Egyházi ünnepeink

a népi hagyományok tükrében

Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegõdött hozzájuk.

A vallásos néprajz könyvtárra menõ irodalmából Szénási Sándor: Ünnepeink címen megjelent könyve, valamint Balassa-Ortutay: Magyar néprajz címû kötet alapján szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.

Bizonyos, hogy a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különbözõ vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentõs mértékben befolyásolták.

A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig. Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerõsíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.

Ennek ellenére, a XVIII. századi mûveltségben a magyar protestantizmus az elõzõ századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában õrzi pozícióit.

A képzõmûvészetben, a népi motívumkincs a táblafestõ- „virágozó” asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba.

Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.

A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.

Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezõi és elterjesztõi voltak.

A pünkösdi ünnepkör

A pünkösdi ünnepkör áldozócsütörtöktõl az Örökkévalóság napjáig tart.

Áldozócsütörtök: a húsvéti ünnepkör végének, Jézus mennybemenetelének napja.

Az Örökkévalóság napja: november utolsó vasárnapja.

Pünkösd

a Szentlélek eljövetelének ünnepe

A pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. Görögül: pentékoszté, melybõl a magyar „pünkösd” szó is származik.

Az áldozócsütörtökre következõ vasárnap a váróvasárnap.

Régi szép szokás volt az ifjúság által végzett nagytakarítás a református templomokban. Németeknél még most is szokás a takarítás után virággal és nyírfaággal díszíteni a templomokat. A Szentlélek leszállását kísérõ égi jelenséget, a lángnyelveket jelképezik a pünkösdi rózsa szirmai.

A Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon a mise alatt.

A lányok és asszonyok erre az alkalomra bíborvörös ruhába öltözve, a férfiak ünneplõben mentek a mulatságba.

Zoboralján, Gimesen újra szokás a pünkösdölés, amikor leánycsoportok járják a házakat a pünkösdi királynéval, miközben ezt éneklik:

„Elhozta az Isten,

Piros pünkösd napját.

Mi is meghordozzuk

Királyné asszonykát.”

A falu legényei a vitézi katonák emlékére rendezett vetélkedõ gyõztesét választják pünkösdi királynak egy évre.

"Rövid, mint a pünkösdi királyság!" szólás is innen ered.

Farádon újra szokás a pünkösdi törökbasázás. Egy tíz-tizenkét éves gyereket beöltöztetnek selyembugyogóba, és turbánt kötnek a fejére, kitömik a ruháját szalmával, törekkel, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezetik végig a falun. Énekelnek, a basa ugrándozik, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelik boldogan.

A lányok viszont nagy örömmel készülnek a pünkösdölésre. Kiskirálynénak, a legkisebbet választják. Fehér ruhába öltöznek, maguk elé kékfestõ kötényt kötnek.

Elöl, ketten viszik a pántlikás zászlót, hátul meg többen kísérik a királykisasszonykát. A tanárok, ismerõsök, rokonok háza elé sétálnak, és kifeszítenek egy piros vállkendõt, az "umbellát" a kislány feje fölé. Aztán, eljárják a táncokat és széthintik a virágokat.

Vitnyéden a pünkösdölõk menete szemet gyönyörködtetõ látvány. A nagylányok: piros bársonyszoknyában, totyában (blúzban) zöld, lila vagy piros taftból készült, fehér csipkés kötényben, fehér harisnyában vonulnak.

A kislányok: két-három kikeményített alsószoknyában, apró mintás, alul fodros batisztszoknyában, egy fehér, fodros, lekerekített szélû kötényben, fehér bokrosingben (puffos ujjú blúzban), piros, kék, zöld purucban (mellényben), amit flitterek díszítenek.

Az elsõ pünkösdirózsát a falusiak évek óta, mindig ugyanarra a sírra viszik. Ott nyugszik a szép szokást felújító tanárnõ.

A játék végén elmosolyodik a "királyné", de nem villantja ki a fogát, mert ettõl lesz jó a termés. Végül: ajándékot kapnak.

A pünkösdi esõ ritkán hoz jót - tartja a hiedelem.

A pünkösd az udvarlás, a párválasztás ideje is.

Azok a legények, akiket a kocsmában borral, pálinkával férfivá avattak, másnap már részt vehettek a pünkösdikirály-választáson. A legényvirtus lovas versenybõl, tûzugrásból, tekézésbõl állt. Aki a legderekabb volt, egy évig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt. Másutt a legény megladikáztatta szíve választottját, és májusfát állított neki.

A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik.

Összeállította és elmondta: Bóna Mária Ilona

Budapest, 2001.