Czike László

A rajnai mormon

1. Szcientista telefon

Jezowski Barna mélyen elgondolkozott a „barátjával” folytatott te­le­fonbeszélgetés után. Talán meg kéne már kurtítani egy kicsit azt a fe­ne nagy büszkeségét! Mert hogy cirka 15 évvel ezelõtt komp­lett gyárat kapott a tudományelméleti egyháztól – mely azután ki­nõtte magát, és a szekta egyik hazai bázisává vált -, még hagyján, de hogy szakmai és anyagi sikereit kizárólag saját zsenialitásának tudja be, mi több bizalmas körökben 5. fokozatú angyalnak állítja be magát, aki már csak kedvtelésbõl, az emberek megsegítésére jött le a Földre, hát az már erõs túlzás!

De hogyan?

Nem tudott mit kezdeni az olyan figurákkal, akik az anyagi sikert tekintik a földi lét egyetlen (ön)igazolásának, és mindenkit lúzer csepûrágónak tekintenek – és úgy is bánnak velük -, akinek nincs egy-két milliárdja, de legalább egy jól menõ kis vállalkozása, vagy minimum egy biztos állása, amely a szolid polgári jólét záloga.

Azokkal meg már végképp nem tudott megalkudni, akik közéleti­­, üzleti, társadalmi tevékenységükben álarcot hordanak, mimikrit alakítanak, csak hogy teljes kényelemben élhessenek, aztán ebül szerzett millióikból igyekeznek megvenni azt a valós bölcsességet, amelyet csak igaz küzdelemben – sebeket kapva és sebeket osztva – minden kockázatot vállalva, saját élettapasztalat­ként lehet meg­szerezni. Akik azt hiszik, hogy a bölcsesség megvásárolható!

Barátja felrótta Jezowskinak, miért kell neki mindent észrevennie. Hat év óta még mindig nem érti, hogy bölcs csak abból lehet, aki mindent észrevesz, és észrevételeinek vállalja minden konzekven­ci­áját is. Nem érti, hogy az életet nem lehet nyakig élvezetben lu­bic­kol­va, ám kifelé mégis az ájtatos szüzet játszva végigélni…

Akinek mégis sikerül, nem „bölcs”, maximum ügyes csaló.

„Mutassatok nekem egy bölcs milliárdost!” – füstölgött.

2. Áltudományos kutatóintézet

Jezowski visszaemlékezett elsõ komoly élményére, mikor szembe­szállt a mindent elborító korrupcióval. Amikor a tudományos igaz­gatóhelyettesbõl hirtelen leányvállalati igazgatóvá avanzsált öreg­úr­ról csakhamar ki­derült, hogy a szakmi­­nisztériumtól a zsíros és könnye­dén tel­jesíthetõ megbízásokat a pénz egyrészének állam­tit­­kári magánzsebbe – furfangos kerülõ úton - történõ visszacsor­ga­tá­­sának tervével, ígéretével szerezte. Mi­vel nem mûködött együtt­­, nem utalványozta a fiktív szerzõdéseket és bizonylatokat - meg­hi­úsította a korrupciós ügyletet; ám végül mégis neki kellett fel­adnia megérdemelt állását, a bukott igazgató pedig vigaszdíjként mun­kaérdemrend bronzfokozatot kapott.

„Vihart arat, aki korán kihívja maga ellen a sorsot!” – gondolta.

3. Voluntarista vezérigazgatók

A nyolcvanas évek végétõl megkezdõdött a kapitalizálódás; divatja jött – a Pártközpont meg kötelezõen elõírta! -, hogy minden állami nagyvállalatnál hórukk, be kell vezetni a komplex számítógépes in­formációs rendszert, ahogy akkoriban a császár új ruháját el­ne­vezték. Igen ám, de ennek megvalósításához egyrészt a kultúra, a hozzáértõ szakemberek hiányoztak, másrészt a józan ész, hiszen a pártcsinálta felsõvezetõk között „buta munkás és paraszt” is szép számmal akadt. Az óriás olajcégnél a dongalábú, karvalyorrú, ke­se­­lyû­tekintetû vezérigazgató a fejébe vette, hogy információs szak­­ember haverjával hamar teljesítik a kapott bonyolult felada­tot, így a "Kámfor Tröszt” lesz a jó stréber, a Pártközpont éltanulója.

Nem így történt.

Jezowski Barnát bízták meg annak kiderítésével, va­jon nem „sza­bo­tázs” okozza-e a készrejelentés egyre kellemet­le­nebb késedel­mét, arra a gyanúra alapozva, miszerint a könyvelõk között – a számokkal dolgozók ugyanis nem beszélhettek mindig mellé – sok volt a „reakciós”. Hamar kiderítette, hogy a számítógépesítés ered­ményes befejezésé­hez jószerivel az alapok is hiányoznak, csak ed­dig nem volt senki, aki kimondja: a donga király anyaszült mezí­telen. Oly sok pénz folyt el, hiába… Jezowski nemcsak kimondta, le is írta – néhány hét múltával felmondtak neki, távoznia kellett.

„Igen, rajta voltam az úton, amelyrõl nincs letérés.” – merengett.

De más dolgok is divatba jöttek, mint például a legnagyobb közúti fuvarozó vállalatnál (Hungarokaméleon) a külön bejáratú vezetõi mos­dó, ahol tetõtõl talpig, minden rózsaszínre volt mázolva, a ki­lincs és a csa­pok valódi sárgarézbõl készültek. Je­zow­ski egy­szer már nem bírta visszatartani, engedély nélkül betévedt – nyomban kizavarták. A vezér – a maratoni értekezletekre és a gya­kori szé­kelykáposzta menüre tekin­tettel – egy „kockalada” akkori áráért – auto­mata fingelszívó készü­lékkel felszerelt, norvég vezetõi forgó­szé­ket is beszereztetett magának, majd kajánul észrevételezte, ha valaki más szellentett. Az átfogó szá­mítógépesítés elõtt – minden eshetõségre készen – teljeskörû folyamatszer­ve­zésbe kezdett, csak hogy papíron (folyamatábrákon) is lássa, mivel foglalkoznak a be­osztottak egész álló nap. Jezowski megállapította, hogy a szervezõ külsõ cég afféle „ügyvitelszervezési parazita”, amely megrendelõje teljes tájékozatlanságát kihasználva, örökös szervezésre rendezke­dett be. Fõnöke ezúttal hallgatott józan tanácsára, hogy mindenki kapja meg a prémiumát, a parazitának pedig mondjanak fel. Miu­tán a vezér kihirdette, hogy „jó mulatság, férfimunka volt” – ma­rasztalta, de Jezowski erõs hányingert érzett, és önként távozott.

Új cégénél már egyáltalán nem is csodálkozott.

Az igazgató bizalmasan arra kérte: a semmibõl készítsen mér­le­get, ugyanis minden számviteli bizonylat eltûnt. Egy millió forint pré­mi­umot ígért. Két nap után a szobájában már mahagóni íróasztal és 2 színes televíziókészülék is volt, de jobbnak látta felmondani.

„Jött a Karácsony, és nem volt állásom.” – emlékezett szomorúan.

4. A pokol legalsóbb bugyra

Jezowski 1997-ben a Közszolgálati Televízió elnökének fõtanács­a­dó­ja lett, vezetõ közgazdász beosztásban. Ám ezek a „hangzatos” rangok, címek csak a fedett „puccs” elkendõzésére szolgáltak, már amellyel az elnök „belsõ forradalmat” próbált kirobbantani, önnön megmentése érdekében, hiszen – mint jóindulatú semmittevõt – a leváltás közvetlen veszélye fenyegette. A végsõ egzisztenciális két­ség­beesésében kiagyalt haditervet teljes egészében új tanácsadó­já­ra építette, akit munkaköri leírásában a kendõzetlen szakmai i­gazság maradékta­lan feltárásával bízott meg. Hogy mi az igazság? Hogy ki, mennyit, milyen módszerekkel lopott el, több év alatt fo­lyamatosan a Televízióból, amiért is az a csõd közvetlen közelébe ke­rült. Jezowski – pluszként - azt is kiderítette, hogy a Televíziót az állam politikai játékszerként használja; - a pénzügyi és morális csõd elsõsorban felelõtlen pártpolitikusok tetteinek az eredménye. Jelentéseit még az állami tulajdonosi jogokat gyakorló grémiumok is kvázi titokban sokszorosították, terjesztették. Az elnök le­váltása után Jezowskinak felmondtak, a bukott elnök maradhatott.

Mindezeket megírta az alfejezettel azonos címû könyvében, s írás közben már kezdte megérteni, hogy Magyarországot minden szin­ten félrevezetik, ami áttekinthetõ, átlátható bármely területrõl.

„Terelgetett birkák vagyunk, a saját országunkban!” – tûnõdött.

5. Nexusban a Co-Nexussal

Ezen elsõ könyvében Jezowski már ösztönösen ráérzett mindarra, amit tudatosan csak a késõbbiekben írt meg. Nevezetesen arra, hogy Magyarországon (is) fejétõl bûzlik a hal; - az egyébként folya­matosan magas, és fejlõdõ teljesítõképességû nép azért vergõdik, azért él egyre szegényebben és növekvõ zûrzavarban, mert vezetõi elárulták, eladták az országot. Egyedül ez magyarázza meg, miért rosszabbodik a helyzetünk, napról napra. Az országot ma ugyan­az a „reformkommunista” pénzügyi és politikai elit vezeti a vissza­fordíthatatlan eladósodásba, a megsemmisítõ széthullásba, ame­lyiknek a „kísérleti elõfutára” közvetlenül a Co-Nexus Rt. – szabad mûfordításban = összefonódás - volt. Még a legismertebb nevek is igézõen visszaköszönnek, pedig 1996-tól már az állam is üldözte a Vörös Ördögöt (néhai László Andrást), aki a hívei szerint részben a nyomozó szervek „zaklatásai” következtében hunyhatott el, me­gint má­sok vé­lekedése szerint azonban „annyira fontos személy” (V.I.P.) lehetett, hogy nem is a farkasréti „ál-urnában”, hanem va­lahol Jeru­zsálemben nyugszik. Elõbb hát kicsiben-magánban ki­kísérletezték a nemzet anyagi-erköl­csi szétzüllesztésének modell­jét, majd a népbutító „rendszer­vál­tás” után 12 évvel be­vezették a Co-Nexust, mint új „államformát”. Ezért a „gengszterváltás” tulaj­donképpen nem más, mint a kísérleti kommunizmus hivatalos le­gi­timációja, összállami szinten. A fedett (burkolt) államkapitaliz­mus­ból így lett monopolkapitalizmus, melynek az a lényege, hogy a minden hasznos, közérdekû funkciójától, valamint saját pénzé­tõl és vagyonától is megfosztott nemzetállam a multik helytartó ügy­nökségévé zsugorodik, alacsonyodik és aljasul, a népet meg szétkergetik a kufárok, a szélrózsa minden irányába. Aki futtában még bejut-befér az orwelli állatfarm karámjába, még elvegetálhat néhány évig, míg a többinek – lásd: luganói tanulmány – a Római Klub ajánlása szerinti balsors (lásd: Himnusz) jut osztályrészéül, vagyis a genocídium. Marad majd 6-7 millió kamatrabszolga…

„Szegény, szegény megvezetett népem!” – motyogta maga elé.

6. Betonútépítõ történelmi melodráma

Ugyebár Olaszországban az autópályaépítés – lásd: a ’70-es évek olasz maffia-filmjeit, pl.: „A rendõrfelügyelõ vallomása az állam­ü­gyésznek” címût, melyben a maffiózók a gyönyörû Stefania Sand­rellit, mo­dern Kõmíves Kelemennéként, beleöntik a betonba – ha­gyományosan az állam, illetve a vele összefo­nódott (vö.: Co-Nexus) maffia üzlete, vadászterülete volt (?). Hogyan is történt ez nálunk? Mi­után – a fideszes – állam megelégelte, hogy az állami autópálya­építés minden profitja (mi több, a bevétele!) közvetlenül Sziciliába vándorol, csendben megszüntették a Betonútépítõ Rt.-t, és feltá­masztották a Vagyonügynökség által határozatban megszüntetett, ám valami rejtélyes okból mégis fennmaradt Betonút Rt.-t, ám az olasz betegség virulensen újra kitört a magyar vállalaton is (vö.: a Co-Nexus könyv vonatkozó fejezetével, mely már 5 évvel megelõz­ve korát, elõre borítékolta a várható eseményeket.) Az ominózus K & H bankbotrány kapcsán rabláncra fûzve „sétáltatták” a fõvárosi MSZP frakcióból gazdasági igazgatóvá avanzsált Garamszegit, de nem sokáig váratott magára Dunai fõnöke levitézlése sem. Közben a magyar állami autópályaépítés 1 km-re vetített ára néhány év a­latt az 5-6-szorosára emelkedett. Ennyiért a maffia is építhetné…

„Ha az állam ki akarja fehéríteni a feketegazdaságot, a legjobb, ha

mielõbb felszámolja önmagát.” – szûrte le a tanulságot Jezowski.

7. Maffia, szabadkõmûvesség, szcientológia

És akkor Jezowski hirtelen átlátta a teljes összefüggés-rendszert! Tudjuk jól: a fenti titkos szervezetekbõl – a címben szereplõkhöz tedd hozzá még az állami és a magán titkosszolgálatokat – ember életében nem léphet ki. Jezowski is csak két példát ismert erre: az amerikai Myron Fagan-t, aki hollywoodi producerbõl, illuminátus­ból lett leleplezõvé; és a magyar Sándor András írót, aki „mindent” tudott, így lett magyar nemzeti, református szabadgondolkodó.

De több élõ példáról nem tudunk.

Jezowski ismét eltûnõdött „barátja” telefonján.

A „barát” váltig állította, hogy 12 éve kilépett a Szcientológiai Egy­házból, továbbá a templomos (zöld) szabadkõmûvességhez se’ fûzi már semmilyen személyes kapcsolat, annak ellenére, hogy a ne­ve még ma is ott szerepel elõadóként, az internetes honlapjukon.

„Hogy lehet, hogy ez az 5. fokozatú angyal – kilépett?”

Kilépett, de nem vették el, övé maradt a Gyár.

„Lehetséges ez?” – tépelõdött.

Különösen az nyugtalanította, amit a mai Kormányról hallott.

Hogy „egyszer”, ugye, van a kommunista titkosszolgálati kötõdés, a rokoni kapcsolatok által. De rebesgetik azt is, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfõt, 6 évvel ezelõtt, tulaj­­donképpen a Bilderberg-csoport feje, Rasmussen, egykori dán miniszterelnök jelölte-a­­vatta az MSZP hivatalos miniszterelnök jelöltjévé. De legfõképpen azt is beszélik, hogy Gyurcsány Ferenc és Horváth Ágnes tulajdonképp’ a Szcientológiai Egyház „utasítására” verte széjjel a magyar egész­ség­­ügyet, benne következetesen a „bolondokházát”, az OPNI-t…, amely a szcientológusok „õsi ellenségének” – vö.: Veér András írá­saival! – tekinthetõ. Vajh’ nem a paranoid-skizofrén „siker­(grand)­ori­en­táltak” mély, immanens frusztrációjából fakad mindez?

„Mi folyik itt?” – gondolkodott félhangosan.

8. Selyemgabalyító rendszerváltás

Jezowski nem tartozott azon tollforgatók közé, akik az internetrõl „szereznek” témát, sõt, imitt-amott még komplett szövegrészeket is lopnak. Önállóan gondolkodott – kizárólag információt gyûjteni „járt” a világhálóra, vagy már kész gondolatrendszeréhez keresett további érvanyagot, vagy effektív, tényszerû, írásos bizonyítékot.

A feje valósággal zsongott a sok, zavaróan ellentmondásos infor­má­­ció­tól, csak úgy összevissza szörfölt-szlalomozott a legkülönbö­zõbb honlapok, képek között, mintha fogalma sem len­ne róla, valójában mit is keres. Annak idején így talált rá Myron Fagan el­képesztõ könyvére is, egy internetes kép „háta mögött”…

Neveket, fogalmakat írt be a keresõbe, hátha.

És akkor egyszer csak rátalált.

Két, a Történeti Hivatal pecsétjével is ellátott titkosszolgálati jelen­tés formájában. A dokumentum: 880212 firefox doc. A másik, a 830209 sorszámú különösebb információt nem tartalmazott, csak arra „volt jó”, hogy formálisan és tartalmilag is igazolja az elõbbi valódiságát, tehát verifikálja azt.

„Úristen! – kiáltott fel magában Jezowski -, ha a „Festõ” fedõnevû ügynök dossziéjából származó szigorúan titkos jelentés tartalma va­lós, akkor az MDF-fel kapcsolatos minden gyanú, elõzetes bizal­mas infor­máció megalapozott! Akkor a „rendszerváltó” MDF-et (1) eleve a halódó kommunista rezsim alapította, duplafenekû blöff módjára, kettõs céllal, vagy (2) az MDF teljességgel a kommunista rezsim ellenõrzése alatt – és káderei titkos beépítésével – alakult.”

A két variáció között Jezowski nem látott lényegi különbséget.

Az MDF-et egy állig bemikrofonozott „templom*”-ban alapították.

9. Rejtély a szemétkonténerben

Jezowskit aznap valósággal üldözte a balszerencse.

Szcientista ismerõse – aki mellesleg egy, az épület tetejérõl induló vörösréz-csõrendszeren keresztül (sikerrel) pránát vezetett a Gyár szere­lõ­­mûhe­lyé­be, hogy növelje az ott dolgozók termelékeny­ségét – mindig óv­ta attól, hogy mindig mindent észrevegyen. „Nem kell keresni a bajt! – mondogatta -, jön az magától is, de ak­kor sokkal kisebb mértékben és gyakorisággal. Szinte egész életed ar­ról szól, hogy mindig észreveszed és „megzenésíted”, ami nem rád tartozik! Ne keress, ne kutass, ne nézz a dolgok mélyére, de azért oszd meg velem mindig, amit megérzel, megtudsz, vagy be is bizonyítasz!”

Elgondolkozva sétált az utcán, egymagában.

„Végül is igaza van! – gondolta -, azért jutottam koldusbotra öreg koromra – se munkahely, se nyugdíj, se egészség, se biztosítás, se vagyon, se jövedelem -, mert minden történésnek tudni akartam az okát és minden fedett összefüggést feltárva, minden rejtélynek, ellent­mon­dás­nak mindig megkerestem a magyarázatát. Amíg meg nem fejtettem a titkot, nem tudtam jól aludni. Nesze nekem…”

S akkor meglátott valamit, közvetlenül maga elõtt, az utca föld­jén, egy nyitott tetejû szemétkonténerben. A szemét tetején feküdt egy dosszié, szokatlanul tisztán és rendezetten, kirítt a környezetébõl. Nem szokott „guberálni”, de önkéntelenül kiemelte a konténerbõl, és kinyitotta. Bár ne tette volna, de ez csak utólag derült ki.

A dosszié tartalma egy európai úniós pályázat költségelszámolása volt, a projekt minden szükséges mellékletével felszerelve. „Soha ne vigyél haza ismeretlen fajtájú állatot!” – szólalt meg õrangyala figyelmeztetése -, de Jezowski gondolkodás nélkül hazavitte.

Otthon kibontotta a csomagot, és belemélyedt.

A „Cornwallis Rt.” nevû társaság – elfogadott európai úniós pályá­zat keretében – elköltött és bizonylatolt mintegy 80 millió forintot, melynek keretében lényegében 40-50 fõ részére 2 tanfolyamot bo­nyolítottak le, váltakozó létszámmal, a Dunakanyar pazar szállo­dá­i által kínált konfe­renciatermekben, néhány nap leforgása alatt. Szakmai tanfolyam + angol gyorstalpaló nyelvtanfolyam elvégzése volt a projekt tárgya, a végén „megfelelt” vizsgaminõsítéssel. Két, a szakmában kevéssé ismert betéti társaság szolgáltatta az elõadó­kat, brut­tó 5000 forint/óra (szorozva a hallgatói létszámmal) dí­ja­zás ellenében. A felhasznált projekt-költséget összességében az óradíjak + a konferenciatermek bérleti díjai, stb. tették ki. A pro­jekt pályá­zója pályázatát a következõ szöveggel indokolta: „Az el­múlt években visszaesett a motorkerékpárok értékesítése, emiatt szükségessé vált az értékesítésben résztevõ dolgozók továbbképzé­se." A projekt „megvalósítása” révén létrejött „végeredmény” a már említett számú „megfelelt” minõsítés. Nem remélhetõ, hogy általa növekedni fog a motorkerékpárok értékesítési volumene, hiszen a keresletcsökkenést semmilyen „továbbképzés” nem kompenzálja.

De ha netán „igen”, hát akkor is, milyen új érték jött itt létre?

Maximum a tulajdonos profitja nõ, vagy nem csökken…

„Kifizethetõ.” – szólt a komplex értékelés minõsítése.

Jezowski csak nézett maga elé, szomorúan:

„Az a sok-száz milliárd forintnyi úniós pénz – mind így folyik el?

Magyarország befizeti, mindannyiunk adójából, és azt a kisebbik hányadot, ami esetleg „visszajön”, ilyesmikre költik el? Csodálko­zunk, hogy(ha) így nem épül semmi (pl.: Duna-hidak, 4-es metró, kórházak, iskolák, stb.), nem jön létre semmilyen új érték?”

Becsukta, összekötözte a dossziét.

Kiment az utcára, és a „lopott holmit” visszatette oda, ahol találta.

„Magyarország – nyugodjék békében.” – mormolta.

Valami hiányérzetféle – deja vu - nem hagyta nyugodni, de késõbb rá­­jött, mi az. Többször gondolt rá, értékelés közben is, vajon kié is lehet a pályázó cég, de nem tudott rájönni. Pedig már kapisgálta…

Egy angol? Vagy svéd? Rover vagy Volvo? Netán a Lockheed, vagy a Gripen? Valaki, aki – miközben a fõpolgármester az új mûfogso­rával tanult mûmosolyogni a mûtükör elõtt – Co-Nexusos barátai révén (vö.: portfolió-menedzsment) már lényegében egész Buda­pes­tet magáévá tette? Akirõl hírlik, elnyeri az új Parlament felépí­tésének úniós tenderét is? Valaki, akit „libás”-ként is tisztelnek?

Rémlett, hogy az illetõ Németországból, Franciaországból jött.

Beszélik, valami rajnai mormon, vagy mi…

---------------------------------------------------------------------------------

*”Templom” = a szabadkõmûves képes beszédben a „páholy” fedõ­neve.

Vác, 2008. június 20.

Czike László