A magyar államadósság és privatizáció

összefüggései a rendszerváltás tükrében

(elemzõ tanulmány)

Írta:

Czike László

közgazdász-író

a Nyugat-Magyarországi Egyetem

Közgazdaságtudományi Kara,

Dr. Gidai Erzsébet igazgató

professzor-asszony megbízásából.

Vác, 2002. június 30.

Tartalomjegyzék

1. A fogalomkör meghatározása

1. 1. Gazdasági és politikai rendszerváltás
1. 2. A társadalmi tulajdon, mint „gordiuszi csomó”
1. 3. Magyarország globalizációs eladósítása

2. Az államadósság növekedése

2. 1. A fogalmak, adatok és információk értelmezési problémái
2. 2. Külsõ és belsõ államadósság, valamint tõkeadósság
2. 3. Külföldi tõkebefektetések és a valutatartalék
2. 4. Bruttó és nettó külsõ államadósság; a nemzetgazdaság adóssága
2. 5. Az adósság növekedésének okai és trendje

3. A privatizáció fajtái, módszerei és története

3. 1. Kezelõi jog, tulajdonjog, vállalati tanács, vagyonjegyek
3. 2. A törvények és a spontán (menedzsment-) privatizáció
3. 3. Az „állami” vagyon privatizációja, - az ÁVÜ és az ÁPV Rt.
3. 4. Külföldi tanácsadók és privatizációs technikák
3. 5. A privatizációs versenypályázatok feltételrendszere

3. 6. Népi részvény, vagyonjegy, M.R.P. és M.B.O.
3. 7. Vagyonkezelés, E-hitel és privatizációs lízing
3. 8. Titkos adatok, eltûnt akták, kétes gazdasági eredmények
3. 9. Körkörös bank-konszolidációk
3.10. Költségvetési és önkormányzati privatizáció

4. Tájkép privatizáció után

4. 1. Hová lett a privatizációs bevétel (ellentmondások)?
4. 2. Fokozódó kamatterhek, a kamatrabszolgaság lényege
4. 3. Marginalizálódó állam - túlterhelt költségvetéssel
4. 4. A nemzetállam végnapjai

1. A fogalomkör meghatározása

1.1. Gazdasági és politikai rendszerváltás

A tárgyban készített elsõ (ezt megelõzõ) tanulmányom (2002. május 20.) „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címet viseli, vagyis tágabb, kiterjedtebb, kvázi-gazdaságtörténeti témakört ölel fel, mint ez a mostani tanulmány, amely már konkrétebben, a magyar államadósság és a privatizáció összefüggéseire hívja fel a figyelmet, oly értelemben, hogy a kettõ - mint ok és okozat között - „a megoldást” a politikai rendszerváltás adja. Elõzõ, átfogó tanulmányomban történeti összefüggésében tárgyaltam azokat az eseményeket, amelyek végül is a rendszerváltáshoz vezettek, - a jelen tanulmányomban azt igyekszem bemutatni, hogy mi változott meg, miért, milyen mértékben, és mi is történt (velünk) valójában...

Az elõzõ tanulmányomban a gazdasági, a politikai - a történelmi - kereteket határoztam meg, amelyek között Magyarország legújabb kori (1988-1990.) „felszabadítása” végbement; ebben a tanulmányban pedig megvizsgáljuk: miért, és miért éppen így történt mindaz, amit rendszerváltásnak nevezünk.

Tekintettel arra, hogy a jelentõsebb fogalmi és egyéb meghatározásokat az elõzõ elemzésben már elvégeztük; lehetõségünk nyílik az ok-okozati összefüggések részletesebb kifejtésére, közelebbi megvilágítására is. Ez azt is jelenti - mivel alapfogalmakat már nem kell taglalnunk -, hogy sokkal szabadabb, kötetlenebb formában tárhatjuk fel a valóságot, mert már csak a lényegre kell koncentrálnunk, a részletkérdések kifejtése helyett. Ezáltal kifejezetten arra törekszem, hogy ez az elemzésem még olvasmányosabb legyen; ami persze feltételezi, hogy olvasóim az elõtanulmányt is ismerjék... Drámai korszakot éltünk és élünk át; és a cselekménynek két párhuzamos vonulata van: egy látszólagos, és egy valódi. Az a határozott véleményem, hogy ez a kettõsség egyre kevésbé tartható fenn, - az elmúlt 12 évet egész másként élte meg az ún. „rendszerváltó elit”, mint a széles néptömegek.

Magyarország jövõje épp attól függ, hogy milyen gyorsan, milyen léptékben sikerül a társadalom „tudathasadását” felszámolni, és a nemzet maradék erõit egyesítve, koncentráltan a valódi megoldások keresésére fordítani.

Ehhez azonban meg kell értenünk a múltat, amely a jelenért felelõs.

Ha sosem akarunk felnõtté, felnõtt nemzetté válni; ne csodálkozzunk azon, ha továbbra is gyermekként kezelnek bennünket, mert akkor a jövõnket is - mint eddig mindig - helyettünk fogják eldönteni, s a jövõnk sem lesz a miénk.

Vágjunk a közepébe!

Kezdetben vala az államadósság...

Pozsgay Imre, a rendszerváltás egyik legkarizmatikusabb alakja, aki a Kádár János halála utáni belpolitikai „zûrzavarban” (természetesen ez csak a csúcson volt érzékelhetõ, a nép nyugalomban végezte a mindennapi munkáját) külföldrõl nem átallotta a Pártnak hazaüzenni, hogy: „1956-ban népfelkelés történt!”; Pozsgay Imre, aki korábban a Hazafias Népfront elnöke volt, majd az 1980-as évek végefelé az MDF megalakulásakor annak egyik alapító tagja volt; Pozsgay Imre, aki a rendszerváltásban szerzett érdemei alapján méltán lehetett volna a Magyar Köztársaság elnöke is; Pozsgay Imre, aki ma politológiát és politikát oktat, mint egyetemi tanár, - a rendszerváltó Pozsgay Imre néhány nappal ezelõtt egy közszolgálati televíziós interjújában azt találta mondani, hogy: „Nem volt helyes állami döntés az, miszerint a kommunizmus idõszakában felgyülemlett külsõ államadósságot a társadalmi tulajdon privatizációjával akarták visszafizetni.”

Senki semmilyen kommentárt nem fûzött ehhez a kijelentéshez!

Márpedig ebben a mondatban a valós gondolkodás szállt szembe azzal a képmutató látszattal, az erõszakkal befestett világgal, amelyben ma élünk...

Pozsgay Imrének a rendszerváltásra vonatkozó idézett kritikájában ugyan-az az õszinte igazmondás, a lényeg egymondatos kimondása nyilvánul meg, mint az 1956-ra vonatkozó kitételben. Gondoljuk csak végig! Ha 1956-ban népfelkelés volt, akkor a Párt igen súlyos „hibát” követett el a forradalom idegen erõkkel kollaboráló leverésével, hiszen magával a néppel szállt szembe, a nép akaratát verte le, majd a népen követte el a megtorlást is. Vagyis ami történt, az a demokrácia lábbal tiprása; hiszen a népfelkelés vérbefojtásából, a nép leverésébõl, a megtorlás (a bosszú) talaján sehogy nem születhet „népi demokrácia” a késõbbiek (1960-1989.) folyamán sem. De a Rendszerváltó Pártállam is (újból) igen nagy hibát követett el, amikor (1988.) eldöntötte, hogy a kezelésében „õrzött” társadalmi tulajdont állítja a kiegyenlítés forrásaként szembe az új gazdasági mechanizmus kezdetétõl (1968.) egészen a rendszerváltásig (1990.) felhalmozott államadóssággal, vagyis feláldozza a nép vagyonát, hogy kifizethesse a lejárt hiteleit!

Ez a hiba különösen abban a tekintetben esik „visszaesõ jellege miatt” igen súlyos megítélés alá, mivel ismét csak tetten érhetõ a külfölddel folytatott kollaboráció. Sõt, a két idõpont - 1956. és 1990. - történései között komoly hasonlóságok fedezhetõk fel, ami analógiák felállítását is lehetõvé teszi.

Ennek részletesebb kifejtése elõtt rövid elméleti kitérõt kell tennünk!

A marxizmus azt állította, hogy a történelem osztályharcok története, mert a termelõerõk, a termelõeszközök, a technika és a technológia fejlõdése az idõk során mintegy kikényszeríti az idejétmúlt termelési viszonyok ugrás-szerû megváltozását, - ami mindig erõszakos úton, forradalommal történik, mert a feltörekvõ „új osztály” (pl. a polgárság a kapitalizmusért) harcba viszi a legszélesebb néptömegeket a társadalmi rend megváltoztatására. Ennek a folyamatos és diszkrét szakaszokból (evolúció - revolúció) álló fejlõdési trendnek a filozófiai alapja a hegeli dialektika egyik fõ törvénye, miszerint a mennyiségi változások egy ponton minõségi változásba csapnak át. A tétel szerint a forradalmak spontán törnek ki - fizikai példát véve alapul: ha a benzin-levegõ (oxigén) keveréket (a gyúelegyet) meghatározott mértéken túl komprimáljuk; felrobban, ami a robbanómotor mûködésének alapelve -, vagyis a nép fegyvert ragad az aktuális hatalom megdöntésére, ámde csak akkor, amikor már nem tud a régi módon élni, a regnáló hatalom pedig már nem tud a régi módon kormányozni. Ezt a kritikus, a forradalmat közvetlenül megelõzõ közállapotot a marxista terminológia gazdasági, politikai és társadalmi válságnak nevezte, amelynek egyetlen megoldása mindig - a forradalom... Hangsúlyozni szeretném, hogy jómagam 1977-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, ám hogy mégsem váltam megrögzött marxistává, annak egyrészt ez a mechanikus társadalom-felfogás volt az oka, másrészt az a tarthatatlanul voluntarista és apologetikus áltudományosság, amely épp Marx Károly tanaival igyekezett megalapozni a létezõ szocializmus tudománytalan diktatórikus rendszerét. Más kérdés, hogy Marx a kapitalizmus politikai gazdaságtanát mélyreható „gyakorlati” (apja nagytõkés volt) tapasztalatok elemzésével alkotta meg, és nem lehet elvitatni, hogy az a történelemfelfogás, amelyet Engels Frigyessel együtt történelmi materializmus elnevezéssel (ennek része a fent említett forradalmi elmélet is) hívtak életre; tetszetõs eszme-rendszer, amelynek az „egyetlen” (de perdöntõ) súlyos tévedése, amikor el akarja hitetni az emberekkel, hogy a forradalmak spontán, mintegy „önmaguktól”, tömegnyomásra jönnek létre. A marxizmus „gyengéje”, hogy sohasem tudott igazán mit kezdeni az ún. nagy történelmi személyiségek történelem-formáló tevékenységével, hiszen ha elismeri a befolyásukat, akkor a saját dugájába dõlt, s a visszájára fordulhatott volna az egész elmélet. Ugyanis a spontán keletkezõ forradalom teóriája nem egyszerû tévedés, hanem olyan tendenciózus hazugság, amely éppen a spontán tömeg-akarat látszatát volt hivatott kelteni mindazokban az esetekben, amikor elit-klikkek (pl. „bolsevikok”) döntöttek a nép feje felett a nép sorsáról, de a nép-felségre, a demokráciára való hivatkozással, a nép demonstratív és harcos tömeg-erejének szükség szerinti felhasználásával...

Forradalmak ugyanis önmaguktól soha nem keletkeznek, nem törnek ki. A forradalmakat - mint bármi más társadalmi jelenséget is - emberek, emberi érdekcsoportok szervezik meg, elõre kitervelt célokért, az eszközök tudatos megválasztásával. De a legcinikusabb - talán nem is árt egy kicsit elõbbre szaladni! - retorikára vall, kvázi számon kérni a népet: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” (Antall József), amikor ha valaki, hát a köztársaság elsõ rendszerváltó miniszterelnöke pontosan tudta, hogy a rendszerváltást, a nép feje felett döntve a sorsáról, ellentétes érdekcsoportok kiegyezése-képpen hajtották végre, s csak azért vér nélkül, mert a nép fellázítása most senkinek nem állt érdekében, nem úgy, mint 1956-ban. Akkor az állampárt liberális szárnya szinte belekergette a népieket és a népet az öngyilkos szabadságharcba, mert érdekében állt volna, hogy kikaparják a számára a gesztenyét, a Szovjetúniótól való elszakadást, merthiszen a függetlenség kivívása azonnal a liberális Nyugathoz való csatlakozást jelentette volna. A rendszerváltáskor nem volt értelme „spontán népfelkelést szervezni”, ez semmilyen érdekcsoportnak nem állt érdekében; ismeretes, hogy a szovjet hadsereg nem sokkal a rendszerváltás után magától kivonult az országból. De a népfelkelés ezúttal nemcsak ezért maradt el; külön „kontraindikációja” is volt! Tudniillik az, hogy amennyiben a nép még idejében feleszmél, vagy még idejében felvilágosítják; holtbiztosan „gondoskodott” volna az évtizedek alatt felépített társadalmi tulajdona maradéktalan megõrzésérõl...

Folytatva az analógiát: 1956-ban a magyar nép önrendelkezési jogot, vagyis politikai függetlenséget akart, amelynek a kivívását a Nyugat „még korainak” tartotta - mellesleg „éppen közbejött” a szuezi válság, ahol szintén fennállt a veszélye, hogy az USA és a Szovjetúnió szembekerülnek egymással -, ezért eleinte látszólag még buzdította a magyar népfelkelést, majd amikor már az oroszokkal való katonai konfrontáció lett a tét; magára hagyta a forradalmat, s hagyta, hogy az orosz hadigépezet leverje, tehát visszaterelje „az átmenetileg elbitangolt” Magyarországot a kommunista karámba. 1990-ben a magyar nép polgárosodást, vagyoni s jövedelmi függetlenséget akart (volna); amennyiben bárki egyáltalán megkérdezi a népet, mit is akart (volna) valójában a 45 éves kommunizmus és szovjet megszállás után, illetve helyett. A rendszerváltás - 34 év késéssel ugyan, de - megteremtette a politikai függetlenséget, amely kivívásának a reményét a magyar nép 1956-ban már elveszítette; ám helyette (cserében?) elvette a nép társadalmi tulajdonát, a felhalmozott külsõ államadósság kvázi-jelzálog fedezeteként... Mindenünket tehát nem kaphatjuk vissza - egyszerre!

A létezõ szocializmus 1960. és 1990. között szerény megélhetést, de anyagi biztonságot adott a legtöbb magyar családnak, amiért viszont le kellett mondanunk a politikai függetlenségrõl, - a rendszerváltás 1990-ben visszaadta az önálló, szabad gondolkodás lehetõségét és a politikai függetlenségünket, azonban elvette egyetlen felhalmozott vagyonunkat, a társadalmi tulajdont, miáltal megszûnt a létbiztonság.

Talán erre célzott idézett megállapításával Pozsgay Imre, talán nem.

Mindenesetre így történt.

Említettem azt is, hogy a történelmi analógia sajátos fintorát a kollaboráció megítélésében látom. Orbán Viktor, a magyar köztársaság most leköszönt miniszterelnöke - akkor még csak mint a Fidesz elnöke - mondta valamikor 1996-1997. körül az uralkodó (elsõ) MSZP-SZDSZ koalíciós kormányról: „A kormányt a kádári megtorlások szellemisége tartja egyben.” (Ezt egy korábbi mondása vezette be: „Ami összetartozik, most összenõ.” Kétségtelen tény, hogy 1956-ban a Párt népi szárnya harcolt a liberális szárny ellen (amely azután belehajszolta a népet a szabadságharcba), de amikor eljött az igazság pillanata, a Nagy Imre miniszterelnököt befolyásoló liberálisok elárulták õt, s vele a forradalmat is. Az a tény, hogy Kádárral se’ a népiek jutottak hatalomra, - megmutatja, hogy a megtorlást nagyjából azok vezényelték, akik „behívták” a szovjet csapatokat, vagyis elárulták a népet. A kádári megtorlások szellemisége tehát nyilvánvalóan egybeforrott azzal a kollaborációval, amely egy nagy tál lencséért eladta a függetlenségünket...

A rendszerváltás történelmi mozzanatában (1990.), illetve annak fontosabb motívumaiban is rendre tetten érhetõ „a rendszerváltó elit” kollaborációja; csak hát kicsit bonyolultabb mechanizmusok formájában... Említettem, hogy a történelmi materializmus gazdasági, politikai és társadalmi válsághoz kötötte a forradalmak kirobbanását, - mármint „a spontán-forradalmi” elmélet keretében. Tekintettel arra, hogy 1989-1990-ben a magyar népnek nem tetszett forradalmat csinálni, - az elit inkább rendszerváltást csinált..., a nép nélkül, a nép feje felett; sok tekintetben a nép akarata ellenére. (Ha ugyanis a magyar nép tudta volna elõre, hogy a rendszerváltás a társadalmi tulajdon és a létbiztonság elveszítését hozza, továbbá tartós szegénységet az ország lakosságának legalább a fele számára, - akkor szinte bizonyosan továbbra is inkább a politikai függetlenség hiányát választotta volna, s nem az életszínvonal drasztikus, 30-40 %-os visszaesését, vagyis a nyomort.) A népet megfosztani a társadalmi tulajdonától csakis egy grandiózus kísérlet révén és keretében lehetett, - egy, ismét a Nyugat által sugalmazott „ötlet”, a vér nélküli, polgárok nélküli polgári forradalom, a rendszerváltás által...

Magyarországon 1989-ben egyáltalán nem volt forradalmi helyzet; az ún. „válság” is leginkább csak az uralkodó reform-kommunista elitet jellemezte, tudniillik nem tudtak már a korábbi, megszokott módszerekkel tovább uralkodni. A nép akkoriban még „viszonylag jól” élt, - sem rendszerváltást, sem privatizációt nem követeltek széles néptömegek, tüntetések az utcán. Amennyiben pl. népszavazás keretében megkérdezték volna a népet, akar-e általános privatizációt, hogy elveszíthesse a társadalmi tulajdonát; akarja-e a multinacionális cégek túlsúlyát és uralmát a reklámokban, mindenfajta szponzorációban, a piaci árak felhajtásában, a televíziós mûsorokban és általában a médiában, továbbá a teljes munkaerõ-piacon, s Magyarország gazdasági növekedésében, gazdaságpolitikájában, sõt, a politikában is (!); akarja-e a rendszerváltást, hogy szabad legyen, de ne legyen semmije; és akarja-e a szocializmus helyett a monopolisztikus vadkapitalizmust, - akkor a többség egyértelmû nemmel válaszolt volna. Ezért nem volt népszavazás!

Nem mondom, hogy a marxizmusnak igaza volt, amikor bármely forradalom kitörését általános válság-helyzethez kötötte. Azt viszont mondom, hogy a rendszer átalakítását lényegesen nehezebb lehet megvalósítani forradalom nélkül, mint forradalom útján. De a legnehezebb egy teljes rendszerváltást levezényelni, - általános válsághelyzet, forradalom és nép nélkül...

Ez csak és kizárólag a rendszerváltó elit és a külföld kollaborációja révén valósulhatott meg. Egy nagy tál lencséért most a társadalmi tulajdont adták el. „Ráadásként” egy idõre visszakaphattuk a nemzeti függetlenségünket.

Ha végigtekintünk a rendszerváltás óta eltelt 12 év politikai történetén, s az elemzés során körültekintõen feltárjuk a legfontosabb tendenciákat, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a történet is a népiek teljes vereségével, sõt, a politikai hatalomból való „végsõ” (netán végleges) kiszorításáról szól. Jól megfigyelhetõ, hogy fokozatosan megszûnt a rendszerváltó MDF néppárt-jellege; mindamellett, hogy már Antall József pártelnök (1990.) is inkább nemzeti-liberális politikus volt, mintsem néppárti... De mára sorban eltûntek a Parlamentbõl az összes „néppártszerû” pártok: a Keresztény-demokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Néppárt, a Független Kisgazda-párt és a Magyar Igazság és Élet Pártja is. (A MIÉP 1992-ben, miután az MDF alelnökét, Csurka Istvánt kizárták a pártból, - tulajdonképpen „népies pártot ütött” az inkább liberális „anyapárton”.) Az 1990. évi rendszerváltás „nagy népi politikusai” egytõl-egyig - ilyen vagy olyan okból, de - megváltak a Parlamenttõl, hol vannak ma már Für Lajos, Raffay Ernõ, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Csurka István, Pozsgay Imre, Giczy György formátumú, „népies beállítódású” politikusok?! A mai országgyûlésben egy sincsen...! Az elmúlt 12 év tulajdonképpen a liberálisok, a liberalizmus nagy gyõzelmi menetelése; nemcsak hogy ma is, változatlanul bent ülnek a Parlamentben, hanem kivívták a tisztelt házban a liberális világ-, nemzet-és életfelfogás egyedüli uralmát. A 2002. évi Országgyûlésben már szinte kizárólag csak ilyen vagy olyan (nemzeti vagy kozmopolita) liberálisok ülnek.

A parlamenti hatalmat négy liberális párt (az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF) gyakorolja, - hívassák bár magukat szocialistának, szabadnak, polgárinak vagy demokratának, ez a lényegen mit sem változtat. Az elsõ nemzeti liberális miniszterelnök, Antall József híres mondása - „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van értelme!” - éppúgy idejét múlta, mint a „népiesség”, hiszen a kereszténység és a liberalizmus sehogy sem férnek össze... A liberalizmus lényege a kozmopolita világpolgárság - szemben a keresztény „népnemzetiséggel” -, az, hogy minden eladható...

Elõbb a nemzeti függetlenség (1956.), majd a nemzeti mûködõtõke (1990.: privatizáció), s végül a magyar termõföld (?). Hiába mondta Orbán Viktor - még mint miniszterelnök -, hogy „Brüsszel nem Moszkva!”; sajnos az, még ha „nyugati irányban” fekszik is Magyarországtól, mert a komprádor burzsoáziánk (a liberális rendszerváltó elit) kiárusító viselkedése az irány-váltástól mit sem változott. Teljesen mindegy a számukra, hogy a KGST-bõl már az Európai Únióba tartunk, - csak legyen még értékesíthetõ portfolió...

Mostanában Orbán Viktor - már csak mint a Polgári Öntevékeny Csoportok (lásd még: „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”) önjelölt vezetõje - azt nyilatkozta, hogy Magyarország már nem más, mint részvénytársaság!

Büszkén állíthatom, ezt elsõnek írtam, - 2001. június 29-ikén kelt kiadatlan cikkemben, amelynek a címe: „Magyar Köztársaság Rt.”. Igen, így lettünk: Népköztársaságból - Köztársaság; majd Magyar Köztársaság Rt.

Nép nélküli rendszerváltás, majd minden magyar vagyon privatizációja után.

1.2. A társadalmi tulajdon, mint „gordiuszi csomó”

Az átlagember ma is azt hiszi, hogy a történelem spontán események és véletlenszerû folyamatok egymásutánja, összessége - minden tudatosság, vagy pláne tudatos tervezés nélkül. Lehetséges - bár korántsem biztos -, hogy ez hosszú-hosszú évszázadokon át így volt; viszont biztos, hogy cca. 200 éve, de legfõképpen a II. világháború vége óta nincs így. Az emberiség - miután benépesítette - túlnépesítette a Földet; felvilágosodott, öntudatára ébredt és szinte rögtön ökológiai és ökonómiai szükségszerûségekkel, kényszerekkel találta szemben magát. A közeledõ világkatasztrófától való ösztönös félelem mintegy kikényszerítette a politika tudatos tervezését is. Felmerülhet a kérdés: miért jó, s kinek hasznos, amikor a hatalom foggal- körömmel igyekszik a „spontán történés-elmélet” érvényességét igazolni, vagy legalább a látszatát fenntartani? Két lehetséges válasz van: (1) Gyáva a hatalom; fél beismerni és nyilvánosságra hozni az igazságot, fél a pánik erejétõl, a spontán forradalom veszélyétõl, ami valójában indokolatlan, mert - mint tudjuk - ad hoc forradalmak, népfelkelések nincsenek. (2) Ostoba a hatalom, mert az egyetlen igazán nagy veszély a széles néptömegek félre-vezetése, dezinformálása, tudatlanságban tartása, megfosztása a valóság, az igazság megismerésétõl, - hiszen minden esetben az ismeretek hiánya, a hosszabb idõn át fennálló tudatlanság a létezõ legnagyobb kockázat. Egy bizonyos idõtartam elteltével már szinte lehetetlenné válhat a felvilágosítás, és a társadalom végképp kettészakadhat: a bennfentesek és a profánok természetes alapon szembenálló táborára, ami önmagában végveszély...

Mirõl is van szó? Arról, hogy legalábbis az elmúlt 20 év magyar történelme - gazdasági és politikai történelme - olyannyira „tendenciózusnak” látszik, amiért is alapos okkal feltételezhetjük az események tudatos alakítását. No persze nem a tudatlan néptömegek, hanem egy aktív politikai elit részérõl...

Észre kell vennünk - elég erõsnek kell lennünk, hogy vegyük a bátorságot ehhez! -, hogy Magyarországot kb. 1982. óta, tehát 20 éve ugyanaz a „reform-kommunista elit” (pénzügyi, sõt, bankár-elit) irányítja, még azokban a (rövid) szakaszokban is, amikor nem a politikai hatalom elsõ soraiból, hanem „a háttérbõl”, a pénzhatalom útján teszik ezt. Épp azóta, amióta az állam rohamos eladósodása elkezdõdött!

Név szerint is felsorolhatnánk, kik azok, akik 20 éve folyamatosan, néhány nüansznyi eltéréstõl eltekintve, változatlanul ugyanazt a gazdaságpolitikát valósítják meg; függetlenül attól, hogy ki, és milyen rendszer kormányoz, - de ez, gondolom, felesleges. A lényeg nem a személyekben van; a jelenség a fontos! Hangsúlyozom, hogy a figyelmünket a tárgyi gazdaságpolitika és a közgazdasági valóság lényegi elemeire kell összpontosítanunk, vagyis hát most el kell vonatkoztatnunk holmi „figyelem-elterelõ” részletkérdésektõl!

Kizárt dolog, hogyha valami 20 éven át stabilan nem mûködik, s mégis végig tovább erõltetik, - az ösztönös tévedés legyen, ennyi idõn át!

A lényegi, változatlan elemek a következõk:

n Állami költségvetési túlköltekezés, növekvõ halmozott deficit

n Fiskális (kézi vezérléses) gazdaságirányítás és monetáris restrikció

n A külkereskedelmi és a fizetési mérleg halmozódó hiánya

n A mindenfajta hiányok külföldi hitelekkel történõ kitöltése

n Az államadósság értelemszerûen halmozódó növekedése

n Az adósságszolgálat (törlesztés + kamatok) elviselhetetlen mértéke

n Az állami terhek „átterhelése” a népre, növekvõ adók formájában

n A külföldi tõke becsalogatása a fizetési mérleghiány ellentételezésére

n Növekvõ kamatszolgálat + bérmunkás bedolgozás = kamatrabszolgaság

n Legvégsõ megoldásként a társadalmi tulajdon gyorsított privatizációja

n S mindez zárt (bûvös) körben folyik tovább, amíg minden elfogy.

Láthatjuk, hogy a szisztéma lényege átível a létezõ kommunizmusból a még „nem egészen kiforrott” kapitalizmusba, - a rendszerváltáson keresztül mai napjainkig. Hogy közben (1990-tõl) „létrejött az ún. demokratikus intézmény-rendszer”, hogy megvalósultak és ciklikusan (4 évenként) megtörténnek a demokratikus parlamenti és helyhatósági választások, hogy vetésforgóként hol a régi kommunisták, hol pedig demokratikusnak álcázott, ám egyre kevésbé népnemzeti, de egyre liberálisabb pártok regnálnak; ki figyel oda: az államadósság nõ, az adóterhek egyre elviselhetetlenebbek, jelentõs vagyonnal pedig kizárólag csak a komprádor burzsoáziánk képviselõi rendelkeznek, mintha csak jutalékot kapnának szolgálataikért. Hozzá kell tenni, hogy a magyar nép életszínvonal, polgárosodás, illetve az általános életkilátások (életminõség, vagyonszerzés, nyugellátás, életkor, stb.) tekintetében rosszabb helyzetben van, mint az elsõ (keletrõl érkezett) felszabadításunk (1945.) óta valaha. A második (immár nyugatról érkezett) felszabadításunk (1990.) a politikai és gazdasági rendszerváltás lehetett volna; már tudniillik azért, hogy ne csak az átmeneti szovjet megszállás alól, hanem a reform-kommunizmus áldásaitól is fel-, illetve megszabadítson mindannyiunkat. Nem így történt! Nyilvánvalónak látszik, hogy az 1982-ben megkezdett reform-kommunista gazdasági és politikai folyamatok minden más demokratikus átalakulásnál erõsebbnek bizonyultak, amennyiben ma is sokkal mélyrehatóbban meghatározzák mindennapi életünket, mint a 12 éve lezajlott rendszerváltás bármilyen demokratikus átalakulása, változása. Ne tévesszen meg bennünket semmilyen látszat, - a folyamatosság erõsebb...

Említettem, szinte teljesen kizárható, hogy egy 20 éve tartó folyamat, amely legfontosabb, meghatározó momentumait a fenti pontokban mintegy ok-okozati összefüggés-láncba fûztem, - fatális véletlen mûve legyen! Sokkal valószínûbb ennél, hogy a folyamatot tudatosan eltervezték, folyamatosan alakítják és irányítják; ugyanazok, akik 20 éve a pénzfolyamatok stabil õrei. Ha van merszünk élni ezzel a munkahipotézissel; mindjárt egyszerûvé válik a „20 éve fokozódó valóság” megértése, sokkal egyszerûbbé, mintha még tovább ragaszkodnánk a történet véletlenszerûségéhez, ami nonszensz...

A világegyetem nem magától alakult ki, az élet megjelenése sem a véletlen mûve, az ember sem magától született a majomtól; s az emberi társadalom sem vakvéletlenek folytán fejlõdik, halad semmibõl a végtelenbe. Az ember tudatos lény, s mint ilyen - ha teheti -, igyekszik maga irányítani a sorsát.

De ha nem teheti, akkor mások fogják irányítani - helyette.

Ha végig elemezzük a fentebb felvázolt ok-okozati összefüggés-lánc fõbb motívumait és vonzatait; láthatjuk, hogy az elmúlt 20 év során a népünknek egyetlen olyan sorsdöntõ, „legitim pillanata” sem akadt, amikor ténylegesen a saját kezébe vehette volna gazdasági és politikai élete irányítását!

A kapitalizmus a XIX. században megteremtette az egyetemes részvény-tulajdon jogintézményét, ami biztosítja egyrészt a tõketulajdon polgári demokratikus (!) centralizációját, másrészt a pénzhatalom személy-telenségét. Kollektív tõketulajdon + hatalmi centralizáció = kommunizmus. Napnál világosabb, hogy az egyetemes részvénytulajdon világuralma szem-pontjából a kommunizmus zsákutca volt, - mert egyfelõl nem biztosította a pénzhatalom személytelenségét, másfelõl a kommunista országok tõke-tulajdonát „kivonta” a világpiac és a világtõzsde elvileg szabad forgalmából, vagyis egyfajta lebonthatatlan vagyoni tömb (értsd: kommunista tábor) létét konzerválta, ami önmagában növekvõ veszélyt jelentett a tõkés világ, más szóval a Nyugat számára. A politikai és katonai veszélyt az USA vezette NATO az 1980-as években drasztikus huszárvágással, csillagháborús fenyegetéssel és fegyverkezéssel úgy számolta fel, hogy a Szovjetúniót olymértékû katonai kiadásokba hajszolta bele, amitõl az önkényuralmi rend gazdasága lényegében magától összeroskadt. Tekintve, hogy a mentorát veszített keleti tömb (a KGST, a Varsói Szerzõdés) többi országa sem volt sokkal jobb gazdasági helyzetben (a legtöbbjüket már növekvõ eladósodás fenyegette), - a kommunista blokk mind gazdasági, mind politikai „erejét” elveszítve alkotó elemeire esett szét. Ám ettõl még nem lett kapitalista...

A kommunizmus lebontásában a világtõke számára a legnagyobb gyakorlati problémát az jelentette, hogy ezekben a keleti országokban deklarálták a termelõeszközök, a nemzeti mûködõtõke kollektív, társadalmi tulajdonát, - ami az egyetemes, személytelen részvénytulajdonon alapuló, a tõzsdén már régóta a pénz derivatíváival spekuláló, a részvény-és valutaárfolyamokat manipuláló szupranacionális pénztõke terjeszkedését, koncentrációját és centralizációját effektíve akadályozta. A volt keleti tömb országainak eltérõ gazdasági, politikai viszonyai nagy körültekintést, s persze minden esetben egyedi, speciális megoldások alkalmazását tették szükségessé; mégis volt két olyan alapvetõ szempont, amelynek mindenütt egyformán érvényesülnie kellett: (1) A változás semmiképpen nem történhetett „véres forradalmak” útján, mert egyrészt minél „spontánabb” egy forradalom, egy népfelkelés, - a végeredmény annál kiszámíthatatlanabb (lásd: az erre irányuló „kísérlet” teljes kudarcát Romániában, ahol a Ceausescu-rezsim eltörlése még nem járhatott együtt az azonnali kapitalizációval, s különösen nem az ország nemzetközi integrációjával. Igaz: Romániának nem volt államadóssága!), - másrészt: (2) A rendszerváltásnak a politikai rendszer megváltoztatása mellett minden országban „egy füst alatt” rendeznie kellett azt a problémát is, hogy tudniillik: miként lesz a nép társadalmi tulajdonából a világtõke számára könnyedén és olcsón megszerezhetõ egyetemes részvény-tulajdon?! A társadalmi tulajdon a tõke számára „gordiuszi csomó” volt...

Ennek kapcsán tennem kell még egy rövid, magyarázó kitételt is, ami aztán messzemenõ következményekkel, következtetésekkel jár majd, a további, részletes mondanivalóm kifejtése szempontjából is. A kapitalista és az ún. szocialista nemzetgazdaságok között az alapvetõ termelõeszközök eltérõ tulajdonlása csak az egyik döntõ különbség, - a másik a piac, az árképzés (a profit) mechanizmusában rejlik. Míg a szocializmusban az árak, illetve az árakban foglalt „nyereség” csupán a kereskedelmi árucsere, a forgalom lebonyolításának, továbbá az állami preferencia-rendszer mûködtetésének egyszerû eszköze volt, - addig a kapitalizmusban a piac a tõkés verseny, a konkurencia-harc valóságos küzdõtere, ahol minden a profitért történik. Ez az a lényegi különbség, ami a szocializmusban rendkívül olcsóvá tette (más szóval a világpiachoz képest leértékelte!) mind a termelõeszközök, a föld, a termelési tényezõk, - mind a termékek, áruk, szolgáltatások, stb. árait; hiszen a gazdasági tevékenység, a termelés alapvetõ célja itt nem a profit, hanem az effektív szükségletek mind teljesebb kielégítése volt. Ez az oka annak, hogy a világtõke elsõsorban nem is a társadalmi tulajdon, a nemzeti mûködõtõke megszerzéséért „integrálta” (értsd: a vagyonok kampányszerû privatizációja révén) a volt szocialista gazdaságokat, hanem legfõképpen azért, hogy a 100 %-ban állami megrendelésekbõl felépülõ belsõ piacokat meghódítsa! Mert a piac a profit forrása, és a sáskahadként érkezõ tõkés befektetõk pontosan tudták, hogy a piac hosszú távon többszörösen többet ér, mint maga a portfolió, melynek a „megvásárlása” szükséges elõfeltétele a piacok megszerzésének. Ez megpecsételte a volt szocialista országok nemzetgazdaságainak sorsát, hisz nem egyenértékek cseréltek gazdát...

A legrosszabbul természetesen azok az országok jártak, amelyekben az államadósság abszolút és relatív mértékben is - a legnagyobb volt.

Mindezek miatt Magyarország járt a legrosszabbul, - mert a privatizáció az eredeti bekerülési tõkeértékek átlag 20 %-os árbevételét hozta; ami pedig a valóságos piaci értékarányokat (ti.: az elérhetõ tõkésített hozadék alapján mérve) illeti: a kapott ár az adott ellenértékek csupán elenyészõ, tört része.

Ami mármost az alapprobléma „rendezését” - a nemzeti mûködõtõke, a társadalmi tulajdon egyetemes részvénytulajdonná alakítását - illeti; sajátos módszerrel történt meg „a gordiuszi csomó” átvágása...

Mint mondottam, Magyarországon (is) az alapvetõ termelõeszközök 1990-ig hivatalosan deklaráltan össznépi, társadalmi tulajdonban voltak, hiszen a kollektív tulajdonlás elve és gyakorlata volt a szocializmus fundamentuma. Ez egyrészt azt jelentette, hogy minden dolgozó alapvetõen alacsonyabb munkabért kapott, s így alacsonyabb életszínvonalon élt, mint amekkora a munkájáért valójában megillette volna - s mint amennyit azonos munkáért a kapitalista országokban fizettek! -, hiszen mindenki „kollektív feladatként” a társadalmi tulajdon építésén, gyarapításán dolgozott, hogy minél elõbb utol-érhessük a legfejlettebb kapitalista országokat. Másrészt azt, hogy az egy-szerûbb és takarékosabb gazdálkodás lehetõségének a megteremtéséért a dolgozó nép társadalmi tulajdonát képezõ alapvetõ termelõeszközöket a szocialista állam kezelte. Tehát kezelési joga volt, s nem tulajdonjoga...

Említettem már, hogy az 1990-ben lezajlott gazdasági és politikai rendszer-váltás valójában többoldalú egyezség (kompromisszum) volt, - a nép feje felett, illetve a nép nélkül. Tekintve, hogy a volt szocialista tábor széthullása megindította „a szûzföldek” (a szûz-országok) egyfajta globalizációs újra-felosztását is, - az egyezkedõ „erõk” a következõk lehettek:

n Az Atlanti Szövetség (NATO), az Európai Únió, illetve a szupranacionális társaságok politikai és civil szervezetei (azok tanácsai és ajánlásai);

n A hazai reform-kommunista „rendszerváltók”, a nómenklatúra tagjai;

n A rendszerváltás tényét utóbb „saját rendszerváltoztató tevékenységük” eredményeként feltüntetõ „új” pártok (MDF, SZDSZ, FIDESZ, KDNP, FKgP) képviselõi, az Ellenzéki Kerekasztal, tagjai, stb. Ezek a pártok önhatalmúlag képviselték az egész „népet”, valódi legitimáció nélkül.

A kommunista blokk gazdasági, politikai, katonai és társadalmi fellazítása, majd végül ellehetetlenítése és kvázi feloszlatása nyilvánvalóan a NATO, az USA, az Európai Únió, a vezetõ tõkés országok (euro-atlanti hatalmak) effektív politikai, gazdasági és egyéb tevékenységének „érdeme” volt; ebbe beleértve a legkülönbözõbb multinacionális, transznacionális és szupra-nacionális társaságok politikai, gazdasági, és kultúrális tevékenységét is.

A fellazítás „aknamunkáján” gazdasági értelemben mindenekelõtt a hitel-nyújtások révén elért eladósítást értjük, melyrõl a következõ fejezetben lesz szó. A politikai demoralizálás tulajdonképpen „mindvégig” mûködött, de az 1980-as években - parallel a hitelnyújtással - olymértékben felerõsödött, ami politikai, szellemi és kultúrális téren egyaránt gyorsan megteremtette a rendszerváltás ideológiai alaptónusát, közhangulatát. Mint már említettem, - a végsõ lökést a kommunizmus egyidejû összeomlásához a csillagháborús fegyverkezés miatti általános gazdasági csõd adta.

Teljességgel érthetõ, ha a vezetõ tõkés nagyhatalmak és azok különféle nemzetközi szervezetei „részt kértek” a magyar rendszerváltás alapvetõ körülményeinek, feltételeinek a meghatározásában, - amiben elsõsorban gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai stratégiai érdekeik játszhattak döntõ szerepet. Nyilvánvalóan ajánlásokat, feltételeket fogalmaztak meg, amelyeket a magyar rendszerváltó erõk respektáltak, olyannyira, hogy fel-vállalták azok képviseletét is. Ilyen ajánlások lehettek: békés (vérmentes) rendszerváltás, a külföldi államadósság-szolgálat jogfolytonos fel-vállalása, az 1989. elõtti hitelekkel (szerintük) „eljelzálogosított” társadalmi tulajdonunk (!) multinacionális privatizációja, plurális-liberális parlamentáris demokrácia gyors bevezetése, csatlakozási kérelem benyújtása a NATO-hoz, majd az Európai Únióhoz, stb.

Mivel a rendszerváltás nem forradalom vagy népfelkelés útján ment végbe - ami önmagában a váltás természetes legitimációját adhatta volna -, hanem külsõ, nemzetközi nyomásra, illetve sajátos belpolitikai egyeztetések (lásd: Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások) „eredményeként”; nyilvánvaló, hogy két ellentétes érdekû fél közötti kompromisszum születésérõl volt szó...

A hatalom birtokosa 1989-ben formálisan még az MSZMP volt, az egyetlen olyan párt, amelyik - sok évtizedes egypárti, állampárti jellegébõl adódóan - rendkívül széles körû társadalmi beágyazottsággal, sokszázezres pártoló tagsággal, s az egész országra kiterjedõ infrastruktúrával rendelkezett. Az állam összes funkciói, a döntések mechanizmusai - még közvetlenül a rendszerváltást megelõzõen is - szinte szétválaszthatatlanul összefonódtak az állampárt mûködésével, apparátusával, korifeusainak tevékenységével. Az MSZMP-t persze a nemzetközi erõk elvárásai „kötelezték” a hatalom önként történõ „átadására” - ez a rendszerváltás politikai alapfeltétele volt -, de ahhoz, hogy ez gördülékenyen menjen (mindkét fél pontosan tudta, hogy sem az átadó, sem az átvevõ „szervezet”, sem az átadás-átvétel módja nem felel meg a szigorú értelemben vett népfelség elve szerinti legitimitás feltételeinek!), teljesíteni kellett az MSZMP által támasztott feltételeket is...

Ilyen feltételek lehettek: a hatalom korábbi birtokosai megtarthatják minden vagyonukat, s felelõsségre vonástól sem kell tartaniuk; a nómenklatúra kiemelkedõ tagjai, személyiségei résztvehetnek az ún. „spontán privatizációban”, ami afféle elõ-osztozkodás a társadalmi tulajdonból, a rendszerváltás elõtt, 1988-ban megkezdett folyamatok szerves folytatásaként, szintén a felelõsségrevonás veszélye nélkül.

Az ún. „rendszerváltó elitnek” - effektív rendszerváltó tevékenysége során - mind a külpolitikai, mind a belpolitikai követelményekhez igazodnia kellett, hogy beteljesítse „küldetését”. Csak a népfelséget nem képviselte senki...

Könnyen megérthetõ - még utólag is -, hogy megkerülhetetlenül jelentkezett az alapprobléma: valamilyen módszerrel át kellett hidalni azt a szakadékot, ami az 1989. elõtt felvett, nem legitim kommunista államadósság és a „jelzálog-fedezetéül kiszemelt” társadalmi (össznépi) tulajdon között tátongott, - hogy minden külsõ és belsõ „fizetési kötelezettségnek” eleget lehessen tenni. Mert a társadalmi tulajdon állami kezelésben volt ugyan, mégsem volt az állam tulajdona, tehát semmiképpen nem felelhetett meg a személytelen (de mégis magán-) egyetemes részvénytulajdon nemzetközi követelményeinek. Az egész rendszerváltásnak ez a látszólag „jogelméleti” pont a leghomályosabb pontja, ahol igazán tetten érhetõ a külföld befolyása és a rendszerváltó elit (beleértve most az „új pártok” és az MSZMP-bõl lett utódpárt, az MSZP közötti „együttmûködést” is!) kifelé és befelé egyaránt megnyilvánult kollaborációja. Ugyanis megengedhetetlen dolog történt!

A rendszerváltók - nyilván a külföldi tanácsadók sugallatára - úgy tettek; úgy döntöttek és úgy cselekedtek, mintha az elõzõ 45 év úgy, ahogy volt, nem-csakhogy nem lett volna legitim (demokratikus értelemben nem is volt az), de meg sem történt volna; állami tulajdonná államosították az össznépi társadalmi tulajdont, tehát elvették a néptõl a tulajdonát, miközben ráterhelték a nem legitim rendszer összes külföldi hiteltartozását!

Az állam kezelõi jogából tulajdonjogot „keletkeztettek”, - minden alap nélkül...

Lássuk tisztán az ellentmondást, a maga teljességében!

Egyértelmû, hogy a demokratikus parlament (mint a népképviselet legfõbb fóruma) nem elsõsorban piszlicsáré ügyek megtárgyalását, megvitatását szolgálja - mint amilyen például a képviselõk illetményének rendszeres fel-emelése -, hanem az egész ország érdeklõdésére számot tartó, a nép alapvetõ érdekeit kifejezõ kérdések eldöntését. Már pedig sem az elõzõ, sem a rendszerváltás utáni, megválasztott új parlament soha nem döntött az alábbi, eminens érdekeinket kifejezõ, fõbenjáró kérdésekben:

n Átvállaljuk-e a bukott rezsim államadósságának jogfolytonos szolgálatát?

n Tulajdonjogra váltjuk-e a letûnt állam kezelõi jogát?

n Elfogadjuk-e a társadalmi tulajdonunk államosítását?

n Elfogadjuk-e a külföldi hitelezõk kvázi „jelzálog-igényét”?

n Szembeállítjuk-e a népvagyont a kommunista államadóssággal?

n Akarjuk-e az össznépi tulajdon kampányszerû privatizációját?

n Elfogadjuk-e legitimnek a spontán privatizációt?

n Akarjuk-e, hogy a nemzeti mûködõtõke multinacionális cégeké legyen?

A legdurvább jogi hiba volt, amikor a rendszerváltó állam felvállalta a nem legitim államadósság jogfolytonos visszafizetését. Erre nem rendelkezett legitimitással; s mivel az új országgyûléssel a kérdést meg sem szavaztatta, felmerül „a rosszhiszemûség”, a kollaboráció gyanúja. Kényszerhelyzet ide, kényszerhelyzet oda; még durvább hiba volt a társadalmi tulajdon állami tulajdonkénti „kezelése”, ami lényegében a nemzeti mûködõtõke teljes körû „államosítását” jelentette, - ismét csak legitim államosítási aktus nélkül. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar nép kedden még álomra hajtotta a fejét, mint a társadalmi tulajdon egyenrangú (és egyenlõ résznyi) tulajdonosa, - de szerdán már arra ébredt, hogy semminek nem a tulajdonosa; minden vagyon az új, „polgári” államé, anélkül, hogy ezt bárki bejelentette volna...

Az a koncepció pedig - származzon is akárkitõl, belföldi vagy külföldi, jogi vagy természetes személytõl -, amelyik célul tûzte ki, hogy a társadalmi tulajdonunk államosítás nélküli, de multinacionális cégek számára történõ „átjátszásával” (a nép kisemmizésével) fogja visszafizetni a diktatúra által, a saját „meghosszabbított” létfenntartása érdekében felvett kölcsönöket; az nem egyszerûen hibás, vagy téves, hanem tudva és akarva - bûnös...!

És ami egészen átlátszó, jogtalan és a rendszerváltó elit külfölddel folytatott kollaborációjának egyértelmû bizonyítéka az az, hogy a legitimáció, vagyis a népfelség elve szerinti jogi felhatalmazás teljes hiányát a rendszerváltás tényével, a régi rendszer letûnése és az új rendszer felállítása közötti idõ-beli hézaggal és jogi interregnummal, sõt, „a lázas sietséggel” igyekeztek igazolni. Ilyen amatõrség nem létezik; vagy ha igen, az már profizmus...

1.3. Magyarország globalizációs eladósítása

Dr. Drábik János a következõket írja a „Leleplezõ” könyvújság 2002. IV/3. számában, a 173. oldalon. „Az érdemi demokrácia hiányát jelzi az is hazánkban, hogy a mai napig nem magyarázták meg a magyaroknak, miként lehet az, hogy az ország az 1973. és 1989. között felvett 1 Mrd USD nyugati kölcsönért 11 Mrd USD kamatot kellett, hogy 1989-ig visszafizessen. Ugyanakkor a magyar társadalom egészét terhelõ külsõ adósság 20 Mrd USD-ra növekedett. (V.ö.: Külsõ eladósodás és adósságkezelés Magyarországon - MNB Mûhelytanulmányok II. - 1993. 02. /56 p.) Nem magyarázták meg azt sem, hogy miután a rendszerváltó kormányok eladták a nemzeti vagyon 90 %-át, s a befolyt ellenértéket kizárólag adósságtörlesztésre fordították, mégis miért haladja meg a magyar társadalom egészét terhelõ össztartozás - külsõ és belsõ, állami és nem állami, bruttó és nettó - 2002-ben a 80 milliárd eurót? A magyar társadalomnak ezen összeg adósságterheit (8 milliárd eurót) kell évrõl-évre kitermelnie és átadnia a nemzetközi pénzvilágnak minden ellenszolgáltatás nélkül. A magyar demokratúra nagyobb dicsõségére az integrált hatalmi elit a mai napig nem számolt el a magyar népnek a munkája eredményeként létrejött és 1989. után el-adott vagyonával. A hivatalba lépett kormánynak sürgõsen pótolnia kellene ezt a mulasztást. Meg kellene végre mondani a népnek, hogy kinek és mennyiért adták el a közös vagyonát, s mire fordították a kapott ellenértéket? És ha csak adósságcsökkentésre fordították, akkor miért nõtt mégis négyszeresére a magyar társadalom egészét terhelõ össztartozás?”

Mit lehet hozzátenni ehhez?!

Talán nem kell túl nagy merészség hozzá, hogy azt állítsuk; amennyiben a magyar rendszerváltó elit - az elõzõ pontban leírtak szerint - mint afféle leendõ komprádor burzsoázia, kollaboránsként követte el az elképesztõ „jogi tévedéseit” (adósság-átvállalás, kezelõi és tulajdonjog összekeverése, privatizáció államosítás és legitimáció nélkül, stb.), akkor nyilván külföldi „tanácsadók” ajánlásai vagy sugalmazásai hatására cselekedett, azokra a multinacionális tanácsadókra hallgatott, akik már 1988-tól itt kószáltak, „a magyar kertek alatt”, privatizációs prédára kiéhezve. Ettõl a feltételezéstõl már igazán csak egyetlen lépés annak az ok-okozati logikai láncnak a fel-állítása, miszerint az egész rendszerváltás - mint egy grandiózus politikai performansz - azt a „gazdasági-pénzügyi trükköt” volt hivatott fedezni, hogy a demokrácia hajnalának leple alatt egyetemes, multinacionális részvény-tulajdonná lehessen konvertálni a magyar nép társadalmi tulajdonát, de legfõképpen a magyar nemzetgazdaság komplett belföldi piacát! A békés rendszerváltás, a demokrácia véres forradalom nélküli, „adminisztratív” be-vezetése leplezte, fedezte a valódi célt, a magyar társadalmi tulajdon el-privatizálását. Ez volt a huszárvágás, mellyel átvágták „a gordiuszi csomót”! Így már végképp nem állunk messze a feltételezéstõl, hogy Magyarország 1982-tõl fokozódó (és még ma is folytatódó) eladósodása nem egyszerûen a regnáló kommunista rendszer mohóságának, önzésének, pazarlásának, dilettáns gazdálkodásának, gazdaságirányításának a következménye volt, hanem sokkal inkább egy külföldrõl, globális stratégiai érdekek által vezérelt és a belsõ kollaboráns elit „felhasználásával” véghezvitt tudatos folyamat, amelynek a neve: Magyarország eladósítása...

A liberális közgazdászok - tudom! - ezen a ponton felkiáltanak, hogy „Lám csak, megint eljutottunk a jó öreg összeesküvés-elmélethez!”, hiszen elveik szerint a társadalomban, miként a természetben - minden történés spontán, véletlenszerû folyamatok eredménye, amelyeket emberi ésszel utólag még át lehet látni; de nem lehet azokat elõre megtervezni, s fõleg irányítani. Ez a „strucc-politikus” nézetrendszer, amely a liberális demokrácia világméretû gyõzelmébe, tökéletességébe, spontaneitásába és tévedhetetlenségébe vetett idealisztikus vakhit csupán, - akkor is tévedés, amennyiben õszinte naivitáson alapul; ha pedig szándékos elhallgatás és félrevezetés a célja, akkor a széles néptömegek, a nemzetek ellen elkövetett legnagyobb bûn. A világ és a történelem ugyanis egyáltalán nem spontán fejlõdés eredménye; különösen azóta nem, amióta - a francia felvilágosodás és a Nagy Francia Forradalom után - megtörtént az egyház és az állam különválasztása, és az ember elhitette magával, hogy istenként már minden csodára képes, tehát a kezébe vette saját sorsa és az emberi történelem tudatos irányítását. A mindennapok, a hétköznapok tapasztalatai - szemben a liberális „kényszer-képzetekkel” - éppen azt mutatják, hogy a világ az egyre tudatosabb, terv-szerûbb cselekvés felé halad; olyannyira, hogy apránként az élet legkisebb mozzanataiból is szinte teljesen „sikerült kiiktatni” a véletlen szerepét... Ha ezentúl minden tudatos, tervszerû, összehangolt és ésszerû cselekvésrõl feltételeznénk, hogy az „összeesküvés”, - szimplán õrültek házává kellene nyilvánítani a Földet; egyszerre „kiderülne”: a világ egy nagy összeesküvés! Természetesen nincs szó errõl; viszont számot kell adnunk arról, meg kell magyaráznunk, hogy mi is a globalizmus?! A globalizmus, ellentétben a naív idealista liberális szemlélettel, - nem természeti kataklizmaszerû, spontán világméretû folyamat, hanem a multinacionális nagytõke olymértékû, újszerû koncentrációja és centralizációja, ami minõségi változást jelent a korábbi állapotokhoz képest. Az már legalább 20 éve ismeretes, hogy a nagytõke a legfejlettebb országokban a kezében tartja, ellenõrzi és irányítja a kormány politikáját; tekintve, hogy ma már minden szabad választás mindenekelõtt pénz, reklám és politikai marketing kérdése. A tõke önszervezõdése nem állt meg az országhatároknál; a fejlett világ elmúlt 15-20 éves története épp arról szól, hogy a multinacionális tõke ún. „szupranacionális” tõkévé, nemzetek fölötti erõvé, globális pénzhatalommá fejlõdött, amelynek ugyan semmi köze nincsen semmilyen „világ-összeesküvéshez”, viszont túllépve az országhatárokon - és így a nemzetállamok külön érdekein -, beleszól a világpolitikába, sõt, globális világpolitikát hoz létre, alakít ki, és érvényesít, ami 1985. elõtt ismeretlen jelenség volt. Magyarország abban a speciális helyzetben van (volt), hogy a rendszer-váltás után még ki sem alakult a belpolitika belföldi nagytõkétõl függése; azonnal a globális-integrációs függés alakult ki, - ami nem független attól, hogy Magyarországon a privatizáció során a nemzeti mûködõtõke 80 %-a szinte azonnal multinacionális részvénytulajdonná vált. Kérdés, - melyik volt az ok, s melyik az okozat? A függés miatt jött létre a jelzett „privatizációs végeredmény”, - vagy a szupranacionális tulajdonlástól váltunk függõvé?!

Amennyiben a globalizáció nem vak folyamat, hanem a tõkés pénzhatalom világméretû terjeszkedésének tudatos, tervszerû és újszerû, már nemzetek felett is átívelõ formája, - akkor ne féljünk kimondani: a globalizáció a kor adekvát „gyarmatosítási” formája, módszere, ami a világ egységessé válásának egyetlen útja, s ami ellen nem tiltakozni, küzdeni, és nem elhallgatni kell, hanem felvilágosítani a nemzeteket a valóságról, és megteremteni azokat az egyezményes feltételeket, amelyek mellett a globális integráció zökkenõmentesen és igazságosan megtörténhet. Magyarország ennek a folyamatnak a rendszerváltás során azért vált az „áldozatává”, mert a rendszerváltó elit nem a népfelség elvét, hanem csak a saját önzõ érdekeit képviselte és érvényesítette, s emiatt indokolatlanul nagy árat fizettünk mindenért, - a társadalmi tulajdonunk pedig igen olcsón, és mindenfajta ésszerû szelekció nélkül került multinacionális kézbe.

A rendszerváltó elit viszont minden mértéken felül meggazdagodott.

Ma, amikor néhány hete csak, hogy az ún. „polgári kormány” leköszönt, és átadta a hatalmat a „szociál-liberális” kormányzatnak, - jól láthatjuk, hogy a rendszerváltó elit „A” és „B” csapata a lényeges kérdésekben egymásra mutogat, megkérdõjelezi a másik deklarált identitását. Orbán Viktor például kijelentette, hogy a Medgyessy-kormány nem szocialista elkötelezettségû, hanem a nemzetközi nagytõke kormánya, - miközben nyilvánvaló, hogy az ún. polgári kormány sem sokat tett a multinacionális tõke hazai túlsúlyának csökkentéséért; jobban támogatta a multikat, mint a kisvállalkozásokat...

Csak ismételni lehet: Magyarországon 20 éve ugyanaz a pénzügyi (bankár) elit irányítja a globális gazdasági és politikai folyamatokat, s az eredmény, amelynek ma a szemtanúi, és a szenvedõ alanyai vagyunk, a gátlástalan kollaboráció következménye, amely nélkül a rendszerváltás és annak minden folyománya egészen másként is alakulhatott volna.

Amirõl beszélünk, az a legitim népképviselet és a szolgálat hiánya.

Nem a globalizáció, és nem a nemzetközi pénztõke és pénzhatalom, s nem is valamiféle „összeesküvés” felelõs Magyarország sanyarú viszonyaiért, hanem a maroknyi újburzsoázia megmagyarázhatatlan felelõtlensége.

Azt kell megérteni, hogy a globalizáció során lassanként a világ mindegyik nemzetállama a globális pénzhatalom „újgyarmatává” válik - ezzé lett mára Magyarország is -, de hogy milyen feltételek mellett, milyen kondíciókkal, az a nemzetállam szellemi erõinek, politikai vezetõinek bölcsességétõl függ.

Korábban kellett volna kialakítani a megfelelõ alkupozíciókat...

Ott tartottunk, hogy Magyarország eladósítása - amely végül is a rendszer-váltáshoz, a nemzeti mûködõtõkénk privatizációs elveszítéséhez vezetett - tervszerû és tudatos folyamat volt; de kinek a részérõl? A nemzetközi tõke és a pénzhatalom globalizációja 1980-1982. körül folyamatában „még nem tartott ott”, hogy „kitervelte volna” Magyarország gyarmatosítását. Végül is ez történt; de teljesen valószínûtlen, hogy a mai állapotot 20-25 évvel ezelõtt Brüsszelben vagy New Yorkban eszelték volna ki.

Sokkal valószínûbb, hogy volt Magyarországon egy reform-kommunista elit, egy önmagát kiválasztottnak hívõ réteg, amely egyrészt beavatott volt, tehát elõre látta a majdan bekövetkezõ globális pénzügyi és politikai globalizációs tendenciákat, másrészt úgy döntött, hogy exkluzív pozíció-elõnyét a maga javára aknázza ki. Az ok-okozati lánc mentén a történet visszamenõleg fel-göngyölíthetõ, a 10. oldalon feltárt lényegi, változatlan elemek alapján:

n Magyarország eladósítása 20 éves öngerjesztõ folyamat, ami addig tart, ameddig a termõföldet is kiszervezik alólunk, vagyis mindenünk elfogy.

n Az adós mindig „zsarolható”; a fokozódóan adós növekvõ mértékben, - gyakorlatilag a végtelenségig. Ha nincs a minden „ésszerû” határon túli eladósodás; nem lett volna „szükséges” a minden józan mértéket túllépõ, kampányszerû privatizáció sem. A társadalmi tulajdon ma is meglenne.

n Mivel a nemzeti mûködõtõke gyakorlatilag minden fontos eleme (80 %-a) multinacionális társaságok kezébe került; a magyar nemzet számára az egyetlen „megélhetési” lehetõségként a bérmunkás bedolgozás maradt. A növekvõ kamatszolgálat öngerjesztõen tovább fokozza az eladósodást és annak terheit; egyrészt rögzíti a status quo-t (továbbra is bedolgozók maradunk, multinacionális uralom alatt!), másrészt lehetetlenné teszi azt, hogy valaha is újra a saját kezünkbe vehessük sorsunk irányítását. Az igazi „cserearány-romlást” (ami messze meghaladja az 1970-1980-as években elszenvedett külkereskedelmi veszteségeket) az jelenti, hogy miközben a magyar munkavállalók európai színvonalú munkát végeznek, 1/5-nyi reálbérért, - a nemzetgazdaság növekvõ adóssága 10 %-ának megfelelõ összegû euro vagy USD minden évben elhagyja az országot, ami kb. 10 év óta a 4-5-szöröse a beáramló külföldi tõkének. Mivel már nincsen privatizálható „állami” vagyon, könnyen belátható: a tõkeimport rohamosan csökkeni fog, lassanként minimálisra csökken, - az elvonás pedig tovább fokozódik. Végül már nem lesz mibõl kiegyenlíteni!

n Nem kellene (nem kellett volna) a multinacionális tõkét rendkívüli mértékû adókedvezményekkel becsalogatni, és szinte a teljes nemzeti mûködõ-tõkét (a társadalmi tulajdont) - válogatás nélkül - a részükre értékesíteni. Az, hogy a szocialista állam (mint a társadalmi tulajdon kezelõje) 45 évig rossz tõketulajdonosnak bizonyult, nem jelent(h)ette azt, hogy kizárólag a külföldiek, a multinacionális tõkebefektetõk képesek a magyar tõkét kellõ hatékonysággal mûködtetni. Amíg a létezõ szocializmus idõszakában a fizetési mérleg hiánya (és így a növekvõ eladósodás) nagyobb részben a termelés alacsony hatékonyságából származott, - addig a rendszerváltás óta már épp az okozza a mérleghiányt, hogy csak bedolgozók vagyunk, s így a késztermék-értékesítés és a privatizált mûködõtõkénk minden profitját, hozadékát a multik „aratják le”; ami a privatizáció öröksége. Az 1980-as évektõl nem azon kellett volna „a pénzügyi lobbynak” dolgoznia, hogy a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba belépve mindig újabb, növekvõ kölcsönöket kaphassunk, már a felvett adósság kamatainak a rendezésére; hanem azon, hogy a magyar mûködõtõke hatékonysága megnövekedjék, s elérje a fejlett nyugati országok színvonalát, - ha kell, akár részleges privatizáció útján is, belföldi tõkésréteg megteremtésével.

n A magyar nép már akkor is szinte az adóterhelés lehetséges maximumán élt, amikor 1988-ban - a késõbbi eurokompatibilitás céljából - Medgyessy Péter, Békesi László és Kupa Mihály vezetésével bevezették a meglévõ „albán” bérrendszer mellé a „svéd” adórendszert. A helyzet azóta sokat romlott; a rendszerváltáskor 30-40 %-ot zuhant a GDP, a reálbér pedig az 1969-es szintre esett vissza. Az elmúlt 1-2 évben sikerült újra vissza-kapaszkodnunk az 1989-es szintre, - ám ez az átlag már egyáltalán nem az akkori „bér-egyenlõsdi” talaján, hanem egy szélvész-gyorsasággal le-zajlott, rendkívül szélsõséges mértékû jövedelmi és vagyoni polarizáció után és révén alakult ki. Az adóterhelés is évrõl-évre csak fokozódott; s ez annak a következménye, hogy az állam tovább növeli a jövedelem-elvonás és az állami koncentráció mértékét, mert a túlköltekezését és a növekvõ kamatterhek (ma már a költségvetés 40 %-a) finanszírozását ezzel igyekszik kompenzálni, biztosítani.

n Mindez a növekvõ teher nem lenne (nem kellene az adó-koncentrációt is folyamatosan növelni), amennyiben nincs örökölt adósság, amely még a négyszeresére is nõtt a rendszerváltás (1990.) óta; annak ellenére, hogy a társadalmi tulajdonunk szinte teljes egészében multi tulajdonba ment át.

n Az államadósság azért nõ, mert az eredendõen reform-kommunista elit, a pénzügyi lobby már 1982. óta folyamatosan arra rendezkedett be, hogy az állami költségvetés deficitjét s a fizetési mérleg hiányát kizárólag újabb és újabb külföldi és belföldi bankhitelek felvételével egyenlítse ki. Ezzel a „tarthatatlan módszerrel” tulajdonképpen már 20 évvel ezelõtt - és azóta is újra meg újra - mintegy belekódolták a magyar gazdaság fejlõdésébe a folyamatos elfogyás, az önsorvasztás, az önfelélés és az önfelszámolás kényszerét. Már akkor kiszámítható lett volna (volt) a folyamat vége.

n Az 1970-1980-as években - mint már említettem - döntõ mértékben abból eredt a külkereskedelmi és a fizetési mérleg halmozódó hiánya, hogy a külkereskedelmi cserearányaink folyamatosan romlottak, ami mögött a nem megfelelõ mértékben javuló, illetve az 1980-as évektõl a csökkenõ termelékenység, az abszolút és relatív értelemben is romló hatékonyság húzódott meg. Az öngerjesztõ problémák alapvetõen abból eredtek, hogy a szocialista állam a nyugati - fõként a világbanki - hiteleket deklaráltan a gazdaság technikai modernizálása céljából vette fel, s nem arra költötte.

n A fentiekben felsoroltak mellett van még egy rendkívül árulkodó tényezõ, ami szintén kb. 20 éve mûködik, és tulajdonképpen 1982. óta napjainkig teljesen irracionális fékezõ hatást fejt ki. Mintha a magyar gazdaságba szándékosan beépítettek volna egy mesterséges féket, ami korlátozza a mindig megújulni igyekvõ növekedést, mert a reform-kommunizmus kõbe vésett dogmává szilárdította, hogy Magyarország nemzetgazdasága az export-bevételre épül, amelynek a túlzott növekedése gyorsabb import-növekedéssel párosul, ami miatt a fizetési mérleg elõbb-utóbb, újra meg újra „szükségszerûen” felborul. Ez vulgáris megfogalmazásban valami olyasmit jelent, hogy amennyiben a reform-kommunistáknak nem sikerült (már pedig nem sikerült) megfelelõ hatékonysággal mûködtetni a nemzeti vagyont, akkor az másnak sem sikerülhet; vagyis vigyázó szemekkel még akkor is óvni kell a nemzetgazdaságot a „túlzott” növekedéstõl, amikor a mûködõtõke 80 %-a már multinacinális tulajdonban van, mert a „gyors” növekedés „beteges” folyamatokat indukál. Ezek a reform-kommunista reflexek még ma is élnek és mûködnek; az állam fiskális kézi vezérléssel igyekszik „irányítani” a nemzetgazdaság azon részét, amelyre még képes hatást gyakorolni. A Magyar Nemzeti Bank pedig zavartalanul folytatja a monetáris restrikció, a pénzkivonás politikáját; akkor is, ha az állam épp a gazdaság, a konjunktúra élénkítésén munkálkodik. A magyar gazdaság már régóta nem a túl sok, hanem a túl kevés pénztõl, a krónikus pénz-hiánytól szenved. Ami „plusz” keletkezik, azt rögvest kivonják...

Az állam 20 év óta „vígan” túlköltekezik, növekvõ halmozott deficitet termel; és mivel a hiányzó pénzeszközöket már nem képes a túladóztatott, mégis - ennek ellenére - mesterségesen lefojtott gazdaságból kipasszírozni, ezért a hiányok pótlására mindig újabb kölcsönöket vesz fel, amelyekért növekvõ adósságszolgálatot fizet, s fel sem merül a gazdaságpolitika alakítóiban, hogy a nemzetgazdaság önfinanszírozóvá tételén dolgozzanak! Ki érti ezt?

Mindez csak úgy „érthetõ”, ha éppen az eladósítás (volt) a végsõ cél...

2. Az államadósság növekedése

2.1. A fogalmak, adatok és információk értelmezési problémái

Az államadósság legfontosabb összevont adatai a rendszerváltás óta már publikusak ugyan, csakhogy egy rendkívül sajátos „módszertan” szerint. Az állam rendszertelen idõpontokban, valamelyik nyomtatott sajtóorgánumban „közli” azt az adatot - általában a nettó külsõ államadósságot, és/vagy az eltelt idõszakban beáramlott tõkebefektetések-, vagy a valutatartalékok összegét -, amelyik a politikai marketing szempontjai alapján a számára a legkedvezõbb propaganda. A mindenkori parlamenti ellenzéki pártok viszont többnyire a bruttó külsõ és belsõ államadósság növekményét emlegetik fel; tekintve, hogy minden folyó kiadásként megjelenõ kamatot a bruttó adósság összegei után kell fizetni, ami a kormánypárt számára terhelõ.

Aki mélyebb pénzügyi és közgazdasági elemzés céljából kutatni akarja az államadósság összefüggéseit, az az 1990. elõtti idõszak adatait tekintve szinte reménytelen (teljesíthetetlen) feladatra vállalkozik. Az 1990., tehát a rendszerváltás utáni információk már többségében maradéktalanul hozzá-férhetõk, - a Magyar Nemzeti Bank havi gyorsjelentéseibõl, a költségvetési és zárszámadási dokumentációkból, valamint a KSH kiadványaiból a tények jobbára feltárhatók, bár nem minden számszerû ellentmondástól mentesen.

Hozzá kell tennem mindazonáltal, hogy legalábbis magas rangú állami-hivatali (PM, MNB, APEH, stb.), pénzügyi alkalmazottnak, ország-gyûlési képviselõnek, „bennfentes” pártszakértõnek, tanácsadónak kell lenni ahhoz, hogy valaki a szükséges dokumentumokhoz hozzá-férhessen. Megjegyzem, hogy ezen a szinten „az apologetikus viselkedés” teljes mértékben kötelezõ; szinte kizárt, hogy aki munkaanyagként dolgozik ezekkel a kiadványokkal, az ne legyen lojális a beszámolókban foglaltakhoz.

Jómagam is ezekbõl az anyagokból vettem az adatokat elemzéseimhez.

Talán nem okozok túl nagy meglepetést, ha megemlítem, hogy a maximális lojalitás a beszámolókra olymértékben jellemzõ, hogy az MNB kiadványai mindig a Nemzeti Bank monetáris; az állami költségvetés kiadványai a Pénzügyminisztérium fiskális tevékenységének eredményességét mérik, méltatják, - nem olvastam még olyan beszámolót, amely akár az állam, akár a bank bármelyik tranzakcióját kritika tárgyává tette volna; olyasmi viszont sûrûn elõfordul, hogy az állam a bankot, a bank az államot okolja valamilyen „hibáért”, tévedésért. A másik probléma, hogy minden a tárggyal foglalkozó beszámoló vagy fiskális, vagy monetáris szemléletet tükröz; nem készül olyan integrált beszámoló, amely egységes és kritikus szemlélettel, politikai és állami függéstõl mentesen elemezné a központi állami gazdaságpolitika, illetve a legkülönfélébb (költségvetési és banki) pénzfolyamatok egymásra hatását, illetve együttes, közös végeredményét.

Mint említettem; sûrûn elõfordulnak adat-értelmezési és fogalmi problémák, amelyek egyfelõl a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzék el-térõ, gyakran homlokegyenest ellentétes álláspontjából, szemléletmódjából erednek, - másfelõl viszont abból, hogy a fiskális és a monetáris szaknyelv még ma is, változatlanul a reform-kommunizmusból ránk maradt exkluzív, elitista zsargont használja, amelynek terminológiája alapvetõen az apológiát és a ködösítést szolgálta, ami a mai megértést is jelentõsen megnehezíti.

Az Új Magyarország napilap - akkor éppen se nem kormánypárti, se nem egyértelmûen ellenzéki (ezért bukott meg, számolták fel, illetve „alakították át” Napi Magyarországgá!) - 1997-ben interjút közölt Plenter Jánossal, a közgazdaságtudományok kandidátusával, Németh Zsolt újságíró tollából.

A cikk arról szól; miért tér el egymástól gyökeresen a pénzügyek értékelése a kormányzati és jegybanki elemzésekben az ellenzéki közgazdászok meg-állapításaitól, - illetve vajon jó megoldásokat alkalmaz-e az ország pénzügyi vezetése az állandósult fizetésimérleg-hiány kezelésére? A továbbiakban idézek a „Gondûzõ illúziókat kelt a pénzügyi politika” címû, illetve „Magyar elmeszülemény a nettó adósság” alcímû igen jelentõs írásból, majd közben megjegyzéseket és magyarázatokat is fûzök egyes fontosabb kitételeihez:

„A Nemzetközi Valutaalap hivatalos kiadványa nem ismeri a bruttó-nettó külföldi adósság-megkülönböztetést. Ez valójában egy magyar találmány, minek célja az lehet, hogy elterelje a figyelmet a tényleges adósságtömegrõl. A Magyar Nemzeti Bank meghatározása szerint a nettó külföldi adósság a külföldi bruttó tartozásokból levont hazai követeléseket jelenti. (?!) (Ország-adósságon a kormány, az MNB, a bankrendszer és az itteni vállalatok összadósságát kell érteni.) Ez azt sugallja, hogy az eladósodás nem veszedelmes, hiszen csökkenõ mértéket mutat. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ország-adósságról beszélünk, amibe beletartozik a vállalatok hitelfelvétele is, ami ma már 30 százalékot tesz ki. Természetesen Magyarországon mûködõ külföldi vállalatról is szó lehet, amelynek a külföldön felvett hitele is a hazai (!!) fizetési mérleget terheli.” Csak helyesbítésként említem meg, hogy: (1) A nettó államadósság „helyesen” a tartozások és a követelések különbsége. (2) Mint láthatjuk, - a Magyarországon mûködõ multinacionális részvénytársaságok külföldi hitelfelvételei is fokozhatják eladósodásunkat... „A különbözõ hivatalos pénzügyi jelentésekbõl az tûnik ki, hogy ez a nettó adósságállomány (?!) többé-kevésbé megegyezik a deviza-tartalékokkal. (Megjegyzésem: az elõbbi értelmezési hiba - folytatódik. A magyar „találmánynak” éppen az a „terminológiai furcsasága”, hogy nettó adósság-összegként a bruttó adósság és a deviza-tartalékok különbségét értelmezi, illetve tartja nyilván. Ez a módszer - részletesebben majd késõbb! - nyilvánvalóan sajátos „konyhaszabály”, amolyan pénzügyi nonszensz. Ez az oka mellesleg annak is, hogy a mindenkori kormányok mindenekfelett a külföldi tõkebeáramlás növelését szorgalmazzák, ami a deviza-tartalékok növekedését is eredményezi, s ez „csökkenti” a nettó államadósságot.)

„S most jutottunk el a leglényegesebb kérdéshez: vajon a tartalékok mibõl állnak? Amennyiben ezek az összegek az ország növekedését szolgáló aktívák, terhelések nélkül, - akkor ez valóban pozitív kép. Félõ, hogy nem ez a helyzet. Legalábbis erre következtethetünk, hiszen az MNB még soha nem hozta nyilvánosságra a tartalékok összetételét. Így viszont a bruttó-nettó szójáték könnyen veszélyes lehet.” (Megjegyzésem: tekintve, hogy az ország fizetési mérlege már év-tizedek óta tartósan passzív - s az államadósság a halmozódó hitelek miatt folyamatosan nõ -, aligha rendelkezhetünk „valóságosan” saját tulajdonú, szabad rendelkezésû deviza-felesleggel. Sokkal valószínûbb, hogy ez egy olyan „vegyes könyvelési tétel”, ami túlnyomó részben a külföldrõl beáramló készpénz-befektetésekbõl és a felvett kölcsönökbõl származik.)

„Valószínû, hogy megkérdõjelezhetõ a pénzügyi biztonság. A deviza-tartalékoknak négy-öt lényeges összetevõje mutatható ki a nemzet-közi pénzügyi gyakorlatban. Az egyik a beáramló mûködõtõke, ami devizában érkezik be az országba; ezt forintra váltva használják fel, s ezért általában nem támasztanak további devizaigényt az országgal szemben. A következõ elem a magánszektor külföldön felvett hitele. Az elõbbihez hasonló módon ez a deviza is tartalék lesz, de egy idõ múltán ezt vissza kell fizetni. Ez már jövõbeni terhet jelent. A tartalék következõ összetevõje a jegybank által felvett külföldi hitelek összessége. Ismeretes, hitelfelvételhez gyakran folyamodik az MNB; ez is jövõbeni tehertétel. A tartalékok közé kell sorolni az ún. csúszó forintleértékelés elõnyeit élvezõ spekulatív tõke beáramlását is. Ez általában fél évre jön be, távozik, ismét megjelenik, évente egy-, más-fél milliárd dollárt mozgat meg. Végezetül, átmenetileg, de jelentõs szerepet játszik a privatizációs bevétel. Valójában (csak) ez lehetne az igazi tartalék, mert nem jár semmi kötöttséggel. Természetesen ez a forrás véges: 1995. óta csökken, és hamarosan meg is szûnik. Mint látható, a tartalékok összetevõi közül a három leglényegesebb - a magánszektor s az MNB által felvett hitel, és a spekulatív tõke - való-jában hitel. Tehát a tartalékok mintegy 70-80 %-a az. Amikor a pénz-ügyi vezetés azzal dicsekszik, hogy nyolc-tíz milliárd dollár deviza-tartalékkal rendelkezünk, ezen valójában jórészt hitelt kell érteni, ami után ráadásul kamatot fizetünk. Mikor tehát 1996-ban arról beszéltek, hogy a nettó adósság 16 milliárd dollár volt, ehhez hozzá kell adni még további 7-8 milliárd dollárt az ún. tartalékból, ami után szintén kamatot kell fizetni. Összességében az állapítható meg, hogy mindig a bruttó adósságállományból kell kiindulni, amibõl 1-2 milliárd dollár levonható a mûködõtõke, illetve a privatizációs bevétel jelenléteként, de a kamatterheink alapja mindenképpen a bruttó adósság.”

Megállapíthatjuk tehát, hogy „a bruttó-nettó” államadósság csak szójáték, lényegileg nem egyéb nyelvi bûvészmutatványnál, mint erre már utaltam a reform-kommunista „pénzügyi tolvajnyelv”, a ködösítõ zsargon említésekor. Sajnálatos, hogy a rendszerváltás utáni (polgári) kormányok és a pénzügyi menedzsment változatlan formában átvette ezt a nyelvezetet, ám ez is arra utal, hogy a nép felvilágosítása helyett továbbra is a ködösítés, a lényeges információk elhallgatása, a valós tények elkenése a fõcél. Adósság-ügyben mintha mindegyik kormány fején egyformán vaj lenne, jobbnak látják a bevált dezinformációs taktika folytatólagos alkalmazását, - pedig hát a probléma gyökere, az eredeti (máig tovagörgetett) adósság 1990. elõtt keletkezett...

Mellesleg szólván: ez is - mármint a társadalom dezinformálása adósság-ügyben - ugyanarról a tõrõl fakad, mint a társadalmi tulajdon elprivatizálása körüli általános ködösítés; az a cél, hogy semmilyen módon ne lehessen ezeket az adatokat összesíteni, összevetni, egymásnak megfeleltetni, be-azonosítani, elemzésre kész állapotba hozni, - ki tudja, mit hoz a jövõ...?!

Az a tény, hogy az államadóssággal és a privatizációval (és különösen a kettõ összevetésével) kapcsolatosan a polgári és a szocialista kormányok tömegtájékoztatása semmiben nem különbözik egymástól, de együtt sem különböznek a reform-kommunista felfogástól; szintén kollaborációra utal.

„Minthogy a tartalékok zöme adósság, csak tûzoltó munkával lehet egyfajta egyensúlyt fenntartani. Ennek egyik jele, hogy az MNB nem tesz mást, mint újabb hitelekkel tömi be a lyukakat. Lejár egy hitel, gyorsan felveszi a következõt. Hasonlóan jár el e kormány a költség-vetési hitelek esetében. Ennek az a veszélye, hogy ha a magyar gazdaság külföldi megítélése romlik, az MNB nem kap, vagy csak nehezebben kaphat újabb hitelt. Ezek az összegek 3-4 hónap alatt eltûnhetnek, és pótlásuk elakadása miatt a forint külföldön össze-omolhat. A thaiföldi események szomorúan példázzák, hogy szembe kell nézni bizonyos veszélyekkel. Az ottani pénz összeomlott, egész pontosan húsz százalékot veszített értékébõl, annak ellenére, hogy hivatalos deviza-tartalékként az ottani jegybank 50 milliárd dollárt jelölt meg. Elemzõk ezt a nagyságrendet kétségbe vonták, különös tekintettel elõre megkötött határidõs swap-ügyletekre. Ez bonyolult pénzügyi tranzakciót jelent; a mi szempontukból a lényeg az, hogy a magyar deviza-tartalékok nyújtotta biztonság ebben az értelemben szintén megkérdõjelezhetõ.” (A helyzet máig semmit nem változott.)

„Érdekes, hogy az állítólagosan egyre csak javuló ‘nettó-eladósodás’ ellenére a fizetésimérleg-hiány érdemben nem csökken. Sõt, az el-adósodás mértéke minden egyes év deficitjével értelemszerûen nõ. Ha a fizetési mérleg hiányának megszüntetésére nem találunk meg-oldást, a bruttó adósság mindig növekedni fog. Ne felejtsük el, hogy hazánk az egy fõre jutó adósságban a világ ‘élvonalába’ tartozik! A krónikus fizetésimérleg-hiány ideiglenes kezelésére találták ki a kül-földi spekulatív tõke behozását az országba. Ehhez a kamatlábat magasan kell tartani, úgy, hogy a nyugati kamatszínvonalhoz és az árfolyamkülönbséghez képest további 4 százalékkal (!!) magasabb hozamot biztosítsanak. Ez nagyon vonzó nyereség a spekulatív tõke számára! Az MNB ezért szán kulcsszerepet a csúszó-árfolyamnak, mert ideiglenes megoldással így jut forráshoz. Valójában olyanhoz, mely a bruttó adósságot tovább növeli. Bár nem a jegybank feladata, de mindenkinek minden eszközzel azon kellene lennie, hogy a kül-kereskedelmi mérleget javítsa. De ehhez már velejéig új gazdaság-politikára van szükség, aminek megalkotására a jelenlegi kormány-koalíció nem képes.” (Az Orbán-kormány 1998-tól valóban több olyan rész-intézkedést is hozott, ami ideig-óráig az „új gazdaságpolitika” látszatát kelltette. Az MNB például megszüntette a forint csúszó leértékelését...)

2.2. Külsõ és belsõ államadósság, valamint tõkeadósság

Vulgáris megközelítésben a magyar állam adóssága, eladósodása abból keletkezett, hogy az állam rendszeresen többet költött, mint amennyi pénz (forint vagy valuta) a különféle pénzforrásai alapján a rendelkezésére állt. A keletkezés forrása, a visszafizetés feltételei szempontjából belsõ, külsõ és tõkeadósságot különböztetünk meg.

2.2.1. Belsõ államadósság

Az állam belsõ eladósodásának klasszikus módszere, példája, amikor az állami költségvetés rendszeresen túlköltekezik; többet költ, mint amennyit a bevételei lehetõvé tennének, s emiatt deficittel zárja a költségvetési évet, - a hiányt pedig belföldi vagy külföldi hitelek felvételével, praktikusan állam-kötvények kibocsátásával pótolja. Magyarországon a rendszerváltás után az államnak még nem volt jelentõs összegû felhalmozott belsõ adóssága, - a belsõ eladósodás folyamata az 1990-es években bontakozott ki. Miután a költségvetést immár tizenkét éve, minden évben tervszerûen, eleve hiányra apellálva állítják össze; nem csodálható, amennyiben öngerjesztõ folyamat indult be: az eladósodó állam a felvett, halmozódó kölcsönök után növekvõ összegû éves kamatszolgálatot teljesít, ami a folyó kiadások egyre nagyobb hányadát emészti fel. Sok év elteltével kialakult az a „megalapozott” praxis, miszerint a büdzsét „már csak az adósságszolgálat kamat-kiadásai miatt is” növekvõ hiányra tervezik. A dolog még magyarázható lenne, ha az állam a túladóztatás elkerülése érdekében, elkerülhetetlen szociális, vagy egyéb, népjóléti kiadások fedezete céljából költekezne rendszeresen túl, - de nem így áll a helyzet. A magyar lakosság 1990. óta növekvõ mértékben, túlzott arányban fizet adót; a költségvetés jövedelem-elvonó, koncentráló igénye egyfolytában fokozódik, mégis a bevételeit meghaladó kiadásokat eszközöl minden évben. Ennek alapvetõen az államapparátus abszolút és relatív túlméretezettsége az oka, illetve az, hogy a letûnt társadalmi rendszertõl örökölt bizonyos „nagy elosztási rendszerek” (pl. egészségügy, társadalom-biztosítás, szociális rendszer, stb.) reformja a mai napig nem valósult meg. Az állam funkciói nem eléggé hatékonyak; a túlszervezettség mellett egyes területeken (lásd: a zárójelben) kifejezett szervezetlenség uralkodik. Mivel az állam „nemigen tudja eldönteni”, hogy mely területeket tekintse stratégiai távlatban „a saját portfoliójának”; egyes viszonylatokban feleslegesen kézi-vezérel, máshol viszont kifejezetten „elhanyagolja” a feladatait. Mindezek a körülmények jelentõs többlet-kiadásokat tesznek látszólag „szükségessé”; évrõl-évre növekvõ mértékben. A túlköltekezés, a hiány rossz beidegzõdés. Az állandósult deficitet az állam karcsúsításával, mûködésének racionális alapokra helyezésével szükséges lenne felszámolni, mert az adóterhelés tovább már nem fokozható, - csupán a multinacionális cégek irányában.

A vonatkozó nemzetközi normák (EU, Világbank, IMF, stb.) megtiltják, hogy a Magyar Nemzeti Bank, az ország jegybankja - amely deklaráltan független a mindenkori kormánytól - bármilyen formában finanszírozza a költségvetés hiányát, rendszeres túlköltekezését. Így az állam - fõként kötvények révén - a gazdaság szinte minden más szereplõjének eladósodott, ami igen sokba kerül. Talán épp az állam reménytelen eladósodása a szabályok fõ célja...

Az állam belsõ adóssága 2002-ben meghaladta a 9 ezer milliárd forintot.

2.2.2. Külsõ államadósság

A magyar állam külsõ adóssága - 1970. és 1989. között, tehát még a bukott rendszer idõszakában - úgy keletkezett, hogy a Magyar Nemzeti Bank kül-földi kölcsönöket vett fel; USA-dollárban, a magyar állam nevében. A hitelek eredeti ideológiája, célja a magyar gazdaság technikai modernizálása volt. Az 1970-es években (a IV. és az V. ötéves tervidõszakban) addig soha nem látott mértékû, összegû beruházásokra, gépbeszerzésekre került sor; mindenekelõtt az infrastruktúra (pl. a hírközlés, a távközlés, stb.) területén. A beruházások mindenekelõtt a kommunista állampárt-hatalom erõsítését, stabilizációját és önvédelmét szolgálták; így az elõkészítés során csupán csak másodlagos szerepet kapott a gazdaságosság, a jövedelmezõség, a megtérülés követelménye, - jelentõs volt az improduktív építések aránya is. Az 1970-es években felvett (IMF és világbanki) hiteleket az MNB (az állam) nem tudta visszafizetni; sõt, a kamatok fizetésére sem volt önerõbõl képes. Erre részben a felvett hitelek rendkívül hátrányos kondíciói, részben pedig a külkereskedelmi mérlegünk, a cserearányok tragikus romlása (v.ö.: olajár-robbanás) ad magyarázatot. Az állam arra kényszerült, hogy már 1982-tõl a kamatok fizethetõsége érdekében vegyen fel egyre újabb hiteleket. Ezzel beindult az ún. „adósság-spirál”, amelynek a mai napig nincsen vége. A magyar gazdaság csekély, és egyre csökkenõ teljesítõképessége folytán az 1980-as évek végére a külsõ adósság 20 milliárd USA-dollár fölé nõtt...

Közvetlenül a rendszerváltást (1990.) megelõzõen Németh Miklós, utolsó reform-kommunista kormányfõ nyilvánosságra hozta, hogy a magyar állam bruttó külföldi adóssága 20,5 Mrd USD, - ami döbbenetes meglepetés volt, hiszen az államadósság-adatok mindaddig titkosak voltak, másrészt a valós összegrõl „senki nem tudott”; legalábbis úgy tett, mintha nem tudna róla...

A rendszerváltó magyar állam (nevében az Antall-kormány) jogfolytonosan átvállalta a külsõ államadósság folytatólagos szolgálatát. Tette ezt annak ellenére, hogy egyfelõl a nemzetgazdaság állapota 1990-1991-ben zuhant a mélypontra, - másfelõl viszont „más körülmény” nem kényszerítette erre.

Fenn akarták tartani az ország hitelképességét - így szólt a magyarázat...

A korszak tényeivel, eseményeivel ennél részletesebben „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címû, megelõzõ tanulmányomban írtam.

Az ország hitelképességét „természetesen” csak úgy sikerült változatlanul fenntartani, hogy - a fizetésimérleg-hiányunk kiegyenlítése, a kamatok fizetése, az aktuális adósságszolgálat teljesíthetõsége érdekében - újabb, sok milliárd dolláros hiteleket vettünk fel; annak ellenére, hogy az „állami” vagyon kampányszerû privatizációja már 1990-1991-ben is nagy összegû bevételeket hozott. Mindezek eredõjeként a bruttó külsõ adósság 1994-ben elérte a 25 milliárd USD-t; miközben a forint USA-dollárhoz viszonyított paritása a vágtató infláció miatti sorozatos leértékelések következtében évi 15-20 %-kal romlott.

A Horn-kormány idõszakában, 1994-1996-ban a külgazdasági mérleg mély válságot mutatott; a fizetési mérleg hiánya az 1993. évi 3,5 milliárd USD-rõl 1994-ben 3,9 Mrd USD-re szökött fel, majd 1995-ben 2,5 Mrd USD-re mérséklõdött. (A mérleghiány 1991-1992-ben csak 0,3 Mrd Usd volt.) Az infláció ezekben az években - 25-30 %-os maximummal - tetõzött.

Mindezek következményeként a bruttó külsõ államadósság 1995-1996-ban megközelítette, majd meghaladta a 33-35 milliárd USA-dollárt. Történt ez mindannak ellenére, hogy a privatizáció nagy lendülettel folyt, és jelentõs deviza-bevételeket is produkált. A Horn-kormány az ország fizetõ-és hitel-képességének megõrzése céljából alapvetõ feladatának tekintette az állam-adósság csökkentését, ezért rendkívüli privatizációs intézkedéseket hozott.

A komplett energia-szektor nagy sietséggel végrehajtott értékesítése közel 4 milliárd dolláros extra-bevételt eredményezett, miáltal mind a bruttó, - mind a nettó külsõ államadósságot sikerült komoly mértékben mérsékelni.

A nettó adósság 1991. és 1993. között 14-15 Mrd USD között mozgott, a tetõpontját 1994-ben érte el, 19 milliárd dolláros csúccsal, - azóta pedig folyamatosan, fokozatosan „csökken”. A csökkenés egyrészt az említett rendkívüli privatizációs értékesítés (1996-1997.) „diszkrét” következménye; másrészt az Orbán-kormány idõszakában, 1998. és 2002. között sikerült - különbözõ konverziókkal - „megállítani” a bruttó államadósság növekedését, miközben a devizatartalékok a külföldi tõke beáramlása révén folyamatosan növekedtek, s így „a nettó adósság csökkenését” eredményezték...

Az Orbán-kormány 1998-ban 23 Mrd USD bruttó külsõ államadósságot (a nemzetgazdaság adóssága ennél nagyobb, 31 Mrd USD volt) „örökölt” a Horn-kormánytól; majd már 2002-ben 25 Mrd USD-vel (a nemzetgazdaság adóssága 33 Mrd USD) „adta át a stafétabotot” a Medgyessy-kormánynak.

Az állam „nettó” adóssága 2002. elején 2,1; a nemzetgazdaságé pedig 9,5 Mrd USD volt. A deviza-tartalék összege mintegy 23 milliárd USA-dollár.

2.2.3. Tõkeadósság

Államadósság azonban nem csupán külsõ vagy belsõ, effektív készpénz (hitel-) tartozások formájában értelmezhetõ (amelyért „kamat-szolgálatot” kell fizetni), hanem ún. „tõkeadósság” képében is (ennek költsége a „profit-szolgálat”). Elõre bocsátom, hogy ebben a tekintetben nagymértékben saját becsléseimre vagyok utalva, - hiszen sem a privatizáció összevont deviza-bevételi adataival, sem a deviza-tartalék valós összetételének ismeretével nem rendelkezem. Ilyen statisztikai összesítések vagy nem készülnek, vagy nem publikusak. (Esetleg azért nem készülnek, mert nem publikusak.) Arról van szó, hogy a mai Magyarországon, a magyar állam földrajzi és államjogi területén mûködõ, az egyetemes részvénytulajdon fogalmi keretébe tartozó portfolió (mûködõtõke) mintegy 80 %-a multinacionális tulajdon; ami csak „helyileg” termeli nálunk a profitot, - a valós tulajdonjoga sem értékben, sem természetben (naturáliában) nem a miénk. A tárgyi mûködõtõke a magyar nemzetgazdaság szerves része; sõt, az ország gazdasági növekedésének fundamentuma. Munkahelyet, megélhetést biztosít több millió munkavállaló számára; akik pedig adó-és járulékbefizetéseket teljesítenek az állam felé, amelyekbõl az állami költségvetés mûködik. Magyarán: a nemzetgazdaság; az állam és a lakosság olyan tõketulajdonnak „köszönheti” a puszta létét is, amely nem az övé, - személytelen, egyetemes részvénytulajdont képez...

A külföldi multinacionális tõketulajdon kizárólag azért van Magyarországon, hogy a világ átlagprofitrátájának megfelelõ mértékû profitot termeljen, és azt szabad rendelkezésre (felhasználásra) kivigye az országból. Az átlagprofit - a tõke általános tulajdonságaiból fakadóan - tendenciájában megegyezik a kamattal, ami a banki kölcsöntõke (mint befektetés) profitja, hozadéka. Ez azt is jelenti, hogy az országban mûködõ mindenfajta hitel vagy befektetés teljesen egyformán viselkedik, - idegen tulajdon, portfolió, mely profitra vár. Így tehát nem csak az effektív hitelállomány állami (vagy nemzeti) adósság, hanem minden idegen részvénytulajdon is, ami az országban mûködik.

„Adósság” minden olyan külsõ tõke, amely a magyar munkából gazdagodik, hiszen ahhoz, hogy „megváltsuk profittartozásunkat”, - meg kellene venni...

(1) Külföldi tõkebefektetések

Plenter János közgazdász már idézett interjújának - amelyhez hasonló nép-felvilágosító, ismeretterjesztõ (és mégis közérthetõ) elõadást a tárgyban azóta sem olvastam - nyomdokain haladva alapos okkal feltételezhetõ, hogy a devizatartalék már említett „titokzatos” tartalma döntõ hányadában a külföldi tõkebefektetéseket, méghozzá azok rendszerváltás óta felhalmozott összegét tartalmazza. Még az is lehet, hogy ez a könyvelési tétel egyfajta „garanciális tartalékot” takar, - nem várt politikai események esetére... Arról van szó, hogy a magára valamit is adó külföldi tõke természetesen csupán akkor fektet be Magyarországon, ha állami garanciákat kap - a kormánytól. A garanciák arra vonatkozhatnak, hogy vis major esetén az állam köteles a befektetésnek megfelelõ eredeti devizanemben visszafizetni „tartozását” a külföldi befektetõnek. A befektetett pénzösszeget pedig - legalábbis papíron - „tartalékban tartják” (könyvelik) mindaddig, amíg a befektetés fennáll. Vis major lehet pl.: a „forradalmi” lázadás, a politikai anarchia, a katonai puccs, a totális államcsõd, „rendszer-visszaváltás” vagy vissza-államosítás. Ezen esetekben a befektetés „visszajár”, amire garanciális tartalékot képeznek...

Tekintve - s most Orbán Viktornak arra, a már hivatkozott tanulmányomban részletezett „teóriájára” gondolok, amely szerint „elég, ha évente átlagosan akkora összegû külföldi tõkebefektetés áramlik be, amennyi átlagosan a fizetési mérleg hiánya” -, hogy a fizetési mérleg a rendszerváltás (1990.) óta kb. ugyanannyi hiányt halmozott fel, mint amennyi ma a deviza-tartalék kimutatott összege (23,2 Mrd USD); indirekt módon ez a fentiek igazolása. (Nem lehet véletlen az sem, hogy a devizatartalékokat nem részletezik.)

Ez a halmozott befektetési összeg „profit-köteles”, tehát - tõkeadósság...

(2) Privatizációs befektetések

Mint mondottam, - ismeretlen a privatizációs deviza-bevételek (1990-2000.) halmozott valós összege. Ehhez csak nagyvonalú becslések, következtetés útján juthatunk el. „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címû tanulmányomban is említettem, hogy a kampányszerû privatizáció elõtt kb. 60-100 Mrd USD-re volt becsülhetõ a nemzeti mûködõtõke összértéke. Ennek a hivatalosan soha fel nem értékelt mûködõtõkének mintegy 80 %-a került multinacionális tulajdonba 1990. és 2000. között a privatizáció során. Ez a (cca. 64 Mrd USD értékû) vagyon a külföldiek részére történt eladás során átlagosan 20 %-os áron kelt el, ami azt jelenti, hogy a privatizációs deviza-bevétel mindösszesen szerény 13 milliárd dollárra tehetõ. Ez is tõkeadósság, hiszen a vásárolt portfolió profit-követelmény szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint a befektetés útján szerzett portfolió, - de nem ám a megvásárlási (privatizációs) árán számítva, hanem eredeti (64 Mrd USD) értékén! A sikeres alkuból származó haszon ugyanis a tõkés privatizátorok „árfolyam-nyeresége” volt, - bennünket azonban a portfolió valós értékének tõkeadóssága terhel...

Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy Magyarország tõkeadóssága - amely után tõke-, illetve éves profit-garanciális „kötelezettségünk” áll fenn - 23 + 64 = 87 milliárd dollár, ami az effektív hiteltartozáson túl jelentkezik.

2.4. Bruttó és nettó államadósság; a nemzetgazdaság adóssága

Mint az elõzõekbõl világosan láthattuk: az ún. „nettó-államadósság” egy atavisztikus szemfényvesztés, amely csak arra szolgál, hogy a mindenkori kormány „megnyugtassa a lelkiismeretét” - minden rendben van! -; elterelje a saját és „a nemkívánatos kíváncsiskodók” figyelmét az államadósság valós alakulásáról, valós nagyságáról, ami után a terheket fizetjük...

Ha belegondolunk, azonnal megértjük: miért nincs valóságalapja az állami „hivatalos nettó-adósság” számításának! Normális esetben (így van ez a vállalatok, társaságok kettõs könyvvitelében is) a tartozásokkal csakis a követelések vethetõk egybe, vagyis: ha én tartozom (mi tartozunk) vala-kinek - az bruttó tartozás; ha más tartozik nekem (vagy nekünk) - az nekem (vagy nekünk) bruttó követelés. A kettõ különbségét - ha a tartozásunk a nagyobb! - elnevezhetjük „nettó tartozás”-nak; a bármilyen más módszerrel számított „nettó adósság” elnevezésnek nincs ismeretelméleti alapja...

Tudni kell: manapság már nem jellemzõ, hogy más országok jelentõsebb dollár-összeggel tartoznának Magyarországnak, - viszont az 1990-es évek elsõ felében egész más volt a helyzet: a volt szocialista országok egy része az utolsó KGST-évek dollár-elszámolásaiból adódóan nagy összegekkel - százmillió dollárokkal is - tartozott nekünk. Az ún. „orosz-államadósság” - amelynek a még mindig többszáz-milliós maradvány-összegét hónapokkal ezelõtt értékesítette az Orbán-kormány, egy bécsi cég közvetítésével - pl.: 1,7 milliárd USA-dollárra rúgott. (Az összes bruttó követeléseink kiugró évi, legmagasabb összege is csak néhány milliárd dollárt tett ki, - szemben a húsz-egynéhány milliárd dolláros bruttó külsõ államadóssággal.)

Most vizsgáljuk meg, hogyan is számítja az állam pénzügyi menedzsmentje a „nettó államadósságot”!? Úgy, hogy a bruttó külsõ államadósságból - ami után az összes kamatokat, terheket fizetjük - levonja a devizatartalékok összegét, amely „devizatartalékok” nyilvántartott tételeit azonban nem hozza nyilvánosságra! Plenter János konzervatív közgazdász be-mutatott levezetésébõl nagyjából kiderül, mibõl is állnak a devizatartalékok; semmi olyanból, ami okkal-joggal levonható lenne az államadósságból, sõt, sokkal inkább olyan tételekbõl, amelyek valójában növelik, terhelik azt. De vajon mi lehetett az eredeti elgondolás alapja? Nyilván az, hogyha valóban „készpénzes” valuta-tartalékokkal rendelkezünk; akkor azok összegét le-vonva „megkapjuk az ún. nettó adósságot”, azt az összeget, amelynek a ki-fizetésére momentán nem rendelkezünk pénzeszközökkel. Körülbelül így: ha tartozom valakinek mondjuk tízezer forinttal, és a zsebemben, vagy a bankszámlámon van háromezer forintom, - akkor „a nettó adósságom” hét-ezer forint... Csakhogy „a devizatartalékok” tételei - amint korábban láttuk - egyáltalán nem valuta-készpénztartalékokról szólnak, hanem tartozásokról! Ezért a „nettó” államadósságnak a közvélemény hivatalos tájékoztatására szánt - elõbb ismertetett - „eredményei” egyszerûen dezinformációk; csak az olvasók félrevezetésére szolgálnak, ami demokráciában szokatlan...

A valós helyzetrõl szóló tájékoztatás kizárólag a bruttó külsõ államadósság kozmetikázatlan közlése lehet, hiszen a büdzsét - és az adókon keresztül a lakosságot - effektíve terhelõ kamatköltségeket a bruttó adósság után kell számítani, illetve fizetni.

Amióta az Orbán-kormány néhány évvel ezelõtt ténylegesen megteremtette a forint konvertibilitását és megszûnt a Magyar Nemzeti Bank ún. deviza-monopóliuma, azóta - mivel a gazdálkodó szervezetek önállóan, az MNB-tõl függetlenül is vehetnek fel külföldi hiteleket - a külsõ államadósság két részre bomlik: az állam és a gazdálkodó szervezetek külön adósságára; s a kettõ együtt teszi ki a nemzetgazdaság teljes adósság-állományát.

A bruttó külsõ államadósság összege 2002. január 19-ikén 24,9 Mrd USD, a magyar nemzetgazdaság teljes külsõ adóssága pedig 32,7 Mrd USD volt, a Magyar Nemzet napilap közlése szerint.

2.5. Az adósság növekedésének okai és trendje

Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar állam, illetve a magyar nemzetgazdaság összesített adóssága belsõ és külsõ, effektív és látens, készpénzes és ún. tõke-adósságból áll, az alábbiak szerint:

n Az állam belsõ adóssága (USA-dollárban kifejezve) = 32,5 Mrd USD

n Az állam külsõ adóssága (USA-dollárban kifejezve) = 24,9 Mrd USD

n A gazdálkodó szervezetek adóssága (USA-dollár) = 7,8 Mrd USD

----------------------------------------------------------------------------------------

n „Befektetések” devizatartaléka (USA-dollár) = 23,2 Mrd USD

n Külföldi tõketulajdon („tõkeadósság”, USA-dollár) = 64,0 Mrd USD,

ami mindösszesen 65,2 milliárd USD készpénz-adósságnak, illetve 87,2 Mrd USD becsült „tõke”-adósságnak felel meg.

Az adósság halmozódó növekedésének eredeti oka a kamatos kamattal történõ visszafizetési mechanizmusban, a rendszerváltás elõtt vissza- fizethetetlenné felduzzadt, eredeti adósságban (20,5 Mrd USD) rejlik.

Az okokat ennél részletesebben „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címû, elõzõ tanulmányomban elemeztem. A növekedés trendjét a számok beszédesen szemléltetik. Ehhez még csak annyit lehet hozzátenni, hogy 1 USA-dollár kitermelése ma több mint háromszor annyi forintba kerül, mint az eredeti, 20,5 Mrd USD adósság „keletkezésének” idõpontjában; vagyis 1990., a gazdasági és politikai rendszerváltás elõtt... Vegyük hozzá ehhez még azt, hogy Magyarország gazdasági teljesítménye az elmúlt 12 év „kapitalista fejlõdése” során éppencsak, hogy újra elérte az 1989-es, a rendszerváltás elõtti utolsó évi egy fõre jutó GDP-t, valamint életszínvonalat; fejlõdési vonatkozásban tehát nem történt szinte „semmi” („pénz az ablakba” - mondják erre a kártyában), - ámde a nemzetgazdaság mindeközben reménytelenül eladósodott: 1990-ben még 20,5 Mrd USD készpénz-adósságunk állt szemben a 60-100 Mrd USD becsült összértékû mûködõ-tõkénkkel; 2002-re mindez „megfordult”, 15-20 Mrd USD maradék saját tõkevagyon áll szemben 65,2 Mrd USD készpénz-adóssággal, illetve 87,2 Mrd USD „becsült” tõke-adóssággal... Érdemes volt?!

3. A privatizáció fajtái, módszerei és története

3.1. Kezelõi jog, tulajdonjog, vállalati tanács, vagyonjegyek

A rendszerváltás legnagyobb politikai és gazdasági csalárdsága abban állt, hogy miközben politikai értelemben hivatalosan kihirdette „a kommunizmus végét” (1991. nyarán végleg eltávoztak Magyarországról az utolsó szovjet megszálló csapatok is); a legfontosabb gazdasági kérdésekben a népnek csak csupa rosszat hozott:

n Mélypontra zuhanó nemzeti teljesítményt, növekvõ munkanélküliséget

n Létbizonytalanságot, - és lezuhanó, majd zsugorodó életszínvonalat

n Viharosan növekvõ árakat, vágtató inflációt

n A növekvõ államadósság-teher „jogfolytonos” átvállalását, szolgálatát

n Az össznépi társadalmi tulajdon „államosítás nélküli” privatizációját

n Végül pedig „örökös” bérmunkás-bedolgozó kamatrabszolgaságot.

Szinte valamennyi kérdéssel részletesen foglalkoztam „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címû elõzõ tanulmányomban; itt és most ki szeretném fejteni: miként lett a társadalmi tulajdonból állami portfolió?

Nagyvonalú gazdasági elemzõk - keleten és nyugaton egyaránt - elintézik a problémát azzal a felkiáltással, hogy Magyarországon 1990. elõtt nem volt szocializmus egy pillanatig sem, csupán úgymond’ az államkapitalizmus, sõt, az állammonopol-kapitalizmus egyfajta diktatórikus, keleti változatát hazudták szocializmusnak a rend õrei, mintegy 45 éven át. Ez nem igaz!

Legalábbis Marx Károly tanai óta tudjuk, hogy a világkapitalizmus alapvetõ motivációja a profit, amely a tõke természetébõl fakadó immanens fejlõdés során függetlenedik a termeléstõl, s tisztán még több pénzt termelõ pénzzé alakul; majd késõbb megteremtõdik az egyetemes részvénytulajdon: a bank-tõke (kamat, váltó, kötvény, stb.) és a tõzsde segítségével alkuk köttetnek a jövõbeli profit adásvételére, fiktív „árfolyam-nyereségek” realizálására is. A pénz derivativáival való üzérkedés (spekuláció) óriási fedezet nélküli, ún. „spekulatív tõkék” kialakulását és felhalmozódását idézi elõ; akkora tõkéét, amelynek a nagysága több ezerszeresen meghaladja a kereskedelmi áru-forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség értékét. Következik mindebbõl, hogy Marx kizsákmányolás-elmélete nemcsak hogy semmit nem veszített „aktualitásából”; hanem aktuálisabb, mint valaha, hiszen ma már a profit csak ezredekben mérhetõ csekély hányadában származik produktív termelésbõl, - vagyis a kizsákmányolás foka több ezerszeresére nõtt, mert-hiszen mindenki kizsákmányolttá vált, akinek nincsen spekulatív tõkéje...

Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy eredendõen minden felhasználható, valós érték a produktív termelésbõl származik!

Ebbõl következõen a szocializmusra vonatkoztatva két kérdés is felmerül.

Amennyiben valójában a szocializmus is kapitalizmus volt, csak másképpen nevezték, - akkor a szocializmusban is mûködött a kizsákmányolás, tehát el lehet dönteni, hogy a mértéke miként viszonyult a valódi kapitalizmuséhoz. Vagy magasabb volt annál, vagy alacsonyabb...

n Ha magasabb volt a kizsákmányolás, - hová lett az irdatlan profittömeg?

n Ha alacsonyabb volt a kizsákmányolás, - végül miért „számolták fel”?

A kizsákmányolás a világon ugyanis a létezõ legnagyobb rossz!

Ezek csak látszólag filozófikus-okoskodó, valós tartalom nélküli, vagy épp költõi kérdések; valójában nagyon is a lényeget feszegetik, egyáltalán nem könnyû rájuk „meggyõzõdéses” választ adni! Most mégsem errõl lesz szó...

A szocializmus politikai értelemben természetesen hazugságra épült, ám a gazdasági szisztémája mégis legapróbb részletekig kidolgozott, „teoretikus rendszert” képezett, amely ugyan végül hosszú távon mûködésképtelennek bizonyult, ám néhány évtizedig sikerült „a virulencia”, a prosperitás eléggé kézzelfogható látszatát keltenie. A gazdasági élet minden területét „kerek” és zárt modellek fogták át, melyet sajátos kategóriák és definíciók tartottak egyben. Kétségtelenül, az egész rendszer nagymértékben elrugaszkodott a valós élettõl, az emberi természet valós motivációitól, mégis - mûködött. Kategória-rendszere olyannyira belénk ivódott, hogy évtizedeken át elhittük, elfogadtuk olyan egyébként képtelen jogi fogalmak valóságos mûködését is, mint amilyenek pl.: a társadalmi tulajdon és állami kezelõi joga voltak...

Mint ismeretes, a létezõ szocializmus idõszakában (1945-1990.) minden alapvetõ termelõeszköz (termõföldek, ingatlanok, épületek, építmények, gépek, gépi berendezések, haszon-gépjármûvek, infrastruktúra, hálózatok, stb.) ún. kollektív, vagy össznépi társadalmi tulajdonban voltak; s mivel minden egyes konkrét vagyontárgy esetében (meg általában is) lehetetlen lett volna „kollektív vagy társadalmi tulajdonlást” gyakorolni, - életre hívták az ún. „állami kezelõi jog” furcsa jogintézményét, ami az állam számára kvázi-tulajdonjogot biztosított. Ilyenformán az állam jogot formálhatott az össznépi tulajdon minden hozadékának „haszonélvezetére”, illetve tulajdonképpen az összes „kvázi-tulajdonjogot” gyakorolhatta, csak az elidegenítést nem. Ez a félig-meddig „ex-lex” jogállapot természetesen irdatlan mennyiségû zavaros jogi tartalmú irat, és még több hivatali adminisztratív tévedés forrása lett, de ez a gyakorlatban kevés problémát okozott, mindaddig, amíg a szocializmus mint rendszer fennállt. Az eszközök állami kezelésének jogosságát, illetve „a jó gazda gondosságát” többnyire senki nem vitatta; csak úgy az 1970-es évek közepétõl-végétõl helyezték a vezetõi felelõsség kvázi-középpontjába a gazdálkodás hatékonyságát, ám eleinte még csak pejoratív értelemben, - amikor egy felsõvezetõt „amúgy is” le akartak váltani, indoklásként „jól jött” a gazdálkodási fegyelem megsértése általános kitétel, amely ellen aztán nem volt védekezés... A kezelõi jog - mintha tulajdonjogként mûködött volna. Majd nemsokára - észrevétlenül - azzá is vált...

A szocializmus megszûnése nélkül ez soha nem történt volna meg.

Mint már többször hivatkoztam rá; a rendszerváltást (1990.) közvetlenül megelõzõ idõpillanatban még minden állami kezelésû vagyontárgy, eszköz társadalmi tulajdonban volt, - a rendszerváltás után azonban az állam a kezelõi jogát önkényesen, azonnal tulajdonjogra változtatta, mert csak így tehette meg, hogy értékesíti, privatizálja a nép, a társadalom tulajdonát.

Vulgáris közgazdasági megközelítésben gyakran mondják/mondjuk, hogy az állam - különösen annak szocialista változata - igen rossz tulajdonos volt, nem mûködtette megfelelõ hatékonysággal a kezelésére bízott népvagyont; így a tulajdonosváltás kényszerét (ti. a kampányszerû privatizációt) e tény idézte volna elõ. Ez az „indoklás” eredendõen hamis, már csupán amiatt is, mert az állam „csak kezelte” a társadalmi tulajdonú nemzeti mûködõtõkét... Amennyiben bárkit visszamenõleg „rossz tulajdonosként” aposztrofálunk, úgy ez a minõsítés jog szerint az egész magyar népet illeti meg. Másrészt egyáltalában nem meggyõzõ az a közgazdasági érvelés, amely „önmagától” eleve jobb tulajdonosnak tekinti a magánszemélyt a közösségi tulajdonlást megszemélyesítõ jogi személynél (állam, szövetkezet, „kommuna”, stb.). Az 1990-es évek „spontán privatizációja” számtalan kirívó példát produkált, és általános érvénnyel is megmutatta, hogy a dolgok különbözõségének - „jó és rossz” gazdálkodás, „jó és rossz” tulajdonos, stb. - valódi okát egészen máshol kell keresni! Mondom, sok ilyen példa van (lenne), de talán elég lesz egyet megemlítenem, amely aztán a továbbiakra is megfelelõ analógia. Az állam (Pénzügyminisztérium + 17 állami szervezet) 1988-ban gazdálkodási és pénzügyi tanácsadó részvénytársaságot alapított, Co-Nexus Rt. néven. A céget (amely egész mûködése során kizárólag állami megrendelésekbõl élt) 1991-ben egy fúziós trükk alkalmazásával, bankhitelbõl megvette az Rt. elnök-vezérigazgatója, amely ettõl kezdve magántársasággá vált. Az állam (az ÁVÜ) még ugyanez év végén ún. „vagyonkezelési szerzõdést” kötött a társasággal 4 milliárd forint összértékû, állami tulajdonú portfolió vagyon-kezelésére, 5 éves futamidõvel. A szerzõdés lényege szerint a portfolió „feljavítása”, majd - árfolyamnyereséggel történõ - értékesítése után vált volna esedékessé készpénzben kifizetni az ÁVÜ-nek a 4 milliárd forintos vételárat, legkésõbb 1996. december 31-ig. A történet eme kritikus pontján kötelességszerûen megjegyzem, hogy: a kezelõi jog - nem tulajdonjog... A cég újdonsült magántulajdonosa azonban nagytõkés sikerei felett érzett õszinte, kapitalista hevületében - úgy érezhette, hogy a szerzõdés szerinti vagyonkezelõi joga nem elégséges gazdálkodási és pénzügyi tanácsadói képességeinek maximális kibontakoztatásához, ezért a kezelõi jogát legott önkényesen tulajdonjogra változtatta. Kvázi-tulajdonosi mûködésének végül az lett az eredménye, hogy a portfoliót feljavítás helyett „kibelezte”, majd az egész „maradványt” értékesítette, maradéktalanul készpénzzé tette, ami pedig eltûnt... (A történetet részleteiben feldolgozó könyvemet - „Nexusban a Co-Nexussal” - 2001. novemberében adta ki a Válasz Könyvkiadó.) Az ÁVÜ nagyon sokáig „büszke” volt erre a szerzõdésre; olyannyira, hogy a szaksajtóban úttörõ megoldásnak, példaértékûnek nevezték. Amikor a csõd bekövetkezett és nyilvánvalóvá vált, hogy a 4 milliárd forint értékû részvény-csomagot, illetve annak pénzbeli ellenértékét a magyar állam, az ÁVÜ többé nem látja viszont (ez idõpontilag Suchman Tamás, majd Csiha Judit szak-miniszterségének korszakára esett), - azonnal bejelentették a Parlament plenáris ülésén, hogy a szerzõdéskötés negatív tapasztalatait leszûrvén, a megfelelõ változtatásokat már átvezették a hasonló Dunaferr Rt. vagyon-kezelési szerzõdésen, amelyben a 21 fõs menedzsment volt a fõszereplõ.

Néhány év óta már ez a szerzõdés áll a vizsgálódások kereszttüzében...

A rendszerváltást (1990.) követõen sebtében született egy jogszabály, mely bizonyos, meghatározott vállalati körben az ún. „vállalati tanácsok” hatás-körébe utalta a vállalat tulajdonjogának gyakorlását is. A vállalati tanács tagjait a dolgozók küldöttgyûlése választotta. A „többi” vállalat tulajdonjoga közvetlenül a késõbb létrehozott Állami Vagyonügynökségé lett; lényegében jogi értelemben ez volt az a konkrét aktus, amikor az össznépi társadalmi tulajdon megszûnt létezni, s a portfolió - hipp-hopp - állami tulajdonná lett...

A VT-irányítású vállalatok vezetõinek többsége - elég késõn eszmélve! - megpróbálkozott azzal, hogy a vállalat (mint tõke) tulajdonjogát legalábbis részben „visszaszármaztassa” a dolgozó kollektívára; ezért ún. ingyenes, illetve részletre megvásárolható (!) vagyonjegyeket bocsátottak ki a menedzsment és a munkavállalók részére, amelyeket amolyan „különleges prémiumnak” szántak. (A részletes feltételeket vállalati belsõ vagyonjegy-szabályzatban deklarálták.) A lényeg az, hogy a vagyonjegyek „közbülsõ tulajdonlási formát” valósítottak (volna) meg, - a társadalmi tulajdon, illetve az egyetemes részvénytulajdon között; amennyiben (igen hasonló módon a cseh népi részvény próbálkozásokhoz) a késõbbi privatizációs kampány során a vagyonjegyeket részvénytulajdonná lehetett volna konvertálni...

De nem lehetett! Nem lehetett, mert az ÁVÜ Igazgató Tanácsa hozott egy olyan „belsõ határozatot”, amely a megoldás alkalmazását letiltotta. Meg kell magyaráznom, hogy a véleményem szerint mi is történhetett. A társadalmi tulajdont egyetlen tollvonással, mindenfajta kihirdetés nélkül államosítani „kívánó” törekvéssel szemben az Antall-kormány regnálásának a kezdetén még létezett egy gyenge ellenáramlat is, amely részvénytulajdonhoz akarta juttatni a - társadalmi tulajdont 45 évig hivatalosan „birtokló” - nép tagjait, a munkavállaló tömegeket is. A törekvés azonban halvány kezdeményezések után elhalt, megbukott. Kiderült, hogy a kampányszerû privatizációból nem vonható ki (!) a nemzeti vagyon egyetlen eleme sem, továbbá nem osztható ki „a nép képviselõi között” annak a legcsekélyebb hányada sem; minden forintnyi portfolióra szükség van (adta ki a kormány az utasítást!) ahhoz, hogy a privatizáció bevételébõl visszafizethessük a külföldi államadósságot. Ezek után a VT-tulajdonlású vállalatokat ugyanúgy adták el, mint a „többit”, - a dolgozói tulajdonlásból többségében nem lett semmi...

3.2. A törvények és a spontán (menedzsment-) privatizáció

Mint azt már „A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana” címû tanulmányomban részletesen bemutattam; a reform-kommunizmus, amikor már átlátta a rendszer bukásának elkerülhetetlenségét, - az 1980-as évek végén meghozta azokat a legfontosabb törvényeket, amelyek a gazdasági rendszerváltást közvetlenül elõkészítették, a következõk szerint:

n Az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó bevezetésérõl szóló törvényeket, - az eurokompatibilis adózási rendszer megteremtéséért.

n Az ún. átalakulási törvényt, mely az egyetemes részvénytulajdonhoz való „csatlakozásunkat”, a társadalmi tulajdon mint gordiuszi csomó átvágását készítette elõ, mert elõírta az „állami vállalatok” átalakulását társasággá.

n Az ún. társasági törvényt, mely újból meghonosította Magyarországon az egyetemes részvénytulajdont, s ezzel mintegy „kinyitotta a zárt ajtókat” a személytelen pénzhatalom képviselõi, a privatizációs hódítók elõtt.

Ezek a törvények már 1986-1987-ben bevetésre készen álltak; megvárták, amíg a politikai erjedés utoléri az „elõre dolgozó” gazdasági elõkészítést; s 1988-1989-ben be is vezették õket, amikor rendszerváltásról még szó sem esett... Elsõnek tekintsük át az átmenet, s a spontán privatizáció idõszakát!

Az átmenet (1986-1988.)

Az 1980-as évek második felétõl felgyorsult a gazdálkodási-pénzügyi-jogi erjedési folyamat, amelynek - mint utóbb kiderült - a társadalmi (késõbb: „állami”) tulajdon lebontása, majd magánosítása volt az elsõrendû célja. A nemzeti, össznépi tulajdont kezelõ, mûködtetõ gazdasági vezetõk észlelték a rendszer szétesését; kizárólag „magáncélból” kezdték kihasználni a jogi-közgazdasági szabályozás növekvõ korlátait, ellentmondásait, hézagait. Elkezdték hát a rájuk bízott ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatokat, intézményeket, bankokat úgy irányítani, mintha az üzlet, a vállalkozás teljes egészében az õ magántulajdonuk lenne. S csodák csodája; a mûködõtõkék elkezdtek valóban mûködni, pénzt termelni, - de persze nem a tulajdonos állam javára... A szocialista jogi-és pénzügyi (valamint adó-) szabályozás képtelen volt követni, kezelni és feldolgozni eme „pseudo-és prekapitalista felvirágzásnak” a közvetlen következményeit, - a mindenféle gazdálkodási és pénzügyi trükkök (vagy csalások) révén keletkezett "értéktöbblet" (mint vezetõi prémium, nyereségrészesedés, reprezentáció, deviza-ellátmány, kül-és belföldi kiküldetési költség, árfolyam-nyereség, "lelízingelt" autó, vagyonjegy, osztalék, üzletszerzési és egyéb jutalék, fiktív megbízási díj, kenõpénz, ajándék, stb.) teljes egészében az ügyeskedõ, vállalkozó típusú állami vezetõk magánzsebeibe vándorolt. A banki és más pénzügyi tranz-akciók (váltó-és kötvény-ügyletek, stb.) beborították a teljes gazdasági-pénzügyi életet, - az állami jövedelmek (pl.: nyereség - nyereségadó) egyre nagyobb hányada tûnt el, illetve vált fél-legálisan vagy teljesen hivatalosan, de közvetlenül magánjövedelemmé. Kialakult a kapitalista átalakulás talaja; az eszközrendszer, a profithajszoló attitûd, az ún. szocialista menedzser, a vállalkozó vezetõ prototípusa; és az a pénzügyi infrastruktúra (pl. kettõs bankrendszer), valamint azok a tõkés módszerek, amelyek mûködtetése már szinte visszavonhatatlanul követelte a politikai rendszerváltást, a közös tulajdon lebontását és magántulajdonba adását, a kapitalizmus bevezetését.

A spontán privatizáció (1988-1991.)

Az átmenet végére (1988.) zömében olyan - már csak formálisan, jogilag szocialista tulajdonú - vállalat-birodalmak alakultak ki, amelyek kizárólag az egyszemélyi, kvázi-tulajdonos vezetõ vezényszavaitól függtek, tehát a telj-hatalmú úr személyes kénye-kedvének kiszolgáltatva mûködtek. A legújabb vezényszavak pedig már sem az állam, sem a társadalom, sem a dolgozó kollektíva érdekeit nem tükrözték; csak a vagyon, a pénz, a piaci hatalom magánkézbe kimentését tûzték ki célul, - mintha csak megérezték volna a közelgõ privatizációs áradatot, amely mindent multinacionális tulajdonba ad.

Következett ugyanis a prekapitalista közállapotokat legitimáló formális-jogi tulajdonos-váltás: a termelõeszközök és a hitel-pénzek végsõ kiárusítása.

1988-ban megkezdõdött a spontán privatizáció, ami azt jelentette, hogy a többéves elõkészítõ munka során lázas sietséggel megalkotott átmeneti jogszabályok talaján a kedvezményezett helyzetben lévõ poszt-szocialista vezetõ, a párt-nómenklatúra beavatott tagja teljesen önállóan, szabadon választhatott, hogy a neki megtetszõ vagyontárgyat, portfoliót mikor, milyen feltételekkel, mi módon és milyen áron teszi a saját magántulajdonává...

Ez fõként abból állt, hogy a még mindig igen jelentõs pénzeszközökkel rendelkezõ kereskedelmi bankok (pl.: a Demján Sándor vezette Magyar Hitelbank), egyes kereskedelmi nagyvállalatok (pl.: SKÁLA-COOP), sajtó-intézmények (pl.: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat) és politikai szervezetek (pl.: DEMISZ, MSZMP majd MSZP, stb.) egyre másra alapították leány-, illetve szatellit-vállalkozásaikat (pl.: NEXT 2000, Ötlet és Únió Kft., Reform Rt., Co-Nexus Rt., stb.), - többnyire egyszemélyes társaságok formájában.

Azok az „állami” nagyvállalatok (pl.: Szerszámipari Mûvek, VIDEOTON, stb.) pedig, amelyek nemcsak készpénzzel, de kiterjedt üzleti kapcsolat-rendszerrel, piaci vevõkörrel, továbbá hagyományosan jól jövedelmezõ tevékenység-szerkezettel is rendelkeztek; megkezdték a vállalat fokozatos, belülrõl kifelé haladó kiürítését, "ön-privatizációját", - vagyis az értékes vagyonrészek kimentését a szatellit-kft.-kbe. Lassanként az anyavállalatok valamennyi használható eszközét, pénzét kimentették az állami tulajdonban megmaradt - és az adósságokat, hitel-tartozásokat, környezeti ártalmakat, elrontott és félbehagyott beruházásokat, hátrányos jogkövetkezményeket és kétes kimenetelû pereket jogfolytonosan "tovább cipelõ" - cégbõl, amely értékeit veszítve általában ún. kiürült holdinggá roskadt össze. A vagyon, a mûködõtõke, a piacképes tevékenység pedig tovább élt a halódó vagyon-kezelõ központ köré alapított szatellit-társaságokban, melyek részben vagy egészében már eleve, vagy elõbb-utóbb vezetõi magántulajdonba kerültek. A kiürült holding minden terhével együtt állami tulajdon maradt, és az évek során fokozatosan jutott a felszámolás vagy a végelszámolás sorsára, mely révén a maradék eszközök is - potom áron - magántulajdonná váltak.

3.3. Az „állami” vagyon privatizációja, - az ÁVÜ és az ÁPV Rt.

A politikai rendszerváltás után „gõzerõvel” megindult az immár „állami” - és nem társadalmi, össznépi! - tulajdon, a nemzeti mûködõtõke kampányszerû privatizációja. Az Antall-kormány létrehozta az Állami Vagyonügynökséget (1990.), mely minden állami vagyon felelõs vagyonkezelõjévé és a nemzet-közi privatizációs tranzakciók letéteményesévé, megvalósítójává vált. Az ÁVÜ magánosító tevékenységét alapvetõen három momentum jellemezte: (1) a nemzetközi tanácsadók munkájának maximális igénybevétele, (2) a spontán privatizáció megvalósult „eredményeinek” a tiszteletben tartása, (3) maximális bevételre törekvés, amibe eleve nem fért bele semmilyen „népi konstrukció”. A Kormány elõbb megvárta, amíg „a privatizációs réten” az összes virág kivirágzik, csak ezután vágott rendet a sorok között, s vezette be a Privatizációs Törvényt, 1992-tõl. Utóbb az ÁVÜ maga is megszûnt államhivatalként mûködni, és átalakult ÁPV Rt.-vé, 1993-ban.

Az intézményes magánosítás Antall-érába esõ éveiben (1990-1993.):

· megszûnt, befejezõdött a spontán privatizáció (1991.);

· közvetlen értékesítésre került (kb. háromnegyed részében külföldi vevõk részére) a privatizálható állami vagyon 35-40 %-a;

· csõdbe jutott, tönkrement, felszámolásra vagy végelszámolásra került az állami portfolió további 15-20 %-a (1994.);

· végszóra ugyan, de kialakultak a privatizáció intézményes és uniformizált jogszabályi keretei, standard módszerei és infrastuktúrája;

· a kárpótlás, az MRP, az MBO, valamint az E-hitel jogintézményének megteremtésén keresztül megszületett a lakosság, az egyszerû polgárok és/vagy a dolgozók tulajdonhoz jutásának elvi lehetõsége is (1993.), ami azonban a portfolióhoz jutás jelentõsebb volumenû, tömeges gyakorlati megoldásává sohasem válhatott, mert:

Az intézményes privatizáció a Horn-korszak éveiben (1994-1996.):

· alapvetõen külföldi vevõk számára értékesítette a legfontosabb közüzemi szolgáltatások több szektorát (pl. MVMT-Elmû), és így összességében magánosította az állami portfolió további 20-30 %-át (1995-1996.);

· az új privatizációs törvénnyel gyakorlatilag szinte kizárólagossá tette a készpénzes vásárlást (1995.);

· lényegében ellehetetlenítette a kárpótlást, az MRP-t, valamint az E-hitel konstrukció privatizációs alkalmazását, - ezáltal a széles néprétegeket véglegesen kirekesztette az állami vagyon magánosításából, miáltal:

· a portfolióhoz-jutást a külföldiek, a multinacionális társaságok, valamint a velük összefonódott belföldi bank-és politikai arisztokrácia, a lobbyk privilégiumává tette.

Az „állami” vagyon kampányszerû privatizációja nagyjából 1996-1997-ben megszûnt, mert a még „viszonylag jó áron” magánosítható portfolió - és most tekintsünk el a Budapest Bank eladásához hasonló tranzakcióktól, melybe elõbb 22 milliárd forintot kellett az államnak pótlólag „betennie”, hogy aztán 20 milliárd forintért értékesíthetõ legyen! - elfogyott. Amely vagyon a késõbbiekben esetleg még privatizálható (Dunaferr Rt., Postabank, Posta, Antenna Hungária Rt., BKV Rt., MÁV Rt., stb.), - annak „konszolidációja” sokkal többe kerülne, mint amennyi devizát hozna a konyhára...

A rendszerváltás utáni 8-10 éves idõtartamot felölelõ spontán és „tervezett” privatizáció összességében nem érte el a hivatalosan deklarált célját; az „állami” vagyon (eredetileg össznépi, társadalmi tulajdon) magánosításának árbevételébõl nemhogy nem sikerült kiegyenlíteni, kifizetni Magyarország „örökölt” külsõ államadósságát, - hanem épp az ellenkezõje történt: a bruttó adósság napi árfolyamon számítva is legalább a négyszeresére nõtt, míg a nemzeti mûködõtõke 80 százaléka multinacionális tulajdonná vált.

Az aránytalanul csekély privatizációs bevételek - mintha eltûntek volna...

Nem tûnt el azonban a magyarországi magánosítás levezénylésére létre-hozott, és már 4-5 éve szinte csak „vagyonkezeléssel” foglalkozó vízfej-intézmény, az Állami Vagyonkezelõ és Privatizációs Részvénytársaság.

3.4. Külföldi tanácsadók és privatizációs technikák

Induljunk ki abból, hogy „a Nyugat” fejlett nemzetgazdaságainak évtizedek óta az integrált piac, a világpiac szûkössége okozza a legnagyobb gondot; s nem pedig bármiféle termelési kapacitáshiány, - felesleges ipari cégekbõl, üzemekbõl, kihasználatlan gyártó potenciálból „tizenkettõ egy tucat”. Ami a mezõgazdasági termelést illeti; világszerte akkora a túlkínálat, hogy mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind az Európai Únió országaiban annak érdekében dotálják (támogatják, ösztönzik) az árutermelõket, hogy minél kevesebbet (!) termeljenek... Magától értetõdõ tehát, hogy a nemzetközi tõke egyrészt ugrásra készen, „árgus szemekkel” figyelte a készülõdõ nagy eseményt, a kelet-európai - s benne a magyar - rendszerváltást; más-részt tudták, nekik nem az elavult, számukra amúgy is felesleges termelõ-kapacitásainkra van szükségük, viszont az állami vállalatok állami piacait csak úgy szerezhetik meg, ha megvásárolják az eladó magyar vállalatokat. A kecsegtetõ üzlet racionalitása a számukra abban rejlett, hogy hiába kép-viseltek a magyar vállalatok könyvi eszközei viszonylag magas bekerülési értéket; a csekély nyereségérdekeltség és a nyomott árszint következtében a magyar cégek üzletértéke - még a jobbak esetében is - közel állt nullához. Ezt az ellentmondást, érték-különbséget kellett kihasználniuk, hogy „révbe” érhessenek. Az elõkészületeket megkezdték már 1988-tól...

A közvagyon kampányszerû privatizációját a multinacionális nagytõke már számtalan fejletlen országban „végigcsinálta” a múltban, - a mi számunkra azonban minden az újdonság erejével hatott. Tekintve, hogy ilyen esemény normális esetben maximum egyszer következik be minden ország életében - tapasztalatlanságunk folytán lehetõségünk nyílott minden lehetséges hiba és tévedés, továbbá bûn elkövetésére, s mindet el is követtük. Arról volt szó, hogy az országot a külkapcsolataiban képviselõ ún. „rendszerváltó elit” történelmi lehetõséget „kapott” - igazi legitimitás hiányában: önmagától -, arra, hogy gyorsított eljárás keretében szezonvégi kiárusítást rendezzen a nép évtizedek szovjet elnyomása alatt verejtékkel felhalmozott társadalmi tulajdonából; dömping-áron, és közben látványosan meggazdagodjék...

Hangsúlyozom, hogy a „challanger” tõke már készen állt a nagy ünnepre, jóval a hivatalos rendszerváltás elõtt. Nekik évszázadok praxisa folyamán kialakított, kifinomult módszereik voltak mindarra, miként is kell „az ilyesmit” zökkenõmentesen lebonyolítani, - mi, magyarok viszont most (1990-ben) „csináltuk”, illetve szenvedtük el elõször és utoljára, hiszen soha többé nem lesz még egyszer 60-100 Mrd USD becsült értékû nemzeti mûködõ tõkénk, amelyet „egyszerre” privatizálhatnánk... A tranzakció-sorozat egyszeri, és megismételhetetlen voltából származott az a megkapó báj, amellyel a tõke megtanított bennünket hirtelenszerûen elszegényedni, ami nagymértékben hasonlít a történelmi idõk mélységében lezajlott eredeti hódításokhoz, mikor a hajón érkezõ európaiak üveggyöngyökkel és whiskyvel vásárolták meg az indián fõnököket, illetve a bennszülöttektõl az aranyat és az ezüstöt...

Már 1988-ban megvetették a lábukat Magyarországon az ún. privatizációs tanácsadó cégek, amelyek a befektetõ nagytõke hírszerzõ, terepfelmérõ és ismeretterjesztõ elõfutárai voltak. Tekintettel arra, hogy az alapvetõ fel-adatuk az árak feltérképezése, leszorítása és képzésük „betanítása” volt, - megtanították a magyar menedzsmentet arra, miként értékelje minél „alább” a saját tulajdonát. Minél alacsonyabb áron sikerült ugyanis késõbb megvásárolni a privatizálandó vállalatot, annál olcsóbban jutottak hozzá az állami piacaihoz. A vagyonértékelések újból és újból történõ elvégeztetése a multi tanácsadók és befektetõk számára kettõs haszonnal is járt: (1) Az elvégzett vagyonértékelések során megbízási díjként minden esetben meg-kapták a vagyonérték 1-2 százalékát. Nem egy olyan cég is volt, amelyik 10-15 „felértékelésen” túlesett, mire végre elkelt. (2) A vagyonértékelések során a vállalat értéke természetszerûleg „egyre lejjebb ment”, ami egyfelõl összegszerûen, másfelõl pszichikailag is elõkészítette a tranzakciót...

Az alábbiakban a vagyonértékelés fajtáit, módszereit, értékeit ismertetem:

n Könyvi érték: az az érték, amelyet a vállalat saját tõkeértéke képviselt, a szintetikus könyvvitel adatai alapján. Az aktívák és a külsõ tartozások különbsége. Tekintve, hogy a szocialista könyvvitel szerint az eszközöket ún. bekerülési értéken tartották nyilván, az érték (már csak az inflációs devalváció következtében is) messze alatta maradt az aktuális értéknek.

n Leltári vagyonérték: az eszközök és a források fel-, illetve leértékelése tételes leltár alapján. Tekintve, hogy a magyar vállalatok túlnyomórészt elavult eszközökkel, több évtizedes életkorú, csekély használhatóságú gépekkel és berendezésekkel termeltek, - az eszközérték így minimálisra adódott. Az újraelõállítási költség-becslések alapján vett magas értékeket persze egyáltalán nem lehetett érvényesíteni, mert többnyire felesleges kapacitásokról volt szó.

n Felszámolási érték: az az érték (összeg), mely a vállalat felszámolása során az eszközök értékesítésének várható bevételébõl, a hitelezõk ki-fizetése után megmarad. Igen gyakran elõfordult, hogy a privatizációra aspiráló külföldi befektetõ „megvárta”, míg a csõdhelyzet szélén tántorgó vállalat tönkrement, s a felszámolási eljárásból „kimentve” vásárolta meg, a lehetséges legalacsonyabb áron.

n Üzleti érték (goodwill): a tõkés vállalkozás-értékelõ gyakorlatban a leg-általánosabban alkalmazott módszer; tekintettel arra, hogy a „normális” tõkés vállalkozás mindig bír valamekkora, pozitív összegû goodwill-lel. Az üzleti érték az auditált üzleti terv nyereség (profit-) várakozásaiból ered; a 6-8 évre számított, tõkésített profit jelenértékre diszkontált (leszámítolt) összege. Mivel a „kvázi-nullszaldós” magyar vállalatok pozitív goodwill-lel az esetek többségével nem rendelkeztek, - az árat a befektetõ diktálta.

A multinacionális tanácsadó cégek már eleve küldetéssel érkeztek Magyar-országra, a legbefolyásosabb európai és tengerentúli befektetõ csoportok megbízásából. Azt a feladatot kapták, hogy egyrészt mérjék fel, másrészt értékeljék le a kiválasztott magyar portfoliót; harmad-, de nem utolsó sorban pedig készítsék elõ a terepet az ÁVÜ-nél, és magánál a vállalatnál, a cég vezetõinél is. Így lett minden egyes tranzakció „a kollaboráció” melegágya...

A konkrét, megvalósult privatizációk 1989-1991. között a spontán ügyletek mintájára „kinézéses alapon” zajlottak; 1992-tõl már a privatizációs törvény „államilag szabályozott medrében”, versenypályázati kiírások keretében.

A tranzakciók mindegyik esetben nemzetközi tanácsadó cégek (Ernst & Young/Bonitas, Price Waterhouse, Cooper’s & Lybrand, Arthur Andersen, Baker & Mackenzie, KPMG Reviconsult, Deloitte & Touche, stb.) felügyelõ részvételével zajlottak, - külön tanácsadója volt a befektetõ cégnek, külön tanácsadója a privatizálandó magyar vállalatnak, és külön tanácsadója az államot képviselõ ÁVÜ-nek, majd ÁPV Rt.-nek. (Utóbbi állandó tanácsadói a KPMG és a D&T voltak.) Egy-egy tranzakció így háromszoros tanácsadói díjat követelt, többnyire valutában kifizetve a vagyonérték újabb 1-2 %-át. (A Videoton-vállalatcsoport felértékeléséért az ÁVÜ például 100 millió forintnak megfelelõ dollárt fizetett ki a KPMG-nek.)

Az alkalmazott privatizációs technikák (1) Joint venture (vegyesvállalat) létrehozása, alapítása magyar apporttal és külföldi készpénzzel. (2) Tõkeemelés mûködõ, egyszemélyes állami részvénytársaságnál. (3) Részvénykivásárlás az ÁVÜ-tulajdonú társaság portfoliójából - voltak.

3.5. A privatizációs versenypályázatok feltételrendszere

Mint már említettem: az „állami” vállalatokat elõbb - az Átalakulási Törvény és a Társasági Törvény elõírásai szerint - át kellett alakítani társasággá (részvénytársasággá vagy korlátolt felelõsségû társasággá), hogy ezáltal megfeleljenek a világszerte egyetemes részvénytulajdon követelményeinek, tehát privatizálhatóvá váljanak. Az átalakuláshoz (s a cégbejegyzéshez) a vállalatoknak ún. „Átalakulási Tervet” kellett készíteniük és benyújtaniuk az Állami Vagyonügynökséghez, amely terv a következõket tartalmazta:

· Ügyvéddel ellenjegyeztetett alapító okirat

· Nemzetközi auditor céggel készíttetett vagyon-és üzletértékelés

· Auditált nyitómérleg-tervezet az átalakulás napjára vonatkoztatva

· A mûködõképességet bizonyító 3-5 éves üzleti terv

A társasággá történt átalakulás révén a korábbi állami vállalatból az esetek nagy többségében olyan állami tulajdonú részvénytársaság alakult, melynek többségi tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség, - kisebbségi tulajdonosa pedig az ún. „belterületi földek” értékarányának megfelelõ mértékben az a helyi önkormányzat lett, amelynek a területén a vállalkozás mûködött.

Tekintettel arra, hogy a nemzeti mûködõtõke körébe tartozó vállalati port-folió (mint részvény-, illetve üzletrész) teljes egészében az Állami Vagyon-ügynökség tulajdonába, hatáskörébe ment át, - a vállalatok (a társaságok) további sorsáról, privatizációjának idõpontjáról és mikéntjérõl is az Állami Vagyonügynökség, illetve annak Igazgató Tanácsa döntött; többnyire a cég által összeállított „privatizációs koncepció” elbírálása alapján. E tekintetben a vállalkozások lényegében három csoportot képeztek, az alábbiak szerint:

· Az azonnali privatizációra „érett” vállalkozások

· Reorganizációra, feljavításra, racionalizálásra szoruló vállalkozások

· Valamilyen okból (még) nem privatizálható vállalkozások.

A külföldi (szakmai vagy pénzügyi) befektetõk, akik privatizációra, vételre „kinézték” a maguk számára az adott magyar vállalatot, - vagy közvetlenül a vállalat vezetõjénél, vagy az Állami Vagyonügynökség megfelelõ szerveinél „jelentkeztek”; esetenként, még mielõtt az ÁVÜ versenypályázatot (tendert) írt volna ki a társaság privatizációjára. Amennyiben az ÁVÜ úgy látta, hogy a vállalkozás privatizációja „szép reményekkel” kecsegtet, mert számos neves aspiránst regisztráltak; zárt vagy nyílt nemzetközi versenypályázatot (tendert) hirdetett meg a cég megvásárlására.

A versenypályázathoz az alábbi anyagokat kellett kidolgozva benyújtani:

· Auditált könyvviteli mérleg

· A tenderkiírás tanácsadó céggel készíttetett, javasolt szövege

· Tanácsadó céggel készíttetett információs memorandum (cégismertetõ)

A beérkezett pályázatokat az ÁVÜ egy elõre kidolgozott szempontrendszer alapján értékelte, mely kiterjedt a megoldás elõnyeire és hátrányaira, tehát többoldalúan mérlegelte valamennyi pályázat esetleges megvalósításának összes várható következményeit. Az alapkövetelményeket minden pályázó köteles volt teljesíteni, - a speciális szempontok pedig egy preferencia sor- rend felállítására adtak lehetõséget a megfelelõ pályázat kiválasztásához.

A legfontosabb szempontok (prioritások) a következõk lehettek:

· A befektetés (készpénz) összege

· A befektetéssel megvalósítani kívánt tulajdoni hányad mértéke

· A modernizációs célú beruházások összege és ütemezése

· A tervezett létszámleépítések mértéke és ütemezése

· Marketing elképzelések és üzleti terv

· A szindikátusi szerzõdés tervezett szövege

3.6. Népi részvény, vagyonjegy, M.R.P. és M.B.O.

Tekintve, hogy az „állami vagyon” privatizációja valójában az össznépi társadalmi tulajdon magánosítását jelentette, - kézenfekvõ lett volna, ha a rendelkezésre álló portfolió „elosztásában” a magyar nép is részt vesz, mint aspiráns a magántulajdonú termelõtõke megszerzésére...

Emlékezzünk csak! A baljós emlékû XX. század során például a magyar parasztságot több ízben földosztással hitegették; aminek az volt az eszmei célja, - legyen azé a termõföld, aki megmûveli. Az 1945. utáni földosztás is csak illúziónak bizonyult, - a kapott földtulajdont be kellett vinni a téeszbe...! És most idõben ugorjunk egy nagyot! Ma, amikor az a tét, hogy az Európai Únióba történõ belépésünk során (vagy még elõtte) külföldi kézbe kerülhet az egész magyar termõföld; az napjaink megoldandó kérdése, hogy miként tehetõ képessé (pl. kedvezményes bankhitellel) a magyar kisgazda arra, hogy a családi gazdasága számára megvásárolja a termõföldet, amelynek a megmûvelésén évek, évtizedek óta dolgozik?! Vagyis, ha szerencséje van, akkor kedvezményes kamatozású bankhitelbõl megveheti a munkahelyét, hogy azután munkája összes hasznát évekig elvigye a hitel-törlesztés...

A létezõ szocializmus nyíltan deklarálta, hogy a gyár, az üzem a dolgozóké, a társadalmi tulajdon a népé. Ennek a „kinyilatkoztatásnak” volt alárendelve évtizedekig: munkabér, árak, életszínvonal, növekedés, gazdagodás, jólét - vagyis minden. Aztán 1990-ben eljött a rendszerváltás, - és egy pillanat alatt kiderült, hogy semmi nem a népé, de nem is az államé, sõt, még csak nem is Állami Vagyonügynökségé! Néhány év leforgása alatt a nemzeti mûködõ-tõke 80 %-a a multinacionális befektetõké lett, - állítólag azért, hogy a tranz-akciók bevételébõl visszafizessük a külsõ államadósságot. Ez döbbenetes!

· Mert 1989-ig csak a reform-kommunisták tudtak az államadósságról.

· Mert a rendszerváltást tiszta lappal való indulásként képzeltük el.

· Mert nem fizettük vissza az adósságot; a nemzeti vagyon viszont eltûnt.

· Mert az adósság négyszeresére nõtt, - minden privatizáció ellenére...

A kampányszerû privatizáció során csak a reformkommunista pénzügyi elit, a kollaboráns komprádor burzsoázia, a posztszocialista nómenklatúra jutott olyan komoly esélyhez, hogy a volt össznépi tulajdonból meggazdagodjék, - a nép, a társadalom széles rétegei a legkisebb mértékben sem! Még olyan lehetõséget sem kaptak, amilyet talán majd most a kisgazdák - hogy bank-hitelbõl esetleg megvásárolhassák a termõföldjüket -; nemhogy ingyenes részvény-tulajdonhoz nem jutottak a saját társadalmi tulajdonukból, hanem még abban is megakadályozták õket, hogy kedvezményesen portfolióhoz juthassanak!

Elvetélt kísérletek azért voltak, ha nem is túl nagy számban... Amerikából, Angliából hozták a pozitív példákat - mint analógiákat a magyarországi meg-valósításhoz -: hogyan vásárolták meg csõdbement vállalatukat - s így munkahelyeiket - a munkavállalók, hogy azután sikerre vigyék azt!

Mint mindig, ez esetben is minden stimmel, csak a kiindulási alap más...

A magyar munkavállalóknak ugyanis nem kellett volna megvásárolniuk a saját vállalatukat, a munkahelyüket - hogy tovább dolgozhassanak -, mert az már amúgy is (v.ö.: „társadalmi tulajdon”!) az övék volt; és nem kellett volna megvárniuk a csõdhelyzetet sem, hogy esetleg az övék lehessen, s bebizonyíthassák: ügyesebbek a menedzsmentnél; mert az esetek többségében (még) csõdhelyzet sem volt, - a külföldi befektetõk prosperáló, vagy szerényen, de jól mûködõ vállalatokat vettek meg...

Nyilvánvaló, hogy a legigazságosabb megoldás az lett volna, ha a rendszer-váltás után a dolgozók végre hozzájutnak a társadalmi tulajdonukhoz; úgy, hogy mindenki a saját nevére szóló népi részvényt kap ingyenesen, olyat, amelynek a névértéke kifejezi az adott munkavállaló hozzájárulását a közös tulajdon gyarapításához. Esetleg ugyanazokat az elosztási szempontokat s módszereket (technikákat, szorzókat, preferenciákat, koefficienseket, stb.) lehetett volna érvényesíteni, mint az évi nyereségrészesedés (munkabér, beosztás, ledolgozott évek száma) összegének kiszámításánál...

Ám errõl szó sem lehetett: az Állami Vagyonügynökség hivatalból gátolta minden alulról jövõ kezdeményezés érvényre jutását, amely vagyonjegyek kibocsátását, vagy a már kibocsátott vagyonjegyek részvénytulajdonra át-váltását (konverzióját) szorgalmazta. Vállalati viszonylatban az ingyenes vagyonjegyek kiosztása és részvényekre konvertálása jelenthette volna „a népi részvény” szisztéma következetes megvalósítását.

Ilyesmire csak néhány elszigetelt esetben kerülhetett sor, mert az állam a társadalmi tulajdon privatizációjából származó minden forintnyi árbevétel inkasszálását saját magának tartotta fenn, - az utóbb hivatalosan deklarált „jóhiszemû célokat” pedig jól ismerjük, éppúgy, mint a végeredményt. Népi részvényeket nem osztottak, - a népre csak az államadósságot terhelték...

De éppígy elszigetelt esetek maradtak még azok a legkevésbé sem siker-történetek is, amelyek a megvalósult „Munkavállalói Részvénytulajdonlási Programról” szólnak. A dolgozók többéves hercehurca után kedvezményes bankhitel igénybevételével megvehették ugyan a munkahelyüket, ám a cég az esetek többségében rövid idõ elteltével a felszámolás sorsára jutott...

Különleges privatizációs technikát jelentett a szintén angolszász praxisból „importált” „management buy out”, vagyis a cég többségi részvényeinek a menedzsment általi kivásárlása. Hivatalos alkalmazására sohasem került sor, pedig az ÁVÜ éveken át rebesgette, hogy a lehetõség, a módszer bele kerül a privatizációs törvény szövegébe. Hogy mégsem így történt, annak az elsõdleges oka, hogy késõbb születtek olyan megoldások, amelyek még sokkal kedvezõbb feltételeket teremtettek a vezetõk tulajdonszerzéséhez.

Errõl szól a következõ fejezet.

3.7. Vagyonkezelés, E-hitel és privatizációs lízing

Az Állami Vagyonügynökség (mint már említettem) 1993-ban ÁPV Rt.-vé, Állami Vagyonkezelési és Privatizációs Részvénytársasággá alakult át, - tekintettel arra, hogy nyilvánvalóvá vált: sok az olyan „állami” portfolió, üzlet-rész, amely stratégiai érdekbõl, vagy kényszerûségbõl állami tulajdonban marad. (Ezzel új funkciót kapott a „Hivatal”, - máig fennmaradhatott, annak ellenére, hogy a kampányszerû privatizáció már 6 éve befejezõdött.)

A vagyonkezelési funkciót külsõ, piaci vállalkozó is elláthatja. Ennek lényege, hogy az állam valamelyik vagyonelemének a kezelését üzleti szerzõdés keretében (kihelyezve) valósítja meg. A megbízás le-jártáig a tõketulajdon minden hozadékát a vagyonkezelõ élvezi, s vagyonkezelõ tevékenységéért a tulajdonostól megbízási díjat kap.

Érdekes, hogy - noha az Állami Vagyonügynökség 1991-tõl nagy jövõt jósolt a „piaci” vagyonkezelési szerzõdéseknek - ilyen jellegû, jelentõs szerzõdést az ÁVÜ csak két esetben kötött: az egyiket a már említett Co-Nexussal, - a másikat pedig a Dunaferr Rt. „M 21” elnevezésû menedzsmentjével.

Egyik szerzõdéses történet sem maradt viharok nélkül...

Az ÁPV Rt. a privatizációs törvény alapján, a kereskedelmi bankok közre-mûködésével 1993-ban bevezette az ún. „egzisztencia-hitelt” (az E-hitelt); annak érdekében, hogy az állami vagyon privatizációjában ne csupán kül-földi befektetõk pályázatai érvényesüljenek. Az jelentette a fõ problémát, hogy a munkavállalók, vagy a vállalati menedzsmentek hiába pályáztak (volna) arra, hogy akár M.R.P., akár M.B.O., akár a kettõ kombinációja formájában megvásárolják a vállalatot, a munkahelyüket, ahol dolgoznak; ha megfelelõ összegû készpénzzel nem rendelkeztek, és nem volt olyan intézményes banki hitelkonstrukció sem, amelyet kifejezetten a hasonló tranzakciók lebonyolítása érdekében hívtak volna életre. Az E-hitel néhány évig „mûködött” csupán, s nagyon kevés igazán sikeres tranzakció fûzõdik ehhez a hitelformához, az ennek keretében megvalósított privatizációkhoz. Az ÁPV Rt. a konstrukciót azoknak a vagyonelemeknek a magánosítása során alkalmazta elõszeretettel, amelyek megvételére külföldi befektetõk nem jelentkeztek, sõt, érdeklõdésük nem is volt várható. Ezeket a többnyire kicsi és közepes méretû cégeket tehát (M.R.P. - E-hitellel) a munkavállalók vették meg, - majd néhány év után a hitel viszonylag magas kamatai, illetve a cég csökkenõ életképessége folytán tönkrementek...

Egy súlyos botrány is fûzõdik az E-hitel konstrukció „élettörténetéhez”. Az Agrobank vezetõi „futószalagon” úgy nyújtottak E-hitelt a cég privatizációját E-hitelbõl megvalósítani igyekvõ vállalatok menedzsmentjeinek, hogy „ellen-szolgáltatásként” 20 %-os portfolió-tulajdonrészt követeltek a társaságból... A botrányból bûnügy lett, - az ismert jogerõs ítélettel.

A halmozódó negatív tapasztalatok hatására a Horn-kormány az 1995-ben életbe léptetett új privatizációs törvénnyel „felülírta a korábbit”, beszüntette az E-hitel alkalmazását, - s a továbbiakban már csak készpénzes vásárlást engedélyezett a privatizációk lebonyolítására. Mondanunk sem kell, hogy ez a „verdikt” nem csupán az E-hitel, hanem az M.B.O. és az M.R.P. „halálát” is jelentette...

Még a korábbi privatizációs törvény egyik érdekes próbálkozása volt az ún. „privatizációs lízing”, amely szintén a vállalati menedzsmentek tulajdonhoz juttatását volt (lett volna) hivatott szolgálni. Lényege abban állt, hogy a port-folió (a részvény- vagy üzletrésztulajdon) megszerzéséért a privatizációban résztvevõ menedzsment - részben, vagy egészében - ún. „menedzsment-szolgáltatással” (vagyis „természetben”, a munkájával) fizet. Ez a megoldás 1993-ban a Vegyépszer Rt. tervezett menedzsment-privatizációja kapcsán is felmerült, de végül nem lett belõle semmi...

3.8. Titkos adatok, eltûnt akták, kétes gazdasági eredmények

Mivel minden nemzet eredendõ okokból csak a saját sorsát, csak a saját élete sorsdöntõ eseményeit élheti meg - sõt, gyakran még az sem adatik meg, hogy egy nemzet igazán átélje, s megértse, mi is történt vele -, csupán megalapozott feltevéseinkre apellálhatunk, amikor más népek történelmébõl keresünk analógiát a magunkéhoz... Mégis, alapos okkal vélelmezhetjük, hogy a nemzeti mûködõtõke kampányszerû privatizációja minden egyes kevéssé fejlett és nagyon tapasztalatlan országban ugyanúgy zajlott le, mint nálunk. A multinacionális cégek - a könyvszakértõk, az ügyvédi irodák, a tanácsadók és a privatizációs befektetõk - „orgiája” volt ez, mindenütt a világon. Kár, hogy filmfelvevõnkkel nem lehettünk ott, valamelyik korábbinál.

Néhány összegzés, tanulság a magyar privatizáció történetébõl:

n A tõkés üzletértékelés „lenullázta” a társadalmi tulajdon vagyonértékét.

n Multinacionális tulajdonba ment át a nemzeti mûködõtõke kb. 80 %-a.

n Az értékesítési átlagár a könyvi vagyonérték 20 %-a körül mozgott.

n A privatizációval megszûnt a magyar nemzeti ipar és a kereskedelem.

n Csak kevés, „szórványos” vállalkozás maradt magyar tulajdonban.

n A vállalatokkal a multik megvették az egész magyar állami piacot is.

n A multik minden ügylethez maximális állami garanciát kértek és kaptak.

n A multik kedvezményeivel a magyar cégek nem tudnak versenyezni.

n Az állam elvette a néptõl a társadalmi tulajdont, hogy azután eladhassa.

n Az állam utólag szentesítette a nómenklatúra spontán privatizációját.

n Az állam meggátolta, hogy a magyar befektetõk tulajdonhoz jussanak.

n A magyar privatizációs technikák mind megszûntek vagy megbuktak.

n A külföldiekkel kötött szerzõdéseket kivétel nélkül titkosították.

n Utólag kevés ügyet vizsgáltak, szabálytalanságot sehol nem találtak.

n Egyetlen külföldi privatizációs tranzakciót sem érvénytelenítettek.

n Belföldi viszonylatban számtalan korrupciós ügyletre derült fény.

n A legnagyobb privatizációs botrány-ügyek a mai napig lezáratlanok.

n Sok tranzakció irat-anyaga eltûnt vagy megsemmisült.

n Fõként a nómenklatúra tagjai lettek magyar milliárdosok.

n Viszonylag kevés sikeres magyar privatizációról tudunk.

n A megmaradt állami tulajdon túlnyomó része ún. „csõd-portfolió”.

n A rendszerváltás óta több-tízezer magyar vállalkozás ment csõdbe.

n A magyar tõkés „standard módszere” a vagyonfelélés, a felszámolás.

n A privatizáció után az állam mozgástere a harmadára zsugorodott.

n A privatizáció óta rohamosan nõ a nemzetgazdaság adóssága.

n A privatizáció óta rohamosan nõ a költségvetés kamatkiadása.

n A privatizáció óta nincs társadalmi tulajdon, nincs nemzeti mûködõtõke.

n Az állam és a munkavállalók közös jövõje a kamatrabszolgaság.

n Másodrendû államként és nemzetként lépünk be az Európai Únióba.

3.9. Körkörös bank-konszolidációk

Amennyiben „a privatizáció” kifejezést nem csupán a társadalmi tulajdon, a magyar „állami” vállalatok, a mûködõtõke-vagyon spontán és kampányszerû magánosítására értelmezzük, hanem sokkal tágabb, szélesebb körben; úgy beláthatjuk, hogy még sok minden történt, amirõl eddig nem beszéltünk...

„Privatizálni” ugyanis nem csak az effektív termelõeszközöket - vállalatokat, épületeket, ingatlanokat, székházakat, portfoliót, részvényeket, üzletrészt, tõkét, bankot, stb. - lehetett, hanem: bankhitelt, szerzõdést, megbízást, kapcsolatrendszert, gyártási jogot, technológiát, találmányt, földet, erdõt, halastavat, futballpályát, stadiont, szociális otthont, tartozást-követelést, államadósságot, állami költségvetési tételt, közmûvet, önkormányzati vagyont, magyar televíziót, márkanevet, stb. is...

Természetesen a rendszerváltás után minden érték, minden profit-termelõ célra felhasználható egyéb eszköz privatizációjára is sor került; amire pedig nem azonnal, annak a magánosítása, kisajátítása még most is folyik.

A magyarországi privatizáció talán legsajátosabb formája a bankhitelek „kvázi-magánosítása” volt, ami szintén összefügg azzal a közgazdasági, jogi és politikai „jogfolytonossággal”, amit a rendszerváltás megvalósított...

Arról van szó, hogy az 1980-as évek közepétõl-végétõl a többségében reform-kommunista vezetésû kereskedelmi bankok elõszeretettel, egyre sûrûbben nyújtottak „elvtársi hiteleket” a nómenklatúra tagjainak; majd ez a gyakorlat még intenzívebben folytatódott tovább a társasági törvény adta új vállalkozás-alapítási lehetõségek kihasználására, a rendszerváltás után. A legkülönbözõbb céllal, nagy összegû hiteleket helyeztek ki a privatizációs tranzakciók lebonyolításához; új társaságok induló tõkéjének biztosításához és portfolió-adásvételi szerzõdések finanszírozásához. A gründolási láz (a szocialista keretek között megszerzett, szorgalmasan „felépített” készpénz-tõkék szisztematikus kimentése) a bankokat is utolérte, - bankkölcsönnel, vagy banki alapjuttatással jött létre 1988-ban például: az Ötlet és az Únió Kft., a Reform Rt. és részben a Co-Nexus Rt. is...

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy prejudikáljuk: a pénzkimentési céllal és sebtében létrehozott új vállalkozások, valamint a korrupciós kapcsolatok révén bankhitelekkel is agyontámogatott, piacaikat és hitelképességüket is elveszített régi, gazdaságtalanul mûködõ vállalatok további finanszírozása növekvõ mértékû, „általános” eladósodást eredményezett. Nem bizonyult ez a gyakorlat jövedelmezõ pénzkihelyezésnek a kereskedelmi bankok szem-pontjából sem; az 1990-es évek elsõ felében hatalmasra nõtt az ún. csõd-portfolió. A kereskedelmi bankok csõd-portfoliója azt a hitelállományt jelöli, amely „döglött” befektetéseket, allokációkat takar; olyan hiteleket, amelyek soha nem térülnek meg, „tulajdonosuk” növekvõ gazdálkodási veszteséget halmoz fel, ami a bank hitelezési veszteségeit is folyamatosan növeli. De a legnagyobb problémát az okozta, hogy mindezeket az „elvtársi” hiteleket a bankok még a megfelelõ fedezet igazolása nélkül nyújtották klienseiknek - ismereteim szerint ez a gyakorlat azóta megszûnt -, minek következtében a lejárt hitelállomány zöme végleg behajthatatlan maradt. A csõd-portfolió több állami kereskedelmi banknál (pl. Budapest Bank, Hitelbank, OKHB, Postabank, stb.) már olyan mértéket öltött, hogy pénzügyi csõddel, össze-omlással fenyegette magát, a hitelnyújtó bankot is. Effektív bankcsõdök is bekövetkeztek: gondoljunk például az Agrobank esetére... A rendszerváltó állam, a pénzügyminiszter - ez utólag bízvást elmondható - nem rendelt el általános vizsgálatot, s nem tett generális feljelentést sem a csõd-portfoliót felhalmozott kereskedelmi bankok menedzsmentje ellen; ámde elhatározta, hogy „tabula rasát” csinál, - megtisztítja a bankokat a reform-kommunista döglött hitelek csõd-portfoliójától. A legnagyobb titoktartás mellett, hosszas elõkészületek után kezdõdött meg és zajlott le, 1994-95-ben a „körkörös” bankkonszolidáció elsõ üteme, amely lényegében arról szólt, hogy „nagy körültekintéssel ugyan”, de végül is az állami költségvetés megtérítette a bankok hitelezési veszteségeit, - nagyjából függetlenül attól, hogy a hitelek vissza nem térülése (behajthatatlansága) kinek a felelõsségét terheli. Hogy mi lett „a befulladt hiteleikkel együtt” csõdbement vállalkozásokkal, vajon fel-számolták-e õket, vagy sem - erre vonatkozóan csak találgatni tudunk. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az általános bankkonszolidáció után néhány évvel több olyan cég neve is újra felbukkant az „újra mûködõ” cégek között, amelyeket teljes kilátástalanságuk folytán elvileg fel kellett volna számolni... Ilyen például az Utilitas Rt., amely mellesleg a Tocsik-ügy egyik strómanjaként híresült el, 1996-97-ben...

A bankkonszolidáció elsõ ütemérõl - közben, 1994-ben kormányváltás is volt - semmilyen összesítõ híradás, elemzõ tömegtájékoztatás nem történt; pedig hát mégis csak az adófizetõk (az állami költségvetés) pénzérõl volt szó... Ehelyett a továbbiakban „mindennapos”, de legalábbis állandó ad hoc gyakorlattá vált az éppen „bajba jutott” kereskedelmi bankok költségvetési megsegítése. A Budapest Bankot pl. (konszolidáció után) újabb 22 milliárd forinttal kellett „feltõkésíteni” ahhoz, hogy utána privatizálni lehessen, 20 milliárd forintos áron. A Horn-ciklus vége felé beszüntette tevékenységét a Magyar Hitelbanknak a rendszerváltás után létrehozott leánybankja, a Bank Leumi, - és kivonva tõkéjét az országból, eltávozott. Közel 100 milliárd forint veszteségébe került ez az anyabanknak, s a jótállással tartozó államnak. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után (1998.) robbant ki a Postabank-botrány, amelybe „belefeketedett” a bank pénzügyi helyzetét „rózsaszínre festõ” nemzetközi auditor cég, a Deloitte & Touche is... Mint kiderült, több mint 260 milliárd forint effektív gazdálkodási veszteséget okoztak a banknak a bedöglött, soha vissza nem térülõ tõkekihelyezések. Több-száz fõs, ún. „VIP-lista” is nyilvánosságra került, amely olyan - mindenfajta pártokhoz tartozó - közismert politikai és közéleti személyiségek névsorát tartalmazta, akik kedvezményes hitelt kaptak a Postabanktól. A Postabank állam általi „konszolidációja” 170 milliárd forint költségvetési pénzeszközt emésztett fel. Szintén az elõzõ ciklusban derült fény a Magyar Nemzeti Bank bécsi leány-bankjának a CW-Banknak a viselt dolgaira, amelyek ugyancsak sok év alatt végrehajtott felelõtlen költekezésekrõl, illetve „tõkekihelyezésekrõl” szóltak, - többek között különbözõ titkosszolgálatok, titkos ügynökök „laza” pénzügyi tranzakciói kapcsán. A CW-Bank konszolidációja, veszteség-kiegyenlítése utólag több, mint 110 milliárd forintjába került az államnak, az adófizetõknek. Belátható, hogy a bankkonszolidációk összességében már eddig is 6-700 milliárd forinttal terhelték meg az amúgy is eladósodott magyar társadalmat! Belátható az is, hogy a „nullára leírt hitelállomány” mögött olyan exkluzív, különös okokból, még különösebb kedvezményeket élvezõ, különleges hiteleket igénybe vevõ személyiségek húzódnak meg, akik a gyakorlatban állami pénzeszközöket privatizáltak, tettek a magántulajdonukká egy korrupt bank segítségével... Talán ez volt a privatizáció legkényelmesebb módja!

Nem látható be, miként történhetett meg mindez a jogállam keretei között.

3.10. Költségvetési és önkormányzati privatizáció

Amióta lényegében elfogyott - és ez már nagyjából 1996. óta így van! - a privatizálható állami portfolió; nem csak az állam gazdálkodási mozgástere szûkült be, hanem a spekulációé is, amely mindig újabb és újabb vagyonok megszerzésére, „árfolyam-nyereséges” eladására, vagy éppenséggel fel-élésére törekedett... Cseppet sem csökkent azonban a „privatizációs láz”, hanem a még állami kézben megmaradt funkciók, jogok, pénzek felé fordult.

Ilyenek: a költségvetési és az önkormányzati büdzsé, - illetve portfolió...

Távolról sem gondolom, hogy minden egyes olyan tételt jól ismernék, vagy pláne be is tudnék mutatni, amelyek e növekvõ lelemény színes csokrába tartoznak. Ezért csupán példálódzom - az illusztráció kedvéért.

Tudjuk például, hogy manapság az egyik legjobb üzlet - a média, annak is az elektronikus változata, a televízió. Azt is tudjuk, hogy például a korábban költségvetési intézmény Magyar Televízió 1996. október 1-jétõl részvény-társasággá alakult át, - ám azóta is az elõfizetõk, illetve az állam fedezik a mûködés költségeit, nagyjából egyenlõ arányban. A patinás intézmény meg-alakulása óta veszteséget veszteségre halmoz, mostanra már régen felélte induló, csaknem 20 milliárd forintos vagyonát (lásd: tõzsde-palota, stb.), de még mindig vígan mûködik; s ez így lesz mindaddig, ameddig az épp regnáló kormány fel tudja használni rövidtávú politikai céljai elérése érdekében...

A Magyar Televízió (Rt.) „költségvetési privatizációja” azonban már 1996. elõtt megkezdõdött, s tart ma is, míg el nem tûnik minden, ami mozdítható.

Ismeretes, hogy a saját, belsõ mûsor-produkciók aránya mindig a Magyar Televíziónál volt a legmagasabb, aminek egyrészt a haladó hagyomány, a presztízs, másrészt a „kultúra zászlóshajója” mítosz és kötelezettség volt az alapja. Minden évben elköltöttek tehát 10-12 milliárd forintot erre a célra. Ám amint a gazdálkodás feltételei „szigorodni” kezdtek; Hankiss Elemér elnöksége idõszakában „valaki kitalálta”, - úgy lehetne csökkenteni a belsõ produkciós költségeket, ha azokat kívülre szervezik, hiszen így azok „csak számlás költségként” jelentkeznek majd. Így jöttek létre elsõként a hírneves „showman”-ek - Friderikusz, Kepes, Juszt, Vámos, Frei, stb. - produkciós kft.-i, amelyek külsõ szatellitákként gyártották és számlázták mûsoraikat az e tekintetben lassan megrendelõ-holdinggá alakuló Magyar Televíziónak. Az ilyen produkciós kft.-k csak annyiban váltak „külsõkké”, hogy különálló jogi szervezetté alakultak - legalábbis a cégbejegyzés tanúsága szerint -; más vonatkozásban valójában minden vagyonuk, eszközük, stb. eredendõen a Magyar Televízióból, belülrõl származott. Ezek a szatelliták 1996-1997-re ugrásszerûen megszaporodtak; s a külsõ számlázás vált a „belsõ” mûsor-készítés uralkodó formájává. Csoda-e, ha a produkciós költségek nemhogy nem csökkentek, hanem jelentõsen megnõttek?! A jelzett években a „belsõ” mûsorkészítés költségei 16-20 milliárd forintra emelkedtek... A nagy buliba persze „beszállt” a nagypolitika is; a legkülönbözõbb parlamenti pártok kép-viselõi is média-vállalkozásokat alapítottak, vagy különbözõ reklám-(fedõ) cégeik révén „szolgáltattak”, illetve számláztak a Magyar Televíziónak. Sõt, a politika beleszólt a konkrét mûsorkészítésbe is, amikor a párt-korifeusok a kuratórium és más irányító szervezetek tagjai által, vagy az alelnökökön keresztül preferálták vagy megtiltották (egymás) mûsorainak a sugárzását. A leghírhedtebb politikai produkció - amely különbözõ, máig kibogozatlan, különös személyi szálak mentén „az elhíresült megfigyelési botrányhoz” is elvezethetne - az Ûrgammák-tévésorozat volt, közel 1 milliárd forintért...

Mondanom sem kell, hogy a produkciók „kívülre szervezése” azért okozta a mûsorkészítés költségeinek hirtelen megnövekedését, mert a számlák az elõállítási költségek legalább kétszeresérõl szóltak. A Magyar Televíziót tehát a nagypolitika beavatkozása, és folyamatos befolyása tette és teszi tönkre; persze mindig akadnak újabb „balekok”, akik révén ez végbemegy. A nép, a nemzet, a nagy nyilvánosság minderrõl nem tud semmit, ugyanis az elhallgatás még ma is a reform-kommunista sajtó legnagyobb összefogó ereje. Szép példájaként a „rendszerváltó elit” korporatív viselkedésének...

De az állami költségvetés „privatizációs” kompetencia-körébe sorolhatjuk a volt szovjet államadósság (1,7 milliárd USD) lebontását is, amelyre a volt kommunista funkcionáriusok „egész hada” - Máté, Hujber, Kapolyi - szakosodott. A cégeik meggazdagodtak; az adósságból jutott is - maradt is. Az utolsó néhányszáz-millió dollárnyi „tételt” néhány hónappal ezelõtt adta el az Orbán-kormány, egy bécsi közvetítõ cégen keresztül, - megint csak tisztázatlan körülmények között...

Szintén „költségvetési privatizációnak” tekinthetõ az a megoldás, ami a két, stratégiailag legfontosabb közlekedési részvénytársasággal - a Budapesti Közlekedési Vállalattal, és a Magyar Államvasutakkal - évek óta történik. Már az is felfoghatatlan - s ez vonatkozik a már említett Magyar Televízióra is -, miért kellett ezeket a „vállalatokat” éppen üzleti részvénytársasággá át-alakítani, amikor mindhárom esetében nyilvánvaló: (1) A közszolgálati fõ-funkció, ami közhasznú társasági formát involvál. (2) Az önállóan életképes (önfinanszírozó) mûködés lehetetlensége. (3) A tevékenységeik nonprofit jellege, a nyereségorientáció értelmezhetetlensége. (4) A stratégiai érdek, ami igen erõs kontraindikáció a bármikori privatizációval szemben... Csak egyetlen „valós érv” szólhat a részvénytársasági forma mellett: a cégek tudatos felkészítése a magánosításra - részben, vagy egészben. Mindkét esetben az állami vagyon felelõtlen elprivatizálásáról beszélhetnénk...

A valóságban - éppen ez folyik. Mind a MÁV, mind a BKV esetében évekkel ezelõtt (1996. körül) egy ún. „reorganizációs programot” fogadtak el, amely az üzemeltetési és a mûködési költségek drasztikus csökkentését célozta, annak érdekében, hogy az állami direkt és indirekt támogatás mérsékelhetõ legyen. A reorganizáció lényege abban állt, hogy az úgynevezett „mellék-tevékenységeket” egyszemélyes kft.-k formájában a társaságon kívülre szervezték ki, majd ezeket a szatellitákat évekkel késõbb - tönkremenés elõtt és áron alul - értékesítették, illetve privatizálták. (Ez még ma is folyik.) A várthoz képest éppen ellenkezõ hatások következtek be: (1) A mûködés költségei ugrásszerûen megnövekedtek a „mellék-kft.-k” számlái nyomán. (2) A melléktevékenységek végzésében és a fõtevékenységekhez történõ kapcsolódásukban súlyos zavarok, nem várt problémák jelentkeztek. (3) A remélt privatizációs bevétel nagyságrenddel elmaradt a várakozásoktól...

Így válik a költségvetés támogatási cash-flow-ja is privatizáció martalékává.

Mint tudjuk, az egyik legnagyobb üzlet - az útépítés; azon belül is a modern autópályák építése. Az is ismeretes, hogy az Antall-kormány, majd a Horn-kormány koncessziós autópálya-építései (és üzemeltetési szerzõdései) a legdrágább autópálya-használatot eredményezték - egész Európában. De ennél sokkal rosszabb is történt...! Amíg közbeszerzési tendereken dõlt el, hogy melyik autópálya-építõ nemzetközi mamutcég - a Betonútépítõ Rt., vagy a Strabag-Hungária Rt. - kapja meg a magyar állam tárgyi sokmilliárd forintos megrendeléseit, addig a verseny némileg leszorította ugyan az árat; viszont az (állami költségvetésbõl származó) árbevétel profithányada döntõ mértékben külföldre vándorolt. Ennek akart véget vetni az Orbán-kormány, amikor közbeszerzési pályázat kiírása nélkül egy autópályát addig még soha nem épített cégre, a Vegyépszerre (és konzorciumára) bízta a pályák megépítését, illetve felújítását. Ennek egyrészt romló minõség, másrészt az építés hihetetlen megdrágulása lett a következménye. Európa legdrágább autópályái épülnek - 2 milliárd forintba kerül 1 kilométer! -, viszont igaz: a költségvetési pénz, a profit nem megy ki külföldre... Ez is a költségvetési privatizáció tipikus esete, - multik helyett belföldi lobbykkal...

Nem beszéltünk még arról a privatizációról, ami a helyi önkormányzatok földterületei és egyéb vagyontárgyai (vagy vagyoni értékû jogai) körül évek óta zajlik. Emlékezetes például, hogy az ún. átalakulási törvény (1989.) elõ-írásai szerint részvénytársasággá átalakult állami vállalatokban részvény-tulajdonhoz jutottak a helyi önkormányzatok is, az ún. „belterületi földek” értékének arányában. Amikor kiderült, hogy ez a résztulajdonlás a vállalatok privatizációjának kifejezett korlátjává vált a továbbiakban, - az ÁPV Rt. garantálta a részvény-csomagok névértékének készpénzben való kifizetését az önkormányzatok számára. Mint tudjuk, 1996-ban ebbõl lett a Tocsik-ügy, hiszen Tocsik Mártát (mint tanácsadót) arra szerzõdtette az ÁPV Rt., hogy - jutalékért cserében - alkudja le a tartozásai összegeit. Ezt sikerült is teljesíteni, - az ÁPV Rt. milliárdokat „takarított meg” a belterületi földtulajdonok révén nyert részvény-csomagok készpénzben vett értékébõl. Tocsik Márta 804 millió forintos jutalékából azonban büntetõper lett, amely mindmáig nem zárult le. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején kiknek, milyen strómanoknak - taxisofõr, Utilitás Rt. (!), stb. - utalta át elsõ körben az összeg túlnyomó hányadát; amellett gondolunk a korabeli sajtóban szinte naponta közzétett kormánypártokhoz való kapcsolódásokra (Boldvai = MSZP; Budai = SZDSZ) is, beláthatjuk, hogy ez az ügy is a költségvetési privatizáció „szépségdíjas” esete, - beszédes politikai felhangokkal...

Ami mármost az önkormányzatok egyéb vagyonát illeti, - az még hagyján, amikor az amúgy is totálisan eladósodott helyhatóságok (a háromezer-néhányszáz között már nincs olyan, amelynek a vagyona ne lenne évek óta „eljelzálogosítva”!) világbanki hitelbõl és Phare-segélybõl támogatott infrastruktúrájának, közmûveinek építésére helyi lobbyk szervezõdnek, amelyek a helyi és állami, politikai notabilitásokkal összefonódva szervezik meg a pénzek elköltését, illetve egymás közötti elosztását, amelynek egy jó része - elherdálás (hisz’ például egyes hálózatok „duplán is” megépülnek)... Ez mindenütt, - Nyugaton, az Európai Únióban is így zajlik. (Vonatkozik ez a gáz-, csatorna-, és telefon-hálózatokra egyaránt.) De miféle „kapitalista tranzakciónak” tekintsük azt a standard megoldást, amikor a hálózatépítés összes költségét a végsõ felhasználóktól gyûjtik be elõfinanszírozás címén, - amit aztán soha nem fizetnek vissza, mert maga a hálózat az építõ, majd üzemeltetõ vállalkozás tulajdonává, portfoliójává válik?! A fogyasztók tehát tõketulajdont gyûjtenek, egy tõkés vállalkozás számára, amely aztán - az árakon keresztül is - kizsákmányolja a tõke „tulajdonosait”.

Ám a legnagyobb üzlet a helyi önkormányzatok vagyoni értékû jogainak, bel-területi földjeinek, ingatlanainak „elprivatizálásában” rejlik; fõleg Budapesten és a nagyobb városokban, - vagy azok külterületi „zöld” agglomerációjában. A lakásállomány külföldiek általi felvásárlása (Budapesten) hajléktalanná teszi az õslakosokat. Az önkormányzatok viszont jelentõsen gazdagodnak, amennyiben engedélyezik a területükön plazák és lakóparkok építését...

A bevásárló központokat multinacionális befektetõk építik és multinacionális társaságok üzemeltetik; azzal a céllal, hogy megsemmisítsék az õstermelõ és kiskereskedõ konkurenciát, és begyûjtsék a lokális fogyasztás profitját.

A lakóparkok a Budapestrõl és a nagyvárosokból zöldövezetbe kiköltözõ új-gazdagok, valamint az országba betelepülõ külföldiek luxusotthonhoz jutását szolgálják, - túl az építtetõ társaságok busás hasznán. Ez is privatizáció, - a zöldterületek, esetenként a tájvédelmi körzetek kollaboráns privatizációja...