Czike László

Sándor András próféciái négy tételben

1. Egy igazi forradalmár

Idézet Sándor András író, publicista és forradalmár (… 1997.) önéletrajzából:

„1956. október 23-ikán az Írószövetségben voltam, délután a Bem téren, este a Parlamentnél, jelen voltam a Sztálin szobor ledöntésénél is. Újpentelén (ma: Dunaújváros) részt vettem a forradalmi tüntetés elõkészítésében, a tömeg meg-választott a Budapestre induló küldöttség vezetõjének. Budapesten tagja lettem az értelmiségi forradalmi bizottságnak és az Országos Nemzeti Bizottságnak. Püski Sándor elnökletével egy 'Magyarok' címû lap indítását terveztük.

Nagy Imrétõl azonban el voltunk szigetelve, mert õt olyanok vették körül, mint Vásárhelyi Miklós, Erdõs Péter, Méray Tibor: a párt 'liberális szárnya', és aktív cionisták. Õk elszigetelték Nagy Imrét a valóságos forradalomtól, és így cselekvésében megbénították.

... 1956. november 4-ikén hajnalban, az ágyúdörgésben, a szélsöpörte kihalt, üres Kossuth Lajos utcán rohantam a Belgrád-rakpartra, az Országos Nemzeti Bizottságba (ez a ház ma a Független Kisgazdapárt székháza) (2004-ben már nem az - Cz. L.), - a kapu zárva volt. Ott álltam egyedül a viharos szélben, az ágyúdörgésben, mögöttem a Duna és a Gellérthegy. Elvégeztetett."

A rendszerváltó magyar állam minduntalan siet leszögezni, mennyire azonosul az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeiségével; sõt, lényegében azt hirdeti, hogy az - 1989. október 23-án Szûrös Mátyás által kikiáltott - új köztársaság már maradéktalanul a magáévá tette 1956 eszméit és mai vezetõi azok megvalósításán dolgoznak, éjt nappallá téve, fáradhatatlanul. Ezt az idilli eszményképet némileg beárnyékolja ugyan, hogy Magyarországot újra meg újra, még mindig az utód-párt vezeti az internacionalistából multinacionalistává lett stratégiai semmibe - az az utódpárt, amely vezetõinek zöme nemhogy hallani sem akart az 1956-os forradalom (pl. ‘harmadik utas’) gazdaságpolitikai koncepciójáról, vagy külpolitikai semlegességi elképzeléseirõl, de kifejezett averzióval viseltetett eszméi iránt. Sõt, olyannyira, hogy a forradalmat ellenforradalomnak bélyegezték, s a szovjet tankok elvtársi segítségével leverték, vérbefojtották, majd visszaültek a nép nyakára, mintha mi sem történt volna. Némileg elgondolkodtató, hogy sem a társadalmi tulajdon (gyárak, üzemek, vállalatok, stb.) ‘dolgozói önkormányzati’ (vö.: munkástanácsok) irányításából (és tulajdonlásából!), sem a semlegességbõl (NATO-tagok lettünk!) nem lett semmi, az ország függetlenségét pedig épp most adtuk oda végleg - még mindig nem tudjuk: miért, mennyiért! - az Európai Únió nevû tisztázhatatlan önazonosságú, zavaros szervezeti irányítású, nemzetek feletti képzõdménynek. Ilyen körülmények között - hiszen ’56 eszméibõl az égvilágon semmi nem valósult meg, és most már nem is fog! - igazán nem csodálkozhatunk rajta, ha az országot irányítók között még mindig sokan vannak olyanok, akik síppal-dobbal, nádi-hegedûvel, s dobozos vagy elektromos helyett davaj-gitárral harcoltak a forradalom ellen, s így a gyõztesek között voltak akkor is, sõt, vannak újra, még ma is. Miközben a valódi ‘56-osok nyomorognak, és ‘a szélárnyékban’ tengõdnek ma is, a globalizált multinacionális kaszt-társadalom perifériáján...

A keserû politikai ‘közszólás’, a köpönyegét magán már háromszor körbecsavart újmagyar proli-folklór, a karizmatikus karhatalmista mindehhez csak ennyit tud nagy hetykén hozzátenni: „Na és!” Ennyit dióhéjban ’56 megvalósult eszméirõl...

A szervezõdõ világállamhoz való eltéphetetlen kötõdés fundamentuma, hálózati kapcsolat-rendszere volt az elsõ és legfontosabb felépítmény (vö.: ‘demokratikus intézményrendszer’), amit a rendszerváltásunk sürgõsen tetõ alá hozott.

Mégpedig négy, külön-külön is egyformán fontos, a jövõkép szempontjából ‘pár-huzamos’ (Jákin, Boáz, stb.) alappillérre építve:

· A beton alapzatot a Komintern adta: az MSZMP, majd MSZP.

· A változtatás ‘tömegmozgalmát’: a ‘nemzeti’ Grand Orient - a ‘48-as MDF.

· A folyamatba épített ‘gondolatkontrollt’ a Libintern: az SZDSZ.

· A Szép Új Világrend, a jövõ csíráit az illuminátus világállami elit: a Fidesz.

2. A bilderbergi fõbizalmi

Ámbár a vezéroldal sem maradhat kvázi üresen. Hívjuk ismét segítségül Sándor Andrást, aki 1997. június 1-i levelében a következõket írta róla, nekem: "Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerekasztalnál’ kijelölték a számunkra, és már javában programoznak is minket, hogy jövõre õt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, és azt higgyük, ez a mi akaratunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A baromfigyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtõ ketrecbe teremtette õket, automata etetõvel... Nem mintha Orbán Viktor nem lehetne szabad körülmények között is alkalmas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk õt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját életmûködése során termel ki a maga számára egy kormányfõt, vagy pedig valahol elõírják a számára. Ám ha történetesen pl. Kossuth Lajost elõírták volna valahol kormányzó-elnöknek, - minden bizonnyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán... Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri mûvészet tudni, ki lesz a bajnok. A Petõ megtette a kötelességét, a Petõ mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! - Parancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövõre maga lesz a fõbizalmi! - Értettem!" Ennyit a mesebeli királyfiról, aki még mindig lehet - az is.

3. Állami kamattörlesztés sikkasztásból

Aztán 1997-ben már ezt írta Sándor András, még konkrétebben:

„Ne legyünk reményt-pusztítóan rosszhiszemûek! Tegyük fel, hogy amikor a nemzetközi szabadkõmûvesség részérõl (sic!) nekünk feltálalt Orbán Viktor azt mondja: ha évi egy milliárd dollárnyi külföldi tõke áramlanék be az országba, már úgy tudnók az adósságot törleszteni, hogy nem is éreznõk meg - épp olyan naív és bedûtött, mint a magyarok nagy többsége. Horn Gyula már tudja, mitõl döglik a légy, õ tudatosan üt a hasára, mondván, hogy máris havi 100 millió dollár tõke siet be ide.” (Ez részben még ma is így van, hiszen az „illuminátus trükkök használati utasítását”, helyes értelmezését elsõdlegesen még ma is Horn kapja: on line. De ugye azt már senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Fidesz-kormányzás négy éve alatt is szûzi ártatlan, kvázi beavatatlan, naív és bedûtött maradhatott Járai Zsigmond, Varga Mihály, Matolcsy György, Orbán Viktor? Mert a Piramis naivakkal dolgozik ugyan, de direkt hülyékkel soha. - Cz. L.)

„S hogy mitõl döglik a légy? Hát attól, hogy a befektetett mûködõ tõkébõl nem lehet adósságot törleszteni. Ki törlesztheti az adósságát másnak a pénzébõl? Ez közönséges sikkasztás volna. Az államadósság csak privatizációs bevételekbõl törleszthetõ, márpedig a privatizációs bevételeknek a legvégéhez érkezett ez a kormánynak nevezett tolvajbanda.

Már csak a Világbanknál jelzálogként lekötött magyar föld a fedezet.

Azért készülnek azt (is) kirántani a lábunk alól.” (Épp most rántják ki. - Cz. L.)

„A Horn Gyula hazugság-tirádáival etetett magyar polgár még azt sem tudja, hogy miközben 30 milliárd dollár (ma már 100-110 Mrd USD-ra nõtt a teljes, bruttó összeg, nem beszélve az ún. ‘tõke-adósságról’, ami a lezajlott privatizáció következménye, és ami után nem kamatot, hanem átlagprofitot szednek tõlünk. - Cz. L.) külsõ adósság után fizet ez a Básta szekerébe fogott ország évrõl évre kamatot, aközben 10 milliárd dollár valutatartaléka is van! Ez olyan, mintha valaki, aki több milliót tartogat a bankban, hónapról hónapra új kölcsönöket koldulna ismerõseitõl, s rendszeresen a ruháit és a bútorait adogatná el, hogy a kölcsönöket törleszteni tudja. Nos, a magyarázat az, hogy ez a valuta-tartalék nem a kényre-kedvre rugdosott magyaroké! Ez egyszerûen egy garancia-alap: amennyiben ‘kedvezõtlen’ politikai fordulat történik (értsd: a népünk egy szép napon megunja az uzsorás- és betörõ-dáridót, ha egyszer végre talpra ugrunk és végre kipofozzuk a korrumpált szolgáikat innen), kimentsék ‘a befektetett’ pénzüket, ami a mi elrablott pénzünk, s még ezt a valutatartalékot (is) elvigyék magukkal.”

4. A globális fasizmus

Végezetül: még egy, összefoglaló idézet Sándor András 1996-ban megjelent "A történelem elmezavara" címû könyvébõl, a 179. oldalról: "A nemzeti fasizmusok túlélõ maradványai ‘zavarják’ a globális fasizmus replikálódó (szervesen ki-épülõ) organizmusát: keresztezik ‘a vezetésre eleve elrendelt’ globális világ-elit, illetve ‘a kiszolgáló szerepre eleve elrendelt’ globális embertömeg föld-gömbméretû struktúra-eloszlását. Ennek a globális struktúrának a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ. A migráció elõsegítése és szorgalmazása a nemzetek szétoldódását (így a nemzeti célok eltüntetését) és egységes, mûhold-hipnotizálta kiszolgáló-tömeg létrehozását célozza az összes kontinensen.

A skinhead-mozgalom megragadt a fasizmus korábbi, ma már ‘idõszerûtlen’ állapotában, így a merõben új globális fasizmus számára álcázási lehetõséget ad: a demokrácia jegyében léphet föl a tegnapi fasizmus ellen. A valóság az, hogy a tudomány és a technika új szintje - hozzáférés a nukleáris energiához, az elektronika, a szociotechnika és a tudatbefolyásolás ipari méretûvé válása, az ûrtechnika, a génsebészet - megsemmisítette a nemzeti létmûhelyeket és életvilágokat, valamint a demokráciát, mint társadalmi mûködési rendszert. Miután az új rendszert elõkészítõ fázisok a XX. század elsõ felében a nemzeti társadalmakon belül lezajlottak, a XX. század végére a pénzfolyamatok - mint az emberi energiákat globális méretekben összegyûjtõ és szétosztó csatornák - kizárólagossá tételével globálissá tették a fasizmust: megvalósítva Hilferding ‘generálkartell’ látomását.

Ez a válasz a következõ kérdésekre, melyek újra meg újra megfogalmazódnak milliárdnyi emberben: a puszta vázzá vált demokratikus intézményrendszer keretein belül miért nincs demokrácia? Miért válik a demokratikus intézmény-rendszer erõszak-érvényesítõ mechanizmussá? Miért nem érzi magát otthon az ember saját hazájában? Mért semmisíti meg a szabadságot épp a liberalizmus? Miért tûrnek el hosszú évekig (valójában táplálnak!) oly véres háborúkat, mint a közel-keleti, a vietnami és a délszláv?

A kor a globális fasizmus kora, - bárminek hazudják is világcsászárokká vált tõzsdehiénák. Sajtója és tömegtájékoztatása emberi jogokról és demokráciáról beszél, amíg hazugságai el nem kopnak. Teljhatalmú tõzsdearisztokráciája (a ‘magas intelligencia-hányadosú’ világ-elit) immár ellenõrzés nélkül azt tesz az emberiséggel, amit akar. A világ nemzeteinek, mint kultúrális lényeknek és az önrendelkezés alanyainak kilátása: a halál. És az extrém kétségbeesés zsák-utcába kergeti õket: az öngyilkos terrorba. A Föld bolygó íme az Antikrisztus kezébe adatott, aki az ökológiai katasztrófa felé kormányozza. A politikát, mint pelyvát fújja szerteszét a szél. Már nincs más lehetõségünk, mint lárvaarcunk alatt megõrizve menteni át a rejtett, a mélyben melengetett Krisztus-arcot (az Ember Fiáét az embertelenség pokol-bugyraiban), és Isten-eresz alá húzódva várni be az idõk teljességét."

Vác, 2005. február 2.

Czike László