Czike László















Magyarország újrafelosztása



a rendszerváltás politikai története publicisztikákban


(esszégyûjtemény)















Vác, 2004. június

Bevezetés



Mi, magyarok egyszerre éltük meg a rendszerváltást - amit éppen úgy ‘spontán’ felszabadulásnak hittünk, mint 1945-ben; csak ezúttal az ideiglenesen 45 éve hazánkban tartózkodó, egykori ‘felszabadítók’ diktatúrája alól -, meg a szép új világrend, a globalizáció Magyarországra ‘átterjedését’, amelynek a valóságos tulajdonságairól, viselkedésérõl, okairól és céljairól nagyjából 1995-ig jóformán semmit nem sejtettünk. A néptömegek - mivel nem tudják a kettõt szétválasztani - ma is azt hiszik, hogy rendszerváltás és globalizáció egy és ugyanaz a hatás, így az elszegényedésükért, létbiztonságuk elveszítéséért azokat a tényezõket okolják, akik a megelõzõ szocialista rendszert megdöntötték. Vagyis: a kapitalizmust és a multinacionális cégeket, illetve a velük együttmûködõ magyar államot, a pénzügyi és politikai elitet. Ezért van, hogy a magyar népnek legalább a fele visszasírja a kádárizmus gulyás-kommunizmusát, ‘a legvidámabb barakk’ sajátos hangulatát -, mert azt hiszik, azt gondolják, hogy az egykori ‘jólét’, noha spontán el is veszett valahol Lepsénynél, mégis ‘kvázi gombnyomásra’ bármikor visszaállítható kevés jóindulattal... Pedig az idõ kerekét nem lehet visszaforgatni! Akár volt az a híres, nevezetes Rózsadombi Paktum - a rendszerváltásunk magyar bölcseinek jegyzõ-könyve! -, akár nem: a dolgok szigorúan a megegyezés kötött menetrendje szerint történnek... Mindenesetre: vagy ‘spontán tudattalanul’, szinte sorsszerûen (fátum, karma, kataklizma, stb.) megyünk tönkre már több mint 20 év óta (vö.: 1982-ben ‘léptettek be’ minket a Nemzetközi Valutaalapba!), - vagy nemzetközi korporáció ‘áldozatai’ vagyunk. Vagyis: furcsa ‘árukapcsolás’ történt itt: az elitünk mintegy felszabadulásként ‘adta el nekünk’ a rendszerváltást (s vele a multiknak Magyar-országot!); - de a csomagba tudtunk nélkül, már jó elõre nemcsak a nómenklatúra burzsoáziával való teljes kiegyezést (s vele implicite pl. a ‘Bokros-csomagot’ is!) kalkulálták bele, hanem az egész globalizációt is, beleértve néhány évvel késõbbi belépésünket is az Európai Únióba. Látható, hogy miközben ‘a spontán fejlõdés’ látszatát kelti a verbális és tényleges mágiával, a médiával, valamint a Mammon pénzével is támogatott, sõt, ‘összeházasodott’ rendszerváltó elitünk; - addig egy mindenre kiterjedõ átgondolt koncepció, egy komplex terv végrehajtása folyik...


Hogy 1990-ben felszabadultunk a kommunizmus alól, és egyidejûleg ‘rendszert is váltottunk’, ez egy dolog - hogy ‘globalizálnak minket’, az pedig egy másik. Nem kellett volna szükségszerûen ide jutnunk, ha nincs globalizáció. Azonban a világ gazdasági, pénzügyi, politikai és kultúrális egységesülési folyamatai nélkül talán sohasem szabadultunk volna fel ‘az effektív kommunista elnyomás’ igája alól. A globalizáció tette ugyanis lehetõvé és szükségszerûvé a magyar rendszerváltást is. Azt kell tisztán látni, hogy 1950 óta a történelem csak látszólag mutatta az ádáz hidegháború képét két világhatalom (USA és SZU) és világrendszereik között - valójában a mélyben már hosszú évtizedek óta az egyre gyorsuló globalizáció, a világ eggyé válása az uralkodó fõ irányzat és folyamat. Mivel ez megcáfolhatatlan tény: csak az kérdés, hogy mindez vajon spontán történik-e, vagy ‘tervszerûen’?! Más oldalról megközelítve: miközben mi, itt, Magyarországon a kommunizmus szerencsétlen áldozatainak hittük magunkat és Sándor András író váci börtönbeli szavaival élve: „Vártuk, hogy megjöjjenek a jenkik a csokoládéval!”, aközben odakint a világ hatalmasat változott. Errõl csak azok az ‘utazó nagyköveteink’ - a katonai hírszerzõk s az Aczél és Soros támogatta kultúra kineveltjei, stb. - tudtak, akiket a ‘80-as években (talán direkt ezzel a céllal) már sûrûn kiengedtek-küldtek a vasfüggöny mögé a szép új világrendre felkészülõ reformkommunistáink. Arról van nevezetesen szó, hogy a világ észrevétlen egységesülése Nyugat és Kelet fokozatos egybeolvadását, összefonódását eredményezte, miáltal a kapitalizmus és a ‘szocializmus’ közötti különbségek, ellentmondások összemosódtak. A két ‘rendszer’ közötti alapvetõ ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, Keleten pedig a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelentette. Miután fû alatt (titkosszolgálataik egyeztetése révén) mindkét rendszer belátta ‘a másik igazát’ - megkezdõdhetett a reálfolyamatok politikai összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet lemondott ‘a szabadságjogok’, a tõke korlátozásáról - Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerûséget. Ezután ‘konszenzusos’ alapon együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent az egész világon. Mert a hatalom - különösen a koncentrált! - legfõképpen a spontán meglepetéstõl irtózik. A kommunizmusból ‘kapitalizmus’ - a kapitalizmusból ‘kommunizmus’ lett... Jól megõrizték, és össze is házasították egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton ettõl csak egy ‘kicsit’ lett rosszabb - nálunk: nagyon. A felszabadulásból, a rendszer-váltásból és a globalizációból nekünk csak ez jutott. A ‘rendszerváltás’ Magyar-országon 1982-ben kezdõdött - eleve a késõbbi globalizáció, integráció céljával...



Hol rontottuk el? Mit nem vettünk észre? Hol volt ‘a fejlõdés görbéjének extrém inflexiós pontja’, ahol még más irányba is fordulhattunk volna, látva a veszélyt?


Ezekre a kérdésekre is keresem a feleletet publicisztikáimban, melyekkel egyszer s’ mind visszatekintõ történeti elemzést, választ is szeretnék nyújtani és adni arra a legégetõbb alapproblémára, miszerint: Mi a fontos ezen a világon, a pénz vagy az ember, az emberi lélek? Kevesek olcsó sikere vagy sokak örök üdvössége?!


Kezdjük az elemzést, mindjárt az események viharában, a dolgok legközepén!




Miniszterelnöki mozaikkép



Magyarországon általános pénzügyi, gazdasági, társadalmi (kultúrális és erkölcsi) válságot élünk át. A történelmi szükséghelyzet mindig "elõteremti" a személyt, aki a válságot megoldani hivatott. Az országnak olyan vezetõ személyiségre van szüksége, aki meghatározza a követendõ új irányt, - ugyanis az 1980-as évek elején-közepén megkezdett gazdaságpolitika már nem folytatható tovább.



Kibõl lehet miniszterelnök, - kibõl nem?


Milyen legyen, milyen lehet az új miniszterelnök személyisége?


Erre keresem a megfelelõ választ, kizárólag az "adósság-csapda" korszakából vett történeti tények alapján.



1.


Gazdaságtörténeti visszatekintés



Az "adósságcsapda-korszak" 1982 táján kezdõdött; - elõzményei, okai viszont az 1968-as ún. "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében gyökereznek. Ez idõ tájt döntöttek ugyanis "nagyjaink" a kommunizmus liberalizálásáról (ami persze fából vaskarika), és máig ez a legnagyobb eszmei és gyakorlati dilemma, amiben ma is élünk: a megvalósult "emberarcú" szocializmus.


Az emberarcú démon (gólem) szalonképtelen; - társadalmi rendszere, a politikai alapon monopolizált, kölcsönös tehetségtelen-gátlástalan elvtársiasságon alapuló vadkapitalizmus pedig csak növekvõ hitelek révén képes ideig-óráig mûködni.



1968-ban megkezdõdött a nemzetgazdaság liberalizálása, amely lényegében az állammonopolista-szocialista gazdálkodási kötöttségek részbeni és fokozatos fel-oldásával a központi gazdaságirányítás direkt lehetõségét rombolta szét, anélkül azonban, hogy a kapitalista szabad versenyes piac elõnyös hatásai erõteljesebben, illetve meghatározóan érvényesülhettek volna.


Az izmosodó „liberális akarat” lassanként szétfeszítette a szocialista diktatúra gazdasági-pénzügyi korlátait. Mivel azonban a liberális pozícióharc - némi egy-szerûsítéssel persze - a kvázi-nemzeti kommunista diktátorok és a kozmopolita bankárok között sokáig ‘közel erõegyensúlyban’ folyt le: az átalakulás (1968-tól 1989-ig kialakult) látszólag igen stabil struktúrája végeredményében egy torz és öszvér képzõdmény lett. Ez a világon egyedülálló "kísérlet" (paktum-projekt) egy olyan gazdasági-pénzügyi rendszert eredményezett, amely eleinte a szocializmus virtuális és valódi vívmányait (1968-1975), majd egyre inkább csak a hátrányait a kapitalizmus valamennyi lehetséges negatívumával ötvözte össze, annak lényegi elõnyös tulajdonságai nélkül. Még napjainkban is ennek a levét isszuk...


1971-1972-tõl egyre erõsödõ ütemben beindult az infláció, amely évi 4-5 %-ról 1996-ra már évi 30 % fölé nõtt, aminek egyenes következménye többek között a bankkamatok 38-44 %-os, elviselhetetlen mértéke is.


1968-1975. között korábban (és azóta is!) soha nem látott mértékben nõtt a termelékenység, a termelés, az export (és az import), a beruházások, a GDP, és átlag évi 8-10 %-kal nõttek a reálbérek is, miközben folyamatosan jelentõsen bõvült és növekedett a szociális juttatások és ellátások köre és mértéke egyaránt.


1976-tól beindult egy azóta is rejtélyes folyamat, az ún. "cserearány-romlás". Ez a komplex fikció-kitaláció (netán propaganda-fogás?) lényegében azt fejezte ki, hogy hiába nõtt a termelékenység Magyarországon, a magyar árukat a világ-piacon mindig relatíve csak egyre alacsonyabb áron sikerült értékesíteni, aminek következtében az export folyamatosan le, az import pedig felértékelõdött. Mivel a folyamat állítólag tartósan és visszafordíthatatlanul fennállt, 1978-1981. között végleg felborult Magyarország külkereskedelmi és ezzel a fizetési mérlege - "valakik" felhúzták az adósság-csapda rúgóját...


1977-tõl megkezdõdött a reálbérek stagnálása, majd folyamatos és szakadatlan csökkenése, ami az elsõ szakaszban (1977-1986.) átlagosan évente 4-5 %-ot tett ki; - a személyi jövedelemadó (és az ÁFA) bevezetése (1988-tól) óta viszont már évi 8-10 %-os mértéket ért el.


1982. körül fokozódó gyorsulással megindult Magyarország eladósodása. Az állami költségvetés növekvõ deficitje következtében a magyar állam belföldön is kezdett eladósodni a hazai bankoknak, külföldön pedig - a magyar bankrendszer közvetítésével felvett hitelek miatt - elsõsorban a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalap (IMF)-nak.


1982-1989-ig Magyarország bruttó külsõ adóssága elérte a 20 milliárd USD-t. Az adósság-csapda bekattant. Az állam ettõl kezdve már a kamatok törlesztésére veszi fel az újabb hiteleket.


1996-ban a külsõ adósság 35 milliárd USD-ra nõtt; - miközben a GDP jó, ha eléri az 1990. évi szint 60-70 %-át. A belföldi fogyasztás folyamatosan tovább csökken, a beruházások (a hitelek és a befektetések) pedig a termelõ ágazatokban 3 éve gyakorlatilag megszûntek.


Az állami vagyon magánosítása a spontán privatizációval kezdõdött, - 1988. tájékán. A még privatizálható állami vagyon össz-értéke hozzávetõlegesen 6000 Mrd forintra (60 Mrd USD-ra) becsülhetõ 1990-ben, amikortól is a privatizáció a tudatos, intézményes, központilag (ÁVÜ) vezényelt állami tevékenység rangjára emelkedett. A hivatalosan deklarált cél az államadósság privatizációs bevételbõl történõ visszafizetése volt.


1993. végéig lezajlott az állami vagyon kb. felének a magánosítása; - ennek ellenére a külsõ és a belsõ államadósság összege folyamatosan tovább nõtt.


1994-ben a privatizáció intézményes (ÁVÜ) költségei pedig már meghaladták a vagyon-értékesítés árbevételét (!).


1995-ben újból olymértékben felgyorsult az állami vagyon - elsõsorban a köz-szolgáltatók portfoliójának az - értékesítése, hogy a még privatizálható vagyon összértékben mintegy 6-800 milliárd forintra csökkent.


1996. után várhatóan csupán néhány bank, illetve a puszta föld (!) értékesítése képezheti még privatizáció tárgyát. Az államadósság viszont várhatóan mindezek után is feltartóztathatatlanul tovább nõ.


A különféle társadalombiztosítási (egészségügyi, népesedéspolitikai, szociális) szolgáltatások köre és mértéke az 1975-1976. évekre tehetõ csúcspont után és óta folyamatosan csökken, - annak ellenére, hogy a társadalombiztosítási költség lényegében minden jövedelmet 50-55 %-os járulékkal, "kvázi-adóval" terhel.


A Bokros-csomag óta már különösen élesen kirajzolódott a társadalombiztosítási járulékok valójában adó-jellege, hiszen a magyar társadalombiztosítás világszerte példátlan mértékû költségéért a biztosított már jóformán semmilyen színvonalas szolgáltatást nem kap cserébe. Mindezeknek köszönhetõen ott tartunk, hogy:


n A félmillió munkanélküli és a pályakezdõk helyzete reménytelen, álláshoz talán már sohasem juthatnak, hisz’ új munkahelyek szinte egyáltalán nem létesülnek.


n A vállalatok, vállalkozások növekvõ hányada fizetésképtelen, felszámolás alatt áll, épphogy csak vegetál, vagy éppen eladó.


n A munkanélküli-segélybõl már nem lehet megélni, de tartósan vegetálni sem.


n A hivatalosan megállapított létminimum összege egyszerûen nevetséges, abból egy hétig pusztán étkezni sem lehet, nemhogy egy hónapig önállóan élni.


n Egyébként már a létminimum-bér is személyi jövedelemadó-köteles, ami még tovább csökkenti annak a reálértékét.


n Az átlagos nyugdíj a hivatalosan deklarált létminimum-szintû vegetálást jelenti több millió ember számára; - a külön munka jövedelme növekvõ mértékben adókötelessé teszi a nyugdíj összegét is, így a nyugdíjas tovább-dolgozásának nincs sok anyagi haszna. A nyugdíjas kort - különösen a férfiak közül - is csak nagyon kevesen érik meg, sok örömük azoknak sincs benne.


n A tanulás és szakképzés már horribilis kiadásokkal jár együtt, amit csak biztos anyagi háttérrel rendelkezõ családok tudnak gyermekeik számára biztosítani. A magas szakképzettség megszerzésének anyagi perspektívája kétes és ingatag; sõt, a szakképzettség még egyáltalán nem garancia a biztos munkahelyre.


n A fiatalok nem lépnek házasságra; - ám, ha megházasodnak is, nem vállalnak gyermeket. A biztos egzisztencia sem elégséges a lakásszerzéshez; a gyermek-neveléshez pedig mindkettõ elengedhetetlenül szükséges.


n A beteg ember képtelen megvenni a gyógyulásához szükséges gyógyszereket, - így az esetek többségében kénytelen alacsony színvonalú, vagy pusztán tüneti kezeléssel beérni. A kórházi ápolás költségeit már úgyszólván senki nem tudja megfizetni, - a komolyabb mûtétek díját pedig még kevésbé. Az orvosi ellátás színvonala is folyamatosan romlik.


n Az egészséges középkorú ember retteg a betegségtõl, fél, hogy elveszítheti az állását, - akkor pedig nem lesz mibõl kifizetni a család-fenntartás kiadásait. Így a munkavállaló, a vállalkozó, a családfenntartó sohasem lehet beteg; vagy ha igen, úgy ‘nem vallhatja be’.



Ilyen állapotban készül az államadósság visszafizetésére, a maradék vagyona eladására, vagy valami soha be nem következõ csodára, önmagától elinduló konjunktúrára (és/vagy újabb megváltó Bokros-csomagokra?) várva a magyar gazdaság; - illetve az esedékes éves adóbevallása kitöltésére, az újabb négy-évenkénti szabad választásra, balsorsa jobbra fordulására az egyszerû magyar állampolgár...



2.


A gazdasági-társadalmi helyzet és a miniszterelnök



A politikai hatalom meghatározó személyisége és egyszemélyi vezetõje Magyar-országon hagyományosan a Kormány feje, a miniszterelnök. Minden történelmi korszak "megtalálja a maga számára" a megfelelõ személyiségû miniszterelnököt, aki az idõk szavára hallgat. A korszak kiválasztja a megfelelõ embert, - majd elõ-írja a számára, hogy mit tehet meg, és mit nem. Olykor pedig fordítva történik: a meghatározó személyiség megváltoztatja a kort és korszakváltást idéz elõ.


A válság egy rendkívüli állapot; így a válság-korszak rendkívüli személyiségû miniszterelnököt "teremt elõ", illetõleg követel a helyzet megoldására.



Bizonyos értelemben talán "lehangoló" lehet az a nézet, az a történelmi helyzet-elemzés, amelyet az alábbiakban részletesen kifejtek, - de hát meg kell ismernünk a valódi összefüggéseket...


Magyarországot 1982-tõl az adósság-csapdába való ‘bekényszerítése’ általános válságba sodorta. Amikor már a gazdaságunk minden ereje, munkájának minden gyümölcse egy korábbi, nem legitim rendszer (kommunista diktatúra) által felvett hitelek és azok kamatainak törlesztésére fordítódik, amikor már minden más cél csak másodlagos értékûvé silányul a fizetõképességünk látszatának megõrzésével szemben - akkor az ország már végzetes betegségben szenved, és közel a teljes összeomlás. A beteg szervezet az összes maradék energiáját összeszedve, erejét megfeszítve küzd a halálos kór, a mindent felfaló adósság-daganat ellen, amely végül alaktalan, bûzös masszává bomlasztja és dagasztja a valamikor még teljes összhangban mûködõ egészséges sejtek telepeit, a finom hangolású szervezetet...



Az 1970-es évek vége felé Magyarországon - bármilyen meglepõ is! - egyfajta sajátosan virágzó szubkultúra létezett. Nem látszat, nem illúzió; - viszonylagos, ámde valóságos jólét volt ez. A növekedés biztos alapjait a dinamikusan javuló termelékenység teremtette meg, amely a reálbérek, az életszínvonal folyamatos emelését is lehetõvé tette.


Azután egyszer csak - mintegy "gombnyomásra"!? - minden ellenünk és az ellen-kezõjére fordult! A külkereskedelmi csere-arányaink romlani kezdtek; - a világ-piaci ár-arányok ettõl kezdve kizárólag a magyar gazdaság növekvõ hátrányára változtak. Minden árfolyamváltozás is csak a magyar fizetési mérleget ronthatta, - pénzügyi tranzakcióink, hitel-felvételeink rendre balul ütöttek ki, bankáraink egy-szerre csõdöt mondtak...


Elõször még a világméretû olajár-robbanás (az 1970-es évek végén) "elõre ki-számíthatatlan" árhatásai gyûrûztek be hozzánk, majd pedig már a nyersolaj és származékainak "váratlan" árcsökkenése (1980-as évek) okozott elõre nem látott károkat... A lényeg: minden külpiaci változás - függetlenül annak irányától! - azonnali, kivédhetetlen és nagy összegû károkat okozott Magyarországnak.
Miáltal természetesen állandóan nõtt a gazdaság hitel-igénye, melyet az amúgy is éppen jótékonykodni vágyó nyugati hitelezõink korlátlanul ki is elégítettek...



Eladósodtunk; - a jólétnek pedig mindenestül egy csapásra vége lett.


Történt mindez úgy, hogy a magyar gazdaságban, belül semmi sem változott, nem romlott el! Mintha csak a magyar munka értéke, a "magyar részvény árfolyama" érthetetlenül-sorsszerûen és nagy hirtelen elkezdett volna zuhanni egy misztikus-átláthatatlan nemzetközi tõzsdén! Mintha csak a magyar gazdaságot "egyetlen borgõzös éjszakán" mindenestül elkártyázta volna valaki; - anélkül, hogy a benne élõk ebbõl valamit is észrevettek, megértettek volna! Késõbb persze elmesélték nekik...



Cserearány-romlás!


Világpiaci olajár-robbanás!


Nemzetközi tõzsde!


Valutaárfolyam-spekulációk, nyíltpiaci tõke-és hitel tranzakciók!


Világbank és Nemzetközi Valutaalap!


Adósság-csapda!!!



1989-1990.: R E N D S Z E R - V Á L T O Z Á S !



Lett egy csomó politikai pártunk, - az addigi EGYPÁRT helyett.


De a lényeget tekintve mi változott?



Az adósságcsapda-korszak (1982-tõl) kormányai rendre mind ugyanazt csinálják, - "kezelik" az adósságot. A helyzet folyamatosan romlik: az életkörülmények már szinte mindenki számára elviselhetetlenek, mintha csak minden megújulási vágy és energiatartalék elveszett és elfogyott volna. Az országból pedig ellentételezés nélkül, parttalanul árad kifelé az ‘értéktelenné’ vált magyar munka, az export-termékek özöne, a kamatok, a pénz (forint és valuta), a természeti ritkaságok, az arany, a kultúrális és szellemi értékek, az okos emberek, a szép lányok: egyszóval minden, ami él és mozog, illetve minden, ami csak mozdítható.


Befelé pedig nem jön más, csak a rengeteg import bóvli, a hamis száz-dollárosok, a népbutító és család-tönkretevõ liberális eszmék, az ostoba és primitív reklámok, a kultúrális és mesterséges szemét, a környezetszennyezõ technológiák, a kóbor és a karvaly tõke, a McDonald's, a NATO és az IFOR, a rave és a techno (zene), a kábítószerek és a kábítás, a multilevel system, a blõd mûhold-adások, az ukrán, az orosz, és a ki tudja még milyen maffia, stb.


A valódi termelõtõke, a stratégiai befektetõk nem jönnek, mert Magyarországon jelenleg csak a rabló-tõkének, az egy pillanat alatti haszonszerzésnek van esélye és "értelme".



Nemsokára tehát nem marad itt semmi más, csak a puszta föld.



(Persze; pl. akváriumot is így szoktak tisztítani: kiemelik belõle, ami használható, megtartható, ép és egészséges, s még értékes, - azután fertõtlenítik, kiürítik, majd folyó víz alatt jól kimossák az egészet...)



Az adósságcsapda-korszakban bármely párt kormányának bármelyik miniszter-elnöke mindig kényszerpályán mozgott - mindegyik ugyanazt csinálta -, de nem csupán a mozgástér beszûkülése miatt, hanem szubjektív (személyiségi) okok miatt is.


A korszak legutóbbi jelentõsebb miniszterelnökei (Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József és Horn Gyula) mindenekelõtt a hatalmat szerették megragadni és gyakorolni; - más és más értelemben ugyan, de egyformán kiválasztottnak hitték magukat. Hivatalukat ‘küldetésnek’ tekintették, és ebben nem is tévedtek...


A magyar nemzet szolgálatához azonban nem rendelkeztek elég hittel, erõvel, bölcsességgel és alázattal; - azt gondolták: õk eleve felkent pásztorként terelgetik az egyszerû népet az ismeretlen Kánaán felé. De a legnagyobb baj talán az volt, hogy nem ismerték fel az õrvény gyorsuló szívó hatását, a közeli zuhatag hangját; így a fokozódó válság megoldására nem rendelkezhettek megfelelõ koncepcióval.



Nem volt semmilyen koncepciójuk.



Ezért jutottunk el mára egészen a tévút legvégére.


Más megközelítésben: végleg véget kell vetnünk az "öröklött" és önhitt miniszter-elnöki paternalizmusnak! Néhány példa, mire is gondolok:


n Grósz a saját uralma egyetlen (rettegett, fenyegetõ és nem kívánatos) kvázi-alternatívájaként a „fehér terror” rémlátomását vázolta fel; - õ már nem él, és még csak vörös terror sincsen, nemhogy fehér.


n Németh miniszterelnöksége vége felé is felröppent valamiféle rejtélyes sajtóhír egy „készülõ merénylet” állítólagos leleplezésérõl, amirõl aztán többet soha-sem lehetett megtudni. (Egyébként Németh volt a legkevésbé paternalista - de nem is volt kifejezetten "küldetéses" miniszterelnök.)


n Antall lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt volna lenni, továbbá "keresztény Magyarországot akart", mivel „csak annak van jövõje”, - politikai örökségét pedig állítólag Orbán Viktorra hagyta. Ezzel szemben Antall meg-halt, az országhatárokon belül még mindig csak 10,5 millióan vagyunk, viszont Magyarország közel ezer éve keresztény, és egy ideig talán még az is marad. A politikai öröksége viszont elillant, mint a kámfor. Mindenki másként értelmezi.


n Horn ‘kezdte’ egy "kvázi-merénylet"-ként is elõadott rejtélyes autóbalesettel, ami szemernyit sem csökkentette életerejét és/vagy fanatikus küldetéstudatát. Azóta privatizációs stabilizációjával és Bokros-csomagjaival, sõt a NATO által vezet (meg) minket Európa felé, amelynek egyébként a kelet-közepén élünk... Rendületlenül hiszi is, hogy megoldja az ország dolgait.



Mesterséges aggodalomkeltés, hangzatos blöffök, fontoskodó-riadt öntömjénezés és önfeledt paternalizálás helyett végre olyan határozott koncepcióra - és azt meg-alkotó, megvalósító miniszterelnökre - lenne szükségünk, ami és aki segítene az egész országnak mindenestül kikecmeregni az adósság-csapdából, sõt, ami és aki egyszer s’ mindenkorra véget vetne az 1982. óta rendületlenül folytatódó mély-repülésnek: megmutatná a hihetõ utat a valódi és tartós konjunktúra-korszak felé.



3.


Forradalom és adósság, - a miniszterelnök személyisége



A legveszélyesebb társadalmi földcsuszamlás a valóban ‘spontán’ forradalom lenne, amelyet - legalábbis eredetileg - nem manipulatív céllal robbantanak ki: a korgó gyomrok, az éhes nép forradalma.



Irányított - tehát manipulatív - forradalom kirobbantásának a veszélye Magyar-országon jelenleg nem áll fenn. A manipulált forradalom (vagy puccs) ugyanis - burkoltan vagy nyíltan - mindig valamilyen diktatúra bevezetését és hatalomra juttatását szolgálja. Pillanatnyilag közvetlenül sem fasiszta, sem egy kommunista diktatúra kialakulásától nem kell félnünk.


Egyébként is: ami 1987 és 1991 között Magyarországon lezajlott, az a lényegét tekintve csendes, vértelen, manipulált forradalom volt (vö. pl.: MSZMP MSZP-vé alakulása, köztársaság kikiáltása, spontán privatizáció, MDF-SZDSZ paktum, taxis-blokád, stb.), amelynek a megvívásából az "elit" szándékosan kifelejtette a néptömegeket, "nehogy bajt okozzanak". Elég volt, ha szavaznak...


Létre is jött a legmodernebb álcázott diktatúra: a pénz és a média diktatúrája.


A bankok, valamint a média által pénzelt és sztárolt elit-politikusok tobzódnak a hatalomban, a vagyonban és a pénzben, - miközben a nép mindenbõl kirekesztve nyomorog.



A restrikció lényege, hogy a (kis)vállalkozók nem kapnak hitelt, - így rövidesen mindenki rabszolgává válik, aki nem a szûk körû elit tagja. Ezzel párhuzamosan az átlagfogyasztás a fizikai létminimumra csökken, éppen úgy, mint a rabszolgáké az ókori Rómában.



Fasizmus nem lesz, a kommunizmus egy darabig még nem jön vissza; - pénz-és média-diktatúra viszont sajnos van.


El kellene kerülnünk a korgó gyomrok forradalmát is, mert az nem old meg semmit, ellenben újabb irtózatos veszteségekhez vezethet.



Ugyanakkor országos "televíziós kísérletet" folytatnak velünk, amelynek lényege az egyszerû nép "oktánszámának megállapítása". Mikor a korgó gyomrok milliói már nem bírják tovább elviselni a "restrikciós kompressziót" - bekövetkezhet az explózió... Hülye egy kísérlet - játék a tûzzel -, annyi szent! Mintha a koncepció nélküli miniszterelnökök tehetetlenségükben mindig csak arra játszanának, hogy a végsõ kollapszus soha ne az õ parlamenti ciklusukban következzék be, hanem a restrikciós-kompressziós bomba lehetõleg épp az ellenzék kezében robbanjon fel!



Amikor a Németh-kormány 1989-ben rádöbbent arra, hogy 20,5 milliárd USD adósság terheli az elõdei lelkét, úgy ‘megijedt’, hogy azonnal több pártra szakadt, MSZP-vé alakult, pluralista lett, kiírta a szabad parlamenti választásokat, átadta a hatalmat (az adóssággal együtt!!!), - majd a nómenklatúra spontán privatizációs zsákmányával a zsebében legott ellenzékbe ("gazdasági illegalitásba") vonult...


Hadd robbanjon mások kezében a kibiztosított kézigránát, hadd kattanjon mások kezén az adósság-bilincs...



Az Antall-kormány is egy-két év alatt (1990-1992.) belátta teljes tehetetlenségét, sõt, miután már megértette a privatizációs bevételek elégtelenségét, - az adósság-kezelés terén direkt tehetetlenkedésre rendezkedett be (lásd: Kupa-program, mint posztszocialista "nesze semmi, fogd meg jól!"). Ugyanakkor a magára hagyott nemzetgazdaság ezekben az években kezdett egy kicsit magához térni...


Jelentõsebb hitelekhez, befektetésekhez ugyan most sem nagyon juthatott, de leg-alább az állandó újabb elvonások, megszorítások réme éppen nem fenyegette...


Némi óvatos növekedés is megindulni látszott.


Ám 1993-1994-ben már nem történt semmi új, a privatizáció is megállt.


Ez a kormány is ‘megúszta’: sem az adósságot nem csökkentette, sem a nemzeti vagyont mind el nem kótyavetyélte, sem komplex államháztartási reformot nem kezdeményezett. Patt.



A Horn-kormány azután nagyon hamar bebizonyította, hogy a gazdaság és a nép restrikciós kompresszió-tûrése minden várakozást felülmúl! Minden gazdálkodó szervezet, vállalkozó és egyéb adóalany (ember) szép engedelmesen besimult az adóprés, illetve az általános "béke feneke alá"; - az egetverõ megszorítások és a mindenfajta pénzügyi atrocitások ellen még csak nem is nagyon tiltakozott senki.


A mélabú és a depresszió viszont már mindent beborít.


Nem csoda, hiszen az alkotmánysértõ Bokros-csomagok béka-perspektívájában az átlagpolgár is már-már elhiszi: az ország mielõbbi ‘talpra állásához’ sok kicsi fogtömés vagy foghúzás jellegû dilemma helyes megoldásán keresztül vezet az út.


Nosza, áldozzuk fel a teljes fogsorunkat az államadósság visszafizetéséért!


A Horn-kormány így abszolút sikeres két évet tudhat maga mögött, hiszen a fél- idõben a teljes pénzügyi és politikai összeomlás réme ismét csak az ellenzéket, a nemzeti oldalt fenyegeti majd inkább.


Az igazi tét az, hogy végül is éppen kinek a térfelén lesz a labda, amikor a bili teljes tartalma kiborul. Félõ, hogy ez az idétlen politikai egy-érintõzés már vége felé közeledik, mert az edény már színültig megtelt...


Nehogy az ártatlanokra boruljon, midõn egyszer csak kidûl!



Az államadósság (35 milliárd USD) körül valami nagy disznóságnak kell lenni, ha ennyire nem mer hozzányúlni senki, immár 10-15 év óta!


Gondoljuk csak el:


n A szocializmus 45 éven át fennen hirdette, hogy a társadalmi tulajdon (TT) egyformán mindenkié. A privatizáláskor aztán társadalmi részvény sehol, - a magánosítható nemzeti vagyon (1990-ben kb. 60 milliárd USD) egyharmadát szétvitték a kommunisták, kétharmada jórészt ismeretlen külföldi cégeké lett.


n Az államadósságot (1990-ben kb. 20,5 milliárd USD) néhány tucat rövidlátó szocialista politikus és dörzsölt kozmopolita bankár "hozta össze", mégis a teljes nemzetet terheli a visszafizetési kötelezettség! (A hiteleket mind tudtunk nélkül - titokban - vették fel, hülyeségekre, de legfõképpen nem ránk költötték; visszafizetni azokat kamatostul mégis mindannyiunknak kell.)


n Az 1990 és 1996 közötti idõszakban lényegében "tovatûnt" a privatizálható nemzeti vagyon, az egyszerû állampolgárok milliói ma is vagyontalanok, sõt nincstelenek, - ugyanakkor a külsõ államadósság már 35 milliárd USD.


Se pénz, se posztó; sem vagyon, sem állami fizetés; sem stabil állam, sem virágzó magángazdaság; sem az egyéni vállalkozás létbiztonsága, sem állami társadalom-biztosítás. Sem egészség, sem gazdagság - sem erkölcs, sem kultúra...


Az adósság-állomány ma sem "publikus", részletes mibenlétét még mindig sûrû homály fedi, a hitel-szerzõdéseket és azok teljesítését titokzatosság övezi. Vajon meddig még, és fõleg miért?! Mindez kísértetiesen hasonlít a fogyasztó számára ismeretlen és megismerhetetlen tarifákkal összeállított új típusú villanyszámlák kalkulációjához. Vajon ezek az egyoldalúan, sunyi erõszakkal ránk hárított újabb és újabb teljesíthetetlen fizetési kötelezettségek, ezek a népnyomorító, kifosztó diktátumok jelentenék számunkra a hõn áhított demokratikus jogállamot, rá-adásul a civilizált Európába vezetõ eufórikus diadalmenetet?


Józan ésszel persze nem is gondolhatjuk, hogy ez az áldemokratikus gyászmenet mintegy szándékosan a lakosság tönkretételét célozná. Inkább talán arról lehetne szó, hogy akkora szemétdombot kellene egyszerre eltakarítani, amely mint feladat meghaladja vezetõ politikusaink lelkierejét, bátorságát, szakértelmét és nemzet-szeretetét.


Nem az a baj, hogy a mindenkori kormányok, miniszterelnökök - legyenek bármely politikai párt képviselõi - 15 éve mintha folyamatosan a nemzetünk érdekei ellen cselekednének, hanem inkább az, hogy valójában nem tettek, nem tesznek a nemzetért semmit.



Pártállásától függetlenül; - milyen is legyen Magyar-ország soron következõ, leendõ új miniszterelnökének a személyisége?!



· Önálló, teljesen új, átfogó gazdaságpolitikai koncepcióval kell rendelkeznie, amelyet õ dolgoz(tat) ki és amelynek eredményességében maradéktalanul hisz. Amelynek a véghezvitelét mindennél fontosabbnak tekinti, és amelynek a meg-valósítására szenteli egész hátralévõ életét. (Mert a végrehajtáshoz 4 év kevés, viszont a helyes utat végre meg kell találni, arra rá kell térni. A kezdõ lépések megtétele tehát - a feladat nagysága miatt - élethivatás.)


· A gazdaságpolitika megalkotásában a legjobb szakértõnek kell lennie, nem taktikusnak, hanem stratégának; - lévén a feladat nem miniszteri, hanem miniszterelnöki. Ellenkezõ, illetve minden más esetben jégre vihetik a tanács-adói - mint tették ezt Antall Józseffel, vagy Horn Gyulával egyaránt.


· Oly karizmatikus személyiségnek kell lennie, aki gondolatmenetével, példa-mutatásával, egyéniségének az egész pozitív kisugárzásával, tett-erejével képes magával ragadni a legszélesebb néptömegeket. Nem lesz könnyû a becsapott nép bizalmát elnyerni, visszaszerezni.


· Olyan áldozatkész, küldetéses embernek kell lennie, aki mélyen hisz vezetõi elhivatottságában, és kész egész életét feltenni a hatalmas feladat megoldására. Oly nagy formátumú politikusnak kell lennie, aki mentes alantas ösztönöktõl, minden kis-szerûségtõl, hatalomvágytól, kisebbségi komplexusoktól. Sikeres embernek kell lennie, aki ismeri és szereti a gyõzelmet, - ámde zokszó nélkül, szépen tud veszíteni is, ha minden kötél szakad.


· Határozott nemzeti öntudattal kell rendelkeznie, plebejus beállítottsággal. Az elithez tartozás felsõbbrendûségének gondolati csapdájában vergõdõ önhitt, önzõ ember a feladatra eleve alkalmatlan.


· Egész nemzetben kell gondolkodnia. Aki bármilyen ember-csoportot - akárha még csak gondolatban is! - ‘kirekeszt’ a nemzet testébõl, az csupán kicsinyes önmagáról mond ítéletet. Az elérendõ célunk az egész magyar nemzet kollektív boldogulása. Legyen családszeretõ. A család a nemzet erkölcsi és gazdasági alapja.


· Nyílt, nyitott és közvetlen személyiségnek kell lennie, akinek alaptónusa a megengedés, és nem a tiltás. Az embereket, a vállalkozókat most hagyni kell dolgozni, termelni és kereskedni; ÉLNI KELL HAGYNI MINDENKIT! - csak a bûnözést kell korlátozni.


· Fiatalnak, erõsnek, tettre késznek, egészségesnek és/de bölcsnek kell lennie. Öreg, gyenge, melankolikus, lassú, szentimentális, szenilis, vagy éppen beteg ember könnyebben köt elvtelen (SZDSZ-) paktumokat. A bölcs - bár hitében megingathatatlan - kompromisszumra kész, tudja, hogy a kis téteket el lehet veszíteni, megnyerni a nagyokat kell.


· Istenben, hazában, becsületben, az emberben és az élet értelmében mélyen hívõ, erkölcsös embernek kell lennie, akitõl eredendõen és egyaránt idegen mindenféle trükközés, blöffölés, demagógia, egyhelyben járó taktikázgatás, politikai praktika, mellébeszélés-köntörfalazás, hazug ígérgetés és álszent ige-hirdetés.


· Látó embernek kell lennie, aki majd elõre látja a legfontosabb folyamatok és cselekmények végkimenetelét, aki látja a jobb jövõt, és vállalja annak meg-teremtését is, - aki felvállalja a népvezér cseppet sem hálás szerepét. Késznek kell lennie az "Isten báránya (Agnus Dei)" szerepkör betöltésére is.



Amennyiben az új miniszterelnök a fentiekben leírt követelményeknek megfelel, a személyisége ötvözi a 10 pontban körvonalazott tulajdonságokat, úgy Magyar-országot kivezetheti az adósságcsapda-korszakból anélkül is, hogy elõbb túlélni kényszerüljünk a korgó gyomrok forradalmát, ami pedig a nemzethalál vízióját vetítheti elõre.


Ha az új miniszterelnök nem ilyen lesz, vagy ne adj' Isten késõn érkezik, úgy még nehezebb idõknek nézünk elébe, vagyis: térdre, imához...!



Jó lenne végre egy olyan csendes, "jó irányban manipulált", eredményes össznépi forradalom, amit az egész nemzet lelkesen a magáénak érezhetne elõtte, alatta, és utána, végkifejletében is. Jó lenne egy önálló, határozott, okos és erõs miniszter-elnök, akinek tiszta és egyenes a tekintete.


Gõgös, és/vagy sanda tekintetûek, - kérjük, ne jelentkezzenek!

N y í l t l e v é l O r b á n V i k t o r h o z


a Demokratában 1996. május 2-ikán megjelent interjúhoz kapcsolódóan



"Minden népnek van valamifajta közös nevezõje, a homo sapiens mint nevezõ pedig kevés, amikor van egy több mint ezeréves közös magyar történelmünk."


Mottó: "Egy ellenzéki összefogással meg lehetne fordítani az erõviszonyokat, enélkül azonban nehezen képzelhetõ el." (Idézet Orbán Viktortól)



Kedves Orbán Viktor!



A Varga Domokos György szerkesztésében a Demokratában közzétett interjúd új reményeket ébresztett bennem a magyar nemzet jövõjét illetõen is.



A jelenségek az Univerzumban - a Földünkön is - egyetemes és kölcsönös össze-függésben, valamint meghatározottságban (!) állanak egymással. Érvényes ez a természeti és a társadalmi jelenségekre is, hiszen az ember a természet része.


Ray Bradbury novellájában "történik", hogy az idõben évmilliókat visszautazó õslényvadász-expedíció vigyázatlan tagja letér a szigorúan kijelölt ösvényrõl, és akaratlanul, de eltapos egy lepkét. Amikor visszatérnek saját jelenjükbe, mindent változatlanul találnak - egyetlen kivétellel: a korábban lezajlott amerikai elnök-választás nem az általuk ismert, hanem ellentétes eredménnyel zárult. A lepke elpusztítása visszamenõleg megváltoztatta a múlt egészét, - a módosult emberi történelem pedig "egy kissé" megváltozott jelenhez vezetett!


Az elnökválasztáson a konkurens elnökjelölt gyõzött.


Lehetséges, hogy egy vigyázatlan idõutazó (a Gondviselés katonája?) a kijelölt ösvényrõl letérve a múltban Magyarországon is eltaposott egy lepkét?!


Számodra "a választás" 1994-ben váratlan eredménnyel zárult. Bölccsé kellett válnod egy politikai szétválás, majd a választási vereség tanulságainak levonása által, - emellett hûnek kellett maradnod önmagadhoz.


A Janus-arcú szövetségesen, az "apa-komplexuson" sikerrel túlléptél. Az egykori kormánypárt széthullása óta a középen hatalmas ûr tátong, amelyet betölteni ma könnyebb lehet. Nem terhel atyáid vétke; viszont tiéd az örökség, és a boldogabb jövõ. Harmadszor már senki nem léphet semmilyen lepkére.



A potenciális miniszterelnök-jelöltek - a hatvanévesek - "amortizációja"


1996. február 29-ikén arról írtam a Demokratában, hogy Magyarország eljövendõ miniszterelnökének a személyisége objektíve determinált. Indirekt szelekcióval próbáltam gondolatban kikövetkeztetni az új miniszterelnök lehetséges személyét. Sorba vettem a ‘jelölteket’, személyes tulajdonságaikat egybevetettem az általam körvonalazott etalonnal: és nem örültem az eredménynek. A mércém bizony túl szigorúnak bizonyult!


Késõbb megértettem, hogy munka-hipotézisemben volt a hiba: februárban még a tökéletes miniszterelnököt kerestem, aki személyesen nem létezhet. Májusra - a Demokrata segítségével - megtaláltam a szükségszerû miniszterelnököt.


1998. új miniszterelnöke csak jelenleg is elismert politikus lehet. A hátralévõ 2 év során a legprofibb párt sem lehet képes vadonatúj miniszterelnököt felépíteni, - így csak a meglévõ "készletbõl" gazdálkodhatunk.


Februártól májusig sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy megvilágosodjék a jövõ. Ahhoz, hogy a szilaj (nehézkes, de bátor és igazságszeretõ) magyarság a 24. órában mégis eszméletre térhessen, - a teljes történeti múltnak és az összes délibábszerû reménynek össze kellett omlania.


A reformkommunizmus bukása után milliók utolsó illúziójának bizonyult még az MSZP is, az SZDSZ pedig elveszítette ártatlanságát. Kimutatta a foga fehérjét, mert koalícióra lépett a volt kommunistákkal, majd azonnal az ujja köré csavarta õket. 1996-ban bekövetkezett az MDF felbomlása, majd kérészéletû média-siker után mintha elvirágzott volna a Kisgazdapárt is...


Az eszmék eróziója konkrét személyekben és konkrét személyek által zajlik. Az ellenfelek elfogyasztották egymást, eszméik pedig rendre lejáratódtak.


A "hatvanévesek" a kilencvenes években sorra amortizálódtak:


· Pozsgay Imrét, a nagy népi szocialistát végleg pályán kívülre lökte volt pártja, valamint a ‘négy-igenes’ szavazás, pedig jobb sorsra lett volna érdemes.


· Antall József, a rendszerváltás miniszterelnöke dolgavégezetlenül meghalt.


· Boross Péter, Für Lajos a választási vereség után megszenvedte még az MDF agóniáját, - a pártjuk mostanra mellékszereplõvé vált.


· Szabó Iván ‘felfedezte’ magában a liberálist és Szabad Györggyel együtt létre-hozta az azonosíthatatlan tömegbázisú és politikai töltésû MDNP-t.



Három "hatvanas" még keményen tartja magát a ringben:


· Horn Gyula még javában uralkodik, - és "stabilizál".


· Csurka István keményen vádol és füstölög.


· Torgyán József is ereje teljében érvel, vitatkozik és pöröl.



A "hatvanasok" mindegyike rendelkezik kiváló személyes tulajdonságokkal, ezért mindegyiküknek jutott is valamilyen sajátos-fontos szerep a rendszerváltásban, Magyarország átalakulásában. De ugyanakkor - mint egy átmeneti kor átmeneti személyiségeinek - egyiküknek sem adatott meg az igazán nagy államférfi vala-mennyi jellemvonásának összessége. Egyikükbõl ez hiányzott, - a másikukból az. A hatvanasok egy rossz korszakban születtek, néhányan rossz lóra tettek egy mélységesen gonosz korban, - mások viszont úgy öregedtek meg, hogy sosem engedték õket a tûz közelébe. Életrajzukon imitt-amott gyanítható és/vagy valódi szeplõk éktelenkednek, a fejükben zavar és bizonytalanság uralkodik, a lelkükben elkeseredés és bús önmarcangolás. Nem egy esetben ellentmondásos, köpönyeg-forgató életutak.


Ez egy komplett generáció, amely életének a legerõsebb cselekvõ évtizedeit egy örökké fennmaradónak látszó, ám mindenestül hazug rendszerben volt kénytelen leélni. Az álság és a képmutatás sajnos beleivódott még a legjobbakba is...


A "hatvanasok" sokszínû személyiségei fontosak mégis: a közvetlen elõzményei lettek az oroszlánszívûnek, a valódi gyõzõnek.


A jövõ nem a hatvanéveseké, - ezért is siettetik az eseményeket olyannyira. Ez az utolsó lehetõségük. 1998-ban azonban már gyõzhet az új generáció.


Az új miniszterelnök-jelölt nem vétkes a múltban, nem adósa senkinek, nem fut versenyt az idõvel. Nem gyanúsítható semmivel, nincs bûntudata, - tehát nem kér, hanem egyszerûen elveszi, ami az övé.



Az élet választása az egyetlen racionális döntés


A nép a négy "szabad" év tapasztalatai alapján kiábrándult a kapitalizmusból, és újra csak olthatatlan vágyat érzett a háromhatvanas szilárd, valamint a három-kilencvenes folyékony kenyér iránt. 1994-ben a választók még visszaszavazták a hatalomba a szocialistákat: a kivétel válhatott látszólagos politológiai törvény-szerûséggé. Innen ered az uralkodó tévhit, miszerint Magyarországon a választók mindig a számukra szimpatikus párt(ok)ra szavaznak. Ez nem így van! Némelyik párt tudatában volt (mind pl. az MDF 1990-ben), vagy van (mint pl. a FIDESZ egyfolytában) annak, hogy az egyszerû választó a párt vezetõjével azonosítja a pártot. Ha sikerül rokonszenves arcú, jól fogyasztható (hiteles) beszédû, egyenes és tiszta tekintetû vezetõt (Antall József, Orbán Viktor) találni, - az önmagában fél gyõzelem. Mindegy ugyanis, hogy egy párt mit hirdet magáról, mit képvisel a valóságban, honnan jött és hová megy, vagy mit is akar egyáltalán, - perdöntõ jelentõségû viszont, hogy a párt vezetõjeként milyen arc jelenik meg az út menti óriásplakátokon, de legfõképpen a televízióban és az újságokban.


Az emberek jól tudják, hogy a párt vezetõje - a gyõzelme esetén - az ország elsõ embere, a miniszterelnöke lesz. Ennek a mai Magyarországon majdnem akkora a jelentõsége, mint volt valamikor - vagy van még ma is? - Oroszországban annak, hogy éppen ki a cár. A nép nem buta! Az ország is mindig kicsit olyanná válik, amilyen az aktuális miniszterelnök lelkivilága...



A politika a hatalom mûvészete. A reálpolitikus mindig a valóság talaján alkossa meg a saját koncepcióját (a hatalom megszerzésének stratégiáját, valamint meg-õrzésének taktikáját), - tehát sohasem a vágyaiból, vagy pláne az ábrándjaiból induljon ki, hanem mindig abból, hogy mi van, és valójában mi várható.


1990-ben az évtizedeken át elnyomott nép még szabadságról és függetlenségrõl ábrándozott, ezért gyõzhetett az MDF. 1994-ben a rohamosan szegényedõ nép háromhatvanas kenyérrõl ábrándozott, ezért nyerhette a választásokat az MSZP. Az ‘ábrándozó’ nép kétszer is csúnyán tévedett, mert az ábrándokat sárba taposó amatõrök kezébe adta a hatalmat. 1990. óta a magyar politikában csak egyetlen professzionális szervezet mûködik - amelyik a hatalmat egyre növekvõ mértékben birtokolja és koncentrálja -, az SZDSZ! A magyarázat: a profi politikus mindig pontosan tudja, mi a célja, - tudniillik: megszerezni és megtartani a hatalmat.


Az SZDSZ tudja, hogy az élet mindig a gyõztest igazolja, - ezért nem csinál(t) lelkiismereti problémát abból, hogy kivel és hogyan szerzi majd meg a hatalmat. Minden idegszálával csak arra koncentrál, hogy megtartsa azt, és kiépítse saját, maradandó infrastruktúráját.



Az élet azért igazolja mindig a gyõztest, mert a megnyert csaták után elsõsorban a gyõztes marad ‘életben’, - a gyõztes párt tehát maga az élet, a jövõ egyetlen letéteményese. Választani kizárólag csak a gyõztest, a virulót, az élõt lehet. Ki az a bolond, aki önként és dalolva inkább a politikai halált választaná?! A vereség választása az öngyilkossággal, vagyis az értelmetlen mártíromsággal egyenlõ. Aki politizál, - bizonyos mértéken túl ne moralizáljon, de fõképp ne ábrándozzék! A túl sok moralizálás a politikában azt jelenti: "bizonytalan vagyok abban, hogy valóban gyõzni akarok-e", - illetve: "nem is tudom, mit kezdenék a hatalommal?!"


Az ábrándozás fõleg azt jelenti, hogy a politikus megvalósíthatónak vél valamit, aminek a véghezvitele lehetetlenség. Az élet könyörtelen: a túlzott moralizálást és/vagy az ábrándozást vereséggel, a politikai halállal bünteti...


Lehetõleg igyekezzünk életben maradni, - próbáljunk meg gyõzni.


A fentiek alapján a miniszterelnök-jelöltek többsége "könnyûnek találtatik", mert kiderül róluk: moralizálók vagy ábrándozók.



Horn Gyula nagy taktikus. Nincs sem jövõképe, sem bármilyen megvalósítható koncepciója, csupán szorgalmasan intézi a napi közügyeket. Azonban a hatalom megtartásában bizonyosan nagy mester! Az SZDSZ-nek viszont a hatalom és a vagyon egésze kell, tehát lesz itt még ingyen cirkusz!


Horn Gyula nagy ábrándozó! Arról ábrándozik, hogy:


n Kommunistából lett "szocialistaként" megvalósítja a szociális piacgazdaságot, az emberarcú kapitalizmust. (A "szociális"-ról már lemondott.) Ami helyette valójában épül: az állammonopolista feketegazdaság.


n Felvesznek bennünket az Európai Únióba, valamint a NATO-ba. Még nagyobb ábránd, hogy azt hiszi: a felvétel jó lenne nekünk. Naivitás azt képzelni, hogy NATO-felvételünket az oroszok eltûrnék. (Én voltam naív! - a szerzõ.)


n Az adósság-állomány növekedése, a nép további elnyomorodása, a gazdaság folyamatos zsugorodása a kormánya által hozott intézkedésekkel megállítható. Nem állítható meg. Az infláció nem csökken, a forint tovább romlik, a nemzeti vagyon elfogy, az árak az égig nõnek, a külföldi termelõtõke nem jön, a fizetési mérleg nem stabilizálódik. Minden "igyekezete" ellenére egyre terebélyesedik a feketegazdaság.


n Az SZDSZ kitart mellette, a nép az 1998-as választásokon újra az MSZP-re és reá szavaz, a külföldi kapcsolatok is segítenek majd megóvni hatalmát. Nem! Az SZDSZ le fog lépni a süllyedõ hajóról, a nép többé nem szavaz az MSZP-re, a külföldi kapcsolatok pedig egy csapásra elenyésznek. (Tévedtem! - Cz. L.)


n Az MSZP egysége fennmarad és ez elég az SZDSZ "féken tartására", továbbá a nemzeti ellenzék sohasem áll össze egységes választási ellenféllé. Tévedés! Az MSZP a sokasodó kudarcok nyomán több részre fog szétesni, az SZDSZ sokkal erõsebb és egységesebb az MSZP-nél, - a nemzeti ellenzék pedig majd az utolsó pillanatban mégiscsak összeszervezõdik. (‘Fél’ siker! - Cz. L.)



Lezsák Sándor nagy moralizáló és ábrándozó, - mint politikus abszolút amatõr. A hatalom megszerzése és gyakorlása a számára a legnagyobb misztérium, más-részt súlyos személyes felelõsségvállalási és etikai probléma. A költõt mûveibõl lehet megismerni. Az „Atilla, Isten kardja” rock-opera verseibõl (a történelem-szemléletébõl és jellemrajzaiból) mindez jól kiolvasható.


A Magyar Demokrata Fórum nevû ‘átmeneti politikai szervezõdés’ sem volt több romantikus ‘össz-nemzeti ábrándnál’, amelybõl mára csupán néhány szép emlék maradt, - ezeknek tétova politikai örököse Lezsák Sándor...



Giczy György a maga kereszténydemokrata mozgásterében reálpolitikus, - pártja lehetõségeit jól mérte fel, amikor úgy döntött, hogy elsõdleges célja az egységes és önálló arculatú KDNP felépítése. A mai magyar politikában azonban farkas-törvények uralkodnak; - Magyarország hatalmi és vagyoni újrafelosztása pedig a legkülönfélébb ragadozók által folyamatosan zajlik, a Parlament éppúgy kicsinyes marakodások színtere, mint akármelyik még állami többségi tulajdonú bank (pl.: OKHB), vagy gazdálkodó részvénytársaság (pl.: MOL Rt., Hungarocamion Rt.). A kereszténydemokrácia nálunk a farkasok (s egyéb ragadozók) által szüntelenül üldözött és tizedelt jámbor-ájtatos bárányok naív ábrándja csupán...


Giczy György hivatalból moralista is. Krisztus mondta: "Az én országom nem e világról való". A földi-politikai hatalom egy valódi kereszténydemokrata kezében önmagában is súlyos morális dilemma.



Csurka István kiváló drámaíró (volt), a saját maga által felépített világban (ami a konstruktív fantázia és a valóság egy sajátos keveréke) reálpolitikus. Diplomáciai érzéke nincs, tehát kifejezetten rossz reálpolitikus. Született ábrándozó, amikor szentül hiszi, hogy a multinacionális és szupranacionális cégek magyarországi tér-hódítása visszafordítható, - mi több: Magyarország számára létezhet valamiféle egyezményes harmadik út.


Az átalakuló Magyarországra mindenfajta tõke egyformán rabolni jött, a nemzeti vagyon, a mûködõ tõke a "privatizáció" során mindenestül odaveszett, - sõt, már a termõföld jó része is csak papíron a miénk. Ez a kapitalizmus. Csurka legfõbb tévedése, miszerint Magyarországot - e tekintetben most tök mindegy, hogy kik - épp’ napjainkban gyarmatosítják. Nem! Magyarország politikailag legalább 50, gazdasági szempontból meg legalább 15 éve gyarmat; kétségtelen viszont, hogy a multikultúra hatalomátvétele mindössze 6-8 éve kezdõdött és még a mai napig is tart. Nemzeti vagyonunkat "elkobozták" a kommunista államadósság fejében, úgy, hogy a vagyon eltûnt, az adósság pedig közel megduplázódott. Vagyonunk, függetlenségünk ellopása után most likvidálják a nemzeti kultúránkat is. Mind-ennek az eredendõ oka Magyarország tudatos eladósítása, amely folyamat lassan "eredményesen" lezárul... Ez már nem a csapda, hanem a végleges ketrec! Az a baj, hogy nincstelenek vagyunk, - az a bizonyos harmadik út pedig nem létezik. Össznépivé gerjesztett ábrándok kergetése morálisan is erõsen kifogásolható.



Torgyán József dr. az átalakulás-korszak "fenegyereke", furcsa népies humorú és intelligenciájú, magányos politikusa. Csurka Istvánhoz hasonló annyiban, hogy szinte mindenkivel (Antalllal, Hornnal, stb.) állandó harcban áll(t), bírálja Orbán Viktort is. Sõt, - Csurkával is rivalizál. A személyisége nem tûr ellentmondást. A hatalom megszerzése és gyakorlása tekintetében nincsenek illúziói és skrupulusai. Nem ábrándozó típus: mint ilyen, Lezsák Sándor szöges ellentéte.


Torgyán József 1 álló órán át képes egyetlen összefüggõ körmondatban beszélni, azután elkezdi önmagát sûrûn ismételni, majd "elveti a sulykot". Mostanáig bírta türelemmel, nemrégiben azonban kibuggyant belõle: "álliberális férgek". Ez a ki-jelentés reá és a pártjára egyaránt végzetesnek bizonyult. Azonnal besorolták õt "a szélsõjobb" képviselõi közé, közvetlenül Csurka István mellé, - akivel viszont egyáltalán nem is szövetségesek! (Nem csoda ez, hisz Csurka egy science-fiction világ stratégája, - Torgyán pedig egy nagyon is földhözragadt világ, a kisgazdák szófacsaró ügyvédje.) Torgyánra igaz: a sajtó adta, - a sajtó elvette... A liberális újságírók olymértékben feldühödtek, hogy felhagytak a már korábban megkezdett sztárcsinálással, és legott új médium (Orbán Viktor) után néztek. Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerûsége a legkülönbözõbb "Sanda Ipsék" szerint "vissza-csökkent" a 6 évvel ezelõtti, 15 % körüli kiinduló szintre. A jó ég tudja, mi itt az igazság?!



Petõ Iván Magyarország miniszterelnöke lehet, ha az SZDSZ megnyeri az 1998. évi választásokat. Ez akkor válhat lehetségessé, ha az MSZP-kormány - nem túl látványosan, de - megbukik, és az MSZP több részre szétesve hitelét veszíti. Az SZDSZ-nek tehát ki kellene lépnie a reménytelen jövõjû koalícióból. Másfelõl az SZDSZ csak úgy nyerhetne, ha az egységes nemzeti ellenzék létrejöttét sikerül megakadályoznia. Ha az MSZP felbomlik, a nemzeti ellenzék pedig össze sem szervezõdik, - az SZDSZ már 18-20 %-kal (ez mindenkori maximális lehetõsége) is gyõztes lehet. Tekintettel arra, hogy "az MSZP vélhetõleg elintézi saját magát"; az SZDSZ minden erejét a két legerõsebb potenciális ellenfél, a Kisgazdapárt és Orbán Viktor ellen összpontosíthatja. A nemzeti ellenzék eggyé szervezõdésének egyik lehetséges centruma ugyanis a Kisgazdapárt, a maga várható 15-20 %-os szavazati arányával, vagy/és Orbán Viktor személyes vonzereje. Az már tragédia lenne az SZDSZ számára, ha a nemzeti ellenzék úgy állhatna össze a Kisgazda-párt és Orbán Viktor (mint egyezményes miniszterelnök-jelölt) vezényletével, hogy már a szétesõ MSZP népi-nemzeti szárnyát is maga mögött tudhatja. A játék nyilvánvalóan arra megy ki, hogy a nemzeti ellenzék semmilyen irányítással ne jöhessen létre, az MSZP pedig csak az utolsó pillanatban hulljon ‘eredeti össze-tevõire’ - mindez az SZDSZ prominens érdeke. Gyõzelmük esetén Petõ már való-színûleg nem Kuncze Gábort jelölné miniszterelnöknek, hanem - a háttérbõl elõ-léptetve - saját magát. Vagyis a ‘szürke eminenciás’ Petõ nem moralizál és nem ábrándozik, - tehát komoly esélyes.



Németh Miklós vagy Nagy Sándor akkor jöhet szóba miniszterelnökként, ha az MSZP történetében a Horn-korszak netán a párt katasztrofális szétesése nélkül érne véget. Ez ugye elõre megtervezett és következetesen végrehajtott generáció-váltást feltételez az MSZP vezetésében, ami valószínûtlen. Horn Gyula és Vitányi Iván önként nem adják át a hatalmat. Németh és Nagy - nagytapasztalatú köz-gazdászok. Viszont egyikük sem karizmatikus egyéniség, mindkettõjüket az egy-kori állampárt jogelõd (az MSZMP) nevelte ‘naggyá’. Az MSZP (mint szociális organizmus) esetleg ‘megérzi’ a széthullásának veszélyét, és ‘segítségért’ elõbb-utóbb - mint a bomló pártot újra integrálni hivatott, népszerû személyiségekhez - Némethez és/vagy Nagyhoz fordul. Mivel egyikük sem kifejezetten moralizáló vagy ábrándozó típus, - a hívásnak eleget is tennének...



Orbán Viktor alkalmasságát, választási esélyeit - személyes tulajdonságait „az etalonnal” összevetve - saját kijelentéseibõl próbálom megítélni. Orbán Viktor realista, nem kerget ábrándokat, - az erkölcsisége pedig minimum annyi, hogy hû lesz legbensõ önmagához, ami egy politikus esetében nem kevés. Mármint hogy egyáltalán van - a politikai karrierétõl független - legbensõ önmaga...



Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmassága az etalon 10 pontja alapján



1.


Önálló, új, átfogó gazdaságpolitikai koncepció megléte, kidolgoz(tat)ása


Orbán Viktor ügyvéd; a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdések lehetséges meg-oldásait alapvetõen a FIDESZ szakértõi révén ismeri. Szakértõi azonban liberális beállítottságúak. Orbán lényeglátását dicséri, hogy a magyar gazdasági helyzet kulcsösszefüggésének a külsõ eladósodás kontra privatizáció kérdéskörét tekinti. Hátrányosnak tartja (hiányolja), hogy máig nem jött létre egy tõkeerõs nemzeti burzsoázia, - így a külfölddel szembeni politikai kiszolgáltatottságunk is tovább nõtt. A külföldi nagytõke beavatkozása a magyar politikába elsõsorban a tömeg-tájékoztatás birtoklásán keresztül valósul meg. "A világ eseményeinek történéseit különbözõ pénzügyi csoportok is befolyásolják." Magyarországnak nincs olyan ipar-és privatizációs politikája, amely biztosíthatná a nemzetállam önvédelmét a külsõ érdekû befolyással szemben.


Átfogó koncepcióra, nemzeti stratégiára lenne mielõbb szükségünk: "A nemzeti stratégia azért szükséges, hogy a nemzeti érdekeket érvényesíteni lehessen egy bonyolult, és valóban szûk csoportok által is jelentõsen befolyásolt világban."


Node mi a kiszolgáltatottságunk oka, Viktor? Az adósság. Az adósnak nem lehet önálló véleménye, önvédelme, önérdekû politikája, és nem lehet szakértõi vagy nemzeti öntudata sem! (Lásd pl.: a Demokrata április 4-iki számában megjelent írásomat: "Egy elõre gyártott életforma" címmel.)



2.


A gazdaságpolitika megalkotásában legyen a legjobb szakértõ


Az adósság kezelését illetõen Orbán Viktor támaszkodik a FIDESZ szakértõinek számítási eredményeire, miszerint:


"Ma rendszeresen fizetni az adósságot; - több gazdasági haszonnal és kevesebb kárral jár, mint ezt megtagadni". Ez tévedés! 1982. óta a kamatokra vesszük fel az egyre újabb hiteleket, tehát nem is az adósságot fizetjük vissza, hanem annak nagykeservesen csak a kamatait. Kizárt dolog, hogy az adósság-kezelésnek ez a másfél évtizede "begyakorolt módja" számunkra kedvezõ lenne! Akkor ugyanis az adósság-állomány csökkent, a GDP pedig nõtt volna. Ha a hiteleket produktív beruházásokra fordítjuk, - a befektetések hozama a GDP-t növelte volna, amely növekménybõl az adósság egy részét mindig törleszthettük volna. Mindezeknek azonban már úgy 15 éve éppen az ellenkezõje történik: a felvett hiteleknek nincs hozamuk, az adósság egyre nõ; - 8-10 éve pedig már a GDP is folyamatosan csökken. Nem az a baj vajon, hogy a FIDESZ szakértõi ugyanabból a restrikciós emlõbõl szívták magukba a pénzügyi ismereteket, mint az MSZP, vagy az SZDSZ szakértõi?! A magyar adósság bizony régen túlnõtt az "egyszerû kezelgethetõség" határain, képtelenség azt állítani, hogy egyfajta operatív-preventív méricskéléssel a probléma megoldható! A növekvõ, halmozódó adósság növekvõ kamatfizetési kötelezettséget von maga után, amit csökkenõ nemzetgazdasági teljesítmények (GDP) mellett csak újabb és újabb hitelek felvételével lehet áthidalni. A külföldi tõke elmúlt évekbeli fokozott beáramlása egyébként is döntõen a privatizációs bevételekkel állt összefüggésben, amely forrás pedig hamarosan végleg elapad. Ráadásul, ha a beáramló készpénztõkét "egy az egyben" csak adósságszolgálatra fordítjuk, akkor elkótyavetyéljük a nemzeti vagyont, feléljük a jövõt, és igaz lehet ugyan, hogy az adott évi kamatfizetési problémát ‘megúszhatjuk’; - erõforrásaink, tartalékaink, lehetõségeink viszont tovább zsugorodnak. A szakértõk álláspontja tehát kifejezetten cinikus...


Hajózni márpedig szükséges. (Navigare necesse est.) Országunk hajója állítólag megnyugtató sebességgel halad a viharos tengeren az Európai Únió nevû Kánaán-kontinens felé... Csakhogy egyre nõ a ballaszt súlya, a felesleges (adósság-)teher, ami lassanként minden hasznos rakományt kiszorít a hajóról! A fedélzeten térdig áll a víz, a lakosság alkotó munka helyett öncélú vízmeregetéssel foglalkozik, a kormány(os) a ballaszt helyett a hasznos tárgyak (a hazai termékek) tömegét (=export), sõt már az arany-kincseket (=mûködõ tõke) hajigálja kétségbeesetten a tengerbe az elmerülés közvetlen veszélyének elhárítása céljából. Az Európai Únió partja viszont ködbe vész (sokak szerint nem is arra van), az iránytût már mások sem találják, - tehát lényegében találomra hajózunk.


Csupán három dolog kétséges: odaérünk-e még elmerülés elõtt, hova érünk oda, - illetve kik, és hányan? Ami viszont bizonyos: mindannyian gatya nélkül...


Viktor!, - jégre visznek a szakértõid, mint Antall Józsefet, vagy Horn Gyulát!



3.


Legyen karizmatikus, tömegeket magával ragadó személyiség


Orbán Viktor karizmatikus személyiség. Már látható, milyen lesz 40-45 évesen. Tudatosan hû legbensõ, magyar öntudatú, magyar önazonosságú önmagához... Kérdés, hogy a tömegeket képes-e magával ragadni, és mi vár bennünket vele az út legvégén? Nem tudható biztosan, hogy számára mennyire fontos a becsapott nép bizalmának újra elnyerése. A népet õ még (!) ugyan nem csapta be (kevés politikusunk dicsekedhet ezzel!), - de a tömegeket újra bízni valakiben neki kell megtanítania. Nagy kérdés Orbán Viktor egész politikai alapállása. Amennyiben azt képzeli, hogy semmi extra, ez itten egy hétköznapi közép-kelet európai poszt-kommunista jogállam, félúton az Únió felé, amelyben már természetes jogánál és ügyességénél fogva is õ és elit-csapata fog 1998-tól tökéletes euro-bürokráciát csinálni, - úgy nagyot téved! Ennél a magyar helyzet kicsit sokkal bonyolultabb. Nevezetesen: éppen hogy a széles tömegek, a nép - ironikusan: "kezelhetõsége" - jelenti a legfontosabb politikai és gazdaságpolitikai problémát. Nem az itt ugyanis a legfõbb dilemma, hogy jó kormány vagy rossz kormány, jobbra-e vagy balra, itt a tõke, hol a tõke, magyar-e vagy más, - hanem az, hogy hamarosan az egész nép éhen hal vagy megfagy, hacsak nem tesz valaki gyorsan valami nagyon jót! A helyzet roppantul kényelmetlen, nép nélkül minden egyszerûbb lenne: fenyegetve nehéz politizálni...


Orbán Viktor egyre népszerûbb politikus. Az SZDSZ-es körök ma már kétkedve tekintenek rá - diktátornak, meggondolatlannak, köpönyegforgatónak, s újabban nem túl okosnak is nevezik -, ám a nép (és benne az értelmiség) 80 %-a számára azonban Orbán személye jelenti 6-7 éve az utolsó titkos reménységet.


Jó lenne bizonyosnak lenni abban, hogy számára a magyar nép épp olyan fontos, mint viszont. Ehhez áldozatkésznek is kell mutatkoznia, ki kell nyílnia, - vagyis személyesen egyre többet kell kockáztatnia. „Saját érdekében fel kell adnia a saját érdekét!” - amint ezt Sándor András író szellemesen megfogalmazta volt...



"A kormány politikájában nem érvényesül az a felismerés sem, hogy a magyar népességfogyás drámai méreteket öltött, és ha a folyamat nem áll meg, ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek. Ellenfeleinkrõl pedig akik "tudják, merik és teszik", akár dicsérõleg is megkockáztatom, hogy semmit nem tesznek megfontolatlanul."


4.


Áldozatkész, küldetéses, nagyformátumú embernek kell lennie


Orbán Viktor küldetéses ember, bár - õ maga mondta - még nem bizonyos ebben. Márpedig küldetéses, kit annak rendelt a Gondviselés. Orbán küldetéses mivoltát nagyjából mostantól kezdve lehet és kell is felismerni; legfõképpen abból, hogy a személyisége akarva-akaratlan politikai vonzáscentrummá vált, mert - miként a hatalmas kozmikus tömegek gravitációs erõterében görbül a téridõ - határozottan gyorsulva görbül körülötte a társadalmi erõtér...


Mielõtt bárki azt hinné, hogy pl. Ezékiel próféta vagy Nostradamus nyomdokain haladva látomásaim támadtak; megmagyarázom, mire is gondolok. Orbán Viktor magára maradt, és ez nem lehet véletlen! („Saját társadalmi közegében sem kompatíbilis.” - mondta róla szintén Sándor András.) Egész eddigi szereplése egyfajta pozitív kiválasztódás története: Orbán Viktor személyisége folyamatosan tisztulva megszabadul sallangjaitól és a korábbi tévedéseitõl, tehát exkluzivitása egyre fokozódik, - másfelõl a társadalmi erõtér mintha kitárulkozna elõtte, hogy azután a megfelelõ idõpontban pajzsként köré görbülve megóvja, majd felemelje õt. A történet fontosabb mérföldkövei az alábbiak:


n Orbán 1989-ben - Nagy Imre temetésén - elmondja híres-hírhedt beszédét.


n A liberális FIDESZ - "Listen to your heart!" - viszonylag jól szerepel az 1990-es választáson.


n "Hazudik a Kormány!" - kiáltja Orbán a Parlamentben Antall Józsefnek.


n Antall meghal, de politikai örökségét halálos ágyán Orbán Viktorra hagyja.


n Orbán belsõ ellenzéke (Fodor Gábor, Ungár Klára, stb.) távozik az SZDSZ-be; a FIDESZ leszakad az SZDSZ-rõl és el is távolodik korábbi szövetségesétõl.


n A FIDESZ a belsõ és külsõ irányváltás után alaposan "leszerepel" az 1994-es választáson (a volt liberális választói már, - a konzervatív nemzetiek még nem szavaztak rá).


n Orbán az MSZP-SZDSZ koalícióról: "Ami összetartozik, az most összenõ.".


n A FIDESZ polgári szövetséget igyekszik összekovácsolni az MDF-fel és a KDNP-vel, - de a kísérletei (akkor még!) nem vezetnek átütõ eredményre.


n Az MDF kettéválik, megalakul az MDNP - majdnem ez történik a KDNP-vel is -; a maradék MDF elhatárolódik az MDNP-tõl és a MIÉP-tõl, de nem keres kapcsolatot a Kisgazdapárttal sem.


n Az MDF egyre csak veszít fogyó jelentõségébõl; majd ominózus március 14-iki beszédjét követõen Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerûsége mély-pontra zuhan.


n A FIDESZ népszerûsége újra felnövekvõben van; - Orbán "pengét vált" Horn Gyulával (farmer/pufajka), a sajtóban SZDSZ-ellenes kijelentéseket tesz, - az SZDSZ viszont hallgat.



Vegyük észre, hogy a "jobboldal" (MDF, MDNP, KDNP, FKgP, stb.) jelentõsége folyamatosan zsugorodik, - e pártokat egyfolytában a szétesés és a politikai halál réme fenyegeti. Képtelenek a belsõ viszonyaikat rendezni, mint ahogy képtelenek egymással - beleértve: a Kisgazdapárttal, illetve a MIÉP-pel - összefogni is...


Nem lehet nem észrevennünk, hogy még ‘a népszerû’ Kisgazdapárt is kicsúszott egy banánhéjon a "jobbszélre", miközben a MIÉP-pel együtt egymást túlharsogva szidják úgy általában a liberálisokat, ám mégsincs közöttük egyetértés ezenkívül semmi másban.


Észre kell vennünk továbbá azt is, hogy miközben a "jobb-közép" reménytelenül szétmorzsolódott, a pártjai atomjaikra estek szét, és így a nemzeti gondolat ma látszólag megosztottabb, mint valaha volt; - Orbán Viktor és a nemzeti-liberális FIDESZ népszerûsége (az SZDSZ rémületére) csendesen-biztosan, állandóan nõ. A szemfüles és pragmatikus Orbán Viktor azonnal észrevette, amint a társadalmi erõtér kinyílt elõtte, és - mint egykor a FORMA 1-es autóversenyeken rendre, az utánozhatatlan Ayrton Senna - gondolkodás nélkül bebújt a résbe. Legalábbis el-gondolkodtató, de még inkább döbbenetesen sorsszerû változat lenne, ha végül a liberális FIDESZ válhatna a nemzeti gondolat meghatározó vonzás-centrumává. Lehet, hogy Orbán Viktor válhat Deák Ferenc politikájának (kiegyezés) egyedüli letéteményesévé, örökösévé, - és ez esetleg történelmi szükségszerûség?!


Orbán Viktor áldozatkész, mert felvállalta "a résbe-bújás" személyes kockázatát. Nyilván elhivatott, mert különben inkább ügyvéd lenne, mintsem miniszterelnök-várományos. Hogy nagy formátumú-e? Majd kiderül 1998-tól. Biztosan tudjuk ellenben, hogy Orbán Viktor mentes a mindenfajta kisszerûségtõl, illetve nincs kisebbségi komplexusa sem. Sikeres ember, aki ismeri és szereti a gyõzelmet. Ám megmutatta, hogy emelt fõvel tud veszíteni is. Ma már talán azt is tudja, hogy akkor még korai lett volna gyõznie...



5.


Nemzeti öntudattal és plebejus beállítottsággal kell rendelkeznie


Orbán Viktor nemzeti öntudatról tesz tanúbizonyságot: "Megnézhetjük, hogy az SZDSZ kultúr-kormányzata mit is tett a magyar kultúrával, és hogyan próbálja elterelni a másság fedõnevû kampányával a figyelmünket mindazokról az igazi problémákról, amelyek a magyarság önismeretéhez és önazonosság-tudatához kapcsolódnak." Vagy: "Valamifajta magyarázatát kellene azért adni, hogy ha tudják, hogy mit tesznek, akkor miért merik megtenni." Szükségesnek tartja meg-jegyezni: "Elfogulatlan szemlélõ soha nem vonhatta kétségbe a FIDESZ nemzeti elkötelezettségét." Tudja, hogy a hazai mûködõ tõke tulajdonlási aránya politikai kulcskérdés lesz: "... A Magyarország gazdasági életét befolyásoló stratégiai döntések tekintélyes része a határon kívülre került... A kiszolgáltatottságunk ma nagyobb a kívánatosnál... Nem mindegy, hogy van-e az országnak olyan, a haza iránt elkötelezett, a gondjait megértõ, átérzõ tõkeerõs vállalkozói rétege, amely mozog ugyan a világpiacon, de a számára Magyarország nem csupán egy telep-hely lesz, hanem a hazája... Nagyon lényeges, hogy a Magyarország sorsát meg-határozó tulajdonosok között milyen számban találhatunk olyan gondolkodású tõkéseket, akik kötõdnek is ehhez az országhoz... Egy nemzeti elkötelezettségû tulajdonos nem érzi úgy jól magát a saját országában, hogy neki jól megy, de az országnak egyre rosszabbul." Orbán Viktor plebejus beállítottságára is utal: "... Magyarországon sajnos nem az a demokrácia van kialakulóban, amit Nyugat-Európából megismertünk. A homlokzat ugyan demokratikus intézményrendszert mutat, ámde a homlokzat mögötti élet már merõben különbözik a nyugat-európai demokráciák mûködésétõl. Ma nagyon komoly kérdés, hogy vajon egy maffia-gazdaság irányába mozdulunk-e el, vagy pedig egy nyugat-európai, a verseny áldásos hatásait is érvényesíteni tudó piacgazdaság irányába. Egyre erõsödik a félelmem, hogy a maffia-gazdaság felé. Magyarországon a középréteg erõtlen, a mostani kormánypolitika pedig a további gyengítését tûzte ki célul. Vagyis a mai magyar politika nem a középréteg védelmét szolgálja a mindenkori nagytõkével, s annak terjeszkedésével szemben, hanem megfordítva: a magyar politikát egyre erõteljesebben kebelezi be a nagytõke." A nemzeti piac és a kultúrális értékek védelmében szól: "Ha megnézzük, hogy Magyarország a saját piacának védelme vagy a saját nemzeti gazdasági érdekeinek védelmében milyen lépéseket tesz, és ezt összevetjük a nyugati államok lépéseivel, akkor Magyarország nemhogy nem nacionalista, hanem egy önmagát egyenesen kiszolgáltató ország képét mutatja. Egyetlen európai integrációval foglalkozó tanácskozáson sem történik más, mint hogy a résztvevõk az úniós együttmûködés keretein belül különbözõ retorikákkal, de saját nemzeti érdekeiket képviselik... A világgazdaságba kétféle módon lehet integrálódni. Az egyik, hogy megpróbáljuk megõrizni önmagunkból mindazt, ami bennünket utánozhatatlanná tesz, tehát nemzeti karaktert ad nekünk. Miközben elfogadjuk azt a gazdasági parancsot, hogy integrálódni és együttmûködni kell; keressük meg annak útját-módját, hogy közösségeinket, értékeinket, kultúránkat megõrizzük, valamint gazdasági érdekeinket érvényesítsük. Aztán van egy másik megközelítés, amely szerint ennek nincs jelentõsége; - integrálódni kell, aztán lesz, ami lesz." A nép sorsa iránti aggodalmát fejezi ki: "Ha a rendszerváltásnak nem a politikai intézményi, hanem az emberi dimenzióját nézzük, akkor a mérleg rendkívül elkeserítõ. Az igazán nagy bajaink nem feltétlenül a makrogazdasági mutatókban öltenek testet, hanem inkább az emberi élet alacsony minõségében... Drámai módon romlanak a népegészségügyi és a halálozási adataink; - és ezzel összefüggésben egyre súlyosbodik a népességfogyás régi problémája. Érdekes módon ennek megoldására a miniszterelnök úrnak még egy ötletre sem futotta."



6.


Egész nemzetben kell gondolkodnia, - legyen családszeretõ


Orbán Viktor egész nemzetben gondolkodik: "Szerintem a FIDESZ-rõl s személy szerint rólam is lecsúsznak azok az ideológiai támadások, amelyek az MDF-et megfogták, ráragadtak, és amelyektõl mind a mai napig nehezen tud szabadulni. A FIDESZ-re azt mondani, hogy antiszemita, vagy énrám azt mondani, hogy rasszista, ez a választópolgárok 95 %-ának az ajkára kétkedõ mosolyt csalna. Mi mindig világossá tettük fenntartásainkat mindenfajta túlzó radikalizmussal szemben. Szinte bármilyen nyilvános szereplésünkben ezeket a kényes kérdéseket szokatlan õszinteséggel vethetjük fel, mert életkorunknál, élet-utunknál fogva, nyíltságunk és tényekhez való ragaszkodásunk miatt bennünket aligha lehet meg-bélyegezni." Orbán Viktor családpárti, és nem csupán azért, mert (ekkor még!) háromszoros gyakorló (és persze aggódó!) családapa: "Ez a gazdaságpolitika egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar gazdaságot a külvilágnak. Az olyan hagyományos közösségeket, mint a család, gyengíti, szétveri... Hajlok arra az állításra, hogy az SZDSZ és részben az MSZP bizonyos vezetõrétegének fejében olyan társadalomkép él, melyben a hagyományos közösségeknek nincs szerepük. Sõt, tehertételt is jelentenek. Számukra egy modern társadalom a hagyományos közösségeitõl megfosztott társadalmat is jelenti, és ezt kívánatosnak, vagy leg-alább is elfogadhatónak tartják. Egy ilyen társadalmat könnyebb manipulálni, könnyebb uralni... Az ember felteheti a kérdést, hogy az SZDSZ-ben és az MSZP egy részében vajon ugyanolyan fontosnak tartják-e a hagyományos közösségeket - pl. a felekezeteket, a családot és a nemzetet -, mint amilyen fontos szerepet mi tulajdonítunk ezeknek egy jövõbeli Magyarország víziójában? Csak az a válasz következtethetõ ki, hogy nem." Majd azután: "Ugyanakkor az SZDSZ és az MSZP közötti gazdaságpolitikai vitákban sem a társadalompolitikai kérdések játszanak szerepet, mint például a magyar családok jövõje. Egy olyannyira veszélyeztetett közösségben, mint a magyarság, a gazdaságpolitikában érvényesíteni kellene a demográfiai megfontolásokat. A két kormányzó párt között ezzel szemben nem társadalompolitikai vagy ezzel összefüggõ gazdaságpolitikai viták, hanem sokkal inkább csak érdekcsoportok közötti pozícióharcok folynak." A nemzet jövõje védelmében: "A kormány politikájának nincs szellemi tartalma, következés-képpen jövõképe sem. Nem egyszerûen hiányzik, de büszkék is rá, hogy nincs... A politika nem más, mint egy meghatározott közösség, - ez esetben a magyarság érdekében és megbízásából végzett közszolgálat. Márpedig az, hogy ez a nép honnan jön, hol tart és merre megy - fontos kérdések. Szerintem nem lenne szabad úgy kormányozni, hogy a kormányzók nem tudják megmondani, mi az a szellemi tartalom, aminek jegyében kormányoznak, és mi az a jövõ, amely felé irányítani szeretnék az ország hajóját."


Orbán Viktor ellenfelei bírálatával mondta el nekünk saját elvi álláspontját.



7.


Nyílt, nyitott és közvetlen személyiségnek kell lennie, akinek az alaptónusa a megengedés, és nem a tiltás


Orbán Viktort a közvélemény és közvetlen ismerõsei, valamint a politikus-társai ilyen személyiségnek ismerik, - hiszen õ valóban szabadelvû. Minden reményünk meglehet rá, hogy megvalósítandó gazdaságpolitikájában is ‘liberális’ lesz, vagyis hagyja az embereket, a vállalkozókat dolgozni, termelni, kereskedni és élni...



8.


Fiatalnak, erõsnek, tettre késznek, egészségesnek és bölcsnek kell lennie


Orbán Viktor a fentieknek megfelel. Bíznunk kell benne, hogy továbbra is bölcs marad. Reméljük, hogy majd okos, tisztességes és nyilvános megállapodásokat, egyezségeket, valamint nyíltan vállalható, megfontolt kompromisszumokat köt, - de titkos kényszer-paktumokat soha.



9.


Istenben, hazában, becsületben, az emberben és az élet értelmében mélyen hívõ, erkölcsös embernek kell lennie


Az interjúból megismert Orbán Viktor épp ilyen. A lelke mélyén hagyományosan istenhívõ, - legfeljebb mint liberális, különösképpen nem kérkedik ezzel...



10.


Látó embernek kell lennie, aki látja a jobb jövõt és vállalja a népvezér egy cseppet sem hálás szerepét


Orbán Viktor elég fantáziadús ember: minden probléma nélkül el tud képzelni a jelenleginél sokkal jobb magyar jövõt is, hiszen a mai magyar jelentõl - velem és sokunkkal együtt - okkal-joggal irtózik. Hogy a népvezér szerepét mennyire kell vállalnia, - majd kiderül...



Az elemzõ esélylatolgatás rövid összegzése


Jelen tanulmányomban bizonyítani igyekeztem, hogy:


· Eddig még ismeretlen miniszterelnök-jelölt felbukkanása és/vagy felépítése az 1998-as választásokig már nem lehetséges, tehát:


· A már ismert potenciális jelöltek valamelyike lehet csak "a befutó".


· Generáció-váltás következik, tehát a hatvanévesek egyike sem gyõzhet.


· Marginalizálódó pártok középszerû-szürke vezéreibõl nem lesz miniszterelnök.


· Horn Gyula vagy Torgyán József esetleges gyõzelme nem túl valószínû.


· A nemzeti oldal legfõbb vetélytársa Petõ Iván és az SZDSZ.


· A nemzeti oldal legkésõbb az utolsó pillanatban mégis csak összeszervezõdik.


· A nemzeti oldal szervezett vezetõ ereje vélhetõleg a Kisgazdapárt lehet.


· Az összevont nemzeti ellenzék elvileg megnyerheti a következõ választást.


· A nemzeti oldal egyezményes miniszterelnök-jelöltje Orbán Viktor lehet, és:


· Orbán Viktor meg is felel a miniszterelnök-jelölti követelményeknek.



Orbán Viktorral szemben mindössze az alábbi kifogásokat támaszthattuk:


n Ügyvéd, nem közgazdász - így "kénytelen elfogadni" szakértõinek álláspontját, illetve saját koncepciót csak tanácsadói segítségével képes kialakítani.


n Szakértõi több alapvetõ kérdésben (pl. adósság-kezelés) tévednek, így Orbán Viktor megfelelõ nézeteinek egy része is téves.


n Noha Magyarország mai szomorú helyzetének a diagnózisát jól állítja fel, nincs komplett, rendszerszerûen is összefüggõ, konzisztens elképzelése a javasolt terápiára - konkréten: még nincs véglegesen kidolgozott komplex gazdasági stratégiája.


n Gondolkodási alapállása nemzeti-liberális, ami bizonyos konzervatív körökben az önellentmondás gyanúját ébreszti, bizalmatlanságot kelt.



Orbán Viktor talán nem mindenben tökéletes, viszont ma az egyetlen lehetséges. Emellett tiszta és egyenes a tekintete.



Kedves Viktor!



Köszönöm, ha meghallgattál!

A Torgyánok fejedelme


A lehetséges miniszterelnök személyérõl szóló vita folytatása



Kivételes lehetõség volt a számomra, hogy néhány hónapja szenvedélyes és tartalmas vitát indíthattam a jelenkori magyar politika kulcskérdésérõl: ki lehet Magyarország következõ, újabb miniszterelnöke, ki lesz az Agnus Dei Hungaricus, - aki a bõdületesre nõtt csõdtömeg (azóta a közélet már az egy-más után kipattanó korrupciós botrányoktól is hangos!) felszámolását elvállalja és meg is oldja?!


A Demokrata valódi függetlenségét és demokratizmusát dicséri, hogy a vita nyilvánosságot kap. Hadd lásson a nép minél világosabban! Ha kimaradt is a vagyonosztogatásból, a "privatizáció"-ból, - hadd váljék legalább az ország szellemi tõkéjének részvényesévé: ha áttételesen, de mégis - a miniszterelnök személye kiválasztásának aktív részesévé!



Bencsik András hol szupersztárnak, hol a mesék királyfijának nevezte Orbán Viktort. Mint aki egyre inkább nagy formátumúnak tûnik ugyan, - ám korántsem biztos, hogy ténylegesen is az...


Sohasem állítottam, hogy Orbán Viktor tökéletesen megfelel az általam korábban felállított miniszterelnöki etalon követelményeinek. Vitaindító írásom így nem is a vágyálmaim ‘kivetítése’ volt, hanem a mûfaját tekintve: a politológiai prófécia kísérlete.


Én nem javasoltam, hanem „megjósoltam”, hogy Orbán Viktor lesz a nemzeti ellenzék egyezményes miniszterelnök-jelöltje. A mai ismereteink alapján ugyanis egyszerûen nem is lehet más. E vélekedésemet azóta a vitában résztvevõ hozzá-szólások többsége is igazolta.


Mert ha netán mégsem, úgy Petõ Iván lesz a miniszterelnök.



A társadalmi-politikai változások objektíve meghatározottak. Ha mégsem látjuk õket pontosan elõre, annak nem az az oka, mintha csak a vak véletlen irányítana mindent - vagyis hogy nincs determináció -, hanem sokkal inkább az összetevõk nagy száma s kölcsönös egymásra hatásuk bonyolult érvényesülése, amiért a vég-eredmény, az összes hatások eredõje - normális agyvelõvel, vagy komputerrel - már ki sem számítható.


A történelemben több hiteles példa volt már arra, hogy bizonyos szerencsés (?!) csillagzat alatt született ember a dolgok kedvezõ (?!) együttállásában - egy adott szituációban, vagy vonatkozásban - elõre meglátta a jövõt.


A modern világirodalom egyik legdöbbenetesebb egyszer s’ mind legaktuálisabb regény-ciklusa Isaac Asimov Alapítvány-trilógiája és annak összes folytatásai. A véget érni nem akaró cselekmény-fûzér állandóan vissza-visszatérõ fõszereplõje Hari Sheldon, pszicho-histórikus, aki a modern szociológiát (politológiát?!) az újabb matematikai vívmányokkal (valószínûség-számítással, függvény-analízissel, matematikai-statisztikával, mint módszertannal) ötvözte és ezt az új („Öszvér”-) tudományt - a pszicho-históriát - kora politikai problémáinak modellezésére és megoldására, a lehetséges jövõ feltárására és ‘szimulálására’ alkalmazta, hogy a galaktikus válság-korszakot minél jobban ‘lerövidíthesse’...


Isaac Asimov mûve prófécia. Megjövendöli, hogy idõvel a jövendõ-mondáshoz már nem kell transzba esni, vagy különbözõ rituális hókusz-pókuszokat végezni; - elég, ha valaki okosan, bölcsen, tisztán és becsületesen, tudományos igénnyel elemzi a múltat és a jelent, illetve modellezi, kiszámítja és megoldja a jövõ titkát.


Isten bocsássa meg bûnös lelkemnek, hogy kevélységemben erre vállalkoztam!



A vita folytatására szánt dolgozatomat azért is címeztem ilyen hivalkodóan, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos perdöntõ identitás-zavarokra, sõt viselkedésbeli ellentmondásokra, továbbá látszólagos és/vagy valódi eszmei-politikai, illetõleg személyi-és/vagy párt-"összeférhetetlenségekre".



Én tehát nem a FIDESZ választási gyõzelmét (ami pedig azóta szintén egyre valószínûbb!) „jósoltam meg”, - hanem "csakis" Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségét. Orbán ma már kialakult, szilárd-homogén személyiség, progresszív politikai erõ; - sõt, a FIDESZ is egyre inkább azzá válhat. Elõbbire nézve friss bizonyíték pl. Orbán nemzeti elkötelezettségû parlamenti hozzászólása a román-magyar alapszerzõdéshez, valamint a gazdaságpolitika kérdésköréhez; - utóbbira pedig egyrészt a Tocsik-ügy technikailag tökéletesen kivitelezett "kirobbantása", másrészt a FIDESZ szakmailag rendkívül gyorsan fejlõdõ, tudatos és eredményes munkamegosztással végzett, egyre színvonalasabb parlamenti team-munkája.


A legutóbbi napok egyik érdekes fejleménye, hogy Petõ Iván aljasnak minõsítette Orbán Viktor azon megnyilatkozását, miszerint: "a kormány-koalíciót a kádári megtorlások korának eszmeisége" kapcsolja egybe. Ezek után Bauer Tamás a Parlamentben - a költségvetés vitája kapcsán - egyenesen odáig merészkedett, hogy a FIDESZ-t nemliberális pártnak minõsítette, és a vezetõit azzal "vádolta" meg, hogy a Kisgazdapárt és a FIDESZ választási koalícióját (!) készítik elõ...


Kizárt dolog, hogy - az SZDSZ által - már a Kisgazdapárt leányvállalatának ki- kiáltott FIDESZ valójában az SZDSZ fiók-érdekeltsége lenne. Ez lehetetlen!


A tömeges néptámogatás azonban mégis, növekvõ mértékben - a Kisgazdapárté.



Elismerem, valóban furcsa politológiai jövendölés; furcsa politikai-gyõzelmi kon-stelláció lenne: Orbán Viktor és a Kisgazdapárt! Ám mégis: a realitásokból ez következtethetõ ki, mint "kvázi-objektív" számítási eredmény; - furcsaság pedig lesz még több is...


Tehát a ‘tudomány’ mai állása szerint "egy egyezményes" Orbán Viktor és a Kisgazdapárt lehet együtt befutó, - Torgyán József és a FIDESZ viszont nem...


Aki elõzõ írásomat figyelmesen (újra) elolvassa, láthatja: nem állítottam Torgyán Józsefrõl, hogy "belülrõl vezérelt" vagy álomkergetõ lenne. A nemzeti oldalon, Orbán Viktor mellett - csak róla nem állítottam ezt! Torgyán "mûködése" sokkal inkább kívülrõl, a környezete és a publikuma által vezéreltnek tûnik; - mindig azt nyújtja, amit a közönsége szerinte éppen vár tõle. Ám ebben is - idõnként jócskán elszámítja magát. A valódi fejedelmek nem ilyenek, - Torgyán (kiváló kvalitásai ellenére) inkább show-man, vagy egyenesen clown-típus.


Érdemes egy pillantást vetnünk a közelmúltra. Torgyán intellektusa - mint másod-harmad-hegedûs - egyszerûen eltörpült Antall József karizmatikus személyisége mellett. A parlamenti közvetítéseket nézve - ma látszólag Horn Gyula, Kuncze Gábor és mindenki más törpül el a vidám-furfangos ügyvéd ízes szellemessége mellett. Néhány éve a fölényes Antall József valamilyen jól idõzített borítékokkal tartotta sakkban két rakoncátlankodó ellenlábasát: Torgyánt és Csurkát; - ma pedig napirend elõtti felszólalásaival épp Torgyán tartja rettegésben a kormány-koalíciót; a nagyobb nemzeti ünnepek elõtt pedig Csurka a fõvárosban, a nagy-gyûléseivel a Demszkyt...


Milyen érdekes! Antall József miniszterelnökként elfeledkezett potom 20 milliárd USD kommunista örökségû államadósság töröltetésérõl. Ennek minden kínját máig is nyögjük... Torgyán József - ügyvédként - az ‘átkos’ rendszerben kereste meg a rózsadombi villája árát, - pártjával együtt nem is nagyon vett részt a Horn-villával kapcsolatos tiltakozásokban. Antall mint igazi szövetségest, sosem vette komolyan, maholnap viszont miniszterelnök-várományos lehet. Nem valószínû, hogy - a mûvét korai halála miatt befejezni nem tudó - Antall a mai folytatással egyetértene. Csurka István pedig nagyon régen, - aláírt valamit. Antall alatt "el-szabotált" egy privatizációs ÁVÜ-filmforgatókönyvet (28,8 millióért), - 1992-ben azonban írt egy ‘falrengetõ’ tanulmányt, ami akkora ‘tetszést’ aratott Debreczeni József és az SZDSZ köreiben, hogy azonnal kirekesztették õt, és számûzték az MDF-bõl, a Parlamentbõl, mindenhonnan egyenesen a Hõsök terére, és/vagy a Kossuth térre. Pártja nemrég az épülõ Horn-villa elõtt tüntetett a Remetehegyen, maga viszont sikertelenül kínált megegyezést és fúziót a rózsadombi remetének...


Lehet, hogy a nemzeti ellenzék egysége csak úgy jön végül létre, ha minden, ma még létezõ, amúgy stabilnak látszó csoportosulás, párt elõbb atomjaira esik szét?! Az egység megteremtéséhez azonban nagyformátumú államférfi szükségeltetik...



Súlyos identitás-zavarokat látok Torgyán, illetve a Kisgazdapárt kapcsolataiban, mûködésében, valamint önértékelésében is. Látom ugyanis Torgyán Józsefet és Cseh Máriát a Parlamentben még napirend elõtt, G. Nagy Iliánné Maczó Ágnest alkotmány-szövegezés közben, és duzzogva a szakértõk zavaros, túlzottan önálló megnyilatkozásai miatt; sõt, a Kisgazdapárt tanácsadóit: Tímár Györgyöt, Pokol Bélát, Szabadi Bélát, és látom az FKgP hatalmas, egyre növekvõ létszámú nincs-telen paraszti és lesüllyedt kispolgári tagságát is. Látom még a poros-történelmi levegõjû, félig-kihalt duna-parti kísértet-kastély felé igyekezni dr. Schamschula Györgyöt, a nagy magyar autópályaépítõ-minisztert...


Azután látom ugyanõt néhány hét múlva sietõsen távozni, - ugyanonnan. Torgyán helyetteséül vette maga mellé, - majd szinte azonnal menesztette is. Nem furcsa..?


Meglepõ, hogy a Tocsik-ügy közvetlen történései és feltárt tényei eddig látszólag nem sok kárt tettek a regnáló koalícióban; - de vélt vagy valódi eszmei analógiái, bizonyos személyi konzekvenciái komoly rombolást okoztak a nemzeti ellenzék táborában. A Schamschula-féle homályos sikerdíj-ügy (mostantól minden siker-díjas ügylet mögött korrupciót kell gyanítanunk?!) miatt vagy kapcsán Torgyán ismét csak érdemi segítõtárs nélkül maradt, és meggyengült a Nemzeti Szövetség vezetése is; - sõt, a Latorcai-Giczy párharc következtében esetleg felgyorsult a Kereszténydemokrata Néppárt kettészakadása is...


Kiválások, elhatárolódások, kizárások, kilépések, felbomlások, szakadások és szakítások, szétesés (tisztulási folyamatok?!) minden mennyiségben, - fúziónak, illetve közeledésnek, vagy pláne egységnek viszont nyoma sincsen...!



Ma Magyarországon nemcsak polgárság nincs, hanem bizony még a kisgazdák is hiányoznak! Jelentõs létszámban egyszerûen nincsenek kisgazdák. Kisgazdákon ugyanis önálló, sikeres mezõgazdasági vállalkozókat, a magyar farmereket kéne értenünk, akik alig vannak... Kiknek az érdekeit képviseli a történelmi Független Kisgazdapárt?! Csak nem a vagyontalan, földnélküli, munkanélküli és nincstelen agrárproletárokét, az épphogy vegetáló vidéki kispolgárokét?! Mindezek után sajnos nem látok semmilyen megvalósítható koncepciót sem; - ugyanakkor a jó szándék felé vezetõ út egyelõre csak csupa Pokollal, Szabadival van kikövezve. Tagadni tudnak csak, - állítani nem...



Torgyán József és a Kisgazdapárt társadalmi bázisa a legizgalmasabb kérdések egyike, amit csak széleskörû tapasztalatok megszerzésével, és/vagy politológiai felmérések, közvélemény-kutatások alapján lehetséges beazonosítani. A probléma az, hogy Torgyán (és az FKgP) egyre növekvõ szavazótábora, szimpatizánsainak széles tömege ugyanazokból, a mára már hatalmasra duzzadt, reménytelenül el-szegényedett és nincstelen (több milliós!) rétegekbõl ered, illetve táplálkozik, - akik 1994-ben, a szociális gondoskodás visszanyerésének reményében, újra a Magyar Szocialista Pártra szavaztak!


A Demokrata az egyetlen olyan sajtó-orgánum, amelyik hétrõl-hétre empirikusan regisztrálja a döbbenetes politológiai tényt, hogy a közvéleménykutatások alapján hazánkban már hosszabb ideje (!) Horn Gyula és Torgyán József egyszerre a két legnépszerûbb s a két legnépszerûtlenebb politikus is egyben, miközben a pártok népszerûségi listáját fej-fej mellett vezeti hol az MSZP, hol az FKgP! Az eb ott van elhantolva, hogy a FKgP népszerûsége 1994. óta - a potenciális rászavazók lélekszámában mérve - épp annyit növekedett, amennyivel a Magyar Szocialista Párté csökkent...


Nincsen ebben semmi csodálatos! Az FKgP és az MSZP potenciális szavazóinak aránya ma külön-külön nagyjából egyformán 18-22 %, együtt kb. 40 %, - ami épp annyi (10+30), amennyi 1994-ben is volt. Az MSZP a nincstelen nép csalódása következtében az elmúlt 2 év során nagyjából 10 százalék-pontnyi szavazatot el-veszített, ami hiánytalanul átvándorolt a parlamentben jól odamondogató FKgP-hez (Torgyánhoz). Régi római-birodalmi "politikai-vezetõi" tapasztalat, hogy a népnek kenyérre és/vagy cirkuszra van szüksége. Vagyis: a népet etetni és/vagy szórakoztatni szükséges, hogy nehogy forradalmat csináljon! A római császárok nyilván tapasztalatból tudták, hogy a kenyér, vagy annak egy bizonyos hányada - ideig-óráig - cirkusszal is helyettesíthetõ! A remélt ‘kenyeret’ 1994. óta a Horn-kormány egyáltalán nem biztosítja, - kap viszont a televízió-nézõ nép a kenyér helyett cirkuszt, Torgyán Józseftõl!



Tudnunk kell, hogy sem az MSZP, sem az FKgP szavazóbázisának meghatározó többsége nem a városi emberek közül, és fõleg nem az értelmiségbõl kerül ki, - hanem a vidéki, elsõsorban az agrár és kistelepülési lakosság körébõl. A városi proletariátusnak, a kispénzû alkalmazottaknak egy nem túl széles rétege - fõként néhány évvel ezelõtt - még MSZP-szimpatizáns volt, de ugyanez a réteg éppúgy vonzódik Torgyán József szellemiségéhez is. Mert ez a lényeg: a két párt tömeg-bázisa teljesen azonos, az azonos rétegeken belül abszolút szabad az átjárás; - a kenyér ígérete és a cirkusz hõbörgése egymásra szabadon átválthatók. Olcsó és demagóg - egyben ideiglenes, és nagyon bizonytalan! - konvertibilitás ez, ami gyakran egyazon személyen belül érvényesül vagy borul fel, és vezethet belsõ identitás-zavarokhoz is...


A magyar nép szeret(ne) jókat enni és jókat nevetni - egyszerre. Az infarktusnak és a depressziónak nem a kiadós és ízletes táplálkozás a fõ elõidézõje, hanem az állandó feszültség, a nincstelenség, a kilátástalanság és a létbizonytalanság. A látszólagos titok megfejtéséhez ismerni kell a magyar lélek zegzugait. Az egy-szerû nép fiai - ha már úgysem lakhatnak jól - legalább jót röhögnek az egészen! És Torgyán József bemondásain nagyon jókat lehet nevetni...


Mindezeket Torgyán József tudva tudja, és tudatosan alkalmazza is; - népies bölcsességét tekintve a parlamentben abszolút egyeduralkodó.


A népi bölcsesség Budapest betonbunkerében élve - nem lenne megszerezhetõ!


Negyvenévnyi fõvárosi élet után, a nép között nyitott szemmel járva - már sokkal inkább. A leírt helyzet az MSZP és az FKgP alapvetõ identitás-zavara...



Az MSZP régen nem baloldali párt - pedig jogelõdje, az MSZMP részben az volt! Tevékenységében szinte az anarchizmusig felelõtlenül liberális és antiszociális. A gulyáskommunizmus látszólagos és valós vívmányait az utódpárt régen romba-döntötte, és a kapitalizmus helyett az állammonopolista feketegazdaságot építi. Ez nem pusztán agyrém, hanem dupla politikai skizofrénia!


Következménye az lesz, hogy a közel teljes tömegbázis lassan átáll az FKgP-hoz.


Az FKgP nem igazi baloldali párt, azoktól kifejezetten távol áll; - sõt, mereven el is határolódik tõlük. Torgyán József nagy ívû szónoklataiból bármilyen vonat-kozásban nehéz lezárt és kerek koncepcióra következtetni; - mindenesetre kevés konkrét elképzelésébõl egy radikálisan ‘jobboldali’, egyszemélyi-populisztikus diktatúra jövõképe rajzolódik ki. Torgyán átfogóan és részletesen (zárt logikai összefüggés-rendszerben) soha nem beszél a nemzeti stratégiáról, a gazdaság-politikáról, a liberális piac és a szociális védõháló viszonyáról, az állam pénzügyi szerepvállalásáról, az állami költségvetés és adórendszer reformjáról, a nemzet-közi gazdasági integrációról, a külsõ államadósságról és a privatizációról, az inflációról és/vagy a restrikcióról. Pedig hát a mindezekrõl alkotott "gömbölyû" véleményébõl lehetne következtetni arra, hogy ismert tömegbázisa, potenciális szavazói számára konkréten milyen életfeltételeket, és javuló megélhetést kíván megteremteni választási gyõzelme esetén. Torgyán megnyilatkozásaiból jelenleg megfejthetetlen, hogy csupán szavazó-táborának a valós rétegzõdését nem ismeri, és ezért nem tudja eldönteni, hogy kinek mit is ígérjen, - vagy egyáltalán nincs is semmilyen koncepciója?! Pedig Torgyán és az FKgP tömegbázisát valójában az ország legszegényebb és legkilátástalanabb egzisztenciájú rétegei alkotják, akiket csak igazán baloldali, plebejus identitású politikával lehetne valóban megnyerni, majd a választási gyõzelem után "ki is elégíteni"...


Lehet, hogy Torgyán pontosan tudja: a kortes-hadjárat során - éppen az MSZP-vel azonos tömegbázisa miatt! - nem operálhat ugyanazokkal a pozitív választási blöffökkel, mint korábban az MSZP, mert akkor teljesen hitelét veszítené. Azon- kívül: vajon mibõl ígérjen bármit is?! Vagy: ígérjen földosztást?! De, ha gyõz: mit fog adni, és kinek? Amit az MSZP adott a parasztoknak, a földmûveseknek: a nagy semmit?! Õutána is, újból csak a csalódás következik?


Torgyán és a Kisgazdapárt azonos-e azzal, aminek hirdeti magát, azonosul-e a választóival, képes-e progresszív jövõképet mutatni a kisgazdáknak, a föld-munkásoknak, a munkanélküli zselléreknek, a koldusszegény mezõgazdasági kispolgároknak? Vajon az-e, akinek és aminek hisszük?!



A fentiekbõl viszont következik az is, hogy a további pártoknak (MDF, KDNP, FIDESZ, SZDSZ, MIÉP, MDNP, stb.) felesleges is a szavazótáboruk ugrásszerû bõvülésében reménykedniük, mert semmi esélyük nincs arra, hogy szavazatokat raboljanak a csökkenõ népszerûségû MSZP-tõl, amikor a szocialisták szavazat-vesztesége szinte hiánytalanul az FKgP szavazat-nyereségeként jelenik meg!



Eddig összesen három "szövetségi és/vagy fúziós kísérlet" ismeretes:


· Az FKgP kezdeményezésére a Nemzeti Szövetség Magyarországért Egyesület, amely laza együttmûködés az FKgP, az MDF és a KDNP egyes részei között; - vezetõi: Balaton Péter, Hasznos Miklós, és volt Schamschula György.


· A FIDESZ propozíciójára a Polgári Szövetség, amely a FIDESZ, az MDF és a KDNP között máig nem jött létre, - viszont bármikor mégis létrejöhet.


· A MIÉP (Csurka István) indítványára a MIÉP és az FKgP között, amely fúziós javaslatot Torgyán József nemrégiben mereven és kategorikusan elutasította.


Nem érthetõ, hogy a Nemzeti Szövetség miért olyan laza még mindig. Talán azért, mert az MDF és a KDNP éppúgy meg akarja õrizni önállóságát és függetlenségét az FKgP-vel szemben, - akárcsak az FKgP a MIÉP-pel szemben. Az lehet a gond, hogy Lezsák és Giczy éppúgy nem fogadják el a Nemzeti Szövetségben Torgyán József esetleges személyes vezetõ szerepét, mint a Polgári Szövetségben Orbán Viktorét. A kulcskérdés mindig ugyanaz: melyik párt vezetõje legyen a szövetség vagy a fúzió vezetõje, tehát a potenciális miniszterelnök-jelölt.


A nemzeti töltésû pártok vezetõinek többsége nem tud elszakadni a hét-nyolc éve kialakult párt-struktúrától, és/vagy csak saját személyében tud gondolkodni. Meg-rögzöttség, szemellenzõsség, rövidlátás, szûklátókörûség, korlátoltság és mono-mániás egoizmus ez. Lehetséges, hogy most Bencsik Andrásnak van igaza, és nekünk nem ügyvédre vagy közgazdászra, hanem tényleg pszichiáterre és/vagy katonatisztre lesz szükségünk...!



Az MDF szétesését nem a FIDESZ "akna-munkája", nem is az SZDSZ-vezette "ellenséges" liberális sajtó, a taxis-blokád, a Demokratikus Charta, sõt, a spontán privatizáció, az MSZP-s nómenklatúra-burzsoázia, vagy az Antall József korai halála által okozott általános tanácstalanság idézte elõ, - hanem az MDF-ben, mint tömeg-mozgalomból kialakult tömeg-pártban folyamatosan mûködõ eszmei erózió, a kontraszelekció folytán növekvõ személyes torzsalkodás, az önzés és a széthúzás, a kicsinyes ellenérdekek szabad érvényesítése, valamint nem utolsó sorban az eredeti ügy elárulása egyesek részérõl. Mindezek együttes követ-kezményeként az MDF fokozatosan elveszítette eredeti identitását, legismertebb vezetõi elszigetelõdtek (Csoóri Sándor), meghaltak (Antall József, Csengey Dénes), kizárták õket (Csurka István), kiléptek (Schamschula György), vagy új pártot alapítottak (Szabad György, Szabó Iván, Kónya Imre, Kulin Ferenc). A tömegpárt ‘borzalmas tagságáról’ is érdemes ejteni néhány szót. Elõször is: a spontán privatizáció mámora 1991-tõl átragadt az MDF-es vezetõk és a kliensek egy részére, akik a volt MSZMP-s funkcionáriusokkal karöltve, vígan vettek részt az állami vagyon szétturkálásában. Másodszor: mindez nem csoda, - egyesek szinte az MSZMP-s tagkönyvüket lóbálva érkeztek az MDF-be... Harmadszor: éppen az a tömegpárt-jelleg legnagyobb hátulütõje, hogy a mennyiség a minõség rovására megy. A tagok nagy része vagyont, állást, beosztást, hitelt, pénzt és hatalmat várt az MDF-tagságától; amint azt - a hûség jutalmaként - a korábbi MSZMP-tagsága során megszokta... Amikor az MDF hatalma végül is odalett: a csupán érdekbõl jött emberek tömege hagyta azonnal cserben a pártot. Az MDF jelenleg nem képvisel semmi különlegeset vagy jellegzetest, - karakterét, tömeg-bázisát, vezetõinek jelentõs részét elveszítette. Hosszú évekig tart majd, amíg ez a párt újra megerõsödve képes lehet kialakítani a saját arculatát. Az MDF-fel szemben a MIÉP 1998-ban egészen bizonyosan bejut a parlamentbe. Szûk réteg-bázisának érdekeit bátran, egyenesen, következetesen, - tehát hitelesen képviseli. A MIÉP-esek a dühüket, az indulataikat, elkeseredésüket nem szégyellik, hanem nyíltan viselik; - ám az MDF-esek és az MDNP-sek lelkifurdalásból eltitkolják, lenyelik, így a krónikus gyomorfekély összes tünete s tudata kiül az arcukra, ami idõnként szánalmas látvány. Más vonatkozásban: a MIÉP vezetõi ahhoz hasonlót sem mondanak (nem is gondolnak) százezer ember elõtt, hogy: "liberális dög-keselyûk, ál-liberális férgek rágják a nemzet testét". Ez a kijelentés - ha a tartalmát "megpróbáljuk" megfejteni és konkretizálni - nyilvánvalóan durva ki-rekesztési törekvés, általánosságban pedig olcsó és demagóg blöff. Lehet, hogy néhányan "jót röhögtek" ezen, - ámde a józan többség hovatartozástól függetlenül csak fintorgott, vagy kifejezetten szégyenkezett...



A demokrácia nem egy idealizált, konfliktusok és szélsõségek nélküli társadalom, amelyben "a jó" (a nosztalgikus MDF) fokozatosan ismét egyeduralkodóvá válik (mindenki a jó MDF-re szavaz), - "a gonosz", az állandó "bajkeverõ" (az SZDSZ, a FIDESZ, a MIÉP) pedig "igazodik", vagy elbukik...


A pártok csupán választóik, szimpatizánsaik érdekeit igyekeznek képviselni.


Az élet nem mese, amely beteg-öreg jó királyokról és tékozló királyfiakról szól. A politikusok jelleme nem egyszerûen fekete vagy fehér. A magam részérõl egy olyan színes világban hiszek, illetve reménykedem, amely tele van ugyan meg-oldásra váró konfliktusokkal és harcokkal - melyek megoldódnak, de rögtön újak keletkeznek -, de amelyben semmilyen jelentõs rész-érték (erény, ember, nemzet, kisebbség) nem vész el, mindig újabb értékek jönnek létre, miáltal az össz-érték mennyisége egyre növekszik, így a világ egyre színesebbé és értékesebbé válik. Ebben a remélt, eljövendõ világban:


· Lehet és szabad esetenként még Csurka Istvánnak is igazat adni.


· Lehet és szabad a MIÉP pozitívumairól beszélni és írni, - nem csupán az SZDSZ, hanem akár az MDF és az FKgP ellenében is.


· Lehet és szabad Orbán Viktor nemzeti elkötelezettségével és karizmájával, miniszterelnök-jelöltségével kalkulálni akkor is, hogyha még nem teljesen kiforrott, viszont végérvényesen (?) liberális...


· Lehet és szabad az SZDSZ-t profi pártnak, valamint Petõ Ivánt - a saját érdek-körében! - reálpolitikusnak tartani és nevezni, akkor is, ha egyébként ösztönösen és tudatosan egyaránt nem álmodunk róla, illetve vele.



Én sem tartom reális alternatívának azt a megoldást, miszerint türelmesen várjunk addig, amíg egy újabb Antall József, közvetlenül az 1998. évi választásokat megelõzõen, teljes fegyverzetben elénk nem ugrik. Ez a "spontán elõugrás" még egyszer nem fordulhat elõ, - másrészt mi minden származott abból is...!


Az alapkérdés: ki lehet a nemzeti oldalon a miniszterelnök-jelölt, aki a képviselõ- választáson majd legyõzheti a másik oldal legesélyesebb jelöltjét, Petõ Ivánt?


Másfél évvel a parlamenti választások elõtt még nem lehet mindent lefutottnak tekinteni, az viszont egyértelmû, hogy a jelenlegi párt-és személyiségi felállás és szerkezet, továbbá a fennálló hatalmi viszonyok döntõen meghatározzák a közeli és a távolabbi jövõ nagypolitikai struktúráját. Elvben elképzelhetõ merõben új (?) egyezményes ellenzéki miniszterelnök-jelöltek - például: Demeter Ervin, Pusztai Erzsébet, Giczy Görgy, stb. - felbukkanása is. Bárki "ugorna" is azonban újként elénk - minden tekintetben behozhatatlan lenne a hátránya. A két fõ esélyes - és egyben rivális! - Torgyán József és Orbán Viktor.



Tisztában vagyok vele, hogy az efféle személyi esélylatolgatást épp az érintettek kedvelik a legkevésbé. Tudatában vagyok, hogy bármely politikai személyiség elõtérbe helyezése mások hátrányára, komoly gazdasági, lobby-, párt-, személyi-, illetve szimpátia-érdekeket sért. A legfõbb és így a legszentebb érdek azonban a magyar nép, a nemzet érdeke, következésképpen az esélylatolgatás és a kettejük közötti objektív különbségtétel elemi kötelességünk!


Alapvetõ emberi és állampolgári jogunk, hogy megértsük: melyik esetben, mi vár ránk. És nem akarunk még egyszer tévedni - mert éhen halunk...


· Mindketten nemzeti öntudatúak, viszont Torgyán József autoriter-diktatórikus (nem megengedõ!) típus, Orbán Viktor viszont liberális (megengedõ) alkat. Ha a következõ négy éves ciklusban nem engedünk teljes szabadságot az önálló vállalkozásnak, nem liberalizáljuk az adó-és hitelrendszert, nem engedjük az embereket szabadon élni, alkotni és dolgozni, hanem bármilyen formában, de tovább folytatjuk a restrikciót és a terhek növelését -, akkor vége mindennek...


· Mindketten erõsek és egészségesek, van viszont közöttük harminc év, amivel Torgyán József bölcsebb, - Orbán Viktor viszont fiatalabb. Az 53 évnyi (!) csõdtömeg eltakarítása egész embert, talán egy egész életet kíván. De minden-képpen két, esetleg három (!) ciklusnyi miniszterelnökséget. Torgyán József ehhez túl idõs, - az elsõ ciklus végén már 69 éves lenne. Végképp szakítanunk kellene az orosz (Brezsnyev, Andropov, Csernyenko és Jelcin) modellel, amely szerint „bajt” csak az nem okoz(hat), aki már elérte az aggastyán-kort. Itt és most éppen a nagy baj elhárítása a feladat, és nem valamiféle állag-és érték-megõrzõ látszat-tevékenység.


· Mindketten tapasztalt, taktikus vezetõk, - viszont Torgyán József öntörvényû-magányos elnök, aki nem tûr ellentmondást, illetve eleve kialakult végleges véleménye van mindenrõl. Szentül hiszi, hogy mindenben õ a legjobb. Nem véletlen az, hogy csak mostanában kezd társakat és szakértõket engedni maga mellé, sõt, némelyikkel szinte azonnal szakít. Az ilyen vezetõ - legyen bár-milyen okos is! - sokkal nagyobb hibaszázalékkal dolgozik és dönt, mint az, aki eredendõen demokratikus gyakorlatot folytat. Aki megszokta, hogy minden döntését egyedül önmaga készíti elõ és hozza meg - a többévtizedes ügyvédi praxis pont ilyen! -, az 63 éves korában már csak nagyon nehézkesen képes beletanulni szakértõi testületek mozgatásába, és döntéseiben csak látszólag és a látszat kedvéért fogja magát rájuk bízni. Orbán Viktor modern, demokra-tikus vezetõ, aki nem képzeli magát mindenki másnál mindenben okosabbnak; tárgyi ismeretekben így ritkábban tévedhet.


· Orbán Viktor - noha egykoron agyagba kívánta döngölni a kommunistákat! - teljes nemzetben gondolkodik. Torgyán József radikális-jobboldali hajlamú lehet, - bár nagy valószínûséggel csak szavakban. Orbán Viktor - a fiatalsága ellenére - teljesen higgadtnak látszik, az indulatai sosem ragadják el. Torgyán indulatos, - tehát bizonyos fokig önmaga és mindenki számára is egyaránt kiszámíthatatlan.


· A kommunizmus romjainak a felszámolásához és a modern szabad versenyes kapitalista gazdaság megteremtéséhez, a demokratikus jogállam felépítéséhez teljes nemzeti összefogásra lenne szükség, amire hazánkban - néhány évig - utoljára 1945-ben volt példa. Az e században elszenvedett rettenetes kínok és pusztulás következtében a magyar nemzet testén belül olyan ellentétek, év-százados problémák feszülnek, amelyek sikeres fel-és megoldása számtalan kis és nagy kompromisszum, egyezség megkötését teszi majd szükségessé, ami szinte emberfeletti bölcsességet követel a miniszterelnöktõl. Országunk megmentése és felépítése érdekében minden korábbi vélt és valódi sérelmét el kell felejtenie minden magyarnak, ehhez viszont olyan miniszterelnökre van szükség, aki nem újabb ellentéteket generál, és nem is a tûzre önt olajat, hanem a háborgó tengerre, hogy azt elcsendesítvén, - biztonságosan révbe érhessen az ország hajója. Olyan miniszterelnökre van szükség, aki mögött a legszélesebb nemzeti összefogás bontakozhat ki, sõt, akit a nemzeti tábor egy részének a része is elfogad, - s aki valóban és ténylegesen az egész nemzet minden egyes tagjának a boldogulását igyekszik elõsegíteni. Az elkövetkezõ idõkben ugyanis éppen úgy megengedhetetlen a nép-nemzeti (bár többségi) diktatúra, mint a bolsevik-liberális (valójában kisebbségi) egyeduralom újra kialakulása és/vagy tovább folytatódása.



További gyûlölködések helyett jöjjön el a munka, a békés alkotás és építés minél hosszabb, boldog korszaka. Tényleg ‘jussunk el Európába’, de ne oldódjunk fel a népek multikultúrális olvasztótégelyében, maradjunk meg magyaroknak.


Jöjjön el a mi országunk, az összes magyarok országa!

Rendszerváltozás és/vagy eredeti tõkefelhalmozás magyar módra


avagy


az állammonopolista feketegazdaság alapjainak lerakása



1.


Történeti elõzmények


Az évtizedek kizárólagos gyakorlata révén berögzült - a gazdaság szereplõibe, a társadalom tagjainak életébe mélyen beleivódott - hatásmechanizmus mûködése máig szinte változatlan.


A kádári szocializmus, "a gulyás-kommunizmus" több mint három évtizede alatt kialakult egy "szocialista uram-bátyám kliens-rendszer" (az 1990-1994. közötti idõszakra vonatkoztatva a "szocialista" jelzõt elhagyhatjuk, a többi változatlan, - 1994. óta pedig már minden újra a régi), amelynek a lényege szerint az állam-monopolista gazdasági mechanizmus hajtó-motorja a párt-funkcionáriusok egy irányba mutató közös érdeke, az állampárti személyi kapcsolat-rendszer.


Az állampárt (a politikai hatalom letéteményese) meghatározta a fontosabb pénz-és hitelakciók, s a gazdálkodási feltételek ‘vonzási centrumait’, valamint érdek-és cél-irányultságát; - az állam (a végrehajtó hatalom birtokosa) által a politikai megbízhatóság foka, mint legfõbb kritérium szerint kiválasztott és hierarchikus szervezetekbe tagolt tisztviselõk pedig végrehajtották, pontosabban az egyszerû állampolgárok millióival végrehajtatták a központilag hozott aktuális döntéseket. Aki kellõen megbízhatónak bizonyult, az kapott zsíros állást, jó fizetést, ingyen lakást, telket, autót, különbözõ kedvezményeket és egyéb állami juttatásokat. (A Magyar Államvasutaknál például még 1986-ban is térítésmentesen osztották szét - kizárólag a magasabb beosztást betöltõk között! - a túl magasra srófolt árak miatt eladhatatlannak bizonyult Forma-1-es belépõjegyeket. A VASÉRT-nél még 1988-ban is ‘egy országos lista’ alapján osztotta szét a marketing vezérigazgató-helyettes a céghez importból beérkezett, kedvezményesen megvásárolható ITT-Nokia színes televízió-vevõkészülékeket, megbízható elvtársak között. Vagy egy harmadik példa: az 1970-es években (1968-tól) a legfõbb párt és állami vezetõk (úgy néhány tucatnyian) ingyen kaptak otthoni használatra színes televízió-vevõ-készüléket, ‘vételmegfigyelés’ céljából. Személyes kilétük szolgálati titok tárgyát képezte. Más kérdés - és ez a sors fintora! -, hogy az elsõ tényleges színes tévé-tulajdonos Magyarországon mégis egy soproni elektromûszerész-kisiparos volt.)



Késõbb a politikai megbízhatóság követelmény-rendszere egyre inkább fellazult; 1980-tól kezdve a vezetõk kiválasztásában merõben új szempontként már az is felmerült, hogy a szakmai vagy politikai vezetõ-jelölt lehetõség szerint ne legyen teljesen képzetlen, és/vagy tehetségtelen...



A termelõ-eszközök döntõ többsége, a társadalmi tulajdon (állami gazdaságok, állami vállalatok, szolgáltató intézmények), a nagy elosztási rendszerek (állami költségvetés, deviza-gazdálkodás, bankok és bankhitelek, társadalom-biztosítás, biztosítás, stb.) azonban egészen 1988-ig az állam, mint egyszemélyi tulajdonos vagyonát képezték, az állam kizárólagos felügyelete és irányítása alatt mûködtek. A szocialista kliensek "aki kapja, marja" kisded játékai így szükségszerûen csak a fogyasztási cikkek, a személyes fogyasztásra alkalmas javak fölötti önfeledt torzsalkodásra korlátozódtak.



2.


A rendszer-változás teremtette új helyzet



2.1.


Az átmenet (1985-1988.)


Az 1980-as évek második felétõl felgyorsult a gazdasági-pénzügyi-jogi erjedési folyamat, aminek - mint utóbb kiderült - az állami tulajdon lebontása, eladása és magánosítása volt az elsõrendû célja.


Az állami tulajdont kezelõ, mûködtetõ gazdasági vezetõk, kizárólag magáncélból, elkezdték kihasználni a jogi szabályozás korlátait, ellentmondásait és hézagait; - elkezdték a rájuk bízott ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatokat, bankokat, intézményeket úgy irányítani, mintha az üzlet, a vállalkozás teljes egészében az õ magántulajdonuk lett volna. Csodák csodája, a mûködõ tõkék elkezdtek valóban mûködni, pénzt termelni, - de persze nem a tulajdonos állam javára...


Az állam-szocialista jogi-és pénzügyi (valamint adó-) szabályozás képtelen volt követni, kezelni és feldolgozni ennek a pseudo-és prekapitalista felvirágzásnak a közvetlen anyagi következményeit. A fõként mindenféle gazdálkodási és pénz-ügyi trükkök (sõt, effektív csalások) révén keletkezõ "értéktöbblet" (mint vezetõi prémium, nyereségrészesedés, reprezentáció, deviza-ellátmány, kül-és belföldi ki-küldetési költség, árfolyam-nyereség, lelízingelt autó, vagyonjegy, osztalék, üzlet-szerzési és egyéb jutalék, fiktív megbízási díj, kenõpénz, ajándék, stb.) majdnem teljes egészében az ügyeskedõ, ‘vállalkozó típusú állami vezetõk’ magánzsebeibe vándorolt. A különféle banki és egyéb pénzügyi tranzakciók (váltó-és kötvény-ügyletek, stb.) beborították, ellepték a teljes gazdasági-pénzügyi életet - az állami jövedelmek (pl.: nyereség - nyereségadó) egyre nagyobb hányada tûnt el, illetve vált fél-legálisan vagy teljesen hivatalosan, de közvetlenül magánjövedelemmé...



2.2.


A spontán privatizáció (1988-1991.)


Az átmenet végére zömében olyan - már csupán formálisan, jogilag szocialista tulajdonú - vállalat-birodalmak alakultak ki, amelyek szinte kizárólag az egy-személyi, kvázi-tulajdonos vezetõ vezényszavaitól függtek, tehát a teljhatalmú úr személyes kénye-kedvének kiszolgáltatva mûködtek. Ezek az új vezényszavak pedig már sem az állam, sem a társadalom, sem a dolgozó kollektíva érdekeit nem tükrözték, - ezzel szemben valójában a vagyon, a pénz, a piaci hatalom magánkézbe történõ kimentését tûzték ki legfõbb célul.



Következett tehát a formális-jogi tulajdonos-változás, vagyis a termelõ-eszközök, az ingatlanok, a hitel-pénzek végsõ kiárusítása.


Így 1988-ban megkezdõdhetett az ún. ‘spontán privatizáció’, ami lényegében azt jelentette, hogy a rendszerváltozás elõkészítésére lázas sietséggel megalkotott (hevenyészett) átmeneti jogszabályok laza és rugalmas talajáról elrugaszkodva a kedvezményezett helyzetben lévõ poszt-szocialista vezetõ szinte teljesen önállóan, szabadon választhatott, hogy a neki megtetszõ akármelyik vagyontárgyat - "zenés állami kísérettel" - mikor, milyen feltételekkel, mi módon és milyen áron teszi a saját magántulajdonává.


Ez egészen 1990-ig fõként abból állt, hogy a még mindig igen jelentõs pénz-eszközökkel rendelkezõ állami bankok (pl.: Demján Hitelbankja), kereskedelmi nagyvállalatok (pl.: SKÁLA-COOP, Délker, stb.), sajtó-intézmények (pl.: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat) és politikai szervezetek (pl.: DEMISZ, MSZMP-MSZP, stb.) egyre másra alapították leány és szatellit-vállalkozásaikat (pl.: NEXT 2000, Ötlet és Únió Kft., Reform Rt., CO-NEXUS Rt., stb.).


Azok az állami nagyvállalatok (pl.: Szerszámipari Mûvek, Szerszám-és Gép-értékesítõ Vállalat, VIDEOTON, ÉPGÉP, építõipari vállalatok, stb.), amelyek nemcsak készpénzzel, de kiterjedt üzleti kapcsolat-rendszerrel, piaci vevõkörrel, illetve hagyományosan jól jövedelmezõ tevékenységszerkezettel is rendelkeztek, - megkezdték a vállalat fokozatos, belülrõl kifelé haladó kiürítését, vagyis: "ön-privatizációját". Lassanként az anyavállalat valamennyi még használható értékét kimentették. Az állami tulajdonban megmaradt ‘Központ’ tovább cipelte magával az adósságokat, hiteltartozásokat, környezeti ártalmakat, elrontott és félbehagyott beruházásokat, a hátrányos jogkövetkezményeket és a kétes kimenetelû pereket, majd értékeit veszítve általában ún. kiürült holdinggá roskadt össze. A vagyon, a mûködõ tõke, a piacképes tevékenység pedig tovább élt a halódó vagyonkezelõ központ köré alapított szatellit-társaságokban, amelyek részben vagy egészében már eleve, vagy elõbb-utóbb magántulajdonba kerültek. A kiürült holding minden terhével együtt állami tulajdon maradt, és az évek során többnyire a felszámolás, vagy a végelszámolás sorsára jutott, miáltal a maradék eszközök is - potom áron - magántulajdonná váltak...



2.3.


Az intézményes privatizáció (1991-1996.)


Tekintve, hogy a poszt-kommunista, MSZP-s nómenklatúra-burzsoázia kezébõl a központi törvényhozó és a végrehajtó hatalom monopóliuma is legalábbis 4 évre kicsúszott; szükségessé vált a spontán-privatizációs szabad-rablás intézményes keretek közé terelése, magyarul: konszolidálása.


Különös hangsúlyt adott a kérdésnek az a kormány-koncepció rangjára emelkedõ (egyébként sajnos hibás) pénzügyi teória, miszerint az ország külsõ adósságát a privatizáció konvertibilis bevételeibõl kell visszafizetni. Félõ volt ugyanis, hogy az állami vagyont a nómenklatúra esetleg teljes egészében kisajátítja. Ezért aztán - nyilván még éppen idejében - közbeléptek Magyarország külföldi hitelezõi!


(Némi magyarázat: Az 1990-ben ‘még csupán’ 20,5 milliárd USD külsõ állam-adósság elvileg egyszerre, egy összegben "könnyedén" kifizethetõ lett volna a privatizálható állami vagyon akkor mintegy 60 milliárd USD-re becsült piaci értékébõl. Tréfásan mondhattuk is, hogy az állami portfolió lényegében teljes egészében a külföldi hitelezõk tulajdona, - és "még marad" is cca. 40 milliárd USD-nk! Persze - nem így lett. Ma, 1996-ban a még privatizálható állami vagyon kb. 6 milliárd USD, - a külsõ államadósság bruttó 35 milliárd USD.


Mindez azonban akkor még - elõre - sajnos nem volt látható... Vagy mégis?!)


Mivel az átalakulási és a társasági törvény nem volt elégséges a magánosítás törvényessége látszatának megõrzéséhez, ráadásul potenciális vevõként, "vagyon-igénylõként" belépett a külföld is - külön nevesített privatizációs törvényeket, jog-szabályokat kellett alkotni és bevezetni; s szükségessé vált az állami privatizációt irányító és bonyolító hivatal, az Állami Vagyonügynökség felállítása is.


Nagyon kellett már egy külön, csak az állami vagyon magánosításával foglalkozó intézmény, amely tevékenysége formálisan, jogilag is elválik az állam, a kormány operatív mûködésétõl; amelynek túlkapásaitól, esetleges tévedéseitõl, mûhibáitól az állam akár el is határolhatja magát; de amelynek a döntéseit, ha csak közvetve ugyan, de mégis az állam irányítja, vagy legalábbis felügyeli.



A kampányszerû privatizáció Antall-érába esõ éveiben (1990-1993.):


· megszûnt a spontán privatizáció (1990.);


· közvetlenül értékesítésre került (kétharmad részében külföldi vevõk részére) a privatizálható állami mûködõ tõke 35-40 %-a (1993-ig);


· csõdbe s tönkre ment, felszámolás vagy végelszámolás sorsára jutott, és ezáltal nevetségesen olcsón szintén eladásra került az állami portfolió további 15-20 %-a (1994-ig);


· végszóra ugyan, de mégis csak kialakultak a privatizáció intézményes és uni-formizált jogszabályi keretei (1994-ig);


· a kárpótlás, az MRP, valamint az E-hitel jogintézményeinek megteremtésén át megszületett a lakosság, az egyszerû polgárok és/vagy a dolgozók tulajdonhoz jutásának elvi lehetõsége (1994-ig), ami azonban a portfolióhoz-jutás jelentõs volument képviselõ, tömeges gyakorlati megoldásává sohasem válhatott, mert:



Az intézményes privatizáció a Horn-korszak éveiben (1994-1996.):


· fõként külföldi vevõknek értékesítette a legfontosabb közüzemi szolgáltatások teljes szektorát (elsõsorban az energiaszektort); - összességében magánosította tehát az állami portfolió további 20-30 %-át (1996-ig);


· az új privatizációs törvénnyel gyakorlatilag kizárólagossá tette a készpénzes vásárlást (1995.);


· lényegében ellehetetlenítette a kárpótlást, az MRP-t és az E-hitel privatizációs célú alkalmazását; így a széles néprétegeket teljesen s véglegesen kirekesztette az állami vagyon magánosításából, miáltal:


· a portfolióhoz-jutást a külföldiek, a multinacionális társaságok s a velük össze-fonódott belföldi bank-, média-és politikai arisztokrácia - a nómenklatúra és a párt-, illetve ‘fél-állami’ lobbyk privilégiumává tette.



3.


A magyar mûködõ tõke torz tulajdonosi szerkezete


Induljunk ki abból - mert ez a történeti valóság -, hogy Magyarországon 1985-ben, a szocializmusból a kapitalizmusba való vidám átmenet kezdetén még a termelõeszközök össztársadalmi tulajdona volt uralkodó. Létezett egy szûk réteg, a pártállami, gazdasági-politikai vezetõ elit, valamint "a vezetettek" 10 milliós tömege, - ámde a termelõeszközök magántulajdonával jelentõs méretekben nem rendelkezhetett senki. Feltételezhetõ, hogy az elit (maximum néhány százezer fõ) tagjainak személyi fogyasztása 10-20-szorosan is meghaladhatta egy átlagpolgár fogyasztását; - továbbá jól elképzelhetõ még az is, hogy egyesek (néhány tízezer fõ) tulajdonában 20-50 millió forintnyi értékû ingó és ingatlan vagyon, esetleg forint-betét, valuta-tartalék, netán nemesfém vagy ékszer-készlet halmozódott fel. A felhalmozódott magánvagyon ugyanis a késõbbiek során a portfolióra-váltás ígéretével kecsegtethetett; közvetlenül, vagy akár a szükséges konverziók után a privatizációs tranzakciókban a vételár anyagi alapját képezhette.



Leszögezhetjük azonban, hogy Magyarországon az átmenet kezdetén még csak elenyészõ számban, mértékben voltak jelen:


· külföldi tõkések, bankárok, magánbefektetõk, multinacionális társaságok;


· belföldi tõkések, portfolióra éhes bankok, potenciális magánbefektetõk;


· befektethetõ jelentõsebb társasági-, banki-, illetve magántõkék;


· belföldi befektetõ-társaságok, pénzügyi lobby-k, -


egyszóval nem létezett az országban olyan számottevõ összegû, szabadon be-fektethetõ, koncentrált készpénztõke, amely - mint potenciális vételár-tömeg - a privatizálandó, 60 milliárd USD értéket képviselõ állami portfolióval szembe-állítható lett volna.



Ez az alaphelyzet - furcsa módon - jelentõsebb mértékben egészen a rendszer-változásig (1989.) nem módosult. A kapitalizmus küszöbén Magyarországon alig-alig jelentkeztek még a külföldi befektetõk, - a privatizációs portfolió-vásárláshoz szükséges készpénz-tõkével, vagy mobilizálható likvid vagyonnal pedig a belföldi magánszemélyek jelentõs számban nem rendelkeztek.


A ‘privatizációra hívó gongütésig’ még nem látszott, mibõl lesz a cserebogár...


Hogyan magyarázható akkor mégis, hogy alig 1-2 év elteltével néhány tucat "magyar befektetõ" máris sok-milliárdos vállalat-birodalmak (pl.: Várszegi-FOTEX, Máté-KORDAX, Széles-VIDEOTON, Fenyõ-VICO, Nagy-CAOLA, László-CO-NEXUS, Rényi-NOVOTRADE, Palotás-PHARMA-FONTÁNA és Hujber--INTERTRAVERZ, stb.) tulajdonosa?



Kísérletet teszek nagyvonalú, megközelítõ becslésre; - hogy legalább globálisan meghatározzuk a magyarországi mûködõ tõke tulajdonosi összetételét, ezen belül a magyar tulajdonú mûködõ tõke nagyságrendi szerkezetét.



· Amennyiben feltételezzük, hogy mintegy 200 fõre tehetõ azok száma, akik 1-10 milliárd forint nagyságú mûködõ tõke tulajdonosai - õk a magyar nagytõke képviselõi -, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyar nagytõkések tulajdonában lévõ mûködõ tõke becsült összértéke kb. 1000 milliárd forint. (ti. 1996-ban)


· Érdekes sajátosság, hogy az a középtõkés réteg - akik tulajdonában egyenként maximum néhány száz-milliós mûködõ tõke lenne elképzelhetõ - szórványos kivételektõl eltekintve gyakorlatilag hiányzik, pedig normális fejlõdésû tõke-koncentráció esetén e rétegnek kellene a legszámosabbnak lennie; - a tömeges középtõkétõl lenne elvárható, hogy általában a piac meghatározó ereje legyen. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy Magyarországon a néhány száz-milliós középüzemek úgy, ahogy van hiányoznak - bár a számuk, sajnos, elenyészõen kicsi -, hanem csupáncsak azt, hogy a középtõkés réteg hiányzik. A még létezõ (ugyanis legnagyobb részük, sajnos, a felszámolás sorsára jutott) középüzemek furcsamód’ állami tulajdonban rekedtek. A nyugati befektetõknek nyilván nem kellettek, a legnagyobb részük az elmúlt 6-8 év során tönkrement; - a túlélõk pedig ahhoz túl nagy falatnak bizonyultak, hogy akár a menedzsment, akár más hazai befektetõ azonnal megvásárolhassa õket. A középkategóriájú üzemekben megtestesülõ magyar (állami) tulajdonú mûködõtõke becsült összértéke szintén kb. 1000 milliárd forint. A középüzemeken vezetõként "ugrásra készen" még mindig rajta ülnek a nómenklatúra megbízható "szakemberei"; - arra várnak, hátha az állam egyszer csak ‘hirtelen felindulásában’ valami ügyes jogi trükkel nekik ajándékozza a vállalatukat. Az állam azonban nem találja a szalonképes megoldást. Mindeközben persze nagy fontoskodva folyik a vagyon folyamatos, vidám felélése.


· Kistõkéseknek tekinthetjük azokat, akiknek a tulajdonában maximum 10-20-50 milliós nagyságrendû mûködõ tõkék találhatók. A kistõkék becsült összértéke nagyjából 250-300 milliárd forintra tehetõ.


· A fentiek alapján megállapítható, hogy a magyar mûködõtõke-tulajdon becsült összértéke mintegy 2300 milliárd forint, amelybõl:


- 1000 milliárd forint kb. 200 fõ nagytõkés magántulajdona;


- 1000 milliárd forint kb. 1500-2000 állami tulajdonú közép-vállalkozásban (részvénytársaságokban, kft.-kben) testesül meg; - míg


- 300 milliárd forint néhány tízezer kistõkés magántulajdonában összpontosul.


· A Magyarországon mûködõ ipari, banki, kereskedelmi és szolgáltató össztõke "fennmaradó", nem magyar tulajdonú hányadának becsült összértéke kb. 3000 milliárd forintra tehetõ, amelynek tulajdonjoga kb. fele részben privatizációs kivásárlásból, fele részben tõkebehozatalból, illetve tõkeemelésbõl származik. A külföldi tõke a magyar gazdaságban egészében nagytõkeként van jelen.


· Az elmondottakból a következõ globális összefüggések szûrhetõk le:


- az összes mûködõ tõke értékében a külföldi tulajdon aránya közel 57 %;


- a középtõke - aránya közel 19 % (nagyon kevés) - "ég és föld között lebeg",


a külföldnek nem kell, a magyarok nem tudják megvenni, felélése folyik;


- a nagytõke részaránya kb. 75 %, ami megdöbbentõen magas, - ráadásul:


- a nagytõke összértékében a tulajdoni arány 3:1 a külföldiek javára.



Talán mondanom sem kell: a leírt tulajdonosi arányok kialakulásában lényegében semmilyen tudatosság nem fedezhetõ fel - azok spontán torz összképet mutatnak. Különösen feltûnõ a nagytõke rendkívül magas részaránya, ami arra utal, hogy Magyarországon semmifajta eredeti tõkefelhalmozási folyamat nem zajlott le, - a kapitalizmus kialakulása egyszer s mind maximális tõkekoncentrációval párosult.



4.


A magyar nagytõke létrejöttének speciális sajátosságai


Tekintettel arra, hogy a becsült 200 fõ, átlagosan 5 milliárdos magyar nagytõkés személynek a privatizációs aranykor kezdetén nagyjából éppen úgy nem volt egy fitying befektetni való készpénz-tõkéje sem, mint a többi 10,5 millió fõ egyszerû honpolgárnak; a szolid, egy az egyben vásárlás helyett ötletesebb módszerekhez kellett folyamodni.


Képtelenül sötét és gátlástalan liberalizmus, farkasétvágyú anyagiasság és/vagy (ti. a másik oldalról) a ma született - áldozati! - bárány jámborsága kellett ahhoz, hogy ez a mai abszurd-irracionális tulajdonlási képlet elõállhasson!


Ordas ragadozók az egyik, - mindent eltûrõ, szelíd juhnyáj a másik oldalon.



Egyszerûen hazugság ugyanis az az állítás, hogy akik tõkéssé akartak válni, azok vállalkoztak, tõkét szereztek, meggazdagodtak, - akik pedig úgymond nem voltak eléggé vállalkozó szellemûek, azok "hoppon maradtak"; vagyis hát: késõ bánat - eb gondolat. Semmiféle pozitív természetes kiválasztódás nem mûködött, hanem ismét csak a jó-öreg, félévszázada megszokott kontraszelekció érvényesült!


Gondoljuk csak végig: a ‘80-as évek elejétõl kezdõdõen már voltak ugyan néhány százan, akik idejekorán ráébredtek, hogy ez az egész reform-kommunizmus egy nagy smafu; nosza, ki is jelentkeztek minden hivatalos nyilvántartásból, eldobták munkakönyvüket, "elkezdtek vállalkozni", és soha többet nem fizettek semmilyen adót vagy járulékot senkinek. Ma is csupán mint természetes személyek léteznek, - mint adóalanyok, nem.


Ezek a vállalkozók persze 10-15 év alatt össze is vállalkoztak és adócsaltak 100-200 millió forintos vagyonokat, készpénz-tõkéket, - amit azóta vagy elkártyáztak, vagy sem.


Ezekbõl a legfeljebb 100-200 milliós vagyonú újsütetû dzsentri-vállalkozókból azonban soha nem lett nagytõkés - õk megmaradtak kistõkéseknek (lásd: az elõzõ pontban).


A nagytõkések egészen másképpen jutottak a több milliárdos mûködõ tõkéikhez; ti. nem folyamatos adócsaláson alapuló ‘eredeti tõkefelhalmozás’ útján, hanem - "adócsalás nélkül" - hirtelen.


Mert a rendszerváltó Magyarországon belföldi magánszemély - effektív tõkeerõ hiányában - kizárólag csak jogi és számviteli (ügyvédi és könyvszakértõi) trükkök révén válhatott milliárdossá. Akkor is csak a regnáló hatalom kegyeltjeként!


Fiktív és színlelt (semmis), antedatált adásvételi szerzõdések, aránytalan értékek cseréje, fiktív társaság-alapítások és hamis felértékelések, fiktív szellemi és egyéb apportok, eltúlzott részvényárfolyam-becslések vagy ingatlan-és szellemi apport-értékelések, fantom-társaság alapítások, vagyonkezelési-kivásárlási konstrukciók, fiktív fúziós és/vagy szétválási tranzakciók, bennfentes részvény-kereskedelem, kampányszerû kárpótlásijegy-felvásárlások, könyvviteli mérlegek meghamisításai, milliárdos adócsalási trükkök, vagyon-kimentések tömkelege kellett ahhoz, hogy párszáz páratlan mohóságú gátlástalan ember - tisztelet a kivételnek - mindenfajta saját készpénz kockáztatása nélkül milliárdos tõkéssé válhasson!



Nézzük meg modellszerûen, mi is volt a holtbiztosan beváló receptje a milliárdos mûködõtõke-szerzésnek, - milyen alapvetõ tényezõk együtt-és közremûködésére volt szükség a nagy összegû tranzakciók sikeres lebonyolításához!


· Az erõszakos lángelme, a nagy üzleti vállalkozó, a fáradhatatlan társaság-szervezõ, a mindenütt bennfentes, a külföldi kapcsolatok és/vagy a bankok kegyeltje, a korlátlan hitel-felvevõ, mindenki elvtársa, a nagy ötlet-ember, - aki elhatározta, hogy nagytõkés lesz Magyarországon, hiszen eleve annak született.


· A kollaboráns jogalkotás és jogalkalmazás, amely tudatosan cinkos, hézagos, zavaros-ellentmondásos, "az úgyis bekövetkezõ dolgokat jó elõre megengedõ" szabályozással, - illetve a valóság eseményei után csak tessék-lássék kullogó, tesze-tosza jogalkalmazással (vagy éppen a nem alkalmazással) lehetõvé tette a horribilis magánvagyonok szempillantás alatti szakértõ összelopását, papíron makulátlanul tiszta ügymenettel; ügyvédi, cégbírói, könyvszakértõi zenés dísz-kísérettel.


· "Beépített" vezetõk, szakértõk, ügyintézõk (közvetett alkalmazása, vagy épp célirányos beültetése), "személyes ismeretségek" igénybevétele a döntéshozó pozíciókban - az állami vagyonkezelõ szervezetekben és a kompetens állami hatóságoknál, a minisztériumokban, a Cégbíróságnál, a hitelnyújtó bankoknál, a hírközlõ szerveknél (a médiumoknál), a társadalombiztosítási, illetve a helyi önkormányzatoknál, a politikai pártokban és más informális szervezetekben. Exkluzív konzorciumok, együttmûködések, "kéz kezet mos" forrás-biztosítások, szabálytalan ügyletek hivatalos nyélbeütése, kölcsönös szolgáltatások, elvtársi szívességek, kedvezményes üzleti szerzõdések eleve preferált személyekkel...


· Összefonódás kölcsönös "üzletszerzés", és/vagy egyéb "szolgálattétel" révén kül-és/vagy belföldi tanácsadó, illetve auditor (vagyonértékelõ) cégekkel; - esetleg közvetve vagy közvetlenül az Állami Vagyonügynökséggel, vagy annak valamely érdekeltségével, alárendelt szervezeti egységével.


· Célzott (eleve korrupt) tenderek, exkluzív versenypályázatok szervezése és lebonyolítása, irányított értékelése; abból a célból, hogy a privatizáció tárgyát képezõ vagyontárgy épp a kívánt személy magántulajdonává váljék, a számára legkedvezõbb feltételekkel.


· Korrupt bankárok, akik fiktív, és/vagy nem értékarányos fedezet-igazolásra, és/vagy "20 % készpénz, jutalék visszacsurgatásával" nagy összegû hiteleket nyújtottak önkényesen kedvezményezett célszemélyek részére. Az irányított, exkluzív hitelnyújtás lényege, hogy kizárólag a preferált célszemély kaphassa meg az adott célra nyújtható hitelt, senki más. A banki korrupciós ügyletek, a nagyszabású és összetett hiteltranzakciók mögött a háttérben mindig - látszólag össze nem függõ - ún. "magánjogi szerzõdések" húzódtak meg, amelyek a nem hivatalos, nem publikus lényeget tartalmazták, ti. azt, hogy milyen elõnyhöz, portfolióhoz vagy készpénzhez jut a hitelért cserébe a bankár. Az "általános" ún. bankkonszolidáció során sokszáz-milliárd forintnyi olyan, az adós által soha vissza nem fizetett hitel került banki veszteségként leírásra - és végsõ soron az adófizetõk pénzébõl az állami költségvetés által kifizetve -, amelyrõl a hitelfelvevõ adós és a hitelnyújtó bankár egyaránt jó elõre tudták, hogy a hitel összege soha nem térül vissza, tehát lényegében nem hitelrõl, hanem korrupt ajándékról van szó.


· A megvásárolt, meg-és lefizetett médiumok által folyamatosan és célzatosan közölt dezinformációk; - a hatóságok, a közvélemény, az állami tisztviselõk félrevezetése, manipulálása érdekében. Szükség esetén bizonyos dolgokról a hallgatás megfizetése. Hamis image terjesztése preferált célszemélyekrõl.


· Mindig az adott konkrét célnak megfelelõen - "váltott lovakat alkalmazva" - a maximálisan lojális ügyvédi és könyvszakértõi asszisztencia gátlástalan túlfizetése, és ezáltal korlátok nélküli felhasználása.



5.


A leszûrhetõ általános tanulságok


Az eddig leírtakból is kitûnik, hogy Magyarország a gazdasági-pénzügyi válság mellett rendkívül mély erkölcsi válságban is van. Korrupció persze mindegyik modern társadalomban, minden politikai-gazdasági rendszerben létezik, hiszen a bizonyos, még elviselhetõ (de hol a határ?!) mértékû politikai-hatalmi/gazdasági-tulajdonosi-vezetõi összefonódás egyszerûen kiküszöbölhetetlen. A hatalom és a gazdaság elsõsorban személyes kapcsolat-rendszereken keresztül mûködik, és - mint tudjuk - "minden szentnek maga felé hajlik a keze".


Bizonyos mértékû, a jogszabályokat kijátszani igyekvõ "együttmûködés", baráti és/vagy rokoni korrupció tehát még az egyébként egészséges társadalmakban is elkerülhetetlen. A mai magyar társadalom azonban végzetesen beteg.


A korrupció ma nem mellékesen, egyszerûen mint káros "melléktermék" létezik, hanem egyenesen a még úgy-ahogy egyáltalán mûködõ gazdasági-pénzügyi és egyéb lényeges folyamatok alapvetõ mûködési elvévé, módjává vált.


A posztszocialista-monopolista állami mûködés, a költségvetési (adó) és az újra-elosztási koncentráció, illetve az e folyamatokkal részben ellentétesen, szemben mozgó kapitalizálódás egyaránt szerves, intézményes megvalósítási módszere a korrupció, amelynek a legfontosabb jellemzõi a következõk:


· a monopolista politikai-, állami-, média-, és bank-hatalom mind egy kézben, - az univerzális, közös elit kezében összpontosul;


· a mai egyetemes elit tagjai személyesen nagyjából ugyanazok, akik az elõzõ 40 évben az MSZMP-MSZP-s politikai nómenklatúra tagjai, kedvezményezettjei vagy közvetlen kliensei voltak;


· tekintettel arra, hogy az állam-szocializmust 1990-ben felváltotta (?) az állam-kapitalizmus (vö.: rendszerváltozás!); - a nómenklatúra ketté vált: tõkésekre- nagytõkésekre és állami-vagy egyéb (bank-, média-, stb.) alkalmazottakra: a hatalmat, a pénzt, a vagyont viszont egyformán mohón akarják;


· a nómenklatúra-burzsoázia a kalákában kitervelt és végrehajtott privatizáció során szervesen összefonódott a külföldi nagytõkés-befektetõkkel, sõt, a multi-nacionális tanácsadó cégekkel is, hiszen azok mutatták meg számára a vagyon-szerzés, az anyagi üdvözülés útját;


· a nómenklatúra-burzsoázia kisebbik fele korábbi politikai hatalmát milliárdos vagyonokra váltotta, - a nagyobbik fele pedig állami-és egyéb alkalmazottként asszisztál(t) mindehhez;


· a lényeg, hogy az újkapitalista nemzetközi-magyar arisztokrácia egyetlen tagja sem járt rosszul:


- a külföldi befektetõk olcsón, leértékelve jutottak mûködõ-tõkéhez;


- a multinacionális tanácsadók óriási pénzeket kaszáltak, - a privatizált vagyon


piaci értékébõl átlagosan 4-5%-os megbízási díjhoz, sikerdíjhoz jutva;


- a magyar nagytõkések mindegyike úgy juthatott milliárdos vagyonhoz, hogy


egyetlen forint saját készpénz-befektetést sem kellett eszközölnie;


- a mindezen tranzakcióikhoz az állami-és egyéb alkalmazotti sereg asszisztált:


a vagyonértékelõk (auditorok) leértékelték az állami vagyont, az ügyvédek is


ravasz-trükkös szerzõdéseket írtak, a cégbírók a bejegyzéskor minden fikciót


befogadtak, a bankárok korrupciós hiteleket nyújtottak, a privatizátorok meg


(ÁVÜ) mindent olcsón eladtak; s a sajtó lelkesen tájékoztatta a közvéleményt


az elért nagyszerû eredményekrõl.


· így végül is a nómenklatúra-burzsoázia mindkét szárnya elégedett lehetet; - sokkal rosszabbul azok sem jártak, akik az elsõ leosztásban nem lettek rögtön nagytõkésekké, hiszen például miniszterként, államtitkárként, bankvezérként, privatizátorként, tanácsadóként, ügyvédként, könyvszakértõként, kirendelt fel-számolóként-végelszámolóként, vezérigazgatóként, televíziós-sztárként - netán egyszerû pártemberként-képviselõként bõségesen jutottak-jutnak olyan legális és illegális jövedelmekhez, amelybõl a másodlagos eredeti tõke-felhalmozás is könnyedén megoldható, megvalósítható.



Tekintve, hogy a nómenklatúra-burzsoázia nagytõkés-tõkés tagjai állandóan és folyamatosan korrumpálják az államapparátust, az államhivatalokat - újabb és újabb jogszabály-szegésekkel, jogtalan elõnyök kicsikarásával, effektív nagy-szabású adó-és vámcsalási trükkökkel újabb és újabb többlet-jövedelmekhez jutnak -, azok minden szabálytalanságot elnéznek, hiszen a készségesen juttatott törvénytelen preferenciákért cserébe rész-vagyont, portfoliót és fõleg készpénzt (csúszópénzt) kapnak...


A tõke koncentrációja és centralizációja tehát úgy valósul meg, hogy tõkések és államhivatalnokok kölcsönösen egymást támogatják; - sok esetben a kapcsolat olyannyira szoros, hogy tõkés és államhivatalnok valójában egy-és ugyanaz a személy: tulajdonképpen az arisztokrácia egyetlen tagjáról sem lehet biztosan tudni, hogy mikor melyik (gondoljunk csak pl. az Olajgate ügyre) ‘oldalon’ áll...



A leírtak alapján meg kell állapítanunk, hogy a korrupció gyakorlati centruma jelenleg maga a prekapitalista állam.


Igen súlyos jelenség - a korrupció "legfejlettebb" formája -, hogy a legerõsebb prekapitalista érdekcsoportok, elit-csoportosulások, lobbyk tagjai és képviselõi magán az államon belül fejtik ki "szervezõ és önszervezõ" tevékenységüket saját hatalmi és anyagi érdekeik hatékony érvényesítésére, a politikai, a törvényhozó és az állami végrehajtó tevékenység manipulálásával. Félõ, hogy mára a politikai hatalom (a pártok) és a gazdaság, illetve a nagytõke és az állam képviselõinek, tisztviselõinek és vezetõinek érdek-kapcsolatai olyannyira összefonódtak, hogy az már jelentõs mértékben veszélyezteti a törvényhozó és a végrehajtó hatalom jogi és anyagi függetlenségét, jogi és erkölcsi tisztaságát.







Nemzeti öntudat és gazdasági növekedés összefüggései


(koreferátum a Nemzeti Charta 1996. március 26-iki rendezvényére)



Sokaktól halljuk manapság a vélekedést, hogy: "Engem nem érdekel a politika, csupán hagyjanak békén, - hagyjanak normálisan, biztonságban élni, szabadon és jövedelmezõen, önállóan vállalkozni, gazdálkodni!"


Csakhogy a kettõ - politika és gazdaság - egymástól elválaszthatatlan.


Konszolidáltabb gazdasági-társadalmi viszonyok között érthetõ, és talán meg is engedhetõ a fenti apolitikus individualizmus; - azonban a mai zavaros, átmeneti környezetben, világban sajnos nem. Ma már azért is állandó és szívós küzdelmet kell folytatnunk, hogy gátlástalan embertársaink ne lopják el észrevétlenül fejünk fölül a házunk tetejét! Minden igyekezetünk ellenére - mégis ellopják...


A vicsorogva mosolygó egyéni küzdelmeink nagyjából mind kilátástalanok, - az államadósság agyonnyomja az egész nemzetet, a nemzetgazdaságot.


No de haladjunk csak sorjában!



1. A konzervatív értékek jelentõsége


1945-ben a háború nélkülözéseitõl, átélt borzalmaitól és veszteségeitõl a végsõkig elgyötört, testileg-lelkileg lepusztult magyar népesség kezdte meg és fejezte be - alig néhány év leforgása alatt! - sikerrel a porig lerombolt ország újjáépítését.


Emellett hatalmas összegû háborús jóvátételt is meg kellett fizetnünk, - mégsem lett úrrá mindenkin a depresszió: az életerõ hamar legyõzte az elmúlást!


A talpra álláshoz szükséges többlet-vitalitást a hagyományosan konzervatív értékekbõl, jelesül a különleges nemzeti erõtartalékokból (család, keresztény istenhit, népi összefogás, hazaszeretet, stb.) merítettük, - akkor még úgy látszik volt honnan...



2. Liberalizmus kontra kommunizmus


Tisztán kell látnunk, hogy a nemzeti gazdasági és lelki depressziónk elsõdleges, lényegi oka nem egyszerûen az adósságteher és a gazdasági restrikció, - hanem a liberalizmus eszmei térhódítása, illetve a gyakorlatban megnyilvánuló esztelen romboló tevékenysége. Ráadásul ez a rontás elemi erõvel taglózza le a nemzetet, amikor a közösséginek csak álcázott társadalmi berendezkedést (a szocializmust) követte tragikus hirtelenséggel - a felkészülésre semennyi idõt nem hagyva - a klasszikus (marxi) kapitalizmus liberális hidegzuhanya. A gulyás-kommunizmus langyos vizébõl jószerivel még ki sem igen kászálódott egyszerû-naiv munkást, parasztot, értelmiségit valósággal jéggé dermesztette a minden átmenet nélkül reá szakadt, gátlástalanul mindenre kiterjedõ szabadrablás.


Gyökeresen más dolog ugyanis a gyárból elcsenni egy-egy villáskulcsot, csavart, alkatrészt, vaslemezt, stb., vagy a termelõszövetkezeti közösbõl vételezni némi szénát, takarmányt a háztáji állatok számára, - mint egy szép napon arra ébredni, hogy élelmesék egy sanda papír alapján saját nevükre íratták az egész üzemet, a vállalatot, vagy éppen a termelõszövetkezetet, az állami gazdaságot.


Az 1970-es években viszonylag jól éltünk.


Akkor sem elsõsorban azért, mert még nem léptünk bele az adósság-csapdába.


Az az állítás pedig különösen nem igaz, hogy éppen a kezdõdõ hitel-felvételekbõl származó többlet-pénzeszközöket költötte volna népünk jólétének a növelésére, biztosítására a "szocialista" állam!


Nem! Jólétünk forrását a valós termelékenység-növekedés szolgáltatta, ami pedig éppen hogy a konzervatív értékek egészséges mûködésének volt köszönhetõ.


A termelékenység-növekedésbõl eredõ többlet-forrásokat persze - a felvett külsõ hitelekkel együtt - túlnyomórészt Bõs-Nagymarosokra, Tengiz-Jamburgokra, Solti Kossuth-adóra, Taljándörögdi Ûrtávközlõ Földiállomásra, baráti szocialista és fejlõdõ országok, sõt, kommunista testvérpártok támogatására (vö.: Moszkvába ‘guruló-dollárok’), ostoba megalomániás nagyberuházásokra (Olefin-program) és más célokra (pl.: fegyverkezés, túlméretezett, egyre szaporodó, bõvülõ állam-hivatalok, nagyszabású irodaház-építések, stb.) fordították. Mégis jól éltünk, mert még bõven volt pazarolnivaló, - nem úgy, mint ma.


A liberalizmus viszont szétrombolta alapvetõ termelési és fogyasztási - egyszóval élet - viszonyainkat, de a leggonoszabb tette mégis a konzervatív értékek tudatos kiirtásával az emberi lelkierõ, az egyéni megújulási és vállalkozási képesség el-pusztítása volt. A kommunizmus több millió magyart semmisített meg fizikailag, - például az abortuszok által. A liberalizmus - néhány ezer hatalommániás egoista érdekeinek védelmében - folyamatosan kénsavval mérgezi az embermilliók lelkét, cselekvésképtelenné bénítva a még élõket is. Még ma is sok az abortusz, - de a meg sem fogamzás még sokkal több...



3. Az elpusztított, tehát mielõbb helyreállítandó értékek


A nemzetgazdaság alapegysége a család.


A liberalizmus lerombolta a családfenntartói és a szülõi tekintélyt, ezzel pedig a család gazdasági-érdek összetartó erejét is megbénította. Ha a szülõknek nincsen tekintélyük és ennek alapján konkrét ‘utasítási joguk’, - akkor a gyerekek tanulás és/vagy munka helyett jobb esetben diszkóba és a szoláriumba járnak (amíg van mibõl), rosszabb esetben techno-partikon majszolják az extasy-tablettákat...


De mitõl legyen családfõi, szülõi tekintélye egy állástalan, hiteltelen, depressziós apának?!


Az ember boldogságra született élõlény. A legfontosabb motivációja a független családi boldogság megteremtése és folyamatos ápolása. A liberalizmus a családi boldogság helyett az egyéni gazdagodást helyezte a középpontba. Ha ügyes vagy, Te is lehetsz szelvényvagdosó bankár (egyébként - akkor sem lehetsz)...


Egyes szerencsétlen honfitársaink a családi boldogságot és biztonságot õrzõ-védõ kft.-vel, három méter magas betonfallal körbevett "családi ház"-ban (bunkerben) képzelik el. A szegények! A boldogság a család harmonikus gazdasági érdek-és másfajta együttmûködésén alapuló általános biztonság-és megelégedettség-érzet, amelynek lényege a családtagok közötti kölcsönös szeretet és tisztelet.


A liberalizmus az egyéni szabadság maximális ‘kiterjesztésével’ törekszik elsõ-sorban anyagi jólét elérésére. A konzervatív gondolkodásmód szerint az ember csak a családban és a család által lehet boldog, illetve sikeres.


És itt érhetõ tetten az alapvetõ hazugság! Ugyanis nem az egyén érvényesülése, s az üzleti ‘sikerei’ teremtik meg a boldog családot, hanem éppen megfordítva: a boldog, harmonikus családi életvitel az elsõdleges feltétele az egyén, a család-fenntartó, a szülõk és a családtagok boldogulásának, sikereinek.


A harmonikusan együttmûködõ, boldog családok pedig a konszolidált társadalmi tevékenység, a sikeres nemzetgazdaság alapfeltételei, alapegységei.


Éppen ez a mai magyar nemzetgazdaság-probléma gyökere, lényegi önellent-mondása! Nem lehetséges ugyanis sikeressé, önfenntartóvá tenni a mértéktelenül eladósodott nemzetgazdaságot néhány milliárd USD külföldi készpénz-injekció által, néhány tucat kül-és belföldi sztár-tõkés kétes értékû irányításával, - ami közben gyakorlatilag nincs stabil magyar vállalkozó és befektetõ réteg, nincs erõs középosztály, nincs polgárság, a családok pedig anyagilag és erkölcsileg egyaránt romokban hevernek.


Bízvást állíthatjuk, hogy a mai Magyarországon a szó klasszikus értelmében véve boldog, kiegyensúlyozott család sajnos már egyáltalán nincs is!


A család hagyományos gazdasági alapegység-funkciójának és erkölcsi nevelõ, összetartó szerepének visszaállítása a gazdasági növekedés beindításának, és a nemzetgazdaság konszolidálásának legfontosabb, nélkülözhetetlen feltétele.


Szintén igen fontos feltétel a - gazdasági, politikai, stb. - vezetõi tekintély helyre-állítása. Ameddig a sikeres üzleti vállalkozó, a tõkés-tulajdonos, a menedzser leg-fõbb erényeként a gátlástalan csalóhajlamot, a mindenkin és mindenen átgázolás képességét ‘kell tisztelnünk’, amíg a sikeres politikus legfontosabb tulajdonsága a taktikázó paktumozgatás; - ameddig „éppen csak” becsületes, okos és szorgalmas munkával lehetetlen érvényesülni, addig Magyarországon nem lesz kibontakozás. A családfenntartói és szülõi tekintély, az összetartás és boldogság, a munkával szerzett vezetõi és vállalkozói presztízs rehabilitációja nélkül nem alakulhat ki a nemzeti összetartozás érzése, sõt, a nemzeti öntudat sem, ami pedig az ország gazdasági és kultúrális felemelkedésének alfája és omegája.



Nem véletlen, hogy hazánkat a második világháború után igen gyorsan sikerült újjáépítenünk.


Nem véletlen, hogy az 1970-es években még viszonylagos jólétben, békében és kiegyensúlyozottan élhettünk.


Az sem véletlen, hogy a vesztes Németország és Japán a világháború után olyan gyorsan talpra állt; ma már õk rendelkeznek Európa és a világ legfejlettebb ipari-termelési rendszereivel.


Bizony nem véletlen a népi Kína rendkívüli ütemû gazdasági növekedése sem!


Ezek az országok olyan hihetetlen tartalék-energiákat képesek könnyedén, úgy-szólván problémamentesen mozgósítani, mint például tette, és teszi azt Német-ország: az NDK-terület azonos gazdasági-fejlettségi szintre emelése érdekében... Eme tartalék-erõforrások fõként az élõ, a lélegzõ nemzeti öntudatból fakadnak, amelynek évszázadok óta háborítatlan gyökerei a családi vállalkozásokból, a faluközösségekbõl, a dinasztikus farmergazdaságokból, a termelés õsi közösségi rituáléjából, munkamegosztásából szívják az éltetõ energiát.


A szocializmus a nemzettudat gyökereihez nem mert nyúlni. A faluközösségek (a termelõszövetkezet, a háztáji, stb.) - ha torz módon is, de - mûködtek; a gyár, a szocialista nagyüzem ipari-termelési kultúrákat fogott össze, a család összetartó erejét, az érdekközösségeket és a tekintély óvó-védelmezõ szerepét közvetlenül nem fenyegette semmi és senki. Sõt - az állami paternalizmus új erõforrást hozott. A liberális vadkapitalizmus viszont mindenestül felborította a hagyományos falusi mezõgazdasági munkamegosztást; ellehetetlenítette, aztán szétzüllesztette a gyári munkás-kollektívákat, illetve a családi egymásrautaltságot, a tekintélyelvû érdek-azonosságot, az érzelmi összetartozást, és illuzórikussá tette a bármilyen közös boldogságra való törekvést is.



Tízmillió atomizált, közösségeit és kapcsolatait veszített, nincstelen-vagyontalan, kedvetlen magyar ember áll szorongva-szárnyaszegetten a nemzeti kapitalizmus kapujában, - nélkülözve mindenfajta nemzeti öntudatot.


Vissza kellene adni az embereknek a reményeiket, - de hogyan?!



4. A két legnagyobb tévedés vagy hazugság: cserearány-romlás és az adósság visszafizethetetlensége


A külsõ államadósságunk 1990-ben mintegy bruttó 20,5 milliárd USD-t tett ki.


Majd 1996-ra - az anyaföldünk kivételével - gyakorlatilag minden privatizálható állami vagyonunk idegen, illetve kisebb részben magyar magántulajdonba került.


A külsõ államadósság ma (1996-ban) meghaladja a 35 milliárd USD-t, - vagyis feltartóztathatatlanul tovább növekszik.


Az 1970-es évek végén megkezdett nagyarányú hitelfelvételt állítólag az export-termékeink külkereskedelmi cserearány-romlása indította el, ami pedig a fizetési mérlegünk felborulásával járt.


1982. óta már a puszta kamatok fizetésére vesszük fel az egyre újabb hiteleket.



A külön a számunkra kitalált közgazdasági tanmese úgy szól, hogy termékeink export-célországaiban általában gyorsabban nõ a termelékenység, mint nálunk, ebbõl következik, hogy az export-termékeink cserearányai - nagyjából 1975. óta - folyamatosan romlanak. A siralmas helyzetet elég jól tükrözik az egyes nemzeti valuták paritás-arányainak változásai is, hiszen azok hosszabb távon szintén a termelékenység-arányaihoz igazodnak.


Az elmúlt 20 év során például az amerikai dollár (USD) paritása legalább az 5-6-szorosára növekedett a magyar forinthoz (HUF) képest. A német márka (DM) forinthoz viszonyított paritás-változása legalább 7-szeres!


Igen ám, de ha a helyzetünk ennyire reménytelen, akkor ugyan miért veszünk fel folyton újabb hiteleket a külkereskedelmi cserearány-romlás miatti fizetésimérleg-hiány kompenzálására?! Hiszen csak egyhelyben topogunk!


Növekedés nincs, a gazdaság valódi modernizációs hitelekhez nem jut; ugyan-akkor relatíve egyre nagyobb értékû export szükséges változatlan volumenû behozatal ellentételezésére, illetve kifizetésére.



Ha 20 éve mondjuk 300 mázsa jonatán almát kellett exportálnunk Németországba 1 db Volkswagen személygépkocsi importjáért, akkor ma legalább 1200 mázsát kell adnunk érte. (Persze az új autó sokkal jobb a 20 év elõttinél, - a mi almánk viszont sajnos a legjobb esetben ugyanolyan.)


Közben egyre nõ az adósságunk.


Mikor indulunk el végre felfelé a lejtõn? Majd akkor, ha a forint - hosszú éveken át tartósan - elkezd jelentõsen javulni a dollárhoz, a márkához, stb. viszonyítva... Az adósságunk ugyanis fõleg a paritás-javulás eredményeként keletkezõ fizetési-mérlegtöbbletbõl lenne csökkenthetõ. Ennek alapfeltétele persze, hogy a magyar-országi infláció mértéke nagyságrendileg mérséklõdjék, - méghozzá tartósan a termékeink export-célországainak inflációs szintje alá.


Vajon mikor következhet be mindez? Nyilvánvalóan soha.


Nem szólva arról, hogy a termelésünk volumenének - sajnos - kemény fizikai és egyéb korlátai is vannak!


Teljes képtelenség lenne - ad abszurdum - például a mezõgazdaságunktól elvárni, hogy fajlagos termelési hozamai legalább olyan mértékben növekedjenek, mint ahogy az exportunk cserearányai romlanak. Ekkor lehetne ugyanis ‘egyensúly’!


És akkor elõbb még mindig vissza kellene fizetnünk minimum 35 milliárd USD adósságot, kamatos kamataival együtt. Nyilvánvaló lehetetlenség!


A tévedés vagy hazugság lényege tehát az, hogy a valamikori (bármikori) vissza-fizetés eleve nem lehetséges. A mégis felvállalása egyenlõ egy értelmetlen látszat kifelé, illetve kényszer befelé történõ görcsös erõltetésével, amelynek ‘a végsõ eredményességében’ komolyan senki, tulajdonképp maga a Kormány sem hihet... Nem beszélve arról, hogy egyfelõl adósságunkból 20,5 milliárd USD eleve nem tekinthetõ legitimnek, hiszen azt még a kommunista diktatúra kormányai "hozták össze", - másfelõl a valamikori hitelek eredeti (tõke-) összegét már az évek során kamatostul többszörösen is visszafizettük.



A külsõ államadósság mai (1996) összege - elosztva Magyarország lakosságával - úgy nagyjából 3500 USD személyenkénti tartozásnak felel meg, ami hozzá-vetõlegesen 500 ezer forint hitel-tartozást jelent lakosonként. Ez az összeg egy átlagos magyar család (2 keresõ szülõ, 2 nem keresõ gyermek, 2 nyugdíjas nagy-szülõ) esetében összesen 3 millió forintot tesz ki.


A lakosságunkra tehát kollektív adósságteher nehezedik, ami - a még mindig egyre romló életkörülmények (növekvõ árak és adók, csökkenõ reálbér, össze-omló társadalombiztosítás, magas munkanélküliség, létbizonytalanság) mellett - családonként 3 millió forint hitel visszafizetési kötelezettségével egyenlõ.


Gondoljuk csak meg:


· A két keresõ külön-külön, mint önálló személy fizet éves személyijövedelem-adót. Ha a keresetük alacsony, vagy csak átlagos, - a helyzetük távlatilag eleve reménytelen. Ha a keresetük magas, úgy a progresszió folytán beleesnek a 48 %-os adósávba, vagyis gyakorlatilag kétszer annyi bruttó jövedelmet kell meg-keresniük, mint amennyit ténylegesen (nettó) elkölthetnek.


· A megmaradó nettó keresetükbõl kell fenntartaniuk a lakásukat, kifizetniük a meredeken növekvõ közüzemi díjakat, gondoskodniuk 6 ember élelmezésérõl, ruházkodásáról, egészségügyi költségeirõl, a gyerekeik taníttatásáról, valamint egyéb szükségleteirõl.


· De a nettó keresetükbõl kell megoldaniuk a normális életvitelhez szükséges be-ruházások (lakásfenntartás-és bõvítés, bútorozás, háztartási gépek, autó, stb.) finanszírozását; ha szükséges, rövid vagy hosszú lejáratú hitelek törlesztését is.


· Ha a keresõk valamelyikének - nem ritka eset! - munkahelye megszûnik, nem jut új álláshoz, - önálló vállalkozásba kell fognia, ami igen jelentõs alapítási-üzletszervezési kiadásokkal jár, amelyhez nem számíthat hitelre senkitõl sem.


· Mindezen növekvõ kiadások folyamatos és maradéktalan rendezése mellett a család keresõinek még arra is kell gondolniuk (sõt, kényszer alatt indirekt módon tartalékolniuk, - ez a monetáris restrikció!), hogy a kollektív (össz-társadalmi) adósságból a családjukra esõ hányad 3 millió forint (21 ezer USD), ami bruttó keresetként közel 6 millió forintot jelent, és ami a meg nem szûnõ (kamatos) törlesztés ellenére érthetetlenül, állandóan nõ!



Minden normálisan mûködõ családban közmegegyezés tárgyát képezik a közös érdeket szolgáló nagyösszegû, rendkívüli kiadások. Teljességgel elképzelhetetlen például, hogy az apa vagy az anya titokban többmilliós hitelt vegyen fel mondjuk egy új autó megvásárlására, majd a hitel és a kamatok nagy összegû törlesztését önkényesen ráterhelje a család néhány tízezer forintos havi költségvetésére!


Amennyiben ez mégis elképzelhetõ, úgy viszont nem normális. A nagy összegû kiadásokat a családban elõzetesen egyeztetni szokás, hiszen a hitel és a kamatok törlesztése a továbbiakban az összes családtagot közös tartozásként terheli, - így a közös cél megvalósítása érdekében minden családtag lemond valamirõl.


Ha nem történt elõzetes egyeztetés, utólag bármely családtag joggal mondhatja, hogy a hitel egyetemes törlesztési kötelezettsége õrá nem vonatkozik.


Így van ez - illetve így kellett volna lennie ennek! - az államadósság, a mindig új-onnan felvett nagy összegû külföldi hitelek kérdésében is.


A bekövetkezett mértékû eladósodást elõidézõ hitel-felvételek akkor lehetnének legitimek, ha azokat széleskörû társadalmi közmegegyezés elõzte volna meg; - ha az eladósodásról népszavazás, de legalábbis parlamenti szavazás döntött volna, a folyamat minden egyes meghatározó jelentõségû idõpontjában.



A másik - a nagyobbik - hazugság a következõ.


A hivatalos gazdasági-politikai álláspontnak megfelelõen évek óta ‘apokaliptikus látomásként’ azzal ijesztgetnek kételkedõ mindannyiunkat, hogy az adósság el-engedése vagy átütemezés kérése (az IMF-tõl, a Világbanktól) - ami ugye egyben a fizetésképtelenség nemzetközi-nyilvános beismerését jelentené! - azonnal hitel-képtelenné tenné a nemzetgazdaságunkat, ami nyomban a magyar gazdasági élet teljes megbénulását okozná.


És ebben van a csúsztatás! Hisz’ valójában már 15 éve fizetésképtelenek és hitel-képtelenek vagyunk; - ugyanis mindenekelõtt az esedékes kamatok törlesztésére vesszük fel a mindig újabb hiteleket, mivel nemzetgazdaságunk a hitelállomány éves kamatait sem képes már önerõbõl kitermelni!


Ennek a ténynek megcáfolhatatlanul ékes, gyakorlati bizonyítéka a bruttó külsõ adósság-állomány folyamatos, állandó - ráadásul gyorsuló - növekedése.


A nemzetgazdaságot jelenleg irányító Horn-kormány 25 milliárd dollár adósságot vett át az elõdjétõl, és azt két év alatt 10 milliárd dollár újabb tartozással növelte meg. A trend alapján könnyen megbecsülhetjük, hogy 1998-ban a külsõ állam-adósság elérheti akár az 50 milliárd dollárt is, - csak legyen elég hitelezõ...


A legnagyobb baj azonban, hogy valódi növekedési folyamatok nem indultak el, a gazdaság folyamatosan pang, - és közben fogalmunk sincs arról, hogy az újabb hitelek valójában milyen kondíciókkal és milyen szükségleteket finanszíroznak, konkrétan mire lettek/lesznek elköltve, tehát hová lesz a pénz?!


Végképp nem tudhatjuk, hogy az újabb hitelek valamikori visszafizetésérõl kik és hogyan, mibõl fognak gondoskodni...



Csak meg kell figyelnünk: arra vonatkozóan még egyik kormányunk sem tett soha konkrét ígéretet, hogy a külsõ államadósságot mikor, milyen ütemezésben kezdi el csökkenteni. Ugyanis az adósság növekedése sem valami terv szerint, hanem spontán következett be. Vagyis: az állam ‘gazdálkodását’ esetlegesség jellemzi... Az önálló vállalkozásaink a nemzetközi elõírások szerint, 5-10 évre elõretekintõ, bonyolult üzleti terveket készítenek, amelyeket kötelezõ tételesen megalapozott, ún. cash-flow tervvel is alátámasztani. Különösen szigorú elõírások szabályozzák a banki hitelkérelmek pénzügyi-megtérülési, illetve hiteltörlesztési, kamatfizetési számításainak összeállítását. Az objektív mutató-rendszert kötelezõ betartani.


De vajon hogyan mûködik ez állami szinten?


A nemzetgazdaság egésze esetleg nem rendelkezik semmilyen üzleti tervvel?!


Nincs több évre elõretekintõ cash-flow tervünk? Az állami költségvetésnek nincs ilyen összevont fejezete? Vagy a külsõ adósságnak nincs köze a költségvetéshez?


Az elõzõ (szocialista) rendszerben legalább készültek úgy-ahogy konzisztens ún. ötéves népgazdasági tervek, amelyeknek csak egy részfejezetét képezte az állami költségvetés. Ma tökéletes homály fed mindent...


Lehetséges, hogy a külsõ államadósság ‘kezelése’ csak amolyan ad-hoc operatív nemzeti banki résztevékenység? Hol és kik készítik a nemzetgazdaság közép-és hosszú távú cash-flow terveit? Csak nem a Nemzeti Bankban? Miért ott? Hiszen akkor a Nemzeti Bank hatásköre sokkal nagyobb, mint az ügyeletes kormányé, - sõt, nagyobb mint bárkié az országban!


Ma minden ott dõl el, ahol az adóssággal kapcsolatos tervezés és operatív végre-hajtás, a konkrét rövid és hosszabb távú tranzakciók zajlanak. Lehetséges, hogy mégis csak szükségünk lenne stratégiai-gazdasági miniszterre, gazdasági csúcs-miniszterre, aki hosszú távon tervezné a nemzetgazdaság jövõjét, és "kezelné" a külsõ államadósságot, netán stratégiai célokat tûzne ki?!


Miért nem lehet ezt a legfontosabb rendszert, - a szervezetet, a tevékenységet, a netán mégis létezõ (MNB-s ?) cash-flow terveket részleteiben is megismernünk? Miért nem tartott vajon az adósság alakulásának aktuális kérdéseirõl az Ország-gyûlés még soha legalább egy nyilvános parlamenti vitanapot?!



A múlt hét csütörtökén (1996. március 21-én) az esti félnyolcas televízió-híradó elõzetesében szenzációs bejelentés hangzott el: a Magyar Nemzeti Bank az idén, eddig soha nem látott alacsony szintre, nettó 9 milliárd USD-re csökkenti a külsõ államadósságot. Azt hittem, rosszul hallok! Vártam a folytatást, a részletes hírt, de hiába. Részletes hír nem következett. Másnap vettem három különbözõ alapállású napilapot. Az adósság visszafizetésének szenzációjáról egyikben sem volt semmi. Mellesleg: a jelzett mértékû csökkentés csak az összes privatizációs bevétel, illetve az egész deviza-tartalék erre a célra történõ kvázi-feláldozásával lenne lehetséges. Ami viszont nem lehetséges. Vagy mégis?! Ki lát ebbe bele?



Amíg a külsõ államadósságunk folyamatosan nõ (illetve jelentõsen nem csökken), amíg az éves kamat-terheink elérik vagy meghaladják a 2 milliárd USD-t, addig minden rákövetkezõ évünk egyre csak nehezebb lesz. Mindaddig, amíg a fizetés-képtelenségünket egyszer csak végre hivatalosan is ki nem mondjuk...


Vajon mi értelme volt, s mi értelme az agónia, az egyhelyben-járás erõltetésének, sok-sok évvel történõ állandó meghosszabbításának? A titkolózásnak? A külföldi hitelezõink régóta sokszorosan jobban ismerik a magyar nemzetgazdaság valós pénzügyi helyzetét, mint mi magyarok, mint a magyar nép! Ki elõtt titok még a titok? Miért nem lehet egyszerre véget vetni a restrikciónak, a pangásnak, minden szenvedésnek és nyomornak, a tömeges leépülésnek?


Nézzünk szembe végre a tényekkel nemzeti méretekben, és állítsuk kész tények elé a nemzetközi hitelezõinket is! Mondjuk fel az adósság-szolgálatot, õk pedig írják le veszteségként, - legalább is az adósságunk nem legitim hányadát...


Az elviselhetetlen mértékû hitel-és kamattörlesztés nélkül - attól mintegy meg-könnyebbülve - a magyar nemzetgazdaság képes lehetne az önfinanszírozásra, mert a mûködése önmagában, összességében rentábilis.


Ezt már hivatalosan-mérhetõen bebizonyította az 1980-as évek elsõ felében is.


Ma már sajnos a bizonyítás problematikus, mert sem ötéves tervek, sem hiteles-összevont nemzetgazdasági pénzügyi-statisztikai beszámolórendszer nem létezik; - így ezen a téren átfogó tájékoztatás sem lehetséges. Felmérhetetlen tehát, hogy miért, mitõl és mihez képest csúszunk egyre lejjebb...



5. Adósság; - egyéni és nemzeti öntudat


A magyar nemzet - 1968 és 1982 között, a kommunizmus ‘liberalizálása’ révén - észrevétlenül került a kamatrabszolgaság csapdájába. 1982. óta a multinacionális gyarmatosítás helyi infrastruktúrájának gyorsuló ütemû kiépítése folyik. Addig kell bebetonozni az új, nemzetközi rendszer alapjait, amíg a bennszülött nemzet még a mûhold-programok kábulatában él.


A nemzetközileg uniformizált szisztéma lényege, hogy minden értéket csakis a pénztõkébõl, a tõkéstõl eredeztet - az alkalmazottak, a bérmunkások értékalkotó képessége nem egyéb, mint az adósság-szolgálat teljesítésére irányuló jog...


Mindenki a tõkéstõl, a tulajdonostól, a bankárjától kapott kölcsönökbõl él, - így mindenki csak hitelt törleszt élete végéig. Ez a legtökéletesebb, egyszer s mind a legelszakíthatatlanabb függés, ami csak létezhet.


Az alkalmazottnak, a bérmunkásnak egyetlen kritikus észrevétele, zokszava sem lehet gazdája mûködésével, tevékenységével szemben - különben azonnal ‘repül’. A totális egzisztenciális függés révén valósul meg ‘a kamat-rabszolgák’ tökéletes hûsége uraik iránt.


Ugye, ismerõs a történet? Déja vu érzés keríti hatalmába az embert!


Molnár Gábor, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából, de minden anyagi támogatása nélkül, a két világháború között Brazíliában élt és vadászott, - részletesen bemutatta a gumicsapolók (caboclók) egész életen át tartó függését a tulajdonostól, a vállalkozótól (a patrontól). Hiába termelt ki a cabocló akármennyi nyersgumit is, - az adóssága az õt eszközökkel ellátó, alapvetõ létfenntartásáról "gondoskodó" patrontól csak nõttön nõtt. Minél többet dolgozott, annál nagyobb lett a tartozása...



Egy életen át mindenért tartozni - rettenetes érzés. Az embernek semmije sem a saját tulajdona, mindent csak bérel, mindene másé. A csekély magántulajdona - csupa egyszerû fogyasztási cikk - is mind csak hitelfelvételbõl származik, amely hiteleket a kamatokkal együtt folyamatosan törleszti. Önálló véleménye semmirõl nincs, nem is lehet, mert a véleményalkotás kizárólagos joga a tulajdonosoké.


Az adós - nem független lény. A jövõjén, életén, minden produktumán rajta van a jelzálog. Az adósnak tehát hivatalosan nincs, nem lehet személyes öntudata...


Így él ma, hitelbõl, az emberek zöme a korlátlan lehetõségek hazájában, a hol liberális, hol konzervatív Amerikai Egyesült Államokban. Nem csoda, ha maga az USA is a világ egyik legeladósodottabb országa, hiszen polgárainak is alapvetõ életformája, társadalmi viszonya, létezési módja a hitel!


A tartósan hitelekbõl élés ugyanis gyökeresen más szemléletet kíván; - látszólag lezser, valójában azonban egy rendkívül kötött, napról-napra kiszámított, sajátos életforma. Ezt az elõre gyártott életformát, mint afféle sikeres világsémát, mint egyfajta ‘konfekciós kényszerzubbonyt’ ránk, történelmileg független gondolkodású magyarokra is megpróbálják ránk húzni. Nem lesz könnyû! A magyar ember természeténél fogva öntörvényû, - rosszul tûri a függést. Ráadásul nálunk az adós-és kamatrabszolgaság nem mézesmadzaggal, a tejjel-mézzel folyó Kánaán ígéretével kezdõdött el, hanem visszafizethetetlen nagyságú adóssággal, elviselhetetlen életkörülményekkel, sõt, általános lelki depresszióval. Az önálló vállalkozás sikerére sincs amerikai-típusú reményünk: hitelt senkinek nem adnak, a kamat-és adófizetési kötelezettségek pedig teljesíthetetlenek.


Nem alakulhat így ki sem a törvényekkel támogatott, erõs vállalkozó-réteg, sem a polgárság, sem a virágzó családi vállalkozások; - nincs tömeges egyéni siker, sem társadalmi biztonság.


Mivel az értékteremtõ-alkotó tevékenység, a hasznos munkavégzés lassan szinte értelmetlenné válik; - nem járhatók be már valódi büszkeségre alapot adó egyéni életutak, és nem alakulhat ki a büszke nemzeti összetartozás, a nemzeti öntudat érzése sem.



6. A kibontakozás távlati lehetõségei


Nyilvánvaló, hogy alárendelt, adós-függõ helyzetben nem lehet szuverén, önálló nemzetállamot, nemzetgazdaságot építeni. Egyéni és kollektív öntudat nélkül a nép is céltalanul össze-vissza futkosó, kapkodó, szétzilált hordához hasonlít csak.


Elsõként tehát az államadósságot kellene likvidálni, hogy az összeomlást meg-állíthassuk, hogy kvázi zöld mezõs beruházásként elkezdõdhessék az ország újjá-építése. Nagyobb a feladat, mint 1945-ben volt. A körülmények is nehezebbek, - mert elõbb vissza kellene adni a nemzet kollektív jobb jövõbe vetett hitét...


Olyan gazdaságot kell felépítenünk, amelyben az egyén boldogulásának alapvetõ motívuma nem az adósság-függés (és végsõ soron a hitelezõk iránti sunyi hûség), hanem az egyéni és a kollektív alkotó munka öröme, sikere.


Csak ennyiben, - vissza kell térnünk a marxi gyökerekhez, miszerint értéket csak az alkotó emberi munka hoz létre. A kamat és a profit csupán jogtalan elõnyök alapján kisajátított értéktöbblet, amelyet a tõkés, a bankár egyszerûen az erõsebb jogán elvesz az eredeti értéket elõállító termelõktõl.


Az emberek egyéni büszkeségét, a magyar nemzet kollektív öntudatát csakis a sikeres egyéni és családi vállalkozás, a közös alkotó munka öröme adhatja vissza, melynek minden hasznát is elsõsorban annak kell learatnia, aki a hasznos munkát elvégezte.


Ezért mindjárt az adósság likvidálása után meg kellene teremteni az egyéni és a kollektív boldogulás alábbi legfontosabb feltételeit:


· Jelentõs mértékben javítani kellene az egyéni és a társas, a családi vállalkozás anyagi, fõként a hitelhez jutási lehetõségeit. A vállalkozókat olyan hitelekhez kell juttatni, amelyek a bevételbõl könnyen és gyorsan visszafizethetõk, miután a vállalkozások teljesen függetlenné, önállóvá és önfinanszírozóvá válhatnak.


· Be kell vezetni a családi/összevont jövedelemadózást, s általában is jelentõsen csökkenteni kell az adóterheket. Vissza kell állítani az alanyi jogon járó, teljes körû és ingyenes társadalombiztosítási szolgáltatásokat.


· Infrastrukturális beruházások, nagy volumenû állami közmunkák szervezésével állandó munkalehetõséget kell teremteni minden magyar állampolgárnak, hogy lehetõleg mindenki anyagilag problémamentes családi életet élhessen.



A munka-értékrendre épülõ német, japán vagy kínai modellt kell követnünk, - a tõkés-adós függésre apelláló, bankár-szemléletû amerikai modellel szemben.


A történelmi hagyományainkhoz és független gondolkodásunkhoz hû nemzeti öntudat újrateremtését csakis így remélhetjük.







A magyar polgárosodás gazdasági feltételrendszere



A XVII.-XVIII. század iparosodása (az ipari forradalom) a termelési és egyéb célú technikák forradalmát, teljes körû megújulását eredményezte, ami - az ipari és a mezõgazdasági termelékenység ugrásszerû növelése révén, és a korábbi önellátó gazdálkodással szemben - óriási termékfeleslegek, készletek elõállítását és fel-halmozását tette lehetõvé. A termékfeleslegben hatalmas, egyre növekvõ profit-tömeg testesült meg, ami végkifejletében a tõke koncentrációjához, az önálló kereskedelmi és banktõke gyors kialakulásához vezetett.


Klasszikusan ontológiai értelemben a kapitalizmus - mint új társadalmi-gazdasági rendszer - tehát az iparosodás következményeként alakult ki, így eredendõen a vállalkozók, a polgárság társadalma.



A kapitalizmus idealizált eszményképe a talpraesett, életrevaló vállalkozó (pl.: a televíziós sorozatokból ismert: Onedin-, vagy Ewing-családok), aki elõször - ön-erejébõl, és/vagy hitelbõl - piciny családi vagy egyéni vállalkozást gründol, majd egyre-másra bõvíti sikeres vállalkozásait, amelyek végül is nagyvállalkozásokká, vagy egyenesen vállalat-birodalmakká terebélyesednek.


A sikeres vállalkozások ‘embert is átalakító’ társadalmi eredménye: a kispolgári (kisvállalkozók), a polgári (középméretû üzemek, vállalkozások tulajdonosai), valamint a nagypolgári (pl.: bankárok, nagytõkések) rétegek létrejötte.


Az eredeti tõkefelhalmozás, továbbá a tõke koncentrációja és centralizációja, a polgárosodás távolról sem volt olyan idealizált, szinte idilli folyamat, amilyennek azt a mûvileg kreált sorozatok, szappanoperák, kapitalista családregények a ma televíziós mûsorfogyasztója számára szándékos történelemhamisítással, utólag le-festik. Ez az ellentmondásos kor az emberi történelem egyik legerõszakosabb, leggátlástalanabb korszaka volt, melynek során egyformán elemi erõvel törtek elõ a személyes erények, és szabadultak el a féktelen egoizmus, az önzés, - mint az anyagiasság, a mértéktelenül mohó vagyonosodás legfontosabb emberi tényezõi. A termelõeszközök, a mûködõ tõke (a vagyon, a föld, a pénz és a munkaerõ) ki-sajátítása érdekében minden egyes országban az emberek millióit tették nincs-telenné és földönfutóvá, hogy a teljes jövõbeli valamennyi profit a népesség csak néhány százalékát kitevõ tõkések, a nagypolgárság kezében összpontosulhasson. Ez mindenütt teljesen azonosan zajlott le, - az alapvetõ erkölcsi normák tökéletes mellõzésével. Igen, sûrûn elõfordulhatott, hogy tehetséges, életrevaló, vállalkozó-szellemû emberek mindenük (vagyonuk, családjuk, életük) kockáztatása árán - nem kis szerencsével! - végül ‘különösebb bûnök’ elkövetése nélkül is eljutottak egészen egy monumentális vállalat-birodalom valóságos tulajdonlásáig. A valós történet azonban nem errõl szól. Mert a keresztény erkölcs helyébe - mint a polgárosodást legitimáló ideológiai vezérelv - fokozatosan a liberális jog lépett...


A jog tulajdonképpen tisztán emberi-társadalmi konvenció, amelynek a lényege, hogy bûn az, amit a törvény büntetni rendel. A liberális jog nyilvánvaló és elsõd-leges célja, hogy a bûn és a büntetés fogalomkörét függetlenítse Istentõl. Nincsen többé szó isteni törvények (pl.: a Tízparancsolat) betartásáról, sem lelkiismeret-vizsgálatról, lelkiismeret-furdalásról vagy bûnbánatról - sem erkölcsi korlátokról. A bûn és a büntetés - Isten kiküszöbölésével - ‘polgári’ megegyezéssé aljasult... Röviden és tömören: szabad hazudni, megtéveszteni, sõt, fondorlatos módon kijátszani és átverni bárkit, szabad csalni, lopni, elbirtokolni, elorozni, elrabolni bármilyen vagyontárgyat, - szabad immár bármit, csak az ne ütközzék szemmel láthatóan, közvetlenül a törvény betûjébe. Vagyis a társadalom hivatalosan ne jöjjön rá, hogy átejtették, mert akkor (és csak akkor!) jön a büntetés...


Igazából világszerte errõl szól(t) az eredeti tõkefelhalmozás, a kapitalizálódás és a polgárosodás; - és persze a jelenkori hazai privatizációnk története is... A liberalizmus számára Isten és erkölcs nem létezik, minden csak puszta konvenció, - játék, amelynek lényege szerint az jut nagyobb vagyonhoz és profithoz, aki úgy tud nagyobbat hazudni, hogy a törvény ebbõl semmit nem vesz észre. Mi több: a legkörmönfontabb trükközõk lettek, lehettek az újkori kapitalista társadalom leg-ünnepeltebb bálványai! A gyermeteg társadalom pedig csak lelkesen tapsol(t) az õt legrafináltabban átverõknek!



Polgárság nélkül ugyanakkor nincsen fejlett, magántulajdonon alapuló nemzet-gazdaság, - nincsen nemzeti kapitalizmus. Ez olyannyira így van, hogy amely országban de facto nem létezik társadalmi értelemben (és méretekben) egész-ségesen funkcionáló polgárság; - ott a fejlett kapitalizmus nem is alakulhatott ki. Teljesen mindegy, hogy egy ilyen ország milyen államformát választ, milyen az alkotmánya, látszólag mennyire fejlett parlamenti demokráciát valósít meg, s az össznemzeti mûködõ tõke hány százaléka van magántulajdonban (és kiében), továbbá mely nemzetközi gazdasági integrációkhoz, vagy katonai tömbökhöz kíván csatlakozni; - polgárság nélkül nincsen nemzetállam.



A specifikus polgárság, a saját nemzeti burzsoázia nélküli ország, nemzetállam gazdasága sebezhetõ, önállótlan, élet-és fejlõdésképtelen, nem önfinanszírozó, állandóan hitelekre szorul, - így könnyen eladósítható, kirabolható és nemzeti piacának teljes elbirtoklása révén (és után) végsõ soron végleges gyarmati sorba taszítható. Hasonlattal élve: nemzeti burzsoázia nélkül a nemzetgazdaság épülete olyan, mintha cement nélkül, tiszta homokból alapozták volna: magától is össze-dûl.



Mindenekelõtt szükséges meghatároznunk, hogy mi a polgárság, és kit tekintünk polgárnak?


A polgár klasszikus értelemben tõketulajdonos, aki a mûködõ tõkéjét, a vagyonát profitszerzés érdekében mûködteti, maga és családja a realizált profitból él; - és e tekintetben indifferens, hogy tõkéjét az eredeti felhalmozásból származó öröklés, önálló vállalkozás, vagy esetleg az állami vagyon privatizációja révén szerezte. Progresszív értelemben polgár csak az, aki a vagyonát saját egyéni vállalkozás megvalósítása által, személyes kockázat-vállalás útján szerezte és mûködteti. A polgár lényege ugyanis a személyes aktivitás és a kockázatvállalás.


A kapitalizálódás, az eredeti tõkefelhalmozás, a polgárosodás lényegi motívuma a sikeres vállalkozás, és annak megvalósítója: a sikeres vállalkozó. A valamikori sikeres vállalkozó munkájának tovább-folytatója a polgári család. A polgárság társadalmi legitimációját így vagy az eredeti vállalkozás, vagy az abból származó vagyon öröklése és folytatólagos sikeres mûködtetése adja. Mert a valódi polgár-mivolt legfõbb mércéje a tevékenység sikeressége!


A csaló, a tolvaj, a rabló (a magyar "privatizáció" exkluzív kedvezményezettje!) tehát klasszikus értelemben nem tekinthetõ polgárnak.


Erre még visszatérünk!


Az originális, a valódi polgárság a sikeres vállalkozókból, a kis-, a közép-, és a nagy vagyont mûködtetõ tõkésekbõl, s mindezek legitim leszármazottaiból áll.



Magyarországnak jelenleg nincs valódi polgársága, ráadásul - a fentiek tükrében - a mégis létezõ kis létszámú, polgárszerû tevékenységet és életmódot folytató szûk "polgári" rétegek legitimitása is erõsen megkérdõjelezhetõ.


Az elmúlt hetekben Nemes Sándor egy folytatólagos cikksorozatában részletesen bemutatta, hogy Magyarország újkori történetében miként is alakultak ki - több alkalommal is! - a modern polgárság csírái, majd miként lettek elfojtva ezek a kezdemények a diktatórikus rendszerek fizikai, lelki, illetve pénzügyi-gazdasági terrorja által. A magyar polgárság ahányszor csak fejlõdésnek indult, annyiszor semmisítették meg, - szinte azonnal.


A diktatórikus (vagy a bolsevik típusú) hatalmi rendszer ugyanakkor - érthetõ okokból - nem szívesen ismeri el a kapitalizmust hitelesíteni hivatott legfontosabb társadalmi réteg, a polgárság effektív hiányát, ezért álszent módon igyekszik a polgárság létezésének a látszatát kelteni, illetve azt minden eszközzel erõsíteni... A polgári réteg illúziójának hivatalos megteremtése és fenntartása érdekében igyekeznek a polgárság fogalmát más létezõkkel összemosni, behelyettesíteni, s bizonyos rétegeket mesterségesen polgárinak kinevezni. Szükségesnek tartom itt rögzíteni, hogy nem azonos az eddigiekben definiált polgárral a honpolgár, - aki tulajdonképpen születésénél fogva minden magyar állampolgár. Nem azonos a polgárral az egyszerû városlakók vegyes tömege sem, amely alkalmazottakból, munkásokból, értelmiségiekbõl, tehát túlnyomórészt bérbõl és fizetésbõl élõkbõl áll. Ezek alapvetõen függõ egzisztenciájú emberek által képviselt rétegek, - már-pedig a polgárt épp maga teremtette, független egzisztenciája különbözteti meg másoktól! A polgár és vállalkozása - tehát a polgár egzisztenciája - kizárólag a szabad versenyes piac értékítéletétõl függ. Nem azonos a polgárral a világpolgár (a kozmopolita) sem, hiszen az õ egzisztenciája a multi-és szupranacionális tõke tulajdonosaitól, uraitól függ. Nem azonos a polgárral a saját kockázatot sosem vállaló privatizációs szabadrabló sem, - ezen csoportok tagjai csupán mû-, illetve ál-polgárok.


A ténylegesen nem létezõ polgárság utáni romantikus és atavisztikus vágyódást fejezik ki egyes magyar politikai pártok választott és bejegyzett nevei. Állítólag a polgárságot hivatottak megszólítani és ‘érdek-képviselni’ az FKgP (nevében: a polgárság), valamint a Fidesz-M.P.P. (új név-kiegészítésében: a polgárság) is, noha a magyar polgárság tömeges méretekben nem létezik. Bár lehetséges, hogy ezek a pártok elnevezéseikben csupán a kívánatos jövõre készülnek? Ki tudja?! Mindenesetre az vesse rájuk az elsõ követ, aki a nép-, a szabad-, vagy éppen a szocialista név-összetevõket találóbbnak, illetve helyénvalóbbnak tekinti.



A polgárság, mint egyik legfontosabb társadalmi réteg vállalkozó aktivitásával a kapitalista termelési és elosztási mód elsõdleges hajtómotorja. A kapitalizmus lényegi összetevõi, feltételei és szereplõi: a szabad piac, a szabad vállalkozás, a szabad verseny, a sikeres vállalkozó(k), a független egzisztenciájú polgár(ok), a stabilan hasonló életmódot folytatók erõs és tömeges rétege: a polgárság. A mai magyar társadalom, a gazdasági élet mindenekelõtt pénzügyi zsonglõrökbõl, ál-bankárokból, ál-befektetõkbõl, dilettáns menedzserekbõl, kontraszelektált talp-nyalókból, privatizációs rablólovagokból, botcsinálta brókerekbõl, meggyõzõdés nélküli yuppie-kból, hitüket és hitelüket vesztett állami tisztviselõkbõl, meg-hasonlott alkalmazottakból, nincstelen munkásokból, földnélküli parasztokból és céltalanul csellengõ munkanélküliekbõl, tehát alapvetõen: érdemtelen rabszolga-tartókból, és nekik termelõ, velük szembenálló bérrabszolgákból tevõdik össze. Rabszolgatartók-bérrabszolgák - bankárok-kamatrabszolgák. De hol lehet itt képviselve - akár hírmondóként is - a polgárság?!


Nem véletlen, hogy ilyen körülmények közt szabad piacról és szabad versenyrõl nem beszélhetünk, hiszen ezt a mozgásteret annak idején a történelmileg és gazdaságtörténetileg feltörekvõ polgárság generálta önmaga szabad vállalkozása és független egzisztenciája számára az eredeti tõkefelhalmozás során; - ámde ilyen, vagy ehhez hasonló specifikus és immanens fejlõdés viszont Magyar-országon mind a mai napig nem ment végbe.


Nincs valódi polgárság, nincs valódi kapitalizmus. Ami helyette van, az a virágzó állammonopolista feketegazdaság.



Az igazi rendszerváltozás az lenne, hogyha az államszocializmust nem az állam-kapitalizmus, hanem a valódi kapitalizmus váltaná fel, - persze eredeti tõke-felhalmozás útján. A valódi kapitalista fejlõdés a valódi polgárság kialakulását eredményezné. Ahhoz, hogy a valódi kapitalista fejlõdés útjára léphessünk, létre kellene hoznunk a szabad vállalkozás és a szabad piac eredeti feltétel-rendszerét, hogy az önerejû, természetes gazdasági folyamatok végre valóban beindulhassanak. A természetes kapitalizálódás elvezeti majd Magyarországot a valódi polgárosodás megvalósulásához is, - minden más esetben azonban Magyarország megmarad félfeudális-rabszolgatartó, ámde teljesen gyarmati réteg-struktúrájú országnak.


A valódi kapitalizálódás érdekében vissza kell térnünk a gyökerekhez, és újra kell teremtenünk az oly kívánatos polgárosodás társadalmi táptalaját.


Olyan gazdasági-pénzügyi viszonyokat kell létrehoznunk, amelyek rendkívüli módon kedveznek a szabad vállalkozásnak, a független polgári életmód tömeges elterjedésének, uralkodóvá válásának. Ha szükséges, a Kormány irányításával, intézkedéseivel is, mintegy mesterségesen kell elõállítanunk azt a kedvezõ lég-kört, amely a polgárosodást megfelelõen elõsegíti. Visszamenõleg kell szinte újra generálnunk az egyéni és családos vállalkozás, a szabad versenyes piac, - az eredeti tõkefelhalmozás úgyszólván valamennyi természetes feltételét.



A késõi, posztszocialista polgárosodás (polgárosítás) gazdasági feltételei, a szükséges kormányzati és egyéb intézkedések



1.


A nemzetgazdaság felszabadítása a külsõ államadósság okozta függés alól


A nemzetgazdaságot 1982. óta gyakorlatilag megbénítja a külsõ államadósság folyamatos növekedése, illetõleg az adósság-szolgálat, a kamat-fizetés állandóan növekvõ éves terhe.


Az adósság-állomány növekedésének lassan 15-20 éve háborítatlan hevességgel "mûködõ" generátora a szüntelenül növekvõ mértékben túlköltekezõ monopolista állam, amely az olyannyira kívánatos zsugorodás helyett ma is minden gazdasági folyamat egyetlen hatalmas centruma. Az állam jelenleg már több jövedelmet próbál elvonni a vállalkozásoktól, mint amennyit azok megtermelni képesek; adó-elvonásaival, pénzszûkítõ és jövedelemcsökkentõ intézkedéseivel már egyre közvetlenebbül az állampolgárok puszta megélhetését veszélyezteti. Az elvont jövedelmeket ugyanakkor rendkívül csekély, illetõleg erõsen megkérdõjelezhetõ hatékonysággal csoportosítja át, fekteti be, osztja el, illetve használja fel. Mi-közben az állam jövedelem-központosító tevékenysége relatíve egyre fokozódik; - az egyébként szükséges funkciók gyakorlása rohamosan drágul, a tevékenység hatékonysága pedig abszolút értelemben folyamatosan romlik.


Minden rendszerváltozás ellenére, az állam túlköltekezésének megállítására eddig nem vállalkozott senki: Kupa Mihály, Szabó Iván, Békesi László és Bokros Lajos pénzügyminiszterek egyaránt az állami bevételek fokozódó növelését tûzték ki a pénzügypolitika elsõdleges céljául, - és próbálták ezt a gyakorlatban is meg-valósítani. Csakhogy a bevételek nagysága a nemzetgazdaság teljesítményéhez képest már réges-régen beteges mértékû! Más kérdés, hogy a növekvõ költség-vetési deficit (és a belsõ államadósság) csökkentésére a "legkézenfekvõbb mód-szer" a bevételek növelésének erõltetése, hiszen mindig ez a könnyebbik meg-oldás! Ráadásul az állam nem klasszikus piaci szereplõ - nincsen szüksége sem vállalkozói szakértelemre, sem kockázatvállalásra -, így bevételnövelõ törekvéseit egyszerûen jogi intézkedések (adópolitika, restrikció, stb.) útján rákényszerítheti a társadalomra.


Immár elkerülhetetlen az állami költségvetés, a kiadások drasztikus csökkentése, méghozzá úgy, hogy a fõ funkciók hatékonysága eközben javuljon. Megjegyzem: nem tekinthetõ költségvetési reformnak a szociális rendszerek, az egészségügy, valamint az oktatásügy leépítése, és/vagy teljes elsorvasztása. A valódi reform a költségvetési struktúra és a mûködés folyamatainak teljes újragondolását és újra felépítését jelentené, - egészen más, új elvek szerint. Emellett éppen azokat a kiadásokat kellene jelentõsen csökkenteni, amelyekhez hozzá sem mernek nyúlni.


Ez a témakör viszont egy másik, jövõbeli írásom, illetve a 4. pont tárgya is lesz...



Teljes biztonsággal nem állapítható meg, hogy csak az állam belsõ túlköltekezése okozza-e a fokozódó külsõ és belsõ eladósodást, vagy pedig az eladósodás terhei gyûrûznek be a költségvetésbe, további túlköltekezést és eladósodást gerjesztve. Valószínû, hogy mindkét hatás érvényesül. Éppen ezért egyidejûleg kell felvenni a harcot az állami költségvetés tényleges zsugorításáért, illetõleg a külsõ állam-adósság mielõbbi, gyors felszámolásáért. Mindenekelõtt azt a degenerált poszt-szocialista-állammonopolista ‘pénzügyi rendszert és módszert’ kell felszámolni, amelynek lényegi mûködési elve az elvtársi túlköltekezés és a mértéktelen állami hitelfelvétel. Azt a szemléletet és gyakorlatot kell megszüntetni, hogy a nemzet-gazdaság egyetlen lehetséges és ‘jóságos’ központja az állam, - és fõvárosa Budapest!


A további jövedelem-koncentráció és a kollektív állami elõre-menekülés (illetõleg a társadalommal, a néppel szemben alkalmazott megszorítások) helyett a sikeres egyéni vállalkozás tömeges méretekben történõ elterjesztését, a gazdálkodás de-centralizálását, a restrikció feloldását, és persze az állam fokozatos leépítését kell meghirdetni és megvalósítani. Az államadósság közvetett terheitõl megszabadítva pedig gyorsan felvirágzik majd egyaránt minden kis és nagy vállalkozás, belföldi és vegyes vállalat. A vállalkozó, a polgár, valamint a vállalkozás szabadsága és függetlensége csak a korábbi szocialista adósságoktól mentesen valósítható meg.



2.


Az adósság likvidálása - pótlólagos mûködõ tõke és valódi (nem állami) hitelek bevonása


Az elsõ pontban foglaltak alapján a magyar kormány kezdeményezzen azonnali tárgyalásokat a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, az államadósság 1990 elõtt keletkezett ‘nem legitim’ hányadának (20,5 milliárd USD) eltörlésérõl, a kamatok fizetésének beszüntetésérõl, a megegyezés szerint fennmaradó adósság törlesztésének 5 évre történõ felfüggesztésérõl (fizetési moratórium), valamint a törlesztés ésszerû átütemezésének lehetséges módozatairól.


Az adósság-probléma megoldása mellett még a nemzetgazdaság önfinanszírozó képességét is helyre kell állítani; - megfelelõ külföldi (esetleg keleti-távolkeleti) segélyek és hitelek, valamint mûködõ tõke behozatala útján. Rendkívül fontos, hogy a mûködõ tõke behozatala, a hitelek felvétele közvetlenül vállalkozások részére, továbbá konkrét projektek finanszírozására, mûködtetésére történjék, tehát ne állami közvetítés, vagy újraelosztás révén. A Kormány kezdeményezzen sokoldalú nemzetközi tárgyalásokat minden olyan relációban elképzelhetõ hitel-és segélyprogramokról, amelyek igénybevétele garantáltan, illetve semmilyen idõ-távlatban nem sérti az ország pénzügyi mûködõ képességét, és nemzeti-állami szuverenitását. Alapvetõ, hogy a felveendõ kölcsönök ne az állami költségvetést, hanem elsõsorban a létrehozandó (kis)vállalkozások támogatását, szervezését és mûködtetését finanszírozzák.


Magyarország csak akkor - és azáltal - válhat az Európai Únió egyenrangú, teljes jogú és kölcsönösen hasznos tagjává, ha már a belépése elõtt megteremtette a hosszú távú gazdasági növekedés stabil és persze visszafordíthatatlan pénzügyi és gazdálkodási folyamatait, és fejlõdése révén már elérte legalábbis Spanyolország, Portugália vagy Görögország termelékenységi és kultúrális szintjét. A gyorsított ütemû fejlõdés egyetlen lehetséges útja a vállalkozási kedv élénkítése; - a termelõ beruházások révén a nemzetgazdaság teljesítményének ugrásszerû növelése, ami Magyarország és az Európai Únió e tekintetben vett érdekazonosságát feltételezi. Nemzetgazdaságunk gyors, arányos felfejlesztése, önfinanszírozó képességének helyreállítása a közös érdek, - s nem pedig a túlköltekezõ magyar állam állandó újbóli, terméketlen megtámogatása.



3.


Az alapvetõ szociális juttatások és a társadalombiztosítás intézményes rend-szerének sürgõs visszaállítása


Magyarország és az állampolgárai túlnyomó többségének jelenlegi katasztrofális vagyoni, munkahelyi, jövedelmi, szociális és egészségi állapota, kritikus helyzete szükségessé teszi az emberek, a családok alapvetõ létfeltételeinek össztársadalmi teherként történõ biztosítását és viselését. Eme terhet valóban ‘össztársadalmilag’ szükséges viselni, - szemben egyes állami hivatalok és bankok szemérmetlenül gátlástalan pazarlásának a költségeivel. Ugyanis itt ismét csak a költségvetési szemlélet, az alap-szisztéma romlottsága "köszön vissza", amely bármelyik állami intézmény öncélú, vagy egyenesen felesleges tevékenységeinek a finanszírozását fontosabbnak tartja a társadalmi gondoskodás alapvetõ kiadásainak fedezésénél. Tudomásul kell venni, hogy az emberek egészségének maradéktalan biztosítása minden dolgozó és munkanélküli állampolgár számára egyaránt létminimum; - a nyugdíjasok puszta megélhetésének a biztosítása, a gyermeknevelés költségeinek a részbeni átvállalása egytõl-egyig olyan alapvetõ össztársadalmi kötelezettségek, amelyek teljesítését a mai Magyarországon az állam nem tagadhatja meg senkitõl. Miközben az állam ‘nagy szorgalommal’, módszeresen veri szét a társadalom-biztosítás különbözõ juttatásait, minden sok évtizedes valós vívmányát, aközben a társadalombiztosítási adó (járulék) egetverõ (45-55 %-os) mértékû, a biztosítási önkormányzatok kintlévõsége és likviditási hiánya, gazdálkodási deficitje egyre csak nõ, a pazarlás fokozódik és lassanként mindent beborít a korrupció. A sajtó a legkülönfélébb botrányos ügyektõl hangos, - miközben az átlagpolgár nem érti, hová folyhatott el az évtizedek során az a sok-száz milliárd forintnyi társadalom-biztosítási bevétel, amelybõl õ legfeljebb csak filléreket látott viszont...!


Lassan a kormány, s az államigazgatás hivatalosan is belátja, hogy nem csupán a sok évtizeden át alacsony hatékonysággal mûködtetett kvázi-állami társadalom-biztosítás volt rossz megoldás, hanem a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozása még sokkal nagyobb melléfogásnak bizonyult. Most az állam - úgy tûnik - gyorsan nekilát ezek szétverésének is...


A nagy takarékoskodást nem a társadalombiztosításon kellett volna elkezdeni, ha-nem az államon! A nép jóléte is minden másnál fontosabb, - de a nép puszta léte aztán minden más prioritást megelõz! Az állami vezetésnek meg kellene értenie, be kell látnia, hogy amíg az egyszerû állampolgár saját maga nem képes hosszú távú megélhetését, családja felnevelésének költségeit, saját társadalombiztosítását megtermelni, illetve finanszírozni, addig ezen kiadások eszközlése össztársadalmi feladat. Ezt az alaphelyzetet csak úgy lehetne fokozatosan megváltoztatni, ha az állam olyan vállalkozásbarát gazdasági-pénzügyi feltételeket teremt, amelyek az állampolgárokat a sorsuk saját kézbe vételére, önálló vállalkozásra ösztönzik. Fel kellene oldani a pénzügyi restrikciót, kedvezményes adózással és hitelekkel kell támogatni a vállalkozásokat; - hogy újra ‘nagyon jó’ legyen mindenkinek, aki vállalkozást mûködtet. A vállalkozó, a virágzó vállalkozás majd megtermeli saját szükséges egészségügyi, szociális, családi és társadalombiztosítási (pl.: nyugdíj) kiadásainak a fedezetét is.


De ugyan hogyan lehet komoly tekintettel, szemrebbenés nélkül elvárni azt, hogy a munkanélküliek, a nyomorgók és a nincstelenek a semmibõl fedezzék egészség-ügyi és szociális kiadásaikat; hogy lassanként 5 millió létminimumon tengõdõ ma, elõre termelje meg a majdani nyugdíjának, öregkori megélhetésének fedezetét is?! Hogyan lehet elvárni, hogy a férfiak és a nõk várható átlagéletkoruknál is tovább dolgozzanak (ha egyáltalán találnak maguknak valamilyen munkát!?), - miközben a sok évtizeden át akkumulált nyugdíjjárulék-befizetéseik összegét a társadalom-biztosítás egyszerûen elherdálta s még a mai befizetéseikbõl is zavartalanul folyik a nagy önkormányzati dínom-dánom?!


A teljes körû, kvázi ingyenes (alanyi jogon járó) társadalombiztosítás valamilyen formáját mindaddig fenn kell tartani, amíg az állampolgárok - önhibájukon kívül - nem képesek gondoskodni magukról. Ez épp olyan össztársadalmi kötelezettség, mint az, hogy munkanélküliek foglalkoztatására legalábbis mindaddig állami köz-munkákat kell szervezni, amíg a frissen alakuló magánvállalkozások munkahely-teremtõ hatása fel nem szívja a munkanélküliek zömét, és meg nem szünteti a tömeges munkanélküliséget. Mindehhez viszont az államnak valóban vállalkozás-barát gazdaságpolitikát kellene megvalósítania, amit viszont ma egyáltalán nem tesz, - tehát a kör bezárult...


4.


Az államháztartás, a bankrendszer valódi reformja


Azonnali, hatékony intézkedéseket kellene tenni az ‘olcsó állam’ megvalósítása érdekében. Nem feltétlenül az állam mûködési, "beavatkozási" mozgásterét kell szûkíteni, hanem inkább a csak valóban szükséges, hasznos funkciók takarékos finanszírozásával az improduktív (felesleges) kiadásokat kell csökkenteni, ami a tevékenységek hatékonyságát is azonnal növeli majd.


Elejétõl a végéig, - módszeresen újra kell gondolni minden egyes állami (továbbá banki, biztosítási és társadalombiztosítási) szervezet létjogosultságát, funkcióit és méreteit; - minden egyes költségvetési kiadási tételt újra kell kalkulálni, a reális szükségletek szerinti funkció/költség (értékelemzési) alapon.


Az eddigi költségvetési szisztéma éppen azért volt eredendõen elhibázott, mert az önmagukban semmitmondó - "ding an sich" - szervezeteket és a ‘nem közhasznú tevékenységeket’ finanszírozó kiadási tételek kizárólag önmaguk és környezetük automatikus költségnövekedését gerjesztették. A honatyák mindig úgy szavazták meg az éppen aktuális évi állami költségvetést, hogy - egy-egy elszigetelt rész-információtól eltekintve - alapjában fogalmuk sem volt, hogy az adott rubrikában szereplõ összeg valójában mire lesz elköltve. Ámde még mentségükre szolgáljon, hogy a költségvetésrõl teljes áttekintéssel, átfogó részletességgel a mindenkori pénzügyminisztereknek sem volt fogalmuk. A megkövesedett struktúrát örökölték és éltették, "növesztették még nagyobbra". Mindezek következményeként lassan az állami költségvetés vált szinte már minden jövedelem kvázi-elsõdleges, meg-határozó forrásává. A koncentrált állami újraelosztás, "az ún. nagy elosztási rendszerek" zökkenõmentes mûködtetése lassanként fontosabbá vált, mint maga a termelés, a GDP elõállítása. Ebbõl az ördögi körbõl pedig nem tudtak az eddigi kormányok és pénzügyminiszterek kilépni, - mi több: a minden határon túlnövõ, mindent felemésztõ költségvetés finanszírozásának rendelték alá az elsõdleges jövedelemtermelõ folyamatokat, az egész adórendszert, valamint a teljes bank-rendszert is.


A komplett pénzügyi rendszernek ‘a feje tetejérõl a talpára’ állításával - ami azzal kezdõdik, hogy a bankok elsõdleges, legfontosabb feladatává az állami költség-vetés, az állam finanszírozása helyett a termelés (az ipari, a mezõgazdasági, a kereskedelmi-szolgáltató vállalkozások, kisvállalkozások) produktív hitelezését tesszük! - a költségvetési kiadások fele-kétharmada megtakarítható, anélkül, hogy a lényeges állami funkciók ellátása bármilyen csorbát szenvedne.


A bankok fõ feladatát ismét a vállalkozások, a befektetési projektek hitelezése, finanszírozása jelentené. Olyan kedvezményes hitelkonstrukciókat kell kidolgozni és bevezetni, melyek kifejezetten kívánatossá teszik a potenciális vállalkozóknak a közép-és hosszú távú bankhitelek igénybevételét. A megfelelõ szabályozással olyan helyzetet kell teremteni, hogy a hitelnyújtó bankok versenyezzenek a hitelt kérõ vállalkozók kegyeiért, - azok pedig válogathassanak a jobbnál-jobb hitel-lehetõségek között! A hitelfelvételek, illetve a rendeltetésszerû felhasználás ellen-õrzését meg kell szigorítani, a korrupciót meg kell szüntetni.



5.


A személyi jövedelemadó-rendszer mértékeinek elviselhetõvé tétele, a családi jövedelemadózás bevezetése


A jelenleg is alkalmazott adórendszer egyetlen, nem is leplezett célja az állam, az állami költségvetés zavartalanul bõvülõ mûködtetésének biztosítása, - hosszabb távon tulajdonképpen minden egyes állampolgár és vállalkozás (adóalany) egy-értelmû kárára. A képtelen helyzet az adórendszert mûködtetõ állam s az adózók értelmetlen és természetellenes - antagonisztikus - ellentétéhez, harcához vezet; mintha kizárólag egymás kárára létezhetnének, boldogulhatnának. Holott egészen egyszerûen csak annyit szükséges tisztázni: mi volt elõbb: a tyúk, vagy a tojás? Az állam a polgárai, és a vállalkozásaik által megszerzett (megtermelt) elsõdleges jövedelmek egy részét adók formájában központosítja, - majd eme költségvetési bevételeibõl fedezi az össztársadalmi kiadásokat, alapvetõen olyan célok meg-valósítására, amelyek az atomizált egyének által kivitelezhetetlenek lennének.


Valójában az állam létezik a polgáraiért, - és nem a polgárok élnek az államból, mint ahogy ez a mi mai, abszurd "társadalmi munkamegosztásunk" látszata...!


A mai Magyarország egy fõre jutó GDP-színvonalán, az elviselhetõbb egyéni és közös teherviselés érdekében feltétlenül szükséges lenne az egyéni adózás helyett a családi (összevont) jövedelemadózás bevezetése. Indokolt az egyének családi összetartozásának erõsítése már csak azért is, hogy a közös jövedelem, a közös adóterhek és végsõ soron a közös vagyonszerzés anyagilag is összekovácsolják a társadalom gazdasági és erkölcsi alapegységét, a családot, amely az elmúlt évek felelõtlen és elvtelen politikája következtében amúgy is a végsõ szétzüllés szélére jutott. A családi jövedelemadózás megalapozása érdekében szükséges az is, hogy mindegyik család kötelezõ vagyonbevallást tegyen. A vagyonbevallásban minden család adjon számot arról is, hogy az 1990. óta szerzett vagyona milyen forrásból származik. A családi jövedelemadózástól mindenekelõtt a családi vállalkozások elterjedésének, általánossá válásának a megalapozása is várható. Eme dinasztikus vállalkozások megszervezése, mûködtetése hosszú távon új, erõteljes és pozitív társadalomformáló erõvé is kinõheti magát; - egy merõben új társadalmi modellt valósíthat meg, amelyben a család és a vagyon gyarapodása ismét természetes módon összekapcsolódik, és a polgárosodást is elõsegítve nagymértékben hozzá-járul a nemzetállam kifejlõdéséhez.








6.


Az 1988-1996. között lezajlott privatizáció teljes felülvizsgálata, az intézményes állami korrupció felszámolása, a külföldi termelõ mûködõtõke beáramlásának támogatása


A volt MSZMP-s nómenklatúra tagjai a rendszerváltozáskor a korábbi politikai hatalmukat gazdasági-pénzügyi hatalommá, - a spontán privatizáció révén pedig tárgyiasult tulajdonukká mentették át. Az MDF-es klientúra egyes kitüntetettjei, kedvezményezettjei is ‘furcsa körülmények között’ szereztek nagy vagyonokat.


Az 1988. óta lezajlott magánosítás minden "spontán-privatizáció gyanús" ügyletét visszamenõleg felül kell vizsgálni, és a törvénysértõ módon megszerzett magán-vagyonokat - a vétkesek pellengérre állítása mellett - vissza kell államosítani. A visszaállamosított vagyonokat ésszerû decentralizálás vagy feldarabolás után nyílt versenypályázatok révén kell értékesíteni, kizárólag belföldi befektetõk számára. Meg kell akadályozni a magyar termõföld spontán privatizációját, és/vagy kül-földi tulajdonba kerülését. Ezen földeket az azt mûvelõ parasztok részére hosszú távú bérletbe kell adni, így lehetõvé téve a termõföld lízingszerû megvásárlását. A földek megvásárlására - csak a parasztok számára - kedvezményes banki hitel-konstrukciókat kell kidolgozni és bevezetni. Mindezekkel az intézkedésekkel elõ-segíthetnénk a családi farmergazdaságok kialakulását, illetve a mezõgazdasági polgárság kifejlõdését.



A kormány minél elõbb tegyen hatékony intézkedéseket az intézményes állami (összeférhetetlenségbõl, vagy más okokból eredõ privatizációs, államigazgatási, banki, társadalombiztosítási, stb.) korrupció visszaszorítása érdekében. Ugyanis tarthatatlan állapot, hogy ami mûködõképes folyamat még létezik az országban, az mind csak a nómenklatúra kapcsolatrendszerén belül és érdekében mûködik!



A nemzetállam gazdaságpolitikája persze nem lehet privatizációellenes, és/vagy külföldi befektetõ-ellenes. Ezért csupáncsak azokat a nemkívánatos folyamatokat, illetve konkrét tranzakciókat korlátozhatja, s akadályozhatja meg, amelyek egy-értelmûen a nemzeti polgárosodás, a nemzeti közép-vagy tõkés réteg kialakulása és vagyongyarapodása ellen hatnak. Tekintve, hogy Magyarországon kifejezetten hiányoznak:


- tömeges számban a valódi, eredményes családi és egyéni kisvállalkozások;


- a nemzeti magántulajdonú közép-üzemek, középtõkés-vállalkozások és réteg;


- a valódi belföldi és külföldi termelési célú tõke-befektetõk;


- s általában a polgárság, a valódi bankárok és a mezõgazdasági polgárok, -


értelemszerû lenne, hogy a nemzetállam jogi-pénzügyi szabályozása elsõsorban a felsoroltak kialakulását, vagyonszerzését, privatizációs közremûködését, vagyon-gyarapodását, illetve Magyarországra való bejövetelét, aktivitását szorgalmazza, támogassa és kedvezményezze. Ehhez illeszkedõ törvényeket kellene alkotni!

Magyarország vagyon-és üzletértéke



Miután immár az egész ország - részenként és egészében - kiadó és eladó, sõt, nagyjából már mindenestül el is van adva: éppen ideje felmérnünk, mennyit is érhet üzleti szempontból ma "a Magyarország fedõnevû komplex vállalkozás", különös tekintettel az 1989. óta elszenvedett jelentõs értékvesztésre.



A vagyon, vagy az üzleti vállalkozás piaci értéke


A kapitalizmusban bármely vagyontárgy (eszköz, naturália, stb.) vagy egy üzleti vállalkozás pénzben kifejezett értéke mindig épp annyi, amennyiért az adott idõ-pontban a "szabad" piacon eladható. A piaci érték nagysága pedig - tekintettel arra, hogy a javak, a készpénztõke, valamint a munkaerõ ára is a kereslet-kínálat törvényszerûségeinek a hatására kiegyenlítõdik - az eladásra kínált vagyontárgy vagy üzleti vállalkozás profit-termelõ képességétõl függ.


Ennek megfelelõen az üzleti érték az eladni kívánt üzleti vállalkozás (vagyon-tárgy, mûködõ tõke, részvények, üzletrész, stb.) által 6-8 év alatt megtermelhetõ profit-tömeg jelenértékre diszkontált összegével egyenlõ.



A pénz, a tözsde-ügynökök nemzetközi és nemzetek feletti uralma


Mint ismeretes: a kommunizmusnak a marxi-lenini tanok szerinti kísérlete mint-egy 70 évnyi kínlódás után végleg kudarcot vallott, - a "szocialista világrendszer" látványos, ám rövid agóniát követõen gazdaságilag és politikailag egyszer csak összeomlott. Marx ugyan nem tévedett a világ nemzetközivé válását illetõen, - viszont sajnos a világ proletárjai helyett a világ tõkései egyesültek.


Ezt követõen aztán gyorsan kialakult az a multinacionális tõkés-, és az a globális szupranacionális pénzügyi-és médiahatalom, amely - félig-meddig még rejtve, ám teljesen leplezetlenül! - befolyásolja a világ történéseit, és szorosan rajta tartja a hüvelykujját a meghatározó pénzügyi folyamatok és eszme-áramlatok pulzusán.


Oly korban élünk, amikor a pénz hatalma - a Sátán uralma - ténylegesen nemzet-közivé vált, minden eladható és bármi megvehetõ.


Oly korban élünk, amelyben országokat adnak el és vesznek meg bagóért, majd sanda tekintetû nemzetközi tõzsde-ügynökök (vagy világbank-vezérek) "neveznek ki" - tömeges média-agymosás útján - gyarmati helytartókat.



Az új pénzügyi fikciók, a spekuláció; - az illuzionisták hatalomátvétele


Korunkban a pénz - mint a szupranacionális hatalom "kovásza" - azért is képes szinte tökéletesen konzerválni a legutolsó politikai-területi leosztás (Jalta) erõ-viszonyait, mert a fiktív érték (tõke-)mozgások már nagyságrendileg túlnõttek a valóságos értékeket létrehozó termelõ folyamatokon. A természetes értéktermelõ tényezõk (a mezõgazdaság, az ipar, az infrastruktúra) elveszítették meghatározó jelentõségüket; - a világ folyását immáron a nemzetközi pénzügyi illuzionisták, zsonglõrök és akrobaták fikciói és kitalációi, grandiózus trükkjei szabályozzák. Bûvészeink néhány évtizede fokozatosan rájöttek, hogy számukra óriási anyag-megtakarítással és minden téren csökkenõ energia-befektetéssel jár, ha az általuk kitalált egyre újabb pénzügyi absztrakciók, fikciók uralmát erõltetik rá a világra, - vagyis közvetett módszerekkel operálnak, ahelyett, hogy közvetlenül a termelõ folyamatokat szerveznék és irányítanák.


Elégnek bizonyult néhány csepp ecet egy hordónyi aranyló-tiszta, zamatos borba, és mintegy gombnyomásra megõrült az egész világ.


Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a legáltalánosabb fikció egy gyûjtõ-fogalom, melyben minden anyagi létezõ az eredeti lényegét elveszítve feloldódik: a pénz értéke. A papírpénznek, s a pénzérmének ugyanis valódi értéke nincs. A pénzt - mint általános egyenértékest - az emberiség a kereskedelmi forgalom le-bonyolításának megkönnyítése érdekében, technikai eszközként "találta fel". A klasszikus kapitalizmusban minden pénzösszeg mögött a vele azonos értékû áru-vagy aranyfedezet állt. Az áru-és pénzviszonyok rohamos fejlõdése azonban a késõbbiekben az önálló banktõke kialakulásához vezetett. Ezzel a pénz szelleme végképp kiszabadult a palackból; a pénz mint fikció, önálló életre kelt. Az ön-állósult banktõke - mint saját újsütetû "találmányait" - elkezdte magából ontani az egyre újabb fikciókat, így vált valóságos létezõvé: a hitel, a váltó, az érték-papírok, a részvény, a különbözõ kötvények fogalma. Valamennyien a pénz édes gyermekei: hiszen mesterséges, korábban nem létezett viszonyok létrehozásának lehetõségét teremtették meg erõszakos úton, a pénz senki által nem ellenõrizhetõ és nem is ellenõrzött hatalma által.


A kamat és az árfolyamnyereség - mint újabb, mûvi jövedelemforrások - meg-jelenése, érdek-centrummá válása lehetõvé tette olyan komplex tranzakciók le-bonyolítását, mint pl. a feltételezett jövõbeli nyereség, mint üzletérték könnyed adásvétele. A jövõ eladása útján megkezdõdött a jövõ elõre felélése is.


Az újonnan felfedezett, bevezetett pénz-fikciók általános elterjesztése és globális mûködtetése céljából - sõt, a fikciók piacának nagyon is valóságos színteréül! - a multik sietve létrehozták a nemzeti tõzsdéket, illetõleg a nemzetközi tõzsdét. Ez a fikciós tõzsde a pénzügyi zsonglõrök, a brókerek (alkuszok) porondja, trapéza és hálója, - otthona, munkahelye és boszorkánykonyhája egyben.


Mint tudjuk: a vagyon, a portfolió a profit-szerzés, a "pénz-csinálás" legfontosabb feltétele és tényezõje. Ugyanakkor a vagyon, a tõke nem más, mint akkumulált és befektetett pénz. Ám ez a vagyon és pénz eredetileg termelõ-értékteremtõ munka-folyamatokból, hasznos tevékenységekbõl, természetes úton keletkezett. Ma már azonban a világ-pénz, a világ pénzének döntõ hányada nem természetes érték-termelõ folyamatokból származik, hanem javarészben tõzsdei spekulációkból... A világpénz - bár a kitüntetett szerepe újra meg újra meginogni látszik - ma is az amerikai dollár. Nem véletlen egybeesés, hogy a világ legeladósodottabb állama az USA, amely - a valutájának pénz-történetileg kialakult nemzetközi monopol-helyzetét kihasználva - gyorsan értéktelenedõ, fedezetlen pénzével folyamatosan túlduzzasztja a világ pénzpiacait. Ez is tudatos pénz-technikai spekuláció!


A pénz: a végsõkig koncentrált, korlátlan hatalom fedezete


Ma már a felhígult pénznek tehát nincsen megfelelõ áru-és/vagy arany-fedezete, hiszen jobbára nem termelõ munka, nem termelés áll mögötte, hanem fikciókkal folytatott tõzsdei spekuláció, ami a multi-és szupranacionális brókerek, kozmo-polita dzsentrik kifinomult kártyajátéka a hatalomért.


Az önállósult pénz látszólag önmaga okává - causa sui -, és minden jólét, illetve boldogság egyedüli forrásává "nõtte ki magát". Éppen ezáltal vált - mint a leg-hamisabb sötét erõk koncentrátuma - korunk legsúlyosabb történelmi-filozófiai problémájává is. Marx Károly világa minden tekintetben feje tetejére állt! A pénz mögött nincs munka, a vagyon mögött nincs termelés. A pénznek nincs fedezete, nincs is szüksége rá, mert: az elszabadult, önállósult pénz vált minden hatalom fedezetévé. Az ügyes nemzetközi tõzsde-ügynökök becsapják az úgymond’ leg-nagyobb területi-politikai hatalmak, a nemzetállamok ostoba és magatehetetlen kormányait, hogy utána az ebül szerzett árfolyam-nyereséggel más kormányokat, más területeket vásároljanak meg.


Miközben a jól öltözött, megfontolt tekintetû állam-és kormányfõk a nemzetközi gazdasági és politikai integráció perem-feltételeirõl egyeztetnek, míg egész nap mosolygós jattolásoktól hangosak mindegyik csatornán a televíziós hírmûsorok, - aközben komplett országok adás-vétele folyik a nemzetközi tõzsdén...



Az értékbecslés során alkalmazott absztrakciók, értelmezések


Gondolom, az elõzõekbõl elég világossá vált, hogy napjainkban a pénzügyi világ még sokkal inkább összeszûkült, mint a fizikai. A mi országunk - és jelentõsége! - is kétségbeejtõen összezsugorodott.


Magyarország gazdaságát némi absztrakcióval - akárcsak egy üzleti vállalkozást - egy input-output modellként foghatjuk fel, melyben a bemeneti oldalon a nemzet-gazdaság termelési tényezõi állnak, s a kimeneti oldalt a gazdasági tevékenység nettó hozama képviseli.


A bemutatandó mérlegmodell felállítása és mûködtetése érdekében absztrakcióval és egyszerûsítéssel élünk, amikor a földet, a termõföldet és a természeti kincseket állandó adottságnak tekintjük. A földet - noha az egyik, s ha nem a legfontosabb termelési tényezõnek tartjuk! - mégsem szerepeltetjük a nemzetgazdaság mûködõ tõkéjének részelemeként, tehát semmilyen számszerû értékkel nem képviseltetjük a feltételezett vagyonmérlegben, illetve annak változásaiban.


Ennek több alapos oka is van. Egy: a föld valóságos piaci értéke - különösen egy egész ország esetében! - nem ismerhetõ pontosan sem 1989-ben, sem 1996-ban. Kettõ: ha a mérlegben a földet is értékkel szerepeltetnénk, akkor az érték, és/vagy annak a változása nem lehetne mentes valamilyen nemkívánatos szubjektivitástól. Három: a vizsgált idõ-intervallumban termõföld jelentõs mennyiségben külföldiek részére (szerencsére!) még nem került értékesítésre, - ezért a mérleg változásai szempontjából a föld-érték mint eszköz, vagy mûködõ tõke-összetevõ lényegében indifferens. Négy: a föld, a termõföld, az anyaföld, az ország földje ("hol sírjaink domborulnak"!), szimbolikus értelemben a haza (!) értéke pénzben egyébként is kifejezhetetlen, mérhetetlen nagyságú, - ezért a föld igazából nem is lehet eladó. A modellemben szerepeltetett globális nemzetgazdasági mérleg-adatok becsült összegek, összevont értékek; ami annyit tesz, hogy a felvett adatok pontos értéke ebben a konstellációban nem ismeretes, és/vagy nem is ismerhetõ meg. Nemzet-gazdasági statisztikai, de teljes tájékoztatási rendszerünk örökölt hibája, hogy - az állampolgárok hiteles informálása helyett - ma is még mindig csak a ködösítést tekinti fõ feladatának. A tájékoztatás mindenütt a mindenkori hatalom érdekeinek alárendelve mûködik, - de legfõképpen így van ez a totalitárius (vagyis bolsevik-típusú) rendszerekben. A hatalom szempontjából az az ideális valóság-kép, amit a szigorúan manipulált tájékoztatáson keresztül láttatni enged saját magából és a tevékenységébõl. A globális közgazdasági és pénzügyi tömegtájékoztatás vezér-elve változatlanul ma is az, nehogy a néptömegek véletlenül is megláthassák a fától az erdõt. A dezinformálás lényege, hogy a fontos és átfogó, valódi adatokat vagy egyáltalán nem, vagy csak tökéletesen összezavart konstellációban szabad közölni - ugyanakkor el kell árasztani az olvasóközönséget mindenféle felesleges és értéktelen részismerettel, melyek majd "eredményesen betemetik a tudatát". Ennek jegyében az INTERNET-hálózaton keresztül pillanatok alatt megtudhatjuk a belga szövõnõk várható átlagos életkorát, Claudia Schiffer férfi-ideáljának legfontosabb test-méreteit, - viszont sehonnan sem ismerhetjük meg a magyar nemzetgazdaság korszakos mûködésének szintetikus mutatóit, a változások fõbb tendenciáit és uralkodó irányát.


A jelenlegi világ-korszakra egyébként is általánosan jellemzõ a szakbarbárság, az állítólagos szakértõk, az egyébként teljesen ötlettelen specialisták uralma...


Bármikor találhatsz orvost, hogy lézerrel leoperálja a szemölcsödet, vagy a tyúk-szemedet, - de sokszor hónapokig, ha nem egy életen át kereshetsz belgyógyászt reménytelenül valamilyen, viszonylag egyszerûnek látszó, ám összetettebb tünet-együttes okainak a sikeres megfejtésére. Így van ez a könyvvizsgálattal, a lényegi pénzügyi-vagyoni folyamatok elemzõ feltárásával is. Hites könyvszakértõk százai "számlálják, leltározzák, auditálják, stb." lelkesen, hatalmas pénzekért alapvetõen zavaros, de - a jó ég tudja, mitõl - jövedelmezõ vállalkozások készletében a gem-kapcsokat, a rajz-szegeket, a mûanyag-tipliket, a ceruza-belet, a cipõ-pertliket, stb., miközben a magyar nemzetgazdaság legfontosabb pénzügyi mutatói senki által sem vizsgálva, mélyrepülésben zuhannak alá!


Az alant következõ mérleg-modell adatai így hát - együttes hozzáférhetetlenségük miatt - javarészt becsült adatok. Ám csupán a pontos, "hivatalos" adatok hozzá-férhetetlenek; - a nem hivatalos számok, a közelítõ értékek minden esetben jól megbecsülhetõk vagy eleve közismertek, publikáltak. A becsléseim pontatlansága jóval a tûrési határon belül van, ami tehát az "adatok mûködõ képessége" szem-pontjából el is hanyagolható. A jelen absztrakció, a felállított modell újszerûsége éppen abban rejlik, hogy eddig napvilágot nem látott gondolatmeneteket indít el, valamint lényeglátó gondolkodásra serkent. Mint majd látjuk: olyan kérdéseket is felvet, melyekre a valamilyen válasz megadása napjainkban már elkerülhetetlen.



Magyarország nemzetgazdasága globális mérlegének változásai



Mindenekelõtt meghatározzuk az egyes mérleg-sorok adat-tartalmát.



Eszközök


n Föld: termõföld, anyaföld, hegy-völgy-víz, pusztaság, - adottság érték nélkül.


n Tárgyi eszközök: építmények, gépek, berendezések, jármûvek, infrastruktúra, fogyóeszközök, készletek.


n Kintlévõségek: a valutában kifejezett összeg, mellyel más országok gazdasága tartozik nekünk (hitelek, kölcsönök, stb., - USD-ben).


n Valutatartalék: a nemzetgazdaság konvertibilis valuta-készlete (USD-ben).



Források


n Saját tõke: a magyar tulajdonban lévõ mûködõ tõke értéke.


n Veszteség: a nemzetgazdaság folyó fizetési mérlegének deficitje (USD-ben).


n Bruttó adósság: a magyar nemzetgazdaság bruttó hitel-, vagy kölcsöntartozása bármely külföldi hitelezõvel (Világbank, IMF, stb.) szemben. (Nettó adósság = a bruttó adósság és a kintlévõségek különbözete.)



folyó árakon és árfolyamon, - milliárd USD-ben


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Megnevezés 1989. 1994. 1996. 1998.


(extrapolált)


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Eszközök


- föld - - - -


- tárgyi eszközök 70 40 22 16


- kintlévõségek 12 15 18 20


- valuta-tartalék 2 7 10 12


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Eszközök összesen: 84 62 50 48


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Források


- saját tõke 60 33 15 7


- veszteség 4 4 2 3


- bruttó adósság 20 25 33 38


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Források összesen: 84 62 50 48


---------------------------------------------------------------------------------------------------


A táblázat számadataiból leszûrhetõ elsõdleges megállapítások:


· A tárgyi eszközök dollár-értéke - egyrészt a privatizáció, másrészt az infláció következtében - folyamatosan csökken, tehát nulla felé konvergál. A folyamat elméleti legvégén gyakorlatilag már semmink nem lesz (csak a puszta föld).


A saját tõke fedezetét mindenekelõtt (természetben) a tárgyi eszközök jelentik. Az adatsorokat egymással összevetve kitûnik, hogy a tárgyi eszközök értéke látszólag "relatíve túlnõ" a forrás-értéken, vagyis tárgyi eszközeink az infláción túl is fokozódó ütemben értéktelenednek. A tárgyi eszközeink tehát korábban a piaci reálértékükhöz képest túl voltak értékelve. Ez egyben azt is jelenti, hogy saját, csökkenõ mennyiségû tárgyi eszközeink mérleg szerinti értéke növekvõ hányadában nem valós, hanem fiktív. Ez a vagyonvesztés belsõ lényege is.


· A kintlévõségeink értéke - legalábbis a hivatalos deklarációk szintjén! - csupán a bruttó és a nettó külsõ államadósság különbségeként értelmezendõ. Persze nem ártana egyszer tételes elemzéssel részletesebben is feltárni, - hogy mely országok, mióta, milyen összegekkel, és fõleg miért is tartoznak nekünk. Ez legalább olyan érdekes és fontos lehet, mint a saját tartozásaink részletezése. A listák nyilvánosságra hozataláig csupán remélhetjük, hogy immár szabad és független, rohamosan kapitalizálódó országunk állama - legalábbis 1990. óta - szakított a korábbi gyakorlattal, s már nem nyújt jelentõsebb összegû dollár-hiteleket ún. fejlõdõ (gyarmati, félgyarmati, poszt-szocialista, stb.) országok számára. Rendkívül örvendetes lenne, ha a kintlevõségünk nemcsak hogy nem növekedne, hanem a fõbb adósaink (pl.: Oroszország) végre ki is egyenlítenék évtizedes tartozásaikat.


· A valuta-tartalékaink összege "drámai ütemben" növekszik, ami egyrészt a privatizációs bevételek következménye, másrészt a "takarékos gazdálkodás" eredménye. Ugyanakkor teljesen nem érthetõ meg, hogy a valuta-bevételek és megtakarítások jelentõs része miért "vándorol" szinte automatikusan a valuta-tartalékba. A valuta-tartalékok kvázi-öncélú növelése helyett ugyanis például csökkenthetnénk - a külsõ államadósságot is. Amennyiben az állami vagyon privatizációja, a külföldiek hazai befektetéseinek forszírozása tényleg a külsõ államadósság csökkentését célozza, ténylegesen miért a tartalékok növelése folyik? Miért, és kinek jó az, ha a gyorsított privatizáció mellett, - adósságaink és tartalékaink is, egyszerre növekednek? Jobb idõkre várunk?! Miért kellett oly sürgõsen (ráadásul állami profitgaranciával) privatizálni például a stratégiai fontosságú villamosenergia-ágazatot, ha a privatizáció bevétele a tartalékok növelését szolgálta? Milyen titokzatos döntések ezek, és fõleg kiéi?! Ha csak egyszerû felsõszintû koordinálatlanságról lenne szó, úgy reménykedhetnénk: ‘egyszer csak sikerül’ Nagy Sándornak gazdasági-stratégiai miniszterelnök-helyettessé avanzsálnia, - miáltal a probléma megoldódik. Félõ azonban, hogy a valódi célok és indítékok szöges ellentétben állanak a deklaráltakkal, amin nem segít semmilyen kinevezés...


· A saját nemzeti tõkénk értéke rohamosan fogy, ami pedig a privatizáció és az infláció együttes hatásának eredõje. Extrapolációs becsléseim szerint 1998-ban érjük el a saját források gyakorlati mélypontját, - a magyar tulajdonú portfolió (részvények és üzletrészek) maradványértéke várhatóan 1.200 milliárd forint körül stabilizálódik. Az összkép teljessé tétele érdekében jegyzem meg, hogy 1998-ra a magyar gazdaságban mûködõ külföldi tulajdonú tõke összértéke eléri a 30-35 milliárd USD-t, miáltal a magyar mûködõ tõke részesedése mindössze 17-20 %-ra csökken.


· A nemzetgazdaság gazdálkodási veszteségének összege 1989. és 1994. között érte el a maximumát, ami a fizetési mérleg 4 milliárd dolláros hiányában jutott kifejezésre. A Horn-kormány ezt 1994-1995-ben még szinte tétlenül szemlélte, majd 1996. március 12-ikén váratlanul lecsapott a népre. A Bokros-féle - és ‘egyéb vegetatív’ - csomagok rajtaütésszerû bevezetése némi egyszerûsítéssel arra az IMF-indíttatású ‘koncepció’-ra épült, hogy ti. a társadalombiztosítás, a szociális juttatások, az egészségügy és az oktatás teljes körû és maradéktalan szétverése, így a kiadások drasztikus csökkentése a fizetési mérleg ugrásszerû javulásához vezet. Mindez így is történt, - 1996-ban a nemzetgazdaság külsõ deficitje maximum 2 milliárd USD-t ér el. Extrapolációim során azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a kormánynak a ‘valódi’ szocialisták, a szak-szervezetek és a társadalom felett aratott kétes értékû gyõzelme pyrrhoszi; így 1998-ra helyreáll, közel a régi veszteség. Lehetséges persze még az is, hogy az egyensúly ‘újra-elromlása’ jelentõs privatizációs sikerek, sõt, növekvõ valuta-tartalék mellett és ellenére következik majd be.



A mérleg-modell belsõ összefüggései azonnal, még inkább élni kezdenek, amint a számok mögöttes tartalmát - és az eszünket! - kicsit megmozgatjuk. A táblázat adataiból levonható komplex következtetések az alábbiak:


Amennyiben az 1998-ra kivetített prognózis megvalósul, úgy majd a 3 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt külsõ forrásból - újabb hitelbõl! - kell pótolni. Eszerint 1998. végére a bruttó külsõ adósság uszkve 41 milliárd dollárra nõ. Tekintettel arra, hogy a legfontosabb mérleg-összefüggés alapján a saját tõke értéke az összes eszközök (aktívák) és az idegen források különbsége, - meg-állapíthatjuk, hogy a nemzetgazdaság saját mûködõ tõkéjének reálértéke 1998. végén nem haladja majd meg a 7 milliárd dollárt, ami akkor cca. 1.400 milliárd forint értéknek fog megfelelni. A még mûködõ vagyonunk elenyészõ az állam adósságához, de még az évi GDP, vagy az állami büdzsé összegéhez mérve is.


· A modell szerinti mérleg-fõösszeg (84 - 48) csökkenõ tendenciájú. Ez még ön-magában is ‘ördögi’ körre utal, - egy olyan összeomlóban lévõ gazdaság képét mutatja, amelyben a legfõbb eszköz és a legfõbb végcél egyaránt a restrikció. A folyamatos zsugorodás legékesebb bizonyítéka a saját tõke egyre csökkenõ értéke. Tíz év leforgása alatt (1989-1998) a saját tõke értéke 60 milliárd USD-rõl 7 milliárd USD-re csökken; vagyis ma már csupán a rendszerváltozáskor rendelkezésünkre állt vagyon törtrésze, mindössze 11,7 %-a a miénk. A többit meglovasították, elprivatizálták, lenyúlták, a vagyonunk eltûnt. 1990-ben saját vagyonunk értékébõl (60 Mrd USD) kifizethettük volna minden adósságunkat (24 Mrd USD), és még maradt is volna 36 milliárd dollárunk. 1998-ban teljes saját vagyonunk értékesítésébõl már a külsõ adósságunk egyötödének vissza-fizetésére sem futná... Nincsenek már alternatív variációk.


· Mi lenne, ha...?! Mi lenne, ha 1998-ban ezer-egynéhányszáz évnyi bolyongás után újra országunkba tévedne a Csodaszarvas és minden gombnyomásra jóra fordulna? Mi lenne, ha minden megmaradt erõtartalékunkat mozgósítanánk, és megpróbálnánk végleg megszabadulni államadósságunk évtizedes béklyóitól?! Mi lenne, ha mindenünket az adósság egyösszegû visszafizetésére fordítanánk?


- behajtanánk összes kintlévõségünket, - ebbõl bevételünk: 20 Mrd USD,


- bevetnénk összes valuta-tartalékunkat, - ami készpénzben: 12 Mrd USD,


- forgalmi áron eladnánk vagyonunkat, - ebbõl bevételünk: 7 Mrd USD.


------------------------------------------------------------------------------------------------


Vagyis - minden vagyonunkat egyszerre készpénzzé téve, és egyetlen célért
feláldozva - összességében 39 milliárd USD-t fordítanánk a felhalmozott külsõ
államadósságunk azonnali kifizetésére. Azonban mindez nem lenne elég, - még
mindig fennmaradna 2 Mrd USD kifizetetlen hitel.


Ingünk és gatyánk elveszítése után még mindig adósok maradnánk...


Egyetlen jelzálogként felajánlható vagyontárgyunk maradt, - a puszta föld.


Ne higgyük, hogy Magyarország földjének, a hazának az ingatlan-tulajdon-
lapján nincs rajta réges-rég a Szupranacionális Földhivatal jelzálog-jegyzete!



A leírtak összegzéseként Magyarország aktuális vagyoni értékérõl az alábbi meg-állapításokat tehetjük:


Vagyoni érték a mérleg-modell szerint (50-35): 15 milliárd USD, -


Piaci-forgalmi érték a mérleg-modell szerint (43-35): 8 milliárd USD.



Ugyanezek az értékek 1998-ra - a kormányzati ciklus végére - prognosztizálva a következõk:


Vagyoni érték a mérleg-modell szerint (48-41): 7 milliárd USD, -


Piaci-forgalmi érték a mérleg-modell szerint (39-41): - 2 milliárd USD.



Vigyázat!!! A mérleg összefüggései szerint Magyarország piaci-forgalmi értéke tehát a következõ két év során válik-válhat negatívvá. Ma még pozitív vagyonnal és piaci forgalmi értékkel rendelkezünk, ámde az uralkodó trend-vonalak meg-hosszabbítása egyértelmûen a totális csõd felé mutat. Vagyonunk (önállóságunk) mindenestül történõ elveszítésének az egyenes következménye lehet az országunk területére 1982-ben (ekkor léptünk be a Nemzetközi Valutaalapba!) bejegyzett jelzálog kvázi-jogszerû érvényesítése a hitelezõink részérõl, - ami a számunkra országunk, hazánk végleges elveszítésével lenne egyenlõ...


Magyarország mint komplex vállalkozás üzleti értéke


A vállalkozás üzleti értékét - így a portfolió piaci-forgalmi értékét - a mûködése révén realizálható profit jelenértékre diszkontált összege határozza meg.


A Magyarország "fedõnevû" vállalkozás üzleti hozadéka jelenleg évi 2-4 milliárd dollár veszteség (fizetési mérlegdeficit), aminek alapján a vállalkozás üzleti-piaci értéke zéró.


Minden egyes külföldi, szakmai és pénzügyi (termelõ, vagy "karvaly") befektetõ szabadon eldöntheti - el is dönti! -, hogy érdemes-e egy csõd elõtt álló, tartósan veszteséges vállalkozásba likvid pénzeszközöket (magyarul: cash-t) fektetni akár privatizációs portfolió-vásárlás, akár tõke-emelés útján.


Még az ún. "zöldmezõs" befektetések eszközlése is módfelett kockázatos.



Magyarország felszámolási értéke


Tegyük fel, hogy Magyarország egyik hitelezõje vagyunk! Információink alapján már hosszú évek óta ismerjük - a tartós adós - Magyarország csökkenõ nemzet-gazdasági teljesítményeit, csekély tõkeerejének és üzleti moráljának folyamatos hanyatlását és teljes szétzüllését, - a másfél évtizede tartó vagyonvesztés összes káros következményét. Maradéktalanul átlátjuk, hogy Magyarországon a negatív gazdálkodási és pénzügyi-vagyoni folyamatok ezekben az években válnak vég-képp visszafordíthatatlanokká, - tehát adósunk a teljes csõd felé rohan.


Miután mindezt kezdettõl tisztán látjuk, - pontosan tudjuk azt is, hogy az általunk eredetileg nyújtott hitel (tõke) összegét soha az életben nem láthatjuk viszont. Így elöljáró érdekünkké válik, hogy a kamatfizetés futamidejét a végtelenbe nyújtsuk, miáltal az effektív tõkeveszteség összege - sok éven át - fokozatosan minimálisra csökkenthetõ. Ezenközben persze Magyarország minden létezõ vagyontárgyát is jelzáloggal terheljük meg, hogy majd a csõd tényleges bekövetkeztekor - nyújtott hiteleink ellenében - mindezek tulajdonjoga automatikusan reánk szálljon.


Tegyük fel, hogy külföldi befektetõk vagyunk Magyarországon! Részt kívánnánk venni a magyar állami vagyon privatizációjában, így a célunk, hogy a számunkra kívánatos vállalkozást, üzletrészt, részesedést (ingatlant, vagyontárgyat és csõd-portfoliót, stb.) minél alacsonyabb áron vásárolhassuk meg. Mivelhogy valutánk értékálló (tudunk hát várni!), a magyar vagyon azonban rohamosan devalválódik; - a várakozásainknak leginkább egy oly idõpont fog megfelelni, amikor a magyar vállalkozás éppen a csõd állapotába kerül. Még létezik, még nem számolták fel, - de az eladási ára a lehetõ legalacsonyabb. A cég egészében vagy részenként, esetleg a cég vagyontárgyai (ingatlanai, gépei, stb.) egyenként ekkor vásárolhatók meg a legolcsóbb áron. Ez az ár az ún. felszámolási ár.



A Magyarország ‘fedõnevû’ vállalkozás épp mostanában jutott el a teljes csõd - a pénzügyi szakadék - legszélére; vagyontárgyai a szezonvégi kiárusítás keretében felszámolási áron vehetõk meg.


Magyarország felszámolási ára egyenlõ a tárgyi eszközök (22), továbbá a kint-lévõségek (18) értéke együttes összegének cca. 30 %-ával, ami maximum 12 milliárd USD-t tesz ki. A 10 Mrd USD összegû valuta-tartalék célja, jövõbeli sorsa jelenlegi ismereteink szintjén nem prognosztizálható. Amennyiben nem is képezi Magyarország valós tulajdonát (esetleg további ‘adósságokból’ áll), - úgy természetszerûleg nem tekinthetjük a felszámolási-kiárusítási vagyonunk, vagyis a felszámolási tranzakció részelemének.







Rekviem a szocialista konjunktúráért


(filozófiai betét)



Amennyiben - illetve: MERT! - Isten nem létezik: bármit szabad.


Ez a liberalizmus - a sátáni világ-és életfelfogás - ‘ontológiai’ alapja.


A „keresztény erkölcs” szószerkezetben a ‘jelzõ tag’ felesleges, ugyanis erkölcs csak egyféle létezik: keresztényi.



Az isteni törvények és a liberális jog


Jézus Krisztus élete és halála a létezõ legmagasabb-rendû áldozat és erkölcsiség.


Isten Krisztus személyében testesült meg, s szállott le a Földre; - az Atya és a Fiú közös áldozatából született meg az emberi bûnök megbocsátásának a lehetõsége.


Áldozat és megbocsátás - önzés helyett szeretõ odaadás.


Az erkölcs szónak Krisztus elõtt egész egyszerûen nem lehetett valós-gyakorlati jelentés-tartalma, hiszen Krisztus kereszt-áldozata teremtette csak meg az egyén (az individuum) és az emberiség (a kollektíva) számára egyaránt az üdvözülés, a túlvilági boldogság, - a feltámadás elérésének egyetemes lehetõségét.


Erkölcsös tett az, amit az ember (!) földhözragadt, evilági érdekei ellenére is meg-tesz (ez az áldozat); valamint erkölcsös magatartás az, ha az ember (!) kicsinyes-önzõ érdekei ellenére sem tesz meg (ez az önuralom) valamit.


Az erkölcs tehát transzcendens kategória.


A lényege szerint az ember akkor sem cselekedhet meg erkölcstelen dolgokat, ha éppen nem látja senki, vagy a tettére - tárgyi bizonyíték hiányában - nem derülhet fény. Az erkölcs belsõ szabályai szerint az erkölcsös ember akkor sem lophat, ha az ügyetlen és szakszerûtlen - vagy éppen a szándékosan trehány! - Nagy Testvér nevetséges jogszabályai a lopást esetleg rövidebb-hosszabb (4-8-12-14 éves) idõ-szakokban mégis lehetõvé, sõt, esetleg törvényessé is teszik.


A liberális jog szerint bûn az, amit a jog büntetni rendel. Az erkölcsiség alapján erkölcstelen, tehát bûnös az, amit a transzcendens isteni törvények nem engednek meg, vagyis tiltanak.


A liberális egyén csakis a mának él, a múló földi élvezetek rabja. Ha félrenézel, kilopja zsebedbõl a pénztárcádat, majd arcátlanul segít neked megkeresni azt...


Persze, sohasem találjátok meg, - õ viszont tiszta és segítõkész látszatot keltett.


Az erkölcsös ember belsõ késztetések vagyis a felsõbb isteni törvények szerint él; gyakorlatilag nem szükséges ismernie az éppen aktuális-hatályos jogszabályokat sem, hiszen Isten törvényeit nem változtatja naponta a parlament, és azok egyéb-ként is kijátszhatatlanok.


Isten szeme valóban mindent lát; ámde a Nagy Testvér kegyesen félrenéz, amikor éppen az övéi vétkeznek: hazudnak, lopnak és csalnak.


Ezért aztán az erkölcsös-istenes ember a liberálisokkal szemben eredendõ, meg-változtathatatlan hátrányban éli le az egész földi életét. Így lesznek a hívõkbõl a szegények, - a hitetlen tolvajokból pedig a gazdagok. Tevék - a tû fokán át...


Az igazi baj azonban akkor és ott kezdõdik, amikor megvalósul a Nagy Testvér totalitárius uralma. A Nagy Testvér ugyanis kiválasztottjai kizárólagos érdekében olyan speciális jog-és intézményrendszert épít ki és mûködtet, mely nem az isteni törvényeken, tehát nem az egyetemes erkölcsön alapul. A Nagy Testvér törvényei ‘szándékosan lyukasak’, - azért, hogy a rendszerhû kiválasztottak szabadon ki-be járkálhassanak rajtuk, míg az egyszerû rabszolganép restrikciós gúzsban éhezve vergõdik. Az elit milliárdokat lophat el törvényesen, miközben ‘százforintos adó-csalásocskák vádjával’ bárki-bármikor tökéletesen és véglegesen tönkre tehetõ, a Nagy Testvér törvényei és intézményei által.


A Nagy Testvér nem isten; csupáncsak egy földre taszított (Lucifer, a fényhozó), földhöz ragadt, bûnös-esendõ lény, aki ugyan teljhatalomra vágyik, de mégsem ígérhet a híveinek túlvilági boldogságot, örök életet vagy üdvözülést - hiszen sem erkölcsiséggel, sem túlvilági hittel, sem valódi hatáskörrel-lehetõségekkel, sem transzcendens képességekkel nem rendelkezik, illetve mindezekkel már - árulása óta - régen nincsen felruházva. Maradandó értékek, képességek és lehetõségek hiányában a Sátán kérészéletû, hamis birodalmát itt és most, a Földön igyekszik berendezni. Legerõsebb segítõtársa ‘fia’, az Antikrisztus, aki a pénz, a hatalom, a vagyon, a privatizáció, a részvények és a tõzsde illékony ígéreteivel, mint kábító illúziókkal keríti hatalmába a gyanútlan-esendõ emberek százezreit. Igyekeznek ezért elhitetni mindenkivel, hogy bárki könnyedén gazdaggá válhat, ha elfogadja és magáévá teszi a Sátán és az Antikrisztus mentalitását, - vagyis ha megtagadja Krisztust.


Ajánlatuk lényege, hogy jelenértékre diszkontálják az üdvösséget, az örök életet, amiért cserében azonnal harminc ezüstpénzzel fizet a Nagy Testvér erre kijelölt kereskedelmi bankja.


Elhitetik a gyarló átlagemberekkel, hogy a bankár, a vagyonkezelõ, a privatizátor, a tanácsadó, a bróker, a krupié, az ügyvéd és a könyvvizsgáló nem tolvajok; - a buzi és a kurva nem betegek vagy erkölcstelenek, hanem egyszerûen csak mások. Mindenki persze nem férhet bele az említett másság-kategóriák valamelyikébe, - ezekbõl lesznek a rabszolgák, a földönfutók, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a börtönlakók és a mártírok. Vagy még a renitens másként gondolkodók...



Az állami monopólium és a növekedés fikciója


A létezõ szocializmusban az istenadta nép több mint negyven éven át csupán éh- bért kapott áldozatos/megfeszített munkájáért; csak azért, hogy eszeveszett ütemû gazdasági növekedésünkkel még gyorsabban ledolgozhassuk a legfejlettebb tõkés országokkal szemben fennálló - szakadéknyi - technikai hátrányunkat. Mindenki számára egyértelmû és nyilvánvaló volt, hogy katonai terepjáró Trabantjainkkal talán mégsem gyõzhetjük le a - Porschékkal, Ferrarikkal és Cadillacekkel - vadul száguldozó imperialistákat. Elvégre csúzlival eredményesen nem harcolhattunk az állig felfegyverzett, rendkívüli ravaszságú osztrák hegyivadászok ellen sem, ezért védelmi (!) képességeinket is rohamléptekkel fejlesztettük... Fikció következik!


Minden évben rekordot döntött a nemzeti jövedelem felhasználási arányaiban a felhalmozási hányad nagysága, no persze a fogyasztás rovására. A magyar fel-halmozási ráta egyes években a 25-30 %-os mértéket is elérte, ami bizonyára ki is váltotta a világ korabeli urainak maximális rémületét a Buckingham-palotában és a Wall-Streeten egyaránt. A beruházási láz az 1970-es években - a hírközlés után (pl. ûrtávközlõ földi állomás, új mikrohullámú láncok, solti rádióállomás) - még a titkosszolgálatot is elérte. A magyar katonai hírszerzés 1976-ban önszorgalomból állítólag egymagában háromszor annyit költött a repülõ csészealjak (az UFÓ-k) megfigyelésére, mint a komplett NASA... Kazahsztánban a tengizi olajmezõn a magyar Vegyépszer - bár amerikai segítséggel, de - szovjet megbízásból elõször Noé bárkáját rekonstruálta, majd eredeti méretében sikerült megépítenie Ezékiel próféta ûrhajóját is, melyet találóan Challanger névre kereszteltek. Mindezeken aztán a NATO és a Varsói Szerzõdés úgy összekülönbözött, hogy közel két évvel elhalasztották a CIA, a KGB és a MOSZAD tevékenységének összehangolását...



Az elképesztõ gazdasági erõfeszítések meg is hozták a várt eredményt. Magyar-ország termelõ potenciálja, ipari kapacitása a hivatalos statisztikák szerint évente 10-12 %-kal bõvült, de közel hasonló dinamikát produkált a nemzeti jövedelem növekedése is, - miáltal megvetette a felhalmozási ráta további, minden határon túli növelésének az alapjait. Ám a beruházási konjunktúra éhségének csillapítása a továbbiakban már nem volt megoldható pusztán csak belföldi források terhére. Pótlólagos, külföldi pénzeszközök azonnali bevonása vált szükségessé; így aztán Magyarország bankárai megkeresték a Világbankot, sõt, még felvételt nyertünk a Nemzetközi Valutaalapba is. Mindezek a ‘gyümölcsözõ’ kapcsolatok évtizedekre biztosították a szinte korlátlan összegû nyugati kölcsönök felvételét, illetve így az összeomló félben tengõdõ reform-kommunista rendszer zavartalan finanszírozását és továbbélését. 1982-tõl mértéktelenül eladósodtunk, és azóta már az adósság-szolgálat teljesítésére (kamatfizetésre) veszünk fel egyre újabb külföldi hiteleket. Tekintettel arra, hogy az 1970-es és az 1980-as években nemzeti jövedelmünknek csak viszonylag kis (bár növekvõ) részét fordítottuk fogyasztásra, s a nagyobbik hányadát beruházásra vagyis felhalmozásra; - így igazán komoly anyagi értékek épültek fel, amely értékek szinte kivétel nélkül a társadalmi tulajdont, bár annak inkább az improduktív hányadát gyarapították. Egyetlen jelentõs kivételrõl kell megemlékeznünk, nevezetesen a magyar részrõl soha meg nem épült és meg nem épülõ bõs-nagymarosi vízi erõmûrõl. A jórészt nyugati hitelekbõl félig kialakított erõmû-terület teljes lebontása éppen a napjainkban folyik, szintén jórészt nyugati hitelekbõl. Elmondhatjuk tehát, hogy a Duna-saurus megalomániás építkezése és bontása 200-300 milliárd forintnyi összráfordításával speciel nem növelte, hanem apasztotta a társadalmi tulajdont...


Mindezeket megõrizzük - szelektív emlékezetünkben.


Ámen.

A parlament a falrament



Történik az Úr 1996. esztendejében, október akár-hányadikán; az Országházban. Délutáni ülés: a napirend utáni (!) azonnali kérdések órája (kombinált program). Az ülésteremben 14 országgyûlési képviselõ ül, - fél-karéjban az államtitkárok, a csonka ‘árnyék-kormány’.


Nagy magyar csendélet. Két képviselõ az orrát piszkálja, egy zavaros tekintetû borzas ifjonc önfeledten rágózik, egy fontoskodó-sunyi országatya mohón issza pártfõnöknõje utolsó eligazításait, az egyik kisgazda épp az önvédelmi fegyverét tisztítja és olajozza, - egy államtitkár pedig a külfölddel (IMF) mobil-telefonál.


A szabadmadarasok gazdasági szakértõje walkman-t hallgat, megint mások pedig tökmagot rágcsálnak.


A komplett SZDSZ-frakció Hócipõ-t olvas. Az MSZP-frakció úgyszintén, - ámde náluk fel-feltûnik egy-két Demokrata, sõt: Magyar Fórum is. Nem szégyellik...


A többiek jobbára az ebédet emésztik, és/vagy egyszerûen csak szunyókálnak.



Egy KDNP-s képviselõ a Tocsik-ügyben álkérdést intéz Suchman Tamás tárca-nélküli ipari és turisztikai miniszterhez: "Miért kellett ezt csinálni?!" - címmel.


A miniszter halaszthatatlan közérdekû elfoglaltsága miatt a Tisztelt Házon kívül tartózkodik - a válaszadástól.


A házelnök megkérdezi: "Képviselõ úr, jobb híján elfogadja-e a véletlenül éppen jelenlévõ Tocsik Márta válaszát? Ha igen, - tegye fel kérdését!"


A képviselõ elfogadja, a házelnök megadja a szót. Képviselõ: "Tisztelt Suchman-Tocsik miniszter-úrhölgy! Kérem, a kérdésem a következõ lenne: Miért kellett ilyet csinálni?!"


A házelnök a 120 másodperces válaszadásra felkéri a véletlenül éppen jelen lévõ Tocsik Mártát, aki - érthetetlenül - csak egy hamisított Suchman-aláírású MSZP-s szakértõi igazolvánnyal juthatott be a Parlament üléstermébe. Megadja neki a szót.


Tocsik Márta: "Nem értem a feltett kérdést, de szívesen válaszolok. Noha jogász vagyok, gyakorlatilag minden írott és szóbeli megnyilatkozásom egyaránt állam-titok. Bár nem is tudom, hogy mit és kit is keresek itt?! Suchman hol van? Nem ismer, de én õt igencsak jól. Megbízásom szokai, de persze törvényes. Enyhítõ körülményként felhoznám, hogy a munka maradéktalanul el lett végezve, - annak ellenére, hogy az elõzetesben hajnalig az asztal tetején táncoltattak, a Gyors-kocsi utca exkluzív különtermében. Jegyzõkönyvön kívül megjegyzem még, hogy több tiszt is felkért lambadázni, de én persze - tekintettel a Számviteli Törvény idevonatkozó szigorú elõírásaira - mindvégig, mindenkinek nemet mondtam...


Egyébként hajlandó lennék a még a táskámban lévõ mintegy 300 millió forintból négyet-ötöt visszaadni, ha szépen megkérnének rá. Majd legfeljebb visszakérem az önkormányzatoktól, - végül is övék lett az összes siker!"


A KDNP-s képviselõ: "Tocsik Márta válaszát sajnos - noha tényleg kimerítõ - nem tudom elfogadni, mert idõközben rájöttem, kicsoda õ! Hát nem irgalmas nõvér, az biztos..."


Házelnök - személyes érintettség címén - két percre megadja a szót H. Cs. kisz-korú MSZP-s képviselõ úrnak.


H. Cs. kisz-korú képviselõ: "Sajnos másfél-két év óta elsõ ízben veszek részt a Parlament munkájában, így a konkrét ügyet kevéssé ismerhetem. Mindazonáltal - frakcióvezetõm határozott kérésére - egyértelmûen Grósz elvtárs véleményéhez csatlakozom."


Kétperces reagálásra jelentkezik Torgyán József, az FKgP frakcióvezetõje:


"Már elnézést kérek, Tisztelt Elnök úr - akar tetszik, akar nem -, de ne kerteljünk tovább, öntsünk tiszta vizet a pohárba! A Független Kisgazdapárt képviselõ-csoportja elõtt napnál világosabb tény, hogy Tocsik Márta egyenes ági unokája Rákosi Mátyásnak! Egyértelmûen bizonyítja ezt, hogy a jogi diplomáját szintén Rosztovban szerezte!"


Szintén kétperces szólásra jelentkezik a majdnem egyszázalékos néptámogatású Néppárt képviselõje: "Azt javasoljuk, hogy az 1997. évi költségvetésben Tocsik Márta számára - bázis-alapon - beütemezett sikerdíj összegébõl építsünk új kór-házat, a privatizáció sértettjeinek, sérültjeinek, kárvallottainak ápolása céljából. Javasoljuk még, hogy a Televízió részére a Friderikusz-show finanszírozására elõirányzott összeget, valamint Zemplényi György 1997. évi folyamatos, szabad-lábon történõ ápolásának költségeit együttesen fordítsuk arra, hogy egy kisebb mûtétet végezzenek el a jóléti miniszter úron."


Hozzászólásra felemelkedik Deutsch Tamás, az ügyet kivizsgáló országgyûlési bizottság elnöke: "Elnézést kérek, de a számomra precízen összekészített egész aktatáskányi dokumentációban pár perccel ezelõtt találtam egy közjegyzõ által tegnap hitelesített okiratot, amely egyértelmûen bizonyítja, hogy Tocsik Márta Suchman Tamás nevelt leánya, hiszen az édesanyja leánykori neve különben hogyan is lehetne Horn Teréz. Ennek alapján felszólítom a Kormányt, hogy a végrehajtó hatalmat - és Antall József staféta-botját! - haladéktalanul adja át a Fidesznek, illetve Orbán Viktornak!"


Házelnök csenget. Szólni kíván az Állami Számvevõszék elnöke: "Elsõ ízben 1672-ben küldtünk szignalizációt a Miniszterelnök Úrnak arról, hogy a Szám-viteli Törvény elõírásai alapján teljesen szabálytalan és elfogadhatatlan az a gyakorlat, miszerint csak a kurucok kötelesek konszolidált mérleget készíteni, a labancok viszont nem. Ez már eleve magában hordja a bennfentes részvény-kereskedelem kockázatát, effektív lehetõségét. Összeférhetetlen és egészségtelen szokás az is, hogy az egyszemélyes kft.-k - itt elnézést kell kérnem a hölgyektõl! - kvázi önmagukat auditálják. Ezt azóta minden évben leírjuk - újra kinyomtatjuk, hiszen a számítógépben van! - a tisztelt Miniszterelnök Úrnak, de a jelentéseink automatikusan-olvasatlanul az íróasztal-fiókjába kerülnek."


Ekkor remegõ ajkakkal kétperces reagálásra felemelkedik Petõ Iván, az SZDSZ elnöke: "Tûrhetetlennek tartjuk, hogy ebben a demokratikus országban egyesek szabadon kutathatják Tocsik Márta rokoni kapcsolatait! Egyéb kitételekrõl most nem is szólva. Ami Suchman Tamást illeti, - neki természetesen távoznia kell, hiszen messze esett a nevelt lányától! Egyébként is: ki az a Balaton Péter??!!! -


Tessék tudomásul venni, hogy a koalíció mindaddig fennmarad, ameddig Horn Gyula és a külföldi adósságállomány kezelhetõ. A demokrácia jegyében pedig kategorikusan megtiltom, hogy bárki akár csak beszéljen is a trianoni határok felülvizsgálatáról! A keresztények fogják be a szájukat! Fõleg Giczy György."



Házelnök: "A vitát berekesztem. Szavazásra teszem fel a kérdést, - ki az, aki el-fogadja Tocsik Márta úr-hölgy válaszát? Kérem, most szavazzanak!"


A Tisztelt Ház 74:26 arányban elfogadta a zug-firkásznõ válaszát...

Botcsinálta közgazdászok



Nagyjából egy évvel ezelõtt a Demokrata hasábjain, 3-4 terjedelmes elemzõ tanulmányomban is foglalkoztam az egyik legfontosabb aktuális politológiai kérdéssel: miszerint egy "elképzelt etalon" alapján ki lehet, illetve személyes tulajdonságai alapján ki lesz-legyen hazánk következõ miniszter-elnöke.


Akkor, ott az egyik alapvetõ feltételként említettem, hogy a lehetséges jelöltnek legyen saját, önálló, megvalósítható nemzetgazdasági stratégiai elgondolása, hosszútávú gazdaságpolitikai koncepciója. Szemére vetettem Orbán Viktornak, hogy neki ilyen nincsen, - vagy "ami van", az tévedés.


Ám azóta kiderült, nyilvánvalóvá vált, hogy megvalósítható koncepciója egyik vezetõ politikusnak, pártelnöknek, sõt, a közvetlen tanácsadóiknak sincsen, - urambocsá' a koncepció teljes hiánya a legfelsõbb magyar politikai körökben általánosnak mondható.


Az ok is könnyedén kitapintható: a vezetõ politikusaink (és/vagy a szakértõik) szakmai képzettségükre nézve vagy nem közgazdászok, vagy ha igen, - életükben nem dolgoztak gazdasági vezetõi beosztásban!


A következmények beláthatók: vezetõ politikusaink azt hiszik, hogy a gazdaság-politika olyan tárgykör, mint mondjuk a futball: minden végzettség nélkül bárki a szakértõje lehet. Így aztán vígan ‘gazdaság-politizálnak’, s hozzák parlamenti "döntéseiket" - mindenfajta szakértelem nélkül. Ugyanakkor a gyakorlatban a gazdaságot valakik mégiscsak irányítják. Õk nem politikusok...


Õk egy zárt kör, a pénzügyi elit, - amelynek a tagsága 20-25 éve változatlan.


Koncentrálódnak (Országos Tervhivatal, Pénzügyminisztérium, Nemzeti Bank), ha a helyzet "kedvezõ" és kvázi-illegalitásba rebbennek szét (Co-Nexus, Vektor, Deloitte/Touché, Daiwa, Nomura, ÁPV Rt., különféle bankok, vegyes vállalatok, kutató intézetek, felszámolók), ha a bolsevik rendtartás decentralizációt ír elõ...


A naiv-boldogtalan szemlélõdõ, a nép egyszerû fia - sok millióan vannak ilyenek! - talán azt hiszi-hiheti, hogy Magyarországon 1989-1990-ben tényleges rendszer-váltás történt: a szocializmust felválthatta a kapitalizmus. A kicsit hozzáértõbb "szemlélõdõ" számára azonban feltûnik: sem az egyik nem volt, sem a másik nem igazi. Az államszocializmust (vagy államkapitalizmust!) valójában a szupra-nacionális kapitalizmus váltotta fel. Kiderült, hogy a valódi választóvíz nem is a kommunisztikus kontra kapitalisztikus, de nem is a diktatórikus kontra demokra-tikus társadalmi-gazdasági rendszerek között húzódik: hanem inkább a nemzet-gazdaságok és a világgazdaság között, hiszen a fõ tendencia az integráció.


Ezért lehetett Magyarországot "egy tollvonással" köztársasággá kikiáltani, - egész egyszerûen, a "nép" szócska puszta elhagyásával. Egyéb téren a lényeget illetõen nem változott semmi. A "privatizáció" nevezetû grandiózus mûbalhé se tévesszen meg senkit! Már 1989-ben a nemzeti vagyonunk, a mûködõ tõkénk volt a 20 Mrd USD külsõ államadósság - mint világbanki, IMF és egyéb hiteleink - záloga. Lényegében csak a tényszerûen már amúgy is fennálló állapot ‘jogszerûsítését’, legitimálását jelentette az a folyamat, melynek révén nemzeti vagyonunk ‘valódi tulajdonjoga is’ a nemzetközi tõkés bankokra, egyéb hitelezõinkre származott át. Azért, hogy a privatizációt viszonylag zökkenõmentesen, s különösebb társadalmi megrázkódtatások nélkül lehessen megvalósítani, - a magyar reform-kommunista elit, a nómenklatúra is kapott egy szép nagy szeletet a privatizációs tortából.


Az már csupán ‘hab a tortán’, hogy ez a reform-kommunista pénzügyi elit "jog-folytonosan" megtarthatta a gazdasági-hatalmi pozícióit, és ma, decentralizált fel-tételek közepette ugyanúgy vidáman uralkodik és irányítja a legfontosabb makro-gazdasági folyamatokat, mint tette azt az elõzõ 20-25 év során...


Ez az elit gyakorlatilag magában foglalja az ország szinte valamennyi pénzügyi, kereskedelmi, üzleti és/vagy gazdasági vezetõ szakemberét, hiszen ez a ‘társaság’ már a kezdetektõl fogva monopolhelyzetben van, zárt körben termelõdik újra; aki szimpla pénzkeresés helyett gondolkodni próbál, gyorsan lazán és eredményesen lefizetik, - ha pedig továbbra is kilóg a sorból, soha többé, senkitõl nem kaphat megbízást, stabil munkalehetõséget.


Ez is oka annak, hogy az ellenzéki pártoknak egyszerûen nincsenek használható pénzügyi szakértõik. Így azután a szükséges tudás és ismeretek hiányában vagy a sötétben tapogatózva botorkálnak (FKgP) vagy eleve "megvezetik õket" (Fidesz). Amennyiben a nemzeti ellenzék a választásokat megnyerve, mégis hatalomra kerülne, - a kormányzati munkájában kénytelen mindig ugyanarra a pénzügyi lobbyra támaszkodni, amely persze "teszi a dolgát", vagyis újra meg újra el-árulja a "gazdáit". Ez történt az Antall-Boross kormányokkal is; - és nagy való-színûséggel ez történhetne (esetleg történik!) a Kisgazda-Fidesz kormányokkal is. Következtetés: a magyar nemzetgazdaság a kollaboráns pénzügyi elit árulása révén hullhatott könnyedén a szupranacionális hitelezõk ölébe, - egyetlen magyar zokszó vagy puskalövés nélkül. Utólag viszont már minden felismerés, kínlódás, vagy pláne rúgkapálás teljesen hiábavaló, hisz a tényeken, az elveszett tulajdon-jogon már semmi nem változtat...


Az egészen (be-)avatott látású szemlélõdõ, vagy még sokkal inkább a tudatosan és régóta ‘másként gondolkodó’ azonban tisztábban látja a szomorú valóságot. Nemcsak hogy a fáktól is jól látja az erdõt, - hanem felismerve az erdõ valós törvényszerûségeit, pontosan a helyére tud elhelyezni benne minden egyes fát.


Bizonyos dolgokat legalizáltak, más dolgokat pedig éppen hogy elrejtettek...


A gazdaságot (ugyanazt a gazdaságot!) azonban ma - fent is, lent is - ugyanazok irányítják, mint azelõtt: csak hát persze kicsit másképpen!


Így válhatott Dr. László András MNB-s, PM-es, OTH-s szakemberbõl, Ikarus-menedzserbõl az állami vagyon nagystílû " vállalkozójává", a Co-Nexus elnök-vezérigazgatójává, majd pedig tulajdonosává. Így lehetett Kardos Péter OTH-fõcsoportfõnökbõl Co-Nexus Rt. vezérigazgató, Wallis-Holding-vezérigazgató-helyettes, illetve a fõváros portfolió menedzsmentjének igazgatója. Így lett Kupa Mihály PM-hivatalnokból a karrierje végkifejletében Antall pénzügyminisztere, mára pedig sikeres pénzügyi tanácsadó. Így lett - vagy maradt - Vértes András, Nagy Sándor, Lengyel László, Matolcsy György kutatóintézeti igazgató. Princz Gábor postabankos elnök-vezérigazgató, Lehoczky László OTH-lakásosztály-vezetõbõl Co-Nexus Rt. vezérigazgató, majd postabanki igazgató. Akar László korábbi vállalati vezetõbõl PM-államtitkár, illetve Soós Károly Attila Co-Nexus Rt. tisztségviselõ, majd IKM-államtitkár; - elõbb Tömpe István, majd késõbb Csepi Lajos, azután Lascsik Attila az ÁVÛ vezérigazgatója, majd mindhárom pénzügyi tanácsadó, - továbbá pl. Nagy Imre a Caola, Angyal Ádám a Ganz-Danubius, késõbb az Ikarus, valamint Széles Gábor a Videoton vezérigazgatója. De így lett Medgyessy Péter is újból pénzügyminiszter.


Az MDF 1990. évi választási gyõzelme után sokan már elõre féltek egy vala-mikor bekövetkezõ visszarendezõdéstõl. Ostobaság volt ez, hiszen nem ment végbe semmilyen "odarendezõdés"! Mi rendezõdhetett volna hát vissza?!


Mindez azonban csupán "soványka bevezetõ" a mottóban körvonalazott valódi mondanivalóm részletes kifejtéséhez. Mondandóm lényege ugyanis elsõsorban a pártokról, azok elnökeirõl - miniszterelnök-jelöltjeinkrõl! -, legfontosabb vezetõ személyiségeirõl, az Országgyûlés hangadó politikusairól s szûkebb-tágabb szak-értõi bázisaikról: vagyis politikai-gazdaságpolitikai döntéshozóink gazdasági-pénzügyi szakképzettségérõl, vélelmezhetõ szaktudásukról szól.


Politikai pártunk van kormányzó és ellenzéki, népies és népnélküli, parlamenti és azon kívüli, nemzeti és kozmopolita, liberális és konzervatív, egyszemélyi s tán demokratikus, keresztény és hitetlen, erõszakos és jámbor is. Pénzügyi elitünk azonban csak egy van, kinek a számára tökmindegy, ki van éppen hatalmon... Ma éppen a magukat liberálisnak álcázó kozmopoliták építtetik-betonoztatják a kapitalizmust a magukat szociáldemokratának álcázó õsbolsevikokkal, - akik egy tál lencséért eladták az egész országot a multinacionalistáknak, ijedtükben és mohóságukban hirtelen lemondtak összes, sosem létezett baloldali értékeikrõl, továbbá önnön lelkûket is az ördögre bízták zálogul, cserébe a kapott koncért.


Csoda-e hát, hogyha egy ilyen, tetõtõl-talpig meghasonlott érték-és viszony-rendszerben az összes skizofrén politikusunk elkezdi közgazdásznak képzelni magát?!


A rendszerváltozás óta Magyarországon az egyszerû lopás metodikáját államilag tudományos szintre emelték, és elnevezték privatizációnak. A legsötétebb dupla-fenekû tranzakciók neve: jó üzlet. Az elmúlt években több doktori cím született, mint újszülött, - az országot elárasztották a háromnevû emberek. Az új generáció egyik legsikeresebb tagja a ‘Nõi Vécé’ nevû gyöngyösi punk-zenekarból indult, egészen az ál-adjunktus címig vitte, majd szó szerint a bársonyszékben végezte...


Igen sok új típusú sikerembert ismerek. Van köztük, aki a mérnöki tudományok doktora, pedig annak idején már az elsõ évfolyamról kirúgták, - a foxi-maxit bezzeg elvégezte, így lett esztéta. Egy másik úr géplakatosi oklevéllel a zsebében diplomázott közgazdász, noha az egyetemen sohasem látták (nem a három hírhedt fradi-futballista - B., B., M. - valamelyikérõl van itt szó!), majd késõbb vett egy doktori címet is. Diplomamunkáját, doktori disszertációját sohasem látta senki. Olyat is ismerek, aki sokáig esztétának adta ki magát, mint önjelölt újságíró, ám a diplomáját csak évekkel késõbb szerezte meg.


Ezek a korábbi "ösztönös magán-szabadalmak" azóta már sorozatgyártású tömeg-cikkekké váltak: eme szellemi lengyel-piacon bármikor vásárolható nyelvvizsga-bizonyítvány, bármilyen diploma és tudományos fokozat éppen úgy, mint hamis útlevél vagy forgalmi engedély - mindennek szabott árfolyama van...


Ámde Magyarország jelenkori helyzetében a legnagyobb baj mégiscsak az lehet, hogy ebben az országban annyi már a nagyformátumú botcsinálta közgazdász, mint réten a fûszál. A ‘dicsõ emlékezetû’ Mao Ce-Tung híres-hírhedt jelszava volt, hogy: "Virágozzék minden virág!". Virágzott is, rendesen. Mint ismeretes, a kultúrális forradalom nagy vívmányai közé tartozott, miszerint téesz-parasztokat kéthetes gyorstalpalóval sikeresen képeztek ki orvosokká, illetve vice versa. Jó néhány évvel késõbb - elnézést kérek a fekete humorért! - a lázadó egyetemisták "lekaszálására" is sor került: a Mennyei Béke terén. Majdnem úgy, mint nálunk, 1956-ban, a Kossuth-téren...


Szóval egyrészt túl sok a botcsinálta közgazdászunk, másrészt túl kevés az igazi. Pedig országunknak saját nemzeti stratégiára lenne végre szüksége, amelynek a kidolgozását kizárólag valódi, nemzeti elkötelezettségû szakértõktõl remélhetjük. A sarlatánok, a kóklerek, a kontárok, az álszakértõk, a botcsinálta közgazdászok ugyanis hamar látványos kudarcot vallanak, - a nemzetietlenek pedig gátlástalanul tovább folytatják az ország kiárusítását és eladósítását.


Nézzük, hogyan is állunk a vezetõ politikusaink közgazdasági szakértelmével, illetve vajon lehetnek-e vérmes reményeink e téren a közeljövõben?!


Göncz Árpád államfõ, köztársasági elnök, országunk legfõbb közjogi méltósága eredeti foglalkozására nézve író-mûfordító, - tehát a legkevésbé sem közgazdász. Ugyanakkor a rendszerváltás óta kétségtelenül heves érdeklõdést mutat a globális gazdasági, pénzügyi kérdések iránt, - elég, ha csupán arra gondolunk, hogy évek óta személye a legizgalmasabb attrakció a vállalkozók országos bálján. Emellett rendszeresen nyilatkozik tisztán közgazdasági kérdésekben, - ‘holtbiztos tippeket adva’ bizonyos problémáink átfogó megoldására. Államfõnk az elmúlt években gyakran utazott távoli földrészek országaiba (emlékezetem szerint pl. Kanadába, az USÁ-ba, Malajziába, Dél-Koreába, stb.) is, ahol a kereskedelmi és az üzleti kapcsolatok fejlesztésérõl, kölcsönös befektetési lehetõségekrõl, esetleg konkrét projektekrõl is bízvást es(het)ett szó, - sõt, talán megállapodások, szerzõdések és üzletkötések is szület(het)tek. Mindezt valószínûsíti az is, hogy az 1990-es évek elsõ felében tett külföldi útjain közismert magyar üzletemberként rendszeresen Göncz Árpád kíséretéhez tartozott Dr. László András, a Co-Nexus elnök-vezér-igazgatója is, aki feltehetõen pénzügyi tanácsokkal látta el a köztársasági elnököt. Konkrét üzleti sikerekrõl nincs tudomásunk.


Horn Gyula miniszterelnök közgazdasági-pénzügyi szakértelmét semmiképpen nem vonhatjuk kétségbe, hiszen a szakképzettségére nézve vérbeli üzemgazdász! Mint ismeretes, pénzügyi fõiskolát végzett a szovjetúnióbeli Rosztovban, doktori disszertációját pedig az 1970-es évek jugoszláv gazdaságáról írta, - ha hinni lehet a mindezekrõl szóló, gyakori, igen részletes sajtóhíradásoknak. A közgazdasági szakképzettség meglétének dicsõségébõl mit sem von le az a tény, hogy - a sajtó szerint - sem a diplomamunkához, sem a disszertációhoz nem lehet a szokványos intézményes úton hozzájutni. Pusztán érdekesség, hogy a Co-Nexus Rt. néhány igazgatója szintén még a kommunista gazdaságfelfogású Szovjetúnióban szerezte meg közgazdasági vagy egyéb felsõfokú végzettségét, - õk ma szintén sikeres kapitalista szakemberek. Nem lenne éppen eredeti szellemeskedés azonosulnom azzal a gyakori-ellenzéki véleménnyel, miszerint miniszterelnökünk Rosztovban anno nemzetközi kommunista ügynökképzõt végzett. Az effajta minõsítgetésekkel ugyanis nagyon csínján kell bánni! Ugyebár ilyesmit nyíltan egészen addig nem állíthatott senki, ameddig Magyarországon is a létezõ kommunizmus uralkodott. Na mármost: akkoriban egy ilyen kijelentés egyenértékû lett volna azzal, mintha valaki ma azt állítaná, hogy nemzetközi kapitalista (globalista) ügynökképzõre járt mindenki, aki mondjuk az USA-beli Yale-egyetemen szerzett diplomát. Ugye, micsoda képtelenség?! Vagy: sokan és gyakran viccelõdnek azon, hogy a magyar kommunista párt és állami vezetõink annak idején minden jelentõs kérdés el-döntése céljából Moszkvába mentek tanácsért, vagy konkrét utasításért, - vagy éppen azon, hogy 1989-ben az MSZMP-bõl MSZP-vé alakult állampárt vezetõ négyesfogatának (Németh, Nyers, Grósz, Pozsgay) "elsõ hivatalos útja" állítólag rögtön Mark Palmer, USA-nagykövethez vezetett. Vigyázat! Vajon hová jártak 1988-1989-ben rendszerváltó nagyjaink - Pozsgay, Göncz, Antall - aktuális jó tanácsokért? Amerikába.


És vajon hová is jár állandó eligazításért országgyûlésünk nemzetközi integrációs bizottságának vezetõje, az ifjú dr. Orbán Viktor? Brüsszelbe. Miközben napi három-négyszeri gyakorisággal ismételgeti - talán önmagának?! -, hogy már-pedig Brüsszel nem Moszkva. Vagy: hová is ment igazgató-bankárnak a volt miniszterelnökünk, Németh Miklós, és volt MNB-elnökünk, Bod Péter Ákos? Az EBRD-hez, a Kelet-Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz. És: hová távozott levitézlett pénzügyminiszterünk, Bokros Lajos tanácsadónak? A Világbankhoz...


No és kis egyszerûsítéssel: ki parancsol a teljesen eladósodott Magyarországnak, legalábbis, ami a pénzügyeket illeti? Mr. Wolfensohn, a Világbank igazgatója. És végül: ki szabja meg a követendõ politikai irányvonalat Giczy Györgynek, a KDNP elnökének? Wim van Welzen úr, - naná, hogy "Brüsszelbõl"!


Ne vádoljunk, s ne "büntessünk" tehát senkit sem meggondolatlanul: sem Horn Gyulát, sem Antall Józsefet, sem Orbán Viktort, - vagy másokat!



Érdemes néhány szót szólnom arról, hogy véleményem szerint mi lehetett az oka 1989-ben a már említett MSZP-négyesfogat gyors felbomlásának? Nyilván az, hogy egy bolsevik-típusú párt csak ideig-óráig mûködhet többpólusú, kvázi-demokratikus vezetés alatt, hisz a kommunista pártok alapvetõ mûködési elve az ún. "demokratikus centralizmus", vagyis az egyszemélyi diktatúra. (Éppen a látszólagos demokratizmus körömszakadtáig való erõltetése okozza napjainkban - ragyogó példa! - az SZDSZ gyorsuló felbomlását.) Pozsgay Imre sorsát rövidúton megpecsételte, hogy: nyilvánosan és "hivatalosan" népfelkelésnek minõsítette az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Akasztott ember házában a kötelet, - bolsevik pártban a népet emlegetni megbocsáthatatlan bûn. Németh Miklós - a gyorsfelfogású, tanulékony vidéki fiatalember - a rendszerváltás elõkészítése, a miniszterelnöki stafétabot és ‘a rémülettel felfedezett’ 20,5 Mrd USD adósság átadása után Angliába sietett bankár-szerencsét próbálni. Grósz Károly sajnos elhunyt, mielõtt pótolhatatlan értékû emlékiratait a számunkra megírhatta volna. Egyébként is távoznia kellett, hiszen végig hû maradt (volna) õsbolsevik elveihez. Nyers Rezsõt nyilván azért tették "parkoló pályára", mert az elmúlt évtizedekben talán õ volt az egyetlen, aki egyrészt vérbeli közgazdász, másrészt nem reform-kommunista, hanem valódi szociáldemokrata volt és maradt, szemben az MSZP újsütetû eszmeiségével...


Mindezek a történések, valamint a folytatás mutatja Horn Gyula politikai vezetõi karizmáját és - szimpatikus, vagy nem szimpatikus, de - zsenialitását. Ugyanis az MSZP-ben visszaállította a demokratikus centralizmust - vagyis a diktatórikus vezetést -, minden hatalmat a saját kezében összpontosított, és a romokból fel-épített egy olyan új bolsevik pártot, amelyiknek immár látványosan semmi köze nincsen az eredeti elvekhez. Marx és Lenin, de különösen Sztálin és Rákosi forogna a sírjában, ha a mai MSZP-seket megfigyelhetné például szemforgató parlamenti munkájuk közben! Horn Gyula életmûve páratlan - s persze negatív elõjelû! - szellemi produktum, egy döbbenetesen ügyes bûvészmutatvány. Újabb 4 évre (1994-1998.) szinte az egész néppel, de legalábbis az MSZP tagságával sikerült elhitetnie, hogy õk folytatólag is baloldali értékeket képviselnek. Ezt a teljesítményt a pártelnök mindenekelõtt azzal a képességével, kvalitásával érte el, miszerint - tetszik, nem tetszik - a mai magyar pártelnöki választékban eleddig nemcsak hogy az egyetlen "közgazdász", hanem egyszer s mind az egyetlen olyan vezetõ politikus is, aki komoly vezetõi gyakorlattal és hatalmas tapasztalattal rendelkezik. A többi néma csend...


Horn Gyulával összefüggésben kell említést tennünk még két olyan MSZP-s közgazdász-politikusról, akik személye akár potenciális miniszterelnök-jelöltként is szóba jöhet. Nagy Sándort Horn Gyula egyszer már jelölte az ún. gazdasági-stratégiai, koordinációs miniszterelnök-helyettesi posztra, - ámde hirtelen támadt egyéni ötletének a megvalósítását az SZDSZ szokás szerint meghiúsította. Ekkor Nagy Sándor látszólag a partvonalon túlra került, de rövidesen kapott egy kutató-intézetet fájdalomdíjul, aminek ma is õ az igazgatója. Nagy Sándor személye az MSZP-ben legalábbis a szimbolikus összekötõ kapocs a Horn Gyula-féle hinta-politika szolgálatában, - a Békesi-féle ún. liberális szárny, illetve a tömegarányok szempontjából perdöntõ jelentõségû MSZOSZ-képviselõk (más néven "baloldali tömörülés"?) között. Ne higgyük, hogy Nagy Sándor echte népi figura, - de azt sem, hogy nagytehetségû közgazda. Szinte kizárólag szakszervezeti-mozgalmi vezetõi gyakorlattal rendelkezik, így fontosabb vállalatvezetõi beosztást sohasem töltött be. Kétségtelen potentát, ám reális esélyei valószínûleg nincsenek, - Horn sosem engedheti a valódi hatalom közelébe. Sajnálkozni ezért - nincsen okunk...


Németh Miklós miniszterelnöksége végeztével a ködös Albionba "számûzetett", ahol már mint angol-magyar bankár - igazán jól érzi magát. Esze ágában sincsen haza jönni holmi ‘újbóli miniszterelnöki megbízatás’ reményében. Ennek ellenére Németh Miklós személyét egyesek az MSZP-n belül is Horn Gyula egyik esélyes alternatívájaként emlegetik, - a nép emlékezetében pedig még mindig úgy él, mint a nép egyszerû fia, a szocialista reformkorszak kiemelkedõen pozitív politikusa, illetve a közelmúlt "legkevésbé rossz" miniszterelnöke. Horn örül, hogy Németh nem kíván vele ringbe szállni. A televízióban többször kinyilatkoztatta, hogy nem kívánja Németh Miklóst "hazahívni", - ugyanis az MSZP minden eddigi politikai "sikerét" kizárólag a sajátjának tekinti, amelyben Némethnek nem volt és nem is lehet része. Ez ügyben a minap ócska kis színjátéknak lehettünk szem-és fültanúi a Friderikusz-showban. Friderikusz showman - éppen most! - kenetteljesen elõ-adta, hogy levélben kérte Németh Miklóst, venne részt vendégként a mûsorában, mire Németh angol nyelvû levélben közölte vele elutasító válaszát. Friderikusz - Horn Gyula jelenlétében! - nem restelkedett a villámgyors minõsítéssel: szerinte Németh az "angolos" elutasításával valahol az egész magyar népet vágta pofon! Csak a hülyék nem vették észre - az egész cirkusz arra irányult, hogy a magyar nép értse meg: Németh Miklós nem lehet Horn Gyula riválisa!


Horn tehát nem adja át a hatalmat, 1998-ban újra miniszterelnök akar lenni...



Most - mielõtt az ellenzékre térnénk rá - ejtsünk néhány szót a jelenlegi kisebbik kormányzó párt jelöltjeinek az esélyeirõl. A magyar gazdaság mai katasztrofális állapotának tükrében akár pozitívumként nyugtázhatnánk, hogy Petõ Iván levél-táros doktor (néha pedig történész) lemondott az SZDSZ pártelnöki pozíciójáról, amelyet legottan Kuncze Gábor közgazdásznak adott át. Ám ha arra gondolunk, hogy Kuncze Gábor sem dicsekedhet komolyabb gazdasági vezetõi gyakorlattal, sõt, eddig semmilyen globális gazdaságpolitikai megnyilatkozást (pl.: publikációt) soha nem tett, és vélhetõleg nem is rendelkezik semmilyen átfogó koncepcióval, továbbá fantáziátlan személyisége tökéletesen nélkülöz mindenfajta kreativitást, - akkor egy pillanatig sem vehetjük komolyan esetleges miniszterelnök-jelöltségét. Legfeljebb akkor, ha a lemondott levéltáros súg neki, folyamatosan bíztatja, - Bauer Tamás közgazdász pedig irányt mutat a számára...


Az is lehet, hogy a Kunczéval felékesített SZDSZ pont a koncepciótlanságot, az alkotó gondolkodás szükségtelenségét akarja "beadni" a magyar népnek, - hisz szerintük minden úgy a legjobb, ahogy éppen van.


Most pedig az ellenzék pártelnökeirõl, vezetõ politikusairól, közgazdasági szak-képzettségükrõl, gyakorlatukról és tudásukról. Kezdjük a parlamentiekkel. Szabó Iván (MDNP) közgazdász-pártelnök, - ipari miniszternek sikeres volt, pénzügy-miniszternek kevésbé. A nevéhez fûzõdik a magyarországi rendszerváltásnak a privatizációhoz hasonló nagyságrendû és jelentõségû "pénzügyi szégyenfoltja", a sokszáz-milliárdos általános bankkonszolidáció, melynek sarkított lényege, hogy a volt szocialista klientúra korrupcióval szerzett, soha vissza nem fizetett ‘döglött hiteleit’ a rendszerváltó állam (a külföldi hitelekhez hasonlóan - illegitim módon) átvállalta, és a költségvetés terhére megtérítette az érintett bankoknak, a valódi adósok helyett. Egyes bankokat késõbb, több ütemben "sikerült" olyannyira fel-tõkésíteni, hogy a privatizációs vételár épphogy csak fedezte az állami juttatások összegét (lásd: a Budapest Bank értékesítését, 22 milliárd forintért). Szabó Iván tehát nem igazán nemzeti érzelmû, még kevésbé jó közgazdász. Pusztai Erzsébet (MDNP) orvos-pártalelnök, aki parlamenti felszólalásaiban is sokat foglalkozik közgazdasági-pénzügyi, ezenbelül elsõsorban szociális-egészségügyi, társadalom-biztosítási és oktatási kérdésekkel. Közgazdászként jobban érthetné a valós ok-okozati összefüggéseket, - orvosként inkább a heves szakmaszeretet szól belõle.


Lezsák Sándor (MDF) falusi tanító, költõ-pártelnök, - akinek a közgazdasági kérdésekrõl, lehetséges megoldásukról halvány fogalma sincs. Szelíd, frusztrált, a balsorstól megtépázott tekintetû ember, aki jelenleg lázasan az összkelet-európai, "nemzetközi MDF" megteremtésén fáradozik, hisz belföldön már régen hûség-esküt tett Orbánnak... Demeter Ervin frakcióvezetõ (MDF) a Demokratában megjelent rövid nacionáléja szerint pénzügyi fõiskolát végzett közgazdász. Úgy tudom, hogy a fõiskolai végzettség csupán üzemgazdászi szakképzettséget nyújt, - ami legalább egy fokozattal alacsonyabb a közgazdász képzettségnél. A két szint dilettáns összekeverése nagyjából ugyanaz, mintha a fogorvost kineveznénk száj-sebésznek, mondván: egyformák, hiszen mindketten emberek szájában turkálnak. Az üzemgazdásznak üzemi szinten ("fogak", - fogaskerekek), - a közgazdásznak globálisan (komplex emberi szervezet, - konstrukció), rendszerszemléletben kell szakértõként eligazodnia...


Giczy György (KDNP) teológus-újságíró pártelnök globális közgazdasági szak-képzettsége és tárgyi tudása éppen Lezsák Sándoréval egyenlõ, - ami egyébként pontosan megegyezik a parlamentben rendkívül nagy számban "helyet foglaló" jogászok, írók, történészek, filozófusok, mûvészek, orvosok, stb. személyenkénti és összevont tárgyi szaktudásával. Bizonyos nyilatkozatok szerint a KDNP-nek - szemben minden ellenkezõ látszattal és híreszteléssel - lenne megvalósítható, globális és konzisztens nemzetgazdasági koncepciója... Ezt azonban eddig senki sem látta, vagy olvasta. Latorcai János sikeres ipari miniszter volt, ám makro-ökonómiai összefüggések átfogó elemzésével õ sem foglalkozik. Amióta fõvárosi fõpolgármestersége ‘nem jött össze’ (1994.), azóta fokozódó energiával a Giczy-ellenes pártütést irányítja. Sziszifuszi aknamunkájában még Isépy Tamás jogász-frakcióvezetõ és Surján László kórboncnok-expártelnök adjutánsok segítik õt.



Az FKgP és a Fidesz "kitárgyalása" elõtt szót kell még ejtenünk a MIÉP-rõl, és Gidai Erzsébetrõl, aki sajátos, a különbözõ párt-ideológiákon átívelõ hatású, így bizonyos ellenzéki pártokat összekapcsoló személyiség. Csurka István író-párt-elnök - aki kivételes fantáziával, intuitív és empatikus készséggel rendelkezik - kiváló érzékû, ösztönõs közgazda. Ez nem igazán meglepõ, ha megértjük, hogy Csurka mélyreható elemzéssel és kreatív képzelõerõvel szüntelenül ‘az abszolút’ igazságot keresi. Ezzel az õszinte hittel és átéléssel messzire lehet jutni, - tárgyi szakképzettség nélkül is. Csurkának a privatizációról, az államháztartásról és más átfogó témákról írott kvázi-közgazdasági elemzései oly színvonalasak, hogy szép-irodalmi értékük mellett kifejezetten szakirodalomnak is tekinthetõk.


Gidai Erzsébet gyakorlatilag a teljes, FKgP-nélküli (!) radikális nemzeti ellenzék "általánosan elfogadott gazdasági fõideológusa" (az MDF radikális szárnya, a MIÉP, a valódi ‘56-osok egyaránt favorizálják). Az adósságszolgálat azonnali és teljes leállítása mellett tör lándzsát, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tûnik.


Dr. Torgyán József (FKgP) ügyvéd-pártelnök gazdaságpolitikai lényeglátása - a szakképzettségéhez viszonyítva - megdöbbentõen éles. ‘Csodálatunk’ iránta csak fokozódik, amennyiben átlátjuk: használható tanácsadója gyakorlatilag nincs...


A gyakori tárgyi tévedései mindig csak részletkérdéseket érintenek, - a fontos összefüggéseket nagyon is tisztán látja! Pedig Pokol Béla és Szabadi Béla, mint legfõbb szakértõi, - nem kényeztetik el Torgyánt oknyomozó, döntés-elõkészítõ kritikai elemzésekkel! Az FKgP-nek egyébként nincs komplex gazdaságpolitikai koncepciója, - éppen úgy, ahogy az MDF-nek vagy a KDNP-nek sincs...



Szándékosan hagytam a végére Orbán Viktort és a Fideszt - ebben a sorrendben. Dr. Orbán Viktor (Fidesz) ügyvéd-pártelnök, az 1998. évi parlamenti képviselõ-választások abszolút favoritja; - semmiféle közgazdasági szakképzettséggel nem rendelkezik, vállalati felsõvezetõ soha nem volt, ehhez mérten különösebb vezetõi gyakorlata sincsen; sõt, mit tesz Isten: állásban sem volt még soha, mivel a jog-tudományi egyetem elvégzése után azonnal politikai pályára lépett!


Orbán Viktornak nincsen gyakorlott gazdasági tanácsadója, - a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetõje egy fiatal közgazda: a karcagi Varga Mihály, a Fidesz egyik alelnöke. Orbán gazdasági kérdésekkel közvetlenül nem foglalkozik, - az õ "kedvenc szakterülete" a külpolitika, sõt, az európai úniós integráció. Ez a mai Magyarország legfontosabb külgazdasági dilemmája, - amit sem Orbán Viktor, sem Varga Mihály nem képesek önállóan megoldani. A legnagyobb baj azonban az, hogy a Fidesz összes globális gazdaságpolitikai megnyilvánulása halovány SZDSZ-utánérzés!


Rettenetes problémáink származhatnak még abból, ha Giczy Györgynek Wim van Welzen, Lezsák Sándornak pedig Orbán Viktor parancsol, - miközben a ‘látens’ Polgári Szövetség gazdaságpolitikáját Varga Mihály irányítja, aki esetleg tudat alatt Bauer Tamás liberális nyomdokain halad, - akinek viszont Mr. Wolfensohn ad ‘táv-utasításokat’, on-line, a Világbanktól...



Hiteles elõéletû, globálisan másként gondolkodó, szakértõ közgazdászokra lenne szüksége Magyarországnak, - olyanokra, akik sem az egyik, sem a másik oldali szélsõség irányában nem vetik el a sulykot. Közösségileg fel kell ismernünk, és el is kell kergetnünk az összes hamis prófétát: a botcsinálta közgazdászokat!


Meg kell keresnünk, meg kell találnunk a megfelelõen kreatív, a nemzethez hû, szakértõ személyiségeket. Könnyen lehet, hogy nem a parlamenti pártok soraiban kell keresnünk õket - ott nem sok alkotó elmét találunk! -, hanem a pártokon és a parlamenten is kívül. Úgy legyen!

A SAKK MAGYAR NAGYMESTEREI


Az utolsó bolsevik



Amióta Portisch eltûnt-letûnt, Adorján pedig... (?), - azóta a magyar sakkot szinte kizárólagosan a Polgár-lányok képviselik. Sokkal jobban, mint a férfiak. Mégse' higgyük, hogy Kádár János volt az utolsó klasszikus-magyar férfi nemzeti nagy-mesterünk. Bár a maiak inkább a nemzetközi páholyok titokzatos ügynökeiként terelgetik honi bábuikat, és piszkítanak otthonosan bele a közös magyar fészekbe.


Az internacionalista (?) oroszok által 40 évvel ezelõtt Szolnok irányából tankon betolt "nemzeti hõs" (Csermanek) monolitikus uralmát a rendszerváltás (1989.) után a multinacionálisok által jó alaposan kiképzett kozmopolita nagymesterek szimultánja és körmérkõzése váltotta fel, ami a mai napig is tart.


A sakkjáték új, sokszínû (plurális) korszakát liberális demokráciának nevezzük. Francis Fukuyama, a jeles "modern" próféta szerint ez a játszma már kvázi mind- örökké fog tartani, - a békés-boldog végjáték "vége" a végtelen jövõ rózsaszínû ködébe vész...


A liberális demokrácia lényege, hogy a demokratikus centralizmus - kinõve a nemzeti kereteket! - világközpontúvá vált (vö.: John Lennon: "... and the world will be as one."). A kívülrõl-felülrõl vezényelt nemzetközi kommunizmust az adott (bármely) országban már elsõsorban nem az idegen megszállók fegyverei, hanem a számítógéppel is támogatott általános és titkos, demokratikus választások révén tartják fenn, illetve mûködtetik. Ám az ügyes kis software világszerte egységes - USA-System! -, és természetesen az egypólusúvá fejlett világ amcsi központjából származik, akárcsak például a világpénz, vagyis az USA-dollár...



A kackiás kiállású (pl. Szabó Iván), sörtebajszú hazai sakkjátékosok szimultánja és körmérkõzése - egy mindenki, és mindenki egy, illetve egymás ellen! -, a színes kavalkád leginkább keleti perzsavásárhoz hasonlít, amelyben a résztvevõk angyali arccal, ártatlanul mosolyogva fosztják ki egymást is a maximális saját bevétel reményében...


Mindezek megértése után már megvilágosodik elõttünk Horn Gyula és az MSZP tevékenységének látszólagos skizofréniája is. Mert ugyan hogyan is építheti a kommunista Horn Gyula - hisz' legalábbis a látszat ezt mutatja! - változatlan hévvel persze, ám néhány éve már a kapitalizmust?! Megváltozott? Megtért?


Rádöbbent netán, hogy Marx, Lenin, Rákosi és Kádár tévedtek? Egy frászt!!!


Horn tudja (meri és teszi), hogy korábban is, ma is ugyanazt építi(k): a bolsevik világhatalmat. A CIA, a KGB, az ÁVH mindig csak a hivatali nyelvhasználatban különböztek egymástól, - a kollaboráló titkosszolgálatok immár legalább 30 éve vállvetve a Világkormánynak dolgoznak, a konkrét nemzetiségüktõl függetlenül...



No de térjünk vissza a szimultánhoz és a körmérkõzéshez! Ebben a kis magyar globális sakkjátszmában Horn Gyula üt mindenkit, és mindenki üti egymást, és persze mindenki ütné - ha tudná! - Horn Gyulát... De nem tudja! (Horn Gyula karizmájának folyamatos politológiai puhítása szinte egyszemélyi felelõsséggel a rocker-frizurájú társadalomtudósra, Bozóki Andrásra bízatott, - ám újabban õ is mintha hanyagolná a feladatát, vagy csak egyszerûen feladta.) Hornt nem lehet kiütni, mert Horn Gyula az utolsó valódi bolsevik. (Vigyázat, - nem össze-keverni: nem mohikán! Csingacsgukot, Unkaszt egyébként az amcsik nyírták ki.)



A bolsevizmus lényege, fõ mûködési elve a lenini "demokratikus" centralizmus, -ami azt jelenti, hogy minden történés a pártvezér egyszemélyi hatalmának van alárendelve. Horn, az utolsó bolsevik ezt úgy valósítja meg, hogy mindig valami rejtélyes-atavisztikus intuícióval megérezve a közelgõ személyes konfrontációt - jó elõre kiüti minden potenciális ellenfelét, mielõtt reá nézve bármelyikük igazán veszélyessé válhatna. (Ezért van az is, hogy ‘kiütéseit’ csak jóval utólag szoktuk megérteni vélni. Kádár János pontosan ugyanilyen nagymester volt.)


A többi pártok "stupid epizód-szereplõi" csak a sûrûn lehulló fejeket látják, és mintegy megrészegülve a vér állandósult látványától, általános öldöklést tartanak fenn õk is, - halomra döfik (lásd: MADÖF) és lövik egymást... A MASZOP szívatja a SZADESZ-t is, akinek már szemlátomást elege van az egészbõl. A helyzet tragikomikuma, hogy Horn Gyula eredetileg az SZDSZ-atyák ‘atyáitól’ lesett el minden kezdõ lépést és fogást, ám mára "atyái" fejére nõtt: autodidakta módon nemzetközi, bilderbergi nagymesterré képezte ki önmagát. Rémületes, sorsszerû végkifejlet! Az elbizakodott SZDSZ 1994-ben még csak balek-szerepre "szerzõdtette" Hornt, aki viszont sokkal rafináltabbnak bizonyult a szürke agy-trösztnél: mára messze Kuncze és Szentiványi Maginot-vonala mögé szorította hátra Kis Jánost, Petõ Ivánt és Hack Pétert. A kegyelemdöfés az azóta már meg sem szûn(tethet)õ országos és általános tocsikolás hivatalos és intézményes be-vezetése volt. Az eredetileg kizárólag az SZDSZ titkos fegyverét képezõ (lásd még: Kardos személyes ajánlását, a Co-Nexus szerzõi jogdíjas ötletét!) trükkök mindennapos gyakorlattá aljasítása (pl.: Xénia-láz) végképpen totális rémületbe kergette a professzionális illuzionistákat. Horn Gyula ugyanis aprópénzre váltotta az SZDSZ eszmei örökségét, - és így nem csupán az energia-szektort árulta ki, hanem az SZDSZ-t is el! A szellem kiszabadult a palackból, hiszen kiderült, hogy Horn nemcsak MA-DÖF, de MA-SZOP(tat) is egyszerre, - mikor mihez szottyan éppen kedve!


És ha jól FIDESZ, - hát rájöhetsz a folytatásra is. Egyébként ma már a következõ választásokon esélyes harmadik párt is - persze amatõr alapon, mégis - bolsevik berendezkedésû, ami az alábbi, nagyrészt már jó elõre lejátszott sakkjátszmák ismertetésébõl is bízvást kitûnik. Mert hát mi is történt ebben a magyar politikai shakespeare-drámában?


Lássuk sorjában a zseniális lépéseket, húzásokat; - mellesleg: en passant!




n Horn Gyula üti Boross Pétert, - az MSZP 1994-ben legyõzi az MDF-et.


n Horn Gyula kiüti legveszélyesebb riválisát, Békesi Lászlót (1995.).


n Horn Gyula kiüti közel tucatnyi miniszterét, valamint Bod Péter Ákost (1996.).


n Horn Gyula kiüti Bokros Lajost is, mielõtt felháborodásában a nép ütné ki õt (1996.). Csak egyedül Surányi érezheti mellette magát teljes biztonságban.


n Szabó Iván üti Lezsák Sándort és az MDF-et, és kettészakítja a pártot (1996.).


n Torgyán József érthetetlenül kiüti Schamschula Györgyöt, aki legott távozik a Kisgazdapártból (1996.).


n Deutsch Tamás kiüti Tocsik Mártát. Beleremeg az MSZP, az SZDSZ és az egész ország. (Tocsik azonban újabban ismét nyerésre áll.) Horn Gyula kiüti a legjobb barátját, Suchman Tamást (újabb tisztáldozat), - majd számûzi az ÁPV Rt. vezérkarát (1997.). Ajánlott irodalom - Arthur Koestler: Sötétség délben.


n A Tocsik-ügy üti ki lényegében Petõ Ivánt is, aki ifjú kabinetfõnökével, Braun Róberttel (hóna alatt újabb dossziéval) sietve távozik az SZDSZ élérõl (1997.).


n Közjáték: a Budapest Bankot (Bokrosét) óriási veszteséggel eladták, a Posta-bankot (Princzét) feltámasztották, a Co-Nexust pedig "Lászlólag" feláldozták. Csupa eredményes kormány-tranzakció, megannyi sikertörténet (1997.).


n Surján-Latorcai-Isépy (Semjén?, Orbán?) ütik Giczy Györgyöt, õ meg õket. Kölcsönösen ütik egymást, a KDNP javarészt beleöregszik a Fideszbe (1997.).


n Torgyán József mintegy bûnbakként kiüti Maczó Ágnest, nem sokkal azután, hogy Maczó orbitális ‘bakot lõtt’ az SZDSZ-nek (1997.).


n Pongrácz Gergely, a Corvin-köz parancsnoka a METÉSZ tüntetésén ‘elüti’ az autójából õt kirángatni igyekvõ rendõrt - megbilincselik és letartóztatják.


n Horn Gyula kiüti Demszky Gábort, - akit valósággal maga alá temet a fõvárosi korrupciós botrány kipattanása (jóslat 1998. tavaszára).


n Deutsch Tamás kiütné Orbán Viktort, hogy - az MSZP gyõzelmét követõen - létrejöhessen a ‘szükségszerû’ MSZP-Fidesz nagykoalíció. Orbán és Torgyán venezuelai emigrációba menekülnek (jóslat 1998. május-június hónapjaira).



Ismét gyõzött hát Horn Gyula, az utolsó bolsevik.


Ám mindenféleképpen "gyõztes" leszek én is. Vagy oltári nagy próféta vagyok, - vagy ha nem: megmenekül az ország...






Hatékony-e a magyar állam?



Vajon mikor mondhatjuk el a magyar állam mûködésérõl, hogy hatékony?!


Nyilván akkor, ha az állam a polgárai maximális megelégedésére mûködik.


Nyilván akkor, ha az állampolgárok döntõ többsége úgy érzi: az adóival az állam nem dönti nyomorba vállalkozását, családját, valamint õt-magát sem; sõt, a köz-hasznú funkciók, tevékenységek átvállalásával gondoskodik a széles tömegek lét-és közbiztonságáról.


Nyilván akkor, ha az állam a polgárainak jó barátja - nem belõlük, hanem értük él -, ha szolid adó-és költségvetési politikát folytat, tehát olcsón és gördülékenyen teljesíti közcélú kötelezettségeit. A jó gazda gondosságával gazdálkodik pénzügyi és egyéb eszközeivel, valamint forrásaival, amelyekbõl kifogástalanul oldja meg a reá háruló közigazgatási feladatokat.


Nyilván akkor, ha az állam nem nyûg és nem ellenséges teher az állampolgárok nyakán; - és általában véve is támogatja gyarapodásukat, továbbá hagyja õket békében, nyugalomban élni.


A mi államunk és költségvetése azonban telhetetlen, - mintha mindig messzebbre nyújtózkodna, mint ameddig a takarója (a büdzséje) ér. Állampolgárait fõhivatalai és bankjai révén folyamatosan kizsigereli, - miközben áhítattal hódol mindennek, ami külföldi. De legalább a mûködése váltana ki közmegelégedést!



Aktuális példákkal illusztrálva most röviden bemutatom a legfontosabb állami funkciók alapvetõ mûködési zavarait. A költségvetési kiadások az égig nõnek, - miközben az államunk tevékenységének a minõsége egyre több kívánnivalót hagy maga után. A komplex egész - a mûködés és annak költségvetése - pedig ellent-mondásokkal terhes, pazarló; mint rendszer pedig: abszolút inkonzisztens. Nincs benne koncepció.


· Külpolitika. A polgárháború felé sodródó - már Jelcin utáni - Oroszországtól való vakrémületünkben hanyatt-homlok menekülünk a NATO karjaiba. Orosz-ország persze ezt nem nézi jó szemmel. Annak idején Nagy Imre - talán nem véletlenül - semleges Magyarországot akart volna. Mohó, ám átgondolatlan, irracionális integrációs vágyunkban csak rohanunk Európa, - pontosabban az Európai Únió felé. Az EU által közölt feltételek (és az azokra adott kormány-válaszok) titkosak, - vélhetõleg azért, mert a csatlakozás gazdasági, pénzügyi, jogi és politikai feltételeit még legalább 10 évig úgy sem lehetünk képesek teljesíteni. A ránk kényszerített körkörös alapszerzõdések pedig a számunkra eddig az égvilágon semmilyen eredményt nem hoztak, elõnnyel nem jártak.


· Honvédelem. Hadseregünk nem hivatásos, - technikai felszereltsége, morálja siralmas. A nevetségesen alacsony és folyamatosan devalválódó költségvetési összegekbõl lassan már vaktöltényre sem futja, így valószínûsíthetõ, hogy a gyakorlatban még a legkisebb fegyveres konfliktus is vészes bonyodalmakhoz vezetne. Szerencsére tisztáz(hat)atlan, hogy adott esetben ki ellen is kellene védekeznünk, ha egyszer minden szomszédunkkal lealapszerzõdtünk, s béke-partnerek vagyunk, sõt 2002-re talán már NATO-tagok is lehetünk. Potenciális ellenségként kizárólag ‘az osztrák hegyivadászok’, vagy a marslakók - õk is csak fentrõl! - jöhetnének szóba. Mindazonáltal lelkesen folyik a volt szovjet tartozás tankokra, illetve MIG-ekre ‘átváltása’ (más MIG-ek eladása), - és komoly viták folynak arról, hogy Gripen-eket, vagy F-16-osokat vásároljunk-e súlyos milliárdokért. Legfõbb céllá vált az öncélú csencselés.


· Titkosszolgálatok - kémelhárítás. Hátborzongató, rejtélyes tevékenységek és szervezetek! Ámde hol van már James Bond, - a KGB és a CIA "legendás-történelmi" párharca! Belföldön kitört az euro-demokrácia, - külföldön pedig ragályként terjed a világbéke, pontosabban a coca-cola világuralma. Politikai rendõrségre nincs szükség, - a titkos ügynököket pedig ma már bankároknak, befektetõknek, tanácsadóknak, brókereknek nevezik. Tovább megyek: eltûntek az ellopható titkaink! Mûszaki újdonságaink, találmányaink, újabb kutatási eredményeink már régóta nincsenek. Üzleti államtitkok legfeljebb még az ÁPV Rt.-ben lehetnének, de hát ott meg komplett gyáripari komplexumok kaphatók néhány dollárért, - vagy bankok: ingyen.


Egyes fontos privatizációs dokumentációk egyszerûen eltûntek. Az örömittas, pancsoló-pacskoló tocsikolás személyiségi háttér-titkai viszont a kutyának sem kellenek. Maximum csupán a világ-terrorizmus lehetne a titkos-szolgálatok potenciális célpontja, ám úgy tûnik: a bûnözõk, a maffiózók, az anarchisták, az ügynökök, a szélhámosok szabadon mászkálhatnak ki-be az országhatáron.


· Belbiztonság - belügyek. Maffiák utcai lövöldözése, szinte minden napra egy-két gyilkosság, mindennapos rablások és sûrûsödõ robbantások. Lassanként mindent beborít a korrupció, - lásd: Olaj-gate, Tocsik-ügy, stb. Rohamosan conexusosodik az ország. Mára a legfontosabb költségtényezõvé lépett elõ: a mindenfajta kamat, az üzletszerzõi jutalék, - sõt, kölcsönös kudarcélmények esetén: a sikerdíj. Milliárdokat lopni szabad, - a villamoson jegy nélkül utazni viszont nem. A Zemplényi-szerû alakokat hamis útlevéllel hazacsempészik az Interpol elõl, nehogy csak meggondolatlanul fecseghessenek odakint bizonyos magyarországi viszonyokról. Országunk szimpla tranzitországból a kábítószer-forgalom célországává vált, - emellett a különbözõ nemzetközi maffiák kedvelt pénzmosó vagy pihenõhelye. A rendõrség tehetetlen, - bottal üti a robbantgatók és a bûnözök nyomát.


Az önkormányzatok mûködésképtelenek. Diliflepnis, vicsorgó ábrázatú és jog-folytonos rendõrségi besúgók, ál-õrzõvédõ bandák tartanak rettegésben egész településeket. Senkit sem lep meg, ha hajnalban arra ébred, hogy sisteregve lángol a szomszéd háza. Az anyák kisdedeiket az APEH, a TB végrehajtóival, - ritkábban az ukrán maffiával rémisztgetik.


· Jogállam - igazságszolgáltatás. Hét évvel a köztársaság kikiáltása után még mindig nincs új alkotmányunk. Az összeférhetetlenséget (pl.: állami tisztviselõ fiktív megbízást ad családtagjának, elvtársának) intézményes rangra emelték, a lobbyzás és a korrupció büszkeségre is okot adó liberális személyiség-joggá, szokványos üzleti fogássá vált. A kurtizán nem erkölcstelen, a ferdehajlamú nem beteg, a tolvaj nem bûnözõ, - egyszerûen csak más. A gomba-módra szaporodó törvények szövevénye egyre nehezebben átlátható, megismerhetõ és - ellentmondásai folytán - egyre kevésbé alkalmazható. Az igazságszolgáltatás csak a formális jogot képviseli. A legegyszerûbb tyúkper is 2-3 évig tart, - és az gyõz, aki jobban megfizeti az ügyvédjét. Az illetékek, a perköltségek, az ügyvédek díjának csillagászati összege vagy felemészti a netán megnyert kár-térítést, vagy eleve elijeszt mindenkit a pereskedéstõl. Az ügyeskedõk és a gátlástalanok minden jogot lábbal tipornak, ellenük nincs semmilyen passzus. A számviteli törvény alapján azonban bárki azonnal letartóztatható.


· Sajtószabadság - tájékoztatás. A televízió hazug, aljas és manipulált politikai mûsoroktól, - az írott sajtó szándékos félrevezetésektõl hemzseg. A miniszter-elnöki sajtótájékoztatón nem derül ki semmi. Halált megvetõ bátorság kell a kérdezéshez, és pókerarc a válasz nyugodt végighallgatásához. Az újságokban, a televízióban valósággal tobzódik a szellemi értéktelenség, az obszcenitás, a kontraszelekció. Baljósan mosolygó kappanhangú esztéták elemzik a liberális szellentések vegyi összetételét. Ellenzéki televízió-mûsorok nincsenek, - újság is csak néhány. A közvélemény-kutatások - mindegyik! -, a népszerûségi listák szánalmasan manipuláltak, nevetségesek. Az összes ‘párt-törzsfõnök’ a mellét döngeti: "Én vagyok a legnépszerûbb!". De az a madár dalol a legszebben, amelyiket a legjobban megfizetik. Majdnem szabadok vagyunk...


· Pénzügyek, bankügyek, privatizáció. Az ország és az állam mértéktelen külsõ és belsõ eladósodása tovább folytatódik, - a pénz minden lehetséges csatornán elfolyik. Az infláció és a kamatok nem csökkennek, hitelekhez nem lehet jutni, - az állami jövedelemelvonás és a pénzszûkítés elsorvasztja a vállalkozásokat. Az új adók, a többszörös adóztatás folytán a lakosság egyre csak szegényedik. Minden jövedelem a bankoké. Ráadásul még a készpénzforgalom szigorítását és szûkítését is tervezik, hogy a bankok forgalma mégse csökkenjen. A leg- sötétebb ügyek: a bankok és az energiaszektor magánosítása, meg a titkos állami garanciák. A privatizációnak vége. Az ÁPV Rt.-re a továbbiakban már semmi szükség nincsen, így mint pénznyelõ automatát, - nyugodtan fel lehetne számolni. A mindent megfojtó általános restrikció jellegzetes megnyilvánulása, hogy lassanként minden papír-váltópénzt össze-vissza keverhetõ formájú, színû és nagyságú fém-érmékkel váltanak ki, amelyeket mindenki utál, mert külön batyu szükséges a cipelésükhöz. Különösen a ‘kétszínû’ fémszázas rendkívül népszerû. A papír-tízezerforintos bevezetését tervezik, - holott kisebb összegû vásárláskor már nemcsak az ötezrest, de az ezrest sem tudják felváltani sehol.


· Iparpolitika. Már évek óta nincs, hiszen a magyar állami ipar megszûnt. Az államnak egyéb befolyásoló/orientáló eszközök nem állnak a rendelkezésére, - ugyanis már sem kompetenciája, sem megfelelõ forrásai nincsenek. Hitelek hiányában ipari termelõ kisvállalkozásokat már senki nem alapít, sõt, a még létezõk is vegetálnak, pusztulnak, a csõd szélén tántorognak. Használható gépi berendezések és valamirevaló fogyasztási cikkek már csupán drága importból szerezhetõk be.


· Mezõgazdaság. A rendszerváltás után a magyar farmergazdaságok - szervezés és források hiányában - nem alakulhattak ki, a termelõszövetkezetek vagyonát és tevékenységét a vezetõség - hasonlóan a nagy állami vállalatokhoz - kft.-kbe mentette ki. A bolsevik csiki-csuki módszerét újra elõvéve, most ismét a szövetkezetek, a nagygazdaságok támogatását és fejlesztését erõltetik, - azzal a felkiáltással, hogy az Európai Únióban a farmerek és a kisgazdák verseny-képtelenek lennének. A voluntarista elvtársak ugyanis már kizárólag bábolnai méretekben és koncentrációban képesek gondolkodni. Pedig a kisgazdaságok, a kisvállalkozások erõsítése a mezõgazdaság polgárosodását eredményezhetné. Jelenleg sajnos a mezõgazdaság finanszírozása megoldatlan probléma.


· Kereskedelem - idegenforgalom. A külkereskedelem minden idegszálával az export erõnkön felüli növelésére koncentrál, - romló cserearányok mellett. A csökkenõ forgalom következtében a belkereskedelmi egységek zöme többnyire veszteséges, kár kísérletezniük a méregdrága import-termékek értékesítésével. Olcsó magyar termékeket már sehol nem árulnak, - ami "olcsó", az is mind külföldi bóvli. Belkereskedelmünkre - a cikkek minõségére és áraira - jellemzõ Engels meghatározása: "A kereskedelem intézményesített csalás". Az idegen-forgalom volumene és bevétele messze elmarad a potenciális lehetõségeinktõl. Magyarország drága, kellemetlen, borús-barátságtalan országgá vált, - már a Balaton is csak sivár, élettelen, pusztuló pocsolya.


· Közlekedés, szolgáltatások. A fõvárosban, fõleg a hidakon a zsúfoltság minden napszakban olyan mértékû, hogy autóval folyamatosan közlekedni lehetetlen. Az utak minõsége kritikán aluli, kátyú kátyút követ, ami balesetveszélyes és naponta elképesztõ összegû károkat okoz, éppen úgy, mint a forgalmi dugók miatti idõveszteségek. Mindezzel az állam nem törõdik. Az átlagember pénz-tárcájához mért legális parkolási lehetõségek nincsenek. Az önkormányzatok egyik legfõbb gondja és költsége a parkoló autók "megbilincselése", valamint össze-vissza szállítgatása. A községek, a falvak és a vidéki kistelepülések ön-kormányzatai mindenfajta zavaros-szürke finanszírozási konstrukciók alapján észbontó ütemû közmû-fejlesztésekbe fogtak. Megbízható térképek hiányában "a román munkások" - lehetõleg már a fagy beállta után! - négyszer-ötször is kiássák és újra betemetik ugyanazt a csatorna-árkot, illetõleg markológépükkel át-meg átvágják az ivóvíz-vezetéket... A dimbes-dombos sártenger, a vissza-fizethetetlen adósság mindent elborít. Magyarországon az infrastruktúra rend-kívül alacsony fejlettségû, mindenfajta szolgáltatás kétségbeejtõ színvonalú. A semmiért viszont rengeteget kell fizetni.


· Társadalombiztosítás. A szolgáltatásai manapság már lényegében deklaráltan a bizonytalan semmire terjednek ki. Ennek ellenére - most már nyíltan adóként - mindenkinek (magánszemélyeknek és vállalkozásoknak egyaránt) horribilis összegeket kell folyamatosan befizetnie a garantált ‘beteg’-bizonytalanságért. Befizetéseiért ugyanis már se’ egészsége helyreállítását, se’ megszolgált érték-álló nyugellátását senki nem remélheti. Mind a két társadalombiztosítási ön-kormányzat mûködésképtelen, finanszírozhatatlan, tehát teljesen felesleges. Ugyanakkor büszkén és sziklaszilárdan állnak a lábukon...


· Egészségügy, szociális háló. Az állam a kórházainak leépítésén munkálkodik. Mivel a társadalom már képtelen az egészségügy költségeit formális közteher-viselés formájában felvállalni, - a betegeket és a gyengéket kiveti magából. Mindenki kénytelen saját magáról gondoskodni, ahogy tud, ámde a lakosság döntõ többsége erre nem képes. Az egészség a gazdagok és a szerencsések ritka kiváltságává vált. A szociális gondoskodás gyakorlatilag úgyszintén meg-szûnt. Aki több gyermeket nevel, vagy anyagilag hirtelen megszorul, - a leg-jobban teszi, ha sûrûn imádkozik. Szociális háló még lyukas sincsen, - odakint a vad kapitalista jeges szél süvít, és kórusban vonyítanak az ÁVÜ privatizációs farkasai. A népesség öregszik, betegszik, - egyre sûrûbben arat a halál.


· Munkaügyek, munkahelyteremtés. Az ezen tárgykörben "ténykedõ" összes intézmény "úgy, ahogy van" felesleges, hisz államilag semmilyen munkahely-teremtés nem folyik. Munkahely-felszámolás annál inkább. A munkanélküliek puszta - ráadásul hibás rendszerû - adminisztratív nyilvántartásának semmi értelme nincsen.


· Oktatás és kultúra. Az 1970-es évek látszólag magas színvonalú - bár egy-oldalú s korlátolt - szubkultúrája, a világviszonylatban kiemelkedõen hatékony magyar oktatás régen semmivé lett. Az iskola a gyermekeket már nem neveli, semmi jóra nem tanítja, - jó, ha fizikai megõrzésükrõl gondoskodik. Az állami - pláne egyes alternatív - iskolákban, felsõoktatási intézményekben elképesztõ zagyvaságok, tárgyi tévedések és hazugságok halmazát tanítják, szándékosan egyre zavarosabbá téve a fiatalok gondolkodását. A Nemzeti Alaptanterv egy humbug, - a korábbi reform-kommunista oktatási reformok egyenes folytatása, mintegy azok szabaddemokrata végkifejlete. Mai igaz magyar írások kiadására szinte egyetlen kiadó sem vállalkozik. A Mille-centenárium megünneplése is szürkeségbe fulladt, liberális közhellyé fajult. A televízió mûsora nézhetetlen: egymást érik az ostoba, hazug és gusztustalan reklámok. Szépirodalmat már nem olvas senki. Az érzelem, a hit, az erkölcs és a lélek is tömegfogyasztási kategóriává, konfekcióvá aljasult. A Jézus Krisztus Szupersztár szindróma el-vezetett bennünket egész’ a Hit Gyülekezetéig, ami költségvetési kiadási tétel.


· Környezetvédelem. A kommunizmus éveinek megalomániás, esztelen nehéz-iparosítási törekvései és gyakorlata, valamint a szovjet hadsereg sok évtizedes áldatlan tevékenysége tönkretette Magyarország földjének, talajának jelentõs hányadát. A rekultivációs kiadások súlyos százmilliárdokra rúgnának, - amit azonban nem finanszíroz meg senki. A gyakori - és konkrét példák százaival is szemléltethetõ -, viszont senki által meg nem akadályozott ipari környezet-szennyezések következtében országunk lassan Európa szemétdombjává válik. Nyugatról minden ipart ide telepítenek, amit ott betiltottak. A Duna - a határ-folyónk - szlovákiai szakasza hosszú évek óta el van terelve. A gabcsikovói vízi-erõmû mûködtetésének közvetlen következménye, hogy a folyó vízállása egész évben, a természetes csapadékviszonyoktól teljesen függetlenül, össze-vissza váltakozik, - aszerint, hogy a szlovákok éppen mennyi vizet "küldenek". A bõs-nagymarosi erõmû-építkezés minden eredeti hátrányát "élvezzük", de az elõnyei nélkül, - hiszen a mi erõmûvünk nem épült meg. A Dunakanyar - mint táj - végérvényesen tönkre van téve. Folyóinkban, tavainkban, a Balatonban, - nincsenek már halak. Erdeinkben már nincsenek õzek, szarvasok, vaddisznók. Az erdõk új magántulajdonosai lassan a fákat is mind egy szálig kivágják. Az erdõben gombászni - szabálysértés...



Az állam funkciói akadoznak, - hiába költ el az állami költségvetés minden évben a bevételeket is meghaladó irtózatos összegeket: nem változik, nem javul semmi.







Ott kinn, arra van az igazság!



Sosem fogom elfelejteni! Úgy 1978. táján barátommal részt vettem Gyõrben egy nemzetközi közlekedéstudományi konferencián. Az egyik híres-nevezetes, idõs NDK-s tudós elõadásában átlagosan 3-4 percenként fordult elõ a "mátrix"-szak-kifejezés, amit a magyar postai szaktolmács következetesen, mindig: "matricá"-nak fordított. Eleinte csak sandán-lopva tekintgettünk oldalvást egymásra, - majd gátlástalan-gurgulázó, fuldokló nevetésben törtünk ki. Kiszera méra, bávatag, - mi több: tohuva bohu. Mindenki értetlenül, megrovólag nézett ránk, pedig a "király" volt meztelen, nem mi. Az elõadás-sorozat befejezése után a társalgóban "svéd asztal" várta a tudományos erõfeszítésektõl kiéhezett hallgatóságot. A svéd asztal akkoriban egyfajta egyszerû, magyaros vendéglátást jelentett: sült csirkecombot friss salátalevélen. A közlekedési tudományok valamennyi hû szolgája, a tudósok apraja-nagyja, mint a véres koncra a ragadozó vadak, úgy vetették rá magukat a csirkecombokra, miközben szabályszerûen majdhogynem fellökték és eltaposták egymást. Barátommal meg sem kíséreltük, hogy megközelítsük a pankrációba és az eszeveszett kétkezi zabálásba feledkezett tömeg közepén a rohamosan fogyó csirkecomb-halmot. Abbahagyhatatlan, hisztérikus kacagás vett erõt rajtunk. Mert


kétszer annyi "tudós" volt a teremben, mint salátás csirke-porció. Eszkimó - fóka.



Túl korán érkeztem a Gellért Szállóba. Így azután volt alkalmam néhány tisztelet-kört tenni a nemsokára kezdõdõ konferencia termében, és annak a környékén. Az oszlopok mögött két pincér jött felém nagy sietve. Az egyik álmélkodva-dühödten mutatott az emelvény mögött kifeszített selymen díszelgõ óriás-betûs "reklám-szlogen"-re: "A polgári Magyarországért!" - "Ezt a baromságot!" - kiáltotta. A pincér szó szerint ezt mondta a társának, aki élénken helyeselt! Gyanítom, hogy egyikük sem volt sem kommunista, sem szélsõjobboldali; - csak az egyszerû nép átlagos fiainak megnyilvánulása volt ez. Nem tudták, hogy a reklám történelmi!


"A történelmi ‘igazság’ gyakran változhat (kommunizmus-reformkommunizmus-liberalizmus-kapitalizmus) - a beavatottak köre viszont mindig ugyanaz." Így aposztrofálta bevezetõ beszédében Orbán Viktor az összenõtt szocialista-liberális monetáris-restrikciós gondolkodás gazdaságpolitikai lényegét. Hálás közönsége (pl.: Pusztai Erzsébet és Barsiné Pataki Etelka) harsányan kacagott...



A Fidesz alkalmi borszakértõje, Varga Mihály gazdasági kabinetfõnök nem akart elmaradni szellemességben fõnöke mögött. Nem kívánt elmélyedni az egyensúly kontra növekedés, illetve, hogy csökken-e az államadósság, vagy csupán szét-osztották? piszlicsáré kérdéskörökben; - ezek szakértõ elemzését meghagyta az utána szólóknak. Ellenben új vizekre evezett: "Némi fejtörést okozott számomra, hogyan is lehetne a kormány gazdaságpolitikáját röviden jellemezni. Néhány nappal ezelõtt egy borászati szaklap került a kezembe, ahol egy borversenyrõl szóló beszámolót olvastam. Az utolsó helyezett bor jellemzése így hangzott: Fülledt illatú bor, amitõl hosszabb szellõztetés után is csak nehezen szabadul. Hízelgõ típus. Óriási meglepetéseket nem tartogat. Mély, vörös színû, amely elnyomja a többi árnyalatot. Az illatnál viszont durvább az íz: egy kissé öreg hordóra is gyanakodhatnánk, kóstolva az italt. Nincs igazán egyben a bor, így aztán kissé egysíkú. Az elsõ szippantásra megnyerõ - még a méz is felsejlik -, ám utána hamar eluralkodik az alkohol. A Fidesz erre a másnaposságra kínál gyógyszert, amitõl a polgárok feje már két év óta fáj. Ez a kormány hasonló a középkori orvoshoz, aki mindenre ugyanazt javasolja: eret vágni!"


Varga Mihály a vitanapon egy másik, még meglepõbb, spontán megnyilatkozást is tett. Már nagyban zajlott a késõbbi, rögtönzött gazdaságpolitikai "kerekasztal-konferencia", amikor - a hangjában utánozhatatlanul atavisztikus reszketéssel - váratlanul felkiáltott: "Jujj, - egyébként itt van a teremben Bauer Tamás is!"


(Ma - némi idõbeli ‘liftezések’ után - 2004. január 30-ikát írunk. Elaludtunk?!)



Aztán svéd-asztal. Hozott anyagból zsíros-szalámis, kolbászos és tojásos-sajtos szendvicsek friss saláta-levélen. Kétpofára táplálkozik, és vedeli a colát minden tudós gazdaságpolitikus, politikus és politológus. Lesz itt pirkadat, nem is sokára. Amióta kijöttem a konferencia-terembõl, lényegesen jobban érzem magam. Ide-kint a társalgóban, a karzaton valahogy sokkal jobb a levegõ. Itt kinn valahogyan minden egészen más. Szendvicsek között reménytelibb az élet. Azután hirtelen felocsúdom filozófikus kábulatomból, majd fellélegezve azonnal meglátom a félig nyitott, utcára nyíló ajtót is.


Ott kinn, arra van az igazság.

Tanácsköztársaságból banánköztársaság



Tiborc panaszbeadványa


az Alkotmánybírósághoz



Tisztelettel elõre jelzem, hogy az alant következõ halmazati panaszaim gyökerei mélységes mélyre nyúlnak, részint a magyar nemzet huszadik századi balsorsú történelmébe, részint az egyetemes emberi történelem azon konszolidált, boldog korszakába, amikor még a szeretet-jog, az isteni erkölcs, illetõleg a mózesi kõ-táblák törvényei szabályozták a társadalom életét, és nem a bal-liberális hagymáz. Valamikor nagyon régen elveszíthettem a fonalat, és sehogyan sem vagyok képes újra felvenni, pedig legkevésbé se’ vagyok már koppány. Kiverte belõlem az élet. Problémáim leglényege a legitimitás körül forog, különös összefüggésben az õsi elvvel, amit - mint a mindenható Isten akaratát követõ második legfontosabb jog-forrást - a népfelség elvének szoktunk nevezni. (Lásd még: Szentkorona-tan!)


Nem vagyok született lázadó; - önnön magatehetetlenségem, vagy értetlenségem minden ódiumát sem kívánom eme legmagasabb államjogi fórum nyakába varrni! Mégsem értem azonban, hogy pontosan hol, illetve mikor lett az összes kutyából nagyhirtelen szalonna, holott gyakorlatilag semmi más nem változott azon kívül, hogy a mozdítható értékeink nagyjából szõrén-szálán mind eltûntek. A számomra bizony makacsul úgy tûnik, mintha 1990. tájékán észrevétlenül áttértünk volna egy társadalmi Möbius-szalag jogi fonákjára, - jóllehet mi magunk sem irányt, sem oldalt, sem lépést, sem rendszert nem váltottunk. Lehetséges lenne, hogy a Föld fordult meg alattunk, miközben Csipkerózsaként átaludtuk az egészet?!


Kérem, nézzék el esendõségem, de földhözragadt, gyarló emberként szükségem volna valamiféle támpontra, jogi fogódzóra, ami kézenfogva átvezet engem és sorstársaimat az elterelt magyar Rubicon túlsó partjára, mielõtt végleg polgári jobblétre szenderülné(n)k! Okvetlenül válaszolnunk kell gyermekeink faggatózó kérdéseire, miszerint: (1) Dolgozzunk, vagy tõzsdézzünk? (2) Lakásra gyûjtsünk, vagy részvényekre? (3) Értékeket, családot alkossunk-e, vagy legyünk inkább mások egy portyázó falkában? (4) Fizessünk-e adót, tébét, nyugdíjjárulékot, vagy éljünk fel mindent, most/azonnal? (5) Mit is tekintsünk "létminimum"-nak? (6) Ki lehet "polgár"? (7) Szimplán hülyének néz minket az állam, és így nézzük mi is annak; - vagy ez az egész csak egy rossz álom?!


Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg "A mezei poloskák védetté nyilvánításáról", valamint "Az imádkozó sáska vallásszabadságának biztosításáról" szóló rend-kívül fontos és idõszerû, eurokompatibilis törvények elõzetes jogharmonizációját, illetõleg normakontrollját végzik - ám mégis, tisztelettel kérem, hogy amennyiben drága munkaidejük megengedi, válaszolják meg az alant következõ legitimációs/ jogfolytonossági kérdéseimet! Személyes okból is érdekelt vagyok válaszaikban, ugyanis az elmúlt napokban éppen egy országos jelentõségû ügyben, fontos (very important) személyiség megbízásából meghallgatásért folyamodtam kancellária-miniszterünkhöz. Részletesen, kb. nyolcszor félórában körvonalazott kérésemet mindig azzal utasították el furcsa hangnemben, hogy Magyarország mégsem egy banánköztársaság, ahol valaki, nemzeti fontosságú ügyben, csak úgy felhívhatja a Miniszterelnöki Hivatalt!


Lenyûgözõ Magyarország államformájának XX. századi fejlõdése! Monarchiából tanácsköztársaság, a német fél-gyarmatból népköztársaság, a szovjet gyarmatból köztársaság - nemzetállamból pedig multinacionális banánköztársaság.



Konkrét jogi, illetõleg legitimációs dilemmáim, kérdéseim a következõk:


Németh Miklós, a legutolsó elõtti kommunista miniszterelnök leköszönése elõtt felfedezte, hogy 20,5 milliárd USD adósság terheli a reformok súlya alatt össze-roskadt proletárdiktatúra államkasszájának büdzséjét. Az államadósságot, illetve annak szolgálatát Antall József rendszerváltó miniszterelnök minden hercehurca nélkül átvette. Meg sem kérdezte, mibõl is származott az. Ez az adósság azóta nagyjából megkétszerezõdött (a forint 8-10 év alatt két-és félszer gyengébb lett a dollárnál!), - nemzeti mûködõtõkénk (cca. 60 Mrd USD) viszont teljes egészében eltûnt az ún. privatizáció során. A polgári jólét alapja azonban nem a liberális szóbeszéd, hanem a stabil pénzügyi, jövedelmi és vagyoni helyzet. Na, éppen ez tûnt el! A hiteleket ugye nem mi vettük fel és költöttük el, hanem a kommunista diktatúra, mely távolról sem volt egy szabad demokratikus rendszer. A szocialista állam dollár-adósságát viszont az ún. rendszerváltás és az elsõ szabad parlamenti választások (1990.) után mégiscsak maradéktalanul ránk terhelték. A privatizáció során eladott nemzeti vagyon bevételébõl egy rézpeták erejéig sem részesültünk, az állam állítólag azt utolsó dollárig, mind a külsõ adósság törlesztésére költötte. Még matematikailag sem stimmel az egész! Miképpen vehettük át egy illegitim rendszer összes adósságterheit? Hová tûnt el az állami vagyon, illetve annak a privatizációs bevétele? Ki, mikor, és kit fog mindezért felelõsségre vonni, és/ vagy elszámoltatni?


Külön jogi probléma számomra, hogy az ominózus 60 Mrd USD becsült értékû nemzeti mûködõtõke 1989-ig "társadalmi tulajdon" patetikus névre hallgatott, stílszerûen kifejezve azt a közismert tényt, miszerint azért kaptunk évtizedeken át mindannyian rendkívül alacsony béreket, hogy társadalmi (össznépi) tulajdonunk volumenét gyorsított ütemben gyarapíthassuk, mihamarébb utólérendõ az élenjáró kapitalista országokat. Utól ugyan sosem érhettük õket, viszont sajnos a rendszer-váltás során komprádor/kollaboráns burzsoáziánkkal szívélyes együttmûködésben gyakorlatilag mindenünket ellopták. A multi tanácsadó cégek adták a tanácsot az államnak: ki, mit, mennyiért vihessen el. A probléma lényege a következõ:


(1) A T.T. 1989-ig minden magyar dolgozó kollektív tulajdona volt. (2) Mikor, milyen jogszabály alapján lett a T.T. állami tulajdonná, mikor államosították? (3) Miként válhatott a népköztársaság társadalmi tulajdona a köztársaság állami tulajdonává? (4) Ha a társadalmi tulajdonunk államosításáról legitim törvény nem rendelkezett, akkor milyen jogon értékesíthette azt az ‘új’ magyar állam? (5) Ha jogtalanul, akkor nem is a külföldiek lopták el a kollektív tulajdonunkat, hanem a magyar állam, mely csak úgy, hirtelen átvedlett szocialistából kapitalistává. De kiévé? Legitim lehet-e, ha a rendszerváltó jogállam egyetlen tollvonás nélkül megfosztja a népét minden tulajdonától? Sõt, ha még elszámolni sem tartozik a privatizáció bevételével?! A vagyonunkat elvették, a hiteleiket ránk terhelték. Jogszerû-e mindez? Miért nincs egyikrõl sem hiteles, mérlegszerû elszámolás?


A privatizáció miért a költségvetés-, az államadósság miért a Nemzeti Bank ügye; a kettõ miért nem kapcsolódik közvetlenül mérlegszerûen egymással? Miért nem foglalkozik soha ezekkel a kérdésekkel a magyar parlament?


Az elõzõek szerint a társadalmi tulajdonunk = az állami tulajdonnal, hiszen nem történt külön államosítás. A formális logika szabályai szerint (amire mellesleg az egész jogrendszerünk épül!) ez esetben a társadalom = az állammal, sõt, a nép-köztársaság = a köztársasággal! Elõbbi állítás jogi nonszensz, hiszen az állam a társadalom erõszak-szervezete, nem maga a társadalom. Csakhogy pontosan ez történt! Az állam erõszakot tett a társadalmon, elvéve annak tulajdonát. Utóbbi állítás viszont döbbenetes következtetésre vezet: látszat-rendszerváltás történt, Szûrõs Mátyás kikiáltása merõ humbug, - a népet váltotta le, nem a rendszert. Amennyiben ugyanis az egyenlõség, a teljes jogfolytonosság fennáll a régi és az új állam(forma) között, akkor vagy az elõzõ nem volt népköztársaság, vagy az utóbbi (a mai) nem polgári köztársaság. Valamit deklarálni kellene! Egymásét csak akkor vehetik át jogfolytonosan, ha lényegében azonosak. És láss csodát: az alkotmányunk ma is a régi, ugyanaz! Legitim lehet-e, ha a diktatúra észrevétlen megy át a demokráciába? Vállalhat-e effajta "jogfolytonosságot" a polgári demokratikus jogállam? Átveheti-e a demokrácia a diktatúra alkotmányát?


Az ismereteim szerint a polgári társadalom alapja a szabad és független polgárok jog-és esélyegyenlõsége. De vajon lehet-e valaha is szabad és független polgár a társadalom azon tagja, kinek az állam elvette mindenét, a "társadalmi tulajdonát"? A magyar polgári állam éppen a polgári fejlõdés anyagi lehetõségétõl és esélyétõl fosztotta meg a saját állampolgárait. De nem csak ez történt. Az állam a diktatúra által elherdált államkölcsönök összes terheit is "a polgárok" vállaira terhelte, mi-által még a nincstelen földönfutóknál is alacsonyabb szintre, a brazíliai õserdõk gumicsapolóinak rabszolga-szintjére süllyesztette le polgárait! A magyar "polgár" óriási hendikeppel indul(t), - minél inkább vállalkozik, annál mélyebbre süllyed a kamatrabszolgaság mocsarába: tartozásai egyre csak nõnek.


Milyen valódi jogai vannak a nincstelen magyar rabszolga-polgárnak, akinek a tulajdonát elvették, vagyona nincs, állása bizonytalan, jövedelme éhbér, ám a közteherviselési kötelezettségei egyre elviselhetetlenebbek? Milyen fedezetre vállalkozzék a magyar polgár, ha egyszer semmije sincs? Ki ad hitelt a magyar vállalkozónak fedezet hiányában? Hogyan is áll esélyegyenlõség dolgában a hitelképtelen polgár? Mibõl gyûjtsön vállalkozási tõkét a nincstelen, éhbérbõl élõ ember? Mik az esélyei a magyar állampolgárnak európaúniós polgárként?


Régi vesszõparipám a földtulajdon kérdése. A múlt század vége felé, de fõként a huszadik században több szépreményû, ám végkimenetelében egyaránt sikertelen kísérlet is történt a magyar polgári középosztály megteremtésére. A politikusok/ történészek utólagosan többnyire külsõ okokra hivatkozva magyarázták meg a kudarcot. A lényegi, a belsõ történelmi/társadalmi ok azonban mindmáig rejtve maradt. Az tudniillik, hogy a magyar paraszt, a magyar mezõgazdasági kistermelõ sohasem válhatott vállalkozó polgárrá, mert ehhez nem kapta meg a földet. A magyar parasztság munkájának a gyümölcsét, értéktöbbletét, profitját mindig is csak a rajta élõsködõk élvezték, vették tõle el. A paraszt megmaradt nincstelen bérmunkásnak a "szocializmus"-ban is, hiszen földjével bekényszerítették a TSZ-be. Márpedig a föld azé (kellene legyen!), aki megmûveli. Most eljött az igazi végveszély, hiszen legkésõbb az európaúniós csatlakozás véglegesen kihúzza a magyar paraszt lába alól a talajt. Amennyiben multinacionális vállalkozók fogják felvásárolni, birtokolni és megmûveltetni a magyar termõföldet, úgy semmi esély nincsen a magyar parasztok kisvállalkozóvá fejlõdésére, polgárosodására. Akkor a paraszt, a nemzet túlélési génjeinek legvégsõ hordozója örökre betagozódik az új világrend jellegtelen kamatrabszolga millióinak szürke tömeg masszájába.


Lehetséges-e a parasztságunk polgárosodása földtulajdon nélkül? Hihetõ-e a kormány polgárosítási törekvése, ha a termõföld tulajdonjogát éppen úgy meg-vonja mûvelõitõl, mint ahogyan a rendszerváltó kormány elvette a társadalmi tulajdont az egész társadalomtól? Mi lesz a nincstelen parasztok sorsa?


Magyarország 1988-tól, akárcsak egy igyekvõ, stréber tanuló, nagysietve sajnos kritika nélkül átvette a nyugateurópai kapitalista adórendszert (ÁFA, SZJA, stb.), valamint kidolgozta és be is vezette az egyetemes/nemzetközi társasági tulajdon megvalósítását célzó átalakulási és társasági törvényeket, anélkül, hogy mindezt hozzákapcsolta volna a magyar társadalom polgárosodásának követelményeihez. A polgárosodás szükségességének és megvalósításának szempontjai egyszerûen csak kimaradtak a rendszerváltás "prekoncepció"-jából. Az alkotók nyilván úgy gondolták, hogy a magyar nemzet tulajdon nélkül, tetemes adóssággal a hátán is képes lesz majd sikeres egyéni vállalkozóként önerõbõl polgárosodni, illetve svéd adórendszerrel és albán bérekkel, mint éhbérmunkás-polgárság (!?) vonul majd vígan be az Európai Únió közös karámjába.


Legitim volt-e az ország tõkéjének "társaságosítása", átalakítása, valós belsõ részvényvásárló-erõ megteremtése nélkül? Miért nem került sor "társadalmi részvények" kibocsátására, miért nem válhattak a munkavállalók társadalmi (kollektív) tulajdonuk révén a mûködõtõke, az átalakult társasági tulajdon elsõ részvényeseivé? Miért nem került sor szelektív kárpótlás helyett "földosztás"-ra? Kinek az érdekeit képviselték valójában a rendszerváltó kormányok?


A rendszerváltás villámgyorsan széjjel verte "a szocializmus" közigazgatását, ám nem hozott létre helyette mûködõképes újat. Primitív, összevont formában életre hívták a megyei "fõispáni" (jegyzõi) szisztémát, ámde semmilyen (pénz-)eszközt, illetve valódi hatáskört nem biztosítottak, nem delegáltak a szervezethez, így az végig holt térben mozgott. A közigazgatási rendszer földrajzi, területi tagozódása 1995. óta már a látszatot sem õrzi, gyakorlatilag nincs. Magyarország térképén különálló közigazgatású (helyhatóságú) városok "mûködnek", megoldhatatlan feladatkörrel, valós/mobilizálható vagyon és fõleg a szükséges likvid tõke nélkül, immár kezelhetetlen nagyságú hitelállománnyal, a végletekig eladósodva.


A városok közötti földterületen pedig közigazgatási szempontból a senki földje helyezkedik el. A mai helyzet azonban nem csupán pénzügyileg katasztrofális (a városok minden vagyonát jelzálog terheli), hanem jogi/közigazgatási értelemben még inkább. A középkori Magyarország feudális közigazgatási rendszere, amely a földdel kapcsolatos bármilyen jogi kérdés rendezését is helyben megoldotta - szakmailag nagyságrendekkel kifinomultabb, mûködõképesebb és modernebb (!) volt a mainál. Áttekintve a korabeli közigazgatási-és földtörvényeket, szembetûnõ az alkotók egységre törekvése, gondolkodásának jogi tisztasága; továbbá, hogy a jogi szabályozás mennyire megfelelt a reálfolyamatoknak vagyis a hétköznapi élet valós követelményeinek. A társasági törvény vagy a földtörvény mai formájában - különös összefüggésben az indokolatlanul siettetett európaúniós csatlakozással! - egyrészt önellentmondások valóságos tárháza, másrészt nem felel meg nemzet-gazdaságunk stratégiai, illetve polgárosodásunk valós érdekeinek. Az egyetemes/ nemzetközi társaságosítási törekvések/megoldások teljesen idegenek a magyar viszonyoktól, a realitásoktól. Legitim-e a mai területi közigazgatásunk hiánya/ mûködésképtelensége? Mi lesz az eladósodott városi önkormányzatok sorsa - a felszámolás? Miért nem állítjuk helyre a magyar földtulajdon õsi törvényeit? Miért szükséges a termõföldünk egyetemes/nemzetközi társasági tulajdonná alakítása? Mik a polgárosodás Kormány által elképzelt jogi/pénzügyi alapjai?


A magyarországi (politikai és gazdasági) rendszerváltás legmélyebb sajátossága az abszolút kiterveltség, a rendkívül fegyelmezett, szervezett végrehajtás volt. Az elõkészítõk már akkor jó elõre kifundáltak, „levajaztak” minden, majd évekkel késõbb bekövetkezõ "spontán" történést, amikor az egyszerû magyar emberek még stabilan megdönthetetlennek hitték a szocialista tábort, élén a nagy Szovjet-únióval; - sõt, a glasznoszty és a peresztrojka hírére új lendületet kapott az MSZMP tagtoborzása is. A színfalak mögött már javában folyt a majd megszûnõ állampárt illegalitásba vonulásának, ‘történelmi és rendszerváltó’ pártokba szét-rajzásának megszervezése. Lázas sietséggel zajlott le az átmenet jogi/törvényi alapjainak megteremtése, a politikai nómenklatúra és az állami titkosszolgálatok személyi állományának, kapcsolatrendszerének átmentése, majd az ún. "spontán privatizáció", az állami mûködõtõke intézményes széthordása. Különös gondot fordítottak a tisztakezûség látszatának komplex megõrzésére, nehogy évek múltán valaki "realizálja" Antall József híres mondását: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!". A valódi forradalom visszamenõleg semmisnek nyilváníthatta volna a rendszerváltásnak nevezett nemzetközi ingyencirkuszt. Az MSZMP "hivatalos" és titkos állománya konkrét megbízatással részben letûnt, felmelegített történelmi pártokba, részben vadonatúj szervezõdések köpönyege alá bújva, oda beépülve, elkezdte az újtípusú kommunista (bolsevik) pártok szervezését. Hamarosan létre is jött a plurálisan ‘decentralizált’ bolseviki rendszer, a parlamenti hatpártokrácia. Minden össze is zavarodott, 10 év alatt mindegyik párt teljesen másnak bizonyult, mint aminek eredetileg hirdette magát. Átalakultak, megszûntek és összeolvadtak. Az egyetlen kiszámítható és logikus fejlõdés eredményeként a szocialisták végre meglelték önazonosságukat - valamennyien újkapitalistává váltak. Legitimek-e a rendszerváltás pártjai? Legitim-e, ha egy párt hamis ígéretekkel vezeti félre a választóit, majd gyõzelmét követõen elõzetes programjával abszolút ellentétes kormányzásba kezd? Meddig terjed a politikai hazudozások jogi tûrés-határa? Legitim/nemzeti pártpolitika és törvényhozás szolgálhat-e külföldi érdekeket? Legitim lehet-e, ha a rendszerváltó pártok blokkolják a társadalmi/politikai mobilitást? Nem bolsevizmus-e a törvénykezési voluntarizmus?


Nem jelentene olyan életbevágó problémát a valódi demokrácia teljes hiánya, ha mûködne a társadalombiztosítás, és lenne szociális biztonság. A nincstelenség, a nyomor, a betegség, az elesettség, a kilátástalanság sokkal nehezebben szokható meg, mint a politikai jogfosztottság. Milyen polgári demokrácia az, amelyben az állampolgárok nem képesek kifizetni a villanyszámlát? A polgári fejlõdés alapja a biztos munka, a stabil megélhetés, a növekvõ jövedelem és a vagyoni gyarapodás. Nem európaúniós kamatrabszolga/bérmunkás világpolgárok, hanem jólétben élõ, öntudatos, lélekben/erkölcsben is gazdagodó hazaszeretõ állampolgárok akarunk lenni. Döbbenetesen aljas egy szemfényvesztés, amit a folytatólagos kormányok a társadalombiztosítás ‘jogcímén’ évtizedek óta elkövetnek a magyar nemzet ellen. A társadalombiztosítás az egyenértékek kölcsönös cseréjén alapuló szerzõdéses jogviszony, és nem pedig valamiféle újtípusú adótétel, amivé a legújabb kormány igyekszik azt tenni. Nem szívesen példálódzom a mások életével, így a magam példájával élek. A társadalombiztosítás a rendszerváltás óta eltelt 10 évben csak a magam személyes jövedelemtermelésébõl cca. 40 millió forint tiszta bevételre tett szert, amit teljes egészében el is herdált, miközben jómagam utoljára 1985-ben voltam körzeti orvosnál. (Nem szólva az egy egész életen át fizetett nyugdíj-járulékról, amelybõl valószínûleg egy árva fillért sem fogok nyugdíjként vissza-kapni! Ténylegesen befizetett összegeim puszta bankkamataiból ragyogóan meg kellene élnem - mostantól, egészen halálomig.) Jogszerû lehet-e a társadalom-biztosítás (mint szerzõdés) szimpla adótétellé silányítása? Vajh’ esélyegyenlõ-e az állam elõtt a magánszemély és az állami nagyvállalat? Legitim-e évtizedes befizetéseink intézményes ellopása? Lehet-e jogalapja (!) a ‘tébét’ nem fizetõk felelõsségre vonásának? Legitim-e nyelvi értelemben a ‘társadalombiztosítás’ elnevezés hivatalos használata?


A hivatalos és a hétköznapi beszédben használt szavaink mintha csak az eredeti fogalmainktól egészen eltérõ, merõben más jelentést hordoznának. Jelbeszéd az életünk, mást mondunk, mint amit gondolunk. Bábeli nyelvzavar, fogalomzavar minden mennyiségben. Tovább él bennünk - mint posztkommunizmus - az a kor-szak, amikor mindennek ‘fedõneve’ volt. Sõt, a hazugságok is tovább szövõdnek. Mostanában már semmin nem csodálkozom. Szinte teljes egészében végigéltem a szovjet hadsereg ideiglenes magyarországi állomásozásának alig 45 éves idõ-szakát - ám távozásuk óta is folyamatosan tapasztalom, hogy a legsötétebb odúk és politikai szándékok legmélyén mindmáig ugyanazok az erõk lapulnak. Talán azért, mert a bolsevikok 1917. óta folyamatosan lábbal tiporhatják a népfelség szent elvét, amit még ma sem vagyunk képesek újra érvényesíteni.


Különösebb illúzióim a nyugati féltekét illetõen sincsenek. Az én kis legitimációs kérdésecskéim mégiscsak szolíd sóhajtások ahhoz a gurgulázó hörgéshez képest, ami az óceán túloldaláról hallatszik. A Világ Ura (értsd: 1999-ben) egy pettingelõ szaxofonista, akinek a bûnbánó tekintete a nyitott sliccén át merevedik az Arab-öbölre. Szerencsére jött a Ramadán.

Minden szinten megélhetési bûnözés



Megmondtam volna jó elõre, mi várható, - persze, ha megkérdeztek volna.


De nem tették. Senki sem tette.


Újra rengésszerûen zuhan a BUX-index a Richter-skálán, most ezúttal az oroszok tõzsdéje miatt, - éppen úgy, ahogy Nostradamus is megjövendölte volt.


Egyesek BUX-ája emiatt - pontosabban a Fidesz választási gyõzelme, és radikális postabank-politikája miatt - kicsit kevésbé lesz tömött. Szomorú.


Globalizálódás és globális felmelegedés.


Ahogy a Sláger-rádióban a hirtelen nyártól teljesen bezsongott Eszter és Piros kürtölik világgá: "Meleg van, az országban 33°C az átlagos hõmérséklet, Buda-pesten (ahol mindig, minden NAGYOBB! - a szerzõ) most 36°C-ot mérnek, de a kánikula még várat magára...!" Meg egyelõre még a visszarendezõdés is. Mi lesz még itt?!



A magához tért Népszabadság ím’ teljes frontot nyitott. Most majd mindannyian - mint egy folytatásos képregénybõl - megtudhatjuk a teljes igazságot...


Orbán Viktor, Kövér László és Simicska Lajos 1000-1000 (vagy a testvéreik is -3600?) kemény magyar forint betétjük erejéig kültagjai voltak egy (vagy hét?) le-tûnt és eltûnt betéti és egyéb társaságnak, amelyhez noch dazu köze lehetett Stumpf Istvánnak és Gansperger Gyulának is!


Az egész (kormány-)társaság MOST WANTED, 1000 forint fejenkénti vérdíj erejéig!


Most - WANTED - azután majd sorjában kiderül minden gazság.


Hiszen az SZDSZ-rõl már régen tudjuk, hogy nem szabad és nem is demokrata, - sokkal inkább mindenki mást mindenhonnan kirekesztõ. Az MSZP-rõl is be-bizonyosodott, hogy nem szocialista, hanem elsõsorban szintén kirekesztõ.


A májusi választások után úgy érzik, hogy az ellenfél most õket rekesztette ki - szerintük indokolatlanul - a kormányzás folytatólagos örömeibõl.


Most - WANTED! - a Népszabadság bemutatja nekünk, hogy a Fidesz elõször is nem fiatal, másodszor pedig...


Most - WANTED! - a Hujber-vállalkozások és az Olajgate családfája, a Tocsik-pénzelágazások (Budai-Boldvai, taxisofõr, Utilitás Rt., György Péter, stb.) és a Postabank többszörös konszolidációja után végre bebiflázhatjuk a gyanús Fidesz-társaságok törzstõke adatait is, - "100 forintnak 50 a fele" tûrési pontossággal... Mindössze 1 ezer/1 milliárd a két "befektetési térkép" léptékeinek a különbsége!


Most azután Popper Péter folytatásokban közli majd "a mini-duce" Orbán Viktor és a többiek részletes poszt-szocialista pszicho-analízisét, Farkasházy Tivadar pedig folytatásos jegyzetet olvas fel a Napkeltében: "A jettegett Ojbán Viktoj gyejekkoja" címmel. Megírják majd hétrõl-hétre, hogy ezek a fiúk már tizenéves korukban is elõszeretettel simicskázták el pl. egyszerû szüleik és játszótársaik keservesen megtakarított pénzecskéjét és/vagy portfolióját. Hogy azután alig fel-nõtt korukban már az ÁPV Rt.-ben és az APEH-ben folytathassák tovább ugyan-ezt. Közismert politológusok csámcsogva elemzik majd visszamenõleg a Fidesz megalakulásának rejtélyes és baljós személyi konstellációját, a pápai triumvirátus (Orbán, Áder, Kövér) elsõ bûneit...


De persze más ügyek is napvilágra-, illetve toll-és foghegyre kerülnek majd!


Hiszen mindenki potenciális szélsõjobboldali veszély, aki valaha nyilatkozott a Demokratának (mondjuk: 1996. május 2-ikán) -, minek alapján ugyanez a hetilap (1996. augusztus 8-ikán) megjövendölte a nyilatkozó közeli miniszterelnökségét. A barátaik, munkatársaik, ismerõseik, íróik és olvasóik - egytõl-egyig elvetemült cinkosok. De még azt is felplankolják majd, hogy felelõs fõvárosi BKV-vezetõ hogyan nyilatkozhat olyan lapnak (1998. augusztus 13.), mint a Magyar Fórum?! Minden magyar minimum köztörvényes, aki nem posztkommunista, szoci, vagy liberális.



A józan eszünk azt diktálja, hogy ezt az egész, 1990. óta plurálisan elszabadult gyûlölet-baromságot most kéne végleg abbahagyni, amíg még ép/élõ emberek találhatók a magyarság BESZÛKÜLT AGYÚ ÉLETTERÉBEN, a szûk Kárpát-medence 93 ezer négyzetkilométerén. Látni kell, hogy a rendszerváltás óta oly-mértékben és szinte kizárólagos vitalitással CSAK A POLITIKAI PARLAGFÛ szaporodott el országunkban, amitõl már mindenki súlyosan allergiás...


Rendszerváltás. Nemzetbõl - hivatalosan és intézményesen, nemzetközi jogilag is - immár átalakultunk díszes társasággá. Ólvéz-betéti társaságokká. Amelyek nem termelnek, csak fogyasztanak, összevissza átalakulnak és összeolvadnak, mindent eltüntetnek maguk körül, ami mozdítható, majd eltûnnek maguk is, mint a kámfor.


Eladósodtunk, kamatrabszolgaságba hajtottak bennünket a tankok után a bankok. Amelyeket már legalább tizenhétszer konszolidáltunk, miután a tõlünk össze-lopott tõkéjüket is újra meg újra "kikölcsönözték", az utolsó fillérig, elverni a haveroknak. A társadalmi tulajdont elkótyavetyélte az Állami Vagyonügynökség, és temérdek parazita tanácsadója, - az állami költségvetést (minden elágazásával együtt) elprivatizálták a bankok (lásd pl.: államkötvények kamata), a bankokat ki-fosztották a lefektetõ befektetõk, az állami mûködõ tõkét felélte a mohó kontra-szelektált szoci-nómenklatúra menedzsment. Liberális mókuskerék.


Ezek után, miután már mindent eltüntettek - egyenesen minket fogtak a kipusztult marhák helyébe az üres szekér elé, hogy mennénk felszántani nekik az ugart. Ám kiderült, hogy kezdetleges technikánkkal oly alacsony termelékenységre vagyunk csak képesek, ami a szinten tartó egyszerû létfenntartásunkat sem teszi lehetõvé. Kuncze és társai ekkor államilag/intézményesen feltalálták a spanyolviaszt: az ún. "megélhetési bûnözés"-t, ami a lényegét tekintve eltûri a szegény emberek pitiáner szabadrablását, adócsalását a fillérek, a garasok és a pennyk szintjén, mi által - hisz ugyanez volt a Kádár-rezsim mûködtetésének filozófiai epicentruma! - egy rövid ideig még zavartalanul tovább élhetünk.


A vállalkozások megszégyenítésére feltalálták a kényszer-vállalkozó fogalmát, - aminek a legbensõ lényege a nagy ívû gondolat, miszerint minden magyar szíve-joga apránként/fokozatosan, önállóan, kvázi-szabadúszóként éhen dögleni.



Fantasztikus/grandiózus, globális/monumentális, tragikomikus/kényszerû magyar- össznemzeti paradigmaváltás ez! Minden magyar mindkét fülén - miként gyerek-fülön a meggy-párok! - rádiótelefonok lógnak, mikor szabálysértõ vállalkozóként rozsdás Ladákon repesztenek naponta vágyaik netovábbja, a megélhetést, vagy annak csak a reményét biztosító nagyváros felé. Lyukas zsebeikben és kopott táskáikban svindli szerzõdések és hamis számlák lapulnak, - amelyek szomorú lényege többnyire mindössze annyi, hogy valószínûleg hibátlan és maradéktalan teljesítés esetén sem tartozik senki senkinek semmivel. Amennyiben suttyomban mégis gazdát cserél némi készpénz, amögött viszont többnyire nincs semmilyen teljesítmény, - de bizonylat bizonyosan nincsen róla. Csal és hazudik mindenki. Dunát lehet rekeszteni a különféle, néhány ezer forintokból alakult nemlétezõ (fantom-)társaságokkal: a bétékkel, a káeftékkel, az ertékkel, - a vállalkozókkal, az ügyvezetõkkel és tisztségviselõkkel. Pénze csak az államnak és a konszolidált bankjainak van...


A fiktív vállalkozások pedig arra valók, hogy a zsozsót az államtól, a bankoktól és egymástól simán lenyúlják, minden ellenszolgáltatás nélkül. Mindenkinek jut belõle jutalék, hogy nehogy elszólja magát. Ezért vannak tele többek között az állami költségvetésbõl táplálkozó "cégek" fiktív foglalkoztatottakkal is. Van aki jutalékot kap, van aki megbízási díjat, van aki "munkabért". Vagy tiszteletdíjat...


Hitelek, hitelfedezetek, jogok, jelzálogok, ingatlanok, székházak, bevételek, port-foliók, piacok, - cégek, pénzek, vagyontárgyak és személyek tûnnek fel és el, sûrû egymásutánban.


Végezetül a rablókból pandúrok lesznek, - a pandúrokból pedig rablók.


Tulajdonképpen ez minden rendszer-, illetve kormányváltás lényege, és nemcsak minálunk!, hanem minden földrészen, szerte a nagyvilágon...


A szegény magyar ember nagy szerencséje, hogy jóval hamarabb éhenhal, mielõtt megvalósulni láthatná nagy gondolkodók merész álmait: elõbb csak Európa, majd az egész Glóbusz népességének egyetlen Világállammá egységesülését, - Huxley, Wells, Orwell, Lenin, Lennon (:"And the World will be as one."), - vagy ha úgy tetszik, Francis Fukuyama szép új világát.







Ezerszer ezerszeres túlerõ



Ezerszer ezer éppen egymillió. Egymilliószor ezer egyenlõ egymilliárddal...


A Fidesz-felsõvezetõk "társaságainak" kvázi-cégbírósági vagyonadatairól szóló Népszabadság-híradások 1000 és 3600 forintos készpénz-befektetésekrõl, illetve vagyoni betétekrõl szólnak. Az ifjú demokraták tehát mindösszesen ennyit tudtak befektetni...



Máté László (volt?) MSZP-alelnök - állítólag már nem is létezõ (és a malmok?!) - vállalat-birodalmának egyik gyöngyszeme, a KORDAX, még ma is, változatlanul 20 milliárd forint körüli adóhátralékkal tartozik az államnak. Ám errõl megszûnt minden híradás. De arról sem ír a Népszabadság/Népszava duó, hogy mi, vagy ki (ti. Máté László személye) az üzleti összefüggés a WÉS Rt., az Ûrgammák tévé-sorozat, valamint az MSZP között. Ez is épp olyan lerágott csont lenne, mint a Tocsik-Vektor-ügy, vagy a még ki sem pattant fõvárosi korrupciós botrány?!



Princz Gábor bankárzseni irányító keze alatt - különbözõ közismerten rejtélyes ingatlan vagy portfolió-tranzakciók lebonyolítása mellett (pl. Gerbeaud-palota/ Palotás?) - cca. 100 milliárd forint készpénz tûnt el (legalábbis ennyi a beismert halmozott veszteség), nyilván a kisbetétesek és az adófizetõk pénzébõl... Mert amennyiben Princz pl. nagy fehér tõzsde-cápákat károsított volna meg milliárdos nagyságrendben, akkor (1) már nem élne, - (2) régen börtönben ülne. Miért nem indul(t) azonnali vizsgálat a nyilvánosság teljes bevonásával annak kiderítésére, hogy kik számára, milyen feltételekkel "kölcsönzött ki" ennyi pénzt, ami - hogy, hogy nem - egytõl-egyig bedöglött hitellé vált?! Miért is nem közli a független, demokratikus magyar sajtó a Postabank legnagyobb adósainak a tételes listáját? Nem publikus? Netán a csirkefogás üzleti és/vagy államtitok?! Meddig még?!



Egy évvel ezelõtt a Magyar Televízió Rt. produkciótervezési igazgatója (hivatali számítógépe memóriájában) még rendelkezett ‘egy szupertitkos’ listával, amely azok neveit (és összegeit) tartalmazta, kiknek - mint legerõsebb televíziós média-lobby-vezéreknek - a zsebébe vándorolt az MTV Rt. éves produkciós költség-vetési összegeinek a döntõ hányada. Eszerint a cca. 15-20 milliárd forint 80 %-a minden évben nagyjából ugyanannak a 150 embernek (sztárproducereknek + a holdudvaraiknak) a zsákmányát képezte. Tehát minimum százmillió forint per fõ! Ügyes... De vajon létezik-e még valahol ez a lista? (Mert a produkciótervezési igazgatói beosztást Horváth Lóránt, MSZP által ‘kinevezett’ ügyvezetõ alelnök már régen megszüntette.)



A híradások szerint súlyos milliárdokat megutaztatható és százmilliókat eltüntetõ Kunos és Kovács bankárok, illetve Zemplényi még mindig szabadlábon vannak.


Polgárok! Tiszteljétek a Törvényt!


Horn, Szekeres, Boldvai és még sokan mások százmilliós-fürdõmedencés hegyi villáikban nosztalgiáznak. Állampolgárok, fiatalok! Építkezzetek szorgalmasan és ne felejtsétek el befizetni az ÁFÁ-t! De nehogy visszaigényeljétek!



Dr. László András Co-Nexus-vezér, a hírhedt 4 milliárdos ÁVÜ-ajándékvagyon 8 milliárdos (meg is lehetett duplázni) "másodkéz-felszámolója", az egyszer még fel is épülõ Déli Autópálya önkormányzati "jótevõje" (amirõl mindenki hallgat, mint tehénlepény a fûben!) állítólag titokban meghalt. A halála és a temetése épp-olyan rejtélyes volt, mint az élete. Mert abból is legalább kettõ volt, - sohasem tudhattad, mikor/melyik az igazi. Híradások most sincsenek/voltak róla. Barátai, tisztelõi részérõl - akik valamennyien "belõle" éltek, illetve gazdagodtak meg! - sem jelent meg egyetlen emberi búcsúszó, vagy nekrológ. Ha meghalt, nyugodjék békében. Az egy Isten nyugosztalja.



A felsorolt összegekbõl és összefüggésekbõl láthatóan - hát még láthatatlanul! - a cím szerinti nagyságrend-váltószámok, pénzhatalmi koefficiensek kerekednek ki. Akié ugyanis a pénz, a vagyon, - azé minden hatalom.


Másképp nem is nagyon lenne érthetõ, hogyan is lehetséges a Kurír, a Hócipõ, a Napkelte, az Ûrgammák vagy a Postabank virulása, pénzszórása, mindig újbóli feltámasztása. Miközben a hirdetés nélküli - ám mindig mélyenszántó mondani-valójú - Új Idõk nem képes megfinanszírozni a hetilappá alakulást sem. Pedig tartalmilag hovatovább ‘fontosabb’ és tárgyilagosabb kormánylappá lettünk, mint pl. a Napi Magyarország. Mert mi a jót is, a rosszat is megírjuk, ráadásul mindig csak a színtiszta igazságot. Nem a Kormány dicséretére, hanem a jobb jövõért, s az utókornak...



Gyönyörûek, sokatmondóak ezek az ezerszer ezerszeres váltószámok. Mutatják a magyar mûködõ tõke, a politikai hatalom vagyoni erõkoncentrációját. Ezrek kezében vannak a súlyos tízmilliárdok. Tízezrek kezében vannak a milliárdok és a százmilliók... De nem én dobálózom a milliárdokkal, hanem õk, - az elit, a felsõ tízezer! Azelõtt nem így volt. A társadalmi tulajdon - MINDEN, AMI VOLT! - egyszerre volt mindenkié, és voltaképpen senkié sem. Aztán jött a rendszerváltás: néhány-tízezer (a felsõ!) zenés jogi és könyvvizsgálói kísérettel kikiáltotta magát az egész mindenség tulajdonosává - Szûrös Mátyás pedig a köztársaságot. Meg is lett az eredmény: a felsõ százezer meggazdagodott, kilencmillió-kilencszázezer elszegényedett.


A politika ennek csupán egyszerû tükörképe: tízezrek uralkodnak milliók felett.



Ez a helyzet azonban 1998. májusa óta alapvetõen megváltozott. Olyan fiataloké, olyan új generációé lett a tényleges politikai hatalom, akiknek csak 1000, illetve 3600 befektetni való forintjuk, portfoliójuk van, pontosabban volt.


Az önmagát vagyonilag és hatalmilag - hiszen a kettõ egy és ugyanaz - átmentett és tíz év alatt be is betonozott posztkommunista elit most attól retteg, hogy az ifjú titánok majd a hatalom után/mellé a vagyonuktól is megfosztják õket.


Simicska Lajos az MSZP-s nómenklatúra-burzsoázia mumusa. Rettegnek attól, hogy visszamenõleg kiderülhet milliárdosaik összes vagyonszerzõ és adóeltitkoló trükkje, hiszen a polgári jólétet csak költségvetési bevételi többletbõl lehet meg-valósítani. Megfejni pedig a gömbölyû tõgyû tehenet célszerû, nem a soványat, - ezt õk is tudják. Azért vették hát Simicska Lajost a közszolgálatiban "Kereszt-tûz" alá, hogy a félelmüket ki is mondassák vele.


Simicska Lajos tiszteletére és becsületére (bátorságára) legyen mondva, hogy ki is mondta. Innen kezdve lett/lesz a személye az ellenzék - elsõsorban az MSZP - sajtó-, országgyûlési-, nyilatkozat-és egyéb hecckampányának állandó célpontja.



A vagyoni és a politikai hatalom most olyan, mint két, a tengervízben egymáshoz képest megfordítva álló, sõt, szemben úszó jéghegy. Az egyiknek normálisan a hegye, - a másiknak abnormálisan a talpa látszik ki a vízbõl.


Ám ez csak a látszat. Valójában egy és ugyanazon jéghegyrõl van szó, amelyik rendellenes módon - átmenetileg? - most a talpával fordult felfelé. Ez nem tarthat sokáig. A jéghegy széles talpán álló szegény milliók most kibukkantak a víz alól, a sós víz már nem marja a torkukat, kezdenek beszélni, - és messzire ellátnak.


A víz alá került elit a jéghegy csúcsába kapaszkodik, nem kap levegõt, - ám senki ne higgye, hogy most tanulnak kopoltyúval lélegezni. Azon fognak õk igyekezni, hogy a "felborult" jéghegyet mindenáron visszabillentsék eredeti helyzetébe.


Tehát háború lesz. Remélhetõleg csak média-, valamint parlamenti.


Nem az a kérdés, hogy a Fidesz elveszi-e az MSZP-tõl a nómenklatúra törvény-ellenesen szerzett sokmilliárdos vagyonát, hanem az, hogy vajon visszaadja-e a károsultaknak, az egész magyar népnek.


Háború után, vagy háború helyett azonban létezik egy harmadik - remélhetõleg pusztán elméleti - megoldás is. Jaj nekünk, ha ezek megint csak megegyeznek.


Mert hogyha a Fidesz és az MSZP kiegyeznek a vagyonban, az ugyanaz, mintha a közös kormányzás megvalósításáért nagykoalícióra léptek volna egymással.


Egyesek - kétségbeesett kínjukban - éppen ezen dolgoznak...






Magyar államiságunk dilemmája ezer éve és ma



Szent István királyunk államalapítása óta nagyjából ezer év telt el, a legnagyobb mai dilemmánk mégis hasonló: a független magyar államiság megteremtése.


Az alapprobléma kicsit tovább bonyolódott, - tekintettel arra, hogy egyes kulcs-szavak ma már nem egészen ugyanazt jelentik, mint akkor.


Olvasom a Kormány független polgári napilapjában, hogy a Világbank jóvá-hagyta a független magyar polgári kormány döntését, miszerint legott eltörli a tandíjfizetési kötelezettséget, ami mellesleg a büdzsé cca. 0,2 ezreléknyi bevételi tétele. Nagyon jó hír ez!, mert: (1) A vezetõ kormánypárt betartotta a választási ígéretét, és hatalomra kerülvén lám, rögvest intézkedett is. (2) A magyar kormány intézkedése azonos irányba mutat a Világbank helyi elképzeléseivel, hisz a tárgyi intézkedés általa azonnal jóváhagyást is nyert. Van azonban ennek a jó hírnek árnyoldala is, hiszen: (3) Ezek szerint kétesélyes lehetett a választási ígéret, mert a realizálása végül is - ne szépítgessük! - a Világbank most megadott, utólagos engedélyétõl függött. (4) Szomorú, mi több elgondolkodtató, hogy állami költség-vetésünk egyötöd-ezrednyi, marginális módosításához is a Világbank fejbólintása szükséges. Mert ez azt jelenti, hogy már ennyi szabad mozgásterünk sincs!



A tandíjak megszüntetése a Kormány becsületes jószándékát tükrözi, mert esély-egyenlõséget teremt a tanulni vágyó fiatalok között: így a szellemi felemelkedést részben függetleníti a szülõk vagyoni helyzetétõl, serkenti a társadalmi mobilitást, elõsegíti a polgárosodást. A Kormány tehát (a magyar állampolgárok között, bel-földi viszonylatban) nemcsupán jogegyenlõséget akar - ami egyébként többnyire puszta elv, írott malaszt marad -, hanem valódi esélyegyenlõségre, gyakorlati ki-egyenlítõdésre törekszik, ami még fejlett szociális érzékenységre, erõteljes népi-nemzeti elkötelezettségre, valamint felelõs igazságosság-érzetre is vall.


De vajon mennyire létjogosultak és mennyire érvényesíthetõk kormányunk nemes szándékai az Európai Únióhoz belátható idõn belüli csatlakozásunk tükrében?! Hogyan fogadja majd az Európai Únió jólétben pancsikoló, hõn adakozni vágyó népessége és államközössége a magyarok offenzív egyenlõségi törekvéseit? Hogy állunk a jogharmonizáció és esélyegyenlõség párhuzama/ellentéte tekintetében? Vajon teremt(het)-e esélyegyenlõséget az állami és az állampolgári-, a nemzeti és az egyéni boldogulásra az egyszerû, szolíd jogharmonizációs egyeztetés?! Tartok tõle, hogy a tõke, a pénz, a munkaerõ, a termékek(?) "szabad áramlásának" deklarálása, a feltételek jogharmonizációja, az azonos jogi feltételrendszer fel-vállalása és bevezetése nem más, illetve nem több, mint az adott (jelenlegi) fejlettségi szintek/arányok megmerevítõ rögzítése. Konvenció "az erõsebb kutya alapít családot" közös vezérelv kölcsönös/körkörös elfogadására. Aki koldusként lép be, az koldus is marad. Mert ugyan mit is jelent európai-úniós vonatkozásban az úniós állampolgárok valódi esélyegyenlõsége?


(1) Mindenki ott élne, tanulna és dolgozna, ahol akar. Fiktív példa: mondjuk, 600.000 magyar munkavállaló menne dolgozni (családostul!) Németországba - 600.000 német pedig cserébe Magyarországra jönne. (Rajta!)


(2) Egyenlõ minõségû munkáért mindenütt egyenlõ bért. Fiktív példa: a magyar (vendég?-)munkavállalók a honiakkal azonos bérre (!) tarthatnának igényt Német-országban - noch dazu, euróban kifizetve -, ami a jelenlegi bruttó magyar bérek kb. 8-10-szeresét tenné ki. (Nosza!)


(3) Azonos termékért azonos árat. Fiktív példa: az ömlesztve beáramló import-bóvlik fogyasztói ára azonnal 50-70 százalékkal mérséklõd(het)ne - export-áraink pedig mintegy 100-120 százalékkal javul(hat)nának. Azonnal megszûn(het)ne az évtizedek óta tartó, nemzetgazdaságunknak iszonyatos károkat okozó cserearány-romlás. (Juhhé!)


(4) Azonos értékû tõkére számítva azonos kamatot vagy átlagprofitot, - meg-határozott újrabefektetési (visszaforgatási) kötelezettséggel. A magyarországi multinacionális cégek profitrátája, befektetõi jövedelme, kamatszintje jelentõsen romlana, hisz az jelenleg csak az alacsony bérszínvonalunk miatt jóval magasabb az európai-úniós átlagnál. (Emellett a multik a nálunk realizált extraprofitjukat szinte maradéktalanul repatriálják.) Fiktív példa: A "nagy létszámban beáramló kvalifikált német munkaerõnek" ugyanannyi bért kellene fizetni a magyar Opel-gyárban, mint az Németországban megszokott. Különben a külföldi munkaerõ, a nagyobb szaktudás nem jön ide. (Nosza, gyertek hát: németek, angolok, franciák, hollandok, olaszok - hadd romoljon az átlagprofit-rátánk!)


(5) Azonos valutaparitást (a nemzeti valutánk értékállóságát, stabilitását) és azonos (csekély) mértékû inflációt. Fiktív példa: A forint többé nem romlana az élenjáró valutákhoz képest, - megszûnne a csúszó leértékelés, miáltal megállna az infláció is...



Az elõzõ 5 feltétel maradéktalan teljesülése esetén megteremtõd(het)ne a magyar állampolgárok, a magyar nemzetállam teljes esélyegyenlõsége az Európai Únión belül. Nem kellene mást tennünk, mint megtanulnunk hibátlanul beszélni németül, angolul, franciául vagy norvégul - családunk és önmagunk létfeltételeit rögtön "a régi európaiakkal azonos" eséllyel és színvonalon teremthetnénk meg...


Mert amennyiben nem lesz valódi esélyegyenlõség, úgy minden marad a régiben, - az Únióba való belépéssel csak a kizsákmányolásunk "spontán lebegtetéssel" ki-alakított kondícióit vésnék kõbe (angolul) a jogharmonizációs megegyezések.


Független magyar államiságunk dilemmája ezer évvel ezelõtt így szólt: teljes jogú európai nemzetté válhatunk, amennyiben a magyar nép felveszi a római katolikus keresztény vallást, felhagy az idétlen és kockázatos rabló kalandozásokkal, le-települ, földmûveléssel és állattenyésztéssel keresi meg a mindennapi kenyerét, megteremti a feudális-hûbéri gazdálkodás kereteit, feltételeit és a fejlett európai nemzetállamok mintájára szervezi meg a saját belsõ jogrendjét, államát. Magáévá teszi, elfogadja az európai államok egymáshoz és Rómához kapcsolódásának zárt hatalmi rendjét, elsajátítja viselkedésmódjukat, sõt, átveszi kultúrájuk egy részét.


Ez volt ugyanis az akkori jogharmonizáció lényege.


A jelen dilemma sokkal összetettebb, átláthatatlanabb. Európa politikai-hatalmi struktúrája, perspektívikus önszervezõdése lényegesen bonyolultabb - a vallási és kultúrális "térképe" heterogénebb, mint valaha. Magunk pedig "megfogyva bár, de törve nem" próbáljuk magunkat a saját hajunknál fogva kiemelni az 50 éves kommunista anyagi, szellemi és erkölcsi õsmocsár visszahúzó iszapjából.


Orbán Viktor mai feladata, küldetése tehát semmivel sem könnyebb, mint Szent Istváné, egykori államalapító királyunké volt.


A keresztény (?) Európa részei vagyunk ugyan, azonban Európa és a magyarság kereszténysége is egyaránt jócskán megkopott - elõbbié a liberalizmus, utóbbié a kommunizmus és a liberalizmus következtében...


Európa hatalmi központja már nem Róma, hanem Brüsszel. Hogy e változás mit is jelent valójában nekünk, Moszkvához szocializálódott magyaroknak, - azt inkább a szívünkkel érezzük csupán, mintsem az eszünkkel értenénk...


Ma az Európai Únióba igyekszünk, - fõként a várt pénzügyi támogatásokért, no-meg mezõgazdasági termékeink piacának bõvítése reményében.


Eleddig szemérmes koldusként, üres tarisznyával poroszkáltunk a brüsszeli úton, a fejünk felett posztkádárista vezetõink handabandáztak.


Mostantól állítólag keményen fogunk alkudni és dolgozni. A kormány alkudni, a nép pedig dolgozni - mert ez így van rendjén.


Most kellene alaposan felmérnünk, hogy konkréten mit akarunk kapni, és (el)adni érte cserébe. Jóelõre kellene most pontos, megbízható egyenleget vonnunk. Hogy majd a valamikori népszavazás ne egyszerû népi találgatás (európa-lottó) legyen.


Meg kellene alkotnunk végre a saját nemzeti stratégiánkat, és nyilvánosan meg is kellene vitatnunk - az Országgyûlésben - a belépés komplex koncepcióját.


Mindannyiunk joga és kötelessége tudni: honnan jövünk, és merre tartunk.






Pénzek, titkok, megfigyelõk



Ebben a fejezetben bemutatom: mit is jelent a gyakorlatban, hogy az MTV Rt. külön-külön és „egyszerre” is kiszolgáltatott a média-lobbyk harcának, valamint a belpolitikai csatározásoknak. Bízvást felírható a következõ „hatalmi” egyenlet:


INFORMÁCIÓ (média) + PÉNZ (vállalkozás) = POLITIKAI HATALOM.


Ez az összefüggés nap, mint nap át-meg átszövi a Magyar Televízió életének, mûködésének minden percét, minden tevékenységét. Mondhatjuk úgy is, hogy a közszolgálati televízió egyrészt a média-lobbyk; másrészt a politikai szereplõk legkedvesebb „játékszere” - közöttük dúl a gazdasági és a politikai médiaháború. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy a politika „bele-beleszól” a tájékoztatás, a mûsorkészítés, a mûsorszerkezet, a produkciók nem is rá tartozó kérdéseibe, - hanem sokkal inkább arról, hogy a Televízió egésze a napi politika kapcsolódó vonzata, függvénye. Mellesleg: a különbözõ pártkomisszárok a Televízió körül, vagy még inkább, bent, a Televízióban érzik magukat a legjobban; vagy ha erre nincsen lehetõségük, hát akkor „csendestársként” meghúzódnak valamelyik sztár-produkció vagy producer (esetleg produceri iroda) „árnyékában”, és ott, onnan osztogatják kéretlen „jótanácsaikat”, - busás osztalék vagy jutalék fejében...


Más vonatkozásban viszont a Televízió egyrészt a pénzcsinálás, másrészt pedig a politika-csinálás eszköze, mûhelye, közvetítõ cége, - afféle vámszabad-területe. Hogy ez mennyire így van, arra talán a legjobb példa az Ûrgammák-filmsorozat szerteágazó története! Peták István tévéelnök többször is megpróbálta leállítani a sorozat sugárzását, illetve kezdeményezte a végtelenre nyúlt produkció mielõbbi, gyors befejezését, - ám minden ilyen esetben kapott egy „jóakaratú” telefont: ne tegye, amennyiben továbbra is tévéelnök kíván maradni... Többet nem is tette.


Most lássuk a történetet!



Megvalósult, immár tízéves múltra is visszatekintõ liberális polgári demokráciánk jogállamában mélyreható összefüggéseket kutatni, a tények láncolatát feltárni, célzatos oknyomozást folytatni kizárólag kommunista történészek és félállami titkosszolgálatok, illetve nemlétezõ titkos társaságok joga és lehetõsége.


A bizonyítékok, a tényanyag, a szükséges dokumentumok összegyûjtését fedõ-cégek végzik. Tevékenységük mechanikus rabszolgamunka, - az analízis és a szintézis, a dedukció és a redukció, az absztrakció és a konzekvenciák levonása, a (pre)koncepció megalkotása és a (pre)judikáció a mindig háttérben maradó politikus megrendelõk/megbízók joga és feladata. Érjük be ennyivel!


A fedõcégek bizony roppant érdekes képzõdmények. A tényleges kommunizmus idõszakában (1945-19??) pontosan lehetett tudni - noha szigorúan titkos volt! -, hogy pl. a Lámpagyárban robbanóanyagokat, a Gázkészülékek Gyárában gép-pisztolyokat, a Szerelvénygyárban lövegeket és lövedékeket gyártanak, - a MOGÜRT mobil rakétakilövõ-állomásokat, tank-alkatrészeket export-importál. Külön érdekesség, hogy a közszolgálati Magyar Televízió tényleg a közt, már-mint a kommunista társadalmat szolgálta híradásaival és mûsoraival. Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott, - semmirõl nem lehet pontosan tudni, hogy valójában micsoda, pedig "hivatalosan" szinte semmi nem titkos...



Visszatérve a fõcsapásra, bárki a szememre vethetné, - miért is nem tekintem potenciális oknyomozó/tényfeltáró szervezõdéseknek az írott és az elektronikus médiumokat: a hírlapokat, a publicistákat, vagy a kereskedelmi televíziókat?!
Ugyan, kérem! Hiszen majdnem valamennyien közvetlenül a politikai hatalom kreatúrái, letéteményesei, illetve megbízottai, miáltal effektív megélhetésük, fennmaradásuk a tét. Akié a pénz, a vagyon, az információ (a sajtó, a megbízás, a hitel és a hirdetés), - azé a hatalom. Akinél a pénz, - az fizeti a zenészeket, és rendeli meg, hogy éppen melyik nótát játsszák. Senki nem piszkít a fészekbe!


Az elemi érdek ma is az általános (el)hallgatás, - extrém hír csak olyan jelenhet meg, amelyet a központból ellenõriztek, jóváhagytak, igazoltak és „levajaztak”.


Olyan híradás napvilágra kerülése tehát, amely szemben áll a Központ érdekeivel, vagy pláne kifejezetten a Központ ellen szól, - eleve teljes képtelenség.


A polgári demokráciában a kormányzás legfontosabb motívációja a lakosság lelki nyugalmának, fizikai és szellemi békéjének maximális biztosítása, ezért azok a hírek még kevésbé publikusak, amelyek a Központ érdekeivel leginkább "egybe-esnek", ugyanis leleplezõdhetne a hatalom mûködésének algoritmusa, mert széles tömegek tekinthetnének bele az uralkodó elit hálószoba-titkaiba. Az ellenszegülõ igazságokat tehát elhallgatják, a lényegbevágóakat pedig titkosítják...


Ennek megfelelõen csak a bulvár-információk képezik a lakosság fogyasztását.



Az elõzõekre tekintettel, rendkívül nehéz helyzetben vagyok, hiszen bármiféle halovány összefüggés publicisztikai felvázolása polgári személyiségi jogokat sérthet, amennyiben viszont a legcsekélyebb összefüggés felismerésére sem ragadtatom magam, úgy a legerõsebb tények is "írói munkásságom" áldozataivá válhatnak. Effektív vádak maximum a TV2-ben hangozhatnak/hangozhattak el, ezért csak tényekrõl, tényezõkrõl írok, - párhuzamot, összefüggést vonjon más. A tények szárazsága ellenére mégis szép kis történet az, ami végül kikerekedik. A helyzet drámaisága is megkívánja, hogy a rögzítésükhöz kvázi forgatókönyvszerû dramaturgiai módszereket hívjak segítségül. Így elkerülhetõ a szószátyárság...



Színhely: az MTV Rt. Irodalmi és Drámai Mûsorok Szerkesztõsége, valamint az Elnök hivatali dolgozószobája. (Ahol sem kötés, sem felbontás nem történt.)


Történik: az 1996. és 1998. közötti történelmi idõszakban, részben napjainkig.


Résztvevõ cégek: MTV Rt., Félix Film Kft., Félix Invest Kft., Pólus Center Rt., WÉS Rt., Mûvelõdésügyi és Közoktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, BIT, Xénia-Láz Egyesület.


Szereplõ személyek: Schmuck Andor, a Xénia-Láz Egyesület vezetõje, Kiss Péter a BIT vezetõje majd munkaügyi miniszter, Czégé Zsuzsa ügyvezetõ és producer, Máté László pártpénztárnok majd milliárdos vállalkozó, Ûrgammák.



Mint ismeretes (Magyar Hírlap, - 1999. május 10., hétfõ): az ún. Megfigyelési Botrány legújabb fejleménye, miszerint állítólag a Xénia-Láz Mozgalom vezetõi adtak volna "titkos megbízást" 1997-ben, Pokorni Zoltán FIDESZ-frakcióvezetõ megfigyelésére, kompromittáló célzattal. A TV2-ben Pálfy István mûsorvezetõ vendége, Schmuck Andor (1999. május 8-án pénteken) folyószámla-kivonattal is bizonyította, hogy a Xénia-Láz Egyesület sohasem kapott támogatást a WÉS Rt.-tõl, Máté László volt MSZP-pénztárnok, ma nagyvállalkozó cégétõl.


"Egyetlen olyan céget sem támogatott a Munkaügyi Minisztérium, amely kapcsolatban állt a Xénia-Láz Egyesülettel." - jelentette ki Kiss Péter, volt munkaügyi miniszter a Magyar Hírlap hivatkozott cikkében. A most MSZP-s képviselõ (illetve újból munkaügyi miniszter - Cz. L.) hozzátette még: "Nincs olyan vállalkozás, amely azért kapott a munkaügyi tárcától pénzt, hogy azzal a Xénia-Láz Egyesületet támogassa. A WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. vissza-fizette a 35 millió forintot, mivel nem tudta teljesíteni a szerzõdés feltételeit."


Minden világos tehát, - felröppent ugyan a lufi, ámde rögtön ki is pukkasztották. Mindenki boldog - ezt is megúsztuk! -, a nézõ is elégedett: mégiscsak derék emberek ezek, különösen pedig a mûsorvezetõ õrködik jól a közélet tisztaságán. Tévedni emberi dolog, igazán kár, hogy nem volt lelkiereje bocsánatot kérni...


Azonban: Schmuck Andor a valóságot állította ugyan, de nem a teljes igazságot. Persze miért is beszélt volna olyasmirõl, amit senki nem kérdezett meg tõle?! Kétségtelen tény, hogy a bemutatott bankszámla-kivonat igazolhatta, miszerint a WÉS Rt. nem támogatta - különösen nem közvetve, a Munkaügyi Minisztériumtól származó pénzzel! - a Xénia-Láz Egyesületet. Vannak azonban más tények!


A Xénia-Láz Mozgalmat (és az azt vezetõ Egyesületet) eredendõen az MSZP mint oktatási fedõcélú politikai mozgalmat hívta életre, - annak érdekében, hogy az egykori kisdobos-és úttörõ mozgalom mintájára már apró gyermekkorban kezdõdjék meg a szocialista nevelés, amely késõbb BIT-esekké érleli a baloldali eszmékre fogékony fiatalokat.


A Xénia-Láz Mozgalom 1997-ben már hetvenhatezer beszervezett gyermeket számlált. A mozgalom központi figurája, kötõdési pontja, cselekvési programja az Ûrgammák tévésorozat, amelynek producere Czégé Zsuzsa, aki egyben a Félix-Film Kft., valamint a Félix-Invest Kft. ügyvezetõi tisztét is betölti.


A közszolgálati Magyar Televízió Rt. - mindig újbóli szerzõdés-hosszabbítások következményeként - 1997. végéig 160 darab, egyenként 25 perces folytatásos részt sugárzott, amelyekért összességében sokszáz-millió forintot fizetett ki, részenként tehát többmillió forintot. Ez elképesztõen magas összeg, - a sorozat ezzel fajlagosan az MTV Rt. egyik legdrágább adása volt.


A minõsíthetetlenül alacsony színvonalú filmsorozat egyik alapötlete, lényegi elgondolása, pénzügyi bázisa - mint termék! - az az állítólagos "energia-ital", amelyet a WÉS Rt., a filmsorozat meghatározó szponzora a tejüzemi mellék-termék tejsavóból állított elõ, és amely a filmfõhõsök IQ-jának növelését volt hivatott szolgálni, tanulmányi eredményeik javítása érdekében.


Nem ismeretesek részletes laboratóriumi vizsgálati eredmények, illetve hatás-elemzések arra nézvést, hogy a Máté-ital valóban energia-ital volt-e, mintahogy az egész filmsorozat ezt fennen hirdette, - de arról sem, hogy vajon növelte-e a szereplõk IQ-ját is, vagy csupán a Félix-Film Kft. és vezetõinek bevételeit?!


Tény azonban, hogy az MTV Rt. horribilis összegeket fizetett ki a sorozatért a Félix-Film Kft.-nek, - de a WÉS Rt. is csillagászati szponzorációs díjat fizetett az MTV Rt.-nek! Annak az eldöntése, hogy az állítólagos energia-ital Ûrgammák-filmsorozat általi reklámozása eredményezte-e vajon a kereskedelmi forgalom, a haszon kívánatos mértékû növekedését (tehát a hozamtöbblet fedezte-e a reklám költségeit?), - maradjon csak a WÉS Rt. üzleti titka.



Az Ûrgammák-filmsorozat az MTV Rt.-n belül mindvégig különleges kezelést kapott és élvezett. A rózsaszínû homály terjengése már azzal elkezdõdött, hogy a kapcsolódó szerzõdés, a mûsor gondozása elejétõl fogva nem a Szórakoztató-, vagy a Gyermek és Ifjúsági Szerkesztõség feladata volt, hanem érthetetlenül az Irodalmi és Drámai Mûsorok Szerkesztõsége hatáskörébe tartozott.


A szerkesztõség vezetõje egyébként 1997. közepétõl (egy ízben írásban is) kérte az MTV Rt. elnökét a sorozat leállítására, és/vagy elvételére a szerkesztõségtõl. Az Ûrgammák-sorozat azonban az utolsó „szerzõdésmódosítás” végteljesítéséig mégis adásba ment, - az MTV Rt. maradéktalanul ki is fizette annak ellenértékét, miközben más szállítókkal szemben többmilliárdos tartozást halmozott fel.


Az elnök nem mondhatta fel a szerzõdést, mert - mint gyakran mondotta volt! - azonnal felállították/felmentették volna a beosztásából. Vajon kik?! Az említett dokumentumok, szerzõdések, nyilvántartások, tények, adatok és összegek rendre megtalálhatók az MTV Rt. irattáraiban, illetve számvitelében.



A Félix-Invest Kft. 1997. tavaszán vadonatúj vállalkozási szerzõdés kötését kezdeményezte az MTV Rt. elnökénél, amely Ûrgammák-vetélkedõ mûsor-sorozat beindítására irányult. A projekt (üzleti) csomagtervében (mint remélt bevétel) szerepelt a Nemzeti Alaptanterv (NAT) célkitûzéseinek propagálása ellenében a Mûvelõdésügyi és Közoktatási Minisztérium pénz-támogatásának elnyerése is. A vállalkozó új stúdió felépítését kérte az MTV Rt. óbudai telepén, amellyel együtt a vetélkedõ teljes költségvetése százmilliós összegre emelkedett. A szerzõdés-tervezet az új mûsort az MTV Rt. Közmûvelõdési Szerkesztõsége gondozásába utalta volna. A "Csodák Palotája" felépítésére a Pólus Center Rt. vállalkozott. Realizálására sohasem került sor, mert a szerzõdés aláírását az MTV Rt. elnöke elutasította. Netán emiatt menesztették?!


Schmuck Andor tényeket állít(hat)ott, amikor a TV2 hírmûsorában tagadta a WÉS Rt. közvetlen anyagi támogatását, - ezzel tehát semmi gond...


Ám az igazság az, hogy a szponzorálás a közszolgálati televízión át zajlott.



Az még csak hagyján, hogy az ûrgammák-jellegû mûsorok szponzorálását a Média Törvény kezdettõl fogva kategórikusan tiltja, - amit egy kormánypárt tenni akar, azt úgyis mindig megteszi. Aki a törvényt hozza, nyugodtan meg is sértheti.


Az sem sokat számít, hogy a Kordaxot (lásd még: Olaj-gate!) az államnak cca. 20 milliárd forint adótartozással örökre eladósító egykori pártpénztárnok tej-üzeme kit, mit, miért és mennyivel szponzorál a tejsavó-energiaital képzeletbeli vagy valós nyereségébõl. Vagy akármilyen pénzbõl, ami törvényesen az övé.



A valódi kérdés: vajon miért is fizetett a közszolgálati MTV Rt. engedelmes fejõstehénként a reálisnál 8-10-szer magasabb árat a Xénia-Láz Mozgalom kétségtelenül szocialista eszmeiségét a gyakorlatban pénzügyileg megalapozó Ûrgammák-filmsorozatért?!






NÉMETH MIKLÓS SZUPERSZTÁR


Mottó:
„Ha már elpusztul a világ, - legyen a sírjára virág!” (József Attila)



Szembejön a múlt


Nem én vagyok az, aki a dolgokat össze-vissza bogozza, összekeveri a szezont a fazonnal, kvázi-ihatatlan médiakoktélt mixel - nem és NEM! A világ, és benne a mi nyavalyás kis életünk kavarodott bizony végzetesen össze. Múlt, jelen és jövõ már összefolynak - a párhuzamos idõsíkok végül mind egybetorkollanak.


Orbán Viktor szupersztár - 1996. augusztusában, a Demokratában. Aki még ma is túl fiatal ahhoz, hogy hirtelen bukott miniszterelnök legyen.


Németh Miklós szupersztár - aki már volt miniszterelnök, de talán újra lesz.



A tagadás tagadása


Önmagadat úgy tagadhatod meg a legegyszerûbben, ha szépen átváltozol a saját legesküdtebb ellenségeddé. Ennél elegánsabb megodás, ha állandóan magadban hordozod legádázabb ellenfeleid homlokegyenest ellenkezõ eszmeiségét is, hogy bármikor, egyetlen vezényszóra, bárkibõl bárkivé alakulhass át. Lehetsz például hithû kommunista - a bolsevik pártban, ahol kijárhatod a pártcsinóvnyik hájszkúl összes rókatanfolyamát. Amikor pedig az egész végre összedûlni látszik, reform-kommunistává válhatsz. Megúszhatod Gorbacsov glasznosztyát, peresztrojkáját is, hogyha minden tétovázás nélkül szépen átadod a parlamenti hatalmat a jóelõre szisztematikusan megalapított rendszerváltó utódpártok látszat-ellenzéki kerek-asztalának. Hadd táncoltassák már a demokratikus asztalt saját gyönyõrûségükre!


Ne feledkezz meg a komplett ügynöklista akkurátus átadásáról sem!


Felejtsd el, hogy egykor a szocializmust építetted (pontosabban építette nektek a nép!), - nem templom volt az, csupán vályogviskó a pusztában. Hagyd itt(hon) a fránya, egyetlen igazi utódpártot is, és távozz legott a ködös Albionba, ahol keleteurópai személyzetis (EBRD)bankalelnökké válhatsz.


Így két legyet üthetsz egy csapásra. Egyrészt nyilvánvalóvá teheted a nagyvilág számára, hogy csupán tévedésbõl tanultál marxista közgazdásznak, hiszen már gyermekkori álmod is a szabad kapitalista bankszakma elsajátítása volt. Másrészt „lemoshatod magadról a gyalázatot”: szakíthatsz a bolsevik eszmeiséggel, ezért mintegy tüntetõleg az állampárt utódpártjába sem lépsz be, mutatva, hogy nem hiszel az ávósok és a karhatalmisták szolíd szociáldemokratává történõ gyors átvedlésében. Az angliai tanulmányútra úgy válhatsz alkalmassá, ha rituálisan és ténylegesen egyaránt megszabadulsz múltad minden átkától, a posztsztálinista hagyományok összes rádióaktív (csernobili) kisugárzásától.


Add át a teljes személyiségedet a szakrális angolszász tömegvonzásnak; - fogadd el kijelölt/kiválasztott küldetésedet! Anglia még ma is az egyetlen hatalom, amely megengedheti magának, hogy országában minden összekeveredjék. Királyság a köztársasággal, abszolút monarchia a demokratikus parlamenttel, jobboldal a bal-oldallal, liberális a konzervatívval, állam a vallással, föld az égbolttal, sziget a kontinenssel, az anyaország a világhatalommal, a Központ a végekkel, a nemzet a multikkal, angolszászok a gyarmati bennszülöttekkel, király a kõmûvesekkel, s a látszat a valósággal. Londonban a világ kellõs közepébe lépsz!


Reformkommunistából nemes polgári rózsalovaggá kell átalakulnod.



A név baljós elõjel


Mint ismeretes, a Világbank igazgatójának neve James Wolfensohn, ami magyar nyelven Farkasfiút jelent. Magyarul: ember embernek farkasa (farkasfia), a Világbank világpénzének (dollárjának) farkastörvényei szerint.


Egy tegnapi sajtóhír szerint Magyarországon járt a francia kormány európaügyi minisztere, akit csak Pierre Moscovicinek, magyarul Moszkovita Pálnak hívnak!
Elhozta a francia testvérek üzenetét a magyar testvéreknek. Éljen a haszonéria!
Nesze neked, Nagy Francia Forradalom! Georges Marchais szelleme kísért. Az Amerikai Egyesült Államokban a társadalomtudósok már régen megoldották a metodista öszvérek üzemszerû/nagyszériás klónozását, miáltal nemzedékek óta felesleges már önálló szaporodásra amúgyis képtelen hibridegyedeket természetes úton nemzeni. A kereszténydemokrata liberálbolsevik, az istenhívõ kommunista és a reformkommunista szabadkõmûves törvényes utódnemzõ vadházassága csak az õstenyésztõ Európában engedélyezett; Kelet-Európában, amely kísérleti gén-mûhely. London készen kapja a vérfrissített frankensteineket, végsõ kiképzésre.
Németh Miklós átadta a laboratórium kulcsait Mark Palmer, USA-nagykövetnek.
Antall József elvégezte a maszonéria rekultivációját, s hidat vert nyugatra. Horn Gyula egyfelõl a német újraegyesítés, másfelõl a bolsevik pallérozás nagymestere volt. Mindkettõért kitüntették. Orbán Viktor angol mintára bevezette a koronás polgári demokráciát, ami csak igazán jelentéktelen külsõségekben különbözik az alkotmányos monarchiától. A hallgatás igazi neve a rózsa keresztes közössége...


A „Gyõzõ” királysága idõszakára tehetõ Magyarországon a politikai jobboldal, majd a baloldal totális szétesése és maradandó/végsõ összekeveredése. A ravasz öreg román oly’ magasra emelkedik, ahonnan többé már le sem váltható. Az ifjú király lehetõségei a rövid kiszélesedés után hamar bekorlátozódnak; ezért külsõ, nagyszabású hódító terveket szõ. A Nyugat-Római császári korona nagyjából el-érhetetlen; reális rövidtávú hódítás lehet azonban (?) - a Vajdaság helyett Erdély.
A világot most talán újra fel lehet osztani - új, angolszász érdekek szerint. Ám Kossuth Lajos grandiózus álma, a Dunamenti Köztársaság, hetedhét ország kon-föderációja - alkotmányos királyság formájában most sem jöhet létre! A polgári királyságot a Szent Korona Tana sem legitimálja; sõt - nem hagyja jóvá a Szent Korona Társaság sem. Valaki most is közbejön: Németh Miklós! A tékozló fiú hazatér, de már õ is az õsi rítus szerint felkent lovag. A rózsakereszt lovagja jön, hogy leválthassa a polgárok királyát. Megalakul a Magyar Szocialista Párt angol tagozata - Németh, Kovács és Horn vérszerzõdést kötnek, hogy lerakhassák egy szociáldemokrata templom alapkövét. A szekfût rózsára cserélik, késõbb egész rózsafûzérré fûzik. Amerika csak mélán néz a messzi távolból - sem a kard, sem a korona, sem a templomosok rituáléját nem értheti meg. Legkevésbé, hogy miként válhat/válik egy reformkommunista polgári szociáldemokratává, rózsa-kereszttel a nyakában.



Hit és bizomány


Ronald Reagan western-nagymester az 1980-as években meghirdette a csillag-háborús fegyverkezési versenyt, amivel hamar térdre kényszerítette a Szovjetúnió gazdaságát, vele mindenestül a Varsói Szerzõdést. Egypólusúvá vált hát a világ!
A Keleti Tömb országai piaci és üzleti értelemben hatalmas, feltöretlen szûzföldet jelentettek a Nyugat „szabad” nemzetgazdaságai, multinacionális cégei számára, melynek kiaknázása szervezett nemzetközi összefogást igényelt. A dió feltörését szolgálta politikai oldalról az ún. „rendszerváltás”; - a volt KGST-országokban rendre nyugatbarát/kollaboráns kormányok alakultak, amelyek levezényelték a békés átalakulást a szocializmusból a kapitalizmusba. Gazdasági és jogi oldalról a tulajdonszerzés és a profit-kivitel (a szabad befektetés, illetve a rablás) feltétel-rendszerének megteremtését jelentette az egyetemes társasági (részvény)tulajdon bevezetése - Magyarországon az ún. „társasági és átalakulási törvények” ország-gyûlési megszavazása által. A korábbi társadalmi tulajdon és minden hozadéka nyomban szabad prédává vált. Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság tervszerû eladósítása már 1982-tõl fokozatosan megtörtént - a fizetésképtelenül összeomló államháztartás száraz szivacsként szívta magába a beözönlõ kétes hátsó szándékú tõke-milliárdokat. A privatizáció jogcímén néhány év leforgása alatt átlag 20 %-os áron elkelt a szinte teljes nemzeti mûködõtõke, ám az államadósság „szét-szórva” ugyan, de tovább növekedett. A magyar lakosság jelentõsebb összegû megtakarításokkal nem rendelkez(het)ett, hiszen a szocialista tulajdon profitja év-tizedeken át csak a társadalmi tulajdont gyarapította - a bérek az új adórendszer bevezetésekor (1988.) sem haladták meg az európai úniós átlag 8-10 %-át. Így a nincstelenek éhbér-színvonala konzerválódott. Mindez persze nem valósulhatott meg a magyar politikai-, pénzügyi-és média-elit aktív közremûködése nélkül. A nemzet kettéhasadt. Németh Miklós még 1989-ben „felfedezte” a 20,5 milliárd USD külsõ államadósságot; megszervezte a hatalom jogfolytonosságát, majd „átadta” a hatalmat. Antall József gyorsan „elintézte”, hogy senkinek ne tessék forradalmat csinálni, mire a lóvátett nép önként és ingyen mindenét odaadta a hódítóknak. Horn Gyula - „dícséretére” legyen mondva - már végleg elfordult Moszkvától, és vigyázó szemét New York helyett Berlinre és Brüsszelre vetette.
Orbán Viktor igen hamar megértette - sokat ismételgette is! -, hogy Brüsszel nem Moszkva, és mindenki más is London testvére, csatlósa vagy vazallusa.



Senki ne firtassa, hogy vajh’ élenjáró vezetõink melyike miben hisz; - a tragikus végeredményt látva tökéletesen mindegy, hogy a sarló és a kalapács, avagy a korona és a rózsakereszt intézményes égisze alatt halunk-e össznemzetileg éhen. Az „eeropúmó” kölcsönösen keserves csalódás lesz! Nem kétséges viszont, hogy vezetõink csupán a nemzet vagyonát és az ország területét tekintették saját, személyes hitbizományuknak, a népet bizony nem! Önhitt/hiú tévedés, önámítás a történtek után „a küldetést” is önnön hitbizománynak hinni. Nyugati szemmel senkinek nincs bérelt helye a magyar miniszterelnökségben. A jelkép nyugaton a szemfényvesztés kelléke, hamis/drága cicoma csak a hatalom kõkemény csúcsán. A Szent Korona Tana bármiféle felélesztésére, manifesztálására irányuló minden igyekezet csak kortévesztõ pótcselekvés.


Hittel teli vezetõk és nép nélkül Magyarország üres hitbizományi áruház.


Csillogó szemû balekokból pedig minden gyarmaton nagy a túlkínálat.



Az Úr békéje (legyen veletek)


Politikus barátom bizalmas meghívást kapott egy spontán templomépítõ társasági összejövetelre, amelyet igencsak határozott céllal hívtak össze. Az asztalnál az õ jobboldalán Németh Miklós foglalt volna helyet, ami ugyebár kiváló rendezésre vall. Az asztaltársaság megbízásából, együtt arra kellett volna õt rábeszélni, hogy végül mégse a szocialisták miniszterelnökjelöltjeként induljon majd a 2002. évi parlamenti választásokon! Hanem hol?!


A honi királycsinálók tehát ma már tudják (merik és teszik), hogy a következõ miniszterelnökünk - minden ‘kétciklusossága’ ellenére! - nem Orbán Viktor lesz. Tiszta sor - ismét Németh Miklós következik, immár megtisztultan...



S kérdezed, hogy miért? De hisz ez nagyon egyszerû!


· Németh Miklós közgazdász - Orbán Viktor nem az.


· Németh Miklós tapasztalt róka - Orbán Viktor nem az.


· Németh Miklós szociáldemokrata - Orbán Viktor nem az.


· Németh Miklós multi bankár - Orbán Viktor nem az.


· Németh Miklós reformkommunista - Orbán Viktor nem az.


· És most már Németh Miklós is angol!



Négy évvel ezelõtt Orbán Viktor választási gyõzelmét jósoltam. Most egészen bizonyos vagyok Németh Miklós sikerében. Orbán Viktor - tudatos hibázásai mellett - csak egyetlen dologban tévedett: Mindig másik személy az aktuális kiválasztott, mert a feladat változik, s az új feladat megoldása új, más kvalitású miniszterelnökre vár.


Valahol a globális projektben a tudatosan, már jó elõre kiválasztott célszemélyek egész láncolata létezik, így a folytatásban sosem történhet semmi meglepõ.

Az abortusz valódi ára



Szigorúan vallom az elvet, miszerint egyrészt nevezzük nevükön a dolgokat, más-részt legyünk tisztában a szavaink igazi jelentésével. Ezen kívánalmak érvényre juttatása nélkül a kommunikáció csupán merõ verbális hablatyolás. Éppen ezért: „abortusz = emberi magzat vetélése, illetve mûvi eltávolítása” (Lásd: a Magyar Értelmezõ Kéziszótárban, Akadémiai Kiadó 1978., 2. oldal, jobbra).


A legkevésbé sem képzelem magamat amolyan „modern Savonarolának”, hogy magam kreálta képzetes szószékrõl mennydörögjem valós vagy vélt igazságaimat megszeppent/bûnös embertársaim fejére! Következetesen vallom: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”


Mindamellett - legfõképpen ultraliberális olvasóim bosszantására - szemlesütve pironkodva, töredelmesen bevallom, hogy soha, még csendes cinkostársként sem vettem részt mûvi vetélés eldöntésében vagy végrehajtásában, és ilyen közvetlen környezetemben sem beleegyezésemmel, sem anélkül soha nem is történt. Így lett hat terhességbõl hat gyermekünk...


Nem gondolom és nem is gondoltam soha, hogy pálcát törhetnék nõnemû ember-társaim egyrésze felett, pusztán azért, mert nõk, és ezért szexuális vonatkozásban lényegesen kiszolgáltatottabbak nálunk, férfiaknál.


A különbözõ nemûeket a Sors eltérõ bûnökkel, szenvedésekkel sújtja.


Így hát nem ítélkezem, csupán leírom, - milyen társadalomban is élünk.


Elmondom a véleményemet: ez is ér annyit, mint a „hivatalos” verziók!



Könnyû a férfiaknak, hiszen nem eshetnek teherbe; bár a legutóbbi Heti Hetesben (február 12.) Hernádi Judit szerint: „A férfi is lehet terhes, ... de nagyon!”


Gondolom, leginkább akkor, ha netán bele kívánna szólni „balos” felesége/barát-nõje vetélési döntésébe, miután felelõtlenül teherbe ejtette õt!


E kérdésre még visszatérek, ám elõbb sokkal fontosabb dolgokról szólnék.


Történt ám tegnap, hogy az alamuszi közszolgálati televízió hasonszõrû esti mû-sorában (február 17.) a nagy visszatérõ, a TV3-as Baló György vitte a pártatlan döntõbíró fõszerepét a magzatvédelmi törvénytervezet állítólagos szigorításával kapcsolatban szervezett párbeszéd kvázi-komisszárjaként, gondosan felügyelve, hogy a beszélgetõk betartsák az elõírt normákat.


A szoclib szociológusnõ - a nevét hál’Istennek már elfelejtettem! - egyfolytában támadott, mindenféle rémhíreket terjesztve; miközben a politikai államtitkárnak maszkírozott Pusztai Erzsébet türelmetlenül, hevesen gesztikulálva védekezett, mint akinek vaj van a fején, vagy rossz fát tett a tûzre.


Közismert, hogy a szakavatott, és egyébként intelligens politikusnõ sem éppen a konzervativizmusáról híres, - hisz néhány éve „dezertált” az MDF-bõl az MDNP-be, sõt, ma már éppen hogy ‘fideszes’ politikai államtitkár! Mindezek a karrier-állomások is jól mutatják a kereszténydemokrata/konzervatív (vagy annak induló) pártok és politizálás reménytelen liberalizációját, önkéntes beolvadását a nagy, közös akolba, - de ez egy másik, szomorú történet...


Épp Pusztai Erzsébet példája mutatja, - milyen gyökértelenné, tétova-sebezhetõvé válik egy eredendõen keresztény gondolkodású asszony, ha pusztán jóakaratból is, de szövetséget köt a liberális gondolkodással!


Mert megtörténik a ‘baj’: folyamatos offenzívában jön elõre a szociológusnõ, és csak a hit, az élet (!) érveit lehetne szembeszegezni vele, ámde pont ezt az egyet nem lehet, mert tilos! Az állam és titkárai csak színlelhetik vagy ‘szégyellhetik’ a hitüket... Pusztai Erzsébet kínlódik, szenved, világi érvelése hitetlen és hiteltelen.


A borzalmas beszélgetés két nõ párbaja a nagy semmirõl - egyikük sem gyõzhet -, köztük magasodik a rezzenéstelen arcú egyiptomi fõpap, Baló György bozontos szemöldöke, amit néha gondterhelten összeráncol.


Az ellenoldal (2:1) minden alap nélkül ‘retteg’, hogy az Orbán-kormány kerek-perec betiltja az abortuszt, vagy olyan összegû térítési díjat vezet be, amely meg-fizethetetlen, s így kikényszeríti a nemkívánt terhességek kihordását is. Az egész agyrémet az a tévhit motiválja, mintha a polgári kormány még ebben a ciklusban (!) ugrásszerû természetes szaporulattal akarná megállítani a népesség tragikus fogyását, - pedig hát tudjuk, hogy a program mindössze 3 gyermek, 3 szoba és 4 kerék, és még erre sincsen elég forrás...


Aztán eljutunk a csúcspontra. Kiderül, hogy egy abortusz költsége 56 ezer forint, amelyet egyrészt „az anya”, másrészt az állami költségvetés fedez. Kiderül, hogy a személyes térítési kötelezettség 16 ezer forintra emelkedik, tehát a mûvi vetélés 40 ezer forint kiadási többletet jelent az államnak.


Merthogy a társadalombiztosításból finanszírozott egészségügy (OEP) egyetlen fityinggel sem járul hozzá „a mûtét” költségeihez, amit a szociológusnõnk éles hangon kifogásol. Érvként felhozza, hogy: „A rosszlányokhoz járó férfiak azoktól kapott nemi betegségeinek gyógyítását is részben magára vállalja az OEP, hát akkor az abortuszok finanszírozásából miért nem veszi ki a részét?!”A pár-beszédbõl megtudhatjuk azt is, hogy Magyarországon most némileg csökken az abortuszok száma, már csupán évi 70.000 (!), szemben az 1990. évi 90.000-rel. További adat, hogy a mûvi vetélések nagyjából 50 %-át a házasságban élõ nõk „szenvedik el”, valamint hogy a párok mindössze 3-4 %-a él a megelõzés, a rend-szeres fogamzásgátlás kiterjedt lehetõségeivel. Beszédes számok ezek!



Nem vagyok szociológus, csak gondolkodó ember, - publicista.


Azt gondolom, hogy sem a magyar férfi, sem a magyar nõ nem direkt hülye, csak szegény és nyomorult. Azt gondolom, hogy a fiatal, pályakezdõ házaspár számára mind a gyermekvállalás, mind a fogamzásgátlás, mind az abortusz elképesztõen drága, pedig hát nagyjából úgy sincs más, több vagy nagyobb földi örömük, mint a szeretkezés. És udják, hogy igazából már szeretkezniük sem volna szabad, ha csak addig nyújtózkodnának, ameddig a takarójuk ér...


Ám azután az éhbérért átrobotolt nap végén minden tervszerûség nélkül egyszer csak leszáll az éjszaka, a sötétség, - és mégis szerelmeskednek...


Megtörténik a ‘baj’, az asszony teherbe esik. Nem mondja el a férjének, mert fél tõle (?), vagy önnön liberális személyiségi jogaira hagyatkozva dönt egyedül, és elveteti a magzatát. Akárhányszor, - újra, meg újra. Anyagi és lelki támasza tehát nem marad, nincs, - sem a férje, sem a család, sem az állam, sem a társadalom-biztosítás. Ezek nem az én írói fikcióim! Benne volt a beszélgetésben - pont a szociológusnõ mondta -, hogy a tanácsadásnál rendkívül diszkréten kell eljárni, hisz az esetek nagy részében a férj mit sem sejt az egészbõl, és a nõnek ugyebár jogában áll titokban tartania az állapotát!


Magyarán mondva: az egész rendszer - liberális és pénzügyi okokból - a totális hazugságra épül. A házasságban ismétlõdõ (eltitkolt és/vagy hallgatólag eltûrt) abortuszok egyrészt tönkretehetik a fiatal asszony méhét, alkalmatlanná tehetik a késõbbi/valamikori terhességre, kihordására vagy megsokszorozzák a koraszülési hajlamot; másrészt effektív életveszélyt is jelenthetnek. A hazugság légköre pedig savként marja szét a szerelmet...


A barátnõk, vagy az alkalmi rosszlányok szolgáltatásai persze igen drágák.


A legolcsóbb, legkifizetõdõbb megoldásnak mégis a legutóbbi verzió tûnhet, hisz a nemkívánt terhességtõl, illetve az újbóli abortuszoktól való félelem az asszonyt elõbb-utóbb a frigiditásba kergeti, aminek pedig „egyenes folytatása”, ha a férfit a rossz vére a rosszlányokhoz vezeti... Az alkalmi megoldás lényegesen kevesebbe kerül, mint a rendkívül költséges, egy egész életre szóló gyermeknevelési mizéria, vagy az abortuszok növekvõ térítési díja, ráadásul - mint érvként elhangzott! - a nemi betegségek gyógyításához még az OEP is hozzájárul!


A statisztikai adatok és a költség-kalkuláció alapján a házasság intézménye már önmagában is ráfizetéses, egy idejét múlta konstrukció, - nem csoda, hogy egyre többen választják a „csak úgy” együttélés formáját.


A már korábban intézményesen istentelenített (egyháztól szétválasztott) jogállam viselkedése mind erkölcsi, mind anyagi szempontból egyaránt teljesen érthetetlen és értelmetlen. Minden igyekezetével azon van, hogy preferálja a házasságot, a közös vagyonszerzés különbözõ módozatait, mi több családcentrikus gazdaság-és adópolitikát erõltet (adókedvezmények, jóváírás, családi pótlék, lakáshitel, stb.), - miközben a pénzügyi megszorítások és a korlátlan személyiségi jogok gyakorlása következtében a családok vagy létre sem jönnek, vagy ha létrejöttek, többnyire gyorsan szét is esnek.


Végképp érthetetlen, hogy az állam mindenféle szociális és egyéb intézkedéseivel mindenáron a gyermekszaporulat növelését kedvezményezi, miközben a költség-vetésébõl 70 %-ban finanszírozza a mûvi vetélések kiadásait, - azon mûtétekét, amelyek évente 70.000 apróság likvidálását jelentik.


Magyarán: az elmebeteg, skizofrén állam magot vet, és magoncot arat. Gyönyörû!


A vetés szárba nem szökken, termést nem hoz, - mégis évente vetünk...


A hõn áhított, mégsem kívánt magzatokat államilag, mûvileg elvetélik.


Mindez azonban kizárólag az ügy anyagi, kalkulatív vetülete.


Mert ami odavész, az nem elsõsorban anyagi természetû.


Most nem arra gondolok, hogy az értelmetlenül elpusztított csöppségekbõl évente két Salgótarján nagyságú város lakossága cseperedhetne fel, termelõdhetne újra, - a népességfogyás címû melodráma unos-untalan ismételgetése amolyan kollektív óbégatás csak, hiszen a probléma gond nélkül megoldható lenne például tervszerû és tudatos betelepítések útján is.


Naponta vissza-visszatérõ hírként csöpög minden médiumból, hogy a környezõ országokban magyar nemzettársaink életvitelének, fennmaradásának Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában vagy a Vajdaságban már nincsen perspektívája, - tíz-és tízezrek települnének haza, vissza az anyaországba, ha kapnának letelepedési engedélyt, szállás-és munkalehetõséget itthon.


Arról nem is szólva, hogy pl. az erdélyi magyarok szeret(né)nek aktívabban élni, dolgozni, tele vannak egészséges vitalitással, nem depressziósak vagy liberálisak, hívõk, gyönyörûen beszélnek magyarul, szívósak, megtanultak nélkülözni, stb.


Magyarán: tényleg igaz lehet, hogy õk a magyarság tartalék-génállománya!



Az irredentizmus a véleményem szerint nem egyszerûen anakronizmus, hanem ki-fejezetten ostobaság. Magyarország, mint nemzetállam hovatovább már a meg-maradt 93 ezer négyzetkilóméternyi területét sem képes virágzó élettel, mezõ-gazdálkodással, emberi civilizációval és kultúrával kitölteni, - magyarán ma már éppen az a baj, hogy még ekkora terület is „túl sok” nekünk! Hiányzik a cselekvõ népesség; - a magatehetetlen, munkanélküli, beteg és elöregedett, a tetejébe még depressziós lakosság megdöbbentõen magas hányada passzív, aki jórészt tétlenül várja a postást a nyugdíjjal, vagy valamilyen segéllyel. Nem azt mondom, hogy nosza, csábítsuk haza a környezõ országokból az ott élõ magyar ajkú családokat; csak azt, hogy mindenkinek adjunk lehetõséget a visszatelepülésre, akinek ilyen szándékai vannak. Nem az a kérdés, hogy biztosítsunk-e politikai választójogot a külföldi magyarok számára, de nem is a kettõs állampolgárság ‘bevezetése’, ha-nem a letelepedési engedély, és a valós visszatelepülés lehetõségének biztosítása.


Különösen indokolt ez azon nemzetiségi magyarok esetében, akiknek „odahaza” hátrányos megkülönböztetés, netán üldöztetés a sorsuk.


Mert nemcsak az elvesztett területek iránti nosztalgia élesztgetése butaság, hanem természetesen a potenciális hazatelepülõkkel kapcsolatos mindenfajta „rasszista vagy más elõítélet” is az! A magyar éppen a történelmében sûrûn és folyamatosan elõfordult, lezajlott vérkeveredések következtében vált olyan alkalmazkodó, be-fogadó, vendégszeretõ, sõt, ‘strapabíró’ néppé, amelyik a legkülönbözõbb meg-próbáltatásokat (pl. háborúkat, megszállásokat, stb.) is sikeresen túlélte, szemben egyes „homogén” népekkel, amelyek kihaltak, szétszóródtak vagy beolvadtak, a nemzetállamuk pedig megszûnt. Emlékezzünk csak!


A tatárjárás (1241.) „mûvileg elvetélte” (!), tehát kiirtotta az akkori - területileg sokkal nagyobb - Magyarország lakosságának cca. kétharmadát-háromnegyedét, minek következtében hatalmas lakatlan területek keletkeztek. Második honalapító nagy királyunk, a dalmáciai emigrációból hazatérõ IV. Béla ekkor úgy segített a nyomasztó lakossághiányon, hogy tízezrével telepítette be a Duna-Tisza közére a kunokat, akik nevét máig õrzi a vidék. Gyorsan megtanultak magyarul beszélni, gondolkozni, dolgozni és élni, magyarokká váltak; - a tulajdonságaik, s a génjeik pedig beolvadtak a magyarság génállományába.


Nagyjából ugyanez játszódott le a török hódoltság korában, 1526. után is, - csak akkor a Habsburg-dinasztia „sváb” betelepülõkkel töltötte be az ûrt. Nem állítom, hogy a nácizmus (II. világháború, zsidó holocaust), a kommunizmus (ÁVH-terror, „disszidálások”, magzatelhajtás), valamint a liberális globalizáció (rendszerváltás, privatizáció, tömegnyomor, abortusz - mindmáig) magyarirtó, a magyar lakosság lélekszámát abszolút és relatív értelemben is csökkentõ hatását effektív, tervszerû (?) betelepítésekkel szükségszerû kiegyenlítenünk, de azt igen, hogy a betelepülés ‘liberalizálása’ évtizedeken át hatékonyabb lehet a várt természetes szaporulatnál.


Miközben a politikai jobboldal egyfolytában azon sopánkodik, hogy az országunk népessége évente cca. egy Salgótarján méretû kisváros lélekszámával csökken, valójában nem veszi észre a fától az erdõt. A népességfogyás igazi oka: (1) Az elöregedés; (2) Az abortuszok; (3) Az általános szegénység.


Lehet erõltetni a szaporodás ütemét, de nem fog sikerülni. Ne feledjük el: az ún. „Ratkó-korszakban” Magyarországon tökéletes létbiztonság volt, és ma mi van?!


Lehet korlátozni az abortuszokat, - nem fog sikerülni. Angyalcsinálók, hentesek mindig lesznek, akik majd suttyomban kaparnak. Drágítani is lehet az abortuszt, - annyi pénz mindig lesz, hogy a mûvi vetélésre fussa!


Csak kettõt nem lehet „hirtelen”: megállítani az elöregedést, s a kellõ mértékben emelni a fiatalok, a családok életszínvonalát, szociális ellátását...


De mit lehetne tenni mégis? A betelepülés elõsegítésével, valódi kedvezmények nyújtásával növelni a lélekszámot, javítani a munkaképes eltartók arányát.


Hangsúlyozom: tök mindegy, hogy kik jönnének - erdélyi, vajdasági, vagy netán kazahsztáni magyarok, nílusi magyarabok, hazatelepülõ zsidók, vagy világállami angolszász betelepülõk! - magyarrá válnak majd valamennyien...



Legvégül az erkölcsrõl és a bûnrõl.


Milyen emberi társadalom az, amely az abortuszt puszta konvenciónak tekinti?


Milyen nemzetállam az, amely hivatalosan megünnepli keresztény államiságunk milleniumát, ám a költségvetésébõl évente 70 ezer mûvi vetélést fedez?


Milyen keresztény az, aki csendestársként angyalcsinálók cinkosa?


Milyen élet, jog és törvény (konvenció) az, amely merõ hazugságra épül?


Milyen szerelem az, amely hallgatólag eltûri az anya gyermekgyilkosságát? Milyen család az, amelyben (35 ezer/év) az abortusz „az élet része”?


A legnagyobb veszteség az elkárhozott lelkek elvesztett üdvössége.







A nem legitim hatalom



Legitim: aki/ami törvényes, jogszerû, jogfolytonos; például - a trónörökös.


Tágabb értelemben: jogosnak elismert, elfogadott, méltányos, igazságos. Személy esetén olyasvalaki, akinek befolyását, beosztását, rangját, kiválasztottságát vagy elhivatottságát; rátermettségét, küldetését, uralkodását és hatalmát senki nem vitatja, mindenki elismeri.



Valamikor a régmúltban minden hatalom közvetlenül Istentõl származott.


A földi uralkodó minden esetben kizárólag csak a fõpapok kiválasztottja lehetett. A maják királya és az egyiptomi fáraó felkent személyét, szent sérthetetlenségét egyaránt a fõpapi sereglet „isteni kara” õrizte/vigyázta, garantálta. A jog és a törvények mindig isteni kinyilatkoztatáson alapultak, melyek erkölcsi tisztaságát, megfellebbezhetetlen igazságát nem kérdõjelezhette meg senki, így betartásukat a földi hatalom mellett Isten tisztelete is kötelezõvé tette.


A Mózes kõtábláira vésett tízparancsolat elõírásai mindmáig örökérvényûek.



A Római Birodalom volt az elsõ imperialista világhatalom. Római és birodalmi hatalma egyaránt alapvetõen világi természetû volt, ugyanis a császárok „isteni küldetése” csupán a grandiózus cirkusz maximusz hangzatos blöffje, amelyben szinte kizárólag csak az õrült császárok hihettek.


A totális diktatúra gátlástalanságát az egy igaz Isten nem szentesíthette.



Cseppet se’ véletlen, hogy a mai amerikai monstre-monumentális történelmifilm-gyártás valójában nem nagyon tud mit kezdeni Róma már-már képtelennek látszó túlhatalmával, így a legjelentõsebb filmalkotásaiban - Ben Hur, Quo Vadis, Spartacus, Julius Caesar, Cleopatra - a császárok valós hatalma egyszerre tûnik végtelenül ünnepélyesnek, rettenetesnek és nevetségesnek.



Jézus Krisztus - illetve az Atya! - hajszál pontosan idõzítette a megváltó földre jövetelét, 33 évnyi tanító küldetését, áldozatát: kereszthalálát és feltámadását; azért is jött, hogy Rómát leleplezze, ellehetetlenítse és felbomlassza; büntetésül, mert féktelen tobzódásában, orgiájában visszafordíthatatlanul megtagadta Istent.


A megváltás a legjobbkor jött: a kereszténység létrejötte, a római egyház helyre-állította a status quo-t, a deus ex machina jogfolytonos, legitim mûködését.


Isten ezután évszázadokon át viszonylag zavartalanul vigyázhatott a földi fejlõdés folyamatainak jogfolytonosságára, egészen a XX. század elejéig, amikor elõretört a Sátán. A kommunizmus, a fasizmus, a liberalizmus - s a világpénz állama.


A teljes XX. század története a Sátán, az Antikrisztus fényes gyõzelme.


A diktátorok (Lenin, Sztálin, Hitler, és ?) istentelen rémuralma mellett, alatt és után észrevétlenül kifejlõdött a világpénz nem kevésbé istentelen libertinus réme, mely a személytelenség kontraszelekciójával igazából a selejt kollektív hatalmát valósította meg a kreativitás, a hit és az erkölcs felett. Hamis szabadelvûségével az egyén csak pürrhoszi gyõzelmet arat Teremtõjével szemben, aki továbbra is „makacsul elõírja” számára elkövetett bûneinek õszinte megbánását - azért, hogy nagylelkûen megbocsáthasson. A liberális demokrácia jelszavával megvalósul(t) az õsi, élvhajhász csordaszellem, a káinok (magyarul: kajánok) csoportos uralma, amelynek lényege szerint a nép ‘önként és dalolva’ választja urául a pénzt, saját lelkiismerete ellenében.



A demokrácia eredetileg ókori görög vívmányként született meg. A római világ-birodalom gyorsan el is törölte a népuralmat, s a glóbusz totális gyarmatosítását egyfelõl „az isteni császár”, másfelõl „a római polgár” égisze alatt; - nevében és érdekében vitte véghez. Nem véletlen, hogy most, amikor a globális fasizmus skizofrén diktatúrája bújik a demokrácia leple alá, - a nép helyett ismét a polgár, a világpolgár lép a történelem forgószínpadára. A világpolgár, aki tetõtõl talpig csak szemforgató, szemtelen és szenvtelen látszat. A népképviselõ illúziója!



A nép uralma - amely máig soha és sehol nem valósul(hatot)t meg a maga tiszta és tökéletes teljességében - azért bizonyulhatott olyan nagyon törékenynek, mert egyfajta átmeneti, „köztes formációt” valósított csak meg az emberi társadalom Istentõl való végleges elrugaszkodásában, amennyiben a hatalom égi eredetét a „népfelség elvével” helyettesítette, illetve cserélte fel.


Gondoljuk csak meg! Államalapító nagy királyunk, Szent István kardja, jobbja és koronája még ‘isteni’ (legalábbis „pápai”) eredetûek, amely ereklyéket legendák öveznek; sõt, a Szentkorona Tana szerint a hatalom és a föld, a haza tulajdonjoga magáé a Szent Koronáé...! Az eszköz így szentesíti a lényeget. Magyarország - Regnum Marianum - Szûz Mária országa...



Aztán néhány száz évvel késõbb felvirrad az újkor hajnala, és a nép, az istenadta nép! - közfelkiáltással a Duna jegén választja királyává azt a Hunyadi Mátyást, aki nem árpádházi, és már semmije sem isteni eredetû! A magyar történelemben nagyjából innen eredeztethetjük a népfelség elvét, miszerint az abszolút hatalom azé, akinek azt a nép önként, közfelkiáltással, egy emberként a kezébe adja.



A legnagyobb földi hatalom így tehát elõször Istentõl származott, azután átment örökösödésbe (nálunk: ez az Árpád-ház); késõbb - a demokrácia elõfutáraként? - „gyakorlati okból” s a népfelség elvébõl következõen: a választott személyé lett.
A gyakorlati ok: a hatalom s a közélet fokozódó/kötelezõ „istentelenítése” - volt. Ám ez sem tartott sokáig - az Igazságos Mátyás „demokráciája” kérészéletûnek bizonyult; a halála után visszatért a megszokott önkényuralom, amelyet immár isteni kötelékek sem korlátoztak. A Habsburg-dinasztia - többször is megismételt - trónfosztása pontosan amiatt volt szükségszerû, mert az osztrák uralkodó család hatalma Magyarországon sem isteni, sem népfelségelvû legitimitással nem bírt. (Furcsa paradoxon, hogy a XX. század húszas éveiben fellépõ politikai irányzat - amely a Habsburg-ház uralkodó jogait kívánta volna visszaállítani - önmagát legitimistának (!) nevezte el. Ottó ma is Európa lézengõ rittere, akinek a szél bíz’ elfútta a kalapját, és nem tud olyan méltóságteljesen futni utána, hogy ne váljék nevetségessé. A mondás állítólag a haza bölcsétõl, Deák Ferenctõl származik.)



A XX. században világszerte, Magyarországon is elszabadult a pokol. A hatalom „istentelenítése” folytán gomba módra szaporodtak el a Sötétség Zsarnokai, kik a tízparancsolatot, a népfelséget egyformán sárba tiporták. Szörnyû dolgok jöttek!


A bolsevizmus széjjel szórta magvait: exportálta a téboly vörös „forradalmát”.



Károlyi Mihály „szocialista grófot” Kun Béla és Szamuely Tibor rémei követték. Horthy Miklós ellentengernagy/kormányzó fehér (-terror) lovon jött utánuk...


Szálasi „nemzetmentõ” lett a csúcsdísz a magyar katasztró-fa legtetején...


Rákosi Mátyást - kicsit késõbb - Kádár János és Aczél György démonja követte. Ám mielõtt gondolatban folytatnánk a sort - beszéljünk kicsit a forradalomról.



A forradalom a népfelség elve érvényesítésének messze legfontosabb mozzanata. A hatalom illegitimitását ugyanis kizárólag a szent nép képes/jogosult felismerni, amennyiben: (1) Az uralkodó puccsal, vagyis nem legitim választás útján kerül hatalomra. (2) Az uralkodó legitim ugyan, de késõbb méltatlannak bizonyul, mert felrúgja a népfelség elvét. (3) Hódító külsõ hatalom „nevez ki” uralkodót, a nép megkérdezése nélkül. Amikor a nép felismeri az uralkodó hatalom illegitim, nép-nyúzó vagy gyarmatosító jellegét, ex-lex állapotba kerül a társadalom: és a nép jogosulttá válik arra, hogy érvényt szerezzen a népfelség elvének, helyreállítsa az eredeti status quo-t. Ezt a helyreállítást nevezzük forradalomnak.



A XX. század minden borzalma abban gyökerezik, hogy a koncentrálódó földi hatalom nemcsak, hogy végleg szakított Istennel, de felrúgva a népfelség elvét is: megölte a szabadságot, vérbefojtott minden népfelkelést. Magyarországon a hatalom úgy 155 évvel ezelõtt veszítette el a jogfolytonosság maradék esélyének a lehetõségét is, az 1848-as forradalom és szabadságharc bukásával.



A világtörténelem mai három legnagyobb nemzete: az angol, a francia és az amerikai. Mindhárom éppen annak köszönhette a nemzeti öntudatának össze-kovácsolódását, hogy megvívta nagy nemzeti forradalmát, amelyben végsõsoron és végleg gyõzött a nép. A porosz és az orosz önámító nemzetek. Aztán vannak gyermeteg kisnépek, amelyek sohasem támadtak/nõttek fel, s lassan elolvadnak a globalizáció olvasztótégelyében.


Magyarország népe 1956-ban ismét elveszítette nemzeti forradalmát. Nincs még egy ilyen: kétszer is vívott, s egyszer sem gyõzött a nemzet. A XX. században az egész világon talán a miénk volt az egyetlen igazi, tiszta forradalom. Az 1956-os magyar forradalom után nem is volt több forradalom - talán egy sem. A népek lassanként valahogyan mind megfeledkeztek a népfelség elvérõl, és annak utolsó érvényesítési lehetõségérõl, a nemzeti forradalomról is.



Magyarországon 1989-ben sem gyõzött - nem is volt - forradalom. Az illegitim hatalom a választás látszatát keltve öltött divatos, új ruhát. Akár folytathatjuk is gondolatban a korábban abbahagyott névsort! A rendszerváltást, s a globalizációt nálunk nem választotta senki. Fogalmunk sem volt róla, hogy mik ezek!


A nemzetek elveszejtésének terve persze nem származhat Istentõl. A globalizáció semmibe veszi a népfelség elvét, tehát illegitim hatalom. A Római Birodalom a kereszténység elterjedése miatt omlott egykor össze, mert ez volt Isten akarata. A megváltás ereje úrrá lett a pogányság hatalmán.


Nem tudhatjuk, mit hoz, mert ugyebár: senkinek nincs megígérve a holnap. Isten útjai ma is kifürkészhetetlenek. Így hát: imádkozzunk és reménykedjünk! Holnap talán elérjük az alagút végét, s hirtelen a szemünkbe villan a feltámadás fénye.







A kisgazda kapcsolat



Az „Orbán Viktor szupersztár” politikai esszém (1996. augusztus, Demokrata) után néhány héttel „A Torgyánok fejedelmé”-ben - ami azonban hely hiányában már nem volt olvasható! - az alábbi rövid eszmefuttatást írtam:


„Torgyán József és a Kisgazdapárt társadalmi bázisa egyike a legizgalmasabb kérdéseknek, amit csak politológiai felmérések, közvéleménykutatások alapján lehetne azonosítani. A probléma az, hogy Torgyán (és az FKgP) egyre növekvõ szavazótábora, szimpatizánsainak egyre szélesebb tömege ugyanazokból a már hatalmasra duzzadt, reménytelenül elszegényedett és nincstelen (több milliós!) rétegekbõl ered, sõt táplálkozik, akik 1994-ben a szociális gondoskodás vissza-nyerésének reményében a Magyar Szocialista Pártra szavaztak. A Demokrata az egyetlen olyan magyar sajtóorgánum, amelyik hétrõl-hétre empírikusan is regisztrálja a döbbenetes politológiai tényt, miszerint a közvéleménykutatások alapján hazánkban már hosszabb ideje (!) Horn Gyula és Torgyán József egyszerre a két legnépszerûbb és a két legnépszerûtlenebb politikus is egyben, miközben a pártok népszerûségi listáját fej-fej mellett vezeti hol az MSZP, hol az FKgP! Tudnunk kell, hogy sem az MSZP, sem az FKgP szavazóbázisának meghatározó többsége nem városi emberek közül, fõleg nem az értelmiségbõl kerül ki, hanem vidéki, elsõsorban az agrár és kistelepülési lakosság körébõl. A városi proletariátusnak, a kispénzû alkalmazottaknak van egy nem túl széles rétege, amely - fõként néhány évvel ezelõttig! - MSZP-szimpatizáns volt, de ugyanez a réteg éppúgy vonzódik Torgyán József szellemiségéhez is. Mert ez a lényeg: a két populista párt tömegbázisa teljesen azonos, az azonos rétegeken belül pedig abszolút szabad a demagóg ideológiai átjárás: a kenyér ígérete és a cirkuszi hõbörgés (mint õsrégi „római valuták”) az egyszerûbb lelkekben oda-vissza, problémamentesen átválthatók.



Mert most látszólag (?) kakukktojás került a kisgazda fészekbe, Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter személyében, aki pályázó életrajzából - hogy, hogy nem?! - kifelejtette korábbi tettleges vonzódását az MSZMP-hez...


Nagyjából Horn Gyula szellemében kommentálta eme sajnálatos tény kiderülését Bánk Attila frakcióvezetõ, amikor is az „Aktuális”-nak adott interjújában meg-próbálta elbagatellizálni a történteket. A szocialista miniszterelnök emlékezetes megállapítása emígyen szólt: „Egyszer életében minden tisztességes ember volt kommunista.” Megtudtuk hát Ligetváriról, hogy õ is volt, - s ez minden...


Olvasom ugyanakkor az egyik csütörtöki újságban, hogy Ligetvári esete egyedi, s mindeddig példátlan üzenetet hordoz: kinevezése a fû alatt szervezõdõ/készülõdõ MSZP/FKgP-koalíció (!) nyilvánosan baljós elõjele.


Ha el is tekintenénk a jelenleg engesztelhetetlennek látszó politikai és személyes ellenszenvtõl, ami Torgyán Józsefbõl és Kovács Lászlóból egymás iránt szinte parttalanul árad: ma is, csak a tömegbázisok azonosak.


A „nagy ötlet” nem újkeletû, ám a kivitelezhetõsége merõben valószínûtlen.


Node mégse dobjuk ki ezt a verziót sem az ablakon, csak így, megvizsgálatlanul!


Ha nincs is benne semmi használható, - mögötte azért még lehet valami.


Tegyük föl, hogy ez a baljós vélelem telitalálat! Ebben az esetben nyilvánvalóan valami olyasmi történt, mint amikor az ultiban idõ elõtt elõkerül a piros hetes. Ez viszont két dolgot is jelenthet: (1) Torgyán József kriptokommunista, - (2) kripto-kommunista tanácsadói vezetik meg õt, az orránál fogva...


Talán mondanom sem kell, hogy az elsõ eshetõség képtelen agyrém!



Mielõtt tovább mennénk a megkezdett útvonalon - pihentetésül -, emlékezzünk meg arról, hogy ki mindenki is lett az utóbbi idõben aktív kisgazda, akikrõl ezt korábban, nagy naivul, a legkevésbé sem feltételeztük volna!


Mert divatba jött a békejobb: jobbról jobbra, aztán egyszercsak - jobbról balra.
A Kisgazdapárt gyûjtõ párt lett, - de vajon kiknek, s miknek a gyûjtõpártja?!


A Kisgazdapárt amolyan közvetítõ, nyomáskiegyenlítõ zsilipkamra is lehet...


Némi személyeskedés sajnos elkerülhetetlen lesz, amennyiben paradigmaváltást jelez! Liebmann Katalin és Várkonyi Balázs - jobbról (?)-jobbra, a FKgP-hez.


Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula - hipp-hopp a Kis Újsághoz.


Aztán kiderül, hogy a Kis Újságot részben NATO-pénzekbõl a HM finanszírozza.


A Kis Újság és a Magyar Nemzet újságírógárdája (+ még a Magyar Fórumé is!) részben egyenszilárdságú; - maroknyi, de jobbról (?) kölcsönösen kompatibilis...


Dávid Ibolya és Pusztai Erzsébet békejobbját nyújtaná az MSZP-nek...


Giczy György Németh Miklóssal és Kapolyi Lászlóval igyekszik paktálni - vagyis a szociáldemokráciával kokettál, s a farvizein igyekszik vissza a parlamentbe.


Boross Pétert pedig Orbán Viktor majdnem kinevezte az MVSZ elnökének.


Mivel ez nem sikerült, - az MVSZ a MIÉP ölébe, majd a saját hamvába hullt...


Tekintve, hogy legjobb barátom figyelmeztetését - „Mindig maradjon, legalább egy (tartalék) titkod!” - szigorúan betartom: a következõ, nagyon ide kívánkozó, s jól át is gondolt sort mégsincs eszemben leírni. Ámde nincs még vége! Ligetvári Ferenc (balról!) fel-vagy leváltja Pepó Pált a fontos környezetvédelmi miniszteri poszton, aki még búcsúzóul majdhogynem végkielégíti önmagát...


Szintén ebben a csütörtöki újságban (melynek a szerkesztõségében nem is régen Orbán Viktor miniszterelnökünk tisztelgõ látogatást tett!) olvasom, hogy Pepó és bizalmas munkatársainak a fájdalomdíj-kifizetését a bal/jobbról kisgazdává érett Skultéty Sándor, friss közigazgatási államtitkár akadályozta meg, aki egyébként a Magyar Hírlap szerint maga is komoly esélyese volt a miniszteri bársonyszéknek. Aztán dõltbetûs ‘családi’ pletykák az RTL-ben, még Skultétyrõl... „Akit Szabó László Zsolt, az MTV Rt. új, fideszes elnöke felmondással távolított el az MTV Rt.-bõl, mert korábban Peták István fõigazgatója volt, - amíg például Horváth Lórántot sokáig símán megtartotta alelnöki pozíciójában...


Miféle korporatív politikai ‘technikák’ mûködnek, érvényesülnek itten?


Azután, már a következõ heti csütörtöki újságban olvasom - igaz, csak az olvasói rovatban! -, hogy: „Ennél viszont sokkalta fontosabb: egymás után távoztak el, vagy távolították el azokat, akik valóban és ténylegesen a világ magyarságának az összefogására törekedtek. Mondhatnánk: ez már a múlté, amikor is holmi timkóivánok dirigálhatták és manipulálhatták a háttérbõl a Magyarok Világ-szövetségét. A timkóivánok letûntek és eltûntek, de a dirigálás és manipulálás megmaradt! És ez a nagy baj (...), hogy a múltat, a jelent és a jövõt nem lehet szétválasztani, elkülöníteni, még a Magyarok Világszövetségében sem...”


A részkövetkeztetések levonását nyájas olvasóimra bízom; jómagam csak a vég-következtetést igyekszem leszûrni. Bartis Ferenc a lényeget feszegeti!


Múlt, jelen és jövõ - egybefolynak. Mivel Magyarország a kommunista múltját hivatalosan sem kifelé, sem befelé sohasem tagadta meg, az ma is él és mûködik: gyökeret ver, szárba szökken, virágzik, termést hoz. Ma is kommunista vegetáció burjánzik a társadalomban - a gazdaságban, a kultúrában, a családban, sõt, még a lelkeinkben is -, csak éppen másként hívjuk.


A bolsevik eszme ezer fedõnév alatt él tovább, de az ügynökei ugyanazok.


És te, te újabb baljós sor - hiába ágaskodsz! - újból csak üresen maradsz...



Fogalmam sincs, hogy hajdanán kiket, a társadalom mely valós rétegét képviselte a történelmi Kisgazdapárt, - képviselhette akár a kisgazdákat is... Felteszem, hogy akkoriban a kisgazdák számottevõ lélekszámot jelentettek.


Megengedve, ám el nem fogadva, hogy a történelmet nem csupán manapság, de azelõtt is vígan hamisították, - az igazság végülis bármi lehet...


De vajon hol vannak ma, hányan és hol élnek a valódi kisgazdák?


Akik minden évben bevetik és látástól vakulásig túrják apróka parcelláikat, hogy azután a termények bevételének adózott maradványából vásárolják meg az újabb vetõmagot, a gyomirtó/növényvédõ vegy-és kegyszereket, az ásót, a kapát és a nagyharangot, a mûtrágyát, - mindazt, amire már nem is telik...


Akárhányan vannak, - ez a Kisgazdapárt nem õket képviseli!


Egyfajta vegyes ‘elitet’, amelynek az eredete és identitása máig megfejthetetlen.


Mert blamázs blamázst követ.


Kisgazda miniszterek vannak, jönnek-mennek, - koncepció pedig nincs.


Igyekeznek szétverni a szocialista örökségû nagyüzemeket, a nagybirtokot, - s azután jöhetnek a holland telepesek?! Mégis, milyen jövõ vár majd a kisgazdák (?), a magyar mezõgazdaság teljesítményére és áraira az Európai Únió elõírásai, szabványai, termelési kontingensei közepette, mi lesz a magyar termõföld sorsa, amelynek ára ma az úniós átlag tizede-huszada?


Mi van, mi lesz az ún. ‘zsebszerzõdésekkel’, ‘az évszázad’ felfedett botrányával?
Hát semmirõl nincs átfogó elképzelés, csak hangzatos, rögtönzött blöffök?


Elég elolvasni a Kis Újság bármelyik számát: zavaros, ostoba kotyvalék...


Felszámolják a pápai katonai repülõteret, s a flottillát, - és e döntéseknek sem felelõse, sem magyarázata nincs. Csak halandzsa a szakmaiságról...


Négyszáztizenhárom milliárdos készpénz-injekció állami költségvetési fikciója, amelynek az ismeretelméleti alapjairól semmit nem tudunk. Milliárdok ömlenek a mezõgazdaságba, de nem tudhatjuk: mi célból, mire, hová és kiknek?!


A vidékfejlesztés koncepciója, a programjai szintén ismeretlenek, ámbár jelentõs infrastruktúrális beruházások valósultak meg: utak, s újabb csatornák (öntözõ és lakossági célokra) ugyan nem épültek, viszont a lakatlan területek zömét is több-szörösen körbekerítették túlnyomórészt szabálytalanul épített, sõt, minden józan észnek is ellentmondó telefonhálózattal, gázvezetékkel, villannyal, kábeltévével, amelyek szolgáltatásait szinte senki nem veszi igénybe, hiszen áraikat a lakosság képtelen kifizetni.


A környezetvédelemre szánt költségvetési pénzösszegek viszont a legsürgõsebb feladatok megoldására sem elégségesek; - így azután minden szükséges közmûvel felszerelkezve, ám egy egybefüggõ nagy zagytóban evezünk be az Únióba...


S jött a politikai neutronbomba, - Székely Zoltánt húszmillióval húzták be az elõre felállított korrupciós csapdába. Valami csatorna-szerzõdés volt a tét...


De az M3-as autópályát - tendereztetés nélkül - egy olyan részvénytársaság építi, amelyik azelõtt még komolyabb földutat sem épített; soha, sehol. Más.


Mondják - jelentõs munkához, szerzõdéshez kizárólag kétfajta úton lehetséges hozzájutni: az állam hatalmi döntésével és/vagy vagy korrupcióval... Ugyanaz.



A legújabb hírek szerint gyorsított ütemben halad a Torgyán-villa építése.


Hogy mibõl épül?! Mint a Horné: családi ingatlanok értékesítésébõl...



Csodálható-e, ha egyébként tisztességes (?!) emberek, szemügyre véve az úgy-nevezett jobboldal szervezõdéseit, kaméleon átalakulásait, furcsa vezéralakjait, - undorukban felfedezik a keresztény Németh Miklóst?!


Aki majd most, tíz év után végre, - legott pártot üt az MSZP-n...!


A szétkergetett maradék - a meghatározhatatlan identitás - pedig újból össze-szervezõdhet, és összeállhat a szintén szétesõ Kisgazdapárt romjaival, tekintve, hogy az ideológiai hozományuk lényegében azonos.



Kire szavazzunk 2002-ben: Nagy Sándorra, vagy Demszky Gáborra?


Feltéve, hogy végleg megszakad a kisgazda kapcsolat.

Az ementáli kisgazdapárt



Tudvalévõ, hogy bolygónk állandó égi kísérõje, a Hold, mindig csak ugyanazt az oldalát fordítja felénk, - ezért a ‘boldogabbik’ arcát a Földrõl soha nem láthatjuk. ‘The dark side of the Moon’ - játssza a monumentális, ünnepélyes hangzású Pink Floyd.‘Bad Moon’s on the Rise’ - énekli sajátosan kemény country-hangján John Fogarty... A Hold sötét, láthatatlan oldala akár gonosz erõk támaszpontja is lehet.


Tegyük fel, hogy mostanában tényleg rossz Hold van felkelõben.


Tegyük fel, hogy 2000. az évezred utolsó éve, tehát nem 1999. volt az...


Tegyük fel, hogy kettõezer-kettõ sem lesz egy túl jó évünk...


Tegyük fel, hogy az MDF még haló porában is virulensen fertõzõ.



A pusztulás csírái feltartóztathatatlanul rajzanak, immár tíz év óta.


Mert az MDF-et a tagadás tagadása jegyében, milliméter-papíron tervezték meg, hogy csak látszólag váltsa fel a sötét erõk hatalmát. Ellen-állampártot alapítottak, mely lehetõvé tette, hogy a pártokrácia tíz éves uralma során a pártállam önmaga inverzévé fejlõdjék, változatlan eszmeiséggel...


Az MDF-lárva, mint mohó, féktelen étvágyú hatalom-hernyó észrevétlenül rágta le a feltámadó Magyarország illúziójának frissen kizöldellt lombkoronáját, majd bebábozódott - visszaadta a teljhatalmat szörny-szülõanyjának, a kaleidoszkóp-szemû MSZP-nek -, s eltûnt a szemünk elõl. Másodvirágzását már, mint a Fidesz kergeröptû halálfejes éjjeli pillangója éli meg, azonban hiába a legújabb meta-morfózis: minden szárnypróbálgatása csak a pusztulás lehelletét árasztja.


Akárcsak gyûjtõpárt-elõdje a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MDF is minden pártba belepetézett, s a kis pondrók aprócska lyukakat rágnak.


Gondoskodnak szülõanyjuk, a bolsevik eszme halhatatlanságáról.



Vajon kinek lehet az érdeke, hogy a sebek mindig újra felszakadjanak, - és azon nyomban újra el is fertõzõdjenek?! Csurka István, aki fokozatosan belesímul a Fidesz-hatalom ölelésébe, - a pártjával együtt élvezi a parlamentiség biztonságos langymelegét. Látens kormánypárt lett! Mint ilyen, sajnos megfeledkezett arról, hogy a globalizáció letéteményese soha nem az MSZP, hanem az MDF volt - leg- újabban pedig már a Fidesz... A MIÉP suttyomban történt hatalomba emelésével megszûnt a tisztánlátás, a nemzeti önkontroll minden intézményes lehetõsége, - a Magyar Fórum unalmas pártlappá változott, akárcsak a Magyar Nemzet.


Node mégis: kinek állhat érdekében?! Kinek állhat az érdekében, hogy a liberális média háttér segítségével, tehetetlenségi nyomatékával is felvértezve fellázítsa a magyar népet a pártokrácia fellegvára, a demokratikusan megválasztott magyar parlament és 386 országgyûlési képviselõje, a politikai elit ellen az olajbotrány kirobbantásával? Mûbalhé ez, elterelõ hadmûvelet, - vagy még inkább: kétségbe-esett kísérlet egy elkésett forradalom ‘visszapótlására’?!


Augusztus 23-ikán, a Parlament olajbotrány-vitanapján - s íme, lõn világosság! - a mi Csurka Istvánunk végre felocsúdott csipkerózsikaálmából, mert csengettek... Jószerivel a komplett országgyûlés, az összes parlamenti párt, szakértõivel, hold-udvarával együtt, s a Kormány, minden államilag jól fizetett tanácsadójával, vala-mennyi titkosszolgálatával egyetemben hetek óta azon tipródik: kinek az érdeke, hogy végzetes anarchiába taszítsa az országot?!


Mindenki egymást vádolja, ámde értelmes ötlete csak egy embernek volt.


Nem lehet kizárni egy külsõ hatalom, vagy valamely sötét erõ érdekeltségét, sõt, effektív részvételét az akcióban - mondta, írta a bölcs tót atyafi!


Ne feledjük: 1848. és 1956. kirobbantása is globalizációs érdekbõl történt!



Node azért mégse értékeljük túl Csurka István megnyilvánult bölcsességét, bár az alapgondolat felvetése kétségkívül rendkívüli képzelõerõt, alkotó fantáziát is fel-tételez. Nyilván újra eszébe jutott, hogy ez itt a reklám helye, nosza prolongálja és a jelenkori történésekre is alkalmazza hírhedt generál-elméletét, miszerint a New York-Tel Aviv tengely s annak elõretolt titkos harci alakulatai, a CIA és a Moszad ügynökei hazánk elözönlését, a magyarok kiûzését készítik elõ... Bár ezt explicit formában nem mondta ki, de ugyan mi másra is gondolhatott? Kicsit
pontosabban: most miért nem nevezte meg konkréten ‘a sötét erõket’? A MIÉP-képviselõk felszólalásaiból - felvettem a mûsort videókazettára - akár még azt is kikövetkeztethetnénk, hogy ez ‘a sötét erõ’: az egykori ‘nyugodt erõvel’ azonos! Te jó ég! Netántán az MDF ‘templomos fõpapjai’ külföldi ügynökök lennének?!
Gondolatban a számra ütöttem, büntetésként a meggondolatlan sértésért! Dehát ugyan mégis: milyen titkos, nemzetközi erõre gondolhatott Csurka István? Kinek állhat érdekében, hogy megdöntse a polgári-nemzeti kormányt?!



Kezdettõl fogva gyanús, hogy Torgyán és Orbán nincsenek egy súlycsoportban. S most, mikor az alkalmi triumvirátus látszólag jelentéktelen, ámde fundamentális tagja, ‘a nyugodt erõ’ kilépni készül a koalícióból, mert a békejobbját nyújtja a bolsevik-utódpártnak: Torgyán végsõ hazárdjátékra készül. A 2002-es választási együttmûködést is csak úgy tudná elképzelni, hogyha a Fidesszel egy az egyben állítanának közös képviselõjelölteket, ami azt is jelenti: az FKgP egyenrangúságra (kvázi azonos arányra) törekszik a Fidesszel (szemben). Torgyán tehát jól tudja, s már mint ténnyel kalkulál vele: az MDF kiugrása felértékeli a Kisgazdapártot, és így Orbán Viktor bármekkora árat is kénytelen lesz megfizetni azért, hogy ne a MIÉP-pel lépjen választási szövetségre. Ámde Torgyán többre vágyik, minthogy csak egyszerû köztársasági elnök legyen. A kimerevített képünk azt a történelmi pillanatot mutatja, mikor a második bolsevik állampárt, a rendszerváltás nyugodt ereje ismét csak bebábozódik, majd legott szét is rajzik a jövõ mindkét lehetséges irányába! Tekintve, hogy már az összes templomos lovag az úgyis bekövetkezõ jövõre gondol és apellál - a ‘hivatalos’és formális MDF a békejobbját nyújtja a kriptokommunistáknak, a rejtett szárny pedig minden eshetõségre készen gyorsan beépül a Kisgazdapártba...!


Másként ugyanis mivel lehetne magyarázni, hogy legújabban boldog-boldogtalan - korábban balos múltú, ámde késõbb a nemzeti újjászületéshez szegõdött káder - habozás nélkül pártol át a néhai Antall József utódpártjától a klinikai tüneteket is sûrûn produkáló Kisgazdapárthoz? Torgyán önkontrollját vesztett önimádatában magában ravaszul mosolyog; azt hiszi, jó jel, ha Antall egykori nyája hozzá pártol és lassan körbezárja õt... Pedig az FKgP számára ez már a halál csókja - puszija...


Báránybõrbe bújt farkasok, akik egyszer majd felnyitják a titkos borítékot.


Mert mindenkinek van egy borítékja, amit a másiknak egyszer belengethet.



A baljós tartalmú borítékok mentén pártok, klubok, alapítványok, társaságok, szövetségek szervezõdnek. És szerencsétlen, instant karmájú (copyright by John Lennon) célszemélyeket tolnak elõre, kiket kellõ pillanatban idõzített bombaként felrobbantanak.


Antall József is halálos betegen lett rendszerváltó miniszterelnök, - kétséges volt, hogy egyáltalán megéli-e a négy évet. Az életerejébõl így csupáncsak paktumokra tellett. Csurka István felvállalta Lucifer erõsen kétes, felvilágosító szerepét, hogy a fejreejtett nemzet élõ lelkiismerete, mi több, ‘lámpása’ legyen, de a dosszié, az aláírás elõre kódoltan megfosztotta minden lehetséges hitelétõl. Jobbnak is látta kiegyezni a háttér-államhatalommal...


Horn Gyulát egy máig rejtélyes autóbaleset majdhogynem eltérítette a hatalomtól. A ‘figyelmeztetéstõl’ örökre elfelejtette, hogy egyszer kommunista volt. Aztán el-tûnt a diplomamunka, s két hét az életrajzból, de feltûnt a III/III-as érintettség és a karhatalmista múlt. Cölöpök mentén búvó politikai, bilderbergireinkarnáció...


Torgyán József szintén ‘dossziét kapott’ Antall Józseftõl, jókívánságokkal.


Esélye az elõremenekülés, - a Fidesz hátán a kisgazda mennyországba.


Orbán Viktor Soros György kreatúrája, az angolszász királyi globalizmusé.


Karmája nem borítékban, hanem a néma tanácsadók legendáiban rejtõzik...



Valakit most felhasználnak, hogy azután áldozati bárányként kivégezzék.


Valakit most beáldoznak, aki nyilván csak kakukktojás, beépített bomba volt.


Egy futárt is beépítettek, hogy majd idõvel magával rántsa, elveszejtse a vezérét.


Félidõben egészpályás letámadást rendeltek el az Olümposz istenei, hiszen mégse kockáztatható meg, hogy a Royal Society itt is túl mélyre gyökerezzék...


Az anarchista forradalom ügynökei rutinjukat 1789-bõl és 1917-bõl hozták.


Megfuttatják Torgyánt, hogy legyengítse Orbánt és a Fideszt.


Ha szükséges, hát rájuk küldik a felbõszített, felháborodott aljanépet is.


Másként nem látszik biztosíthatónak az újabb MSZP-SZDSZ koalíció.


A Kisgazdapárt pedig már lyuk hátán lyuk, - akárcsak az ementáli sajt.







A három farizeus


Mottó:
„Tedd, amit a farizeusok, de ne higgy nekik!” - mondta Jézus Krisztus.



Nem túl széles körben ismert, hogy az Antikrisztusnak (vö. pl. Jelenések Könyve, vagy az ún. ‘Máriás papok Kék könyve, stb.) - így a Végkifejlet korában - három feje van: a kommunizmus, a liberalizmus, és a szabadkõmûvesség.


A harmadik sárkányfej konkrétabb neve (666) kibonthatatlan, kirészletezhetetlen, leírhatatlan, leleplezhetetlen, a fej mibenléte megnevezhetetlen, - pontosabban fej és jószágvesztés járhat érte... (Vö. pl. ‘a fejnélküli lovas’ okkult legendájával.) A legveszélyesebb titkokat nem szokás, nem is szabad felfedni; egyébként is, miért vállaljon mártíromságot egyetlen ember, - mások nemtörõdömsége és ostobasága miatt!? Mindenki csak kaparja ki szépen a gesztenyét, a saját fáradságával, saját magának, saját üdvössége érdekében. Megõrizzük hát az utolsó titkot, mert az nem mindenkié...


Aki gondolkozik, úgyis rájön, ám ettõl kezdve pokollá válik az élete.



Kezdjük ott: szép kis politikai szerelmi háromszög van kialakulóban a 2002. évi országgyûlési képviselõ-választásokra! Elvtelen, fajtalan (perverz), szemérmesen félrenézõs amatõr gruppenszex, melyhez az európaiúniós csatlakozási tárgyalások lezárása, a skizofrén tartalmú brüsszeli országjelentések, s a terrorizmus-ellenes, tartós szabadság fedõnévre hallgató III. világháborús hadgyakorlat szolgáltatja a zenés kíséretet.



Az MSZP-ben a mindenható Horn Gyula ím’ kicselezte önmagát is! Nem akarta, hogy Németh Miklós túl korán túlnyerje magát, de azt sem, hogy Kovács László legyen a végsõ jelölt, amíg õ el nem dönti: akar-e újra Magyarország miniszter-elnöke lenni, vagy sem. Inkább mindkettõjüket parkoló pályára helyezte, amikor Medgyessy Pétert tolta elõre ékként. (Vagy konkrét utasítást kapott valahonnan?)


Mesterien taktikázott megint, hiszen önjelölt jelöltje éppen akkorra veszíheti el a mindenfajta hazai támogatottságát (amortizálódik), amikorra a Mester idõzítette...


Januárra-februárra az MSZP már nagyon „keresni fogja” miniszterelnökét és meg is fogja találni Németh Miklós vagy Horn Gyula személyében; így ezzel a remek idõzítéssel a párt szétesését is sikerülhet elkerülni. Medgyessy mint hatásos blöff, nagyszerûen kitöltheti a kritikus idõintervallumot. (De mi lesz, ha mégsem blöff?)


Mint önbizalmát elvesztett ál-szociáldemokrata párt - a potenciális elvtársi kört már jó elõre igyekszik lehetõség szerint ismét a maximumig kiszélesíteni (az SZDSZ-szel és a Munkáspárttal), így újra összenõ, ami összetartozik. Az MSZP nemrég „véglegesen” kinyilatkoztatta, hogy választási gyõzelme esetén a MIÉP-pel még akkor sem lenne hajlandó koalícióra, ha ezzel „megnyitja a lehetõséget” egy Fidesz-MIÉP koalíció elõtt. Pedig direkt rákérdezett a közszolgálati televízió szerkesztõje: „Tényleg, lemondanának a parlamenti hatalomról?!” - „Igen!” - hangzott a határozott válasz. E mögött az a meggyõzõdés áll, hogy ti. az Európai Únió úgyis megtagadná hazánk felvételét, amennyiben a Fidesz-MIÉP koalícióé lenne a hatalom. Emellett az MSZP kategorikusan elutasítja az ún. nagykoalíciót is, hangoztatván, hogy a jelenlegi kormánypárttal (a Fidesszel) nincs megegyezési lehetõség, hiszen a jövõre vonatkozó stratégiai-taktikai elképzelések is merõben ellentétesek. Ugyanakkor az MSZP-t már most is a széthullás veszélye fenyegeti, mégpedig több oldalról. A fõként a „spontán önprivatizáció” révén tõkéhez jutott, az MSZP holdudvarához tartozó nagytõkés lobbyk már nagyon nehezen viselik el a folyamatos költségvetési "juttatások" hiányát, hisz ezeket a pénzeket ma (már 3 éve) elsõsorban Fidesz-közeli vállalkozások kapják. Az MSZP-s cégek jelentõs hányada csõdközeli állapotban van; állandó állami megbízások és tõke-injekciók nélkül képtelenek biztosítani, fenntartani a látszatvirágzást. Számukra az egyetlen megnyugtató távlati megoldás - a hatalom visszaszerzése. Újabb 4 évnyi „cash-flow vákuumot” már semmiképpen nem viselnek el!


Másfelõl az MSZP-ben egyre nyomasztóbb a felhalmozódott feszültség is, ami a generációváltásra, a „jogfolytonos” poszt-bolsevik belsõ elit leváltására irányul, s a kiöregedõ pártvezetésre nehezedik. Ehhez jön hozzá azoknak az egyre inkább „hangadóknak” a nyomása, akik végtére valódi szociáldemokrata párttá kívánnák alakítani az MSZMP és a Bokros-csomag valójában nagytõkés utódpártját.


Minden korábbi idõszakban tapasztaltnál erõsebb az a benyomás, hogy az MSZP tulajdonképp több, már-már külön is választható pártból van összeragasztva, - és mintha most meglazulna a Horn Gyula-féle kötõanyag! A Kovács László vezette liberális szárny elszalasztotta a stratégiai lehetõséget, hogy nyíltan szövetségre lépjen az SZDSZ-szel, Demszky Gáborral. Mindazok, akik (nincsenek túl sokan) direktben is támogatták Horn kártyamutatványát (hátha mégse mutatvány volt?), a mellényzsebbõl elõhúzott talont, Medgyessy Pétert; - szintén vesztésre állhatnak, hisz a Horn-csinálta miniszterelnökjelölt ma már csak szégyellni való, nevetséges teher (kinek-kinek vérmérséklete, pártállása szerint) a Párt „egyébként patyolat-tiszta”, makulátlan renoméján... A körülmények összejátszása folytán ismét, im-máron kétszeres erõvel értékelõdött fel, nõtt meg a népi szárny „felülkerekedési esélye”, nevezetesen Németh Miklós miniszterelnökké jelölésének a lehetõsége. Ismerve Horn Gyula elképesztõ sakk-tehetségét, azt sem lehet végképp kizárni, hogy lényegében éppen ezt akarta elérni, ami majd most történni fog! Horn Gyula tökéletesen ismeri és újra meg újra alkalmazza is az oda-vissza szervezés elvét, „az ún. politikai csiki-csukit”; mesteri ütemérzékkel tolja és húzza elõre és hátra a vezetõ kádereit, akikrõl tudja, hogy kulcsszerepet játszanak saját gyõzelmében. Mindenesetre valószínûsíthetõ, hogy a népies és vallásos Németh Miklós éppúgy a Mester kreatúrája lehet, mint ahogy Medgyessy Péter, a párton kívüli bankár „nem lett”, illetve direkt lett, hogy ne legyen! (De vajon tényleg biztos, hogy nem lesz?!) Eléggé nyilvánvaló, hogy Horn ismét miniszterelnökjelölt lehetne; - és ha nem lesz, csak azért nem, mert nem akar, mert „átadja a stafétabotot” valaki másnak... (Vagy esetleg a feljebbvalói kötelezik rá, hogy adja át...)


Amúgy elég nagy lehet a kísértés, hogy visszavágjon Orbán Viktornak.


A Fideszben mindenki meg van gyõzõdve, - végre sikerült „a királyi hatalmat” olymértékben meggyökereztetni és be is betonozni, ami már a szavazók több-ségét képviseli, hisz „sikerült” szinte minden jobboldali párt használható magját a Fideszbe beolvasztani. Többé sem az MDF, sem a kisgazdák, sem a keresztény-demokraták nem „veszélyeztethetik” már a Fideszt: mind õbenne léteznek, vagy sehogyan sem. A Fidesz már egyetlen pártként készül a választási gyõzelemre; - potenciális szövetségeseit egytõl-egyig megemésztette. Ugyanakkor tudatosan is apellál a saját sokféleségére; - olyannyira plurális, modern (!) párt, hogy „képes” tartósan asszimilálni és meg is jeleníteni (!) önmaga ellentétét, mert voltaképpen a pártvezetés egyetlen elvhûsége a következetes pragmatizmus. Észre kell venni, hogy a Fideszben elõre megtervezetten, óramû pontossággal mûködnek együtt - a diktatórikus centralizmus égisze alatt! - olyan pártfunkcionáriusok, országgyûlési képviselõk, akiknek a hatalom aktuális kérdésein túl semmilyen közös témájuk, érdeklõdésük, szellemi vagy erkölcsi hitvallásuk nincsen; szemben az MSZP-vel, amelyben a demokratikus széttagoltság jegyében olyan politikusok is képtelenek a minimális egyetértésig eljutni, akik egyébként minden tekintetben egyívásúak, illetve egy húron pendülnek...


A cél szentesíti az eszközt; a Fidesz sokkalta machiavelisztikusabb párt, mint az MSZP, pedig „hazudik”, aki színlelésben túltesz a bolsevikokon!


A Fidesz felsõvezetése látszólag ugyan decentralizált; viszont ez csak azt jelenti, hogy minden fontos személynek (V.I.P.) megvan a maga jól körülhatárolt reszort-feladata. Így például: Áder János házelnök maga a megtestesült „nyugodt erõ”, szinte árad belõle a tréfálkozó magabiztosság, ámde elvi kérdések fejtegetésébe soha nem bocsátkozik. Orbán Viktor a Fidesz pártügyeivel már nem foglalkozik; - mint nemrég mondotta: minden energiáját a gyakorlati kormányzásra fordítja. Kövér László „ideológiai különfeladata” egyes kategorikus kijelentések kemény megfogalmazása, összhangban a balliberális sajtó vélekedésével, miszerint Kövér radikális, szélsõjobboldali politikus. Nemrég kinyilatkoztatta: a Fidesz „egyedül” kívánja megnyerni a 2002. évi választásokat, így tehát nem köt újabb választási szövetségeket. De azt is szükségesnek látta a közvélemény tudtára adni, hogy a Fidesz a MIÉP-pel nem köt koalíciót, a választási gyõzelme esetén sem, mert a MIÉP „nem szalonképes párt”. Emellett Kövér kizárta az MSZP-vel „kötendõ” nagykoalíció lehetõségét is, mondván: „ezzel az utódpárttal, soha!”. Kövér (a Fidesz) tehát nem vonzódik a szocialistákhoz, viszont nem is szélsõjobboldali.



Érdemes kicsit elgondolkozni, vajon az MSZP vagy a Fidesz „koncepció-gyártói” kalkulálnak, extrapolálnak, számolnak, sakkoznak és taktikáznak-e jobban?! Mert a kialakuló helyzet kétségtelenül rendkívüli.


Szeptember 11-ike óta a világ gyökeresen megváltozott; az egypólusú angolszász világhatalom kegyetlen pofont kapott a terrorizmustól, olyannyira nagyot, hogy „ijedtében” jól megrázta magát és - legalábbis külügyi és katonai értelemben (szigorúan amerikai és brit irányítással, NATO-alapokon) - legott kõkeményen összeszervezõdött. Ennek a hatalmi centralizációnak és koncentrációnak összes folyománya, következménye oly messze vezet, hogy az összes várható fejlemény ma még nem számítható ki; egy azonban biztos: a világ kényszerpályára került, és nagyjából visszafordíthatatlanul. Innentõl kimerevedik a kép, - vagyis „akit éppen vesz a kamera, hosszútávon is látható marad a világképernyõn”, aki pedig a part-vonalon túlra került, az nagyjából ott is marad. Akit „erõsnek és megbízhatónak” ítélt a csapás idõpontjában végrehajtott nagyhatalmi C-típusú átvilágítás, az a hatalomban maradhat, késõbb is. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor egymás után aratja a nemzetközi babérokat, kap legmagasabb elismerést jelzõ kitüntetéseket! Téved, aki azt gondolja, azért kapja, mert esetleg fél év múlva nem lesz aktuális..! Épp ellenkezõleg, az elismerés a magyar népnek szól: „Válasszátok meg újra!”. Mert az új világrend legfõbb alapja nem egyszerûen az angolszász (plusz egyéb) nagyhatalmak és mai csatlósaik szilárd katonai szövetsége, terrorizmus-ellenes koalíciója, hanem - speciális elemként - a résztvevõk személyes együttmûködése, hiszen az egész emberiség válságos órájában az egységes akaratot összeforrasztó legerõsebb kötõanyag a személyes megbízhatóság, a bizalom! Orbán Viktort így a történelem választotta ki. Mindezektõl függetlenül is teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországnak az Európai Únióhoz való csatlakozása 2002. és 2006. között következik majd be: a belépés a következõ kormány érdeme lesz, „függetlenül” attól, hogy valójában ki mindenki készítette elõ azt. Ha mindezt alaposan végig-gondoljuk; - szinte „lehetetlen”, hogy ne Orbán Viktor vezesse be az országot az „integrált” Európába! És mégis, van itt néhány csúnya, nyugtalanító bökkenõ...



Százalékokkal most nem dobálózom, azt meghagyom a politológusoknak; témám szempontjából a lényegi tendenciák számítanak, ami nem számháború!


Valószínûsíthetõ, hogy az MSZP még harmadmagával - oldalán az SZDSZ-szel, vállán a Munkáspárttal - sem lesz képes a választási gyõzelemre, ami azt jelenti, hogy a baloldal nem lesz képes kormányt alakítani, még akkor sem, ha netán az MSZP kapná abszolút értelemben a legtöbb szavazatot.


Hozzáteszem, hogy ez utóbbi is csak Németh Miklóssal képzelhetõ el...


Én magam, minden történelmi „szükségszerûsége” (terrorizmus-ellenes koalíció, „személyi” kötõdések, jobboldali royalitás és lojalitás, az MSZP régóta remélt, végre-valahára valóság-közelbe került szétesése, stb.) ellenére kételkedem benne, de mégis, tegyük fel, hogy a Fidesz „egyedül” is eléri a választásokon az abszolút többséget. Pyrrhoszi gyõzelem lesz ez!


Egy-két százalékos parlamenti többséggel ugyanis nagyjából képtelenség stabil kormányzást megvalósítani, - márpedig ugye a MIÉP-pel kötendõ koalíció ki van zárva... Ráadásul ez már csupán amiatt is képtelen helyzet lenne, hiszen minden egyes országgyûlési döntés esetében az inkriminált MIÉP lenne a mérleg nyelve; ez állandó zûrzavaros taktikázássá alacsonyítaná a törvényhozást. Belegondolva, ez sokkal „rosszabb” lenne, mintha a gyõztes Fidesz kormány-koalícióra lépne a MIÉP-pel... Ami azonban több okból lehetetlen! Magyarán: választási gyõzelme esetén - aminek az elsöprõ aránya szerintem teljesen valószínûtlen - a Fidesz két rossz közül választhatna: vagy „tiltott” koalícióra lép a MIÉP-pel (ami „stabil” kormánytöbbséget biztosít, viszont „cserébe” kitiltják Európából!), vagy egyedül (netán kisebbségben) kormányoz (ami a „képtelen” kormányzás ellenére biztos út az Únióba)...


Van persze egy harmadik út, amely stabil, sõt, „össznépi egységfrontos” hatalmat biztosít belföldön, ugyanakkor még biztosabb út az Európai Únióba! Ez az út a nagykoalíció útja, vagyis a végsõ kiegyezés „az agyagba döngöltekkel”!



Beláthatjuk, hogy a leírt esélylatolgatás alapján eléggé zavaros a helyzet, hiszen amely variáció bekövetkezésének kellõképpen nagy az esélye, az nem valósulhat meg valamelyik párt kõkeményen deklarált averziója miatt. Amennyiben az egész problémakört afféle matematikai, ún. „tiltótarifás optimumszámítási” modellként kezeljük, úgy kiderül, hogy csupán egyetlen „valós” megoldás létezik, már ti. az, amelyben mindegyik alapvetõ párt hû marad tárgyi kinyilatkoztatásaihoz, tehát megvalósulnak posztulátumai.


Ez az az eset, amikor a Fidesz gyõz, és egyedül (az MDF-fel) alakít kormányt.



Szándékosan hagytam a végére a mérleg nyelvét, a MIÉP-et.


A MIÉP ugye semmiképpen nem lépne kormánykoalícióra az MSZP-vel, - igaz, az sem vele. Állítja, csak akkor vesz részt a Fidesz kormányában is, amennyiben a fõ célkitûzéseit érvényre juttathatja. Ez teljesen valószínûtlen; - emellett ugye a Fidesz részérõl a MIÉP-pel köthetõ koalíció merõ fikció, teljesen ki van zárva...


Ezzel szemben a MIÉP úgy készül a kormányba, mintha már benne is lenne!


Mint jól látható, nincs olyan „felállás”, amely megfelel a szereplõ pártok elõzetes deklarációinak és emellett stabil kormányzást is biztosítana... Nagy kérdés, hogy akkor, mikor a ménkû fene nagy égzengés közepette be is üt, - mit választanak inkább: az instabilitást, vagy ‘az elveik’ feladását?


Némelyek szívesen választanák az elveik feladását - amit nem lehet -; mások az instabilitást, ami viszont megengedhetetlen... Mi az, ami a legnagyobb stabilitást adja a legkisebb önfeladás mellett?!


A nagykoalíció. Lehet tudni, ráérezni, gyanítani, - elkerülni nem nagyon...


Mondom én, farizeusok ezek!


De mi mást lehet tenni?!







Ebben az országban él:


A húsosfazék népe



Lead 1.: „Lehet, hogy a lakosság nagy része - legalább 38 százalék, de lehet, hogy még több - valójában irtózik mindentõl, ami új. Nem változást akarnak, hanem nyugalmat. Nem boldogulást, hanem megélhetést. Rövid munkaidõt, hosszú hétvégét. Soha nem kaphatják már meg, mégis reménykednek. ÕK A HÚSOSFAZÉK NÉPE.” Írta Bencsik András glosszájában, 2000. július 27-ikén.


Lead 2.: „Itthon vagyunk. A mában. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) toronymagasan vezeti a népszerûségi listát. Ha most lennének a választások, nyerne; egymaga közel 60 százalékot érne el. Ha most lennének a választások, a polgári-nemzeti pártok hatalmasat buknának. Ez a realitás. (...) Az Orbán-kormány csak akkor maradhatna a helyén, ha a cselekedetei jó hírét el tudja mindenkihez juttatni. E szempontból mellékes, hogy a cselekedetei jók-e, vagy rosszak, s hogy egyáltalán megtörténtek-e. Csak a látszat számít: a média.”
Írta Bencsik András a következõ heti glosszájában, 2000. augusztus 3-ikán.



A második idézett újságcikk „tényként” állítja a magyar életszínvonal korszakos változásairól (még 2000-ben) az alábbiakat:


(1) A Horn-kormány a hetvenes évek szintjére vetette vissza azt.


(2) Most (már) a nyolcvanas évek elejének szintjén vagyunk.


(3) Az igazán kedvezõ hatások csak most kezdik elérni a társadalmat.



A leghatározottabban ellene vagyok, hogy az amerikai történelmet kritika nélkül leutánozni vágyó hajlamunkban a kommunizmust, a kommunistákat, a reform-kommunistákat és a kriptokommunistákat, az összes posztkommunistákat, sõt, esetleges túlbuzgalmunkban a szociáldemokrácia minden újrabimbózó válfaját is egyfajta generális boszorkány-üldözésnek vessük alá - a teljes körû likvidálás úgysem sikerülhet soha. Kétségtelenül rendkívül csábító a gondolat, hogy minden rosszat a szocialisták nyakába varrjunk, ám a valóság sokszorosan bonyolultabb.
A valós tények ugyanis a következõk:



ad 1. Az 1990. évi rendszerváltás az GDP-t és az életszínvonalat egyaránt a hatvanas évek végének szintjére vetette vissza, ami nagyjában-egészében mintegy 40 százalékos visszaesés. A Horn-kormány mûködésének valóban súlyos negatív következménye, hogy az életszínvonal mit sem fejlõdött - 1998-ban még mindig a harminc évvel korábbi szinten állt, ráadásul „a Bokros” felszámolta a maradék szociális vívmányokat is.


ad 2. Ám (2000-ben) sajnos egyáltalán nem áll(t)unk a nyolcvanas évek elejének szintjén! Az idézet gazdaságpolitikai és kvázi-matematikai képtelenséget is hord magában, hiszen - az említett tények ismeretében - implicite nem kevesebbet állít, minthogy az Orbán-kormány 2000-ig, rövid 2 éves regnálása alatt áthidalta a 30 éves szakadékot, s szociális idõutazása eredményeképpen visszatérhetett hozzánk a gulyáskommunizmus!


A hetvenes évek közepétõl a nyolcvanas évek elejéig terjedõ, mintegy 5 éves periódusban (1975-1980) minden idõk egyik legmagasabb magyar életszínvonalát produkálta és mondhatta magáénak az ország dolgozó népe - akkoriban éltünk a legjobban, mint ezt nemrég Thürmer Gyula (Munkáspárt) is kinyilatkoztatta volt.



ad 3. Hát...! Ez az, amitõl mindannyian komolyan félünk! Mert amennyiben az elmúlt évtized tendenciái tovább folytatódnak, - úgy kettõezer-kettõre a magyar életszínvonal folytatólag csak alulról döngeti a hatvannyolcasat...



Ebben az országban!


Ebben az országnak látszó tárgyban!


Ahol a húsosfazék depressziós népe él...



Mert a felvezetõ két idézetbõl (lásd: lead 1. és 2.) is minden kétséget kizáróan kiderül, hogy fura, nagyon fura nép él ebben az országban! Ez a bugyuta nép a lelke legmélyén még mindig atavisztikus (szkíta vagy párthus) örökségét kutatja, nyereg alatt puhítja a húst, bõ gatyában táncol, és a maga fõzte fütyülõs barackot issza, mert nem hajlandó beletörõdni, hogy már az is jövedéki termék...



(1) „A lakosság nagy része valójában irtózik mindentõl, ami új.”


(2) „Nem változást akarnak, hanem nyugalmat.”


(3) „Nem boldogulást, hanem megélhetést.”


(4) „Rövid munkaidõt, hosszú hétvégét.”


(5) „Soha nem kaphatják már meg, mégis reménykednek.”


(6) „Az MSZP toronymagasan vezeti a népszerûségi listát.”


(7) „A választásokon nyerne; - közel 60 százalékot érne el.”


(8) „A polgári-nemzeti pártok hatalmasat buknának.”


(9) „Csak a látszat számít: a média.” (Vagyis: a Demokrata?)



A Magyar Demokrata hetilap, a legelején Bencsik András heti glosszáival - hogy, hogy nem - szintén a magyar média szerves része. Mi több, meghatározó eleme, hiszen hozzá hasonló „szókimondó színes hetilap” nincsen még egy. Cirka 60-80 ezer, jórészt értelmiségi polgár, állampolgár olvassa hétrõl-hétre. Ráadásul, mint tudjuk: a mérõmûszer mûködése is befolyásolja a mérések eredményét; - ebbõl következik, hogy a Demokrata által közölt reprezentatív közvélemény-kutatási adatok részben éppen hogy a méréseket eszközlõ lap befolyása következtében olyanok, amilyenek. Azt is érdemes megemlíteni, hogy aki a Demokrata által feltett kérdésekre egyáltalán válaszol (szóba áll a riporterrel!), az már egyszer választott, - hiszen a regisztrált bal-liberális többség nagyrészt válaszadás nélkül megy tovább az utcán...! Amibõl persze még az is következik, hogy amennyiben a Demokrata a felmérései alapján 38-60 %-ra taksálja az MSZP-szimpatizánsok arányát, akkor az valójában legalább 70-80 %, vagyis kettõezer-kettõben jó nagy csinn-bumm várható; könnyen lehet, hogy közel 386 bal-liberális képviselõje lesz a magyar parlamentnek. Mert ha feltûnt az eddigiekbõl, ha nem - ez a történet, Bencsik András története arról szól, hogy a magyar, a húsosfazék népe haszon-lesésbõl MSZP-rajongó!



A felvezetésbõl kiemelt, fentebb pontokba is szedett kilenc állítás nagyjából az alábbi görbe-tükröt tartja a magyar nemzet, a magyarság, a gens hungarica elé:


A magyar ember maradi gondolkodású, bigottan konzervatív, nem érzi a változások (New Age) szelét, bõ gatyában szalad Európa felé. Semmi újat nem akar elfogadni, ostobaságában nem látja be, hogy a Fidesz egy zseniális új nemzedék pártja, mely az antall-i hagyományok méltó és hûséges örököseként, folytatójaként vezeti a népet a Kánaán felé. A magyar nép súlyos idegbeteg, mert már kizárólag a nyugalomra vágyik. Minden apró változás kibillenti érzékeny egyensúlyából - a legjobb tehát, ha kihagyjuk mindenbõl, különben netán még kárt is tesz magában. Ez a nép mindig képes aprópénzre váltani a jövõjét. Egy kis megélhetésért elkótyavetyéli a boldogulását, - az MSZP által beígért 3 forintos benzinért, 3,60-as kenyérért, 3,80-as kolbászért és 3,90-es kõbányai sörért lemond a hosszú távú boldogságról, amit a Fidesz igyekszik és tudna is (!) nyújtani a számára. Ilyen a húsosfazék népe! Rövidlátó, csak nem akarja észrevenni, hogy országmegváltó-nemzetépítõ tervek realizálása lett itt a tét. Pedig milyen gyorsan újjáépült Magyarország 1945-ben és 1957-ben!
Azokban az idõkben az idegen, szovjet megszálló csapatok tankjaival és gép-pisztolyaival a hátunkban, lerombolt országot kellett felvirágoztatnunk, szinte a semmibõl. Hamis eszmék zagyva parancsait írták jelmondatul címerünktõl megfosztott lobogónkra; mégis egy emberként építettük a szocializmust, a jövõ hazug társadalmát! Ma pedig?! Független és szabad Magyarországon élünk, amely csak a miénk, amelynek jövõjét kizárólag magunknak, gyermekeinknek és unokáinknak építjük - és mégsem akarjuk meghosszabbítani a munkaidõt a hétvége terhére? Miféle szocialista mákony, õsi magyar átok ül a nemzeten??
Miért is nem látjuk tisztán a polgári jövõ gyümölcsöktõl roskadozó fáját?
Mert a gonosz bal-liberális média manipulálja a magyart: szépnek láttatja a csúf MSZP-t, és befeketíti a jövõnk zálogát, a polgári kormányt. Mélységesen ostoba, megvezethetõ és gyarló-esendõ (rosszra hajló) az a nép, amely hagyja, hogy harmadszor is becsalják ugyanabba a primitív csapdába - de kétszeresen is az, hogyha önként és dalolva veti magát áldozatul a posztkommunizmus hiénáinak, hogy szakadt bõre még megmaradt foszlányait is lenyúzhassák fáradt testérõl. Megérdemli a sorsát ez a magyar, mert sajnos stabilan „A HÚSOSFAZÉK NÉPE”, s mint ilyen csak a teli bendõjével törõdik, meg a hosszú hétvégével, ahelyett, hogy kultúrálódna, szorgalmasan dolgozna, nyitott lenne minden pozitív változásra, akár az angol, a holland s a norvég!



De hol van, hol is lenne itt az olcsó hús, meg a híg lével teli fazék?! Mert sem húst, sem lét, sem fazekat nem látunk - csak nagyon drága, vagyis egy cseppet sem „ingyen” cirkuszt! Mert mi a látszat, és mi a valóság?


A látszat: a növekedés, az egyensúly, a sima szövegek, az úniós blõdli.


A valóság: a felszín alatt tomboló indulat, a vak gyûlölet és az árokásás.


A kontraszelekció, a pótcselekvés, a mellébeszélés, az alkotás színlelése. Hogy a magyar reálbér épphogy a villanyszámlát fedezi - kit érdekel...?! Ez az apróság csak a húsosfazék népét foglalkoztatja, kultúrálódás helyett. Nem értik, nem méltányolják, hogy a durva orosz hangsúlyt és nyelvezetet már régen felváltotta a dallamos, finom, angol akcentus - õk továbbra is kizárólag a hasukra gondolnak, s visszavárják az „orosz” húsosfazekat.


A faluban, ahol élünk - a húsosfazék népe él. Szemernyit sem gondolnak az eeropúmóra, sokan sohasem hallottak róla, megint mások azt hiszik, hogy az a szovjet légitársaság fonetikus neve lehet. Ámde ezen a ponton bizony az egyszeri magyar parasztgyerek csak leteszi kezébõl a Demokratát, s legott megkérdezi: „Apu, mi az az ‘eeropúmó’?!” Apu csípõbõl válaszol: „Kisfiam, az ‘eeropúmó’ az Európai Úniót jelenti, Horn Gyula akcentusában!” Na itt most a reklám helye van, hát lehet jót röhögni, amúgy vidám angol riporterek módjára, akárcsak a júrószporton: „Háhá, háhá, just look at this: what a wonderful race!” Szóval nem tudják, hogy milyen az Európai Únió, ahová sietve megyünk. Mint ahogy korábban a Brezsnyev-doktrínáról sem hallottak soha; - éppúgy, amint késõbb nem hallottak a máltai megegyezésrõl, vagy a rózsadombi paktumról sem. Ezek az egyszerû emberek bizony nem ismerik még a Máltai Szeretetszolgálatot sem; nemhogy az illumunátusok rendjét vagy a bilderbergi csoportot. (Bár az utóbbiról már olvashatnak s megtudhatnak egy keveset a 2004. január 9-iki Lovas-cikkbõl, a pénteki Magyar Nemzetben.) Ma még fecseg a felszín és hallgat a mély. Halk beszédû; szalonnához, vöröshagymához és vörösborhoz szokott, cserzett bõrû és szomorú tekintetû kócos kis emberek ülnek kört, egyre kisebbedõ családi húsos-fazekaik körül; éjjelente egy nagy-nagy közös húsos-bödönrõl álmodnak, melybõl bárki szükségletei, étvágya szerint ehetne. De már csak répára s gyökerekre futja belé; ámbár azokat is a messzi Hollandiából hozzuk be, méretesen számolatlanul. Az egykori húsosfazék népe mára kényszervállalkozó, s kényszerbõl vegetáriánus lett. Hogy mielõtt kipusztul, megtisztuljon a mérgektõl, amiket megétettek vele.



Írtam eredetileg 2000. augusztus 21-ikén; - alig kellett mostanra „felújítanom”.

Paranoid skizofrénia



Micsoda félelmetes, hátborzongató, görög nyelvû diagnózis!


Éppen olyan szörnyûséges, mint mondjuk: a mániákus depresszió...


Üldözési mánia és meghasadt tudat.


Szellemes mondás, miszerint: a temetõ tele van hipochonderekkel...



Örök talány mindenesetre: a szerencsétlen beteg kényszerképzete-e vajon, hogy üldözik; vagy tényleg üldözik, s ebbe betegedett bele...! Ám az sem tudható teljes bizonyossággal, hogy a tudathasadásos elmebeteg személyisége vajon betegsége következményeként kettõzõdik-e meg, - vagy már eleve, a születésétõl kezdve két személy él egyetlen testben? Nem sokat tudunk az agyról, a tudatról pedig szinte semmit sem. Az emberi lélek titkai azonban többnyire örökre rejtve maradnak. A pszichológia, a pszichoanalízis csak a regisztrálható, a megismerhetõ jelenségeket méri és elemzi; a lényegrõl többnyire mélyen hallgat a felszín. Orvosi szakszavak, diagnózisok, áltudományos konvenciók. Tudomány csak az, ami törvényszerûen bekövetkezõ elõrejelzésekre képes. Az üldözõbõl üldözött lesz; és mert az elméje nem képes többé már elviselni a keletkezett feszültséget (a lélek túl hirtelen irány-változtatását, negatív gyorsulását?) - a személyiség megkettõzõdik, a tudat meg-hasad: üldözõ és üldözött ezután már másik, elkülönült, önálló személyiségben él tovább... De a testük: azonos és közös marad! Az átlagember szerencsére ritkán találkozik ilyen, a lelkét széjjeltépõ erõhatással. Mégis, kiket fenyeget leginkább a borzalmas kór: a paranoid skizofrénia? Azokat, akik önkontrolljukat elveszítve megrészegülnek a hatalomtól.



Mielõtt tovább haladnánk, tisztáznunk kell egy történelmi félreértést.


A már legalábbis évszázadok óta sikeresen folytatott, mindig göngyölítve újraírt történelem-hamisítás egyik ‘áldásos’ konzekvenciája, vagy posztulátuma (ahogy tetszik), hogy a hatalom ‘legfékevesztettebb tobzódása’ az egyszemélyes önkény-uralom, egy elborult elméjû diktátor diktatúrája.


Az emberi történelem számos elrettentõ példát produkált erre a modellre.


Az egyszemélyi önkényuralom klasszikus mûhelye az ókori Róma volt.


Caesar, Octavianus, Caligula és Néró, a paranoid skizofrén császárok.


A középkorban a legkegyetlenebb diktátorokat, királyokat és császárokat (vö.: pl. abszolút monarchia) a porosz, az orosz, a francia és az angol nemzet ‘ontotta’ a világnak. Érdekes, hogy a magyarság e tekintetben sem ‘jeleskedett’; uralkodóink viszonylag szolíd monarcháknak bizonyultak. Sõt, egyes magyar királyok - szinte meg is elõzve korukat! - kifejezetten liberális, széleslátókörû, toleráns, egyszóval korszerû hatalmat gyakoroltak (például: Mátyás király).


A XVIII. század, a francia felvilágosodás és forradalom korszaka teljességgel új-fajta önkényurak, az anarchista-terrorista diktátorok sorát nyitotta meg; s nem véletlen, hogy utánuk ‘ellentételezésként’ újból monarchia, Bonaparte Napóleon császársága következett, - ami a diktatúra ‘fejlõdésében’ határozott visszalépés...


Napóleon, a hadvezérbõl lett császár szintén világuralomra (legalábbis a francia egyesítésû Európára) tört és tárgyszerûen megállapíthatjuk, hogy eme törekvését kimagasló tehetséggel és intelligenciával igyekezett megvalósítani. Napóleon a mintapéldája annak a paranoid-skizofrén diktátori karakternek, aki fokozatosan elhatalmasodó ‘elmebetegségét’ viszonylag jól kompenzálta, - így ‘szalonképes’ történelmi személyiséggé magasztosulhatott.


Érdemes talán még azt is rögzítenünk, hogy a napóleoni alkat mindmáig egyfajta ‘rokonszenves’, joviális diktátori hajlam aposztrofálására is szolgál; gondoljunk csak arra, amikor egyeseket ma is a „kis napóleon” kifejezéssel jellemzünk.


És mégis: Napóleon a hatalom õrültje; sõt, súlyos elmekórtani esete volt...


Arcára volt írva a paranoid skizofrénia.



A XX. század azután a diktátorok ‘fénykorát’ - de nem a dicsfényét! - hozta...


A nácizmus, illetve a kommunizmus diktátorainak az õrültségében már semennyi szimpatikus vonás sem fedezhetõ fel. Hitler, Sztálin és a hasonszörûek nyilván-valóan elmebetegségben szenvedtek, de minden napóleoni hasonlatosság nélkül... Nem a tehetségük - csak a gonoszságuk volt ‘kiemelkedõ’.


Diktátoroknak, paranoid-skizofrén államférfiaknak ma sem vagyunk híjával. A II. világháború utáni fél évszázadban még tovább sorjáztak az olyan elsõszámú ‘nép-vezérek’, mint pl.: Castro, Tito, Ceausescu, Honecker, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Jelcin, Pinochet, Kadhafi, Milosevics vagy Szaddam Huszein, akik a tévedhetetlen istenség képében tetszelegtek. Mind bukott diktátorok, mert hatalom-mániájukat nem osztották meg senkivel. Némelyikük arcán ott ül a római császárok paranoid-skizofrén vonásainak minden jellegzetessége (pl.: Kadhafi!), másokén viszont (pl.: Jelcin) csak a szimpla örültség, az alkoholos agylágyulás...


Ámde a második évezred végén mégsem õk jelentették a hatalom fejlõdésének személyi csúcsformáit, hanem egy új, kollektív figura: a diktatúra - kalákában...


A hatalom legfékevesztettebb tobzódása bizony az ún. ‘plurális demokráciában’ figyelhetõ meg, amely lényegében többpárturalmat = pártokráciát jelent; s az a lényege, hogy titkos személyi paktumok, összefonódások és átverések szövevénye testesíti meg a valódi hatalmat, ami mögött újtípusú, személytelen, pártokratikus személyiségek önkényuralmi ‘co-nexusa’ húzódhat meg. Az alapállás azáltal vált sokkal bonyolultabbá, hogy a pártokrata urak, ‘a demokrata diktátorok’ a meg-vezetett nép mellett egymással is jól elszórakoznak... A hatalom gyakorlásának általános módszere a paktumozás; - olyan szövetségek, egyoldalú egyezségek, szerzõdések, konvenciók és kompromisszumok kötése, melyeket ún. törvényekbe kódolnak (amíg hatályosak - nem érti senki, csakis a bennfentesek), vagy eleve titkosítanak, hogy a céljuk sose derülhessen ki. A hazugságszövevény meg nem szûnõ, ‘következetes’ továbbfejlesztése emberfeletti energiákat is felemészt, a hatalomgyakorló politikusoktól pedig emberfeletti rögtönzõkészséget igényel, - hogy sose legyenek ‘rajtakaphatók’...



Az Úr kettõezerkettedik esztendejében újból országgyûlési képviselõválasztások lesznek Magyarországon, amelynek ismét az a tétje, hogy vajon mely párt melyik karizmatikus vezetõje lesz képes elnyerni a választó állampolgárok szimpátiáját; - legalább annyira, hogy a szavazófülkében, pillanatnyi elmezavarukban éppen õrá adják szavazatukat, és ne valamelyik riválisára. Most, másfél évvel a választások elõtt ismét kirajzolódott 5 nagy figura személyisége; azoké, akik között a háború újabb csatája majd lezajlik.


Az gyõz közülük, aki ügyesebben kínál paktumot - társainak és a népnek.


Orbán Viktor, a hatalom gyakorló, ifjú mûvésze.


Torgyán József, akinek nem volt elég a köztársasági elnökség.


Demszky Gábor, aki almásderesen menekül elõre.


Nagy Sándor, akirõl úgy hírlik, hogy õ Horn megifjodott reinkarnációja.


Németh Miklós, aki nagyobb csatákra készül, mint gondolnánk.


Jómagam valamennyiük tekintetében felfedezem a napóleoni vonásokat - ámde az egyikük kivétel. Másként gondolkodik, és másként is cselekszik.


Lehetséges, hogy ezért fog gyõzni.

Élet a Fidesz után



Mottó: A kígyó - úgy néz ki, hogy - a saját farkába harap.



Egyes elemzõk szerint, és erre méghozzá maguk a politikusok (pl. Orbán Viktor) a legbüszkébbek: a magyarországi rendszerváltás példamutató lehet(ne) a kárpát-medencei és a dunamenti posztkommunista utódállamok számára, afféle etalon...


Tervezik is, hogy a kifinomult know-howt átadják, betanítják például Szerbiának.


A magyar rendszerváltás szerintük nem csupán jogilag és szakmailag értékelhetõ kvázi tökéletesnek (amolyan ‘csontnélküli kosárnak’), - hanem esztétikai tekintet-ben úgyszintén. Ha elfogadjuk, hogy a kör a legtökéletesebb és a legszebb síkbeli alakzat, akkor valóban: a rendszerváltás egy politológiai bûvös kör.. .



Alig több mint egy évvel a 2002. évi országgyûlési választások elõtt már - hát még a közelmúlt drámai történéseinek köszönhetõen! - majdhogynem milliméter-papíron is konkréten, jól megrajzolható az esélyes pártok egyenkénti és páros gyõzelmi görbéje, szinte kíméletlen pontossággal tûnik elõ a kétes jövõ...



A közismerten bolsevik párt, az MSZMP 1989-ben - központi pártutasításra - fel-számolta önmagát, és átadta a hatalmat az ellenzéknek.


Az 1990. évi elsõ magyar szabad demokratikus országgyûlési képviselõválasztás eredménye (és úgymond ‘valami’rózsadombi paktum) alapján az MDF elnöke, Antall József miniszterelnök alakíthatott kormányt, - koalícióra lépve az FKgP-vel és a KDNP-vel.


A magát MSZP-vé átalakító szocialista párt pedig ellenzékbe vonult.


Az 1994. évi választásokon a ‘rendszerváltó’ MDF vereséget szenvedett, és Horn Gyula miniszterelnök vezetésével MSZP-SZDSZ koalíciós kormány alakult.


Egyetlen rendszerváltó párt maradt csak, amelyik még nem volt kormányon, s így még nem égette meg magát, - a Fidesz...


Utólag nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikai fejlõdés angol-szász irányt vett nagyjából 1994-tõl, amikor az angol és amerikai modellt véve mértékadónak, - ‘fû alatt’ megkezdték a kétpártos, váltott kormányzási szisztéma tudatos kiépítését.


A Fidesz - a kormányzás szempontjából utoljára ‘szûzen’ maradt párt - tanult a többiek szinte valamennyi hibájából és elhatározta: semmit nem bíz a véletlenre...


Az 1994-ben még halottaiból is fõnixmadárként újraéledt, gyõztes MSZP minden kétséget kizáróan hosszútávon is az egyik meghatározó tényezõvé vált, - ezután egy kérdés maradt már csak nyitva: melyik párt, szervezõdés lesz a másik...


A Fidesz 1994-tõl eldöntötte, hogy egyeduralomra tör a jobboldalon, s egymaga válik az egységes, integrált jobboldallá. Ez csak úgy volt lehetséges, ha az MDF, a KDNP és az FKgP fokozatosan szétesik, marginalizálódik, - ‘a felhasználható elemeik, politikusaik’ pedig belépnek és beépülnek a Fideszbe.


A tények ismeretében 1995-tõl 2000-ig pontosan ez zajlott le.


A Fidesz nagyjából egy-másfél évvel az 1998. évi választások elõtt szétverte és magába olvasztotta a Kereszténydemokrata Néppártot, majd egyformán magához csatolta a szétesett Magyar Demokrata Fórum két egészen hasonló szellemiségû maradványpártját: az MDF-et és az MDNP-t is.


A dolog pikantériája, hogy a Fidesz maradék ultraliberális emlékei alapján nem számolt a MIÉP-pel, - de facto ma mégis Csurka a leghûbb szövetségese...


A Fidesz az 1998. évi választásokra még nem végzett a jobboldal teljes egybe-olvasztásával, amiért koalíciós szerzõdés kötésére kényszerült az FKgP-vel.


Így nem maradt más hátra, mint a kényelmetlen szövetségest menet közben verni szét, és vigyázni, nehogy a roncsok lakott területre zuhanjanak...


Nem kétséges, hogy Lányi, Várhelyi, Bánk és Liebmann - a reformer kisgazdák - pontosan ugyanolyan szerepet alakítanak, mint az elõzõ választások elõtt a lázadó KDNP-sek: Isépy, Surján és Latorcai.


Az a végsõ cél, hogy végül a Fidesz egyedül tömörítse magában a demokratikus ifjúságot, a rendszerváltó bölcsességet, a kereszténydemokráciát, vagyis minden ‘nemzeti’ gondolatot, hogy egyszál magában képviselhesse a jobboldalt.


Az FKgP ‘leszalámizásával’ a Fidesz a vidéki polgárokat célozza megnyerni.


Az MDF még harcol a formális önállóságáért, de önállóan éppen úgy nem képes a parlamenti küszöb elérésére, akárcsak a maradék KDNP, az MDNP vagy az FKgP, - végül valamennyi maradványuk úgyis szintén beolvad a Fideszbe...



A 2002. évi választásokra a tervek szerint csak a két integrált, szembenálló oldal maradhat állva: az egységes jobboldal és az egységes baloldal.


Nevesítve: a Fidesz (benne: a KDNP és az FKgP s ‘vele’ az MDF) + a MIÉP, - és az MSZP + az SZDSZ.


Abszolút ez a politikai realitás, ami a hátralévõ egy évben nem nagyon változhat.


Mindössze két dolog zavarja, bonyolítja a létrejött egyszerû felállást.


A Fidesz úgy tesz, mintha adott esetben sem állna össze a MIÉP-pel.


Demszky úgy csinál, mintha teljesen függetlenedne az MSZP-tõl.


A neves politológusok zöme mindkettõt ‘átmeneti szabódásnak’ tekinti.


A háttérben azonban észrevétlenül egészen más erõterek is mozognak.



Németh Miklóssal, mint miniszterelnökjelölttel az MSZP egymagában többségre tehetne szert, s megint csak ‘kegybõl’ házasodhatna az SZDSZ-szel.


De mi lenne akkor Kováccsal, Naggyal, Medgyessyvel, Hornnal?


Demszky Gábor és az SZDSZ akár be is ajánlkozhatna koalíciós társként a MIÉP ‘helyére’ a Fideszhez, de akkor mi lenne a deklarált álmokkal és elvekkel?!


Kovács László elõre megegyezhetne az SZDSZ-szel, hogy választási szereplésük összevont sikere esetén Demszky Gábor az egyezményes miniszterelnökjelölt, -annak ellenére, hogy az SZDSZ a kisebbik párt a koalícióban.


Szerencsés esetben ugyanis ez is elég lehet a kormányalakításhoz.


Orbán Viktor tulajdonképp nyeregben ül, mert ha csak csekély arányban veszíti el a választásokat az MSZP-vel szemben, s így az nem képes többségi kormányt alakítani az SZDSZ-szel együtt sem, - úgy mindkét erõnyerõ párt (az MSZP és a Fidesz) számára szinte kötelezõ lesz a nagykoalíció megkötése, egymással.


De ki lenne akkor a miniszterelnök: Kovács László vagy Orbán Viktor?!


Megintcsak ott tartanánk, hogy a személyes ambíciók és/vagy averziók nagyobb súllyal eshetnek a latba, mint az ország érdeke?



Érdekes, de a fenti ‘szimmetria-egyenlet’ megoldására az aritmetika szabályait alkalmazva beláthatjuk, hogy az MSZP és a Fidesz antagonisztikus ellentéte ki-zárólag csak a kapcsolt vonzataik, az SZDSZ és a MIÉP kibékíthetetlen ellen-szenvén, ellentétén alapul, - így némi absztrakcióval: csak miattuk nem léphetnek frigyre egymással...


De hiszen: Demszky ‘hivatalosan’ elhatárolódni igyekszik az MSZP-tõl!


De hiszen: Kövér ‘hivatalosan’ elhatárolódni igyekszik a MIÉP-tõl!


Demszky és Csurka kulcsszerepet kaptak, - mint farkok csóválják a kutyákat...



Amikor az apák majd mind észreveszik, hogy tulajdonképpen csakis generációs ellentéteik vannak a fiaikkal, s a fiúk is rájönnek, hogy az apáik nem alábbvalóak náluk - csupán egy összetettebb korban nõttek fel! -, akkor megszûnhet a magyar nemzet legutóbbi évtizedes, átkos megosztottsága.


Akkor majd megértik, hogy csak szélsõségeikben ellenségek.


És akkor létrejön a nagykoalíció...

A magyar nép körkörös megvezetése



Vak vezet világtalant, mert a mi vezetõinknek fehér bot a stafétabotjuk.


A dolgozatom megírására egy barátomtól kaptam a megbízást, akinek lapja ugyan szintén nincs, esze viszont annál több, minthogy saját maga írjon ilyesmiket!


Más botjával (vak bottyánjával) - az enyémmel - verné a csalánt...


Kivel is kezdjem?! Ariadné fonala melyik boldogabbik végén? Raszkolnyikovval, Raszmusszennel, Szatmárival? Na, melyik is a kakukktojás? A Raszmusszen. Ez csak szabad asszociációként jutott az eszembe, ámde mégsem egészen a fantázia terméke. Az írás legelején ugyanis még el-elkalandozom. Invokáció lenne?!



Valamikor az 1990-es évek közepe tájékán Klagenfurt mellett, a Maria-Wörth-i tavaknál bécsi szeletet ebédeltünk egy tó melletti étteremben. Majdhogynem a torkomon akadt a finom falat, amikor egy zajos társaság (dánok?) hadonászni és üvöltözni kezdett mellettünk, midõn profilból és szembõl is szemügyre vehettek.


Annyit megértettem, tán azt hiszik rólam, valami Rasmussennel vagyok azonos. Miután ‘felismerni véltek’, azonnal hangos nemtetszésben törtek ki, amit tovább fokozott látható (gesztikuláló) ellenkezésem, tagadva Rasmussen mivoltomat.


Amire lenyugodtak, a pincér szemfülesen elvitte a maradék fél víner-sniclimet...


Feltûnés nélkül mi is távoztunk. Mára már tudom: Anders Fagh Rasmussen dán miniszterelnök - Lovas István múlt heti cikkében a rejtélyes Bilderberg-találkozó egyik állandó tagja. Súlyos veszély (lehet), ha valaki ilyesvalakinek az alteregója.



Az igazi álnevûek azonban ma is itt vannak közöttünk.


Tételezzük fel, hogy a globalizáció nem sorsszerû természeti csapás, nem spontán társadalmi kataklizma, de még csak nem is a technológiai fejlõdés által gerjesztett jótékony átalakulás vagy éppen a haladás tetõfoka. A globalizáció kétségtelenül a tõke, a pénz és a világhatalom legvégsõ koncentrációja (vö.: V. I. Lenin: „Az imperializmus a kapitalizmus legfelsõbb foka.” - Nem: a globalizáció!), amit persze a gazdasági növekedés, a profit - országhatárokon keresztbe-kasul átívelõ - féktelen hajszolása okoz. Ugye azért mégsem szükségszerû, hogy a bûnök és a bûnösök integrációját haladásnak tekintsük!? Mert a profit és egymás hajszolása közben a szervezett emberiségbõl minden kivész, ami emberi.


A hatalom - mint tudjuk - a más emberek feletti korlátlan rendelkezés ‘joga’. Ami eleve gyanús, hiszen ez eredetileg Isten gondviselõ privilégiuma. És hol vannak ezek a fehér bottal tévelygõk Isten bölcsességétõl! A hatalom koncentrációja azt is jelenti, hogy a korlátlan rendelkezés joga egyre több emberre, nemzetre, egyre nagyobb földterületre, egyre értékesebb összvagyonra terjed ki. Ellenõrizhetõsége folyamatosan csökken - ugyanakkor kihirdetik, hogy ez a társadalmi rendszer a liberális demokrácia csúcsa. Tegyük fel, hogy a hatalom végsõ koncentrációja a Világállam. Tegyük fel, hogy ez a világállam nem összeesküvés, nem jó és nem rossz: egyszerûen csak létezik, mint a tölgyerdõ, vagy a tojásos nokedli. Tegyük fel, hogy ez a létezõ világállam egyidejûleg többféle nyilvános és titkos, legális és illegális, legitim és illegitim, természetes és jogi képzõdmények, állami és magán szervezetek, horizontális és vertikális kapcsolati rendszerek erõs szupranacionális integrációja - összegzõdése, egységesülése és szintézise! Nemzetek feletti civil és gazdálkodó egységek összefonódása és eggyé olvadása a mélyben, míg nemzet- államok összekapcsolódása a felszínen. A gazdaság, a gazdálkodás, a tõke és a munkaerõ hatékonysága eggyé összegzõdik (uniformizálódik és egybeforr); - a nemzetállamok jogrendszere egységesül, s a határaik elmosódnak. A folyamatok szintézisét egy szellemi háttérerõ irányítja: tervezi, szervezi és végrehajt(at)ja.


Tegyük fel, hogy a globális világállam - ha már egyszer létrejött! - lényege szerint viselkedik, vagyis hatalmát a teljes glóbuszra igyekszik kiterjeszteni. Tegyük fel végezetül, hogy a globalizáció a világ végsõ újrafelosztása, ami alól a földgolyó egyetlen négyzetmétere sem vonhatja ki magát, feküdjék akár bármelyik nemzet-állam legszabadabb zugában vagy vámszabad-területén.


A globalizáció tehát koncentráció, integráció és - centralizált gyarmatosítás.


Ámde a hatalom koncentrációját és centralizációját, az új minõség, a Világállam az egyeduralmát nem fegyveres erõszak útján, sõt, a nemzetállamok leigázásával (megsemmisítésével) éri el, hanem épp a liberalizáció és a közéleti demokrácia látszólag minden határon túli kiterjesztésével! Mindezt az a zseniális (és ördögi!) társadalompszichológiai felismerés táplálja, miszerint a személyi szabadságjogok és a magántõke-vagyonok teljes liberalizálása, libertinus szabadjára engedése, érvényesítésük fetisizálása; s a dzsungel-törvények, az állatias ösztönök de facto egyeduralkodása majd de jure is átrendezi a világ erõviszonyait: megszûnnek a jogi korlátozások, eltûnnek a nemzetállamok s létrejön a rejtõzködõ, személytelen szupranacionális magántõke globális világuralma. Az evolúció vége: a világállam. Törvényszerû, hogy ebben a liberális-demokratikus, világméretû õspocsolyában csak a ragadozó halak járhatnak jól; mindent gondolkodás nélkül felfalnak, ami a közelükben gyanútlanul úszkál; s mire a víz kitisztulhat, néhányan óriásira nõttek, akkorára, hogy természetszerûleg az övék minden hatalom a kicsik és a békések felett. Ekkor összefognak, és erõvel jogilag is létrehozzák a Világállamot.



A globalizáció tehát a végsõ gyarmatosítás és újrafelosztás is egyben.


Magyarországot már többször felosztották, most végleg gyarmatosítják. A Világ-állam konzerválja a kialakult gazdasági fejlettségi kaszt-viszonyokat - a gazdagok gazdagok, a szegények örökre szegények maradnak. De a globalizáció emellett a forradalmak, a szabadságharcok végsõ alkonya is, hiszen az orwelli világhatalom azonos típusú vízágyúi vigyáznak a világbékére a glóbusz felszínének minden négyzetméterén. Olyan kontraszelekciós biztosítékokat építenek be a rendszerbe, amelyek eleve lehetetlenné teszik, hogy egy nemzetállam és egy nemzet ne csak jogilag legitim, hanem a nemzetet valóban összefogni képes, tehetséges, bátor és bölcs vezetõket válasszon magának. Ilyen garancia volt: a forradalom helyett a rendszerváltás, amely után már nem léphetsz még egyszer ugyanabba a folyóba...



Totális csalódás! Félévszázadnyi szabadság-szomjúhozás után lábvíz-ízû politikai limonádé. Mindenki azt hihette, hogy valami újszerû, grandiózus dolog, általános felvirágzás következik - ehelyett kiderült, hogy a rendszerváltás csak az ÁFA és az SZJA globális legitimációja, amelybõl (egy tõrõl!) csupán a bankok körkörös konszolidációja; a showmanek és paparazzók filozófusokká, s a brókerek legitim államférfivá avatása fakadt. Az ország olyan primitív részvénytársasággá fajult el, amelyben az állami központ (a pók) vadászterülete a pénz polimerizált térhálója, egy újjászületett, globálisan kézivezérelt conexus.



A rendszerváltó-változtató vezetõink bizony kevéssé karizmatikusak! Gondoljuk csak meg: mit is tennénk, már csak merõ elõvigyázatosságból is, amennyiben - mint világállami ügynökök - éppen a felszabadult nemzetet igyekszünk integrálni!


Hát persze: megpróbálnánk semlegesíteni, elsõsorban azokat az erõket, amelyek keresztbe húzhatják a gyarmatosítók törekvéseit!


A./ Feloszlatnánk, bekebeleznénk a Kereszténydemokrata Pártot (a hitet).


B./ Megosztanánk, szétvernénk a Kisgazda Pártot (a földet).


C./ Felszámolnánk és újraszerveznénk a nemzeti értelmiség pártját.


A kereszténydemokrácia - különösen Magyarországon és Lengyelországban - potenciális kockázati tényezõ, hiszen a népesség 60-70 %-át érinti. Sosem lehet tudni, hogy az emberek többsége egy adott történelmi korszakban épp mennyire fogékony Jézus Krisztus tanításai, azok igazsága iránt. Ha tilos hazudni, csalni, lopni, elárulni és ölni, akkor meghiúsulhat a polgárosodás, a privatizáció, a nép kisemmizése és megfélemlítése. A hit alapjainak szétverése elsõrendû tennivaló.


A kisgazdák képviseletének megszüntetése alapvetõ fontosságú tétel. Nemcsak arról van szó, hogy ‘a föld azé, aki megmûveli’, hanem fõként arról, hogy az áldott anyaföld a haza, ahol a sírjaink domborulnak. A kisgazdák akcióképes erejének likvidálásával már megteremtõdik a termõföld, a haza (el)árulásának jogi lehetõsége, érvényes ellenszavazatok nélkül. A termõföldjét és a hazáját veszített nemzet a saját sírhelyeit is csak lízingelheti.


A nemzeti értelmiség együttgondolkodásának, összefogásának megakadályozása tán a legfontosabb teendõ. Az értelmiségé, amely nem rendelkezik sem polgári egzisztenciával, vagyonnal, sem pedig földtulajdonnal. Az okos, tanult, mûvelt értelmiségi réteg a gyarmatosítás legveszedelmesebb ellenfele, hiszen ha nincsen már vesztenivalója - bármikor felkelést, forradalmat szíthat, s vezethet a rendszer ellen. Kiváltképpen akkor, ha az intelligenciája istenhittel, szilárd erkölcsiséggel, keresztény nemzeti érzülettel párosul. A gondolkodó értelmiséget körkörösen kell megvezetni.


Nem volt elégséges a potenciális árulók beépítése a legfõbb nemzeti pártokba (lásd: rendszerváltás) már megalakulásukkor. Ez szükséges lépés (volt) ugyan, de az események fejlõdése a továbbiakban sem bízható a legkisebb mértékben sem a véletlenre! Az áruló ügynökök éppúgy dolgozhatnak ‘visszafelé’ is, és akkor az elképzelések rendre csõdöt mondanak. Szükséges, hogy a veszélyesebb nemzeti pártok elsõszámú vezetõje zsarolható személyiség legyen - aki eleve lejáratja, holtvágányra viszi a választóit. Mire felocsúdnak, már odavan a történelmi esély, és egyre sûrûbb fonattá fonhatják körülöttünk a globális-liberális tyúkketrec anti-szociális hálóját.


Az elsõszámú kereszténydemokraták, akik szocikkal próbáltak meg szövetkezni.


Az a ‘szatmári’, aki országos közröhejbe fullasztotta a kisgazdák képviseletét.


A Raszkolnyikov, aki miatt antiszemitává bélyegezték a nemzeti értelmiség java-részét.


Mire a magyar nemzet megtisztulhatna, örökre lezárul(t) minden lehetõség.






Magyarország globalizációja



A világtörténelem lényegében az ember színre lépése óta meghatározott; az õs-közösségtõl a globális világállamig. Ez azt jelenti, hogy amióta a nemzetállamok a történelmi újkor kezdetétõl (1642: az angol polgári forradalom) egymás után ki-alakultak; már a születésüktõl magukban hordták „eljövendõ végzetüket”: a túl-népesedõ Föld, az emberi civilizáció vagy a totális világkatasztrófa, vagy a totális egységesülés (globális világállam) felé tart. A kérdés még nem dõlt el végleg, de az igen, hogy a globalizáció visszafordíthatatlan folyamat, amely lépésrõl lépésre korlátozza az önálló, szuverén nemzetállamok szabadságát és mozgásterét.


Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország belsõ, önálló nemzeti létét is egyre közvetlenebbül megszabják a multinacionális és a szupranacionális tényezõk, erõk, - ami miatt (pl. a jogharmonizációval) fokozatosan alkalmazkodnunk kell az egységes világállamhoz, amelyben pár évtized elteltével mindnyájan élni fogunk. Ez - szükségszerû! Vannak azonban olyan negatív „velejáró következmények” is, amelyeket célszerû lenne, és elvileg lehetséges is elkerülnünk...



A világtörténelmet nagyjából 1950-ig, látszólag közvetlenül a katonák (had-vezérek, militáns elnökök, népvezetõk, stb) alakították, ami az egyre pusztítóbb (világ)háborúkhoz, és az egyre képtelenebb és igazságtalanabb békekötésekhez vezetett. A II. világháború befejeztével aztán a nagyhatalmak „eldöntötték”, hogy ilyesmi többé nem fordulhat elõ. Az USA és a Szovjetúnió ekkortól már atom-fegyverekkel, hidrogénbombával, rakétaelhárító rakéta-rendszerekkel és csillag-háborús fegyverkezéssel fenyegették egymást; - a hidegháború a kölcsönös meg-semmisítés rémlátomását vetítette elõre, ami „erõegyensúlyt” teremtett. Mivel az elektronikus háború víziója csupáncsak egyszerû gombnyomogatássá silányította a hagyományos katonai stratégiát és taktikát, innen kezdve már lehetségessé vált a szimpla katonai gondolkodás végleges számûzése a világpolitikából. A gomb-nyomogatás joga így „értelmiségiek” kezébe került. Amikor az 1980-as években a Szovjetúnió elveszítette a fegyverkezési versenyt; a Varsói Szerzõdés, a KGST és a Szovjetúnió összeomlásával a világ végérvényesen egypólusúvá vált, s ezzel az utolsó akadály is elhárult a világállam „bevezetése”, színre lépése elöl. Talán csak nem éppen ezért történt az egész...?!


A középkort és az újkort egyformán az angol és a francia nemzet világméretû rivalizálása jellemezte. Anglia a brit korona égisze alatt elõbb uralma alá hajtotta a brit szigeteket, majd létrehozta Nagy-Britanniát (az írekkel máig hadiállapotban van!); - ezután pedig a legkülönbözõbb tõkés gyarmatosító társaságai, hivatalai (pl. Brit Kereskedelmi és Tengerhajózási Hivatal, Brit Kelet-Indiai Társaság, stb.) révén erõs, hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki. Kanadát azonban az angolok „a franciákkal együtt” gyarmatosították, ami újabb konfliktusok sorozatát hozta a két történelmi nemzet között...


Franciaország is jelentõs hódításokat mondhatott magáénak, de a sikerei meg sem közelítették „az angol mértéket”, nem bizonyultak tartósnak: a „birodalom” korán szétesett. Anglia viszont a katonai megszállást mindig pénzügyi „kolonizálással” kombinálta, miáltal a gazdasági és politikai befolyása a katonák távozása után is fennmaradt - mind a mai napig...


A két nagy nemzet közötti világbirodalmi konkurencia szellemi szinten a nemzeti civil társaságok szabadkõmûves háttérmûhelyeiben, az Angol Nagypáholyban és a francia Grand Orient-ben folyt, - merõben ellentétes mentalitás és szisztéma szerint. Anglia globális hatalma már a középkorban is létezõ valóság volt; a brit koronához való feltétlen hûség elve alapján. Franciaország nem ismerte el Anglia fölényét, éppen ezért a Grand Orient „kifejlesztette a forradalmi technológiáját”, amelyet elsõ ízben 1774-tõl az amerikai függetlenségi háborúban, majd 1789-ben az otthoni Nagy Francia Forradalomban próbáltak ki. A siker meglehetõsen kétes eredményt hozott. Ugyanis mindhiába hirdették meg a „Szabadság, egyenlõség, testvériség!” maszonista jelszavait; a revolúció általános vérfürdõbe, majd totális káoszba torkollott, illetve nem sokkal késõbb Napóleon császárságához vezetett. Ezt a történelmi tételt a történetírás mind a mai napig nem volt képes megfejteni, sõt afféle spontán visszalépésként értékeli. A valóságban - ami a társadalmi káosz ‘elõállítását’ illeti - igen jól vizsgázott a Grand Orient forradalmi technológiája, megérett a további exportra. Napóleon tábornok, majd császár hódító hadjárata a francia eszmék globális kiterjesztését szolgálta: elõbb Európára, azután lehetõség szerint már az egész világra. Az angolok nem nézhették tétlenül a francia reváns kísérletét, amelynek végül Wellington herceg vetett véget, Waterloo-nál... De a Grand Orient még nem adta fel a harcot; fõszerepet vállalt az 1848-as forradalmi hullám - amely az Osztrák-Magyar Monarchia térdre kényszerítését készítette elõ - megszervezésében (Garibaldi, Martinovich, stb.). Marx pedig megfogalmazta a Kommunista Kiáltványt, ami már alapvetõen Anglia és a brit világbirodalom, az angol kapitalizmus felbomlasztását célozta meg, belülrõl.


De sikeres volt a Francia Forradalmat közvetlenül megelõzõen az észak-amerikai függetlenségi háború elõszervezése is, amelyben szintén a francia Grand Orient páholy vitte a prímet. Hosszú évekig Észak-Amerikában és Kanadában is angol és francia (vö.: pl. LaFayette tábornok) reguláris alakulatok harcoltak egymással váltakozó sikerrel; végül G. Washington (szintén páholytag) seregei legyõzték az angolokat, s így megalakulhatott az Egyesült Államok. (Néhány évtized múltán a levert magyar szabadságharc nagy vezére, Kossuth Lajos is az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és lett szintén a páholy tagja.)


Mindezek után következett a Grand Orient mindaddig legbaloldalibb forradalmi szervezése, a Párizsi Kommün 1871-ben, ami a kommunizmus elõjátéka volt...



Az eddigiekbõl is jól látható a két nagy európai nemzet háttérbõl irányító „agy-trösztjeinek” eltérõ történelmi szerepe, egymással engesztelhetetlenül szemben-álló harcmodora: ameddig a globális jobboldal „elõdje”, az Angol Nagypáholy a brit korona szakrális világuralmát, a brit világbirodalmat szervezte, - addig a Grand Orient, a felvilágosodott francia eszmék (a liberalizmus, majd késõbb a szociáldemokrácia) letéteményese, legott „igyekezett felszedni” az angol világ-birodalom alapjait; tekintve, hogy a francia érdekeket (mindenki más is, de) leginkább az angol terjeszkedés veszélyeztette. A Grand Orient, mint a globális baloldal „elõdje” - miután átlátta, semmi esélye arra, hogy az Új Világrendet formálisan is francia alapokra helyezzék - a tagadás gyakorlatára rendezkedett be: amit az angolok organizáltak, - megpróbálta azonnal dezorganizálni. Így alakult ki az alapvetõ történelmi kettõsség: az Angol Nagypáholy a birodalom-építésben, a francia Grand Orient a forradalomszervezésben vált igazi nagy-mesterré.


Két, „hagyományosan diktatórikus hajlamú”, erõsen katonai európai nagyhatalom - Németország és Oroszország - soha nem fért bele abba a dualisztikus világ-politikai képbe, amelyet a klasszikus angol-francia párbaj erõltetett rá a világra. Mind a kettõ „rejtõzködõ, nevetõ harmadik várományosként”, próbálkozott csak beleszólni a világuralmi leosztásba; s a sors fintora, hogy ezt mindig külön-külön tették (a II. világháborút megelõzõ titkos Molotov-Riebentrop paktumig!), hiszen egyesült erõvel felboríthatták volna a kialakult status quo-t. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az a két jelentõs ország, amelyet az I. világháborúig sem az Angol Nagy-páholy, sem a francia Grand Orient nem volt képes a saját befolyási övezetébe vonni (bár az orosz arisztokráciát közel másfél évszázada sikeresen „fertõzték” a francia eszmék!); - a puszta létével is fenyegetõ kockázatot jelentett mindkét fél számára... A háttérhatalom szempontjából az Amerikai Egyesült Államok mindig is „grandorient-felségterületnek” számított; - Nyugat-Európában Franciaország ellensúlyozta az angolok világbirodalomra támaszkodó gazdasági és katonai erõ-fölényét. A két szembenálló fél „jól kiegészítette” - mint a rossz pénzt, ismerték már - egymást, de ezt az idilli alaphelyzetet megkeserítette a potenciális orosz és porosz veszély; mindamellett a Monarchia is zavaró „szeplõ” volt csak Európa térképén... Meg is született a „zseniális” terv: 1914-ben (Gavrilo Princip meg-gyilkolta a trónörökös Ferenc Ferdinándot) kiprovokálták a véres I. világháborút, melyet azután a világtörténelem legaljasabb (trianoni) békeszerzõdésével zártak le; - feloszlatva az Osztrák-Magyar Monarchiát, szétdarabolva és megcsonkítva Magyarországot, s vesztesnek nyilvánítva Németországot. A baljós emlékû XX. századot egyrészt az angolszász világbirodalmi törekvések kiteljesedése, más-részt a magát kizárólag a kapitalizmussal szemben ellentételezni képes „világ-forradalmi eszme”, a munkás-és népfelkelések, a nemzeti (vagy annak álcázott) szabadságharcok uralták egészen 1950-ig, az alábbiak szerint:


n Az I. világháború és következményeinek kiprovokálása.


n A Nagy Októberi Forradalom megszervezése - külföldi finanszírozással.


n Adolf Hitler hatalomra juttatása Németországban.


n A német fasizmus és az orosz bolsevizmus tervszerû konfliktusa.


Az I. világháború igazságtalan lezárása, a trianoni békeszerzõdés után a háború azonnal folytatódott tovább, csak más eszközökkel. Létrejött az újabb „zseniális” átrendezési terv, ami monumentális kísérleti mûhellyé változtatta a már addig is sokat szenvedett Oroszországot, Kelet-Európát, - majd késõbb lángba borította egész Európát és vele az egész világot. A háttérhatalom által (fõként Amerikából) pénzelt V. I. Lenin „bolsevik” terroristái 1917-ben megdöntötték a cár hatalmát, kommunista diktatúrát szerveztek: megalakult a Szovjetúnió. Hamarosan kiderült: a kommunizmus eszmerendszere egyáltalán nem az osztálynélküli társadalmat, de nem is a munkásosztály globális uralmát alapozza meg, hanem egy negatív, istentagadó, materialista, koncentrált kisebbségi elit-hatalom (vö.: a Párt elve - „demokratikus centralizmus”) egyeduralkodó világbirodalommá fejlesztését... Nem alaptalanul fogalmazta meg a XX. század ‘80-as éveiben Reagan amerikai elnök, hogy a Szovjetúnió „a Gonosz Birodalma”...


Amennyire igaz, hogy a Szovjetúnió az izmosodó nemzetközi háttér-hatalom által létrehozott mesterséges, kísérleti rezsim volt; annál nyilvánvalóbbá vált, hogy a kísérlet balul ütött ki: az orosz gólem függetlenítette magát, és új globális kockázattá vált, amelyet fel kellett számolni...


Németország mindig is „beékelõdött”, kényelmetlen, veszélyes hatalmi tényezõt jelentett Anglia és Franciaország között. Növelte a probléma nagyságát, hogy a német gazdasági fejlõdés a XX. században felgyorsult és Németország - nem volt gyarmatbirodalma - egyre „türelmetlenebbül” követelte a világ újrafelosztását, és abból „az õt megilletõ” részt. Ráadásul a vesztes I. világháború még revansista vágyakat, militarista hajlamokat is ébresztett a németekben, amit ügyes taktikával a kívánatos irányba lehetett terelni. Ez már az Angol Nagypáholy és a Grand Orient bimbózó együttmûködésének elsõ kísérlete; a németországi nácizmust a nemzetközi háttér-erõk már eleve azzal a titkos céllal segítették hatalomra (ma úgy mondanánk: szponzorálták!), hogy ellensúlyozza, s majdha úgy adódik - katonailag verje szét a Szovjetúniót. A Molotov-Riebentrop paktum (mint meg-nemtámadási szerzõdés) azt a hamis biztonságérzetet keltette az oroszokban, ami kellett a meglepetésszerû német támadáshoz. De Hitler sem pont úgy viselkedett, ahogy elõre eltervezték; jóval a Szovjetúnió megtámadása (1941.) elõtt Francia-országot is lerohanta. Az ismétcsak ‘zseniálisnak’ nevezhetõ terv szerint: Német-ország megtámadja és megsemmisíti a szovjet hatalmat, praktikusan a Szovjet-úniót; - a megtámadott Szovjetúniót viszont állig fel kellett fegyverezni, hogy „a róka fogta csuka, csuka fogta róka” csapda bezáruljon, vagyis fasizmus és bolsevizmus egymást semmisítsék meg. Mint a történelmi tényekbõl jól tudjuk: „túllõttek” a célon. A felfegyverzés (amerikai segítséggel) olyan jól sikerült, hogy a szovjetek meg sem álltak Berlinig; a német fasizmust leverték, de a Szovjetúnió megerõsödve, egyszersmind’ kelet-európai birodalom „tulajdonosaként” került ki a II. világháborúból. Évtizedekre kialakult a kétpólusú világrend, megkezdõdött a fegyverkezési hajsza, a hidegháború korszaka a két atomhatalom, a két világ-rend között. Kényszerpályára lépett a világ! Az egyiknek végül pusztulnia kellett. A történelem két meghatározó és egyben szemben is álló háttérhatalma: az Angol Nagypáholy és a francia Grand Orient (volt); - az elõbbi az évszázadok során megszervezte (és stabilizálta) a brit világbirodalmat, amire az utóbbi forradalmak szításával válaszolt. A központi világhatalom már évszázadok óta szervezõdik, és ebben semmi „összeesküvés-elmélet” nincs; egyszerûen ez a hatalom immanens természete. Kizárólag csak azért nem lépett eddig a nagy nyilvánosság elé, mert komolyan tart attól, hogy pánik (emlékezzünk csak az USA-ban az Orson Welles rádiójáték miatti tömegpszichózisra!), hisztéria és/vagy világforradalom törne ki, amennyiben a 6 milliárd ember egyszerre döbbenne rá a valóságra. Tudnunk kell, hogy: (1) A Föld abszolút és relatív értelemben is egyformán túlnépesedett. (2) A pénzügyi és az ökológiai rendszerek gyakorlatilag a közvetlen összeomlás szélén állnak. (3) A világ szegénysége felszámolhatatlan problémát jelent, mert a világ-elit nem enged az elért életminõségébõl. (4) Politikai és katonai szemmel a Föld tehát egy idõzített bomba.


Ha mindezt belátjuk, megértjük, miért is törekszik a háttér-hatalom (a szellemi agytröszt) a teljes koncentrációra: vagy a totális hatalom, vagy a totális káosz; ez itt a kérdés!


Az egységes világállam a liberális önfejlõdés útján, önmagától soha nem jönne létre, vagy ha igen, nincs (nem volt) elég idõ „kivárni”; ezért létre kell hozni, - a világtársadalom (minden ország társadalmának) a befolyásolása és manipulációja útján. Minden országban egységes pénzügyi, gazdasági, jogi, politikai és egyéb szabályokat kellett bevezetni, és olyan kormányzatot kell a „hatalomba segíteni”, melyet beavatottak vezetnek, akik értik az új idõk (New Age) hívó szavát, egyet-értenek a világállam koncepciójával és képesek is a kívánatos irányba vezetni a saját társadalmukat, a saját népüket.


Ne higgyük, hogy a világállam elképzelése a kezdetektõl fogva egységes volt; - az egység ugyan folyamatosan alakul, de még nem teremtõdött meg a mai napig! Az eddig ismert(etett) két legfontosabb (legalábbis 1950-ig szembenálló) háttér-hatalom mellé ugyanis - szintén nagyjából 1950. óta - felzárkózott egy harmadik, amely jóval erõsebbnek tûnik még az elõzõ kettõnél is. Már nem kell „mintegy szemérmesen” takargatnia farizeusi hitetlenségét, már nem is invitálják gúnyosan a Megváltót, hogy: „Gyere le, Krisztus, a keresztrõl, ha tudsz, és igyál velünk egy jó kupa vörösbort!”. Az Illuminátusok Rendje, a féktelen libertariánizmus már nem keres pótcselekvéseket; - abszolút pragmatikusan minden hit helyébe a pénzfétis (az aranyborjú) bálványimádatát illeszti, és olyan egységes világvallás, illetve politikai világrend felállítására törekszik, amelyben „a hit” csak közös elmélkedés, választani csak egyazon hatalom „két pártja” között lehet, az élet pedig munka és fogyasztás, semmi több. Az új rend olyan erõs, hogy 1950-tõl több lépcsõben „megszelídítette” az Angol Nagypáholyt és a Grand Orientet is... A társadalmi rendszer egységesítése, a világ népeinek beterelése közös karámba - nem megy elõzetes kísérletek nélkül. A XX. századi történelem tulajdonképp az útkeresés, a módszerek tökéletesítése jegyében telt. A kísérletezgetés borzalmas áldozatokat követelt! A Nagy Francia Forradalom sátáni orgiaszerû vérfürdõje, Bonaparte Napóleon véres hadjáratai, a Hétéves Háború (az angolok és franciák között - Amerikában), a ‘48-as levert szabadságharcok, a Monarchia szétverése elõjáték volt a XX. század világháborúihoz, kommunista és fasiszta diktatúráihoz, mert utóbbiak már a fõpróbát jelentették...


Akik máig sem tudtak szabadulni ilyen vagy olyan jobb-vagy baloldali szubjektív gyûlöleteiktõl; - fel fognak szisszenni a következõ mondatokban foglalt, összetett analógia olvastán! De nem lehet nem leírnom, mert az igazság mindig dialektikus. Krisztus keresztáldozata, mellyel a bûneitõl akarta megszabadítani az embereket - individuális értelemben megadta az egyes embernek a bûnbánat és bûnbocsánat (a megtisztulás) lehetõségét; kollektív értelemben viszont már nem volt ennyire „hatékony”, az egész emberiséget nem tudta közösségileg megváltani. A zsidóság áldozata, a holocaust adta meg a végsõ lökést, a kiváltó okot, hogy létrejöjjön a Világállam. A világ jól ezután sem mûködik, ámde fennmarad még egy ideig...



Magyarország a XX. század elejétõl kiváló kísérleti mûhelynek bizonyult egy, az egész nemzetet manipuláló kísérlet céljára, az alábbi kedvezõ adottságai folytán:


· Földrajzi helyzete: kapu a Kelet és a Nyugat között.


· Centrális helyzetet foglal el Középkelet-Európában.


· Történelme világszinten egyedülállóan küzdelmes, hõsies.


· Keleti gyökerû, nagy múltú nép, erõs vérkeveredéssel.


· Asszimilációs és fennmaradási képessége kivételes.


· Hagyományõrzõ, befogadó, illúziókra hajlamos, hiszékeny keresztény nemzet, rendkívüli igazságérzettel (judíciummal), - de csekély szelekciós készséggel.


A „történelmi kísérletek” tárgya nem a személy - hanem a társadalom, a tömeg, a nép, a nemzet, a milliók, akiknek a közös motivációi, az új jogszabályok, normák hatásaként kiváltott viselkedése, mint szociológiai és szociál-pszichológiai tény képezi az elemzések, a vizsgálatok tárgyát.


· Milyen hosszú idõtartamú, hány nemzedéknyi elnyomás (diktatúra) elégséges a nemzeti öntudat elhomályosítására, kiiktatására?


· Mennyi és milyen szenvedést (lelki kompressziót) visel el egy nemzet, mielõtt forradalmi szervezkedésbe, szabadságharcba kezdene?


· Milyen mértékû, hány nemzedéknyi tiltás eredményeként irtható ki a lelkekbõl az istenhit maradványa is?


· Milyen szabályok bevezetésével zülleszthetõ szét a család?


· Mennyi kínzást bír el a nép általános bosszúvágy kialakulása nélkül?


· Mennyi nélkülözést bír el a nép a demokrácia égisze alatt?


· Mennyi mesterségesen támasztott szükséglet (káros túlfogyasztás) elégséges a nép igazságvágyának, judíciumának, erkölcsi érzékének elaltatásához?


· Miként tehetõ általánossá a kettõs mérce, intézményessé az állami korrupció?


A fenti és hasonló más kérdésekre azért kell(ett) akármilyen áldozatok árán is megtalálni, kikísérletezni a megfelelõ válaszokat, megoldásokat, hogy az eltérõ társadalmi folyamatok világállami szisztéma szerinti uniformizálása még a nemzetállami keretek között, békés módszerekkel megvalósítható legyen, tehát elkerüljék a népfelkeléseket, a zavargásokat, a forradalmakat és a szabadság-harcokat. A világállam csak a világbéke jegyében, a népek és a nemzetek közös, „önkéntes” akaratából alakulhat meg, - erõszakkal soha.


A liberalizmus az egységesülés szellemi „elõszele” és fellazító ideológiája. Az egységes világ, az egységes világállam centralizált irányítása nem tûr meg olyan alapvetõ különbözõségeket, melyek ma még az egyes nemzetállamok polgárainak gondolkodásmódját, viselkedését jellemzik, ezért hát az emberek mentalitását is egységesíteni kell. A világpolgárnak intellektuálisan és érzelmileg elsõsorban a központi világállamhoz kell kötõdnie, ezért minden korábbi kötõdése csupán szükségtelen veszélyforrás, amelyet elõbb-utóbb célszerû felszámolni. A világ-állam teljes jogú polgára csak olyan lehet, aki levetkõzi „infantilis” és káros beidegzõdéseit. Az istenhit, a zárt családi modell és a „nacionalista” nemzeti öntudat csupa olyan idejétmúlta, felesleges paternalista hagyomány, amelyet nem vihetünk magunkkal létünk új, magasabb szférájába. A globalizált világ-államnak olyan talpraesett, kozmopolita világpolgárokra van szüksége, akik a világnyelvet beszélik, világszinten gondolkodnak, a világ bármelyik angolszász metropoliszában (New York, London, Budapest) otthon érzik magukat, - s az üzleti kapcsolataikon, a bankkártyáikon kívül nem kötõdnek már senkihez és semmihez. Globalizáció, integráció, liberalizmus, kozmopolitizmus, multi-és szupranacionalizmus, multikultúra, jogharmonizáció - rokonértelmû szavak; mind azt jelentik: nincs Isten, csak sok pénz, - otthonod az egész Glóbusz, családod az egész emberiség. Ne elégedetlenkedj, hanem fogyassz!


Túllépve a trianoni és a párizsi békeszerzõdéseken, melyekben a Nyugat, mint nemzetek feletti rögtönítélõ bíróság hirdetett, olvasott a fejünkre halálos ítéletet; - Magyarországon nyilvánvalóan sorozatosan manipulatív beavatkozások történtek még békeidõben is, pláne háborúban, legalábbis az alábbi esetekben:


n 1919-ben, amikor 133 napig uralkodott a „dicsõséges” Tanácsköztársaság, - a Kun Béla és Szamuely Tibor vezette vörös terror; Károlyi gróf jóvoltából.


n 1947-ben, amikor Rákosi Mátyás és moszkovita klikkje került uralomra, a „kékcédulás” választások révén.


n 1956-ban, amikor a Kommunista Párt népi szárnya népfelkelést szervezett a liberális szárny ellen; melybõl keserédes szabadságharc lett, amit végül is a szuezi csatorna helyett ‘tévedésbõl’ a Dunához vezényelt mongolok vertek le, a Nyugat hallgatólagos beleegyezésével.


n 1990-ben, amikor is állítólag „rendszert váltottunk”, amelynek révén (értsd: privatizáció) eltûnt a társadalmi tulajdonunk; de megmaradt, sõt, gyorsan a többszörösére nõtt a külsõ és belsõ államadósságunk. Amikor is ‘bátor és botcsinálta rendszerváltoztatók’ titkos/áruló rózsadombi paktumot kötöttek, hogy kiárusítsák az országot.


A Grand Orient szellemisége legalább öt speciális mozzanatban érhetõ „tetten”: (1) A magyar kultúra (Selyemgombolyító) „elkötelezett” képviselõje. (2) Legfõbb célja a nemzeti függetlenségünk kivívása (forradalmak, népfelkelések szervezése) és megõrzése. (3) A „békésebb”, konszolidáltabb idõszakban a társadalmi ellent-mondások, a konfliktusok fel-és megoldása. (4) Jó kapcsolat a kommunistákkal, szinte már kriptokommunizmus. (5) Meg nem alkuvó harc a liberalizmus ellen.


Nagyjából 1950. után hirtelen megszûnt az Angol Nagypáholy és a Grand Orient hagyományos, történelmi ellentéte, egymás elleni harca; - de utóbbinak volt még egy „utolsó dobása”. Ez volt a mi 1956-unk!


· A népfelkelést a Párt pártütõ népi szárnya szervezte.


· A népi szárny (írók) volt a magyar nemzeti kultúra letéteményese.


· A népi szárny nem a szovjet elnyomás lerázását; csak a kommunizmus meg-reformálását tûzte ki célul. Csak hosszabb vívódások, majd békítési kísérletek után „sodródtak bele” a forradalomba és az öngyilkos szabadságharcba.


· A népfelkelés (a forradalom) nem irányult a szocialista rendszer megdöntésére, a kapitalizmus visszaállítására. A gyõzelem a munkás-tanácsok gyõzelme volt.


· A harc Párton belül mindvégig csak a liberális szárny ellen folyt, akik elárulták Nagy Imrét, s a forradalom leverésére behívták (Kádár) a szovjet csapatokat.


Az 1956-os forradalom és népfelkelés tipikusan Grand Orient szervezés; - sokban hasonlít a Francia Forradalom elsõ, progresszív szakaszának sajátosságaihoz. Ami tipikusan magyar az az, hogy a forradalmunk - minden liberális ármány és uszítás ellenére - minimális véráldozattal gyõzött. A magyarság nem állt bosszút az elnyomóin, - helyette naiv, hiszékeny és ártatlan maradt. Nem lehet kizárni azt az eshetõséget, hogy a szovjet megszállás elleni öngyilkos szabadságharcba végül is a liberális szárny kergette bele a népieket - s velük együtt az egész népet...


Az uralmukat veszni látva dönthettek úgy: vesszen inkább minden.


A rendszerváltás (1990.) már egészen más mûfaj volt.


Mint tudjuk - 1956. után többé már nincsenek forradalmak, nincsenek szabadság-harcok. Nincs szükség rájuk, mert az emberiség, a demokrácia fejlõdése eljutott a legmagasabb fokra, - amint azt Francis Fukuyama leszögezte: a történelem véget ért. A rendszerváltást rendszerváltóink az Angol Nagypáholy és a francia Grand Orient globális kiegyezésének irányelvei szerint hajtották végre, - az Illuminátus Rend felügyelete alatt:


n A rendszerváltás nem forradalom volt, csak békés átalakulási folyamat, melyet a megszüntetve megõrzés (értsd: a kommunizmust!) elve vezérelt.


n Megegyezés szerint (vö.: ‘Rózsadombi Paktum’), mint komprádor burzsoáziát, mûködõtõke-tulajdonhoz juttatták a volt kommunista nómenklatúrát.


n A kommunisták által felvett dollárhitelek jelzálog-fedezeteként privatizálták a társadalmi tulajdont; - átadták piacaikkal együtt a multinacionális cégeknek.


n Kiképeztek (pl. Oxfordban) egy „erõteljes”, fiatal, jobboldali-liberális politikai elitet, amely majd bevezeti Magyarországot a Világállamba.


n A négyévenkénti parlamenti választások alkalmával felváltva gyõzhet az Angol Nagypáholy vagy a Grand Orient csapata. Döntõbíró: az Illuminátusok Rendje.


Antall (hiúz szemei) után a bilderbergi Horn jött, majd Orbán után - Medgyessy.


Az angol rózsakeresztes után - a francia lovagkeresztes. A sioni rendházból?!


A vesztes ifjú Orbán Viktor most népmozgalmat, polgári köröket szervez, hogy mihamarébb visszaszerezze elveszített hatalmát. Vagy futja a köröket, öncélúan?!


Sem Charles Windsor, sem Tony Blair nem segített rajta.


Mi, a nép, pedig most is csak statisztálunk a saját kivégzésünkhöz.


Az életben tán a legdöbbenetesebb élmény, amikor spontán baráti összejövetelen szembetalálkozol addigi ellenségeddel, aki látszólag „béke-jobbját” nyújtja. Ami összetartozik, s eddig úgy látszott, hogy össze is nõ, az most különválik és újból a saját útját járja az oroszlánháton parlamentbe jutott kisegér...


A történelem eljárt a történelmi páholyok felett. Az új sikk - a liberalizmus. Hiába egyezett ki az angol és francia agytröszt; - mindenütt az Illuminátus Rend az úr.


A Római Klub (nem Rotary Klub!) - melynek tagjai közé például Göncz Árpádot Kapolyi László ajánlotta be - már jóval korábban „eldöntötte”: Magyarországon elég 8 millió magyar is...


Huszonkettõ helyett csak húsz képviselõi helyet fogunk kapni belépésünk után az Európai Parlamentben. Vajon ez már a kívánatos létszámarány szerint értendõ?!






Magyar Köztársaság Rt.



Marx Károly 160 éve még nem láthatta elõre, hogy a tõke koncentrációjának és centralizációjának végsõ kimenetele a XX. század alkonyára nagyjából az egész világon visszavonhatatlanul megteremti az egyetemes és személytelen részvény-tulajdon kizárólagosságát a politikai hatalomban éppúgy, akár a gazdaságban.


Azt látjuk, hogy miközben a multinacionális részvénytársaságok - egy nemzetek feletti, vertikális struktúraként - behálózzák a teljes glóbuszt, és nem törõdve az országhatárokkal, módszeresen megszereznek minden anyagi (tárgyi) és szellemi tulajdont, monopolizálják a termelést és a világpiacot; - aközben folyamatos tér-vesztéssel ugyan, de mégis, még mindig valóságosan létezik a nemzetállamok „el-avult”, horizontális földrajzi rendszere, a hagyományos világrend összeomlóban lévõ, anakronisztikus váza.


Az eróziós folyamatok hátterében az észrevétlenül színre lépõ Világállam áll.


Magától értetõdõ, hogy az átmeneti idõszakban az új és a régi szerkezet egyfajta békés egymásmellett-élésre kényszerül: az új rendszer felépítése a régi lebontása közepette - zavartalan üzletmenet közben - folyamatosan zajlik.


Az új világrendünk lényege szintén az egyetemes, személytelen részvénytulajdon marad/lesz, de immáron „a szavazati jog”, a politikai hatalom szintjén, - ám vég-kifejletében a hagyományos értelemben vett nemzetállamok országhatárai nélkül. A Világállam egy egységes részvénytársaság lesz (nem konföderáció, hanem ún. ‘kétszintû konszern’); a tulajdonosai pedig az egykori, de már közös államrendbe integrált nemzetállamok, még a megelõzõ idõszakban elért és elismert szellemi, kultúrális, politikai, gazdasági, katonai, pénzügyi és egyéb össz-teljesítményük arányában. A globalizáció a végsõ, az utolsó leosztás, - ‘világháború’, amelyben eldõl és rögzül a Világállam hatalmi struktúrája. A kíméletlen harc az élet minden színterén elemi erõvel tombol, mert a tét mindennek a végleges birtoklása, - „az a bizonyos” utolsó területi felosztás, mely mint status quo késõbb századokra fenn-maradhat. A mindent eldöntõ háborús konfliktus abból ered, hogy a világ ma még végletesen megosztott, - a küszöbön álló, elkerülhetetlen egységesülés ellenére.


A pénz és a szellemi hatalom ugyanis (még) nem azonos kezekben van.


A háború azért is folyik, hogy ne csak a tõzsde-spekulánsok által tonnaszám fel-halmozott, valós fedezettel nem rendelkezõ fiktív/derivatív pénztõkék arányában történjék a Világállam politikai/hatalmi részvénypakettjének „egyezményes”, fel-osztása, hanem másként: a szakrális, univerzális tudás, a szellemi erõ, a nemzetek valós szellemi teljesítményeinek az arányában.


Amennyiben ugyanis a Világállamot is a brókerek és a katonák irányítják majd, úgy a világbéke és a kiegyensúlyozott fejlõdés helyett a természeti és a társadalmi katasztrófák feltartóztathatatlan zuhataga, lavinája omlik ránk.


Az egységes világ-ostobaság uralma az ökoszisztéma összeomlásához; - szükség-szerûen totális atomháborúhoz és az emberiség kollektív halálához vezethet.


A harc még nem dõlt el, a felszín alatt gigászi erõk csatáznak...


A felszínen csak az látható, hogy semmi nem az, aminek látszik.


A rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság valójában már egy részvénytársaság! Miközben cserében társadalmi tulajdonáért - és majdan a földjéért! - nagylelkûen odadobták neki látszólagos szabadságát és hõn óhajtott ‘nemzeti’ függetlenségét; addig észrevétlen részvénytársasággá alakították át, s a nép nincstelenként ébredt.



Alapította: a Magyar Országgyûlés, 1989-ben.


Alapszabálya: a Rózsadombi Paktum (1989. március 15.)


Kikiáltotta: Szûrös Mátyás (MSZP) elsõ köztársasági elnök, 1989. október 23-án.


Jogi helyzete: egyszemélyes részvénytársaság


Tulajdonosa: az Egyesült Angolszász Világállam, Royal Society, London.


Vagyonkezelõje: a Magyar Országgyûlés (képviseletében: az ÁPV Rt.).


Az Rt. elnöke: Charles Windsor fõherceg, Anglia, Wales.


Az Igazgatóság tagjai: Charles Windsor, Mádl Ferenc, Alan Greenspan, James Wolfensohn, David Rockefeller, Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski.


A Felügyelõ Bizottság elnöke: George Soros.


Az F.B. tagjai: George Soros, Tom Lantos, Pierre Moskovici, Surányi György, Boross Péter.


Könyvvizsgálók: Deloitte & Touche, Arthur Andersen, KPMG.


Az Rt. ügyvédje: Baker and Mackenzie, képviselõje: Martonyi János.


Ügyvezetõ Igazgatója: Orbán Viktor, akit 4 év után puccsal leváltottak.


Ügyvezetõ kormánya: fedõnevet változtatott ügynökök hálózata (Co-Nexus).


Jegyzett tõkéje: 1 (azaz egy) amerikai dollár (USD), világbanki hitelbõl.


Bejegyezve: a Caiman Islands cégbírósága által, 1991-ben.



A Magyar Köztársaság Rt. nyitó és záró vagyonmérlege



milliárd dollárban, folyó árfolyamon



Megnevezés 1990. I. 1. 2000. XII. 31.


Befektetett eszközök



(állami tulajdonú mûködõ tõke)


n Álló tõke 60 6


n Forgó tõke - 20


Eszközök összesen 60 26


Jegyzett tõke (jelképes!) (1 USD) (1 USD)


Tõketartalék 40 - 74


Saját tõke összesen 40 - 74


Kötelezettségek


(külsõ és belsõ államadósság együtt) 20 100


Források összesen 60 26


---------------------------------------------------------------------------------------------------


Mert 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltást követõen (ám még a kampányszerû privatizáció elõtt!) a nemzetállam még szinte hiánytalanul rendelkezett a mûködõ tõkéjével, ami a privatizáció után (mára) az eredeti vagyonnak mindössze a 10 %-ára (60-ról 6 Mrd USD-re) apadt, mint kvázi eladhatatlan (csõd)portfolió.


Mert 1990-ben az országnak már egyáltalán nem volt deviza-tartaléka, ám mára cca. 20 Mrd USD tartalékunk halmozódott fel a multinacionális tõkebefektetések garanciális fedezeteként, ami sajnos idegen aktíva.


Eszközeink értéke tehát 10 év alatt kevesebb mint a felére olvadt.


Az Rt. jegyzett tõkéje (1 USD) már csak azért is „jelképes” értékû, mert ugyan ki „jegyezne” többet egy olyan részvénytársaságért, melynek a goodwill-je, az üzleti értéke alig több, mint nulla. Másrészt - mint a további számokból is jól látható - jegyzett tõkénk amúgy sincsen, hiszen a tõketartalékunk (40 Mrd USD) a rabló privatizáció következtében eltûnt, miáltal a saját tõkénk értéke (- 74 Mrd USD) súlyos negatívumba fordult át. Mindezeknek az az oka, hogy az eredeti célt - mi-szerint a kommunizmustól örökölt 20 Mrd USD külsõ államadósságot a nemzeti mûködõ tõke teljes körû eladása révén kell visszafizetnünk - nem sikerült meg-valósítani. Olyannyira nem, hogy az államadósságunk immár a 100 Mrd USD-hez közelít, - noha minden használható profittermelõ vagyontárgyunkat értékesítettük.


Mert ma már nincs semmink, csak adósságunk, s még a puszta föld...


A Magyar Köztársaság Rt. fenti nagyvonalú könyvviteli mérlege egy olyan tõke-szegény, a végletekig eladósodott, tönkrement társaság képét mutatja, amelyet a hitelezõi már a felszámolás sorsára ítéltek.


Valahol már készülõdnek a végrehajtók; hamarost kilakoltatnak bennünket szûk kis otthonainkból, elárverezik a földjeinket - gyermekeinket gyámság alá veszik, s beíratják õket a másság valamelyik multikultúrális kollégiumába.


A szabadon választott ügyvezetõ igazgatót pedig választási vereségbe, önkéntes számûzetésbe, amnéziás polgári körözésbe kergette a Szupranacionális Hatalom Hálózatának (korábban: Szabad Kezdeményezések Hálózata) kormánya.








EMLÉKEZTETÕÜL:



Magyarország, rózsaszín álom, a polgárkirály földi mennyországa



Még egy évvel korábban figyelmesen meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök koszakos országértékelõ beszédjét a Magyar Televízióban, - 2001. február 1-jén. A kötelezõ tisztelettel.



Azután meghallgattam újra, két nappal késõbb, - de semmi nem változott.


Vártam, hogy valamilyen komplex benyomást majd csak gyakorol rám, - ámde semmi ilyen nem történt. Megfoghatatlan volt, amit hallottam!


Konkrét, valós problémáinkról most sem esett szó, összegezõ értékelés most sem született, következtetések nem hangzottak el, a jövõbeli feladatok kijelölése sem történt meg, - fogalmam sem volt, mihez is kezdjek a virágillatú szóhalmazzal...


Sokat törtem a fejem, miképpen értelmezhetõ ez a zárt, gömbölyû, minden végén kerek és sima beszéd, mígnem aztán csak rájöttem a megoldásra.


A megértés kulcsa éppen a zártság feloldása! Alkotója ugyanis legfõképpen arra vigyázott, hogy ne maradjanak a beszédben elvarratlan szálak, amelyek mentén az egész szövõdmény legombolyítható; így a mondatok taktikai remekmûvek.



Nincs más hátra, - a komplett beszédet totális szövegelemzésnek kell alávetnem, minden egyes mondatát legkisebb alkotóelemeire kell bontanom...


Az analízis így már azonnali eredményre vezetett: árulkodó címszavak törtek fel a mélybõl, és mindjárt össze is álltak egy olyan egységes rendszerré, amelynek a politikai science fiction nevet adtam, - ismét a legnagyobb tisztelettel.



Beszédeit a miniszterelnök állítólag saját maga írja. Ez hiteles lehet!


Beszédje lényege meggyõzési kísérlet, - álmát, látomását akarja elhitetni velünk.


Hisz-e az álmaiban, vagy sem - ki tudhatja?! A szándéka azonban hiteles.


A beszéd lényegi tartalma, alappillérei és végkicsengése mégsem hihetõ.


A tételei ugyanis a valós életkörülményeinkhez szinte sehol nem kapcsolódnak.


Valószínûleg a messzi Amerikában is így van: a „Legfelsõbb Bíróság” által meg-választott ügyeletes hivatalos álmodozó soha nem látott szép új világ kecsegtetõ reményével, jövõlátásával, vízióival kápráztatja el a választóit; - gyõz, s az egész ciklus alatt a megvalósult álmok dicshimnuszát zengi, mintegy önmaga és csapata mellét döngetve, - miközben pedig a dolgok valójában alig-alig változnak...


Senki nem kéri rajta számon a be nem tartott ígéreteit, senki nem akarja a leplet lerántani a hamis látszatokról, - mindenki csendesen teszi a dolgát.


Csak hát az USÁ-ban a minimálbérbõl (vagy a segélybõl) meg lehet élni...


Magyarországon még az átlagbérbõl sem!



Pesti polgári vígalom


A civil együttmûködés törzsi székhelye néhány év óta a Pesti Vígadó.


Két pattogó bejelentés, két patinás név - Mádl Ferenc és Orbán Viktor -, fogadás jobbról, és máris, kétszer is ünneplõ tapsvihar: százak ujjonganak, mint család.


Már a legelején is meghallhattuk a fantasztikus, új Evangéliumot, amely szerint a kereszténység 2000, s a magyar állam is már 1000 éves, ami mégis millenium...


Az is kiderült, hogy a nemzedék és az emberöltõ egymás szinonimái.



Múlt és jövõ mezsgyéjén


Miniszterelnökünk az 1980-as évek végének Magyarországát viharvert hajóhoz hasonlította, amelyet elzálogosítottak, a hajókassza is eltûnt (hová tûntek a felvett milliárdos kölcsönök?), a kormánya gazdátlanul forog, alkatrészei javíthatatlanok, a fedélzeten senki nincs, - a parancsnoki híd is üres... A legénység (a lakosság) értetlenül bámul, hiszen 30-40 éven át is mindenki becsülettel tette a dolgát, s a vezetõk is mindent rendben lévõnek mondtak... Mi történhetett mégis?!


A miniszterelnök erre egy ‘suta’ szót használt, mely már második nyelvi tovább-fejlesztése az eredetinek, mutatván, hogy évrõl-évre növekszik a tudatosság.


Éveken át rendszerváltásnak nevezték azt a forradalom nélküli átalakulást (vö.: például Antall József: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”), ami látszólagos spontaneitásával 1989-ben meglepetésként hatott a magyar társadalomra.


Ronald Reagan csillagháborús fegyverkezése tervszerûen térdre kényszerítette a Szovjetúniót, miáltal gazdaságilag a kommunista tábor egésze összeomlott. Ezért rendszert váltottunk, - s kényszer hatására áttértünk a kapitalizmusra.


Az 1990-es évek közepétõl aztán a politikai szóhasználat apránként módosult, - a túl egyértelmû, 180 fokos fordulatot jelentõ ‘váltás’ szótag ‘változássá’ alakult: a rendszerváltásból rendszerváltozás lett, mutatva a rezsim (jog)folytonosságát.


Orbán Viktor már rendszerváltoztatásról beszélt, ami vagy elszólás, - vagy nyílt kiállás: bátor politikai vállalkozók tudatosan megváltoztatták a jövõt...


Így 1990-ben „véget ért a múlt, és elkezdõdött a jövõ”, - a polgári fejlõdés.



A bátor vállalkozás, a munka lovagjai


A hajó kasszája ugyan nem lett meg, - helyette nyitottak egy új, közöset, mondta a miniszterelnök. Ám nem vált világossá, hogy az a bizonyos kassza a rendszer-változtatáskor (!) vagy már az elõzõ kormánynál tûnt el, dehát mégse legyünk telhetetlenek és okoskodók: annyi minden tûnt el mostanában, teljesen mindegy, hogy éppen melyik kasszáról beszélünk... Nem érthetõ az sem, hogy mibõl lett új kassza, és hogy az mitõl közös, amikor nem mindenkié.


A hajó alkatrészeit mellesleg menetközben rendre kicserélték, nem szivárog már be a víz, eresztékei kitartanak, a fedélzeten lévõk értelmét látják a munkájuknak, és már a kapitányi hídon is áll valaki. A hajót kiváltották a hitelezõk cseppet sem szelíd ölelésébõl, tehát a bátor, titkos vállalkozás sikerrel járt. A szép új rend alapja a vállalkozó szellem, a bátorság és a munka.


Igazuk volt hát a bátraknak, akik vállalták az európai színvonalú munkavégzést, töredék bérért cserében. Együtt (kivel?) legyõzhetjük a tenger erejét...



Globalizáció, - amerikai nagybácsi nélkül


Noha a beszéd egyetlen mondattal sem emlékezett meg az európai integrációról - lehetett ez direkt bosszantás? -, mégsem lehet kétséges, hogy továbbra is töretlen lendülettel igyekszünk az Európai Únióba, hisz Orbán Viktor éppen a napokban kérte fel Horn Gyulát, lobbyzna (!) érdekünkben!


Más kérdés, hogy miniszterelnökünk szerint az Európai Únión kívül is van élet, - s ez a felismerés fontos lehet a mostani kijelentések tükrében is.


Alapos indokkal feltételezhetjük, hogy Magyarország újjáépített hajója a népek tengerén (ennek erejét kellene most együtt legyõznünk!) biztosan evickél a közös európai akol felé, ámde sajnos másokhoz képest jelentõs hátránnyal. Mint meg-tudtuk: sem gazdag rokonunk nincs, mint a németeknek; sem amerikai nagy-bácsival nem rendelkezünk, - de mégcsak brüsszeli jóakaróink sincsenek.


(Horn Gyula ezirányú önzetlen segítsége bizony nagyon fontos lenne.)


„Csak a magunk erejében bízhatunk, s nem abban, hogy az élet könnyû.”



Árvíz és belvíz károk


Ez a bekezdés nem lírai betét kíván lenni, vagy egyéb intermezzó.


Elhangzott a miniszterelnöki beszédben, hogy mindjárt a ciklus elején elöntötte az országot a tiszai árvíz, majd utána az árvíz belvize és egyéb vizek (nem szólva az ökológiailag és anyagilag egyformán rendezetlen román ‘ciánküldeményrõl’), ami nagyon sok épületet, lakóházat, falut és tanyát is rombadöntött. Megtudtuk, hogy: „A baj lovon érkezik, de gyalog távozik.” - vagyis hogy az ország hajóját nem is szimbólikusan, hanem ténylegesen is újra csak elöntötte a tenger víz, más szóval kifejezve: újból víz alá kerültünk...


Viszont büszkén könyvelhettük el, hogy mára már minden árvíz-és belvízkár érte épületet újjáépítettünk, ami tényleg kicsit hihetetlenül nagy teljesítmény.



A kettõezredik év sikerei


Nem tudom, hogy ez a kínos és tudálékoskodó ‘kettõezerkedés’ pontosan mikor is kezdõdött, de ez a ragály mára jobb körökben kötelezõ nyelvi szervilizmussá fejlõdött. A számomra 2000 az kétezer, és mint évszámot, véletlenül sem fogom soha hétezernek elhallani. Az effajta modorosság mindig eleve gyanús...


Éppúgy, miként az is, hogy az ország miniszterelnöke a nagy nyilvánosság elõtt miért csupán a tendenciózus mondanivalójába jól beilleszkedõ, erõsen szelektált gazdasági adatokat említi, miért csak makrogazdasági mutatókat elemez, amikor azok - saját beismerése szerint - sem mondanak semmit az egyszerû embereknek, ami a saját életükhez kapcsolható lenne.


Az is furcsa, hogy Orbán Viktor minden nagyszabású tézisének a bizonyítására, demonstrálására a kifejezetten ‘kedvezõ’ makrogazdasági mutatókat használja, hiszen köztudottan nem közgazdász. Ennyire Matolcsyra bizza magát?!


Az ügyvéd kritikátlan beszámolójából megtudhattuk, hogy minden jónak a forrása az a hatalmas gazdasági növekedés, aminek az eredményeként kivergõdtünk az adósságcsapdából, - „bár ez a teher még nagy”. Hallhattuk, hogy az adósságunk mértéke „60 %-ról 20 %-ra csökkent”, - csupáncsak csak az nem derült ki, hogy mihez képest... Ilyenformán a szakállas Hofi-vicc analógiájára hasznosabb lenne, ha a kapitány máskor jóelõre megkérdezné a kazánfûtõjét, hogy: ‘mi 60?’, nem tartva az esetleges visszakérdezéstõl, hogy: ‘miért, mi mennyi?’. Alkalmazva erre az esetre a beszéd egyik bölcs mondását, miszerint: „Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindent tudjunk...” Nem bizony!


A legeslegnagyobb vívmányként említette a miniszterelnökünk, hogy a jelentõs növekedést - gazdasági fejlõdésünk során elsõ ízben - úgy sikerült elérnünk, hogy a külgazdasági egyensúlyunk sem borult fel. Sok még a tennivalónk - épp ez az, aminek a tételes megismerését hiába vártuk! -, de a fordulat nyilvánvaló.


„Csak a nehezén vagyunk túl, s nem a nagyján.” - figyelmeztetett becses mind-annyiunkat, mintegy rébusz formájában...



Szép új világrend


A miniszterelnök szerint a rendszerváltoztatás óta eltelt 10-12 év már elégséges idõtartam ahhoz, hogy a tudós emberek elemzéseik alapján levonják a megfelelõ következtetéseket: mi is történik velünk?


Mi is az a másik rendszer, ahová a rendszerváltoztatás után, a bátrak álmainak megvalósítása révén el fogunk jutni? (Álomfejtés következik hát.)


Mint az elõzményekbõl kiderült: német, amerikai és belga barátunk nincs.


Egy tekintélyes brit lap (melyik?) viszont azt írja (idézi Orbán miniszterelnök), hogy: „Magyarország a kelet-európai rendszerváltás legfényesebb csillaga.”


Az új világ - amelyet a vállalkozói szellem, a munka és a bátorság épít majd fel - a család köré szervezõdik, hiszen mindenki egyetérthet abban, hogy a szabadság és a boldogság szubjektív érzése kizárólag csak a szeretet, az összetartozás = a család közös élménye alapján élhetõ meg, illetve érhetõ el, alakulhat ki.


Az új világrend legerõsebb pillére a munka, - vagyis: „Dolgozzatok csak szépen, a siker majd nem marad el!” Ez a lózung sem ismeretlen elõttünk. Mint Orbán Viktor is megerõsítette, - az emberek túlnyomó többsége az elmúlt 30-40 évben is tette a dolgát. Nevezetesen a társadalmi tulajdon gyarapításán munkálkodott, amirõl aztán 1990-ben váratlanul kiderült, hogy az államé, s a bátrak privatizáció címén az egészet - sõt, még annál többet is! - önkényesen arra fordították, hogy ‘a hánykolódó hajónkat’ kiváltsák a külföldi zálogból. A valós eredményt látva, lehet, hogy gazdaságosabb lett volna egészen újat építeni...


Az új rend(szer) deklarált alappillérei: a munka, a tanulás és a rend.


Tekintve, hogy jómagam már az ún. ‘átkos rendszerben’ is felnõtt, dolgozó és családos ember voltam (eleinte 0 szobával, 0 kerékkel és 6 gyermekkel), - talán némi joggal emlékezhetem vissza az akkori, valóságos állapotokra...


Az a rendszer egyetlen hazugságra épült, így tulajdonképpen végtelenül egyszerû és kiismerhetõ volt, szemben ezzel a maival, melynek az eszmei alapja végtelenül bonyolult, áttekinthetetlen szövevény: a kiváltságosok okkult-szakrális hatalma.


Akkoriban elég volt annyit tudni, hogy mindennek az alfája és omegája a nagy-szerû Szovjetúnió, - ez elég is lehetett egy gömbölyû élet-karrierhez.


Ma minden hazugság relatív, - senkirõl és semmirõl nem tudhatod tartós és teljes biztonsággal: kicsoda és micsoda, s mivé válik majd valójában, ha lehull az álarc.


A munka elõtérbe állítása (a társadalom, a vállalkozás és az üzlet mûködésének német és távolkeleti, fõként japán modelljének preferálása, szemben a spekulatív amerikaival) sem új, originális kísérlet. Elég emlékeztetnem arra, hogy a munka-értékelméletet úgy 150 évvel ezelõtt még az a Marx Károly dolgozta ki, akinek az integrált eszmerendszerét a kommunista diktatúra - önkényesen és hamisan - saját filozófiai, ideológiai alapjául választotta ki.


A tanulás forszírozása sem újkeletû követelmény. Egykoron a nagy V. I. Lenin mondta: „Tanulni, tanulni, tanulni!”. Bizony mondom: tõle is lehetett, lett volna mit.


A rend alapvetõen a biztonságérzetet, a közbiztonságot jelenti, amellyel - hiszen már csíráiban sem létezik! - ma még puszta jelszóként sem célszerû ‘dicsekedni’, nem szólva, hogy ez a szó a tolerancia erõszakos ellentéteként is értelmezhetõ. Erõszakos rend volt ugyanis a fasiszta diktatúrában éppúgy, mint a kommunista rezsimben, node az effajta ‘rendekbõl’ valóban elegünk lett mindörökre! Lehet persze, hogy az ún. ‘robbantásos merényletek’ száma örvendetesen csökkent, - ám a társadalom közbiztonsága nem feltétlenül javult attól, hogy némelyek (lásd: ‘megélhetési politikusok’) teszem azt pokolgép helyett dokumentumokkal tömik ki az aktatáskájukat. Azt pedig aztán végképp kötve hiszem, hogy ezt a munkára és tanulásra ‘épülõ rendet’ tényleg a családi összetartozás érzése tartja egyben. A magyar családok többsége anyagi és erkölcsi értelemben még soha nem volt olyan szétesett állapotban, mint ma. Az ún. ‘létezõ szocializmus’ társadalma a késõ-kádári korszakban sokkal inkább apellált a családi összetartozásra, mint ez a mai... Kifejezetten anakronisztikus tehát rendrõl szónokolni egy olyan viharvert, elszegényedett országban, amelynek a lakossága túlnyomórészt napi megélhetési gondokkal küszködik, és amelynek társadalmi létét átitatta a politikai korrupció, a vállalkozásnak csúfolt ügyeskedés, és fõ ‘szervezõ’ elve az önzõ divergencia.



A szegénység csökkenõ mélysége


A miniszterelnök az országértékelõ beszédjében egyenesen azt állítja, hogy 1999. óta megállt a magyar családok vagyoni-jövedelmi polarizációja, vagyis az a tíz év óta tartó nemkívánatos folyamat, amelynek során a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek. Vagyishát szerinte a kormánya alatt nem nõttek a polgárok közötti jövedelmi-vagyoni különbségek... Ez pedig egyszerûen nem felel meg a valóságnak - tévedés, vagy demagógia. Mert: (1) Egy-két év alatt jelentõs változások még a legradikálisabb intézkedésekkel sem érhetõk el, már-pedig ilyenek nem is voltak. (2) Ha voltak ilyen irányú jelentõs változások, azok 1-2 év alatt nem mérhetõk. (3) Egyáltalán: egyetlen réteg reáljövedelme sem nõtt ‘ilyen érezhetõ’ mértékben, így a növekmény-különbség mértéke elhanyagolható, még akkor is, ha az iránya egyébként pozitív, vagyis a különbséget csökkentõ. (4) A Kormány intézkedései kizárólag a költségvetési szféra dolgozóinak jövedelmi viszonyait képesek befolyásolni (generálisan átrendezni azt sem!), az üzleti szféra ilyetén helyzetérõl még csak megbízható adatai sincsenek. Amit szeretnél, és amit elérsz, - az nem ugyanaz... A magyarországi jövedelmi polarizáció mértéke világ-méretekben is példátlan, egyedülálló, - a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek 200-300-szoros különbséget mutatnak! Nehezen hihetõ, hogy csökkent volna a szegénység mélysége, mikor éppen a Fidesz-ciklusban alakulhattak ki a 10 millió forintos havi bankár-illetmények, vagy éppen a veszteségre veszteséget halmozó magyar közszolgálati televízió ifjú elnökének 3 milliós fizetése. Nem valószínû, hogy a kisnyugdíjasok, a nagycsaládosok és a minimálbérbõl élõk jövedelem-dinamikája meghaladta volna a menedzser-rétegét. Orbán Viktor szerint ma már ‘csupán’ minden ötödik gyermek születik szegénységbe. Kérdés persze, hogy mit tekintsünk szegénységnek? A méltán népszerû Jakupcsek-tévévetélkedõben az elsõ helyes válaszra közüzemi számlákat (villany, gázfûtés, biztosítás) szoktak kifizetni, amelyek összege 15 és 30 ezer forint között szóródik, ami egy átlagos háztartás reális adata, csak hát egy adott hónapban több ilyen számlát is ki kell egyenlíteni! No mármost vessük csak össze ezekkel az összegekkel a minimálbér december 31-ikéig még 25.500.- forintos havi összegét, a kisnyugdíjak 20-25 ezer forint közötti havi összegét, vagy akármilyen segélyek és pótlékok összegeit, és azt, hogy az aktív keresõk havi bruttó bére sem több, mint 80-100 ezer forint!
Látni fogjuk, hogy nálunk az árak és a bérek, a jövedelmek és a kötelezettségek nincsenek azonos dimenzióban, a havi bér nagyjából maradéktalanul elfolyik...
Hamis állítás az, hogy Magyaroszágon a rendszerváltás (1989-1990.) óta minden réteg egyaránt szegényebbé vált volna, - a jövedelmek polarizációja tehát ‘ezen belül’ zajlott le. Nem! A jövedelmek átlagos szintje mintegy 30-40 %-ot zuhant, s így reálértékben visszaesett kb. az 1969-es szintre; nagyjából éppen úgy, akár az egész GDP. Vagyis a jövedelmek polarizációja 1990-tõl úgy ment végbe, hogy miközben néhány ezren mesés gazdagságra, milliárdos vagyonokra, 200-300-szoros jövedelemre tettek szert, addig százezrek maradtak állás és jövedelem nélkül, vagy jövedelmük messze a létminimum alá süllyedt, - olyan mélységekbe, ahonnan már nincs felemelkedés. Mi a szegénység?! A növekvõ hajléktalanság, a hiányos ruházat, az állandó éhezés, a fûtetlen lakás, a vagyontalanság, a totális eladósodás, az élettávlatok teljes hiánya, a fogyasztás igénytelensége, - vagy egy szerény, de biztonságos életvitel?! Mert azért ne felejtsük el, hogy az 1970-es években Magyarországon összkomfortos állami lakást kaphatott bárki/mindenki, és ingyen, - akinek már 3 gyermeke megszületett. Az akkori átlagbérbõl + családi pótlékból ezt a három gyermeket minden gond és szûkösség nélkül fel lehetett nevelni, és még csak a hûségesküt sem kellett letenni az ún. ‘átkos’ rendszernek!
Mikor érjük el újra az 1970-es évek paradicsomi szegénységét?! A 3 gyermekes családok jövedelme tavaly - Orbán szerint így olvashattuk a Népszabadságban is! - 40 %-kal nõtt... Mihez képest?! Nos, így fénylik ma Kelet-Európa legfényesebb csillaga, ahol fõnyeremény nyugatról befektetni, hiszen adókat nem kell fizetni, a profit szabadon kivihetõ, szakszervezeti ellenállás nincsen, a pénzmosásnak meg nincs korlátja, a munkaerõ magasan kvalifikált, viszont a bérek csak az európai átlag hatodát-nyolcadát teszik ki, így minden tõkekihelyezés gyorsan visszatérül.



A nagyjának a neheze


Orbán miniszterelnök szerint - hála a Kormány elmúlt 2 évi erõfeszítéseinek, s a bátraknak, akik hajlandók voltak töredékbérért is európai színvonalon teljesíteni - „túl vagyunk a nehezén, de nem a nagyján”. Teljesen tanácstalan vagyok; nem tudom, mi az ‘a neheze’, amin túl vagyunk...?


Ha arra gondolok, hogy minden korábbi illúziónk szertefoszlott - ami már a dolog természetébõl fakadóan soha többé nem ismétlõdhet meg -, úgy talán lehetséges, hogy legalábbis pszichikailag: ez volt ‘a neheze’... Ugyanakkor el sem tudom képzelni, hogy mi lehet ‘a nagyja’, ami még ezután jön?! Valami olyasmi lehet, - hogy noha már túl vagyunk a közelgõ oltári nagy pofon okozta elsõ döbbeneten, de végképp a padlóra kerülni csak most fogunk?! Lehetséges, hogy Orbán Viktor tud valamit, amit kimondani nem lehet, mert nincs rá szó, és nincsen képzelet?! Majd késõbb fogják csak kihirdetni?


Megint felrobban a csernobili atomerõmû, mégis fel kell építenünk a nagymarosi vízierõmûvet, megtámadjuk Szerbiát, visszakérjük Erdélyt, a Fidesz mégis össze-áll a MIÉP-pel, nagykoalícióra lép az MSZP-vel, - vagy netántán újabb rendszer-váltásra készülünk? Vagy mégsem vesznek fel minket az Únióba?!


Mert hát ‘a nagyjának a neheze’ puszta említésétõl is lúdbõrzik a hátunk...



Mindenkinek juthassék (sic!) munkahely


A miniszterelnök - mintha csak akasztott ember házában említené meg a kötelet! (már ti. a munkanélküliség a kapitalizmus, a kapitalisták kényszerû ‘találmánya’) - David Rockefellert idézte: „A világ minden embernek tartozik azzal, hogy a saját munkájával kereshesse meg a kenyerét.”


(De mivel tartozik a ‘világnak’ D. R., - és nekünk, magyaroknak Orbán Viktor?!)


Részletesen beszámolt arról is, hogy milyen indítékok vezették a kormányzatot a minimálbér 40 ezer forint/hó összegre történt felemelésében, - azon túlmenõen, hogy a tisztességes munkáért tisztességes bér jár. Az a lényeg, hogy a minimálbér összegét jóval a munkanélküli segély összege fölé emelték, - fõként azért, hogy egyáltalán érdemes legyen segély helyett munkába állni. - magyarázta... Érthetõ.


Ettõl persze érdemesebb nem lett, csak mindkettõ/akármelyik fáradságosabb; - a tisztességrõl pedig szó ne essék! (1) Segélyt nem adnak, csak ha igazolod, hogy a minimálbérért sem tudtál munkába állni. (2) Ha munkába is állsz, a minimálbérbõl nem marad sokkal több a segélynél, - amiért dolgozni, bejárni sem kellett volna. (3) A minimálbérbõl vagy a segélybõl megélni ma is változatlanul lehetetlen...


A minimálbér felemelése viszont elképesztõ mértékû bérfeszültségeket indukált az amúgyis összeomlott költségvetésû egészségügyben, s még az idén tönkreteszi a még mûködõ kisvállalkozások minimum egyharmadát is.


A továbbiakban felsejlett a miniszterelnök fantasztikus munkaügyi víziója, mely szerint Magyarországon már ma is több-tízezer betöltetlen állás van, mert: „A gazdasági növekedés magas üteme felszívja a munkaerõtartalékot, és a jövõkép az, hogy így nem lesz elég munkáskéz! A vállalatok jelentõs része már most is külföldrõl fedezi pótlólagos munkaerõ-szükségletét.”


Tény és való, hogy a multinacionális társaságok magas arányban foglalkoztatnak elsõsorban román és lengyel illetõségû vendégmunkásokat - legálisan és feketén egyaránt -, de ennek nem a helyi, magyar munkaerõ hiánya az igazi oka, hanem, hogy így a gyalázatosan alacsony magyar bér összegének a felét-kétharmadát is megtakarítják, s ezáltal újabb extraprofithoz jutnak.



A megtorpant egészségügy


Sajnálatos tényként hangzott el, hogy a kezdeti lendület megtört, - a társadalom-biztosítási önkormányzatok felszámolása óta bizony megtorpant az egészségügy reformja. Sokan nem értjük, mirõl van szó, hiszen az egészségügyben 2 év óta az égvilágon semmi pozitív nem történt, viszont már a legeslegutolsó pénztartalékok is régen kimerültek. Jómagam speciel már régen elveszítettem Ariadné fonalát, - utoljára arra emlékszem, hogy itt is eltûnt a kassza, kiürült a széf, Simsa Péter pl. elmenekült, stb... Eszembe jut néha még, hogy idõnként fel-feltûnik Cser Ágnes, pert nyer, majd mégse helyezik vissza, mindenesetre a szakszervezet élén életre-valóbb, mint a felsõ irányítás...


Ám a nyugdíjasoknak is elérhetõ gyógyszerárak sajnos soha többé nem lesznek.



Üzenet a romáknak


Orbán Viktor leszögezte: a cigány (roma) családoknak is mindenekelõtt munka-lehetõségre van szükségük, s a gyerekeknek ösztöndíjra a továbbtanuláshoz.


Már jelenleg is sok ezer roma gyerek részesül állami ösztöndíjban.


Tekintettel arra, hogy az új államrend stabil alapja a munka és a tanulás; nyilván ugyanaz a perspektíva nyílik meg a társadalom munkamegosztásába beilleszkedni igyekvõ romák számára, mint bárki másnak: a dolgozó felnõtteknek a munka-nélküli segély helyett kezdetként a minimálbér, a tehetséges gyerekeknek állami ösztöndíj, hogy megkülönböztetés nélkül tanulhassanak és érvényesülhessenek. Ne külföldön keressék ezek után a boldogulás útját, és hogyha komolyan tanulni vágynak, - Strassbourg helyett inkább Oxford felé igyekezzenek...


Torgyán családi gazdaságai


A miniszterelnök végül is hitet tett a nagybirtok termõföldek felaprózása mellett, minek értelmében a helyben lakó (kis)gazdákat kell földhöz juttatni. Követendõ példaként állította a magyar mezõgazdaság tulajdonosi és szerkezeti fejlõdése elé az Európai Únióban eredményesen mûködõ dán és francia modellt, amelynek jól bevált szabályait a hazai körülményekhez kell igazítani. Csak azt nem mondta meg, hogy a még alig-alig létezõ családi gazdaságok hogyan alkossanak olyan méretû üzemnagyságot, amellyel versenyképesek lehetnek az Európai Únióban is, illetve hogyan jussanak hozzá a szükséges beruházási hitelekhez, ami a technikai fejlesztés nélkülözhetetlen feltétele.


Nem esett szó arról, hová lettek az elmúlt 2 évben a mezõgazdaságba invesztált százmilliárdok; - milyen hatékonysággal várható a visszatérülésük.


Azt sem tudjuk, hogy a magyar mezõgazdaság grandiózus átalakítását, reformját ki folytatja majd tovább, - Torgyán miniszter távozása után...


Nélküle kútba esni látszik a grandiózus chilei cseresznyeüzlet nyélbeütése is.



A tudás és a jellem építõmesterei


Mivel az új rend a munka és a tanulás társadalma, kiemelkedõ jelentõséggel bír, hogy gyermekeink nevelése, orientációja a tudás és a jellem megszerzése, meg-szilárdítása érdekében/irányában történjék.


Hogy ez mennyire nehéz lesz, - kiderül a következõkbõl.



A szigor türelmi zónája


Orbán Viktor a beszédjében foglalt fejtegetései révén beavatott bennünket a köz-renddel kapcsolatos filozófiai munkásságába, tépelõdéseibe. Felvetette a kérdést, hogy a szigor vagy a megértés (a tolerancia) legyen-e a rend (a közrend) alapja és garanciája? Megelégedetten állapította meg, s így következtethettünk filozófiai alapállására is: „Biztosan fontos szerepet játszott a közrend, a közbiztonság most tapasztalt megszilárdulásában, hogy a törvénytisztelés, mint viselkedési minta vonzóbbá vált, ám mégiscsak a törvénykezés (az igazságszolgáltatás) szigorítása az eredményesebb rendõri felderítés lehetett a siker záloga, minek következtében csökkent a bûncselekmények száma.”


Magára vessen, aki nem látja át a fentiek nyilvánvaló igazságát!


A lényeg, hogy a titoksértõk, a személyiségi jogsértõk - pl. a Pallag Lászlók - mielõbb elnyerhessék a méltó büntetésüket; egyébként amit lehet titkosítsunk, el-kenjünk, végtelenre nyújtsunk: nehogy bármi valaha is kiderülhessen...



Egységes nemzeti lélek


Egyértelmûvé vált, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tényleg néhai Antall József szellemiségének méltó örököse, kicsivel megkésett reinkarnációja.


Elmondta: rádöbbent arra (mikor?), hogy a határon túli magyarság nem teher, hanem külsõ erõforrás a számunkra, amelybõl bátran meríthetünk.


Újra hitet tett a nemzeti újraegyesítés mellett is, kérve az ún. ‘státusz-törvény’ parlamenti megszavazását. (Csak aztán válaszként nehogy újabb adag friss cián érkezzen a Tiszán Romániából!) Feltûnés nélkül közölte, hogy Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar álmában minden magyar benne volt...!


Orbán Viktor ezzel lélekben szintén 15 millió magyar miniszterelnökévé vált.



Széchenyi-terv, a zakatoló motor


Megtudhattuk, hogy a titokzatos Széchenyi-terv, a gazdasági növekedés zakatoló motorja többszáz-milliárd forint költségvetési pénz befektetését irányozza elõ infrastruktúrális beruházásokra (autópályák, informatika), közös stumpfi álmaink megvalósítására, mely álmok a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf álmai is voltak...


A Széchenyi-terv lesz a legfontosabb összefogó, nemzetépítõ erõ.


Az összegrõl eszembe jutott, hogy a körkörös bankkonszolidáció összességében ennek a jó négy-ötszörösébe került, - mégsem vált a nemzetet összefogó erõvé, a VIP-lista sem... Igaz, hogy nem szerepelt gróf Széchenyi István álmaiban sem!



A XX. századot Budapesten csinálták


Ezt olvasta a miniszterelnök a Nature folyóiratban Magyarországról, - mintegy ‘a hely szelleme’ hízelgõ jellemzéseként. A számítógép, a nukleáris energia, a hologram és a C-vitamin ‘magyar’ feltalálóira gondolt...


Csakhogy mindezeket egyáltalán nem ‘Budapesten’ fedezték fel!


Akkor már sokkal inkább ez a Széchenyi-terv legyen a nemzet építõ összefogója, mintsem a magyar szempontból katasztrofálisan tragikus XX. század, melyet hála Istennek, talán mégsem egészen mi csináltunk!



A beszéd tartalmi összegzése


· Gyermekien naív, ártatlan álmodozás - vagy annak ügyes látszata.


· Tudatosan elkerüli a vita-pontokat, a problémákat, a konfrontációt.


· Teljes mértékben csalódott a külföldben.


· Gazdasági tanácsadói öt éve félrevezetik.


· Nem ismeri, vagy elfelejtette a polgárok napi megélhetési gondjait.


· Látszólag komolyan hiszi, amit mond - vagyis tökéletes médium.


· Kiváló politikus, ragyogó taktikai érzékkel, - de cseppet sem stratéga.


· Nincs koncepciója, a jövõképe kétes és homályos - távoli ködbe vész.


· A politikai környezet jelentõségét bagatellizálja, ami súlyos taktikai hiba.


· Antall Józsefet követné, aki viszont nem hagyott elég pontos iránymutatást...

A közszolgálati televízió a pokol legalsóbb bugyra



Elõre bocsátom, hogy amirõl írok, ásatag leletnek, fosszíliának tekinthetõ; ámde mint tudjuk: az igazság (tudniillik: ‘az eb’) mindig igen mélyen van elhantolva...


Egy oly’ idõszakban, 1997-ben voltam Peták István, egészen mostanáig az elsõ, és egyetlen konszenzusos, vagyis legitim tévéelnök (hogy a mai az-e, kiderülhet a leírandó történetbõl!) elnöki fõtanácsadója, mikor az 1996. évi I., népszerû nevén Média Törvény rendelkezései alapján a Magyar Televízió, az addigi költségvetési szerv frissiben átalakult (1996. október 1-jével) üzleti részvénytársasággá, ámbár a társasági mûködés vagyoni és gazdálkodási (pénzügyi) feltételeinek biztosítását a törvény elõkészítõi nagyvonalúan intézték el, vagyis elhanyagolták. A Televízió minden rossz hagyományt híven megõrzött és átmentett az átkos múltból; ehhez szolgaian ‘hozzá keverte’ a már kibontakozó üsd-vágd (értsd: döntsd az állami vagyont, ne siránkozz!) vadkapitalizmus minden spontán vadhajtását, mitõl aztán - nem nagy csoda! - pénzért megvehetõ áruvá vált az összes produkció, a köztévé szervezete, költségvetései, mûsorrendje, üzleti terve, kulturális és mûvészeti ars poeticája, múltja és jövõje, de még a személyiségi jogok, s a vezetõk személye is. A politika mindenhová, a Televízió minden szegletébe, titkos zugába is betette a lábát; s ahová befészkelték magukat az újsütetû plurális pártokrácia kóborlovagjai (valójában komisszárjai), ott a közszolgálatot gyorsan aprópénzre váltották, majd a legmohóbbak nagy sietve a magánzsebeikbe, és a szponzoráló pártkasszáikba gyömöszölték a teljes produkciós és szervezeti büdzsét. Peták elnöksége rövidke kis kísérlet volt csak, hogyan lehetne mégis megõrizni a köztévé ‘szüzességét’, s elkerülni a kapott vagyon - késõbb közfeltûnést okozó - privatizációs eltüntetését. Egy év után a nagypolitika elsöpörte az egészet, - az utópia ím’ a hamvába hullt...


Ám néhány hónapig temetetlenül hevertek szerteszét a demokrácia hevületében ‘kivégzettek’, illetve ‘a televíziós rendszerváltás’ kaotikus eseményeinek aszott csontvázai - koponyák, lábszárcsontok -, minek alapján pillanatképet, valóságos fotó-montázst lehetett készíteni az átmeneti állapotokról, melynek során az MTV, mint közszolgálati televízió lassanként megszûnt létezni, mert átadta a helyét az éppen regnáló pártok hangadó szócsöveinek; a pénzt pedig minden jogszabályt és a józan észt is felrúgva kilopták belõle a legélelmesebb tolvajok, akik úgy tudtak kötõdni titkos pártgyökereikhez, hogy eközben a mûvészet, az alkotás és a szak-szerûség némi látszatát is sikerült megõrizniük. A köztévé életmûvészeké lett...


Peták elnök persze nem volt egy grál-lovag; - jómagam pedig utólag mindennek nevezhetõ vagyok, csak óvatosnak, elõvigyázatosnak, ‘profinak’ s bölcsnek nem. Mint afféle lánglelkû, igazság bajnoka faltörõ kost; vele együtt lemészároltak, és sokáig azt sem értettem, kik tették ezt, s õt (õket) - vajon miért vették vissza?! A dolgok aprólékos mérlegelése és megértése után, 1999-ben könyvet írtam a köz-televízióról „A pokol legmélyebb bugyra” - a cím az idõközben elhunyt írótól, a barátomtól, Sándor Andrástól († 1997.) származik - címmel. A kéziratot elõször 25 példányban ‘házilag’ állítottam össze; amelynek egy kivételével a valamennyi példányát ‘valahol’ összegyûjtötték, s tucatnyi elvetélt kísérlet után megértettem, hogy soha egyetlen kiadó sem fogja eredeti tartalmában kiadni. Magyarországon a pluralizmus, de különösképpen a kétoldaliság (értsd: jobb és bal) bevezetése óta csak olyan könyvet lehet kiadni, amely vagy az egyik, vagy a másik politikai sereglet ‘érdekeit’ sérti; - olyat, amely mindkettõét, vagy ‘mindenkiét’: sohasem. Ennek megfelelõen nemcsak a közszolgálatiság (a közszolgálat!), de az igazság is örökre elveszett, - jobb vagy baloldali ál-, illetve fél-igazságoktól harsog a világ. Már érettebb fejjel; - 2002-ben gondoltam egyet: átírtam az eredeti kéziratot, és-pedig úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb, tehát az olyan bennfentesek se ismerjenek rá a Televízió ellen akkor elkövetett ‘eredeti bûneikre’, illetve önmagukra, akik még ma is a demokratikus cenzúra felkent lovagjai. Az átírás annyira jól sikerült, hogy tényleg csak néhányan vették észre, hogy még mindig meztelen a király... Közbevetõleg megjegyzem, hogy mások igen jól megélnek abból, amit skrupulus nélkül nap mint nap elkövetnek; - én baromi rosszul abból, hogy megírom, ami ebbõl ‘publikus’ vagyis megírható. Ezáltal az igazság egyfajta karikatúrája áll elõ, ami azért még mindig sokkal ‘igazabb’, mint az errõl szóló híradások tartalma. Kéziratom és az igazság viszonya az átdolgozástól persze szintén ‘átalakult’; ezt egy közmondáson alapuló hasonlattal igyekszem megvilágítani. Az ‘igazi’ emígy szól: „A kutya ugat, a karaván halad.” Az átirat valahogy így: „A kutyáink egész éjjel ugattak, valószínûleg elhaladt mellettünk egy karaván.” Az átírt változatot ráadásul hídverésnek szántam az eredeti bûnt közösen elkövetett bal-és jobboldal között, s ez a kísérletem majdhogynem sikerre is vezetett. Arról beszélek, hogy noha a könyvem eredetileg a baloldal õsbûneinek a leleplezésére irányult; - majd hogy nem mégis ‘a baloldal’ egy kiadója adta ki, azzal a súlyosbító feltétellel, ha kiegészítésként leleplezem a jobboldal folytatólagos bûneit is... Meggyõzõdésem, hogy az alapbûnt a szocialisták (vagy majdnem azok) számlájára írhatjuk, a jobb-oldal 1998-ban ‘csak kihasználta’ a kínálkozó lehetõséget a rövidtávú érdekeinek pragmatikus érvényesítése céljából. Ez nem menti fel háromnevûéket mindenfajta felelõsségük alól; csupán csak rögzítem, mint politológiai tényt, hogy a bûn-rossz Média Törvénybõl elsõként (1998.) a szocialisták ûztek gúnyt, amikor a tátongó joghézagokat effektív jogtalanságokra váltva, elûzték Petákot és menedzsmentjét azzal az egyébként alantas céllal, hogy a részvénytársaság köztévét megint csak az aktuálpolitika, vagyis az 1998. évi országgyûlési választások ‘kiszolgálójává’, a szoci-gyõzelem ‘közszolgálati elõkészítõjévé’ degradálják. A langyosokat az Isten kiköpi; - a kultúrált köztévét tehát ismét a keményvonalas politika gyûrte le, maga alá... Ott tartottunk, hogy 2002. végén egy meg nem nevezendõ kiadó már lektori jelentést is készíttetett a kéziratom ‘enyhített változatáról’, - ezzel akarva rávenni engem a jobboldalra is ‘vizeslepedõt húzó’ kiegészítésre és átdolgozásra.


Mint mondottam; a kézirattal a hídverés volt a célom, hogy végre derítsünk fényt az évek óta halmozódó folytatólagos hazugság-szövevényre; mert ez a ‘kétpólusú hazudozás’ minden nappal csak tovább súlyosbítja a Televízió anyagi és erkölcsi helyzetét, másrészt a hazugság hiába plurális: csak légvárak építhetõk fel rá... A fõ célom ezzel az írással is a hídverés; tudniillik vegyük észre, hogy a jobb-és a baloldal egyetlen lehetséges közös nevezõje az igazság, amelynek elkendõzése divergenssé, széttartóvá, kaotikussá és hiteltelenné aljasítja a demokráciát, miáltal lehetetlenné teszi legszentebb, eredeti céljaink megvalósítását. Az igazi köztévé csontváza ott hever a mostani romok alatt; s ki kell ásnunk, exhumálnunk kell, ha ki akarjuk deríteni a valós tényálladékot, például a milliárdok eltüntetése körül...


Gellért Kis Gábor, mert õ volt az átdolgozott kéziratom abszolút tisztességes és jószándékú - talán szintén hídverõ?! - lektora (miután a könyv címét ‘A pokol legalsó bugyra’ címre változtatta), a következõket írja szerkesztõi észrevételei megfogalmazásaként, 2002. november 22-ikén: „Az elmúlt 12 évben jó néhány olyan eset, botrány foglalkoztatta a magyar közvéleményt, amely önmagában is felvonultatta a rendszerváltás jellemzõ nyavalyáit. Olyan azonban, amelyen, mint az állatorvosi lovon, minden létezõ betegséget be lehet mutatni, a Magyar Televízión kívül talán nincs. Politikai, gazdasági, szakmai (kommunikációs) és jogi tévedések, tévesztések, képtelenségek, agressziók, sunyiságok és eközben az eredeti(?) tõkefelhalmozás kapzsiságai fonódnak össze ebben a történetben. A nyilvánvaló, de többnyire látens korrupció színtere volt ez az intézmény. A felsoroltak következtében a témaválasztás - olvasói szempontból - felette hálás és sikert ígérõ. Másfelõl kétségkívül vannak, lehetnek veszélyei - elsõsorban a szerzõre nézve -, ha kellõen mély és kimerítõen dokumentált kötetben hozná nyilvánosságra az emlegetett ló anamnézisét. (Nem létét veszélyeztetõ, inkább egzisztenciális fenyegetésre gondolok.) (Megjegyzésem: ez megvolt és megvan, most is.) Viszont: csak akkor van értelme a tárgyhoz nyúlni, ha a szerzõ és a kiadó közösen kockáztat, ami azonban valóságos kockázatot feltételez, azaz tények, tárgyak és fogalmak olyan apparátusát, mely a folyamatot úgy mutatja be, hogy szembesíti a szóba jöhetõ intézmények, személyek lehetõ legteljesebb körét a maguk szerepével és megragadható tevékenységükkel - az olvasó nagy örömére és okulására. (Megjegyzésem: éppen ez az, amiért is kiadhatatlannak bizonyult a könyvem. A hatalom nem hajlandó tükörbe nézni, és a mélytudatba ivódott reakciója, hogy azonnal brutálisan üt, ha a tükröt mégis elé tartják. Azóta - egy másik úton - az is bebizonyosodott, hogy a történetben s a kéziratomban is fõszereplõ személyek kivétel nélkül még azzal sem képesek szembenézni, hogy elolvassák: mit is tettek, mi is történt valójában.) (...) A szerzõ által is gyakran és joggal kárhoztatott médiatörvény elhibázottsága maga is a ‘90-es évek elejétõl lezajlott történések szerves következménye. Az a tény, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció a 72 %-os többségének birtokában nem nyomott keresztül erõnek erejével egy médiatörvényt, holott meglett volna erre a szükséges kétharmados többsége, hanem másfél éves hatpárti tárgyalások végén egy ún. konszenzusos törvényt fogadott el - amibõl a kisgazdák csak a szavazás napján ugrottak ki, egyébként végig adták magukat hozzá -, jelzi a közös bûnt. Azt, hogy ti. a kölcsönös politikai bizalmatlanság jegyében, mindenfajta szakmai - kommuni-kációs és médiapiaci - megfontolást félretéve, elõre látható jogi és szervezeti-intézményes következményeket sutba dobva, az alapvetõ gazdasági rációt meg-csúfolva, a plurális médiapiaci folyamatok természetének vizsgálata nélkül született meg ez a torzó, csupán azért, mert minden politikai erõnek csak az volt a célja, hogy a másik, a többi kontrollálható legyen. Ez lenne az alap, amelybõl kiterjedt az MTV-t szétbomlasztó kór. S hozzá azok az elõzmények, amelyek Hankissal kezdõdtek („megrendelõ televízió”), Nahlikkal folytatódtak (komisszárok), s beépülvén az intézmény tradícióiba, a (vég)romlást hozták rá. Bizony, a politikai megbízás, a megfelelni akarás alapján elvégzett kirúgások szomorú története Nahlikkal kezdõdött az Antall-Boross érában, folytatódott Horn alatt, s nem torpant meg az Orbán-kormány idején sem, sõt. És látjuk, amit látunk napjainkban. (...) A kötet kezdetén a szerzõ hibátlan okfejtéssel bizonyítja, hogy 1996-ban a médiatörvény által elõidézett kényszerek következ-tében az MTV halálra ítéltetett. Ezt fejelte meg a Horn-kormány, amikor nem szanálta az intézményt, és e mulasztást tetézte a Cégbíróság, mikor a társasági törvény szabályaival ellentétesen bejegyezte az MTV Rt.-t. Ez az alaphelyzet egyszersmind kényszerpályát jelölt ki, amelyhez képest a politikai indíttatású beavatkozások, a politikailag fedezett lopások - bár iszonyúan sok pénz szállt így el - múló betegség tüneteinek tekinthetõk.”


Gellért Kis Gábor megfejti könyvem lényegét: fejtõl bûzlik a hal; a rendszerváltás általában sem hozott demokratikus közszolgálatot, - az önmagával is paktumokat (rendszerváltók-reformkommunisták!) kötõ állam erkölcsileg meghasonlott, ezért intézményesen is a magánlopások fedezésére szegõdött, amit ‘privatizáció’ fedõ- névvel láttak el. Még az erõsen átírt (ki-öncenzúrázott) kéziratomból is kiderül ez a lényeg, - de a Magyar Televízió esetében a politika csúfot ûzött a demokratikus jogokból is, s hogy miként, azt majd a következõkben mondom el. A szálak igen messzire vezetnek; a könyvem pont emiatt nem jelenhetett, s jelenhet meg...


A kéziratom további sorsa egyrészt banális, másrészt rendkívül életszerû. Minden igazságérzetem ellenére nem tudtam rávenni magam, hogy az Orbán-kormány ez ügyben elkövetett tévedéseiben (újabb paktumok) vájkáljak vagy kéjelegjek, - így a könyvet nem egészítettem ki az 1998-2002. ciklus történéseivel: meghagytam olyannak, amint megírtam. A kecsegtetõ szerzõdésbõl nem lett semmi. Eközben jelentkezett egy - szintén nem megnevezendõ - jobboldali kiadó, hogy megvenné a kéziratomat. El is adtam nekik. A mai napig (közel egy éve) nem kezdtek vele semmi hasznosat. A történetet okulásul egy II. világháborús anekdotával zárom:


A szovjetek 1945-ben a németek által megszállt Budapestet ostromolták. Apai nagyapámék Budán, a Bíró utcában laktak. Óránként változott a hadi helyzet, - hol a németek, hol az oroszok uralták a környéket. Egyszer csak berontott egy német tiszt, s valami ennivalót kért. Nagyapám nõvére egy tányér mákos tésztát tett eléje. A német nagyjából a felénél tarthatott, amikor az õr felkiáltott: Jönnek az oroszok! A németek elmenekültek; - berontott egy orosz tiszt, s enni kért. Az asztalon még ki sem hûlt a fél tányér mákos tészta. Meglátta, s jóízûen megette...


Bizony, a váltakozó hatalom mindig megeszi, befalja az ellenfél maradékát.


A mákos tésztán, a pénzen, a hatalmon - nem érzõdik az ellenség szaga...

A Magyar Televízió közszolgálatisága



Peták István elnök A nemzeti közszolgálati televízió létrehozásával kapcsolatos tézisek (1998.) mottójául a következõ - ma is kísértetiesen aktuális - mondatot választotta: "A Magyar Televízió lerombolásában össze tudott sok erõ fogni, s most itt állunk a nagy kérdés elõtt: a nemzeti közszolgálati televízió létre-hozásában, fölépítésében lesz-e egységes akarat, hogy a nemzet ismét vissza-nyerje a természetes és egészséges kommunikációhoz való jogát önmaga létezése érdekében?!" Peták "szellemi templomot építve" játszik a fogalmakkal:


"Communio - nem más, mint közösség. Kommunikáció - ezek szerint közösség-teremtés? Mi a közösség? Talán az azonos kultúrát teremtõ és éltetõ egyének egysége? Ezek szerint a közösségek önazonosságát kultúrájuk öntörvényûsége adja? A kultúrát emberi közösségek teremtik, a kultúra emberi közösséget teremt? Minden közösség kialakítja a saját kultúráját? Kultúra nélkül nincs emberi közösség? A kultúra egy közösség létfeltétele? A közösség tagjai közötti kultúrális közösséget a kommunikáció teremti meg? Ezek szerint kommunikáció nélkül nincs kultúra, ami nélkül meg nincs közösség? Azaz: kommunikáció nélkül nincs közösség?! A kommunikáció térben és idõben biztosítja a kultúra életét? Aki megbontja a közösség kommunikációját, az a közösség kultúráját, azaz magát a közösséget veszélyezteti?" Költõi kérdések! Ámde idézzük tovább:


"És mi van az egyénnel? Az egyén a közösség öntörvényû tagja, az adott kultúra hordozója, ami nélkül nincs élet. Az egyén feloldódhat a közösségben, de attól el is távolodhat. Ami nem lehetséges: a közösségek által létrehozott kultúra nélküli egyéni létezés, sem a mindennapokban, sem a történelmi idõkben.”



Volt fõnököm, barátom bizony téved, amikor abszolutizálja a közösségi kultúra fontosságát. Tetejébe: a templomot (a kultúrát) összekeveri Istennel (az élettel)! Isten a legfõbb, az egyetlen önmagától létezõ lény, minden kultúra letéteményese. Egyéni kultúra tehát a "közösségi kultúra nélkül is" létezhet (és létezik is!), - az olyan egyének kultúrája, akik a megbízatásukat, a küldetésüket, a lelküket (= a kultúrájukat) közvetlenül a teremtõ Istentõl kapták. Márpedig lelkünket, szabad akaratunkat, életünket valamennyien közvetlenül Istentõl kaptuk, - nem az emberi kultúrától, és nem is egymástól. Az egyén kultúrája közvetlenül Istentõl ered, mivelhogy minden ember legfontosabb kommunikációs kapcsolata: Isten. Ha ez a kapcsolat megszakad - az ember elkárhozik. Az istenhit nem az emberi kultúra része (pláne nem: a terméke!), hanem éppen hogy a legfõbb kultúra-teremtõ erõ...


Peták "antropomorfizált" templomából tévedésbõl kirekeszti az összes: remetét, prófétát, papot - de lényegében valamennyi egyént, sõt, magát az Istent is. Az õserdõben, a farkasok között felnövekvõ Maugli Peták szerint soha nem válhat emberré, nem üdvözülhet, amennyiben nem találkozik a közösség kultúrájával. A templomos Rudyard Kipling csodálatos mûvében, a Dzsungel könyvében remek „csúsztatással” oldja meg a problémát: a felnõtt Maugli "kinõ" az õserdõbõl, és érintkezésbe kerül az emberi kultúrával, amely "visszafogadja" elveszett fiát. A "Tarzan, a majmok ura" írója ennél is tovább megy a kételkedésben. Tarzan, aki eredetileg (tudtán kívül) Lord Greystoke-nak, tehát arisztokratának született, görcsös kísérletet tesz a visszatérésre a majmok közül az emberi társadalomba, ám igyekezete csõdöt mond: az õserdõ felnõtt majmot nevelt a csemetébõl, aki elit származása (génjei) ellenére sem válhat már emberré, így kénytelen vissza-menekülni a dzsungelbe. „Bebizonyosodik”, hogy mindörökre állat marad az, aki nem az emberi kultúra pótolhatatlan emlõin nevelkedett fel. Más kérdés, hogy az író szellemes allegóriája éppen az emberi kultúra hû karikatúráját adja. Ugyanis: az emberekben végképpen csalódott Tarzan mindörökre visszatér a majmok "kultúrájába". E tárgyban a legkeményebb szatíra: "A majmok bolygója" film. Cselekményének lényege, hogy a Földön egy végzetes atomháború elpusztítja az emberi civilizációt, majd egy másodlagos törzsfejlõdés révén a (szõrös) majmok kultúrája alakul ki, a tudattalan (csupasz) "emberek" pedig az "emberszabású" majmokat képviselik, és makogva ugrabugrálnak a mezõn. A "kultúrált majmok" kegyetlenkednek - állatokként bánnak a beszélni nem tudó "emberekkel".


A lényeg: az idõgép-ûrhajójával az ismeretlen jövõbe érkezõ Charlton Heston beleszeret egy csupasz "emberlányba", aki így érintkezésbe kerülve az emberi kultúrával, "majom-génjei" ellenére meglepõen gyorsan megtanul beszélni, miáltal "igazolódik" az eredetileg Friedrich Engels-tõl származó klasszikus tétel: az embert a munka, a munka kultúrája tette/tehette majomból emberré. Ezek a ravasz mesterkedések szintén kizárólag Isten kiiktatását/kirekesztését szolgálják a templomból, amit az emberek eredetileg a Mindenható nevének a dicséretére emeltek. Nem a templomépítõ kultúra a végcélunk, hanem az egyéni üdvözülés, a teremtõ Isten közelségének, szeretetének újra-elérése, egy sikeres/küzdelmes földi/emberi élet eredményeként, amelyet persze az emberi kultúrában élhetünk csak meg. Ez a kultúra sajnos nevelõ és romboló, szeretõ és gonosz - egyszerre. A földi élet kérészéletûen rövid próbatétel, ami a konkrét történéseiben gyorsan múlandó, ám következményeiben transzcendens. Rövid a kultúra, de örök lehet az üdvösség. A Földön azonban a templomkert bokraiban - a Sátán bóklászik...



Az emberi kultúra fejlõdése (a civilizáció) nagyon ellentmondásos folyamat. A jó és a rossz fokozatosan, egyidejûleg, egymás ellen terebélyesedik ki benne. A jó sokszor nem azonosítja a rosszat, a rossz jónak hiszi/mutatja magát, kölcsönösen áthatják egymást, át is alakulhatnak egymássá. A "kultúra" gyakran nem egyéb egyfajta kollektív/intellektuális szemétdombnál, úgy is mint: szocialista kultúra, szubkultúra, multikultúra, kultúrpolitika, kultúrforradalom, kultúrharc, stb.


A kultúra önmagában az istentelen ember kétségbeesett kísérlete az önfejlõdésre, önmaga üdvözítésére Isten kirekesztésével, - ami az Antikrisztus gõgös projektje.


A kultúra persze elvezethetne Istenhez is, de nélküle - az Antikrisztushoz vezet. Elengedett kézzel egyensúlyozunk a Sátán bilijén, aki ránk borítja az egészet...


"Az önállósult média tulajdona, felügyelete a vállalkozó tõkés birtokába került, s (...) mûködésének lényegévé elsõdlegesen a tulajdonosnak való megfelelés lépett, azaz kommerszializálódott. A média piacosodásával, kereskedelmi alapokra helyezõdésével a közösségek kiszolgáltatottá váltak, hiszen a másodkézbõl való információk által befolyásolhatókká, manipulálhatóvá lettek. Megbomlott a közösségek egészséges kommunikációja. A tömeghatású, elektronikus médiumok (rádió, televízió) megjelenése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a média-tulajdonosok gazdasági érdekeltsége politikai érdekeltséggel fonódhat össze, s pozícióik megtartása érdekében önálló társadalmi-politikai akaratképzõ pólussá, azaz negyedik hatalmi ággá válhatnak. Megszülettek a sajtótörvények, melyek az elveszett kommunikációs lehetõségekbõl igyekeztek a közösség számára minél több jogot visszaszerezni. A kereskedelmi médiumok történetét akár a törvényi elõírások és azok kijátszásának történeteként is meg lehetne írni. (...) A kereskedelmi médium lényege: (1) tõkés, azaz magántulajdonban van, (2) a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell szolgálnia, (3) a szerkesztõségek felügyeletét a tulajdonos látja el, (4) a mûködés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés, (5) a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) mûködés biztosítja, (6) a hirdetésbõl származó bevételek miatt elsõsorban multinacionális-függõ, (7) célzott közönsége a fizetõképes, azaz a potenciális vásárlóközönség, így a nem piacképes társadalmi rétegeket nem is kívánja elérni, (8) a célközönség optimumának elérését, ha kell, mesterséges híréhség felkeltésével biztosítja, miáltal maga válik közvetlen információtermelõvé, forrássá, (9) mûködésének eredményességét mindenekelõtt üzleti eredményessége méri/mutatja." Viszont: "Európában a közösségek (a nemzetek), felismerve a nagyhatású elektronikus médiumban (különösen a mûholdas sugárzásban!) a közösségre nézve rejlõ veszélyeket, törvényt hoztak a nemzeti rádiók és a nemzeti televíziók, azaz a nemzeti kultúrák védelmében. Különösen a mûholdas sugárzásban látták meg a fõ veszélyét és a kockázatát a nemzeti kultúrák internacionalizálódásának, a kommerszializálódásnak, az amerikanizálódásnak. A kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése Európában nem járt együtt a közösségi (elõször állami), nemzeti médiák megszüntetésével, hanem éppen ellenkezõ folyamatok játszódtak le, minden vita ellenére. A kereskedelmi televíziók további tõkekoncentrációját törvényekkel akadályozták meg. A nemzeti médiák mûködését, védelmét törvényekkel bástyázták körül. (...) A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges mûködése és fennmaradása érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtõ és éltetõ kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat. Európában ma már a nemzeti, és általában a közszolgálati médiumokat a társadalom demokratikus mûködését biztosító egyik alapintézménynek tekintik. Azért, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus mûködését, a társadalmi, állami életet érintõ, a polgárok számára elengedhetetlen hír-, információ-, tudás-és véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például: a törvényhozó, a kormányzati és önkormányzati munka megismerhetõségét; a polgárok helyzeti és jogi lehetõségének ismeretét; a választott képviselõk, elöljárók munkájának megismerhetõségét; a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelõs részvételének kommunikációs feltételeit; a társadalmi életet jelentõsen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány-és ellenzéki pártoknak, és általában a polgároknak lehetõséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell, ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre; a hírek, információk rendezõ elvét a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse; a teljességre törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét." Magyarországon mind-ebbõl az európai típusú nemzeti/védekezõ média-politikából nem túl sok valósult meg. 1996-ban még sikerült ugyan hatpárti konszenzussal megalkotni a már a hatálybalépésekor voluntarista/reformkommunista, ellentmondásos és konfliktus- konzerváló Média Törvényt - ám az mára ízeire esett széjjel. Napról-napra közeledünk a Média Törvénybe nagy mûgonddal beépített idõzített bomba, a csõdtömegre alapított, azóta már gyakorlatilag tönkrement állami közszolgálati televízió, a Magyar Televízió Rt. „felrobbanásához”. A magyar elektronikus médiában az amerikai és az európai "Egyesült Államok", a multinacionális világ és a halódó nemzetállam vívja ádáz harcát egymás ellen, a tömegbefolyásolás média-monopóliumának birtoklásáért...



Peták István állásfoglalása szerint: "a közszolgálati médiumoknak a kultúrát, mint a közösség lényegét jelentõ tudást" kell értelmezniük. Ezek szerint tehát a kultúra (nemzeti, regionális, etnikai, kárpát-medencei, európai, egyetemes, stb.) egyenlõ a közösség lényegét jelentõ tudással, amelyet viszont: "nem sajátíthat ki semmiféle címen és módon egyetlen társadalmi csoport sem, sem az elitkultúra, sem valamely szubkultúra, sem pedig egy populista kultúra nevében." Már csak azt kellene meghatároznunk: mi is valamely említett közösség lényege, amelyet ugyebár a kultúrája testesít meg?! Mindegyik egymással egyenrangú, csak éppen az egyik kisebb, a másik pedig nagyobb? Peták ezt mondja: "A közszolgálatiság elvei a médiumokban azonosak kell, hogy legyenek; a különbözõségek, az eltérések csupán a közösség nagyságrendjébõl, a médiumok mûszaki, technikai különbözõségeibõl adódhatnak. A közszolgálatiság értelmezése feltételezi, hogy az egyes közösségek kommunikációs rendszerei közötti átjárhatóság, nyitottság mind jogi, mind szervezeti, mind pénzügyi, mind technikai szempontból adott és lehetséges legyen. E nélkül sehol, egyik szinten sem valósítható meg a köz-szolgálatiság az elvárható szinten." A végcél tehát: a szintek átjárhatósága?!


Ámde a közszolgálatiságnak ez a „szintje” üres, istentelen és közönséges!


Üres, mert hiányzik belõle az érzelem: a szeretet, a szerelem, a boldogság - és a család. Istentelen, mert a közszolgálatiságnak ez a megfogalmazása materialista. Közönséges, mert gépies - hiányzik belõle minden, amitõl az élet szép és emberi. Egyetlen természetes közösség-típus létezik: ez a családokra épülõ nemzetállam. Minden más kollektíva mesterkélt, önkényes „konvenció” vagy egyenesen fikció.


Fikciókra pedig azok építkeztek, akik ki akarták fordítani a sarkából a Földet...



Peták István fixa ideája már 6-7 éve a regionális televíziózás volt. Nem értettük, mirõl beszél, noha õ már pontosan tudta akkor is - mert ‘elõre látta’ a jövõt.


Magyarország hamarosan már csak úniós régiókból fog állni...

Vörös orrúak bohózata



Mint a televíziós hírekbõl sûrûn megtudhatjuk (a személyi jövedelemadónk 1 %-ának ‘megszerzése’ a tét); új gyermekorvosi szervezõdés (?) alakult, akik össze-kötve a kellemest a hasznossal, az egészséget a vidámsággal: piros orrú bohócok segítségével, közremûködésével gyógyítják ezentúl a beteg gyermekeket...


Elgondolkodtam azon, hátha minket felnõtteket is beteg gyermekeknek néznek a ‘vörös orrú’ politikusaink, s ezért sûrûn megnevettetnek, hogy meggyógyuljunk.


Mert igazából van néhány téma, s olyan igyekezet, mely megmosolyogtató...



Itt van mindjárt elsõnek ez a fránya iraki háború. Már hetek óta hülyítenek, hogy márciusban már nem lehet támadni, olyan meleg van -, illetve lesz: Irakban. Lehet, hogy Szaddám azért húzza ilyen ügyesen az idõt (a napokban is vezércselt mutatott be, megsemmisített néhány darab papundekli-rakétát!), mert a hõségre bazíroz! Hogy majd a nagy meleg végez a terrorellenes koalíció hadseregével, - éppen úgy, ahogy például egykor az orosz tél végzett Napóleon katonáival. Igen, a helyzet egyre fokozódik, ami abból is látható, hogy Baló György Betlen Jánost is visszacsempészte (lásd: a minap a Napkelte ‘Sortûz’, vagy miafene mûsorában) a közszolgálat sûrûjébe, hiszen egymagában képtelen lenne végig közvetíteni a várható második Öböl-háborút. Ha majd Spöttle is megjön, s ‘gyakoribbá válik’ - biztosak lehetünk benne, hogy itt van a háború. De addig várunk, ölbetett kézzel; hiszen jobbat úgyse’ tehetünk. Just think twice! - Gondold csak meg kétszer!; mondaná az ember legszívesebben a szemmel láthatólag teljesen tanácstalan Bush elnöknek, aki szózatai alkalmával már az arcmimikájára (mikor kacsintson, mikor legyen dacos, kérlelhetetlen vagy átszellemült, stb. - Reagan sokkal jobb színész volt!) sem nagyon tud vigyázni, annyira össze van zavarodva. Tény ugyanis, hogy fenyegetõen közeledik a francia-német-orosz vétó, ami ugyebár azt jelenti, hogy Amerika (Angliával az oldalán) kénytelen lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyetértése nélkül megtámadni Irakot...! Szörnyû lehet Bushnak, mert a háborút szemlátomást sem a pápa, sem az ENSZ, sem az Európai Únió jobbik fele, sem Oroszország nem támogatja. Más. Miközben a Fidesznek több mint egy hétig is sikerült öntestével feltartóztatnia a Törökország megsegítésére, megvédésére el-indított fegyverszállító vonatokat, - addig helikopterek, meg állítólag mindenféle más légi eszközök is össze-vissza röpködtek a fagyos magyar légtérben, mielõtt Ferihegy érintésével eltûntek a ködben, Constanza romániai kikötõje, a legújabb európai amerikai támaszpont irányában. De az USA törököt fogott a törökökkel is, miután kiderült, hogy Törökország számít ugyan a NATO védelmére a támadó Irakkal szemben; viszont támadó NATO-alakulatok (és fegyverek) ‘befogadását’ a török parlament nem szavazta meg. Így Bush kénytelen lesz Kuwait irányából támadni, - akkor viszont minek viszi (mit is visz?!) a fegyvereit Törökországba a nemzetközi gyors? (Lehetséges, hogy a támadóknak ‘át kell gyalogolniuk’ egész Irakon, hogy a Törökországba vonaton érkezett fegyvereiket végre átvehessék?!) A lassan 300 ezer fõ körülire duzzasztott - zömmel angolszász - támadó hadsereg jelenleg tétlenül ott dekkol, mindenhol (földön, vízen és levegõben) a Perzsa-öböl környékén, s könnyen lehet: minden harci szelleme elpárolog, mire támadni kell... De ne higgyük, hogy ez a minden szintû tétlenkedés és töketlenkedés a békének kedvez! Egyszercsak villámháború lesz; soha nem látott bombákkal s tûzerõvel, - ami egyrészt az 5-6 ezer éves mezopotámiai kultúra és az emlékhely utolsó óráját jelentheti, másrészt újra lángra lobbanhatnak a Föld leggazdagabb olajkútjai...



Ne gondoljuk, hogy az iraki háború lehetséges hatása Magyarországra kimerülhet abban: belesodródunk-e a háborúba mi magunk is, esetleg terrorista célponttá válunk-e, vagy ‘fejre áll-e a gazdasági egyensúlyunk’ az olajár-robbanás miatt?! A hatás-mechanizmus teljes spektruma a külpolitikától a belpolitikáig gyûrûzik tova; sõt a teljes politikai paradigma-váltás már meg is kezdõdött... A legtöbben semmilyen meghatározottságot nem látnak sem az MDF köpönyeg-fordításában, sem abban, hogy Orbán Viktor (félévnyi ‘polgári körözés’ s látszat-tevékenység után) visszatért és úgy döntött: újból a Fidesz elnöke lesz. Ezek a történések a legkevésbé sem véletlenszerûek; közös okok és egymás által is determináltak. Az MDF ‘robbantott’; elérkezettnek látta az idõt, hogy tengelyt akasszon, és végleg szakítson a Fidesszel, amely bevitte a Parlamentbe. Igen ám, de miért?! Mert az MDF-et ugyanazok a célok, és ugyanazok a háttér-erõk mozgatják, mint az MSZP-t; a ‘gyökerekhez’ (Rózsadomb: 1989. vagy 1991.) történt visszatérés így szükségszerû volt. Orbán részben azért ült vissza a pártelnöki székbe, mert már átlátja ezt - apránként foszlanak szét a nagyhatalmi illúziók! -, sõt, még sokkal többet is, de errõl picivel késõbb... Mint mondottam: a belpolitikaiaknál nagyobb léptékû, külpolitikai mozgások is hatnak, mégpedig a globális paradigma-váltás. Ki gondolná, hogy a magyar közszolgálati televízió kuratóriumi elnöksége, illetve elnöke megválasztása - a kézi vezérléses pártirányítás adott idõszaki ‘létszám-arányai’ - körüli hercehurcák szervesen összefüggenek magasabb dimenziókkal? Pedig így van: a királyi televízió ma is ‘a királycsinálás’ legfontosabb fellegvára; másrészt afféle ‘próba-csörték’, vagy néha valóságos konfliktusok szimulálására rendkívül alkalmas, mert olyan politikai ‘vámszabad-terület’, ahol ugyan minden erõ egyszerre jelen van, mégsem fedhetik fel egymás elõtt igazi kilétüket. Álarcos bál ez, rejtett erõfitogtatás; modellezett utcai harc, valóságos következményekkel. Az MDF ‘jogilag vegytiszta’ casus belli-t alkalmazott; a kisegér úgy rúgta távol magától a hozzá képest elefántnyi ‘testtömegû’ Fideszt, hogy a fiúk még mindig azon tanakodnak, végül is valójában mitõl sértõdjenek meg! A közmédia körüli titokzatos koreográfiájú, immáron közel 7 éves múltra visszatekintõ táncjátékok csupán egyetlen meglepõ eredményt hoztak: nem az lesz az ORTT elnöke, aki korábban az MTV fb.-elnöke volt - de nem is az, akit az MSZP mérsékelt körei szerettek volna! - , hanem a köztársasági elnök javaslatára egy semleges személy. Érdekes talán egy kicsit elmélázni itt a kulcsfigurák nevei között! Mintha az elsõ leosztás (1996. október 1., mikortól a Média Törvény alapján az MTV részvény-társasággá alakult) bizonyos fokig még ma is ‘hatályban’ lenne... Bár Skultéty Sándor (korábban 3 megye fõjegyzõje, akkori TV-fõigazgató, késõbbi környezet-védelmi közigazgatási államtitkár) ma már nem él - Isten nyugosztalja! -; a többi fõszereplõ szinte ott van, ahol korábban, csak ‘a vetésforgó’ ment odébb alattuk. Peták István, elsõ rt.-tévéelnököt hamis indokokkal - 1 év után - leváltották. Az igazi okok a ma is tartó politikai sakkjátszmában rejlenek. Így lett Peták egykori TV-2 intendánsból, majd tévéelnökbõl - az MDF kuratóriumi elnökségi tagja. A leváltásában hárman játszottak fõszerepet: Ladvánszky György fb.-elnök, aki ma az ORTT (nemrég még elnökesélyes) tagja, Ragáts Imre gazdasági fõigazgató, aki a mai napig az MTV gazdasági s lassan 1 éve ügyvezetõ alelnöke, és Farkas Istvánné Gábor Alice, aki Peták idejében az fb.-elnök mellett a 3 tagú fb. másik tagja volt, ma pedig a kuratóriumi elnökség tagja az MSZP részérõl. (A férje, Farkas István, korábbi humánpolitikai igazgató a néhai Skultéty Sándort váltotta fel a fõigazgatói beosztásban, miután Skultétyt államtitkárrá nevezték ki.) Mivel az idõ 1998-ban kizökkent medrébõl - új Média Törvényre és legitim tévéelnökre pedig semmi remény -; az immáron szabadonfutó ‘mókuskerék’ kvázi-önjáróan forog tovább... A Fidesz visszakapta az elmúlt 4 év csonka kuratóriuma miatt járó pofont az MSZP-tõl; most 4 évig neki nem lesz elnökségi tagja a tévé-kuratórium elnökségében - a Fidesz helyeit mind kitöltik MSZP-kompatibilis MDF-esekkel...



Az ember tényleg már csak mosolyog a legújabb ‘korrupciós’ ügyeken; ki érti, hogy egy látszólag, vagy valójában is vétlen miniszter simán lemond, miközben más nyilvánvalóan vétkes tisztviselõknek ez eszükben sincs; nekik ‘szerencséjük’ volt, éppen nem jött szembe a kanizsai gyors, mikor tótágast álltak a síneken...! A helyzet, az összkép napról-napra romlik, - a külpolitikailag és belgazdaságilag is magatehetetlen kormányok (a regnáló hátrafelé, az ellenzéki elõrefelé) egymásra mutogatnak; a Fidesz-kormány ellen állítólag már milliárdokra rúg az eljárás alá vont korrupciós ügyek összértéke. Mi mást tehetnek - bilit borítgatnak hát õk is... Az senkinek nem jut eszébe, hogy valójában ‘törvényszerû folyamatról’ van szó. Az Antall-kormány óta gyakorlatilag fokozatosan elfogyott a rendszerváltáskor még mesés (60-100 milliárd USD-re becsült) értékû, a társadalmi tulajdonunkból államosított állami vagyon; a GDP csak alig 2 éve érte el újra az 1989-es szintet. Az állami költségvetés maradt meg nagyjából egyedüli ‘portfolióként’ a politikai lobbyk potenciális vadászterületének; a büdzsét viszont lassanként tökéletesen ki-tölti a növekvõ állami eladósodás kamat-kötelezettsége (ma már cca. 45-50 %!), - így kétségbeejtõen gyors ütemben szûkül össze az állam gazdasági mozgástere. Magyarán: ha a belföldi üzleti piac állami s nem állami, belföldi szereplõit kvázi halaknak tekintjük egy kiszáradó-félben lévõ tóban, - lehet-e csodálkozni, hogyha megbízóként és megbízottként egyre sûrûbben találkoznak egymással, amikor a tó térfogata, s a benne foglalt víz (és élelem!) mennyisége napról-napra csökken?!


Az aktuális, több éves gumicsont - az Európai Únióhoz való csatlakozásunk. Nem szabad gondolkoznunk sem az iraki háború, sem a belépés igenlésén. Fejbólintó jánosok lettünk! Volt vezérünk, Orbán Viktor és a Fidesz is csak ‘kéreti magát, mint a szûzlány’, de végül úgy is beadja a derekát, akár a török vonatok ügyében. Ezeket a játszmákat ugyanis már réges-régen lejátszották; egy Genf melletti erdõ közelében, Málta-szigetén és/vagy a Rózsadombon. Ám a legelgondolkodtatóbb mégis az, hogy az Únióba való ‘belépési döntés’ igazi politikai dilemmájáról egy szó sem esik. Nevezetesen az a véleményem, hogy amennyiben az MSZP viszi be Magyarországot az Európai Únióba, úgy Orbán Viktorból soha többé nem lesz még egyszer magyar miniszterelnök. Mellesleg: állítom, hogy ezt a Fidesz is látja; ezért húzódozik a belépés egyértelmû igenlésétõl s inkább ‘lebegteti’ véleményét. Ne higgyük, hogy a belépés kulcskérdése lenne, hogy nekünk, tízmilliónyi egyik napról a másikra élõ magyarnak jobb lesz-e a sorsa a belépéssel, vagy sem!? Ez a politikai játszma bizony sokkal nagyobb tétekben zajlik. Az MDF átállása a balos oldalra egyáltalán nem véletlen vagy átmeneti, hanem tudatos és végleges. Ez így volt kisakkozva már 13-15 évvel ezelõtt. Kerényi Imre, a hõs színigazgató valami olyasmit talált írni az e heti ‘Szövetség’ monolitikus imagyûjteményében, hogy Európának szembe kell szállnia a nemzetek feletti liberalizmussal, az amerikai hegemonista törekvéssel. Eltekintve attól a viszonylag könnyen elsajátítható élet-bölcsességtõl, miszerint ha valaki felismerni vél az õserdõ homályában pár õzikét, egy-két szarvast, vaddisznót, plusz még egy hangosan üvöltõ, sebzett oroszlánt, - hát ne higgye, hogy megismerte az erdõ összes (veszélyes) vadállatát; belátható: mi-minden szörnyûséggel, világtársadalmi kataklizmával, nem várt szakításokkal is járna, ha Európa a Kerényi által javasolt utat választaná! Lássunk néhányat:


· Ha ‘Európa szakít’ az USÁ-val; nemcsak az USA, de Anglia is szakít õvele.


· Ebben az esetben szakad a NATO, szakad az Únió, és szakad az ENSZ is.


· Magyarországnak döntenie kell: az USÁ-val vagy az ‘Európai Únió’-val tart?


· Ha az utóbbival, akkor az MSZP szakítana az SZDSZ-szel is?!


· Attól tartok; ez esetben a Fidesz nem csak az MDF-fel akasztana bajuszt...!


· A Fidesz számára nem maradna (nem marad) alternatív irány; vagy elfogadja ‘az MSZP-s dominanciájú’ úniós csatlakozást, vagy eltolódik szélsõjobbra...



Úgy tûnik: a globális, és az ennek következtében várható belpolitikai paradigma-váltás ‘nyomására’ - mivel ‘már az MDF is’ a baloldal csatlósává vált, sõt, még a polgári körök sem bizonyultak a jobboldali egységfront létrehozásához kellõképp gazdag, a káderállományt, illetve a szavazótábort bõvítõ forrásnak - csak abban az esetben lenne esély egy újbóli Fidesz-(Orbán-)kormány alakulására 2006-ban, ha a Fidesz ‘átveszi’ a MIÉP szerepét, és igyekszik meghiúsítani az EU-ba való belépésünket. Ellenkezõ esetben 8-12 éves MSZP-uralom következik...


De van egy - ugyan kevésbé valószínû, annál veszélyesebb! - másik eshetõség is, amennyiben Magyarország ‘csak színleg’ válik az Európai Únió tagjává; igazából ‘Amerikát választja’, s az USA pénzügyi, valamint katonai célú lerakatává válik. Ekkor az MSZP ‘liberális szárnya’ kerekedik felül, s az SZDSZ-szel köthet alkut.


De ehhez még az MSZP-nek is legalább ketté kellene szakadnia... Megjegyzem, hogy ebben a rémlátomásszerû változatban a Fidesznek már semmilyen lapot nem osztanak... Sokszor az a benyomásom, hogy éppen ez történik!



Gyanítom, hogy Kerényi Imre mindezeket nem gondolta végig.


Õszintén csak remélni tudom, hogy mások viszont megtették.






Pengeélen táncoló



Ezt az írásomat semmi másnak, mint gondolatébresztõnek szánom. Nem lesznek benne sem falrengetõ igazságok, sem lélegzetelállító leleplezések, sem ‘éleseszû’ okfejtések; - sem egyéb szellemi brillírozás, amit amúgy elvárhatna az olvasó...!


Elõször majdnem azt a címet adtam neki, hogy „Tabuknak évadján”, de ez nem lett volna túl jó ‘reklám’, hiszen a demokrácia többek között állítólag épp arról szól, hogy - legalábbis az újságírásban - nincsenek tabuk. Sajtószabadság van!


Ami azt jelenti, hogy a hír szent, a vélemény pedig szabad. Uborkaszezon lévén újabb vérfagyasztó hírekkel nem szolgálhatok; - véleményem viszont van...


Kezdjük a nyárral! Öt-hat éve közhely, hogy ‘valaki’ ellopta tõlünk a tavaszt és az õszt. Ezt tehát már megszoktuk. Ami azonban megszokhatatlan, az a tél és a nyár: a fagy, a zimankó, a jégverés, az afrikai ‘hõhullámok’ szélsõségessége; - az özönvizek és a sivatagi szárazság egyre kibírhatatlanabb kontrasztja. Mivel a természetben élünk - szinte ‘meteoropaták’! -; az idõjárás minden önkényének ki vagyunk szolgáltatva. Szemben ‘az urbánus’ nyafogókkal, - akik tüdõgyulladást kapnak már egy futó júniusi záportól is. A saját bõrünkön tapasztaljuk a kisgazda egzisztenciák minden megélhetési kínját; - lehetséges ugyan, hogy Magyarország valamikor kimagasló éghajlati adottságokkal rendelkezett a zöldség és gyümölcs termelés céljára, ám ez ma már messze nem így van. Tíz-tizenöt évvel ezelõtt itt hagyhattuk a kertünket akár két hétre is; - mikor megjöttünk, meglocsoltunk, és nemsokára újra feszesen, vidáman álltak a paprika és a paradicsom palántái. Ez ma már elképzelhetetlen! Egyetlen napi locsolás ‘gondatlan kihagyása’ végzetes következményekkel járhat, - a napsugárzás természetellenesen izzó, pokoli-vad tüzétõl kirepedezik, kiég a puszta föld is; s a gazok kivételével elpusztul minden növényzet. Egyetlen paradicsom-palánta ‘életben tartása’ is egész embert kíván; s amikor már nyújtanád a kezed, hogy ‘leszüreteld’ a zöldbõl halványpirossá váló saját termésû paradicsomot - mily’ szörnyûség! -, keddrõl szerdára a hibátlannak látszó ‘bogyók’ egyik fele kivétel nélkül megfeketedik, valami ismeretlen kórtól. A gyümölcsfákról már ne is beszéljünk...! Ha kivirágoznak, szinte bizonyos, hogy elõbb a hirtelen támadt erõs áprilisi fagy, utóbb pedig a tyúktojásnyi jégesõ veri el a frissen kifeslett szirom-orgiát; - ami megmaradt, az megtermékenyületlenül leszárad a fáról, mert a kemény fagyokat áprilisban minden átmenet nélkül váltja fel a 30 º C-os hõség és a több hetes aszály, ami végképp elvágja a levélrügyek kipattanásához szükséges vízfelvétel minden utánpótlását... A fák ezután három hétig állnak kopaszon, - már virág és még levél nélkül. Ami ezután következik - májustól augusztusig -, az az ázsiai monszun és az afrikai sivatagi szélsõségek kíméletlen keveréke; hosszú hetekig forró szél fúj, zörgõsre kiszárítva mindent, majd hirtelen özönvízszerû felhõszakadások következnek: a lezúdult víztömeg át-rohan a betonszerûen kopogósra tömörödött földek felett, letarolva minden, még a lábán álló száras növényt. A levegõ páratartalma nulla vagy száz százalék, - át-menet vagy köztes értékek nincsenek. Eddig ismeretlen kártevõ rovarok, hernyók kelnek ki ezrével, s rágják le napok alatt a még megmaradt zöld leveleket. (Majd augusztusban megjelennek az afrikai sáskák is.) Az egészségtelen, hetekig tartó párában kártevõ és mérges gombák szaporodnak el a fák törzsén, a fûben, - több fát a nyár derekán tesz tönkre, s öl meg a monília. A levegõ színültig telt gonosz spórákkal, illetve a parlagfû és a feketeüröm pollenjével. Allergiás lett a világ! A kertek alján õsszel már veszett rókák is kószálnak; megmarva embert és állatot. Késõ estétõl hajnalig a láncra vert, étlen-szomjan õrzésre kényszerített pitbullok vonítása hallatszik; - amit csak idõnkint szakít meg a közeli folyónál vadkacsázó vadorzók lövöldözése, vagy éppen a multimilliomos szomszéd kóbor petárdáinak éles pukkanása. A sûrû sötétben a szomszéd macskái aranyhalainkra vadásznak...


Valamikor ez egy békés ország volt; kiváló mezõgazdasági adottságokkal. Ma a kisgazdák és a szocialisták egymást hülyítik az önkormányzatban; mezõgazdaság már nincsen. Van csatorna-társaság, - telefonhálózat, egészen a lakatlan lóistálló melletti szénaboglyáig, ahol két kóbor kutya lakik. Világbanki beruházások, meg a Phare-program; - jövõfelélõ eladósodás és segély a bantu magyaroknak. Lopás, korrupció mindenütt, ‘emelt’ szinten. Ha többet lopunk, még jobban eladósodunk, mert az ellopott, önprivatizált, feleslegesen épített hálózatok költsége is - hitel...


De visszatérve a mezõgazdálkodásra; - növénytermesztéssel és állattenyésztéssel szemlátomást nem akar itt már foglalkozni senki. A hagyományos, munkaigényes termelés elsorvadt - nem tart rá ‘igényt’ a magasságos piac! -; kvázi-nagyüzemi gépesítésre, felszerelésre senkinek nincsen tõkéje, hitelt pedig erre nem adnak a nagyságos bankok. Mint mondottam: a mezõgazdálkodás hagyományos kedvezõ adottságai, komparatív elõnyei rég megszûntek, mind a múlté. Éghajlatunk már csak ‘egy idõjárási házaspár’ nevével jellemezhetõ: El Niño és La Niña... Ezt a megállapításomat kiegészítem még egy saját empirikus megfigyeléssel is. Az év-szakok összemosódása (tavasz és õsz eltûnése), s az általános ‘elsivatagosodás’ mellett ugyanis az idõjárás rövidtávon is egyre hektikusabb jelleget ölt. Arra is képes, hogy minden átmenet nélkül egyik nap szibériai telet, másik nap trópusi nyarat produkáljon - esetenként 15-25 fokos hõmérséklet-ingadozással 24 órán belül! A másik, hogy évek óta mintha lopakodva, minden diszkrét ‘esemény’ (pl. orgona-virágzás, aranyesõ, ibolya, stb.) egyre elõbbre ‘hozakodna’, - ami csakis annak lehet a következménye, hogy a globális felmelegedés folytán az éghajlati övek a sarkok felé felfelé tolódnak vagyis Magyarország éghajlata ‘tropizálódik’, aminek látszólag ellentmond, hogy ugyanakkor a telek viszont szibériaivá válnak. Csak egyetlen biológiai példa az égövek leírt ‘felkúszására’: az eredeti, évtizedes tudományos tények szerint az Atalanta-lepke (Vanessa atalanta) hazánkban nem õshonos; - a mediterrán vidékeken kikelõ nemzedéke, ‘légi úton’ átkelve az Alpok hegyláncain jut el Magyarországra, ahol is augusztusi keléssel egy második, ‘jövevény’-generációt hoz létre. Két-három éve, fokozódó mértékben megfigyelhetõ, hogy az Atalanta (amely hazánk egyik legszebb pillangója) ‘õs-honossá’ vált, vagyis már az elsõ generációja is nálunk repül ki, júliusban...


Ami a kisgazdák, a családi gazdálkodók ‘földtulajdon-megváltását’ illeti; mindez szerintem hazug, álszent, tervszerû hamis propaganda szerves része - nem fogja, s nem is akarja itt senki méregdrága hitelbõl megvenni a földjét, hiszen az eddigi kormányok aljas vagy téves mezõgazdasági politikája úgy tönkretette az ágazat gazdasági feltételrendszerét, hogy terveket szõni már semmi értelme. Gondoljunk csak a sertés-válságra, a tej-válságra, stb.! Az európai integráció a piacaink új-gyarmatosítását jelenti, amihez magától értetõdõen ki kell húzni a földet minden magyar paraszt lába alól. Nincs, és nem is lesz itt mezõgazdasági kistermelés, - a földeken még néhány évig burjánzik a parlagfû, majd megjönnek a befektetõk, és újabb plázák s lakóparkok épülnek mindenütt. A kisgazdákból kamatrabszolgák és munkanélküliek lesznek; - ez már ‘elõre levajazott’ tény. Ehetjük a génkezelt amerikai növényeket, a kiselejtezett s harmadosztályú, ízetlen (vagy prionokkal ízesített!) úniós húsféléket; s ihatunk rá tejnek nevezett ‘holland kumiszt’, ha lesz pénzünk megvenni. A magyar ízeket (minõséget és árakat) pedig el kell felejteni.


A másik ‘kedvenc’ témaköröm - ami miatt ugyancsak ‘pengeélen’ táncolunk! - a legkülönfélébb közszolgáltatások rohamosan romló minõsége, s a csillagos égbe szökõ ára. Eléggé el nem ítélhetõ rossz szokás, hogy reggelenként a ‘Napkeltét’ - ha nem is nézzük, de bekapcsolva hagyjuk; s így akaratlanul részesülünk abban a gyönyörben, mikor a negédesen bájolgó, kis csillagszemû nõi hölgy a következõt búgja: „És ne feledje: itthon - otthon van!”. Nagy László koszorús költõnk írta a direkt ideillõ szép sorokat, ha nem is kifejezetten ugyanebben az összefüggésben: „Rémálom temploma, s én alul ízzok; szavamat nem halkítom, de sikoltom halhatatlanul: Úristen, én nem vagyok itthon?!” Bizony, nem vagyunk itthon! Kóbor vérfarkasok, karvalytõkések, békés privatizátornak álcázott predátorok - a kollaboráns magyar komprádor burzsoázia aktív részvételével - elsinkófálták már a legfontosabb közszolgáltatásainkat is, aminek beláthatatlan vége lesz! Ketyeg a beépített, idõzített bombák tucatja, - mert a magyar jövedelmek növekedése nem tart lépést az államilag elcsalt közszolgáltatások inflációs áremelkedésével, amiért a magyar végül kénytelen lesz újra tábortûzön fõzni, s gyertyalánggal világítani; hacsak nem akarja, hogy végül az adósok hágai börtönébe kerüljön mondjuk egy telefonszámla miatt. De mégha ‘csak’ errõl lenne szó! Azonban sokkal nagyobb baj, hogy az Európai Únióba vezetõ út egyre romló minõséggel van kikövezve, - persze növekvõ árak mellett! Szép példájául, hogy nem a mi életünk minõségének javítása a végsõ cél, hanem valami egészen más... A minap a helyi önkormányzat egyik munkatársa - telefonbeszélgetésünk alkalmával - találóan fogalmazta meg: „Nem az Únióba megyünk, hanem a gödör fenekére!” Speciális ismeretelméleti alapul kijelentéséhez az szolgált, hogy az ELMÛ egy-két éve takarékossági okból megszüntette helyi hibaelhárító és karbantartó kirendeltségét, mibõl kifolyólag az egyre gyakoribb üzemzavarok elhárítását Budapestrõl, 40 kilométerrõl végzik. Ez az intézkedés nyilván a boldog multinacionális tulajdonosok fejében, Berlinben vagy Párizsban fogant; szemléletesen mutatva a mamutcég irányíthatatlanságát. A költségek ugyanis megnõttek, az áramszolgáltatás minõsége pedig romlott... Ha arra gondolok, hogy a honi jövedelmekhez képest már amúgy is nagyságrendileg eltúlzott áramdíjakat a következõ félév során három ízben, mintegy 30 %-kal is felemelik majd - ökölbe szorul a kezem. Más. Méltán ‘kedvenceim’ a bankok, - s köztük is elsõsorban az Országos Takarékpénztár és Bank Rt.; népszerû nevén az OTP, ‘a lakosság’ bankja. Bármilyen primitív tranzakció lebonyolítása több napi hideg élelem magunkkal vitelét feltételezi, de minimum rámegy egy délelõtt; épp úgy, mint amikor kényszerûségbõl pénzt akarunk feladni csekken a postán. Mind a két intézmény ügyvitelszervezése ‘saját dugájába dõlt’, mert a számítógépesítés hihetetlen mértékû várakozási idõket, túlbonyolított munkavégzést, állandó káoszt és a mûködési költségek horribilis növekedését ‘eredményezte’, - mely utóbbit az OTP újabb és újabb burkolt áremelési trükkökkel igyekszik kompenzálni. Már a legapróbb mûveletekre (pl. pénz-kivét) is külön díjat számítanak fel; - s nem elég, hogy vállalkozói folyószámlára betéti kamatot alig, vagy egyáltalán nem fizetnek; még döbbenetes összegû bankköltséget is felszámítanak, a különdíjakon felül. Az ügyfél-váróban mást sem hallani, mint panasz-áradatot... Nem marad más hátra, mint a ‘bankomat’ igénybevétele - még magasabb költség fejében. Megint más. Idõnként nem viszik el a megtelt szemét-konténert, csak telefoni ‘könyörgésre’. Ami a környezetvédelmet illeti, arról ne is beszéljünk. Szeméthegyek, parlagfû-erdõk, telenként ‘szakosodott’ erdei fa-tolvajok; és hát a cementmû emissziója... S a környezetvédõ civil szervezetek?! A többi néma csend, s kõbezárt fájdalom. Minden egyre nehezebben mûködik. Hogy mégis mûködjék; beavatkozásra van szükség - többnyire telefonon. Több ezer forint felesleges kiadás - havonta! De a telefontársaságoknak már az sem elég, hogy külön kapcsolási díjat számláznak, s ez azt jelenti: akkor is fizetsz, ha nem beszéltél senkivel. A telefonközpontok meg önfeledten zenélnek; mindig a te költségedre. Kisvárosunkban egy zseni feltalálta, hogy a hálózati telefonok 4-5 kicsöngés után egy egyébként nem létezõ, központi ‘üzenetrögzítõre’ kapcsolnak, ami szintén az improduktív költségeket növeli. Ám az ‘ide’ rámondott üzeneteket a címzett természetszerûleg soha nem kapja meg...


Az egyetlen dolog, ami máig kifogástalanul mûködik: a vízszolgáltatás, mert még nem privatizálták. El sem merem képzelni, ha mondjuk az amerikai Bechtel cég a Tigris és az Eufrátesz után majd ‘magáévá teszi’ a Dunát és a Tiszát is, mert akkor már saját vizünk sem lesz többé, s esetleg kötelezõvé teszik a cola-ivást...



Az európai integráció, a globalizáció elsõ vészterhes lépcsõje nyilvánvalóan nem értünk történik; hisz az életlehetõségeink nem javulnak, hanem romlanak. Egykor, az átkosban, legalább létezett egy vigasztaló ‘jogintézmény’: az építõ kritika. Ma már ilyen sincs. Még megérjük, hogy segélykérelmeinket, panasz-beadványainkat egyenesen Hágába, vagy rosszabb esetben például Chicagóba címezhetjük; nem fogunk választ kapni rájuk - úgy sem. Mondom, hogy pengeélen táncolunk...







A pénzmosó bankpénztárosnõk jogállama



Bori, Rozi, Mari, Sára; hagyjátok a dagadt ruhát másra, - ne az ötvenháromezer forintra most felemelt minimálbérbõl tengõdõ, egyéni vállalkozó férjetek ingét s gatyáját mossátok; - gyertek inkább a Nevesincs Bankba, hol milliárdokat lehet kimosni, hogy aztán büszke szírek vigyék degeszre tömött bõröndökben például a Magyar Televízióba, vagy adják taxisofõröknek (mint egykor Tocsik Márta tette), esetleg a bécsi CW-Bankba, netán egyenesen a pártkasszába, vagy a fantasztikus negyedáron eladott Postabankba, hogy újból Bécsbe, vagy máshová vihessék ki... Valamikor a boldog ‘60-as és ‘70-es években megszületett, nálunk is népszerûvé vált a science-fiction, a tudományos fantasztikus irodalom, - amely a tudományos tényekbõl indult ki, de azokra hatalmas intergalaktikus csillagvárakat, légvárakat épített fel olyan pihentagyúak szórakoztatására, akik nem érték be a szocializmus örökérvényû vívmányaival; s fantázia-szülte ûrhajóival vidámabb világokba vitte-repítette õket, a képzelet szárnyain. Aztán a harmadik évezred a rendszerváltás után meghozta számunkra a history-fictiont; - a képzetes történelmet, amelyhez képest Rákosi-Révayék-Aczélék ‘hamisított történelme’ kismiska volt. Kiderült, hogy nemcsak néhány évtizedes rövidke szakaszokat célszerû és lehetséges teljes mértékben átírni vagy átprogramozni; hanem nagyjából az egész múltat, s belõle kiindulva a végtelen jövõt. Egyszer már sikeresen elhitették ezzel a szerencsétlen néppel, hogy majomként gondtalanul élt az évszázados fák sûrû lombkoronájában és csak a nemes cél(tudat) vezérelte le onnan, hogy felépíthesse az osztálynélküli társadalmat. Most meg majd elhitetik velünk, hogy egyenesen az égbõl jöttünk és mi magunk vagyunk az istenek, és Lucifer a mi égi királyunk ebben a gyönyörû New Age-ben. De tulajdonképpen a legkorszakalkotóbb tudományos eredmény a money-fiction; - vagyis a pénz fikciója, a fiktív pénz, a látra szóló látszat, a bank fiktív hitellevele, Lucifer eucharisztiája, miáltal pénzzé változtatja a semmit...



A Nagy Fényhozó intereurópa és interkontinentális templomai - a bankok. Olyas-féle folyamatok zajlanak ezekben, amelyeket csak okkult mûhelyekben kitanult ismeretekkel tekinthetünk át. A bankokban olyan metamorfózisok (tranzakciónak is hívják) zajlanak, amelyeket jobbára nyolc, vagy még több általánost végzett modern sámánok (brókernek is hívják) irányítanak; - s amelyek legtitokzatosabb misztériuma, amikor a központi utasításra (törvénynek is hívják) adóbevételként összetarhált költségvetési milliárdokat Lucifer szent nevében ‘megforgatják’, ami cseppet sem törvényes ugyan, viszont csillagászati jövedelmet hoz. A befektetés, ha legális - alig hoz profitot, bármibe fektessünk is. A Bécsbe kimentett fõbróker ‘büdzséjére’ azonban egy egész jogállam apparátusa ‘vigyáz’; - mármint semmi nyom ne maradjon, ne készüljenek bizonylatok és nyilvántartások: az extraprofit zsebbõl-zsebbe vándoroljon, szigorúan adómentesen. A nagy mágus: Lucifer, a bankok lelki atyja, a pénzt szülõ pénzt szortírozó hamiskártyás; aki eltünteti az adóbevételeket és magánpénzt kreál belõlük. Aki mind összegyûjti az éjjel-nappal gürcölõk krisztus-filléreit, hogy milliárdokká növesztve grandiózus sikkasztásra használja azokat fel. Lucifer, a nagy bróker, aki utolsó csepp vérünket is kiszívja, hogy aztán lég-utántöltõs Gripeneket vásároljon adóforintjainkból. A pénzmosás lényege, hogy hogyan lesz a munkánk eredményébõl koncentrált hatalom, amely aztán az erõszakot újból pénzre váltja, hogy tovább fokozza a kamat népelnyomó hatalmát mindannyiunk fölött. Az okkult mechanizmus, a búvópatakként kiáradó kollektív rettegés, amely esdekelve könyörög egyre koncentráltabb hatalomért, - hogy Lucifer milliárdjai háborítatlanul szaporodhassanak. Tizennégy pénztárost, tizennégy pénztárosnõt tartóztattak le pénzmosás gyanújával, aminek az egyetlen logikus magyarázata az lehet, hogy férfiak ritkán szoktak mosni, - vagy az, hogy a két kulcsszereplõ egyikét Bécsben nem találják, a másik meg nem ér rá vallani, mert éppen birodalmi német bogarakkal vívja ádáz élet-halál harcát. Egyébként a bankokra van egy fiziológiai hasonlatom is, mégpedig az ókori orgián résztvevõ római patrícius. Telezabálja magát - akár egy bank az adófizetõk, a költségvetés pénzével -; majd amikor már több nem fér a hasába (vagy pénz a széfjeibe), zutty ledug egy lúdtollat (Kulcsárnak megakadt a torkán), és legott kihányja az egészet a viplistások ásítozó zsebeibe; s a folyamat ciklikusan megismétlõdik...



Közismert tény, illetve legalább másfél évtizedes gyakorlati tapasztalat, hogy ma Magyarországon egyetlen-egy bank sem mehet tönkre, mert az állam ezerszerte jobban vigyáz rájuk, mint például bármely egyház a templomaira. A bank a pénz, a Sátán imaháza, s a bankár az özvegy anyátlan fia, akin az államnak szakrális kötelessége nyomban segíteni, ha egyszer bajba kerül. Márpedig a bankok újból és újból csak bajt csinálnak, a bankárok pedig rendszeresen bajba kerülnek. Ha elfogadjuk az idejét múlta definíciót, miszerint a bank hitelintézet, hamarosan rá kell jönnünk, hogy ez egy fedõnév, ugyanis a rengeteg bank ma mindenféle pénz-ügyi tranzakcióval ‘foglalkozik’, csak a produktív termelés vagy a megszorultak hitelezésével egyáltalán nem, - vagy ha mégis, akkor hát az elvárhatóhoz képest csak minimális mértékben. Valójában mi lehet a bankok ‘igazi’ funkciója? Sok-féle! Elsõsorban a nemzetközi tranzakciók és az állami költségvetés pénzelosztó ‘központjai’, - vagyis olyan grandiózus mûveletek lebonyolítói, amelyekben az összes forgalomban lévõ pénz ‘bankszámla-pénz’, vagyis hitelpénz, amelynek a fedezete egyrészt a Világbank által nyújtott hitel, másrészt a belföldi gazdaság nemzetközileg elismert teljesítménye, vagyis a GDP. A pénzfolyam kétirányú - a beáramló hiteleket, készpénzes invesztíciókat a Bank leszámítolja, konvertálja és országos kereskedelmi hálózatán keresztül folyósítja, illetve elosztja; a gazdaság (a vállalkozások és a magánszemélyek) eredeti jövedelmeinek központosításával pedig az állam teszi ‘ugyanezt’, persze szintén a bankhálózaton keresztül. Oda s vissza tehát minden pénz a bankokon folyik keresztül; - nincs is harácsolóbb és holtbiztosabb jövedelem az elsõkézbõl és elsõdlegesen felszámított kamatnál! A bank harácsot szed a befektetõk, a hitelezõk, a betétesek, a vállalkozók, az állam, a munkavállalók és a társadalombiztosítás, illetve az állampolgárok valamennyi pénzmozgásaiból; - s a harács döntõ hányadában az állam lakosságot megsarcoló adóbevételeibõl származik. A bank sokkal nagyobb úr az államnál is; - tekintettel arra, hogy míg az adóprés egy bizonyos, képzetes ponton túl mégsem feszíthetõ, addig a banki harács felsõ határa elvileg a csillagos ég. A pénzfolyam évente nagyjából 1-2 milliárd dollárra rúg befelé, - ugyanakkor 8-10 milliárd dollárra ki-felé. Ez az a szupranacionális (globális világállami) pénzszivattyú, amelynek jól szervezett mûködését a kamatrabszolgaság nemzetközi hierarchiája biztosítja. Az olyan országokba, mint például az USA, vagy Nagy-Britannia - befelé áramlanak a Birodalom perifériáján keserves, jó minõségû munkával megtermelt értékek, ám kifelé maximum munkával vagy értékkel fedezetlen ócska papírpénz (pl. USD) áramlik; ezek az országok tehát folyamatosan gazdagszanak. Magyarországról (s a többi szerencsétlen, eladósított országból) viszont minden érték zúdul kifelé - míg befelé nagyjából csak kacat, bóvli és fedezetlen papírpénz áramlik, melyért keservesen meg kell fizetnünk: évrõl-évre növekvõ mennyiségû, jó munkával, az állandó pénzszûkítõ (restrikciós) monetáris bankpolitikát nyögve, uzsorakamatot fizetve a belföldi és a külföldi bankoknak egyaránt. Magyarország tehát 30-40 éve folyamatosan szegényedik; - természeti hasonlattal élve egy olyan tehénhez hasonlítható, amelybõl egyre több tejet fejnek ki, noha egyre kevesebb táplálékot adnak neki. Az egész bank-hancúr alapvetõen azt a célt szolgálja, hogy csatorna-hálózatával, infrastruktúrájával, kapcsolt intézményeivel és évezredes trükkjeivel tejjel-mézzel folyó kánaánt teremtsen mások munkájából az ingyenélõ szelvény-vagdosók számára. És most jutottunk el a lényeghez! Az egy dolog, hogy a csak sokasodó, épülõ-szépülõ cifra paloták undorító, visszataszító, megalomániás és ízléstelen külsõ és belsõ fényûzése, pökhendisége már önmagában rettegést kelt a szolgáltatásaikat igénybe venni kénytelen szerencsétlenekben, akik bekerülve a bank szentélynek álcázott bûnbarlangjába; zavart pillantásokkal keresik a széfet, amely, mint sátánista ‘oltáriszentség’ elõtt mielõbb fejet s térdet hajthatnak. Ám jobb, ha sohasem tudják meg; - mi is folyik a cifra díszletek, aranyozott vacakok álcája, forgószínpadja mögött, mélyen odabent! Mert a bank legmélyén történik meg a kisemberek milliói sanyarú jövedelmének tömbösítése, egybeolvasztása, és a nagy ‘átváltoztatás’ - illetve többszörös elterelõ manõverek, fedõ tranzakciók, nagyléptékû metamorfózisok és konverziók - után az osztalékok és jutalékok, a profitok és kenõpénzek szétosztása a haverok között. A haverok mindenütt ott ülnek; - durva fenekezõ készségeikkel egésznap ott horgásznak a pénzfolyamok pazarul kiépített partjain, s várják a fõbrókert, hogy végre megérkezzék metálkék limuzinján, és a sûrûsödõ esti homályban horgukra akassza a nylon-staniclit, ami a napi bevételbõl nekik járó részesedést tartalmazza. Idõnként (4-5 évenként) az is elõfordul, hogy a fõbróker - tekintettel alacsony matematikai képzettségére - el-számolja magát; ilyenkor eleinte felemelik az ügyfeleket terhelõ különféle díjakat, majd amikor már ez sem használ: eljátsszák ‘a bankcsõd’ címû szomorújátékot, hogy miközben a kétségbeesett betétesek hosszú tömött sorokban, öklüket rázva a fõbejáratot döngetik; - a hátsó ajtón degeszre tömött bõröndökben szállíthassák el a bank utolsó készpénztartalékait is, szírnek maszkírozott pártkomisszárok. A fõbrókert ezek után haladéktalanul Bécsbe menekítik; - ez a megoldás jól bevált a fõposta-bankár esetében is, nem szólva arról, hogy a CW-Bank titokzatos milliói is ebben a megbízható európai fõvárosban tûntek el, annak idején. Legjobb, ha a frekventált személyiségek - kivonva a forgalomból - 1-2 évig Bécsben maradnak; de legalábbis addig, ameddig a szolgálatok elsikálhatják az összes külsõ és belsõ nyomot, majd kisvártatva megérkezhet a ‘menetrend-szerinti’ bankkonszolidáció - egyre újabb jelentõs terheket róva ezzel a magyar államra, amely kénytelen népe adófizetési kötelezettségeit még magasabbra srófolni. Ne kérdezze tõlem senki, hogy ennek az egész bank-káosznak mi köze van, lehet a terrorizmus-ellenes intézkedésekhez, - bár lehetséges, hogy az ál-szírek mégis valódiak voltak; még én sem tudhatok, érthetek meg mindent! Számomra egyértelmû - mint ahogy ezt a hatóságok hathatós nyomozati cselekményei is bizonyítják! -, hogy a pénzmosás rettenetes bûnét csak nõk, asszonyok követhették el; olyanok, akik különbek a Deákné vásznánál! Mosni ugyanis a nõk tudnak csak igazán; pénzt mosni pedig csak a bankpénztárosnõk! Gyanúimat jól igazolja, hogy a minap le is tartóztattak mintegy 14 bankpénztárosnõt, mely intézkedés nyilván hatalmas érvágás a pénz-mosók (mosónõk) titkos nemzetközi hálózatán. Ez férfimunka volt!



Miközben az igazságszolgáltatás nem pihen a babérain, aközben hatékony pénz-ügyi intézkedések is születnek. A minap például mindenki levelet kapott a meg-felelõ Bank Rt.-jétõl, amelyben adat-egyeztetésre szólítanak fel minden ügyfelet. „Az adatok felülvizsgálata során megállapítottuk, hogy bankunknál a korábbi elõírásoknak megfelelõen nyilvántartott személyazonosító adatai sajnálatos módon nem egyeznek teljes körûen az új jogszabályban meghatározottakkal.” Így szól az indoklás, amely egy adatlap kitöltésére, és személyes megjelenésre szólít fel minden bankszámla-tulajdonost, egy új törvényre hivatkozással. Ami az idézett indoklást illeti, annak éppen a fordítottja igaz; - ‘sajnálatosan’ olyan új törvényt hoztak, amely egyébként személyes titkokat tartalmazó adatokkal is megpróbálja ‘kiegészíteni’ a bank által eddig nyilvántartott adatokat...


Hangsúlyozom: csak olyan, személyes titkokat képezõ adatokkal egészítik ki az eddig nyilvántartott személyi adatok körét, amelyek eddig - nyilván épp azért - nem szerepelhettek nyilvántartásban, mert személyes titkok! Minden más adat eddig is maradéktalanul rendelkezésre állt. A cím: „ADATLAP a pénzmosás meg-elõzésérõl és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény rendelkezéseinek végrehajtására”. Az új adatok (amelyek ‘bevallása’ önkéntes!) a következõk: út-levél száma, adóazonosító jel, munkahely megnevezése, munkahely címe, telefonszámok. Mivel ezen adatok megadása ‘önkéntes’; eléggé nyilvánvalóan - senki nem fogja azokat közölni, vagy csak elenyészõen kevesen. Mit várnak ettõl az adatszolgáltatástól, különösen akkor, ha távolról sem lesz teljes körû? Aztán: mennyiben segíti elõ a banki (!) ügyfél-azonosítást a személyi adóazonosító jel közlése? Más: akinek nincs munkahelye, az nem is nyithat, nem is tarthat fenn ezentúl bankszámlát? Megannyi megválaszol(hat)atlan kérdés. De a legfontosabb kérdés ez: miért gondolják a törvényalkotók, hogy személyi titkot képezõ adatok ‘önkéntes’ átadása egy polgárjogi (üzleti) társaság számára majd segít megelõzni a pénzmosást? Miért ruháznak fel ‘hatósági jogosítványokkal’ bármely bankot?!



Nem gondoltak arra a tiszteletre méltó törvényalkotók, hogy az önkéntes állam-polgároknak eszébe jut majd: egy fokozatosan világuralomra törõ, a civilizációk háborúját (Huntington) ‘terrorellenes koalícióval’ álcázó világhatalom lassan világháborúba kényszeríti a világ összes országát, fut a pénze után, paranoid rettegésbe taszítja a még független nemzetállamok lakosságát, arra kényszeríti a kormányokat, hogy vonják meg polgáraiktól az alapvetõ szabadságjogokat is. Nagy tudású szakrális barátom, halálosan komoly arckifejezéssel, ítélõképessége látszólag teljes birtokában, felelõsségtudattal és határozottan állítja, hogy a világ-hatalom lázas központosítása (csak) azért folyik, hogy a világbéke és az emberi civilizáció vívmányai, eddig felépített értékei megõrizhetõk legyenek...


Nehogy elhiggyétek neki!

Eutanázia és lágy drogok



Nem vitás; a liberális demokrácia lényege a humánum és a profit! Pontosabban persze, hogy a profit a legfontosabb; bár a profit is az emberért van, voltaképpen tehát a növekvõ profit minden jó, a közjó, a legfõbb jó alapvetõ forrása. Éppezért mindent a profit növelésének kell alárendelni - horribile dictu! -, nagy-néha még a humánumot is! Értik, nem értik - na látják!


Olvasom „a Kutya” címû havi lap májusi számának MEOE-elnöki elõszavában, hogy: „A demokrácia elvét egy Miniszter is értelmezte, és levelet írt a nemzet-közi szervezetünknek, az FCI-nek. Ebben a levelében voltak számomra meg-lepõ kijelentései, például a kutyakereskedelem visszaszorítása. Nos, kedves Miniszter úr, - az Ön rendelete sorolja át a kutyát a gazdasági haszonszerzés fogalmába. A MEOE 4 éve azért harcol, hogy a kutya nem nyereségvágyból tenyésztendõ (hanem - hobbyból, kedvtelésként).” Hogy mindenki értse: a tárgyi rendelet átsorolta a kutyát (eddig hobby-állat volt!) a haszonállatok közé; vagyis a kutyák tenyésztése mostantól mezõgazdasági-állattenyésztési tevékenységnek minõsül, ami - legalábbis a rendelet deklarált célja szerint! - a kutyakereskedelem visszaszorítását szolgálja, illetve eredményezi... Kutya legyek, ha értem! A kutya haszonállat lett; éppúgy, mint a szarvasmarha, a sertés, a ló, a bivaly, a strucc, a kecske, a juh vagy a baromfiak! Haszonállat lett; ami viszont a nem kívánatos kereskedelmet (?!) hivatott korlátozni, sõt, felszámolni, - s mivel ez a haszon a kereskedelembõl származik: ha nem lesz kereskedelem, nem lesz haszon, miáltal megszûnik a nyereségvágyból elkövetett tenyésztés. Ezek szerint a ‘haszonállat’, az a mitikus kulcsszó, amitõl mintegy varázsütésre megszûnik a kereskedelem! Amibõl következik, hogy a haszonállat eladhatatlan, vagyis nem szabad eladni! De akkor mit kezdhetnek az eddigi hobby-tenyésztõk a rengeteg eladhatatlan, és így felesleges állattal?! Egyértelmû: meg kell enniük szegényeket; éppúgy, mint a többi (fentebb felsorolt) valódi haszonállatot, vagy vihetik õket a kutyamenhelyre. Megejtõ a humánum, illetve a ‘caninum’, ami ezekbõl a profitellenes miniszteri rendeletekbõl árad! Magam is viszolygok azoktól az emberektõl, akik rászokva a kapitalizmus farkastörvényeinek érvényesítésére; sõt, a nagy állami privatizációs kampány-sikeren (1990-1998.) felbuzdulva, a haza, s egykori elveik után papát- mamát is eladva: nem átallják utolsó tartalékaikat, saját termelésû kiskutyáikat is áruba bocsátani! Bizony ez már a végsõ vég legvége, a morális öncsõd utolsó stádiuma, amely után már nem következhet más csak a megváltó öngyilkosság...


De errõl majd egy kicsit késõbb.


Mindazonáltal van ennek a ‘haszonállattá minõsítõ’ rendeletnek egy-két szépség-hibája. Mint tudjuk; a kutya sok-tízezer éve az ember legjobb barátja. Rendben volna, miszerint nem szép dolog, ha az ember a barátját, vagy a barátja (a mi kutyánk) kölykeit kereskedelmi forgalomba hozza, magyarán eladja, - node hogy ellene az legyen a megoldás, hogy inkább megegye? Olaszok leszünk, s kínaiak...


Továbbra is érthetetlen: mitõl haszonállat a kutya, ha egyszer tilos a haszna?!


Vagy: mitõl válik a kutya a haszonszerzés eszközévé, ha nem szabad eladni?


Ami a menhelyeket illeti: legjobb, ha gazdi és kutya majd egy helyre kerülnek...



Gondolom mindenki hallotta, ismeri azokat az európai úniós híreket, amelyek arról szólnak, hogy a sertésólakban (a sertés szintén jól ismert haszonállat, vagyis tilos malacként értékesíteni?) gondoskodni kell a jó hangulatról: a rosszminõségû moslékok helyett jóminõségû európai-úniós granulátumokat kell etetni, esetleg halk komoly-vagy könnyûzene szóljon a beépített hangszórókból, s a kismalacok is kapjanak mûanyag-játékokat, melyekkel elûzhetik unalmukat a hízás közben. Ami a hízók ‘kivégzését’ illeti, annak humánus módszerekkel kell megtörténnie, úgy, hogy az állat fájdalmat ne érezzen, - ezért halála elõtt el is kell kábítani...



Mint ismeretes; a magyar emberi népesség fokozatosan elöregszik. Hazánkban ma minden harmadik ember nyugdíjas, akiket részben a leszármazottaknak kell eltartaniuk; tekintve, hogy az állami nyugdíjakból még a közüzemi számlákat is nehéz lenne maradéktalanul kifizetni. Nem véletlen, hogy országszerte egyre csak növekszik a nincstelenek, a hajléktalanok, a gyógyíthatatlan betegek száma, akik képtelenek önmaguk fenntartásáról gondoskodni. Mint tudjuk, önszántunkból be-léptünk az Európai Únióba, egy tágabb közösségbe, amely nem azért fogadott a tagjai közé, hogy lágy zenével, jó minõségû koszttal kedveskedjék nekünk, csak azért, hogy hozzájusson a termõföldünkhöz és a piacainkhoz. Mit fog csinálni a nyugdíjas-korú magyar paraszt, aki nem kaphatott hitelt, hogy a saját földjét meg-vehesse, de egyébként sem tud angolul (nem képes úniós pályázatokat írni); sõt, számítógépes ismerete s gyakorlata is hiányzik?! Az új belga tulajdonos elkergeti majd a földjérõl; a magyar gazda pedig stílusosan a kaszájába dõl?! Azt is tudjuk, hogy Magyarország lakossága évente kb. egy Salgótarján nagyságú város lélek-számával csökken; mert az elhalálozások száma mintegy 35-40 ezerrel haladja meg a születések számát. A házasságkötések száma is csökken; a születéseké is, míg a halálozásoké nõ. Más. A legújabb statisztikai adatok szerint a munkahelyek száma 2003-ban Magyarországon ismét mintegy 40 ezerrel csökkent, így tovább nõtt a munkanélküliség, amely immár hivatalosan is a 7 %-hoz közelít. Ha ehhez hozzávesszük az ún. ‘munkanélküli kényszervállalkozók’ számarányát is, úgy a munkanélküliségi ráta inkább 15 %-nak felel meg... Ha az idõs gazdák, azok az õstermelõk, akik kizárólag földjük mûvelésébõl élnek meg, szintén elveszítik a földjükkel együtt a munkahelyüket, a megélhetésüket, - akkor a munkanélküliség aránya 2006-2008. körül elérheti a 25-30 %-ot is...! Márpedig ezek az emberek ugyancsak képtelenek lesznek pályázatokat benyújtani az Európai Únióhoz; de még ha ‘nyernének’ is - semmilyen állást nem képesek betölteni az Únióban. Itt születtek, Magyarországon, - s itt akarnának mostmár megélni is, mindhalálig...


A fenti tények alapján, azok ismeretében, Magyarország népessége egészségi és szociális helyzetében - más se hiányzik nekünk, mint az eutanázia, vagy a lágy drogok használatának engedélyezése, liberalizálása vagy bevezetése!


Vagy azt hisszük, véletlen a dolgok, a történések furcsa idõbeli egybeesése?


Kivégzés elõtt - amit önként vállaltunk, és eztán is önként fogunk vállalni! - lágy drogokat, marihuánát fogunk kapni kedélyjavítónak, meg ízes pszicho-koktélokat, hogy vidáman kacarászva mondjunk le maradék kis életlehetõségeinkrõl is!


Nem tetszettünk forradalmat csinálni - kaptunk helyette rendszerváltást.


Sokat várunk az Európai Úniótól, de kapni nem fogunk semmit sem.


Csak egy aláírás a megfelelõ formanyomtatványon, s miénk az eutanázia.

Atomsugárzás és aromás szénhidrogének


az allergia, a rák és a vírus-mutációk okozói



A torkom s gégém elleni frontális támadás még a Kádár-rendszerben kezdõdött...


Azzal, hogy 1986. április 26-ikán felrobbant a csernobili atomerõmû (Ukrajna) 4-es reaktor-blokkja. A reaktor hibás fûtõ-elemei (grafit-porba ágyazott plutónium-rudak) túlmelegedtek, emellett meghibásodott az érzékelõ jelzõrendszer, továbbá nem mûködött megfelelõen az atomreakciót vész esetén leállító automatika, - így a hûtõvíz szintén túlmelegedett, majd az egész blokk mûködése vezérelhetetlenné vált. Az atomreakció elszabadult, s Csernobil felett hamarosan radioaktív felhõk, gomolygó füstoszlopok jelentek meg. Magyarország lakosai sem a robbanásról, sem annak várható következményeirõl nem tudtak, s nem sejtettek semmit...


Az a tavasz szebb volt talán minden korábbinál! Háromnapos ünnep ígérkezett, - s ha jól emlékszem április 29-30. és május 1. éppen szombat-vasárnap és hétfõre esett. A Szabad Európa Rádió persze bemondta az atomerõmû-baleset tényét, sõt figyelmeztette is a magyar lakosságot: az ünnepen ne menjünk a természetbe, a gyerekeket se engedjük le a játszótérre (különösen ne a homokozóba!), - és ne együnk friss zöldséget, fõként például salátás hamburgert! Felhívták arra is a figyelmünket, hogy a feltételezett radioaktív sugárzás ellen jód-tablettákkal lehet védekezni, kvázi megelõzõ céllal (a jód megköti magában a sugárzást, és kiürül a szervezetbõl). A szocialista kormány minden állami munkahelyen - 1986-ban ez a munkahelyek közel 100 %-át jelentette! - arról tájékoztatta a dolgozókat: semmi nem történt, aljas nyugati-imperialista híresztelés az egész, vagyis veszélytelenül ünnepelhetjük május 1-jét a gyönyörû tavaszban, a szabad ég alatt. Jómagam sem hittem ‘az imperialista propagandának’: irány tehát a festõi Dunakanyar!


Tudnivaló, hogy 1-2 napig tényleg nem leselkedett komolyabb veszély senkire a netán kirándulók közül, hiszen Csernobil és Kijev (tõlünk légvonalban cca. 700 kilométer) térségében kedvezõ széljárás ígérkezett; magyarán a radioaktív felhõk nem közeledtek Magyarország felé (természetesen ez is csak utólag derült ki). De sajnos pár nap múlva megfordult a szélirány, minek következtében április 29-30. körül az elsõ radioaktív felhõk Salgótarján felett beléptek a magyar légtérbe. Ami azt is jelenti, hogy 6 gyermekemmel, népes családommal nagyjából éppen akkor és ott tartózkodtunk a szabad ég alatt, amikor - ha csapadék nem is esett (szép, verõfényes nap volt mind a három!), de - a reggeli harmat már akár szennyezett is lehetett a Csernobilból származó sugárzó pernyétõl! Hangsúlyozom: az igazi veszélyrõl nem tudtunk semmit - mint utóbb kiderült, az akkori tömegtájékoztatás a szovjetekkel cinkosan hallgatott, vagy hazudott, mint a vízfolyás! -, a Szabad Európa Rádiónak pedig nem hittünk. Tárgyi ismereteink egyáltalán nem lévén, - nem vettük komolyan az egész ügyet. Akkoriban békásmegyeri lakásunkban tucat kanári-madarat is tenyésztettem (épp elkezdõdött a költési szezon!), s egyszerûen nem bírtam megállni, hogy egész nylon-szatyornyit ne vigyek haza fészekaljnak a gyönyörû üde-zöld, harmatos-friss pázsitból, amelyet a tahi Duna-parton téptem...


Az emberek, feleségem és a gyermekeink ‘épp bõrrel’ megúszták az utólag még felelõtlennek is nevezhetõ kirándulást, ám a kanárik sajnos nem. Azon a tavaszon nem sikerült a szaporítás - kiváló tenyész-madaraim meddõnek bizonyultak. Sok tojás üres maradt; a többiben pedig befulladtak a kikelni erõtlen fiókák. Nem volt fogalmam sem róla, hogy valójában mi is történhetett...


Aztán hetekkel késõbb váratlanul begyulladt a torkom. Makacs torokgyulladásom semmitõl nem akart elmúlni; sem az egymás utáni három féle antibiotikum-kúra, sem a gyakori ecsetelések nem segítettek. Az orvosok szerint ‘allergiás-eredetû’ gyulladás (fertõzésrõl szó sem volt) egyre lejjebb húzódott, s gége-gyulladássá fajult, ami rendkívül aggasztó ‘spontán tüneteket’ is produkált. Ha valaki például a közelemben rágyújtott egy cigarettára; azonnal krónikus köhögési roham fogott el, - mikor pedig a fiammal a Hungaroringen élveztük a Forma 1-es autóversenyt, Senna, Piquet, Prost és Mansell gigászi küzdelmét, fokozatosan gége-ödémám is lett a kipufogó-gáztól! Orvoshoz nem kényszerültem, de sem beszélni, sem nyelni nem tudtam a verseny végéig, csak nagy kínlódások árán. Furcsa betegségem úgy másfél évig is eltartott; csak akkor enyhült, illetve ‘múlt el’, amikor többször több hetes nyálkahártya-erõsítõ inhaláló-kúrára utaltak be a Gellért fürdõbe. Mindezek után soha többé nem voltam képes cigarettára gyújtani; köszönöm Csernobilnak! Megjegyzem még, hogy az én problémámmal egyidejûleg - megfigyelhettem! - az orvosi rendelõk, illetve a kórházak gégészetei dugig voltak hasonló panaszokkal jelentkezõ betegekkel. Rejtélyes és krónikus torok-és gégegyulladásokkal. Ma is érzékeny a torkom és a gégém, de ez a torok-csakrám, vagy egy másik történet...



A napok mindenképpen egyik legizgalmasabb híre, ami a paksi atomerõmûben történt. Semmi különös, mondják a hírmagyarázatok (lásd pl.: április 20-ikán, a Tv2 ‘Aktív’ címû mûsorában!), csak annyi: nagyjából majdnem ugyanaz történt meg, mint egykor Csernobilban, azzal a szerencsés különbséggel, hogy le tudták állítani a maghasadási folyamatot, és kicserélték a hibás fûtõ-elemeket. A hûtõvíz már itt is túlmelegedett, ami úgy látszik egy modernizált csernobili-típusú erõmû esetében is elõfordulhat. Egy felismerhetetlenné eltorzított hangú belsõ dolgozó elmondta, milyen furcsa körülmények uralkodnak bent a 2002. decemberi baleset óta, amelyrõl és következményeirõl éppúgy semmit nem tudunk, mint 1986-ban. Vigasztaló hír, hogy napok óta már csökken a radioaktív gázok szivárgása... Még nem tudják, mi okozhatta a fûtõ-rudak sérülését; de épp most mondja a Duna TV a híreiben, hogy speciális fólia-sátorban lokalizálják a sugárszennyezett gázt...


Nagy izgalommal készültem 1992-1993-ban - mint privatizációs tanácsadó - az új projektemre: a Vegyépszer Rt. reorganizációjára és privatizációjára. Nyomban el is olvastam a Réz Kata újságírónõ által írott alapmûvet; a vékony könyvecskét, mely Tengiz borzalmairól szólt. A leírás szerint a Vegyépszer kiküldött dolgozói több százan betegedtek meg, fõként a legkülönbözõbb rákos daganatokban, amit a tengizi gázmezõ (forró homok-sivatag) aromás szénhidrogének gõzeivel telített levegõje okozott. Ez a levegõ akkoriban a szocialista Magyarországon sem volt ismeretlen, hiszen az ÁFOR több telepén - Százhalombatta, Csepel, stb. - a 80-as évek végéig ilyen levegõben dolgoztak, laktak, éltek gyakran napi 24 órán át az emberek százai vagy ezrei. A mai helyzetet nem ismerem, de az akkori, 15 évvel ezelõtti szag igencsak ‘aromás’ volt! Százhalombattán a Dunai Kõolajfinomító Vállalat (DKV) gyártó és elosztó telepén, mely nemcsak munkahely, de lakótelep is volt; olyan ‘mély gázszag’ uralkodott, mely az ember ruházatába, szervezetébe egyaránt valósággal beette magát. Noha szinte alig lehetett nagy küzdelem árán is némi oxigénhez jutni; azt állították, hogy az egészségre egyáltalán nem káros...


Az ÁFOR csepeli telepén döbbenetes élményben volt részem, mikor ‘fõkönyvelõi betanulásom’ kezdetén megismerkedtem a büszkeségre okot nem adó területtel is. A helybéliek megmutatták az úgynevezett ‘zagy-tavat’, amelyhez hasonlóval késõbb a December 4. Drótmûvek (Miskolc) privatizációjakor is találkoztam. Ez a csepeli zagytó minden képzeletet felülmúlt! Elmagyarázták, hogy a tó ‘tartalma’ a kõolaj ún. frakcionált desztillációjának melléktermékeibõl (pl. pakura), valamint a különbözõ ásványolaj-ipari termékek (gázolaj, olajok, eltérõ fajsúlyú benzinek, stb.) hosszabb tárolásának felhasználhatatlan ‘kállójából’ keletkezik; jellemzõen: a neve ‘sav-gyanta’! A sav kénsav, - a gyanta pedig az olajszármazékokat jelenti. A zagy-tó maga akkora volt, mint egy közepes méretû kavicsbánya horgásztó; - néhány-tízméternyire a lakótelep házaitól. A közelében már alig lehetett levegõt venni, ezért a házak ablakait nyáron is csukva tartották. A rendkívül intenzív sav-hatás perceken belül ‘kaparósra’ marta a közeledõ ember nyálkahártyáit. De nem csupán a kipárolgó gõzök jelentettek veszélyt; - a tóban a zagy ‘dinamikus életet’ élt; puffogva fortyogott, köpködött, akár a túlhevült sárgaborsó-fõzelék a gázon... A savgyanta (mint folyadék-elegy) elképesztõ maró hatású, ráadásul a zagy még mérgezõ, oldott nehézfém-sókat (higany, ólom, ón, réz, stb.) is tartalmaz jelentõs mennyiségben. Elmesélték, hogy egyszer kísérletként vassodrony-kötélen a tóba lógatták egy kutya tetemét; - egy-két óra elteltével (mikor kiemelték) már csak a puszta csontváza maradt, mintha piranhákkal teli vízbe mártották volna... Persze megkérdeztem, mibe kerülne ‘a zagy-tó’ rekultivációja? Egy-kétszáz millióba, - így szólt válasz 1988-ban. Ma ez az összeg messze ‘ütné’ az egymilliárdot. Ezek a zagytavak - országszerte még igen sok van belõlük! - egytõl-egyig az erõltetett, kellõen át nem gondolt szocialista nagyiparosítás késõi következményei, hazánk természeti környezetét károsító maradványai. Szennyezik a levegõt, szennyezik a talajt, az ivóvíz-készletet (folyókat, tavakat, kutakat), valamint a mezõgazdasági kultúrákat. Felszámolásuk elemi érdek; így nem mehetünk az Európai Únióba! Kerüljön ám bármennyibe a zagytavak környezeti rekultivációja; az egészségünk mindennél drágább, - különösen a betegség-megelõzés tényeivel összefüggésben.


Az atomsugárzás, az aromás szénhidrogének belégzése, a levegõ-szennyezés, az egészségre káros anyagok szabálytalan tárolása, felszaporodása, égetése nemcsak az allergiás megbetegedések, a rákos daganatok jelentõs hányadáért felelõs, - de sokkal áttételesebb problémákért is, amelyekre nem is gondolunk. Szaporodnak a világhírek egyre rejtélyesebb, eddig ismeretlen vírusfajták elterjedésérõl. Ezek a vírusok nagyrészt influenza-szerû betegségeket, légúti panaszokat okoznak, és a legenyhébb esetekben a tünetek el is múlnak, mire azonosíthatnák a kórokozót. A vírus-törzsek változékonysága mintha egyre fokozódna. Ez lehet egyrészt ‘a hadi-termelés’ - vegyi és biológiai fegyverek - selejtje, véletlen vagy tudatos baklövés; de lehet a címben is jelzett növekvõ környezetszennyezés következménye is. A vírusok az ismert legparányibb élõlények - többségük egyszerû DNS, vagy RNS, amely ‘beférkõzve’ tönkreteszi a gazdasejtet -; átmenetet képeznek az élõ és az élettelen anyag között. Mivel egyszerûek; minden környezetszennyezésre spontán mutációval válaszolnak. A legutóbbi példa is nagy óvatosságra int! Az ‘atipikus’ tüdõgyulladás kórokozója egy egyszerû korona-vírus, mely eddig csak influenza-szerû megbetegedéseket, tüneteket produkált. Ez a mostani, új változata azonban futótûzként fertõz Hong-Kong-tól Kanadáig; és kegyetlenül gyilkol. Pár nappal ezelõtt jött a hír, hogy negyedmillió baromfit irtottak ki Belgiumban, influenza-szerû baromfivész lokalizálása érdekében. Aztán meghalt a holland orvos - tüdõ-gyulladásban! -, aki a baromfiakat kezelte...


A Föld mint ökoszisztéma, egységesen reagáló globális organizmus. Büntetlenül nem lehet kizsarolni, beszennyezni, megsebezni, mert érzékeny egyensúlya sérül, felborul. Talán az AIDS is azt jelenti: ne szaporodjon a faj, amely nem méltó rá...


GAIA idejében felismeri a közelgõ végveszélyt, s megvédi magát.

Cementgyártás savgyantával



A festõi Duna-kanyarban fekvõ Vác város nehézipar-szagát sem változtatta meg a rendszerváltás egyik pillanatról a másikra. Az 1990-es évek elején (1990-1992.) még annyiféle nehéz szag keveredett a levegõben, hogy senkisem lett volna képes megállapítani: most épp a cementmû, vagy a Forte-gyár ‘szagát’ érzi. A DCM oly nagy mennyiségben bocsátott ki mikroszkópikus cementport, hogy az valósággal beleégett a kerítések festésébe, a háztetõket borító palába, de leginkább az autók szélvédõ üvegjébe. A nyári forró napsugárzás, valamint az esõ együttes hatására a cementpor szinte ‘vegyi reakcióba’ lépett az üveggel, átláthatatlanná téve azt... Ha valaki lustaságból elmulasztotta, hogy legalább háromnaponként ledörzsölje ecetes-vizes ronggyal a fedõréteget, - pár hét múlva cserélhetett szélvédõt. Noha az észrevétlenül szállingózó cementpor finom rétegben belepte a növényeket és a fák virágait is; érdekes, hogy sem a gyümölcs-termésben, sem emberéletben ‘nem esett’ kár... Sõt, akkoriban mintha csak ‘acélosabb’ meggy és alma termett volna, mint manapság! Egyik este a vad Duna kavicsos partján heverésztünk, amikor a túlpartról úszva érkezett egy amolyan ‘Schwarzenegger-termetû’, és tetõtõl-talpig tetovált testû középkorú ‘atléta’, aki kedvünk ellen szóba elegyedett velünk. Ne féljünk tõle, mondta, mert csak a lányát, s annak az udvarlóját várja, a túlpartról. Elmesélte, hogy anno a váci börtönbõl szabadult, de már évek óta csoportvezetõ a cementmûben. Kérdésünkre elmondta, hogy ahol közvetlenül a cementporral érintkezve dolgoznak (például: a zsákolóban), ott igen gyakori a korai nyugdíjba-vonulás, a tüdõtágulás és a szilikózis miatti leszázalékolás következtében...


Aztán a Dunai Cementmûbõl a privatizáció során Duna-Dráva Cementipari Kft. lett; - annak a máig vitatott ‘csomagterv-szerû’ magánosításnak a keretében, mely által Magyarország valamennyi cementmûje egyetlen svájci-német cementipari konzorciumnak a tulajdonába került; azéba, amely egyébként Európa nagyjából legfontosabb cementipari társaságait (közel valamennyit) birtokolja. (Tudniillik, a kampányszerû állami privatizáció egyik deklarált fõ célja volt a monopolhelyzet elkerülése. A többi ‘vezérelvhez’ hasonlóan, ezt sem sikerült érvényesíteni.) Ez a privatizáció hamarosan jelentõs javulást eredményezett Vác levegõ-tisztaságában. Német szûrõberendezést helyeztek a krakkoló kemence kéményére; így a cement finomporának kibocsátása az éjszakai órákra korlátozódott, amikor is szóbeszéd szerint ‘levették a fojtást’, hogy megnöveljék az éjjeli teljesítményt. Valamennyi cementpor még mindig szállingózott - ez tény -, de már csak törtrésze az egykori kataklizmának. Emlékeztetõül ugyan még fennmaradt a holdfényes nyáréjszakák ‘kvázi UFO’ látványa, a felfelé szálló hófehér és bíborvörös köd a cementmûbõl és körülötte, ám ez már csak a kicsinyhitû, álmatlan polgárokat idegesíthette. Sok cementmû-közeli gyümölcsös gazda egzisztenciája rendült meg, amikor a levegõ tisztulni kezdett. Tudva lévõ, hogy a korábbi években egyfajta furcsa szimbiózis alakult ki: az élelmes gyümölcstermelõk, a Cementmû s az önkormányzat között. A DCM szennyezte a levegõt, a környezetet - ezért büntetést fizetett Vác város helyi önkormányzatának. A gyümölcsöt termelõk kártérítési igénnyel éltek; nyári éjszakákon infravörös kamerákkal felvételeket készítettek a por-kibocsátásról, s az önkormányzat ezek, mint bizonyítékok alapján kártérítést fizetett. Mindenki jól járt (?). Furcsa, fordított összefüggés - ki-ki értékelje magában! -, miszerint (mint már említettem): a levegõ tisztasága megjavult, a gyümölcstermés meg elromlott. Tipikus ragyogó példájaként annak, hogy hiába állnak helyre a lokális viszonyok, ha közben a globális éghajlati, idõjárási feltételek viszont gyökeresen (sivatagias nyár, szibériai tél, tavasz és õsz eltûnése, vízözön és aszály - El Niño) változnak, és korántsem elõnyükre. Cementpor nincs; de a gyümölcsfák rügyei elfagynak, - a virágjukat pedig elveri az áprilisi jégzivatar...



Azután tavaly ismét csak beütött a ménkû, a derült égbõl villámcsapás. Kiderült, hogy a privatizált DDCM nagyszabású önköltség-csökkentõ programba fogott, - egy már állítólag nyugateurópa-szerte bevált technológiai újítás bevezetésével. A lényeg közhelyszerûen röviden összefoglalható: idehozzák a veszélyes hulladékot elégetni, hogy még több profitot vigyenek ki. Vagyis: épphogy sikerült eloszlatni a szocialista bûzt; hát most megkapjuk a kapitalistát, mely már az egészségünket is veszélyezteti, viszont nem fényképezhetõ. Hála a ‘pozitív adottságnak’, hogy a szocialista nagyiparosítás szinte egy város kellõs közepébe, szélirányba építette a cementmûvet, ami nyugateurópa-szerte nyilván ismeretlen környezeti megoldás... A krakkoló eddigi gázolaj-fûtése ugyanis túl drágának bizonyult, - veszteségessé vált a Cementmû. Az új technológiában az új fûtõanyag: a magyarországi (majd késõbb külföldi) zagytavakból származó savgyanta, mely jórészt pakurából áll. A savgyanta veszélyes hulladék, amelynek az elégetéséért nem kell fizetni, - sõt, azt dotálja az állam, illetve fizetnek azok, akiket ‘megszabadítanak’ tõle. Ezzel az új technológiával akár 100 milliárd forint nagyságrendû költség takarítható meg! Tavaly a Cementmû megbízásából hatástanulmány készült, amely az ún. ‘kísérleti üzem’ egészségre káros anyag-kibocsátását elemezte és értékelte. Nagyvonalúan arról szól, hogy az egészséget veszélyeztetõ anyagok (pl. a nehézfém-sók) nem kerülnek a város levegõjébe, de a kemencében ‘belesülnek’ a termékbe, vagyis a cement-porba. A tanulmány említ ugyan kis mennyiségben a levegõbe kerülõ dioxint, kén-és nitrogén-oxidokat, amelyek nem érik el ‘a káros’ határértéket... A hivatalos (cementmû és önkormányzat) tájékoztatás szerint savgyantát jelenleg nem égetnek, kísérleti üzem nem folyik; de készül egy újabb hatástanulmány. A város lakossága (volt a tárgyban már polgármesteri közmeghallgatás is!) a Zöldek segítségével bizakodik, hogy az ügyet - legyen-e a cementmûben savgyanta, vagy veszélyes hulladék-égetés, vagy ne legyen? - végül népszavazással dönthetik el...


A sorsom úgy alakult, hogy már több éve szinte a Cementmû tövében lakom. Az új légúti panaszaim - ezúttal allergiás orrmelléküreg-és szemkötõhártya irritáció, sõt, akut gyulladás! - a múlt év májusában kezdõdtek. Egyre sûrûbben éreztünk furcsa szagot a levegõben, amely semmilyen más szaggal nem keverhetõ össze. A bûz a gázszag és egyfajta savas hatás keveréke, amely hol lökésszerûen, intenzív nagy koncentrációban jelentkezik, - hol pedig lappangva, enyhe háttér-szagként. A bûz ‘letüdõzése’ lehetetlen, mert már az ablak kinyitásakor úgy mellbe vágott, hogy önkéntelenül visszacsuktuk. 2003. február 12-ikérõl 13-ikára virradólag volt a legerõsebb, - egész éjjel nem lehetett ablakot nyitni. Szomszédaink kérdésére a Cementmûben azt válaszolták, hogy akkor épp üzemszünet - nagykarbantartás - volt, „... s talán a cigányok égették a begyûjtött kábelekrõl a mûanyag-burkot”, annak a szagát érezhettük. Az önkormányzat környezetvédelmi felügyelõje mért, és állítólag megállapította, hogy a bûzt a közelünkben egy rosszul beállított gáz-kazán okozta. (Érthetetlen, miért lehetett ugyanilyen töménységben érezni a több kilométerre fekvõ Deákvár környezetében is.) Az egész ügy elaludni látszott, de a húsvét elõtti nagycsütörtökön és nagyszombaton (április 17. és 19.), majd pedig húsvét hétfõn (április 21.) ismét jelentkezett a bûz, bár nem a korábbi penetráns töménységben. Úgy jött és úgy múlt el most is, mint korábban - nyomtalanul! Az nyilvánvaló, hogy rosszul beállított kazánról már szó sem lehet, hiszen a nappali 20 fokos hõmérsékletben már senki nem fût. A szag mással összetéveszthetetlen. Tõlünk mindössze pár száz méterre ‘csúcsra járt’ a cementmû krakkolója, - úgy, hogy a hatalmas teljesítménytõl remegett a föld és vibrált a levegõ. Másnap pedig a náthám újra fellángolt...



Add Uram, hogy ennél nagyobb bajok ne legyenek!


Adj, Istenem, tiszta levegõt a magyaroknak!






Nukleáris hazárdjáték



Az egyszerû átlagember nem sokat tud az atomok világáról; mivel a hétköznapi élete során látszólag semmilyen kapcsolatba, pláne ‘összeütközésbe’ nem kerül velük. Mondhatnám úgy is, hogy az emberek túlnyomó többsége számára létezik egyfelõl a természetes anyagi világ, amelyben élünk; másfelõl pedig az atomfizika misztikus felségterülete, amit zömmel valami tiltott világnak, természetfölöttinek képzelünk. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy az atomfizikusokat afféle modern varázslóknak gondoljuk, akik számunkra érthetetlen és érdektelen, ‘mesterséges’ tulajdonságokat csalnak ki az anyagból, ami nem megengedett, ‘szükséges’ rossz. Bizony sok igazság is van az effajta vélekedésben!


De menjünk kicsit a részletekbe! Az átlagember számára ‘az atomi gondolkodás’ nagyjából a következõ szabad asszociációkat jelenti: (1) Atombombák, amelyek vakító fényvillanás és perzselõ hõtermelés közepette azonnal ölnek, vagy esetleg évek elmúltával rákos megbetegedéseket okoznak, melyek kifejlõdési idõtartama és súlyossága a kapott sugárdózis nagyságától függ. Hirosima és Nagaszaki. (2) Atomtudósok, akik között igen sok magyar származású, világraszóló koponya is dolgozott; mint például: Teller Ede, Szilárd Leó, stb. (3) Pierre és Marie Curie; akik 1898-ban az uránszurokérc pörkölése során felfedezték a polóniumot, amely a természetben csak rendkívül kis mennyiségben elõforduló hasadó - fém. Sokan nekik tulajdonítják a maghasadás felfedezését, azonban az Hahn és Strassmann nevéhez fûzõdik, akik az uránt neutronokkal ‘bombázták’. (4) Atom-tengeralatt-járók; fõként szovjet típusúak, amelyek ismeretlen okokból kifolyólag idõnként elsüllyednek Norvégia partjainál (mint legutóbb pl.: a Kurszk), s vagy kiemelik õket, vagy sem. (5) Atomreaktorok; mint például a csillebérci (KFKI), melyben kis teljesítménnyel különbözõ tudományos kísérletek folynak. (6) Atomerõmûvek (mint a hírhedt csernobili, vagy a hírhedõ-félben lévõ paksi), amelyeket villamos-energia nagymennyiségû, gazdaságos elõállítására használnak. Közismert, hogy a paksi atomerõmû egymaga Magyarország villamosenergia-szükségletének 40 %-át termeli. (7) Atommag-hasadás; az a beavatatlanok számára megismerhetetlen folyamat, amelynek során bizonyos, a periódusos rendszerben magas rendszámú, ‘labilis’ elemek atommagjai - azokat szabad neutronokkal bombázva - hasadnak; ha hirtelen, akkor atom-robbanásról, ha szabályozott sebességgel, lassan, akkor atomerõmûvi hõtermelõ láncreakcióról beszélünk.



Ma délelõtt (2003. május 22.) néztem az ATV-ben a Napi 120’ mûsorát, - Stefka István beszélgetett kér úrral, egyikük író, másikuk építészmérnök; mindkettõjük aktív környezetvédõ: a Paksi Atomerõmûben kialakult bizonytalan helyzetrõl. A mûsorvezetõ feltette ‘a költõi kérdést’, hogyha ennyire veszélyesek a környezetre az atomerõmûvek, miért kellenek mégis?, - ha egyszer nem igaz az a hangoztatott érv sem, miszerint lényegesen olcsóbban termelik az áramot, mint a hagyományos erõmûvek. Beszéltek atom-lobbyról, meg minden másról, de a valódi okot senki nem említette, még a ‘betelefonálók’ sem. Nevezetesen arról van szó, hogy senki nem beszél azokról a nyilvánvaló tényekrõl, amelyek a Paksi Atomerõmû építését történetileg megelõzték, tudniillik ‘az érdekeltség valós viszonyairól’, amelyek a mûködtetést is meghatározták, legalábbis 1991-ig. Sokan még ma is elhiszik azt a szocializmusban fejünkbe vert kapitális hazugságot, hogy Magyarország nyers-anyagokban, ásványkincsekben rendkívül szegény ország. Ez nem igaz; épp elég ha három ‘cáfoló tételt’ említünk: termálvíz, bauxit, uránium. Az elõbbi még ma is zömmel kiaknázatlan, - a két utóbbi közel fél évszázadon át mindenek elõtt a nagy Szovjetúniót gazdagította; kényszer-, illetve elõnytelen szerzõdés alapján...


A Mecseki Uránbányák ugyanis a Föld egyik leggazdagabb uránium-lelõhelyét mûvelte, évtizedeken keresztül. A Paksi Atomerõmû - persze kölcsönös elõnynek beállítva! - a valóságban a számunkra többszörös elõnytelenséget valósított meg, a KGST-n belüli munkamegosztás és specializálódás komparatív hasznai helyett. A szovjetek mélyen a világpiaci ár alatt vitték ki tõlünk az uránércet, amelybõl azután részben közvetlenül atombombát gyártottak; illetve fûtõelemeket részben a saját (ukrajnai, belorussziai, urali, stb.) atomerõmûveik, s részben a paksi erõmû számára is. Az elhasznált fûtõelemeket azután Paksról visszaszállították Szovjet-únióba, ahol - többnyire atombomba-gyártásra használták fel ezeket is. Ismeretes, hogy a világon nagyjából minden relatív, - különösen ami a közgazdaságot illeti. Ne felejtsük el, hogy miközben a kapitalista világban, a tõkés világpiacon már az elmúlt 50 évben is a profit maximálása állt a gazdasági döntések centrumában, - addig a kommunista rendszerekben a legfõbb közgazdasági rendezõelv a támadó és a védelmi fegyverzetek, objektumok és technológiák elõállítása, alkalmazása volt; függetlenül azok gazdaságosságától! A közvélemény tán még ma is azt hiszi, hogy az atomerõmû kizárólag villanyáramot termel (ez a fõtevékenysége), - más ‘jelentõsége’ nincs. A valóság, az igazság ezzel szemben, hogy a melléktermék, az elhasznált fûtõelem nagymennyiségû plutóniumot tartalmaz, ami az atom-bombagyártás legfontosabb alapanyaga. Csupán nézõpont kérdése: mi (volt) a Paksi Atomerõmû fõterméke?! Szovjet szempontból a plutónium, Magyarország szempontjából pedig a villamos energia... A legvalószínûbb indok a paksi erõmû egykori felépítésére az a látszat-keltés lehetett, hogy ‘valami haszna’ lehessen az urán-bányászatnak a magyar gazdaság számára is..., no meg maga, a plutónium.


Hogyan lesz az urániumból plutónium?! Ennek a jobb megértéséhez sematikusan tekintsük át a maghasadás, illetve erõmûvi felhasználásának ‘technológiáját’!


Az urán különbözõ rendszámú (233, 234, 235, 236 és 238, valamint 239 és 241 - ez utóbbi kettõt már plutóniumnak nevezzük!) izotópjai ‘labilisak’, atommagjaik könnyen elbomlanak, ha azokat lassú neutronokkal ‘bombázzuk’. A gerjesztett atommagok egyrészt kettéhasadnak, másrészt újabb neutronokat fognak be. Ezt a folyamatot láncreakciónak nevezzük, ami azt jelenti, hogy egyre több atommag hasad meg; közben radioaktív sugárzás (béta és gamma) és hõ keletkezik. „Ha valamennyi részletet figyelembe vesszük, akkor pl. az U-235 mag hasadásakor kb. 205 MeV energia szabadul fel, magonként.” (lásd: Természettudományi Kis-enciklopédia; Gondolat 1983., 653-654. oldal.) A láncreakció beindulhat spontán, robbanásszerûen (ez a bomba), - vagy lassítva, tervszerûen (ez az atomerõmû). Beszélnünk kell még az ún. ‘kritikus tömeg’-rõl! Az urán ‘instabilitásának’ éppen az a lényege, hogy spontán, ‘külsõ behatás nélkül is’ bomlik, szabad neutronok ütköznek a labilis atommagokba, amitõl azok meghasadnak, - s ezért létezik egy kritikus tömeg(határ), amelyet túllépve beindul a láncreakció, s (pl. atombomba ledobásakor) atomrobbanás következik be. Ez a kritikus tömeg körülbelül 40 kg. Mint már említettem; az atomerõmûben a maghasadás sebessége szabályozott, - éppen akkora, amely az egyenletes hõ-, és így villamos energia termelést lehetõvé teszi, és amely mellett sosem következik be spontán ‘felgyorsulás’, s robbanás. A maghasadási folyamat az ún. fûtõelemekben zajlik, amelyek egyrészt nem érik el a kritikus tömeget, - másrészt a hasadási reakciót különbözõ moderátorokkal (pl. nehézvíz, grafit, berillium, bór, kadmium, stb.) lassítják, amelyek nagymértékben elnyelik a szabad neutronokat, ami a maghasadást fékezi.



Tudva lévõ, hogy az atomerõmûvekben a reaktortérbõl tisztítás céljából kiemelt, elhasználódott fûtõelemeket (korong-alakú, tûzálló kazettákból álló ‘fûtõ-rudak’, melyekben grafitba ágyazott uránium-töltetben, szabályozható sebességgel zajlik a hõtermelõ maghasadás) egy vízzel telt, speciális hûtõtartályba helyezik át, ahol a reakció végképp ‘leáll’, s a kazetták hõmérséklete így jelentõsen lecsökken. A Paksi Atomerõmûben ez év áprilisában nagyjából az történt, hogy a II-es reaktor-blokk elégtelen hûtése következtében a kiemelésre váró, elhasznált kazetták túl-melegedtek, olyannyira, hogy a kazetták védõ burkolata megolvadt. Ez okozta, hogy ‘a baleset’ elsõdleges következményeként a hûtõtartályban radioaktív gázok fejlõdtek, amelyeket a csõ-rendszer kivezetett a külvilágba. (Errõl, mint csekély légköri szennyezésrõl emlékeztek meg a híradások.) A kazetták sérülését már a kiemelés során érzékelték, de - vélhetõleg nem tehettek mást! - végig, a daruval víz alatt mozgatva, átemelték a sérült kazettákat a 11 méter mély vizet tartalmazó tisztító tartályba; a 4 darab reaktorblokk egyetlen, közös kiégett fûtõelem-tisztító tartályába, oda, ahol az egyébként sérülés-mentes, korábban kiemelt fûtõelemek is ‘tartózkodtak’, illetve tartózkodnak, amíg el nem veszítik a radioaktivitásukat. A sérült (túlhevült és sugárzó) kazetták ‘belepotyogtak’ a több tonnányi használt fûtõelem közé, - abban a reményben, hogy a maghasadás egyszer csak (?) leáll...


Nem ismeretes, mivel próbálkoznak, vagy próbálkoztak mindeddig az atomerõmû technikusai; mindenesetre híradások szerint néhány napja valamilyen helyiséget 10 centiméter magasságban ‘radioaktív víz’ öntött el, és a beavatkozni próbáló munkatárs minimális sugárdózist kapott; akkorát, amekkora nagyságrendileg egy normál röntgen-vizsgálat terhelésének a kétszerese. Azt sem tudjuk, hogy vajon lezárták-e a tisztító tartály fedelét; illetve, hogy kijuthat-e abból bármilyen sugár-szennyezés, - továbbá ha nem, akkor mi történik a tartályban növekvõ sugárzás hatására?! A hírek szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy - pl. egy búvár lemerülése révén? - záros határidõn belül tisztázni kellene, fel kellene mérni a hûtõtartály aljára ‘rendezetlenül lepotyogott’ sérült fûtõkazetták valós geometriai helyzetét; mert a környezeti ártalom, a sugárveszély nagysága (s így a megelõzõ intézkedések sürgõssége!) nagyjából attól függ, mennyi az esélye annak, hogy a tartály fenekén ‘spontán összeálljon’ a láncreakciót elindító kritikus tömeg. Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet! A láncreakció bekövetkezésének esélye - így látatlanban! - állítólag néhány százalék; mindenesetre valós valószínûség...


Ha a tartályban bekövetkezik a láncreakció; nincs módszer, nincs technológia, mi megállítaná. Jószerivel arra sincs, hogy’ emeljék ki (?) az egész tartályt, sugárzó tartalmával együtt (ha ez egyáltalán lehetséges); s utána mit csináljanak vele?!


Hasonló eset a világ atomerõmûveiben eddig még nem történt...


Most felkérték a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy tekintse meg a helyszínt, és igazolja: a hivatalos híradások a valóságos helyzetet tükrözték. Ez a látogatás a hitelességet helyreállíthatja, de a II-es reaktorblokk mûködését nem.


Addig meg forr, pezseg a nukleáris õsleves, és tovább nõ valószínûség.

A gyári hibások rémuralma



Ami a tényszerûen megtörténteket illeti; talán kifejezõbb lenne „A rendbontók gyõzelemmel is felérõ döntetlenje”, vagy a „Rendõrök : rendbontók = 1 : 1” cím, - ám mégis a fenti mellett döntöttem, mert így áthallásra, illetve az indokolt általánosításra is lehetõségem nyílik. A gyengébb idegzetûek most készüljenek fel a legrosszabbra: döbbenetes, s nemcsak tömegközlekedési dráma következik...



Este 6 óra után nem sokkal hagytam el a Szerkesztõséget, és felszálltam a 61-es villamosra, a Moszkva tér felé. Ezután a 2-es és a 3-as metróval az Árpád-hídig utaztam, ahol jegyet váltottam a távolsági buszjáratra Vácig. Már ekkor fel kellett volna figyelnem egy baljós elõjelre, ugyanis rosszul döntöttem. A jegyeladó kis-asszony kedvesen ajánlotta, hogy válasszam a minden helyen megálló 19:25-ös lassú járat helyett a 20:05-kor induló gyorsjáratot, mely egyébként is ‘egészen hazáig’ vinne. Mégis inkább ‘a lassúra’ szálltam - egyáltalán nem a „Lassan járj, tovább érsz!” közmondás gyakorlati kivitelezése céljából, hanem -, a jelentõsebb idõveszteség elkerülése érdekében. Aztán minden egészen másként történt.


A buszra szállva kerestem magamnak egy nyugodt, félreesõ, egyszemélyes ülést, ahol olvasnivaló híján kedvemre körültekingethetek, vagy elmélkedhetem. Vala-mikor negyed kilenc körül már otthon is leszek, rögzítettem magamban, azután elmerültem a gondolataimban. Bizony - noha még alig lett vége a nyári politikai uborkaszezonnak - bõven van mit ‘megemésztenie’ a magamfajta nyughatatlan közgondolkodónak! Fáradt voltam; s össze-vissza csapongtam a legkülönbözõbb ‘rémképek’ között. Vajon mi lesz az iraki homokviharba ‘betokozódott’ szállító alakulatainkkal? Megfutamodnak a szaddamista gerillák aknái elöl, hazajönnek; vagy kitartanak, s megvédik hazánkat a távoli Közel-Keleten? Leckét kapnak-e a háborúból, vagy netán sikerül fenntartaniuk a békét, ami távolról sincs? - Vagy mi lesz az MSZP-vel? Kettészakad-e végre a Szocialista Párt - egy Kommunista és egy Szociáldemokrata Pártra -, ami legalább 15 éve indokolt lenne vagy ez is csak vihar lesz egy pohár vízben, ahogy megszoktuk? Szili Katalin, házelnök, az MSZP alelnöke ugyanis azt találta mondani a Gyurcsány-ingatlanügy kapcsán, hogy ilyen ügyek mindaddig lesznek, ameddig az MSZP meg nem szabadul ‘a nómenklatúra’ kádereitõl. A keresztény Szili tehát (saját hitelességét növelendõ) a valódi erkölcsiséget választotta, s helyezte elõtérbe az MSZP-tõl megszokott ‘jogszerû’, ám erkölcstelen és álszent látszatok helyett. Mert ugyebár, egykor Kósáné Kovács Magda mondotta volt: „Nem elég tisztességesnek látszani, de annak is kell lenni!”. (Milyen igaza volt.) Ha engem kérdeznek; szerintem Szili mostani próbálkozását is simán elsikálják majd, - s nemhogy nem lesz MSZP-s nõi elnök, hanem továbbra is az õsbolsevik Horn-vonal marad uralmon, hiszen ez az egyetlen ‘eszmei fundamentum’, ami ezt a kotyvalék-pártot egyben tartja. Kizárt dolog, hogy az MSZP megújuljon; - ehhez az kéne, hogy valóban kivesse magából az egész politikai és pénzügyi-gazdasági nómenklatúrát, ami egy sánta hasonlattal valami olyasmit jelentene, mintha a fürdõvízzel együtt kiöntenénk a gyermeket is. Az MSZP leglényege ugyanis: a nómenklatúra. - Vagy, - amint a tévében szinte naponta hallom: a tárca ‘kommunikációs zavarai’ miatt, esetleg ‘alkalmatlansága folytán’ (vö.: Szász Károly PSZÁF-elnök eltávolításának hamis indoklásával!) váltják-e le majd László Csaba pénzügyminisztert, vagy mélyebb okok miatt? Esküszöm, - legalább tizedszer hallom (és sajnos jól hallom!), hogy ötvenharmadik havi nyugdíjat akarnak, s talán tizenharmadik hetit sem fognak fizetni a nyugdíjasoknak! - Vagy: itt van ez az ingatlanadó-elképzelés! Gondoljuk csak el; évi 2-300 ezer forint adót vetnének ki például egy-egy lakótelepi panell-lakásra, amelyet mondjuk éppen mostanában fizetett ki a nyugdíjas tulajdonosa, vagy helyette a szintén nyomorgó gyerekei, s akkor most pluszként jönne az adó. Aztán rájöttek a derék szocialisták, hogy Gyurcsány miniszternek is kellene a balatonöszödi, kormány-nyaralója után, méghozzá busás ingatlanadót fizetnie; így végül elvetették a zseniális, újabb népnyúzó ötletet. Vagy; mit szólnak ahhoz, hogy a fantáziadús (inkább: pihentagyú) önkormányzatiak beszántották, s utóbb talán sóval is bevetették a balatonfonyódi strand pusztuló hínártól bûzlõ partját? Hogy a nyaraló külföldieknek igazi magyar szántóföldön kelljen átvágniuk, ha netán fürödni akarnak a Balatonban! - De emellett komolyabb, még nehezebben megválaszolható kérdések is felvetõdtek bennem. - Miként lehetett fõpénzügyér olyasvalakibõl, ki a minap ilyet szólt a Napkeltében: „Ez egy komplex rendszer, ezt kell kiegalizálnunk! Probléma-megoldási pályára állítjuk a gazdaságot!” - Szóval ne csodálkozzunk, ha itten vak vezet világtalant, csupa ‘ö’-betûvel! Kezd kifogyni a reform-kommunista pénzügyi halandzsa tolvajnyelv-szótára, így hát az elvtársak egymást (s a múltat) ismétlik, no meg a fõnöküket majmolják. - Ám most vágjunk méginkább a közepébe! Érdekes, hogy a sajtó már nem foglalkozik Szász Károly megveretésével, csupán a tervezett leváltásával. Pedig a történtek merõben más megvilágításba helyezik az egészet. Szász megveretésének semmi értelme nem volt, hacsak az nem, hogy figyelmeztessék: tartsa a száját. Vajon mit tudhat Szász, amit ennyire nem szabad elmondania?! - Aztán: két szír testvér ‘csak úgy’, több részletben elvitt több, mint 6 milliárd forintot az Inter-Európa Bankból; ami ma, néhány évvel késõbb a pénzmosás gyanúját veti fel. Szent ég! (Csapott le rám az akárhányadik mennyei felismerés.) Tudjuk ugyebár, hogy az iraki rezsim megbuktatása után valószínûleg Szíria következik, mint az iszlám terrorizmus másik feltételezett gócpontja. Nem lehetséges, hogy ezek a szíreink ‘mellékfoglalkozásban’ az Al-Kaida fegyverszállítói? S vajon kitõl is vehettek fegyvereket magyar forintért?! Csoda-e, ha a történtek iránt az FBI élénken érdeklõdik? Õsszel jó nagy csillaghullás lesz itten, ha ennyit érnek a terrorista pénzmosás ellen hozott friss-ropogós pénztörvényeink! Nem furcsa-e egy kicsit, ha egy egyszerû magyar ügyfél pár-százezer forintot akar kivenni a soványka kis bankbetétjébõl, hát nagy istenkedéssel összecsõdül az OTP-fiók menedzsmentje, s tetõtõl talpig C-típusú ernyõképszûrésnek vetik alá, mire kifizetik; viszont ezek a szírek kofferekben hurcolkodják a milliárdokat, ajtó-ablak kitárva, s nagy ám a hajlongás: a bankelnök meg sem számolja, mennyit vittek el! (Copyright by:...) Erre mondja a Bibliában Jézus, hogy: „Megszûritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. Tisztára mossátok a pohár s a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, melyek kívülrõl ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülrõl igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Hogyan is kerülhetnétek el a kárhoztató ítéletet?” (Mt. 23, 13-33.) - Vagy ahogyan ezt egy magyar paraszt egyszerûen mondaná: „Elvtársak, beszart a halott!”



Éppen itt tartottam utazás közbeni politikai breviáriumomban, amikor kinéztem az ablakon - már erõsen sötétedett -, és rémülettel konstatáltam, hogy ismeretlen tájon jár velünk a busz! Mivel elég izgága természet vagyok, azonnal elkezdtem körbe-érdeklõdni: mi a fene van; - netán a terroristák eltérítették a járatunkat?! Az elõttem ülõ két kedves idõs néni arról beszélgetett, hogy valami futballmeccs van Újpesten, ami miatt kerülõ úton megyünk. Egyszer csak kiérkeztünk újra a váci úthoz, hogy jobbra végre rákanyarodjunk, - de elõttünk állig felfegyverkezett rendõrmotorosok alkottak élõ barikádot. A buszsofõr kitért a hitébõl - ez már leg-alább a harmadik-negyedik sikertelen kísérlete volt, hogy visszatérjen útirányára - és kedve-szegetten leállította a motort. Nyolc-tíz perces hatásszünet után, balra visszakanyarodva - elindultunk Budapest felé, ahonnan egy órája már eljöttünk... Vaksötét lett - úttalan utakon jártunk -, de a mi közszolgálati pilótánk csak nem adta fel a kilátástalan küzdelmet ezen a baljós, sõt, közlekedési szempontból vér-fagyasztó hétfõi napon. Egyre ismeretlenebb tájakon, egyre szûkebb utcákon, sõt, néha villamos-síneken jártunk; - és érthetetlen módon mindig csak jobb felé, hol-ott mindannyiunk belsõ iránytûje szerint Vác speciel bal felé kellett elterüljön. A halovány éjszakai derengésben Árpád út, Fóti út, és más egyéb utcanév-táblák is feltûntek; - majd egyszercsak az egyik néni felkiáltott elõttem: „Nézd lelkecském, ez itt már a fóti templom tornya!” - A másik meg huncutul rálicitált: „Dehogyis, az ott a gyarmati tanácsháza, meg a rendelõintézet!” - Pedig csak az újpalotai lakótelep panell-rengetegében jártunk, mintegy ‘városnézés a sötétben’ célzattal. Aztán a helyzet komolyra fordult, amikor hirtelen felindulásból átvágtunk a játszó téren, majd a parkon; - illetve ezerrel s derékszögben fordultunk be egy annyira szûk utcába, hogy a busz-kocsiszekrény hátsó sarkai felemelkedve-imbolyogva szinte súrolták a mindkét oldali házfalakat. Bizonyossá vált elõttem, hogy valami nincs rendjén! Miután átvágtattunk néhány teli-piroson, s bevágódtunk a szembe forgalomba egy visszafelé egyirányú utcában; noha tréfás hangulatban, de mégis kezdtem elveszíteni a türelmemet, s béketûrésemet. Az elõttem ülõ idõs hölgyek egyfolytában Fót városát emlegették, mintha az lenne a legközelebbi metropolisz. Össze-vissza keringtünk, egyre táguló koncentrikus körök örvénylõ vaslogikája szerint; s már komolyan kezdtük azt hinni, hogy a sofõr ‘becsavarodott’. Temetõ, majd vöröstéglás, omladozó gyárnegyedek tövében száguldottunk tova; a táj mind elhagyatottabbnak, reményt vesztettebbnek tûnt. A velem átellenben ülõ ifjú pár férfitagja felvetette, hátha topológiai tértévesztésben (pl. egy Möbius-szalag túlsó oldalán) vagyunk, vagy egy másik idõsíkon. Már semmi nem tûnt lehetetlennek... Ám egyszerre a busz hátuljában utazó emberekben szinte gombnyomásra éledt fel a pislákoló életösztön, illetve az otthon, a család melege utáni olthatatlan vágy. Mint nagydumájú alkalmi szájhõst; felkértek, hogy - akár, mint régen egy bizalmi - képviseljem közös érdekeinket a busz vezetõjénél, s tudakoljam meg tõle, merre tartunk!? Elõre mentem hát, és látnom kellett, hogy a tanácstalan sofõrt már egy botcsinálta szaktanácsadó is kalauzolja látszólag célját vesztett vesszõfutásában; ezért visszafogtam magam és szelíden megkérdeztem: „Tudja, merre van Vác?” ‘Elõttem van észak’ alapon vakmerõen elõre bökött, így mondta: „Arra!”. Hogy mégis valamilyen iránymutató jelentést tehessek ‘megbízóimnak’, - megeskettem életünk-halálunk urait, a buszunkat navigáló bátor ûrrepülõ párost, hogy ma még érinteni fogjuk eredeti úti-célunkat (mily’ könnyen felejt az ember!), Vác városát. S mily’ könnyen meg is bocsátottunk nekik, amikor végre a tajgából kibukkanva jobbra rákanyarodhattunk a 2-es fõútra, s nemsokára már egy megállóban álltunk! Újpesten voltunk még mindig, másfél órai út után, - ott ahol a fóti út betorkollik. Tagbaszakadt, részben tar fejû, zilált tekintetû fiatalemberek szálltak fel, - részint zöld-fehér, részint lila-fehér melegítõfelsõben. Velük nem volt semmi ‘probléma’, ám az látszott rajtuk, hogy egyenesen a csatamezõrõl jöttek. Lassan szelídülve - kipihegték magukat - beszélték meg az eredményt, ami (hallottuk) 1:1 lett...


Dózsa-Fradi - egy-egy! A rendbontók és a rendõrök gyõzelemmel felérõ remije!


Már Felsõgödnél jártunk, amikor elhúzott mellettünk a 40 perccel késõbb rajtolt gyorsjárat autóbusza. Ha azon ülök; tán soha nem is hallok errõl az esetrõl.


Végül is 22 óra 10 perckor érkeztem haza, holott már 1/2 9-kor otthon lehettem volna. Elalvásig furcsa gondolataim támadtak - leginkább arról, miként képes egy renitens, anarchista kisebbség rákényszeríteni az akaratát az óriási többségre. Az igénytelen, csak balhézni akaró néhány száz, - a szelíd, ártatlan milliókra.


Ahová mára eljutottunk, az a selejt erõszakos uralma az egészségesek felett.


S hogy miért lehet ez még így, leginkább a zseni (Albert Schweitzer) bölcs szavai fejezik ki: „Kevesen vannak, akik azon fáradoznak, hogy történjék valami. De sokan vannak, akik azon fáradoznak, hogy ne történjék semmi. A legtöbben azok vannak, akik nézik, hogy mások hogyan fáradoznak.” Ilyenek vagyunk!


Ez van...

A nemzetrontás stratégiája



A kapitalista világrendszer térdre kényszerítette a kommunizmust, de nem azért, hogy az írmagját is megsemmisítse, kiirtsa; hanem, hogy a felhasználható alkat-részeit, módszereit a saját ‘koncepciójába’, gazdasági és politikai rendszerébe építse be. A rendszerötvözõ ‘nagykarbantartás’ eredménye a világkommunizmus. A dologban az a félelmetes, hogy amíg ‘a kísérleti kommunizmus’ egy téveszme, a dialektikus és történelmi materializmus alapjain és köré szervezõdött; addig a megvalósult világkommunizmus egyetlen eszméje a koncentrált hatalom.


Mirõl ismerhetjük fel, hogy a globalizációs metamorfózis végkifejletében, végsõ stádiumában bizonyosan a kommunista világállamot eredményezi? Arról az inter-nacionalizmusról, ami nem ‘proletár’, hanem - multinacionális, mi több: szupra-nacionális - tõkés! Már a letûnt, kísérleti kommunizmus lényegi jellemzõje is a nemzetekfelettiség (értsd: ‘proletár internacionalizmus’) volt; ami zsákutcának bizonyult, mert elviekben ugyan a munka-értékrend nemzetközivé válását, a munkaértékek kiegyenlítõdõ cseréjét, komparatív kereskedelmét hirdette, - ámde valójában helyette a részvénytulajdon egyetemessé, nemzetek feletti uralkodóvá válását valósította meg. Ma még a nemzeti erõforrások formailag, jogi értelemben nagyrészt nemzeti tulajdonban vannak, szerte a világon; miközben a pénzfolyam már 90 %-ban a nemzetközi magántõke akaratának engedelmeskedik. A polgárok a nagyjából magatehetetlen (kamatokkal, adósság-szolgálattal és mondvacsinált háborús, illetve fegyverkezési kötelezettségekkel és szerzõdésekkel gúzsbakötött) nemzetállamok állampolgárai, miközben már régen a nemzetközi tõke rabszolgái. Ez a ‘köztes állapot’ soká már nem tartható fenn; a tõke kizárólag kozmopolita érdekei szétfeszítik az elavult nemzeti kereteket. A nemzetállam tehát: halál fia!



Vegyük hát sorra a nemzetállamokat fokozatosan megsemmisítõ stratégia terv, a globalizáció egyes fejezeteit!


Biztonság = hatalom. A megszûnõ nemzetállamok helyébe a globális világállam, egy centralizált erõközpontú, de maximálisan koncentrált hatalom lép. Az állam, amely immár egységes és egyetlen lesz az egész Földgolyón; csak akkor érezheti magát teljes biztonságban, ha minden hatalmat egy szûk körben összpontosít. A totális hatalom alapja - a totális tulajdonlás; amelyet a személytelen, egyetemes részvénytulajdon minden portfolióra kiterjedõ, teljes körû alkalmazása testesít meg. Végsõ kiépítésben tehát a globális világállamot gazdasági és pénzügyi téren abszolút jogkörrel megvalósító multinacionális, transznacionális, sõt leginkább: szupranacionális társaságok kezébe kerül a letûnt nemzetállamok valamennyi pénzeszköze, banktõkéje, bankjegy-kibocsátási monopóliuma, mûködõ tõkéje, nemzeti vagyona, összes portfoliója, termõföldje és infrastruktúrája, teljes ipara, mezõgazdasága és kereskedelme, összes termelõi és fogyasztói piaca, kultúrája, szellemi potenciálja, sõt valamennyi munkavállaló és bedolgozó egzisztenciája is. Mivel a hatalom lényege a más emberek (és vagyonuk) feletti rendelkezés joga; nem csodálkozhatunk azon, hogy a nagybefektetések célja már évtizedek óta nem a profit maximuma, hanem a hatalom minden határon túli kiterjesztése. Ami pedig egyben mindenfajta határ, s benne a nemzetállamok határainak lebontását jelenti.



Energia = mozgás, akció, technika, ipar. A világgazdaság aktuális kulcskérdése az energiaforrások megújítása, birtoklása, lehetõség szerinti monopóliuma. Mivel az emberi civilizáció technikai fejlesztési igénye minden ésszerû határt felülmúl; olyannyira, hogy emiatt az alapkutatás lassanként teljes egészében alkalmazott kutatássá silányul, - csak azok az iparágak fejlõdnek, amelyek termékei azonnal ‘elfogyaszthatók’, vagy szanaszét lövöldözhetõk ‘az erre hamis indokkal kijelölt’ lokális, nemzetközi hadszíntéren. Háttérbázis nincs; minden tartalék rövidtávú, taktikai céloknak rendelõdik alá. A fosszilis energiaforrások lassan kimerülnek, ezért az USA zárolta stratégiai kõolaj-tartalékait, - exponenciálisan növekvõ olaj-származék szükségleteit a Közel-Kelet olajkincsének privatizálása útján kívánja hosszú távon biztosítani. Vagy effektív katonai lerohanással foglalja el Irak, Irán, Szaúd-Arábia, stb. olajmezõit, - vagy állandósítva a háborús fenyegetést; annyi fedezetlen százdollárost nyom, amiért ingyen megvásárolhatja azok nyersolaját... Márpedig, mint az alcímbõl is kiderül; ma mindenfajta potenciálnak, elsõsorban a háborús potenciálnak s legfõképpen magának a háborúnak a stratégiai alapja a nyersolaj, hiszen gázolaj hajtja a tankokat, a hadihajókat, kerozin a bombázókat és a vadászgépeket; de az energiaköltség (döntõ hányadában ez is - olaj!) teszi ki minden ipari termelés, benne persze elsõsorban a hadiipari felszerelések gyártása ráfordításainak a túlnyomó részét is. Aki ‘elõre menekül’, folyamatosan aktív mozgásban, terjeszkedésben (hódításban) van, annak a kõolaj elvi jelentõségû... Az már csupán hab a tortán - hiszen amúgy is az fejlõdik leggyorsabban, akié az energia -, hogy aki a világ perdöntõ olajkészleteinek a birtokába jut, az attól a pillanattól kezdve élet és halál ura; korlátlanul megzsarolhat bárkit, barátot és ellenséget, s vad globalizációs mohóságában át is rendezheti, sõt le is bonthatja a neki nem tetszõ nemzeti államhatárokat.



Fiskális túlköltekezés és monetáris restrikció. Az egyes nemzetállamok örökös sakkban tartásának, folyamatos zsarolásának a leghatékonyabb eszköze persze a kamatfüggésben-tartás, a kamatrabszolgaság, az adott ország eladósítása. Ezt a technikát például Magyarországon oly’ sikeresen alkalmazták, hogy az 1973-1989. közötti idõszakban felvett 1, azaz egy milliárd dollár tényleges világbanki hitelt 11 milliárd dollár ténylegesen ki is fizetett kamat terhelte; így történhetett meg az a matematikai-aritmetikai csoda, amely egyenlettel leírva ekként fejezhetõ ki: 1 - 12 = 20; vagyis egy helyett tizenkét milliárd USD-t fizettünk vissza, de az adósságunk mégis húszmilliárd dollárra nõtt. Az eladósodás ‘motorikus’ rendje a következõképpen mûködik. A növekvõ adósságállomány után a nemzetállam rendkívüli ütemben növekvõ adósságszolgálatot (törlesztést + kamatot) teljesít, - olyan mértékût, amely meghaladja az állami költségvetés, s benne az adóbehajtás, tehát az egész nemzetgazdaság termelõ és adófizetõ teljesítõképességét. Mivel a költségvetés állandóan, és növekvõ mértékben deficites; a gazdaság folyamatosan túlgerjesztett, túlfûtött (lázas, inflációs!) állapotban van, hiszen próbálja teljesíteni az egyébként teljesíthetetlen követelményeket. Az állam a növekvõ hiányt egyre növekvõ hitel-állománnyal, kötvény-kibocsátással, stb. igyekszik fedezni, vagyis mind jobban eladósodik belföldi és külföldi hitelezõinek, elsõsorban bankoknak. A növekvõ kamatteher egyre súlyosabbá válik; s megfojtja a vállalkozásokat, de a másodlagos inflációs áremelkedés egyaránt sújtja az államot, a termelõket és a fogyasztókat is. A nemzetállam a növekvõ eladósodás következtében kénytelen megválni minden tulajdonától, nemzeti mûködõ tõkéjétõl; és ezt az önpusztítást - nemes egyszerûséggel - állami privatizációnak nevezték el. A privatizáció révén szerzett valuta-bevételek messze nem elégségesek ‘az egyensúly’ fenntartásához, ráadásul a magánosítható vagyontárgyak hamar el is fogynak. Az állam igyekszik állandósítani, és magas szinten tartani a külföldi befektetõ tõke beáramlását, még a kampányszerû privatizáció megszûnése után is. Ezt csak úgy tudja elérni, hogy megalázóan magas adókedvezményeket és egyéb juttatásokat biztosít a kalandor tõke számára is, amely csak felerõsíti a negatív pénzfolyamatokat: a befektetések többszöröse folyik ki profit és költségek formájában az országból. Mondanom sem kell, hogy ez a negatív-öngerjesztõ szisztéma az állampolgárok szintjén csak a nyomort konzerválja; felemelkedés helyett mélyrepülésre kárhoztatja a nemzet-gazdaság minden szereplõjét. Mivel folyamatosan óriási összegû pénzeszközök áramlanak be (befektetések és hitelek formájában); az állam azon a jogcímen, ‘nehogy elszabaduljon az infláció!’, folyamatosan pénzt von ki a gazdaságból, - nem törõdve azzal, hogy a külföldi tõketulajdonosok ugyanezt teszik, többszörös mértékben, hiszen nem itt ‘fogyasztanak’, hanem zömmel odahaza. Mindez oka annak, hogy a nemzetállam honi gazdasági folyamatai alulfinanszírozottak, senki nem juthat relatíve kedvezõ hitelekhez, ezrével mennek tönkre a vállalkozások, mert egyik sem képes teljesíteni az irracionális hatékonysági követelményeket és a horribilis adófizetési kötelezettségeket, pláne kizárólag önerejére támaszkodva. Miközben az állam túlköltekezik, s nagyjából csak a saját önfenntartását ‘intézõ’ politikai és egyéb lobbykat támogatja, - a gazdaság pang a súlyos forráshiánytól.



Média-diktatúra = a társadalom félrevezetése. Larry Miller és James Redfield írják „A Mennyei Felismerések és a zóna” címû könyvben; „Az emberi élet két folyama” alcím alatt: „Az emberiség fejlõdésének egy bizonyos pontján (körül-belül a babiloni korban) az emberi élet folyama két ágra vált szét. Az egyik folyam, a ‘fõsodor’ pszichostatikus, a másik pszichokinetikus társadalomnak nevezhetõ. A pszichostatikus társadalom a nagy tömegeket foglalja magában; rájuk vonatkozik G.I. Gurdjieff jellemzése: ‘ébren alvók’. A pszichokinetikus társadalom ezzel szemben tudatos munkát végez a fejlõdésén, mert cselekvõ-képes egyedekbõl áll, akiknek szándékaik vannak. A gond csupán az, hogy a hatalom birtokosai a pszichostatikus társadalom vezetõi, és hiába igyekszik a pszichokinetikus közösség befolyásolni a fõsodor gondolkodását, cselekedeteit, vajmi csekély hatást tud kiváltani. Az ilyen könyveknek, mint ez is, feladata, hogy megpróbáljon megoldást találni erre a problémára. Ha a világ tudattalan része követné a tudatos rész iránymutatását, a hatalom rögtön szertefoszlana a semmibe, hiszen az örökkévalóság szemszögébõl tekintve oda is tartozik. (...)


Miért akarják a hatalomban lévõk, a média és reklámipar emberei alacsonyan tartani az emberi szellemet, miért az alacsony energiaszintû híreket részesítik elõnyben? A válasz: lényegében õk maguk is alacsony energiaszintû egyedek, akiknek az egyetlen ‘tápláléka’ a tömegek fölött gyakorolt hatalom. Amíg az emberek nem kapnak inspirációt, nem szereznek tudomást a tudatos fejlõdés további lehetõségérõl, addig leigázottságban, elnyomatásban lehet tartani õket, kiszolgáltatva a hatalmasoknak. A hatalmasok, a pszichostatikus társadalom vezetõi pedig tovább élõsködnek, mert elszívják az energiát az ellenõrzésük alatt tartott tömegektõl. A sorsukat azonban megpecsételi, hogy nem képesek fejleszteni a lelkük anyagát, egyetlen szerzett és kifejlesztett szubsztanciájuk, a hatalom pedig elporlad velük együtt.” Túl sokat ehhez hozzátenni nem lehet! Talán annyit: a paranoiás hatalom csak akkor érzi eléggé biztonságban magát, ha uniformizált, a szabad és önálló gondolkodóktól és gondolatoktól is megfosztott engedelmes birkanyájként kezelheti a társadalmat; aminek ‘megfelelõ eszközei’ a hamburger, a coca-cola, a buli, a marihuána, a szabad szex és a live-show...


Az igazi, testi-lelki valóság helyett, kábítószerként ‘festett mûvalóságot’ kínál az egész életünket behálózó, meghatározó és ellenõrzõ interaktív televízió.


A félrevezetés már az iskolában, az oktatásban megkezdõdik; a majdani felnõtt életben felesleges és használhatatlan lexikális ismeretek garmadával árasztják el a gyermeki agyakat, - az oktatási reformok legfõbb igyekezete, hogyan csináljanak 25, majd egyre több órát a napi 24 órából. Eközben a nagy, általános törvényeket és összefüggéseket éppúgy elhallgatják a tanulók elõtt, mint a hétköznapi életvitel legfontosabb tudnivalóit. Az iskolák minden erejükkel arra törekednek, hogy jól kondicionált, kontraszelektált és minden ellenkezéstõl mentes minta-alattvalókat állítsanak elõ az állami büdzsébõl finanszírozott futószalagon. A kreatív ösztönt módszeresen kiirtják a fiatalokból; s mindenkit hyper-aktívnak bélyegeznek, aki valamilyen szempontból elüt az átlagostól. Az iskolai nevelés lényege: a szolgai engedelmesség kikényszerítése és fixálása a személyiségben, még fiatal korban. A félrevezetés, a manipuláció alapvetõen hamis ideálok (példaképek), életideálok helyett illúziók és téveszmék rögzítésével történik. Ennek következménye, hogy csak rendkívül kevesen eszmélnek fel a kötelezõ kábulatból; azok is már csak a késõ (40-45 éves) felnõtt korban, amikor nincs lehetõség a dolgok újrakezdésére. A felnõtt emberek 95-98 %-ának ‘a munka’ - feltéve, hogy nem állástalan - csak jól, vagy kevésbé jól fizetõ robot valamelyik multinacionális falanszterben; de mindenképpen nélkülözi a konstruktív célszerû tevékenység összes alkotóelemét. A fennmaradó 2-5 % sem feltétlenül a sors kegyeltje! Akinek megadatik az alkotó munka öröme, az is hamar rádöbben: szellemi munkája gyümölcseit a hatalmi elit élvezi és éli fel maradéktalanul. Még rosszabb a sorsa azoknak - „Boldogok az egyszerû lelkek, vagyis a tudatlanok!” -, akik õsz fejjel kell rádöbbenjenek, ha például ‘gyorslakások’ helyett mobil rakétakilövõ állomásokat terveztetnek velük. A tömegtájékoztatás az átlagemberek számára maga a tömény rettegés. Minden nap lezuhan néhány repülõgép, hajléktalanok fagynak meg a nagyvárosi gettóban, vulkánok és földrengések törnek ki, vagy éppen méteres hó esik ott, ahol eleddig soha. Szökõár, árvíz és belvíz, nemfizetõ biztosítók, hurrikánok és lavinák; nõk, akik a kukába dobják alig megszült csecsemõjüket; kábítószer, AIDS, lövöldözõ tanulók, ûrbaleset és diszkó-tûz, terrorizmus és háború, El Niño és La Niña, - és mindezekhez képest földöntúli öröm, ha még aznap sem jött meg a villanyszámla. És mi a szórakozás?! A szörnyû hírek után megnyugvásként - megint a televízió... Vihorászó kappanhangú göndörkék szolid irányításával, fõ-mûsoridõben folyik a szexorgia, majd a gruppenszex a való villában, ahol tombol az emberi szabadság.

Nagykoalíció vagy forradalom



Van nekem egy fiatal barátom, aki szenvedélyesen érdeklõdik a történelem ok-okozati összefüggései iránt; - különös tekintettel a magyar történelemre, valamint a szabadkõmûvességre. Elõzetesen tegyük meg a szükséges megkülönböztetést!


A szabadkõmûvesség legalább 6-800 éves múlttal rendelkezõ, francia és angol gyökerû; 2-300 éve nagyjából már az egész világra kiterjedõ; - önmagát részben az ókori Egyiptomból, vagy Salamon király temploma lerombolásától (Kr. u. 70.), de legalábbis a Templomos Lovagrend megjelenésétõl eredeztetõ, tehát õsi titkos társaság. Mint ilyen - jó vagy rossz elõítéleteinktõl függõen - olyannak tekinthetõ, mint egy szerzetesrend, vagy egy vallási szekta, mely különbözõ történelmi okok következtében még a középkorban szembeszállt az egyházzal, és világi küldetést vállalt. Az 1600-as és 1700-as évektõl a francia irányzat (v.ö.: Grand Orient) az európai, majd a tengerentúli forradalmak szervezésében játszott fontos szerepet; míg az angol irányzat (v.ö.: Skót Rítus, Angol Nagypáholy) a lordok passziójává, sõt, a királyi ház kvázi-hivatalos világnézetévé s ‘elit szervezetévé’ vált. A mai polgári titkos társaságok az egykori szabadkõmûvességnek már csak igen halvány utánzatai; - egy részük megmaradt az õsi hagyományok, szertartások, szimbólum-rendszerek õrzõje; másik részük viszont abszolút világivá, a politika, mint afféle úri huncutság háttér-tanácsadójává vált, mint a Bölcsek Kövének letéteményese. A lényeg az, hogy az õsi rituálé már többségében csak hivatkozási alap az eszme jogfolytonosságának ‘biztosítására’ és deklarálására. Nem bizonyított az össze-függés a rituális irányzatot folytatók, - illetõleg azon ‘polgári társaságok’ között, amelyek manapság jelentõs befolyással bírnak a politikára, szerte a világon. Sõt, az sem bizonyítható, hogy azok az exkluzív társaságok, amelyek ilyen vagy olyan módon hatást gyakorolnak az egyes nemzetállamokon belüli hivatalos politikára, illetve nemzetek feletti kapcsolatrendszereiken (Lions Club, Rotary Club, stb.) keresztül talán a világpolitikára is - bármiféle szerves kapcsolatban állnának a szó eredeti értelmében vett szabadkõmûvességgel. Direktebb összefüggés valószínû a világ vezetõ pénzügyi és politikai elitjét fémjelzõ legismertebb személyiségek fél-titkos, rendszeres találkozói (Római Klub, Bilderbergi Csoport, Királyi Társaság, stb.) és a világpolitika ‘mindenkori alakulása’ között, - ámde azt már senki nem tudhatja, mennyiben is hozhatók ezek kapcsolatba ‘a klasszikus értelemben vett’ szabadkõmûvességgel... A titkos jelleg ugyanis szükséges, de nem elégséges fel-tétele, hogy egy társaság ‘leplezett aktivitását’ szabadkõmûvességnek nevezzük. Ám hogy valami nem bizonyítható; még nem jelenti azt, hogy nincs is. A köznépi, vulgáris megközelítés mindent annak tart, ami megmagyarázhatatlanul jelentõs, de mégsem nyilvános erõt képvisel. Fiatal barátom bedobta történelem-tanárának ‘a vakolás’ szót; s tanára azt felelte: „egészen más”, mint a szabadkõmûvesség...


A szabadkõmûvesség ‘történelmi’ kategória, a vakolás pedig napi politikai.


A ‘vakolás’ afféle kõmûves-mûszó, ami a politikai gyakorlatban ‘a fedett’, sõt a dupla fenekû manõverek elfedésére irányuló háttérhatalmi cselekvés, illetve háttértanácsadói törekvés. Valamilyen titkos, nem publikus hatalmi tranzakció professzionális felépítését jelenti, pontosabban a gondosan ‘felhúzott’ épület kívül-belül bevakolását, hogy ‘felavatása’ (üzembe helyezése, beindítása) után legitimnek, hivatalosnak látsszék, ami valójában nem (volt) az. Ha a jól ismert ‘paktum’ kifejezést halljuk, biztosak lehetünk benne, hogy ‘vakolók’ hozták azt tetõ alá. De hogy ezek a vakolók szabadkõmûvesek-e; - azt senki nem tudhatja. Munkahipotézisként feltehetjük, hogy igen; a lényeg úgysem a szavakban van.



Amikor 1997-ben megismerkedtem néhai Dr. Skultéty Sándorral († 2002.), aki akkoriban az MTV Rt. fõigazgatója és vezetõ jogtanácsosa volt, és késõbb Orbán Viktor kormányának környezetvédelmi közigazgatási államtitkára lett; - nagyon hamar és nagyon jó barátok lettünk. (Már amennyire 45 év felett, vagy bármilyen életkorban egyáltalán beleláthatunk egy másik emberbe.) Sanyival (és másokkal) sokat politizáltunk; mi több: állandóan politizáltunk, hisz a Magyar Televízióban magasabb vezetõ beosztásban dolgozni szükségszerûen egyet jelent a politikával. Ám politizálásunknak különös aktualitást is adott, hogy közeledett az 1998. évi országgyûlési képviselõ választások idõpontja. Mindenki az ország, és személyes sorsát ‘latolgatta’; miközben magában a Televízióban is erõsödött a katarzis, az effektív politikai hatalmi befolyás, az arra irányuló nyílt vagy burkolt törekvés...


Azt mindenki tisztán látta, hogy a Horn-kormány (a szocialisták) népszerûsége a ciklus végére mélypontjára zuhant; - 1997. végén egyes közvélemény-kutatások szerint az MSZP, a Fidesz és a Kisgazdapárt szinte fej-fej mellett ‘haladtak’ a népszerûségi listán, egyenként 22-27 % közötti részaránnyal. Várható volt, hogy az MSZP nem nyer; de a Fidesz vagy az FKgP egymagában való gyõzelmét senki nem tudta reálisan elképzelni. Elsõ ízben vált szinte drámaivá az ország politikai megosztottsága. Érdekes, hogy amíg az ember meg nem érzi a vakolás szagát és ízét, vagy amíg el nem sajátítja a paktumok rendezõelvét és gyakorlatát, addig - akár egy primitív futballszurkoló! - csak atomizált, megosztott szereplõkkel képes elképzelni ‘a bajnokságot’! Magam épp ilyen voltam. S mivel egyrészt kizártnak tartottam a Fidesz, mint párt választási gyõzelmét (egymagában nem is gyõzött!), de a Kisgazdapártét úgyszintén, a kettejük ‘koalíciója’ pedig szimplán agyrémnek tûnt; másrészt viszont biztosra vettem Orbán Viktor személyes ‘befutását’, ámde sehogyan sem tudtam elképzelni, ‘milyen pártstruktúra mellett’ jöhet ez létre. Az én mindig jól értesült barátom ravaszkás mosollyal súgta meg a megoldást: „Laci, ebbõl nagykoalíció lesz!”. Ennek technikai részleteit ugyan nem tárgyaltuk ki, - de én mindenesetre jó viccnek, amúgy merõ képtelenségnek tartottam volna, hogy Orbán Viktor egyezményes miniszterelnök legyen, Fidesz-MSZP nagykoalíció élén! Azután évekkel késõbb, mindig újra meg újra elgondolkoztam a ‘zseniális’ megoldási terven, s lassanként megértettem azt a mögöttes gondolatmenetet, ami nemhogy veszített volna ‘aktualitásából’, hanem 2002. óta még aktuálisabb, mint valaha. Sõt, a 2002-es parlamenti választások elõtt jómagam is elkezdtem mélyen elmélkedni az ország politikai megosztottságának nagykoalíciós megoldásán; és hogy milyen következtetésekre jutottam, megjelent a Magyar Demokratában és a KAPU-ban: „Németh Miklós szupersztár”, valamint „Keresztény szocializmus” címek alatt. Többek között ezekben említést tettem arról is, hogy egy ún. spontán találkozón egy keresztény baráti kör megpróbálta volna ‘rávenni’ - a keresztény - Németh Miklóst, hogy ne a szocialisták színében induljon a 2002. évi parlamenti választásokon. Egy exkluzív társaság meghatározó vezetõi pedig arra igyekeztek rávenni engem, hogy ne írjak - ilyeneket... Láthatjuk tehát, hogy vakolás - létezik! Eszmefuttatásomnak ezen pontján eljutottunk oda, hogy meg kell magyaráznom, mi is a nagykoalíciós megoldás lényege, oka, s milyen érvek szóltak mellette!



Valamely országban a fennálló hatalmi rendszert, struktúrát leginkább forradalmi, tehát ‘erõszakos’ úton lehet megdönteni. Nálunk Magyarországon 1990-ben nem ez történt; - mint tudjuk: „Bátor, fiatal politikusok vállalkoztak arra, hogy meg-változtatják a rendszert.”. Magyarán: rendszerváltás (sõt, rendszerváltoztatás!) történt, - vagyis megváltoztatták a rendszert, de a forradalommal ellentétben vér, erõszak, általános válság és persze ‘a nép’ nélkül. A népfelség elvének messze menõ (és mutató!) mellõzése megkérdõjelezi az egész rendszerváltás, s a jelenleg fennálló ‘polgári rendszer’ eszmei és jogi értelemben vett legitimitását is. Amikor egyesek számon kérték a múlttal való tételes elszámoltatás elmaradását, vagy azt, miért maradhatott a szocialista nómenklatúra ‘bántódás nélkül’ a gazdasági, sõt a pénzügyi és politikai hatalomban, vagy miért maradhattak el rendre a radikálisabb társadalmi változások; - erre mondta néhai Antall József miniszterelnök maróan cinikus gúnnyal: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Mert nem tetszettünk. De ne csupán a forradalom oldaláról közelítsük meg a kérdést, hanem másfelõl is, tudniillik a kívánatos béke, a nyugalom, a társadalmi stabilitás oldaláról is... Amit mondani akarok, az a következõ. Ha 1990-ben forradalmi úton döntöttük volna meg a pártállami diktatúrát, akkor ugyan jó nagy cirkusz, égszakadás, sõt, földindulás keletkezett volna; ám mindenesetre ma valamiféle ‘úgy kell nekünk’, illetve ‘magunknak csináltuk’ demokráciában élnénk, amely lehet, hogy a multik óhajainak annyira nem felelne meg, mint ez a mostani, de legalább a népfelségünk jegyében született volna, és mûködne ‘közmegelégedésre’ mindmáig. Én nem azt mondom, hogy a végül is megvalósított ‘rendszerváltós modell’ eleve ostobaság volt; de azt mindenképpen, hogy amivé máig fajult, az egész magyar társadalom érdekeivel homlokegyenest ellenkezik, mert bûnösen megosztja és szembeállítja egymással az embereket, ami nem más, mint szándékos energia-pocsékolás!


A tudatos és tervszerû rendszer-változtatásnak utólag csak akkor van, lehet valós létjogosultsága, ha az egész magyar társadalom javát szolgálja, ami csak akkor áll fenn, ha nem gyengíti, hanem erõsíti, tehát egységessé integrálja a nemzet erõit. Az olyan rendszerváltás, amelyik a növekedés energiáinak a szétforgácsolását és az értelmetlen és alaptalan gyûlölködés elburjánzását eredményezi, - kifejezetten káros, és el kell gondolkodnunk rajta, hogyan hátrálhatunk ki belõle, csinálhatjuk vissza. De azon is el kell gondolkoznunk: kinek, és miért állhatott az érdekében, hogy minden éppen így történjen. Kinek állhatott az érdekében, hogy a magyar nép végletesen, s úgy tûnik, véglegesen megosztódjék, áthidalhatatlan szakadék keletkezzék a belterjes és bennfentes szekértáborok között; - olyannyira, hogy minden erõfeszítés hiábavalónak bizonyuljon a nemzeti egység megteremtésére?! Talán mindezek a történések bele voltak kódolva a ‘rendszer-változtatás’ álszent modelljébe; gyakorlott ‘pszichológusok’ - jól ismerve a széthúzó magyar lelket - elõrelátóan megtervezték, és gondoskodtak is róla, hogy szétmarjuk egymást. Az egyik oldal a Szentkorona-tanhoz ragaszkodik, vagyis ahhoz, hogy eredendõen a magyar föld, a magyar haza jog szerint a szent koronáé; a másik oldal pedig épp most készül az ország maradék vagyonát is elprivatizálni, egyfajta már elfajzott proletár nemzetköziség nosztalgikus ‘eszmei talajáról’ elrugaszkodva. Ebbõl nem lesz soha kibékülés, vagy egyetértés - az ország s a nép meg lassanként elvérzik! Nos, a nagykoalíció (‘azóta sem’ sikerült nyélbe ütni!) egy nagy kompromisszum kísérlete lenne; mármint meg kellene próbálni közös kormányba kényszeríteni a két acsarkodó ellenfelet, hogy fölös energiáikat ne az egymás elleni fenekedésre pazarolják; - hanem egyesítsék és hasznosítsák az egész nép felemelése céljából!



Meggyõzõdésem, hogy a magyar nép megosztottsága mesterséges és életellenes állapot, melyet nem a nemzet saját, immanens lelki tendenciái idéztek elõ, hanem valamiféle kívülrõl belülre ráerõszakolt métely, amelynek sürgõsen véget kellene vetni. Az ellentétek végletekig szítása helyett pozitív vakolásnak volna itt helye, mert ellenkezõ esetben Magyarország lakhatatlanná válik mindannyiunk számára. Hogy megpróbáljam mindezt jelképes nyelvezet szókincsével is megmagyarázni; tegyük fel a következõt: Magyarországon ma a két ‘vakoló világerõ’, - a francia Grand Orient és az Angol Nagypáholy küzd egymással, hogy eldöntsék, melyik erõ ‘felségterületévé’ váljék az ország. Mondjuk: az egyik az MSZP, a másik a Fidesz. Ám miközben szimbolikus és valódi eszközökkel is ádáz harcot vívnak egymással; megfeledkeznek arról, hogy mindkettejükbe be van építve a harmadik s ma már legerõsebb világerõ, az Illuminátusok Rendje, amely a globalizáció, az angolszász pénzhatalom, a Világállam kozmopolita küldötte, - amelynek éppen az a legfõbb célja, hogy a magyar nemzet erõit a végletekig megosztva legyengítse, egymás elleni testvérharcban megsemmisítse, hogy gyarmatosíthasson minket!


Ha ez sikerül neki; - Magyarországon sem jobboldal, sem baloldal nem marad...


Olyan építési tervrajzra s építészmérnökre lenne szükségünk, aki nem lerombolja vagy kiárusítja, hanem megmenti és felépíti nekünk a független, jobb jövõt.


Talán még nem késõ kiegyezni egy nagykoalícióban, mielõtt elveszünk.

Népfelkelés és rendszerváltás



Pozsgay Imre, a rendszerváltás egyik legkarizmatikusabb alakja, aki a Kádár János halála utáni belpolitikai „zûrzavarban” (természetesen mindez csak a politika csúcsán volt érzékelhetõ, a nép a tõle megszokott mélabús unalomban végezte áldozatos rendszerépítõ munkáját) külföldrõl nem átallotta a Pártjának hazaüzenni, hogy: „1956-ban márpedig népfelkelés történt!”; Pozsgay Imre, aki korábban a Hazafias Népfront elnöke volt, majd az 1980-as évek vége felé, az MDF megalakulásakor annak egyik alapító tagja is lett; Pozsgay Imre, aki a rendszerváltásban szerzett érdemei alapján méltán lehetett volna a Magyar Köztársaság elnöke is; Pozsgay Imre, aki ma politológiát és politikát oktat, mint egyetemi tanár, - a rendszerváltó Pozsgay Imre néhány hónappal ezelõtt egy közszolgálati televíziós interjújában azt találta mondani, hogy: „Nem volt helyes állami döntés az, miszerint a kommunizmus idõszakában felhalmozott súlyos külsõ államadósságot a társadalmi tulajdon privatizációjából akarták visszafizetni.”


Senki semmilyen kommentárt nem fûzött ehhez a kijelentéshez!


Márpedig ebben a józan és bölcs mondatban a valós gondolkodás szállt szembe a képmutató látszattal, a festett világgal, amelyben ma élünk...



Pozsgay Imrének a rendszerváltásra vonatkozó e kritikájában ugyanaz az õszinte igazmondás, a lényeg egymondatos kimondása nyilvánul meg, mint az 1956-ra vonatkozó kitételében. Gondoljuk csak végig! Ha 1956-ban tényleg népfelkelés volt, akkor a Párt igen súlyos „hibát” követett el a forradalom idegen katonai erõvel kollaboráló leverésével, hisz magával a néppel szállt szembe, vagyis a nép akaratát verte le, majd a népen követte el a bosszút, a megtorlást is. Ami történt: az a demokrácia csizmával tiprása; merthiszen a népfelkelés vérbefojtásából, a nép leverésébõl, a megtorlások (a bosszú) talaján sehogyan sem születhetett valós „népi demokrácia”, a késõbbiek (1957-1989.) folyamán sem. De a Rendszerváltó Pártállam is (újból) igen nagy hibát követett el, amikor (1988. körül) eldöntötte, hogy a nép részérõl jóhiszemûen a kezelésére bízott társadalmi tulajdont állítja „a hitelkiegyenlítés forrásaként szembe” az 1970-es évek végétõl egészen a rend-szerváltásig (1990.) felhalmozott külsõ államadóssággal, vagyis hát feláldozza a nép tulajdon vagyonát, hogy abból kifizethesse a Pártállam lejárt hiteleit!


A hiba különösen abban a tekintetben esik - a „visszaesõ jellege miatt” is - igen súlyos megítélés alá, mivel ismét csak tetten érhetõ, ezúttal egy másik külfölddel folytatott kollaboráció. A két idõpont - 1956. és 1990. - történései között komoly hasonlóságok fedezhetõk fel, ami analógiák felállítását is lehetõvé teszi. Ennek a részletesebb kifejtése elõtt elméleti kitérõt kell tennünk!


A marxizmus ugye azt állította, hogy a történelem osztályharcok története, mert a termelõerõk, a termelõeszközök (technika és technológia) fejlõdése az idõk során fokozatosan kikényszeríti a kvázi idejétmúlt termelési viszonyok ugrásszerû meg-változását, - ami mindig erõszakos úton, tudniillik forradalommal történik, mert a feltörekvõ „új osztály” (pl. a polgárság a kapitalizmusért) harcba sodorja a széles néptömegeket is a régi társadalmi rend megváltoztatására. Ennek a folyamatos és diszkrét szakaszokból (evolúció - revolúció) álló fejlõdési trendnek a filozófiai alapja a hegeli dialektika egyik alaptörvénye, miszerint a mennyiségi változások egy ponton már minõségi változásba csapnak át. A tétel szerint a forradalmak spontán törnek ki - egy fizikai példát véve alapul: ha zárt térben a benzin-levegõ (oxigén) keveréket (a gyúelegyet) meghatározott mértéken túl komprimáljuk; az felrobban, ami a robbanómotor mûködésének az alapelve -, vagyis a nép fegyvert ragad az aktuális hatalom megdöntésére, ámde csak akkor, amikor már nem tud a régi módon élni, az éppen uralkodó hatalom pedig már nem tud a régi módon kormányozni. Ezt a kritikus, a forradalmakat közvetlenül megelõzõ közállapotot a marxista terminológia ‘összefoglaló tudományossággal’ gazdasági, politikai és társadalmi válságnak nevezte, amelynek azután az egyetlen megoldása mindig - a forradalom... Hangsúlyozni szeretném, hogy jómagam anno 1977-ben, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, ám hogy mégsem váltam „megrögzött” marxistává, annak egyrészt ez a mechanikus társadalom-fel-fogás volt az oka, másrészt viszont az a tarthatatlanul voluntarista és apologetikus áltudományosság, amely éppen Marx Károly tanaival igyekezett megalapozni a létezõ szocializmus tudománytalan és diktatórikus rendszerét. Más kérdés, hogy Marx ‘a kapitalizmus politikai gazdaságtanát’ a szerteágazó „gyakorlati” (német-országi és nagybritanniai) tapasztalatainak mélyreható elemzésével alkotta meg, és nem lehet elvitatni, hogy az a történelem-felfogás, amelyet Engels Frigyessel együtt történelmi materializmus néven (ennek alaptétele az említett forradalmi elmélet is) hívtak életre; egy tetszetõs eszmerendszer, amelynek a legsúlyosabb tévedése, mikor el akarja hitetni az emberekkel, hogy a forradalmak spontán, mintegy „önmaguktól”, kvázi tömegnyomásra jönnek létre. A marxizmus igen nagy „gyengéje”, hogy sohasem tudott igazán mit kezdeni az ún. nagy történelmi személyiségek történelemformáló tevékenységével; - ha elismeri a befolyásukat, akkor saját dugájába dõl, és visszájára fordulhatott volna az egész elmélet.


Ugyanis ‘a magától keletkezõ forradalom’ teóriája nem egyszerû tévedés, hanem olyan célzatos, tendenciózus hazugság, ami a spontán tömegakarat „törvény-szerû érvényesítésének” látszatát volt hivatott kelteni mindazokban a tragikus történelmi esetekben, amikor is elit-klikkek (pl. „bolsevikok”) döntöttek a nép feje felett a nép sorsáról; természetesen mindig a népfelségre, a demokráciára való hivatkozással, a nép tömegerejének, véráldozatának a felhasználásával...


Forradalmak önmaguktól soha nem keletkeznek, nem törnek ki. A forradalmakat - mint bármilyen más társadalmi jelenséget is - emberek, agresszív emberi érdek-csoportok szervezik meg, átgondoltan jól kitervelt célokért, az eszközök tudatos megválasztásával. A legcinikusabb - talán nem árt egy kicsit elõbbre is szaladni! - retorikára vall ‘számon kérni’ a népet: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” (Antall József), - amikor ha valaki, a köztársaság elsõ rendszerváltó miniszter-elnöke pontosan tudta, hogy „a rendszerváltást”, a nép feje felett döntve annak a sorsáról, ellentétes érdekcsoportok kiegyezéseként hajtották végre, és csak azért vér nélkül, mert a nép fellázítása most épp senkinek nem állt érdekében, nem úgy, mint 1956-ban. Akkor az állampárt liberális szárnya belekergette a népieket és a népet az öngyilkos szabadságharcba, mert bizony az érdekében állott volna, hogy „kikaparják a számára a gesztenyét”, a Szovjetúniótól való elszakadást, - hisz a függetlenségünk akkori kivívása azonnal a liberális Nyugathoz való csatlakozást jelentette volna. A rendszerváltáskor viszont már nem volt értelme „spontán nép-felkelést szervezni”, - ez semmilyen érdekcsoportnak nem állt már az érdekében; ismeretes ugye, hogy a szovjet hadsereg nem sokkal a rendszerváltás után (1991.) szinte magától kivonult az országból... Ámde a népfelkelés ezúttal nemcsak ezért maradt el; külön „kontraindikációja” is volt! Tudniillik, hogy amennyiben a nép idejében feleszmél, vagy idejében felvilágosítják; - holtbiztosan „gondoskodott” volna az évtizedek alatt verítékkel felépített társadalmi tulajdona maradéktalan megõrzésérõl...


Folytatva az analógiát: 1956-ban a magyar nép önrendelkezési jogot, politikai függetlenséget akart, minek a kivívását a Nyugat akkor „még korainak” tartotta - mellesleg „épp kapóra jött” a szuezi válság, ahol szintén fennállt a veszélye, hogy az USA és a Szovjetúnió effektíve szembekerülhetnek egymással, ezért az USA eleinte is csak látszólag buzdította a magyar népfelkelést, majd amikor már az oroszokkal való katonai konfrontáció lett a tét; magára hagyta a forradalmunkat, és engedte, hogy az orosz hadigépezet, miután leverte azt, vissza is terelje „az át-menetileg elbitangolt” Magyarországot a közös kommunista karámba...


1990-ben a magyar nép polgárosodást, vagyoni és jövedelmi függetlenséget akart (volna); - amennyiben egyáltalán megkérdezik a magyar népet, mit is akart (volna) valójában a 45 éves kommunizmus és szovjet megszállás után és helyett. A rendszerváltás - 34 év késéssel, de - megteremtette a politikai függetlenséget, amelynek a reményét a nép 1956-ban már elveszítette; ám helyette (cserében?!) maradéktalanul elvette a nép társadalmi tulajdonát, a felhalmozott külsõ állam-adósság kvázi-jelzálog fedezeteként...


Mindenünket tehát nem kaphattuk vissza egyszerre; - de mit ér a szabadság bár-milyen vagyon (saját tulajdonú mûködõ tõke) nélkül?!


A létezõ szocializmus 1960. és 1986. között szerény megélhetést, de tökéletes anyagi biztonságot adott a legtöbb magyar családnak, amiért „cserében” le kellett mondanunk a politikai függetlenségünkrõl. A rendszerváltás 1990-ben ugyan ‘visszaadta’ az önálló, szabad gondolkodásunk lehetõségét, a politikai függetlenségünket, ámde ‘cserébe’ elvette egyetlen felhalmozott vagyonunkat, a társadalmi tulajdont, miáltal megszûnt minden létbiztonság. Tán erre célzott a megállapításával Pozsgay Imre, tán nem...


Mindenesetre így történt.


A történelmi analógiát a kollaboráció megismétlõdésében látom. Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnöke - akkor még csak mint a Fidesz elnöke - mondta még 1997-ben az uralkodó MSZP-SZDSZ koalíciós kormányról: „A kormányt a kádári megtorlások szellemisége tartja csak egyben.” (Ezt egy korábbi mondása vezette be: „Ami összetartozik, most összenõ.”) Kétségtelen, hogy 1956-ban a Párt népi szárnya harcolt a liberális szárny ellen, és amikor el-jött az igazság pillanata, akkor a Nagy Imre miniszterelnököt befolyásoló, sõt, el is bizonytalanító liberálisok elárulták õt, és vele a forradalmat is. Az a tény, hogy Kádárral sem a népiek (a nép) jutottak hatalomra, megmutatja, hogy a megtorlást nagyjából ugyanazok vezényelték le, akik „behívták” a szovjet csapatokat, vagyis elárulták a magyar népet. Vagyis a kádári megtorlások szellemisége egybeforrott a kollaborációval, amelyik egy tál lencséért eladta a függetlenségünket...


A rendszerváltás történelmi mozzanatában (1990.), legfontosabb motívumaiban is rendre tetten érhetõ „a rendszerváltó elit” kollaborációja; csak kicsit bonyolultabb mechanizmusok formájában. A történelmi materializmus még gazdasági, politikai és társadalmi válsághoz kötötte a forradalmak kirobbanását - „a spontán-forradalmi” elmélet keretében. Tekintettel arra, hogy 1989-1990-ben a magyar népnek nem tetszett forradalmat csinálni, az elit inkább rendszerváltást csinált..., a nép nélkül, a nép feje felett; - sok tekintetben a nép akarata ellenére. (Hogyha ez a nép tudta volna, hogy a rendszerváltás a társadalmi tulajdon és a létbiztonság elveszítését hozza, továbbá tartós szegénységet az ország lakosságának legalább a fele számára, akkor bizonyos, hogy továbbra is inkább a politikai függetlenség hiányát választotta volna és nem az életszínvonala drasztikus, 30-40 %-os vissza-esését, vagyis a nyomort.) Magyarországon 1989-ben egyáltalában nem is volt forradalmi helyzet; az ún. „válság” is csak az uralkodó reformkommunista elitet jellemezte, - tudniillik, hogy nem tudtak már a megszokott módszerekkel tovább kormányozni. A nép még „viszonylag jól” élt; így aztán sem rendszerváltást, sem privatizációt nem követeltek széles néptömegek, mármint pl. tüntetések az utcán. Amennyiben népszavazás keretében megkérdezték volna a népet, akar-e általános privatizációt, hogy mind elveszítse a saját társadalmi tulajdonát, akarja-e a multi-nacionális cégek túlsúlyát és egyeduralmát a termékek reklámaiban, a mindenfajta szponzorációban, az árak felhajtásában, a televíziós mûsorokban és általában a médiában, - Magyarország gazdasági növekedésében, gazdaságpolitikájában, sõt, a politikában is (!); akarja-e a rendszerváltást, hogy szabad legyen, de ne legyen semmije, és akarja-e a szocializmus helyett a monopolisztikus vadkapitalizmust, akkor a többség egyértelmû nemmel válaszolt volna!


Ha végigtekintünk a rendszerváltás óta eltelt 13 év belpolitikai történetén, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a történet is a népiek tökéletes vereségével, sõt, a politikai hatalomból való „végsõ” (netán már végleges) kiszorításáról szól. Jól megfigyelhetõ, hogy fokozatosan megszûnt a rendszerváltó MDF néppárt-jellege; mindamellett, hogy már Antall József miniszterelnök-pártelnök (1990.) is inkább nemzeti-liberális politikus volt, mintsem néppárti... De mára már sorban eltûntek a parlamentbõl az összes „néppártszerû” pártok: a Kereszténydemokrata Néppárt (a KDNP), a Magyar Demokrata Néppárt (az MDNP), a Független Kisgazdapárt (az FKgP), legutóbb a Magyar Igazság és Élet Pártja (a MIÉP) is. A törvényhozó és végrehajtó hatalmat a négy liberális párt (az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF) gyakorolja; - hívassák bár magukat szocialistának, szabadnak, polgárinak vagy demokratának; ez a lényegen mit sem változtat. Az elsõ ‘szabadon meg- választott, nemzeti liberális miniszterelnökünk, Antall József elhíresült mondása - „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövõje!”- ma már épp úgy idejét múlta, mint a „népiesség”, hiszen a kereszténység és a liberalizmus a Parlamentben ‘nemigen férnek’ össze... A liberalizmus lényege a kozmopolita világpolgárság, minden eladható; ami gyökeresen szemben áll a keresztény „nép-nemzetiséggel”, a haza szeretetével. Noch dazu: végül még a keresztény eredetre utaló kitétel (egyszerû hivatkozás) is kimaradt a kibõvülõ Európai Únió közös alkotmányából; - annak ellenére, hogy az EU-parlamentben jelenleg többségben vannak a kereszténydemokrata néppártok... Tehát az események tükrében a jövõ sem Magyarország, sem az EU tekintetében nem tûnik „keresztényebbnek” a liberális jelennél.



Elõbb a nemzeti függetlenség (1956.), majd pedig a nemzeti mûködõ tõke (1990.: privatizáció), s végül a magyar termõföld (?). Hiába mondta Orbán Viktor - még mint miniszterelnökünk -, hogy „Brüsszel nem Moszkva!”; sajnos az, még ha „nyugati irányban” fekszik is Magyarországtól, mert a komprádor burzsoáziánk (az ún. liberális rendszerváltó elit) viselkedése az irányváltástól mit sem változott. Teljesen mindegy a számukra, hogy a KGST-bõl az Európai Únióba tartunk; ha van még értékesíthetõ portfolió...


Így lettünk: népköztársaságból - köztársaság; majd a köztársaságból Magyar Köztársaság Rt. A nép nélkül elvégzett ‘rendszerváltás’, illetve minden magyar vagyon lopakodó privatizációja után...






Az áteredõ bûn és a vád tanúja


államadósság és privatizáció



Az Antall-kormány 20,5 milliárd USA-dollár külsõ államadósságot örökölt a Németh-kormánytól. Legalábbis politológus történetíróink szerint azért vállalta fel a felhalmozott adósság „jogfolytonos szolgálatát”, hogy biztosítsa az ország hitelképességét. A gazdaság reorganizációjához, konszolidációjához ugyanis még további kölcsönökre volt szükség; amit a külföldi bankok „csak úgy” adtak, ha nem kérünk elengedést, moratóriumot vagy átütemezést az 1990. elõtti hitelekre. Dr. Schamschula György, Antall József miniszterelnök személyes tanácsadója, késõbb a kormány közlekedési minisztere; a Demokrata hetilap hasábjain (1997. V. 29., 22-23. oldal) „Egy modern legenda” címmel a következõket írja: „... Azzal minden külföldi delegáció, szakember, politikai személyiség egyetértett, hogy Magyarország vállalja tovább az adósságszolgálat terheit. (...) Antall Józsefet mindenképpen arra akarták rábeszélni, hogy Magyarország vállalja fel az elmúlt rendszer által felhalmozott külföldi adósságot és törlesztését. Ez ügyben igyekeztek a problémát elbagatellizálni, és ‘általános segítségüket’ ajánlották fel, amely azonban sem konkrét formában, vagy visszahivatkozási alapként nem volt megfogalmazva. Az urak féltették bankjaik és kormányaik ide kihelyezett pénzét, és az volt a fõ szempontjuk, hogy az új magyar kormány az adósságszolgálat folyamatosságát és érvényét magára nézve kötelezõnek tartsa.” De amint a további eseményekbõl az kikövetkeztethetõ; - kellett lennie legalább még egy kölcsön-feltételnek, hiszen másképpen nem magyarázható meg: miért kezdõdhetett meg a spontán privatizáció még 1990. elõtt, miért hagyták hallgatólag jóvá a rendszerváltó kormányok „a nómenklatúrás” tranzakciókat, s egyáltalán: miért volt szükség az „állami” vagyon kampányszerû eladására a megfelelõ jogszabályok megalkotása elõtt, illetve a legelemibb elõkészítõ (pl. teljes körû leltár, vagyonfelértékelés, stb.) intézkedések megtétele nélkül?


Tovább idézve: „A másik, amiben nem ilyen erõs, de határozott befolyásolás volt érezhetõ - a privatizáció felgyorsítására vonatkozott. Éreztették velünk, hogy amennyiben Magyarország nem tanúsít renitens (sic!) magatartást az adósság-szolgálat kérdésében, úgy a fejlett tõkés államok hajlandók (sic!) állami garanciával elõsegíteni a vállalataiknak és a bankjaiknak a magyar privatizációba való belépését, az ide irányuló tõke-kihelyezést, ami egyben a magyar nemzetgazdaság élénkítését, átstruktúrálását jelentheti, s ez a csõd felé sodródó ország számára létfontosságúnak tûnt.” Az említett „történetírók” a nemzeti tõkénk kiválogatás nélküli, szinte azonnali, és gyakorlatilag maradéktalan kampányszerû privatizációját nem a „szabad-piaci” szereplõk (a nemzeti tõkés réteg) „megteremtésének szükségességével” magyarázták, hanem azzal, hogy rendkívüli sürgõsséggel bevételekre kellett szert tenni - egyrészt az állam-adósság visszafizetése, másrészt a szinte teljesen valutatartalék nélkül maradt ország fizetésimérleg-egyensúlyának, fizetõképességének helyreállítása céljából. Szerintük egyetlen pénzügyi forrásként, megoldásként a privatizáció kínálkozott...


Schamschula György errõl így emlékezett meg: „Antall József természetesnek találta: amennyiben Magyarország a nyugat-európai államok közé akar integrálódni, nem léphet fel azzal, hogy a piacgazdaság alaptörvényét, mely szerint a hiteleket vissza kell fizetni - felrúgja; és ebben a meggyõzõdésében gyakorlatilag valamennyi pénzügyi szakember támogatta is õt. Most, hét év távlatából is rá kell mutassak, hogy a korábbi magyar közgazdászok részérõl nem volt egyetlen számottevõ vélemény sem, amely az adósságszolgálat teljesítésével szemben hangzott volna el. Az alapgondolat az volt, hogy Magyarországnak mintegy 20 milliárd dollárra becsült külsõ adóssága mellett (akkor) nem volt jelentõs belsõ adóssága, és ezzel szemben a privatizálandó és privatizálható állami (!) vagyon mértékét jelentõs eltérésekkel (mivel hivatalos értékelés ugye nem volt!), de 40-60 milliárd dollárra becsülték. (...) Így tehát a leendõ kormányfõ elõtt az a képlet állt, hogy a privatizáció révén értékesítünk 40-60 milliárd dollárnyi állami vagyont, amibõl kifizetjük a meglévõ állami adósságot, és még jelentõs összegû pénz marad a gazdaság modernizálására, az államszerkezet átalakítására és nem utolsósorban szociális támogatásokra. Azt hiszem, hogy nem volt parlamenti párt Magyarországon, amely ettõl jelentõsen eltérõ gazdaságpolitikai koncepciót fogalmazott volna meg.”


A rendszerváltás után „az állam rendelkezésére” álló nemzeti tõke valós értékére csak nagyon hozzávetõleges becslések léteztek. Az eltérések mindenekelõtt abból fakadtak, hogy a privatizálható vagyon körét minden szakértõ másként határozta meg. Az idézet folytatása: „A privatizálandó és privatizálható állami vagyon nagyságát (értékét) jelentõs eltérésekkel, de 40-60 milliárd dollárra becsülték. Természetesen ebbe a privatizálandó vagyonba nem értették bele, az uralkodó közgazdasági felfogás szerint, azokat a privatizációs túlkapásokat, amelyeket a Horn-kormány nemzetünk sérelmére (sic!) késõbb elkövetett (energia-hálózat, infrastruktúrális hálózatok, állami gazdaságok, stb. magánosítása).”


A nemzeti mûködõ tõke (szándékosan nem állami vagyont írok, hiszen amirõl beszélünk, korábban a magyar nép társadalmi tulajdona volt!) kampányszerû privatizációja kétségbeejtõen negatív végeredménnyel zárult. Az a kormányzati (pre)koncepció, amely a nemzeti vagyonunk profittermelõ hányadának külföldi befektetõk részére való értékesítése árbevételébõl kívánta volna finanszírozni („és még marad is”!) a külsõ államadósságunk kiegyenlítését - csúfos kudarccal végzõdött. Ma már egyértelmûen megállapítható, hogy egyrészt valójában jóval nagyobb (min. 60-80 milliárd dollár) összértékû vagyon privatizációjára került sor, mint amennyinek a magánosítását korábban eltervezték; - másrészt viszont az államadósság nemhogy nem tûnt el, hanem - mintha mi sem történt volna! - meredeken tovább növekszik. Schamschula György minderrõl az alábbiakat írja: „Az MDF-ben néhányan felvetettük az adósság-és részvénycsere lehetõségét, melyben azt javasoltuk, hogy a külföldi államadósság egy részét ne pénzben, hanem a magyar vállalatokban lévõ állami tulajdoni hányaddal bonyolítsák le. Ennek alapján nem dollárban, márkában, stb. kellett volna fizetni az adósságot, hanem bizonyos kölcsönök ellentételezéseként odaadtuk volna, mondjuk a Csepel Mûvek részvényeinek bizonyos százalékát. Ez biztos, hogy nem okozott volna kitörõ örömöt a nyugati hitelezõinknél, de meg-gyõzõdésem, hogy hasznosabb lett volna a privatizáció egy részét így megoldani, amellett, hogy a módszer hatékonyan csökkentette volna adósságterheinket is. (...) Tehát így indult el Magyarország 1990. tavaszán azon az úton, amely hét év alatt gazdaságilag igen mérsékelt sikert hozott, hiszen a privatizálható nemzeti vagyont eladtuk, jóval nagyobb mértékben, mint ahogy azt célszerûnek és hasznosnak tartottuk volna. A bruttó külföldi adósság ma is (akkor, 1997. májusában) meghaladja az 1990-es évét, emellett hatalmas belföldi állami adósság is felhalmozódott, amelynek a terhei nyomasztóbbak, mint feltételeztük, a haszonélvezõi pedig elsõsorban külföldi befektetõk, illetve egy szûk magyar vállalkozói réteg lett. 1998-ban az új kormánynak ezzel a realitással kell szembenéznie, és ebbõl a helyzetbõl kell kiutat találnia. Nehéz lesz.”


Nehéz lett, - olyannyira, hogy nem is sikerült.


A bruttó külsõ államadósság növekedése 1990. óta mindössze két ízben torpant meg: elõször 1997-ben, amikor a Horn-kormány eladta az energia-szektort, - másodszor pedig az Orbán-kormány regnálása alatt, amikor is a fizetési mérleget olymértékben sikerült stabilizálni, hogy az adósság egy-két évig stagnált. A bruttó külsõ államadósságunk a kampányszerû privatizáció idõszakában (sõt, ellenére!) is folyamatosan tovább növekedett; - a belsõ államadósságunk pedig 1990. óta nulláról 10000 milliárd forint fölé nõtt. A magyar állam összes bruttó (külföldi és belföldi együtt) adóssága ma mintegy 65 milliárd USA-dollár, a nemzet-gazdaságé pedig kb. 75 milliárd USA-dollár, - mivel az eladósodás a szociál-liberális kormány hatalomra jutása óta újból, gyorsuló növekedésnek indult. A nagyjából 25-30 Mrd USD összegû befektetés ‘áll szemben’ az eredeti becslések szerint 60-80 Mrd USD összértékû nemzeti mûködõ tõkével, ami a privatizáció során mindenestül eltûnt..., pontosabban a multinacionális társaságok tulajdonává vált. Magyarország ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint 12 évvel ezelõtt - legalábbis a következõk miatt: Eladható, privatizálható nemzeti mûködõ tõkénk már egyáltalában nincs, így az adósság csökkentésére csak egyetlen ‘forrásunk’ kínálkozik, a magyar munka termelékenysége. A helyzetet sajnos ehhez képest is jelentõsen bonyolítja, megnehezíti, hogy a munkánk eredménye és profitja (hála a privatizációnak!) ma már 80 %-ban a multinacionális társaságok tulajdona - akik azt kiviszik az országból, így a haszon nem fordítható adósság-csökkentésre.


Máig sem sikerült megtörni az állam fiskális és az MNB monetáris-restrikciós politikájának ellentmondását; amely erõk által keltett pénzügyi és gazdálkodási reálfolyamatok mintha csak „szembe mennének” egymással, lerontva a közös hatékonyságot. Belsõ torzsalkodásaink ‘eredményeként’ a magyar munka értéke folyamatosan devalválódik (külpiaci cserearányaink romlanak), - a spekulációs tõke a maradék hasznot is kiviszi Magyarországról ‘árfolyam-nyereségként’; így majd csupasz fenékkel léphetünk be néhány hónap múlva az Európai Únióba, a felzárkózás legkisebb esélye nélkül. Az állam „pénzügyi struccpolitikája” titkolja az adósságteher valóságos nagyságát, és igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Elõre menekül, nagyobb kedvezményeket biztosít a külföldi befektetõknek a készpénztõke-beáramlás fokozása érdekében, mert a fizetési mérleg egyensúlyát csak ettõl reméli. Pedig nyilvánvaló, hogy egyrészt a tõkebeáramlás adott szintje nem fokozható (nem biztosítható) a végtelenségig, - másrészt a lakosság adóteherbíró képessége is véges: nem lehet a növekvõ állam-adósság növekvõ kamat-költségeit az állami költségvetés adóbevételeinek állandó növelésével a lakosságra akármeddig és akármilyen mértékben áthárítani - pedig mostanság pontosan ez történik. Húsz év óta mindvégig az a mérhetetlenül aljas, cinikus reformkommunista koncepció érvényesül és valósul meg lépésrõl-lépésre, amelynek lényege egyrészt az állam mértéktelen túlköltekezése, másrészt, hogy a költségvetés és a fizetési mérleg deficitjét (MNB-pénzkibocsátás helyett) csakis drága világbanki hitelek, illetve államkötvény-kibocsátás útján fedezik, amelyek minden (immár elviselhetetlen) kamatterhét a lakosságra hárítják - szüntelenül emelve az adókat, illetékeket, járulékokat, árakat, stb.; lerontva az életminõséget. Még néhány hónap, és a reformkommunisták pezsgõt bonthatnak: nagy sikerrel kibekkelték, 20 éven át (!), a magyar nép minden éberségét - mire bekövetkezne az ‘éhes gyomrok forradalma’, minden konzervált, megoldhatatlan problémánkkal együtt bent leszünk az Európai Únióban, ahol már belga, holland és francia víz-ágyúk (is) fognak vigyázni rá, nehogy a kamatrabszolgáik minimálbére egyetlen forinttal is növekedjék. Bent leszünk a slamasztikában; - ezúttal nyakig!


Kitárul elõttünk megannyi képtelen pályázati lehetõség - hiszen saját hazánkban sem kapunk már állást, hiába pályázunk! -, s vele-helyette a regionális nyomor...


Tetszettünk volna forradalmat csinálni! Nem tetszettünk; hát most már akkor sem csinálhatunk, ha netán megtetszene. Mi célból, s ki ellen? S kivel?!


Olyanok leszünk, mint a gyufaskatulyába zárt szarvasbogár: se világosság (fény), se levegõ, se élelem, se szabadság - sem vigasz, sem remény.






Boldog jövõnk: a kamatrabszolgaság



Sokan hiszik - sõt, azt hiszem, nagyjából mindenki, aki naiv-álnaiv hittel, hurrá-optimizmussal tekint a jövõbe -, hogy a globalizáció csak afféle „kortünet”, mely elsõsorban a gazdasági és a kultúrális élet szféráiban hódít, és nem is jelent mást, minthogy a glóbusz a technika fejlõdésének hatására mintegy összezsugorodik, a földrészek végre karnyújtásnyira kerülnek egymáshoz. Egységesül az emberiség tudása, és így a legmagasabb életminõség lassan elérhetõvé válik a világ minden polgára számára. Illúzió; sõt, utópia mindez!



Márpedig a verõfényes jövõ optimista képzetével szemben a kamatrabszolgaság ijesztõ valósága rémlik fel; - igaz, hogy csak az erre ítélt kisebb népek, mint a magyar esetében... Kétségtelenül tény, hogy a globalizációs hatások elsõsorban a gazdaság és a kultúra területén tûnnek fel. Sõt, aki nem sokat ért a gazdasághoz, annak a számára a legszembetûnõbb jelenség, hogy a különféle nemzeti kultúrák mintha elkezdenének végzetesen összekeveredni. Az egyszeri tévénézõ a világ bármelyik táján brazil szappanoperákat élvez, amelyek ugyan semmilyen brazil nemzeti specifikummal nem szolgálnak - soha nem derül ki: ki, mit csinál, mibõl él, mitõl brazil, stb. -, viszont a filmek szereplõinek személynevei legalább össze-téveszthetetlenül brazilok! Az igazán nagyon „olcsó” történetecskékbõl - amelyek egyformán a világ semelyik táján sem játszódhatnának le a valóságban! - vissza-menõleg bizony már nem lehet következtetni „a gyökerekre”: milyen lehetett ez a hatalmas ország az 1800-as évek elején, amikor még nem a pénz, és nem a tõke bõsége határozott meg minden emberi cselekvést és életet. Vajon milyenek voltak „a gyökerek”, a mára jórészt kiirtott esõ-õserdõk gyökerei, amelyek helyén ma a pezsgõ brazil üzlet zajlik? A szappanoperákban ez bezzeg nem szerepel...



Megismerhetjük a gyökerek valóságát a magyar Molnár Gábor: „Kalandok a brazíliai õserdõkben” címû, és még vagy másfél tucatnyi lélegzet-elállítóan izgalmas útleírásából, vadásznaplójából. Az író, Molnár Gábor, múzeumi gyûjtõ, preparátor, vadász egy személyben, - útjai során megismerte és összegyûjtötte az õslakosok és a bennszülöttek (indiánok és négerek) néprajzi adatait, legendáikat, a misztikus életükrõl szóló tábortûznél mesélt történeteiket, - és bizony „köz-gazdászi mélységekbe” is leereszkedett... Az 1920-as évekbeli Brazília - fõként az õserdõk homályában - kissé másképp festett, mint a mai. Molnár Gábort - a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kiküldött múzeumi gyûjtõt a saját szegénységében és nélkülözésében is - mélységesen megrendítette a brazil gumi-csapolók (a caboclok) nehéz élete, amely ezért elbeszéléseinek vissza-visszatérõ témájává vált. Ezek a bennszülött erdei emberek apáról fiúra szálló, évszázados történeteket meséltek, - õ pedig vadásznaplójába feljegyezve, megírta azokat. Ugyan ki gondolta volna, hogy a kamatrabszolgaság „jogintézménye” a brazil õserdõkbõl ered?!


Molnár Gábor író - a hallottak alapján - leírja, hogy az 1820-as években gumi-csapolók (caboclok) gyûjtötték, kezdetleges módszerekkel és eszközökkel az õs-erdõben a kaucsuk-tejet, a gumifa nedvét, melyet aztán Európában gumigyártásra használtak fel. A gumicsapolók többsége felszabadult vagy szökött (?), eredetileg Afrikából származó néger rabszolga volt. (Nyilván a náluk „elõkelõbb emberek” nem vállalták a gumicsapolás nehéz mesterségét.) A munkamegosztás szerinti fel-állás a következõképpen festett: (1) A volt rabszolga dolgozott; - örült, hogy élt. (2) A gumicsapolókat (kik egyedül, magányosan végezték veszélyes munkájukat) az ún. „patron” (patrónus?) - a portugál munkavezetõ - látta el egyforma munka-felszereléssel, s számoltatta is el õket a munka eredményével, havonta. Ki mennyi gumitejet gyûjtött, annyi munkabért számfejtett neki a „patron” - papíron... (3) A „patron” felügyelõi fizetést kapott, amelyet a tengerentúlról folyósított a számára az anyaországban élõ portugál nemes, aki az egész üzlet hasznát learatta...


A gumicsapolókat tulajdonképpen „nem hajszolta” senki, - csak a megélhetés és egy számoszlop a „patron” napló-fõkönyvében, amely az adósság törlesztését regisztrálta. Amikor a ‘frissen beállt’ caboclo felvételre jelentkezett; - a „patron” ellátta õt a raktárából kivételezett munkafelszereléssel (gumicsapoló eszközökkel, karbidlámpával, függõággyal, bozótvágó késsel, machetével, szárított élelmi-szerrel, konzervekkel, stb.), és az új munkaerõ neve alatt megkezdett számoszlop tetejére milreis-ben kifejezve felírta azt az adósság-összeget, amelyet a caboclo-nak le kellett dolgoznia. A gumicsapoló aláírta a tartozását, majd egész hónapon át megfeszített erõvel dolgozott, csak csapolta a gumifákat. Hó végén pedig el-számolásra jelentkezett a „patron”-nál, aki átvette a kitermelt nyersgumi-bálákat - az átvételi árral beszorozva a mennyiséget, rögzítette az adós havi teljesítményét a naplóban. Majd a patron kiadta a gumicsapolónak a következõ havi élelmiszer-ellátmányát, amelyet - szemben „a bérrel” - adósságnövelõ tételként adott hozzá az elszámoláshoz. „Pénzt nem kapok?” - kérdezte a csapoló, persze csalódottan. „Amíg adós vagy, addig nem!” - felelte a patron. Ez így ment hónapról-hónapra, hosszú hónapokon át; amíg egyszercsak „a caboclo” szerette volna megnézni „a számoszlopot”, - hogyan is áll az adósság törlesztésével, mikor fog már végre tisztességes bért kapni? Bár ne tette volna! A „patron” felütötte napló-fõkönyvét az illetõ nevénél. „Nem dolgozol elég jól; túl kevés nyersgumit hozol, - ezért az adósságod megkétszerezõdött. Többet kell termelned!” - magyarázta a „patron” a végeredményt, a számoszlop alján...


Mindegyik caboclo minden hónapban - ugyanígy járt. A személytelen nemes a messzi Portugáliában, mindegyikük után, minden hónapban három arannyal gazdagodott...


A Molnár Gábor által megírt gumicsapoló-történet már közel 200 éves analógia. Csírájában magában hordja az egyetemes nemzetközi részvénytulajdon, és „az eladósítás” mai technikájának minden alapvetõ elemét, módszerét. Ki ne hallotta volna, az ugyanezen lényeget kifejezõ, évtizedes, szarkasztikus magyar mondást: „Ha erõnket megfeszítve, még az eddiginél is szorgalmasabban dolgozunk; csak egy kicsit fogunk rosszabbul élni, mint most!” Errõl szól ugyanis a fenyegetõ szó: kamatrabszolgaság! A kamat, az adósságszolgálat legbensõ lényege láthatólag független(íthetõ) az adós munkateljesítményétõl, - aki bármennyit dolgozik, soha nem éri utol önmagát, vagyis sohasem képes „ledolgozni” az adósságát. Mert akit eladósítottak, annak az adóssága nõttön nõ, - a kamatos kamat törvényei, az eredeti „hitelt” nyújtók kénye-kedve szerint... Mert épp ez a szisztéma a dolog lényege; - minden elõre kitervelten, pontosan ezért történik. A mai, globalizálódó világ fejlõdési trendjébõl, - vagyon, jövedelem és hatalom szerinti szerkezetébõl már felsejlik a közeljövõ egységes világrendje, amely a „globális demokratúra” világpolgárait és a nemzeteket három világállami kasztba sorolja: (1) Uralkodó és irányító politikai és pénzhatalmi elit. (2) Elsõdleges (alapító) és másodrendû, még elismert nemzetállamok. (3) Kamatrabszolgasorba taszított, eladósított látszat-nemzetállamok, provinciák.



Az elsõ csoport a nemzeti hovatartozástól független, szupranacionális elitbõl áll, - õk lesznek a világállam irányítói, utazó nagykövetei, komisszárjai, szakértõi, tanácsadói és helytartói. A második csoportba tartoznak kvázi-alapítói szinten: Nagy-Britannia, USA, Franciaország, Németország, Olaszország, Oroszország, Kína s Japán. A „másodrendû” nemzetállamok, például: a jelenlegi Európai Únió további tagországai. Kamatrabszolga-államok: az összes többi, köztük Magyar-ország is...



Drábik János írja a „Leleplezõ” nevû könyvújság 2002. IV/3. számának a 161. oldalán: „Egy demokratikus állam polgára valószínûleg elutasítaná azt a javaslatot, hogy az országát tudatosan versenyképtelenné tegyék. Még akkor is elutasítaná, ha ez legitim stratégia lehetne a világ erõforrásainak az újra-felosztására és fenntartására.” Pedig enélkül a globalizált világban soha nem lesz esélyegyenlõség és valódi globális demokrácia! Az ENSZ adatai szerint ma az emberiség fejlett ipari demokráciákban élõ alig 20 %-a fogyasztja el a rendelkezésre álló erõforrások 86 %-át, s a Föld népessége 80 %-ának csupán az erõforrások 14 %-a jut.” És ez az olló egyre csak tovább nyílik - a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények meg egyre szegényebbek lesznek. A szélsõséges jövedelmi és vagyoni polarizáció oka egyrészt a kamatos kamat embertelen mechanizmusában, a világ bankjainak bûnös, eladósító hitelezési módszereiben; - másrészt a fiktív, fedezet nélküli pénz (és derivatíváinak) minden mértéket meg-haladó ‘felszaporodásában’ keresendõ, illetve rejlik. Ma a világban az alapvetõen jogszerûtlen és illegitim tõzsdei és egyéb pénzügyi tranzakciók, a semmibõl pénzt teremtõ trükkök, illetõleg a pénz ún. derivatíváinak eluralkodása következtében mintegy kilencezerszer (igen, 9000-szer!) annyi pénztõke követeli magának az átlagos profit vagy kamat ‘realizálását’, mint amennyi lekötött készpénz normális, jogszerû körülmények között a teljes világkereskedelem (termelõi és fogyasztói) árucseréjének lebonyolításához szükséges... Ez kb. olyan, mintha 9000 eszkimó vadász kergetne egyetlen fókát! Ez a paranoid, parazita bróker-mechanizmus az, amely a világ vagyoni kettészakadásának okozója. A világ pénzügyi folyamatait nagyjából nyolc általános szellemi színvonalon vezénylik; szép példájául annak, hogy a Világbank és a Postabank között csak nagyságrendi különbségek vannak, az erkölcsiség csereszabatos...



Majd egyszer csak fejreáll az egész kamatszedõ kompánia, kihirdetik, hogy véget kellene vetni a ‘terrorista milliárdok’ liberalizált ide-oda utalásának és mégiscsak tûrhetetlen, hogy a legkülönfélébb, együvé nem tartozó személyek is békésen párba állva, bõröndszám hurcigálják szanaszét a frissen mosott pénzkötegeket. A pénzügyi válságot, a hamis pénzre épülõ hazug rendszerek összeomlását pedig világháborúk szokták követni; - még akkor is, ha apránként már az egész világ nagyjából egy közös akol. Az ún. integráció és globalizáció (mármint hogy hová huzigálják a nagy okosok a schengeni és egyéb államhatárokat) ugyanis mit sem változtat a pénz, a tõke, illetve a háború rabló és öngyilkos természetén. Vala-melyik hülye kilövi az elsõ rakétát, amire rögtön visszalõnek, s majd együtt be-jelentik a sokszáz-millió kamatrabszolgának, hogy Észak-Amerika ‘hadban áll’ pl. Kelet-Ázsiával, - hasonlóan, mint Orwell 1984-ében...







Maradandó és múló értékek


rekviem a magyar demokrata sajtóklubért



Kezemben a „Sajtóklub 2001-2002.” könyvkiadvány - a demokratikus ellenzék legbátrabb sajtófóruma - a Kairosz Kiadó gondozásában, Lovas István filctollas dedikációjával. Másik kezemben a „Visegrádi disputa, 2003. május 10., II.” és a „Szövetség” e heti száma, amelyben Varga Gabriella tudósít az újabb radikális összejövetelen (október 19.) elhangzott beszédekrõl és elõadásokról. Engem is meghívtak elõadást tartani; de aztán úgy döntöttem, hogy nem megyek el...


Rozgics Mária - olvasom - (aki jó néhány hónappal ezelõtt még a Demokratában az új kormányfõ, Medgyessy Péter ‘agyagba döngölésével’ foglalkozott, s késõbb menesztették a laptól) a Magyar Világ fõszerkesztõje felszólította a Fideszt, hogy adja át a helyét hiteles embereknek! Lovas Pista pedig a zárszavában szó szerint ezeket mondta: „A hülyeség(ünk) lehet átmeneti, de lehet kórosan permanens átok. A magyarok Istenére kérem önöket bizonyítsuk be végre, hogy hülyeségünk gyógyítható. De azonnal!” A beszámoló végén a cikk írója ekként kesereg: „Be-vallom, hogy zaklatottan távoztam a Makovecz Imre által tervezett csodálatos épületbõl. Gondolataim között egy kedves barátom megjegyzése visszhangzott. Ezt mondta nekem: ‘A magyar mindig is széthúzott. Ebbõl is látszik, hogy a mi oldalunk a magyar.’ Sovány vigasz.” Jó, hogy nem mentem el. Mai írásomban hosszú utat fogunk bejárni. Az elõzõ ‘végszó’ ehhez csupán csak - nyitány...



Lovas Pista a politikai jövendöléseimért idõnként tréfásan ‘Cassandrának’ nevez; egyébként jól megvagyunk egymással - õ Bicskén, jómagam Vácott. Valamikor még egyidejûleg írtunk különbözõ cikkeket Bencsik Magyar Demokratájába, sõt, még Varga Dombi is. Az 1996. augusztus 8-iki számban - „Orbán Viktor szuper-sztár” címû politikai elemzésemben - ‘megjósoltam’, hogy Orbán Viktor lesz a következõ magyar miniszterelnök; mely merészségemért akkor még nagyjából mindenki ‘körülröhögött’. Leginkább a Demokrata szerkesztõsége; maga Bencsik András és Seszták Ágnes, meg Csermely Péter - az egy ‘Dombi’ kivételével. Az írásomat afféle szimpla ‘vitaindítónak’ szánták-bélyegezték; azért, hogy rögvest megcáfolhassák. A következõ heti lapszámban, augusztus 15-ikén jött is ‘a fekete leves’, vitriolos hangnemben, a fõszerkesztõ Bencsik András tollából. ‘Ellentétes állásfoglalású’ cikkének fõcíme: „A mesék királyfija”, alcíme pedig: „Adalékok a nemzeti hõs fantomképéhez”. A továbbiakban immár történelmi sorait idézem:


„Le kell számolni az ábrándokkal, az álmokkal s a vágyakkal. Elfogadva Czike László gondolatmenetét, azt javaslom, vegyük kicsit tárgyilagosabban szem-ügyre az ellenzék ‘utolsó’ lábon maradt jelöltjét, Orbán Viktort. Maradva a szerzõ tízpontos tesztlapjánál, én Orbán Viktor esetében az alábbi értékeket találtam. Röviden közlöm a kérdéseket; akit érdekel, a múltheti Demokratában ellenõrizheti. (1) Nemzeti stratégia: nincs (bár azt mondja Orbán, kellene hogy legyen). (2) Gazdaságpolitika: téves (Czike értékelése). (3) Karizma: lényegileg értékelhetetlen (a fogalom azt jelenti, az illetõben van-e isteni adomány, isteni képesség, amit szerintem kissé elhamarkodott dolog lenne elõre odaítélni). (4) Küldetéstudat: értékelhetetlen (az intenzív sikervágy még nem küldetéstudat). (5) Nemzeti tudat: igen. (6) Nemzeti felelõsség: igen. (7) Nyitott személyiség: igen. (8) Fiatal, erõs: igen. (9) Hívõ: nem jellemzõ (emlékezzünk a régi Orbán Viktorra: amikor a kormánypárti KDNP-ben akart valaki felszólalni, õ fél-hangosan így szellemeskedett: Imához!). (10) Látnoki képesség: nincs (lásd az 1994-es választási szövetségét az SZDSZ-szel). Ha a nyolcadik és kilencedik pontot, ami erõsen vitatható, hogy perdöntõ szempont legyen, figyelmen kívül hagyjuk, Orbán Viktor csupán 20 %-ban (két pontban) felel meg az ‘ideális’ miniszterelnök ismérveinek. Ez bizony csak elégséges, - és nem pedig kitûnõ eredmény.” Itt szakítsuk meg kicsinyég az idézet fonalát! Amikor annak idején Bencsik András eme idézett ‘ellen-vitairatát’ kvázi-önhatalmúlag közzétette, már akkor is észrevettem, hogy: (1) Tíz pontom megnyirbálása abszolút önkényes, - míg az általam felvett ‘miniszterelnöki kritériumok’ cseppet sem voltak azok. (2) Érdekes, hogy Bencsik nem tekintette perdöntõnek, hogy Orbán hívõ keresztény legyen; miközben ezt Antall egyik legfontosabb erényének tartották, - ma pedig a Demokrata és egész udvartartása Orbán ‘vezetõ jótulajdonságainak’ tekintik hívõ kereszténységét, kereszténydemokrataságát, fiatalságát, karizmáját és erejét. (3) Bencsik egyébként nem (volt) túl erõs matematikában; ugyanis az 5-6-7. pontokra igennel válaszolt, míg a feltételek számát 10-rõl 8-ra csökkentette; - vagyis 3/8-ad a ‘végeredmény’, ami 37,5 %, szemben Bencsik önkényes és hibásan kiszámított 20 %-ával. Eképpen a Demokrata fõszerkesztõje diktatórikus és voluntarista volt. „De van ennél nagyobb baj is - írja folytatólag. Ha összevetjük Orbán Viktor szavait a tetteivel, az elégséges osztályzat is túl jónak látszik. Szóban a Fidesz elnöke markáns hazafi, aki elutasítja a neokommunizmust, a neobolsevizmust (mik lehetnek ezek?!), s aki határozottan megbélyegzi az SZDSZ-t, mint olyan formációt, amely az egész országot veszélyezteti. Tettekben más a helyzet! A Fidesz még 1994-ben választási szerzõdést kötött az SZDSZ-szel. (A nemzeti táborral való ezt megelõzõ kemény szembenállását tudjuk be az ifjúi hévnek, a politikai divathullámon való lovaglási vágynak, s az ellenzéki pozíciónak.) A választási szerzõdést nem a Fidesz, az SZDSZ bontotta fel, amikor koalícióra lépett az MSZP-vel. A Fidesz viszont hevesen erõltette az úgynevezett ‘Polgári Szövetség’ létrehozását, amely az MDF meghasadását, ennek következtében politikai pozícióvesztését eredményezte, és súlyos válságba sodorta a KDNP-t is. Orbán Viktor támogatta Mádl Ferenc céltalan s álszent köztársasági elnök-jelöltségét, amelynek köszönhetõen Göncz Árpád újraválasztása szalonképessé vált a nemzetközi politikában.”



Mondom; - nézegetem, olvasgatom a régi papírokat, meg az újakat is. A Bencsik már egyáltalán nem annyira plurális politikai felfogású, mint 7-8 évvel ezelõtt volt - mintha azóta egyszerûsödtek volna az elképzelései; igazodott az aktuálpolitikai valósághoz, a duális erõtérhez, ami a háttérben sokkal bonyolultabb játszma. Az õ fokozódó gondolati valóságában - önnön eszmeisége virtuális elõterében - már csak három szereplõ létezik; pontosabban Vele együtt négy: a gonosz baloldal; a jó, ámde érthetetlen okokból nem egységes és nem többségi jobboldal - mint a politikusok + holdudvarok -; aztán még ‘a nép’ és a ‘mesebeli királyfi’: Orbán Viktor. Ez együtt három (bal, jobb, plebs) mellék-, plussz egy fõszereplõ. Az ifjú vezér, aki majd egymaga eldönti, merre guruljon az új idõk kereke. Bencsik, aki mára eljutott a gúnyosan emlegetett mesebeli királyfitól az imádott, ám a Gonosz által ideiglenesen letaszított, egyetlen lehetséges királyig nem érti, miféle negatív varázslat (csalás!?) történhetett másfél évvel ezelõtt - hiszen ‘megvolt a többség’, de hova lett?! Meg kell legyen újra, ha másképpen nem, hát egyetlen egységes tömbben, a Fidesz Polgári Szövetségben; amely immár saját részének tudhatja a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat is. Bencsik András - még két és fél évig tartó - szívszorító dilemmája, hogy vajon elég lesz-e az egység a többséghez is?!



Álmai tovább szövõdnek; mert álmodnunk kell, hogy megvalósítsuk a jobb jövõt!


A Demokratában addig is hétrõl-hétre fokozódik a hangulat, ami már másfél év óta tart. Már ‘csupán pillanatok választanak el bennünket’ az igazi nagy magyar forradalomtól, a kollektív népfelkeléstõl az aljasok ellen; a zsarátnok ím’ fehéren izzik - rohamosan rohanunk elõre népünk közös ‘jobbvégzete’ felé. Orbán Viktor kisvártatva megérkezik; hûséges-bölcs tekintetével vagányul kacsint, s jobbjával csitítva mutatja: „Majd akkor mozduljatok, ha jelzést adok!” - s mi kis butuskák, azonnal értjük a gondolatát, a bölcs nyugalmát, és várunk, mire elérkezik az idõ. És akkor Arthur király hû fegyvereseivel együtt elõbújik földalatti búvóhelyérõl, s huszárai élén végsõ csatába indul - vasmarkában az Excalibur...! Álmában felsír: csak az a fránya ‘Jobbik’ ne lenne, akik a formálódó jobboldali nemzeti egységet bontják most éppen meg, amikor már minden rendezõdni látszott! Aminek elsõ, baljós jele „a Sajtóklub” apránkénti szétesése volt. Elõször Járai Judit hagyta el a nemzet bajnokait, majd lassan elmaradozott Tõkéczki László is. Majd elkezdett ingadozni Tóth Gy. László, aki mintha elvesztette volna Gyõzõ gyõzelmébe vetett erõs hitét. Igaz, hogy jött az ‘inconnus’ Molnár Tamás; de õ hamar ‘pártot ütött’ - kiderült, hogy ‘merõben más eszméket vall’, belerúgott házi szentjeinkbe, aztán meg, miután a Sajtóklubból kitettük õt, a Jobbik alelnöke lett. Sõt, a ragály terjedt tovább! Hisz’ a legfõbb oszlop még csak ezután dõlt ki; - Lovas István, ellenzéki sajtónk ‘fenegyereke’ is megtévedt, belecsúszott ‘a Jobbik’ nevû baljós tévhitbe, mert a már említett találkozón a következõket nyilatkoztatta ki: „Míg hímezzük zászlainkat, szinte csak rituálékban és jelképekben éljük ki magunkat, sírunk, átkozódunk és cigarettafüstbõl képezünk tervkarikákat, õk röhögve adják el lábunk alól a szárazföldet és szigeteinket a Dunán, vagyis az anyaföldet, hogy plázát építsenek meg banképületeket. Míg Orbán Viktort hímezzük trikóinkra, õk rajtunk röhögve másolják le, adják és veszik azon adatainkat, amelyeket a világon mindenütt a legféltettebb információknak tekintenek. Mert tudják, - mindarra, amit tesznek s tenni fognak velünk, válaszunk legfeljebb a Himnusz szomorú eléneklése. Õk ezen csak röhögnek. Medgyessy gazember, mi pedig hülyék vagyunk.”



Sokan azt gondolhatják - fáradt, izzadságtól gyöngyözõ homlokukat ráncolva -, hogy a leírt történet a Magyarország nevû európai falu valós, szomorú története.


Nem! Inkább csak politikai vagy történelmi fikció... History-fiction.


A valóság az emberek szemében tükrözõdik, az igazság pedig a szívükben él.

Orbán Viktor trónfosztása



1996. február 29-ikén megjelent a Demokratában „Miniszterelnöki mozaikkép” címû elemzésem. Igyekeztem meghatározni a személyt - a személyiségjegyeket, melyek birtokában 1998-tól ‘valaki’ Magyarország miniszterelnöke lehet.


„Az adósságcsapda-korszak (1981-tõl 2003.!) kormányai rendre mind ugyanazt csinálják: ‘kezelik’ az adósságállományt. A helyzet közben folyamatosan romlik: az életkörülmények már szinte mindenki számára elviselhetetlenek, mintha csak minden megújulási vágy és energiatartalék elveszett és elfogyott volna. Magyar-országról pedig ellentételezés nélkül, parttalanul árad kifelé az értéktelenné vált magyar munka, az export-termékek özöne, a tõke, a kamatok, a pénz, természeti ritkaságok, az arany, a kultúrális és szellemi értékek, az emberek, a szép lányok: egyszóval minden, ami él és mozog, ami mozdítható. Befelé pedig nem jön más, csak a rengeteg import bóvli, a hamis százdollárosok, a népbutító és a családot tönkretevõ liberális eszmék, az ostoba és primitív reklámok, a kultúrális és mû-anyag szemét, környezetszennyezõ technológiák, a karvaly tõke, a McDonald’s, a NATO és az IFOR, a rave és a techno, a kábítószerek és a kábítás, a multilevel system, a blõd mûhold-adások, az ukrán, az orosz, a ki tudja még milyen maffia. A valódi termelõtõke, a stratégiai befektetõk nem jönnek, mert Magyarországon jelenleg csak a rabló tõkének, az egy pillanat alatti haszonszerzésnek van esélye és ‘értelme’. Nemsokára nem marad itt semmi más, csak a puszta föld.”


Mára az anyaföldet is eladták - 7 év haladékkal...



„Ami 1988. és 1991. között Magyarországon lezajlott; - a lényegét tekintve egy csendes, vértelen manipulált forradalom volt (vö.: MSZMP MSZP-vé alakulása, spontán privatizáció, a köztársaság kikiáltása, MDF-SZDSZ-paktum, a taxisok blokádja, stb.), amelynek megvívásából ‘az elit’ szándékosan kifelejtette a nép-tömegeket, ‘nehogy bajt okozzanak’. Elég volt, ha szavaznak. Létre is jött a leg-modernebb álcázott diktatúra: a pénz és a média diktatúrája. A bankok, a sajtó, valamint az általuk pénzelt és sztárolt elit-politikusok tobzódnak a hatalomban, a vagyonban és a pénzben, miközben a nép mindenbõl kirekesztve nyomorog. A restrikció lényege, hogy a (kis)vállalkozók nem kapnak hitelt, így rövidesen már mindenki rabszolgává válik, aki nem a szûk körû elit tagja. Az átlagfogyasztás a fizikai létminimumra csökken, mint a rabszolgáké az ókori Rómában.”


Mindez ma fokozottan érvényes. Ha a létminimumon tengõdõk (a kisnyugdíjasok, a kistermelõk, a minimálbérbõl élõk és a kényszervállalkozók, a munkanélküliek és nagycsaládosok) létszámát összeadjuk: kiderül, hogy a fél ország egyik napról a másikra él, nyomorog vagy éhezik.


„Antall lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni, és ‘keresztény Magyarországot akart, mivel csak annak van jövõje’ - politikai örökségét pedig állítólag Orbán Viktorra hagyta. Antall meghalt (...) - a politikai örökség viszont elillant, mint a kámfor. (...) Mesterséges aggodalom-keltés, hangzatos blöffök, fontoskodó-riadt öntömjénezés, önfeledt paternalizálás helyett végre határozott koncepcióra - és azt megalkotó, megvalósító miniszterelnökre - lenne szükség, amely és aki segít az egész országnak mindenestül kikecmeregni az adósság-csapdából, amely és aki egyszer s mindenkorra véget vet az 1980 óta folytatódó mélyrepülésnek és megmutatja a hihetõ utat egy valódi és tartós konjunktúra korszak felé.” (...) „Pártállásától függetlenül, milyen is legyen Magyarország következõ, leendõ új miniszterelnökének a személyisége? (...) Karizmatikus személyiségnek kell lennie, aki gondolatmenetével, példamutatásával, pozitív kisugárzásával magával képes ragadni a legszélesebb néptömegeket. Nem lesz könnyû a becsapott nép bizalmát (újra) elnyerni, visszaszerezni. (...) Ha az új miniszterelnök nem ilyen lesz, ne adj’ Isten túl késõn érkezik, úgy még nehezebb idõknek nézünk elébe, vagyis: térdre, imához. Jó lenne végre egy olyan csendes, ‘jó irányban manipulált’, eredményes össznépi forradalom, amelyet az egész nemzet magáénak érezhetne - elõtte, alatta és utána, végkifejletében is. Jó lenne egy önálló (a népen kívül senkinek sem elkötelezett!), határozott, okos és erõs miniszterelnök, akinek tiszta, egyenes a tekintete. Gõgös vagy sanda tekintetûek, kérjük - ne jelentkezzenek!”



1996. május 2-ikán a Demokratában napvilágot látott Varga Domokos György interjúja Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével. A beszélgetés tartalmi elemzését elvégezve; egy újabb tanulmányt készítettem, amely „Orbán Viktor szupersztár” címmel 1996. augusztus 8-ikán jelent meg a Demokratában. Ebbõl idézek most:


„A Magyarország gazdasági életét befolyásoló stratégiai döntések tekintélyes része a határon kívülre került. A kiszolgáltatottságunk nagyobb a kívánatosnál. Nem mindegy, van-e az országnak a haza iránt elkötelezett, az ország gondjait megértõ, átérzõ tõkeerõs vállalkozói rétege, amely mozog ugyan a világpiacon, de számára Magyarország nem csupán egy telephely, hanem a hazája. Nagyon lényeges, hogy a Magyarország sorsát meghatározó tulajdonosok között milyen számban vannak olyan gondolkodású tõkések, akik kötõdnek országunkhoz. Egy nemzeti elkötelezettségû tulajdonos nem érzi úgy jól magát a saját országában, hogy neki jól megy, de az országnak egyre rosszabbul. Magyarországon nem az a demokrácia van kialakulóban, amit Nyugat-Európából ismerünk. A homlokzat ugyan demokratikus intézményrendszert mutat, ámde a homlokzat mögötti élet merõben különbözik a nyugat-európai demokráciák mûködésétõl. Ma nagyon komoly kérdés, hogy egy maffia-gazdaság irányába mozdulunk-e el, vagy pedig egy nyugat-európai, a verseny áldásos hatásait is érvényesítõ piacgazdaság irányába. Egyre erõsödik a félelmem, hogy a maffia-gazdaság felé. Magyar-országon a polgári középréteg erõtlen, a mostani kormánypolitika pedig további gyengítését tûzte ki célul. A mai magyar politika nem a középréteg védelmét szolgálja a mindenkori nagytõke terjeszkedésével szemben, hanem a magyar politikát egyre erõteljesebben kebelezi be a nagytõke. Ha megnézzük, hogy Magyarország a saját piacának védelme érdekében, a saját nemzeti gazdasági érdekeinek védelmében milyen lépéseket tesz, és összevetjük a nyugati államok lépéseivel, akkor Magyarország nemhogy nem nacionalista, hanem önmagát egyenesen kiszolgáltató ország képét mutatja. Egyetlen, az európai integrációval foglalkozó tanácskozáson sem történik más, mint hogy a résztvevõk az úniós együttmûködés keretén belül különbözõ retorikákkal, de saját nemzeti érdekeiket képviselik. A világgazdaságba kétféle módon lehet integrálódni. Az egyik, hogy megpróbáljuk megõrizni magunkból azt, ami bennünket utánozhatatlanná tesz, tehát nemzeti karaktert ad nekünk. Miközben elfogadjuk a gazdasági parancsot, hogy integrálódni és együttmûködni kell, keressük annak az útját-módját, hogy közösségeinket, értékeinket, kultúránkat megõrizzük és gazdasági érdekeinket érvényesítsük. Aztán van egy másik megközelítés is, amely szerint ennek nincs jelentõsége - integrálódni kell, aztán lesz, ami lesz. Ha a rendszerváltásunknak nem a politikai intézményi, hanem az emberi dimenzióját nézzük, akkor a mérleg rendkívül elkeserítõ. Az igazi nagy baj tehát nem feltétlenül a makrogazdasági mutatókban ölt testet, hanem az emberi élet alacsony minõségében. Drámai módon romlanak a népegészségügyi és halálozási adataink, sõt, ezzel össze-függésben egyre súlyosbodik a népességfogyás régi problémája. Érdekes módon ennek megoldására a miniszterelnök úrnak még egy ötletre sem futotta. Ez a gazdaságpolitika egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar nemzetgazdaságot a külvilágnak. Az olyan hagyományos közösségeket, mint a család - legyengíti, szétveri. Hajlok arra az állításra, hogy az SZDSZ és részben az MSZP bizonyos vezetõrétegének a fejében olyan társadalomkép él, amelyben a hagyományos közösségeknek nincs szerepük. Sõt, tehertételt jelentenek. Számukra egy modern társadalom a hagyományos közösségeitõl megfosztott társadalmat is jelenti, és ezt kívánatosnak, vagy legalább elfogadhatónak tartják. Egy ilyen társadalmat könnyebb manipulálni, könnyebb uralni. Az ember felteheti a kérdést, vajon az SZDSZ-ben és az MSZP-ben ugyanolyan fontosnak tartják-e a hagyományos közösségeket - felekezeteket, családot, nemzetet -, mint amilyen fontos szerepet mi tulajdonítunk ezeknek egy jövendõbeli Magyarország víziójában? Az a válasz következtethetõ ki, hogy nem. Az SZDSZ és az MSZP közötti gazdaságpolitikai vitákban nem társadalompolitikai kérdések játszanak szerepet, mint például a magyar családok jövõje. Olyan veszélyeztetett közösségben, mint a magyarság, a gazdaságpolitikában érvényesíteni kellene a demográfiai megfontolásokat. A két kormányzó párt között ezzel szemben nem társadalompolitikai vagy ezzel összefüggõ gazdaságpolitikai viták, hanem leginkább érdekcsoportok közötti pozícióharcok folynak. A mai kormány politikájának nincsen szellemi tartalma, következésképpen jövõképe sem. Nem egyszerûen hiányzik, de büszkék is arra, hogy nincs. A politika nem más, mint egy meghatározott közösség, ez esetben a magyarság érdekében és megbízásából végzett közszolgálat. Márpedig, hogy ez a nép honnan jön, hol tart és merre megy, fontos kérdések. Szerintem nem lenne szabad úgy kormányozni, hogy a kormányzók nem tudják megmondani, mi az a szellemi tartalom, aminek jegyében kormányoznak, és mi az a jövõ, amely felé irányítani szeretnék az ország hajóját.”


Orbán Viktor hét-és fél évvel ezelõtti szavai idõtállóak. A kormány leváltására egyedül a Fidesz Polgári Szövetség képes vagy esélyes. Orbán nem mindenben tökéletes, azonban az egyetlen lehetséges. 1998 és 2002 között Orbán Viktor és a Fidesz volt kormányon; de távolról sem valósult meg minden, amit Magyarország népe tõlük elvárt volna. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a Medgyessy-kormány most szemmel láthatóan egy még mélyebb gödörbe kormányozza az országot, mint tette Orbánék elõtt Horn Gyula kormánya. Mind a gazdaságunk, mind a demokrácia zuhanórepülésben van. Könnyû lehet majd választásokat nyerni, de nehezebb lesz a gödör fenekérõl kimászni...



Volt egy harmadik írásom is, amelyet ‘persze’ nem adtak ki, csak felhasználtak. A tanulmányt 1996. augusztus 18-ikán írtam, „A Torgyánok fejedelme” címmel:


„Nem véletlen, hogy nem a Fidesz választási gyõzelmét ‘jósoltam’ meg, hanem Orbán Viktor egyezményes miniszterelnök-jelöltségét. Orbán ma már kialakult, szilárd-homogén személyiség, progresszív politikai erõ, - a Fidesz viszont hozzá képest fáziskésésben van, s ma még identitás-zavarokban is szenved. Elismerem, valóban furcsa politológiai jövendölés: egy egyezményes Orbán Viktor és a Kis-gazdapárt lehet együtt befutó - Torgyán József és a Fidesz viszont nem!” Együtt futottak be 1998-ban; - mindenki, és egymás nagy meglepetésére. Azután a ciklus végére ‘felbomlott’ a koalíció, megmutatva, hogy a Fidesz és a Torgyán vezette Kisgazdapárt egymással összeférhetetlen. Ma már nincs FKgP - a maradéka már a Fidesz része -, de újonnan alakult egy jobboldali politikai mozgalom, a Jobbik Magyarországért Párt, amelyik éppúgy akként szeretne a Fidesz választási, majd koalíciós partnere lenni, hogy elõbb még ‘megméretkezik’, vagyis ellentételezi magát vele szemben - addig feszítve a jelképes húrt, ameddig csak lehet...


A Szövetség közéleti kétheti lap 2003. október 31-iki számában Varga Gabriella összefoglalja a visegrádi dispután (október 19.) elhangzott beszédeket, amelyek lényege, hogy: „A jobboldali radikalizmus fékje a Fidesz.” Rozgics Mária, a Magyar Világ fõszerkesztõje felszólította a Fideszt, hogy adja át a helyét hiteles embereknek! Szó szerint a következõket mondták: „Orbán Viktor kezd olyanná válni, mint aki nem is tudja, hogy a hatalom visszaszerzésén túl vajon mit is akar még? Új csapat kell, feddhetetlen, támadhatatlan múltú, tiszta tekintetû.” Majd Gyurkovics Tibor: „Orbán Viktor nem jelentéktelen figurája a magyar politikai életnek. Ügyelni kell arra, hogy az õ vezetõ szerepe ne sérüljön a különbözõ csatározások folytán. A politikai mozgalmaknak arra kell irányulniuk, hogy Orbán Viktor olyan független politikai vezetõ szerepbe kerülhessen, kit a teljes jobboldal támogatni tud, anélkül, hogy ebben a langyos Fideszben felolvadna. Feltétlen szükségesnek gondolom a Kisgazdapárt olyan szellemi újjáélesztését, amely a jobboldal mellett áll. (...) Olyan Fideszre van szükségünk, amely le-számol a saját, bizonyos belsõ ellentéteivel és liberális súgóival, akik révén el-vesztette a választást. S szükség van a most szervezõdõ új erõre (ti. a Jobbikra), fiatalemberekre, az öregek hátsó udvarbeli nagy bölcs tanácsai mellett.” Vagyis hát: nincs új a Nap alatt! Tiszta tekintet, széleskörû jobboldali összefogás, háttér-bölcsek tanácsaival = gyõzelem! A megújuló (radikalizálódó) Fidesz - ami teljesen valószínûtlen! -, vagy radikális jobboldali egységfront; s az egyezményes miniszterelnök-jelölt Orbán lesz-lehet, amennyiben õ is úgy gondolja...


A Fidesz ‘megjavul’ - liberálisból átmegy radikálisba -, vagy a hátsóudvari bölcs öregek nagy tanácsai mellett megtörténik Orbán Viktor fidesztelenítése...


Vagy a trónfosztása.






Orbán Viktor aggodalmai



„A magyar nyelv és az egészséges kultúra lesz csak képes megtartani és újra-egyesíteni a nemzetet az országhatárok nélküli világban - hangsúlyozta Orbán Viktor a Fidesz kultúrális tagozatának szombati (2004. I. 17.) rendezvényén. A volt kormányfõ arról is beszélt, hogy ma már oly’ magánbirodalmak léteznek, amelyek mindenhová elérnek és beleszólnak az életünkbe.” Orbán Viktornak ez a beszéde a január 19-iki Magyar Nemzetben jelent meg „Orbán a bankár-kurzus veszélyeire figyelmeztet” címmel.



A következõkben kiemelem és részletesebben kommentálom a beszédnek azokat a részleteit, amelyek rendkívül újszerûek, és külön értékelõ elemzés hiányában el is sikkadnának. Orbán Viktor olyan veszélyekre figyelmezteti a társadalmat, sõt, az értelmiség legfogékonyabb képviselõit, amely veszélyekrõl eddig nem szólt a ‘fáma’ - említésük egyfajta ‘tabu’ volt! -, amelyrõl politikai vezetõink hallgattak.



„Nemcsak a pénzünk, hanem szavaink is hétrõl hétre egyre kevesebbet érnek. Sõt, manapság az sem ritka, ha kiderül, hogy nincs mögöttük semmi, vagy éppen hogy a valóság elkendõzésére, az emberek megtévesztésére, meg-zavarására használják õket.” Amióta újból a posztkommunista kormány regnál Magyarországon; kísérteties pontossággal ismét csak összeomlott minden pozitív várakozásunk, a gazdasági felemelkedésünkbe vetett reményünk. Jellemzõ, hogy a ‘szocialista’ kormány megint ‘szándékosan válságot idézett elõ’, hogy azután legyen mit ‘kezelnie’. A reform-kommunisták lételeme ugyanis a válság-kezelés, amit a gazdaság lefojtásával, fiskális pazarlással és monetáris restrikcióval, pénz-kivonással ‘valósítanak’ meg. Az árakat, az adókat csillagos égig emelik, a hitel-felvételt tovább nehezítik, az inflációt felpörgetik, a vállalkozásokat tönkreteszik. A mintegy szántszándékkal megbetegített gazdaság teljesítménye leromlik; - ami elsõsorban a külkereskedelmi mérleg, a fizetési mérleg valamint a forint-árfolyam hirtelen és drasztikus romlásában, az állam és a nemzetgazdaság fokozódó, gyors eladósodásában nyilvánul meg. Igen, a pénzünk is egyre kevesebbet ér, ami azt jelenti, hogy a cserearányaink romlanak, a magyar munka értéke devalválódik a világpiacon; - tehát nemhogy felzárkóznánk Európa legfejlettebb gazdaságaihoz, hanem gyorsuló mértékben lemaradunk azoktól. De a szavak is elveszítették egy-kori jelentésüket; - a kimondott és az írott szó is rohamosan értéktelenedik. Mert a szocialista frazeológia és retorika egyformán hazug - kizárólag az intézményes tehetségtelenség és tehetetlenség védelmét, apológiáját szolgálja. Az álszakértõk tolvajnyelve megint csak ‘nadrágszíj-meghúzásra’ szólítja fel - a költségvetésen keresztül - az ország lakosságát; gyakorlatilag megtagadva elemi kötelességét, miszerint az államnak minden eszközzel polgárai jólétén kell munkálkodnia. Még mindig a ‘jóléti rendszerváltás’ továbbfolytatásáról papolnak, holott ennek kódolt jelentése nyilvánvalóan a maradék vívmányok tökéletes felszámolása. Elégséges csak arra gondolnunk, hogy amennyiben a kórházak privatizációjával a lakosság egészségügyi ellátását is ‘profit-alapokra’ helyezik, azzal a megélhetés legutolsó szociális védõbástyáját is ledöntik. Bizony, Magyarországon a szónak már nincs jelentése, értéke, jelentõsége! De ez a jelenség még inkább igaz abban az össze-függésben, hogy az igazat ma sem szabad leírni, ma sem szabad propagálni; - az írott és az elektronikus sajtó szemenszedett hazugságokat terjeszt, ahelyett, hogy bemutatná az ország kétségbeejtõ valóságát. A valóság pedig az, hogy a helyzet egyre romlik. A megélhetési költségek észrevétlenül, a deklarált inflációnál jóval gyorsabban nõnek, az egyéni jövedelmek többsége nem éri el a létminimumot; az ország lakosságának legalább a fele egyik napról a másikra él, egyharmada pedig állandó nélkülözésben nyomorog, gyakorlatilag éhezik. Magyarország minimum a 3 millió koldus országa lett - újra. A munkanélküliség is vészes mértékben nõ; az állam nem a munkahely-teremtést és a vállalkozás-élénkítést, továbbá a szociális-egészségügyi gondoskodást tekinti fõ feladatának, hanem azt, hogy látszatra jól megfeleljen az Európai Únióba belépés és a Terrorizmusellenes Koalíció diktálta feltételeknek, ami a stréber magyar komprádor burzsoázia (az uralkodó pénzügyi-politikai elit) prominens érdeke.



„Attól tartunk, és attól õszintén tartunk, hogy a legyengített kultúra nem lesz elég erõs, hogy a vállára vegye és átmentse a nemzetet utódainknak. És ha a kultúra nem tudja már átmenteni a nemzetet, akkor a nemzetek helyét teljes mértékben a magánbirodalmak, a magánállamok veszik át. Azok a magán-birodalmak és magánállamok, kedves Barátaim, amelyek a nemzetállamok mögött és között a bankvilágot uralják, és mint a polip csápjai mindenhová elérnek. Némelyikük termel, olajat forgalmaz vagy bankja, televíziója van, újságja, politikai pártjai vannak, de vannak olyanok is, amelyek már ennyire sem megfoghatóak. És mégis úgy szólnak bele az életünkbe, úgy irányítanak, hogy eközben semmilyen felelõsséget sem vállalnak. Sem nép, sem táj, sem semmilyen élõlény iránt. És semmilyen közösséghez, csak a pénz, a haszon világához tartoznak.”



Orbán Viktor szavaiból világosan következik, hogy: (1) Az Európai Únióba való belépésünk után nemzeti identitásunk megõrzésének, kifejezésének már egyetlen eszköze marad(t) csak - a kultúra. (2) A kultúránk azonban - legyengített kultúra! (3) Ez a kultúra azonban (mivel nem elég erõs) nem lesz képes, hogy megõrizze a nemzet integritását - hogy átmentse nemzetünket egy határok nélküli világba. (4) Ekkor a magyar nemzet (mint összetartó erõ) helyét magánbirodalmak, magán-államok veszik át - vagyis a nemzet megszûnik, ‘idejétmúlt kategóriává’ silányul. (5) Így Magyarország politikai, pénzügyi s kultúrális értelemben szabad prédává, ‘senki földjévé’; - erõs nemzetállamok közötti ‘szabad zónává’ és vadászterületté válik. (6) Márpedig a vadászok (vö.: az olasz vadászok énekes-madár terítékével) csak ‘levadásznak’ - mindent, ami mozog, felelõsség-vállalás nélkül. (7) Egykori hazánk a nemzetközi tõke, a profithajhász vállalkozások kísérleti terepévé alakul.



Alapvetõ tévedésnek, sõt, félrevezetésnek tartom a Magyar Nemzetben megjelent címet - Orbán a bankárkurzus veszélyeire figyelmeztet -; annak ellenére is, hogy a fenti részben Orbán tényleg megemlíti a bankokat. „Azok a magánbirodalmak és magánállamok (...), amelyek a nemzetállamok mögött és között a bankvilágot uralják, és mint a polip csápjai, mindenhová elérnek. (...) De vannak olyanok is, amelyek már ennyire sem megfoghatóak.” A lap szerkesztõje vagy jóhiszemûen félreértette Orbán mondanivalóját, vagy - ‘el akarta terelni a figyelmet’ a valódi mondanivalóról! Ugyebár mostanában ‘jobboldali politikai szállóigévé’ vált, hogy a Medgyessy-kormánnyal egyfajta ‘bankárkurzus’ valósult volna meg hazánkban. Ez egyrészt igaz megállapítás, másrészt nem teljesen; - de leginkább: félrevezetõ. Kétségtelen, hogy az országot egyrészt maradéktalanul ‘a belföldi és a külföldi bankárok akarata, döntései, fiskális és monetáris profit-várakozásai’ irányítják; - másrészt a vezetõ politikusaink - Medgyessy Péter, László Csaba, Draskovics Tibor, stb. - személy szerint is ugyanannak a bankár-klikknek a tagjai, akik már 1982 óta terelgetik Magyarországot a reformkommunizmusból a megállíthatatlan eladósodás nemzeti végromlásába. Tény az is, hogy ez a társaság kormányzatként a bankárok mohó, fösvény és kapzsi természete szerint viselkedik; Marx Károly után szabadon pénzt szülõ pénznek tekintik vagyonát, mûködõtõkéjét, amelynek profitját egyrészt a nómenklatúra, másrészt a multinacionális tõke aratja le. Sõt, még az is igaz - közhely! -, hogy a Medgyessy-kormány duplán vette vissza a néptõl mindazt, amit kormányra lépésekor felelõtlenül szétosztott; vagyis ebben a tekintetben is a bankárok szûklátókörûségét idézi, akik kamatos kamattal terhelik pénzkihelyezéseiket, mert képesek levágni az összes aranytojást tojó tyúkot, mely képtelen azonnal s maradéktalanul eleget tenni a szupranacionális harács fûnyíró elvû kamat-törvényeinek, illetve profit-követelményeinek. Ez tehát mind igaz; de Orbán Viktor egyáltalán nem ezt az igaz közhelyet helyezte mondanivalójának a fókuszába! Hanem azt a figyelem-felhívást, ami a kiemelt (aláhúzott) kifejezések lényegi tartalma. Rendezzük sorba ezeket! Orbán Viktor olyan szervezetekrõl - magánbirodalmakról és magánállamokból - beszél, amelyek a nemzetállamok mögött és között (és felett!) uralják a bankárvilágot, és mint a polip csápjai, mindenhová elérnek s vannak köztük olyanok, melyek konkrét tevékenységgel már nem is megfoghatóak! Orbán nem nemzetközi ‘bankárkurzusról’ szól, hanem háttéruralmi magánbirodalmakról, összefonódásokról (Co-Nexus?!), amelyek a nemzetek felett - mint eszközt - uralják, és ismeretlen céljaikra fel is használják a bankárvilágot. Nézzük meg, miként is ír ezekrõl a szervezetekrõl mintegy tíz évvel ezelõtt Vass Csaba, az ismert szociológus!


„Tûrhetetlen ellenségek mindazok (mármint a globalizáció számára), kik a diktált helyett a maguk alkotta világban; diktált kényszerazonosságok helyett a maguk alkotta azonossággal akarnak élni. (...) A globalizációs világhatalom urai fel-ismerték: a hatalmuk megtartása azon múlik, hogy az életünk szövetét alkotó valóságon és a szociális azonosságtudatunkon felül képesek lesznek-e a magán-azonosságunkat is meghatározni. Ehhez azonban le kell rombolniuk minden természetes közösséget - családot, baráti társaságokat, szomszédsági kötelékeket (és a nemzetet, sõt, a nemzeti azonosságtudatot!) -, amelyek az azonosságalkotás szabadságának biztosítékai, majdpedig ezeket az általuk diktált csoportokkal kell helyettesíteniük. (...) Itt már olyan hatalom létrejöttét kísérhetjük nyomon, amely nem az egynemû javak újraelosztását ragadja magához, hanem mélyebb szintre hatol, és ott erõszakkal alakítja át a maga (önzõ) érdekei szerint a folyamatokat. A globalokrácia felismerte: hatalmát csak akkor tarthatja meg, ha kiragadja a magánemberek hatalmából azt, hogy önmaguk értelmezhessék a mindennapjaik eseményeit. (...) Az értelmezési erõszak tisztára szimbolikus erõszak. A világ-televíziók, a világfilmek, a megareklámok - az értelmezési erõszak nem legitim hatalmi intézményei - mind-mind arra szolgálnak, hogy megkérdõjelezhetetlenül, sõt, szabadságunk mindenekfeletti bizonyítékaként azt a diktált valóságot építsék fel és építsék újjá, amely a szupranacionális globalokrácia belsõ harcai minden-kori állásának, vagy éppen a pillanatnyi szeszélyeinek felel meg. Manapság a globalizáció elborzasztó sajátosságaként szembe kell néznünk egy, még a test elpusztításánál is borzalmasabb fejleménnyel. A test elpusztítása (pl. a háború!) megsemmisítette, nullpontra taszította az egyes emberek létét. A globalizáció viszont - puha világháborús érintkezési módja, multikultúrája révén - még ezen a látszólag felülmúlhatatlanul nagy ‘teljesítményen’ is túltesz, és megváltoztatja azt, amit eddig kultúrának neveztünk: egész nemzeti társadalmak, és bennük számtalan ember létét negatív emberi létbe fordítja. (...) Ravaszul kifejlesztették még a pusztító rombolásnál is ‘kifinomultabb’ módszereket: a testet megõrizték, sõt, fel is táplálták, ám az egyes személy emberi azonosságát elpusztították. „De szörnyû sors várt arra, akit a zsuanzsuanok megtartottak a maguk foglyának ..., sirit húztak az áldozat fejére ... levágtak egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták ..., a legsúlyosabb, legszívósabb részét, a nyakbõrt választották le róla. Darabokra vágták, és még gõzölgõ állapotban ráfeszítették a fogoly le-borotvált fejére. Ez volt a siri. Ki ezen a procedúrán keresztülment, az vagy nem élte túl a kínzást, s meghalt, vagy egész életére elvesztette az emlékezetét - mankurt lett belõle ... A mankurt (többé már) nem tudta, ki õ, milyen törzsbõl-nemzetségbõl való, nem tudta a nevét, nem emlékezett gyerekkorára, apjára, anyjára - egyszóval nem ismerte fel magában az emberi lényt.” A globalizáció ‘tökéletesítette’ a sirit: a puha erõszak és az erõszakszervezetek révén fájdalom-mentesen, veszteségek nélkül, nagy tömegeken viszi véghez a ‘mankurtosítást’. Mi több, olyan mankurtok lágy mechanizmusos tömeggyártására rendezkedett be, akiket nemcsak egyszer és egyetlen irányban romboltak le, hanem - fordított görög utópiaként - tetszés szerinti számban, elõre programozottan újra meg újra az emberi azonosság beszélõ szerszámaivá lehet tenni. A globalizációt jellemzõ dekonstrukciós (kontraszelekciós, ‘hasonmás-gyártó’) kultúrának éppen ez, - az emberi azonosság nélküli, negatív létû masszának az irányított újraépítése a magva. (...) A globalizáció szupranacionális szervezõdései (ezért) alá-és fölé-rendeltséget alakítottak ki a globalizációs szupranáció, illetve a modern polgári nemzet között: a szupranemzet íme anyanemzete fölé kerekedett.”


De ezek után olvassuk tovább Orbán Viktort:



„Kedves Barátaim! A két világ, egyfelõl a sorsára hagyott emberek, másfelõl az összetartó közösségek harcában, a kettõ közötti küzdelem csak ritkán zajlik a terepen és fegyverekkel. A vetélkedés a jövõért lelkekben, a szívekért folyik; ezért nekünk is lélekben kell elsõsorban megerõsödnünk. Ortega azt írja: „Az embernek minden pillanatban ki kell választania a maga létformáját, vagyis kényszerbõl szabad. A választás szabadsága pedig az, hogy az ember úgy érzi, bensõségesen felszólítják arra, hogy épp a legjobbat válassza.” Vagyis kedves Barátaim, ha mi magyarok nem választunk magunknak létformát, akkor majd más (a szupranáció!) választ nekünk. Ezért nekünk mindannyiunknak, akik a magyar kultúráért felelõsséget érzünk, és tudunk is érte tenni valamit, ugyan-az a feladatunk. Mutassuk meg, hogy a magyarokban is van akarat, erõ és szándék a választásra! Mutassuk meg, hogy van a magyar kultúrában annyi erõ, annyi ki nem apasztott, el nem herdált tartalék, amely képes visszaadni a szó értékét. Mutassuk (most) meg, hogy megtisztítható az a tó, amelynek vizét a rátelepített ipar folyamatosan szennyezi, és amelyben néha mi magunk is úgy kóválygunk, mint a hasvízkóros halak! Mutassuk meg, hogy egy egészséges kultúra képes lesz egy országhatárok nélküli világban is megtartani és újra-egyesíteni a magyarságot! És végül, kedves Barátaim, mutassuk meg, hogy csak az összefogásnak, az egymásért (s a nemzetért!) érzett felelõsségtudatnak, a közös munkának van jövõje. Csak annak a létformának van élhetõ jövõje, amelynek kereteit maga a nemzet szabja meg. (...) Lándzsát törünk az európai színtéren is a szabad nemzetekbõl álló kereszténydemokrata jövõ mellett.”



Orbán Viktor tehát szétfeszítette a korábban ‘mesterségesen’, kívülrõl ráerõltetett korlátait, és végleg kilépett a liberális mókuskerékbõl. Isten adja, még idejében!

Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!



„Aki magyar, velünk tart!” - mondhatta volna õsi jelszó formájában Medgyessy Péter miniszterelnök; ahelyett, amikor bejelentette: felkéri a parlamenti pártokat, hogy kormánypártok és ellenzék - 50:50 %-os arányban - állítsanak közös listát a júniusi EU-parlamenti képviselõ-választásra.


„Aki magyar, velünk tart!” - már az Európai Únióba. Mert Medgyessy Péter és újdonsült amerikai tanácsadói most rájöttek - ez egy zseniális politikai marketing húzás! -, hogy az igazán mély szakadék nem a baloldal (kormány) és a jobboldal (ellenzék) között húzódik, hanem magyarok és euroszkeptikusok (más nevükön: idegengyûlölõk) között. Rájöttek, hogy az igazi magyar az, aki nyitott szívvel, és kitárt karokkal szalad Brüsszel felé; és egyáltalán nem az, aki görcsösen markolja utolsó talpalatnyi földjét és internetes pályázatok gondos letöltése helyett most is, még mindig a trágyában túrkál és bukdácsol, mint kortévesztõ, elkésett, tévelygõ Koppány, Szent István Magyarországában.


„Aki magyar, velünk tart!”; - mert a modern magyar ember ideálja szükségképp kozmopolita. Mindenkinek mielõbb meg kell értenie, hogy az új világrend alapja a mobilitás! Nekünk most Európába - Brüsszelbe, (Koppen)Hágába, Londonba, Párizsba, Bécsbe, Bázelbe, Oszlóba s Berlinbe - kell mennünk, hogy az ott lakók, meg mások is hozzánk jöhessenek, szigorúan kölcsönösen, a komparatív elõnyök érvényesítése jegyében és céljából. Aki nem mozdul ki magától, azt majd úgyis mozgásba lendíti a kívülrõl beáramlók okozta növekvõ kompresszió.


„Aki magyar, velünk tart!”, mert mi vagyunk a modernizálódó magyarság úttörõ (és KISZ-es) letéteményesei. Hamarosan megtanítjuk a búval bélelt kisgazdákat perfekt angolul, majd számítógépes programozással pályázati ûrlapokat önállóan kitölteni, hogy emelt fõvel fordulhassanak - nyakukban hamubasült pogácsás kis batyujukkal - Belgium, Hollandia vagy a napfényes Albion felé, ahol tárt karokkal befogadnak minden szegény, szerencsétlen magyart, hogy szerény képességeit ott jobban kamatoztathassa. Nemcsak közgazdászok számára, de minden tiszta fejjel józanul gondolkodó ember számára világos, hogy mi, magyarok sokkal nagyobb hatékonysággal dolgozhatunk majd valahol, az éjjel is verõfényben úszó, gazdag Európában, javítva a nemzetközi munkamegosztást, - miközben a szorgos európai munkáskezek felépítik nálunk, helyettünk (de unokáiknak!) a jövõ Hungáriáját...


„Aki magyar, velünk tart!”, mert mi vagyunk azok a felderítõk, a rangerek, akik új, tágas internacionalista otthont kerestünk s találtunk a magyaroknak széles egy Európában, de már nem íjjal és nyíllal, mint militáns, durvalelkû õseink tették ezt, hanem sarlóval és kalapáccsal, sõt, mi több számítógéppel, hogy részt vegyünk az új Európai Ház és Haza felépítésében. „Aki nem akarja ezt az új polgári és pályázati szellemet, rendet elsajátítani, az joggal szoronghat!” - mondta Csepeli György ma (2004.II.19.) délelõtt a Parlament rendkívüli vitanapján. - „De bízom benne, hogy Magyarország digitális úton megy be az Európai Únióba!” - tette még hozzá diadalmasan lelkendezve a munkaügyi államtitkár.


„Aki magyar, velünk tart!”, mert nyilvánvaló, hogy a magyar föld megmûvelését most át kell engednünk olyan, professzionális európai vállalkozóknak, akik ehhez nálunk sokkal jobban értenek. Megengedhetetlen, hogy ez az értékes termõföld parlagon heverjen illetve igen alacsony terméshozamokat produkáljon, csak azért, mert a magyar paraszt (minden kormány-erõfeszítés ellenére) képtelen biztosítani a korszerû földmûvelés technikai-és humánerõforrás-képzettségi, valamint egyéb hatékonysági feltételeit. Hazánk nem vonhatja ki magát a továbbiakban például a mára felhalmozódott európai mezõgazdasági problémák - szarvasmarha-agybaj, prion-betegség, sertés-és baromfivész, bárány-klónozás, génkezelt élelmiszerek - megoldásából sem. Hogy behozzuk a lemaradásunkat, alaposan ki kell vennünk a részünket a csökkent értékû (selejt) húsok és más táplálékok elfogyasztásából is. Eme tapasztalatok megszerzése hiányában nem fejleszthetnénk ki pl. azokat a modern technológiai eljárásokat, amelyek alkalmazásával beteg szarvasmarha-csordák maradéktalanul égethetõk el, vagy komplett baromfitenyésztõ telepek semmisíthetõk meg - végszükség esetén. De nem kaphatna lendületet a stagnáló gyógyszeripar se’, hogy megfelelõ ellenanyagokat kísérletezhessen ki a különféle új, és folyamatosan megújuló, eddig ismeretlen állati és emberi betegségek ellen. Itt szükséges megemlítenünk, hogy Magyarországon nem csupán a földmûvelési ágazatok mûködése gazdaságtalan, hanem a teljes állattenyésztés: a hústermelés, és fõleg a tehén-tej elõállítása is. Nincs szükség ennyi méregdrágán megtermelt - egyébként ízletes! - tejre, húsra, és a belõlük készült termékekre, amikor az Únió alig 8-10-szer drágább húskészítményekkel s tejszerû energiaitalokkal bõségesen ellátja Magyarországot. Kisgazdáink jobban teszik, ha építõmunkássá lesznek az Európai Únió valamelyik országában; - az állataikat meg levágják, vagy elégetik.


„Aki magyar, velünk tart!”, hogy végre ott, a helyszínen ismerkedjünk meg vele, hogyan kell manapság a modern szocialista gazdaságot és államot irányítani. Épp itt volt már az ideje, hogy mi, tisztességes magyar bolsevikok - akik az elsõk közt voltunk, pl. Georges Marchais-val együtt Európa szocialistává alakításában! - az európai elit közepébe emelkedhessünk, annyi hányatott, kisemmizett évtized után! Bár még mindig erõlködik a szélsõjobboldali ellenség, hogy minket - akik az élen jártunk a németek bilderbergi újraegyesítésében is! - kitiltsanak az Európai Únió parlamentjének vezetõ képviselõi közül! Nem nyugszik a fránya néppárti frakció, hogy megfúrjon bennünket, de úgyis pórul járnak; - soha nem fogjuk bevenni az új, közös alkotmányba a ‘holmi keresztény gyökerekrõl’ szóló megemlékezést, amit, mint afféle ‘eszmei trójai falovat’, akarnak becsempészni színtiszta szociál-demokrata értékeink közé! Ez egy szocialista-liberális Únió lesz, melyben semmi keresnivalója nincsen semmilyen szélsõjobboldali klerikalizmusnak.


„Aki magyar, velünk tart!”, már csupán azért is, hogy megláthassuk, ki a legény a gáton; - hogy végre elváljon mag a héjától, a búza az ocsútól; sõt, a .... a májtól, hogy kiderüljön, kik is képesek teljesíteni (lap-topjukkal) az európai úniós profit-követelményeket, illetve kik nem! Pusztuljon a férgese, hogy végre szabaduljunk a sok évtizedes improduktív ballaszttól, amit a retrográd-reakciós (retardált) nép-rétegek minduntalan hátunkon cipelése jelentett. A munkásosztálytól, a proliktól még idejében - Kádár idejében! - megszabadultunk; most végre esélyt kaptunk, hogy a szántóvetõktõl, a keresztény értelmiségtõl, a szélsõ jobboldaltól és még a klerikális reakciótól is végleg búcsút vehessünk. Mert az Únióba már elsõsorban csak mi megyünk; - a lyukas zoknis, szakadt bõgatyás, twist-pullóveres, hamuba-sült pogácsás lumpen tömegek úgyis lemaradnak (Lepsénynél), mert aki nem tud angolul meg internetezni, az egy nyavalyás pályázati ûrlapot sem tud benyújtani Brüsszelbe, ezért a legjobb, ha már nem sokkal Hegyeshalom elõtt ‘sálomot’ int egykori hazájának és valamivel még a határon innen halkan befordul az árokba...


„Aki magyar, velünk tart!”, mert ha Orbán Viktor és a szövetsége nem hajlandó elfogadni kinyújtott balkezünket és nagykoalíciót kötni velünk, mielõtt fenékig ki nem ürítjük az államkasszát; - akkor velük üríttetjük ki a teli méregpoharat, hogy a pokol mélységes fenekén kössenek ki, ha képtelenek pozitív együttmûködésre! Mert a nép színe-java pontosan látja, mi mindent megtettünk, hogy rávegyük õket hazafias kötelességük teljesítésére, mely szerint - ha nincsenek is most hatalmon - adhatnának legalább néhány tuti tippet, ötletet a kormányzáshoz, amihez nekünk a legkisebb tehetségünk sincsen. Az lehetetlen, hogy ennyire utáljanak minket! A nép látja, hogy õk a gyûlölködõk, mert az Istennek sem akarnak segíteni rajtunk. Az igaz, hogy elúszott a költségvetés, meg hogy totál eladósodtunk - mi a fenébõl lehet ezt a háromszorosára méretezett, túlsúlyos és vízfejû, impotens államot még finanszírozni?! -; de hát annál indokoltabb, hogy mi, az összeforrt rendszerváltó elit végre összefogjunk, és együtt itt hagyjuk a saját levében fõni ezt az istenverte nációt, mint Szent Pál az oláhokat! Aki nem ugrik fel idejében a nagykoalíciós és népfrontos, Európába tartó expressz-vonatra, az örökre itt reked a magyar ugar, az alföldi belvíz szélsõjobboldali, euroszkeptikus mocsarában. (Itt nem lesz élet.)


„Orbán Viktor! Felszólítunk: ha magyar vagy, velünk tartasz!”, mert a végidõk legvégsõ pillanatában ez a Te egyetlen szabad választásod; - vagy elárulod néped és velünk tartasz, szocialista euro-elit elvtársaiddal nagykoalícióban Európába; de ha nem, úgy a szélsõjobbot választod: és lemond Rólad az Európai Néppárt is...


Örülj, hogy megkérdeztünk, s kaptál egy utolsó lehetõséget!







Mítosz, legenda és a szomorú valóság



Miért van, hogy minden demokratikus szabadságjog látszata ellenére ma sincs a magyarokban semmiféle újrakezdõ, nemzet-és országépítõ lelkesedés; pl. európai úniós csatlakozási eufória, stb.? Miért ‘folytatódik’, hogy a nagycsaládok, a kis-vállalkozók, a kiskeresetûek és a nyugdíjasok összeszorított foggal, emberfeletti erõfeszítésekkel igyekeznek jobb életet teremteni önmaguknak és szeretteiknek, - vagy legalábbis megpróbálják a felszínen maradva „átevickélni” a mát, egy jobb holnap reményében? Hogy ennek ellenére sem az egyének döntõ többsége, sem a társadalom összessége nem jut elõbbre jottányit sem? Miért van, hogy a regnáló elit semmilyen hosszú távú jövõképet, ország-eszményt nem képes, vagy nem is akar célként megfogalmazni és a nemzet elé állítani; amiért az erkölcsi színvonal még a gazdaságinál is mélyebb ponton áll, és megállíthatatlanul süllyed tovább?!



Úgy gondolom, hogy a tragikus közállapotaink igazi magyarázata - mint mindig, most is - a történelmi múltban, a közelmúltban keresendõ; tudniillik abban, hogy valami eredendõ hazugságtól, hazudozástól kellene végre megszabadulnunk!


Azt hittük, azt reméltük, hogy „a kettõs élet” - külön családi (magán) és külön közösségi (társadalmi) -, a kettõs mérce, a suttogó kommunikáció és a rejtõzködõ gondolkodásmód kizárólag a létezõ szocializmus önnön skizofréniája, így rögvest megszûnik, amint - így vagy úgy, de - áttérünk a polgári fejlõdés demokratikus útjára. Tíz-tizenkét év után rá kellett döbbennünk, hogy vagy egy valóságként sohasem létezett illúzió rabjai voltunk, - vagy pedig hiába váltottunk rendszert, a világ eközben tõlünk függetlenül is végleg elromlott... Nem tárgya a jelen össze-foglalómnak - noha mint olyannyira emlékezetes, Suchman Tamás, a kisvárosi fuvarosból lett privatizációs miniszter is így védekezett a Tocsik-ügy kapcsán a Parlamentben: „Nem a magyar privatizáció (a közélet), - hanem a világ ilyen korrupt!” - a világ sajnálatos idõközbeni „elromlásának” történeti elemzése; így most kizárólag a saját kis magyar világunk sanyarú helyzetét értékelem, a kellõ történelmi visszatekintéssel.



Szeretném felhívni a figyelmet egy mítosz (legenda) és a valóság szöges ellen-tétére; - ugyanis az a helyzet, hogy a mai posztszocialista közállapotaink tovább-élõ, folyamatosan újratermelõdõ hazugságrendszere és szövevénye közvetlenül a történelmi közelmúlt tudathasadásos megítélésébõl, kettõs mércéjû értékelésébõl fakad. Vegyük észre: miközben jobboldali és baloldali politikai elitünk késhegyig menõ harcot vív egymással, hogy lassan megfojtják egymást egy kanál (zavaros) vízben, - aközben „tökéletesen” egyetértenek az alábbi négy dologban:


n Mai demokráciánk elvi és erkölcsi síkon az 1956-os spontán forradalom, nép-felkelés és szabadságharc közvetlen és dicsõséges vívmánya.


n Mai demokráciánk konkrét jogi és anyagi alapja az 1990-ben tudatosan végre-hajtott rendszerváltás, a vérnélküli reformok „forradalma”.


n A magyar állam pénzügyi koncepciója, gyakorlata és külgazdasági politikája 1982. óta jogfolytonosan változatlan: befelé monetáris restrikció, kifelé hitel-felvétel jellemzi.


n Arccal a NATO, az Euroatlanti Integráció, a Terrorizmusellenes Koalíció és az Európai Únió felé, melyek majd „megoldják” minden gondunkat.



Nem nehéz eljutni a felismerésig, hogy itt tulajdonképpen a régi és az új elit elvi kiegyezésérõl van szó; - a követendõ elvekrõl kötöttek egymással egy elvtelen paktumot, aminek valódi lényege a tûz és a víz összebékítése. A kiegyezés elsõ 3 „elvi” pontja persze szerves összefüggésben áll egymással, és azokat kvázi hegeli triádaként, - cseppenként, mint drogot, vagy mérget adagolják be a szakrális és megfellebbezhetetlen igazságokra egyrészt kiéhezett, másrészt igencsak fogékony népnek. Az 1956-os forradalom emléke szent, - hóhéroknak és áldozatoknak egyaránt; így szól a tézis. Az igazság az, hogy 1956. forradalma és szabadság-harca egyrészt nem volt spontán (ösztönös) népfelkelés, másrészt a hóhérok és az áldozatok „eszmeiségében” nem volt semmi közös. Továbbá: a ma megvalósulni látszó „polgári életmód” semmilyen motivációja, célkitûzése a legkevésbé sem azonosítható, nem is vezethetõ le 1956. eszményeivel/eszményeibõl; éppen úgy nem, amint pl. 1948. eszméivel/eszméibõl sem. (Bárki végiggondolhatja ezt, pl. a máig sem megvalósult híres, március 15-iki 12 pont tartalma alapján, - önállóan.) Az 1956-os forradalom „közös, szent emléke” tehát egy skizofrén mítosz...



Az 1990-ben végrehajtott tudatos, vérnélküli rendszerváltás teremtette meg a mai demokráciánk konkrét alapjait; mondja a kiegyezés szerinti antitézis.


Ez azért a forradalom-elmélet antitézise, mert annak az egyébként tudománytalan „rögeszmének” próbál rábeszéléssel bizonyságot és érvényt szerezni, miszerint a nép tudatos cselekvéseként „váltottunk rendszert” (hiszen mindenki a rendszer-váltásra szavazott, mondják, pedig errõl nem is szavaztunk), - valamint, hogy vértelenül, reformok útján egyáltalán lehetséges csak úgy „rendszert váltani”. Az a valóság (és az igazság), hogy a rendszerváltást a régi és az új elit paktuma „etette meg” a néppel, egy elõre módszeresen kifundált forgatókönyv szerint. A paktum-elit tehát rendszert váltott a nép feje felett, majd elhitette a néppel, hogy ez az õ „vértelen forradalma” volt... Mindenki életben maradt, senkinek a haja szála sem görbült meg, - bezzeg 1956-ban...! S mintegy bizonyságul az antitézis hamisságára; lám - végül is nem nagyon változott meg semmi...



A rendszerváltás, mint tudatos, vértelen népi forradalom - hazug legenda.


Az 1982. óta változatlan és egységes állami pénzügyi politika stabil anyagi alapja „jogfolytonos demokráciánknak”, hiszen a monetáris restrikció „meg-óvja” gazdaságunkat a túlzott növekedéstõl, ami pl. is inflációt gerjesztene, - másrészt már tagjai vagyunk a Nemzetközi Valutaalapnak, a nemzetek nagy közösségének; mindig kapunk hitelt a Világbanktól, amennyi csak kell. Ha esetleg nem tudnánk kamatostul visszafizetni, akkor majd legfeljebb jelzálog-fedezetül szolgál a nép társadalmi tulajdona (a nemzeti mûködõ tõke), végsõ esetben a föld.



Íme tehát a szintézis, - 1956. és 1990. elvtelen és gátlástalan paktuma! A magyar nép öntudatosságának legmagasabb fokára emelkedett, és mivel - tanulva a múlt (egyébként szent!) szenvedéseibõl - a legkevésbé sem akart megvívni egy újabb véres (és kilátástalan?) forradalmat a reformkommunisták ellen; inkább kiegyezett mindenkivel, és rendszert váltott - közkívánatra... Ezzel (1956. után) egy újabb, még dicsõségesebb követendõ példát állított Kelet-Európa népei elé: hogy is kell demokratikusan leváltani egy diktatórikus rendszert?! Az igazság az, hogy amint a spontán forradalmak sem léteznek (a magától forrongó nép „elmélete” csupán pragmatista leninista mítosz), - úgy még kevésbé létezik a tudatos össznépi rend-szerváltás, pláne annak egy még tudatosabb, a vezetõ elit által megszervezett spontán (!) változata, magyar módon koreografálva. Sokkal valószerûbb változat a magyar régi és új elit paktumos összefonódása egymással, majd azután a közös kollaborációjuk a külföldi hitelezõkkel, titkos végcéllal, hogy az államkölcsönök jelzálog-igényének érvényesítése jogcímén együtt lenyúlhassák a népvagyont, - ki portfolióért, ki jutalékért árulva egy gyékényen a hazát. A döntõ bizonyíték maga az eladósodás egész folyamata. Említettem, hogy modern korunkban sem spontán forradalmak, sem össznépi rendszerváltások nem léteznek. De a legkevésbé sem valószínû bármely állam „spontán” eladósodása! Különösen az elképzelhetetlen, hogy a fejlett Nyugat csak öncélúan hitelezze összeomló félben vegetáló nemzet-gazdaságunkat, 1982-tõl egyre fokozódó mértékben!


Hivatkozom Dr. Drábik János a „Leleplezõ”-ben megjelent elemzésére, melyben korabeli MNB-dokumentumok felidézésével mutatja be: Magyarország 1982-ig mindössze 1 Mrd USD külsõ államadósságot ‘halmozott fel’, - majd az 1980-as évek végéig az adósság a kamatos kamat törvényszerûségei szerint, anélkül, hogy újabb ‘valós’ hiteleket vettünk volna fel (!) 20,5 Mrd USD-re nõtt... Az adósság jogfolytonos szolgálatát a rendszerváltáskor az Antall-kormány „szolgalelkûen” felvállalta. Drábik felteszi a kérdést: mi okozta, és milyen dokumentumok (vagy milyen tárgyi tartalom) támasztják alá az adósságunk ilymértékû felszaporodását? Elszámolás ugyanis errõl sincs. Különös aktualitást kap az egész kérdéskör most, amikor kiderült az új szocialista kormány miniszterelnökérõl, hogy az elõzõ rend-szerben fedett rendõrtisztként dolgozott a Pénzügyminisztériumban. Medgyessy Péter parlamenti beszédjében (és azóta is, több televíziós csatornán is) elmondta, hogy 1978 és 1982 közt titkos megbízatásként hazánk beléptetésén munkálkodott a Nemzetközi Valutaalapba, azért, hogy Magyarország ettõl kezdve könnyebben kaphasson világbanki és egyéb hiteleket az elavult gazdaság, a veszteséges állami vállalatok finanszírozására, mint azelõtt, illetve mint más országok, amelyek nem tagjai a Valutaalapnak. A feladata volt, hogy egyrészt elemzõ tanulmányok össze-állításával készítse elõ Magyarország belépését, másrészt ügyeljen arra, hogy a belépés titkai sehogyan ne juthassanak a külföldi titkosszolgálatok, pl. a KGB tudomására. Büszke - mondta a miniszterelnök -, hogy ilyen vállalható küldetést teljesített...



Ha hinni lehet Dr. Drábik hivatkozott elemzésének és dokumentumainak, úgy az a dolog pikantériája, hogy Magyarország eladósodása, sõt: eladósítása (!) éppen 1982-tõl, a Nemzetközi Valutaalapba történt felvétel idõpontjától kezdõdött el, hiszen az addigi 1 Mrd USD államadósságunk a következõ 7 év során több mint a 20-szorosára növekedett, és 1989-ben el is érte a 20,5 Mrd USD-t, - miközben az eredeti hitelek összegeit tizenegyszeresen is kamatostul visszafizettük, anélkül, hogy újabb „valódi” hitelt vettünk volna fel. A legdöbbenetesebb, hogy Magyar-ország ezen idõszakban már egyáltalán nem a gazdaság termelõkapacitásainak modernizálása céljából vett fel újabb és újabb külföldi hiteleket (mint tette azt az 1970-es években), hanem csupán a kamatok folyamatos fizethetõsége érdekében!


Legalábbis ez volt „a szöveg”, - visszamenõleges magyarázatként. Tény, hogy az adósság ilymértékû felszaporodása nem magyarázható egyszerûen a kamatos kamat matematikai törvényével, - még ha irreális nagyságú uzsorakamat terhelte a kölcsönöket, akkor sem! Hihetõbb az a mostanában szárnyra kapott leleplezés, amely szerint „a hiányzó láncszem”, illetve a hiányzó 10-15 milliárd dollár - mint guruló dollárok - Moszkvában, Havannában, Tripoliban, Bagdadban vagy más rejtélyes helyeken landolt; vagyis az IMF-be cselbõl beléptetett Magyarországot csak afféle tranzit-pénzmosodának használhatta fel a kommunista világforradalmi központ... Máig fizetjük, kamatos kamattal is növelten „a világforradalmi inter-nacionalizmus” vaskos dollárszámláit, - miáltal eladósodtunk. Netán a bécsi CW Bankon át? Annak mindez ‘a profiljába illett’; - el is tûnt vagy 120 milliárd forint!


Magyarán: Magyarország eladósítása titkosszolgálati feladat lett volna?!


Ezt mellesleg leginkább a nép elõl kellett eltitkolni, ami meg is történt...



Vidám pillanatfelvételünk 1990-ben az abszolút tudatosan rendszerváltó Magyar-országot mutatja, mikor a frissen megválasztott Antall-kormány a népfelség elvét nagyvonalúan mellõzve éppen átvállalja az illegitim államadósság jogfolytonos szolgálatát, amivel persze a külsõ hitelezõk elõtt saját pénzügyi önazonosságát is (!) deklarálja a megelõzõ, reformkommunista Németh-kormánnyal; azzal, amelyik alig 1 évvel korábban szintén csak „rácsodálkozott” az épp elõtalált államadósság összegére...! De ez még mind semmi. Annak ellenére, hogy az Antall-kormányra az adósságszolgálat felvállalásával kapcsolatban semmilyen külsõ nyomás (lásd: Schamschula György gazdasági tanácsadó, volt közlekedési miniszter errõl szóló írását az 1997. V. 29-iki Magyar Demokratában!) nem nehezedett, - Antall József kormánya rögtön olyan tartalmú koncepciót dolgozott ki, miszerint a 20,5 Mrd USD külsõ államadósságot a hirtelen állami vagyonná konvertált (degradált) társadalmi tulajdon, vagy más szóval: a nemzeti mûködõ tõke kampányszerû privatizációjával, annak a bevételébõl kell kiegyenlíteni. A koncepciót a lázas megvalósítás követte, - az alábbi gazdasági eredményekkel:


n A teljes nemzeti ipar és kereskedelem 80 %-a multinacionális tulajdon; 20 %-a pedig a nómenklatúra-burzsoázia tulajdona lett.


n A rendszerváltó kormány kvázi jóváhagyta a spontán privatizációt, - de sem az 1990. elõtti, sem az 1990. utáni privatizáció koncepciója soha nem került jóvá-hagyás céljából a magyar Országgyûlés elé. A bevétel alig 6-8 milliárd USD.


n A mintegy 60-100 Mrd USD becsült értékû nemzeti mûködõ tõke 90 %-ban „eltûnt” a privatizáció során; - az államadósság viszont tizenkét év leforgása alatt a négy-ötszörösére növekedett.


n Az 1988 és 1998 közti 10 év alatt lezajlott állami vagyonértékesítésrõl, annak a gazdasági eredményérõl mind a mai napig nem született semmilyen össze-foglaló elszámolás, vagy tájékoztatás, - sem az Országgyûlés, sem az ország nagy nyilvánossága számára.


n Az elmúlt 12 évben több parlamenti felszólalás kezdeményezte a privatizáció intézményes felülvizsgálatát, egyes ügyekben bizottságok alakultak... Lényeges elmarasztalás, büntetés, vagy pláne szerzõdés semmissé nyilvánítása - egyetlen jelentõs esetben sem történt. A kétes tranzakciók iratanyaga számos esetben - egyszerûen eltûnt...


n A rabló privatizációk egyenes folyománya, hogy az államadósság növekedése öngerjesztõ folyamattá vált, hiszen nincsen már több olyan értékesíthetõ port-foliónk, amelynek az egyszeri magánosítása révén a negatív tendencia meg-fordítható lenne. A kamatfizetési kötelezettségünk egyre csak nõ, - amitõl mind a költségvetés, mind az adófizetõk kamatrabszolgaságba süllyednek, ami azt is jelenti, hogy a megtermelt GDP egyre növekvõ hányadát kamatfizetésre kell fordítanunk.


n Teljes kiszolgáltatottságban lépünk be az Európai Únióba, - hiszen már szinte csak egyetlen profittermelõ nemzeti tulajdonunk maradt: a termõföld. Hét éves moratóriummal, azután az is a multiké lesz... Kizárt, hogy a magyar gazdák önerõbõl túllicitálhatják a külföldi spekulánsokat.



A történelmi események - legalábbis 1982. óta - magasfokú tudatosságot és terv-szerûséget mutatnak; nem lehet elmenni annak lehetõsége mellett, hogy az egész történéssorozat valójában egy olyan ok-okozati összefüggés-lánc, amelyet vala-milyen erõk ‘terepasztalon’ jó elõre lejátszottak, majd a szimulált folyamatokat a valóságban is végrehajtották.



Elviekben három eshetõség kínálkozik:


· Bizonyos, konkréten nehezen meghatározható külföldi politikai és/vagy pénz-ügyi hatalmak, háttérerõk ‘összeesküvése’, korporációja Magyarország port-foliójának, mûködõ tõkéjének, vagyonának, piacainak, termõföldjének, munka-erejének megszerzésére, illetve „kihasználására”, - ami teljesen valószínûtlen, ezért a felvetése is merõ ostobaság...!


· Spontán folyamatok, véletlenszerû történések megtévesztõ sorozata, ami utólag (látszólag) tudatos tervezésnek is tûnhet. Ez meg színtiszta képtelenség...


· Valamely, a hatalmat régóta kizárólagosan gyakorló, diktatórikus erõ (réteg) - pl. a reformkommunista pénzügyi elit - oly magas fokra jut el „a népgazdasági tervezésben”, másszóval a makrogazdasági folyamatok modellezésében, hogy képessé válik a szocialista nemzetgazdaság „tendenciózus végelszámolására”, amelynek során a nép társadalmi tulajdonát külföldi privatizátorokkal meg-egyezésben éli fel. Ez nem összeesküvés, „csak” összefonódás és kollaboráció, magyarán szólva: CO-NEXUS, amelynek a baljós jelentését évekkel korábban némileg más összefüggésben megismerhettük. (Lásd „kicsivel” részletesebben: a 2001. novemberében, a Válasz Könyvkiadónál megjelent „Nexusban a Co-Nexussal” könyvemben) Létezett egy exkluzív, szûkebb körû „establishment”, amelynek a tagjai az országos méretû trükköt - tudniillik: a népgazdaság önzõ célú „végelszámolását”, szezonvégi végkiárusítását - kiagyalták, s a titkát máig szigorúan õrzik... Vajon nem ez-e a rendszerváltás „legféltettebb”, legbensõbb titka, - az „ügynök-rendszerváltás” misztériuma?! Vajon nem arról van-e szó, hogy ami ‘balról hõstett’, az jobbról hazaárulás?!



Az egymásraépülõ tranzakciósorozat feltételezett fázisai a következõk lehettek: (1) Elõre láthatták a rendszerük végsõ bukását - 1980. (2) Elõre megtervezték, koncepciót alkottak; hogyan fordítsák a bukást is a maguk javára - 1980. (3) Kitervelték az állam eladósítását, beléptetését a Nemzetközi Valutaalapba - 1981. (4) Belépés, majd növekvõ világbanki hitelfelvételek, melyeknek látszólag semmi értelme; megvalósulásukról és anyagi tartalmukról, összegeikrõl nincs semmiféle tételes elszámolás - 1982-1989. (5) „Csalárd öncsõd”, vagyis a 20,5 Mrd USD külsõ adósság „felfedezése”, az „önkéntes” hatalomátadás bejelentése - 1989. (6) „Rendszerváltás” - 1990. (7) „Spontán privatizáció”, 20 %-nyi nemzeti vagyon ellopása - 1988-1990. (8) A társadalmi tulajdon kvázi „államosítása” - 1990. (9) Az állami vagyon átjátszása a multinacionális társaságoknak, persze busás jutalék fejében - 1990-1998. (10) A hatalom végleges visszavétele; egyidejûleg legenda-ciklus költése a dicsõséges múltról, amelyben a hõs pénzügyi szt-tisztek a KGB-vel dacolva megalapozták hazánk demokratizálódását és növekvõ anyagi jólétét...



Bûvös körben élünk - bûnös körben! -, amelyben a kiindulópont és a végcél egy-és ugyanazon történelmi átverés; a hamis rendszerváltás eredeti bûne, melyet sem megkerülni, sem helyrehozni többé nem lehet. Sajnos az ún. ‘jobboldali elit’-nek - önkritikát gyakorolva - végre tudomásul kéne vennie, hogy - jutalék ide, jutalék oda - csúnyán becsapták, mert ez az egész olcsójáték eleve arra ment ki, hogy a ‘szocialisták’ visszakapják hatalmukat, majd utána européer szociáldemokratákká „keresztelhessék át” magukat...


Az Európai Únióba már egy konszolidáltabb, szolídan eurokommunista Magyar-ország lép be, kommunista milliárdos tõkésekkel és eurokommunista (világ)állami establishmenttel; afrikai szegénységben élõ, eladósodott és kizsákmányolt kamat-rabszolga néppel, nemzeti vagyon nélkül s az integráció által kifosztott országgal, zsebszerzõdésekkel eljelzálogosított termõfölddel, növekvõ hiányú, ürülõ költség-vetéssel, üres kasszával, foszló társadalombiztosítással, - megkopasztva s anya-szült meztelenül...


Dávid Ibolya és Szili Katalin már közös oltár elõtt áldoznak...


Az egész ország ráment, amikor Antallék besétáltak a csapdába.







A miniszterelnök dán udvaroncai



A szavainknak mágikus erejük van! Ezért nagyon kell vigyázni minden kimondott szóval; nehogy a jószándékú varázslat a szánkból már mint fekete mágia omoljék elõ, kvázi mindent tönkretéve... Emlékezzünk csak: miniszterelnökünk valamely beszédében ‘felcseperedtem’ helyett (nyelvbotlás!) véletlenül azt találta mondani, hogy: „felcserepedtem!”¸ mire az ártatlan nyelvi fordulatból hangos vihogás lett!


Gondoljuk csak el (minõ rémség!), ha a belépésünk kapcsán mondandó valamely ünnepi beszédében ‘csatlakozásunk’ helyett „európai úniós csalatkozásunk”-at fejtené ki részletesebben! Nem állítom, hogy tévedne - lenne viszont botrány, sõt, nagy vigasság! A szavaink ím’ megannyi csapda; ám a neveink - baljós elõjelek!



Jópár évvel ezelõtt olvastam egy könyvet: a pénzrõl, a pénzcsinálás mûvészetérõl szólt. Olvastam, olvastam, tetszett is meg nem is, hittem is meg nem is. Csak úgy szórakozottan kinyitottam hát a borító utáni elsõ oldalon, és mit látnak szemeim?! Fordította: Dr. Pénzéhessy Ábrahám. A név: meghatároz... Igen! A neveknek is saját jelentésük van, önálló életet élnek; sokszor olyannyira, hogy már nem is az emberek választanak maguknak, vagy fiuknak nevet, hanem a már élõ név alá születik a megfelelõ személy! A most következõ nevet reszketõ kézzel írom le, - annyira legendás a hatalma. Rothschild azt jelenti: Vörös Cégér!


Mint ismeretes, a Világbank igazgatójának neve James Wolfensohn, ami magyar nyelven Farkasfiút jelent. Magyarul: ember embernek farkasa (farkasfia), a Világbank világpénzének (dollárjának) a farkastörvényei szerint. Egy korábbi (évekkel ezelõtti) sajtóhír szerint Magyarországon járt a francia kormány európa-ügyi minisztere, akit csak Pierre Moscovicinek, magyarul Moszkovita Péternek hívnak. A jelzés-értékû név mintha azt sugallná: Brüsszel - mégiscsak: Moszkva!


Ehhez képest már szinte csak ‘vicc-számba’ megy, ha megemlítem, hogy egykor a Magyar Államvasutaknál találkoztam valakivel, akinek a neve: Wassuth Pál - volt. Az esti vezetõi összejövetelen megismerkedtem a Pécsi Nyomda gazdasági igazgatójával, akit Pécsinek hívtak. Reggel (2004. III. 2.) nézem a közszolgálati televíziót, ahol épp egy középkorú barna hölgy nyilatkozik valamirõl a Pénzügy-minisztérium nevében; - a neve Pénzely Márta, fõosztályvezetõ. Gyöngyszemre, fátumra bukkantunk volna vagy inkább csak képzelõdnénk? Egyes, meghatározott embereknek a nevük egyben az ‘instant karmájuk’ is, vagy pedig - ami még megdöbbentõbb lenne! -: a sors a nevükkel jelzi az óvatlanoknak, hogy egy kicsit jobban vigyázzanak?! Semmi kétségem nincsen - nomen est omen: a név baljós elõjel! De ezek után kalandozzunk el egy kicsit, még mielõtt felelõtlenül tovább találgatnánk...!


-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-



Néhány évvel ezelõtt volt a Hõsök terén egy emlékezetes koncert, amelyen Somló Tamás, a Lokomotív GT egykori legendás énekese, a következõket mondta be a mikrofonba augusztus 20-ikán, a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén: „Én 5757 éves vagyok!” Ezzel nyilvánvalóan az 1000 év (millenium) és az 5757 év jelentõs különbségére célozott, az egyébként nagyszámú közönség elõtt... De vajon ez a célzása, a szellemessége - a történelemi valóság ismeretében - indokolt volt-e, vagy netán teljesen alaptalan? Közelítsük meg a dolgot mindkét lehetséges irányból! Egyre ismertebbé válik a tudományos tény, hogy a szocialista tudomány minden igyekezete ellenére: a magyar nyelv semmilyen tényleges rokonságot nem mutat a finnugor nyelvcsaláddal, s más tekintetben sincsenek valós hasonlóságok. Az õsi (székely) rovásírás azonban egyértelmûen híven emlékeztet - jelképeiben is! - a sumér ékírásra, amellyel mintegy 6000 évvel ezelõtt írták a sumérok híres kõtábláikat (több ezer ilyen létezik!), melyeken az emberiség csillagközi eredete is (Annunaki) olvasható. Úgy gondolom, az 5757 és a 6000 különbsége - ekkora idõtávlatból - akár el is hanyagolható. Nem szólva róla, hogyha igaznak bizonyul a kõtáblák üzenete, úgy lehet, hogy 80-120 ezer évesek vagyunk valamennyien... S csak remélhetjük, hogy a végtelen igazság és a tartós szabadság hadmûveletei, szõnyegbombázásai megkímélték a sumér kultúra tárgyi emlékeit Irakban, melyek az emberiség valódi genezisét tisztázhatnák. Ha ugyan nem épp azért pusztították el a Tigris és az Eufrátesz folyók völgyében ma élõ, másodlagos kultúrát, hogy az egykori Mezopotámia õsi sumér titkait már csak por és hamu borítsa - örökké-valóságig... Ábrahám (minden zsidók õsatyja) az Ószövetség (Teremtés Könyve: 10 Noé utódai; a népek táblája és Az Õsatyák: 11,10 Ábrahám õsei) alapján Noé Szem fiának a leszármazottja; azé a Szemé, akitõl az összes sémiták (héberek és arámiak, sõt, az arabok is) származnak, - és azé a Szemé, aki a testvérbátyja volt Kámnak és Jáfetnek, akiktõl az összes többi (ma élõ) népek is származtak. Csak mellesleg említem meg, hogy Jáfet fiai között volt pl.: Magóg és Askenáz; illetve Kám fiai közt Kús, ki Nimródot, a Föld elsõ uralkodóját (Babilon urát) nemzette. Szem leszármazottja, Ábrahám (apja: Terah) egyes kutatási eredmények szerint még nem volt a mai értelemben vett zsidónak tekinthetõ; - Mezopotámiában élõ sumér pátriárka volt, aki 75 éves korában kapta ‘a meghívást’ az Úrtól: „Menj ki földedrõl, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek (értsd: zsidóvá!), és megáldalak, s naggyá teszem a neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s meg-átkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer majd áldást a Föld minden nemzetsége.” Így vándoroltak ki a Kánaán földjére; - az Ígéret Földjére (angolul: Promise Land), amely a mai Izrael területén, ‘a kialakuló’ zsidó nép õshazája lett: „... és kivezette õket a káldeai Urból, hogy a Kánaán földjére menjenek.”


Mi, magyarok - akár Magógtól, akár Nimródtól származunk - egyidõsek vagyunk az összes többi néppel, és egyidõs (5757 éves) testvérei vagyunk a zsidó népnek is; askenáziknak, szefárdoknak (és kazároknak?) egyaránt.


Ami pedig a másik lehetséges vonatkozást illeti; - ismeretes, hogy honfoglalásunk nem diszkrét, egyszeri idõpontban (Kr. u. 895-ben) történt, hanem évtizedeken át, folyamatosan zajlott. Emellett a honfoglaló magyaroknak volt egy rejtélyes (tizen-harmadik?) törzse - a kabarok? -, akik egyistenhitû, zsidó vallású kazárok voltak, sõt, a kutatók egy részének véleménye, értelmezése szerint: valódi zsidók. Ez is olyan extrémális pontja közös történelmünknek, amely híven bizonyítja: 5757 éve és 1000 éve is egyformán testvérek vagyunk... A Genezis összeköt bennünket!



-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-



Ám az Újszövetség, az Evangélium története még sokkal inkább! Az Ószövetségi (zsidó) próféták megjövendölték a Messiás érkezését. Mintegy 2000 évvel ezelõtt megszületett Jézus Krisztus, aki új értelmezést adott a Szentírásnak (‘kijavította’ a törvényt!), kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredeti bûntõl; - és a Szeretet Törvényének felállításával megnyitotta az üdvözülés útját minden ember elõtt. A tanításai azonban annyira újszerûek voltak, hogy megosztották nemcsak a fõpapságot, hanem a zsidó népet is. Tanításai fõként abban voltak ‘forradalmiak’, hogy a bosszúállás helyett a szeretet egységét hirdette - „Ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel!” -, minden ember (felebarát és ellenség) egységét, amivel megdönteni látszott ‘a választott nép’ õsi privilégiumait. A zsidó fõpapság ‘ferde szemmel’ tekintett Jézusra; - attól féltek, hogy tanítása felborítja uralmuk hitelét... Eldöntötték, hogy ‘ez a Messiás nem az a Messiás’, és hogy megsemmisítik. Ám nem merték felvállalni ártatlan vérének kiontását, ezért rákenték, hogy ‘a zsidók királya’ akar lenni, vagyis hogy fegyveres lázadást szít a rómaiak uralma ellen. A római helytartó, Poncius Pilátus - akár a zsidó fõpapok! - pontosan tudta, hogy ez hazugság, hiszen Jézus kinyilatkoztatta, hogy az Õ országa nem e világról való... De nem akart ‘ujjat húzni’ Annással és Kajafással, akiken a zsidó nép ‘nyugalma’ múlott, ezért ‘mosta kezeit’, elfogadva a Jézus kivégzésére vonatkozó, már elõre meghozott döntést. Azért még adott Jézusnak egy utolsó esélyt; - hátha a spontán népakarat megmenti a haláltól. Kihasználva az éppen aktuális népszokást, feltette az összegyûlt tömegnek a kérdést: kinek akarnak megkegyelmezni, kit akarnának szabadon bocsátani (amnesztiával!) - Jézust, a Messiást, a Zsidók Királyát; vagy Barrabást, a rablógyilkost? És a nép - Barrabás nevét kiáltotta... Jézus sorsa így megpecsételõdött, amelyben tulajdonképpen az amorf tömeg, a zsidó fõpapság és a római imperialista katonai hatalom korporációja valósult, testesült meg.



Néhány napja a - szintén közszolgálati - televízió hírt adott arról, hogy bizonyos zsidó körök szerint Mel Gibson „Passió” címû újabb, monstre hollywood-i filmje (mely Jézus élete utolsó 12 órájának hiteles beszámolója, története) antiszemita alkotás, mert egy jelenete bemutatja, amint Annás és Kajafás zsidó fõpapok épp lefogatják Jézust. A tiltakozók szerint ez a jelenet antiszemita beállítottságú, mert azt sugallja, hogy Jézust zsidók feszíttették keresztre, tehát õk felelõsek haláláért. Jézus, Mária!! Izraelben vagyunk, úgy 33 körül; - a zsidó országban, annak is a fõvárosában, Jeruzsálemben, ahol a kor kegyetlen szokása szerint épp keresztre feszítenek egy zsidó férfit, akit a zsidó fõpapok tanácsa ‘bûnözõnek’ hirdetett ki. Vagyis: ‘a környéken’, ameddig a szem ellát mindenki zsidó származású, kivéve a római helytartó Poncius Pilátust, valamint a provincia rendjét biztosító (ma úgy mondanánk: ‘békefenntartó’!) megszálló római katonákat. A rómaiaknak azonban egyáltalán nem áll(t) érdekükben Jézust kivégezni; - sõt, Pilátus több kísérletet is tesz Jézus megmentésére, ami szinte már meghaladja történetbeli hatáskörét vagy azt a humánumot, ami egy imperialista katonatisztrõl feltételezhetõ. Ki a felelõs?! Én úgy tudtam eddig, hogy a norvégok, de lehet, hogy a dánok...! Amibõl persze éppúgy nem következik a kollektív felelõsség tényálladéka, mint közel 2000 év távlatából a német népé, a zsidó holocaustért... Felelõs-e egy nép a vezetõiért?!



Pár napja a Hír Televíziót néztem. A fiatal szerkesztõnõ olyan idõsb’ riportalanyt választott Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter szokatlan kijelentésének kommentálására, akitõl elvárhatta (volna), hogy kvázi elítélõleg nyilatkozzék. De nem így történt! Gyurcsány nyilatkozata szerint: „Szûz Mária már levette a kezét Magyarországról” - nevezetesen azért, hogy a sorsát õk, szocik irányíthassák. A bizonytalankodó riporterhölgy kérdésére a bölcselõ író, Hernádi Gyula ekként válaszolt: „Magyarországnak nem kell transzcendens segítséget várnia!”. - Ami ugye leginkább kétértelmû, de kizárólag földi értelemben. Magunk urai vagyunk - vagyis az életünk ‘rendbetételéhez’ nincs szükségünk égi hatalmakra. Tévedés...!



-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-



William Shakespeare az angol és a világirodalom egyik legrejtélyesebb zsenije. A „Hamlet” címû tragédiájában a dán királyfinak (Hamletnek) négy udvari fiú tesz szolgálatot, név szerint: Voltimond, Cornelius, illetve Rosencrantz és Guilder-stern. Mondanivalónk szempontjából csak a két utóbbi figurának van jelentése. Hamlet, dán királyfi eme udvaroncait ‘szivacsoknak’ nevezi, mint akik pártfogást és tekintélyt szívnak magukba, a királyból. Igen érdekes és tanulságos ezen nevek fordítása vagy megfejtése, ami szintén a ‘nomen est omen’ kitételt bizonyítja, - s nem hallgathatom el a gyanúmat, hogy Shakespeare szánt szándékából eredõen...! Rosencrantz kicsit eltorzított írásmóddal (dánul?), de rózsakeresztet jelent. Még rejtelmesebb - különösen a rózsakereszttel összefüggésben! - a Guilderstern név, amelynek elõtagja céh, ipartestület, szövetség jelentésû, míg az utótagja = csillag. Talán közismert, hogy a história a szabadkõmûvesség közvetlen elõdjének tekinti a rózsakeresztes (ima)közösségeket; - a páholyok pedig a kõmûves céhek és céh-mesterek szövetségeibõl alakultak ki. Szabad fordításban a ‘Guilderstern’ annyit tesz, mint ‘a céhek csillaga’, vagy ‘a szövetség csillaga’... Nem is lenne ezeknek a neveknek nagyobb jelentõségük magyar vonatkozás nélkül, ami igen különös...


Medgyessy Péter miniszterelnök nemrégiben tanácsadót cserélt; - menesztette azt a Ron Werbert, aki eddig meghatározta a kormány kommunikációját. A legújabb tanácsadók azonnal ‘ajtóstul rontottak a házba’; azt a - mostanra ellehetetlenült - ötletet adták Medgyessy szájába, hogy ország-értékelõ beszédjében javasolja a parlamenti pártoknak közös lista állítását az európai úniós képviselõ-választásra. Ez a ‘népfrontos ötlet’ semmibe venné a szabad demokratikus választás lényegét, a választási szabadságot, a nép és a parlamenten kívüli pártok jogait, s valójában ama szakadékot lett volna hivatott hamis politikai pártegységgel ‘betemetni’, ami Európa és Magyarország gazdasági és szociális valósága között éktelenkedik. A miniszterelnök tárgyi javaslatát az MSZP-n kívüli összes többi párt elutasította, és így pillanatnyilag meghiúsult a politikai elit nagykoalíciója a nemzettel szemben... Az amerikai tanácsadók elsõ nagy húzása nem jött be. Gátlástalan és cinikus ötlet volt ez; olyan, amely lehet, hogy jól mûködik pl. egy amerikai elnökválasztásban, de Magyarországon nem vették be se a pártok, sem az egészséges közvélemény...


Adós vagyok még a tanácsadók neveivel, melyek: Rosner és Silberstern. Vagyis rózsakertész (rózsás?) és ezüstcsillag. Csak nem Hamlet, dán királyfi udvaroncai?


A történelem ismétli önmagát. A név - baljós elõjel...

Ostoba párthirdetések



Ez az írásom egészen bizonyosan maximum a június 13-iki európa-parlamenti képviselõválasztások lezajlása után jelenhet csak meg; ezzel együtt mindenképp ‘írnom kell’ a választás kapcsán a televíziókban sugárzott párthirdetésekrõl, mert nem mehetünk el szó nélkül a mindkét-, de fõleg a kormányoldali hazugsággyárak minden eddigit alulmúló reklámszövegeinek tartalma, tartalomnélkülisége mellett.



Hogy már mindegyik parlamenti párt tökéletesen lejáratta magát választói elõtt, 1990. óta folytatólagosan hazug ígéreteivel és semmitmondó-blõd szlogenjeivel, - jól tudtuk eddig is. De ami a mostani hirdetésekbõl árad, az már valódi tragédia...


Hát már idáig jutottunk? Idáig süllyedtünk? Ezt a hiteltelen, mérhetetlenül ostoba reklám-szennyáradatot kell most már hallgatnunk a televíziókból reggeltõl estig? A mi fogcsikorgatva, verejtékkel megkeresett kevés kis pénzünkbõl csupán ilyen fizetett hirdetésekre telik? Ezek a pártok minket képviselnek? Minket fognak az Európai Únió nevû ‘közös hazában’ képviselni? Ezek, akik így jutnak majd oda?



Hallgatom az öreg nyanyát, aki azt mondja, hogy neki is ‘jó lesz’ az Únióban, - de õ mégis csak az unokáira gondol elsõsorban... Kérdés, hogy mitõl lesz neki, a nyugdíjasnak ott jó? Mert ugye az a sztenderd MSZP-s szöveg, ígéret erre, hogy a versenyszféra reálbérei az Únióban majd meredeken fognak emelkedni és ugye-bár ez ‘törvényszerûen’ maga után vonja a reálnyugdíjak arányos növekedését is. Csak az a kérdés, hogy ezt az átlátszó blöfföt ki hiszi ma már el? Ki hiszi el, hogy az úniós belépésünk bármilyen reáljövedelem növekedését eredményezi? Ugyanis erre nézve semmilyen ‘jogharmonizációs kötelezettség’ nincs. A multik ezután is csak annyit fizetnek a magyar alkalmazottaknak, amennyit feltétlenül muszáj, és a magyar állam is csak épp annyival emeli meg évente a nyugdíjakat, amennyit már sehogyan sem tud el-, vagy megkerülni. Ami meg az inflációt illeti, az már megint meredeken nõ. Most bevallottan 7 % fölött mozog, már megint. (A saját magán-számításaim szerint egészen pontosan 6,8 %, és ezt bonyolult matematikai, sõt, statisztikai felmérésekkel, levezetésekkel tételesen bizonyítani is tudom, csak azt kérem - momentán munkanélküli vagyok -, hogy a jövõ héttõl hadd lehessek én a KSH elnöke). Hogy azután az unokáinknak, s a reklámhoz busás pénzért felbérelt nyanya unokáinak jobb lesz-e? Nagyjából valószínûtlen. Már a mi generációnkat is a Medgyessy Péterék hitegették 1982-ben (-tõl), hogy mindjárt jobb lesz, sõt, a nyakunkon az elkerülhetetlen fellendülés és az unokáink már a Kánaánban fognak élni. Ezek szerint az Európai Únió lesz-lett a szocialisták Ígéretének Földje! Már akkor tudták, a rendszerüknek befellegzett, épp ideje az országot a Valutaalapba beléptetni, reménytelenül eladósítani, a nemzetközi hitelezõknek eljelzálogosítani, majd kényre-kedvre kiszolgáltatni: elprivatizálni, elkótyavetyélni, lenyúlni. Akkor érdemes ugyanis valamely vagyonra, mint ‘fedezetre’ még legutoljára (amúgy is visszafizethetetlen) jelzálogkölcsönt felvenni, mikor még látszólag stabilan állunk a lábunkon, s még csak mi tudjuk, hogy a fejünk felett éjjelenként recseg-ropog a tetõ. Amikor a szomszéd, a bankok és az összes hitelezõk elõtt is még látszólag teljesen makulátlan, széljegyzetek nélküli a nemzeti vagyonunk tulajdonlapja. Ám a felelõtlenül felvett, utóbb pedig nyomtalanul eltûnt vagy egyszerûen csak lenyúlt ‘guruló’ (VIP-) hiteleket már az ‘utánuk jövõkkel’ fizetik-fizették, sõt, fizettették ki, pontosabban a néppel. Nem is tudom, kinek a ‘szabadalmaztatott’, jól bevált módszere, hogy végy fel hitelt, korlátlan összegben, azután a tartozást terheld az egész országra? A szerencsétlen rendszerváltott nép úgysem tiltakozhat semmiért.



A nemtelen célra felbérelt szoci nyanya meg is indokolja, mi az a ‘választóvíz’, ami döntõen megkülönbözteti ‘a derékhadat’ a pimasz ellenzékiektõl. Hát persze, hogy a munka, ami nemcsak a marxi értékelmélet, de a keresztény elvek, erkölcs szerint is minden anyagi javak kizárólagos létrehozója, alkotója! Mindenki más csak beszél, csak beszél, míg a derék szocialisták csak dolgoznak és dolgoznak... Meglepõ talán, de lényegében igazat adhatunk a reklám szenvedõ alanyának! Az ellenzékiek bizony csak beszélnek, beszélnek; - a szájmenésben sem maradnak le a kormánypártok mögött. (Maga Orbán Viktor például újból olyan szimpatikussá vált, amilyen két évvel ezelõtt volt utoljára, mikor szenvedélyesen arra buzdította az összes rajongóit, hogy egyrészt vonuljanak ‘talonba’, illetve ‘parkoló pályára’, amíg õ nem dönt és nem szól ‘a megmozdulásról’, másrészt viszont szervezzenek nyomban tízezernél is több polgári kört, hogy kicsivel késõbb a körök közepére állva létrehozhassa a Polgári Szövetséget, amelyet összes rajongóival megkötött. Orbán Viktor a Nemzeti Petíció címû grandiózus duplafenekû hasbaakasztás szó-szólójaként megint abszolút hiteles médiasztárrá, valóságos médiummá változott, olyannyira, hogy a közszolgálati televízióba is többször meghívták, ahol ismét a legjobb formájában brillírozott, mintha régens és dauphin lenne egy személyben. Ami a Nemzeti Petíció komolyságát illeti, lehet, 650 milliárdba is belekerülne, ha az MSZ(M)P valósítaná meg, mindenesetre a benne foglalt kérések-követelések szerénysége és szegényessége már-már felér egy a kormánypártokhoz benyújtott ellenzéki kegyelmi kérvénnyel. Az MSZ(M)P mégis úgy tekint rá, beszél, beszél róla, mintha a ‘48-as márciusi ifjak 12 pontja lenne, pedig hol van ez attól...)



Szóval a bérnyanya végül is igazat mondott, bár nem úgy, ahogyan õ gondolta... Az tény, hogy itt mindenki csak beszél és beszél, hogy milyen jó is lesz nekünk ‘újra Európában’, de azt nem mondja meg senki, hogy mi a fészkes fenétõl! Az is tény, hogy amíg az összes többiek csak beszélnek, addig az MSZ(M)P valójában erõit megfeszítve dolgozik, de min? - az ország tönkretételén! Soha ennyi külsõ és belsõ, bruttó és nettó, valóságos és elhazudott, PM-es és MNB-s államadósság nem terhelte még hazánk költségvetését (a kamatfizetési kötelezettség-növekedés révén) és az ország lakosságát (a törlesztési kötelezettség miatt), mint mostanság. Márpedig a magyar emberek hitel-visszafizetési képessége nemhogy nem nõ, de inkább rohamosan csökken! Rögtön az állam után, a Fidesz-kormány regnálása alatt - emlékszünk, konvertibilissé tették a forintot! - már eladósodott a komplett társasági, a versenyszféra is, sõt, apránként, szinte észrevétlenül megszûnt a civil szektor, a magánszféra megtakarító képessége és bekövetkezett az állampolgárok totális eladósodása, miáltal megvalósult Magyarországon is a monstre amerikai álom, melyben a liberális polgári demokrácia felülmúlhatatlan stabilitását az emberek hiteleiktõl való örök egzisztenciális függõsége biztosítja. A legnagyobb modernkori politikai felismerés, hogy akinek vaj van a fején, vagyis leírhatatlan adósság a vállain, az nem ugrál, hanem úgy dolgozik, és úgy is szavaz, ahogy a hitelnyújtói ezt elõírják neki. Az adós ember még arra is hajlamos, hogy erre irányuló nyílt (vagy burkolt) parancs esetén maga alatt vágja a fát, miközben jól tudja, hogy elõbb-utóbb le fog esni. Az effajta passzív eutanázia (bocsánat, lehet, hogy suicide?!) tipikus képviselõi az MSZ(M)P szavazók, akik a munkára, nekik tökmindegy, hogy milyen, akár ország-rontó munkára is szavaznak; de különös-képp azok, akik a pusztításra pénzért (1000-5000 forintért) adják el voksaikat...



„Állítsuk le együtt a Fidesz hazugság-gyárát! - így zengi a lízingelt nyanya -, tehát vasárnap újra MSZP!” Pedig hát korántsem csupán a Fidesz hazudik itt - az MSZ(M)P szerint nagyot mondanak, szerintem mindenben kicsit! -, hanem úgy-szólván mindenki. Igaza is van Balogh Gyulának, a Magyar Nemzeti Szövetség elnökének, aki ma (június 11.) bejelentette, hogy akármi is lesz a 13-i választás eredménye, pártja megóvja azt, mivel a parlamenten kívüli pártokat a közmédia gyakorlatilag kirekesztette a tömegtájékoztatásból, vagyis a kampányban nem is ismertethették programjukat. Ez az „újra MSZP!” kvázi szavazási utasítás erõsen emlékeztet, amikor egy-egy parlamenti szavazásnál ‘egy másik szociális nyanya’ kiperdül a frakciója elé, és a gyengébb felfogású, vagy szertelenebb képviselõk dresszírozása céljából ‘igen’-t, vagy ‘nem’-et rikkant, aszerint, hogy az egységes


pártérdek éppen mit követel meg. Önálló személyiség, független akarat, felelõs lelkiismeret - ugyan kérem! Ez lenne az egyén személyiségi jogaira épülõ liberális sõt plurális polgári demokrácia? Miben különbözik ez a kommunista diktatúrától?



Pedig a szabad madarak nagyon forszírozzák a személyiségi önállóságot! Göncz papát is leporolták, újra elõvették, - mondta is, hogy az SZDSZ a rendszerváltás óta a szólás-és véleményszabadság letéteményese: szavazzon hát mindenki saját lelkiismerete szerint... Mert a lelkiismeret nyilván a szabaddemokraták malmára hajtja a vizet, hisz’ tiszta lelkiismerettel nem is lehet ‘másabb pártra’ szavaznunk!


Mivel a fiatalember csaja (csaj = barátnõ, roma nyelven) jövõre szülni akar; nem halasztható tovább az adók csökkentése, merthiszen hiába dolgozik és keres mind többet és többet, ha a szociálliberális kormány ‘állja a versenyfutást’, még annál is több adót talál ki, emel fel és von le a bérébõl, nehogy ötrõl hatra jusson. Naná, a csajt bezzeg csak rábízzák, hogy bírjon el vele õ, mérsékelje már a szaporodási temperamentumát és tartalékolja az energiáját, a vágyait egy-két évvel késõbbre, amikorra az SZDSZ adócsökkentési ingerenciája valós törekvéssé érik, amikorra Magyarország megszûnhet új tag létére nettó befizetõ lenni az Európai Únióban, - mert csökken a központi befizetési kötelezettségünk és talán már mérsékelhetõk lesznek az ÁFA-kulcsok hazánkban is. De addig lehet, még majd újabb adókat is megszavaznak a derék békegalambok, hogy a felfúvódott (felfuvalkodott) állam is mûködtethetõ legyen, ha már az ÁFA nagy részét elviszi az úniós tagságunk...Az már aztán igazán csak ‘hab a tortán’, hogy az adócsökkentéssel csakis olyan párt lehet képes (lehet képe) kampányolni, mely a kormányzás neheze szempontjából csak kibicnek, outsidernek számít, hiszen csak mint ‘toldalék-kormánylapát’ lóg az MSZ(M)P baloldalán, mutatva neki a még tévesebb tévutat, a közös vargabetû hátralévõ részére... Mint jól tudjuk, a kibicnek semmi nem drága! Az MSZ(M)P vezette kormány túlköltekezik, egyre növeli a költségvetés és az államháztartás hiányát, mind jobban eladósodik a külföldnek (két év alatt mintegy 10-12 milliárd dollárral nõtt az államadósság!), nagykeservesen beszedi az adókat, az ÁFÁ-t, és átutalja az Úniónak a ‘tagsági díjat’ - vagyis pénzszivattyújával kiszipolyozza az ország gazdaságából, amit lehet -; eközben viszont hûséges koalíciós társa kiveri a képzeletbeli ország-hajó oldalát, hadd árassza el a tenger víz a pénznek amúgy a hûlt helyét is..! Mintha nem tudná a nemes SZDSZ, hogy ma már minimum két-két és félezer milliárd forint adót kell évente befizetnünk csak azért, hogy az ország teljesíteni tudja kamatfizetési, külsõ adósságszolgálati kötelezettségét! A személyi jövedelemadó befizetéseinket elviszi az adósságszolgálat, az ÁFÁ-t az Európai Únió, a társadalombiztosítási alapokat pedig felemészti az egészség-ügy ‘spontán privatizációja’, majd annak vállalkozási-befektetési célokra történõ kikölcsönzése, garanciális alapként tervezett igénybevétele. Mibõl fog a maradék nemzetállam gazdálkodni, különösen, ha a terjedelmét és a költségvetését mégse’ csökkentik a jelenleginek a felére, amint azt a döntési (törvényalkotó) hatáskörök 60 %-ának úniós hatáskörbe történt delegálása, átengedése egyébként indokolná? Ilyen körülmények között jelentõs adócsökkentésrõl beszélni dilettantizmus, sõt, hazardírozó blöff, mi több - demagógia. Nem egyszerûen csak arról van szó, hogy a mi derék SZDSZ-ünk a másságos farkincájával (a szocikéval) veri a diót, ha-nem egyenesen arról, hogy végtelen nagy szabadosságában s pökhendiségében (1 helyett 2 európa-parlamenti képviselõi hely megszerzéséért) szétveri maguk alatt a hajót, ami sajátságos módon a mi hajónk is egyben, mert a hajónkban mi evezünk, de õk kormányoznak. (Emlékezzünk csak: Petõfi Sándortól - ‘a víz, meg a víznek árja’.) Kovács László elég laposan is nézett a tévés vitában (TV2, június 11., 23:20 és 24:00 között) Demszky Gáborra, aki hatalmas szakértelme ellenére valósággal belebódult a saját adócsökkentési monológjába, s majdnem el is hitte, amit mond, mikor beleütközött Kovács komor, figyelmeztetõ tekintetébe.



Mindezen, a fentiekben részletezett szörnyûségekhez képest valóságos üdítõ ki-vétel és kellemes színfolt volt, amikor a szimplán hazugsággyárnak titulált Fidesz listavezetõje, Schmitt Pál kézfogásra nyújtotta jobbkezét Kovács Lászlónak, aki a szokatlan politikai töltésû névadást tettleg elkövette. Néhány perccel csak azután, hogy Demszky még tett egy pikírt személyes megjegyzést vitapartnere életútjának állítólagos vargabetûire nézve, ami nyilván idõ hiányában, de megválaszolatlanul maradt. Nagy lelki nyugalomra, higgadtságra, emelkedettségre valló gesztus volt Schmitt Pál spontán, baráti kéznyújtása! Mégsem tudom teljesen elhallgatni sanda gyanúmat, hogy az „Együtt sikerülhet!” semmitmondó, butácska szlogennek az adott körülmények és szövegösszefüggés keretében történt ‘felemlegetése’ szinte már felért ‘a Nagy Testvérrel’ való végsõ békekötés halvány, tétova kísérletével, ami akár egy késõbbi nagykoalíció esélyét is elõrevetítheti. Mi más sikerülhetne


nekik, velük együtt?! Dávid Ibolya volt ugyebár, aki korábban több talk-showban is felvetette azt a bizonyos 70-30 %-os ‘arányt’, amely szerint - illetve szerinte - a két nagy politikai vetélytárs lobbyjai megegyeztek és osztozkodnak a nagy állami projektek, például az autópálya-építések költségvetési tételeinek hasznán. Együtt tényleg sikerülhet... Nem csodálható, hogy Dávid Ibolyáék „egy normális piaci, üzleti és közéletben, egy normális, jókedvû Magyarországban” érdekeltek... Én magam is, mi mindannyian szintén ebben lennénk érdekeltek, mi sem szeretnénk, hogyha valami fatális véletlen folytán kifelejtenének minket, népet ebbõl a finom kis nagykoalícióból... Csakhogy 15 évvel ezelõtt történt valami fránya rendszer-váltás, vagy mi, amirõl azóta kiderülni látszik, hogy az ellenkezõje sem volt igaz. Volt valami MDF, amely akkoriban megegyezett az MSZ(M)P-vel, sõt, választási gyõzelme után a legnagyobb, immár legyõzött ellenfelével, az SZDSZ-szel is...Az ember már nem is tudja, kinek higgyen, de emlegetnek valamilyen ‘Rózsadombi Paktumot’ is; - nem ennek teljesítése vagy a felrúgása, mint õsi, rituális tábortûz körül folyik a nagy politikai és pénzes koncok feletti önfeledt osztozkodás, mind-máig?! Egyszer minden kisemmizett megérti, hol és kik verték át és akkor végetér ez a vidám fosztogatás és osztogatás. Akkor tényleg lesz min megsértõdni, mert néhai Antall József megfordul a sírjában és így szól fel a szerencsétlen néphez:


„Tessenek inkább végre forradalmat csinálni!”.




Vác, 2004. június