélyét.

Kuklinskit kémkedésért ítélték el, holott csak azt tette, amit egy hazafinak és az emberiség (élõvilág) létéért felelõsséget érzett szakembernek tennie kellett, lehetõsége birtokában értesítette a Nyugatot a szovjetek kalandor teveirõl. Kuklinski nemzeti hõs lett, és a lengyelek büszkék arra, hogy ilyen bátor honfitársuk volt a hadseregükben.

BELOVAI ISTVÁNT, a "magyar Kuklinskint", a NATO elsõ magyar katonáját , - még - nem részesítették abban az elismerésben és megbecsülésben, amellyel Kuklinskint.

Valószínû, hogy minden átlagos újságolvasó tisztában van azzal, hogy Belovai István, élete kockáztatásával, karrierje, házassága és vagyona feláldozásával hozzájárult hazánk, Európa és az emberiség megmentéséhez azzal, hogy egy USA (NSZK-ban) állomásozó alakulatában mûködõ kémbanda tevékenységérõl tájékoztatta az USA kormányzati (illetékes) szerveit. Belovai kezén (beosztásából kifolyólag) "átfutottak" azok az anyagok, amelyeket egy Conrad fedõnevû kémszervezet juttatott át (sokmillió dollárért) a magyar katonai felderítõ szervezeten keresztül a szovjeteknek, akik az anyagokban lévõ adatok révén, mérhetetlen nagy elõnyök birtokában, nyomasztó szárazföldi erõik bevetésével, készen álltak a nyugat lerohanására.

Mind a hazai, mind pedig az USA-ban élõ magyar pártok vagy szervezetek vezetõi (bár jól ismerik a Belovai- ügyet), mégis teljesen közömbösek abban, hogy tegyenek valamit Belovaiért, valamint Belovai - hazánkat és a világot veszélyeztetõ háborús konfliktus kialakulását megakadályozó -, tevékenységének megismertetéséért.

Egyetlenegyszer sem keresték meg sem Tom Lantos képviselõt, sem Charles Gátit, (aki az amerikai kormánynak sokszor adott tanácsot), hogy megszerezzék támogatásukat, ellentétben a lengyelekkel, akik Zbigniew Brzezinski (USA-ban élõ) honfitársuk aktív támogatásával Henry Kissingert is megnyerték az ügyüknek.

Már - már krónikus jelenségnek mondható, hogy a hazánk mindig a sereghajtók táborába szorul, ha nemzeti vagy állampolgári ügyeink képviseletérõl van szó (lásd: Trianont, Benes dektrétumot, Benes emlékmûvet, határainkon túlra kirekesztett honfitársaink kálváriáját, Szabadság téri szovjet emlékmûvet, stb.), miközben - bárhol a világon -, mindent megtesznek azért, hogy népszerûsítsék azokat a személyeket, akik tettek valamit hazájukért vagy az emberiségért.

Nálunk viszont még kemény harcot kell vivnunk azért, hogy nemzeti szimbólumainkat megbecsüljék, egykori nagyjaink (Széchenyi, Horthy, Teleki, Bárdossy, Apor /Vilmos/, Kodály, Mindszenty, stb.,) tetteit elismerjék, mert a döntésre illetékesek nem a történelmi tények alapján, hanem pártpolitikai szempontok függvényeként kezelik ezeket a kérdéseket.

Közismert, hogy Kuklinskit és Belovait igen nagyra értékelték és értékelik ma is az USA-ban, tisztában vannak azzal, hogy mit tettek hazájukért, Európáért és a világért a szovjet háborús veszély elhárításáért.

Belovai tettét itthon mély hallgatás vagy fanyalgás övezi, fõként azok részérõl, akiket még az általános iskolai történelemi vizsgaanyagokból is többszörös pótvizsgára invitálnának.

Belovai István szerint: "Magyarországon csupán Göncz Árpád és Mádl Ferenc köztársasági elnökök léptek az érdekében, az elõbbi kiszabadította a börtönbõl, az utóbbi mentesítette a büntetett elõélet hátrányai alól., és az Antall-kormány alatt a Parlamentben kétszer is hatékony és lelkiismeretes támogatást kapott Kõszeg Ferenctõl".

Megjegyezte, hogy: "A magyar politikusok jól ismerik a Belovai-ügyet, személyesen juttatott be a Parlamentbe 400 példányt a könyvébõl és eddig 248 írás jelent meg rehabilitálásának megoldatlanságáról".

Belovai kihangsúlyozta, hogy: "A Kuklinsky és a Belovai ügy között csupán az a különbség, hogy Magyarországon még nem történt rendszerváltás és mind a a hazai, mind pedig amerikai magyarság vezetõinek teljes közömbössége miatt nem foglalkoznak az õ rehabilitálásával".

Igazat adva Belovai Istvánnak - befejezésként -, megjegyzem, hogy ami késik, az nem múlik! Wass Albertet idézve: "....A víz halad, a kõ marad, a kõ marad...".

Belovai István anyagából összeállította:

(Prof. Dr.Bokor Imre.)