Czike László

Preventív levél a magyarokhoz

Globális Világállam,

New York City

Kelet-Európai Szekció,

Magyar Régió fõvárosa,

Budapest

Közzéteendõ lehetõleg minél számosabb média-csatornán, hogy a nép minél nagyobb arányban hozzáférhessen az elolvasásához!

Kedves Barátaim, nagyra becsült magyar nép!

Magyarország, s benne az összes magyarok sorsa, ma különösen fontos nekünk. A magyar nép a történelmi idõkben mindig is a fõ világpolitikai tendenciák fókuszában - az ellentétes (ellenséges) erõvonalak metszéspontjában – helyezkedett el, illetve küzdött a fennmaradásáért, miközben nálánál nagyobb és erõsebb népek is eltûntek a világszínpad idõnként lecsapódó süllyesztõjében…

Valóságos csoda, hogy ez a tehetséges kis nép még létezik!

Ám ugyanakkor nem tudom elhallgatni – mi több, nem is szabad elhallgatnom! -, hogy a magyar lélek puszta létezése ebben a mai világban bizony talányos, de egyértelmû anakronizmus. A nyugati civilizációnk egységesülésének mai szintjén már egészen nyilván-valóan nem volna szabad, pusztán léteznie sem, az olyasféle lelkiségnek, amelyik – infantilis módon – ennyire, szinte csak és kizárólag önnön, szakrálisnak vélt õsi múltjából igyekezne „megélni”, ahelyett, hogy stratégiájába építené a valóságos világ (The Real World) kimondott-kimondatlan követelményrendszerét.

Kártékony álmodozás csak, ha egy nép csupán hõsi múltja – nem is nagyon verifikálható, „kvázi” - erkölcsi hozadékából, önmagát a megváltó Isten különleges kegyelmére bízva próbál érvényesülni s fennmaradni. Ráadásul teszi ezt egy olyan korban, amikor a világ fõfolyamataiban élenjáró népek jószerivel az egyéni érvényesülés szintjén is megszûntek már értelmezni az etikát, a hitvallást és a küldetéstudatot; hát még, ami a társadalmi létezést, és annak a köztudatban való tényszerû megjelenítését illeti! A mai életmód – a gazdaság, a pénzügyek, vállalkozás, kereskedelem, fogyasztás, média, politika, tudomány, kultúra, mûvészet, tömegtájékoztatás, sõt, a vallás területén is – alapvetõen számûzte a mindennapjaiból a morális, a transzcendens és érzelmi elkötelezettség szinte minden megfontolását. Ma már kivétel nélkül, mindenütt, csak-is a közvetlen, vagy a közvetett profitérdekeltség kizárólagos szem-pontja érvényesül. Ha mármost egy teljes nép a lelkiségében – és a napi tevékenységében, az egzisztenciájában is - a fõ hangsúlyokat mégis alapvetõen ezekre, a történelmi értelemben „avitt-fosszilis” pillérekre építi, az olyan, mintha az egész életét feltenné a ruletten egyetlen számra, vagyis mindenét az úgysem bekövetkezõ csodára bízná, ráadásul újra, meg újra, egy egész életen át…

Sokan, sokszor mondták, javasolták már nekem: felejtsem el ezt a népet, önmagát halasztja ki – foglalkozzam leginkább a Világállam szervezésének ezer valós gondjával, ahelyett, hogy egy „felesleges” nemzetet igyekeznék megmenteni tragikus végzetétõl, kortévesztõ önmagától. Praktikusan e nézetek természetesen megalapozottak, hiszen ha egy nép nem látja be, hogy ma már nem a „történelmi nagyság”, vagy még kevésbé „a küldetés” a túlélés sikeres útja – talán soha nem is volt az! -, hanem éppen „a kicsiség”, s ha kell, hát akkor a nagy, uralkodó népek „szolgálatának a felvállalása”; úgy tényleg nincs keresnivalója a Világállamban.

Azért kell most konkréten, és nem is csupán ezzel a levelemmel, hanem tettleg is beavatkoznom „a történelem menetébe”, mert ha Ti, magyarok erre a határozott és személyes felszólításomra sem „veszitek a lapot”, s most sem reagáltok egy fennmaradásra érett, „harmadik évezredi” nép módjára, akkor hát magatokra vessetek, ha testi-lelki értelemben is keserves tapasztalások, s cseppet sem „egy szebb jövõ” vár reátok.

Arról van szó, hogy Ti még mindig a Hunor-Magor „Csodaszarvas” õslegenda, soha nem létezett történelmi bûvöletében éltek, Emese álmában; - még mindig a Ti Csaba királyfitokat várjátok vissza. A bölcseitek se’ tudnak szabadulni egyfajta rejtett küldetéstudattól, amit szégyellnek és titkolnak ugyan a világ(állam) bölcsei elõtt és elõl, de mégis annak a szellemében fontoskodnak, sertepertélnek, politizálnak, tárgyalnak, gondolkoznak, írnak és viselkednek – így vezetik félre az egész népet, sõt bele, a sûrû sötét politikai õserdõ kellõs közepébe, hol céltalanul tévelyegtek immár évszázadok óta. Innen, ilyen lelki mélységekbõl fakad fel az egész küldetéstudat- mániátok: kezdve egészen a „hun gyökerek”-tõl, a hamis „Regnum Marianum” (Nagyboldogasszony) hiten és a „Szentkorona-tan”-on, a „Szent” Istvánotok bebalzsamozott jobbján (vö.: „tetemcafat”), a „Szibinjáni Jank”-ivadék Mátyás királyotok német-római császári alûrjein át odáig, hogy részlegesen a tényleg szakrális világállami Habsburg-dinasztia egyes képviselõit is sikerült átmenetileg meg-bolondítanotok, - mert ámbátor nem (csak) „rajtatok” keresztül, de mégis, egyes Anjou-kkal együtt a Jézus Krisztusotok Meroving-leszármazottainak hitték-hiszik magukat. Ment ez az õrület gondolatban egészen odáig, hogy egy országunkban munkálkodó-kutakodó tudósotok nem átallotta egy eretnek könyvben ország-világ elõtt kihirdetni Jézus Krisztus állítólagos magyar vérvonalú, „szkíta” (párthus) leszármazását. Pedig történelem-„tudós” létére jól ismerhette volna a megfellebbezhetetlen igazságot, hogy Jézus Krisztus (jog)utódja egyedül ÉN vagyok ezen a világon – ezért is lettem a történelmi népek bölcs vezetõinek jegyzõkönyvi konszenzusából a Világállam Elnöke.

Visszatérve most a benneteket illetõ alap-problémára – hagyjatok fel az örökös Trianon-nyavalygásotokkal, mert Trianonra csak azért volt szükség, hogy soha többet ne legyen kedvetek stratégiai terveket szövögetni. A zanzásított Magyarországnak soha többet nem lesz – nem lehet – ereje ahhoz, hogy õsei küldetéstudatát fel-elevenítve kivívja „a magyar függetlenséget”, vagy hogy egyesítve a nagyvilág magyarságát kvázi „megfúrja” az angolszász-keresztény világállam koncepcióját. Meg kell értenetek: a történelem ideje el-járt felettetek – nincs szükség többé az ostoba álmodozásaitokra. Tanulhattatok volna a trianon utáni idõkbõl is, mikor kísérletként elõször rátok szabadítottuk Trockij szellemiségét, hogy érezzétek, s szokjátok meg mielõbb a nacionalista kommunizmusból kifejlõdõ internacionalista világkommunizmus gondolatát és valóságát, ami a jövõ, a Globális Világbirodalom (World Empire) megszületésének szép elõjátéka volt. Ne szövögessetek hát utópista terveket Erdély visszaszerzésérõl, vagy autonómiájáról, amely a boldog egyesülés „trójai faló”-koncepciója lenne, ezt jól tudjuk. Mondjatok le õseitek utolsó feltételezett gén-tartalékáról; perspektivikusan nektek is, s a „szkíta” székelyeiteknek is az lesz a fennmaradás utolsó esélye, hogyha szépen belesimultok az Európai Únió direkt erre alapított olvasztó-tégelyébe, és hozzászoktok a gondolatához, hogy jobban jár, aki befogja a száját, mint az, aki folyton csak hõzöng, nemzeti lobogót lenget, meg kereszteket állít, vagy egyenesen templomokat épít ott, ahol „a hívõ” embereknek semmi keresni valójuk nincsen. Legyetek csak fogyasztók, s a szó szoros értelmében „fogyasszátok le” saját magatokat testileg és lelkileg egyaránt – ebben segíthet nektek a mediterrán „fogyi”, a Rockefeller-diéta is. Mi egyáltalán nem azért ismertettünk meg benneteket már idejekorán a globális eszmékkel – értsd: „Tanácsköztársaság” -, hogy újra meg újra elõ-törjön belõletek valami megzabolázhatatlan õs-nyugtalanság, ami unos-untalan megakadályoz benneteket abban, hogy megértsétek az idõk szavát. Vagy nem volt elég ’48 és ’56 tanulsága? Amikor a legnagyobb véráldozatokat szenvedtétek el, csak azért, mert bölcs vezetõitek megintcsak beleestek a bornírt „hazafiasság” sehová se’ vezetõ szellemi onániájának öngyilkos csapdájába? Hát nem azért ugrasztottuk egymásnak az egész magyar népet 1956-ban sem, és nem azért véreztettük ki a legjobbjait kínpadon s akasztófán, hogy ez az egész hülyeség megint újrakezdõdjön!

Mert sajnos Ti nem nyugosztok, és nem bírjátok abbahagyni, sõt az országos õrület most megint fokozódik, alig fél évvel az újabb demokratikus választások elõtt. Mert miket hallunk már megint? Csaba királyfi „õsi legendája” kísért, hiszen a számunkra egészen nyilvánvaló az, hogy Orbán Viktor Csaba királyfi legújabb-kori reinkarnációja. A teljes mese ki van találva ennek elhitetéséhez. Még hogy Orbán Viktor Habsburg Ferenc Ferdinánd titkos, vér-szerinti leszármazottja és jogainak kései (trón)örököse lenne! Még hogy az alcsúti kastély (ma lásd az arborétumban?) lett volna a szakrális küldetés „felelevenedésének”, légyott-pásztorórájának szakrális színhelye! Badarságok, ostoba magyar virtus, hiedelem!

Vegyétek tudomásul, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár”, még egyszer nem lesz! Feleslegesen hergelitek, turbózzátok fel egymás és a külvilág idegzetét újból csak önmagatok ellen! Nincs apelláta!

2006-tól Gyurcsány Ferenc lesz Magyarország új miniszterelnöke. A bús johannita lovag pedig legyen az Európai Únió alelnöke…

Eldöntöttük.

D. R. s. k.

a világállam elnöke

Vác, 2005. október 6.

Czike László