Czike László

Mit kíván a magyar nemzet?

Tizenkét pont

Követeljük:

1.

A Gyurcsány-kormány azonnali távozását, az Országgyûlés felosz­latását.

2.

A „rendszerváltó” politikai pártok feloszlatását, az uralkodó po­li­ti­kai-pénzügyi elit és tanácsadóik leváltását, veze­tõik tételes va­gyo­ni elszámoltatását és – ha kell - büntetõ felelõsségre vonását.

3.

Népszavazás azonnali kiírását a legitim államforma (demokratikus király­ság) létrehozására.

4.

Alkotmányos (demokratikus) királyság kikiáltását a Szent­ko­ro­na-tan alapján, a történelmi alkotmány és jogrend helyreállí­tá­sá­val. Magyarország – Szûz Mária országa – mindenestül (termõföldjével, összes vagyoni elemével, lakóival, stb.) a Szent Korona tulajdona.

5.

Legitim (bizonyítottan árpádházi leszármazású) magyar Király je­lö­lését, erõs pre­zi­den­­ciális (pl. törvényi vétó) jogkörrel felruházva.

6.

A Nemzetgyûlés azonnali összehívását, a Király megválasztását.

A kétkamarás parlament felállítása érdekében az országgyûlési vá­­lasztások azonnali kiírását a – visszahívható - egyéni képviselõk megválasztására. A felsõház tagjait, képviselõit a Király jelöli.

7.

A független, szabad, önfejlõdésre képes, önfinanszírozó Magyar­or­szág létét nem megfelelõen szolgáló nemzetközi szerzõdések, po­li­tikai és hitelszerzõdések azon­nali felmondását.

Ezen belül:

7.1. Az állami adósságszolgálat teljes és azonnali felmondását.

7.2. Kilépést a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból.

7.3. Kilépést a NATO-ból.

7.4. Kilépést az Európai Únióból.

7.5. Kilépést az Atlanti Tanácsból.

8.

Az 1990. elõtti „társadalmi (kollektív népi) tulajdon” – egyenlõ (kö­zös) hasz­nálati jogként való – helyreállítását; közbülsõ lépésként a mûködéshez szükséges alapvetõ nem­zeti vagyonelemek (termelõ­tõ­ke, föld­tulaj­don, közszolgáltató vállalatok, bankok, stb.) azon­na­li visszaállamosítását.

9.

A Magyar Nemzeti Bank, legfõképpen a jegykibocsátó monopólium visszaállamosítását. A MNB a magyar állam, a magyar nép bank­ja. Új, a kamatos-kamatoktól mentes magyar forint kibocsátását, amelynek kizárólagos fedezete a magyar gazdaság teljesítménye.

10.

A magyar állampolgárság feltétel nélküli azonnali megadását min­den, a határainkon túl élõ, magyar embernek.

11.

A külföldi katonák (fegyveresek) azonnal hagyják el hazánk terüle­tét, a külföldön állomásozó ma­­gyar katonák pedig azonnal térje­nek haza.

12.

A HUN-ÚNIÓ létrehozását, amelynek természetes, teljes jogú tagja minden hun-magyar, aki él ezen a világon.

Vác, 2009. március 15.

Czike László

Tekintettel arra, hogy mi, magyarok - még a „nemzetiek” is -, igen kü­lönbözõk vagyunk, eltérõ genetikus adottságokkal, más és más családi és tár­sa­dalmi meghatározottságba születtünk bele, sokfé­le­képpen szocializálód­tunk, majd a legkülönbözõbb iskolázott­sá­got (általános mûveltséget és szakképesítést) megsze­rez­ve kap­cso­lódtunk bele a társadalmi munkamegosztásba, még a legalapve­tõbb világnézeti, történelmi és politikai fogalmakról is eltérõen gondolkozunk, célszerû, hogy az általam 12 pontban összeállított stratégiai posz­tulátu­mokhoz rövid magyarázatot fûzzek, annál is inkább, mert az avatatlan olvasó – ki avatott? – számára több, ta­lán meglepõ logikai fordulat is szerepel…

Sorsfordító idõkben – remélhetõleg most éppen ilyen idõket élünk! -, amint a sorsfordító történelmi esemény évfordulója, március idusa dátum szerint elkövetkezik; az írástudók legott a klaviatúra fölé hajolnak s nekiállnak „spontán tizenkét pontot” írni, hogy így vessék papírra mindazon legsürgõsebb kívánalmakat, melyek tel­jesülése/telje­sí­tése jobbra fordítaná a fokozódó magyar balsorsot.

Az ilyen „pontgyûjteményekkel” az alábbi „gondok” fordulnak elõ:

A/ A „stratégiai” pontok között nincsen logikai összefüggés

B/ A tizenkét pont nem körvonalaz konzisztens koncepciót

C/ Az író eltéved, elvész a másodrangú fontosságú részletekben

D/ A 12 pont nem épül egymásra, nem képez „zárt” rendszert

E/ Nem elégíti ki a legkisebb közös többszörös követelményét

F/ Nem ad sem minimális, sem maximális cselekvési programot

G/ Inkább megosztja az olvasókat, mintsem integrálná õket

H/ Sem követhetõ stratégia, sem taktika nem olvasható ki belõle

I/ Tértõl és idõtõl elrugaszkodott, önkényes ideákat fogalmaz meg

J/ Megfeledkezik a történelem Istentõl eredõ konvergenciájáról

K/ Megfeledkezik az adott történelmi és geopolitikai realitásokról

L/ Szûk, „elit”-csoport érdekeit fejezi ki, hímes álruhába bújtatva

Nos, ez a 12 pont – reményeim szerint – nem esik a fenti hibákba. Tizenkét pontot csakis olyant szabad, érdemes írni, amely minden „meglepõ­sége” ellenére megvalósítható, mi több az egyetlen valós reménysugár – amellett, hogy egyesíti a nemzet legjobb erõit olyan magasabb célért, mely közös nevezõként, esélyt ad a megújulásra.

Fogjuk hát meg egymás kezét, és figyelmesen gondoljuk át! Ez a liberális áldemokrácia, ez a szemfényvesztõ ragadozó kapita­lizmus nem felel meg a magyar léleknek, sõt, a normális emberi élet nél­kü­lözhetetlen feltételeit sem biztosítja, mi több: kiirtja a magyart.

Vissza kell térnünk a gyökerekhez; olyan történelmi alapokhoz, társadalmi rendszerhez, amelyben rombolás helyett békés építés folyt, társadalmi béke uralkodott: mûködött az ország. (Mert ma semmilyen rész-vonatkozásban sem mûködik. Csak vonaglik, ha­ló­dik, agonizál.) Ám még­sem térhetünk vissza Ádámhoz és Évához – habár jól tudjuk, a Kígyó (vö.: Trianon) megjelenésekor romlott el a számunkra minden -; így egyelõre most egy olyan történelmi „etalont” kell választanunk, amely még aktuálisan helyreállítható.

A pontokhoz az alábbi, rövid magyarázó megjegyzéseket fûzöm:

ad1.

Ennyi, és nem több. A magyar nemzet megújhodása csak keresz­tény erkölcsi alapokon képzelhetõ el, s nem a talmudista – szemet szemért, fogat fogért – elvek alapján. Jézus Krisztus soha nem áll­na „bosszút” a bûnösökön, csupán igazságot tesz. Az anyagi el­számoltatás természetesen egy másik ügy (lásd: lejjebb).

ad2.

A magyartól alapvetõen idegen a Háttérhatalom által ránk erõlte­tett „többségi” – való­já­ban bolsevik – áldemokrácia, amely a társa­dalom elektronikus agymosó-tudatmódosító „megdolgozása” után „demokratikusan” közhírré teszi az Országgyûlés „többségi” dön­té­seit, hogy a Föld márpedig egy lapos tányér, és egyébként „Fûre lépni tilos!”. Francis Fukuyama tanaival szemben: „Eppur si mu­ove!”. A hamis rendszerváltás – amelyben valójában csak az ilyen–olyan titkos ügynökök tökéletes és maradéktalan hatalom-átmen­tése valósult meg, más semmi – pártjait fel kell oszlatni, mert ezek képezik a hatalomátmentõk újjászervezõdõ, titkos búvóhelyeit.

ad3-4.

A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Az „alkotmányos” jelzõ itt/most azt jelenti, hogy formáli­san visszaté­rünk az alkotmányos királyság – ez volt az utolsó, még jól mûkö­dõ államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbevágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szentkorona-tan alapján ezúttal a valódi demokráciát fogja megvalósítani, melyben a Király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demok­rácia rendel­te­tésszerû mûködtetésének szakrális felettese, legfõbb egyszemélyi ellenõre. Olyasvalaki, aki a megfellebbezhetetlen szár­ma­zásánál fogva garancia arra, hogy Magyar­országon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz is­tentagadó, igazságtipró rémuralma.

ad4.

Államalapító királyunk, (Árpádházi) Szent István halála elõtt Szûz Mária tulajdonába – személyes oltalmába – ajánlotta hazánkat.

Az õ – Jézus édesanyja – oltalmát szentnek tekintjük.

ad5.

Az Árpád-ház családfája nem halt ki. Ellenõrizd pl. az interneten. A „szakmaiságot” illetõen itt jegyzem meg, hogy a Királytól „csak” azt várjuk el, hogy a leszármazása (a vérvonala) bizonyítottan ár­pádházi legyen, és õ maga vállalja, hogy mértéktartó és igaz­ságos lesz; hogy méltó folytatója legyen árpádházi királyaink szak­rá­lis hagyományának, vagyis a magyar nép, a magyar nemzet szak­rális szolgálatát tekintse élete céljának, égi küldetésének. Nem „szükséges”, hogy történész, ügyvéd, közgazdász, bankár legyen a magyar királyi trón várományosa. Reformközgazdász ellenjavallt…

ad6.

A Királyt csak a Nemzetgyûlés jelölheti, s a Nemzetgyûlés javasla­ta (jelölése) alapján kiírt népszavazás választhatja meg. A Nemzet­gyûlés maga a magyar nemzet legelismertebb, feddhetetlen képvi­selõibõl, köztiszteletben álló személyekbõl áll össze. Ügynökök, az ál-rendszerváltás bárminemû szereplõi, megvalósítói, haszonélve­zõi és titkos társaságok tagjai természetszerûleg nem lehetnek a Nemzetgyûlés tagjai. A kétkamarás parlament összetételét, mûkö­dési rendjét megválasztás után a Király és a Nemzetgyûlés együt­tesen dolgozzák ki, határozzák meg.

ad7.

Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életét gúzsba kötik a különbözõ nemzetközi szerzõdések, amelyek felmondása nélkül Magyarország haldoklása a végtelenbe nyúlik, és amelyek alapján az ország gyarmatosító célú felszámolása folyamatosan zajlik, és záros határidõn belül elkerülhetetlenül végbemegy. Ezért az alap­ve­tõen és meghatározóan elõnytelen (egyoldalú) szerzõdé­se­ket fel kell mondanunk. Ki-ki magában döntse el, hogy az alpontokban említett szervezetektõl, szervezõdésektõl Magyarország és a világ magyarsága eleddig mi jót kapott, s perspektivikusan még mi jót kaphat. Véleményem szerint semmit. Sõt, az ezen szervezetek­ben való tagságunk mostanáig csupán hatalmas gazdasági (pénzügyi) és politikai tehertételt jelentett Magyarország számára, mivel ezek a szerzõdések „ész­re­­vétlenül” mindenestül elvették Magyarország teljes függetlenségét, zenés kísérettel biztosították kifosztásunkat.

ad8.

Az Antall és a Horn érában 80 %-ban megvalósult, és a mai napig meg nem szûnõ kampányszerû állami privatizáció alapvetõen tör­vénytelen, nyilvánvalóan elképesztõ jogtiprás (volt). A leváltott Ká­dár-rezsim elvitathatatlan vívmánya volt pl. a termelõeszközök tár­sadalmi tulajdona, a teljes foglalkoztatottság (a létbiztonság), az in­gyenes állami oktatás és az ingyenes és általános társadalombiz­to­­sítás (orvosi ellátás). Ezeket a szerzett vívmányokat meg kellene õrizni, ha nem is maradéktalanul abban a formában, ahogy’ 1990 elõtt volt. A társadalom kollektív tulajdonát képezõ mûködõ tõkét a (hamis) „rendszerváltó” kormányok egy tollvonással, bármifajta felhatalmazás nélkül ellopták, s egy tál lencséért „eladták” a multi nagytõkéseknek, amely tõkés társaságok tartják fenn és el a gyar­matosító világállamot (olvasd: Korten). Ma semmink nincs, amibõl pl. az állami adósságszolgálatot s emellett az ország gazdasági nö­vekedését, a megélhetésünket ki lehetne termelni, mert már min­den haszon a nemzetközi nagytõkéé. Kamatos kamat és profit for­májában évi min. 15 milliárd USD összegû haszon áramlik ki az országból, amelynek teljes egészében a magyar jólétet, a magyar fejlõdést kellene (kellett volna) szolgálnia. Az „ál-rendszerváltás” fõ célja épp’ az volt, hogy a magyar termelõtõke, a magyar piac meg­szerzésével végleg eladósítsák Magyarországot, hogy azután fel is számolhassák. 1990-ben Magyarország rendelkezett a teljes nem­zeti vagyonával (cca. 100 milliárd USD), és emellett „volt" 22 milli­árd USD kitalált (papíron kreált) adóssága. Ma semmi vagyonunk nincs, és mintegy 250-300 milliárd USD értékû az a nemzetközi tõke, amely évente átlagosan 6-8 % átlagprofitot realizál nálunk. Az országos közüzemek és a bankok horribilis árakkal mûködnek és az élen járnak Magyarország kifosztásában.

Vissza kell õket államosítani!

ad9.

Ma a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok – fiktív – külföldi hitelpénzbõl finanszírozzák a magyar állami költségvetést, a teljes magyar gazdaságot, a lakossági hiteleket (tehát mindent!); a kamat azonban, amit kõkeményen beszednek, valóságos pénz. Magyarország erõsödõ kifosztása éppen a külföldi hitelek kamat­mecha­nizmusán alapszik. A MNB, mûködésének lényegét tekintve ma a nemzetközi bankok, bankárok – Világbank, IMF, London, Wall Street, Basel, Frankfurt, stb. – leánybankja, s nem hazánké. „Vissza” kell tehát államosítani, vissza kell venni a kamatmentes magyar valuta kibocsátásának a monopóliumát, majd új, kamat­men­tes forintot kell kibocsátani. Az állami hitelekkel pedig tõzsdei spekulációk helyett a ma­gyar produktív termelést kell finanszíroz­ni.