Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?

Nagy érdeklõdéssel várom Eõry Zsolt „összeállításának” folytatását a Szövetség következõ számában, amely május után - csak pont egy hónap múlva - júniusban fog megjelenni... Kétségtelen történelmi tények mellett újszerû ‘felismerésekrõl’ is olvashatunk írásában, amelyek furcsa gondolatokat ébresztenek az emberben...

A cikk (-sorozat?) a „Krisztus és Egyháza” címet viseli.

Az alcím „Az ortodox egyház helyzete - a felvilágosodás - a szabadkõmûvesség”.

Az elsõ rövid bekezdése az ortodox egyházról, a kereszténység bizánci ‘ágáról’ szól; - arról, hogy hogyan is került 1454-ben „az egyházi hatalom függõségbe az

államhatalomtól”, amikor a már elfoglalt Konstantinápolyban a török szultán (II. Mohamed) nevezte ki az új pátriárkát, akit mellesleg evilági - helytartói, bírói és rendõri - hatalommal is felruházott...

Egyházi hatalom állami függésben

„Ezentúl minden újonnan megválasztott pátriárkának tetemes összeggel kellett kieszközölnie a szultán jóváhagyását. (...) A szükséges pénzt nagyrészt a papi méltóságok áruba bocsátásából tudták elõteremteni.”

Vagyis ‘ég és föld összekeveredett’ az evilági hatalom bódulatában. Az ‘egyház’ evilági hatalmat, beosztást és tekintélyt vásárolt magának azon az áron, hogy papi méltóságokat adott cserébe a korrupcióval szerzett kiváltságért.

Íme az ördög mûve: Isten elárulása és szerzõdés a gonosszal...

Ebben az írásban mindössze ‘ennyi’ az ‘Egyház’ erkölcsi elbukásának története.

De kíváncsian várom, hogy ‘megtudjam’; mi is lett a sorsa, és mikor a keresztény Egyház másik, valamivel jelentõsebb ‘ágának’, a római katolikus ‘szárnynak’?

Mert a szerzõ errõl itt és most nem beszél; - azonnal áttér a felvilágosodás téma-körére, mintha a római katolikus egyház nem is létezne! Talán majd júniusban...

Nem tudom, Eõry Zsolt észrevette-e, tudatosult-e benne: amit ‘felvilágosodás’ al-cím alatt összefoglal, az voltaképpen a szabadkõmûvesség szellemi elõtörténete...

A világ legtermészetesebb vallása

Kiss Ulrich SJ írja az ‘IGEN’ címû internetes katolikus havilapban:

„A szabadkõmûvesség tehát kezdeteitõl fogva nemcsak nemzetek felett állt, ha-nem a vallások felett is, és (...) - a mindenkori történelmi helyzet alkalmassága s lehetõségei szerint - magát hol mint egy világethosz megteremtõjét, hol mint világvallást értelmezte. (...) ‘A Kõmívesség legyen az egyesség központja.’ (...) Az ‘egyesség központja’ lehet a közéletbõl minden vallást kiszorító pluralizmus - meghagyván mindenkinek a maga külön vélekedését -, lehet ‘semleges’, de egységesen kötelezõ ethosz, de lehet egy a többi vallást szintézisbe ötvözõ világ-vallás is. (...) Majd Péter Róbert fiatal kutatót idézi: „A szabadkõmûvesek (...) kezdettõl fogva arra törekedtek, hogy képesek legyenek a sok fennálló vallást egyetlen eggyel pótolni: a magukéval, amely (...) ‘természetes vallás’.”

Felvilágosodás = szabadkõmûvesség?

A felvilágosodás története nem más, mint az emberiség ‘arra érdemes’ elitjének a fokozatos kollektív ‘ráébredése’ az egyetlen õs-eredeti ‘természetes hitvallásra’, - ami pedig a ‘természetes ész’, az emberi ‘szellem’ legnagyobb diadala...

Lássuk, hogyan írja le ezt Eõry Zsolt, írása folytatásában?

„Az emberi értelem elõtt egyszer minden titok feltárul. Mert az ész fénye át tud hatolni a természet titkainak legsûrûbb homályán is. Az igazi megismerésnek a kizárólagos forrása az ész, mellyel szemben a Kinyilatkoztatásnak semmilyen jogosultsága sincs (...) A felvilágosodás törekvése, hogy mindent a természetes észelvekbõl vezessen le, és a szellemi, társadalmi és politikai élet minden ágát természetes észelvek szerint rendezzék be. Az utilitarizmus szerint értékes és értelmes csak az lehet, aki hasznos az emberi élet és a világ ésszerûbbé tétele, haladásának elõmozdítása szempontjából. Ezt a hasznot állandóan keresni, az emberiség helyzetét állandóan tökéletesíteni kell, és ez lehetséges is. (...) Az ember képes az ész által megkívánt erkölcsös életre. (...) A felvilágosodás tétele a bizalom az emberben s az emberi természetben (is) , mert az a világgal együtt alapjában véve jó, nem rontotta meg semmiféle bûn, ezért nem szorul idegen megváltóra, és képes önmaga folytonos megjobbítására. A következõ alapelv a múlt semmibe vétele, mert a középkor sötét volt, babonákkal, értelmetlenséggel terhes; az Egyház, valamint a feudalizmus az emberi értelmet és a szabadságot gúzsba kötötte, és meggátolt minden igazi fejlõdést. A felvilágosodás terméke a deizmus vallási irányzata is. A deizmus elfogadja a személyes, teremtõ Isten létét, aki mint Legtökéletesebb Lény a legtökéletesebb világot teremtette meg...

A legtökéletesebb világ így nem szorul rá Isten utólagos beavatkozására vagy javítgatására. Nincsenek csodák, nincs megtestesülés, sem kinyilatkoztatás. Az életébe be nem avatkozó Isten külön követelményeket sem állít az ember elé. Az ember számára az egyedüli követelmény az ésszerû (!) erkölcsön alapuló tisztességes élet, amelyhez hozzá tartozik a Legfõbb Lény tisztelete is. Aki ezt teljesíti, halála után jutalomban, aki nem, büntetésben részesül. (...)

A filozófia visszafejlõdése

A még hívõ katolikus Descartes a filozófia alapjává az ‘elvszerû’ kételkedést tette, bevezetve ezzel a bölcseletbe a racionalizmust. (...)

Spinoza már tagadta a személyes Isten létét. (...)

Hobbes már az érzékfeletti dolgokban is elkezdett kételkedni. (...)

Locke a tapasztalat-elvûséget (empirizmus) fejlesztette tovább a materializmus irányában.

A szabadkõmûvesek hiszekegye

A racionalista deizmus csakhamar a mûvelt emberek ‘hiszekegye’ lett. A híveit Angliában a szabadkõmûvesek szövetsége gyûjtötte össze. (...)

Az 1700-as években Londonban négy, ún. páholyba szervezõdött kõmûves céh mûködött. (...) 1717. június 24-én ezek egyesülésével létrejött az Angol Nagy-páholy, hogy felépítse a humanitás, az emberiesség jelképes templomát. (...)

A szövetség elfogadta a ‘Világegyetem Nagy Építõmestere’ létét, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és így élesen szembefordult a katolikus Egyházzal. A legfõbb céljának az emberbaráti tevékenység gyakorlását tekintette. Ez volt a fõ oka annak, hogy a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a tagjai közé lépett.”

Deista klubokból - páholyok

Most nézzük, hogy ír a deizmusról Kiss Ulrich SJ már idézett írásában, az IGEN címû lapban! „Én megkockáztatom, hogy ezek, és a hasonló (értsd: ‘szokratikus társasági’) kissé gyanús deista klubok adták a páholyoknak az ideológiát, míg a korábbi, funkciójukat vesztett katolikus eredetû páholyok - presztízsükkel és a feddhetetlen múltjukkal - a szervezeti keretet. Elõbb puszta fedõszervek voltak, majd, miután a deisták belül átvették az uralmat (olyannyira, hogy a múltjukat is végképp ‘eltörölték’), mint tartós, mítoszoktól övezett és (...) immár teljesen elismert intézményekké váltak a társadalom lassú átformálására. A páholyok ugyanis elsõ mûhelyei és modelljei lettek a lassú vagy céltudatos átalakításnak, amely elõbb a brit társadalmat tette posztkereszténnyé, majd a kontinensét. (...)

A kereszténység feláldozása

Ezekután megindult a keresztény gyökerek fokozatos és céltudatos eltávolítása, amelyre a hagyománytisztelõk szakadással válaszoltak. Amikor a napóleoni háborúk végén a hagyományszeretõk egyesültek az újítókkal, az egyesülés ára az elkereszténytelenedés lett. Péter szerint: ‘a régieknek fel kellett áldozniuk kereszténységüket’. Minden jel arra mutat, hogy a katolikus egyház hamar fel-ismerte a történet dinamikáját és gyorsan reagált a ‘testvérek’ kiközösítésével. Az idõ a Szentszéket igazolta: ami a páholyokon belül modellszerûen lezajlott, idõvel világméretekben is megismétlõdött. A kettõs tagság tilalma - senki sem lehet egyidõben katolikus és szabadkõmûves - megakadályozta abban, hogy a katolikus világ is deista filozófiává fokozza le a Szentháromságba vetett hitet.”

A történelmi trendvonal

Nem hagy nyugodni a címbõl vélelmezhetõ ‘tárgy’ és az írás valódi tartalmának feltûnõ eltérése egymástól! A fõcím: „Krisztus és Egyháza a történelemben”...

Ehhez képest Krisztusról semmilyen formában, mértékben vagy vonatkozásban nem esik szó. De a római katolikus Egyházról, - Krisztus Egyházáról sem! Ami mármost a ‘történelmi’ elemzést illeti; - ‘ilyet valóban’ találunk a cikkben, ámde követhetõ ‘trendvonala’ meglehetõsen problematikus. Amit körvonalaiban látunk, az nagyjából a következõ: (1) Az egyházi hatalom függõségbe került az állami hatalomtól (1454.). (2) A felvilágosodás elõbb megtagadta a Kinyilatkoztatást és a Szentháromságot is, majd ‘bevezette’ a deizmus vallási irányzatát, amely csak a Legtökéletesebb Lény létezését ismeri el. Anderson szerint: „Ez a vallás (már-mint a szabadkõmûves) már a kezdetek kezdetétõl létezik, és mindaz, ami az idõk folyamán rárakódott, pusztán babona.” (XVII-XVIII. század). (3) A deizmus (a szabadkõmûves ‘egyenvallás’) híveit Angliában a szabadkõmûvesek szövetsége gyûjtötte össze. A szabadkõmûves szövetség szabályait James Anderson anglikán lelkész dolgozta ki (1723.) (4) Ez a szövetség elfogadta ‘a Világegyetem Nagy Építõmestere’ (a szabadkõmûves Isten) létezését, de elvetette a Kinyilatkoztatást, és szembefordult a katolikus Egyházzal (napjainkig)...

A kereszténység csupán babona

Nos, mi az, ami ebbõl a trendbõl, mint ‘történelmi következtetés’ kiolvasható?

Az emberiség igazi, õsi, természetes vallása a deizmus, vagyis a szabadkõmûves egyistenhit. Minden más ‘vallás’ - beleértve a kereszténységet is! - pusztán csak babona. Ugyanakkor ‘a sötét középkorban’ a római katolikus egyház átmenetileg, jó néhány évszázadra ‘magához ragadta’ mind a szakrális, mind a világi hatalmat, mely ‘áldatlan állapotnak’ csak az vetett véget, mikor az egyházi hatalom ‘végre’ függõségbe került az állami hatalomtól, ami fokozatosan az egyházi szellemiség és a szervezet (az Egyház) dezintegrációjához, effektív felbomlásához is vezetett. Gyõzött ‘a józan ész’, a felvilágosodás, mely eltörölte a sötét középkort, s vissza-adta az emberiségnek az egyetlen természetes egyistenhit jogát és lehetõségét, - a lehetõségét, hogy megszabadulhasson minden irracionális hiedelmétõl. Nemigen csodálkozhatunk ezen ‘az eredményen’, hiszen „a XVIII. században sok szellemi és egyházi nagyság is a (szabadkõmûvesség) tagjai közé lépett.” (...)

Kétségtelen aktuális kétségek

De vajon mi is a helyzet ma, amikor az államot és az egyházat ‘sikerült’ minden tekintetben külön választani egymástól, - és nemcsak hogy „az egyházi hatalom függõségbe került az államhatalomtól”, hanem a mindenre kiterjedõ globalizáció révén és következtében a katolikus egyház egyenesen ‘a multinacionális nagytõke kitartottjává’ vált; éppen úgy, mint a még máig fennmaradt nemzetállamok?!

Amikor az egész világon immáron ‘befejezett tény’ a liberális polgári demokrácia gyõzelme (Francis Fukuyama), amely rendszer valójában egy rejtõzködõ elitnek a szupranacionális finánctõke pénzhatalma révén megvalósuló globális uralma?

Amikor a Szeplõtelen Szûz - a római katolikus egyház által máig nem kanonizált - magán-kinyilatkoztatásában (lásd: fatimai jelenések, intelmek) megjövendölte: az egyházi szabadkõmûvesség lesz az, melynek árulása következményeként közeleg a végsõ óra, az Egyház kálváriája, majd valóságos keresztre feszítése?!

A világállam szinkretikus egyenvallása

Mert az idõ nem áll meg: a szabadkõmûvesség, mint titkos belsõ féreg foga már belülrõl bomlasztja Krisztus testamentumát, a római katolikus egyházat. Mivel az ismertetett deizmus nem váltotta be a hozzá fûzött ‘reményeket’, vagyis nem vált egyetemes világvallássá; most egy újabb kísérletet tesznek a „szinkretikus egyen-vallás” kialakítására, melyet valószínûleg a zsidó-keresztény egyistenhit alapjain, Krisztus istenségének a megtagadott Szentháromságból önkényesen „kiragadott” látszatelismerésével kívánnának az ortodox, a neológ és a ‘messiási’ zsidó hitûek számára egyaránt elfogadhatóvá tenni. Az elképzelés realizálása már hosszú évek óta folyik, - a katolikus egyházon belül ma már nem is annyira titokban mûködõ ‘egyházi szabadkõmûvesség’ irányításával. Netán fontolóra veszik a buddhizmus ‘egyes haladó elemeinek’ (pl. reinkarnáció) valamilyen szintû beépítését is. Ám a mohamedanizmus mindenképpen kívül marad majd, mint a Világállam elsõszámú politikai és vallási közellensége...

A jelképes jövõ

A baljós jövõt az írás szerzõje a következõképpen sejdíti meg. „Szabadkõmûves páholyok ma is mûködnek világszerte. (...) Jelképük balkezes fehér kesztyû, vagy az autó hátuljában elhelyezett fonott kalap. A magyar politikai életben is számos képviselõjük van, és nem a jobboldal (!) részérõl. A szabadkõmûvesség ma is él, Egyház-és nemzetellenes tevékenysége jelen van a közéletben.”

A jobboldal baloldali gyermekbetegsége

Nem tisztem és nem is szándékom a mai magyar politikai ‘baloldal’ kvázi meg-védése, de ez már ‘több a soknál’! Azt persze senki nem vonhatja kétségbe, hogy pl. a szociáldemokrácia és a ‘munkáskommün’ a francia forradalom ‘jakobinus’ eszméibõl nõtte ki magát, amelyek közismerten szabadkõmûves jelszavak és terv alapján szervezõdtek. Az is történelmi tény, hogy az illegális kommunista pártok szervezõdése, sejtszerû mûködése és titokzatos ‘földalatti’ tevékenysége szinte ‘a megszólalásig’ hasonlított a szabadkõmûves páholyok rejtett aktivitásához, illetve a nagy Lenin életmûve (legálisan létezõ kommunista állam létrehozása) valójában szabadkõmûves kísérlet volt, mintegy 70 év alatt elvetélt ‘elsõ kísérlet’ egységes világállam életre hívására. Sõt nem vitás, hogy minden õsbûn ‘balról ered’ nálunk is, - ámbátor „könnyû Katit táncba vinni”...!

A paktumok valódi eredete

Ugyanakkor kénytelen vagyok Eõry Zsolt úr merész, kategorikus állítását cáfolni. Vajon az 1990-es rendszerváltás, Antall ‘paktumjai’ kiknek az ötletei voltak?

A híres-hírhedt ‘Rózsadombi Paktumot’ csak baloldali politikusok írták alá?

A magyar Grand Orient vajon tisztán baloldali szervezõdés lenne?

A Magyar Demokrata Fórum baloldali párt lenne? S távolról sem ‘végül’:

Az Angol Nagypáholy, a Royal Society - baloldali szervezetek lennének?!

Talán a folytatásból majd választ kapunk ezekre a kérdésekre is...

Vác, 2004. május 17.

Czike László