Szõke Lajosnak – kitûnõ tanírására - üzenem, hogy nehéz lesz ezt a békességóhajtásos tanítását elfogadva megmaradni!

http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/hitunkrol_-vallasunkrol/4986

Ez az írás a magyarság „esélyeit” és megmaradásunk „veszélyeit” latolgatja Hamvas Béla szellemében. Lélekemelgetõen IGAZ ez a realitásokat- és a jövõvel kapcsolatos megfogalmazásokat tartalmazó írás. És, ennek ellenére kételyekkel a lelkemben olvastam és továbbítottam. Hiszen, arra a Hamvas Bélára hivatkozik, akit agyonhallgattak még életében - és halálát követõen is - a mindenkori politikai hatalom képviseletében, a mindenkori (kultusz)politikát képviselõ pártok képviselõi. Hiszen, a Hamvas Bélát (is) ellehetetlenítõ politikusok pont az ellenkezõjében érdekelt politikát képviselnek máig a parlamentben és fognak képviselni továbbra is majd az önkormányzatokban… Tõlük lehetetlenség elvárni, hogy a kezüket „ADÁSRA” használják és ne „MARKOLÁSRA”!

Hamvas Bélával kapcsolatosan most kimásoltam egypár linket és azokból kevés mindazt, ami rám oly nagy hatással volt.

Itt, az elsõ linken látható http://www.hamvasbela.org/hu/hamvasbela.html életrajzi adatai között találtam arra rá, hogy õ a diktatúra éveiben 1951-tõl, egészen 1964-ig raktáros, segédmunkás és gondnok volt. Elõtte meg földmûvelõ… De, mint mindent, ezt is olyan emelkedett lélekkel igaz EMBER-ként tette, hogy növénytermesztõként azt állította egy alkalommal, hogy: „…ennek a növénynek lelke van.”

Azért is volt rám nagy hatással ez az életrajzi információ, mert eddig azt gondoltam róla, hogy amolyan elefántcsonttornyából „észt osztó” valaki, akinek mindent megadott a magát szocialistának hazudó hatalom ahhoz, hogy ilyen filozófiai mélységekben gondolkodjon és mindezt lehetõsége legyen leírni és velünk megosztani. Vagyis, azt gondoltam, hogy Hamvas Béla is egy azok közül, akinek megengedett volt, hogy életmûvét „LETEGYE A NEMZET ASZTALÁRA”. Ehelyett, itt olvasom minden feltételezésemnek az ellenkezõjét!

A wikipédiás linkrõl http://hu.wikipedia.org/wiki/Hamvas_B%C3%A9la ide másolt rész azért fogott meg, mert éppen mostanság volt a magyar dráma napja és Madách Ember tragédiája is ugyanerrõl szól, mint Hamvas Béla Az idõ bírálata címû tanulmánya…Íme a részlet:

„…. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zûrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdõdnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az elsõ hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétõl a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont…”

A többi idézet is önmagáért beszél. Vagyis, megenyhültem és a Hamvas-i gondolatokat olvasva, teljesen áthangolódtam. Pont arra gondoltam, hogy az ellenséges gondolatoktól és indulatoktól jó lenne elköszönni teljesen és elfogadván Szõke Lajos azon állítását, mely-szerint „A földi világba születésünk legfõbb OKA: hogy az Emberszellem, anyagi testet öltve, megtanuljon a Gondviselés pillanatnyi kihívásaira, a mindenkori MOST futó pillanataiban JÓL reagálni.”

Vagyis, nem merem megígérni, hogy jól fogok reagálni, hiszen elég a mostani kampányban olvasni és hallgatni az önkormányzati választások jelöltjeinek kampányszövegeit és vége annak a lelkiségnek és gondolatiságnak, amirõl Szõke Lajos is ír.

Elég, ha végignézünk az emeszpés parlamenti képviselõk között, fõleg, amikor hazugságra nyitják a szájukat, akkor ágaskodik bennem a kérdés: HOGYAN LEHETSÉGES, HOGY MÉG MINDIG VANNAK AKIK ELHISZIK NEKIK A HAZUGSÁGAIKAT??? Mert, HAZUGSÁG a puszta létezésük is!!!

Bóna Mária Ilona