AKTUÁLIS, IGAZ, FELHÁBORÍTÓ,

TANULSÁGOS, VÍRUSMENTES.

NEM HAGYHATÓ SZÓ NÉLKÜL!

PARLAMENTI DILEMMÁK

Türhetetlen, hogy a közel két évtizeden tartó parlamenti (érdemi) munka és (szorgos) látszattevékenység mellett, nem jutott idejük arra az "illetékeseknek" (az országgyûlés elnökeinek, alelnökeinek, a szépszámú bizottsági elnököknek, alelnököknek és tagoknak, illetve egyetlenegy országgyûlési képviselõnek sem), hogy érdemi lépéseket tegyen(ek) a képviselõk számának radikális csökkentésére, a különféle címeken kapott "juttatások" felülvizsgálatára és ellenõrzésére.

Ebbõl következik, hogy a "kívülállók" felé kiszivárgott visszás esetekbõl és látványokból (foghíjas padsorok, újságot olvasgató vagy egymással tereferélõ "honszülõk", szavazási procedúrák, stb.),- a közvéleményben az tudatosult, hogy a parlamentbe bejutott képviselõk (pártállástól függetlenül), igen jól érzik magukat ebben a "védett" helyzetükben.

Miközben - országos viszonylatban, minden munkaterületet érintve, - naponta növekszik az elbocsátottak száma, addig a csökkentés még gondolati szinten sem merül fel a parlamentben, sõt,- mintegy packázva az emberekkel, egyesek (a joghézagot kihasználva) szemérmetlen, felháborító, etikátlan és visszataszító módon, két kézzel markolnak bele a közprédának kitett parlamenti kasszába, illetve az adófizetõk zsebeibe és a jól fizetõ korrupciós ügyekbeni képviseletüktõl sem zárkóznak el.

A törvényalkotók és a törvényesség - egyik - legfõbb õrei,- törvényen kívülinek tartják magukat (megkülönböztetett tisztelet a kivételnek), és a lehetõ legrosszabb példát mutatják a parlamenten kívülieknek: fegyelmezetlenség, szemetelés, felkészületlenség, részrehajlás, megalkuvás, ripacskodás, semmittevés, elvtelenség és anyagiasság vonalán. Az így kialakult összkép (tetézve a kirívó esetekkel) nem kifejezetten hízelgõ a parlamentre, és rontja azoknak a renoméját is, akik tisztességgel és felelõsséggel tesznek eleget megbizatásuknak.

Ideje lenne szinkronba hozni (az önmagukra szabott) "belsõ törvényeiket" a "külvilági törvényekkel", korrekt elemzés (vizsgálat) alapján végrehajtani a létszámcsökkentést, megszüntetni a "bizottsági játékosdit", növelni a munkafegyelmet és évente értékelni a képviselõk tevékenységét.


EU-S DILEMMÁK

Figyelmeztetés! Csak erõs idegzetûek számára!

Az Európai Parlament Információs Hivatala (még 2002-ben) kiadott egy "Európa ma és holnap" címû nagyalakú, igényes kivitelû brosúrát, amely 28 ország önbemutatkozását tartalmazza. A huszonnyolcak között vannak alapító tagok és csatlakozásra jelöltek.
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az országfejezetek egy rövid "önéletrajzból" és egy hosszabb "kifejtõ" részbõl állnak. Nézzük meg, hogy mit tartottak fontos dátumoknak a magyar anyag összeállítói (beleértve a lektorokat, a tanácsadókat és a jóváhagyókat), és mire "tellett" történelmi ismereteibõl és szelektálási képességeibõl.

Fontos dátumok Magyarország történelmében.
1000 - a magyar állam megalapítása az ország elsõ királya, István alatt.
1308 - 1437 - A központi hatalom megerõsítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középsõ része a törökök közvetlen ellenõrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levõ részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711 - 1848 - osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elûzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erõszakosan leverik, az akkori államfõt, Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az elsõ szabad választások" (Sic!).

Az anyag többi részének ismertetésétõl eltekintek, színvonaluk, tartalmuk és hiányosságuk az utolsó mondatig szinkronban van a bevezetõ (fontos dátumokat rögzítõ) résszel, azon sem lehetne csodálkozni, ha egy alsótagozatos, osztályismétlõs, kisiskolás házifeladatát szerezték meg egy fél szelet Tibi tejcsokoládé fejében.

A maga nemében minõsíthetetlenül hiányos, hibás és értelmetlen összeállítást a mai napig sem korrigálták! Ebbõl ismeri meg a nyugati világ Magyarországot, ez szerepel az ottani iskolások tankönyveiben is. EU-s parlamenti képviselõinket nem férdekli ez a téma, sõt Gyurmai Zita (MSZP-s) EU-s honanyó ki is jelentette egy magyar emigrációs csoport által felvetett (ezzel kapcsolatos) kérdésre válaszolván, hogy: "Magyar üggyel nem foglalkozik!". Meglehet, hogy az eszkimók vagy a bantu négerek ügyei foglalják le dolgos munkanapjait, és elfelejtette, hogy kiket képvisel azért a néhány "rongyos" euroért.

Sajnos,- ezt a véleményt tükrözik a bal-és jobboldali médiák is, mert "agyonhallgatásukból" csak erre lehet következtetni. De talán jobb is, ha Eörsi, Tabajdi, Kósáné -és Kovácsfélék nem nyílvánítanak véleményt, mert csak rontanák hazánk renoméját.

Jó lenne megtudni, hogy kik adták le ezt a primitív, botrányos és nemzetsértõ anyagot, ne maradjon titokban a kilétük és munkahelyi beosztásuk, mert az ilyen személyekre jó lesz odafigyelni, mert - még - más károkozásra is képesek.

NYUGDÍJASOKNAK

Emlékezzünk arra, hogy a Lendvai Ildikó által beígért és kiutalt 19 ezer forintocskának hányszorosát "csikarta" vissza a nyugdíjasoktól, a lassan-tagoltan nyilatkozó frakcióvezetõ hatalomra jutott pártja,- hányszor emelték a stabilnak "kikárált" gáz árát,- hányszor növelték az adókat - és végül -, kinek a javaslatára csökkentették, valamint törölték el a 13. havi nyugdíjat, a szerzett joggal egyetemben?

Tiltakozni kellene az ellen a gyakori nyilatkozat ellen, amelyben egyes alulképzett illetékesek azon síránkoznak, hogy hány millió nyugdíjast kell manapság eltartani (!) a jelenleg dolgozónak (vagyis:potenciális nyugdijas jelölteknek)! A sértõ, megalázó és valótlan állítás helyett inkább arról kellene beszélni, hogy hová tüntek el a befizetett (vagy levont) nyugdíj-járulékok Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy és Gyurcsány fémjelezte idõszakokban? "Guruló" dollárokká váltak, vagy az újdonsült milliárdosok vagyonába lettek beépítve(?), merthogy: ezt minden sopánkodó elfelejtette beleszõni a mondókájába!


BKV LUXUSKOCSI

A "SÁNTA KUTYA DÍJAS" Demszky Gábor (bátran) szóvá tette, hogy a BKV vezérigazgatója, ebben a siralmas gazdasági helyzetben, 20 (azaz húsz) milliós Audival kíván kocsikázni. Ez a nagyzolás akkor is elítélendõ, ha köztudott, hogy a méregdrága (különleges) szuperkocsik használata a kommunizmus nagyjaitól: Lenintõl és Sztalintól indult el, majd Hruscsovval és utódjaival folytatódott,- itthon pedig Kádár járt elõ "jó" példával (a puritán fõtitkár csak fekete full luxus Merecedesbe ült be), de nem maradt ki Grósz, Horn vagy Medgyessy sem a sorból! A 20 milliós "rongyrázás" mégis messze elmarad Gyurcsány páncélozott masinája árától, nem beszélve a biztonsági embereire és mesterlövészeire fordítandó összegekrõl. Bár a spesc. kocsik igénybevételétõl, biztonsági emberektõl (és antitojás esernyõktõl Demszky sem idegenkedett, de az igazsághoz tartozik, hogy egyszer(!) kerékpáron pedálozott a munkahelyére, ezzel (is) "port hintve" a fõvárosiak szemébe. Sírtak is örömükben az ortodox maoisták, most meg azért sírnak, hogy Budapest a világ fõvárosai közt sereghajtó lett a modernizálás területén.

Mindezek mellett és ellenére,- üdvözölni kell, hogy Demszky "rámordult" a BKV vezérre, végre egyszer el kell kezdeni a spórolást, mert Budapest adóssága lassacskán több lesz mint az államé, és mindkettejük közös vonása, hogy elektronmikroszkóppal sem fedezhetõ fel: vajon hová tüntek (és tünnek) el nyomtalanul az adófizetõk forintjai, valamint a külföldrõl idecsorgatott dollár és euro milliárdok?


ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR (OEP)

Váratlan és örömteli meglepetés érte az OEP-et, mert decemberben milliós nagyságrendû jutalmakat oszthatnak ki a jól végzett munkájuk elismeréseként, hiszen több tíz milliárd forintot takarítottak meg folyó évben az OEP pénzkeretébõl.

Más kérdés az, hogy ezzel az összeggel a kórházakat, az egészségügyi dolgozókat és kiszolgáltatott állapotban lévõ betegeket rövidítették meg, ezért csökkent az egészségügyi dolgozók száma (és radikálisan csökken tovább), csökkent az egészségügyi intézmények ellátottsága, elmaradt a korszerûsítésük, ezért túlterheltek a vizsgálatot és a kezelést biztosító egészségügyi dolgozók, ezért éri újabb és újabb streszhatás a betegek tömegeit!

Az OEP viszont érdemes sztahanovista módjára túlteljesítette a tervet, és az egészségügyi dolgozók bõrének lenyúzásából, valamint betegek "megrövidítésébõl" bespájzolt magának az egyre nehezebbé váló gazdasági-pénzügyi idõszakra. Ez a példátlan és arcátlan eljárás, keményebb minõsítést érdemelne, de legjobb azt mondani: no comment! Nehogy megkeserítsük azok örömét, akiknek lesz mibõl vásárolni karácsonyra a kiszolgáltatottaktól elorzott pénzekbõl.


FÜR-LÁNYI-RAFFAY-TORGYÁN SZINDRÓMA

Érdekes jelenségre figyelhettünk fel az elmúlt hónapok során. Aktivizálták magukat azok az egykori potenciális pozícióban lévõk, akik sokat tehettek volna a valós rendszerváltás érdekében, de csak most jött meg az "eszük", hogy mit kellene tenni az ellenzéknek, illetve õk mit mulasztottak el anno dacumál...

Újra "csatasorba" lépett az a Für Lajos, aki (1)honvédelmi miniszterként, (2)országygûlési képviselõként, (3)Honvédelmi Bizottság tagjaként és (4)egyetemi oktatóként gyakorlatilag semmi maradandót nem tett, egyetlenegy parlamenti felszólalására sem emlékeznek az emberek, (rossz nyelvek szerint) úgy tartották számon, hogy "másodikos" képviselõ, mert minden hónap másodikán mindig tiszteletét tette a parlamentben, ugyanis akkor lehetett felvenni a képviselõi tisztelet-díjakat.

A HM-ben szépen megvolt az egykori politikai tiszti és pártbizottsági tagokkal, sõt egyeseket magasabb beosztásba helyezett, mert - talán - azt gondolta, hogy a "körkörös védelmi" koncepciója mellett ezzel is segíti a seregen belüli rendszerváltást.

Lányi Zsolt is követte Für Lajos példáját, függetlenített párttitkárt neveztetett ki tábornokká, de hatalmát fitogtatva (és megmutatva) megakadályozta annak a Móri János ezredesnek a tábornoki kinevezését, akinek már a tábornoki egyenruháját is elkészítették a nevezetes eseményre. Móri János viszont nem volt pártittkár, hanem forradalmár és nemzetõr parancsnok '56-ban, majd hajlott kora ellenére sokat és önzetlenül dolgozott a kiképzés korszerûsítéséért, valamint a (meglazult) fegyelem megszilárdításáért. Lányi megalázta és megfenyegette Móri Jánost, hogy soha nem lesz tábornok, mert nemsokkal halála elõtt - kinevezték danártábornokká. Nehezen írom le ezeket a sorokat, de jellemzi az uborkafára felkapaszkodott Lányi-féle hordószónokokat, hogy nem a jobboldali kormány honvédelmi minisztere terjesztette fel a köztársasági elnökhöz Móri János kinevezését, hanem a baloldali kormány illetékese, a jobboldal egyes politikusainak legnagyobb szégyenére! Ha egyáltalán rendelkeznek ezzel az érzéssel.

Hasonló események (hozzáállások) sorozatán bukott meg a "tisztogatás" a seregben, ezt fogalmazta meg Szabó János FKGP-s honvédelmi miniszter a Demokrata hasábjain 1998-nyarán, büszkén kijelentve és megnyugtatva a régi rend ortodox híveit, hogy: "Nem lesz tisztogatás a Magyar Honvédségben!". Becsületére legyen mondva, be is tartotta az ígéretét, négy év alatt annyira nem tett semmit, hogy még Torgyán József is szóvá tette a tévében, hogy milyen lusta honvédelmi minisztere van az országnak, elfelejtkezve arról, hogy a kinevezését õ javasolta Orbán Viktornak.

Torgyán József szintén elérkezettnek látta az idõt, hogy csatasorba álljon, szervezkedik és/vagy tanácsokat osztogat, sõt a népszerûségi indexének a növelése érdekében még az eddig általa agyon átkozott baloldali médiákban is felvállalja a csörgõsipkás bohóc szerepét, számolva a feledékenyebb emberekkel, akik már nem emlékeznek arra, hogy ígéretei sokaságából szinte semmit sem valósított meg.

Raffay Ernõ sem marad le a hamvaikból föltámadt Fõnixektõl, szeretné bepótolni azt,- amit államtitkárként, majd fõigazgatóként elmulasztott megtenni. Többek között,- õ is azonosult Szabó János nyilatkozatának tartalmmával, és megnyugtatta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum állományába "átejtõernyõztetett" politikai munkásokat, hogy nem kell félniök, senki sem lesz elbocsájtva!

A felsorolt személyek közös jellemzõje a szereplési és a hatalom iránti vágy, párosulva azzal a tulajdonságukkal, hogy a választópolgároktól kapott hatalmukkal nem tudtak élni, sõt esetenként a visszaélés



A DOBLEV KLÁRA JELENSÉGRÕL

Az elmúlt napokban nagyon sokan (és sok helyen) feltették azt a kérdést, hogy ki az a Dobrev Klára, aki veszi magának azt a bátorságot, hogy kioktassa az embereket a családokat érintõ kérdésekrõl, és példátlan "hülye" tanácsokat adjon a nõk feladatára, valamint a gyermeknevelés módszereire vonatkozóan.

Dobrev Klára téziseit terjesztõ médiák (és szerkesztõk) miért harangozzák úgy be a nyillatkozási ingerben szenvedõ Klára asszonyt, hogy a "Miniszterelnök felesége" (nagy "M"-el), és miért nem jegyzik meg az adott fórumon felszólaló Kovács Józsefné "beazonosítására", hogy a "Pékségéd hitvese" (nagy "P"-vel)?

Jobb lenne mindenkinek, ha Dobrev Klára otthon maradna, mert nem lehet tudni, hogy mikor kóboról el az iskolából egy vidéki MSZP-s elnöknõ kislánya, mikor vetõdik annak az egyykori zsidó honfitásunk budai házához, akitõl Apró Antall (Dobrev Klára nagyapácskája) elvette a budai villáját, amelyben most a Gyurcsány család lakik, és tárt karokkal (vacsorával, fürdõvel, tiszta pizsamával, valamint puha ágyikóval) fogadja a meggondolatlan kis csavargokat.


GONDOLATOK A SZABADSÁG TÉRI SZOVJET EMLÉKMÛRÕL

A szovjet emlékmûvek áthelyezését (vagy felszámolását) megkezdték az Orosz Föderációban, folytatták Észtországban és Ukrajnában, nem kizárt, hogy hazánk lesz a sereghajtó, mert jogászaink és kormányaink képtelenek megbirkózni ezzel a problémával.

Vitathatatlan, hogy az emlékmûvet engedély nélkül állították fel Vorosilov utasítására, vitathatatlan, hogy egy letûnt nagyhatalom címerét ábrázolja, vitathatatlan, hogy a felirata valótlanságot tartalmaz, vitathatatlan, hogy nem minõsül katonai síremléknek, vitathatatlan, hogy a Szabadság téri ereklyés országzászlót önkényesen bontották le a szovjetek, megalázva ezzel nemzeti érzelmünket, vitathatatlan, hogy a szovjet emlékmû védelme évente több tíz millió forintjába kerül az államnak, vitathatatlan, hogy az emlékmû eltávolítását követelõk, nem a hõsi halottak iránti tisztelet megadását ellenzik, hiszen hazánkban több mint kétezer szovjet hõsi halott emlékmûvét vagy sirhelyét gondozzák évtizedeken át, megkülönböztetett tisztelettel.

Célszerû lenne megoldani ezt az egyáltalán nem bonyolult kérdést, mert nem katonasírok mozgatásáról van szó, hanem a jelenlegi orosz állam által is elítélt szovjet rendszer gyakorlatát képezõ, nagyhatalmi arroganciát tükrözõ, erõszakkal (jogtalanul) létesített emlékmû áthelyezésérõl. Ha ezt képtelenek megérteni egyes vezetõ funkcióban lévõ orosz személyiségek, akkor a paragrafusok útvesztõiben való bújócskázás helyett, azt az utat kell választani, amelyet az észtek és az ukránok választottak.



(Prof. Dr. Bokor Imre)

a Justitia Bizottság elnöke