Czike László

A szabadkõmûvesség és a francia forradalom

A szabadkõmûves jelmondat – „Ordo ab Chao”, azaz Káoszból Rend – sokak szerint a kõmûvesség azon törekvésére utal, hogy meg­teremtse a tudás rendjét (a „tudásalapú társadalmat”), azaz lét­rehozza az Új Világrendet (értsd: az egységes világállamot). Epperson magyarázata szerint azonban a jelmondat valójában azt jelenti, hogy „Isten ’káoszát’ Lucifer ’rendje’ fogja felváltani”. Texe Marrs sokkal világibb alapokra helyezi magyarázatát, szerin­te az „Ordo ab Chao” jelmondat az „Illuminátusok Titkos Tana”, mely a Hegel-féle „a krízis esélyhez juttat” elvén alapszik. Marrs ál­lítja: „káosz megteremtésén munkálkodnak, hogy kihasználhas­sák a zûrzavar miatt feldühödött és frusztrált emberek kétségbe­esett vágyakozását a rend után.”

Az amerikai forradalom: „a fõpróba”

Ahogy Amerika nõtt, úgy terjeszkedett az angol szabadkõmûves­ség is. 1717. június 24-ikén Londonban szabadkõmûves központ lé­­te­sült: négy páholy egyesült az Angliai Nagypáholyban (Grand Lod­ge of England), melyet a Világ Nagy Anyapáholyának (Mot­her Grand Lodge of the World) is elneveztek. „A londoni Anyapá­holy bá­­­­to­rí­tásával az amerikai gyarmatok szabadkõmûves páho­lyai meg­­kezdték a brit uralom elleni összeesküvést és a lázítást” – ír­ta Icke. Számos hiteles forrás szerint George Washing­ton, Tho­mas J­e­f­fer­son, Alexander Hamilton, James Madison, Ethan Allen, Henry Knox, Patrick Henry, John Hancock, Paul Reve­re és John Marshall is mind az amerikai kõmûvesek közé tartoz­tak. George Washington 20 évesen lett szabadkõmûves. Benja­min Frank­lin 1734-ben a Philadelphiai Páholy nagy­mes­tere lett. LaVon P. Linn ezredes, szabadkõmûves író feljegyzé­se­i szerint a Kon­tinentális Hadsereg kb. tizennégyezer tisztje kö­zül 2018 volt szabadkõmûves, összesen 218 páholy tagjaként.

A. Ralph Epperson arra a következtetésre jutott, hogy kõmûve­sek irányították az amerikai forradalmat, William Bramley pedig meg­jegyezte: „Nyilvánvalóan valami mélyebb tényezõ hajtotta a for­ra­da­lom ügyét: a lázadók célja egy teljesen új társadalmi rend létre­hozása volt. Az amerikai forradalom és függetlenségi háború híres sze­replõinek listája szinte meg­­egyezik az amerikai gyarmatok sza­badkõmûvességének listájával.” A legtöbb hazafi egyáltalán nem vette észre ezt a mögöttes mani­pu­lációt. „Kevés ember (vagy talán senki sem) tudott a ’tervrõl’, a­mibe csak a szabadkõmûvesség ve­ze­tõi voltak beavatva” – jegyezte meg Still. A legtöbbjük azt hitte: egy­szerûen a függetlenség ügyéért harcol egy zsarnokkal szem­ben. Számukra (a­kárcsak a mai tagság nagy része számára) a kõ­mûvesség csupán olyan testvériségként jelent meg, amely a tár­sa­sá­gi életben való helytállást segítette, és közösséget teremtett a ta­gok számára.”

A szabadkõmûveseknek az amerikai forradalomban játszott szere­pére további bizonyítékot találunk, ha megvizsgáljuk az egydollá­ros bankjegyet – George Washingtonnal az elõoldalán és kõmûves jelképekkel a hátoldalán. Láthatunk egy piramist, s annak hiány­zó sisakköve helyén a „Mindent Látó Szemet”: mindkettõ jelentõ­ségteljes és régi keletû kõmûves szimbólum. Van rajta két latin mondat is: „Annuit Coeptis” (Segítette indulásunkat) és „No­vus Ordo Seclorum" (Új Világi Rend).

Charles Thompson, az E­gyesült Államok címerének tervezõje sza­badkõmûves volt, emellett tagja a Benjamin Franklin-féle Ameri­ka­i Filozófiai Társaságnak. Gardner szerint: „A címer jegyei köz­vetlen kapcsolatban állnak az alkimista hagyományokkal, és az õsi egyiptomi gyógyászat jelképrendszerébõl származnak. A sas, az olajág, a nyilak és az ötágú csillagok mind egy-egy ellentétpár – jó és rossz, férfi és nõ, béke és háború, sötétség és világosság – okkult szimbólumai. Hátlapján (amint az egydolláros bankjegyen) a katolikus egyház által eltaszított, illegalitásba kényszerített, el­vesztett Régi Bölcsességet szimbolizáló csonka piramis található. Ám efölött ott vannak az örök remény sugarai, amelyek a francia for­­radalom alatt széles körben használt szimbólumot, a ’min­dent látó szemet’ fonják körbe”. Mindezen tények alapján George Was­hington 1782-es kijelentésében joggal ismerhette el az il­lu­mi­ni­zált szabadkõmûvesek befolyását a korai Egyesült Államokban. A Füg­­getlenségi Nyilatkozat 56 aláírója közül csupán egy nem volt szabadkõmûves; - meg az, aki a Nyilatkozatot megfogalmazta…

Az összeesküvésekkel foglalkozó számos író úgy látja, hogy a vi­lág eseményeit régóta egy bizonyos titkos társaság, mégpe­dig az Illuminátusok irányítják a színfalak mögül. E csoport elég hatalommal és elhivatottsággal rendelkezett ahhoz, hogy még a szabadkõmûvesek közé is beszivárogjon, és átvegye vezetésüket.

Az Illuminátusok eredete és céljai

Bár az Illuminátusok nézeteit egészen a legelsõ, állítólag ezoteri­kus tudással rendelkezõ szektákig vezethetjük vissza, a Rend elõ­ször 1776-ban került a nyilvánosság elé. Május elsején – e napot hosszú idõ óta megünneplik a kommunisták, akik az Illuminátus doktrínára alapozták a filozófiájukat – Adam Weishaupt megala­kí­totta a bajor Illuminátusok csoportját. Weishaupt a bajorországi Ingolstadti Egyetem egyházjogi professzora volt, aki elõbb áttért a katolikus vallásra, mi több, jezsuita szerzetes lett; - majd már a fi­nanszí­rozói kívánságára, kilépett a Katolikus Egyházból, hogy megszervez­ze az Illuminátusokat, melyet azután már a nemzetkö­zi bankárok finanszíroztak. Még 1770-ben az újonnan megalakult Rothschild-ház felbérelte õt, hogy vizsgálja felül és modernizálja a cionizmus elavult jegyzõkönyveit, amelyet kezdettõl fogva „a Sátán Zsinagógájá”-nak szántak. Amint Jézus Krisztus megnevezte õket: „azok, akik zsidóknak vallják magukat, de nem azok, ha­nem a Sátán Zsinagógája”. Lásd: Jelenések Könyve (angol­ból: az Apokalipszis Kinyilatkoztatása) 2:9. Weishaupt ‘a feladatát’ te­hát 1776. május elsejére fejezte be. Mestertervében elõírta az összes létezõ kormányzatok és egyházak elpusztítását.

Vajon miért választották a világ-összeesküvõk az “Illuminátusok” elnevezést sátáni szervezetük számára? Weishaupt maga mondta, hogy ez a szó Lucifertõl származik s a jelentése: “a fény õrzõi”...

Weishaupt bizonyos történeti leírások szerint a maga termesztette ma­­rihuána hatása alatt „világosodott meg”. 1777-ben München­ben csatlakozott a Kõmûves Rend Segítõ Teodor Páholyához, s ez­zel összeolvasztotta saját illuminizmusát a szabadkõmûvességgel. Mirabeau (kinek nevét egy veszélyes kanyar is õrzi a montecarlói Forma 1-es autóverseny-pályán), francia forradalmi vezetõ és illu­minátus írta emlékirataiban: „a müncheni Theodore de Bon Conse­il páholy, hol néhány embernek helyén volt az esze és a szíve, úgy döntött, hogy ágába beolt egy másik titkos szövetséget, melynek az Illuminátusok Rendje nevet adták. A csoportot a Jézus Társasága – a jezsuiták – mintájára formálták, miközben azzal homlokegyenest ellen­kezõ nézeteket vallottak”. Ekkor ötvözõdtek tehát a szabad­kõ­mûvesség antiklerikális nézetei a törvényesen fennálló kormány­za­ti rendszerek elleni állásfoglalással. Mirabeau és az Illuminátu­sok ebben a szabadkõmûves páholyban pontosan azt a progra­mot dolgozták ki, ami 12 évvel késõbb (1789) Franciaország alkotmányozó nemzetgyûlése elé került javaslat formájában.

Webster szerint „a Nemzetgyûlés összes forradalmára harmadik fo­­kozatú beavatottja volt” az illuminizált kõmûvességnek, s köztük voltak a forradalmi vezetõk, így az orleans-i herceg, Valance, La­fayette, Mirabeau, Garat, Rabaud, Marat, Robespierre, Dan­ton és Desmoulins is. Honoré-Gabriel Riquetti, azaz Mirabeau grófja oly’ elveket tett magáévá, melyek megegyeztek Weishaupt, a bajor illuminizált kõmûvesség alapítójának eszméivel. Szemé­lyes írásaiban Mirabeau mindenféle rend, törvény és hatalom el­tör­lésére szólított fel, hogy „anarchiát teremtsünk a nép körében”. Kijelentette, hogy „népuralmat” és „alacsonyabb adókat” (mintha csak a mostani ígérgetõinket hallanánk, így a választások elõtt! – Cz. L.) kell ígérni a népnek, ám valódi hatalmat sohasem sza­bad a kezébe adni, „mert a nép törvényhozóként nagyon veszélyes, mint­hogy csak a saját élvezeteinek megfelelõ törvényeket hoz”. A pap­sá­got „a vallás kigúnyolásával” kívánta tönkretenni. Mirabeau a következõ kijelentéssel zárta tirádáit: „Mit számít az eszköz, ha egyszer elérünk a célhoz?” Ugyanezt „a cél szentesíti az esz­közt” filozófiát prédikálta mindenki: Weishaupttól, Leninen át, Hitlerig…

Mivel (Nagy)Britannia és Franciaország volt a két legerõsebb világ-hatalom a XVIII. század végén, Adam Weishaupt úgy igazgatta az Illuminátusokat: szítsanak gyarmati háborúkat - beleértve az Amerikai Függetlenségi Háborút is -, hogy meggyengítsék a Brit Birodalmat. Felkészítették õket a „Nagy Francia Forradalom” megszervezésére is, hogy lerombolják a Francia Birodalmat. A tervek - minden óvó figyelmeztetés ellenére - menetrendszerûen megvalósultak…

Weishaupt a Francia Forradalom kezdetét 1789-re tûzte ki. Azon­ban 1784-ben, igazi vis majorként, egy a Bajor Kormányzat birto­ká­ba ke­rült bizonyíték igazolta az Illuminátusok létezését. Egy né­met író, akit Zwacknak hívtak, kiadott egy könyvet, amely teljes e­gé­szében tartalmazta az Illuminátusok történetét és Weishaupt terveit. Könyve egyik kópiáját elküldték a francia illuminátu­sok­nak, akiket Robespierre irányított, akit Adam Weishaupt küldött a Francia Forradalom szítására, kirobbantására. A küldöncöt egy villámcsapás terítette le és ölte meg, amint épp úton volt Német­or­szágból Franciaországba. A rendõrség megtalálta a felforgató do­ku­mentumokat a halottnál, és átadta azokat a megfelelõ ható­sá­goknak.

Az összeesküvés gondos tanulmányozása után a Bajor Kormány­zat utasította a rendõrséget, tartson razziát Weishaupt újonnan szervezett Grand Orient páholyai helyiségeiben, és a befolyásos összekötõk otthonaiban. Ilyenformán az összes felfedett járulékos bizonyíték meggyõzte a hatóságokat, hogy a dokumentumok hite­les má­so­latok egy összeesküvésrõl, melyet az Illuminátusok terve­zett háborúk és forradalmak szítására alapítottak. Így 1785-ben a Ba­jor Kormányzat törvényen kívül helyezte az Illuminátusokat, és bezáratta a Grand Orient páholyokat, majd 1786-ban nyilvános­ságra hoz­ták az összeesküvés minden részletét, a következõ angol címmel: „Az Illuminátusok rendjének és szektájának eredeti iratai”. Az összeesküvésrõl szóló teljes iratanyag kópiáit elküld­ték Európa és az Egyház minden vezetõjének. Ám az Illuminátu­sok hatalma ekkorra már olyan nagy volt, hogy a figyelmezte­tést az érintettek figyelmen kívül hagyták. Mindamellett az Illuminátu­sok „piszkossá” váltak, és földalatti mozgalommá alakultak.

Miután az Illuminátusokkal kapcsolatos figyelmeztetés eredmény­telen maradt; ki is tört 1789-ben a Francia Forradalom, amint azt Weishaupt ‘menetrendszerûen’ eltervezte. Sorban figyelmeztették a fenyegetõ veszélyre, s riasztották a többi kormányzatokat, John Robison 1789-ben publikálta könyvét: „Bizonyíték valamennyi kormányzat és egyház elpusztítására szõtt összeesküvésrõl” címmel. De óvó figyelmeztetését szintén csak semmibe vették...

A francia forradalom

Az amerikai „fõpróba” fergeteges sikere után jöhetett az „elõadás”. A francia forradalom – mely 1787 és 1799 között teljesen szétdúl­ta Franciaországot – célja XVI. Lajos dekadens monarchiájának a megdöntése volt. Bár a közhiedelem szerint a forradalom az éle­lem­hiány és a kormányzati képviselet hiánya miatti népfelkelésbõl indult, a korabeli feljegyzések világosan mutatják, hogy valójában a francia szabadkõmûvesség csoportjai és a német Illuminátu­sok szították. Webster, a titkos társaságokat kutató írónõ ezt írta 1924-ben: „A kõmûvesek a hírhedt Orleans-i Fülöp – akinek az é­desanyja bi­zonyos leírások szerint egy boszorkány volt (bátorság, kedves olvasóm, bátorság; lassanként talán „érthetõvé” válik, mi­ért is maradt ki a modernkori Európai Únió közös alkotmányából a keresztény gyökerekre való utalás!), s aki a forradalom tetõ­pont­ján történt visszavonulásáig a Grand Orient nagymestere is volt; Cz. L. - vezetésével indították el a forradalmat”. Bramley pedig így írt: „a nagy francia forradalom lázadóinak egyik vezére a har­ma­dik orleans-i herceg volt. Lafayette márki, akit George Washington a­vatott be a kõmûves testvériségbe, szintén fontos szerepet játszott a francia forradalomban. A Jakobinus Klubot, mely a francia forra­dalmi mozgalom radikális magja volt, kiemelkedõ szabadkõmûve­sek alapították.”

Orleans-i Fülöp 1789-ben felvásárolta az összes gabonát, s egyré­szét eladta külföldön, másik részét elrejtette, hogy ezzel éhínséget okozzon a köznép köreiben. A kortárs Galart de Montjoie szinte kizárólag az orleans-i hercegre hárította a felelõsséget a forradalo­mért, és hozzátette: „õt is ugyanaz a láthatatlan kéz mozgatta, ami – úgy tûnik – forradalmunk valamennyi eseményét elõidézte, hogy egy számunkra jelenleg láthatatlan cél felé vezessen bennünket.”

Webster mindehhez rengeteg kortárs írás tanulmányozása alapján hozzáfûzte: „Ha azt állítjuk, hogy a francia forradalmat a sza­bad­kõmû­ves páholyokban készítették elõ – márpedig igen sok francia kõmû­ves dicsekedett ezzel -, akkor úgy kell pontosítanunk, hogy a forradalmat az illuminizált szabadkõmûvesség idézte elõ. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a forradalom dicsõségét zengõ kõmû­ve­sek mind illuminizált kõmûvesek, azon hagyomány örökösei, ame­lyet a francia páholyokba ’a jakobinusok pátriárkájának’, Weisha­uptnak a tanítványai vezettek be 1787-ben."

A szabadkõmûves és rózsakeresztes Giuseppe Balsamo - a zsidó Kab­bala szakértõje, aki Cagliostro néven XVI. Lajos udvari va­rázs­ló­jaként vált ismertté - leírta, hogyan épültek be az évek fo­lya­mán a német Illuminátusok a francia szabadkõmûves páho­lyok­ba, és hozzátette: „1789 márciusára a Grand Orient által irá­nyított 266 páholy mindegyike ’illuminizálódott’, méghozzá anélkül, hogy tagjaik tisztában lettek volna vele, mivel a szabadkõmûvesek­nek általában nem mondták meg a szekta nevét, mely átadta nekik rejtélyes titkait. Csupán nagyon kevesen voltak ténylegesen bea­vat­­va ebbe a titokba”.

Az illuminizált káosz és a guillotineizált patakvér

Az 1789. júliusi Nagy Riadalomban a párizsi tömeg megrohamozta a király elsõszámú börtönét, a Bastille-t. Csak 7, nagyrészt elme­háborodott rabot szabadítottak ki, viszont fegyverre és puskapor­ra tettek szert, amire „nagy szükségük” volt. A hivatalos történetí­rás állításával ellentétben – mert azóta is, folyamatosan Illuminá­tu­sok írják nekünk a hamis történelmet! – Cz. L. – ez a táma­dás nem a leigázott tömeg spontán akciója volt. „Olyan sok szakte­kin­tély megerõsítette már a tényt, hogy 1789-ben a forradalom ve­ze­tõi szándékosan csalogattak Párizsba dél-franciaországi bandi­tá­kat, és fizetésért alkalmazták õket, hogy hosszabban idézni lehe­tetlen lenne. Más szóval, a felbérelt bûnözõk csoportjainak beveté­se megcáfolja az elméletet, hogy a forradalom a néptömegek elfojt­hatatlan felkelése volt.” – írta Webster. Közben a titkos társaságok lovasfutárai településrõl településre jártak és figyelmeztették a pa­rasztokat, hogy nemzetellenes összeesküvõk bújtak el a neme­sek kastélyaiban és birtokain. Azt is mondták nekik, hogy a király pa­rancsba adta: a parasztok támadják meg ezeket. A káosz és az erõ­­szak gyorsan elterjedt, mindenki forradalomnak nevezte s üd­vözölte. „A francia forradalomban történt meg elõször, hogy szisz­tematikusan kreáltak sérelmeket azért, hogy aztán kihasználhas­sák õket.” – kommentálta Still. Az efféle kihasználást a szabadkõ­mû­ve­sek már rég, 1772-ben elkezdték, amikorra Franciaor­szág­­ban 104 páhollyal megvetette lábát a Grand Orient. A páho­lyok száma a forradalom idejére 2000-re nõtt, és a páholytagok kö­zül 447-en vettek részt a 605 tagú rendi gyûlésen. Számos ku­­tató szerint az Illuminátusok beszivárgása a szabadkõmûvesek közé a Grand Orient páholyokból indult el.

Az Alkotmányozó Nemzetgyûlés, megijedve az egyre jobban ter­je­dõ pusztítástól, 1789-ben gyorsan elfogadta az Emberi és Pol­gári Jogok Deklarációját, mely a szabadságot, az egyenlõséget, a (privatizált, lopott vagy rabolt, állami?! – Cz. L.) tulajdon elide­ge­nít­hetetlenségét, és az elnyomás ellen való lázadás jogát hirdette – amelyek pedig a szabadkõmûvesség alapvetõ régi elvei.

Amikor a király megtagadta a Nyilatkozat aláírását, a párizsi tö­­meg egy része Versailles-ba vonult, és Párizsba vitte XVI. Lajost, ahol a Nem­zetgyûlés folyamatosan új törvényeket és irányelveket dolgozott ki. Ezek közül az egyik az volt, hogy vegyék állami tu­lajdonba a Római Katolikus Egyház vagyonát, és abból fizes­sék ki a felgyûlt államadósságot (jaj, csak nehogy aktuális fel­vi­lágo­sult kor­­má­­nyaink kapva kapjanak az ötleten! – Cz. L.). Ez a terv éket vert a köznép és a papság közé, mindkét oldalon fokozva az ellenséges indulatokat. Eközben a franciaországi helyzettõl fel­bátorodva, más országokban is – Ausztria, Belgium, Itália, Svájc, Po­roszország - kõmûves alapokon nyugvó forradalmi csoportok a­la­kultak. A feszültség a környezõ országok és Franciaország kö­zött 1792-ig egyre növekedett, amikor Franciaország hadat üzent Auszt­riának és Poroszországnak. Franciaország, egyszerre találva szembe magát egy háborúval és egy forradalommal, a diktatórikus rémálomba süllyedt. Ez idõszakban XVI. Lajost, Marie-Antoinette-et és még sok ezer, többségében arisztokrata személyt kivégeztek. De a guillotine-t, vagy a másfajta halált a forradalom vezetõi sem kerülhették el, az iszonyatos vérfürdõ végül velük is végzett…

„A Konvent, a klubok és a Forradalmi Törvényszék mögött ott volt a mindent irányító legtitkosabb szövetség, az az ok­kult és szörnyû hatalom, mely rabszolgájává tette a Kon­ven­tet, és amely az Illuminátusok legmagasabb fokú beavatott­jaiból tevõdött össze.” – jegyezte meg Webster. A téma kimerítõ tanulmányozása után Epperson is erre a megállapításra ju­tott: „a lát­­hatatlan kéz, amely az egész francia forra­dal­mat irá­nyí­tot­ta, az Illuminátusok szervezete volt, mely an­nak ellenére, hogy még csak 13 éve létezett, elég erõs volt ahhoz, hogy a vi­lág egyik jelentõs országában forradalmat idézzen elõ”.

A háborúk, a felkelések és a puccsok addig folytatódtak Francia­or­szágban, amíg egy fiatal tábornok, Bonaparte Napóleon 1799­ben teljhatalomra tett szert. Saját rémuralmát – mely messze alul­múlta a monarchia korábbi állapotait – ugyan még évekig gyako­rolta Európában, de kijelentette: „a forradalomnak vége”. Fran­ciaország romokban hevert. Százezrek haltak meg az éhínség, a há­ború, az erõszak s a guillotine miatt. Gyakorlatilag összeomlott a monarchia és az elpusztíthatatlannak hitt Egyház hatalma.

Íme a Nagy Francia Forradalom a maga teljességében, mint az em­beri elme felvilágosodásának, sõt, mi több, „megvilágoso­dásá­nak” (lásd még: „ma­­ga termesztette marihuána” – Cz. L.) hajnala, amint a tinédzserek állami tankönyvei és a felnõttek képeskönyvei azt bemutatják, s mint ahogy a liberalizmus, az istentagadás és a „köztársaság” mai apostolai azt ma is folyamatosan újraálmodják.

Felhasznált irodalom – a szövegben említetteken túlmenõen – Jim Marrs: Titkos uralom (KAPU – 2003.), valamint Myron Fagan: The Illuminati címû könyve.

Vác, 2006. február 18.

Czike László