Lezajlott a figyelemelterelõ, gyurcsányi ötlet nyomán megrendezett "nemzeti csúcs", a nemzet részvétele nélkül. Úgy-ahogy összeverbuváltak egy heterogén társaságot és megszólaltatták azokat, akiket (kevés kivétellel) közvetlen vagy közvetett módon felelõsség terheli a jelenlegi (tragikus) politikai, gazdasági, erkölcsi, szociális (stb.,) helyzet kialakulásáért.

A kádári garnitúrát képviselõ egykori MSZMP-s vagy KISZ-es fõguruk (Gyurcsány, Medgyessy, Gál, Lendvai, Glatz, Szili, stb.,) ügyesen megadták a gazdasági helyzetre és/vagy az összefogás szükségességére utaló alaphangot, így résztvevõk többsége a világgazdasági válság pajzsa mögé bújva próbálta magyarázgatni és ködösíteni sanyarú helyzetünket, finoman ecsetelve, hogy néhány évig áldozatokat kell vállalni mindenkinek, összébb kell szorítani a nadrágszíjakat, és bele kell törõdni, hogy - átmenetileg - semmi jóra ne számítson senki.

A hozzászólók zöme tehát a gazdasági "mókuskerékben" forgolódott, elsimítva (vagy feledtetve) azt a tényt, hogy évtizedek óta politikai válságban vagyunk(!), amely a Rákosi-Kádár diktatúrákban kezdõdött, és az átejtõernyõztetett elvtársaknak köszönhetõen,- a demokráciában is "kivirágzott", majd a gyurcsányi rendõrállamban közeledik ahhoz a csúcsértékhez, amely a kádári megtorlás idõszakában létezett.

Nem kellett képzett jósnak lenni annak az elõvetítésére, hogy egy ilyen nagyságrendû plénum érdemi megbeszélésre képtelen lesz(!), a fõkérdést pedig háttérbe fogja szorítani a triviális témák dióhéjban történõ felvetése.

Az a hazug, csaló, erõszakos és szakértelem nélküli kormány (és kormányfõ), amely jóval a világgazdasági krízis megjelenése elõtt "dübörgõ" gazdasággal "etette" a kába szimpatizánsait, miközben agyagba döngölte a nemzet-gazdaságot, európai viszonylatban az utolsó helyre szorította hazánkat, megtízszerezte az kádári adósság-halmazunkat, képtelen kievezetni az országot ebbõl a katasztrófális helyzetébõl!

A "nemzeti csúcs" hangvétele, Glatz optimista zárónyilatkozata arra utal, hogy Gyurcsány további idõt nyer(t), hiszen csipetnyi hamut hintett a fejére és enyhe meakulpázást is megeresztett a közvélemény kábítására. Megérezte, hogy elõrehozott választásokról, lemondásáról vagy felelõsségre vonásáról csak a nemzeti csúcson kívüliek beszélnek, a kifosztott karaván pedig halad (a végzete felé), miközben a qrva ország "kóbor kutyái" ugathatnak...

(Prof. Dr. Bokor Imre)