Czike László: Rekviem az ügynök apákért

Rekviem az ügynökapákért

Ki voltál? - kérdi a fiú;
S az apja nem felel.
Beszél a csend: Messzire ment!, -
S már más jött újra el.

Mért bántod? - feddi a leány:
Neked már könnyû volt!!
Halk-kis sikoly, semmibe hull:
Nekünk sem válaszolt...

Ne hazudj! - lázad az asszony:
Eltagadsz ezer bûnt?! -
Játszottál bizony mindõnkkel,
S személyed tovatûnt!

Ki vádol?! - rivall az új nõ;
Aki elvett mindent, -
Magyarázták a családnak:
Jó, hogy végre így lett!

Jaj, de rémes! - szól a nõvér:
Békülni nem fogtok?!
Mért nem tudtok felejteni
Ennyi komisz dolgot?!

Nem értem! - töpreng a fattyú:
Apánk tiszta ember!
Vagy ha nem, hát fátylat reá, -
Hánytorgatni nem kell!

Ne ítélj!, és nem ítéltetsz! -
A pap-öccs feloldoz.
Senki ennyi bölcsességet
Magában nem hordoz!

Ki voltál?! - kérdi a fiú:
Szél-e, vagy szélkakas??
Elárultad Istent, s minket, -
S választ sehogysem adsz...

Én voltam! - mondja az apa, -
Ezerszer is én-én!
Komplexus-okból táncoltam
A szakadék szélén!

A Cég mindig engem sztárolt,
Bár nem kellett volna, -
Minden nap beállítottak
A legelsõ sorba!

Te szegény! - hallik a sírból:
Szegény-szegény fiam!
Ha fel nem vállallak, akkor:
Boldogok annyian...

Ne sírj, Anyám! El ne átkozz!
Mindezt apánk tette!
Bár Istenünk rendelését
Meg sohasem szegte...

Anyámat is, meg engem is
Annyiszor alázott...! -
Gyengék voltunk, s meghaltatok:
Rám már nem vigyázott...

Ki voltál? - kérdi a fiú:
Velünk mit csináltál?!
Dús erdõben elültettél,
Majd gyorsan kivágtál...!

Én voltam !!! - üvölt az apja:
Végre magam voltam!
Egyedül hagytak szüléim,
S összezavarodtam...

Isten arca messze illant:
Gazdám a Sátán lett, -
Megszûnt minden kötöttségem,
Személyem átvedlett.

Megtagadtam a múltamat,
Anyádat-Titeket, -
S hetvenhattól engem csak a
Hatalom hiteget...

Apám, ne így!! - szól a fia;
Mégsem mehetsz így el!
Bolond az, ki gyáva lét’re
Bátorságot színlel!

Pedig: így lesz! - mondja apja:
Nem fordulok vissza!
Fatális-rút világunkban
Már semmisem tiszta...!

Hagyj elmennem, ne szorongass;
Hadd legyen már békém!
Minden összekeveredett, -
Hagyj hát Te is békén!

Rendben, apám!, békén hagylak,
S nem kérdem, ki voltál!
Köztünk minden vitás kérdést
Megold majd az Oltár!

Elfogadom hát a döntést; -
S figyelj, Fiam, arra:
Nehogy mi is elhibázzuk,
Mint apám, s az apja!


Vác, 1999.