Czike László

KARÁCSONYI IMÁDSÁG

Ha valaki megkérdezi tõlem, hogy magam milyen elveket vallok, illetve mit tartok a gondolatvilágomról, a világnézetemrõl, eszmei hovatartozásomról; azt szoktam mondani, hogy liberális gondolkodású, konzervatív eszmerendszerû, keresztény magyar ember vagyok; s szociáldemokrata, - de a szó krisztusi értelmében...!

A meggyõzõdésem ugyanis; hogy értékek csupán klasszikusak, ‘konzervatívak’ léteznek, - úgy mint: istenhit (kereszténység), nemzet, család, becsület, munka, erkölcs, szorgalom, hûség, igazság, tisztaság, önzetlenség, áldozat és szeretet. Azután ide kívánkozik még talán a hála; hogy tudjuk, kinek s mivel tartozunk!

Ún. ‘baloldal’ nagyjából azóta létezik, mióta Lucifer és Belzebub, a fõördögök szembeszálltak az õket is teremtõ Urukkal-Istenükkel. A ‘baloldal’ a kezdetektõl csak az ‘értéktelenség’, vagy a hagyományos értékrendbõl önkényesen kiragadott (ellopott, kisajátított) értékek hordozója. A ‘baloldaliság’ önmagában tehát nem rendelkezik semmiféle saját értékrendszerrel; - a legnyilvánvalóbb önazonossága a klasszikus értékeink makacs tagadása. Külön kötetet lehetne írni, hogy ilyen-formán a baloldaliságnak egyáltalán mi köze van, mi köze lehet a klasszikus értelemben vett liberalizmushoz, vagy a szociáldemokráciához, hiszen egyikük sem önálló értékrend: a szabadelvûség egyfajta gondolkodási módszer csupán, - míg a szociáldemokrácia a szegények védelmére szerzõdött, a gazdagokkal, a profithajhász tõkésekkel szemben, mely felfogás pedig legalább 2000 éves, hisz’ eredendõen Jézus Krisztustól, a keresztény vallás alapítójától származik. Amióta a liberalizmus libertariánizmussá (a szabadelvûség szabadossággá) korcsosult, illetve fajult el, és mint ilyen az egoizmus, a cinizmus, a nihilizmus és az Isten-tagadás szinonimája; a szociáldemokrácia (azelõtt: kommunizmus, szocializmus) pedig elfogadva a kapitalizmust a liberális demokrácia ‘letéteményesének’ már végleg, örökre letett utópista ideája, az ‘osztálynélküli társadalom’ felépítésérõl - végképp értelmetlen (valós tartalom nélküli) az ún. ‘baloldal’ saját értékrendjérõl beszélni, hiszen mikor Európában szociáldemokrata pártok jutnak kormányzásra, azok is a kapitalizmust építik. Arról nem is szólva, hogy ‘(m)egyesek’ egyenest a jóléti állam haláláról (európai megszûnésérõl) papolnak; - megfeledkezve arról, hogy ‘a szociáldemokrata (jóléti) állam’ volt az utolsó és egyetlen vívmány, amit a baloldal még úgy-ahogy saját, önálló eredményének tekinthetett, amíg fennállt... Most, amikor már sem az elvek ‘nem aktuálisak’, sem a gyakorlat ‘nem mûködik’ - kifejezetten ‘kortévesztés’ is baloldali értékrendrõl beszélni. Marad a tagadás!

Kívülrõl a globalizáció, az integráció és a neokonzervatizmus éppen kapóra jött!

A valódi - keresztény és nemzeti - értékrend tagadása és megtagadása egyedülálló és képtelen helyzetet eredményezett Magyarországon. A kommunista és reform-kommunista ‘korszak’ kitermelt egy olyan pénzügyi és politikai elit-réteget, mely már sem a klasszikus értékrendet (istenhit, hazaszeretet, család), sem a baloldali marxista ‘értékrendet’ - tehát már a saját gyökereit sem! - nem vallja magáénak, és egyetlen (ön)célja minden hatalom és földi gazdagság megszerzése, továbbá hatalmának végleges bebetonozása mindenfajta hagyományos értékrend ellopása, kisajátítása, ‘átalakítása’ - vagy ha másként nem megy: elpusztítása révén. Végsõ kétségbeesésükben Magyarországot - mielõtt 45 éves Csipkerózsika-álmából felébredhetett volna! - ‘bekormányozzák’ az Európai Únióba, amely csatlakozásra az ország sem gazdasági, sem erkölcsi, kultúrális tekintetben nincs felkészülve, és így az nem fellendülésének bölcsõje, hanem nemzet-mivoltának koporsója lesz... A független Magyarország (ami ténylegesen már 58 éve is csak ‘illúzió’) jogilag is megszûnik létezni, és a maga hosszú évtizedek óta konzervált lemaradásával és nyomorával együtt atomizált régiókra esik szét, melyek különálló fejlesztése már kizárólag a multinacionális cégek és a szupranacionális hatalmak jóindulatától fog függni, hiszen ‘a nemzetállam’ fokozatosan minden pénzügyi és jogi befolyását elveszíti; majd maga is ‘elhal’, amint azt Lenin jóval korábban ‘megjövendölte’...

Magyarország, édes hazánk, - feloldódik a globális semmiben!

A nép vagyonát 1988. és 1998. között - aki kapja, marja! - elprivatizálták, szét-osztották a külföldi és a hazai fináncoligarchia rejtõzködõ tagjai között; a belépés után pedig majd kihirdetik minden maradék magyarnak, hogy (persze csak felvett hitelei, adósságai maradéktalan kiegyenlítése után!) mehet világgá, kis batyujával, néhány darab hamubasült pogácsával: hátha megnyer egy pályázatot Brüsszelben. A családját, az otthonát (a lakását), a munkáját és a hazáját pedig felejtse el... Az másoké lesz; - olyanoké, akik létfenntartási költségeiken felül az elõírt profitot is képesek megtermelni. Mivel a magyar nem ilyen: szétszóratásra, kihalásra ítélik.

Ha egy (vallásos) ember súlyos beteg lesz, vagy valamilyen anyagi, lelki, erkölcsi trauma éri - magától értetõdõen imádságban kéri Istent, hogy segítsen rajta. Ez a magyar nép, ez a mai Magyarország mind gazdasági, mind erkölcsi értelemben halálos beteg. A magyar bérek európai úniós viszonylatban távolról sem fedezik a megélhetés költségeit (bruttó 1/7-e annak!); igaz ugyan, hogy ezzel szemben még néhány hónapig némely áraink felét-kétharmadát teszik csak ki az ‘úniósaknak’. A belépéskor viszont végképp elszabadul a pokol - a megélhetésünknek: annyi... Egy valamire való, önmagát valamire becsülõ nemzet - mint például a francia - már régen radikális megoldáshoz folyamodott volna (kérdés: mikor, ki ellen?!), de nekünk, magyaroknak nem tetszett forradalmat csinálni; kijátszottuk végzetünk játszmáját a legutolsó kártyalapig. Ami Magyarországon most folyik, annak neve: végelszámolás. Azon sem csodálkoznék már el, ha a magukat baloldali értékõrzõ elitként aposztrofálók - élve egy utolsó lehetõséggel - az összes bankot, kasszát és portfoliót még utoljára ‘légüresre’ kiürítenék; mielõtt az Európai Bizottság tenné meg országunkkal (velünk) ugyanezt. Aki azt hiszi, hogy a privatizációnak már vége, az nagyon téved - az igazi vásárlási roham majd csak most kezdõdik... Medgyessy Péter félti a magyar lakosságot a végsõ eladósodástól; ezért megvonta a nép többségétõl a lakásvásárlás hitelfelvételi lehetõségét. Tette ezt, ami közben a magyar állam már amúgy is kilátástalan belsõ és külsõ eladósodását éppen hogy a szocialista kormány gyorsította fel újra, elviselhetetlen mértékûre! A gazdaság összesített (belsõ és külsõ) adóssága már meghaladja a 75 milliárd USA-dollárt, de a problémát a csak néhány milliárd forintnyi lakáshitel okozná? Ki az, aki ezt elhiszi? Légutántöltös Gripeneket, méregdrága luxusautókat kormányzati célokra tudunk vásárolni, de lakásvásárlásra már nem telik? Kinek szolgál ez a kormány?! Törvényei, viselkedése cseppet sem vezethetõk le az isteni erkölcsi törvényekbõl. De a magyar nép viselkedése sem mérhetõ egy büszke nép - mondjuk: a francia - mércéjével! Ez a nép oly szelíd, hogy önként megadja magát a sorsának. A sorsa pedig immáron közvetlenül is csak Isten kezében van. Térdeljünk hát le, imához:

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek-földnek teremtõjében, Õ egy fiában, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ott ül az Atyaistennek jobbja felõl, onnan lészen eljövendõ ítélni eleveneket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, egy katolikus keresztény anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bûneinknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet. Ámen!” Mindezeket hisszük, Uram; s nemcsak azt, hogy: ‘egy Isten van’!

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket - miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek -, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Igen, Uram - tõlük! – „Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség, mindörökkön örökké, Ámen!”

„Üdvöz légy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus! Asszonyunk Szûz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk bûnösökért most és halálunk óráján. Ámen!” Nagyboldogasszonyunk, kérünk, mentsd meg a Te országodat!

Boldog Karácsonyt mindenkinek; a remény, az Úr ím’ megszületett!

Vác, 2003. december 14.

Czike László