Czike László

A szervezett aknamunka

A II. vatikáni zsinatnak az Egyházról szóló konstitúciójából a következõ derül ki:
“Ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ezen ajándékait 'tetszése szerint juttatva kinek-kinek' (1 Kor 12, 11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívõk minden fokozata között. Ezek a karizmák mindig éppen idõszerûek, és nagyon hasznosak az Egyházban. Valódiságukat és célszerû felhasználásukat illetõen azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, s akiknek különös-képpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem, hogy vizsgáljanak fölül mindent, és a jót tartsák meg." (LG 12)

Kim Júlia 1947-ben született, a presbiteriánus vallásról tért át férjével Kim Julióval együtt a katolikus hitre. A keresztelésére kapott egy Szûzanya-szobrot, - és ehhez fûzõdnek a koreai jelenések. Két lányuk és két fiuk van. 1985. június 30. és 1992. január 14. között 700 napon keresztül hullatott könnyeket és véres könnyeket a Mi-asszonyunk szobra. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy emberi könny és emberi vér. Majd 1992. november 24-tõl 1994. október 23-ig pedig 700 napon át folyamatosan illatos olajat adott a Miasszonyunk szobra.

Tizenkétszer vált csodálatos módon hússá és vérré az Oltáriszentségben a kenyér
szemmel is látható módon, - 1988. május és 1996. október között. Az egyik csoda II. János Pál pápa magánkápolnájában, a Vatikánban következett be a Szentmise
alatt, a Szentatya és több püspök jelenlétében 1995. október 31-én.

A Szent Szûz mondja egyik magán-kinyilatkoztatásában:

“Azt kívánom, hogy a hívek engedelmeskedjenek a pápának és a (hozzá hûséges)
bíborosoknak, a püspököknek s minden papnak. Szeretett gyermekeim õk. Hatalmat kaptak Fiamtól, Jézustól, hogy oly sok szennyes lelket feloldozzanak bûneiktõl. Ez volt oka, hogy Fiam, Jézus leszállt a Mennybõl, megalapította a bûnbánat szentségét és az Eucharisztiát, s így engedelmes lett még a papoknak is. Bár igaz, fáj a szívem a hûtlen papok miatt, akik elfeledik ezt a szeretet-küldetést. A hû papok feláldozzák magukat, hogy jóvátegyék a sérelmeket, melyeket Fiam elszenved. Egyes papok és szerzetesek nem élnek tisztán, nem maradnak hûek küldetésük betöltéséhez. Ezek a bûnök olyanok, mint nyilak, melyek Jézust sebzik meg. Töviskoronához hasonlóak, melyek gyötrik Õt. Ezek közül egyetlen egy sem törli le az Õ vérét. Imádkozzatok, s szüntelen hozzatok áldozatokat (ezekért) a papokért! Vezekeljetek értük, hogy meg ne kísértsék õket a gonosz lelkek! Szívemet eltölti a fájdalom azért is, hogy látom: a szerzetesek egy része tiszta rutinból végzi a napi officiumát. Engem szeretni, a fele-barátot szeretni annyit jelent, mint Fiamat Jézus szeretni. Az õszinte szeretet tudja csak enyhíteni Isten jogos haragját. Csak akkor csillapodik le az Atya jogos haragja, ha ezeket az üzeneteket, amiket közlök veled – Júliával, a látnokkal -, az egész világon ismertté teszik és meg is valósítják. Akkor szûnik meg majd a megérdemelt borzasztó büntetés.”

A Szent Szûz 1994-ben beszélt Nadzsuban a szabadkõmûvességrõl.

“A szabadkõmûvesség az öt világrészben elterjedt jóságos, emberszeretõ, ember-baráti intézmény. Ez a szabadkõmûvesség szívélyes vizitkártyája, amely azt is el-árulja, hogy dollármilliókkal támogatja a kórházakat, a szociálpolitika és az emberi szolidaritás világhálózatát. Pedig: ez az Európában a XVIII. század elején elindult mozgalom a Jézus Krisztus alapította Egyház legpokolibb ellensége. Emberbaráti álcája mögött sátáni erõk roppant ereje és szervezett aknamunkája a Civitas Dei (az Isten Országa) megsemmisítésére tör. Vajon a Szentlélek irányítása alatt álló Egyház legfõbb vezetõi ezt a veszélyt miért nem ismerték föl? A mozgalom kezdõ évtizedeiben már a XVIII. században két pápa, XII. Kelemen (1738-ban) és XV. Benedek (1751-ben) élesen állást foglalt a szabadkõmûvesség ellen. Jézus Krisztus helytartói kijelentették, hogy az Egyház tanításával összeegyezhetetlenek a szabad-kõmûvesség politikai és ideológiai tételei.”

A XIX. században öt pápa is nyilvánosan elítélte a szabadkõmûvesek “a haladás elõmozdítására törekvõ" intézményét. Jelesül VII. Pius 1821-ben, közel negyed-százados uralkodásának utolsó elõtti évében világos elmével tárta föl a sötét hát-teret. XII. Leo 1826-ban, hatéves pápasága alatt több ízben nyilatkozott a krisztusi lelkiséget mérgezõ világszervezet ellen. XVI. Gergely 15 éves pápaságának már a második évében csatlakozott négy elõdjének a szabadkõmûvességet kiközösítéssel sújtó állásfoglalásaihoz. IX. Pius több, mint 30 éves egyházfõi kormányzósága alatt két alkalommal is felhívta a figyelmet mind a Vatikánban akkreditált nagykövetek, mind a világ közvéleménye elõtt a szabadkõmûvesség veszélyére. A XIX. század XIII. Leóját tekinthetjük az utolsó századok egyik legnagyobb pápájának. Negyed-százados uralkodása idején külön enciklikában (Humanum genus - 1884. ) ítélte el a szabadkõmûvességet, amely a Római Katolikus Egyház ellenségei központi világ-szervezetének tekinthetõ, kezében a sajtó, a kultúra, a plutokrácia, a gazdagság telj-hatalmával.

A most lezárult XX. századról fölösleges szólni, hisz’ az Egyház Édesanyja Dél-Koreában több alkalommal is felhívta figyelmünket 1985-1994. között legkedvesebb fia (II. János Pál pápa) nevében és helyett, hogy már a szakadék szélére sodródtunk. A sátáni szabadkõmûvesség tévútra vezeti a világot. (Jel 12, 1-17)

“Ó ti gyermekeim, az egész földkerekségen! Kedves fiaim és kedves leányaim! Ne vonjátok magatokra a büntetéseket, a sötétség, a tûz, a vér büntetését!

Addig a napig, amikor a vízözön elõtt Noé beszállt a bárkába, az emberek ettek, ittak, házasodtak, s mindegyiküket elsodorta magával a vízözön. Nem ez történik-e most veletek is, mivel nem figyelmeztek a felhívásokra, amelyekben úgy kiabálok, hogy kiszárad a torkom!? Siessetek! Szaladjatok vissza hozzám! Tisztuljatok meg! Legyetek olyan gyermekeim, akik meghallják az édesanyjuk hangját. Belsõ széthúzások okozta konfliktusok színtere a világ. Eretnek magatartások megszállottja. Zavart keltõ frakciók és széthúzást szító tanok vannak az Egyházban. Felhívásomra vállrándítással elintézett válaszok terjednek az Egyházban. Oly események, melyek különféle módon fölforgatják a világot. Kegyetlen lett ez a világ, amelyet a szabadkõmûvesség (a “massone”, olasz szót használja a Szent Szûz) a szakadék szélére sodort. Nagyméretû aposztázia: a püspökök, papok, szerzetesek és a nép egy része a Sátán gonoszságának csapdájába esett. Bûnben él, és nem veszi tudomásul, hogy bûnös, és a pokol útjára sodródik. Nem elég óvatosak azzal szemben, ami a hite-hagyásra, az aposztázia választására és a hitehagyott módon leélt élet gondolatára viszi õket! Nem látják, hogy a hittel teli élet képezi az igazi értékeket, az igazi jót.

Vért könnyezve esengek hozzátok, térjetek meg!”

Stefano Gobbi olasz katolikus pap. Fatimai zarándoklata alkalmával hívta meg õt a Boldogságos Szûz Mária papi mozgalma élére, mint legkisebb gyermekét. A Szent Szûz 1996-ban fejezte be kb. 20 éven át adott üzeneteit azzal, hogy immár mindent elmondott egyháza papjainak. Az egész világon elterjedt Mária mûveként. Magyar-országon a Máriás Papi Mozgalom igen gyenge, kevesen ismerik, még kevesebben támogatják. A mozgalom “KÉK KÖNYV”-e Olaszországban 20 kiadást ért meg.

Szûzanyánk Stefano Gobbi atyának: Az ellenkezés terve. "Ellenkezést vetek közéd és az Asszony közé, a te ivadékod, és az õ ivadéka közé." (Ter 3, 15) Így beszélt rólam az ÚR a Kígyóhoz fordulva, amikor általa belépett a bûn az emberi nem történetébe. Ellenkezést köztem és a Sátán között, az Asszony és a Kígyó között, az én seregem és az õ serege között, a jó és a rossz között, a kegyelem és a bûn között. Aki az én utamat kívánja járni, nem köthet egyezséget a Gonosszal, mert ez az út csak e két szembenálló valóság közötti ellenkezésben valósulhat meg.Fiam, Jézus válik az ellentmondás jelévé, - és az Atya azért ajándékozta nektek Õt, hogy sokak üdvösségére és sokak romlására legyen. Ma sötét idõket éltek, mert az emberek minden módon kiegyezést keresnek Isten és a Sátán között, a jó és a rossz között, Jézus szelleme, és a világ szelleme között. Sokan kerülnek veszélybe, hogy az általános zûrzavar áldozatává válnak, és még Egyházamban is tért hódít a hamis szellem, mely nem Jézusé, nem az Isten Fiáé. Láthatatlan mérges felhõként terjed a szellem, mely összekeveri Isten dolgait a világi dolgokkal. Eljut odáig, hogy elveszi Isten szavának az erejét, megfosztja erejétõl az Evangélium üzenetét.”

“A nyilvános tanúságtétel órája. Mi homályosítja el ma az emberek életét? Az Isten elleni lázadás. Nektek kell kiáltanotok: Van Isten! Ki olyan mint az Isten? Csak az Istenhez való visszatérésben nyílik meg az emberiség számára a megmenekülés egyetlen lehetõsége. Már nem tart soká az emberiség megtérésére adott idõ.

Mi homályosítja el az Egyház szépségét és ragyogását? A tévedések füstje, melyet a Sátán eresztett be az Egyházba. Ezek egyre terjednek, és igen sok lelket juttatnak a hitük elvesztésére. A tévedések, a nagy hitehagyás ilyen széles elterjedésének okai a hûtlen pásztorok. Csak hallgatnak, amikor bátran kellene szólniuk a tévedések elítélésére és az igazság védelmében. Nem lépnek közbe, amikor le kellene leplezni a ragadozó farkasokat, akik báránybõrbe bújva hatoltak be Krisztus nyájába. Néma kutyák õk, akik hagyják, hogy széttépjék a nyájukat. Az Egyház tündöklését az a mély megoszlás is elhomályosítja, amely a belsejébe hatolt, és amely minden nappal nagyobb lesz. Nektek most egységet kell tanúsítanotok a pápa és a hozzá hûséges püspökök iránti elkötelezettséggel. Ne kövessétek azon püspököket, akik szembe helyezkednek a pápával! A bûn megtûrése, ami titeket Fiam Jézus életétõl eltávolít. Az ima elhanyagolása, mert az ima közvetítené nektek az Õ nagy erejét. Gyónjatok ismét gyakran, és többet imádkozzatok. Imádkozzatok velem, imádkozzátok a szent rózsafüzért. Amit a pápa ezen a helyen mondott, az megfelel az igazságnak.

A rózsafüzér az emberiség megmenekülésének eszköze.”

“Olvassátok az Evangéliumban: "Amikor majd az Emberfia visszatér, talál-e hitet a földön?" (Lk 8, 8) Szeretnélek meghívni benneteket, hogy Fiam, Jézus e szavain elmélkedjetek. Mindenekelõtt azt kérdezhetitek, miért is mondhatta ezt Jézus? Hogy elõkészítsen benneteket a második eljövetelére, és hogy leírja a számotokra azt az állapotot, amely dicsõséges visszatérésének a közelségét jelenti. Ez az állapot a hit elvesztése. A Szentírás egy másik részében is, a tesszaloniki híveknek írt levelében, világosan kijelenti Szent Pál (2 Tessz 2, 3-12), hogy Krisztus dicsõséges visszatérése elõtt nagy hitehagyásnak kell megvalósulnia. A hit elvesztése valójában a hitehagyás. Fatimában megjövendöltem nektek, eljön az idõ, amikor az emberek elvesztik a hitüket. Ezek azok az idõk. A hit elvesztésének okai: (1) Azon tévedések terjedése, amelyeket propagálnak, amelyeket gyakran teológiai tanárok tanítanak a szemináriumokban és a katolikus iskolákban, s az igazságosság és a törvényesség bizonyos látszatát keltik. (2) Az Egyházi Tanítóhivatal elleni nyílt, nyilvános lázítás, különösképpen a pápa ellen, akinek pedig Krisztustól kapott feladata, hogy az egész Egyházat megtartsa a katolikus hit igazságában. (3) Azoknak a pásztoroknak a rossz példája, akik hagyták, hogy teljesen a hatalmába kerítse õket a világ szelleme, és inkább lesznek politikai és szociális ideológiák propagálóivá, mintsem Krisztusnak és evangéliumának hirdetõivé, elfeledvén így a tõle kapott küldetést: "Menjetek az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek. " (Mk 16, 15) Minél közelebbi az Õ visszatérte, annál aggódóbb lesz anyai gondoskodásom, hogy minden gyermekemnek segítsek megmaradni a hit igazságában. Emiatt kértem, ajánljátok fel magatokat Szeplõtelen Szívemnek. Így amikor az Emberfia visszatér, a Földön még mindazokban talál hitet, akik nekem felajánlják magukat.”

“A harc véres évei. A Sátán megalapította országát a Földön. Sikerült az embereket rávennie, hogy Isten nélkül éljenek, elterjesztették az elméleti és gyakorlati ateizmus tévedését, új bálványokat alkottak, amelyek elõtt az emberiség már imádatra hajol: az élvezetet, a pénzt, a kevélységet, a tisztátalanságot, a hatalmat és a kegyetlenséget. Az erõszak mindinkább terjed, az önzés az emberi szíveket keménnyé és érzéketlenné tette, a gyûlölet égõ tûzként lobbant lángra, a háborúk a világ minden részén szaporodtak, amelybõl senki sem került ki gyõztesen. A szabadkõmûvesség erõi az Egyházba alattomos és rejtett módon hatoltak be, s fellegvárukat éppen ott állították fel, ahol Fiam, Jézus Helytartója él és mûködik.

Felhívlak titeket, támogassátok a gyöngéket, bátorítsátok a félénkeket és térítsétek meg a bûnösöket! Hozzátok (haza) az Atya házába a távollévõket, gyógyítsátok meg a betegeket, vigasztaljátok a haldoklókat, ajándékozzátok mindenkinek az én anyai és irgalmas szeretetem égi harmatát.”

Minden hiteles magán-kinyilatkoztatás lényege ebben a mondatban összefoglalható: “Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam (Mt 9, 13 ), a bûnösök a pokol útján járnak.” A Szûzanya és Jézus - a két tanú (Jel 13, 3) - kérése: "Segítsetek, ajánljátok föl imáitokat, áldozataitokat, engeszteléseteket, hogy sok lelket tudjunk megmenteni". Az alábbi írásnak pedig csak egyetlen helyes olvasata van: buzdítás a lelkek megmentésére, imára, áldozatra, engesztelésre.

"Közeledik már az óra, amelyben a Sátán püspökei (így nevezi Jézus a szabad-kõmûveseket, akik beszivárogtak az Egyházba) fel fogják ismerni, milyen fekete a lelkük; - akkor nem lesz többé békességük, amíg isteni és legszentebb Szívétõl nem kérnek bocsánatot, vagy pedig a pokol tüzében fognak elpusztulni. Azok, akik nap mint nap ily’ módon megsértenek - mondja Jézus -, azt hiszik, hogy a gyõzelem már a kezükben van. Most meghúzzák a prést, hogy a legnagyobb szentségtörést is elkövessék, vagyis azt, hogy megsemmisítsék a Szent Áldozatot (a szentmisét). A megsebzett és szétszakadt Egyház haldoklik, - azoknak a püspököknek, papoknak a hibájából, akik befogadják a büszkeséget szívükbe. Sokan a felszentelt lelkek közül többre becsülték, hogy elzárják a Bölcsesség és az Igazság lelkének útját azáltal, hogy az élet mindenféle "ügyeivel" foglalkoznak, csak saját magukért. E papoknak a Sátán eltereli a figyelmét az imádságtól, a Jézussal való bensõséges egyesüléstõl, amelyben Jézus munkálkodhatna. Ezek a pap-lelkek szeretik a megtiszteltetéseket, a lármát, a sürgést-forgást és az összejöveteleket, de nem szeretik a csendességet és a szegénységet, az alázatot és azt az örömöt, amit az ad. Meg kell tanulnia minden-kinek felismerni a hamis és félrevezetõ tant, amiben Jézus nincs benne, meg kell tanulni felismerni a szent papokat, akik alázatos szívûek, akik nem vágynak mohón a saját dicsõségükre, hanem gyengéden szeretik Krisztust. Ha az Istennek szentelt lelkek tisztaságban, alázatban s engedelmességben élnének, a szabadkõmûvesség nem lett volna képes ekkora pusztítást véghezvinni az Egyházban. Ez a szekta, messze a legrosszabbika minden olyan szektának, amely kereszténynek nevezi magát: ez a sátán leggonoszabb, legelvetemültebb, legaljasabb, legundorítóbb mûve az összes közül.”

Le kell taszítani trónjáról az ellenséget, hogy a Szent Egyház megmeneküljön, és ennek gyorsan kell megtörténnie. Tudja meg mindenki, hogy az ellenség (sic!) be-furakodott az Egyház belsejébe. Ha mindenfelé csak az alázatot, a szegénységet, az engedelmességet és a tisztaságot prédikálják, - meglátja mindenki, hogy a Sátán szolgálatában álló lelkek hogyan fognak tombolni! Jézus Krisztus Egyházában ma olyanok merik kijelenteni magukról, hogy szeretik Urukat, és gyakorolják a fele-baráti szeretetet, akik befogadták életükbe a Sátánt.

Jézus Szívében csak gyengédség van azon lelkek iránt is, akik a szabadkõmûvesség
által ki vannak szolgáltatva a Sátánnak, de azok a lelkek nem akarnak Róla tudni; mérhetetlen büszkeség szállta meg õket és a halálba tartanak. Jézus azt kéri, hogy akik Õt szeretik, és az Egyházban le akarják gyõzni a démont, pellengérezzék ki a bûnt, de nem akar háborút. A szeretetét adja, és az erejét a gonosz ellenség (sic!) leleplezéséhez. Kik hát azok az ellenségek? Mindazok, akik elfogadták a bûnt és a vétkekkel szembeni vakságot a maguk akaratából. De ha bûnbánatot tartanak, és
visszatérnek Jézushoz, Õ megbocsát nekik. Hamarosan megmutatja nekik hatalmát,
amibõl - akik a szakadék elõtt állnak - megértik, hogy maguktól milyen semmik. Az Egyház hamarosan gyõzelmesen fog kikerülni ebbõl a sokéves zûrzavarból.

(Jézus üzenetei Francois-nak – a nyersfordítás stilizált, javított szövege.)

Amit fülbe súgva hallotok, a háztetõkrõl hirdessétek.

Akinek füle van, hallja meg.

Aki hallja, olvassa – adja tovább.

Vác, 2005. március 8.

Czike László