A magyar rendszerváltás 12 évének

politikai gazdaságtana

(elemzõ tanulmány)

Írta:

Czike László

közgazdász-író

a Nyugat-Magyarországi Egyetem

Közgazdaságtudományi Kara,

Dr. Gidai Erzsébet igazgató

professzor-asszony megbízásából.

Vác, 2002. május 20.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés a fogalomkör tisztázására
1. 1. Kommunizmus, szocializmus és kapitalizmus
1. 2. A szocialista tervgazdálkodás gazdaságfilozófiája
1. 3. Társadalmi (össznépi) tulajdon állami kezelésben
1. 4. Váltás, változás, változtatás - forradalom, vér nélkül
1. 5. Állami monopólium, állami vagyonkezelés és privatizáció
1. 6. Állami vagyon és állami költségvetés
1. 7. Állam és nemzetgazdaság, - az MNB szerepe

2. A növekedés összefüggései, története
2. 1. Posztszocialista monopóliumok rendszere
2. 2. Cserearány-romlás
2. 3. A fizetési mérleg hiánya
2. 4. A kétfajta gazdaságpolitika
2. 5. Orbán Viktor adósság-teóriája
2. 6. A pénzforgalom valós iránya
2. 7. A kormányprogram kritikája
2. 8. A Horn- és az Orbán-kormány öröksége

3. Összefoglalás: a rendszerváltás elõzményei
3. 1. Gazdasági tényezõk - az állam eladósodása
3. 2. Külpolitikai elõzmények - csillagháborús fegyverkezés
3. 3. Belpolitikai elõzmények - a reformkommunizmus bukása
3. 4. Az adórendszer EU-konform reformja 1988-ban
3. 5. A társasági és az átalakulási törvények 1989-ben
3. 6. Spontán nómenklatúrás privatizáció 1988-tól

4. Összefoglalás: a rendszerváltás következményei
4. 1. Az adósságszolgálat jogfolytonos átvállalása
4. 2. A kelet-európai piacok elvesztése
4. 3. A társadalmi tulajdon elprivatizálása
4. 4. A nemzeti ipar és kereskedelem elveszítése
4. 5. A multinacionális társaságok monopolhelyzete
4. 6. Növekedés helyett stagflációs visszakapaszkodás

5. Összefoglalás: a megoldatlan problémák
5. 1. Polgárosodás helyett vagyoni polarizáció
5. 2. A hazai kisvállalkozások ellehetetlenülése
5. 3. Az állam tehetetlensége - a túlterhelt költségvetés
5. 4. A közteherviselés aránytalanságai
5. 5. A restrikciós növekedés önellentmondása
5. 6. A nemzetgazdaság növekvõ eladósodása
5. 7. Az elhalasztott költségvetési és adóreform
5. 8. A társadalombiztosítás és az egészségügy csõdje
5. 9. A mezõgazdaság versenyfutása az idõvel
5.10. Szakadék az európai és a hazai bérek között
5.11. A kettészakadt, öregedõ és elszegényedõ társadalom

1. Bevezetés a fogalomkör tisztázására

1.1. Kommunizmus, szocializmus és kapitalizmus

A kommunizmus a marxista klasszikusok (Marx, Engels, Lenin) eredeti terminológiája szerint a társadalmi fejlõdés legfelsõ foka, olyan rendszer, amelyben az alapvetõ termelõeszközök közös, társadalmi (s nem állami!) tulajdonban vannak; az emberek egyenlõk: mindenki képességei szerint dolgozik, vesz részt a társadalmi munkamegosztásban, és szükségletei szerint részesedik a megtermelt anyagi és szellemi javakból. Az utópia elmélete szerint (Lenin) a megvalósult kommunizmusban megszûnnek az egymással antagonisztikus ellentmondásban álló és élõ (értsd: osztályharc) társadalmi osztályok, a közösségi ügyek irányítását fokozatosan a helyi önkormányzatok (értsd: önszervezõdés) veszik át, s végül - Lenin szerint - az állam, amely az uralkodó osztályok erõszakszervezete, is megszûnik.

Már a rövid meghatározásból is jól látható, hogy egyrészt a kommunizmus utópiának bizonyult, hiszen eleddig a világon (a történelemben) sehol nem valósult meg; másrészt az is, hogy alapvetõen egyfajta gazdaságpolitikai, sõt, a jelentésében elsõsorban politikai elméletrõl van szó, amely fõként a „hadikommunizmus” effektív szovjetúnióbeli alkalmazásának elméleti alá-támasztását, apológiáját, önigazolását szolgálta az 1920-as évek elején.

Vulgáris értelemben kommunizmusnak nevezzük azt az erõszakosan köz-pontosított hatalmi rendszert (diktatúrát), amely a „bolsevik” (többségi) egy-párt uralmát valósítja meg a „kisebbség” (a volt uralkodó osztályok) felett - innen eredt az „egypárt-állam” kifejezés is -, függetlenül attól az idealizált társadalmi összképtõl, amelyet mint végcélt a lenini elmélet maga elé tûzött. Ebben az értelemben Magyarországon kommunizmus uralkodott 1919-ben, az ún. „Tanácsköztársaság” 133 napja idején; majd - alapvetõen az 1956-os forradalom demokratikus vívmányainak köszönhetõen - egyre enyhülõ, javuló közállapotokkal ugyan, de 1945-tõl 1990-ig is, folyamatosan. A kor legfõbb politikai ismérve volt, hogy különbözõ elnevezésekkel (MKP, MDP, MSZMP) ugyan, de mindig ugyanaz az egypárt, egypárti (moszkovita) elit uralkodott; kezében tartva az összes fontos politikai, állami és gazdasági pozíciót. Az alapvetõ termelõeszközök (gyárak, üzemek, infrastruktúra, stb.) lényegében az egypárti állam kvázi tulajdonában voltak, - kivéve a föld tulajdonát, mert a termõföldet szovjet mintára erõszakkal téeszesítették, illetve nagybirtokjellegû állami gazdaságok keretében mûvelték. Össznépi tulajdont hirdettek, vagyis azt, hogy a szocialista állam csak a kezelõje a társadalmi tulajdonnak (T.T.), amely valójában a népé, de a „koncentrált kezelés” az erõforrások, a kapacitások hatékonyabb kihasználását teszi lehetõvé. A kezelõi jog azonban a gyakorlatban állami tulajdont jelentett.

Politikai (uralmi) értelemben a szocializmus és a kommunizmus szavakat szinonimákként használjuk; tekintve, hogy a kommunista ideológia eredeti terminológiája szerint a szocializmus a kommunizmust megelõzõ fejlõdési fázis. A szocializmus lényege (is) a politikai hegemónia (egyeduralom). Nem létezett semmilyen alternatíva, nem voltak szabad választások. Csak a demokrácia látszatának fenntartása (és a külföld, a Nyugat felé történõ deklarálása) céljából mûködtették a parlamentet és tartottak négyévenként látszat-választásokat, amelyeken a nép mindig 98-99 %-os „többséggel” szavazta meg a fennálló rend fennmaradását. A törvényhozó hatalom épp úgy az egypárt kezében volt, miként a végrehajtó hatalom, vagyis az állam.

A kapitalizmusban „minden másképpen” van. A termelõeszközök, a mûködõ tõke - beleértve a termõföldet is - magántulajdonban vannak, ami nem jelenti azt, hogy pl. 30-50 %-os arányban ne lehetnének (ideiglenesen, vagy állandóan) állami tulajdonban is vállalatok, részvénytársaságok; elsõsorban a lassú megtérülésû, nagy tõkeigényû ágazatokban, mint például az infra-struktúra, az útépítés vagy a távközlés. Gyakran nevezték a szocialista rendszert - tévesen - állammonopol-kapitalizmusnak. A kapitalizmust - szemben a kommunizmussal - nem egy erõszakos, egyeduralomra törekvõ hatalmi ideológia reprezentálja, illetve vezérli vagy motiválja „társadalmi berendezkedésében”, hanem elvileg a szabad vállalkozás profitérdeke, ami a szabad piaci verseny, a kereslet-kínálat játékszabályai által mûködteti a társadalom gazdasági életét. A szocializmust csak igen kevéssé motiválta a profit, a nyereség várakozása, - gyakorlatilag önellátás, naturális csere folyt „másodlagos, adminisztratív érték-követéssel”, melyben nem a profit állt az árképzés mozgáscentrumában, a termelés és a kereskedelem elsõdleges érdekében, hanem a szükségletek kielégítése, amelyeket párt-utasítások írtak elõ. A teljesítmények önköltségét sem a piac ítélete, hanem a pártállam regisztrációja igazolta. Más kérdés, hogy minden állami monopólium volt...

A mai kapitalizmus már nem szabad-versenyes (bár elõszeretettel terjeszti magáról, hogy az!), nem is monopol-kapitalizmus, de még csak nem is állami monopol-kapitalizmus, hanem valami más. A kapitalizmus valamikor régen - nagyjából 1950-ig - mindaz volt, amit az elõzõ mondatban jeleztem; akkor még a profit túlnyomó hányada a produktív szférából származott, és egyébként is a legfõbb cél a profit mindenáron való növelése által, annak tõkésítése révén a piac minél nagyobb szegmensének a birtoklása volt. De addig a tõke koncentrációja és centralizációja, a piaci verseny nagyjából megmaradt a nemzetgazdaságok keretei között. Azóta a helyzet alapvetõen megváltozott! A világpiac a XX. század második felének a terméke, amikor is az üzleti-, befektetési-és hitelezési, de legfõképpen a tranzakcionális tõke-folyamatok (értsd: tõzsdei árfolyam-spekulációk, intervenciók nemzeti valuták ellen, az állami bankjegykibocsátás „magánosítása”, nemzet-államok tudatos eladósítása, egész országok „hitelezõi felvásárlása”, stb.) túllépték a nemzetgazdaságok határait, és az egyetemes részvénytulajdon-szerzés révén olyan multinacionális mamutvállalatok, társaságok alakultak ki, amelyek oligopóliumokat, nemzetek feletti érdekszövetségeket alkotva felosztották egymás között az összes létezõ nemzeti piacot, hogy azután a területi alrendszereket „összekapcsolva”, globális és integrált világpiaccá alakítsák át az egészet, a nemzetek feje felett. Ez a folyamat a globalizáció, ami már egy olyan nemzetek feletti globális kapitalizmus képét rajzolja ki, amelyben - noha minden pénzhatalom a lehetséges maximumig koncentrált és centralizált nemzetközi tõkéé, vagy tán éppen ezért! - már nem a profit és a tõke minden határon túli további növelése a cselekvés központi motivációja, hanem a nemzetek piacainak teljes kisajátításával a hatalom megszerzése a nemzetállamok hitelezõi „felvásárlása” révén. Az új érdekcentrum tehát már nem a tõke, vagy a pénz önmagában, önmagáért, hanem a politikai hatalom, ami a nemzetek feletti rendelkezés áttételes joga. Márpedig ezek a tendenciák szöges ellentétben állanak a polgári nemzet-államról, a szabadságról, a szuverenitásról alkotott és deklarált elvekkel és jogokkal; mindazzal, amit a nemzeti kapitalizmus társadalmi rendszere, a liberális polgári demokrácia, a jogállam hirdet önmagáról.

A globalizációról a továbbiakban még szólunk, Magyarország kapcsán is.

1.2. A szocialista tervgazdálkodás gazdaságfilozófiája

A szocializmusban „az effektív szükségleteket” párthatározatok szabták meg; és nem a szabad piac, a kereslet-kínálat törvényszerûségei. Éppen ezért az „értékfolyamatok” szinte csak könyvelési-nyilvántartási célokat szolgáltak, legalábbis mindaddig bizonyosan, ameddig Magyarországon be nem vezették az ún. új gazdasági mechanizmust, 1968-ban. A gazdaság szerkezete a létezõ szocializmusban egyáltalában nem a szabad, spontán piaci folyamatok révén alakult ki - ilyenek nem voltak -, hanem az egypárt határozatai alapján, melyek tételes tervcélokat jelöltek ki, amelyeket aztán az ún. népgazdasági tervben integráltak, több-kevesebb sikerrel. A felsõ szinten jóváhagyott népgazdasági tervet azután lebontották, leosztották az egyes végrehajtó szervezetekre, amelyek állami költségvetési szervekre és „önállóan” gazdálkodó vállalatokra oszlottak. Lényegesen leegyszerûsítette a képet - bármely kapitalizmussal szemben -, hogy minden funkcióra csak „egyetlen” vállalat létezett, vagyis hogy semelyik gazdálkodó szervezetnek nem volt igazi konkurenciája, legalábbis belföldön. Az Elektromos Mûvek szolgáltatta az áramot, a Csepel Vas-és Fémmûvek termelte „a vasat” (a VASÉRT meg árulta), az IKARUS autóbuszgyár gyártotta a buszokat, de például Magyar Televízió is csak egy volt, és így tovább... A vállalatok mind állami tulajdonú vállalatok voltak, és kizárólag a magyar államnak tartoztak egységes beszámolási kötelezettséggel. „Könnyû” volt az irányítás!

Az új gazdasági mechanizmus annyiban hozott újat, hogy részlegesen, és kezdetben még inkább csak szimulációs jelleggel ugyan, de bevezette a piaci érték-viszonyokat, és a direkt tervutasításos rendszerrõl áttért az ún. gazdasági szabályozók (ezek komplex és szintetikus értékmutatók voltak) útján történõ, indirekt gazdaságirányításra, ami alapvetõen azt jelentette, hogy a továbbra is törvényerejû népgazdasági terv, mint a legfelsõbb szintû komplex „célprogram” áttételesen, a gazdasági szabályozók által orientált gazdálkodó szervezetek „szabadpiaci versenye” révén valósult meg. Ez a rendszer az 1970-es évek közepéig olyan mértékû gazdasági fellendülést hozott, ami „hurrá-optimizmussal” töltötte el a - lassanként elkülönülõ - párt, állami és gazdasági vezetést. A IV. és V. ötéves népgazdasági tervekben (1970-1980.) monumentális, csillagászati összegeket felemésztõ állami és célcsoportos nagyberuházásokat valósítottak meg, amelyek elsõsorban az infrastruktúra (pl. távközlés) modernizálását célozták, jórészt igen fejlett, magas színvonalat képviselõ nyugat-európai technikai eszközökkel. A párt derûlátása nem volt egészen alaptalan; tekintve, hogy a gazdaság indirekt irányítása - amely a komplex gazdálkodási mutatók teljesítéséhez kötötte a kiáramló bérek (a béremelések) összegét - a közvetlen anyagi érdekeltség megvalósításával rendkívüli eredményeket produkált, a nemzeti jövedelem növekedése jelentõsen felgyorsult. Mindazonáltal (most már, persze utólag) bizonyosnak mondható, hogy a fellendülés nem volt olyan mértékû, amivel a szükséges biztonsággal megalapozhatta volna a nagyösszegû kiadásokat. Magyarán: az ország vezetésével „elszaladt a ló”, ami sok fontos tanulság levonására ad lehetõséget; mindenekelõtt jól mutatja, mennyire képtelenség (a gyakorlatban megvalósíthatatlan) bármely ország teljes gazdaságának központi irányítása, a valóságos piaci mechanizmusok kikapcsolásával. Ez a kellõképpen nem megalapozott „túlélénkülés” okozta, hogy Magyarország már az 1970-es évek közepétõl egyre jelentõsebb összegû állami hitelek felvételére kényszerült; nyugati bankoktól, majd egyre gyakrabban a Világ-banktól. Az említett, 1970-1980. között megvalósult beruházások komoly hányadát is eleve nyugati hitelekbõl fedezték, illetve finanszírozták. 1980-tól már látszott, hogy a népgazdaság indirekt irányítása sem képes „kitermelni” a fokozódó állami hitelfelvételek adósságszolgálatát, illetve a gazdaság korszerûsítéséhez szükséges fejlesztések beruházási összegeit. A párt és az állami vezetõk átlátták, hogy a megkezdett úton már nem lehet vissza-fordulni, hiszen a nyugati kereskedelmi-és hitelkapcsolatok kiszélesítése - többek között - „importálta” a tõkés gondolkodásmódot, azokat a technikai, szakmai megoldási módszereket is, amelyek a kapitalizmusban honosak. A magyar népgazdaság továbbfejlõdésének nélkülözhetetlen „motorjává” vált - fonák módon - éppen az a tõkés külkapcsolati rendszer, amely az ország eladósodását is okozta. Ezért a vezetés úgy döntött, hogy tovább folytatja a már megkezdett és visszafordíthatatlan gazdasági-pénzügyi, kereskedelmi liberalizációt, - magyarán: észrevétlenül „átvezeti” az országot a kapitalista fejlõdés útjára. A tudatosságot (utólag is) nyilvánvalóvá teszik az 1980-as évek legelején bevezetett változások, illetve a megjelent és felerõsödött új tendenciák. 1981-tõl a kormány olymódon fejlesztette tovább a gazdaság liberalizációját, kapitalizációját, hogy új típusú vállalkozási formák (VGMK, GMK, kisvállalat, stb.) választását és alkalmazását tette lehetõvé, annak érdekében, hogy az egyéni kezdeményezõ erõt (az anyagi érdekeltséget) hatékonyabban mûködtetve, kihasználva, pótlólagos erõforrásokat vonjon be a népgazdaság közteherviselésébe. Eközben azonban folytatódott az ország fokozódó eladósodása; 1982-tõl az állam már ahhoz vett fel, igen szigorú feltételekkel külföldi hiteleket, hogy képes legyen fizetni a korábban felvett kölcsönök éves kamatait. A folyamat akceleratívvá, önerõsítõvé vált; ez okozta szükségszerûen a központi gazdaságirányítás modelljének és gyakorlati szisztémájának látványos szétesését, az 1980-as évek végén az utolsó kétségbeesett „átmentési kísérlet”, a reformkommunizmus bukását. A rendszerváltó kormányok apológiája utólag úgy magyarázza a korszakot, hogy úgymond’: szükségszerû volt a külföldi hitelek felvétele, hiszen nem termelte meg az ország a saját fogyasztásához szükséges jövedelmet, így gyakorlatilag a felvett nyugati kölcsönökbõl éltünk, vagyis „jövedelemmé” konvertáltuk volna a dollárhitelek összegeit... Ez így - egyszerûen nem igaz. A pártállam a hiteleket a saját hatalma átmentéséhez vette fel, s azokból monumentális gazdaságfejlesztésbe kezdett; de sajnos fõként azokon a területeken, ahol a tõke megtérülése egyébként is rendkívül lassú. Eléggé közismert, hogy még a tényszerûen realizáltnál is sokkal több beruházást igyekeztek megvalósítani, vagyis a rendelkezésre álló összegekbõl inkább több alapberendezést vásároltak, miáltal rendszeresen „megspórolták” az egyébként elengedhetetlenül szükséges kiegészítõ felszerelések, készletek beszerzését, amivel többlettermelés helyett hatékonyság-romlást idéztek elõ. Horribilis veszteségeket okozott, hogy a megvalósult fejlesztések túl-nyomó részben az improduktív szférát „gazdagították”, amely beruházási ráfordítások éppúgy soha nem térültek vissza, mint a pártállam pazarlását, fényûzését, önmaga átmentését szolgáló költségek, vagy pl. a helytelen döntések miatti felesleges ráfordítások, amelyek a vezetõi dilettantizmus következményei voltak. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a párt és az állami vezetés már az 1980-as évek elején „belátja” a népgazdaság központi irányításának képtelenségét, és az azonnali „rendszerváltást” választja az „elõre menekülés” önátmentõ - és hátrányos kondíciójú! - hitelfelvételei helyett, akkor még idejében elkerülhette, és megakadályozhatta volna az ország visszafordíthatatlan eladósodásának folyamatát, ami mindmáig a magyar gazdaság igazi fellendülésének legproblematikusabb korlátja.

Nem igaz tehát, miszerint „megettük” volna a felvett nyugati hitelek milliárd dollárokra rúgó összegeit, - így nem igaz az sem, hogy jogos, legitim lenne a rendszerváltó állam részérõl az adósságszolgálat jogfolytonos átvállalása. A tõkés hitelezõk lényegében „a kommunizmus fennmaradását, átmentését” finanszírozták; a magyar népgazdaság önmagában megtermelte a lakosság fogyasztásának megfelelõ összegû nemzeti jövedelmet. A kommunizmus agóniájának, bukásának költségeit most mégis a magyar nemzet fizeti meg.

1.3. Társadalmi (össznépi) tulajdon állami kezelésben

A kommunista diktatúra idõszakát „gazdaságfilozófiai értelemben” két nagy korszakra oszthatjuk: az elsõ az 1948-1968, - a második az 1968-1990. közötti periódus. Mindkettõre a megalomániás, erõltetett ütemû felhalmozás („növekedés”) volt jellemzõ, a társadalmi (elsõsorban persze a lakossági) fogyasztás rovására; bár más és más metódus szerint. Az elsõ korszakban a fõ hangsúlyt a kettõs rendeltetésû (hadi és polgári célú) nehézipar megteremtésére helyezték; szigorúan az autarchia (önellátás) jegyében, tehát figyelmen kívül hagyva minden esetleges komparatív megfontolást, ami bármikori elõnyt jelenthetett volna az export-import (a külkereskedelmi) kapcsolatokban. A második korszakban (ami elvezetett egészen a diktatúra bukásáig) már teljes egészében „feladták” a korábbiakban kötelezõnek vélt autarchikus elképzeléseket és gyakorlatot, és teljes egészében nyitottá (és egyben kiszolgáltatottá!) tették a népgazdaságot a külgazdaság irányában, olyannyira, hogy az 1980-as évek közepétõl már a nemzeti jövedelem cca. 60-65 %-a a külkereskedelmi forgalomban realizálódott. Tekintve, hogy a magyar gazdaság nem volt versenyképes, mert az egy fõre jutó termelési és jövedelmezõségi mutatóit illetõen messze elmaradt azoktól a fejlett tõkés országoktól, amelyekbe a potenciális exportunk irányulhatott volna, - ez a nyitás „életveszélyesnek” bizonyult, hiszen fokozódó függésbe taszította az országot, ugyanis az exportot állandóan dinamikusan növelnünk kellett az adósságszolgálat teljesíthetõsége céljából; ami egyrészt a forint folyamatos leértékelését követelte meg, másrészt naturáliában „azonos” importvolumen mellett is növekvõ import-értékhányaddal párosult, ami tovább rontotta a fizetési mérleg pozícióit. A bûvös körbõl nem volt kilépés, hiszen a belsõ és a külsõ gazdasági hatékonyság közötti mélyülõ szakadék folyamatosan el-értéktelenítette a magyar munkát a külföldivel szemben, amit a kor egyik híres aforizmája ekként fogalmazott meg: „Minden évben egyre többet kell dolgoznunk azért, hogy csak egy kicsivel éljünk rosszabbul, mint az elõzõ évben.” A közgazdasági szakzsargon a jelenséget elnevezte „a külkereskedelmi cserearányok romlásának”, ami valós ugyan, de elfedi az igaz lényeget, ami végül is egészen a mai „kamatrabszolgaságig” vitte el a magyar nemzetgazdaságot és a nemzetet. A kifejezés ugyanis egyfajta „objektív tudományosság” látszatát kelti, s mintha csak afféle kivédhetetlen kataklizmára utalna, amelynek a következményeit belenyugvással illenék viselni... A cserearányok romlásához ezenfelül nagymértékben hozzájárult egy számunkra valóban „kataklizmaszerû” esemény is, amely még az erõs és felkészült, fejlett világgazdaságot is majdhogynem térdre kényszerítette: az ún. „olajár-robbanás”, az 1970-es évek közepétõl. Ez vezetett oda, hogy Magyarország számára ettõl kezdve a cserearányok már a fejlõdõ országok „világpiacán” is folyamatosan romlottak: s ezek a tények végül is szintén jelentõsen hozzájárultak „az adósság-spirálunk” meredekségének megnövekedéséhez.

Amíg az elõzõ korszakban az autarch nehézipar és a gépi nagyipar gyors megteremtése (erõmûvek, vaskohók, acélmûvek, gyárak, vegyipari üzemek felépítése, stb.) „vonta el” az elfogyasztható jövedelem nagy részét, addig a második korszakban már egy hangzatos politikai blöff - „Utol kell érnünk a fejlett kapitalista országokat!” - „vette át a szerepet”, ami miatt persze továbbra is rendkívül (egészségtelenül) magas, 25-30 %-os szinten kellett tartanunk a felhalmozási rátát. Látható tehát, hogy a kommunizmus mindkét, egymástól mégannyira eltérõ korszakának is teljesen azonos volt az alap-filozófiája, amely gyakorlatot - még ma sem ismeretlen elõttünk! - állandó monetáris restrikciónak nevezhetjük. Ennek a velejéig kommunista pénz-politikának a lényege, hogy állandóan szûkíti a kereskedelmi forgalomban mozgó pénz mennyiségét, miáltal - mint gyeplõvel a lovat - kézi vezérléssel igyekszik kézben tartani az egyébként számára „megzabolázhatatlannak” tûnõ, komplett népgazdaságot. Tekintve, hogy az állami irányítású, kézileg vezérelt gazdaságban effektív készpénz-kibocsátást, bankjegy-forgalmat szinte kizárólag csak a lakossági fogyasztás kereskedelmi realizálása tett szükségessé; az egész gazdaságot - „Húzd meg, ereszd meg!” alapon - a lakossági fogyasztás restriktív visszafogásával szabályozták. Eme tannak döntõ hányadukban kései követõi, hívei a mai állami pénzügyi szakemberek is; akik mindig a kiáramló bérek megkurtításában - mintha csak a középkori érvágást gyakorolnák egy még be nem azonosított betegségben szenvedõ emberen - látják a kóros folyamatok orvoslásának egyetlen lehetõségét...

Azt is mondhatjuk, hogy a magyar állami gazdaságpolitika mindaddig poszt-szocialista (posztkommunista) marad, ameddig „a közelgõ válság” elleni egyetlen hatékony védekezésként mindig a restrikciós monetáris politikát veti be, és ennek keretében azonnal és kizárólag a bérek visszafogására gondol, apellál, és ennek megfelelõen is cselekszik.

Az elõzõekben felvázolt gazdaságtörténeti összkép szükséges volt ahhoz, hogy megérthessük a kommunizmus (vagy szocializmus) alaptermészetét, vagyis hogy egyáltalán nem népjóléti rendszer, noha kétségtelenül voltak olyan szociális vívmányai, amelyeket a mai rendszerváltó állam is bizony joggal megirigyelhet. A kommunizmus - mint láthattuk - minden jelentõsebb felhalmozási törekvésével elsõsorban a hatalom további koncentrációját igyekezett megvalósítani; és a fejlett Nyugatot sem népjóléti, hanem inkább stratégiai okokból „próbálta meg” utolérni. Sokkal fontosabb volt a rendszer számára a koncentrált pártállam-hatalom folyamatos erõsítése, mintsem a dolgozók bérének, vagy a nép életszínvonalának az emelése. Az egyéni alkotó és vállalkozó készségre is csak végsõ kényszerbõl, „a veszett fejsze nyeleként” igyekezett számítani, hogy az emberek maradék energiáját is a hatalom szekere elé kösse, egy második mûszakban (VGMK, GMK, stb.).

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a letûnt diktatórikus rendszer nem is ideológiai, hanem sokkal inkább pénzügyi téren volt önkényuralom, mert az emberek minden képességét igénybe vette, „bekötötte a termelésbe”, és az általuk megtermelt értéknek csak a tört részét „adta vissza” bér, vagy szociális juttatások formájában, s azt is egy igazságtalan, „kontraszelektív” elosztás szerint, amelyben a rezsim feltétlen politikai hívei sokkal nagyobb szelet kenyeret kaptak az általuk kiérdemeltnél, a többiek rovására.

Eljutottunk a kommunizmus legnagyobb csúsztatásához, amellyel bitorolta a széles néptömegek bizalmát. A rendszer több mint 40 éven át elhitette az emberekkel - hívekkel, szimpatizánsokkal; hozzáértõkkel és hiszékenyekkel egyaránt -, hogy minden felépített erõmû, gyár, üzem, infrastruktúra, középület, stb., az egész nemzeti vagyon (ma már leginkább mûködõ tõkének neveznénk) közös (össznépi), társadalmi tulajdon, amelyben minden magyar dolgozó egy azonos értékû „jelképes népi részvénypakett” boldog tulajdonosa, amely részvénypakett tulajdonjoga megilleti õt bármilyen más körülmények között is, hiszen ez a résztulajdon a saját munkájának olyan, részére ki nem fizetett értékhányada, amelyrõl éppen hogy a közös tulajdon egyben tartása, illetõleg a fejlett kapitalizmus utolérése érdekében mondott le, átmenetileg. A rendszer urai tehát elhitették a néppel: átmeneti idõtartamra „mondjanak le” a reálbérük jelentõs hányadáról, azért, hogy az ország gazdagságban felzárkózhasson a Nyugathoz; s ha ez megvalósul, akkor elérjük az ottani életszínvonalat is. „A Gyár - mindenkié!” - szólt a kommunizmus „választási szlogenje”, s cserében azért, hogy a munkások ezt engedelmesen elfogadták; a hatalom hallgatólagosan tudomásul vette, mikor egyesek az ígéretet készpénznek véve, néhány csavarral, szeggel, kéziszerszámmal (vagy bármilyen aprósággal, amire otthon szükségük volt) a táskájukban - és furdalással a lelkükben - távoztak, munkaidõ után...

Magyarország az 1970-es években - a sikeres anyagi ösztönzés, a munka termelékenységének jelentõs növekedése, a túlfeszített és tartósan magas felhalmozási ráta, továbbá a milliárdos dorllárhitelek eredményeként - erõ-teljesen fejlõdött; jelentõsen gyarapodott a társadalmi tulajdon. A reálbérek és jövedelmek növekedése ugyan még mindig elmaradt a lehetõségektõl, de az emberek megértették és elfogadták: a saját országukat építik, és - valamit valamiért - ennek átmeneti önmegtartóztatás, lemondás az ára.

Más oldalról a kommunista rendszer azt is hirdette, hogy a társadalom tulajdona azért marad ideiglenesen „állami kezelésben”, mert a fejlett kapitalista országok utolérése rendkívüli erõfeszítéseket igényel, ami csak az erõforrások koncentrált kihasználásával oldható meg. Ezért a kommunizmus - legalábbis jelszavakban - igyekezett elkerülni mindazokat a „feleslegesnek ítélt” kvázi-anarchisztikus megoldásokat, kiadásokat (profit, verseny, reklám, szabad vállalkozás, piac, marketing, stb.), amelyekkel a kapitalizmus úgymond’ a saját mûködésképtelenségét próbálta feloldani, illetve „palástolni”. Az 1970-es évek közepétõl maximális takarékosságot hirdettek meg (pl. DH-mozgalom) az önálló gazdálkodó szervezeteknél is, hogy egy forint se vesszen kárba a tõkés világgal folytatott konkurencia-harcban. A szent cél elérése érdekében „ a társadalom minden tartalékát” mozgósították, - a párt még 1982-ben is (!) a közeli fellendülést ígérte...

Ami a lényeg: a társadalmi tulajdon deklaráltan össznépi tulajdont képezett, amelyet a nép csak ideiglenesen, takarékossági megfontolásokból bízott az állam kezelésére.

1.4. Váltás, változás, változtatás - forradalom, vér nélkül

Amint az ma már történelem; az 1980-as évek közepétõl nyilvánvalóvá vált, hogy az évtized elején bevezetett közgazdasági szabályozó-módosítások, az új vállalkozási formák nem teljesítették a mûködtetésükhöz fûzött túlzott reményeket. Magyarország külföldi eladósodása 1982-tõl nagymértékben felgyorsult, s láthatóan visszafordíthatatlanná vált. A szakemberek számára aggasztó összkép rajzolódott ki: ha a baljós tendenciák, trendek továbbra is folytatódnak, - komoly veszélybe kerülhet az ország fizetõképessége is.

Nem volt már több tartalék, amit mozgósítani lehetett volna.

Magyarország válság felé sodródását spontán liberalizációs jelenségek is kísérték; lassanként formailag már minden lehetséges pénzügyi, üzleti, piaci, kereskedelmi, stb. technikai megoldást, módszert, kategóriát, sõt, még a „trükköket” is átvettük a fejlett Nyugattól, ám a magyarországi alkalmazás során, az alapvetõen még mindig „diktatórikus gazdasági közegben” valahogy mégsem érvényesült azok „legendás” hatékonysága... A kommunista rendszer, a pártállami elit még tett egy utolsó, kétségbeesett kísérletet arra, hogy a hatalmát megõrizze, fenntarthassa a gyökeresen megváltozott gazdasági körülmények között is. Gyakorlatilag megpróbálták bevezetni Magyarországon a kapitalizmust (állammonopol-kapitalizmust?), az egypártrendszer változatlan uralma alatt. Mihail Gorbacsov retorikáját (peresztrojka és glasznoszty) követve kihirdették, hogy a rendszert meg kell reformálni, de meg kell õrizni belõle mindazt, ami jó. Ezt a - szintén kudarcot vallott - kísérletet az utókor késõbb reformkommunizmusnak nevezte el.

Még néhány zavaros év telt el, s a rezsim végleg megbukott.

A bukás körülményeirõl, az átmenetrõl késõbb még lesz szó; ám van egy látszólag „nyelvhasználati”, valójában sokkal inkább a lényeget érintõ tény, illetve furcsa, tendenciózus megfogalmazás, amelyet szeretnék tisztázni. Ez rávilágít mellesleg arra is, - miként „szépül meg” a történelem, utólag.

Magyarországon 1990-ben a kommunista rendszert mind politikai, mind pedig gazdasági értelemben felváltotta a kapitalizmus. A szabad választás kiírásával, a plurális pártrendszer bevezetésével az egypárti diktatúrát „automatikusan” felváltotta a liberális polgári parlamenti demokrácia politikai rendje, a gazdaság pedig a fõbb formális jellemzõit tekintve amúgy is „egyfajta prekapitalizmusra kezdett hasonlítani”, eltekintve most attól a nem elhanyagolható ténytõl, ami a magántulajdon csekély arányát illeti...

Az egyidejû hivatalos verzió szerint Magyarországon ún. rendszerváltás történt; átváltottunk az ún. szocialista rendszerbõl a kapitalizmusba. Ennek az a különlegessége, a furcsasága, hogy korábban a történelemben - bele-értve a magyar történelmet is - ezek a gyökeres társadalmi változások az esetek 100 %-ában földcsuszamlásszerû kataklizmákat idéztek elõ, s ezek ráadásul mindig egy végsõ krízissé fajult válságban, úgynevezett forradalmi helyzetben következtek be, „amikor a nép már nem volt képes és hajlandó a korábbi rend keretei között élni, az uralkodó osztály pedig már nem volt képes a korábbi módon kormányozni”. Magyarországon 1990-ben - s már hosszú évek óta - gazdasági válság volt ugyan, de forradalmi helyzet a leg-kevésbé sem... Így nem csodálkozhatunk azon, hogy „szinte egyik napról a másikra” léptünk át az egyik társadalmi rendszerbõl a minden tekintetben homlokegyenest ellentétes másik társadalmi rendszerbe; és nem csupán a forradalmak idején „szokásos” vérzivatar és a teljes közéleti anarchia, vagy a morális ellehetetlenülés maradt el, de az egyszerû átlagember lényegében „semmit” nem vett észre az egészbõl. A politikai zûrzavarral együtt persze „megúsztuk” egy esetleges forradalom (népfelkelés) jótékony, megtisztító hatásait is; és amikor egyesek felemelték a szavukat bizonyos radikálisabb változások mellett, akkor mondotta irónikusan Antall József miniszterelnök, hogy: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”...

A rendszerváltás összetett szavunknak kétségtelenül van egyfajta vulgáris mellékíze: magától értetõdõ, természetes tevékenységet takar, mint õrség-váltás, nadrágváltás, stb., másfelõl afféle egyszerû szükséglet elvégzését sugallja, mintha annak a szüksége az emberi cselekvéstõl kvázi függetlenül, „tragikus hirtelenséggel” következne be, - elvégezzük, és kész...

Márpedig a rendszerváltás ennél egyrészt sokkalta bonyolultabb mozzanat volt, másrészt ha amolyan hirtelen, ösztönös cselekvés lett volna, az inkább forradalomba torkollik, amint az elhúzódó válságok ösztönösbõl tudatossá váló kényszercselekvéseket „szoktak kiváltani” a tömegekbõl, ami azután kezelhetetlenné, irányíthatatlanná teszi az egész társadalmi folyamatot. Ez is kulcsszó, hiszen éppen a dolog lényege, hogy nem egyszeri mozzanatról van szó, hanem tudatosan elõkészített, tervszerû folyamatról. Nem sokkal, talán egy-két évvel a jelen tanulmányom megírása elõtt viszont megváltozott a „hivatalos terminológia”: a tudós szociológusok rendszerváltozásnak „keresztelték” át az eseménysorozatot. Ez a szó már valamivel jobban kifejezi a tárgyi lényeget; ámbár ennek meg az a nyilvánvaló hiányossága, hogy nemes egyszerûséggel mintha „önmagától bekövetkezõ”, autonóm, szinte automatikus folyamatnak képzeli, vagy tünteti fel a történéseket, ami nyilván éppúgy tarthatatlan, miként „ a rendszerváltás” esetében mondottak. Node mégsem maradtunk azért „majdnem tökéletes” definíció nélkül, mert 11 év elteltével, 2001. február 1-jén, a Pesti Vigadóban elmondott ország-értékelõ beszédjében Orbán Viktor miniszterelnök végül is már rendszer-változtatásnak nevezte a folyamatot, ami tudatos, tervszerû cselekvésre vall. Szó szerint a következõket mondta: „A bátor politikai vállalkozók tudatosan megváltoztatták a jövõt.” Más szóval megfogalmazva: „Véget ért a múlt, és elkezdõdött a jövõ”, - a polgári fejlõdés. Forradalom nélkül...

1.5. Állami monopólium, állami vagyonkezelés és privatizáció

A létezõ szocializmust (legalábbis a megoldások „egyszerûségét” tekintve) formálisan a tudatos központosítás és a „takarékosság” jellemezte. Mivel a gazdaságban „nem kellett konkurenciától tartani”; illetve, hogy a verseny legkisebb kockázatát és kényelmetlenségeit is elkerüljék, - egyrészt minden önálló gazdálkodó szervezet maximális önellátásra törekedett, másrészt a különbözõ funkciók, termelõ tevékenységek, eltérõ gazdasági profilok bár-melyikére csakis egyetlen, szinte kizárólag erre a munkára szakosodott egységet hoztak létre. Ritka kivételt jelentett, ha valamely szakterületen két, vagy pláne több, átfedõ tevékenységi kört gyakorló állami vállalat, vagy szövetkezet is megjelenhetett. Ebbõl következtek a legkülönfélébb hiányok, hiszen amennyiben valamilyen effektív szükségletet kielégítõ termék vagy szolgáltatás elõállítására (nyújtására) az állam elfelejtett idejében intézkedni egy új vállalat szervezésére irányuló párthatározattal, akkor súlyos hiányok keletkeztek az egész rendszerben. Mert az összes állami vállalat egyetlen közös determinisztikus rendszert képezett, amely zárt rendszerben minden vállalat fontos, meghatározott funkciót látott el, amelynek a kiesése azonnal blokkolhatta a vele „kereskedelmi kapcsolatban” álló összes vállalat, vagy a rendszer egészének a mûködését. (Mellesleg ebbõl származott a rendszer nagyfokú stratégiai sebezhetõsége is.) Tekintve, hogy a legfontosabb és a legjelentõsebb tevékenységeket (pl.: villamos mûvek, vas-és fémmûvek, hajózás, légi forgalom, tömegközlekedés, vasút, gázszolgáltatás, posta, bányászat, ásványolajtermékek forgalmazása, élelmiszer-belkereskedelem, szakosított külkereskedelem, stb.) csak egy-egy nagyvállalat, többnyire tröszt végezte, valamint arra, hogy ezek mindegyike állami tulajdonban volt; valóságos piac hiányában is megállapíthatjuk, hogy a szocialista rendszer gazdasági értelemben az állami monopóliumok zártláncú rendszere volt. Ezt a rendszert „örökölte” a rendszerváltó állam, és nem csoda, ha az új, megváltozott körülmények sokkoló, frenetikus hatására ez a rendszer szinte azonnal alkotóelemeire, atomjaira hullott szét. Nem történhetett más-ként, hiszen nagyjából a rendszerváltással egyidejûleg összeomlott a teljes KGST-piac, ami miatt a külkereskedelemnek hirtelen „át kellett állnia” a nyugati irányú piacokra, ez viszont a magasabb minõségi követelmények folytán megkövetelte az export-termékszerkezet gyors modernizálását. Emellett azonnal meg kellett kezdeni (?) az állami kezelésben mûködõ társadalmi tulajdonban lévõ (!) vállalati kapacitások reorganizációját, egyetemes részvénytulajdonná átalakítását, valamint privatizációját. A privatizációt részletesebben majd soron következõ második, „A magyar államadósság és a privatizáció összefüggései” címû tanulmányomban fogom tárgyalni, ezért most csak annyiban említem, amennyiben a tárgyi összefüggések elemzéséhez nélkülözhetetlen. Elsõként azért megállapítjuk, hogy a privatizáció még a rendszerváltás elõtt, 1988-ban megkezdõdött; olyan korai idõpontban, amikor ennek még „praktikus legitimitása” sem volt. Nagyjából az átalakulási és a társasági törvények meghozatalától számítva.

Ezt a „szabálytalan és szabályozatlan”, tulajdonképpen mindenfajta valós létjogosultságot nélkülözõ magánosítást „spontán privatizációnak” kell neveznünk; tekintettel arra, hogy elsõsorban a szocialista nomenklatúra vagyonhoz juttatását szolgálta, még mielõtt „a szezonnyitás” megkezdõdik. A spontán privatizációról már csupán azért is meg kell emlékeznünk, mert történelmi bizonyítéka annak a ténynek, hogy még a szocialista állam volt az, amely törvénytelenül „megkezdte” a társadalmi tulajdont képezõ nemzeti mûködõ tõke magánosítását, pontosabban eltulajdonítását a néptõl, - tulajdonjognak tekintve a puszta kezelõi jogot, s megszegve korábbi ígéreteit, amelyeket a társadalmi tulajdonnal kapcsolatban tett. Az összeomlóban lévõ pártállam pedig „hagyta”, hogy a nomenklatúra a saját hitbizományának tekintse a nép tulajdonát, amely felett az állam is csak kezelõi joggal rendelkezett. Látható, hogy a rendszerváltás tájékán teljes jogi és erkölcsi anarchia uralta a közéletet, s a rendszerváltó állam - az elsõ szabadon választott parlament által kijelölt Antall-kormány - hirtelen „azon találta magát”, hogy minden országgyûlési szavazás (döntés) nélkül egyszer csak „tovább folytatja” a társadalmi tulajdon privatizációját, anélkül, hogy erre nézve bármiféle jogosítvánnyal, törvényi szabályozással rendelkezne. A rendszerváltó állam már úgy értékelte, hogy kész helyzetet örökölt; és mûködése elsõ pillanatától kezdve legitim állami tulajdonnak tekintette a társadalmi tulajdont. A privatizáció már javában folyt, amikor (1990-1991.) felállították az Állami Vagyonügynökséget, s az Országgyûlés megszavazta a privatizációs törvényt...

Az egyetlen tollvonással „állami vagyonná” eltulajdonított nemzeti mûködõ tõke privatizációja amolyan spontán „leggyengébb láncszem elmélet” szerint zajlott, - tekintettel arra, hogy az állami vállalatok vezetõi igyekeztek eleinte (munkavállalói résztulajdonlási program, vezetõi kivásárlás, privatizációs lízing, önprivatizáció bankhitellel, E-hitel, stb. révén) a saját maguk számára magánosítani a vállalatot, majd miután ez nem sikerült, megpróbálták úgy befolyásolni az állami felügyeletet, hogy „az általuk kiválasztott” külföldi be-fektetõ vásárolhassa fel a céget, lehessen a kiírt versenypályázat (tender) gyõztese. A kezdõ privatizátor magyar állam (és az ÁVÜ) az elsõ években még többé-kevésbé hagyta érvényesülni „a vállalatvezetõi különérdekeket”, majd (1992-tõl) a felülrõl szabályozott folyamatok vezetõ irányítójává vált. A privatizációval kapcsolatban ide kívánkozik még egy összefoglaló, értékelõ megjegyzés, ami nem egyszerûen „játék a szavakkal”, hanem a valóság hû kifejezõje. A magyar állam elöljáró érdekét képezte a privatizációs folyamat erõltetett ütemû forszírozása, s mielõbbi „sikeres” befejezése. Sikernek a minél gyorsabb befejezést tekintették; a gazdasági eredmény önmagáért beszél, - amit majd a következõ tanulmányomban mutatok be részletesen. A privatizáció során az állam - 6-8 év leforgása alatt - mindenekelõtt a leg-fontosabb „monopóliumait” értékesítette, túlnyomó részben multinacionális részvénytársaságok (mint új tulajdonosok) számára, amelyek többségében nemzetközi monopóliumok, de magyar belföldi viszonylatban mindenképp a piac egyeduralkodói maradtak, csak sokkal erõsebbek, mint elõdeik voltak, így a profitkövetelményeiket is kíméletlenebbül érvényesíthetik az állammal, illetve a magyar lakossággal szemben. E tekintetben „a pálmát” az ELMÛ 1996-os privatizációja viszi el, amelynek során a teljes áramszolgáltatásunk nyugat-európai kézbe került, noch dazu: legnagyobbrészt francia és német állami (!) monopóliumok tulajdona lett; s a magyar állam még garanciát is vállalt évi 8 %-os profit „automatikus” biztosítására és kivihetõségére...

1.6. Állami vagyon és állami költségvetés

Ahhoz, hogy hozzávetõlegesen megérthessük, mit is jelentett és jelent mind a mai napig a magyar „állami vagyon” (valójában: a társadalmi tulajdonunk) privatizációja; meg kell tudnunk különböztetni egymástól a vagyon és a költségvetés (idegen szavakkal: portfolió és büdzsé) fogalom-köröket.

Minden ember ismeri a családi költségvetés fogalmát; tekintve, hogy akár magányosként, akár családban éli le a felnõtt életét, - valamikor, legalábbis gyermekként megismerte, megtapasztalta az anyagi korlátokat, kereteket, amelyek között a család gazdálkodik. Mindenki tudja, hogy a fiatal, vagy az átlagos család felnõtt, dolgozó tagjai mindenekelõtt a mindennapi betevõ falatról, a folyamatos megélhetésrõl igyekeznek gondoskodni, és így - ha csak nem örököltek valamilyen nagyobb összeget, vagy pl. ingatlant - eleinte nem rendelkeznek „dinasztikus polgári vagyonnal”, de többnyire még más, nagyobb értékû vagyontárgyakkal (pl. lakás, ház, telek, nyaraló, autó, stb.) sem, sõt, általában az otthonukat is bérlik, s a bérleti díj szintén a havonta rendszeresen elõteremtendõ kiadásokat (angolul: cash-flow) növeli. Csak jóval késõbb, anyagi értelemben folyamatosan sikeres életvitel, takarékos gazdálkodás eredményeként juthat a család olyan helyzetbe, hogy nagyobb értékû, tartós használati tárgyak, eszközök vagy ingatlan megvásárlására gondolhasson. Ám ez a szerencsés állapot még mindig nem jelenti azt, hogy a család önállóan profittermelõ tõke birtokosa lenne, - ennek eléréséhez már befektetésekre, praktikusan értékpapírok (részvények, kötvények, stb.) vásárlására van szükség, valamint arra, hogy az évente realizált profitot a család hosszabb távon újra meg újra „visszaforgassa”, tõkésítse, s ezáltal fokozatosan akkora portfolióra tegyen szert, amely vagyon (mûködõ tõke) már önfenntartó, ami azt jelenti, hogy a busás haszonból a tõke folyamatos növelése mellett bõven futja a család minden tagja jómódú megélhetésének a biztosítására is. A megszerzett vagyont aztán a család féltékenyen õrzi...

Nagyjából ugyanígy mûködik az állam is. Ha jómódú; van saját profittermelõ vagyona - ha szegény, akkor nincs semmije, csak az éves költségvetése.

A magyar állam egészen 1990-ig kommunista diktatúraként „mûködött”, ám mégis „gondoskodott” a társadalom jövõjérõl, egészen a bekövetkezett rendszerváltásig, - legalábbis szóbeli ígéretek formájában. Már minthogy amikor megígérte, hogy a bérek alacsony szinten tartása, az erõforrások koncentrálása - csak ideiglenes megszorításként - a társadalmi tulajdonunk gyors gyarapítását szolgálja, amelynek eredménye az egész népé lesz...

A nemzeti mûködõ tõke (gyárak, üzemek, erõmûvek, épületek, stb.) illegitim privatizációja gyakorlatilag újra földönfutóvá, újrakezdõvé tette a magyar államot és a népet, hiszen az egyetemes részvénytulajdonként önállóan is profittermelésre képes portfoliójától fosztotta meg, mikor azt multinacionális cégek birtokába adta. Ezzel a magyar portfolió 70-80 %-a vált nemzetközi tõketulajdonná; s a privatizáció óta ennek a vagyonnak minden hozadéka azokat illeti meg. Magyarán: a magyar nép egyetlen saját „tõketulajdona” a két keze maradt; de a két keze munkája már nem, mert az is a „multi” tõkéé. Lehet elõrõl kezdeni mindent; bérbõl és fizetésbõl a portfolió felhalmozását. Amióta a magyar állam nem rendelkezik számottevõ önálló profittermelõ portfolióval, azóta a pénzügyi mozgástere nagymértékben beszûkült. 1990. elõtt a szocialista állam - legalábbis „kezelõi jogon” - monumentális vállalat-birodalom gazdájaként, annak minden hozadékával gazdálkodhatott, míg ma csak a „fillérre kiszámított” állami költségvetés cca. fele-kétharmada fölött diszponálhat, mert a többi olyan kötött (kamat és egyéb fix-) kiadás, amely nem valósít meg semmilyen gazdálkodási szabadságot.

Az állam pénzügyi-gazdálkodási mozgásterének nagymértékû beszûkülését egy egyszerû analógiával szeretném szemléltetni, ami ráadásul a tárgyhoz igencsak közel áll. Mint emlékezetes, az Antall-kormány idején született az az elképzelés (ami aztán rövidesen „a hamvába hullt”; és tulajdonképpen ma is annak a terhét, keservét nyögjük, hogy nem valósulhatott meg!), hogy az állam - a „saját kezelésû” (ÁVÜ-) vagyonából - egy önálló profittermelõ, „élõ” portfolió-csomagot juttat a társadalombiztosítási önkormányzatok birtokába, amelyeknek az éves hozadéka is õket illeti meg, s így képessé tehetõk bizonyos fokú gazdálkodási önállóságra, mert a pótlólagos források folyamatos, bõvülõ újratermelõdése révén, a részleges önfinanszírozással csökkenthetõk a társadalombiztosítás állami terhei. Ebbõl nem lett semmi... Nagyjából azért, mert az állam ebben az esetben is „levágta az aranytojást tojó tyúkot”; inkább eladta, privatizálta az önkormányzatoknak szánt port-foliót is, csakhogy minél hamarabb rendkívüli bevételekhez jusson. Tetten érhetõ ugyanez a szûklátókörû, a mának élõ „fiskális” szemlélet az „állami” vagyon privatizációjának minden szegletében és minden mozzanatában.

Nagyságrendileg megpróbálom bemutatni, hogy milyen vagyonértékektõl „szabadította meg” önmagát a magyar állam a kampányszerû magánosítás során, anélkül, hogy elõzetesen végiggondolta volna: maga alatt vágja a fát.

Mondják: „Pénz beszél - a kutya ugat.” Azután: „A kutya ugat - a karaván halad.” Még inkább igaz ez olyan kapitalista környezetben, amikor mindenki (a gazdálkodó szervezetek és a magánemberek egyaránt) munka nélküli kamatjövedelemre, s ezt biztosító saját portfolióra törekszik; hogy hátralévõ életében már csupán a szelvények vagdosására legyen gondja. Az állam elfeledkezett arról, hogy a privatizáció bizony kétélû fegyver; hiszen minden gazdasági szereplõ csak addig lehet önmaga ura, ameddig önálló (profittermelõ) vagyonnal rendelkezik, - ha viszont már nincs tõkejövedelme, kiszolgáltatottá válik azokkal szemben, akiknek a portfolióját eladta. Megnehezíti a dolgunkat, hogy a nemzeti mûködõ tõke hozzávetõleges értékérõl a privatizációt megelõzõen semmilyen összevont értékbecslés nem született. A gazdasági szakértõk (1990-es áron és árfolyamon vissza-menõlegesen) 60-100 Mrd USD összértékûre teszik a magyar portfoliót...

Tegyük fel, hogy a becslés helytálló. Ebben az esetben - tekintve, hogy a mûködõ tõkénk cca. 80 %-a került multinacionális társaságok kezébe - azt kapjuk, hogy a privatizált vagyon mai értéke kb. 20 ezer milliárd forint lenne. Ez nagyságrendileg annyi, mint a magyar gazdaság éves GDP-jének, a bruttó nemzeti termék összegének a kétszerese. Nagyjából háromnegyede a nemzetgazdaság összes külföldi, - és több mint kétszerese az állam bel-földi adósságának. S legalább négyszerese az állami költségvetésünknek! De közelítsük meg a kérdést inkább a hozam, a hozadék oldaláról!

Számoljunk csak a privatizált vagyontömegre vetítve átlagosan 15-20 %-os „profitrátával” (vagy kamattal), s beláthatjuk: amennyiben a magyar állam ma is a gazdája lenne ugyanennek a portfoliónak, csupán a hozadékból ki-telne csaknem a teljes állami költségvetés, - s nem kellene adót beszedni... A kérdéskör ennél azonnal még komplexebbé válik, ha hozzákapcsoljuk az államadósság problematikáját, ám ez már nem a jelen tanulmány, hanem a már hivatkozott következõ témája... Itt és most csak annyit, hogy a vagyon átgondolatlan privatizációja következtében a magyar állam elveszítette tõke-tulajdonosi pozícióit, és nem utolsó sorban ezek az összefüggések azok, amelyek rávilágítanak: miért kényszerül az állam az adóbevételek állandó növelésére, az elsõdleges jövedelmek mind fokozottabb koncentrálására, - azért, mert az állami költségvetés egyre nehezebben viseli a külsõ és belsõ adósságszolgálat növekvõ kamatterheit. Ámde nem csak az állam, hanem a nemzet, a lakosság is kiszolgáltatottá, „kamatrabszolgává” vált, hiszen nem egyszerûen csak elveszítette önálló profittermelõ társadalmi tulajdonát; de emellett - saját tõketulajdon híján - bedolgozó bérmunkásként, szó szerint a két keze munkájával kell megtermelnie azt a súlyos adó-és kamattöbbletet, amelyet az állam (a portfoliója elvesztése miatt) adósságszolgálatként évek óta növekvõ mértékben fizet a magyar és a külföldi bankoknak...

1.7. Állam és nemzetgazdaság, - az MNB szerepe

A továbbiak jobb megértése érdekében - most kizárólag az államadósság keletkezése és kezelése szempontjából - meg kell határoznunk, mit értünk és mit nem értünk államadósságon, továbbá röviden vázoljuk, korábban mi volt a Magyar Nemzeti Bank szerepe az adósságkezelés folyamatában.

A létezõ szocializmusban állam és nemzetgazdaság gyakorlatilag azonos kört fedett le (legalábbis gazdálkodási értelemben), hiszen minden vállalatot az állam, mint kvázi-tulajdonos finanszírozott és mûködtetett. Az egyetemes külföldi valuta-elszámolások tekintetében a deviza-monopólium alapján a magyar államot minden tranzakcióban az MNB képviselte. A hitelfelvételek vonatkozásában is minden esetben az MNB járt el, teljes jogkörrel, minek alapján fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy az MNB - mint állam az államban - keletkeztette, nyilvántartotta és kezelte az állam hitelfelvételeit, deviza-adósságait és követeléseit, valamint az ország valuta-tartalékait.

Az állam (és gyakorlatilag az MNB) deviza-monopóliuma a rendszerváltás után egészen addig fennmaradt, ameddig 1996-ban a Horn-kormány, majd 1998-tól az Orbán-kormány intézkedései alapján meg nem történt a deviza-gazdálkodás liberalizálása, mely szerint mind gyakorlati, mind jogszabályi értelemben is megteremtõdött a forint konvertibilitása. Ezt megelõzõen deviza-hitelt csak a magyar állam megbízásából az MNB vehetett fel, - ettõl kezdve azonban már különvált egymástól a magyar állam és az ön-állóan gazdálkodó szervezetek (bankok, vállalkozások, társaságok, stb.) hitelfelvétele, adósságképzése, kezelése és nyilvántartása, vagyis innentõl az államadósság összege nem egyezik meg a nemzetgazdaság adósságának összegével. Mint majd a következõ tanulmányomban ezt látni fogjuk; a mai számadatokban szignifikáns eltérés mutatkozik meg.

De térjünk még vissza az államadósság kezeléséhez! Mint ismeretes, az ország (az állam) jelentõsebb mértékû kül-és belföldi eladósodása 1982-tõl gyorsult fel; ettõl kezdve vett fel az MNB egyre növekvõ összegû hiteleket, - persze elsõsorban a fizetési mérleghiány, illetõleg a deficites költségvetés (a vesztességgel gazdálkodó népgazdaság) kiegészítõ megfinanszírozása céljából. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között sajátos „munkamegosztás” alakult ki: az elõbbi intézte a költségvetés, míg az utóbbi a hitelfelvételek és az adósságszolgálat ügyeit. Ilyenformán lassanként az MNB által - mint állam az államban - kezelt devizaösszeg forintban kifejezett értéke meghaladta az állami költségvetés összegét, ami jól mutatja az MNB pénzügyi szerepének rendkívüli jelentõségét, s kifejezi a felelõsségét is.

A Horn-kormány által 1995-ben alapított Államadósság Kezelõ Központ tevékenysége is „csak a költségvetés bruttó adósságából a belföldi rész finanszírozására terjedt ki, a külföldi adósság kezelésének átvétele még távlatilag sem merült fel” (idézet: az Állami Számvevõszék 1997. decemberi jelentésébõl).

Látható, hogy az MNB szerepe kulcsfontosságú a magyar államadósság keletkezésében és kezelésében, ugyanakkor a Pénzügyminisztérium és az MNB közötti feladat-elhatárolások tisztázatlansága a két szervezet közötti „megegyezések” tárgyává silányította az egész adósság-kérdést. Ennek eklatáns példája volt az 1996-ban végrehajtott „adósságcsere”, amikor is az MNB 2 ezer milliárd forint összegben az állami költségvetésre terhelte az úgynevezett „O-ás”, nem kamatozó, 1996. elõtt keletkezett devizahitelekbõl származó államadósságot, ami tovább növelte a költségvetés kamatterheit. „A helyszíni ellenõrzés tartalmi kapcsolatot próbált feltárni az MNB könyveiben lévõ devizaadósságok és azok keletkezési okai között. Az MNB viszont nem mutatott be olyan dokumentumot, amely szerint devizaadósságának keletkezése, folyamatos változása az állami fel-adatok finanszírozásával közvetlen összefüggésbe hozható lett volna.” (Idézet: az elõzõ bekezdésben említett dokumentum 36. oldaláról.)

2. A növekedés összefüggései, története

2.1. Posztszocialista monopóliumok rendszere

A magyar nemzetgazdaság a kapitalizmus rendkívül speciális verziója.

A fejlett nyugat-európai és amerikai tõkés országokban a kapitalizmus több évszázad szerves fejlõdése alapján, spontán mechanizmusok mûködése eredményeként, a szabad vállalkozásoknak a szabad piacon végbement szabad versenye (szelekciója) talaján alakult ki. Magyarországon mindez távolról sem így történt! A kapitalista fejlõdés a II. világháború (1945.) után megtorpant, megszakadt, és szünetelt egészen az 1980-as évek végéig.

Az ún. reformkommunizmus (1982-1989.) idõszakában a magyar állam, mint a társadalmi tulajdonban lévõ nemzeti mûködõ tõke „kezelõje” egymás után vezette be azokat a központi intézkedéseket, szabályozó-változásokat és a legkülönfélébb tõkés módszerek, technikák, kategóriák alkalmazását (kétszintû bankrendszer, kisvállalkozások, váltó, kötvény, részvény-társaság, kft., ÁFA, SZJA, átalakulási és társasági törvény, vagyonérték-becslés, stb.), amelyek már kifejezetten és közvetlenül a kapitalizmusra való „áttérést” szolgálták, illetve készítették elõ. A magyar gazdaság 1990-re „már megérett” a gazdasági rendszerváltásra, ami be is következett.

Említettem már, hogy a szocialista rendszerben nagyjából minden fontos termelõ vagy szolgáltató funkció „egyetlen” nagyobb (trösztszerû) állami vállalathoz (távközlés = MATÁV, útépítés = Betonútépítõ Vállalat, biztosítás = Állami Biztosító, hajózás = MAHART, vasút = MÁV, távolsági busz = VOLÁN, légi forgalom = MALÉV, élelmiszer-kiskereskedelem = KÖZÉRT, zöldség-kiskereskedelem = ZÖLDÉRT, olaj-és gázipar = OKGT, autóbusz-gyártás = IKARUS, gépjármû külkereskedelem = MOGÜRT, ízzógyártás = TUNGSRAM, villamos mûvek = MVMT, stb.) kötõdött; és ezen az állami „monopolisztikus” szervezeti felálláson sajnos sokat nem változtatott az 1990-es évek kampányszerû privatizációja sem. Némi leegyszerûsítéssel minden maradt a régiben, mindössze annyi történt, hogy a nagyvállalatok átalakítása, s részvényeik értékesítése után a portfolió gazdát cserélt, és a magyar kapacitások a hozzájuk tartozó kereskedelmi hálózattal és piaccal együtt tõkés multinacionális társaságok tulajdonába kerültek. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a mai magyar gazdaság üzemnagyság s tulajdonjog szerinti szerkezete alapvetõen torz, hiszen szinte egyeduralkodó (80 %-os) a multinacionális cégek túlsúlya. Ezek a mamut-cégek a magyar államtól kapott kivételes kedvezményeik, valamint egyébként is „utolérhetetlen” tõke-erejük révén abszolút monopol-helyzetet élveznek; szinte rátelepszenek az egész piacra (amelyet teljes egészében uralnak, és globális méretekben fel is osztanak egymás között), ami eleve lehetetlenné teszi konkurens, tõkét felhalmozó magyar cégek, versenytársak kialakulását és felfejlõdését. Ez a merev - posztszocialistának nevezhetõ - struktúra folyamatosan is újra-teremti a „félgyarmati” viszonyokat, amelyeknek az a lényegi sajátossága, hogy a magyar kis-és középvállalkozások maximum bérmunkás-bedolgozói lehetnek a multinacionális cégeknek, minek következtében a késztermékek profitja döntõ hányadában a multiknál csapódik le, amelyet aztán az esetek túlnyomó többségében nem forgatnak vissza, hanem kiviszik az országból. Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság termelésének cca. 70-80 %-át az említett nemzetközi társaságok produkálják; kézenfekvõ a növekedésük, hiszen ehhez minden kedvezõ feltétel - szabad befektetés, kedvezmények és adópreferenciák, gyakran állami támogatás, olcsó ámde magasan kvalifikált munkaerõ, monopol-vagy oligopol piaci helyzet, vámszabad-terület, még mindig alacsony ingatlan-árak, fejlett infrastruktúra, stb. - a rendelkezésükre áll. Magától értetõdõ, hogy amikor az állam megbízásából a KSH a magyar gazdaság növekedési teljesítményét méri, - voltaképpen a Magyarországon mûködõ multik növekedési indexét mutatja ki, aminek a magyar teljesítményekhez lényegében semmi köze nincs. Némi malíciával és „futball-hasonlattal” élve, azt mondhatjuk, hogy a „magyar” gazdaság egy olyan „nemzetközi válogatott” csapat, amelyben a tizenegybõl legalább 8 játékos külföldi „idegenlégiós”; miközben kétségtelen, hogy a futballisták mezeit, cipõit és a labdát is „magyar bérmunkás bedolgozók” állítják elõ, a szintén külföldi eredetû (elavult) gépsorokon dolgozva...

2.2. Cserearány-romlás

Szóltam már az 1970-es évek (és az olajár-robbanás) kapcsán a csere-arányok romlásáról; aminek az a lényege, hogy az export-áraink lassabban nõttek, mint az import-árak. Valójában senki nem tudhatja biztosan; melyik volt elõbb, a tyúk, vagy a tojás. Vajon a cserearányaink romlása okozta-e a külkereskedelmi mérleg, és ezáltal a fizetési mérleg tendenciájában tartós negatívumát - s így a gazdaság, az állam fokozatos eladósodását a külföld irányában -; vagy éppen ellenkezõleg: az adósságszolgálatot teljesítendõ, folyamatos forint-leértékeléssel (a forint csúszó leértékelését mostanában szüntette meg az Orbán-kormány!) ösztönöztük az exportot, ami a magyar munka értékének állandó, tudatos devalválását, vagyis a cserearányok „rontását” jelenti...?! Ezt az érték-romlást tulajdonképpen szemléletesen reprezentálja a forint/dollár vásárlóerõ-arány folyamatos romlása is. 1990. óta napjainkig (tehát 12 év alatt) a paritás háromszoros romlást mutat.

A leköszönõ Orbán-kormány mûködésének egyik büszkesége a rendkívül erõs forint (már hírlik is, hogy a nemsokára hivatalba lépõ új, Medgyessy-kormány az ennyire erõs forintot már nem tartja célszerûnek fenntartani!), a másik pedig (a kettõ persze összefügg!), hogy állítólag az erõltetett ütemû (4 év átlagában 3-4 %/év) GDP-növekedést a cserearányok romlásának megállítása mellett sikerült volna elérni. Amennyiben ez a tétel igaz - ezt majd a következõ 4 év növekedési mutatói fogják igazolni, vagy cáfolni -, úgy rendkívüli áttörésrõl beszélhetünk, ugyanis a külkereskedelmi csere-arányaink és a forint paritása 1990. óta is egyfolytában romlanak, romlik; annak ellenére, hogy 1990. óta a GDP egyre növekvõ hányadát a multik termelése adja. Saját, egymásközti nemzetközi cserearányaik vélhetõleg ugyanis nem romlanak; tán ezért állt meg a „mi” cserearányaink romlása is!

2.3. A fizetési mérleg hiánya

A magyar gazdaság növekedése 1990. elõtt - fõként a cserearány-romlás és a koncepció nélküli dollárhitel-felvételek miatt - is folyamatosan negatív fizetési mérleggel valósult meg; nem volt ritka az olyan év, amelyben a hiány elérte a 4 milliárd USD-t is. Az 1980-as évtized utolsó éveiben csõd közeli állapotba került a nemzetgazdaság; mérhetõ növekedés helyett stagnálás állt be, növekvõ fizetési mérleg-hiánnyal. A gazdasági rendszerváltás már emiatt is szükségszerû és elkerülhetetlen volt, - a nemzetgazdaság gyors struktúraváltásra, szervezeti és tulajdonosi átalakításra kényszerült; a külföldi hitelezõk általi szanálásra, reorganizációra, modernizálásra szorult. A szanálás kivételével mára nagyjából mindez megvalósult, s hogy a szanálás miért nem, illetve ez máig milyen következményekkel járt, arról a következõ tanulmányomban: „A magyar államadósság és a privatizáció összefüggései” címmel írok majd. A rendszerváltást kataklizmaként éltük át. Az 1990. évben a magyar gazdaság teljesítménye katasztrofális mértékben visszaesett. A GDP - a bruttó nemzeti össztermék - az 1989. évi szint 60-65 %-ára zuhant vissza; a legnagyobb mértékû visszaesés a gépiparban és az építõiparban következett be. Az alapvetõ ok a KGST-relációjú üzleti kapcsolatrendszer teljes összeomlása volt. A legsürgõsebb tennivalóként jelentkezett, hogy új, európai-úniós és egyéb tõkés piacokat kellett keresni és találni a magyar ipari és mezõgazdasági termelés rentábilis értékesítése céljából. Ennek érdekében a megválasztott Antall-kormány liberalizálta a külkereskedelmet, valamint haladéktalanul nekilátott az állami vagyonként „kezelt” társadalmi tulajdon kampányszerû privatizációjához. Az alapvetõ cél az ország fizetõképességének a megõrzése volt - bármi áron -, tekintve, hogy a rendszerváltó állam teljes egészében „átvállalta” a kommunista rezsimtõl örökölt bruttó 20,5 milliárd USD külsõ adósság visszafizetését, illetve „jogfolytonos” szolgálatát. A kormány a fizetési mérleg hiányát és az adósságszolgálat kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges deviza összegét a privatizációból befolyó külföldi tõkebefektetések dollár-összegeibõl kívánta fedezni, illetve biztosítani; tekintve, hogy a valuta-tartalékok is szinte teljesen kimerültek. Az elképzelés a következõ volt:

n Folyamatos adósságszolgálattal biztosítani az ország hitelképességét, hiszen a gazdaság modernizálása, szerkezeti átalakítása újabb hitelek felvétele nélkül kilátástalannak tûnt.

n A gazdaság liberalizációja, reorganizációja, illetve az „állami” portfolió gyors és eredményes privatizációja (illetve adókedvezmények nyújtása) révén „becsalogatni” a külföldi tõkét, a befektetõket; s ezáltal szert tenni olyan mértékû, folyamatos tõkebevonásra, amely biztosítja a gazdaság talpra állítását, a termelékenység, a hatékonyság és a jövedelmezõség ugrásszerû növelését, ami majd (a folyamatos adósságszolgálat terhei mellett) kitermeli az újabb hitelek kamatait és törlesztõ részleteit, valamint segít megteremteni a fizetési mérleg egyensúlyát is.

2.4. A kétfajta gazdaságpolitika

Mielõtt rátérnék annak részbeni bemutatására, mennyiben is sikerült a fenti célokat megvalósítani, - valami mást kell elõbb tisztáznunk. Nevezetesen a magyar gazdaság rendszerváltás utáni újbóli növekedésének, pontosabban inkább „visszakapaszkodásának” lehetséges technikáit, módszerét, illetõleg az eddig tényszerûen megvalósult „kétféle modell” elvi különbözõségét.

Világos, hogy a rendszerváltás örökségébõl eredõen (valamint más okok miatt is) Magyarországon csak olyan növekedési modell alkalmazása tûnt célravezetõnek, amely még hosszabb idõszakon át nagymértékben épít az állam közvetlen beavatkozására, hiszen gyakorlatilag a tõkés gazdaságra történõ áttérés, az átmenet minden fontosabb tényezõjét állami vezérlettel, „a semmibõl” kellett elõteremteni. (Nem volt tõkés piac, nem volt szabad piaci verseny, nem voltak befektetõk, óriási volt a készpénzhiány, új piacot kellett szerezni a magyar termékeknek, a felére zuhant az ipari termelés, nem volt tõzsde, sürgõsen privatizálni kellett az „állami” vagyont, stb.)

Mint ismeretes; az állami beavatkozásra „épülõ” szabad piaci gazdaság modelljét a nagy angol közgazdász, Keynes dolgozta ki, amely a lényegét tekintve ma is alapvetõ szisztéma a világ legfejlettebb tõkés országaiban, - más kérdés, hogy Keynes a módszerét éppen a fenyegetõ válságok ellen, azok elhárítására dolgozta ki, s azok a tõkés világban 1950. óta már (talán éppen ezért!) egyáltalán nem jellemzõek. Kétségtelen viszont, hogy 1990-ben Magyarország rendkívül súlyos válságot élt át; mint afféle „gazdasági állatorvosi ló”, egyszerre tucatnyi súlyos betegségben is szenvedett, tehát a helyzet gyors és hatékony beavatkozást, generális megoldásokat követelt. A keynes-i gazdaságpolitika leegyszerûsített lényege szerint: amikor a gazdaság pang, akkor állami beavatkozással sok pénzt kell pumpálni bele (fel kell fûteni); amikor „túlgyorsul”, akkor sok pénzt szükséges kivonni belõle (le kell hûteni). Ezt a módszert „stop-go” (ha túlgyorsul = stop; ha pang = go) gazdaságpolitikának is nevezhetjük, amelynek stílusos magyar fordítása: „Húzd meg, - ereszd meg!” - lehetne. A rendszerváltás utáni években a beteg magyar gazdaságot „a közgazdasági doktorok” mind a két, gyökeresen ellentétes módszerrel is egyszerre kezelték, vagyis egy-idejûleg „serkentették a vérkeringését”, amellett, hogy eret is vágtak rajta... Ez a kettõs módszer a kampányszerû privatizációból, illetve a tõkebevonás mértékének horribilis összegeibõl kézenfekvõen következett. A beáramló külföldi tõke (dollár) jelentõs hányada forintban, mint pótlólagos vásárlóerõ jelent meg az éledezõ szabad piacon; munkabér, tõkés fogyasztás, gépek, berendezések, beruházások, illetve anyagok és egyéb fogyasztási cikkek vásárlása formájában. Magától értetõdõ, hogy a külföldi tõke évi milliárdos mértékû bevonása „túlfûtötte” (volna) az amúgy betegesen pangó magyar gazdaságot, ami mellesleg - minden „gondos” restrikció ellenére - részben be is következett; a gazdaság „lázas beteg” lett, ezt jelezte az idõnként 30 % fölé is ugró, vágtató infláció jelentkezése. Miközben tehát az állam „gõz-erõvel” privatizálta a nemzeti mûködõ tõkét, s ezzel soha nem látott dollár-összegeket vonzott az országba (ami 1990-1993. között hatalmas, részint virtuális fellendülést is hozott!), addig a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan restriktív monetáris politikát folytatott, vagyis csillagászati forint-összegeket vont ki a gazdaságból. Elsõsorban a bemutatott kettõs kezelés vezetett el oda, hogy a magyar gazdaság átalakulása (szocialistából tõkéssé) roppant ellentmondásokkal ment végbe: miközben a beruházási piac soha nem látott mértékû pezsgést mutatott, addig a lakosság fogyasztása minden évben jelentõsen csökkent, - elsõsorban a kétszámjegyû (és növekvõ) infláció, valamint a bérkiáramlás visszafogása (a reálbérek csökkenése) miatt. De az alkalmazott restrikciónak „hagyományos gyökerei” is voltak.

Mikor a reformkommunista állam 1982-tõl fokozatosan növekvõ mértékben adósodott el a külföldnek, akkor a hitelfelvételeknek a belföldi pénz-forgalmat (a fogyasztást) is bõvítõ hatását restrikciós pénzkivonással igyekezett kompenzálni. Amikor a rendszerváltás után (a privatizációs és egyéb tõkebefektetések révén) megkezdõdött a külföldi tõke nagymértékû beáramlása, akkor ezt a pénzforgalom-bõvülést az MNB „a szokott reform-kommunista módon”, restrikcióval reagálta le, holott merõben más esetrõl volt szó! Az 1990. elõtti tõkés hitelek egy minden tekintetben reménytelenül nagybeteg, haldokló gazdaság „élõn tartását” próbálták finanszírozni, - ám az 1990. utáni tõkebeáramlás „a tetszhalott” gazdaságunk feltámasztását szolgálta. A mechanikus, téves MNB-terápia felesleges problémákat szült; olyanokat, amelyektõl a magyar gazdaság még ma, 2002-ben is szenved...

Említettem, hogy az 1990. utáni növekedésünk („visszakapaszkodásunk”, - hiszen a GDP színvonala csak 2001-ben érte el újra az 1989-es szintet!) két, merõben ellentétes modell alkalmazásával „valósul meg”, - ismeretes egy konzervatív gazdaságélénkítõ (go!), és egy szocialista, „reform-kommunista” restrikciós (stop!) verzió; attól függõen, hogy éppen egy konzervatív (Antall-, Orbán-), vagy egy szocialista (Horn-, Medgyessy?-) kormány van-e uralmon. A valós helyzet azonban még ennél is rosszabb. Nyilvánvaló ugyan, hogy az Antall-kormány (amely nemzeti-konzervatív, és gazdasági téren „szabadelvû” gazdaság-élénkítõ nézeteket vallott) eredeti elképzelései szerint egy nagymértékû, különösebb korlátok közé nem szorított gazdasági növekedést igyekezett menedzselni; ám a privatizációs, az államadósság-kezelõ, a fiskális és a monetáris politikát, valamint a távlati és operatív intézkedéseket ugyanazok a „reformkommunista” körök, illetve tanácsadók dolgozták ki és hajtották végre, akik a restrikciót, mint egyetlen hatásos csodaszert „von Haus aus”, a hitelekkel együtt hozták magukkal... Elmondhatjuk, hogy az örökség - mármint az állandó restrikció öröksége - máig változatlan formában mûködik; még a konzervatív kormányok élénkítõ intézkedései is rózsaszín látszattá szelídülnek (lásd: Széchenyi-terv valós hatásai), - ám a szocialista kormányok idején (lásd: pl. Bokros-csomag) ismét/mindig elemi erõvel „kitör”, ha kell - ha nem, az új restrikciós hullám... Voltaképpen így 1990. óta is folyamatosan restrikcióban, megszorításban élünk; mintha attól kellene félnünk, hogy egyszer ledolgozzuk a lemaradást.

2.5. Orbán Viktor adósság-teóriája

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke 1996. május 2-ikán Varga Domokos György kérdésére: „Kormánypozícióba kerülve a Fidesz mit kezdene az állam-adóssággal?” - a következõket válaszolta: „Számításaink szerint ma rendszeresen fizetni az adósságot, több gazdasági haszonnal és kevesebb kárral jár, mint ezt megtagadni. Az olyasfajta átütemezések amelyek az elmúlt két évben is megtörténtek szépen, csendben - tehát a rövid lejáratú hitelek átalakítása hosszú lejáratúvá -, továbbra is követhetõek. Évi nyolcszázmillió-egymilliárd dollár külföldi tõke beáramlása szükséges ahhoz, hogy Magyarország jobban járjon, ha fizet, mintha nem fizet. Ha ez alá a szint alá esik vissza a beáramlás mértéke, akkor el kell gondolkodni az adósság nem a szokásos eszközökkel való kezelésének kérdésén. A most beáramló mintegy évi kétmilliárd dollár egyelõre azonban lehetõvé teszi Magyarország számára, hogy összeroppanás nélkül teljesítse az adósság-szolgálatot.” Korábban az Antall-kormány ugyanígy gondolkodott errõl a kérdésrõl, - a beáramló külföldi tõkétõl „várta” a fizetési mérleg hiányaiból keletkezõ adósság-növekedés szolgálatának tartós finanszírozását...

A kérdés a következõ: (1) Szükségszerû volt-e a rendszerváltás után az adósságszolgálat továbbfolytatása, változatlan feltételekkel való átvétele a szocialista államtól? (2) Szükségszerû-e, hogy a magyar gazdaság kül-kereskedelmi-, és emiatt fizetési mérlege minden évben hiánnyal zárjon, akkor is, ha nem lenne „jogfolytonos” adósságszolgálat? Nem kétséges ugyanis, hogy a növekvõ adósságszolgálat egy végeláthatatlan adósság-spirálba, lassan elviselhetetlen kamatterhek elviselésére kényszeríti a magyar gazdaságot, - ám legalábbis kétséges, hogy ez a folyamatosan romló adósság-pozíció akkor is fennállna-e, ha nincs örökölt adósság?!

Magyarán: az a kérdés, hogy önfinanszírozó-e, jövedelmezõ-e, önállóan mûködõképes-e, profittermelõ-e, végül is megáll-e a saját lábán a magyar gazdaság, ha nem örökölt volna 20,5 milliárd USD külsõ adósságot?

2.6. A pénzforgalom valós iránya

A Demokratában megjelent Orbán-interjú kapcsán tanulmányt írtam „Orbán Viktor szupersztár” címmel, amely 1996. augusztus 8-ikán látott napvilágot, szintén a Demokratában. Ebben a következõket írtam a fentiekben idézett adósság-teória cáfolataként: „Ez tévedés! 1982. óta már a kamatokra vesszük fel az újabb hiteleket, tehát nem is az adósságot fizetjük vissza, hanem csak a kamatait. Kizárt dolog, hogy az adósság-kezelésnek ez a másfél évtizede begyakorolt módja a számunkra kedvezõ lenne! Akkor ugyanis az adósság-állomány csökkent, a GDP pedig nõtt volna. Mindezeknek azonban már 15 éve éppen az ellenkezõje történik: a felvett hiteleknek nincs hozamuk, az adósság-állomány egyre nõ, - 8-10 éve már a GDP is folyamatosan csökken. Nem az a baj vajon, hogy a Fidesz szakértõi ugyanabból a restrikciós emlõbõl szívták magukba a pénzügyi ismereteket, mint az MSZP, vagy az SZDSZ szakértõi?”

Az 1996. év szeptemberétõl a Fidesz gazdasági szakértõje lettem, s Varga Mihály, a gazdasági kabinet vezetõje (ma: pénzügyminiszter) megbízásából felülvizsgáltam az állami költségvetés 1995. évi zárszámadásáról (a Horn-kormány elsõ éve) szóló dokumentációt. Szeptember 16-iki jelentésemben a gazdaságpolitikai kötetben foglaltakról a következõket írtam:

„Persze, hogy a fizetési mérleg "romlásának ellensúlyozása" (1992-1994.) beszûkítette a monetáris politika cselekvési terét. Az éppen regnáló kormány ugyanis a gazdaság élénkítésén "fáradozott", - a pénzügyi lobby, a Magyar Nemzeti Bank pedig azzal ellentétes, pénzszûkítõ taktikát folytatott. A hivatalos kormány a növekedést forszírozta, - az árnyék-kormány pedig a privatizáció gyorsítását, a fizetési mérleg stabilizációját. Az államadósság viszont tovább nõtt. Nem hihetõ állítás, hogy a külföldi tõke-és hitelpiacok, a nemzetközi intézmények (IMF, Világbank) magatartása egyre tartózkodóbbá vált, hiszen újabb hiteleket kaptunk, - és a bruttó külsõ államadósság 1994-ben elérte a 25 milliárd USD-t. (...) Alapvetõen reform-kommunista-voluntarista töltésû az elsõ oldal alján található mondat, amely azt sugallja, mintha az állam kereteket határoz(hat)na meg a gazdasági növekedés finanszírozására. Az összefüggés éppen fordított: a gazdasági növekedés teremt automatikusan alapokat az egyensúly helyreállításához és fenntartásához. A növekedés tehát elsõdleges, az egyensúly másodlagos. Az egyensúly a növekedés természetes eredménye. A növekedés természetes folyamat, a fogyás viszont betegségre utal. Kötve hiszem, hogy a vállalkozások dinamikusan növelték volna saját forrásaikat, és ezáltal sikerült volna lefékezni az államháztartás hiányának növekedését! Éppen az ellenkezõje történt: a bankok egyszerûen semmilyen hitelt nem nyújtottak a vállalkozásoknak, helyette inkább államkötvényeket vásároltak, és azok kamataiból tartják fenn "mûködésüket". Látható tehát, hogy nem az állam finanszírozza az egyébként sem létezõ gazdasági növekedést, - hanem a bankok, a vállalkozások és a lakosság finanszírozza a túlköltekezõ államot. A jövedelem-kivonás, a pénzszûkítés tudatosan alkalmazott legfõbb eszköze: az infláció. A betéti kamat mértéke - õrület! - egyenlõ az éves inflációs rátával. Az egyébként nem létezõ hitelek kamata pedig 35-40 %. (...) A 19-20. oldalon kiderül, hogy a bruttó külsõ államadósság nem csökkent, hanem nõtt, és elérte a 31 milliárd USD-t, - ami a GDP cca. 90 %-át teszi ki. (...) A mindenkori kormány a Magyar Nemzeti Bank jegy-kibocsátó, monetáris pénzszûkítõ, valamint külsõ és belsõ állam-adósságkezelõ tevékenységeit nem ellenõrizheti, csak az Ország-gyûlés. Az Országgyûlés viszont nem tudom, hogy ellenõrzi-e, és ha igen, akkor milyen mélységben és gyakorisággal. (...) A 4. oldalon - a javuló tendenciákkal ellentétben - az infláció gyorsulásáról esik szó. Véleményem szerint az MNB elõre bejelentett ún. csúszó leértékelési árfolyam-politikája egyrészt mindenfajta árfolyam-spekulációk táp-talajává vált, - másrészt kifejezetten gerjesztette az inflációt. A forint ún. megerõsödésérõl szóló érthetetlenül magabiztos híradások és szakvélemények szerintem megalapozatlanok. Egy nemzeti valuta erejét soha nem a voluntarista "szakértõi" trükkök határozzák meg, - hanem a tényleges nemzetgazdasági teljesítmények mögöttes ereje. A gazdasági növekedésrõl terjesztett vélekedések túl optimisták, - legfeljebb "stagfláció"-ról beszélhetünk. Egyébként is: az infláció valóságos mértéke lényegesen meghaladja a Kormány által beismert 24-25 %-ot. Mindezek együttes következményeként a közeljövõben várható a forint újabb, nagymértékû és váratlan leértékelése. (...) Az eddig elmondottakat összefoglalva megállapítható, a Kormány csak látszólag ura a gazdasági helyzetnek, az ún. stabilizációs csomagok (értsd: Bokros-csomag!) csak látszat-, vagy átmeneti eredményeket hoztak. A pénzszûkítõ, jövedelemelvonó intézkedések hatására a folyó fizetési mérleg hiánya jelentõsen csökkent, az állami költség-vetés deficitje stabilizálódott, a gazdasági növekedés megállt, - és a privatizáció felgyorsított befejezése hatására (értsd: az energia-szektor értékesítése cca. 4 Mrd USD-ért) a nettó külsõ államadósság 17 Mrd USD-re csökkenhetett, miközben a konvertibilis deviza-tartalékok összege 12 Mrd USD-re nõtt. A bruttó külsõ államadósság azonban 31 Mrd USD-re emelkedett. (...) Különösen aggasztóak az ország jövõben várható fizetésimérleg-és adósságkondíciói , mert:

· jelentõsebb privatizációs bevételek a jövõben már nem várhatók;

· a tõkeemelés-jellegû befektetések beáramlása bizonytalan;

· a külföldi befektetések „kivitt” éves jövedelme cca. 2 Mrd USD;

· a vállalkozások külföldi hiteleinek összege cca. 1,5-2 Mrd USD;

· a folyó fizetési mérleg várható hiánya cca. 1 Mrd USD.

· Mindezek alapján prognosztizálható, hogy amennyiben az ország nem vesz fel újabb hiteleket külföldrõl (ez határozott optimizmus!), és egyébként minden más folyamat is változatlanul érvényesül, - a nemzetgazdaság bruttó konvertibilis külsõ adóssága 1996. végére akkor is elérheti a 36 Mrd USD-t. (...)

A Kormány - úgy tûnik - bûvös körbe került, kényszerpályára terelte saját magát, amelyrõl nemigen van letérés. A "szakértõk" egy olyan elméleti "határozatlansági relációba" tévedtek, és járnak egyhelyben, miszerint Magyarország nemzetgazdaságának kívánatos növekedési üteme, és a még elviselhetõ egyensúlytalanság (fizetési mérleg-hiány) mértéke együtt, egyidejûleg nem határozható meg. Ha "fel-szabadítjuk" a növekedés ütemét, felborul az egyensúly, - ha tartjuk az egyensúlyt, akkor nincs növekedés. Ennek az ördögi körnek az alapvetõ oka az 1990-ben örökölt, és azóta is meredeken növekvõ külsõ adósságállomány. Az adósság növekedésének azonban soha nem a gazdasági növekedés volt az oka, hanem éppen hogy a túlzott állami jövedelemkoncentráció-és elvonás, a monetáris restrikció. Az sem igaz, hogy az adósság kamatos törlesztésének a folytatása mindaddig a kisebbik rossz, ameddig több konvertibilis tõke érkezik az országba, mint amennyi kivonásra kerül. Évek óta több tõke megy ki, mint amennyi bejön.” (V.ö.: az Orbán-teória korábbi bírálatával.)

Varga Mihály képviselõ úr megbízásából tételesen felülvizsgáltam az 1997. évi állami költségvetést is. Október 30-iki jelentésemben a következõket írtam: „Ami a pénzfolyam irányát illeti. A kormány, a költségvetés és a hivatalos statisztikák furcsa módon azt regisztrálják - azt állítják -, hogy a külföldi tõke valósággal feltartóztathatatlan folyamként ömlik be az országba. A valóság ezzel szemben az, hogy: az a pénz nem a miénk, tetejébe annak összegét az MNB - ráadásul devalvált forint formájában - úgyszólván azonnal ki is vonja a gazdaságból, magyarán szólva a külföldi befektetésektõl valójában egy fillérrel sem leszünk gazdagabbak. Ugyanakkor viszont a rendkívül magas belsõ infláció, a cserearányok folyamatos romlása következtében a relatív értékvesztésünk, árfolyamveszteségünk olyan mértékû, mint- ha a pénz folyamatosan kifelé ömlene az országból. Emellett a pénz-folyam természetesen - kamatok, hitel-törlesztés, tõke-jövedelem formájában, valamint illegális csatornákon keresztül - a valóságban is kifelé irányul. (...) A szöveg továbbra is kitart a restrikció folytatása mellett, azon a „jogcímen”, miszerint a beáramló rengeteg külföldi deviza által okozott forintlikviditás-növekedést pénzkivonással kell ellensúlyozni. Tartok attól, hogy 1997-ben egyáltalán nem ömlik majd befelé az a rengeteg deviza, - másrészt, ami eddig beáramlott, az sem okozta a fogyasztásra fordított forint-források ugrásszerû bõvülését. Legalábbis - nem a mienkét! A deviza ugyanis az államhoz, illetve a bankokhoz folyik be; ám a forintot tõlünk vonják el. (...) A költség-vetés adósságszolgálati kiadásai (202-203. oldal) 1997-ben ugrás-szerûen megemelkednek, és meghaladják a 800 Mrd forintot, ami a legkevésbé sem vall egyensúlyi helyzetünk javulására, bár az elmúlt két évben összes kínlódásunknak az egyensúly helyreállítása volt a célja.”

2.7. A kormányprogram kritikája

Amikor a Fidesz 1998-ban megnyerte az országgyûlési választásokat és megalakult az Orbán-kormány; az eredetileg 40 pontban megfogalmazott feladatokat kormány-programmá bõvítették, amelynek kritikájaként 1998. augusztus 1-jén a következõket írtam, az Új Idõk címû lapban:

„Ami a nemzetállam cash-flowját illeti: halmozott bruttó külsõ és belsõ adósság-állományunk összege cca. 45-50 milliárd USD-re rúg, ami a mai teljesítmények szintjén nagyjából 1 évi teljes GDP-nek felel meg. A külkereskedelmi mérleg passzívuma, illetve az egyre növekvõ éhségû (és kamat-kötelezettségû!) költségvetési túlköltekezés miatt az ország fizetési mérlegének hiánya - hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de - állandóan fennáll. Tehát mindig újabb, megújuló/ bõvülõ hitelfelvételekre, vagy befektetési célú tõkebehozatalra szorulunk, az egyensúly tehát rendkívül labilis, illetve folyamatosan romlik. A szükséges sürgõs intézkedések: (1) Stabil (új), értékálló forint (magyar valuta) megteremtése, a csúszó leértékelés végleges megszüntetése. Amíg a magyar valuta folyamatosan devalválódik, addig a tényleges felzárkózás az Európai Únióhoz matematikailag sem indulhat meg. (...) (5) A külsõ és belsõ államadósság teljes körû felülvizsgálata, "kezelésének" elvétele a Magyar Nemzeti Banktól, - erre a célra külön állami szervezet létrehozása. A felülvizsgálat eredményétõl függõen újratárgyalás, átütemezés, törlés, és/vagy moratórium, illetve egyéb könnyítések kérelmezése a külföldi hitelezõktõl. Egyidejûleg a belföldi/magyar bankok számára az állami költségvetés finanszírozásának szigorítása, illetve teljes körû megtiltása.” Mint a felsorolásból látható; mára sok minden megvalósult, -több olyan pozitív irányú intézkedés is (pl. a forint csúszó leértékelésének a megszûntetése, 2001-ben) történt, amit az effektív kormány-program nem is tartalmazott, - államadósság-ügyben azonban máig nem történt semmi...

2.8. A Horn-és az Orbán-kormány öröksége

Az 1999. év szeptemberében „ismét” - néhány hónapra - a Fidesz (immár a kormánypárt) tanácsadója lettem. Domokos László, a Fidesz országgyûlési frakciójának gazdasági kabinetvezetõje megbízásából felülvizsgáltam az 1998. évi költségvetés zárszámadásának törvény-tervezetét. Szeptember 20-iki jelentésemben az alábbiakat írtam: „A Horn-kormány idején ismét felerõsödött az eladósodás, majd "kompenzációként megkaptuk" a Bokros-csomagot. Az államadósságot úgy csökkentették bruttó 4 Mrd dollárral, hogy eladták a komplett energiaszektort. További, 1,5 Mrd dollárnyi "csökkentést" is produkáltak, amikor a ciklus végén Surányi György MNB-elnök javaslatára "belföldivé forintosították" (2000 Mrd forint) a Nemzeti Bank „0-s adósságát”, jelentõs kamattal is megterhelve ezáltal az állami költségvetést. Egyfajta egyoldalú forint-konvertibilitás jogszabályi és technikai megteremtésével az „államadósság” kategóriáját egzakt módon meghatározhatatlanná tették, mert az többé nem egyezik a nemzetgazdaság egészének adósságával, ami nagyobb. A pénzfolyamatok globális összegzése is megnehezült. (...) A zárszámadás jellemzõ adatai az alábbiak:

· A fizetési mérleg hiánya 1998-ban 2,3 Mrd USD volt.

· A fizetési mérleg hiánya 1999. elsõ 7 hónapjában: 1,3 Mrd USD.

· A magyar állam belsõ adóssága 6.166 Mrd forint. Külsõ adóssága bruttó 23,2 Mrd USD, ami a GDP 50 %-ának felel meg.

Ha belátjuk, hogy az állami költségvetés kiszolgáltatott az MNB-nek és a kétszintû bankrendszernek, amelyek az államkötvények révén a túlköltekezõ államot finanszírozzák; a bankrendszer pedig a külföldi kapcsolatokon keresztül kiszolgáltatott a külföldi hitelezõknek, akkor már könnyen átláthatjuk a következõ összefüggéseket: (1) A külföldi tõke azért fektet be Magyarországon, mert hazai reálbérünk alig 1/5-e a nyugat-európainak, tehát a bérköltségek különbsége a számára extraprofit. (2) A magyar gazdasági növekedés (3-4 %/év) 80 %-át a multinacionális nagytõke hazai vállalkozásai produkálják. (3) A fizetési mérlegünk folyamatosan hiányos, a cserearányok meg nem szûnõ romlása következtében. Termelésünk importja mindig drágább az exportnál, amit a forint meg nem szûnõ leértékelése is biztosít, kifejez. (4) Az államadósságunkat így teljes egészében dollárban célszerû kifejeznünk, ami összességében 48,7 Mrd USD. A trükk az, hogy az adósság forintban (å = 11.785 Mrd forint, ami nagyjából az éves GDP!) inflálódik, miáltal automatikusan, folyamatosan nõ, a munkánk pedig leértékelõdik. Hozzáteszem, hogy amióta a nemzet-gazdaságunk más szereplõi is korlátlanul és ellenõrizhetetlenül (emlékezzünk csak: a 2001. év zárásakor potom 1 milliárd euróval tévedtek a fizetési mérleg hiányának a regisztrálásában; amely hiba „egy nagy multinacionális cég téves adatszolgáltatása folytán következett be”!) juthatnak külföldi hitelekhez, az eladósodásunk felgyorsult.”

Érdemes néhány mondatot idéznünk is az 1998. évi zárszámadásból:

"A versenyképesség további erõsödését lehetõvé tette, hogy a vállalkozások jövedelmezõsége tovább javult, felhalmozási saját forrásaik gyorsabban nõttek a GDP-nél. (...) Tovább enyhült az államháztartási centralizáció és csökkent az újraelosztás. (...) A tõke menekülése átmenetinek bizonyult, a forint árfolyama újra erõsödni kezdett. (...) Folytatódott az infláció ütemének csökkenése. Ehhez a világpiaci árak mérséklõdése (illetõleg a cserearány-javulás) és a körültekintõ pénzügypolitika egyaránt kedvezõ feltételt jelentett. (...) A nemzetközi környezetben több helyen válsággócok alakultak ki, megkezdõdött a konjunktúra lanyhulása. (...) Japán növekedési üteme egyenesen negatívba váltott. (...) Magyarországon a tõzsdei cégek részvényei nyomott áron cseréltek gazdát, a tartós befektetõk érdeklõdése lanyhult, a profitkivonás felerõsödött, megnehezedett a nemzeti valuta árfolyamának a védelme.” - No és a lényeg: "A kül-földiek kezében lévõ magyar állampapír-állomány 1998. augusztusig dinamikusan növekedett, majd a válság okozta bizonytalanság miatt hirtelen nagymértékû eladásokba kezdtek a külföldi befektetõk, és csak október közepén kezdtek el újra vásárolni. Ám azóta töretlenül folytatódik az emelkedés, és december végén az állomány már elérte a 280 Mrd Ft-ot is."

Egyensúlyi jellemzõk (172-173. oldal): "A külkereskedelmi mérleg hiánya 2,7 Mrd dollárt tett ki, 567 millió dollárral többet az 1997. évinél, és lényegében megegyezett a programban számítottal. (...) A külkereskedelmi mérleg hiányának elõzõ évihez és a programhoz képest (!) megvalósuló többletét az okozta, hogy a prognózistól eltérõen a kivitel és a behozatal lényegében azonos növekedése nem következett be. A valóságban folyó áron 1 pont, összehasonlító áron közel 3 pont negatív elnyílás jött létre a behozatal 'javára'." (Nesze neked, "cserearány-javulás"! Romlik az meredeken; akárcsak azelõtt.) "A folyó fizetési mérleg 1997-hez képest 1,3 Mrd dollárral romlott. Az áru-devizaforgalom szaldója közel 400 millió dollárral lett rosszabb, mint 1997-ben."

A Fidesz-kormány regnálásának idõszakában (1998-2002.) a gazdaság (a GDP) a „szolid konjunktúra” jegyében, átlagosan évi 3-4 %-kkal növekedett. Az állam adóssága mégis jelentõsen emelkedett; a belsõ adósság elérte a 9.000 milliárd forintot. Az állam bruttó külföldi adóssága 24,9 Mrd USD; a magyar nemzetgazdaság bruttó külsõ adóssága pedig 32,7 Mrd USD, - a Magyar Nemzet 2002. január 19-iki közlése szerint. (Az euróban megadott adatokat átszámítottam USA-dollárra az összehasonlíthatóság érdekében.) Amennyiben a - külsõ és belsõ - államadósságot összevontan, egyetlen számmal próbáljuk kifejezni, akkor azt kapjuk (1 USD = 277 Ft), hogy az állam összes adóssága 24,9 Mrd USD külsõ + 32,5 „USD” belsõ = 57,4 milliárd USA-dollár, - szemben az 1998. évi 48,7 milliárd dollárral. Ez négy év alatt 18 %-os növekedésnek felel meg (s ez még nem is tartalmazza az egyéb gazdálkodó szervezetek eladósodását, ami 7,8 milliárd dollár)...

Tekintve, hogy - szintén a Magyar Nemzet adata alapján - a nettó állam-adósság 9,5 Mrd USD; ezt a számot a bruttó államadósság összegébõl kivonva, adódik, hogy a valuta-tartalék összege (ami nagyjában-egészében 1990. óta befolyt külföldi tõke-befektetésekbõl keletkezett) 23,2 Mrd USD.

Ez a valuta-tartalék azonban nem a magyar állam tulajdona, hanem afféle „garanciális fedezet” bizonyos elõre nem látható események, társadalmi kataklizmák (népfelkelés, forradalom, puccs, anarchia, „visszaállamosítás”, stb.) esetére, amikor is a külföldi befektetõk elhagyják az országot, viszik magukkal a tõkéjüket, - legalábbis készpénz (visszavásárlás, kártalanítás díja az állam részérõl) formájában. Ilyenformán a külföldi befektetések egy-fajta letétnek (betétnek) is tekinthetõk, amelyek összegét adott esetben az állam köteles visszafizetni. Ha ez így van, akkor tulajdonképpen a valuta-tartalék (a külföldi betét) is egyfajta speciális „államadósság”, amely után az állam nem éves kamatot fizet dollárban a külföldnek, hanem amely profitot termel (mint mûködõ tõke), amit persze a befektetõk, zömmel dollárban, - ki is visznek az országból. A magyar állam összes adóssága így 57,4 + 23,2 = 80,6 milliárd USA-dollár, amely külsõ és belsõ adósságból, valamint a külföldi befektetések garanciális letétjébõl (valuta-tartalékból) áll. Ezt az összeadást annál is inkább megtehetjük, hiszen az ún. belsõ adósság (mint a vásárolt államkötvények ellenértéke) túlnyomó részben szintén effektíve külföldi (multinacionális) cégekkel szemben áll fenn, amelyek történetesen Magyarországon, forintban mûködnek és gazdálkodnak, ám a profitjukat úgyis valutában repatriálják. Márpedig ismeretes, hogy a magyar gazdaság 80 %-ban az itt tevékenykedõ multik gazdasági tevékenységével egyenlõ...

Amennyiben az államadósság összesen 80,6 Mrd USD, továbbá ehhez jön még az egyéb gazdálkodó szervezetek külföldi adóssága, ami 7,8 Mrd USD, - megállapíthatjuk, hogy nagyjában-egészében 88,4 milliárd dollárra rúg az a tõkeösszeg (hitel, kölcsön, betét, portfolió, kötvény, stb.), amelynek a profitját minden évben teljes egészében ki is vihetik Magyarországról. Ha átlagosan 8-10 %-os profitrátával (kamat-jövedelemmel) számolunk, akkor beláthatjuk, hogy kb. 8 milliárd USA-dollár/év kamatot fizetünk a multiknak. De az is átlátható, hogy a 80,6 Mrd USD államadósság éves kamata is kb. 7,3 Mrd USD, ami (277 forinttal számolva) több mint 2.000 milliárd forintot tesz ki, - „csak” ennyi, közel 40 % az állami költségvetés évi kamatterhe...

Ez azt jelenti, hogy ennyi adót - 2.000 milliárd forintot - mindenképpen be kell „szedni” az állampolgároktól, hiszen ez az összeg „automatikusan” az állam hitelezõit illeti meg, minden évben. És akkor még nem történt semmi; az állam nem mûködött, nem fordított egy fillért sem szociális, egészségügyi és egyéb juttatásokra, nem finanszírozott és nem támogatott semmit, - csak kamatot fizetett a külföldnek, a multiknak, azért, mert befektettek nálunk.

Nem lehet csodálkozni, ha a fizetési mérleg tartósan deficites, ha az állam adóssága (külsõ, belsõ, stb.) állandóan nõ, hisz’ az adósság törlesztésére már nem is futja; örül, ha az éves kamatokat valahogyan kifizeti! A kamat-költség 2.000 milliárd forintos összege egyébként minden egyes (mind a 10 millió!) állampolgárra évi 200.000.- forint terhet ró, ami azt jelenti, hogy egy négytagú családtól évi nettó (tehát adózottan) 800.000.- forintot vesz el az állam kamatfizetési kötelezettsége, - tehát „ennyivel kell többet dolgozniuk” annál, mintha „csak” a megélhetésüket kellene fedezniük. Ebbõl könnyen érthetõvé válik aztán az is, miért marad mindig csak a pártok választási ígérete az adók jelentõs csökkentése; - mert nem lehet csökkenteni...

Az adósságteher évrõl-évre tovább nõ, ami viszont egyre meredekebben tovább növeli a kamatfizetési költség-terheket is, - ez az adósság-spirál.

Egyszer az adósságot is vissza kellene fizetni, ami majdnem lehetetlen.

Eddig a történet, itt tartunk ma, - 12 évvel a rendszerváltás után.

3. Összefoglalás: a rendszerváltás elõzményei

3.1. Gazdasági tényezõk - az állam eladósodása

Miután a történetet „elmondtuk”; térjünk vissza az elejére és próbáljuk meg rekonstruálni a történteket. Tárjuk fel a fontosabb kauzális összefüggéseket és szûrjük le a szükséges következtetéseket: mi vezetett el idáig?!

Induljunk ki abból, hogy - noha a központosított gazdaságirányítás (az öt-éves tervek) csõdje már 1980. tájékán eléggé nyilvánvaló volt - a reform-kommunista párt-és állami vezetés gazdasági fellendülést, konjunktúrát és jólétet ígért a társadalomnak még akkor is, amikor már (1982-tõl) javában folyt a külföldi (elsõsorban világbanki) kölcsönök megalapozatlan, igazából fedezet nélküli felvétele, tehát Magyarország tudatos eladósítása! A rend urai ugyanis pontosan tudták, hogy a hitelként beáramló dollármilliárdok nem a gazdaság felvirágzását, hanem visszafordíthatatlan eladósodását fogják eredményezni. A „tudatosságot” legalábbis az alábbi öt motívum bizonyítja:

n A hitelfelvételek minden népi legitimitás, országgyûlési jóváhagyás nélkül zajlottak (s zajlanak a mai napig is). Az ország állami költségvetése (mint cash-flow) tartalmazza ugyan a kölcsönök, az eladósodás kamatkiadási következményeit (mint növekvõ folyó-kiadásokat), ámde mégsem lehet az egész nemzetgazdaság mûködését megrengetõ nagyságrendû hitel-felvételeket normális, hétköznapi pénzügyi tranzakcióknak tekinteni.

n A milliárdos összegû dollár-hiteleket kezdettõl fogva a Magyar Nemzeti Bank (ráadásul a maga nevében, mint állam az államban) vette fel, illetve intézte teljes körûen; amely Nemzeti Bank nem tartozik a mindenkori kormány (az állami költségvetés gazdája) felügyelete alá, - független attól, s így mindezen tevékenységéért csak az Országgyûlésnek tartozik felelõsséggel. Az MNB tehát „kész helyzet elé” állította a kormányt.

n A hitelfelvételek (vagy az import áruhitelei) egyáltalán nem a lakosság fogyasztásának javítását szolgálták, de még csak nem is olyan produktív beruházások finanszírozását, melyektõl az export-termelés fokozását, a versenyképes termelõ-alapok bõvülését lehetett volna várni. A hiteleket túlnyomó részben olyan, hosszú megtérülési idejû infrastruktúrális, vagy improduktív fejlesztésekre (távközlési hálózatépítés, útépítés, hivatalok és irodaházak építése, közlekedés, honvédelmi célú beszerzések, stb.) fordították, amelyek gyors és közvetlen visszatérülése sohasem várható.

n Kétségtelen, hogy a szocialista állam vezetõi a saját szempontjukból, két rossz közül választhattak; vagy bejelentik a rendszer politikai és pénzügyi csõdjét, már az 1980-as évek elején, - vagy „a menekülés elõre” jelszó égisze alatt eladósítva az országot a fejlett Nyugatnak: igyekeznek saját uralmukat fenntartani, és minél „kényelmesebben berendezni” az utolsó éveket. Ez utóbbit tették, a hitelezõk hallgatólagos beleegyezésével.

n A népet (az 1980-as években még „nép”, - ma már „polgári” lakosság) az állam az eladósodás teljes, többévtizedes folyamatáról egyszer sem tájékoztatta, a rendszerváltás 1990-ben bekövetkezett pillanatáig, amikor is Németh Miklós (rendszerváltó, reform-kommunista) miniszterelnök kihirdette, hogy Magyarország külsõ államadóssága 20,5 milliárd USA-dollár. A diktatúra tehát mindvégig eltitkolta az ország valós gazdasági helyzetét a nép elöl, s kész helyzet elé állította az elsõ szabad választás után a hatalmat átvevõ demokratikus Antall-kormányt is.

A jelen tanulmányom - mivel a címe: A rendszerváltás 12 évének politikai gazdaságtana - keretei között nem foglalkoz(hat)om részletesebben a kor politikai elemzésével (ez egyébként is inkább egy szociológiai, politológiai dolgozat tárgya lenne), azonban a „politikai gazdaságtan” jelzõs szerkezet „kötelezõvé teszi” a tudatosság kimondását, hiszen egyfelõl az „ösztönös cselekvés” puszta feltételezése is képtelenség egy mérnöki pontossággal elõre megtervezett folyamat esetében (hiszen pontról-pontra máig minden éppen úgy történt, ahogyan „a rendszerváltók” azt kigondolták!), - másfelõl a tudatosság kiiktatásával visszamenõleg érthetetlenné és értelmetlenné válik az egész történet, az elõkészítõ munka összes fontos mozzanata.

Elemi iskolai és középiskolai (sokszor még egyetemi!) tanulmányai alapján is - különösen a marxizmus máig ható, és mindent átható ideológiája és terminológiái szerint - azt gondolhatná az átlagember, hogy a történelem, a társadalmi haladás amolyan tudattalan folyamat, mint amilyennek az öntudat nélküli természet „vakon ismétlõdõ” folyamatai is látszanak. Azt tanultuk ugye, hogy egy adott termelési módon belül évtizedeken, évszázadokon át fokozatosan, szinte észrevétlenül (a háttérben) zajlik a termelõerõk, a technika szakadatlan fejlõdése, mennyiségi felhalmozódása, ami minõségi változáshoz vezet; a megnövekedett termelékenység mintegy kikényszeríti a termelési (tulajdon-és elosztási) viszonyok hirtelen megváltoztatását. Az uralkodó osztály (pl. rabszolgatartók) már nem képes a régi módszerekkel kormányozni; a nép, a tömegek pedig már nem akarnak a régi módon élni, - így kitör a forradalom, amely mint ösztönös, spontán lázadás (népfelkelés) elsöpri az irányításra alkalmatlanná vált hatalmat és hatalmi elitet, majd már a megtisztulás után, tudatosan felépíti az új társadalmi (pl. feudális) rendet, amely egy új, hosszabb periódusra biztosítja a konszolidált fejlõdés anyagi és egyéb feltételeit. A tanultakból az „a lényeg”, hogy „mind a mennyiségi felhalmozódás (az evolúció), mind a hirtelen bekövetkezõ minõségi változás (a revolúció); spontán folyamatok eredményei, a tudatosság legfeljebb az új rend megteremtésében, a konszolidációban lép elõ”.

Ez a történelmi tétel még Marx és Engels korában (koráig) sem volt minden probléma nélkül bizonyítható, illetve feltétlenül igaz, - bár kétségtelen, hogy a látszat igazolni látszott a marxista tanokat. Ám Lenin színre lépésével a történelem addigi „gyakorlata” gyökeresen megváltozott; az oroszországi „Nagy Októberi Forradalom” tudatosan, szinte elõre megírt tudományos elmélet és gyakorlati forgatókönyv alkalmazásával döntötte meg a cári hatalmat, azzal a hivatalosan deklarált teleológikus céllal, hogy felépítse „az osztálynélküli” társadalmi rendet. Tették ezt ráadásul - „a leggyengébb lánc-szem elmélete” alapján - egy olyan történelmi idõpontban, amikor a helyzet Oroszországban egyáltalán nem érett meg a forradalmi rendszerváltásra, hiszen a kapitalizmusnak még csupán a csírái voltak meg, - nemhogy nem a kapitalizmus klasszikus tõkés-munkás ellentéte jellemezte a viszonyokat, hanem sokkal inkább egyfajta „túlérett feudalizmus”, tõkés kezdetekkel...

A kommunizmus grandiózus kísérlete persze 70 év után végül is megbukott; ám a társadalmi folyamatok elõrelátó, tudatos irányításának igénye és élõ technikája - tetszik, nem tetszik - a sikertelen praxis gyakorlati eredménye.

A rendszerváltás - emlékezzünk csak Orbán Viktor miniszterelnök ország-értékelõ szavaira! - tudatosan megfontolt, elõre kitervelt folyamat legvégsõ mozzanata volt; a létezõ szocializmusról a pragmatikus kapitalizmusra való „áttérést” bizony több éves elõkészítõ munka alapozta meg. Ha nem látnánk tisztán az említett folyamat minden fontos állomását, mindegyik tételes intézkedését (amelyek mind a prekapitalista viszonyok kialakulását katalizálták, segítették elõ, illetve vezették be, konkrét kormány-utasításra!), akkor egy józan ésszel teljességgel megmagyarázhatatlan, tendenciózus, „spontán eseménysorozat” elõtt állnánk álmélkodva: miként történhetett, hogy a kommunista diktatúra a végsõ kétségbeesésében, miközben foggal-körömmel igyekezett megtartani a hatalmát, - a társadalmi tulajdon, a termelõeszközök privatizációja kivételével 1981. és 1989. között minden gyakorlati lépést elõre megtett a kapitalizmus gyors, mielõbbi bevezethetõsége érdekében?!

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy 1981. és 1989. között két, látszólag spontán, véletlenszerû „politikai gazdaságtani” tendencia érvényesült: az állam eladósodása és a népgazdaság liberalizációja, mint felülrõl vezérelt folyamatok egyértelmûen egy közvetlenül „kapitalizmus elõtti” állapotot hoztak létre; a kapitalizmus bevezetéséhez már csak meg kellett nyomni a „rendszerváltás” és a „privatizáció” feliratú gombokat... Ha már beláttuk az eseménysorozat nagyfokú tudatosságát és tervszerûségét; be kell látnunk azt is, hogy: az állam eladósodása, a népgazdaság liberalizációja - természeti hasonlattal élve, mint a zajló folyó vizének vad, egyre gyorsuló rohanása a vízesés felé -, illetve a majd 1990-ben megvalósuló rendszerváltás és a privatizáció szervesen összefüggnek egymással, ugyanannak a megtervezett folyamatnak a részei: az elõbbi kettõ a szükséges, de nem elégséges feltétele az utóbbi kettõnek. Ahhoz, hogy a szocializmusból kapitalizmus lehessen, - privatizálni kellett a termelõeszközöket. A társadalmi tulajdont azonban csak a halódó szocialista állam - mint a tulajdon „kezelõje” - felhasználása révén lehetett kampányszerûen privatizálni; ennek érdekében tehát eladósították az államot, amely így fokozatosan elveszítette a politikai függetlenségét...

Most már érthetõvé vált, miért beszélünk eladósodás helyett eladósításról. Ugyanazon okból, amiért Orbán Viktor miniszterelnök az országot értékelõ beszédében rendszerváltás helyett rendszerváltoztatásról beszélt...

3.2. Külpolitikai elõzmények - csillagháborús fegyverkezés

A XX. század történelmében egyáltalán nem ment ritkaság-számba, amikor egy adott országon belüli (pl. az orosz forradalom), vagy világpolitikai erõk megpróbálták átrajzolni valamely társadalom belsõ szerkezetét, vagy éppen az egész földgömb politikai térképét. Emlékezetes például, hogy az I. világ-háborút követõ trianoni békeszerzõdés „büntetésbõl” megfosztotta Magyar-országot eredeti területe és lakossága közel kétharmadától. De épp ilyen emlékezetes az is, amikor a II. világháborút lezáró párizsi békeszerzõdés Magyarország nyugati határainál húzta meg a két világrendszer politikai választó-vonalát; a német „Anschluss”-szal annektált Ausztriát a nyugati, Magyarországot pedig a keleti életmód részévé tette, elõre megpecsételve ezzel a két ország közötti gazdasági és társadalmi fejlõdés különbségét, legkevesebb a következõ 50-60 évre... Úgy is mondhatjuk, hogy az elmúlt század története sokkal inkább a globális világ-és társadalom-szervezés elsõ, kísérletezõ szárnypróbálgatási jegyében telt el; egyszer’s mindenkorra megszüntetve a társadalmi fejlõdés folyamatainak korábbi spontaneitását.

Az Atlanti Szövetség (a NATO) vezetõ tagországai, de elsõsorban Ronald Reagan elnöklésével, az Amerikai Egyesült Államok részérõl az 1980-as években nyilvánvalóan tudatos törekvéssé vált „a Gonosz birodalmának” „szalonképessé” tétele, demokratizálása, illetve ha ez nem lehetséges - tönkre tétele. Ebben az idõben a Szovjetúnió ugyanis gazdaságilag kezdett megrokkanni, politikai értelemben pedig gyors erjedésnek indult. Félõ volt, hogy amennyiben a problémáit kvázi magára hagyatva, „belsõ önfejlõdés” révén kényszerül megoldani, - ismét a bolsevik párt kemény magja, sõt, a hadsereg tábornokai határozhatják meg „a konszolidáció” irányát, ami pedig a világháborús veszély felerõsödéséhez vezethet. Egyidejûleg két, azonos célú „mentõ folyamat” indult meg - egy belsõ és egy külsõ. Gorbacsov, az új fõtitkár - felvilágosult gondolkodó és államférfi lévén - meghirdette a reform-kommunizmust, amelynek a két legfontosabb jelszava: igaz-mondás (glasztnoszty) és átalakítás (peresztrojka) volt. (Ugyanezek a jelszavak nálunk „egy lépésben, azonnal” a rendszerváltáshoz vezettek, - a Szovjetúnióban elõbb gazdasági és politikai összeomlás következett, amit az államszövetség széthullása követett.) Az USA szenátusa a 80-as évek elején nagyszabású csillagháborús fegyverkezési tervet fogadott el, és a kormány neki is látott annak megvalósításához. Ennek lényege egy olyan elektronikus ûrpajzs felépítése és rendszerbe állítása volt, amely a világûrbõl észleli, jelzi akármilyen ellenséges támadó rakéta kilövését, és haladéktalanul automatikusan gondoskodik a rakéták visszairányításáról a kilövés helyére, - „vissza a feladónak” alapon. A korabeli krónikák szerint a Szovjetúnió - amely kezdettõl fogva fejvesztve tiltakozott a rendszer felállítása ellen - eleinte kétségbeesetten megpróbálta felvenni a szükséges „kontra-fegyverkezés” ütemét, ám az erõforrások, az utolsó tartalékok mozgósítása következtében a gazdasága összeroskadt. A külsõ csillagháborús fenyegetés, illetve a belsõ reformok erõltetése együtt „érte el” a kívánt hatást: széthullott „a Gonosz birodalma”, a Szovjetúnió...

A központi (moszkvai) utasítások megszûnésével lehetõség nyílott a varsói szerzõdés feloszlatására, Németország újra-egyesítésére; valamint arra, hogy a nyugati világ jóval keletebbre tolhassa ki a szabadság keleti határait, amint a Vörös Hadsereg kivonul (1990.) a megszállt Magyarországról is.

Nagyjából ez a kedvezõ külpolitikai körülmény-rendszer alapozta meg a magyar „rendszerváltás” megvalósításának a lehetõségét; amint azt Orbán Viktor miniszterelnök mondotta: „... hogy bátor politikai vállalkozók lelkes kis csapata megváltoztathassa a rendszert; hogy véget érjen a múlt, és végre elkezdõdhessen a jövõ.”

3.3. Belpolitikai elõzmények - a reform-kommunizmus bukása

Mint már említettem, - a gorbacsovi reform-törekvések Magyarországon is követésre találtak; bár nálunk „a rendszer átépítésének törekvése” koránt sem párosult azonnal a vezetés igazmondásra irányuló igyekezetével. Mint visszaemlékezhetünk rá; a magyarországi reform-kommunizmust végül is kibontakoztató Németh-kormány mindenekelõtt a külföldi diplomáciával volt elfoglalva: gyûjtötték a jópontokat (pl. a „disszidens” kelet-németek békés átengedése a határokon, stb.) önmaguk minél sikeresebb elfogadtatása és hatalmuk remélt átmentése érdekében. A belpolitikában a zûrzavar honolt. Legfõképpen egyrészt azért, mert a szovjet csapatok még nem vonultak ki az országból; másrészt azért, mert a reform-kommunisták sokáig két vasat tartottak a tûzben, - latolgatták az esélyeiket: átadják-e a hatalmat a több-párti demokráciának, vagy sem. Végül a Németh-kormány idõszakának végén (1989.) az MSZMP kivonult a munkahelyekrõl, feloszlatta önmagát, és átalakult Magyar Szocialista Párttá, a Németh-kormány pedig kiírta az elsõ szabad országgyûlési képviselõi választásokat, 1990. tavaszára.

Mindezek a politikai események a keleti blokk minden országában, Magyar-országon is azt a reményt keltették, hogy az egypárti diktatúra megszûnt, s ez egész Kelet-Európában a kommunista reform-kísérletek végsõ bukását jelenti, ami a plurális és szabad, parlamentáris, polgári demokrácia kezdete.

A késõbbiekben - 1990-tõl 2002-ig, napjainkig - sajnos kiderült, hogy a régi meggyõzõdés, mentalitás, módszerek és gyakorlat a reform-kommunizmus bukásával nem múlt ki, csak mint kripto-kommunizmus kísért tovább...

3.4. Az adórendszer EU-konform reformja 1988-ban

E pont és a következõ tartalma szintén meggyõzõ bizonyíték arra, hogy a magyar rendszerváltás gondolata egyrészt már jóval 1989-1990. elõtt is fel-merült; másrészt arra, hogy a tõkés gazdasági-társadalmi szisztémára való áttérés elképzelése szükségszerûen párosult az Európai Únióba (korábban még Európai Gazdasági Közösség: EGK) való belépésünk koncepciójával; természetesen csak akkor, ha a KGST már feloszlott.

A Pénzügyminisztérium szakorientált (direkt erre a feladatra specializált, és felállított) munkacsapata már 1986-1987-ben kidolgozta az új adórendszer koncepcióját, - s Békesi László pénzügyminiszter elnöklõ irányításával, Kupa Mihály fõosztályvezetõ effektív vezetésével „kulcsra készen” meg is oldották a bevezetés minden legkisebb gyakorlati rész-problémáját is. 1987-ben a munkacsapat „utazó PM-misszióvá” alakult; s beutazván az egész országot, tematikus konferenciákat tartottak, ahol egyrészt „betanították” az állami vállalatok és intézmények pénzügyi és számviteli alkalmazottait az új adórendszer bevezetésével, alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tenni-valóikra, másrészt népszerûsítették az új adórendszert a vezetõk elõtt.

Az új adórendszert 1988. január 1-jétõl teljes körûen be is vezették, ami a gazdálkodó, a költségvetési és az egyéb szervezetek számára rendkívüli problémákat okozott, - mind a szakvezetõi/szakemberi ellátás terén, mind a vállalati információs/informatikai rendszerek átalakításában; legfõképpen azonban az áralkalmazásban, illetve a fogyasztói árak képzésében. Az új adórendszer bevezetését - amennyiben a magyar népgazdaságot olyan egységes, önmagában zárt és független rendszernek tekintjük, amely csak „input-output modellként”, a külkereskedelmi export-import forgalommal kapcsolódik más, külföldi gazdaságokhoz, és 1988-ban még éppen ilyen is volt! - lényegében semmi nem tette promt szükségessé. Formálisan azzal indokolták a bevezetést, hogy: „Most már épp itt az ideje alkalmazkodnunk a fejlett tõkés országok modern adórendszeréhez, - ami náluk hibátlanul mûködik, az nekünk is pont jó lesz!” De vajon ez volt a valódi ok?!

Vizsgáljuk meg közelebbrõl, mibõl is áll, miben más az új adórendszer!

Elsõ ránézésre az a dolog lényege, hogy a modern állam alapvetõen három adófajtából gyûjti be a költségvetés bevételeit: a gazdálkodó szervezetek nyereségébõl (nyereség-, vagy profit-adó, ami megvolt), a kereskedelmi áruforgalomból (hozzáadott érték-adó, magyarul: általános forgalmi adó, ÁFA, - ami teljesen új volt), illetve a személyi jövedelmek progresszív adóztatásával (SZJA, - ami a mértékét és a progresszivitását tekintve merõben új volt). Az új adórendszerünk tehát alapvetõen az általános forgalmi adóra és a személyi jövedelemadóra épült, megteremtve ezzel azt a lehetõséget, hogy a magyar áruforgalom (az árak), a személyi jövedelmek és az állami költségvetés bevételeinek fõbb tényezõi, elemei és képzésük kompatibilissá váljék azokkal a tõkés országokkal, amelyekkel kiterjedt üzleti, kereskedelmi és más pénzügyi (pl. hitel-)kapcsolatokat folytat, vagyis hogy a gazdasági tevékenység összetevõi rendre megfeleltethetõk legyenek egymás számára. Ezt nyilván a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, - továbbá „a színfalak mögött készülõdõ” európai-úniós csatlakozás írta feltételként elõ; magyarán: Magyarország „rendszerváltása” és beintegrálása az Európai Únióba eldöntött tény volt, már 1986-1987-ben...

Hangsúlyozom: az új adórendszernek semmilyen más értelme - nem volt.

3.5. A társasági és az átalakulási törvények 1989-ben

A rendszerváltásra „készülõ” pártállam nem csupán az euro-konform adó-rendszert dolgozta ki és vezette be jó elõre (1988-ban), hanem a társadalmi tulajdont mindenfajta tollvonás nélkül állami tulajdonná téve (kezelõi jogát tulajdonjogra váltva), a Dr. Sárközy Tamás jogász-professzor vezetésével mûködõ munkacsoporttal kidolgoztatta az ún. társasági és átalakulási törvényeket, amelyeket 1989-tõl már be is vezettek és alkalmaztak.

Az ún. átalakulási törvény arra kötelezte az állami vállalatokat, hogy záros határidõn belül értékeltessék fel a vagyonukat valamely hites könyvvizsgáló céggel, s azután, az illetékes szakminisztérium jóváhagyásával, alakuljanak át egyszemélyes, állami tulajdonú részvénytársasággá, vagy korlátolt felelõsségû társasággá. A társasági törvény meghatározta az alakítható társaságok fajtáit, az alapítás és a mûködés feltételeit, a tisztségviselõk funkcióit és felelõsségüket. A törvények hatálybalépésének pillanatától így elvileg Magyarországon is uralkodóvá, meghatározóvá vált az egész tõkés világon (másfél-két évszázada, szerves fejlõdés útján kialakult) azonos alapelvek szerint alkalmazott és mûködtetett egyetemes részvénytulajdon jogintézménye, annak személytelenségével együtt. Hangsúlyozom, hogy ezeknek a törvényeknek a szakszerû kidolgozása és joghatályos bevezetése még a létezõ szocializmus, a reform-kommunizmus utolsó éveiben történt; akkor, amikor még a valós céljukról csak találgatni lehetett, - tekintve, hogy a „közelgõ rendszerváltás” konkrét mibenlétérõl az átlagembereknek a leghalványabb fogalmuk sem volt. A törvények legalább is a következõ célokat szolgálták, illetve valósították meg:

n Elõkészítették a társadalmi tulajdon átalakítását elsõ lépésben az állam, mint „egyszemélyes tulajdonos” részvénytulajdonává, ami késõbb minden privatizációs tranzakció elsõdleges alapfeltételének bizonyult. E lépéssel tulajdonképpen a szocialista pártállam - még jóval az átalakulás(a) elõtt - kisemmizte a magyar társadalom minden egyes tagját, a népi tulajdon „össztársadalmi” tulajdonosait; mert egy jogszabályi trükkel, tájékoztatás nélkül elvette tõlünk a mûködõ tõkét, melyért „közmegegyezéses alapon” évtizedeken át dolgoztunk alacsony bérért, hogy utolérjük a kapitalizmust.

n Innentõl kezdve a rendszerváltó állam (amely minden tekintetben az elõzõ állam „jogfolytonos jogutódjának” bizonyult) akkor, úgy, és annak adta el, illetve „privatizálta” a korábbi társadalmi tulajdonunk bármelyik darabját, - amikor, ahogyan, és akinek csak akarta, a megkérdezésünk nélkül. Ami utóbb, 6-8 éven keresztül a valóságban pontosan így is történt meg.

n Ám nem csupán arról volt szó, hogy a szocialista állam „elvette tõlünk” a társadalmi tulajdonunk tulajdonjogát, de arról is, hogy az „ebül szerzett” tulajdonjogáról saját maga is készségesen, elõre lemondott, hiszen az állami vállalatok kötelezõ társasággá alakítása csak egyetlen „értelmes” célt szolgálhatott: a majdani (a szinte azonnali), teljes körû privatizációt. Tekintve, hogy - a kapitalizmusban különösen! - annak van, és akkora „hatalma”, aki, és amekkora vagyon felett rendelkezik; megállapíthatjuk, hogy a szocialista állam vagyoni vonatkozásban is jóelõre és önkéntesen lemondott a hatalomról a rendszerváltó állam javára. Éppúgy, amint saját vagyonáról - privatizáció révén -, a majdani külföldi befektetõk javára...

n Mindazonáltal a legfontosabb mozzanatnak mégis azt a jogharmonizációt kell tekintenünk, amely - hasonlóan az új adótörvények által megteremtett euro-kompatibilitáshoz - Magyarországot potenciálisan bekapcsolta az egyetemes részvénytulajdon tõkés világrendszerébe, hogy aztán a jogi kereteket, formákat valóságos tartalommal is megtöltve, annak a szerves részévé integrálja nemzetgazdaságunkat. Az átalakulási és a társasági törvény bevezetése tulajdonképpen maga volt a rendszerváltás, a többi már csak szükségszerû következmény.

Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás, mint politikai metamorfózis; elsõsorban gazdasági hatalmi célokat szolgált: fel kellett törni a szocialista társadalmi tulajdon, mint „jogi kemény dió” csonthéjas burkát. A politika - mint tudjuk - a sûrített gazdaság. A jogi és a gazdasági hatalomváltást követte a politikai...

3.6. Spontán nómenklatúrás privatizáció 1988-tól

A politikai rendszerváltást - ma így mondanánk: rendszerváltoztatást - tehát megelõzte annak céltudatos, tervszerû és megfontolt jogi és közgazdasági elõkészítése; ami persze feltételezi, hogy a hatalomváltás jóval korábban már eldöntött tény lehetett. Akik az új adórendszer, illetve az átalakulási és a társasági törvények bevezetését 1986. táján elhatározták, csak biztosra mehettek, hiszen ilyen horderejû változtatásokat kizárólag a folytatás, a következmények tökéletes ismeretében hajthattak végre, - tehát pontosan tudták, mi következik majd 1990-ben, illetve közvetlenül a rendszerváltás után. A jövõkép tehát már a 80-as évek közepétõl nagyjából ismert lehetett, de csak szûk, exkluzív (reform-kommunista) körben. Ez a kör céltudatosan készült a rendszerváltásra; arra, hogy a maga javára fordítsa az elõnyöket, de legalábbis az információ, a tudás monopóliumát...

Emlékezzünk csak vissza! Amikor 1988-ban az állam bevezette a személyi jövedelemadót (az SZJA-t), akkor ez elsõ körben a munkabérek és egyéb kereseti elemek (pl. prémium) ún. „bruttósítását” involválta, illetve tette szükségessé. Akik közel álltak a tûzhöz, azoknak (mint minden szentnek) maguk felé hajolhatott a kezük; többet bruttósíthattak maguknak, így sokkal jobban jártak, mint azok, akik nem voltak a rendszer kitüntetettjei. Valahogy így volt ez az „állami” vagyon privatizációjával is... Ha kicsit belegondolunk a következõ „jogi” idõrendbe, - mindjárt látjuk: valami nincsen rendjén!

· 1988.: az új adótörvények bevezetése

· 1988.: a spontán nómenklatúrás privatizáció „megkezdõdése”

· 1989.: az átalakulási és a társasági törvények bevezetése

· 1990.: hivatalos gazdasági és politikai rendszerváltás, új kormány

· 1990.: a szovjet megszálló csapatok végleges kivonulása

· 1990.: az Állami Vagyonügynökség felállítása

· 1990.: az állami vagyon állami privatizációjának megkezdése

· 1992.: a privatizációs törvény hatályba lépése

A következõ konzekvenciákat vonhatjuk le:

Az új adótörvények bevezetése után a párt és állami irányítás bennfentesei már pontosan tudták, hogy a reform-kommunizmus utolsó kísérletei is meg-buktak, kudarccal végzõdtek. Azt is tudták: hamarosan jön a kapitalizmus... Ami a legszembetûnõbb az idõsorból, az az, hogy a spontán privatizáció már megkezdõdött a reform-kommunizmus utolsó két évében, akkor, amikor még a rendszerváltás nem történt meg, s nem állhattak még fel a hivatalos „állami privatizáció” szervezeti és jogszabályi keretei sem. Külön érdekesség, hogy „a spontán vagyonszerzés folyamatának már megindult sodra”, a jogi szabályozás nélküli privatizációs gyakorlat hevülete eleinte magával ragadta az alig megalakult Állami Vagyonügynökséget is, hiszen már két éve hivatalosan folyt az állami vagyon kampányszerû állami privatizációja is, mire megszületett a tevékenységet szabályozó törvény!

A spontán privatizáció lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy „az állami tûz közelében munkálkodó” bennfentesek, a nómenklatúra tagjai elõre kiválasztották, kiválaszthatták maguknak azokat a vagyonrészeket, amelyeket mint kommunistákból lett tõkések „a privatizáció során” saját maguknak, a saját tulajdonuknak kívántak megszerezni. Nyilván-való, hogy ez a kétszeresen is illegitim reform-kommunista „elõvásárlási jog” mindenekelõtt azokat a személyeket „illette meg”, akik, mint a letûnõben lévõ rendszer odaadó hívei, jelentõs szolgálatokkal vívhattak ki politikai el-ismerést, s ezáltal váltak bennfentessé az állami vagyon önprivatizációjára irányuló trükkök menedzselésében is. Volt, akinek kft.-t alapított az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (pl. Ötlet Kft.), - volt, akinek állami részvénytársaságot a Pénzügyminisztérium (Co-Nexus Rt.). Volt, aki nagy értékû ingatlant, iroda-házat, palotát szerzett magának; volt, aki komplett vállalatot, olyan bankhitel igénybevételével, amivel soha egyetlen saját forintját sem kockáztatta...

4. Összefoglalás: a rendszerváltás következményei

4.1. Az adósságszolgálat jogfolytonos átvállalása

A kelet-európai volt szocialista országok államainak mindegyike más és más pénzügyi helyzetben élte meg a rendszerváltás pillanatát. A lengyelek például már az 1970-es és 1980-as években végigélték „az államcsõdöt”, s igaz, hogy rettenetes áldozatok (szinte „háborús” mértékû infláció, másfél évtizednyi szegénység, zuhanó életszínvonal és nélkülözés, stb.) árán, de átütemeztették a hatalmasra duzzadt államadósságot, sõt, a hitelezõik nagy részét el is engedték. A kettéváló Csehszlovákiának szintén sikerült elérnie az államadósság egy részének törlését. Romániának, amikor a Ceausescu rendszerét 1989-ben elfújta a forradalom, - nem volt dollár-államadóssága: igaz, hogy még Magyarországhoz képest is elképesztõ szegénységben élt (és él még ma is) a nép, de a román állam nem vett fel hiteleket, így nem is adósodott el. A szintén szétesett Szovjetúnióból kivált Oroszország sok-tíz-milliárd dollárnyi államadósságot örökölt a bukott kommunista rendszertõl, - ám ennek a nagy részét (Jelcin bábkormány-demokráciájának támogatása igen sokat ért, és sokba is került a Nyugatnak!) soha nem fizette vissza, de amit törlesztett, azt sem áruval, vagy készpénzben - hanem arannyal... Az orosz állam sokszázmillió dollárral tartozott - noch dazu - Magyarországnak is, amelynek a nagy részét barter-ügyletek keretében (elsõsorban tengizi földgázzal) törlesztette, hosszú éveken át, az 1990-es években. Ezekbõl az ügyletekbõl szintén a szocialista nómenklatúra tagjai, mint újdonsült tõkés vállalkozók gazdagodtak meg...

Magyarország - amelynek egy fõre jutó bruttó államadóssága a világrekord szintjéhez, vagyis Mexikóéhoz közelített - „eminens tanulóként” nem kért átütemezést. Az elsõ szabad választások révén 1990-ben hatalomra került Antall-kormány felvállalta a bruttó 20,5 milliárd USA-dollár összegû adósság „jogfolytonos szolgálatát”, - csak hogy biztosítsa az ország hitelképességét. Tulajdonképpen ez sorsdöntõ döntés volt, a végeláthatatlan adósságspirál „kezdõ lökése”, elsõ pillanata. Magyarország - amelynek akkoriban szinte nem volt valuta-tartaléka! - soha vissza nem térõ esélyt szalasztott el, hogy kiszabaduljon a kommunista vezetés által felállított adósság-csapdából. Az esélyek azóta - elszálltak. Hiába sikerült az 1990-es években a kedvezõtlen struktúrájú adósság-állományt (az „örökölt” hitelek döntõ hányadát magas kamattal terhelt, rövidlejáratú államkölcsönök tették ki) jóval „elõnyösebb” szerkezetûre (hosszabb lejáratú, alacsonyabb kamatszintû „lakossági” és kishitelezõi bankkölcsönökre) kicserélni, konvertálni, - utolérni már sosem fogjuk magunkat. Csak az arányok érzékeltetése végett, emlékezzünk: az 1990. évi államadósság egy lakosra jutó összege cca. 200 ezer forintot tett ki; a mai, 2002. évi (belsõ + külsõ) államadósság = 57,4 USA-dollár x 277 forint : 10 millió lakos = cca. 1.600 ezer forint, - vagyis a 8-szorosára nõtt! Amennyiben 1990-ben - az egyébként is összeomló posztszocialista - gazdaságot nem terheli, már induláskor a folytatólagos adósságszolgálat fojtogató „plusz terhe”; akkor talán bebizonyíthattuk volna, hogy a magyar nemzetgazdaság képes önállóan megállni a saját lábán, és akár még romló cserearányok ellenére is képes önerõbõl visszakapaszkodni a GDP 1989-es szintjére, - tartós fizetésimérleg-hiány és jelentõs eladósodás nélkül...

Ehelyett maradt a titkolódzás, a nemzetgazdaság összképének rózsaszínre festése, a növekvõ kamat s adóterhek egyre képtelenebb, reménytelenebb felvállalása, „kitermelése” és kifizetése, - a végtelen adósság-spirál.

4.2. A kelet-európai piacok elvesztése

Magyarország nemzetközi külkereskedelmi kapcsolatait 1990. elõtt döntõ mértékben a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) értékesítési relációk határozták meg, amelynek keretében a kelet-európai szocialista tagországok között kölcsönös tervben rögzített kontingensek alapján folyt az árucsere, bilaterális elszámolással. Mind a magyar precíziós ipar, mind a mezõgazdaság csak kisebb arányban rendelkezett olyan dollár-viszonylatú értékesítési lehetõségekkel, piacokkal (Nyugat-Európa, Közel-Kelet, stb.), amelyeken a magyar áruk minõsége megfelelõ árfekvést volt képes kivívni. A rendszerváltás idõpontjában a magyar gazdaság szerkezetváltása még éppenhogy csak elkezdõdött; igazából még 4-6 évig szüksége lett volna a technológiai felzárkózáshoz a biztos piacra (védõburára), amit a KGST - egyébként minden negatívuma ellenére - nyújtani tudott...

A KGST-tagországok „közös piaca” azonban a rendszerváltással - a varsói szerzõdés, a Szovjetúnió és/tehát a kommunizmus teljes körû eszmei és gyakorlati összeomlásával - egyidejûleg megszûnt mûködni. A tagországok egyike sem tudta, és egyike sem akarta már tovább fenntartani a kényszerû együttmûködést, munkamegosztást. Ami kapcsolat, szerzõdés még fenn-maradhatott; azt egyoldalúan felmondta az Antall-kormány. Mindez rendkívül súlyosan érintette a magyar nemzetgazdaság egészét; mindenekelõtt a gépi nagyipart, a gépipart. Totális „mélyrepülés”, általános dekonjunktúra kezdõdött, amely eltartott nagyjában-egészében 1993-1994-ig. A magyar nagyipar kapacitásai döntõ többségükben megrendelések, s így munka és árbevétel nélkül maradtak. A korábban nemzetközi értelemben is sikeres nagyvállalatok - mint például az IKARUS, vagy a VIDEOTON - adósságot adósságra halmoztak, a minimumra korlátozták a termelésüket, s alapvetõ reorganizációra szorultak. Kétségtelen tény, hogy az elkerülhetetlen pénz-ügyi csõd szélén tántorgó, és megfelelõ értékesítési piacok hiányában a biztos tönkremenés elõtt álló állami nagyvállalatok egyetlen reménye csak a mielõbbi privatizáció lehetett; ami aztán minden esetben menetrend szerint be is következett, amikor már a cég üzletértéke elérte a minimumot. Potom, legtöbbször 20-30 %-os áron jutott a külföldi befektetõk tulajdonába az ipar legértékesebb nagyvállalatainak a döntõ többsége, s velük együtt az egész belföldi piac...

A kelet-európai piac összeomlása, a piacok szinte azonnali és teljes körû elveszítése meghatározó részben járult hozzá ahhoz a katasztrófához, amit a magyar gazdaság a rendszerváltás utáni elsõ években átélt. A gépipar és az építõipar lényegében padlóra került; szinte a teljes kapacitás parlagon hevert, a sikeres vállalatok százai veszítették el üzleti értéküket, piacaikat és teljes kapcsolatrendszerüket. Egy-két év alatt megszûnt közel másfél millió munkahely, a GDP az 1989-es szint 60 %-ára zuhant vissza. Az élet-színvonal a növekvõ munkanélküliség és a 30 % fölé felszökõ éves infláció következtében néhány év alatt két évtizednyi hátrányba került...

4.3. A társadalmi tulajdon elprivatizálása

Az „elprivatizálás” mûszó persze nem feltétlenül tartozik a legszebb nyelvi kifejezéseink közé; ám eléggé meghonosodott, „átment” a köztudatba, s így megfelelõen kifejezi, amit közölni kívánunk általa. A szó valamilyen vagyon-tárgy elbirtoklását, jogtalan eltulajdonítását jelenti, - de hogy mégsem lehet a lopás szinonimájaként használni, annak az az oka, hogy a lopást a törvény bünteti, az elprivatizálást azonban nem. Az állam - amikor rájött, hogy õ nem a legjobb tulajdonos - eldöntötte, hogy a nemzeti mûködõ tõkét mindenestül, néhány ritka kivétellel magánkézbe adja, s ezt ráadásul „kampányszerûen” csinálta, ami óriási mértékben megnövelte a bennfentes pályázatok, vagyis az állami korrupció, esetenként a gondatlan vagy szándékos „tévedések”, hibák veszélyét, - ami szintén a közös tulajdon elprivatizálásához vezetett. Szigorúan elméletben persze létezik, létezhet „pozitív indíttatású”, sikeres magánosítás is; ám a magyar nemzeti mûködõ tõke hirtelen, kampányszerû „végkiárusítása” - néhány elszigetelt esettõl eltekintve - általában nem ilyen volt. Mint tudjuk; valamely vállalkozás valós értékét egyáltalán nem a mérleg aktívái, a tulajdonában lévõ eszközök könyvi értéke, vagy ún. újraelõállítási értéke határozza meg, - hanem az üzleti érték (ma: részvény-árfolyam), ami a hosszabb idõszak alatt kialakult, kiépített kapcsolat-rendszer, a sikeres üzletvitel (goodwill), a piaci részesedés és az elismertség függvénye. A kampányszerû állami privatizáció olyan idõpillanatban érte a magyar állami vállalatokat, mikor üzleti értékük nemhogy a lehetõ legkisebb, de már szinte „negatív”, vagyis értelmezhetetlen volt. A kelet-európai piac összeomlása miatt a magyar iparvállalatok túlnyomó többsége elveszítette minden goodwill-jét, üzleti értékét, emellett reménytelenül eladósodott. Az állami meghirdetésre érkezõ, jelentkezõ külföldi befektetõk, pályázók ilyen körülmények között átlagosan a könyvi eszközérték 20 %-át fizették meg vételárként, - mely árért nemcsak a vállalat vagyona, de teljes belföldi piaca is a tulajdonukba ment át. Az „elprivatizálás” szó ilyen értelemben elrontott privatizálást jelent; hiszen az értelmes ember, ha túl akar adni portfolióján, ezt a legkevésbé akkor teszi, amikor a „részvényeinek árfolyama” nulla felé közelít! Arról már nem is szólva; - miért volt szükség a rubel-elszámolású piacok felmondására közvetlenül a vállalatok privatizációját megelõzõen?! Hiszen a KGST-piacaik birtokában még komoly üzleti értékkel rendelkeztek.

De menjünk még vissza az „elprivatizálás” szónak az elbirtoklással rokon-értelmû jelentéséhez! Mint ismeretes, - bizonyos vagyontárgyak esetében értelmezhetõ jogilag „az elbirtoklás” fogalma, ami azt jelenti, hogyha valaki „jóhiszemûen” bizonyos idõn keresztül gyakorolja „a tulajdonosi jogkört”, és az igazi tulajdonos ez ellen valamilyen okból nem protestál: megszerezheti a tulajdonjogot adásvételi szerzõdés nélkül, tehát vételár kifizetése nélkül is... Az elprivatizálás, az elbirtoklás „minõsített alapesetei” az alábbiak voltak:

· Spontán nómenklatúrás privatizáció (pártállami-pártvezetõi elõjogok, mint „kvázi elõvásárlási jog” érvényesítése; még jóval a törvényi szabályozás megjelenése elõtt, annak teljes mellõzésével, vagy annak ellenére).

· Valamilyen bevált, standard trükk (korrupciós bankhitel, „vagyonkezelési szerzõdés”, privatizációs lízing, menedzsment-szolgáltatás, exkluzív hitel a privatizálandó portfolió fedezetére, a társasági törvény kijátszása, stb.) alkalmazása, kivételezett belföldi pályázó vagyonszerzése céljából.

· A piacait, goodwill-jét, saját tõkéjét elveszített magyar vállalat méltatlan leárazása (értéktelennek nyilvánítása) a külföldi pályázó részérõl, - amit „más pályázó nem lévén” az Állami Vagyonügynökség végül is elfogadott, így a befektetõ „áron alul” szerezte meg a vállalat és piacai tulajdonjogát.

Mindezek az esetek nagymértékben hasonlatosak az „elbirtoklás” jogi tény-állásához, - hiszen a pályázók jóhiszemûségét senki nem vitatta, és a valós tulajdonos sem tiltakozott a privatizációs tranzakciók ellen. Rendkívül kevés ügylet került bíróság elé, és még kevesebb elmarasztaló ítélet született. Az esetleges korrupció, vagy más bûnesetek megtörténtét visszamenõleg már szinte lehetetlen feltárni és/vagy bebizonyítani, - annál is kevésbé, hiszen a bizonyító erejû dokumentumokat vagy „örökre” titkosították, vagy elõ sem kerültek (vagy eredetileg nem is készültek ilyenek!), de a legtöbb esetben egyszerûen eltûntek. Az utókorra nem maradt más, csak a kétségbeejtõen csekély összegû privatizációs árbevétel, - mármint a vagyon eredeti üzleti vagy bekerülési értékéhez viszonyítva. (A kérdéskör bõvebb elemzését a már említett második tanulmányom tartalmazza majd.) Nem csoda, ha az eredeti tulajdonos nem tiltakozott a hûtlen kezelés büntetõjogi tényállását megvalósító privatizációs ügyletek ellen sem, - hiszen meg sem kérdezték! Az eredeti tulajdonos ugyanis a nép, az egész magyar társadalom volt, akit meg sem kérdeztek arról, hogy akar-e rendszerváltást vagy privatizációt, - csak egyszerûen kész helyzet elé állították. De a rendszerváltó, privatizáló kormány „kész helyzet elé” állította a parlamentet is, hiszen a privatizáció már évek óta folyt, amikor jogi legitimációt kapott a Privatizációs Törvény (1992.) formájában. Mint emlékezetes, - a privatizációt jogi értelemben elõ-készítõ, megalapozó és elindító Átalakulási és Társasági törvényeket még a Németh-kormány szavaztatta meg jóval a rendszerváltás elõtt (1988.), a nem legitim országgyûléssel, hogy megindulhasson a spontán nómen-klatúrás privatizáció... Tulajdonképpen pont ezeken a furcsa jogtechnikai aktusokon múlt, hogy az eredetileg évtizedeken át társadalmi, össznépi tulajdonként deklarált nemzeti mûködõ tõke „egyszer csak” állami tulajdonná vált, amit a rendszerváltó kormány azonnal privatizálni kezdett össznépi beleegyezés, illetve parlamenti jóváhagyás nélkül. A nép akaratát ezekben a „féllegitim” mozzanatokban tetten érhetõen nem képviselte senki. Nem volt fórum, ahol a nép a tulajdonjogát érvényesíthette volna. Utólag pedig mindenki bottal üthette a társadalmi tulajdona nyomát...

A társasági törvény ismeretében némi analógiát vonhatunk: az ügyvezetõ igazgató saját hatáskörében értékesítette a társaság vagyonát; anélkül, hogy a tulajdonosok véleményét megkérdezte volna a tervezett ügyletrõl.

Ami ugyebár jogi nonszensz!

A kormány ugyanis csak a költségvetés (a büdzsé) bevételei és kiadásai felett rendelkezhet; a nemzeti vagyon privatizációja minimum országgyûlési hatáskör. Különösképp, ha a társadalmi tulajdon sorsa a tét.

4.4. A nemzeti ipar és kereskedelem elveszítése

Napjainkban (2002. május elején) a legfontosabb politikai aktualitás, hogy a távozó, leköszönõ Orbán-kormány átadja helyét a Medgyessy-kormánynak; az eddigi legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt szerepet cserélnek. Ámde az ország helyzetének átfogó értékelésekor egyetértenek abban, hogy a nemzetgazdaság kiválóan teljesít; nincs ok aggodalomra...

Az öröm „indokolt”, azzal a szépséghibával, hogy a bruttó hazai össztermék 80 %-át multinacionális cégek adják, amelyek többsége teljes egészében külföldi tulajdonban van; vagyis a portfolió, a tevékenység, az alkalmazottak, az árbevétel és a költségek, a fejlesztés, az árképzés, a piaci kapcsolatok, a piac és a profit, a vagyon, valamint a menedzsment feletti rendelkezés teljes joga az övék, - Magyarországnak mindebbe még csak beleszólása sincsen. A termelés és az értékesítés, a mûködés minden sikere a multiké. Vajmi csekély részesedést jelent a sikerbõl, hogy ezek az óriásvállalatok magyar földön, magyar dolgozókkal, magyar elszámolási és adózási rend szerint, részben magyar eszközökkel és anyagokkal (energiával), magyar forinttal fizetve mûködnek, és magyar kis-és középvállalkozók végeznek bérmunka-beszállítást a részükre. A lényeges kérdésekben õk döntenek!

A magyar nemzetgazdaság GDP-je tehát „külföldi irányítással” termelõdik; ebben a mindenkori magyar államnak, kormánynak csak csekély része van.

Ha a multik termel(tet)nek - „növekszünk”; ha nem - nem... Ki is növekszik?!

A multik növekszenek - a GDP-nk csak egy szám! -; mi pedig dolgozunk...

Kétségtelen tény, hogy a mai globalizálódó világban igazából már nem sok értelme van egykor volt (talán igaz sem volt!) szép magyar közgazdasági sikerekrõl nosztalgiázni. Magyarország 2 év múlva talán már az Európai Únió egyik új tagja lesz; megszûnik a hagyományos megyerendszer, mint az ország megszokott közigazgatási struktúrája, - és átadja a helyét az Únió regionális szerkezeti rendjének. Még néhány év - ezen történelmi távlatban nem sokat változtat a nemrég kapott pár éves haladék - és a termõföldünk is multinacionális tulajdonba kerül; tekintve, hogy tõkeerõ, illetve tõkés vásárlóerõ dolgában a magyar gazda nincs versenyhelyzetben velük. Ami gazdasági természetû, jelentõségû ügy; az lassan kicsúszik a kezünkbõl... A nemzeti büszkeség és az öntudat, a nemzeti teljesítmény „visszaszorul” a kultúra szûkebb területére; a nemzeti önrendelkezés a régiók szervezésére és tevékenységük koordinálására, a civil élet kiteljesítésére, a kultúrális hagyományok megõrzésére és továbbfejlesztésére korlátozódik majd.

A nemzeti nagyipar és a nemzeti kereskedelem - mind a tulajdonjogát, mind a nemzeti sajátosságait, azonosságát tekintve - örökre elveszett...

4.5. A multinacionális társaságok monopolhelyzete

Nem egyszerûen csak arról van szó, hogy a nemzeti mûködõ tõkénk 1990-es évekbeli erõltetett ütemû magánosítása során „odaveszett” a szocialista körülmények között felépített s felhalmozott nemzeti ipar és kereskedelem; hiszen egy ténylegesen szabad és független belföldi piac megteremtésével csupán idõ kérdése lenne, mikorra épül fel újra - immár az igazi! - nemzeti ipar és kereskedelem. Valójában a megújulás esélye is elveszett, mert:

n A belföldi piacunk nem szabad és nem független; hanem egy, a multi-nacionális óriásvállalatok által integrált és uralt globális világpiac része.

n A magyar belföldi piacon mûködõ magyar nemzeti vállalkozások tõkeerõ tekintetében nem vehetik fel a versenyt a multinacionális társaságokkal; az értékesítési árakat így az utóbbiak határozzák meg.

n A piacunkon nincs esélyegyenlõség; a magyar állam a legkülönfélébb preferenciákkal (direkt juttatások, adókedvezmények, vámszabad-terület, stb.) támogatja a multikat, amelyeket a hazai vállalkozások nem élveznek.

Ilyenformán a nemzeti vállalkozások még a belföldi piacunkon sem képesek versenyezni a multinacionális cégekkel, lemaradnak a versenyben, mind hátrányosabb helyzetbe kerülnek, s végül tönkremennek. Ez a kifejezetten nyílt állami kontraszelekció eleve lehetetlenné teszi a nemzeti ipar és a kis-kereskedelmi üzlethálózat bármikori regenerálódását, rekonstruálását. Mint tudjuk, - az állam „a tartós fizetésimérleg-hiányra van beállítva”, amit csak úgy tarthat folyamatosan kezelhetõ szinten, ha az évek átlagában legalább annyi külföldi befektetés (készpénztõke) áramlik be az országba, amennyi a halmozódó mérleghiány finanszírozásához (kompenzálásához) szükséges. Az államadósság így persze folyamatosan nõ, ám mégis „megfelelhetünk” a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hitelezõi követelményeinek, amelyek az adósság nagyságát arányában, a GDP-hez viszonyítva rögzítik. Ha a bruttó nemzeti össztermék minden évben megfelelõ mértékben nõ, ez már önmagában megteremti a folyamatos eladósodás „további lehetõségét”, hiszen az adósság növekedése ellenére, - a GDP-hez viszonyított arány változatlan maradhat... Az állam emiatt kétszeresen is függ a multiktól:

· A multik tõkeereje és befektetõ kedve biztosítja a készpénz folyamatos beáramlását, ami a fizetésimérleg-hiány kiegyenlítéséhez szükséges.

· A multik (tõkeerejének, piaci részesedésének, profitjának, termelésének és értékesítésének) növekedése biztosítja a magyar GDP kívánatos ütemû növekedését - a „magyar gazdaság” növekedését -, ami lehetõvé teszi a növekvõ összegû, de szinttartó arányú külsõ adósság kezelését.

Nem lehet csodálkozni azon, ha a magyar állam a multikat preferálja a hazai vállalkozások támogatásával szemben, hiszen a magyar állam stabilitása - legalábbis pénzügyi értelemben - a multinacionális cégek jóindulatától függ.

A multik monopolhelyzete Magyarországon ma már a gazdasági élet, a piac minden szegmensére kiterjedõ, meghatározó prioritás, - ez alól bizonyos értelemben még kivétel a mezõgazdaság, illetve a termõföld tulajdona.

Az ipar és kereskedelem területén az egyeduralom abszolút és kizárólagos.

4.6. Növekedés helyett stagflációs visszakapaszkodás

A „stagfláció” közgazdasági mûszó, ami a stagnálás és az infláció szavak sajátos összevonásából származik. Ezzel a mûszóval szokták jelölni azokat a viszonylag hosszabb (5-10 éves) „növekedési” periódusokat, amelyekre a tartós dekonjunktúra és az inflációs láz (az eredménytelen túlfûtöttség) egyaránt jellemzõ. A rendszerváltás utáni 12 évünk - éppen ilyen szakasz... A tézist az alábbi megfontolásokkal igyekszem bizonyítani:

n A GDP 1990. környékén az 1989-es szint 60 %-ára zuhant vissza.

n A GDP 1989-es szintjét csak 2001. környékén értük el újra.

n A magyar GDP-nek ma már a 80 %-át a multik teljesítménye adja.

n A magyar GDP növekedése teljes egészében a multik teljesítményébõl ered, hiszen a gazdaság további szereplõinek a hozzájárulása csökken.

n Ebbõl következik, hogy a GDP profitjának 80-100 %-a a multik zsebébe vándorol, miközben „a magyar” teljesítmény a legjobb esetben stagnál, - tehát átlagában vagy „null-szaldós”, vagy stabilan veszteséges.

n A rendszerváltás után az infláció „azonnal” évi 30 % fölé szökött fel.

n Az 1990-1993. közötti szakaszt inflációs látszat-fellendülés jellemezte.

n Az 1993-1996. közötti szakaszban erõs dekonjunktúra jelentkezett.

n Az 1990-1996. közötti éveket átlagosan 25-30 %-os infláció kísérte.

n Az 1996-1998. közötti éveket stabilizáció és konszolidáció fémjelezte; - ennek eredményeként az inflációt is sikerült évi 20 % alá leszorítani.

n Az 1998-2002. közötti szakaszban szolid konjunktúra jelentkezett - évi 3-4 %-os átlagos növekedéssel -, az infláció 10-12 %-os szintre csökkent, s az MNB megszüntethette a forint csúszó leértékelését is.

n A ciklus utolsó évében már ismét negatív tendenciák mutatkoztak: lassult a növekedés, és megint felgyorsult az eladósodás. Vagyis az eleinte még gyors növekedés „újból megbosszulta magát”; a fizetési mérleg pozíciói ismét romlottak, csökkent a beáramló külföldi tõke összege, - s lanyhult a beruházási és a befektetési hajlam. Egyelõre „túlfûtöttségi jelek” nélkül...

n Ami az inflációt illeti, - e tekintetben nem árt némi „egészséges” kétely, illetve szkepticizmus. Tekintettel arra, hogy nem csupán az államadósság GDP-hez mért százalékos aránya, hanem az infláció alacsony szintje is európai integrációs „belépési követelmény”; érthetõ, hogy az infláció volt az Orbán-kormány „támadásainak” egyik fõ célpontja. Ebbõl következik, hogy az infláció évi 10 % alá mérséklése nem elsõsorban „az egészség” örvendetes jele, hanem sokkal inkább olyan „erõszakos intézkedéseké”, amelyekkel átmenetileg sikerült „a lassanként magától megszûnõ infláció” látszatát kelteni. A valós infláció ma is legalább 10-15 %-os mértékû.

Stabil növekedési pálya helyett tehát a magyar nemzetgazdaság az elmúlt 12 évben egy olyan „stagflációs pályára” állt rá, amelynek ugyan lehetnek látszólag „kedvezõbb” szakaszai, de az eredendõen is fennállt (a fizetési mérleg tartós hiánya, az állam külsõ és belsõ eladósodása, a monetáris restrikció és a fiskális gazdaság-élénkítés ellentmondása, a túlfûtöttség inflációt gerjesztõ hatása, végletes függés a külföldi hitelezõktõl és a multi-nacionális cégek növekedésétõl, stb.), alapvetõ problémákat nem sikerült felszámolni. A nemzeti mûködõ tõke viszont visszaszerezhetetlenül eltûnt, elveszett, - akárcsak a rendszerváltás keltette valamennyi illúziónk...