Czike László

A jóléti rendszerváltás

Akinek füle van, hallja meg!

Magyarországon „igen nagy a jólét”, mondta Gyurcsány Ferenc, hazánk leendõ új miniszterelnöke. A Medgyessy Péter által két évvel ezelõtt meghirdetett program már nem aktuális: ‘megvalósult’. Az Apród ennél frappánsabb megoldást nem is választhatott volna. Igen, túl nagy jólétben élünk. Szokták is mondani, ha valaki hülyeségeket beszél: „Ennek az agyára ment a jólét”! Gyurcsány nyilván éppen szivarozgatva ült a kis jakuzzijában, old scotch-ot szürcsölgetve, amikor eszébe jutott: mi a fenét kezdjen azokkal (pl. Orbán Viktorral), akik majd számon kérik rajta a jóléti rendszerváltási kormányprogram folytatását.

„Hirdessünk másikat, mely a túlzott jólét drasztikus leépítése lesz!” - gondolta.

Szegénység után nyomor

Gyurcsány multimilliárdos whisky-gõzös látomásai szûklátókörûségébõl erednek: nem lát távolabb a jakuzzija határainál. Ha sûrû vidéki látogatásain nemcsak a pártházat, a lobby-társak luxus-villáit látogatná meg, de az egyszerû nép düledezõ viskóit is, (be)láthatná, hogy - GDP ide, GDP oda - az ország lakosságának több mint fele állandó nélkülözésben, a létminimum alatt él; és csak azért nem éhezik, mert szó szerint megeszi a jövõt: hagyja a házát leromlani, nem fizeti a közüzemi díjakat, uzsorakamatra kölcsönkér. Vagy citibankos hitelkártyákkal operál; évi 50 %-os (!) kamatra konvertálja tartozását egyik kártyáról a másikra, hogy éhen ne haljon. A jóléti rendszerváltás következõ fázisa: a kollaboráns kommunista elit az ország nemzeti vagyonának végkiárusítása után eladja kamatrabszolgának az összes humán erõforrást is...

Medgyessy krokodilkönnyei

Jóléti rendszerváltás! Medgyessy könnyes tekintettel adta elõ a választási kortes-beszédeiben, hogy most aztán a szegényeken van a felzárkózás sora: hogy akik a rendszerváltás vesztesei voltak, kapjanak többet: teljesedjék ki a jóléti rendszer-váltás! Mint kinyilatkoztatta, õ szegénységpárti! Szegénységpárti nézeteit ugyan semmivel nem bizonyította, ám idejében lelépett (leléptették), amint ténylegesen szembekerült volna elképzelései megvalósíthatatlanságával.

Gyurcsányról a politológusok mondják (mondták már akkor is, mikor Medgyessy a sportminiszterségrõl leváltotta!), hogy ‘úgy megy, mintha jönne’. Ám ami most következik, - úgy fog jönni, mintha menne! Mármint, hogy mostantól fuccs a jóléti rendszerváltásunknak, vége a nem is létezõ, de megvalósult jólétünknek!

Gyurcsány mozgástere

Gyakorlatilag nulla. Most a puccsnak még csak az egyik fele valósult meg: el kellett távolítani a jóléti rendszerváltót, aki elsõ gyõzelmi mámorában szétosztotta a Fidesz-kormánytól örökölt 320 milliárd forintot a nép között. Ám ez ugyanilyen összegû veszteséget jelent a költségvetésre, sõt költségaratásra kiéhezett szociál-liberális tandem lobbyi számára. Tûrhetetlen, felelõtlen pazarlás! Ebbõl a pénzbõl 150 km autópályát lehetett volna építeni (nem franciákkal!), 70-30 arányban...

A puccs folytatása az lesz, amikor a majd rövid idõ elteltével már béna kacsává szelídült Apród is kidõl, és a szocialista párt elemi alkotórészeire esik szét, amire egyébként legalább 15 éve várunk, lélegzetvisszafojtva, sok millióan. Az SZDSZ jól tudja, 20 %-os nagy párt akkor lehet megint, ha az MSZP felbomlik. A ‘kinek áll érdekében?’ kérdésre egyértelmû a válasz: az SZDSZ-nek. Ha a puccs tovább folytatódik és állandósul, tudni fogjuk, mi a forgatókönyv. Gyurcsány miniszter-elnökjelölt a legújabb generálbalek, hatalomvágyánál csak a vakbizalma nagyobb: belefut a júdási árulásba, az álszent liberál-koalíciós ölelés tõrébe, mert nem veszi észre: az SZDSZ sakk-mattot adott az MSZP-nek. Kormánytagként olyasmiket is követel a kormánytól, amelyek ‘megvalósításába’ bármelyik kormány belebukna. A fõ feladat ma az MSZP szétverése. Elvégzéséért semmilyen áldozat nem drága. Végsõ soron az anarchisták - Mao és Che Guevara, Lenin és Trockij örökösei? - mindenfajta rendszer, s benne a (jóléti) állam felszámolásában érdekeltek. Céljuk olyan futurisztikus, utópisztikus parlament megvalósítása, amelyben két liberális párt, egy nemzeti-liberális és egy kozmopolita-liberális politikai szövetség váltja egymást a hatalomban; mindaddig, míg a világkormány fel nem oszlatja a nemzet-államokat, amelyek léte a liberális hegemónia utolsó korlátja. Az SZDSZ, mint a szociáldemokrácia, a jóléti állam és a jóléti rendszerváltás legfõbb ellensége tehát a felrobbanó szocialista párt szétrepülõ darabkáira pályázik...

Az ikerdeficites adósságcsapda

Ami miatt Gyurcsánynak a gazdaságpolitikai mozgástere a nullával egyenlõ. Még egyelõre ‘el van ájulva’ a temérdek pénz kényszeres képzetétõl, amirõl azt hiszi a rendelkezésére áll, és majd tevõlegesen gazdálkodhat is vele. De az elsõ igézet hamarosan szûnni fog és amint kiderül, hogy se ki, se be - beáll majd az eddiginél sokkal mélyebb, kilátástalanabb pánik, a végsõ káosz elõszele. A fizetési mérleg veszteségét az állam növekvõ külsõ hitelfelvételekkel kénytelen fedezni (ameddig még hiteleznek nekünk!); de a bruttó külsõ államadósság meredek növekedése az állami költségvetés adósságszolgálati kamatterheit azonos arányban növeli. Már ott tartunk, hogy a költségvetés cca. 50 %-a az adósságszolgálati kötelezettségek teljesítésére megy el. De az állami költségvetés önmagában is növekvõ mértékben deficites, ami azt jelenti, hogy a magyar állam nem önfinanszírozó, s a hiányát ún. államkötvények kibocsátásával ‘fedezi’, amelyek növekvõ állománya után persze szintén növekvõ kamatfizetést teljesít, ami szintén költségvetési tétel... A külsõ és a belsõ államadósság összege forintban kifejezve közel azonos nagyságú; a kettõ együttesen több mint 25000 milliárd forintra rúg, aminek - évi 10 %-kal számolva - csak a kamatszolgálata évente cca. 2500 milliárd forint, ami pedig törlesztés nélkül is a büdzsé közel 40 %-a. Mivel az adósságszolgálat egyre meredekebben nõ: vagy az adóprés hatékonyságát kell fokozni, vagy a költségvetés kiadásait kell csökkenteni. Mint majd meglátjuk - mindkettõ szinte lehetetlen. Amennyiben mégis ‘lehetséges’- vagyis Gyurcsány megkísérti és végre is hajtja a lehetetlent! -, úgy gyakorlatilag két dolog között választhat: vagy kíméletlenül megsarcolja a lakosságot, vagy szembe kerül mindenkivel, és simán megbukik. De akármi is történjék - szegényedjenek el az MSZP-lobbyk, szûküljenek összébb a szociális-egészségügyi gondoskodás kiadásai, ne épüljenek utak és autópályák, se metró, bocsássák el az állami tisztviselõk akár 20-30 %-át is, emelkedjenek fel az árak csillagászati magasságokba, s így csökkenjen a reálbér, vagyis következzék egy totális dekonjunktúra; miáltal dühödjék fel akár az emberek minden korosztálya, omoljon össze ‘a jóléti rendszer’ és az õ ‘váltásának’ még a látszata is, bukjon meg ‘a félidõs’ miniszterelnök, essen szét ezer darabra az MSZP - mindez csak az SZDSZ malmára hajtja a vizet: tovább gyengül a nemzetállam, lehet halászni a zavarosban és a liberális káoszban a volt MSZP-szavazók átpártolnak az SZDSZ-hez... Az MSZP tizenkilencre húzott lapot a Gyurcsánnyal, aki nem vette észre, mikor az SZDSZ adó(sság)csapdája bekattant.

Az önfelszámoló büdzsé

A költségvetés bevételeit csak az adóprés fokozásával lehetne növelni; egy újabb restrikciós, nadrágszíj-meghúzó periódus az adóbevételek fogyása irányában hat. De az adók növelésének SZDSZ-érdekeken kívül esõ, egyéb akadályai is vannak. Az általános forgalmi adó mértéke (kulcsa) Magyarországon magasabb, mint az Európai Únióban, emiatt a 25 %-os kulcsot minimum 15-20 %-ra kell mérsékelni. Az ÁFA bevételeknek a magyar nemzetállam kiadásaira fordítható (megmaradó) hányada egyébként is csonkul, mert (errõl újabban mélyen hallgatnak!) az úniós kormányzási (közös) költségekhez való hozzájárulás címén - innen ered a ‘bruttó befizetõ ország’ fogalma is - át kell utalni Brüsszelnek az ÁFA-bevételek mintegy kétharmadát. A vámbevételeink jórészt megszûnnek, a ‘maradék’ összeg pedig nagyjában-egészében az Únió bevételévé válik. A személyi jövedelemadó összes bevétele - amint nemrégen Orbán Viktor is észrevételezte! - adósságszolgálatra megy el, ami azt jelenti, hogy a magyar állam a mûködésének fenntartását szinte teljes egészében a költségvetés folyamatosan növekvõ hiánya (cca. 1000 milliárd forint) terhére, rulírozó (folytonosan megújított) kölcsönökbõl, hitelekbõl képes csak ‘finanszírozni’, vagyis az önfenntartó képessége már a nullával egyenlõ.

Márpedig a Magyarországra is kötelezõ nemzetközi pénzügyi egyezmények, pl. a maastrichti követelmények tételesen elõírják azokat az eladósodási, illetve hiány-mértékeket, amelyeket az elõzõkben érintettünk. Eszerint a bruttó külsõ adósság nem haladhatja meg a GDP (a bruttó nemzeti termék) 60 %-át. A tájékoztatás ez ügyben már úgy egy éve leragadt a bûvös 59 %-nál, s e tekintetben egy korosodó matrónához hasonlít, aki mondjuk három-négy egymás utáni évben ünnepli meg a 60. születésnapját...! Ami pedig a költségvetés hiányát illeti, nagyjából 3,8 %-ra kellene ‘lemennünk’; ehelyett a növekedés megállíthatatlan - vö.: össze a fent elmondott okokkal! -, már 5,8-6 % felé tartunk és senki nem tudja, hol a plafon, s miként lehetne e baljós trendet legalább megállítani...

A demagóg adócsökkentés

A beígért jelentõs adócsökkentés nem egyéb ócska SZDSZ-es választási blöffnél; sikerült is két képviselõt bejuttatniuk az európai parlamentbe. A mostani ország-helyzetben bármi lehetséges, csak egy nem, az adók jelentõs csökkentése. (A most beígért személyi jövedelemadó-csökkentés összegszerûségében mindössze a beszedett summa egy-harmincad része, ami szemfényvesztés, és már jönnek is a hírek az új adók - íme a ‘liberális fekete leves’! - bevezetésérõl.) Ahogy a német mondaná: unmöglich! Hogy Magyarország teljesítse esedékes adósságszolgálati kötelezettségeit, évi 3000-3300 milliárd forint adót mindenképp be kell szedni; és akkor hol marad még a nemzetállam mûködésének a finanszírozása! Ámde az SZDSZ a ‘körme szakadtáig’ (!) ragaszkodhat demagóg ígéretéhez, és Gyurcsány kísérleteire bizalmatlansági indítvánnyal válaszol. Békés, konszolidált koalíciós viszony és kormányzás lesz ebbõl! Márpedig az Apród nem tehet mást, minthogy növeli az adóbevételeket, az eladósodást: tovább folytatja, amivel a Medgyessy-kormány próbálkozott, nem túl sok sikerrel. De kap-e ehhez a külföldtõl bizalmat és újabb rulírozó hitel-lehetõségeket? Valószínûtlen! Magyarországot, mint rissz-rossz adóst, rá fogják kényszeríteni a maastrichti kritériumok szigorú betartására, ami pedig elemi erejû konfliktusokhoz vezet...

Lehetetlen alternatívák

Mivel próbálkozhat Gyurcsány, ha betelik minden mérték? Eddigi nyilatkozatai azt mutatják, halvány fogalma sincs arról, hogy a gazdaságban milyen jelentõsebb pénzügyi összefüggések érvényesülnek, illetve mibõl ered a lé... Miként az összes ötlettelen pártbürokrata, csak arra tud hivatkozni, hogy: „A gazdaság jól teljesít, a GDP évi 4 %-os növekedése önmagában mintegy 800-1000 milliárd forintos új érték, jövedelem keletkezését jelenti, amibõl rengeteg feladat megoldható.” Csak azt felejti el, hogy a többletjövedelem a multinacionális vállalkozások termelési ‘többlet-eredménye’, melyhez tulajdonjogilag nincs közünk. Vagy el akarja venni tõlük?! Elvileg jó ötlet lenne, hogy ne csak a rendszerváltás veszteseit, hanem a nyerteseit is adóztassuk meg, jó keményen, hogy arról kolduljanak. (Fogadjunk, hogy az SZDSZ ezt hevesen ellenezné!) Ki lehetne vetni 30-40 %-os profitadót a multikra, és visszatörlesztést lehetne követelni a kereskedelmi bankoktól a ‘90-es években ingyenesen nyújtott állami bankkonszolidációért. Gyurcsány ezeket nem fogja felvállalni, mert ha a multik kimenekülnek innen, akkor megszûnik minden-féle statisztikai növekedés is, és noha levitézlett a bankárkormány, Gyurcsány nem fog ellenük fordulni, hisz a bankoktól kapta az elvtársi hiteleket õ maga is. Felemeli (mint hírlik: 5 %-kal!) a kisvállalkozók adóját? Eltörli az EVÁ-t, ami amúgy sem kompatibilis az úniós adó-jogszabályokkal?! Piszlicsáré tételek ezek.

Megszorító költségvetés

Már elõre borítékolható - Bokros, mint hírlik: visszautasította a pénzügyminiszteri bársonyszéket és ebben az a hír, hogy felkérték!!! -, hogy az újabb megszorítások legfõbb szenvedõ alanyai a munkavállalók, a köztisztviselõk, a nyugdíjasok, a kiskeresetûek, a családosok, a mezõgazdasági kistermelõk (‘a gazdák’) és a mindenféle kisvállalkozók, az egészségügy (privatizáció!) s az önkormányzatok lesznek, mert õk azok, akiken el lehet verni a port az SZDSZ és a külföld erélyes tiltakozásának veszélye nélkül. Az Apród persze ‘hajmeresztõen új’ trükköket is be fog majd vetni, ami jobban felkeveri a sajtót, mint a dobóatléták athéni vizelési zavarai, vagy az MDF századik alkonya... Nemcsak arra gondolok, hogy felpörög majd újból a szocialista tervgazdaság állam-jóléti hajtómotorja az infláció (ami a szegények külön-adója); hanem arra, hogy eleinte lesznek tényleges államszûkítõ intézkedések, amelyek komplett minisztériumok, háttér-intézmények és projektek felszámolására irányulnak. Hatalmas ‘racizások’ jönnek az állami szférában, ami fõleg a közigazgatást, az oktatást, a társadalombiztosítást és az egészségügyet érinti majd. Dekonjunktúra következik az állami megrendelések terén, ami velõs, sarkított megfogalmazásban annyit tesz: ezután sem épül semmi. (Ennek további ‘hátránya’ lesz, hogy a 70:30-ból a harmincnak egy idõre befellegzett.)

A magyar Robin Hood

Késõbb, amint a csõd nyilvánvaló lesz, az Apród kapkodni kezd és megpróbál a gazdagok megsarcolására is egynéhány új-típusú adófajtát bevezetni, melyekkel átmenetileg ‘a magyar Robin Hood’ büszke címére is jogot formál, kár, hogy az okkult felvilágosultak szupranacionális ranglétrája ilyen garádicsot nem ismer el...

Az ‘illegitim’ adófajták Apród-sziporkákként vonulhatnak be a magyar gazdaság-történetbe, hisz sem a vagyonadó, sem az ingatlanadó, sem a kamatadó, sem az árfolyam-adó nem tekinthetõ szalonképes megoldásnak egy olyan európai úniós országban, ahol a politikai-és pénzügyi elit összes vagyonát elõször a társadalmi tulajdon spontán, majd kollaboráns kiárusításából, másodszor az állami költség-vetés s az állami intézmények, projektek (autópálya-építés, kakaó-biztos számító-gépek) privatizációjából, - végül (?) harmadszor európai úniós pályázati pénzek lenyúlásából szerezte, tervezi még mindig szerezni és felélni, miközben a nemzet nagyobbik hányada a szegénységbõl a nyomor felé száguld...

Gyurcsány-fillérek

Nem marad más hátra, minthogy Apród-pénzekbõl szedje össze (új milforintot is bevezethet, apró képmásával) a haldokló költségvetés mindennapi betevõ falatját. Felemeli a gáz, a benzin és a gyógyszerek fogyasztói árát; - ezek az intézkedések Kádár, Békesi és Medgyessy válságos ciklusaiban is megtették a kívánt hatást.

Mármint, hogy csökkenjen a magyarok átlagos életkora.

Aztán õt is elviszi a liberális áfium, a bizalmatlansági indítvány.

Visszatér majd kádkõ-gyártó birodalmába, mint az Únió legnagyobb beszállítója.

De hol leszünk mi már akkor?!

Vác, 2004. szeptember 18.

Czike László