VÁLASZ DR. WAGNER LÁSZLÓNAK

(Király Béla vezérezredes védõjének)




DR. Wagner László levelét olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy értelmezhetetlen vagdalkozásokkal igyekszik eltereli a figyelmet a Király//Bokor per alapvetõ kérdéseirõl és saját (vállalt) dolgáról, miszerint: Király Béla védelme a feladata, nem pedig dr. Szeszák Gyula egyik cikkemhez írt megjegyzésének "mikroszkópos" vizsgálata.

Mivel a Király védelmét ellátó Wagner dr., a bírósághoz benyújtott kereseti pontjaikra adott válaszaimat képtelen értelmezni, valamint azokat megcáfolni, így az Atlanti-óceánra "kóborol" és a Bismarck hadihajóval foglalkozik.

Nem ez a per tárgya Wagner úr! A Bismarckról máshol is lehetne vitatkozni, ha lennének értelmes érvei, ismeretei és vitakészsége. Ez a téma nem tartozik az Olvasókra és a FÚSZ-ra (Független Újságírók Szövetségére), õket az érdekli, hogy mi az igazság Király viselt dolgaiban?!

Tekintettel arra, hogy ez kimaradt a zagyva összeállítású és tartalmú válaszcikkébõl, ezért feltételezhetõ, hogy észrevételeit delíriumos állapotban készítette.

Mindezeket a megjegyzéseket nem sértésnek szántam, hanem ténymegállapításnak, ezért állításom igazolását olvassa el figyelmesen (illetve olvastassa fel valakivel), mert ritkaság számba menõ valótlanságokat és badarságokat hordott össze, kivéve azt a megjegyzését, hogy "itt már tetten érhetõk a személyiségzavar súlyos megjelenési formái"!


Részletek, az "igazi gyöngyszemek" megjegyzéssel nekem tulajdonított állításaiból


1/ "Az egész világ téved, becsapott és át van verve, amikor is kitüntetéseket ad a történelmi személyiségeknek" (Sic!). Ezeket a sorokat tulajdonítja nekem dr. Wagner, holott ilyen szöveget én nem írtam soha, sehol és senkinek! Azt már alig merem megemlíteni, hogy a "világ" (mint elvont fogalom) nem ad(hat) kitüntetéseket még történelmi személyiségeknek sem!

Dr. Wagner talán más levelét olvasta, vagy (miként megjegyezte) tetten érhetõ személyiség zavara van, esetleg agyér-elmeszesedése, ami idõsebb korban gyakori betegségnek minõsül, de orvosi kezeléssel, illetve gyógyszerek szedésével sokaknál gyógyítható vagy a meszesedési folyamat lelassítható.


2/ "Tudatlanok és mesékben hisznek a demokratikus világ országainak mérvadó vezetõi, a jelenlegi Magyar Köztársaság (Sic!) kitüntetéseket meghatározó alkotmányos szervei (Sic!) és ugyanígy tudatlanok voltak a katonai tevékenység megítélésében a második világháborút megelõzõ magyarországi szervezetek, (Sic!) fõhatalmat gyakorló vezetõk is "(Sic!). Nekem tulajdonítja ezt a többszörösen bõvített, magyartalan és hibákkal tarkított mondatot is dr. Wagner. Le kell szögeznem, hogy ezt sem én írtam! Dr. Wagner permanens tévedésben, hazugságban vagy memória-zavarban van, még csak célzást sem tettem ilyen gondolatokra!

Ha viszont elfogadnám dr. Wagner feljegyzésében foglaltakat, akkor el kellene fogadom azt is, hogy Szálasi Ferenc, Rákosi Mátyás és Farkas Mihály sem voltak tudatlanok (és igazuk volt), amikor kitüntetést adtak Királynak, hiszen "megdolgozott" érte...


3/ Dr. Wágnernek "úgy tûnik", hogy én igen sokszor "meg tudtam volna állítani a szovjet hadsereget (Sic!) elõnyomulásban (Sic!), nemcsak (Sic!) 1945. elején (Sic!) Kõszegnél, hanem 1956-ban Budapesten és valószínû, 1968-ban Prágában vagy bárhol másutt".

Tiszte Wagner úr! Ez az "úgy tûnik" ,- alighanem lázálmában jelent meg Ön elõtt, mint a magas testhõmérséklet egyik kísérõje! Immár harmadszor is kénytelen vagyok (büntetõjogi felelõsségem tudatában) megcáfolni Önt, mert a Szovjet Hadsereg megállításáról soha, sehol és senkinek nem tettem említést, tehát ilyen tartalmú tanácsaimat sem vehette igénybe senki!


4/ Dr. Wágner szerint: "kitûnõen élek a jogállamiság hozta lehetõséggel, miszerint egy közszereplõnek lényegesen többet - gyakorlatilag mindent el kell viselnie, bármilyen alantas gyalázkodás is legyen az"!(Sic!)

Visszautasítom dr. Wagner célozgatását, amely kimeríti az általa emlegetett alantas gyalázkodást!

5/ Dr. Wágnernek nem tetszik, hogy a Bismarck csatahajó hitlerista címkézését hibásnak tartom. Javaslom, hogy ha ez nyugtalanítja, akkor olvasson több háborús szakirodalmat, javára fog válni! Nem tetszik dr. Wágnernek a Churchill-ista ellen-példám sem, ezért kisegítem egy sztalinista példával, talán ezt könnyebben megérti! Tehát: szovjet katonák voltak, sztalinista katonák nem! Szovjet harckocsik és hadihajók voltak, sztalinista harckocsik és hadihajók nem! Ennyire egyszerû ez a kérdés!


6/ Dr. Wagner szerint: "az írások, a stílus nem jogi, nem történészi vita részei, inkább afféle pszichiátriai probléma, aholis egy sikereket el nem érõ ember, mások rágalmazásával, eredménytelen lejáratásával próbálja kiélni az elmaradt siker okozta hiányérzetet".

Emlékeztetni szeretném dr. Wágner urat, hogy a Bismarck miatt már-már elfelejtkezett egy személyrõl, mégpedig védencérõl: Király Béláról,- aki rágalmazásával és lejáratási tevékenységével segítette a bitó alá taszítgatni tábornok bajtársait!

Sikerélménye nem maradt el, mert amikor Sólyom László altábornagy nem vállata, hogy a szovjet katonai fõtanácsadónak jelentést adjon be az 1950-es katonai diszszemle megkezdésekor, akkor Király készséggel "beugrott" helyette (így lett ezredesbõl tábornok), majd csirkefogónak és a Szovjetunió ellenségének titulálta Sólyom Lászlót, nem elfelejtkezve más bajtársai rágalmazásairól sem. A tábornokok kivégzése után beült a megüresedett akadémia parancsnok székébe, este pedig befeküdt az ugyancsak kivégzett Beleznay tábornok ágyába, mivel megkapta annak a lakását!

Király árulással, rágalmazással és hazugsággal jutott mindenhez! Ezt kellett szóvátennem a közvélemény elõtt, ezért citáltak a bíróságra, ezért nevez engem Király védõje rágalmazónak és lejáratónak, mert megszellõztettem az igazságot Király körül!

Most még undorítobbnak tartom Királyt, mert képes volt augusztus 19-én odavitetni magát tolókocsiban a kivégzett tábornokok sírjához, megmutogatván kitüntetéseit a gyászolóknak és megemlékezõknek, tábornoki ruhában, sárga cipõben és bordó zokniban! Szekeres "hadügyér" beszéde közben pedig azzal foglalkozott, hogy keressék meg neki az USA katonai attaséját, mert szeretne beszélgetni vele.

Eszébe sem jutott, hogy a kivégzett tábornokok hozzátartozóinak részvétét vagy sajnálkozását fejezze ki...


Mindezek mellett, kõbe kellene vésni Wágner dr. 6. pontban leírt (bevezetõ) gondolatait! Ezeket sugalltam én is az elsõ levelemben. Merthogy: Wágner dr. "mint Király védõje teljesen sikertelen volt"!

Király egyetlenegy kereseti pontjára beadott cáfolatunkkal szemben sem tudta megvédeni a kereseti anyagokat, ezért "kalandozott" el a Bismarck csatahajóra, de azt sem vette észre a mai napig, hogy az általa emlegetett írás nem az én "szüleményem" volt. Ezért igyekezett az elmaradt siker okozta hiányérzetét az én személyem lejáratásával kiélni, kihansúlyozva a tanácsvezetõ bíró elõtt,hogy: "most bemutatom, ki ez a Bokor Imre...", és ismertette dr. Szeszák Gyula Bismarck csatahajó végóráiról írt cikk-kivonatát! Mindez jegyzõkönyvezve lett, beleértve a válaszomat is, amely úgy hangzott, hogy ilyen cikket én sohasem írtam, sehol és senkinek.

Ugye most már magára ismer dr. Wágner úr? Vajon ki akarta lejáratni a másikat? Vajon ki felejtkezett el arról a bírósági tárgyalás során, hogy nem velem kellene foglalkoznia, hanem védencének beadványával és a cáfolatok elemzésével?!

7/ Dr. Wágner most (gyors váltást eszközölve taktikájában) azt feszegeti, hogy: "mit tettem a nagy történelmi idõkben: 1956-ban, 1968-ban, kire tettem esküt és Czinege vezérezredes segített-e katonai pályámon az elõmenetelemet, valamint ha lenne némi korrektség bennem, akkor "odabiggyesztenék" támadó írásaimhoz egy rövid önéletrajzot".(Sic)

Tehát: dr. Wágner most is rám kíváncsi, nem védencének életrajzára, tevékenységére és újabban elõbukkant anyagaira.

Tájékoztatom dr. Wágnert, hogy nem csak rövid, de részletes önéletrajzomat is megtalálhatja számos helyen, kikérheti az MH hivatalos szerveitõl is, de javaslom (bár számomra mindegy), hogy védencével kezdje, mert a per tárgy nem az én életrajzom boncolgatása képezi, ne essen szereptévesztésbe!

Esküt sehol sem tettem, fogadalmat igen, a dolgozó népnek! És be is tartottam, minden egyes pontját!

1956 elõtt, alatt és után is tettem a dolgomat, hiradástechnikát, elektronikát, rakétatechnikát oktattam, aktívan bekapcsolódtam a hadseregen belüli tudományos képzés irányításába, miközben magam is kandidátusi, majd doktori tudományos fokozatok birtokába jutottam. A diktatúrával szembeni ellenállásomat többen elismerték, az USA-ban, Kanadában, Franciaországban és itthon is számos szervezettõl, illetve személytõl kaptam elimerést (kitüntetést vagy oklevelet).

Czinege semmiben sem segítette az elõmenetelemet, öt elemijével (és kovácsinasi végzettségével)nem érthette meg, hogy a hadseregben jól képzett szaktisztekre van szükség.

Nem "ingyen" kaptam rendfokozati vagy beosztási elõléptetéseket, mint Király, Czinege vagy sokan mások. Soha sem léptettek elõ soron kívül, nem felejtették el, hogy a Híradó Mérnöki Akadémia elvégzését követõen (1957-ben), megtagadtam az MSZMP-be való belépést, akkor még nem ismertem, ezért nem utánozhattam Király Béla példáját, akinek elsõ dolga volt 1945-ben, hogy felvételét kérje a Magyar Kommunista Pártba. Öt év alatt tábornokká avanzsált! Én viszont 21 (azaz huszonegy) évig várhattam az ezredesi rendfokozatra. Megjegyzem, hogy alezredesig, az azt megelõzõ rendfokozatokban letöltött várakozási idõk leteltével "automatikusan" történt az elõléptetés, ezredesinél viszont már csak az MSZMP KB adminisztratív osztályának hozzájárulásával lehetett elõléptetni. Ott nagyon éberek voltak az elvtársak, és semmit sem felejtettek, bár a (tanszékvezetõi) beosztásom ezredesi nómenlatúrába tartozott. No comment!

Kitüntetéseket a jól végzett munkáim elismeréséért kaptam, (Czinegétõl soha), és eléggé el nem ítélhetõ módon,- nem átallottam azokat átvenni, mert megdolgoztam értük és rémálmomban sem gondoltam arra, hogy egyszer majd dr. Wágner elszámoltat ezért a tettemért, bár "mentségemre szolgáljon", hogy nem "Szochazás" vagy "Vörös Csillag" kitüntetéseket, illetve Munkás Paraszt Hatalomért érdemérmet kaptam (mint amilyeneket kosárszámra osztogattak egyeseknek), hanem a szolgálati idõ után (mindenkinek) járó, illetve a tudományos kutatómunkát értékelõ elismeréseket.

Dr. Wágner úr reméli, hogy "valamelyest hatott a gondolkodásmódomra, de attól fél, hogy negatív értelemben. Félelme nem alaptalan! A bizonyítás nélkül vagdalkozókkal szemben kifejezett ellenszenvet érzek. Különösen olyannal szemben mint dr. Wágner, aki a két utolsó elõtti mondatában is azt sugallja, hogy: "dühödt rágalmaim ezután még nagyobb erõvel irányulnak reá vagy bárkire, csupán az a fontos, hogy ismert, mások által tisztelt ember legyen és ezáltal az én nevem jelenjen meg újra, meg újra az ismert ember hírneve kapcsán".


Ezek a mondatok minõsítik dr. Wágnert: képzelõdés, gyanúsítgatás, rágalmazás, találgatás, mindennemû bizonyítási alap nélkül! Nem is érdemes fellépnem ellene, mert megsérteném a következtetéseit, hátha nem tartozik az ismert, mások által tisztelt és hírneves emberek csoportjába!


Befejezésként,- a stílust és a színvonalat "feszegetõ" Wágner urat arra szeretném kérni, hogy ne más szemében keresgélje a szálkát...., a helyesírásra (valamint a mondatszerkesztésre) pedig fordítson nagyobb gondot, mert - enyhén szólva -, "hadilábon" áll ezekkel, talán egy rövid kis tanfolyammal felfrissíthetné elemi (vagy általános) iskolai tanulmányát, illetve pótolhatja az adott tanagyag leadásakor történt távolmaradását.


(Prof. Dr. Bokor Imre)