Czike László

Az okkult apriori

Okkult: rejtett, titkos, titokzatos, ‘fedett’, takart, leplezett, természetfölötti

Okkultizmus: a természetfölötti, titokzatos erõkben való hit, ezekkel foglalkozás és ennek elmélete (asztrológia, mágia, spiritizmus, stb.)

Apriori: a tapasztalatot, tényeket megelõzõ; a tapasztalatot mellõzõ megállapítás vagy ítélet. Elõzetesen, semmit (pl. ‘tárgyi bizonyítékot’, tudományos értékelést, vizsgálati eredményt, pl. leleteket, stb.) be nem várva.

Apriorizmus: ismeretelméleti felfogás, amely szerint a tér, az idõ, az okság és a természet törvényei nem is a természet, hanem az emberi megismerõ képesség tulajdonságai, vagyis mindezek függetlenek a tapasztalattól.

1. Ego-és geocentrikus világkép

Igen ám, de más megfogalmazásokból tudjuk, hogy a hit is olyan meggyõzõdés, amelyet bizonyítani nem tudunk; tehát elsõ ránézésre azt ‘hihetjük’, hogy ez a bizonyos apriorizmus nem lehet más, mint minden olyan hit és meggyõzõdés, ami kívül áll az empirikus bizonyíthatóság keretein, határain, lehetõségein, és ‘ebbe’ a fogalomkörbe ‘természetszerûleg’ beletartozik mindenfajta istenhit, valamennyi vallás, sõt az összes olyan ‘meggyõzõdés’, amely természetfeletti (transzcendens) létezõk, erõk földi-anyagi tevékenységét feltételezi, vagy azokkal, mint valóságos tényezõkkel operál! A mi világunkra egyfajta tudathasadás is jellemzõ: miközben görcsösen ragaszkodunk földhözragadt (ego-és geocentrikus) világképünkhöz, és csak a kézzelfogható, megtapasztalható és hasznosítható dolgokat fogadjuk el az életünk valós meghatározóinak; közben mégis állandóan tudatalatti (atavisztikus) megérzéseink (intuíciónk) szerint cselekszünk, és/vagy olyan ‘lelki fogódzókat’ is keresünk, igénybe veszünk, melyek egzakt bizonyítása, verifikálása lehetetlenség. Elég, ha egyetlen példát hozunk: az akadémiai tudós nekifog újabb értekezéséhez a kvarkokról (melyek mellesleg nem kézzelfoghatóan létezõ anyagi részecskék!), de a munka elõtt elolvassa az elektronikus levélben kapott aznapi horoszkópját...

2. A hitetlenek a keresztényekre építenek

Ámde van ennek az össztársadalmi tudathasadásnak egy még sokkal veszélyesebb formája, mégpedig amikor az ‘okkultizmust-apriorizmust’ tudatosan, másodlagos hatásként, eleve bekalkulálják ravasz emberek, és ezáltal piaci-üzleti tényezõvé emelnek olyan ‘eszközöket’, amelyek elsõdleges hatású létezésében nem hisznek. Legyen erre példa a politikai marketing! Az adott politikus nem hisz Istenben, de pontosan tudja, hogy a jóérzésû emberek döntõ többsége egyistenhívõ; ezért úgy hitetlen és ateista, hogy közben hitre és vallásra szólítja fel a legszélesebb emberi tömegeket, mert tudja, hogy a hatalmat csak a tömeges istenhitre apellálva képes megszerezni és megõrizni. Közismert jelenség az is, amikor az egyébként hitetlen tõkés vállalkozó a legszívesebben keresztény munkavállalókkal dolgoztat, hiszen jól tudja, hogy a hívõ keresztény egyrészt az ‘üdvözüléséért is’ dolgozik, amiért sokkal megbízhatóbb munkaerõ a hitetleneknél; másrészt még a kizsákmányolást is sokkal jobban tûri, mert ártatlanul naív, ugyanakkor Jézushoz akar hasonlítani, ezért aztán fát is vághatnak a hátán, zokszó nélkül tudomásul veszi, míg a hitetlen azonnal fellázad... Így válik a hitetlenek hitre építése társadalomformáló erõvé...!

3. A materializmus: okkult apriori

Nekünk keresztényeknek bizony meg kell különböztetnünk egymástól az abszolút racionális egyistenhitet és az alaptalan okkult-apriorisztikus meggyõzõdést! Ami egyáltalán nem könnyû, hiszen a Sátán ügyesen keveri a kártyákat: a legaljasabb trükkje éppen az, hogy úgy összekeveri az igazságot a hazugsággal, alig gyõzzük szétválogatni. Kezdjük ott, hogy a természetfeletti világ valóban létezik: vannak okkult erõk is. Az eltévelyedés egyik formája tehát, amikor valaki egyáltalán nem veszi tekintetbe ezek mûködését, és úgy éli le az életét, mintha csak anyagi világ lenne. Súlyosabb - skizofrén - eset, hogyha az illetõ nem hisz ugyan az ezoterikus erõkben, de üzleti-politikai marketingjében felhasználja azokat, mintha lennének! A következõ ‘fokozat’, mikor az ember tudás, ismeretek, intelligencia, intuíció, hit és meggyõzõdés hiányában az események, az evilági és másvilági erõk játék-szerévé válik, és csak hányódik az élet tengerén, mint a láthatatlan, felmérhetetlen erõknek kiszolgáltatott, az evezõjét és iránytûjét is elveszített dereglye a háborgó óceánon. A legsúlyosabb, ha valaki tudatosan köt szerzõdést a sötét hatalmakkal.

4. A birkanyáj-effektus

A materializmus gyökerei is az ókorig nyúlnak vissza. Az anyagelvû világnézet a mai ismereteink szintjén már teljességgel tarthatatlan, mégis az emberiség döntõ többsége ‘meggyõzõdéses’ materialistának tekinthetõ. Ennek egyrészt az egykori kommunista fél-világuralom az oka, másrészt az a (háttér-)hatalmi felismerés, mi szerint a széles néptömegeket a lehetõ legmélyebb tudatlanságban (birkanyáj-effektus) kell tartani, mivel gazdasági-pénzügyi, politikai és szellemi-kulturális manipulálásuk a tudatosság legalacsonyabb szintjén valósítható meg a lehetõ leghatékonyabban. Az anyagelvûség - az élet egyetlen célja a meggazdagodás, a siker és az élvezetek habzsolása: a hosszú, egészségben és jólétben átszórakozott aktív idõszak, majd a legmagasabb nyugdíj, végül a fájdalommentes eutanázia - a legkényelmesebb életelv, illetve program; ugyanakkor semmilyen magyarázatot nem ad sem a világ keletkezésére, sem az emberi élet végsõ céljára. Mindamellett a ‘praktikusságból’ vagy valójában tudatlan ember életét is befolyásolják, éppúgy meghatározzák természetfölötti erõk; ha tetszik ez neki, ha nem. Legfeljebb nem tud, vagy nem akar tudni róluk. Sajátos ‘struccpolitika’ ez, mely ráadásul minden reális alapot nélkülöz. Sõt! Az anyagelvû ember gondolkodásmódja megfordítja a valóságot, és mindent egy tükrözött ‘alulnézetbõl’ szemlél, próbál megközelíteni.

5. Szocik szerint: Jézus ‘természetgyógyász’

Vulgáris kifejtésben: Istenben például azért sem hisz, mert ugyebár a Biblia ‘tele van’ különféle krisztusi csodatételekkel, melyeket ‘helybõl’ szamárságoknak ítél, mert a tudomány ‘nyilván’ nem igazolhatja vissza a vízen száraz lábbal járást, a lepra kézrátétellel való meggyógyítását, a háromnapos halottak feltámasztását, a kenyér és a hal megszaporítását, a víz borrá változtatását, a test feltámadását és az üdvözült/feltámadott test ‘átmenetelét’ a kõfalon, vagy éppen a levitációt. (Érdekes, van egy szoci-liberális, visszajáró ismerõsöm, aki persze gúnyból - de megmagyarázhatatlanul erõs felindulással! -, következetesen csak ‘egy természet-gyógyásznak’ nevezi Jézust, hogy így határtalan megvetését is kimutassa iránta. Tudós ismerõsöm számára ugyanis ez a ‘foglalkozás’ szimpla szitokszó, de nem ám az efféle ‘álorvosi tevékenység’ okkult apriori jellege miatt, hanem a sznob, a parvenü prüdériájából kifolyólag!) Pedig fogódzkodjunk meg: a mai tudomány pontosan tudja, hogy Jézus csodatételei egyáltalán nem jelentik a természet alap-törvényeinek kvázi felrúgását, mert a természetnek nincsenek is alaptörvényei, - a tudomány nem is a természeti törvényeket kutatja, hanem az isteni teremtés titkait, amelynek az egyetlen ‘alaptörvénye’, hogy egészében véve egy csoda, a ‘csoda’ a lényegi mûködési elve, vagyis a valóságos csoda az, hogy mûködik!

6. A csoda, hogy a világ ‘mûködik’...

A teremtés eredménye - az anyagi + szellemi világ, s a kettõ halandó egysége, az ember - ugyanis önmaga a megvalósult csoda, hiszen minél mélyebbre hatolunk a titkok ‘megismerésében’, annál elképesztõbbnek tûnik az egész. Az anyagi világ a semmibõl keletkezett, sõt, maga a megtestesült (materializálódott) semmi, és - csodák csodája! -: mégis mûködik! Az atomok belsõ kis világa egy nagy tágas üresség, amelyben valamilyen érthetetlen erõk, ‘mozgási energiák’ mûködnek, és hatnak egymásra: keringenek, elvegyülnek, átalakulnak, elillannak, elõteremnek és megsemmisülnek, azonban az ún. ‘nyugalmi tömegük’ bizony megfoghatatlan és azonosíthatatlan. Az atomtudósok, a magfizikusok bizony ‘rébuszok’ mesterei, egyezményesen rejtjelezett nyelven a megfoghatatlan, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis mûködõ’ jól szervezett laza semmit kutatják: leírják, elemzik, felhasználják, mûködtetik, de fogalmuk sincs arról a szubsztanciáról, ami a dolog lényege, ami a virtuális manifesztáció mögött, mint végsõ és egyetlen valós, örök ok meghúzódik. (Az Univerzum metagalaxisaiban egyébként nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a mikrovilágban. A mérhetetlen, végtelenül táguló ‘jéghideg’ ûrben, a gigantikus laza semmiben egymástól óriási távolságban ‘anyagcsomók’ úsznak, égitestek épülnek fel az elõzõekben leírt ‘minõségû’ kisméretû semmi-kockákból, és képeznek csillagrendszereket, amelyek drámai önfejlõdése egyelõre csak üres díszletnek tûnik az ember tragédiájához, az isteni színjátékhoz /apropó: mindkét író, Madách és Dante is beavatott volt!/, de még egyéb meglepetések is érhetnek bennünket, például az, hogy nem vagyunk egyedül. A Világegyetem nélkülünk is, velünk is - köszöni: jól van! - kiegyensúlyozottan mûködik, anyagtömegei járják begyakorlott /élet/pályájukat és a külsõ, beavatatlan szemlélõ számára úgy tûnhet, hogy a jól szervezett laza semmi-mechanizmus a saját belsõ öntörvényei szerint ‘önjáró’. Ám ha elkezdjük /a tudósaink elkezdik/ firtatni, hogy mindez a semmi hogyan is keletkezett a semmibõl, és mivé lesz, amikor fénysebességû tágulása révén elérkezik a semmi legszélsõ határára; akkor újból eljutunk Istenhez, aki ‘életet lehelt’ az önmûködõ tágas semmibe.) Magyarán: az anyagi világ csupán a maradandóság jól álcázott látszata, a teremtõ Isten által szándékosan megtévesztõ céllal alkotott merõ virtualitás, amely múlandó küzdõtérnek készült, melyen eldõl, hogy kié lesz az Isten mennyei országa, és kié az örök kárhozat. Vagyis az anyagi világban való makacs, földhözragadt ‘hit’ maga a megtestesült okkult apriori.

7. A Sátán már elítéltetett...

A középkori katarok - akik a mai Dél-Franciaország területén (Provence) éltek - eretnek hite szerint a mennyországot (a lelkeket) Isten, a földi világot (anyagot) a Sátán teremtette. Tehát ‘magától értetõdõen’: ami mennyei, az mind jó, - ami meg anyagi, földi, az mind rossz. A világot a Jó és a Gonosz erõk meg nem szûnõ harcaként képzelték el. A ‘fõbenjáró tévedésükért’ - miszerint ez a küzdelem az ‘egyenlõ, s kvázi egyenrangú erõk’ között folyik, és a végkimenetele kétesélyes - a legsúlyosabb büntetéssel lakoltak: a pápaság több hullámban hadsereget küldött ellenük, és a veszélyes eretnekeket gyakorlatilag mind egy szálig kiirtotta. Isten s a Gonosz harca nem tart ‘örökké’, és nem is kétesélyes. Jézus az utolsó vacsorát követõen búcsúbeszédet mondott apostolainak: „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vígasztaló (a Szentlélek) nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok. Amikor eljön, - vádlón bizonyítja majd a világnak a bûnt, az igazságot és az ítéletet. A bûnt: mert nem hittek bennem. Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. Az ítéletet: mert a világ fejedelmét már elítélték.” (Jn. 16, 7-11.) Vagyis ‘a játszma’ elõre le van futtatva: a Sátán már elvesztette a ‘meccset’, - Isten által már elítéltetett...

8. Krisztus az abszolút igazság

A világ - az anyagi világ is - valamikor egységes volt. A Paradicsomban nem múlt az idõ, nem aratott a halál, csak jók és szelídek voltak, gonoszak nem, így a bûn sem létezett még. Mindaddig, amíg a színen meg nem jelent a Sátán, a kísértõ. A tudományos ismereteink nem a megfellebbezhetetlen ‘természeti törvényeket’ és nem is az anyagi Univerzum statikus vagy dinamikus ‘öntörvényûségét’ tükrözik, hanem ‘mindösszesen’ az embernek a Teremtõhöz fûzõdõ ‘aktuális viszonyát’. A Föld - ugyanez a Föld! - egykor Paradicsom volt, és ezen a Földön (újra) eljöhet egy Aranykor, ha kiérdemeljük, és Isten is így (így is) gondolja, akarja. De a Föld mindaddig csak siralomvölgy vagy a legjobb esetben purgatórium marad, amíg az emberiség meg nem érti, hogy Jézus Krisztus az abszolút igazság - „az út, az igazság és az élet” -, és hogy az Atyához, a Mennyországba csak és kizárólag az Õ révén: Érte, Általa és Vele juthatunk el. Addig is a Föld csak amolyan Sátáni uradalom, az ördög hitbizománya marad, és a kénköves pokol, a Gyehenna tüze éget meg mindannyiunkat. Amíg meg nem javulunk, addig csak a pohár legalján kereshetjük Istent, mint ‘a szegény, sajnálatraméltó’, ám mindhiába zseniális Heisenberg, miközben hatalmas kortyokban nyeljük ‘a tudomány koktélját’, ami olyan törvényekbõl van összerázva, amelyek egy átmeneti, látszólagos világ múló szabályai csak. A semmi törvénye helyett Istent kellene keresnünk, megtalálnunk!

9. Kenyér, áldozat és gyilkosság

Miután az Ember (talán sok-százezer, vagy millió évekkel is ezelõtt?) az eredeti (áteredõ) bûn elkövetése folytán kiûzetett a földi Paradicsomból; - nekiláthatott, hogy „orcájának verítékével” és sûrû imádság kíséretében (értsd: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” és „Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!”) keresse meg a betevõ falatját. A Sátántól elcsábult ember sorsa alaposan megnehezült, de azért Ádám nemzetsége ‘egész jól’ állta a sarat a viszontagságos körülmények között is. Dolgoztak látástól vakulásig, imádkoztak és - sokasodtak. Majd egy napon az öccse bárány-áldozatára féltékeny, irigy Káin ‘endlösungként’ agyonütötte Ábelt. Ez a ‘megoldás’ a történelem további folyamán tökéletesedett; a bunkót, a szekercét felváltották a mind kevesebb kockázatot felvállaló, távolból ölõ fegyverek: a számszeríj, a puska, az ágyú, a kalasnyikov, az akna és a kézi-gránát, a vadászbombázó és a tengeralattjáró, a rakéta, a hidrogén és neutron-bomba, a napalm, a lopakodó, az ideggáz, az eltérített utasszállító repülõgép és a lépfenés levél. A lényegük azonos: az elszaporodott ábelek kiirtásának a célja...

10. A legfõbb bûn: a kevélység

Fegyverei, hatalma birtokában (és ennek tudatában) az Emberen ismét úrrá lett az õsi kevélység, az istenné válás olthatatlan vágya; - mintha csak elfelejtette volna, miért is veszítette el a Paradicsomot. Hirtelen feltámadt önelégültségében lerázta magáról a hit, a vallás és az Egyház ‘uralmát’, s kihirdette, hogy a Vízözön és a Megváltás legendák csupán, sõt a Kinyilatkoztatás sem több, mint ‘kultúrtörténeti emlék’. Eme eléggé általános pogány felbuzdulást nevezzük felvilágosodásnak, az emberi értelem legnagyobb ‘gyõzelmének’, az ember Istenné válásához vivõ elsõ nagy lépésnek, - ami egyébként nagyjából egyenes útvonalként elvezetett egészen a világkommunizmusig; a szociális hálón, a testvéri szolidaritáson át a szabadkõmûvességig, az egységesen istentagadó világvallásig, s a muzulmán-ellenes világállamig, beleértve a beépített vírusprogramok miatt lassan immár használhatatlan, mindannyiunk fölé kifeszített, lehallgatási célú világhálót is... A másként gondolkodók, az ábelek - irgalomból önként tarkón lõhetik magukat.

11. Az okkultak nem okulnak

A tudományban nem érdemes bízni, mert alapvetõen (hivatalosan) materialista, s mint ilyen, azokat a nemlétezõ ‘törvényszerûségeket’ kutatja (a pogány világelit megbízásából), amelyek az Ember halhatatlanságát, ‘Istenné’ válását tennék elérhetõvé, - természetesen csak a káinok számára, ábeleken kikísérletezve. Pl. éppen ezért van az, hogy a gyógyszergyártás a legjövedelmezõbb iparág, hiszen míg meg nem találják (nem fogják) a halhatatlanná tévõ élet-elixírt, addig tonna-szám szükséges megetetniük velünk a ‘nemkívánt mellékhatásként’ minket vég-kimenetelében milliószámra halottá tévõ kemikáliákat. Ezek profitja - horribilis!

Az anyagba, az anyagelvûségbe ‘vetett hit’ abszolút célszerûtlensége mellett nem nagyon érdemes bízni a gnózis hatékonyságában, az okkult tudás birtokosaiban sem, mert a Bölcsek Köve helyett csak titkos jegyzõkönyvekkel rendelkeznek, és aki közéjük lép, hamar rájön, hogy valódi, fontos titkaik tényleg nincsenek, ámde akkor már becsapódik a vasajtó és lezárul minden visszaút. A gyógyszer-hasonlat ‘folytatásaként’ jusson eszünkbe az a szerencsétlen, de vétkesen ostoba ember-társunk, aki hagyta magát bepalizni, és ‘egyébként gyógyíthatatlan’ betegségét placebókkal igyekszik gyógyíttatni, olyan oldatokkal vagy tablettákkal, melyek nem tartalmaznak semmilyen ‘kimutatható’ mennyiségû hatóanyagot. Az ilyen kuruzsló sarlatán, aki természetgyógyásznak nevezi és nevezteti magát, valójában okkult erõkre támaszkodik, apellál, mert vagy a hozzá forduló beteg vakhitét és vakbizalmát hívja segítségül, ami nem külsõ, hanem a páciensbõl belülrõl jövõ és táplálkozó energia, vagy olyan, létezõ természetfölötti erõknek (démonoknak) ad ‘kvázi alvállalkozói megbízást’, amelyek segítsége Isten akarata ellen való, és ennek az ára nem a néhány tízezer forint, amit a mágusnak kell kifizetni, hanem a lemondás az örök életrõl. Ne felejtsük: a Sátán legerõsebb fegyvere az a színészi alakítás, amikor Isten képében tetszeleg, hogy megtévessze a gyanútlanokat, vagy felkeltse a vágyat az önimádó önhittekben, hogy általa Istenné akarjanak válni...

Végezetül: mit is jelent elemzésünk címe - „Az okkult apriori”?

Magam ilyen, egyre javuló jelentésû szóösszetételekkel próbálkoztam: leplezett, burkolt, ‘fedett’ elõítélet; rejtelmes tapasztalás-elõtti; rejtett, tapasztalás nélküli meggyõzõdés; titokzatos, tudatalatti vakhit; hamis-ösztönös (csalóka) elõérzet...

A legkifejezõbb talán mégis ez: téveszmén alapuló vétkes vakbizalom.

Vác, 2004. augusztus 25.

Czike László