Fekszem az ágyon
- Részletek
- Czike László
- Találatok: 981
Czike László
Fekszem az ágyon
Fekszem az ágyon, és gondolkodom.
Tehát még vagyok.
Magyarország tönkremegy.
Más szóval: „Bele, a levesbe”.
Az IMF-EU feneketlen fekete levesébe.
Ez a megállapításom némi magyarázatra szorul.
Leírom, ami eszembe jut.
Jól emlékszem – 1982-ben az akkori fõnököm egy III/III-as elvtárs volt. Minden héten jött hozzá egy belügyes õrnagy, akivel néhány óra leforgása alatt kivégeztek egy üveg konyakot. Nos, ez a fõnököm irtó akkurátus ember volt, ráadásul – mint teljhatalmú vezetõ – jogi végzettsége (?) ellenére közgazdasági béljóslással is foglalkozott. Ebben hasonlított kései „utódjára”, a mai miniszterelnökünkre, aki „elõdjéhez” hasonlóan azt hiszi, hogy természetes jogászi észjárással (?) – egyébként külön munkaráfordítás nélkül - is spontán átlátható minden gazdasági vagy pénzügyi folyamat. Pedig szerintem a Matolcsy nélkül semmi nem látható át, maximum a vakablak, de ebbe még ne menjünk bele, idejekorán.
Nos, ez a hajdani fõnököm 1982-ben – az IMF-be történt belépésünk (D 209) évében, de ezt csak jóval késõbb, a gengszterváltás után hozták a mi tudtunkra! – nem átallotta azt béljósolni, hogy idézem: „Ez az év még nehéz lesz, de 1983-tól megkezdõdik a lassú fellendülés.”. Kénytelen vagyok idézni az ismert kabarétréfát, amely szerint azóta „minden évünk rosszabb, mint a megelõzõ volt; de jobb, mint a rákövetkezõ lesz”.
Ez a nagy büdös igazság.
Én nem akarok olyasmiket sem felhánytorgatni, hogy miután ez a csodálatos magyar vadkapitalizmus megvalósult, azóta egyre több a hiánycikk, pedig az emberfia azt gondolná, hogy a kereslet-kínálat piaci törvényszerûségei minden problémát spontán beszabályoznak; és ami hiánycikk, nos, a tõke rögvest odaviharzik, befektet, és akkor mindjárt megszûnik a sok hiánycikk, sõt, bõvül a kínálat, és a verseny még az árakat is leszorítja. Kérem, lehetséges,
hogy Magyarországon nemcsak a keynes-i (stop and go, stb.), sem a maastricht-i, de egyéb kapitalista-piaci „törvényszerûségek” sem érvényesülnek, mint ahogy semmi nem emlékeztet „a józan észre” sem. Lehetséges. De ez senkit nem jogosít fel arra, hogy összeviszsza hazudozzon! Mint például az infláció mértéke. Állítom, hogy minálunk minimum annyi az infláció valóságos – tapasztalható – mértéke, mint amennyi a svájci frank és az euró árfolyamemelkedése, illetve a benzinárak begyûrûzõ növekedése, de az is meglehet, hogy az igazság a kettõ szorzata. Vagy a multiplikatív édesanyjuk exponenciális deriváltjának az integratív kvadrátja.
Igen, ez a legjobb, tudományos, parlamenti meghatározás.
De ilyen pitiáner részletekig most ne alacsonyodjunk.
Nem vagyunk mi holmi politológusok, állami pénzen fizetett kóbor béljósok, akik hallatlan odaadással elemzik a Paprikajancsi és a Kiskanász minden szösszenetét vagy szellentését. Hát mégha üdítõ oxigén bugyburékolna e két országrontó zseni bélgázaiból…
Miközben rohamosan megy tönkre Magyarország.
A leminõsítõ sztenderd fitchkók államkötvény-bóvlija.
Fekszem az ágyon.
Magyarország nincs többé, csak a mindent beborító bóvli van.
Mondom, írom a Teddy Mackónak, hátha „feltenné” egyik aktuális írásomat. Nem lehet! – mondja. Nem vagyok én párt-szócsõ! Valamiképpen szóbakerül az alaptörvény is. Vélelmezem, mire lenne való. Erre büszkén elõadja – nem addig van az! -, hogy „a hülye liberálisok nem vették észre, úgy szövegeztük, hogy a számukra totál észrevehetetlenül helyreálljon a történelmi alkotmány jogfolytonossága”. Hozzáteszi még – büszke arra, hogy résztvett a norma szövegezésében. Mit tehettem – gratuláltam neki. Kapjon érte kitüntetést akár a Gulyás Gergõtõl.
John Lennon egyik abszurd novellája jut az eszembe. Idézem: „… elindult, hogy hosszút álljon az éjszaka lányain, akiktõl a háromkeresztes (fisz-moll) kórt kapta.”. Merthogy a hülyeség „ragadós”, mint a háromkeresztes fisz-moll kór. Az is bolond, aki elhiszi, azt képzeli, hogy kies kis hazánkban helyreállt a történelmi jogfolytonosság, a parlamentáris úton soha hatályon kívül nem helyezett történelmi alkotmányunk, más néven a Szentkorona-tan. Nem beszélve arról, hogy a történelmi alkotmányunkat nem ellentmondásos, önmagukban is (szókép-) zavaros, hátsó szándékú körmondatokban kellene (kellett volna) a jogaiba visszaállítani, hanem direktben, õszintén, teljes mellszélességgel, büszkén felvállalva. Aki suttyomban akarja helyreállítani a történelmi jogfolytonosságot, az ennél nagyobb jellemtelenségekre is képes. Netán egész hátralévõ „nemzeti” és egyéni életünkben szégyenlõsen szemlesütve, a fal mellett vagy a szõnyeg alatt fogunk közlekedni, nehogy már az éber liberálisok kiszúrják, hogy mi csak vacak kis magyarok vagyunk? Nehogy már eluralkodjon rajtunk a keresztény Szentkorona-tan helyett a neokonzervatív „civilkaszinós”, vagy egyenesen az álkeresztény-cionista megalkuvó „nézetrendszer”, vagy még annál is inkább a Talmud, a Kabbala vagy – ha már lúd, legyen kövér – a Cisztercita (kései templomos) Bölcsek Jegyzõkönyve! Az új Alaptörvény nagy leleményességgel igyekszik megvalósítani azt a tarthatatlan, eddig még soha valós eredményt nem hozó, képtelen törekvést, miszerint hamvasnak, érintetlennek akar látszani, tébolyult szexorgiái közepette. Aki szelet vet, vihart arat. A magyarból sem jancsibohócot – sem szalonnát, sem kutyát - nem lehet csinálni, mert esetleg a fagylalt visszanyal, ha értik, mire gondolok.
Mert én nem.
Fekszem csak az ágyon, tovább gondolkodom.
A ’80-as évek vége felé mondta koszorús költõnk, Bródy János, aki a templomos kõmívesség helyett a vadliberalizmust választotta, amikor a legendás szerzõpár szellemi útja kettévált - idézem: „Magyarország egy olyan zártosztály, ahol a bolondok az ápolók.” Ugyebár tehát nem azt állítja, hogy az ápolók bolondok, hanem azt, hogy a bolondok az ápolók. (Mellesleg: az OPNI-t szcientológus nyomásra megszüntették. Azóta az õrültek effektíve is közöttünk ténferegnek.) Ami implicite azt is jelenti, hogy az egyébként normálisak állnak „kezelés alatt”, vagyis a bolondok kezelése alatt, ami egy igen súlyos megállapítás. Mert ez a mondanivalója rejtett lényege. Tudniillik az, hogy Magyarországon mindig minden megfordítva van. Vagyis: a fekete fehér, a hülye okos, a ronda szép, a hamisság igazság, az ördög az isten, a démon angyal, a gazember filantróp, a gengszterváltás rendszerváltás, a szabadkõmûves hithû keresztény, az idegen szép és jó, az ávósfajzat a magyarok jótevõje, a pénz a kivagyiság hû kifejezõje (Lázár: „akinek nincs, az annyit is ér”), a cenzúra szépirodalmi szerkesztés, a tolvaj karitatív, a beszédíró buzgó lelkész, a parlament az ország háza, a képviselõ a nép szószólója, a bank modern imaház, a magyar nép – nota bene – kollektív antiszemita. Ma ez a Bródy-féle mondás, ez a gondolat hatványozottan érvényes, tekintve, hogy az állam, a hatóság, a hivatalos hatalom menthetetlenül végképp bedilizett. Bródy ezzel a mondásával örökre beírta magát az én szívemben a legnagyobb magyar költõk sorába, nem úgy mint az István király szájába adott rockopera-záró sora blaszfém kijelentésével: „Veled, Uram, de nélküled.” Bródy János ez utóbbi mondatát most csak azért idézem, mert muszáj végre tisztán látnunk. Amit a Fidesz álkeresztény-áldemokrata kormányzása ma megvalósít, az pont ez. (1) Vadul kefélni, a szüzesség látszatát keltve. (2) Hazudni reggel-délben meg éjjel, az igazság látszatát keltve. (3) Diktatúrát, sõt, személyi kultuszt építeni, a demokrácia leple alatt. (4) Sátán-kultuszt (akárhány államilag támogatott blaszfém „kisegyház”, stb.) támogatni, buzgón rorátéra járogatva. (5) Békés „EUtanáziának sem álcázni a modernkori népirtást. (6) Alkotmánynak elnevezni egy siralmas jogtákolmányt. (7) „Arányos adórendszer”-nek titulálni a gazdagok kedvezményezését. (8) Államadósság-törlesztésnek csúfolni Magyarország gyorsuló ütemû kifosztását. (9) Szabadságharcnak beállítani egy szánalmas fülkeforradalmat. (10) Munkahelyteremtésnek álcázni Magyarország végrehajtását, majd felszámolását és a magyarok kilakoltatását a saját otthonaikból. (11) Gazdasági növekedésnek bemutatni a reménytelen recessziót, fellendülésnek hazudni a növekvõ inflációt. (12) Elszámoltatásnak keresztelni a rablóknak, gyilkosoknak, országkifosztóknak, szemkilövetõknek, a Paprikajancsi tömörülõ híveinek adott általános amnesztiát. (13) Kormányozni: „Veled, Uram, de nélküled.”
Mindez istenkísértés – mi több, istenkáromlás.
Fekszem az ágyon, mert még van ágyam.
Magyarország megy a levesbe – mindegy, hogy az atlantiba, vagy a kínaiba. Ha az IMF-tõl nem sikerül – õket elkergetve, de visszafogadva, majd megint csak elkergetve – igénybe venni a nem kívánt, de mégis oly fontos (?) hitelt (háromszor annyit, mint amennyit a Paprikajancsiék vettek fel, és amit még vissza sem fizettünk! – valami 15 milliárd eurót), hát akkor majd adnak a kínaiak. A bibliai, apokaliptikus sárga veszedelem. Nekünk õk nem is „veszedelem”, hiszen õk fognak minket – Orbán neokonzervatív nemzetiliberális (értsd: lekváros tökfõzelék) nézetrendszere alapján – megmenteni a fülkeforradalom végsõ gyõzelmeként az atlantista antikrisztus (az IMF-EU) polipszerû csápjainak örökös fogságából. Féljen az EU! Meg az IMF! Néhai László András, Co-Nexus fõnök – aki azóta sem tisztázható, illetve tisztázott „ki-mindenkinek” volt eladósodva – annak idején gyakran mondogatta, amikor álmainak háborítatlansága felõl érdeklõdtek a liberális paparazzik: „Én nagyon jól alszom, hánykolódjanak álmatlanul a bankárok, no meg az állam, akiknek már milliárdokkal tartozom! Hogy viszontlátják-e valaha!”.
Magyarország tönkre megy.
Pontosabban: rohamosan megy tönkre.
Amióta a Kiskanász országrontó ámokfutása – gyengébbek kedvéért: fülkeforradalom – tart, azóta nem látok jókedvû embert. A mi országunk a 10 millió szerencsétlen, búvalbélelt tanácstalan pária országa lett. Ma már szó szerint igaz – amit korábban csak amúgy ismételgettünk - ha kedden(ként) nem érkezik meg az újabb külföldi államkölcsön, úgy szerdán(ként) nem lesz nyugdíjfizetés. Lehet, januártól így se lesz – de lehet, hogy azért, mert IMF-hitel se lesz.
Gyûjtöttem egy kicsi erõt, több kitartást, hogy mindezt kibírjam.
Csak úgy fekszem az ágyamon, merthogy most az ECHO-t nézem.
Hát épp’, az Aszpirin Zsolti vezényletével, arról értekeznek a Tücsköm-Bogaram, meg a Boross – nem az álláshalmozó, aki a Grand Orient nagymestere is volt, és akihez koholt pártutasításra anno verseket is kellett írnom! -, hanem aki még az átkosban a Nemzeti Bankban ügyeskedett. Nyilván az jóval „bocsánatosabb” lehetett, mintha mondjuk, ma tenné ezt az offshore-os Simor helytartó és a kommunikációs fullajtárja, az egykori Fidesz-alapító (és egyéb) Braun Róbert nyolc (vagy hány) barna oszlopos (?) lógó égisze alatt. Szóval nagy kedélyesen arról diskurálnak, hogy a nemzetközi pénzhatalom, meg a világpusztító erõ, meg a háttérhatalom, vagy a világhatalom (???) egy szabályos kis média és kommunikációs háborút visel Magyarország ellen, legfõképpen a mi Kiskanászunk ellen, aki a Nyugat szemében annyira elkanászodott, hogy immár aki él, mozog és számít – az mindenki írt neki minimum egy intõ-figyelmeztetõ levelet, hogy legyen végre jó kisfiú, és térjen vissza a helyes, Barroso által is mutatott útra, mert hogyha visszatér, hát azonnal helyreáll a svájcisapka meg az ameró koholt és fiktív, de valóságosan kamatnövelõ abszurd árfolyama, továbbá még az is lehet, hogy ezek után elfogadják a nonkonzervítív-nonkonform adó-és egyéb politikáját is, mindenesetre akkor talán a lovát (Incitatus) is kinevezheti majd (pro)konzullá; nem baj, ha neki sincs egyetemi végzettsége, mint a Deutsch Tominak se volt.
Hosszú lett ez a mondat, de akinek nem tetszik, hát ne olvassa.
Fekszem az ágyon.
Úgy értem, még nem ugrottam fel, orvosért hadonászva.
Hát hogy a jó francba – bocsáss meg, Szárközi! – lehetséges, hogy ezek itt hárman hónapok-évek óta játsszák nekünk, meg a szélesmosolyú fõnöküknek az echte sváb mélymagyart, nyakig szerelmesek a Kiskanász Viksibe, némelyikük ugyebár még Fidesz-alapító-tag is volt, illetve piros-pozsgás személyi titkár, majd egy kicsit késõbb a Fidesz politikai államtitkára, ám azt mégsem tanulták meg, ennyi év alatt, hogy nevükön kell nevezni a dolgokat? Hogy a búbánatba lehet az, hogy õket, akik soha senkit nem neveznek a nevén, tenyerükön hordja a jobboldal „média-elitje”, engem meg, aki világéletemben mindent-mindenkit a valódi nevén neveztem, kezdettõl fogva elhallgatott-elhallgattatott a (nemzeti-) liberális áljobboldali álkeresztény (vö: JEL) média? Lehet, hogy ez lenne a megoldás kulcsa? Ez a követendõ trendi? Mi az, hogy: nemzetközi bankárhatalom? Mi az, hogy: A BIRODALOM? Mi ez az egész, modern csillagok háborúja? Ezen túl én is hívjam pl. a Barroso-t Darth Vader-nek, az eszkimókat sith-eknek, az ILLUMINÁTUS ATLANTI VILÁGÁLLAM-ot szimplán csak világpusztító erõ-nek, attól majd minden jobb lesz? Attól majd már én is kiadhatóvá, szalonképessé válok? Akit érdekel, valójában ki kicsoda, olvassa el pl. a Rendszerváltó szabadkõmûvesek címû, 2 éve kiadatlan könyvemet, vagy Vona Gáborhoz írott legutóbbi, nyílt levelemet. Az „Utólag”-ban ne keressétek, ott az ilyesmi nem szalonképes, mert nem konform a világrengetõ fülkeforradalmunkkal és az új, január 1-étõl hatályba lépõ Nemzeti Tákolmányunkkal.
Fekszem az ágyon.
Eszembe jut, a díszpintyõke Hillary Clinton.
Aki aztán, úgy lett külügyminiszter, hogy elõzõleg még az Óh’ Blama nem egészen fair ellenfele volt. Aztán a PUSZTÍTÓ VILÁGERÕ parancsára összeölelkeztek, mint elnök és külügyminisztere.
Vagy mint álnok és egy másik álnok ülnök felesége.
Elnök, álnok, ülnök – egyre megy.
Az biz meglehet, hogy a szintén egy Cecil Rhodes rókatanfolyamon mestertervszerûen elnökké képzett bóvli-mosolyú Bill Clinton, aki állítólag balkézrõl a PUSZTÍTÓ VILÁGERÕ-t részben vezénylõ David Rockefeller (vagy ki) tekintélyes zabigyereke (lásd még: Hitler, Haynau, stb. valódi származását); ma már nem szaxofonoztatja olyan sûrûn az Oroszlánszívû Mónit (alias: Monica Lewinsky) a fehér székesegyház (katedrális?) orális termében, de azért ideküldte a szintén bóvli-mosolyú feleségét a Tom Lantos think-tank intézet alapító ünnepségére, meg aztán még arra is rávette, figyelmeztesse levélben a Kiskanászt, rövid már a követési távolság a falig, amelyrõl majd visszapattan, akár egy világpusztító suszterbogár.
Fekszem az ágyon, mert egyébként tehetetlen vagyok.
Odakint a januári szél ugyan nem süvít, de a farkasok üvöltése jól hallik, minden irányból. Mert nemcsakhogy nálunk már fél éve (!) nem hullott szinte semennyi csapadék, semmilyen halmazállapotban – bezzeg 2010-ben, félméteres vízben álltunk, egész évben! -, de az idõjárás most igazán kegyes (volt) hozzánk; majdnem egész októberig száraz nyár volt, azóta pedig szinte egyfolytában tavasz van, persze megint csak csapadék nélkül. Valami változás elõszele ez is. Mármint az idõjárásunk újabb gyökeres megváltozása. Jön a mi keresztény hitünk – Szûz Mária és Jézus intelmei - szerinti Nagy Figyelmeztetés, amikor is a Földön pár percre megáll majd az élet – nem lesz villanyáram, televízió-mûsor, sõt, még mobiltelefonszolgáltatás sem -, és minden ember lelki szemei elõtt lejátszódik az eddigi élete filmje, életének sarkalatos eseményeivel, a válaszutakon meghozott jó vagy rossz döntéseivel. Node nem ám a saját, önmagáról alkotott elképzelései szerint, hanem úgy, ahogy cselekedeteit, életútját a teremtõ Isten látja. Nos, ismerve embertársaim önkritikai képességeit, komolyan elhiszem Szûz Mária intelmét, mely szerint a Nagy Figyelmeztetést, a lelki szemeik elõtt lejátszódó isteni „elõítélet-filmet”, ember-milliók nem fogják túlélni. Akkora lesz a kontraszt az önmaguk által önmaguk életteljesítményérõl alkotott „kép” és az isteni elõítélkezés között, amelybe sokmillió ember effektíve bele fog halni. Nem élik túl az Isten-ítéletet. A Nagy Figyelmeztetésre a Nagyboldogasszony közlése szerint pár hónapon belül sor kerül. Sokan belehalnak, még többen megtérnek majd. Kinek-kinek lelki habitusa, transzcendens beállítottsága, életteljesítménye – szuverén ízlése szerint. Mint tudjuk, Isten szabad akaratot adott a saját képére és hasonlatosságára alkotott embernek, tehát „emberi szabadságjog” az elkárhozáshoz való jog is. Végsõ soron senki nem kerülheti el a végzetét.
De nemcsak a Nagy Figyelmeztetés vár ránk ebben az évben, hanem a többezer-éves maja jóslatok "beteljesülése” is, ami valamilyen hatalmas természeti katasztrófa lesz, és egy azt követõ globális társadalmi kataklizma közeledtét is elõrevetíti, melynek „következtében” véget ér az a kozmikus méretû és jelentõségû ciklus – mialatt a naprendszerünk megkerüli a Tejútrendszer magvát (amely vélhetõleg egy gigantikus méretû fekete lyuk) – ami 25.920 naptári (földi) évig tart, a maja és a sumér csillagászok korabeli számításai alapján. Felmerül persze a kérdés, hogyan láthattak elõre a maják és a sumérok olyan ciklusokat, hogyan mérhették meg lezajlásuk pontos idõtartamát egy olyan civilizáció képviselõi, csillagászai, amely civilizációk egyike sem tartott tovább – mai ismereteink szerint – 2000 évnél? A dologban az a leginkább döbbenetes, hogy ekkora léptékekben a mi atlanti civilizációnk sem lát elõre – mi több, ha a helyzetet némi iróniával, ám mégis pontosan kívánjuk jellemezni, nos, akkor azt kell mondanunk, hogy a mai civilizációnk nem lát tovább és elõbbre az orra hegyénél, csak mindig újabb rakétákat és rakétaelhárító rakétarendszereket, ami hát valljuk be õszintén, nem egy nagy ható- vagy látótávolság…
Fekszem az ágyon, ameddig a közelgõ kataklizma ezt megengedi.
Mert másra is „várunk”; nevezetesen a maja jóslatok csillagászati folyományaként valami gigantikus, kozmikus jelentõségû történésre, ami majd a Petõfi Sándor óta annyira és hiába várt világforradalom helyett, helyettünk is „megoldja” az idõ kerekének visszazökkentését. Ha másképp nem, hát úgy, hogy valami természeti katasztrófa „kivédhetetlen” következményeként fizikailag is tönkreteszi, lerombolja ezt a velejéig romlott, sátáni, a Biblia által is végpusztulásra ítélt szodomista világot, melyben a New Age hitükvesztett álpapjai nappal eléneklik a prefációt, majd elmondják az átváltoztatást – a Makovecz démonista templomaiban elszorult torokkal -, hogy éjjel átváltozzanak a farkasokkal együtt üvöltõ farkasemberré, hogy a druida és kabbalista démonokkal együtt, kvaterkázzanak, mondjuk, az Operaház pogány bálványimádó, tákolmányi ünnepségén. (Ugye, milyen szép, s tartalmas ez a mondat?)
Nos, amit még a svájci frank és az euró üdítõ kipukkanása elõtti megtévesztõ szárnyalásán kívül „elvárhatunk”, az a végsõ szociális kataklizmát önmagában is elõidézõ globális természeti katasztrófa, a távoli Androméda-köd lakóinak kései, kissé durva üzenete, a Nibiru. Most nem arra a weblapra – állítólag Vida, volt kisgazda országgyûlési képviselõ üzemeltette – gondolok, amelynek a neve szintén Nibiru, és amelyen több, titkos nemzetközi szerzõdés is olvasható (volt). Nem, én az óriásbolygóra gondolok, amelyik majd a szamizdatos internet-hírek szerint (mert valós híradások már régen nincsenek; a CNN, a BBC vagy az Aljazeera ugyanazokat az egyen-hazugságokat közvetíti, mint pl. a mi Hírtévénk), úgy ez év decembere tájt – hirtelen/váratlanul – becsapódik a Földbe. Jön, száguldva közeledik, valami messzi csillagközi feneketlen fekete lyukból, hogy legott véget vessen ennek az atlanti poliészter civilizációnak. A tömege jó nagy, nagyjából Hold méretû lehet – lesz itt piszok nagy durranás – ezúttal Leslie Nielsen vagy Eddie Murphy nélkül. Nos, vázoljuk fel, csak úgy, kedvtelésbõl a várható esetleges eseményeket. A világtelevíziók elõre persze, nem mondanak be semmit, mert ugye – minek is. A sátán tornyainak – utólag a füstben, az RTL leadta!, ott bámult ránk a szarvaival, a falon – ledöntésekor ugyan, néhány perccel elõtte, lejátszották a zsebképernyõjén, ami történni fog, mintha már megtörtént volna, de a Skull & Bones (gyengébbek kedvéért: Yale) neveltetésû, 80-as IQ-jú elnök ledermedt, és azt valami téves sci-fi adásnak híve, visszasétált az osztályterembe. Pár perccel késõbb ténylegesen, jelenidõben is ledõlt Jákin és Boáz két oszlopa… Tegyük fel, ekkoriban Magyarországon már végjáték zajlik, a személyes hatalomért végsõ sakkpartiját vívja a két daliás magyar vitéz, a Paprikajancsi és a Kiskanász. A Kiskanász ugyan a cirokseprûjével már úgy-ahogy kitakarította a disznóólat, a bûz mégis egyre nõ. Õ ugyan, oldalán a hû Matolcsyjával, patyolat‑fehérnek látja, ám szemlátomást az egész disznóólat mégis belepi – no nem a vörösiszap, de a barna. (Akár névrokona, az egyik korai Fidesz-alapító Robika, a Nemzeti Bankban). Nos, a végsõ harc közepette a Paprikajancsi a vezetõ demokratát alakítja, a Hõsök terén – we don’t need another heros, énekli a hangszórókból Tina Turner -, anarchista hívei pedig teli torokból üvöltik az Internacionálét, változatosságként a Marseilles-t, és legott elindulnak, hogy kiszabadítsák az újra megnyitott OPNI-ból az oda bezárt szcientológusokat. A Kiskanász addigra már bevezette a királyságot – az új Tákolmány ezt lehetõvé teszi -, és épp’ készül magát királlyá koronáztatni, csak még a Habsburgok és az új pápa, II. (Erdei) Péter írásos jóváhagyása hiányzik. A Paprikajancsi szimpatizáns-tábora naponta 100 ezerrel nõ, a Kálmán Olga (Hitgyüli Televízió) behívott közvélemény-kutató vendége szerint tegnap elérte a 3 milliós bûvös határt. Rögeszméjük a Köztársaság visszaállítása, Köztársaság téri székhellyel. Nos, ezek a magyarországi körülmények, amikor teljesen váratlanul becsapódik a Nibiru, a kissé nagyméretû kisbolygó. (Ez a váratlanság azért erõsen relatívan értelmezendõ. 2012 december 21-én ugyanis befejezõdött két olyan jelentõs építkezés is, amelyek idõzítése nem feltétlenül csak véletlen egybeesés. (1) Az Al-Aksza mecset helyén felépült a Salamon temploma. (2) A City of London felett felépült egy gömbalakú atombiztos védernyõ, amely hermetikusan elzárja, elkülöníti az uralkodó világ-elitet a 7 milliárdos plebstõl, végszükség esetére. Afféle globális óvóhely, Rothschild-aranyból.
Mindez akár véletlen is lehet, a tudásalapú társadalom diadala.
A galaktikus erõk azonban hatalmasabbnak bizonyulnak.
Amikor az explózió spontán bekövetkezik, Hillary Clinton éppen az aggasztó magyar helyzetrõl tesz jelentést Óh’ Blamának, javasolja, hogy az elnök ne hallgasson pénzügyi tanácsadójára, és ne vegyen több magyar államkincstár-jegyet, még akkor sem, ha a Kiskanász végsõ kétségbeesésében felemeli a kötvények államilag garantált hozamát, az akkor érvényes 30 %-ról 40-re. Hillary szerint egy Irán elleni háború sokkal jövedelmezõbb lenne, éppen errõl igyekszik meggyõzni a tanácstalan – nála talán magyarab(b) – Blamát. A Nibiru a becsapódást megelõzõ pillanatokban kettéválik, s a két hatalmas darab két különbözõ földrajzi ponton éri el a Földet. A nagyobbik tömb az óceánba zuhanva gigantikus szökõárat gerjeszt, ami másodperceken belül eltemeti egész Manhattant és magát, New Yorkot. A kisebbik darab telibe találja a Pentagont. A sós tengervíz „befröccsen” a Fehér Ház nyitott ablakán, az orális terembe, nyakon öntve az éppen felmosó vödrét cipelõ Kornyica Lumpensky, eredetileg lengyel származású fehérházi takarítónõt.
Hillary érveit elmossa a fukushimától szennyezett szökõár.
A Földnek annyi.
Fekszem az ágyon, mert jobb dolgom nincs.
A jobb dolgokat már 15 éve elvette/elvitte az uralkodó elit.
Hol jobbról, hol balról – de végül mindent elvettek, elloptak.
Miközben az államadósság beborította Magyarországot, és észrevétlenül egész Európát, sõt, Amerikát is -– a sok pénz, nomeg az arany mind a Rothschild trezorokba vándorolt. A pannon puma megdöglött, a „túl magas jólétünknek”, az egészségünknek végleg befellegzett. A John Kenneth Galbraith (’70-es évek) féle jóléti államnak már Svédországban is befellegzett, de már a jó öreg John Maynard Keynes is forog a sírjában. A Kiskanász rátette a mancsát minden magán-nyugdíjpénztárra, hogy a privát tolvajlást újra felválthassa az állami. De törvényt hozott még arról is, hogy az államadósságot növelõ állami költségvetést bûncselekmény lenne elfogadni, ezért az adósságot mindaddig csökkenteni kell, ameddig el nem éri a GDP 50 %-át, mintha az egy üdvözítõ állapot lenne. Egy tévémûsoromban már nyáron felhívtam a figyelmet arra, hogy ezzel a Kiskanász csak saját tehetetlenségét keríti be, de ezt nem látta (közülük) senki. Mit tesz Isten – a Paprikajancsiéktól az államadósságot 79 %-kal vették át, no ez most újból meghaladja a 82 %-ot. Minden „erõfeszítésük” ellenére, ezzel az adósság visszaállt az 1995-ös „horni” szintre. Emiatt gyorsan elhalasztották az önkorlátozó törvényük hatályát 2016-ra, amikor feltehetõleg már újra a Paprikajancsi fogja kormányozni a királyságból köztársaság térivé visszavedlõ demokráciánkat. Nehogy saját magukat kelljen, a saját ostoba törvényük érvényre juttatása alapján börtönbe zárniuk. Hanem majd a Paprikajancsit, úgyis „õ idézte elõ” a teljes eladósodásunkat. (Már úgy értem, hogy a GDP 50-80 %-a közötti, 30 %-pontnyi hányadot.) Bár az a gyanúm, hogy minden egészen másként fog történni. A Paprikajancsi megússza az egykori (neve: Paprikajancsi-i) K & H botrányhoz hasonlóan a Joav Blum-féle telekcserés kaszinó-korrupciót, de megússza a vörösiszapkatasztrófa kártérítését, meg azt is, hogy konkrét parancsokat adhatott a gülüszemû gólemnek, hó-ártatlan fideszisták ujjainak eltörésére, szemkilövetésére, képviselõk (Máriusz) és jezsuiták (õ nem jut az eszembe) tettleges bántalmazására. Ezeket mind megússza, amint azt is, hogyan szerezte szerényke portfolióját, évi százmilliós jövedelemmel, a svájci bankbetétjét, mert ezeket éppúgy nem firtatja senki, mint azt, hová lett a 30-40 milliárd dollárnyi pótlólagos államadósság. Mint ezt a Paprikajancsitól „tudjuk”: „az adósság a nyugdíjakban és az autópályákban van.” Igen – az EU-s támogatás, meg a pályázati pénzek pedig a Bajnai Gordonka laptopján. Szóval mindezt megússza, és már megint õ a fõdemokrata, akivel már az LMP is szövetkezik a gaz Kiskanász leváltására, aki nem átallott visszafeleselni a hõs Barroso-nak és a még hõsnõbb Hillarynak. (Bár az LMP jobban tenné, ha megmaradna a Véd-és Dacegylet, a Sólyomot is államfõnek ajánló páholyának kompetencia-körében, mielõtt még teljesen bezöldülnének, hasonlóan a templomosokkal suttyomban együttlakó Soros Alapítvány grünwald vagy Greenpeace, vagy micsoda álszekciójához.) Nem, a Paprikajancsit (Eurovízióm: puppet on a string – Sandie Shaw) nem a belzebubi fõbûnei miatt fogják néhány napra lecsukni a SpeedCar utcában, hanem lejárt parkolócédulák miatt, amiket az Operaház elõtti járdán talált valamelyik seggnyaló õrzõvédõ titkosszolgálat. Aztán a harmadik napon úgyis kiszabadítják és piedesztálra emelik hívei, a hûséges munkásõrök és szamuelly-keretlegények, tovább rontva a Kiskanász jövõt illetõ bárminémû esélyeit.
Az elõbbi bekezdés túl hosszúra sikeredett, és még mindig itt fekszem az ágyon, mint akinek jobb dolga nincsen. Úgy hírlik, Magyarországnak tízszer több Király-jelöltje (trónörököse) van, mint esetleges miniszterelnök-jelöltje (pl.: Schiffer András, Németh Miklós, Kósa Lali, Majtényi László, Szálljel József – önmagadtól; hát erre nem épp most lemond, és hazajön?! -, Róna Péter, Andor László, Podgornij Zoltán, Gyurcsány Ferenc, Csányi Sándor, Demján Sándor, Schobert Norbert, aki máltai lovag is, stb.). Tanult barátom szerint – õ egyszerû villanyszerelõként döbbent rá, hogy árpádházi – legalább félmillióra (tehát: 500 ezerre) tehetõ azon, ma élõ kárpátmedencei magyarok lélekszáma, akik Árpád testvérétõl, a vélhetõen nagytermészetû Kurszántól leszármazván, családostul méltán szintén „hiteles” árpádházinak tekinthetik magukat. Ezek szerint Magyarországnak nemcsak hazaszármazott fényes tekintetû, nemcsak 90 éves, sõt, nemcsak francia Crouy-Chanel, hanem számos honi király-jelöltje lehet/van. Tekintettel arra, hogy a már néhány napja érvényes Alap-tákolmány implicite (mit implicite – explicite!) elismeri a történelmi Alkotmány, vagyis a Szentkorona-tan jogfolytonosságát – számíthatunk arra is, hogy az egyébként Orbán Viktor királysága ellen foggal-körömmel küzdõ Gerõ András esetleg kijelöli dauphin-nek Habsburg Györgyöt, elvégre minden kormány alatt hatalmasak az érdemei, másrészt ugyebár a Gerõ (történelmi név – pl. CW-Bank) mégis csak a Habsburg Intézet igazgatója (is), vagy mi.
Fekszem hát az ágyon.
Lassan elfogy minden (lelki)erõm, hogy felálljak.
Hová?
Sürgõsen beszélnünk kell még egynéhány új „törvényrõl”.
Ebben a sorrendben: a Médiatörvényrõl, az Alaptörvényrõl, a Jegybanktörvényrõl és az Egyháztörvényrõl. Zuhanjunk bele.
Semmi bajom azzal, hogy az új Médiatörvény ismét csak tartalmaz egy rakás dodonai szamárságot – az 1996. évi is csupa olyan elõírásból állt, amit az emberek egy része nem értett, másik része pedig fütyült betartani. Az sem okoz a számomra különösebb megrázkódtatást, hogy Szalay Annamária lett minden média teljhatalmú cárnõje. Az ECHO és a Hírtévé minden nézõje, ugye, elvárta volna tõle, hogy majd most rendet csinál, pl. megszünteti az RTL Klubot, az ATV-t, stb., de persze semmi ilyesmi nem következett be, és soha nem is fog. Nagy eredmény lenne az is, ha mondjuk a Micimackó fõmûsoridejében egyes adókon megszûnnének a pornó adások, de ezt sem várhatjuk el, még a közszolgálati adóktól sem. Ehelyett csak a Klubrádió szûnt meg, ahol például elveszett a már
felvett adás is a Szentkorona-tanról, ami felettébb érdekes. Tehát értük sem kár, menjenek a – levesbe. Nos, tehát az új médiacárnõ személye sem zavar különösképpen; - képzeljük csak el, mi lenne, ha mondjuk Ladvánszky György lenne a média-cézár. De hál’ Istennek, nem õ lett. Különben is: cárnõnk mennyivel jobban néz ki, mint pl. Lendvai Ildikó, az átkos egyik fõcenzornõje, pedig neki még fogszabályozója sincs.
Az Alaptörvény exkluzív (értsd: a nép kizárásával történt) megünneplése az Operaházban kísértetiesen emlékeztet, összes folyományával együtt arra, amikor a Gyurcsányék ünnepelték 1956-ot (?), nagyjából ugyanígy, egy bezárt „opera”-házban, persze közelebb a Köztársaság térhez, ami mindig a végsõ támpont. (A Robespierrék által illuminátus pénzen kivívott köztársaság, ami aztán guillotine-os patakvérbe torkollott. Ez is oda fog.) Még a tüntetõ tömeg, a dobálás, az utca népének spontán bekáromkodásai, az atrocitások is mind erõsen arra a szintén „pogány ünnepre” emlékeztetnek. Akkor a tömeggyilkosok (jog)utódai „ünnepelték” a forradalmat (valójában az „ellenforradalom” vérbefojtását), ma pedig a 2/3 gyõztesei örvendeztek és ugrálták körül, szinte indián totemoszlopként azt az illuminált állapotban elkövetett zavaros jogtákolmányt, amely a fejlemények tanúsága szerint még a bûn-rossz EU-s – vö. az Európai Únió Alapokmánya, Lisszaboni Szerzõdés, maastrichti követelményrendszer, stb. - elvárásait sem elégíti ki. Az egész úgy fest/festett, hogy egy szemléletes hasonlatot használjak, mintha mondjuk Bill Clinton (alias: Rockefeller) egy monteriói (értsd: Bohemian Grove) druida szellemidézésen – két pohár peyote (õsi maja vagy inka varázsital) hatása alatt – spontán elüvöltené magát: „Lewy, Lewy, de jó volt Veled! – aztán mélán tovább ballagna, a cédrustermetû fõdémon, az erdei fõszínpad irányába, mintha csak magában dünnyögött volna egy „cifrát”. A fõdémon pedig – mintha a szertartásgyalázó közjátékból mit sem vett volna észre – tovább skandálja: „Nyárközép (midsummer) démona, szabadíts meg bennünket!”. Keresztény ember hogyan rendezhet ünnepet egy szimpla sajtpapírnak? Ami ráadásul önként és dalolva, vastagon aláhúzza Magyarország gyarmati státuszát! Amit is különös gonddal 200 ügyvéd fogalmazott hónapokon át, úgy, hogy végül senki ne vegye észre a (szent) tehénen, hogy vemhes, pedig mindkét oldalán, horizontálisan és vertikálisan is majd’ szét durran, és kilóg belõle egy fél ló?! Hogy mindenki lássa, egy szûz tehén lovat ellik?
Hát hová süllyedtünk? Nem elég, hogy az államadósság újból az 1995-ös szinten is emelkedik, nem elég, hogy a magyar forint és a magyar állam kötvényei ócska bóvlik lettek, nem elég, hogy göndör brókerek oktatják nekünk a katekizmust, nem elég, hogy a tákolmányt Alkotmánynak nevezzük, nem elég hogy egy Johann helyett egy johannita a Király, nem elég, hogy esetleg nem mi, a zártosztály lépünk ki a az EU-ból meg az IMF-bõl, hanem esetleg görög mintára, minket is szégyenszemre prakkerrel fognak a Birodalomból (vö. „Pusztító világerõ”) elkergetni, nem elég, hogy mindenki újból hazudik (nekünk) reggel, délben meg éjjel, nem elég, hogy néhai Antall Józsefre, mint nemzeti hõsre kell tekintenünk, nem elég, hogy „rendszerváltás”-nak nevezzük az elmúlt évszázad legnagyobb politikai (állami) szélhámosságát – hanem még azt is tehetetlenül végig kell néznünk, hogy egy ártatlan tehén trójai falovat (= „Incitatus”) ellik? Hogy egy szép napon még a johannita álkirályunkat is hipp-hopp kicserélik egy nemzetközi bankárra, ahogy ez mostanság szokásba jött?
A jegybank-törvényrõl csak egy pár szót vesztegessünk.
A mi johannita Kiskanászunk Oxfordban nyilvánvalóan kitanulta,
hogyan kell egy posztkommunista disznóólat kitakarítani, de azt már nem, hogyan kell(ene) Európai Úniós tagországnak berendezni egy disznóólat, ami még rendesen nincs is kitakarítva. Vele az a nagy baj, hogy: (1) Dr. Bibó – Isten nyugosztalja -, meg a Soros Alapítvány kurzusait, sõt, az oxfordi rózsakeresztes teozófusokat is hallgatva, elhitte a DEMOKRÁCIA címû churchilli – Sir Winston Churchill 33. fokozatú szabadkõmûves, druida vallású, kettõs identitású, nagy demokrata és nagy világpusztító volt – maszlagot, és még ma is szilárdan hiszi, hogy megvalósítható és fenntartható, továbbá az egyetlen „üdvözítõ” rendszer a demokrácia. Az már csak hab a tortán, hogy azt is hiszi, hogy amit épít, annak bármi köze van/lehetne ahhoz a demokráciához, amit angol tankönyvekbõl tanult. Köszönõ viszonyban sincsenek egymással. Ami pedig a klasszikus görög demokráciát illeti, hát ahhoz leginkább az hasonlít, ami most Görögországban történik és történni fog. (2) A mi Kiskanászunk az EU és az Atlanti Világállam szemében fiókdiktátorrá vált, vagyis önállósította magát. Úgy gondolja, hogy jól megtanulta a leckét, s most majd elkezdi önállóan, tanárai ellenében megvalósítani. De a tanárok, a tanfelügyelõk ezt észrevették. Sztálin, Rákosi és a többiek lefülelése nem történt meg idejében, a PÁHOLY nem tudott idejében ellene tenni az észrevétlenül beindult önerõsítõ folyamatoknak, emiatt élünk ma mélyen Ausztria lehetõségei, adottságai alatt. A Kiskanász identitási zavarában – a gazdi meghasonlott, „elment nyaralni” - összetévesztette a szezont a fazonnal, és rátámadt a bankokra. Mint aki nem tudja, hogy ez a világ-bankrendszer valójában a GAZDI nemzetközi pénzbegyûjtõ hálózata. Mint Magyarország kétharmados kiskirálya, rá is akarja tenni a kezét a Magyar Nemzeti Bankra, a forint jegykibocsátási monopóliumára, a valutatartalékra, és hogy mindezt megtehesse, természetesen le kell váltania az offshore-os jegybank-elnököt. Azt gondolja, hogy erre a megfelelõ „eljárás” a klasszikus átszervezési trükk. Az átkosban, meg késõbb is, ha valakit ki akartak rúgni, de másként az nem volt lehetséges, akkor átszervezés címén megszüntették a szervezeti egységét, és kész. 1998-ban engem is így távolítottak el a Magyar Televízióból. A Pusztító Világerõ észrevette, hogy a kiskakas önállósítani készül magát, meg az országát.
És ezért bekeményített. Mi meg szívhatjuk a demokráciánkat…
Magyarország megy tönkre.
Nemcsak pénzügyileg, gazdaságilag, hanem elsõsorban erkölcsi és mentális értelemben. Erre a legjobb példa – az Egyháztörvény említése kapcsán – a Karácsony. Annak idején Sándor András író barátom – akirõl néhány éve Ungváry Zsolték kiderítették, hogy valamilyen "tiszai” (?) fedõnéven III./III.-as ügynök volt! - vö. „így hulltanak el legjobbjaink” – egyik fergeteges publicisztikájában megírta, hogy a Karácsony pogány bevásárlási „ünneppé” aljasodott, és már említés sem esik Jézus Krisztusról, akinek a születését valójában ünnepeljük, már aki hisz Õbenne. Egyesek a Karácsonyt a Fenyõfa, mások a Szeretet ünnepének tekintik; - a buddhisták azt csinálnak, ami eszükbe jut. A pogány bálványimádásra nem érdemes szót vesztegetni. Mit lehet ünnepelni egy fenyõfán? Ugyanazt, amit a Tákolmányon. Pogány önmagunk „nagyszerûségét”. Akik a „szeretetet” ünneplik, kicsit bonyolultabb bálványimádók. Olyan érzést, olyan (ritka és néha kihunyó) emberi képességet akarnak megünnepelni, ami önmagában nem létezik. Az embert Isten végtelen szeretete teremtette, és a Gondviselés révén Isten "tartja el”. Az Isten és hit nélküli ember-önimádó „tudásalapú” civilizáció és társadalom „építése” merõ önámítás – „amit ember épít, az összedõl” – mondja Jézus az Evangéliumban, arra utalva, hogy ne itt a Földön építsünk magunknak agyaglábakra házat, hanem inkább a Mennyben, az örökkévalóságnak. A „szeretet”-tel megint csak az a helyzet, hogy Isten nélkül nem létezik. Filozófiai értelemben nem egy „ding an sich” fogalom. Önmagában, Isten nélkül a szereteten nincs mit ünnepelni, hiszen az ember szeretet-képessége éppúgy Istentõl származik, mint saját maga. Isten-hit nélkül tehát az „önmagában való” szeretet „ünneplése” is modern bálványimádás. Az a sokak által – Sándor András által is – megírt bevásárlási láz az elmúlt decemberben is lejátszódott, de sokkal kisebb intenzitással, és állítólag az emberek, a vásárlók külön kölcsönt már nem vettek fel azért, hogy szeretteiket, azok gyerekeit, rokonságát mûanyag-bóvlik, elektrotechnikai cikkek szaporításával elégítsék ki. Az õ „karácsonyuk” így sokkalta „szomorúbbra” keseredett. Csak nézték egymást, megették, megitták a szokásosat, de valami most elmaradt. Elmaradt a bálványimádás lényege, a bóvlik tengernyi ajándékozása. A mûanyagjáték-áradat. Ez remélhetõleg egy nagy figyelmeztetés volt. A Nagy Figyelmeztetés elõjátéka.
De volt valami a tavalyi Karácsonyban, ami meglepõ és örvendetes. Valami, ami ellene szól a Sátánnak, és annak az antikrisztusi kornak, melyben élünk. Valami rendkívüli isteni ajándék. Olyan, ami más volt, mint eddig. Ami maga a reménysugár, ami méltón megmutatta, hogy közeledik a Megváltó, megszületett, és itt van közöttünk, hogy új hittel töltse el az elkérgesedett emberi szíveket, és eggyé forrassza az általa teremtett, de a Sátán gonoszsága folytán szétbitangolt világot. Az áldás onnan jött, ahonnan az ember a legkevésbé várná, várta volna. (Igaz, hogy pl. Bingeni Szent Hildegárd jóslatai - a Scivias – alapján az Antikrisztus magából az Eklézsiából (az Egyházból) fog elõjönni. Ki hinné? Amikor, és ahol a legnagyobb látszólag a baj, akkor, és ott van legközelebb a remény.
A remény, a szeretet és a hit ezúttal onnan érkezett, ahonnan a „szabvány keresztény katolikusok”, elõítéleteik miatt, a legkevésbé sem várták volna. Karácsony két estéjén a hit az ATV-bõl, a Hit Gyülekezete televíziójából áradt szét, egész Magyarországon, legalábbis mindazokra, akik megnézték, láthatták, hallhatták. Magam is keresztény katolikus, Jézus Krisztus feltétlen, odaadó híve vagyok, bár nem „megrögzött” templomjáró. Nem vagyok azonban az ATV feltétlen híve, különösen a Hit Gyülekezetéé nem. Averzióim viszont nem akadályoznak abban, hogy egyrészt idõnkint megnézzem a Vidám Vasárnap címû vasárnap délelõtti mûsort, mi több, Kálmán Olga Egyenes Beszéd címû riportmûsorának is rendszeres nézõje vagyok. Nem mintha egyetértenék bármelyik mûsor szellemiségével, ám vitathatatlan, hogy egyfelõl Németh Sándor prédikációiban néha értékes mondanivalót is lehet találni, másfelõl az énekelt/játszott dalok zenei élvezetet is nyújtanak. Ami meg a politikai beszélgetõ mûsort illeti, nos, nekem bárki bármit mondhat, határozott véleményem, hogy minden esetleges részrehajlása ellenére, Kálmán Olga a legképzettebb, a legértelmesebb és a legtehetségesebb magyar televíziós szerkesztõnõ. „Kenterbe” ver bárki mást, méghozzá utcahosszal. Nos, Karácsony két estéjén az ATV, két részben sugározta vallási-tudományos beszélgetését - úgy is mondhatnám: értekezését – Jézus Krisztusról. A két beszélgetõ partner Németh Sándor, a Hitgyülekezete – „kisegyház”? - vallási vezetõje és Ungvári Tamás, egyetemi professzor voltak. Gyönyörû, Krisztus-hittel teli és információban gazdag beszélgetés volt – sem teológiai, sem történelmi, sem egyéb tudományos vagy vallási szempontból vagy érzülettel senki semmi „kivetnivalót” nem találhatott benne. Sõt, állítom, hogy ez az összesen mintegy 2 órás tévébeszélgetés volt az egész magyar Karácsony legszínvonalasabb mûsora, de lehet, hogy minden idõk egyik legértékesebb mûsora. Köszönet érte a beszélgetõknek és minden tévés szerkesztõnek!
Fekszem az ágyon, a tények egyre inkább lehervasztanak.
Egyrészt azon gondolkozom, hogy az EU és az IMF vezetõi mitõl is szemtelenedtek el ennyire, hogy már nemcsak az - egyébként írásomban is említett új - törvények visszavonását, felülvizsgálatát, plusz a Paprikajancsi „békénhagyását”, továbbá a ferdehajlamúak házasságának (kiktõl is akarunk mi újabb kölcsönt felvenni?) állami engedélyezését is követelik, az immáron 20 milliárd euróra becsült, Magyarország kormánya által „puszta biztosításként” felvenni kívánt újabb, halálosan komoly „játékpénz”, mint kamatoskamat-köteles hitel felvételéért cserébe; másrészt mitõl is kanászodott el a Kiskanász olyannyira, hogy hétrõl-hétre egyre durvábbakat mar a mindennapi kosztot szervírozó Gazdi kezébe? Hiszen Magyarország államcsõdben van, ezt ma már senki nem vitathatja. Az elsõ negyedév végén ismereteim szerint ki kell fizetnünk 4-5 milliárd eurót, ami a Paprikajancsiék által felvett (és eltûnt) IMF-hitel utolsó részlete. De nincs mibõl… Hogy egészen világos legyek – felveszünk tehát a Gazditól újabb 20 milliárd euró kölcsönt, hogy ki tudjuk fizetni az éppen lejáró tartozásként esedékes 5-öt. És mégis vívjuk a magunk érthetetlen és értelmetlen, süsü kis fülkeforradalmát, a Gazdi kezét harapdálva.
Azután egyszer csak megtalálni vélem a leginkább helyesnek tûnõ válaszokat. Válaszaimat nem kívánom senkire ráerõltetni, pusztán csak logikusan gondolkodom.
Mitõl pimasz az EU és az IMF?
Mert õk a gyarmattartók, és nem engedhetik el Magyarországot.
Görögországot el fogják engedni, ámbár a szigeteiket privatizálják.
Itthon már mindenünket rég elprivatizálták, nálunk maga az ország kell nekik, a termõföld, a gáz és a termálvíz-kincs, persze minél kevesebb -– vö. Római Klub, Lugano, Bilderberg, stb. – bennszülött õslakossal. A kamatrabszolgák már nem kellenek.
És mitõl oly kanász a Kiskanász?
Hát ennek csak egyetlen reális magyarázata lehet.
Egy esetben lehet ugyanis fityiszt vagy dulit mutatni a Gazdinak, akkor, ha csak õ, a gazdi nem tudja, hogy már nem õ a Gazdi.
Akkor, ha jön a bibliai sárga veszedelem, befektetõnek álcázva.
Ha az egész bóvlit – jó szviccs, mi? – sikerült eladni Kínának.
Lesz ezután kínai bóvlink gazdagon, s Kína – mint kés a vajba.
Bóvliért cserébe bóvlit, ez az irokézek törvénye.
Mi az alku tárgya, most is, 20 év után újra?
Édes hazánk, Magyarország.
Mi már nem számítunk.
Vác, 2012. január 10.
Czike László