Czike László




Pénteken egésznapos BKV-sztrájk



Ideje nekünk magyaroknak megtanulnunk újmagyarul.


Ezen az anglomán számítógépes nyelven, amit liberális nyelv­újít­ó­ink futó­tûz­­ként vezetnek be Magyarországon; most már nem csak a véglegesen meghódított elektronikus médiumokban, hanem már a politikában, a kultúrában, a tudományos élet minden területén.



Nyissunk Horváth Ágnessel, ki a TV2 reggeli, gond­é­b­resztõ mû­so­rá­ban járt, és ezt mondta Jakupcsek Gabriella, közgaz­dász kér­dé­sére, mikor az „visszakozással” vádolta. „Én nem koztam vissza!”. Sic! Mert a „vissza” egy elváló igekötõ…



Szóval BKV-sztrájk lesz, ezúttal „egészpéntekes”.


Hogy lesz-e most is kiegészítõ vasutas-sztrájk, nem tudhatjuk.


De a szolgáltatások elégtelenek lesznek, az bizonyos. Ameddig a vezérigazgató meg nem kapja a végkielégítõ 60 millióját, nem lesz itt rend, bár én az Ágikának ugyanennyit adnék, csak hagyja már abba a média-bazsalygást a Párizsban vásárolt ruhájában, és tûn­jön el a balliberális fenéken. Ágika még most is vígan és szorgosan intézkedik, mintha sohasem telne ki az a fránya április; a kókadt fõnöke a parlamentben meg szaval az ország bedõlt gazdaságáról, mintha az ugrándozó pannon pumát nem is õ találta volna ki az összes zuschlagos – mun­kásököl vasököl, odacsap, ahova köll – ge­hör­jé­vel együtt.


Álorvosból lesz a legjobb közgazdász, mint tudjuk.


De a Gyurcsány most „megkerülte” Ágikát…



Tehát újmagyarul.


Állítólag a kihaló magyarok helyére ujgur-törököket fognak betele­píteni; ez az információ egyenesen a skála-kópétól „jött". Meghogy Németországot megszabadítják a török vendégmunkásoktól, akik „ide” fognak áttelepülni. Azok már tudnak újmagyarul, pedig nem a törökökkel vagyunk nyelvrokonságban, hanem az ujgurokkal. A nyelvi nehézségeket csak a várható – további – kínai invázió okoz­hatja, hiszen õk nem törökök, és nem is nyelvrokonaink, viszont sokkal igénytelenebbek, mint a magyar munkanélküliek, õk majd leszorítják a nem eurokompatibilis magyar béreket, hisz’ egy ma­rék rizsen képesek teljesíteni a Konvergencia Programot.



Ezek most ki fognak egyezni, mint Deák Béccsel, 1867-ben.


Növeli a bajt, hogy a Bajnai csúcsminiszter lesz. Nyilván mások is észrevették, hogy az uniós támogatások eltûntek a laptopjáról, ha nem is tegnap. Erõsen gyanítom, hogy amirõl beszélünk, az soha nem is létezett; vagy már Brüsszelben, de legkésõbb az országha­táron ellopták az egészet. Egy tény: az elmúlt 6 évben semmi nem épült. Az nem lehet, hogy ennyire megnõtt volna az átfutási idõ…


Ráül a csúcsra, ahol már csak beszélnek a pénz hûlt helyérõl.



Egyre több városban robbantgatnak bankjegykiadó automatákat, a nagyobb nemzeti ünnepek éjszakáin molotov-koktélokat dobál­nak, ad­-hoc célpontokra. S miközben a várva-várt gyûlöletbeszéd­törvény még mindig várat magára, az antiszemitizmus terjed, bur­jánzik, mint az árvalányhaj. Medanszéról medanszéra…



Kormányzás nincs, tétován ülünk törökülésben a sodródó hajón.


Azt is beszélik, hogy Magyarországot „direkt” rohasztják le. Hogy Magyarország lesz Európa szeméttelepe, nemcsak fizikai, de men­tális értelemben is. E tekintetben miénk lehet a vezetõ szerep.


Nem csoda, hisz’ sínen van a Divergencia Program.



A nép egyre csak tûr, és titkon reménykedik.


Ha megölnek is, majd feltámadunk.



Pozitív végkicsengés?


Sólyom majd kiírja…




Vác, 2008. június




Czike László